Eurábia – demográfiai hanyatlás a dzsihád árnyékábanpd Válogatás Gazdag István írásaiból

———————————————————————————————————————  Gazdag István 

antidogma.hu 

——

Apocalypse slow, avagy Európa és a teve ................................................................................................. 1 A demográfia mint a XXI. század csodafegyvere ........................................................................................ 5 Eurábia: vissza a jövőbe? ....................................................................................................................... 9 Dzsihád Európa ellen ........................................................................................................................... 17 Mohamed meghódítja Európát ............................................................................................................... 22 Svéd nők, avagy a feminizmus járulékos veszteségei ............................................................................... 24 Iszlám: globális felmelegítés ................................................................................................................. 27 Isten (mohamedán) őrültjei. A vallási fanatizmus szerepe az amerikai/mozlim stratégiai játszmában ........ 35 Faji zavargások Franciaországban.......................................................................................................... 43 A "kréta-arcok" etnomazochizmusa ....................................................................................................... 45 Appendix ............................................................................................................................................... 47 A fehér világ jövője a XXI. században .................................................................................................... 47 Kartácsok 2007-2008........................................................................................................................... 51 Ébresztő, európaiak! ............................................................................................................................ 57 (A szerkesztés magáncélra készült. A kiemelések nem követik az eredeti szöveget! — szerk.

pd

)

———————————————————————————————————————  Gazdag István 

antidogma.hu 

——



Apocalypse slow, avagy Európa és a teve ——————————————————————————— 

Gazdag István

 antidogma.hu  Para-PC 

2007/11/29

 ——

Az utóbbi néhány évtizedben Európára (és általában is a fehér emberiségre) a világtörténelem színpadáról történő végleges lelép(tet)ését valószínűsítő demográfiai tél köszöntött. Ha a jelenlegi natalitási tendencia folytatódik ― márpedig semmi nem utal arra, hogy megváltozna ―, akkor hosszú távon a fehér faj puszta létezése is kétségessé válik. Mindez már nem csupán Nostradamus babérjaira ácsingózó önjelölt váteszek hagymázas fantáziálása vagy spengleriánus krizeológusok áltudományos kitalációja, hanem egy tekintélyes nemzetközi szervezet legutóbbi éves jelentéséből kiolvasható, nagyon is perspektivikus lehetőség. Persze csak azok számára, akik nemcsak a sorok, hanem a számok között is tudnak olvasni. A Családpolitikai Intézet (Institut de politique familiale) az ENSZ Gazdasági és Társadalmi Tanácsa mellett tanácskozási státust élvező nem kormányzati szervezet (NGO), amely minden közhatalmi szervtől, politikai párttól vagy vallási intézménytől függetlenül szolgáltat számadatokat: nyers állapotban és ideológiai kommentárok nélkül. Objektivitása csak még riasztóbbá teszi 2007-es vizsgálati eredményeit. Az utóbbi negyedszázad folyamán (1980 és 2007 között) az Európai Unió 27 tagállamának a lakossága 37,6 millió fővel nőtt, és a 8,2 százalékos gyarapodás eredményeként az EU immáron 494,6 millió lakost számlál. Abszolút értékben ez a növekedés jelentősnek tűnhet, világviszonylatban mérve azonban nevetséges, különösen,

2. oldal

│ >>>

A számok kegyetlen realitása szerint az európai népesség folyamatosan és fokozatosan eltűnik, és mivel a természet irtózik az űrtől, helyét egy máshonnan érkező népség fogja betölteni. Emlékezhetünk Bumedien algériai elnök jövendölésére, amely 1974-ben hangzott el az ENSZ Közgyűlése előtt: „Egy napon emberek milliói fogják elhagyni a világ szegény déli részeit, hogy behatoljanak az északi félteke viszonylag elérhető tereibe saját túlélésüket keresve.” Ez harminchárom évvel ezelőtt volt. Ma itt tartunk. Alig egy nemzedék múltán a jóslat beteljesedett. A legrosszabb azonban még hátra van. „Az iszlám országai tudják, hogy ötven év múlva nagyrészük egy kietlen földön fog élni, és ásványkincseik is kimerülnek. Nyilvánvaló érdeklődéssel tekintenek a jól ellátott és zöldellő Európára, hogy oda öntsék népességfölöslegüket. Túl azon, hogy veszedelmes helyzetben vannak, népességük vágtatva növekszik. Európa egy

Bátorság ― értelem ― tett.

>

Még a nyolcvanas évek elején írta a nagy francia demográfus, ALFRED SAUVY, hogy „a német nép kétségtelenül halott, de még nem tud róla”. Ez a megállapítás ma már egész Európára vonatkoztatható. A Családpolitikai Intézet jelentése minden különösebb álszemérem nélkül fogalmaz: „Az 1994-2006 közötti időszak növekedésének 80 százaléka a bevándorlásnak tudható be”. A százalékos arányok épületesek ugyan, az abszolút számok azonban még kifejezőbbek. Ha 1994 és 2006 között a huszonöt tagú EU népessége nőtt is 19 millió fővel, ebből 15 milliót a bevándorlók képviseltek. „Ez az arány az utóbbi években tovább növekedett. 2000 és 2006 között 13,2 milliós volt a növekedés, amelynek 83 százalékát (10,9 millió főt) a bevándorlók adták.” Spanyolország például egyenesen katasztrofális helyzetben van: bevándorlása tízszer jelentősebb, mint a természetes szaporulata.

Gazdag István — antidogma.hu

Az Unió újoncai, a kelet-európai országok számára a népességcsökkenés már megkezdődött. Az utóbbi tíz évben Románia lakosságának csaknem két és fél százalékát, Bulgária pedig majdnem nyolc százalékát veszítette el, és sajnos nem ők az egyedüliek. Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Csehország és Magyarország népessége szintén csökkent, nemcsak a születések számának szabadesése, hanem a közülük egyeseket (pl. Lengyelországot és Litvániát) különösen sújtó tömeges kivándorlás miatt. De nem jobb az elsődleges bevándorlási célpontnak számító Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország helyzete sem, amelyekben egyfajta lakosságcserés gyarmatosítás zajlik, és valójában csak a bevándorlók folyamatos beözönlésének „köszönhetik” népességük szinten tartását. Az erősen kozmetikázott hivatalos adatok szerint az előbbi országokban jelenleg is már 7 és félmillió, 3 és félmillió, hárommillió, 3,7 millió, illetve négymillió bevándorló lakik.

  

Márpedig ehhez a demográfiai robbanáshoz csaknem kizárólag a fejlődésben lévő országok fognak hozzájárulni: 2050-re körülbelül 5,2 milliárd ázsiai lesz, szemben a jelenlegi 3,8 milliárddal, a napjainkban 850 milliós Afrika lélekszáma pedig több mint a duplájára (1,8 milliárdra) növekszik. Csupán az arányok érzékeltetésére: India lakossága egy hét alatt gyorsabban nő, mint az Európai Unióé egy év alatt! A világ legszegényebb és legelmaradottabb országai közé tartozó Burkina Faso, Niger, Szomália, Uganda vagy éppen Jemen népessége 2050-ig megnégyszereződik, Európa lakossága viszont csökkeni fog. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok természetes népszaporulata (százalékosan kifejezve) mintegy tizenkétszerese az Európai Unióénak.

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

ha párhuzamba állítjuk a Denis Vignolles francia szakember által nemrég megadott adatokkal (Le Figaro, 2007. szeptember 6.), amelyek szerint a világ népessége 1950ben két és félmilliárd főből állt, mára majdnem hat és félmilliárdra nőtt, az évszázad közepére pedig meg fogja haladni a kilencmilliárdot.

3. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

És hogy mit tesznek a politikai döntéshozók Európa őshonos lakosságának elfogyása láttán? Gyakorlatilag semmit. A brüsszeli bizottságnak még családügyi biztosa sincs. Abból a személyenkénti 13 euróból, amelyet az EU szociális politikára szán, kevesebb mint egy euró jut a családnak. Mindez akkor, amikor Európának ― rövidtávon ― 20 millió szakképzett dolgozóra lenne szüksége az egyes ágazatokban és országokban különösen égető munkaerőhiány orvoslására. Franco Frattini, (névleg) az Igazságosság, Szabadság és Biztonság uniós biztosa (ténylegesen a mentális AIDS-t terjesztő bevándorláspárti lobbi samesza) a probléma megoldását a bevándorlás további megkönnyítésében látja, amint azt a nemrég Lisszabonba összetrombitált európai minisztertársainak előadott deliráns terve is tanúsítja. Ennek értelmében szakképzett dolgozókat szándékozik Európába csábítani Afrikából (?!) és Ázsiából az amerikai „zöld kártyának” megfelelő és azzal versenyző európai „kék kártya” létrehozásával. Jelenleg ugyanis „a szakképzetlen munkaerő 85 százaléka az Európai Unió felé áramlik, 5 százaléka pedig az Egyesült Államokba, miközben a szakképzettek 55 százaléka az USAba tart, és csak öt százalékuk az EU-ba”, magyarázza a kriminális elképzelés hátterét a Financial Times. Ráadásul pedig, hogy még „szebb” legyen a leányzó fekvése, „a szakképzett dolgozók két éves, megújítható tartózkodási engedélyt kérhetnének, és öt éves tartózkodás után engedélyeznék számukra, hogy végleg az EU valamelyik tagállamában maradjanak”. Frattini szerint egyébként leginkább Németországnak,

>

Ennek a kedvezőtlen folyamatnak számos oka van. Földrészünkön a termékenységi mutató rendkívül alacsony, jelentősen elmarad a nemzedékek megújításához szükséges szinttől, amely 2,1 gyermek/nő. Legalacsonyabb Görögországban (1,28), Spanyolországban és Olaszországban (1,34), de az újonnan csatlakozott kelet-európai országok egyikében sem éri el az 1,3-as értéket (kivéve Ciprust). Ugyanakkor az Európai Unióban minden 25. másodpercben történik egy abortusz, vagyis naponta 3381 gyermeket ölnek meg a terhességmegszakítás révén. Minden ötödik terhesség abortusszal végződik. 2004-ben 1.235.517 volt az abortuszok száma, amely manapság az első számú halálozási oknak számít Európában, ahol ráadásul az utóbbi negyedszázadban 22,3 százalékkal csökkent a házasságok száma, minden második házasság válással végződik, és félpercenként felbontanak egy házasságot. 1980 és 2005 között 55 százalékkal nőtt a válások száma, a házasságkötésekhez képest Belgiumban, Spanyolországban, Csehországban, Németországban és Magyarországon legmagasabb a válások aránya.

Bátorság ― értelem ― tett.

Időközben ugyanis Európa végleg el fogja fogyasztani „fehér” kenyerét. Lakossága 2025-től globálisan is csökkenni kezd, és egyre inkább színes bőrű bevándorlók fogják benépesíteni. 1980-ban Európában a gyermekek száma 36 millióval haladta meg az időskorúak (65 év fölöttiek) számát, 2004-re ez az arány megfordult, és ekkortól kezdve több az idős ember, mint a 14 éves fiatal. Az utóbbi 25 évben földrészünk több mint 23 millió fiatalt veszített. Jelenleg a 14 éven aluliak csupán az Európai Unió lakosságának 16,2 százalékát alkotják, tehát alig nyolcvan millióan vannak. Ugyanebben az időszakban a 65 évesnél idősebbek száma 29 százalékkal (vagyis 18 millió fővel) 81,7 millióra növekedett. Az összlakossághoz viszonyítva a legkevesebb fiatal Olaszországban van: minden hetedik lakos (14,2%), és értelemszerűen itt a legmagasabb az időskorúak aránya is: minden ötödik olasz (19,4%) 65 éven felüli.

>>>

alacsony népsűrűségű régiónak tűnik nekik, magához vonzza tehát a muzulmánokat, akik reményeik szerint egy valódi eldorádóban élhetnek itt”, magyarázza PIERRE-MARIE GALLOIS tábornok, geopolitikai szakíró, a francia elrettentő atomütőerő teoretikusa.

Európa alapvetően megváltozott, többé már nem lesz, mint korábban, egy olyan hely, amelyet főleg keresztény és gyorsan szaporodó európai populációk népesítenek be. Ez radikálisan megváltozik. […] Ez a mór korszak Granadájának idejébe visz bennünket. Ha meg akarják érteni Európa sorsát, messzire kell visszamenni, és el kell olvasni EDWARD GIBBON fantasztikus próféciáját a Római birodalom hanyatlása és bukása című munkájában, amikor elképzelte, hogy mi történt volna, ha a mórok nyerik meg a poitiers-i csatát. Talán már mecsetek lennének Oxfordban. Nos hát, manapság mecsetek vannak Oxfordban. Fokozatosan egy ilyen Európa kezd kiala-

4. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Más szóval, ami a mi korszakunkat az összes többi évszázadtól megkülönbözteti a fekete pestis óta, az az, hogy az európai népesség csökken. A múltban az európai őshonos populációk növekedése volt a történelmi változás motorja a modern történelem legnagyobb részében, mert ez a többletnépesség okozta azokat az Európából kiinduló nagy migrációkat, amelyek 1500 után átalakították a világot. Ez csak nemrég állt meg, és csak a nyolcvanas évek közepén zuhant az európai termékenységi szint a népesség-megújulási szint alá és kezdett a migráció a népességnövekedés jelentősebb forrásává válni.

>

Lassanként már az intellektuális establishment némely heterodox képviselőjénél is kezd leesni a tantusz. Közéjük tartozik NIALL FERGUSON Oxfordban végzett brit történész, a Harvard Egyetem 43 éves tanára, akit elemző munkásságának minősége és a jelen kérdéseit hosszabb történelmi távlatba helyező képessége miatt a Time magazin a világ száz legbefolyásosabb személyisége közé sorolt. Múlt évben az amerikai Merill Lynch pénzintézet meghívására „külön kurzust” tartott a bank stratégiai elemzőinek, hogy üzleti konkurenseikkel szemben időelőnyt biztosítson számukra. A nemzetközi pénzvilágban ugyanis a várható jövőre vonatkozó legkisebb megítélési tévedésnek is magas ― legtöbbször készpénzben fizetendő ― ára lehet, és egykettőre véget vethet akár a legígéretesebb karriernek is. Ferguson szerint a jelen nemzetközi helyzet mindenesetre nagyon hasonlít 1913-hoz, amikor a pénzpiacok képtelenek voltak előrelátni az alig egy évvel később kirobbant világháborút. A jelenlévő bankárok egyikének azon kérdésére, hogy kell-e tartani egy esetleges háborútól Európában, a brit történész a következő választ adta: „Nem hiszem, hogy egy európai háború forgatókönyve elképzelhető lenne az EU szétrobbanásának és a nemzetállamok feltámadásának klasszikus értelmében. Európa instabilitása sokkal inkább abból a demográfiai tendenciából következik, amely Európa kvázi-gyarmatosítását jelenti olyan bevándorló populációk által, amelyek kulturálisan nagyon különböznek (az őshonosoktól), egyes esetekben pedig ellenségesek a beilleszkedéssel és a beolvadással szemben. Ha a jövőbe nézünk inkább évtizedekre, mintsem hónapokra előre, mindez sokkal valószínűbb konfliktus-forrásnak tűnik számomra. Ez azonban egy belső, polgárháborús konfliktus lenne, különösen a muzulmán bevándorlók és az elöregedő bennszülött népek közötti összecsapás.

Bátorság ― értelem ― tett.

A brit gazdasági napilap arra is emlékeztet, hogy „az Európai Bizottság tízmillió eurós költséggel információs központot hoz létre Maliban, amelynek lakossága spanyolországi és franciaországi álláslehetőségekre pályázhat az országok közötti megállapodás keretében. Több ilyen központot is terveznek Afrikában” (amely földrész köztudomásúlag a magasan képzett szakemberek valódi viviáriuma ugyebár). Végeredményben a Frattini által képviselt reform 2030-ra a külföldön született európai népesség megduplázódását eredményezné!

>>>

Olaszországnak és Magyarországnak van szüksége idegen munkaerőre népességük elöregedésének kompenzálásához.

És ez már nem csupán egy fantazmagória, sokkal inkább egy lázálom.

A demográfia mint a XXI. század csodafegyvere ——————————————————————————— 

Gazdag István  antidogma.hu  Para-PC  2007/10/25 

——

„Egy napon emberek milliói fogják elhagyni a déli féltekét, hogy behatoljanak az északira, és bizonyosan nem barátként. Mert azért fognak oda behatolni, hogy meghódítsák azt, és meg is fogják hódítani, benépesítve fiaikkal. Asszonyaink hasa fogja elhozni nekünk a győzelmet”, jelentette ki Bumedien algériai elnök 1974-ben az ENSZ Közgyűlésén. Alig három évtized múltán az idő igazolni látszik az arab nacionalista vezető vészjósló szavait. Manapság Európában lakosságcserés gyarmatosítás zajlik, amely legkésőbb az évszázad végére drasztikusan meg fogja változtatni a „fehér kontinens” etnokulturális (vagyis faji) arculatát. Mindehhez persze az uralkodó elitek nyíltan kollaboráns immigrációs politikája mellett az is hozzájárul, hogy az európai őslakosság a jelek szerint maga is hajlik a

5. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Pedig jó ideje előre lehetett látni azokat a folyamatokat, amelyek az európai születési helyzet XXI. századi katasztrofális alakulásához vezettek. Számos demográfus már a nyolcvanas évek elején megkondította a vészharangot, figyelmeztetéseik azonban süket fülekre találtak az öngyilkos autizmusukba falazott ko(A)lla(h)boráns politikusok körében. Az eredmény: egy elöregedő, gyermekek nélküli, idegenek által elözönlött Európa. Egy európaiak nélküli Európa, amelyet nem a mitológiai bika, hanem ― minden valószínűség szerint — a koránbeli teve fog elrabolni.

>

Egyenesen megdöbbentő az a fatalizmus (vagy realizmus?), amellyel Niall Ferguson Európa közeli sorsát ecseteli. Ő, a divatos gondolkodó, miközben megosztja legértékesebb intellektuális gyöngyszemeit a pénzvilág virtuózaival, egyáltalán nem gondolja azt, hogy Európa közeli meghódítása a muzulmán országokból származó bevándorlók által csupán bulvárlapokba illő „kacsa”, szenzációhajhász „scoop” lenne. Ellenkezőleg: elkerülhetetlen és „tényszerű” evidenciának tartja ezt, amely már arra sem érdemes, hogy előadásának vezérmotívuma legyen. Nem mintha hidegen hagyná a dolog, hiszen maga is az oxfordi Magdalen College hallgatója volt, és Gibbon említése (aki két évszázaddal korábban ugyanonnan került ki) azt bizonyítja, maga is szenved attól, hogy mecsetet lát ott. Szerinte azonban már semmi sem akadályozza meg Európa őshonos népeinek „leselejtezését”: angolosan szólva, ez már egy lejátszott meccs.

Bátorság ― értelem ― tett.

(Ferguson illusztris történészelődje 1788-ban kiadott korszakos művének egyik paszszusára célzott: „A szaracénok győzedelmesen törtek előre több mint ezer mérföldön át Gibraltár sziklájától a Loire völgyéig, még egyszer ugyanennyi, és eljutottak volna Lengyelország határáig és Skócia hegyeiig. A Rajnán sem nehezebb átkelni, mint a Níluson és az Eufráteszen, és másik oldalról az arab flotta behatolhatott volna a Temzére anélkül, hogy tengeri csatát vívott volna. Az oxfordi iskolákban ma talán a Koránt magyaráznák, és katedráinak magasából Mohamed szentségét és kinyilatkoztatásának igazságát bizonygatnák egy körülmetélt népnek”.)

>>>

kulni, de ez már nem az az Európa, amely konfliktust képes kiváltani nagyhatalmak között.”

6. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Elgondolkodtató (és a vallás állítólagos „moralizáló” hatását önmagában is frappánsan cáfoló) tény, hogy összeurópai szinten éppen a két dél-európai posztkatolikus „nagyhatalom”, Olaszország és Spanyolország asszonyai körében a legalacsonyabb a gyermekvállalási hajlandóság, olyannyira, hogy ENRICO SALZA, az olasz San Paolo Imi Intézet elnöke szerint „a Mediterraneum déli partján lévő (arab és muzulmán) országok lakossága 2050-re eléri a 420 millió főt, miközben az északi oldal népessége 145 millió főre fog csökkeni.” Olaszországban a termékenységi ráta a negyven évvel ezelőtti szintnek csaknem a felére (1,25) zuhant. „A jövő tekintetében nagyon pesszimista vagyok. Nem látom a folyamat megváltozásának kezdetét. Ahhoz, hogy felmenjünk a lejtőn, nagyon gyorsan arra lenne szükség, hogy minden negyedik család legalább négy gyermeket vállaljon. Ma azonban Olaszországban egy négygyermekes párra úgy tekintenek, mint a Mars-lakókra. A lakosság elöregedése, a bevándorlás és a nyugdíjfinanszírozás összetett problémája igen gyorsan robbanásveszélyes helyzetbe fog torkollni”, mondja ANTONIO GOLINI demográfus (Corriere della Sera, 2002. március 7.) A baloldali La Repubblica ironikus módon olyan cikkben kommentálta a jelenséget, amelyet a gyermekeik által körülvett családanyák előtt tisztelgő Mussolini fényképe illusztrált, emlékeztetve rá, hogy a fasiszta rezsim „natalista” (vagyis születésbarát) politikát folytatott és tudománnyá fejlesztette a demográfiát. Csöppet sem burkoltan azt sugallva ezzel, hogy mivel Mussolini a fokozott gyermekvállalásra ösztönzött, a gyermekvállalás… fasiszta jellemvonás.

Bátorság ― értelem ― tett.

Az európaiaknak minden okuk meglenne tehát arra, hogy ― szó szerint is ― sötéten és „sötétnek” lássák a saját jövőjüket: a jelenlegi tendenciák változatlansága esetén ugyanis kontinensünk akkori lakosságának többségét jobbára már színes bőrű, muzulmán vallású „európaiak” fogják alkotni, míg a maradék őshonosok csak elöregedett, pária sorsú kisebbségként tengetik majd életüket őseik földjén. A legoptimistább, de távolról sem a legvalószínűbb előrejelzések szerint az évszázad közepére még „csak” minden negyedik uniós lakos lesz mozlim, az évszázad végére azonban már minden második. Nagyban és némileg lassabban ugyanaz fog bekövetkezni, mint ami kicsiben és alig egy évszázad alatt Koszovóban történt, ahol a sokkal szaporább mozlim albánok gyakorlatilag „kiszülték” nemzeti bölcsőjükből az ortodox keresztény szerbeket.

