AZ IRODALOMJEGYZÉK-KÉSZÍTÉS ÉS AZ IDÉZÉS SZABÁLYAI1

A tudományos kutató és elemző számára elengedhetetlen a tudományos idézési követelmények pontos ismerete. A tudományos élethez való csatlakozás egyik alapkritériuma a források pontos megjelenítése és az azokból való idézés. Ez a rövid összefoglaló az alapokat kívánja áttekinteti.

I. A publikálási feltételek Az első és legfontosabb szabály az, hogy különböző folyóiratokban, tanulmánykötetekben eltérő publikálási feltételekkel találkozhatunk. Mi itt egy egészen általános megközelítést tárgyalunk, de az írásmű elkészítésekor mindig figyelni kell arra, hogy hol kívánjuk megjelentetni az anyagot. Pl. érdemes átnézni a Politikatudományi Szemle publikálási feltételeit2 vagy a Közjogi Szemle publikálási feltételeit3.

II. Az irodalomjegyzék készítése Alapvető szabály, hogy az írásműhöz felhasznált összes forrást fel kell sorolni a dolgozat végén. Az irodalomjegyzék mindenképpen a szerzők vezetéknevei szerinti ABC-sorrendet követ, de pl. alkalmazhatunk forrástípusok (Internet, tanulmány, könyv) szerinti bontást is, azonban ekkor is ABC-sorrendben. A forrásmunkák feltüntetése különbözhet abban, hogy egy- vagy többszerzős munkáról van szó, illetve, hogy tanulmányról (folyóiratban, tanulmánykötetben megjelentetve), könyvfejezetről, könyvről van-e szó. Természetesen abban is, hogy külföldi vagy magyar (magyarul megjelent) műről, az interneten vagy nyomtatott formában megjelent publikációról van-e szó. A különböző variációkhoz nyújt segítséget az alábbi táblázat.

1

Összeállította: Antal Attila, tanársegéd – ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet http://www.poltudszemle.hu/index.php?publikacios-feltetelek,8 (Letöltés ideje: 2014. március 15.) 3 http://kozjogiszemle.hu/phocadownload/utmutatok/KJSZ_formatum_2012.pdf (Letöltés ideje: 2014. március 15.) 2

1

Az forrásmegjelölés különböző formái és a rövidítések A szerzőség formái/ A forrásmű megjelenési formája

Tanulmány folyóiratban (rövidítés)4

Tanulmány kötetben, könyvfejezetként (rövidítés)

Egyszerzős magyar (magyarul megjelent)

Antal Attila (2009): Környezeti demokrácia elmélete. In Politikatudományi Szemle, 2009/4. 82101. pp (Antal, 2009)

Meadowcroft, James (2009): Zöld politikai perspektívák a huszonegyedik század hajnalán. In Scheiring – Jávor, 2009: 331-352. pp (Meadowcroft, 2009)

Többszerzős magyar (magyarul megjelent)

G. Fodor Gábor – Kitta Gergely (2009): Kommunikációs paradigma, avagy a kormányzás uralkodó beszédmódja. In Politikatudományi Szemle. 2009/1. 97114. pp (G. Fodor – Kitta, 2009)

Illés Zoltán – Medgyesi Balázs (1998): A környezetés természetvédelmi mozgalom szerepe a rendszerváltásban. In Schmidt Mária – Tóth Gy. László (szerk.) (1998): Janus-arcú rendszerváltozás. Budapest: Kairosz Kiadó. (Illés – Medgyesi, 1998)

Könyv. monográfia (rövidítés)

Szabó Máté (szerk.) (1999): Környezetvédelmi civil kezdeményezések Magyarországon. Budapest: Villányi úti könyvek. (Szabó, 1999) Scheiring Gábor – Jávor Benedek (szerk.) (2009): Oikosz és Polisz. Zöld politikai filozófiai szöveggyűjtemény. Budapest: L’ Harmattan. (Scheiring – Jávor, 2009)

Egyszerzős külföldi

Esping-Andersen, G. (1985): Power and distributionnal regimes. Politics and Society, 14. 223-256. pp (EspringAndersen, 1985)