>>>

demográfiai öngyilkosságra. Mintha csak OSWALD SPENGLER próféciáját akarná beteljesíteni a civilizációk óhatatlan és szükségszerű sorsáról: a bőség, az elgyengülés és a hanyatlás után az európai civilizáció és hordozó népessége immáron feltartóztathatatlanul sodródik a végső eltűnés fázisa felé. Ahhoz ugyanis, hogy a népesség szintje stabilan tartható legyen, a teljes termékenységi rátának (vagyis az egy nő élete során szült gyermekek számának) minimum 2,1-nek kellene lennie, az Európai Unióban azonban ez a mutatószám már csak 1,46, ami azt jelenti, hogy a népesség másodgenerációként gyakorlatilag megfeleződik. Globálisan érzékeltetve a folyamatot: Európa, amely négyszázmilliós lakosságával 1900-ban még a világnépesség egynegyedét adta, 2000-ben 730 millió fővel a Föld 6,1 milliárdnyi lakosságából már csak 12 százalékot tudhatott magáénak, a 2100-ra prognosztizált 9,5 milliárdból pedig a maga alig ötszáz (!) milliójával legfeljebb öt százalékot fog kitenni. Mértékadó tudományos előrejelzések szerint 2050-re Európa és Oroszország teljes (a bevándorlókkal együttes) népessége hatszázmillióra fog esni, miközben a jelenleg hatszázmilliós Afrikáé ― a gyermekhalandóság, a háborúk és a járványok ellenére ― megháromszorozódik! A fehér nők termékenységi rátája ugyanis alig 1,4, miközben az afrikaiaké 5,9.

7. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

HERWIG BIRG német demográfus szerint, ha a helyzet nem változik, a jelenleg 82 milliós német népesség az évszázad közepére 68 milliósra, az évszázad végére pedig ötvenmilliósra olvad a bevándorlás ellenére. Valódi etnikai lakosságcserét jósol, amely lehetetlenné tesz majd bármiféle „integrációt”, azon egyszerű oknál fogva, hogy a kisebbségek válnak többséggé. „A társadalom már nem lesz többségében ’német’. A nagyvárosokban a németek és a bevándorlók aránya 2010 körül megfordul a 40 éven aluliak vonatkozásában. Az ’integráció’ ezután azt fogja jelenteni, hogy németként hogyan fogok beilleszkedni egy többségében bevándorlókból álló társadalomba. Erről szó sem esik a bevándorlásról szóló jelentésekben” (Die Welt, 2002. június 8.). A népesedési szakember ugyanakkor lerombolja a „szakmailag magasan kvalifikált bevándorlókról” kolportált PC-legendát is, amely csupán arra szolgál, hogy vele a bevándorláspárti lobbi lenyomja az őshonosok torkán az egyre növekvő számú bevándorló jelenlétét, annak minden kölcsönhatásával (bűnözés, vandalizmus, társadalmi parazitizmus és incivilizációs tendenciák, szexuális promiszkuitás, ragályos betegségek terjedése stb.) együtt. „Sok bevándorló számára az oktatás nem nagyon használ. Az olyan, hosszú időn át lebecsült erények, mint a törekvés vagy kötelességtudat, amelyek szükségesek egy működőképes közösség fenntartásához, gyakran nem sokat

Bátorság ― értelem ― tett.

A különböző európai országokban a lakosság vérmérsékletének, mentalitásának és történelmi hagyományainak függvényében igencsak eltérően kommentálják a népességfogyás immáron megállíthatatlannak tűnő és a jövő tekintetében nem sok jóval kecsegtető folyamatát. A kedvezőtlen előjelek láttán még az olyan politikailag ultrakorrekt orgánumok is kénytelenek meghúzni a vészharangot, mint amilyen például a svájci Tribune de Geneve. „A városunkban (vagyis Genfben ― G.I.) született bébik 60 százaléka idegen családokból való. Miközben a muzulmánok a bőséges gyermekáldást részesítik előnyben, a protestáns papság a homoszexuális házasságokat és az abortuszt támogatja” (2001. március 17.). A sokkal szókimondóbb Courrier du Continent című kváziszamizdat ― jellegénél fogva ― a gyökerénél ragadja meg a problémát. „A plutokratikus rendszerben egy fehér gyermek bekerülési ára túl magas: a rentabilitás követelménye arra ösztönöz, hogy előnyben részesítsük a színes bőrű fiatalokat, akik teljesen egyedül nőttek fel a harmadik világban. […] Mire tanít bennünket Franciaország példája? Óvatos becslések szerint az 1975-ös Veil-törvény óta kb. hatmillió abortuszt hajtottak végre. Kofi Yamgane togói származású bevándorláspárti francia politikus szerint a hivatalos statisztikákban feltüntetett hárommillió helyett több mint tízmillió bevándorló él Franciaországban. Akárhogyan is van, az abortusz nélkül hatmillió fehér gyermek foglalná el a hatmillió megszálló helyét. […] A jelenség az összes európai népre érvényes. Azok a társadalmak, amelyek meggyilkolják a saját gyermekeiket, nem fognak életben maradni.” A színes bőrű népesség összlakosságon belüli rendkívül magas arányának tudható be az is, hogy az európai országok közül ― láss csodát! ― éppen Franciaország dicsekedhet (?) a legmagasabb (1,9-es) termékenységi rátával.

>>>

Egyébként a „vallásosság = sok gyermek” tételt cáfoló országok sorába tartozik a külsőségeiben ― és úgy tűnik, csak azokban ― kétségtelenül impozáns vallási ébredést tanúsító Oroszország is, amelynek jelenleg még csaknem ugyanannyi (145 milliónyi) lakosa van, mint Pakisztánnak, 2050-re azonban már minden oroszra három pakisztáni fog jutni. Mint azt az orosz Népességvizsgáló Intézet (DER) adatai alapján a Russian Observer közzétette, az utóbbi 15 évben az orosz népesség csaknem hárommillió fővel csökkent. Az Orosz Tudományos Akadémia attól tart, hogy az évszázad közepére az ország lakossága százmillió alá esik. 2075-re a DER előrejelzése szerint alig 55 milliónyian fogják majd lakni Oroszországot.

De hogy ne csak nekünk, európaiaknak legyen okunk az aggodalomra, íme az amerikai népszámlálási hivatal (US Census Bureau) és William Frey demográfus

8. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Párizsban 2003-ban nemzetközi konferenciára került sor „az Európa arculatát megváltoztató bevándorlók” témakörében az Institut de géopolitique des populations szervezésében. Az összegyűlt szakértők szerint jelenleg negyvenmillió bevándorló él Európában, ebből tízmillió Franciaországban, közülük minden második muzulmán (más demográfusok még ennél is magasabb számokat valószínűsítenek). Mivel a bevándorló asszonyok termékenysége több mint kétszerese az őshonos franciákénak, és mert a bevándorlók áradata nyilván továbbra sem fog elapadni, a tiszteletre méltó intézmény a következő prognózist adta: 2030-ra a bevándorlók és leszármazottaik fogják képviselni a teljes francia népesség egynegyedét (kb. 16 millió fő), az aktív lakosság egynegyedét (kb. hatmillió fő) és a születések 42 százalékát (kb. 280 ezer). E drámai folyamat következményeit ― a PC kötelez! ― csupán gazdasági szempontból vizsgálva, az intézet hipotézise ekkorra „bizonyos gazdasági és társadalmi alul fejlettségi folyamattal számol”, amennyiben ezek a populációk „nem érik el egy modern és fejlett gazdaság által megkövetelt képzettségi szintet”. Ugyanaz fog tehát bekövetkezni Franciaországban is, mint Németországban (és hosszabb távon egész Európában): gazdasági és társadalmi hanyatlás, vagy ha úgy tetszik: „harmadikvilágiasodás”…

Bátorság ― értelem ― tett.

A hatszázezer lakosú Dortmundban 2002-ben például csak ötezer német gyermek született. Lakossága egyötödének elvesztése következtében ez a város 2010-re csak alig hatvan százalékban lesz német és ők is főleg az idősebb korosztályokhoz fognak tartozni. A dortmundi fiatalok hetven százaléka török, afrikai és ázsiai bevándorló lesz. Frankfurt és Stuttgart már 2030 előtt megszűnik német többségű városnak lenni. 2012-ben a 20-40 év közötti idegenek fogják alkotni Duisburg lakosságának csaknem felét. Berlinben a tizenéves külföldiek 2013-tól többségbe kerülnek korosztályukon belül. Az évszázad végére a jelenleg 75 milliós németség száma 22 millióra zuhan, Németország pedig nyilvánvalóan egy harmadik világbeli országgá válik. Meinhard Miegel és Stephanie Wahl szociológusok szerint a német kulturális, nyelvi és vallási identitást teljes mértékben lehengerlik az évszázad folyamán. Szemünk előtt és a politikusok teljes nemtörődömsége közepette zajlik tehát a sokáig Európa gazdasági és szellemi motorjaként üzemelő Németország „előre beprogramozott eltüntetése”, hiszen az aktuális évi nyolcszázezer születésnek már most is csak alig egyharmadát képviselik az „echte német” vérvonalú gyermekek. Mint az RAINER MÜNZ demográfus prognózisából kiderül, 2030-ra Németország csaknem 15 milliónyi idegent fog számlálni, nem beszélve a naturalizáltakról és a kettős állampolgárokról. Még ha a bevándorlást azonnal meg is állítanák, nagyobb termékenységénél fogva az iszlám ekkorra mindenképpen többségbe kerül Németországban, akárcsak Franciaországban, Belgiumban és számos más helyen Európában. Wilhelm Heitmayer szociológus németországi mozlim fiatalok körében végzett 1997-es felméréséből az is kiderült, hogy egyharmaduk növelné az iszlám jelenlétét, és ezek arra is késznek mutatkoztak, hogy erőszakot alkalmazzanak a „hitetlenek” ellen.

>>>

érnek a szemükben”, írja. Tény ― noha ezt sem emlegetik szinte sohasem Európában ―, hogy a bevándorlók gyermekei közül majd’ minden második semmiféle iskolai végzettséget nem szerez és szakmát sem tanul, márpedig az európai gazdaság mindenekelőtt szakképzett munkaerőt igényel és miközben ilyen természetű igényének kielégítéséhez a bevándorlók nemigen járulnak hozzá, a szociális ellátórendszereket viszont annál inkább megterhelik.

——

Louis de Bonald-lal szólva az önismétlés és a meg nem értés között nincs mérlegelnivaló. Ezt azért bocsátom előre, mert bármennyire onerózus feladatnak is érzem, a XVI. Benedek pápára nemrég kimondott fatva nyomán ezúttal egy általam már számtalanszor kivesézett témával kell foglalkoznom. „Mohamed nem hozott létre semmi újat: nem találnál (nála) mást, csak gonoszságot és embertelenséget, mint azt a döntését, hogy karddal erősítse a hitet, amit prédikált”. Amikor a regensburgi egyetemen elmondott szeptember 12-i beszédében XVI. Benedek a görög rációt és a keresztény hitet igyekezett közös nevezőre hozni, nyilván

9. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu Bátorság ― értelem ― tett.

antidogma.hu  Mohamedizmus  2006/10/26 

>>>

—————————————————————————  Gazdag István 

>

Eurábia: vissza a jövőbe?

  

„A születési arány bombája fenyegeti a Nyugatot, Izraeltől kezdve”, állítja a Corriere della Sera (2006. február 16.), amely szerint „ma Izrael a Nyugat elővédje a demográfiai fronton”. A vezető olasz napilap Sergio Della Pergola demográfus magyarázatát visszhangozza, miszerint „2000-ben Izraelben 5.168 ezer zsidó és 1.178 ezer arab élt, Ciszjordániában és Gázában 2.973 ezer arab. 2020-ban 6.687 ezer zsidó és 1.976 ezer arab lesz Izraelben, 5.680 ezer arab pedig Ciszjordániában és Gázában, tehát ez utóbbiak megelőzik az előbbieket. 2050-ben 8.780 ezer zsidó lesz majdnem 15 millió arabbal szemben a Földközi-tengertől a Jordán folyóig terjedő területen. Az, aki mindegyiket megnyerte, egy háborút már elvesztett”. Annak kapcsán, hogy az eredetileg tervezett 117 kilométer helyett immáron 832 kilométeren választja el egymástól fal a zsidókat és az arabokat, a lap szerint „kezdjük megérteni, amit az elővédünkön tesznek”. Evidens ugyanis, hogy a zsidók csak akkor válnak kiűzhetetlenekké Palesztinában, ha megvalósul a „földrajzi apartheid”, és ily módon megszabadulnak az araboktól, beleértve az izraeli állampolgárságúakat is. Márpedig a Ha’aretz által 2004 januárjában közzétett közvélemény-kutatás szerint az izraeli zsidók többsége hajlik erre a megoldásra, és történelmük ismeretében megjósolható, hogy a földjük iránti szenvedélyes kötődésük végül legyőzi majd az elkerülhetetlen etnikai tisztogatás miatti esetleges erkölcsi aggályaikat. Talán a gojok is példát vehetnének róluk. A reconquistához. Amíg még nem késő…

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

(Brooking Institution of Washington) előrejelzései: az évszázad közepére az Egyesült Államok népessége ugyan a jelenlegi 280 millió főről 420 millióra növekszik, a fehérek aránya viszont a jelenlegi hetven (és az 1960-as kilencven) százalékról 50 százalék alá esik, mégpedig a dél-amerikai, ázsiai és más, harmadik világbeli országokból érkező bevándorlók tömeges érkezése, valamint sokkal magasabb termékenységi rátája következtében. A dél-amerikaiak (spanyol ajkúak) száma addigra meg fogja haladni a százmilliót, vagyis az akkori lakosság egynegyedét. Az ázsiaiak megháromszorozódnak, ezzel számuk meg fogja közelíteni a negyvenmilliót. A jelenlegi népesség 13 százalékát alkotó négerek aránya addigra 15 százalékra nő az összlakosság körében. Jeffrey Passel, a Urban Institute demográfusa úgy véli (The Guardian, 2003. március 19.), hogy 2050-ben „a tömeges fajkeveredés következtében az Amerikában szokásos faji fogalmaknak nem lesz többé semmi értelmük”, a jelenlegi észak-amerikai etnikai elzárkózás helyébe a „tolerancia” lép, és egy kevert fajú „új ember” fog megszületni. (Európai patriótaként erre nem mondhatunk mást, csak áment!)

10. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Hasszán Turabi, az egész arab világban tekintélyes szudáni vallási vezető szerint „ennek a pápának a szellemisége ellentétes az iszlámmal”. Ala al-Aszvani egyiptomi író úgy véli, hogy „a pápai beszéd további félreértések forrása lesz, és a miatt, amit mondott, tovább fog erősödni az a gondolat, hogy az egész Nyugat agresszív a muzulmán hittel szemben”, és bár önmagát vallástalannak vallja, a felől sem hagy kétséget, hogy „amikor az iszlám elleni sértésekről beszélünk, nem lehet feltételezni, hogy léteznek szélsőségesek és mérsékeltek”. Ali Bardakoglu, a törökországi vallási ügyek hivatalának (Dinayet) vezető tisztségviselője minden kertelés nélkül „ellenségességgel” vádolja Ratzingert, a mérsékelt iszlamistának számító kormánypárt, az Igazság és Haladás egyik képviselője, Szalih Kapaszuz egyenesen Hitlerhez és Mussolinihez hasonlítja, az ellenzékben lévő világi Népi Köztársasági Párt pedig hivatalos bocsánatkérésre szólítja fel törökországi útja előtt. „Provokatívnak és a párbeszéd követelményével ellentétesnek” ítélik XVI. Benedek szavait a kairói al-Azhar mecset ulémái is. Egy eddig ismeretlen, az Iszlám Gyermekei néven jelentkező iraki csoport helyi keresztények likvidálásával fenyegetőzik a hivatalos vatikáni bocsánatkérés elmaradásának esetére, miközben az iraki fegyveres ellenállást támogató egyik muzulmán internetes honlap (islammemo.cc) már be is számolt az első kivégzésről: állítólag a pápai előadásra válaszul négy késszúrással megöltek egy keresztényt alAthuriun piacán. Palesztinában keresztény templomokat támadtak meg a feldühödött fanatikusok. Mohammad Akef, a legbefolyásosabb egyiptomi iszlamista szervezet, a parlamentben is képviselt Muzulmán Testvérek (88 képviselő) vezetője szerint „a pápa kijelentései miatti düh szükségszerű volt, de nem fog sokáig tartani”, mert a pápa „hiába a katolikus egyház feje, sok európai nem követi őt, és amit mond, az nem befolyásolja őket”. Irán legfőbb vallási vezetője, Ali Hamenei „az amerikai Bush által az iszlám ellen indított keresztes háború legutóbbi epizódjának” minősíti Ratzinger regensburgi beszédét, hozzátéve: „A Mohamed prófétáról közzétett karikatúrák és egyes (nyugati) politikusok és újságírók nyilatkozatai mind egy összeesküvés elemei a civilizációk közötti háború kirobbantásához”. Az al-Kaidához köthető iraki Anszar alSzunna ellenálló csoport egyenesen Róma falainak az összeomlását profetizálja. „Közel a nap, amikor lerombolják az iszlám seregei”, áll a számos merényletért és túszok kivégzéséért felelős szervezet internetes közleményében. „Ti keresztények, meg fogjátok ismerni a kardunkat, amíg nem tértek meg az igaz hitre”, teszik hozzá ugyanott

>

Most pedig következzen néhány tipikus (a vatikáni ügyekben hagyományosan bennfentesnek számító Corriere della Sera olasz napilap által számba vett) reakció azok közül, amelyeket a pápai beszéd váltott ki a muzulmánok körében.

Bátorság ― értelem ― tett.

A tudományos igényű pápai előadás kontextusából kiragadott idézet hatására a muzulmán világban éppúgy elszabadultak az indulatok, mint a Mohamed-karikatúrák ürügyén ez év februárjában Marokkótól Malajziáig, London(isztán)tól Lagosig. Egymást követik a féktelen utcai demonstrációk, a keresztény kisebbségek és templomok elleni támadások, a kereszténységgel azonosított Nyugatnak címzett átkozódások és fenyegetőzések — az alkalomhoz illő módon mindezt a pápa személyét célzó életveszélyes fenyegetésekkel megspékelve, akinek maga Ali Agca üzent ki a börtönéből, hogy ha kedves az élete, tekintsen el a november végére tervezett törökországi látogatásától.

>>>

egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy az előbbi — egyébként II. Manuel bizánci császártól (1391-1425) kölcsönzött — mondatával egy csapásra lenullázza azt, amit elődje, II. János Pál a keresztény-mozlim párbeszéd terén több évtized alatt elért. Márpedig éppen ez történt.

11. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Veszélyeztetett helyzetük miatt különösen a mozlim országokban élő keresztény kisebbségek körében váltottak ki aggodalmat a pápa szavai, amelyektől például az iraki Moszul kaldeus-keresztényei is siettek elhatárolódni, nyilván a megtorlástól való félelmükben. Nem kétséges, hogy az amerikai médiát is a félelem késztette ugyanerre. A Corriere della Sera által „durvának” minősített vezércikkében a legbefolyásosabb amerikai napilap, a The New York Times egyenesen azzal vádolta meg Ratzingert, hogy „nézeteltérést szít a keresztények és a muzulmánok között”, és arra emlékeztette a pápát, hogy „már így is túl sok vallási düh van a világon”. A hasonló húrokat pengető legnagyobb példányszámú amerikai napilap, a USA Today számára a keresztények és muzulmánok közötti viták megmutatták, hogy „bölcsebb vezetés szükséges mindkét részről”. „A pápa feladata, hogy ne csak a kereszténységet mozdítsa elő, hanem a toleranciát is”, tódította az NBC, miközben a CNN „XVI. Benedek pontifikátusának legsúlyosabb válságáról” beszélt. Érdekes módon ez alkalommal az amerikai neokonok privilegizált szócsövének számító hírcsatornáéhoz hasonló tónust ütött meg francia szélsőbalos értelmiség kedvenc napilapja, a párizsi Libération is, amely szerint a vita nem szólhat az iszlám és az erőszak, a muzulmán és a

Bátorság ― értelem ― tett.

Jellemző, hogy a vélt vagy valós sérelmeikre egyébként is hiperérzékeny muzulmánok körében (ez alkalommal is) mesterségesen kiváltott hisztériahullám azt követően sem igen csillapodott, hogy XVI. Benedek többször is nyilvánosan és ünnepélyesen meakulpázott, sajnálatos félreértésnek nevezve inkriminált szavait, amelyek úgymond egyáltalán nem tükrözik az iszlámról alkotott személyes véleményét. Ugyanakkor az is jellemző, hogy a katolikus egyházfő még a személye elleni halálos fenyegetések után sem számíthatott valóban hathatós és határozott támogatásra saját „nyugati” hátországában, annál inkább többé-kevésbé egyértelmű bírálatokra. Ugyanaz történt tehát, mint ami a Mohamed-karikatúrákat leközlő dán lap esetében: az iszlámmal szemben egyre súlyosbodó Stockholm-szindrómában szenvedő Európa gyáván meghunyászkodott és a szólásszabadság védelme helyett — tisztelet a kevés kivételnek — gyáván behódolt a vallási fanatizmusnak. Más kérdés, hogy akkoriban a vallások közötti párbeszéd ürügyén a Vatikán is beállt a Jyllands-Postent bírálók kórusába. És hogy mire jutott vele? Alig fél évvel később első számú közellenség lett az iszlamisták szemében.

>>>

a nyomaték kedvéért. Az ugyancsak az al-Kaidához kapcsolódó Mudzsahedin al-Sura harcosai közvetlenül a „kereszt imádójához”, a pápához fordulnak, hogy a tudo-mására hozzák: „Ő is és a Nyugat is vereséget fog szenvedni, ahogy Irakban, Afganisztánban és Csecsenföldön történt. Össze fogjuk törni a keresztet és ki fogjuk önteni a bort. A dzsihád a győzelemig folytatódik. Isten segíteni fog bennünket Róma meghódításában és képessé tesz bennünket arra, hogy elvágjuk (a keresztények) torkát, zsákmányunkká téve fiaikat és javaikat”. Még a marseille-i mecset mérsékeltnek mondott imámja, Mohand Alili is igencsak sajátos módon veszi védelmébe a szentatyát, amikor azt mondja róla, hogy ő is csak „egy emberi lény, és ha egy napon megőrül, akkor minden keresztényt őrültnek kell tekintenünk?” Mozlim fanatikusok internetes honlapjain a pápát Drakulaként és Hitlerként ábrázoló karikatúrák tűntek fel, olyasféle képaláírások kíséretében, mint „a keresztet szolgáló disznó”, „egy keresztre szögezett csimpánz imádója”, „gyűlöletes gonosz”, „megkorbácsolt Sátán”, „vérszívó vámpír” és így tovább. A szomáliai Mogadishuban az ország jó részét uraló iszlám törvényszékek milicistái megöltek egy olasz apácát, aki az SOS Children osztrák szervezet gyermekfalujában ténykedett, ahol több mint száz árvát nevelnek és oktatnak az ország egyetlen olyan iskolájában, amelyben még nem a Korán alapján folyik a tanítás.

12. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Nyilvánvalóan „a (pápai) mundér becsületének a védelmében”, de még nála is szókimondóbban fogalmazzák meg a probléma lényegét egyes olasz megfigyelők. A minden látszat ellenére is „a kereszténység erejéről” értekező VITTORIO MESSORI, II. János Pál biográfusa (C. d. S., 2006. szeptember 18.) szerint „az én nemzedékem keresztényei azzal töltötték életük nagy részét, hogy azokkal helyezkedtek szembe, akik nem hittek Istenben, vagyis a kommunistákkal, ma pedig azokkal kell szembeszállniuk, akik ’túlzottan’ is hisznek egy Istenben, vagyis a muzulmánokkal”. A marxizmust „szekularizált zsidókereszténységnek”, az iszlámot pedig „leegyszerűsített zsidókereszténységnek” minősítő szerző nem tagadja ugyan, hogy „egymástól nagyon különböző muzulmán kultúrák és társadalmak léteznek”, szerinte azonban „az, amelyik ma az emberekhez eljut, az undorító változat: elállatiasodott, fegyvert rázó tömegek, vérfolyamok, szent háború, társadalmi érzéketlenség, burka és jogfosztottság a nőknek, többnejűség, nyilvános kivégzések, emberrablások, ostorozások, fenyegetések, zsarolások, táplálkozási tilalmak, a homoszexuálisok üldözése, intole-

Bátorság ― értelem ― tett.

Vannak persze olyan hangok is, különösen Itáliában, de másutt is, amelyek határozottan, sőt vehemensen a pápa védelmére kelnek. RICHARD PIPES neves iszlámszakértő azzal vádolja a muzulmán vezetőket, hogy megpróbálják megfélemlíteni Európát és Amerikát, hogy kikényszerítsék a saría tiszteletét: „Az utóbbi évek során ez a hatodik alkalom, hogy ily módon reagálnak a bírálatainkra”. A washingtoni Georgetown Egyetemen a keresztény-mozlim kapcsolatokat kutató JOHN VOLLS szerint a szentatya „jogosan akart kölcsönösséget kérni az iszlámtól”, mert ha II. János Pál meg is nyitotta a keresztények és muzulmánok közötti párbeszédet, „az azonban eddig többnyire egyirányú maradt”. BERNARD LEWIS, az egyik legtekintélyesebb iszlamológus még náluk is tovább megy. A Princeton Egyetem tanszékvezetője és számos, az iszlámmal foglalkozó nemzetközi sikerkönyv szerzője a Corriere della Serának adott interjújában (2006. szeptember 18.) kijelenti, hogy napjainkban nem is annyira a civilizációk, hanem „valójában a keresztény és a mozlim vallás közötti összecsapás” zajlik világszerte, éspedig „nem a doktrínáik közötti különbségnek, hanem a köztük lévő hasonlóságnak” köszönhetően, mivel „egyaránt nemcsak arról vannak meggyőződve, hogy az igazság letéteményesei, hanem arról is, hogy az ő igazságuk kizárja a többi vallás igazságát, és kötelességüknek tartják Isten üzenetét terjeszteni a világ maradék részén…” A korábban a muzulmán fanatikusok részéről Dániát ért támadások kapcsán az amerikai tudós ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy „a saría, az iszlám jog csak a muzulmánok esetében bünteti Mohamed megsértését, a nem muzulmán külföldiek esetében viszont nem. Hogy ez mit jelent? Netán azt, hogy az iszlám számára Dánia és Európa a saját területéhez tartozik?” Bernard Lewis abból sem csinál titkot, hogy az iszlám-keresztény vallásháború végkimenetelét illetően a Nyugat esélyei egyáltalán nem adnak számára okot a derűlátásra.

>>>

terrorista összekeveréséről. „Akarva-akaratlanul, sajnálkozásával XVI. Benedek megdöntötte a pápai csalatkozhatatlanság mítoszát. Akkora ostobaságot követett el, hogy kénytelen volt sajnálkozását kifejezni, ami eddig még sohasem történt meg”, kommentálta a lap a pápa gesztusát. (Ezt a momentumot egyébként a The New York Times is kiemelte: „A szakértők szerint ez az első alkalom, hogy egy pápa ilyen nyíltan bocsánatot kér”.) Olaszországban ugyanakkor kisebbfajta belpolitikai botrányt kavart Romano Prodi miniszterelnök sokak által cinikusnak bélyegzett kifakadása, aki az újságírók azon kérdésére, hogy vajon veszélyben lesz-e a pápa élete a tervezett törökországi látogatása során, alig palástolt bosszúsággal a hangjában azt találta mondani: „Halvány fogalmam sincs róla, honnan kellene tudnom, a biztonságával a testőrei fognak törődni”.

13. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A mozlim fanatikusok részéről XVI. Benedek pápát ért és az olasz püspöki kar által „minősíthetetlennek” minősített verbális és vizuális — azaz egyelőre legalábbis csak szavakban és gúnyrajzokban megnyilvánuló — inzultus nyomán, úgy tűnik, immár Olaszországban is egyre nyitottabbá válnak az iszlámmal szembeni kritikus véleményekre, még a vallások közötti megbékélés utópiájától hagyományosan elvakított katolikus körökben is. Egyebek mellett ezt mutatja a vezető olasz napilap, a Corriere della Sera vezető szerkesztőjének és talán legtekintélyesebb véleményformálójának, MAGDI ALLAMnak a témában megjelentetett és szinte már a politikai pamflet határát súroló kommentárja is (2006. szeptember 19.), amelyben az egyiptomi származású — és nyilván személyes érintettségénél fogva az iszlamizmussal szemben az „outsidereknél” mindig is sokkal határozottabban fellépő — publicista köntörfalazás nélkül felteszi a kérdést: „Hogyan lehetséges az, hogy a kereszténységet és a Nyugatot mindig és mindenképpen halállal és terrorral kell büntetni azokért a gondolatokért, amelyeket a halál és a terror ideológiája ellen fejtenek ki? Talán nem túlságosan is világos, hogy nem egy reakcióról, hanem a kereszténység és a Nyugat értékei és identitása elleni agresszióról van szó a gyűlölet ideológiája által megmérgezett széles iszlám front részéről, amelyhez, sajnos, nem kevesen, a naivak, a felelőtlenek és az

Bátorság ― értelem ― tett.

ANGELO PANEBIANCO nem is hagyja szó nélkül Messori kincstári optimizmusát, és „A megtalálhatatlan mérsékelt iszlám” címmel a következő napon ugyancsak a vezető olasz napilapban megjelentetett vezércikkében a Mohamed-karikatúrák körül csapott patáliához hasonlítja a pápai beszéd miatt kirobbantott mostani műbalhét. Szerinte „mindkét esetben az iszlám extrémizmus mozdult meg, hogy bebizonyítsa a muzulmán világ fölötti saját egyeduralmi képességét, megmutassa az erejét, ugyanakkor pedig a Nyugat gyöngeségét és rémületét. A karikatúrák idején Európa a szólásszabadság elleni legzajosabb támadást szenvedte el a győztes totalitarizmusok kora óta, és az esemény lényegében az agresszor győzelmével végződött. Európa hallgatólagosan elfogadta, hogy a szatíra szabadsága ettől fogva mindenkivel szemben egyformán érvényes, az iszlámot kivéve, amellyel szemben, úgy tűnik, kötelező az öncenzúra. Most egy még ennél is ambiciózusabb tervvel próbálkoznak újra: a Nyugat vallási szívét eltalálva annak elfogadására kényszeríteni bennünket, hogy már a pápának sem szabad hangosan megnyilatkoznia a kereszténység sajátosságáról és arról, ami megkülönbözteti az iszlámtól.” Miután a pápai beszédet kísérő erélytelen nyugati reakciók láttán a cikkíró kénytelen elismerni, hogy az Oriana Fallaci által vizionált Eurábia „talán már köztünk van”, és hogy „körülnézve oszthatjuk Bernard Lewis pesszimizmusát, aki egy legyőzött és alávetett Európát jövendöl”, végezetül igencsak pertinens módon megállapítja, hogy „kapcsolat van az európai félelem és a hegemónia azon képessége között, amelyet a politikai iszlám … a krízishelyzetekben a muzulmán világra tud gyakorolni”. Jó reggelt, Olaszország!

>>>

rancia, dogmatizmusok, tribalizmus, a szent szövegek szó szerinti értelmezése, a környezettel szembeni érzéketlenség, sőt a ’tisztátalan’ kutyákkal és macskákkal való együttélés tilalma…, egyszóval a demokratikus társadalmakban manapság érvényesülő érzékenység ellentéte.” Az iszlám negatív aspektusainak akkurátus számbavétele után azonban meglepő módon egy, az aktuális európai helyzettől messze elrugaszkodó megállapítás következik tőle, miszerint „ha bekövetkezik az összecsapás — amelyet a keresztények igyekeznek mindenképpen elkerülni, az ellenoldalon azonban sokan keresik — hosszú és kemény lesz ugyan, de legalább ez alkalommal csekély a köztünk levő ötödik hadoszlop”, vagyis az (oroszországival együtt) immáron több mint ötvenötmilliós európai muzulmán népesség „ötödik hadoszlopként” szerinte elhanyagolható tényezőnek számít.

Nagyjából Fallacinak a kereszténység védelmében vélhetőleg utoljára kifejtett agitációjával egyidőben érezte szükségét Szentesi Zöldi László annak, hogy az iszlám védelmében alaposan leszedje róla a keresztvizet (Magyar Nemzet, 2006. június 21.). A szerző mindenekelőtt azt nehezményezi, hogy az MTI szerinte részrehajlóan számolt be a „hetvenöt éves, rákbeteg újságírónő” elleni bergamói perről, amelyet Az értelem ereje című könyvében kifejtett, „kétségkívül erőszakos” és „az iszlám gyűlöletéről tanúskodó” állításai miatt indítottak ellene az olaszországi mozlim szervezetek. Az MTI nyilvánvalóan azért járt el így, mert „a baloldali kritika még akkor is szalonképes, ha az illető valóban elragadtatja magát”. Szerencsére azonban vannak még nyugati lapok, amelyek a súlyának megfelelően kezelik Fallaci bűnét, és tárgyi-

14. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

Ilyesmit utoljára csak ORIANA FALLACItól hallhattak a Corriere della Sera olvasói, aki — saját honi tapasztalatai és a New Yorkot ért iszlamista kamikáze–akció hatására — elkötelezett baloldali létére az iszlám egyik legradikálisabb bírálójává, deklarált ateista létére pedig a „keresztény Nyugat” egyik legharciasabb védelmezőjévé vált. Az események sorsszerű összjátéka folytán Fallaci — hosszú, súlyos betegség következtében — éppen akkor hunyt el, amikor a Ratzinger elleni iszlamista kardcsörtetés kirobbant. A világszerte legismertebb és legolvasottabb olasz írónő, aki nem félt senkitől, nem tisztelt senkit és interjúival egykor kíméletlenül megszorongatta a világ nagyjait, Kissingertől Teng-Hsziao Pingen és Khomeinin át Arafatig; akiről halála után a New York Times „provokatőrként”, a Reuters „provokatőrként és ellentmondásosként”, a Hszin-hua kínai hírügynökség pedig „feministaként” emlékezett meg; akiről a spanyol El Pais azt írta, hogy „híres, ellenszenves és zseniális, és sok éve a világ legkedveltebb és leggyűlöltebb, s valószínűleg legirigyeltebb újságírója volt”, a német Spiegel pedig „az újságírás kényelmetlen nagy alakjának” nevezte, élete utolsó időszakában sem tagadta meg önmagát és elveit. Politikai testamentumként is értékelhetőek azok a gondolatai, amelyeket Pier Ferdinando Casinivel, az olasz kereszténydemokrata párt (UDC) elnökével osztott meg a nyár elején egy olasz állami repülőgépen, amely kettejüket szállította haza New Yorkból, és amelyről ez utóbbi számolt be az írónő halála után a Corriere della Serában (2006. szeptember 11). A New York-i othonából szülővárosába, Firenzébe meghalni hazatérő Oriana Fallaci a beszélgetés során ismét világossá tette, hogy az iszlám megítélése tekintetében jottányit sem változtatott korábbi, jól ismert és ellentmondásosan fogadott álláspontján. „A mérsékelt iszlám? Csupán a Nyugat ábrándja. A Nyugat mérsékelt barátai politikusként kevéssé hitelesek. Fizetni fognak érte… Az iszlám természetében nincs benne a belátás, a vallási pluralizmus, a kölcsönösség…”, hangoztatta Casininek, aki a politikai korrektség parancsszavának engedelmeskedve „aberráltnak” minősítette ugyan Fallaci téziseit, ám az láthatólag nem hagyta magát megrendíteni a „keresztény Nyugat” védelmében elmondott és elképzelése szerint nyilván a legalkalmasabb személynek címzett adhortatiójában: „A baloldal a világon képtelen szembenézni a valósággal. A mérsékeltek pedig képtelenek védekezni. A szabadság nevében egy kultúra és egy identitás lemészárlása zajlik. […] Ön, aki fiatal és aki megerősítette annak a szükségességét, hogy Olaszország ismét kereszténnyé váljon, menjen hát előre félelem nélkül. Ez az egyetlen út a Nyugat megmentésére”. Egyenesen hátborzongató, hogy idő előtt megjósolta azt is, ami most a pápával történt: „Halálra fogják gyötörni azok miatt az egyszerű igazságok miatt, amelyeket magában hordoz”, mondta az általa nagyon tisztelt Ratzingerről, aki egyébként tavaly ősszel magánkihallgatáson is fogadta őt.

>>>

iszlám szélsőségességgel ideológiailag összejátszók adnak keretet magán a kereszténységen és a Nyugaton belül?”

15. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Alig néhány héttel Oriana Fallaci képletes kinyúvasztása után SZZL ismét jatagánt rántott az iszlám védelmében (MN, 2006. augusztus 4.). Ezúttal Kadhafi ezredessel gyűlt meg a baja, „egy periférikus állam megroppant tekintélyű” vezetőjével, aki a német Focus magazin szerint a mozlim bevándorlás nyomán valóságos civilizációs apokalipszist jövedől Európának. A líbiai vezető állítása egyáltalán nem új keletű — jómagam is idéztem már az „Isten őrültjei” című sorozatomban ugyanitt (MD, 2004. augusztus 19.) — és távolról sem egyedi, amint azt egyébként SZZL is elismeri. De oda se neki. Szerinte „valami rejtélyes oknál fogva egyesek kizárólag összeütközésekben, háborús helyzetekben, vérontásban gondolkodva képzelik el a különböző nemzetiségű, hitű emberek kapcsolatrendszerét. Pedig az ember alapvetően jóindulatú lény: ha békében hagyják… végzi a dolgát…” Eme dicséretes utópista-rousseauista naivitás láttán az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen. SZZL-nek a saját tanulmányaiból is tudnia kellene, hogy a történelmet sohasem az „alapvetően

>

Itt van mindjárt a mozlimok „szaporaságáról” megfogalmazott kitétele, amelyet Guillaume Faye, Határ Győző és Brigitte Bardot (hogy csak őket említsem) talán kevésbé sarkosan, de a lényegét tekintve ugyanígy fogalmazott meg, mint ő, és amelyet az európai demográfiai helyzet alakulásáért elvileg nem túlságosan aggódó amerikai légierő hivatalos orgánuma, az Air Force Magazine is megerősített, az egyik igencsak baljós címet viselő cikkében („A Crescent Over Europe”, vagyis „Félhold Európa felett”, 2005. december): „Bármilyen hihetetlen is, sok szakértő megjósolja, hogy Európa jóval az évszázad vége előtt többségében muzulmán lesz”. Ugyanitt a New York-i Egyetem történésze, NIALL FERGUSON megállapítja, hogy „Nyugat-Európa együttese éppen egy, a modern időkben páratlan demográfiai felfordulás új korszakába lép”. Az amerikai elemzők úgy vélik, hogy „figyelembe véve a demográfiai és migrációs tendenciákat, Európa muzulmán népessége harminc éven belül megkétszereződik”. „Európa egyfajta nyugati Arábia részévé válik, a Maghreb meghosszabbodásává. Iszlámhívő lesz jóval az évszázad vége előtt”, figyelmeztetett Bernard Lewis is a német Die Weltben.

Bátorság ― értelem ― tett.

Az ő olvasatában tehát Fallaci az erőszakos, nem pedig az (immáron a pápát is fenyegető) iszlamisták, és Fallaci az, aki gyűlöli az iszlámot, nem pedig a mozlim fanatikusok a másként hívőket és a bárhogyan is gondolkodókat. Az, hogy egy közismerten baloldali személyiség fellázad a politikai korrektség kánonja ellen és rést üt a bal- és jobboldali „helyesen-gondolkodók” által gyávaságból és hazugságból épített konszenzuson, amely napjainkban az iszlám megítélése terén (is) kötelezően érvényesül, eszerint tehát nem a javára írandó, hanem a terhére rovandó. Ne azt vizsgáljuk, hogy amit mond, az igaz-e vagy sem, hanem ítéljük el azért, mert kimondja azt, amit nem ildomos kimondani? Vonatkoztassunk el a tényektől, mert finnyáskodunk a stílus miatt?

>>>

lagosan kiveszik részüket a megkövezéséből. Itt van mindjárt a jó (és egyébként baloldali) Guardian, amely nem kevesebb, mint 18 vádpontot ró a terhére, köztük olyan hajmeresztő és a valóságtól persze messze elrugaszkodott kitételeket, hogy „a mozlimok úgy szaporodnak, mint a patkányok”. Ráadásul pedig Fallaci az egyik New York-i magazinban a Siena mellett épülő mecset felrobbantására szólított fel, arra hivatkozva, hogy nem akar „minaretet látni Giotto földjén”, miközben a mozlim országokban nem viselhet keresztet és nem tarthat Bibliát. Ezzel az olasz írónő úgymond Barangó szintjére süllyedt, merthogy „robbantásokat (sic!), gyilkossági felhívásokat … (nem) elegáns közzétenni”. Nagyjából ennyiben összegezhető SZZL okfejtése, amelyhez néhány megjegyzést azért mindenképpen hozzáfűznék.

16. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Ugyanakkor annak a közvélemény-kutatásnak az eredményével is szembesítenem kell SZZL-t, amelyről nagyvonalakban a saját lapja is beszámolt (MN, 2006. június 26.), és amelyből kiderült, hogy bár az angol lakosság többsége — jellemző módon — a londoni robbantásos merényletek ellenére is kedvező véleménnyel van a mozlimokról, ez utóbbiak egyáltalán nem viszonozzák ezt az érzést. A washingtoni Pew Global Attitudes Project felméréséből az is világossá vált, hogy a franciaországi mozlimok 35, a spanyolországiak 25, a nagy-britanniaiak 24 és a németországiak 13 százaléka „az iszlám védelmében” törvényesnek tartja a polgári célpontok elleni öngyilkos terrortámadásokat, és hogy a francia-országi mozlimok közül tízből egynek, a spanyolországiak közül tízből kettőnek, a nagy-britanniaiak és németországiak közül pedig tízből háromnak kifejezetten rossz véleménye van a keresztényekről (vö. aktivista kisebbség). A brit muzulmánok többsége (62%) meg van róla győződve, hogy a Nyugat és az iszlám közötti kapcsolatok rosszak, éspedig a Nyugat hibájából (48%). Ugyanez az arány a németországi muzulmánok között 60% és 46%, a franciaországiak között 58% és 52%, a spanyol-országiak között pedig 23% és 28%. Ami az iszlamista terrorveszélyt illeti, e tekintetben a legtoleránsabb Nagy-Britannia van a legrosszabb helyzetben, ami csak egy látszólagos paradoxon. A felmérést elemző

>

Amint az a cikkéből is kiderül, SZZL-t leginkább mégis az zavarja, hogy „az iszlám előretörésében egyesek a vallási mozgalmak — kimondatlanul (?) a ’fundamentalista’ vonal — megerősödését vélik felfedezni”. Szerinte „végletes tévedésről van szó”, mert igaz ugyan, hogy „az iszlámban nem volt felvilágosodás és reformáció, a világi és a hitbéli hatalom sem vált szét”, azonban ennek dacára annak, „amit egyesek iszlám fundamentalizmusnak neveznek, vajmi kevés köze van a Koránhoz, illetve csak annyi, amennyiben a keresztyénség erőszakos voltát bibliai idézetekkel alá lehet támasztani”. Sajátos logika, amellyel hirtelenjében egy franciaországi arab vezető önvallomását szembesítem. „Muzulmánként állítom, hogy az iszlamizmus csak az iszlámból születhet; hogy a muzulmán integrizmus csak az iszlámból születhet; hogy az iszlamizmus terrorizmus kiváltója, és kihívok bárkit, hogy bizonyítsa be az ellenkezőjét”, mondta nemrég KÉMIR ZSBIL, a laikus maghrebinek mozgalmának (MMLF) elnöke (in Signal d’Alarme, 2006 április), és én a magam részéről hajlamos vagyok inkább neki hinni.

Bátorság ― értelem ― tett.