Budge, Ian (2000): Deliberative Democracy versus Direct Democrac – plus political parties.. In Saward, Michael (szerk.) (2000): Democratic Innovation: Deliberation, Representation & Association. London, Routledge. 195-212. pp (Budge, 2000)

Habermas, Jürgen (1987): The Theory of Communicative Action II: Lifeworld and System. Boston: MA: Beacon. (Habermas, 1987)

Többszerzős külföldi

Hicks, A. – Swank, D. H. (1992): Politics, institutions, and welfare spending in industrialized democracies. In American Political Science Review, 86. 658-674. pp (Hicks – Swank, 1992)

Aghion, P – Bolton, P (1990): Government dept and the risk of default: a political economic model of the stretegic role of debt. 315-345. pp In R. Dornbusch – M. Drahi (szerk.): Public Debt Management. Cambridge: Cambridge Universitiy Press. (Aghion – Bolton, 19909)

Rueschmeyer, D. – Stephens, E. – Stephens, J. (1992). Capitalist Development and Democracy. Cambridge: Polity Press. (Rueschmeyer – Stephens – Stephens, 1992)

4

Internet

Kis János (2013): Az összetorlódott idő – Második nekirugaszkodás http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/azosszetorlodott-ido-%E2%80%93-masodiknekirugaszkodas (Letöltés ideje: 2014. március 15.)

„Rövidítés”: előfordulhat, hogy az írásmű során egy-egy forrásmunkát többször is felhasznál a szerző, ekkor természetesen nem kell mindannyiszor kiírni az egész hivatkozást, s lehet rövidítést használni. Az oldalszámot, amit a szerző felhasznál és meghivatkozik, azonban ebben az esetben is meg kell jelölni.

2

III. Idézés

Szó szerinti idézés, többszöri és több szerzős hivatkozás Amikor valamely felhasznált irodalomból szó szerint idézünk, azt „idézőjelekkel” és dőlt betűvel különítjük el a saját szövegünktől, majd zárójelben jelezzük a forrást rövidítve, ám az idézet pontos helyét oldalszámmal jelző formában (szerző vezetékneve, kiadás évszáma: oldalszám). Ez a rövidítés feleljen meg a felhasznált irodalomban közölt rövidítésnek. Pl.: „Előttünk áll tehát a környezeti demokrácia elméleti és (a hazai példákon keresztül bemutatott) gyakorlati oldala. A környezeti demokrácia témaköre komplex kutatási terület: magába olvasztja ugyanis a demokráciaelméletről való gondolkodást (a hagyományos teóriák átértelmezését); a környezetpolitika kialakításának mechanizmusait és a fenntarthatóság vizsgálatát; a normatív háttér bemutatását; végül pedig a civil szféra témaspecifikus elemzését.” (Antal, 2009: 97) Ha többször is hivatkozunk ugyanarra a műre, akkor használhatjuk a következő formulákat: ua. (ugyanott) és i.m. (idézett műve). Pl.: Antal, i.m.: 90 Ha több szerzőre hivatkozunk a lábjegyzetben vagy a főszövegben a következő formulát alkalmazhatjuk: Szerző et. al., kiadás évszáma: oldalszám Pl.: Rueschmeyer et. al., 1992: 21

Nem szó szerinti hivatkozás (tartalmi idézés) Más szerzők elméleti konstrukcióinak, fogalmainak, tipológiáinak, felsorolásainak, gondolatmenetének, kutatási adatainak nem szó szerinti idézésekor is szükséges jelezni ezek forrását, azért, hogy az Olvasó számára következő legyen a gondolatmenet és az írásmű készítője biztosítsa a tudományos életben fontos ellenőrizhetőséget és visszakereshetőséget. Ennek formája: szerző vezetékneve, kiadás évszáma Pl.: Szabó, 1999

3

IV. Lábjegyzet Lábjegyzetet érdemes használni abban az esetben, ha:  Olyan további kiegészítő, megerősítő információkat közlünk, amelyek a szövegben terjedelmi okok miatt zavaróak lennének.  Bővebben kifejtjük a szövegben szereplő állításokat. Az idézetek forrásának megjelölését egyrészt elhelyezhetjük magában a főszövegben, másrészt a lábjegyzetben is.

4