A legszebb azonban még csak ezután következik. SZZL az Európát fenyegető és egyre inkább maga alá gyűrő iszlám migrációs nyomást is megpróbálja bagatellizálni, és ebbéli igyekezetében felcsap a „multikulturalizmus” apostolának. Szerinte „az itt élő és majdan betelepülő mozlimok milliói… a saját kultúrájukkal színesítik a közös kincset”. Mintha fogalma sem lenne, hogy Berlin Kreuzberg negyedében, a párizsi banlieue-kben vagy a londoni East End-en hogyan vélekednek az őshonosok az efféle „kulturális színesítésről”. Nos hát, a gyöngébbek kedvéért elárulom. Menekülnek előle, mint a patkányok a süllyedő hajóról.

>>>

jóindulatú” emberekből álló, „dolgát végző” többség alakította, hanem mindig is egy aktivista kisebbség, a lenini öt százalék. Az, hogy mit akart vagy mit nem akart a többség, legtöbbször teljességében irreleváns volt, és a demokratikus lózungok ellenére ma is az (amint azt Bush és Blair militarista autizmusa is tanúsítja, hogy legalább ennyire aktuális hazai példát már ne is említsek). Az „alapvetően jóindulatú” embereknek még a demokratikus országokban sincs ráhatásuk a történelmi-politikai folyamatokra, nemhogy az olyasféle teokratikus-autokratikus rezsimekben, mint az iszlám államok többsége. Ennyit az emberről mint „jóindulatú lényről” és békés egymás mellett éléséről.

Dzsihád Európa ellen —————————————————————————  Gazdag István 

antidogma.hu  Mohamedizmus  2001/09/06 

——

A saria bevezetése és erőszakos hittérítés számos afrikai országban, iszlamista „nyomulás” szinte valamennyi, többé-kevésbé mozlim lakosságú volt szovjet tagköztársaságban, túszejtések és mészárlások a Fülöpszigeteken, folyamatos vérfürdő Algériában, gerillaháború Csecsenföldön, hinduellenes merényletek Kasmírban, a keresztények kipusztítása a Molukku-szigetekről, az albán aktivizmus fokozódása és az iszlamista hálózatok sokasodása Európában — ez a muzulmán világhódítás lassú, de megállíthatatlannak tűnő folyamatával kapcsolatos erőszakcselekmények végtelen litániája, amelyek között látszólag nincs összefüggés, csak ha felfedjük a beazonosítható szereplők által eltervezet játszma lapjait. Az iszlám integrizmus gőzhengere akár hidegen is hagyhatná az európaiakat, ha a kilencvenes évek eleje óta Európa nem került volna a mohamedán hódító stratégia homlokterébe, mégpedig Allah híveinek egyre fokozódó betelepülése, valamint a boszniai és koszovói háborúk következtében. Az előbbi de facto a fehér kontinens

17. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Egyesek csak semmiségekről hajlandók vitatkozni, az angyalok neméről, mint egykor Bizáncban, a végidőkben, amikor a falakon kívül már gyülekeztek a hódító oszmán hadak. Én azonban a továbbiakban nem óhajtok részt venni ebben a „süketek párbeszédében”. Amit akartam, mindent elmondtam. Most már utánam a vízözön. Vagy inkább előttem…

>

Egyesek azonban csak néznek, de látni nem akarnak. Mintha álomvilágban élnének. Számukra teljesen mindegy, hogy ezen a téren lényegében azonos állásponton van az újjobboldali Guillaume Faye és a baloldali Oriana Fallaci, a hívő muzulmán Moammer Kadhafi és a laikus muzulmán Kémir Zsbil, a keresztény Joseph Ratzinger (még ha ő később retirált is) és a zsidó Bernard Lewis, a szélsőjobboldali francia Jean-Marie Le Pen, az anarcho-populista holland (néhai) Pim Fortuyn és az autonomista lombard Umberto Bossi, a filmdíva Brigitte Bardot és a filozófus Határ Győző meg rajtuk kívül még nagyon sokan mások. Ki figyel oda rájuk? (Bizonyára összebeszéltek az öncélú és teljességében alaptalan pánikkeltés érdekében vagy kollektív üldözési mánia hatalmasodott el rajtuk.)

Bátorság ― értelem ― tett.

Másrészt viszont a German Marshall Fund és a Compagnia di San Paolo közös, „Transatlantic Trends 2006 Partners” című tanulmánya azt is egyértelművé teszi, hogy mind az európaiak, mind az amerikaiak 56 százaléka összeegyeztethetetlennek tartja az iszlám értékeit a demokráciával és a többségük (egészen pontosan az európaiak 52 százaléka, az amerikaiak 58 százaléka) „rendkívül komolynak” tartja az iszlám fundamentalizmus fenyegetését a globális veszélyek sorában (C. d. S., 2006. szeptember 7.).

>>>

Daniel Pipes politológus ugyanis kiemeli a nagy-britanniai „Londonisztán-jelenség” lényegét, amely szerint minél inkább alávetik magukat az őshonosok, az iszlámhívők annál agresszívebben reagálnak erre a gyengeség jeleként értékelt magatartásra. Az angolok tehát azért kockáztatnak a legtöbbet, mert a múltban ők voltak a legengedékenyebbek. (A jelek szerint a világ egykori meghódítói mára teljesen elfelejtették a se vis pacem, para bellum ősi adagiumát.)

A túlélés érdekében lényegében ugyanezt javasolja a váteszi vénájú HATÁR GYŐZŐ is, azon kis számú íróink egyike, akik valódi nemzetközi kitekintéssel rendelkeznek. (Nem hiába él már évtizedek óta Londonban.) A fény megistenülése című könyvében

18. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Az idegen fajú, kultúrájú és vallású betelepülők mindennapos vegzatúrájának kitett őshonosok ennek ellenére egyre kevésbé vevők e gyógyíthatatlan altruisták fantaszta blablájára. Erről, a fehérek számára egyre elviselhetetlenebb helyzetről, fokozódó megpróbáltatásaikról és kiszolgáltatottságukról, az interetnikai atrocitások mindennapossá válásáról fest megrázóan érzékletes képet Európa gyarmatosítása c. profetikus hangvételű könyvében GUILLAUME FAYE, az európai Új Jobboldal prominense. A téma eddigi legjobb és legalaposabb feldolgozásának számító, mindvégig szinte sokkolóan felkavaró, egyes passzusaiban torokszorító, máshol a legizgalmasabb thrillerek hangulatát idéző művében a szerző mindenekelőtt az európai népek jövőjére és puszta létére is halálos veszedelmet jelentő iszlám fundamentalizmus folyamatos térhódításával szembesíti az olvasót. Elvetvén a gyávaságot, a kishitűséget és a defetizmust egyaránt, a szerinte egyedül célravezető, fellépésre, vagyis a reconquistára mozgósít, arra a történelmi tapasztalatra alapozva, miszerint az iszlám ellenségeihez való viszonyulását mindenkor két — egymással merőben ellentétes — lelki állapot, a fatalizmus illetve a fanatizmus határozta meg, az előbbi, ha a gyöngébb, az utóbbi, ha az erősebb pozíciójában volt. Ennek tudatában nyilvánvaló, hogy a Guillaume Faye által Európa számára ajánlott iszlámellenes stratégia vezérmotívuma nem lehet más, mint a katonai szupremácia megőrzésével párosuló politikai intranzigencia.

>

Nem meglepő, hogy az iszlám tanok ellenállhatatlannak tűnő vonzereje és az ebben a népességben csaknem általános munkanélküliség miatt egyre több talajt vesztett vagy éppen az eredeti identitására ráébredt mozlim fiatal válik a fundamentalizmus ötödik hadoszlopának tagjává. A jelenleg Európa nagy részét uraló baloldali, illetve liberális politikai establishment nem tud, de nem is akar fellépni az iszlám hódítás ellen, sőt szinte egymással rivalizál a vele szemben tanúsított engedékenységben és előzékenységben. A társadalmi egyenlőség káprázatát hajszoló utópista balosok egyfajta őskommunisztikus paradicsom evilági megvalósítóját látják ebben az archaikus keleti vallásban, míg a szabadpiac mindenhatóságát valló pragmatikus liberálisok — a rájuk jellemző végtelen naivitással — csupán potenciális fogyasztótömeget remélnek követőiben. Gyalázatos kollaboráns politikájukhoz a nyugati értelmiség mentálisan kasztrált hangadói nyújtanak hatékony háttértámogatást, akik a médián keresztül válogatott ostobaságokkal traktálják a közvéleményt arról, hogy Európa úgymond mi mindent köszönhet kulturális és tudományos téren a móroknak.

Bátorság ― értelem ― tett.

Háborúk Európa ellen: Koszovo-Bosznia-Csecsenföld című könyvében ALEXANDRE DEL VALLE felfedi az ortodox világot bekerítő „zöld övezet” stratégiáját, megállapításai azonban Európa egészére is érvényesek, amelynek etno-szövegét számos ponton már „átlyukasztotta” a mozlimok demográfiai ereje. Az EU-beli tömeges jelenlétük önmagában is komoly bizonytalansági tényezőt jelent a (most még) 15-ök stabilitására és jövőjére nézve, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a mostanra legalább húszmilliósra duzzadt európai iszlám populáció évente egymillió fővel gyarapodik, miközben az őshonosok száma folyamatosan csökken.

>>>

szívébe helyezte át az Európa és a történelmileg muzulmán területek közötti határvonalat, az utóbbiak pedig hihetetlen kiképző és expanziós bázisokat teremtettek és teremtenek az „igaz hit” fanatikusai számára. Nem feledve Törökország EU-csatlakozásának a perspektíváját sem, amely a maga (közeljövőbeli) százmilliós lakosságával véglegesen megtörné Európa etnokulturális homogenitását.

Demográfiai és vallási ereje Törökországot Európa természetes ellenségévé teszi, a szó schmitti értelmében. E vészterhes perspektíva kibontakozásáig különösen az a szerepe nyugtalanító, amelyet az Európa felé irányuló bevándorlásban és az iszlamizmus terjesztésében játszik. A hivatalosan laikus török kormány maga is kettős játékot űz, amikor bátorítja a nyugat-európai török diaszpóra fundamentalista alapokon történő szervezését. Ami pedig Törökországnak a balkáni konfliktusban alkalmazott stratégiáját illeti, ebben Ankara nyíltan ötvözi az újoszmán expanzionizmust a gátlástalan iszlámpropagandával.

19. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Az iszlámmal szembeni több évszázados ellenállásban kivételes harci tapasztalatot szerző szerb nép gerincének a megroppantásán túl ezt szolgálja a militáns iszlám államok létrejöttének a támogatása az egykori Jugoszlávia területén és a hagyományos patrónusuknak számító Törökország EU-tagságának a szorgalmazása, amely nemcsak gazdasági és kulturális abszurditás, hanem az összeurópai oszmánellenes szabadságharcok ismeretében ráadásul történelmi aberráció is.

>

Az európai kormányok általános és nem is titkolt helyeslésével Szaúd-Arábia évente mecsetek tucatjainak az építését finanszírozza európai földön. Hogyan képzelhető el, hogy a toleranciát és az emberi jogok érvényesülését — legalábbis elvileg — mindenek fölé helyező Európa nem akad fenn a szaúdiak ténykedésén, noha az arab-félszigeti országban hatalmon lévő rezsim a világ legbigottabbjai és legintoleránsabbjai közé tartozik (holtversenyben a mollák Szudánjával és a tálibok Afganisztánjával). A nyugati tudás és technológia következtében kiaknázhatóvá vált olajmannára rátelepedett szaúdi törzsek kimeríthetetlen pénzforrással rendelkeznek, amelyből bőségesen jut a vahabita iszlamizmus támogatására világszerte: iszlám egyetemek és Korániskolák létesítésére, a Korán milliós példányszámban történő kinyomtatására és terjesztésére, hittérítő imámok küldésére stb. A felhasznált módszerek célországonként változnak: akár mindenre kiterjedő hittérítői buzgalom, akár aktív gerillaharc, akár ezek kombinációja. Más kérdés persze, fejtegeti ALEXANDRE DEL VALLE: Iszlám és Egyesült Államok. Szövetség Európa ellen című művében, hogy az Európával szembeni iszlám offenzíva korántsem lenne ilyen sikeres, ha nem esne tökéletesen egybe Washington geopolitikai és stratégiai elképzeléseivel, amelyek az egységesülése révén domináns világpolitikai tényezővé válható Európa minden lehetséges módon történő gyengítését célozzák.

Bátorság ― értelem ― tett.

Könyvével Guillaume Faye ébresztőt akart fújni az euroszibériai térség minden népe számára, a jövővel szembeni történelmi sorsközösségük felvállalására buzdítva őket. Minderre az egyengondolat helytartói a tőlük megszokott módon reagáltak: „gyűlöletbeszéd” terjesztése címén kirakatpert indítottak ellene és súlyos pénzbüntetéssel sújtották. Határ Győző ugyanilyen értelmű megnyilatkozásait (egyelőre még) írói munkássága részének tekintik.

>>>

írja: „Nem látjuk az iszlám veszedelmét a Föld túlnépesedésének kontextusában. A nyugatiak zömének fogalma sincs arról, hogy az iszlámnak esze ágában sincs elfogadni / elrendelni / intézményesíteni a születésszabályozást. […] … tanuljuk meg valahára, hogy az iszlám […] Allah és a Próféta nevében a ’rendcsinálás’ jogos, helyes, jámbor és (a sharíja szerint) legitim eszközének tartja számon a népirtást, […] ha ennek százados veszedelmét a Nyugat felfogja, akkor rádöbben arra, hogy miért kell agreszszív módon fellépnie a fundamentalista iszlámmal szemben minden arcvonalon; miért kell a születésszabályozást rákényszerítenie, és miért kell elsőként, támadólag fellépnie”. (A monoteizmusok gonosztetteit boncolgatja Határ Győző páratlanul pertinens és impertinens pamfletje, a Szentföld a Föld is.)

Az iszlám terrorizmus expanziós bázisai, az erőltetett reiszlamizáció területei és a harmadik világból Európába tartó bevándorlási útvonalak fontos láncszemei: Bosznia és Koszovó vonatkozásában ez a jelen valósága, és muzulmán államok, valamint a nyugati hatalmak által közösen levezényelt háborúk közvetlen eredménye. Az iszlám imperializmus által létrehozott struktúrák ma is aktívak Boszniában és Koszovóban, és a kiképzőtáborok továbbra is működnek. Nyilván ennek tulajdonítható a dél-szerbiai albán gerillatevékenység fokozódása és egy macedóniai háború fenyegetése is.

20. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Az iszlám fundamentalizmus nemzetközi jellegének bizonyítékaként, de ugyanakkor az Európát fenyegető jövőbeli veszélyek előjeleként a külföldi mozlim önkéntesek ezreinek a boszniai és a koszovói háborúkban való részvétele a kilencvenes évek egyik legjelentősebb fejleménye. „Az általában ’afgán’ elnevezéssel illetett külföldi önkéntesek között nemcsak az afganisztáni háborúk arab veteránjai voltak, hanem pakisztániak, egyiptomiak, törökök, szudániak, jemeniek, sőt Nyugat-Európában dolgozó török és albán vendégmunkások is”, írja Del Valle, hozzátéve: „Ami minden látogatót megdöbbent Szarajevóba érkezésekor, az nem is annyira a gombamód szaporodó mecsetek és iszlám központok látványa, mint inkább a nagyszámú albán, török, arab, csecsen, afgán vagy pakisztáni eredetű iszlamista jelenléte, akiknek szolgálataik elismeréseként a háború után bosnyák állampolgárságot adtak.”

>

Koszovóban és Albániában már 1993-tól aktivizálódtak a vahabita csoportok, Albánia pedig mind a siíta, mind a szunnita iszlamizmus európai gócpontjává válik, ahol 1997-től boszniai veterán iráni pasdaranok képezik ki az UCK különítményeit. Izetbegovicsék és az UCK vezetői sohasem titkolták, hogy mi is harcuk valódi célja, és kik is az igazi barátaik. Az európai támogatás ennek dacára sem maradt el, sőt az iszlám szent háborúra való felhívások ellenére sem. A bosnyák elnök dzsihádista elkötelezettségét 1993-ban személyesen is honorálták Rijádban: a következő két évben Szaúd-Arábia 300 millió dolláros katonai segélyt és 500 milliós humanitáriusnak álcázott támogatást nyújtott országának. Irán ugyanennyit szentelt a bosnyákok felfegyverzésére. Az európaiak és az amerikaiak pedig becsukták a szemüket, ami ez utóbbiak esetében annál is inkább érthető, mivel az USA — az ENSZ-embargót megsértve — maga is hozzájárult a bosnyák haderő kiképzéséhez és felfegyverzéséhez. (Az iszlamista Frankenstein azonban időnként a gazdája ellen fordul, ahogyan ezt az amerikai katonai és diplomáciai létesítmények elleni közel-keleti és afrikai terrorakciók, a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni robbantásos merénylet, Oszama bin Laden vagy az afganisztáni helyzet kezelhetetlenné válása is tanúsítja.)

Bátorság ― értelem ― tett.

Valójában már jóval a helyzet elmérgesedése előtt érezhető volt az iszlám fundamentalizmus erősödése a jugoszláv régióban, nem beszélve bizonyos atavisztikus, maffiatípusú magatartásformák továbbéléséről. Izetbegovics későbbi bosnyák elnök már 1970-es híres Iszlamista deklarációjában sem rejtette véka alá egy fundamentalista iszlám állam létrehozására irányuló szándékát, amelyet az 1990-es új kiadásban is megerősített, egyértelműen jelezve a nem muzulmánokkal való együttélés ideiglenes jellegét.

>>>

„Ankara volt az UCK fő fegyverszállítója és logisztikai támogatója, továbbá 1995 és 1999 között egy sor katonai egyezményt kötött Boszniával, Albániával és Macedóniával, amelyet szintén szétrobbanással fenyeget a Tirana és Ankara által hangszerelt irredentizmus”, írja Del Valle. Látva a jelenlegi fejleményeket (erőltetett iszlamizmus, a szerbek exodusa, a bűnözés exportálása), a bosnyák és albán muzulmánok EU általi támogatása több mint hiba: árulás és bűn az európai szellemiség és identitás ellen.

Hallgassunk ebben a kérdésben is az egyetlen szavahihető jövendőmondóra, az egyetlenre, akinek egy „jó európai” valóban hihet, a par excellence európaiság halhatatlan prófétájára, NIETZSCHÉre, amikor imigyen szól hozzánk: „Az egyetlen hatalom, amelynek ma van tartás a testében, amelyik képes várni, valamit még ígérni — Oroszország — a szánalmas európai kisállamiság és ideggyengeség […] ellenfogalma.

21. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Itt és most kell tehát kimondani a történelmi szavakat: aki az európai civilizációt valaha is fenyegető legrettenetesebb, mondhatni: apokaliptikus veszedelem előestéjén antagonisztikus „trianonkodással”, vagyis román-, szlovák- és szerbellenes hangulatkeltéssel veszélyezteti a várható iszlám invázióval szembeni (remélhetőleg) összeurópai egységfront létrejöttét, az megbocsáthatatlan bűnt követ el Európa és Magyarország ellen is. Sőt mi több, bármennyire sokkolóan hangozzék is, eljöhet még az az idő, amikor a reconquistához már csak a végtelen orosz sztyeppék tájékáról, a harcias és férfias európai szellemiség végvárából, az eredetiségükben megőrzött fehér faji erények rezervoárjából várhatják Európa népei a „felmentő sereget”. (A német katonai morál végletesnek és véglegesnek tűnő megrontása után ugyan ki másban reménykedhetnénk? Netán a jenkikben, akik tömeges emberáldozatot követelő, hagyományos harceszközökkel megvívott, földi háborúkban igazából sohasem voltak képesek helytállni? Márpedig európai terepen, városi gerillaharcban — amelynek az iszlámellenes felszabadító háború ígérkezik — az „intelligens” bombák aligha tudnának „disztingválni”.)

>

És mindez alig néhány száz kilométerre déli határainktól…

Bátorság ― értelem ― tett.

„Valójában a különböző muzulmán-szláv vagy albán irredenta mozgalmak be nem vallott célja egyfajta iszlám konföderáció létrehozása török protektorátus alatt, sokkal inkább a szerb-keresztény ’hitetlen hatalomtól’ való elszakadást tartva fontosnak, mintsem a függetlenség kivívását. Ezt a pániszlám és újoszmán tervet a ’zöld diagonálé vagy transzverzálé’, a görögök és a szerbek pedig a ’török korridor’ elnevezéssel illetik. Tulajdonképpen egy hosszú, muzulmán geopolitikai kontinuumról van szó, amely a Törökországhoz tartozó Kelet-Trákiából kiindulva a Bosznia részét képező Bihacig vezet, a görögországi Nyugat-Trákián, Bulgárián és Macedónián meg persze Koszovón és Bosznián, vagyis a ’zöld transzverzálé’ már ’felszabadított’ két fő láncszemén keresztül. Középtávon az újoszmán iszlám konföderáció megvalósítható, és a szláv-albán ’zöld diagonálénak’ az irredenta Törökországgal megvalósítandó folyamatossága Bulgária egy részének geopolitikai bekapcsolása révén történhet meg, ahol jelentős (12 százalékos) muzulmán kisebbség él, szorosan kötődve a macedóniai albán zóna, valamint egyrészt Koszovó, a Szandzsák (Dél-Szerbia) és Bosznia, másrészt Albánia muzulmánjaihoz. Így alig 100 kilométert kellene már csak meghódítani ahhoz, hogy létrejöjjön a folyamatosság, és ex-Jugoszlávia mohamedánjai egyesüljenek bulgáriai és törökországi hittestvéreikkel”, állítja ki az újjáélesztett török expanzionizmus hátborzongató látleletét Alexandre Del Valle.

>>>

A Balkánon eközben gőzerővel folyik az „igaz hit” terjesztése, amelyet az említett arab forrásokon kívül EU- és ENSZ-pénzekből is finanszíroznak. Albániában, Koszovóban és Boszniában mecsetek sora épül vagy a kommunista érában bezártak visszanyerik eredeti funkciójukat, miközben ezzel párhuzamosan és a NATO cinkossságával az ortodox kegyhelyek százait rombolják le. Általánosságban szinte mindenben és mindenhol tetten érhetők az erőltetett reiszlamizációs törekvések: az iskolai tananyagban a török-muzulmán múltat dicsőítik, a foglalkoztatásnál a mohamedánokat részesítik előnyben, a maradék ortodox szerbséget elűzik otthonaikból, sőt még a nyelvet is elarabosítják.

Nemrég az európai régiókat még a lakóik által viselt tipikus keresztnevek is megkülönböztették egymástól. Franciaországban a fiúkat többnyire Nicolas-nak vagy Sébastiennek hívták, Angliában főleg a Jack vagy a James hódított, Németországban a Stefan vagy az Andreas, Olaszországban a Giorgio vagy a Luigi, és így tovább. A tömeges bevándorlás alaposan felkavarta ezt a hagyományt is. Legalább nyolc éve már Brüsszelben a legtöbb fiú újszülött a Mohamed előnevet kapja, és most már Angliában is (Muhammad), ahogyan a Párizs környéki — egykori vörös, ma azonban sokkal inkább zöld (az iszlám színe) — Seine-Saint-Denis övezetben és Marseille-ben. Ugyanez a helyzet a norvégiai Oslóban, a svédországi Malmőben, a hollandiai Amszterdamban és Rotterdamban, sőt az olaszországi Milánóban is. „Két évtizeden belül muzulmán lesz az európai főváros”, olvasható abban a tanulmányban, amelyet Belgium legolvasottabb francia nyelvű napilapja, a La Libre Belgique jelentetett meg tavaly (2008. március 10.). A brüsszeliek egyharmada már ma is muzulmán, mondja Olivier Servais, a louvaini Katolikus Egyetem szociológusa, és igen magas natalitásuk következtében az iszlám hívei „tizenöt vagy húsz éven belül” többségbe fognak kerülni a városban, ahol 2001 óta minden évben messze a legtöbb fiúgyermek kapja a Mohamed előnevet. „Célszerű relativizálni ezeket a számokat, próbálta nyugtatgatni a kedélyeket Mahfúd Romdhani szocialista képviselő, a brüsszeli frankofón parlament alelnöke. A muzulmán országokból érkező bevándorlók nem mind muzulmánok. Én magam is csak kulturálisan vagyok az, de egyébként nem gyakorolom az iszlámot.” Olivier Servais is igyekszik óvatosan kezelni a hosszú távú előrejelzéseket — elvégre a „politikai korrektség” kötelez —, arra hivatkozva, hogy az EU székhelyeként Brüsszel úgymond erős vonzerőt gyakorol az egyéb, nem muzulmán bevándorlókra is, akik talán képesek lesznek némileg kiegyenlíteni a moszlim áradatot. Mindazonáltal, „ha a szüleik nem is igen gyakorolták a vallásukat”, hogy megkönnyítsék beilleszkedésüket az őket befogadó országba, „a fiatalok körében markáns visszatérés tapasztalható a vallásossághoz”, konstatálja a La Libre Belgique, olyannyira, hogy legalább a háromnegyedük buzgó vallásgyakorlónak vallja magát. A radikális iszlamisták közé beszivárgott és tapasztalatairól könyvet publikáló (Undercover in Klein-Marokko, Van Halewyck, 2006) HIND FRAIHI marokkói származású, flamand nyelvű újságírónő szerint „a fiatalok egyre radikálisabbak, elvetik a nyugati értékeket, és

22. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu

——

  

antidogma.hu  Mohamedizmus  2009/07/28 

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

—————————————————————————  Gazdag István 

>

Mohamed meghódítja Európát

Bátorság ― értelem ― tett.

Mindazonáltal mélyen elgondolkodtató és az európaiak szellemi érettségét illetően igencsak elkeserítő perspektíva rémképe sejlik föl az elkövetkező évtizedek horizontján, ti. az, hogy a biblikus-keleti (kommunizmus) és az autentikus-európai (fasizmus, nácizmus) ideológiák közötti „európai polgárháború” (Ernst Nolte) után kontinensünk ismét a Keletről importált valláshiedelmek "családi perpatvarába" merülhet. A „felvilágosodás”, a tudomány és a ráció évszázadai után valóban visszatérhet a vallásháborúk kora? És még mondja azt valaki, hogy nem kísért a múlt…

>>>

[…] Az egész Nyugatról kivesztek már azok az ösztönök […], amelyekből a jövő fakadhat.”

Jean-Francois Bastin, ez a 65 éves belga, aki ma turbánt és hennával festett szakállt visel, és Abdullah Abu Abdulaziz Bastinnek hívja magát, 2004-ben megalakította az Ifjú Muzulmánok Pártját (PJM). Szerinte az a mosolypolitika, amelyet egyes politikusok folytatnak a muzulmánokkal szemben, csupán arra szolgál, hogy kihasználja őket. „Elegünk van ebből a fajta neokolonializmusból, heveskedik. Azt állítják, hogy megvédenek bennünket, aztán meg betiltják a fátylat az iskolában!” A legutóbbi helyi választásokon a PJM, amely csak két kerületben indult, majdnem ötezer szavazatot kapott. „Erre a tanulmányra támaszkodva immáron több mecsetet követelhetnénk, több müezzint, több temetőt, több iskolát, de én azt mondom az igaz hitűeknek, hogy vessék el a gyarmatosítottak szellemiségét. A gyarmatosítókat kiűzték Algériából, talán ez fog itt is történni”, fenyegetőzik a neofitákat jellemző túlbuzgósággal: „A bevándorlók már eleget tettek a beilleszkedésért, sőt túl sokat is, immáron Belgiumnak kell alkalmazkodnia!” És ha minden így megy tovább, előbb-utóbb egész Európának is alkalmazkodnia kell. Többek között éppen a magafajták miatt… MD 2009. VII. 28.

23. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Jelenleg „a belga iszlám lényegében békés és családias, hangsúlyozza Olivier Servais, de egy napon talán világos iszlám követeléseket fog megfogalmazni, és nem zárom ki a társadalmi robbanások lehetőségét sem”, amelyek annál is fenyegetőbbek, hogy egyes közösségi alapon szerveződő pártok politikai tőkét kovácsolhatnak a Brüsszelben nagyon magas (több mint 20 százalékos) munkanélküliségi szintből, amely különösen a többnyire képzetlen muzulmán népességet sújtja.

>

ALAIN ESCADA, a Belgium és Kereszténység nevű egyesület elnöke szerint „egymás után tesszük az engedményeket. Egyre több étkezdében vezetik be a halal menüt a keresztények hátrányára. A hatóságok nem teszik a dolgukat: sem a politikusok, akik rövidtávra gondolkodva mindenre készek, hogy meghódítsanak egy új választóréteget, sem az egyház, amely azonosan kezeli a muzulmánokat és a keresztényeket, pedig ez távolról sem kölcsönös. Elég csak a legutóbb Irakban meggyilkolt érsekre gondolni!”

Bátorság ― értelem ― tett.

Néhány évvel ezelőtt, meséli Philippe Moureaux, a kerület szocialista párti polgármestere, „a muzulmánok azt akarták, hogy én legyek az új mecsetjük elnöke”, amivel ez az egykori — egyébként agnosztikus — miniszter azt akarja érzékeltetni, hogy milyen népszerű a 80 ezer helybéli bő egyharmadát kitevő muzulmánok körében. Ami persze nem is csoda, hiszen valóban minden tőle telhetőt elkövetett, hogy lekenyerezze őket: anyagi támogatást nyújtott a mecset fenntartásához, az iszlám előírásokat követő és a város költségén üzemelő vágóhidat nyitott számukra, és a képviselőtestület jelölőlistáját is többségében muzulmánokból állította össze. „A tisztelet eme gesztusai voltak azok, amelyek révén elnyertem a muzulmán közösség bizalmát, magyarázza a polgármester. Nagyon messzire mentünk, egyesek szerint túl messzire. Szerintem azonban az egyedüli megoldás a nyitottság.”

>>>

még a szüleik is aggódnak emiatt. Brüsszelben vannak olyan szigetek, mint például Molenbeek, ahol az ember nehezen tudja elhinni, hogy Belgiumban van”. A belga főváros marokkói negyedében, a szókimondóbb bennszülöttek által jobbára csak „kasba” (jelentése: arab fellegvár) néven emlegetett Molenbeekben majdnem minden nő fátylat visel, a kereskedők arabul beszélnek, a házakból és üzletekből pedig lépten-nyomon arab zene hallatszik ki.

Egy 2009-es tanulmány szerint a 6 százalékuk bevallotta, hogy az előző évben megerőszakolták, minden harmadikat pedig zaklatták vagy fenyegették (Aftenposten, 2009. szeptember 20.). Ezek után nem csoda, hogy az Aftonbladet napilap online-felmérése alapján 82 százalékuk retteg az utcára menni sötétedés után. Nem mintha világos nappal nem fenyegetné őket a szexuális támadás veszélye, éppen ellenkezőleg. Nemrég például az egyik közfürdőben legalább harmincan nézték végig egy 17 éves lány megerőszakolását anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna érte bárki. A stockholmi Husbybadet élményfürdőben 20 muszlim menekült követett el csoportos erőszakot egy 11 éves kislányon (friatider.se 2011. február 25.). Olyan svéd lányokról is jelentek meg beszámolók, akiket a táncparketten támadtak meg és kaszaboltak össze késsel vagy borotvával bevándorló fiatalok. Az egyik 21 éves muszlim fiú, aki elismerte, hogy rossz véleménye van a svéd lányokról, vagy ahogyan ő nevezi őket, "kurvákról", legutóbb azért került bíróság elé, mert a gyanú szerint kilenc lányt késelt meg különböző szórakozóhelyeken.

│ Gazdag István — antidogma.hu   

Döbbenetes tény, de a civilizált országok közül a legtöbb nemi erőszak relatíve Svédországban történik, ahol az utóbbi két évtizedben négyszeresére nőtt a bejelentett esetek száma, a 15 évnél fiatalabbak sérelmére pedig hatszor annyi erőszakos közösülést követnek el, mint egy nemzedékkel korábban. Ann Christine Hjelm svéd jogász 2005-ben kimutatta, hogy a nemi erőszak miatt elítélt tettesek 85 százaléka "külföldön vagy külföldi szülőktől született", és állítását a Svéd Bűnmegelőzési Tanács (Brå) ugyanazon év júliusi jelentése is megerősítette azzal a kitétellel, hogy az erőszakos közösülések négyötöde észak-afrikai arab országokból (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia) érkezett (muszlim) bevándorlók számlájára írható. Maria Bäckman antropológus a nemi erőszakok számának drasztikus növekedéséhez kapcsolódó "muzulmán láncszemet" vizsgáló tanulmányában ("Amikor a többségből kisebbség lesz. Svéd lányok egy többetnikumú külvárosban", Oslói Egyetem, 2005) arról számolt be, hogy a svéd főváros Rinkeby nevű elővárosában kisebbségbe került svéd lányok közül sokan sötétre festették a hajukat, így próbálva elkerülni a harmadik világbeli bevándorlók szexuális zaklatásait. Egyesek még ennél is szigorúbb óvintézkedéshez folyamodnak. Néhányan egy olyan övet terveztek, amelynek levételéhez mindkét kézre szükség van, és amely reményeik szerint megvédi őket az erőszaktól. "Ez olyan, mint egy fordított erényöv", mondja a tervezők egyike, Nadja Björk (19) az AFP francia hírügynökségnek. Ezek az önvédelmi reflexek cáfolják a bevándorlók körében igencsak elterjedt előítéletes sztereotípiákat, miszerint a svéd lányok szexuálisan provokatív módon viselkednek, vagy hogy a szőkék könnyen megkaphatók.

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

"Hölgyeim és Uraim, Ingrid Carlqvist a nevem, és Svédországban születtem 1960ban, amikor a szociáldemokraták uralkodtak örökkön-örökké, és a mi országunk volt a legkellemesebb, legbiztonságosabb és leghaladóbb a világon. Most Abszurdisztánban élek, egy olyan országban, ahol legmagasabb a bejelentett nemi erőszakok száma a világon, több száz ún. 'kirekesztett területtel', ahol az emberek a svéd társadalmon kívül élnek, és újságokkal, amelyek eltitkolják ezeket a rettenetes tényeket…", kezdte felszólalását a Civil Szabadságjogok Nemzetközi Szövetségének (ICLA) 2012. június 9-i konferenciáján az ismert svéd újságíró, fellebbentve a fátylat a svéd jóléti társadalom egyik leginkább eltitkolt és a külföldiek által talán legkevésbé ismert árnyoldaláról: az ország nőnemű lakóit sújtó "nemierőszak-dzsihádról".

>

——

Bátorság ― értelem ― tett.

Gazdag István  antidogma.hu  Para-PC  2013/11/27 

>>>

——————————————————————————— 

24. oldal

Svéd nők, avagy a feminizmus járulékos veszteségei

Mára Svédország egy megerőszakolt és erőszak sújtotta országgá vált, amely a nemzetközi összehasonlítás élmezőnyébe tartozik. Az ENSZ Kábítószer és Bűnügyi Hivatalának (UNDC) statisztikája szerint az elkövetett nemi erőszakok száma tekintetében (a dél-afrikai Lesotho után) világviszonylatban a második helyen áll, százezer

25. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

2013 első hét hónapjában több mint 1000 svéd nőt erőszakoltak meg muzulmán bevándorlók Stockholmban, közülük 300-an 15 éven aluliak voltak. Egyedül júliusban 149 nemi erőszak vált ismertté a svéd fővárosban. Tavalyhoz képest 16 százalékkal nőtt a bejelentett nemi erőszakok száma, a növekedés jelentős részét a gyermeklányok sérelmére elkövetett erőszakos közösülések adták. A Svéd Bűnmegelőzési Tanács (BRÅ) jelentését idéző közrádió persze mélyen hallgat az elkövetők faji-vallási hovatartozásáról ebben a szélsőbalosok által már régóta túszul ejtett országban. Inkognitóban nyilatkozó rendőrségi és kormányzati források azonban megerősítik, hogy ezek az adatok zömmel muzulmánokat képviselnek, és ráadásul csak a jéghegy csúcsát mutatják: a hivatalos szervek Svédország valós nemierőszak-statisztikáját 400-900 százalékkal magasabbra becsülik. A BRÅ weboldala szerint "az összes szexuális erőszakcselekmény kevesebb mint 10-20 százaléka jut a rendőrség tudomására".

Bátorság ― értelem ― tett.

Naomi Wolf egy meglehetősen pikáns momentum feltárásával szemlélteti a svéd rendőrség Assange elleni aktivitásának abszurditását. "Az uppsalai nők 2006-ig egy rendkívüli akadállyal szembesültek az igazság keresése során: a város rendőrfőnöke, Göran Lindberg maga is egy sorozat-erőszaktévő volt, akit 2010-ben több mint egy tucat vádpontban találtak bűnösnek, köztük 'súlyos szexuális támadások' elkövetésében. Az egyik áldozat tanúvallomása szerint azt mondták neki, hogy őt a rendőrfőnök erőszakolta meg, és hogy vádat fognak ellene koholni, ha bárkinek is szól az esetről. Lindberg a rendőr-akadémia nemi erőszak elleni szóvivőjeként is szolgált. Az uppsalai rendőri erők, amelyek most Assange ellen nyomoznak, vagy sikertelenül nyomoztak, vagy egyáltalán nem voltak hajlandók nyomozni a szadista erőszaktévő ellen, akivel minden nap együtt dolgoztak" ("Sweden's Other Rape Suspects", Project Syndicate, 2012. augusztus 31.).

>>>

A svéd lányok és asszonyok sanyarú sorsa az ismert amerikai feminista író és aktivista, Naomi Wolf figyelmét is felkeltette, aki egy sajátos aspektusból tárgyalja a témát, nevezetesen a WikiLeaks-alapító Julian Assange elleni nemierőszak-vádak kapcsán a svéd hivatalos szervek részéről tanúsított feltűnő buzgóság és ugyanezen szervek által az egyszerű halandó panaszosok iránti szokásos nemtörődömség dichotómiájában. Mint írja, "a svéd nők egyharmada vált szexuális támadás áldozatává tizenéves kora végére. Valójában egy 2003-ban közzétett tanulmány és további 2009-es tanulmányok szerint Svédországban legmagasabb a szexuális támadások gyakorisága Európában, és legalacsonyabbak között van a megoldott esetek aránya. Amikor kapcsolatba léptem a nemierőszak-áldozatokat támogató Terrafem stockholmi részlegével, egy önkéntes elmondta, hogy sok évnyi tapasztalata alapján a svéd rendőrséget, ügyészséget és bíróságot sohasem mozgósították egy állítólagos tettes üldözésére megközelítőleg is hasonló mértékben, mint Assange üldözésére. […] Igaza van: az Amnesty International 2008-as jelentése szerint, noha a bejelentett nemi erőszakok száma 20 év alatt megnégyszereződött Svédországban, csupán az esetek 20 százalékában indítottak nyomozást, és miközben az üldözési ráta némileg növekedett az előző évekhez képest, amikor az esetek kevesebb mint 15 százaléka végződött a bíróságokon, a bejelentett nemi erőszakok tetteseinek elítélési rátája 'ma kifejezetten alacsonyabb, mint 1965-ben volt', aminek eredményeként 'gyakorlatilag sok elkövető büntetlenséget élvez'."

"Az erő azt jelenti számomra, hogy a svédeknek rám kell nézniük, a földre kell előttem borulniuk, és meg kell csókolniuk a lábaimat", mondja egy 15 éves fiú Petra Åkessonnak, aki a Malmö városát rettegésben tartó muzulmán tinédzserbandákról készített szociológiai tanulmányt, amelyből kiderült, hogy ezek a fiatalok saját bevallásuk szerint valójában "háborút folytatnak a svédek ellen" ("Vi krigar mot svenskarna", Lunds Egyetem, 2006). Egyébként a svédek körében történelmi-szociológiai okokból szinte már-már járványos népbetegségnek számító és egyértelműen feminista gyökerű Stockholm-szindróma tipikus terméke a világsikert aratott Millennium-

26. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Egyenjogúságukért folytatott harcukban a svéd nők alaposan túllőttek a célon azzal, hogy — mentálisan legalábbis — sikeresen kasztrálták a saját férfijaikat, és így nolens-volens megkönnyítették harmadik világbeli macsó riválisaik térhódítását, akik a svéd társadalomban tátongó erő-vákuumra természetes módon erőszakkal reagáltak, és mostanra kíméletlenül legázoltak mindenkit, mindenekelőtt a "gyöngébb nem" — öntudatlan kollaboránsaikból mindennapos áldozataikká vált — képviselőit, a maguk drasztikus módján téve világossá, hogy noha a svéd nők kétségtelenül erősebbek őshonos férfitársaiknál, náluk azonban mindenképpen gyöngébbek.

>

Tragikus társadalom-lélektani paradoxon, hogy az egykor Európa-szerte rettegett viking harcosok svéddé korcsosult utódai hétvégeken egyfajta "nemzeti sportként" fojtják alkoholmámorba frusztrációjukat, amelyet az extrém feminizmus pörölycsapásai alatt szétporladt hagyományos férfiszerepük elvesztése miatt éreznek, ugyanakkor asszonyaikat-lányaikat az országukat elözönlő és ugyanezen feminizmus "vívmányaira" láthatóan nagy ívben tojó muzulmán martalócok szabad prédájának engedve át.

Bátorság ― értelem ― tett.

Talán mondani sem kell, hogy a svéd média nagyon diszkréten kezeli ezt a témát, és igyekszik elkerülni általában a bevándorlással, különösen a bevándorlás anyagi terhével, mindenekelőtt pedig a bevándorlás és a bűnözés kölcsönhatásával kapcsolatos minden negatív reklámot. A svéd újságíró-szövetség lapjának egyik legutóbbi különszáma több cikkben is teljesen kendőzetlenül azt ecseteli, hogy miként hárítható el az ún. internet-gyűlölet az médiumok honlapjairól. Ha ugyanis lehetőség van a cikkek kommentálására, akkor az olvasók körében általában tömeges igény mutatkozik a bevándorlással foglalkozó anyagok pro és kontra (sokkal inkább kontra) megvitatására is. A téma kezelésében megnyilvánuló hivatalos struccpolitikához híven a médiumok úgy vágják szét a gordiuszi csomót, hogy egyszerűen nem adnak lehetőséget az efféle "rázós" témák kommentálására.

>>>

lakosra 53,2 bejelentett esettel. Ugyanakkor a BRÅ legutóbbi jelentéséből az is kitűnik, hogy a jelenlegi statisztikák ismeretében minden negyedik 16-79 éves svéd nő, életében legalább egyszer, nemi erőszak áldozatává válik. Mindez szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy 2004 és 2012 között, tehát alig nyolc év alatt drámai mértékben, 9 millióról 9,5 millió főre növelte Svédország lakosságát a muzulmán bevándorlók áradata, akik elsősorban olyan országokból érkeztek, mint Afganisztán, Irak és Szomália. Jelenleg már a svédországi csecsemők 16 százaléka harmadik világbeli anyától születik. Tavalyra és idénre mintegy 175 ezer új honfoglalót (politikailag korrekt szóhasználattal: menedékkérőt) prognosztizálnak Svédországban, amely rendkívül magas szám az ország lakosságához viszonyítva, különösen annak tudatában, hogy a foglalkoztatási ráta már jelenleg is csak alig 54 százalékos a bevándorlók körében, miközben a szüleik nélkül érkező migráns fiatalok ellátása, akik az utóbbi két évben több mint ötezren voltak, fejenként és naponta 16 ezer svéd koronába (kb. félmillió forint) kerül a svéd államnak (forrás: Weekendavisen, 2012. május 5.).

Immáron az iszlámellenes keresztény ellenállásnak is megvan az első öngyilkos mártírja, aki ugyan nem a harcmezőn esett el, fegyverrel a kezében, és egyetlen ellenségét sem vitte magával a túlvilágra, mint a sahidok szokták, önfeláldozása mégis szimbolikus értékű, legalábbis azok számára, akiknek szánta, és akiket így akart felrázni enervált tespedtségükből. 2006. november elsején ROLAND WEISSENBERG nyugalmazott evangélikus lelkész felgyújtotta magát az egykor Luther Márton lakhelyéül is szolgáló erfurti ágostonrendi kolostor mellett. Búcsúlevele szerint ily módon akarta az iszlám terjeszkedésével szembesíteni egyházát (amely mára teljesen elfeledni látszik az eredeti lutheri tanítást, miszerint „az Antikrisztus megtestesülése egyaránt a pápa és a török, mivel az ember is testből és lélekből áll”). Vajon mi vihette rá ezt a 73 éves embert nem mindennapi lelkierőt követelő tettére? Csupán a közelmúlt történései alapján is éppen elég oka lehetett rá. A vezető olasz napilap, a Corriere della Sera gyakran foglalkozik a világszerte üldözött keresztények helyzetével, legutóbb (2006. október 17.) annak kapcsán, hogy Indonéziában mozlim szélsőségesek meggyilkoltak egy protestáns lelkészt. Vázlatos összeállításából megtudjuk, hogy például Mauritániában, ebben a két és félmillió lakosú nyugat-afrikai országban, ahol kevesebb, mint egy százaléknyi a keresztények aránya, csupán a muzulmánok számítanak állampolgárnak, a kereszténység kizárólag az országban tartózkodó külföldieknek engedélyezett, de a szent szövegek birtoklását és a nyilvános vallási megnyilvánulásokat számukra is tiltják. A 88 milliós Nigéria lakosságának egyharmada ugyan keresztény, és a hittérítés is megengedett, de gyakran muzulmán szélsőségesek támadásainak vannak kitéve, akik felgyújtják templomaikat és megölik papjaikat. Szudán 25 milliós népességének mintegy kilenc százaléka keresztény, és

27. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu

Mint arra a lassan már három évtizede zajló globális dzsihád egyik legelszántabb ellenfele, GUILLAUME FAYE figyelmeztetett: ha a posztkeresztény Nyugat vallásháborúba bocsátkozik, abból csak vesztesként kerülhet ki. Mindenekelőtt azért, mert az iszlám mint leginkább archaizáló vallás mozgósító ereje sokkal nagyobb, hívei készek az életüket is feláldozni hitükért, ellentétben a materializmus, individualizmus és racionalizmus által mostanra végletesen megfertőzött „szokás-keresztényekkel”. Köztük is vannak persze kivételek. Kérdés, hogy ők erősítik vagy inkább gyöngítik a szabályt. Mondhatni létkérdés.

  

——

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

antidogma.hu  Mohamedizmus  2006/11/30 

>

—————————————————————————  Gazdag István 

Bátorság ― értelem ― tett.

Iszlám: globális felmelegítés

>>>

ponyvatrilógia is, amely egy vulgárisan androgün külsejű és így a nordikus nőideál szöges ellentétét képviselő "tetovált lány" nagytőke-, kispolgár- és persze náciellenes ámokfutását szublimálja a hegeli értelemben vett abszolútummá. Trockista, férfi (?) létére feminista, legfőképpen pedig nyilvánvalóan etnomazochista szerzője, Stieg Larsson olyan helyként ábrázolja Svédországot, ahol úgymond a "látens fehér felsőbbrendűség az élet minden területén megnyilvánul", a magafajták rosszvoltából Európára szabadított színes bőrű bevándorlók által — mintegy a fehérek civilizációján vett történelmi revánsként — meggyalázott svéd szőkeségek tömegjelensége azonban nem érte el az ingerküszöbét. Érthető. Ha netán ennek szentelte volna a könyvét, akkor a szükséges médiareklám híján biztosan nem lett volna belőle nemzetközi bestseller. Elvégre kit érdekel a svéd nők kálváriája? Legfeljebb egy magyar tévés stábot?

28. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

Ami pedig a lapösszeállításhoz tragikus aktualitást szolgáltató Indonéziát illeti, a világ legnépesebb, 220 milliós muzulmán országában gyakran robbannak ki véres felekezeti összecsapások a többségi mozlimok és a nyolc százalékos keresztény kisebbség között. Az ország egyetlen olyan részében, ahol már most is a saría van érvényben, a függetlenségéért küzdő Aceh tartományban a rendőrség szigorúan ellenőrzi az iszlám előírások betartását. Letartóztatják az együtt járó, de kapcsolatukat nem törvényesítő párokat és az alkoholfogyasztókat, a „bűnösöket” mecsetekbe viszik és a jelenlévők előtt megvesszőzik, a látványosságot pedig a televízió is bemutatja. Mozlim fundamentalisták mostanában már a legnépszerűbb indonéz popsztárt, Inul Daratistát is a célkeresztjükbe vették, mert szexis csípőmozgatással kísért előadásmódja úgymond sérti vallásos érzékenységüket. Susilo Bambang Yudhoyono elnök kétkulacsos politikája nemhogy akadályozná, hanem inkább elősegíti a saría terjedését, amelynek nevé ben egyes körzetekben begyűjtik az utcákról a férfi kísérő nélkül sétáló nőket. Irianto Kongkolit, a celebeszi protestáns egyház főtitkárát felesége szeme láttára lőtték tarkón október 16-án Paluban, a sziget székhelyén, mert szót emelt azért a három katolikusért, akiket szeptember 22-én végeztek ki, miután őket tették felelős-sé a 2000. évi felekezetközi erőszakhullám kirobbantásáért, amelyben több tucat mozlim is meghalt. Az olasz lap ugyanakkor emlékeztet rá, hogy Celebesz szigetén (ahol Indonézia keresztény lakossága összpontosul) 2001-2002-ben véres polgárhá-ború dúlt, amely ezer ember halálát okozta, miközben a szomszédos Molukku-szigetcsoporton a Laskar Dzsihád fundamentalista milíciái által kezdeményezett harcokban tízezren vesztették életüket, négyezer keresztényt pedig erőszakkal térítettek az iszlám hitre. Világszerte megdöbbenést váltott ki annak a három keresztény iskolás lánynak az esete is, akiket egy évvel ezelőtt Celebeszen mozlim szélsőségesek meggyilkoltak és lefejeztek. „Ma az országban terror-légkör uralkodik, amelynek az idáig lényegében világi társadalom iszlamizálására törekvő szervezetek szerint arra kellene késztetnie a központi kormányt, hogy alaptörvényként fogadja el a saríát”, írja beszámolójában Paolo Salom, aki a vallásszabadság ellenőrzésére létrehozott Segítség a Szenvedő Egyháznak (Aiuto alla Chiesa che Soffre) nevű vatikáni intézmény éves jelentésére hivatkozva azt is megállapítja, hogy a világ számos pontján kockázatot

>>>

noha elvileg vallásszabadság van, a gyakorlatban a muzulmánokon kívül erős megkülönböztetés sújtja a más hitűeket, az iszlám elhagyását halállal büntetik, a déli keresztény menekültek vallásgyakorlását pedig akadályozzák. (Szeptember elején Khartumban fegyveresek elrabolták és lefejezték Mohamed Tahát, az al-Wifak című napilap igazgatóját, aki néhány cikkében Mohamed próféta származását firtatta, amivel kivívta maga ellen a helyi ortodox imámok haragját.) A 17 millió lakost számláló Szaúd-Arábiában félmillió keresztény él, ők is mind külföldiek, az alkotmányt a Korán helyettesíti, az iszlámon kívül más vallás gyakorlása magánkörben sem engedélyezett, ahogy a templomépítés sem. Az államberendezkedés tipikus teokrácia, amelyben egyedüli törvény a saría, politikai pártok nem létezhetnek, de kávéházak, mozik és színházak sem, a nők csak lefátyolozva és kísérővel hagyhatják el otthonukat, a mindenható vallási rendőrség pedig akár a hotelszobákba is behatolhat, hogy tiltott vallási jelképek (pl. kereszt) és alkohol után kutasson. Pakisztánban, ahol a 132 milliós népesség alig két százalékát képviselik a keresztények, az istenkáromlást büntető törvényt a vallási kisebbségek fenyítésére használják, amelyeket gyakran érnek súlyos támadások a többségi mozlimok részéről. A százmilliós mozlim kisebbséggel rendelkező Indiában ugyancsak egy szélsőséges iszlám szervezet, a Laskar-e-Kahar (Ellenállhatatlanok Hadserege) követte el július 11-én a több mint kétszáz halottat követelő mumbai vonatrobbantásokat.

29. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Érzékletesen tükrözi a vallások közötti erőviszonyok eltolódását, hogy az iszlám európai térhódításával párhuzamosan folytatódik az egyre inkább üldözötté váló közelkeleti keresztények exodusa, amelyet az iszlám fanatizmus, az iraki és afganisztáni „keresztes háborúk” és az izraeli-palesztin konfliktus egyaránt gerjeszt. Az érintett országok Irakon kívül Törökország, Libanon, Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irán. Egyiptom nyolcmilliós kopt kisebbsége marginalizált és diszkriminált helyzetben él, és amióta a Muzulmán Testvérek 88 képviselője a parlamentbe is bekerült, egyre többen emigrálnak közülük. Ez év április 14-én három alexandriai templomukat érte támadás, és helyzetük egyre törékenyebbé válik. Szíriában a társadalom iszlamizálását maga a rezsim bátorítja. Egyre több arab kormány veszi be alkotmányába a sariát. A keresztények joggal tartanak attól, hogy az iszlamisták hatalomra kerülése esetén csak erősödni fog a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés. Mindezekben az országokban, ha egy muzulmán férfi egy keresztény nőt vesz feleségül, a gyermekek kötelezően muzulmánok lesznek, ugyanakkor keresztény férfi gyakorlatilag nem vehet el muzulmán nőt. Különösen botrányos az EU-tagságra ácsingózó és elvileg világi államnak számító Törökország esete, ahol napról-napra erősödik a 80 ezres keresztény kisebbség elleni megfélemlítési kampány. Az év folyamán mozlim fanatikusok részéről támadás ért egy izmiri templomot és egy mersini kolostort, trabzoni templomában pedig meggyilkolták Andrea Santoro atyát. A vallási ügyek igazgatósága (Dinajet) diszkréten arra bátorítja a hitszónokokat, hogy a mecsetekben dörge-

Bátorság ― értelem ― tett.

Az iraki keresztényeket fenyegető veszélyekről a lehető legautentikusabb forrástól származó információk alapján alkothatunk magunknak némi fogalmat, nevezetesen abból az interjúból, amelyet Bagdad katolikus érseke, JEAN-BENJAMIN SZLEIMAN adott David Brisais-nek (Le Choc du Mois, 2006. október). Eszerint az iraki keresztények az amerikai agresszió óta menekülésre kényszerültek hazájukból, számuk a korábbi egymillióról mostanra a felére csökkent. „Szaddám Huszein rendszere, akár tetszik, akár nem, némi biztonságot hozott, sőt ez volt a Közel-Kelet egyetlen ’világi’ rendszere”, ahol „a keresztények békében éltek és legalább minimális biztonságot élveztek”, mondja a főpap, aki szerint egyébként a „jelenlegi anarchia … az amerikai jelenlét eredménye”. „A keresztények azért vándorolnak ki, mert már nem érzik magukat otthon, az országuk már nem az övék, és így nyilvánvalóan nagyon nehéz számukra az élet. Ennek az érzésnek valójában az az oka, hogy félnek az alávetettségtől (dzimmitüd), és attól, hogy véglegesen elveszítik a szabadságukat. Ez az alávetettség alsóbbrendűségi érzést vált ki (a mozlimokkal szemben), valamint a megaláztatás és az elszemélytelenedés elfogadását. A mindennapok során ez egyfajta bizonytalanságérzésben nyilvánul meg, amely félelem a munkába járástól, sőt az otthoni élettől is, mert az emberre a saját házában is bármikor rátörhetnek”. Interjújában az érsek az amerikai haderőt Irakba kísérő evangelista hittérítők tevékenységéről is szót ejt, érkezésüket egyenesen „szürrealistának” minősítve. „A helyi keresztényekre gyakorolt hatásuk nagyon káros volt, és továbbra is az, mert térítői buzgóságukban megosztják a keresztényeket, amikor már így is túlságosan megosztottak vagyunk. Inkább segíteni kellett volna a helybéli egyházat, nem pedig a helyébe lépni.”

>>>

jelent kereszténynek lenni, „különösképpen a muzulmán univerzumban”. Elég ha csak Leonella nővér (Rosa Sgorbati) esetét említjük, aki a szomáliai Mogadishu gyermekkórházának ápolónőit oktatta éveken keresztül, mígnem az ország nagy részét uraló iszlám törvényszékek aktivistái a nyílt utcán meggyilkolták, rajta torolva meg XVI. Benedek pápa regensburgi beszédét, vagy Amer Iszkenderét, az iraki Moszulban szolgáló ortodox papét, akit muzulmán fanatikusok elraboltak, és akinek lefejezett holttestét október 11-én találták meg.

30. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A tavaly októberi Párizs-környéki vallási-etnikai lázongások idején az egyik reprezentatív rendőrszakszervezet vezetője drámai hangú levelélben fordult Sarkozy belügyminiszterhez, többek között megállapítva: „Jelenleg polgárháború folyik Clichy-ben. […] Orvlövészek tüzelnek a rendőrségre. […] Egyedül nem tudunk szembeszállni a helyzettel, munkatársaimat nem szerelték fel és nem képezték ki az utcai harcra. Csupán az ilyen típusú feladatra kiképzett és felszerelt hadsereg képes beavatkozni biztonságosan a helyzet stabilizálása végett.” Michel Thooris éjszakai kijárási tilalmat követelt a „számos francia gettóban zajló polgárháború” megfékezésére, arra is figyelmeztetve, hogy „holnap hétszáz tiltott város fog polgárháborúba lépni”. A korábbi évtizedek bennszülött vandáljait felváltó, de azoknál sokkal erőszakosabb, kegyetlenebb és veszélyesebb bevándorló „kasszőrök” — elnevezésükhöz híven — válogatás nélkül törnek-zúznak, autókat gyújtogatnak, közvagyont rongálnak, épületeket száll-

Bátorság ― értelem ― tett.

Bagdadi őrhelyéről Jean-Benjamin Szleiman világosan látja azt is, amivel a helybéli érintettek közül sokan még mindig nem akarnak szembesülni, hogy ti. „Európát manapság a bevándorlás és a terrorizmus kettős csapása sújtja”. Franciaország minden valószínűség szerint már elveszett az őslakosok számára, és ezzel a francia értelmiség legjava is tisztában van. A politikai osztály ugyanakkor folytatja felelőtlen struccpolitikáját a fősodratú média szervilis asszisztálása mellett. Jellemző az ottani állapotokra, hogy kisebbségi jogvédő szervezetek „fajgyűlölet szítása” címén perbe fogták az egyik legismertebb francia regényírót, JEAN RASPAIL-t, az ország bevándorlók általi megszállását vizionáló nagy sikerű koncepció-regény, a Le camp des saints szerzőjét, mert a Le Figaróban közzétett, „A köztársaság elárulta a hazát” című cikkében azt írta, hogy 2050-től a törzsökös franciák kisebbségben lesznek saját hazájukban. Eközben a harmadik világból érkezett bevándorlók által megszállt régiókban javában zajlik az előbb-utóbb elkerülhetetlenné váló — GUILLAUME FAYE által 2012 környékére prognosztizált — etnikai polgárháború erő- és főpróbája. Több mint ezer városnegyedet, külvárost és települést arab-néger, többnyire mozlim fiatalokból álló bandák tartanak rémuralmuk alatt. Velük szemben a rendőrség egyre tehetetlenebb, sőt az államhatalom gyakorlatilag kivonult ezekből a „jogmentesített zónákból” (zones de non-droit), amelyek ezáltal de facto területenkívüliséget vívtak ki maguknak.

>>>

delmes szózatokban ítéljék el a „keresztes misszionáriusokat”, és az elvileg világi török sajtó is egyre ellenségesebb a keresztényekkel szemben. Mindennek már meg is van az eredménye: a legutóbbi közvélemény-kutatás szerint ma már a lakosság alig egyharmada támogatja az Európai Unióba való belépést (két éve még a 67,5 százalékuk, tavaly pedig az 57,4 százalékuk). Erdogan miniszterelnök „mérsékelt” iszlám pártjának a hatalomra kerülése óta a társadalom vallásos rétege szemmel láthatóan mindenhol teret nyert. Az utóbbi években a pénteki imán résztvevő hívők száma az ország 55 ezer mecsetjében 9 millióról 13 millióra nőtt, és a kemáli szigor időszakában vidékre száműzött agresszív vallási megnyilvánulások egyre inkább viszszafurakodnak a nagyvárosokba. Ezek a jelenségek már a világiasság hagyományos letéteményesének számító hadsereg vezetőiben is aggodalmat keltenek. Legutóbb a fegyveres erők főparancsnoka, Jaszar Bujukanit tábornok is kénytelen volt riadót fújni, és „a szélsőséges iszlámot reakciós fenyegetésnek” minősítette. Úgy tűnik, a lakosság többségi véleményével teljes összhangban, hiszen Binnaz Toprak és Ali Cakiroglu felmérése szerint a törökök 67 százaléka fenyegetésnek tekinti „a vallás befolyását az államra és a politikai rendszerre nézve” (Corriere della Sera, 2006. október 28). Azt azonban nyilvánvalóan senki sem garantálhatja, hogy a hadsereg képes lesz rezisztens maradni egy tartós „iszlámhullámmal” szemben, és nem fog megismétlődni az 1979-es iráni forgatókönyv.

Mint azt az „iszlamista nyomulást” taglaló — és profetikus módon éppen a külvárosok lázadásának kirobbanása előtti héten publikált — cikkében Yves Daoudal, a Le Penféle Nemzeti Front hetilapjának főszerkesztője írja, „ideje lenne már észrevenni, hogy

31. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Beszédes adat ugyanakkor, hogy a franciaországi börtönlakók közül minden második muzulmán vallású (egészen pontosan 27.500 fő), miközben a 60 milliós összlakosságból még „csak” 12 (hivatalosan 8) százalékot képviselnek. Még a „politikai korrektség” helyi etalonjának számító Le Monde is kénytelen-kelletlen közzétette (2006. február 25.) azt a rendőrségi felderítésből származó információt, miszerint a bandatagok 67 százaléka maghrebin (észak-afrikai arab) származású, 17 százalékuk fekete-afrikai, és csak 9 százalékuk bennszülött, vagyis tíz bandatag közül kilenc bevándorló származék (ahogyan korábban már azt is beismerte, hogy a fehérellenes raszszizmus mindennapi valóság). Túl az anyagi haszonszerzésen, a franciaországi mozlimok bűnözői aktivitása áttételesen egy sokkal ambíciózusabb célt is szolgál, éspedig a meghódított ország leigázott népével szembeni hatalmi/uralmi pozíció demonstrálását és az „igaz hit” militáns terjesztését. A várható etnikai polgárháború 2005. októberi erőfelmérése idején a mozlim fiatalok bandái között valóságos versengés bontakozott ki a tekintetben, hogy saját operatív hadszínterén melyikük képes a lehető legnagyobb pusztítás és zűrzavar (arabul da’wa) okozására. A szó eredeti jelentése egyébként „felhívás”, valamely összejövetelre való meghívás, ebből ered a francia külvárosokban használatos maghrebi argó fentebbi jelentésváltozata, ugyanakkor azonban átvitt értelemben „hitvallást” is jelent, vagyis az iszlám (tűzzel-vassal történő) terjesztésére való felhívást. Ezért viseli több mecset is ezt a nevet, köztük a terrorista hálózatokkal való kapcsolata miatt vizsgálat alá vont hírhedt párizsi imaház.

Bátorság ― értelem ― tett.

A sokasodó vészjelek ellenére a franciák többsége — akár tipikusnak is mondható franciás nemtörődömséggel — továbbra sem akar ugyan szembesülni minden bizonynyal fatálisnak ígérkező jövőjével, a külföldi megfigyelők számára azonban egyre nyílvánvalóbb, hogy az utóbbi évtizedekben országuk a világméretű iszlamista offenzíva elsőszámú európai célpontjává vált. Azt még a látványosan csődöt mondó francia integrációs modellt mentegetni próbáló amerikai Matthew Kaminski is kénytelen volt megállapítani a The Wall Street Journalban megjelent cikkében (utánközlés: Corriere della Sera, 2006. október 27.), hogy „Nyugat-Európa nagy része a muzulmán bevándorlók integrálásának kihívásával néz szembe, igyekszik elnyomni lázongásaikat és szembeszállni a radikális iszlám fenyegetésével”. Noha végkövetkeztetésében igencsak optimistán ítéli meg a muzulmán bevándorlók franciaországi beilleszkedésének esélyeit, azt mégsem hallgathatja el, hogy „az ország börtönnépességének nagy részét muzulmánok alkotják, a nagyvárosok körüli börtönökben azonban a 70-80 százalékot is eléri az arányuk”. Paradox módon, az állítólagos derűlátásra leginkább okot adó tényezőként azt említi, hogy egy júliusi tanulmány szerint a franciaországi mozlimoknak „csupán” a 47 százaléka teszi saját nemzetiségét az első helyre, 42 százalékuk viszont franciának tartja magát, szemben Nagy-Britanniával, ahol ugyanez az arány 81 illetve 7 százalék.

>>>

nak meg, rendőrökre és tűzoltókra támadnak, „rituális” rendszerességgel követnek el csoportos nemi erőszakot fehér nők sérelmére, és egyre nagyobb szerepet játszanak a szervezett bűnözésben is, főleg a kábítószer-kereskedelemben. Fokozódó aktivitásukat jelzi, hogy míg 1995-ben hétezernél kevesebb autót gyújtottak fel, addig tavaly már több mint száztízezret. Ez évi mérlegük: huszonegyezer felgyújtott gépkocsi, hatezer rongálás, ötvenezer különböző bűncselekmény és a rendőrség elleni erőszakcselekmények tucatjai.

32. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Bármely szociológiai értekezésnél többet mond azonban a bevándorlók által megszállt lakónegyedekben ragadt franciákra nehezedő alkalmazkodási kényszerről az a tragikus monológ, amelyben egy courneuve-i asszony beszél a „saját hazában kisebbségivé válás” létformájának mindennapi lidércnyomásáról (Le Monde, 2005. november 12.). Az önmagát katolikusnak valló, zsidó élettársával élő munkásnő öt gyermeket nevelt fel ebben a legrizikósabbak közé tartozó párizsi banlieue-ben, és bár szavazni már nem jár el, akár „természetesnek” is mondható módon a szélsőjobboldallal szimpatizál. Elege lett ugyanis abból, hogy lakókörnyezetében nem tud kivel szót váltani, hogy lépten-nyomon lefátyolozott nőkbe ütközik, akik nem állhatnak szóba senkivel, hogy a környéken hovatovább egyetlen olyan bolt sem maradt, ahol „normális” húst kapni, hogy szomszédjai naphosszat a Koránt üvöltetik a magnókból, és hogy furcsán néznek rá, ha cigarettára gyújt a rámádán alatt. „Sok kis dolog, amelyek megtörik az embert”, panaszolja. „Kimondottan elszigetelve érzem magam, egy egészen kicsi kisebbségi vagyok. Tudják, nehéz kisebbségivé válni otthon”. Még tragikusabbá vált az életük azóta, hogy 25 éves fia áttért a muzulmán hitre. „Szemrehányást tesz, mert nem vagyok lefátyolozva, erkölcsprédikációkat tart a fivéreinek, mert szeszesitalt fogyasztanak, azt mondja, hogy én vagyok az ördög. A fejébe vette, hogy megtérít, és nagyon erőszakos. […] Szeptember 11. óta az az érzésem, hogy az iszlámba való megtérés úgy hat, mint a futótűz”. Mára a fiai gyakorlatilag teljesen elveszítették a

Bátorság ― értelem ― tett.

Ezek után az sem lehet meglepő, hogy ez az engesztelhetetlen és harcias vallás, amelynek szent könyve „a Próféta és harcosai hőstetteit zengi” (Yves Daoudal), szinte ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol a külvárosok maradék őshonos fiataljaira, akik közül egyre többen állnak be a zászlaja alá. A francia belügyminisztérium nyilvántartása szerint már most is mintegy hetvenezerre tehető a konvertiták száma, de pesszimista becslések szerint ennél jóval többen lehetnek a rejtőzködő megtértek. Az idén csupán a katolikus egyházból mintegy 3600-an léptek ki Allah kedvéért (miközben az ellentétes irányt alig négyszázan választották, még ha a katolikusoknál sokkal agresszívebben térítő neoprotestáns szekták háromszor-négyszer ennyi muzulmánt késztettek is az umma elhagyására), ami megint csak nem meglepő, hiszen a hagyományos keresztény egyházak még az államhatalomnál is látványosabban „dezertáltak” ezekből a problémás lakónegyedekből. Szociológiai vizsgálatok szerint az áttérések legfőbb oka egyértelműen a mimetizmus, vagyis az utánzási kényszer: az a természetes emberi tulajdonság, amely a gyönge jellemeket (és a kiforratlan fiatalokat) a mindenkori többséghez, a győztesekhez való idomulásra készteti. Jellemző, hogy az idei futball-világbajnokság egyik felfedezettje, Franck Ribéry nemrég ugyancsak iszlamizált, ami a „francia” válogatott etnikai és vallási összetételének ismeretében akár méltányolható önvédelmi reflex is lehet, bár ő maga azzal magyarázta lépését, hogy „Zidane-nak a muzulmán hit adja az erőt a pályán és azon túl is”.

>>>

az iszlám … elsődlegesen nem is egy vallás …, hanem egy jogilag kodifikált hódító stratégia. […] A hódítás az iszlám területének kiterjesztésében áll, és ez nemcsak az ellenség fölötti győzelmet foglalja magába, hanem a kifosztását is. Ebben a logikában Allahnak való engedelmesség az ellenség javainak elrablása, annál is inkább, mert ezek a javak nemcsak hogy jogszerűen a győztest illetik, de ráadásul Allah uralmának kiterjesztését fogják szolgálni. Az iszlamisták nem tesznek egyebet, csak a modern világra alkalmazzák ezeket az előírásokat. Tudni kell ugyanis, hogy az iszlámban, bármilyen meglepőnek is tűnhet számunkra, a jó és a rossz fogalma nem létezik. Ami létezik, az az, ami Allah által engedélyezett, illetve tiltott — pontosabban: ami engedélyezett és ami nem engedélyezett, mert nem erkölcsi, hanem jogi kategóriákról van szó — vagyis (arabul) hálál és hárám” (National Hebdo, 2005. október 20.).

Az európai civilizációval szembeni iszlamista provokáció és az iszlám-propaganda (da’wa) egyik szimbolikus „fegyverévé” változtatott fátyol (hidzsáb) Franciaország után más európai országokban is a viták kereszttüzébe került. „A különválás és a különbözőség látható kinyilatkoztatása közösségeinken belül”, jelentette ki róla Jack Straw volt brit belügy-, majd külügyminiszter, nyilvánvalóan saját személyes tapasztalatai alapján, hiszen blackburni választókörzetének immáron minden negyedik választópolgára muzulmán. „Jobb lenne, ha a nők nem hordanák”, tette hozzá. Szavait a helyi mozlim szervezetek „sértőnek és kirekesztőnek”, az „iszlám démonizálására irányuló kísérletnek” minősítették (C. d. S., 2006. október 8.). Nagy-Britanniában 2004 júliusában gyülekezet alakult a „hidzsáb védelmére” Juszef Karadavi vezetésé-

33. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

Újabban már a harmadik világbeli bevándorlástól mindeddig viszonylag megkímélt olaszok is egyre gyakrabban szembesülnek a fajok, kultúrák és vallások összevegyítését prédikáló multikulturalizmus illúzióromboló valóságával. „Gerillaháború a hit nevében”, ezzel a címmel tette közzé a Corriere della Sera (2006. július 28.) azt a drámai hangvételű beszámolót, miszerint Padova egyik negyedében a gyakorlatilag éjjel-nappal folyó utcai kábítószer-kereskedelem és mindenfajta más csencselés ellenőrzése végett szabályos utcai csatát vívtak egymással a bevándorlók, adott esetben keresztény nigériaiak és muzulmán arabok, miután korábban egyesült erővel üldözték ki a környékről az őshonosokat. „Nagyon kemény az élet az utolsó olaszok számára, akik az évek során túlélték lakótömbjük megszállását, amely a sikertelen beilleszkedés iskolapéldájaként vált gyászosan hírhedtté egész Olaszországban”, olvasható a politikailag egyébként ultrakorrekt napilapban. A cikkíró, Gian Antonio Stella felvázolja az egyre több nyugat-európai nagyvárost fenyegető etnikai gettósodás tipikus folyamatát is, amelynek során az egykor felkapottnak számító — főleg értelmiségiek és diákok által lakott — lakótömbben „elviselhetetlen feszültség” alakult ki „a higiéniára érzéketlen és erőszakos”, nagyrészt afrikai bevándorló tömeg beözönlése nyomán. „Időnként a rendőrség és a köztisztaságiak nagytakarítást végeznek, és elviszik a szeméthegyeket, a prostituáltakat, a drogot, a levágott kecskefejeket… Aztán minden ugyanúgy folytatódik tovább.” Az igazán hatékony fellépést azonban Olaszországban is gátolja a politikai korrektség. Ilyen körülmények között érthető, hogy az Int’l Herald Tribune szemleírója, John Vinocur számára az idei választási kampány „igazi újdonságát” Marcello Pera, a Szenátus akkori elnöke jelentette, mégpedig egy általa kibocsátott manifesztum okán, amelyben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egyáltalán nem rasszista, fasiszta vagy szégyenletes dolog riadót fújni az iszlám integrizmus fenyegetése láttán (vö. C. d. S., 2006. március 8.). Sőt, éppen hogy komolyan kell venni azt. A megtorlás kockázata miatt nemrég rendőri védő őrizetet kellett kirendelni például Daniela Santanché mellé is, miután a Nemzeti Szövetség (AN) parlamenti képviselőnője tévévitába keveredett az egyik milánói mecset imámjával a mozlim nők fátyolviselete miatt, és az illető „hitetlennek” nevezte őt, a fátyol nélküli nőktől pedig megtagadta a „muzulmán” minősítést (C. d. S., 2006. október 24.).

>>>

francia identitás-tudatukat. „Számukra az, hogy francia, nem jelent semmit. Többé már nincs nemzetiségük, homályos módon azzal a vallással azonosulnak, amely többségi. Az iszlám gesztusait figyelik, a muzulmán élet- és beszédmódot, és büszkék rá, hogy a többséghez tartoznak. Nem akarnak franciák lenni, nem akarnak beilleszkedni a társadalomba, feketék és arabok akarnak lenni, mint mindenki…” Menekülés vagy behódolás: mostanra a túlélésért nem maradt más alternatíva a saját hazájukban kisebbségbe került franciák számára, és ugyanez a sors fenyegeti az őshonosokat mindenhol Európában. Csupán idő kérdése az egész.

„Az erőszak megnyilvánulásait nem lehet a vallásnak tulajdonítani, hanem a kulturális korlátoknak”, üzente XVI. Benedek pápa a huszadik assisi béke-imatalálkozó résztve-

34. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Az iszlámveszély ellen önégetéssel tiltakozó német lelkésznek egyébként a saját háza táján is akadt éppen elég oka az aggodalomra. Csupán ízelítőképpen: Schauble belügyminiszter szerint mozlim terroristák nukleáris anyag beszerzésén fáradoznak, hogy „piszkos bombával” mérjenek csapást Németországra; a berlini oparaház levette műsoráról Mozart Idomeneo c. darabját, mert iszlámellenes tartalma miatt az előadás megtartása biztonsági kockázatot jelentett volna; nem adta le a Terror a keresztények ellen, Betlehem fenyegetett kisebbsége c. riportfilmet a stuttgarti SWR televízió sem, mert a benne megszólaltatott riportalanyok életüket féltették a következményektől; belügyi források úgy tudják, hogy egyre több iszlám hitre áttért német nő készül öngyilkos merénylet elkövetésére, és így tovább…

Bátorság ― értelem ― tett.

Dánia eközben ismét kihúzta a gyufát az iszlám világnál, azt követően, hogy az egyik helyi tévécsatornán részleteket mutattak be Martin Knudsen dokumentumfilmjéből, egyebek között a szélsőjobboldali (a jelenlegi kormányt ugyanakkor kívülről támogató) Dán Néppárt (PPD) ifjúsági szervezetének egyik nyári táborában készült videoklipet, amelyben önmagukat öngyilkos merénylőknek maszkírozó fiatalokat látni, míg mások egy sörrel megrakott teveként személyesítik meg a Prófétát. Rasmussen kormányfő hiába határolódott el az esettől, a világ muzulmánjai részéről záporoznak a tiltakozások az észak-európai ország címére (C. d. S., 2006. október 10.). Fokozza dühüket, hogy az aarhusi bíróság időközben felmentette a vádak alól a Jyllands-Posten napilap vezetőit, akik ellen hét dániai mozlim szervezet indított pert rágalmazás vádjával, az emlékezetes Mohamed-karikatúrák közzététele miatt. Az ezt követően kirobbant(ott) erőszakhullám során több mint száznegyvenen veszítették életüket világszerte (C. d. S., 2006. október 27.).

>>>

vel. A szélsőséges prédikátor egyik fatvájában minden muzulmán nő számára kötelezővé nyilvánította a fátyol viselését, az öngyilkos mártírjelölteket kivéve. „A mártírműveletek az Isten ügyéért folytatott dzsihád legfelsőbb szintjének számítanak. Amikor a dzsihád egyéni kötelességgé válik, a nőnek joga van részt venni benne a férfi oldalán, és minthogy Isten ügyéért felkészült a halálra, megszabadulhat a fátyoltól, de nem a szépsége mutogatásáért”, áll a fatvában (C. d. S., 2006. október 24.). MARTIN AMIS szerint ugyanakkor csupán néhány „nyomorult korcs” (miserable bastards) tör az egyébként jól működő brit multikulturalizmus vesztére. Konkrétan azokra az „öngyilkos gondolatokkal kevert öngyűlölő korszakukon átmenő” mozlim fiatalokra gondol, akikre rettenetes erővel hat az a gondolat, hogy „ez a szellemi állapotot világtörténelemmé alakítható.” „Az egyedüli elem, amelyik nem alkalmazkodik, az iszlám, ki más?”, írja a világhírű krimiíró „The Age of Horrorism” című esszéjében. Szerinte az iszlám radikalizmus igyekszik „a horrorizmus korszakába” süllyeszteni a világot, és ez „egy nagy ugrás hátra, az iszlám történetének tragikus fejlődéseként”. Nüansznyi eltérésekkel a végeredményt tekintve ugyanígy értékeli a kialakult helyzetet CHRIS PARRY ellentengernagy, a hadügyminisztérium fejlesztési, tervezési és elméleti központjának vezetője, aki a brit fegyveres erők intézetében szervezett nyár eleji tudományos ankéton arra figyelmeztetett, hogy egész Európa hasonló jövőnek nézhet elébe, mint egykor a Nyugatrómai Birodalom a barbár betörések idején. Mostanra ugyanis világossá vált, hogy a tömeges bevándorlás nem egyéb „fordított gyarmatosításnál”, a bevándorló tömegek asszimilálása pedig teljességében túlhaladott elképzelés.

35. oldal

│

vőinek, nem sokkal azelőtt, hogy az ominózus regensburgi beszédével ő is kivívta maga ellen a muzulmán szélsőségesek haragját. Vajon ma is ugyanígy gondolja?

Isten (mohamedán) őrültjei. A vallási fanatizmus szerepe az amerikai/mozlim stratégiai játszmában

Katolikus főpap muzulmán bevándorlók lábát mossa a köztéren, miközben jobboldali párt aktivistái baloldali írónő iszlámellenes könyvéből tartanak nyílt színi felolvasást. Mindez nem egy megbomlott agy szüleménye, netán az abszurditásra hajlamos írói fantázia terméke, és még csak nem is egy szürrealista amerikai film szirupos nagyjelenete, hanem korunk európai valósága. Ez év húsvét napján Milánóban, a katedrális előtti téren, a város érseke végezte el az épületes tisztálkodási rítust 12 muzulmán bevándorlón, úgymond a keresztényi alázat jeleként. Sokkal inkább az európai megalázkodás jelét látva benne, az identitárius (de a helyi identitások védelme mellett az európaiság megőrzését is zászlajára tűző) Északi Liga hívei ORIANA FALLACI legújabb könyvének a hangos népszerűsítésével fejezték ki undorukat a gyomorforgató jelenet láttán. A világhírű olasz írónő már visszaesőnek számít az iszlámellenesség „bűnében”, hiszen A harag és a büszkeség (Focus Kiadó, 2003) című könyvével is megszegte a korábban az európai politikai spektrum csaknem teljességére jellemző opportunista omertát, amely abból állt, hogy az iszlám vallás veszélyességéről nem volt ildomos beszélni a szélsőségesként, gyűlölködőként, rasszistaként való megbélyegzés ódiuma nélkül. A pszeudojobboldal a „keresztényi szeretet”, a reálbaloldal az emberi-jogizmus nevében tette le a fegyvert a zöld totalitarizmus előtt. Az ominózus szeptember 11-ét megelőzően csak a Le Pen, Haider, Bossi-féle politikai gladiátorok mertek kritikus hangot megütni vele szemben, és az olyan nonkonformista gondolkodók, mint GUIL-

   Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

A Fülöp-szigeteki moro szeparatizmus és terrorizmus, a kelet-timori és Moluccuszigeteki keresztények körében végrehajtott indonéz népirtás, az atomháborúval fenyegető kasmíri válsággóc, az afganisztáni polgárháború és szovjetellenes gerillaharc, az iráni iszlám forradalom, a szaúd-arábiai vahabitizmus világexportja, a libanoni fegyveres felekezeti összecsapások, a koptok, külföldi turisták és Szadat elnök életét követelő egyiptomi iszlám terror, a több mint kétmillió keresztény és animista áldozattal járó dél-szudáni etnikai tisztogatás, a valóságos vérfürdővé fajuló algériai alfauda (káosz) — többé-kevésbé mind az iszlám ébredésének sajátos megnyilvánulási formái. Korábban már idéztük, de most ismét ide kívánkozik JULES MONNEROT neves francia szociológus 1969-es (tehát a tézis feltalálójának tekintett Huntingtont jóval megelőző) megállapítása, miszerint „jéghideg szektások és fanatikusok létezése … az élet vagy a halál kérdésének felvetését indokolja egy olyan társadalom számára, amely már nem a vallásháború, hanem ezen történelmi csapás következő formája, a civilizációs háború küszöbére érkezett”. Próféciája napjainkban beteljesedni látszik, még ha ezt egyesek nem is akarják tudomásul venni.

>

Az Egyesült Államokban mostanra elhatalmasodó vallási fanatizmus hetvenes-nyolcvanas évekbeli éledésével mintegy szinkronban, a Föld másik archaizáló civilizációs blokkjában, az iszlám világban is „elszabadult a pokol”, éspedig az amerikainál sokkal látványosabb módon.

Gazdag István — antidogma.hu

——

Bátorság ― értelem ― tett.

antidogma.hu  Mohamedizmus  2004/08/19 

>>>

—————————————————————————  Gazdag István 

FAYE meg az olyan szabad szellemek, mint BRIGITTE BARDOT és HATÁR GYŐZŐ. A New Yorkot sújtó terrortámadás rettenete azután bizonyos fokig feloldotta az addigi gátlásokat, többek között Oriana Fallaciét is, aki nagy nekibuzdulásában boldog boldogtalanról leszedi a keresztvizet az iszlámmal szembeni erélytelenségük miatt — az exkommunisták, a politikai korretség „kabócái”, Blair és Berlusconi mellett —, még magáról a pápáról is. A kommunizmussal szemben tanúsított otthoni érdemeit elismerve, a szó szoros értelmében szeretné „észre téríteni” a szentatyát, felróva neki az iszlámmal mint vallással való felelőtlen kokettálást éppúgy, mint az olasz műemlékvárosokat vandál módon pusztító bevándorlók felkarolását. „Az egy Isten nevében kérdezem, miért nem szállásolja el ezeket a testvéreit mindjárt a tágas Vatikán falain belül? Feltéve persze, hogy ürülékükkel nem mocskolják be a Sixtusi Kápolnát is, nem vizelik le Michelangelo szobrait, és nem szennyezik be Raffaello képeit sem. […] Ez zajlik egész Európában”, írja (id. mű, 147. o.), az „iszlámpárti katolikus egyházat” pedig azért ostorozza, mert a vallási ökumenizmus kimérájától elvakítva behódol erőszakosan térítő monoteista testvérének, gyáván szemet huny anakronisztikus nő-, haladás- és tudományellenessége fölött, miközben utópikus békevágyától vezéreltetve aláírja saját halálos ítéletét. „Egy zsinat alkalmával, amit 1999 októberében tartott a Vatikán a keresztények és muzulmánok közötti kapcsolatok megvitatására, egy neves iszlám tudós a következőkkel fordult meglepett hallgatóságához arcátlanul higgadtan: ’Az önök demokráciájának a segítségével megszállhatjuk önöket, a magunk vallása révén uralkodhatunk önök fölött.’ E riasztó beszámoló az egyik résztvevőtől származik: Giuseppe Bernardini eminenciás úrtól, a szmirnai Török Egyházmegye érsekétől” (uo. 105. o.). Az írónő a mozlimok szent könyvét, a Koránt sem kíméli, amely szerinte „ezernégyszáz éve kínozza az emberiséget” — majd hogy ne lehessen felekezeti elfogultsággal vádolni, még azt is hozzáteszi: „jobban, mint a Biblia vagy az evangéliumok meg a Tóra együttesen” (uo. 100. o.). A jámbor II. János Pál azért is megkapja tőle a magáét, mert nagy jámborságában a mozlimok bocsánatáért esedezett a Szent Sír visszaszerzésére elődei által (!) indított keresztes háborúk miatt. „De vajon Allah fiai bocsánatot kértek-e valaha amiatt, hogy elfoglalták a Szent Sírt?” (uo. 86. o.), nem is beszélve rabszolgaszerző razziáikról, amelyek miatt évszázadokon keresztül szenvedtek az európai keresztény nemzetek.

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett. >>>

Mintha csak Oriana Fallaci érvelésének alátámasztására született volna ROBERT DAVIS amerikai történész Christian Slaves, Muslims Masters: White Slavery in the Mediterranean, the Barbary Coast and Italy, 1500-1800 (Keresztény rabszolgák, muzulmán urak: Fehér rabszolgaság a Mediterráneumban, Berberiában és Itáliában, 1500-1800) című könyve, amely nemrég jelent meg a Palgrave Macmillan kiadónál. Davis legalább egymillió kétszázötvenezer főre becsüli azt az (akkoriban óriásinak számító) emberveszteséget, amelyet az érintett európai államok, főleg Itália voltak kénytelenek elszenvedni a mozlim hordák rabszolgaszerző portyái következtében. A szerző szerint a muzulmánok szemében áldozataik keresztény vallása volt az, amely mintegy legitimálta „hitetlenekként” történő rabszolgaságba vetésüket, ahogy az animista afrikaiakét is. Az arabok által folytatott rabszolgavadászat történelmi tényét sokáig elhallgatták, mert mint Davis írja, „az uralkodó ideológia kizárólag az európaiakat akarja ördögi rabszolgatartóként és gyarmatosítóként bemutatni”. Szerencsétlen bocsánatkérésével, akarva-akaratlanul, a pápa is ezt a téveszmét erősíti, pedig legutóbbi írásművében maga Sael al-Fawzan sejk, Szaúd-Arábia legfőbb vallási méltósága veszi védelmébe a rabszolgaság intézményét, imigyen: „A rabszolgaság az iszlám része. A rabszolgaság a dzsihád része, és a dzsihád addig fog fennmaradni, ameddig az iszlám fennmarad” (in National Hebdo, 2004. január 8.).

36. oldal

LAUME

37. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A klérus azonban mindezt nem látja, vagy nem akarja látni. Ahogyan a francia állami iskolákban a provokatív vallási jelképek viselését tiltó rendelkezéssel kapcsolatos egyházi reakcióról Claude Imbert, a vezető francia hírmagazin, az egyébként jobbközép irányultságú Le Point vezércikkírója írja: „A törvény nem fegyverzi le a harcos bigottéria kötekedőit sem. Ráadásul megcsipkedi azt a keresztény klérust is, amelyet jobban nyugtalanít ez a védekező laicizmus, mint az az iszlám, amely annyi mecsetet nyit, ahány templomot bezárnak” (2004. április 29.). Szeptember 11.-nek egyébként abból a szempontból is üdvös hatása volt, hogy kiszabadította a szellemet a palackból. Nevezetesen a kritikus szellemet, amelyet a gyávaság, a konformizmus és a „helyesen-gondolkodás” közös erővel kényszerített hallgatásra, lehetetlenné téve számára a médiatikus köztér „szent tehenévé” nyilvánított iszlám akárcsak legszolidabb bírálatát is. Manapság azonban időnként már a tudományos és tömegtájékoztatási establishment „rendszerhű” képviselői is megkockáztatnak egy-egy merészebb gondolatot a Próféta vallása kapcsán. Legutóbb például Yves-Charles Zarka és Cynthia Fleury, a CNRS tudományos kutatóközpont munkatársai vetemedtek arra a Le Figaróban, hogy az iszlámról írt könyvük kapcsán azt a — számukra bizonyára trouvaillenak számító, ám a témáról csupán elemi ismeretekkel rendelkezők számára is teljesen nyilvánvaló — megállapítást tették, miszerint „az iszlám már a kezdeteitől fogva egy hódító vallás, és ez a szellem nem tűnt el. Ma az iszlamizmus formáját ölti magára. […] Minden franciaországi és európai hódítás az iszlamizmus megerősítésé-

Bátorság ― értelem ― tett.

Ezek után talán nem meglepő, hogy Oriana Fallaci legújabb, La Forza della Ragione (Az ész ereje) című könyvében, amely a legtekintélyesebb olasz kiadónak számító Rizzolinál jelent meg, egyenesen iszlámbarát kollaborációval vádolja meg a katolikus egyházat, „papjaival együtt, akik Isten nevében tartózkodási engedélyeket osztogatnak az illegális bevándorlóknak”, akik „megtelepednek nálunk, és egyáltalán nem tisztelve törvényeinket, ránk erőltetik eszméiket, szokásaikat, Istenüket”, miközben „szaporodnak, mint a patkányok”. Így lesz Európából egyre inkább „Eurábia”. Fallaci védelmébe veszi Brigitte Bardot-t is, akit rasszizmus és iszlámgyűlölet miatt nemrég pénzbüntetésre ítéltek. „Szegény Brigitte-et azért ítélték el, mert leírta, hogy a muzulmánok ellopták a hazáját, és még a legeldugottabb francia falvakban is mecsetek helyettesítik a francia templomokat”.

>>>

Tény, hogy a Vatikán — miként a modernitás egyéb kihívásaihoz — az iszlámhoz is következetlen és felemás módon viszonyul: egyrészt ugyanis meghajol előtte és elősegíti térhódítását, másrészt viszont erős fenntartásokat fogalmaz meg iránta. A katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat óta elhatalmasodó mazochista és flagelláns attitűd tipikus példájaként az egyházvezetés például ahhoz is hozzájárult, hogy a cordobai katedrális, a mórok ellen folytatott több évszázados spanyol reconquista szimbolikus helyszíne megnyissa kapuit a muzulmán hívők előtt, úgymond a „megbékélés jelképes gesztusaként” (amely gesztust egyébként a muzulmánok sokkal inkább a megalázkodás jeleként értékelik). Ugyanakkor viszont egy május 13-án közzétett egyházi dokumentumban a Szentszék a muszlimokkal kötött vegyesházasságok ellen foglal állást. A Bevándorlók Pasztorációs Tanácsa nevű vatikáni testület által szerkesztett és a pápa kézjegyével is ellátott Erga Migrantes Caritas Christi a keresztény nők és mohamedán férfiak közötti házasságokban a gyermekek nevelésével és a hitvesek jogaival kapcsolatos keserű tapasztalatok miatt jutott az előbbi döntésre, amely az olaszországi mozlim vezetők szerint „egy szégyenletes és súlyos diszkrimináció kifejeződése és a vallási rasszizmus jele”. Pedig a szöveg, a szerzőinek fejében uralkodó teljes zűrzavart illusztrálva, egyúttal azt is kijelenti, hogy „minden muzulmánnak joga van (sic!) bevándorolnia Európába”. (Ámen.)

„A buddhizmus egyetemes jóindulatával, a párbeszéd keresztény óhajával szemben a muzulmán türelmetlenség egy öntudatlan formát ölt azoknál, akik bűnösek benne, mert ők nem mindig brutális módon próbálják a másikat saját igazságuk elfogadására késztetni, mégis képtelenek (és ez a súlyosabb) elviselni a másik ember másikként való létezését”, írja a világhírű etnológus, CLAUDE LÉVY-STRAUSS a Szomorú trópusokban. Éppen ez, vagyis a másik másikként való elfogadása, és ennek korolláriumaként a másként gondolkodáshoz, és egyáltalán a másként létezéshez való jog elismerése

38. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Néha viszont éppen ennek a modern iszlámnak a képviselői hívják fel a figyelmet saját vallásuk veszélyeire. Moamer el-Kadhafi egyenesen az iszlám trójai falovához hasonlítja az EU-tagságra ácsingózó Törökországot. „Európa elsőre nem is fogja elhinni, de szembesülnie kell egy új európai iszlám front nyomásával, amely mögött ott áll majd az egész iszlám világ”, hangzik a líbiai vezető vészjósló figyelmeztetése (Népszabadság, 2003. január 9.). Az önmagát világi államként meghatározó Törökország jelenleg a reiszlamizáció útján halad, ahol a kemálista laicizmus legfőbb őrének és letéteményesének számító hadsereg folyamatosan veszít befolyásából, és ahol az iszlamista Erdogan miniszterelnök nyíltan a világ tudomására hozta, hogy „a minaretek a bajonettjeink, a kupolák a sisakjaink, a mecsetek a kaszárnyáink”. A szíriai születésű, de német állampolgárságú BASSAM TIBI egyetemi tanár nem is táplál vérmes illúziókat az európai őshonos lakosság és a muzulmán bevándorlók harmónikus együttélésének lehetősége tekintetében: „Az olyan önpusztító (vagy ahogyan G. Faye mondaná: etnomazochista — G. I.) divatok korszakában, mint amilyen a politikai korrektség, illetlennek számít kimondani azt, hogy a bevándorlók magukkal hozzák származási országuk problémáit (például a szekuláris berendezkedés és az isteni rend eszméje közötti konfliktust) a befogadó országba. A demokrácia iránti elkötelezettségből őszintén, vagyis bármiféle tabu nélkül kell ilyenkor konfliktusról beszélni” (Der wahre Imam, 378. o.). Márpedig ennek, a muzulmán bevándorlóknak az európai szekularizált társadalmakba való beilleszkedését eleve lehetetlenné tévő konfliktusnak az állandóságát és feloldhatatlanságát egyiptomi kollégája, Walid al-Khachab is megerősíti, kategórikusan kijelentve, hogy „valódi szekularizáció az iszlámban lehetetlen”.

Bátorság ― értelem ― tett.

Jó reggelt, üdvözlet a fedélzeten! Ez ugyanis megint csak Oriana Fallacit igazolja, aki szerint „Európa egyre inkább az iszlám tartományává, az iszlám gyarmatává válik. Azt képzelni, hogy van egy jó iszlám és egy rossz iszlám, ellenkezik az ésszel” (Corriere della Sera, 2004. április 13.). Huntington tézisét védelmezve Hubert Védrine volt francia külügyminiszter maga is felteszi a szónoki kérdést: „Hogyan is tagadható az iszlám és a Nyugat közötti összecsapás, amikor ezerféleképpen megnyilvánul, amikor mélyen gyökerezik a történelemben, amikor szélsőségesek építenek rá, és amelyet az iraki háború, a palesztinok teljes reményvesztése, az iszlámista terrorizmus és az amerikai hübrisz még inkább megvadíthat?” (Le Monde, 2003. február 28.), majd önmagának válaszolva azt állítja, hogy lényegében az emberek három kategóriája fogott össze e szembeszökő valóság tagadására. „Először is az univerzalizmus hívei, akik úgy vélik, hogy minden ember egyforma és csupán egyetlen, az emberi jogokon és a demokrácián alapuló civilizációs modell létezik. Azután a Kelet nyugati szakértői, akik szerelmesek az iszlámba és fáradhatatlanul Averroesről fecsegnek. Végül pedig a modern muzulmánok, akik attól félnek, hogy ha súlyosbodik az összecsapás, az üllő és a kalapács közé kerülve összezúzzák őket” (Le Point, 2004. április 22.).

>>>

nek egyik módja a világban. Sőt, az integristák által Franciaországban és Európában megvalósított politikai, társadalmi és intellektuális hódítások következtében egyenesen a muzulmán államok reiszlamizációjáról beszélhetünk.”

39. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Naivitás azt képzelni, hogy a fanatikus mozlim tud és akar is disztingválni, és az európaiakat majd jó kafíroknak, az amerikaiakat pedig rossz kafíroknak fogja tartani. Az USA európai szövetségesei (köztük a magyarok) azután még jobban összezavarták a képletet. Elképesztően felelőtlen és bűnös módon rövidlátó, a történelmi tanulságokat, a geopolitikai adottságokat és a demográfiai kilátásokat egyaránt semmibe vevő politikájukkal az iraki kalandot támogató európai vezetők saját népeik biztonságát teszik kockára. Spanyolország a madridi vérfürdővel már ízelítőt kapott abból, ami a jövőben Európára vár, egyúttal azt is bizonyítva, hogy a politikai jellemtelenség ideológia- és pártfüggetlen tényező. Ott ugyanis a Franco-rezsim (távoli) örökösének számító jobboldali Aznar csapott fel Bush és Blair sameszának, míg nálunk a Kádárrezsim (közeli) örökösének számító baloldali Medgyessy. Aznarról azóta már kiderült, hogy valójában az amerikai Kongresszus aranyérmére ácsingózott és vágya titokzatos

>

Az al-Dzsazíra tévécsatornán közzétett egyik állítólagos üzenetében pedig maga Bin Laden sem hagyott kétséget a felől, hogy „ebben a konfliktusban két rész van. A zsidókkal és a cionizmussal szövetséges keresztény világ, amelyet az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael vezet, a másik oldalon pedig az iszlám világ”. Mindezen abszolút hiteles és tévedhetetlen forrásból, a Korán esetében egyenesen Allahtól származó (és prófétája, Mohamed által szó szerint lejegyzett) igazságok birtokában, és Bushnak a demokráciáért vívott „keresztes hadjáratot” meghirdető szavai ismeretében a logikus gondolkodás terén amúgy sem jeleskedő mozlim hívőnek könnyedén támadhat olyan kényszerképzete, hogy napjainkban valóban a fehér keresztény népek keresztes hadjárata folyik a színes iszlám népek ellen. Ráadásul pedig, hogy még súlyosabb legyen a dolog, a mindkét monoteista vallás tulajdonképpeni ihletőinek számító zsidók érdekében, akik iránt Mohamed hívei — különösen alijázásuk (palesztinai hazatérésük) óta — hamisítatlan ószövetségi gyűlöletet táplálnak.

Bátorság ― értelem ― tett.

Szombat után jön a vasárnap (vagyis a zsidók elintézése után a keresztényekre is sor kerül) — hangzik az iszlám világban jól ismert, és az utóbbi időben egyre többet hangoztatott népi mondás, amelyet nyilván a muzulmánok szent könyve, a Korán inspirált, midőn már eleve egyértelművé tette: „Ti, akik hisztek! Ne tartsátok a zsidókat és a keresztényeket barátaitoknak; egymás szövetségesei ők” (5. szúra, 56/51. vers).

>>>

jelenti minden valódi demokrácia axiómáját és ugyanakkor minden vallási dogmatizmus antitézisét. Az amerikaiak messianisztikus protestantizmusa, és szellemi ikertestvéreik, a muzulmánok nem kevésbé messianisztikus iszlámizmusa egyfajta morbid „utánzási versengést” (René Girard) folytat a lelkek fölötti világuralomért, miközben ugyanolyan zsigeri ellenérzést táplál az előbbi, mindkettőjük által kiátkozott és a szekularizált világgal azonosított demokrácia-felfogással szemben. MARTIN RIESEBRODT szociológus- professzor, a Fundamentalismus als patriarchalische Protestbewegung (A fundamentalizmus mint patriarchális tiltakozó mozgalom, Mohr/Siebeck, Tübingen 1990) című alapmű szerzője szerint lényegében mindkét archaizáló tábor a társadalmak elnőiesedésére reagál, a családapa alakja köré szerveződött hagyományos társadalmi formákhoz való visszatérést erőltetve. A gond csak az, hogy ez esetben az önmagában egyébként dicséretes cél sem szentesíti az eszközt (az ideológiai fundamentumról nem is beszélve). Annak idején már CAMUS is megírta, hogy a szervezett társadalom gyógyíthatatlan betegségének számító „kapzsiságnak és cinizmusnak csak egyetlen gonosz riválisa van: a keresztes lovagok vagy Mohamed zászlaja alatt vonuló, tomboló fanatizmus. Mert ez is a kisemmizett test-lélek kerítője…” Azt azonban ő sem sejthette, hogy egyszer még majd az említett riválisok együttesen fognak „keríteni”. Márpedig most éppen ez történik.

A totalitarizmus az emberi társadalmat egy központi (akár vallásos, akár laikus) dogma által irányított oszthatatlan egységként fogja fel. Ősforrása a bibliai monoteizmus, éppen ezért igazi elméleti és gyakorlati kézikönyve az amerikai protestánsok kedvenc olvasmánya, az Ótestamentum, illetve a muszlim hívők egyetlen olvasmánya, a Korán. A kétféle obskurantizmus közül az iszlám a veszélyesebb, amely a tanítását meghatározó két központi alapelv miatt maga a vegytiszta totalitarizmus. Ad 1: a társadalom egy olyan totalitás, amelyben a hit és a törvény összekeveredik, és a Korán által engedélyezetten kívül egyetlen más törvény, vélemény és magatartás

40. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A tanításán 1300 év óta jottányit sem változtató troglodita iszlám és az utóbbi 30 évben elhatalmasodó liberál-protestáns amerikanizmus (biblikus moralizmus és gazdasági liberalizmus katyvasza) között szembeszökő a hasonlóság. Az egész földgolyóra kiterjedő hódító vállalkozásokról van szó, amelyeket a legfőbb Jó nevében vívnak a Gonoszt képviselő ellenségek ellen, abból a célból, hogy egy egységes (vallásos) renddé alakított világállamot (egyetemes kalifátust) erőltessenek rá az emberiségre, amely az állítólagosan végleges és tökéletes rendszerben majd elnyeri az örök boldogságot és harmóniát. Egyaránt a végső békét célozzák és totalitárius pacifikálásra törekszenek, a történelem végére, amely a Paradicsom előfeltétele. Filozófiai gyökereik is azonosak: az egyetemes és végső boldog álom, ahogyan azt a Biblia és a Korán tartalmazza. Ahhoz, hogy idáig eljussanak, persze háborút kell vívniuk, amelyet álságos módon pacifikálásnak (vagyis béketeremtésnek) neveznek. Nem a történelem örökkévalóságában hisznek, hanem az úgymond isteni parancsra teljesített „eszkatologikus misszióban”, amelynek révén el lehet jutni a siralom völgyének tartott emberi történelem végéhez. Mindebben egyébként tökéletesen megegyeznek végelgyengült rokonuk, a kommunizmus eredeti célkitűzéseivel. Nem véletlen, hogy JULES MONNEROT már 1949-ben megállapította, hogy a marxista kommunizmus ideológiailag és formailag valójában a teokratikus iszlám profán változata, totalitarizmusát tekintve pedig annak csupán halvány utánzata.

Bátorság ― értelem ― tett.

Akárhogy is van, mindenképpen szerencsétlen lépés volt tőle belerángatni az országot abba a testvérháborúba, amely korunk megszállott „világboldogítóit” (vagy inkább világbolondítóit), az amerikaiakat és a muzulmánokat állítja szembe egymással. Merthogy lényegében eszmetársakról, ideológiai testvérekről van szó, az már az eddigiekből is kiderülhetett. Még ha kölcsönösen démonizálják is egymást, ugyanúgy a világot eleve Jókra és Gonoszokra osztó Ótestamentum biblikus erőszakkultuszának hívei és hordozói. Az indián törzsfőnökök, a spanyol királyok, a mexikói elnökök, a japán császárok, Hitler, Mussolini, Mao Ce-tung, Ho Si Minh, Castro, Chávez, Kadhafi, Khomeini, Kim Ir Szen, Milosevics, Szaddám Huszein és persze a mindenkori szovjet vezetők után most éppen Bin Láden foglalja el Belzebúb posztját Amerika manicheus világképében, miközben a muzulmánok szemében természetesen maga Bush a főgonosz megtestesítője.

>>>

tárgyáért az anyagi áldozatra is kész volt, potom kétmillió dollár erejéig — persze állami keretből. A „tisztes” összeg a kitüntetést odaítélő jenki honatyák megdolgozására szolgált és a lobbizásra szakosodott Piper Rudnik ügyvédi iroda közvetítésével jutott el hozzájuk. A botrányos tranzakció napvilágra kerülése Aznar maradék politikai renoméját is lenullázta. Medgyessyről még nem derült ki semmi ilyesmi (bár az ő renoméján már nemigen van rontanivaló. Csak feltételezhetjük, hogy az USA iránti szervilizmusa valójában a D-209-es múltjára ragasztott „szépségflastrom”. Kérdés persze, hogy miért van rászorulva efféle piperére, hiszen ő már — legalábbis saját gyártású legendáriuma szerint — annak idején is a szovjetek ellen dolgozott).

Mohamed hitének minden eszközzel történő terjesztése, a szent háború (dzsihád) doktrínája magában a Koránban talál hivatkozási alapra: „Harcoljatok azok ellen, akik nem hisznek Allahban, sem az Utolsó Napban, (akik) nem jelentik ki tilosnak azt, amit Allah és az ő prófétája tilosnak jelentett ki, akik nem gyakorolják az Igazság Vallását,

41. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A számok e tekintetben is magukért beszélnek és elárulják, hogy az utóbbi évtizedekben a civilizációk közötti összecsapások kétharmada muzulmánokat állított szembe nem muzulmánokkal. Ha kézbe vesszük a világ vallási térképét, azt látjuk, hogy a terjeszkedő iszlám zöldje a határain majdnem mindenütt vérvörösre színeződik. Az iszlám exportálja a harciasságát. A muzulmán világképben igazságos és normális, hogy a hatalmat csakis és kizárólag muzulmánok birtokolják, mert úgymond Isten törvényeit sérti, ha nem muzulmánok kormányozzák az „igazhitűeket”, legyen szó Kasmírról vagy Palesztináról, Libanonról vagy Ciprusról, Oroszországról vagy Nigériáról, Indonéziáról vagy Koszovóról.

Bátorság ― értelem ― tett.

„Az ismétlődő iszlamista merényletek mindig alkalmat adnak arra, hogy az összemosás elutasításának ürügyén dicsérjék a Korán mint a ’béke szövege’ és az iszlám mint a ’szeretet vallása’ zsigeri tulajdonságait. […] Az iszlamizmust (el islamiyya) egy hármas: teokratikus, hódító és erőszakos dimenzió jellemzi, amely valójában inkább totalitárius ideológiává, mintsem egyszerű vallásos integrizmussá teszi”, írja tanulmányában ALEXANDRE DEL VALLE (Le Figaro, 2001. szeptember 25.), és azt is hozzáteszi, hogy az iszlámista terrorakciók eredete „magában az iszlám ortodoxia alapjaiban keresendő, amelyet az egész világ muzulmán egyetemein tanítanak változatlanul a XI. század óta, a Korán és a hadíthok (Mohamed mondásai — G. I.) pedig a saría (iszlám jogrend — G. I.) forrásaiként nyíltan is meghirdetik a szent háborút”. Az elsősorban a jobboldalon ismert és elismert geopolitikai író véleményét lényegében osztják a tudományos és egyetemi közegből származó szaktekintélyek is. ANNE-MARIE DELCAMBRE iszlamológus, az iszlám civilizációk doktora szerint „bátorság kell annak kimondásához, hogy az integrizmus nem az iszlám betegsége, hanem az iszlám teljessége. Alapító szövegeinek szó szerinti, globális és totális olvasata” (L’islam des interdits, Desclée de Brouwer, 2004). GUY MILLIERE neves közgazdasági szakíró is megerősíti, hogy „a Korán nem egy elbeszélés, hanem Istentől származó rendelkezések, mondások együttese, amelyben a háború egy mindenütt jelenlévő parancsolat” (Qui a peur de l’Islam?, Michalon, 2004). „Mohamed óta az iszlám maga a hódítás. Mohamed is harcos volt, és hódító”, írja JACQUES ROLLET egyetemi oktató, a teológia és a politikai tudományok doktora (Le Point, 2001. 09. 21.). RÉMI HAUMAN belga egyetemi tanár szerint „amikor alkalom adódik, az iszlám abszolút uralomra tör… Eszerint kell értelmezni a Korán agresszív kijelentéseit más vallások irányában. Nem is annyira a versek betűi számítanak, hanem a szellem, amelyet hordoznak” (De Standaard, 1999. június 11.).

>>>

sem létezhet. Ad 2: egy napon az egész világnak az egyetemes kalifátussá kell válnia, ahol egyedül az iszlám tanítása lesz érvényes. Ezenkívül az iszlám „hagyományos értékei” is radikálisan szemben állnak a felvilágosult modern európaiság szekularizált világképével. Abszolút dogmatizmus, babonás ritualizmus, a ráció és a szabadgondolkodás elutasítása, machóizmus, a Korán által alsóbbrendű lényeknek tekintett nők elnyomása, a kulturális különbözőségek elvetése a monolitikus umma (hívek közössége) javára, a társadalmi hierarchiák eltörlése, egyenlősítő tömegesítés, a társadalom demokratikus szabadságjogainak semmibevétele, politikai-vallási guruk zsarnoki uralma — mindez nemcsak az ún. iszlamizmus (az iszlám mentegetésére használt alibifogalom) sajátja, hanem az iszlám vallás alaptermészete.

Gerillaharc és terrorizmus — (a demográfia mellett) a mai iszlám „csodafegyverei”. Hite szerint ezek révén felszámolható a több mint egy évezredes szellemi tunyaság és tudományellenesség elképesztő csődtömege, amely ezt a radikálisan monista (vagyis minden létezőt egyetlen alapelvre visszavezető) vallást jellemzi. A muzulmánok úgy vélik, hogy az emberiség összes tudása és minden tudomány benne van a Koránban, elvégre maga Allah mondta, hogy „nem hagytunk ki semmit a könyvből” (6. szúra, 38. vers). Teljes komolysággal végeznek hát Nostradamus híveihez méltó intellektuális akrobatamutatványokat annak bizonyítására, hogy a Korán már eleve tartalmazza az összes tudományos felfedezést. Állítólag Omar, a második kalifa is azzal érvelt, amikor az alexandriai Serapeum köteteit használta a közfürdők fűtéséhez, hogy ha

42. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

A dzsihádot gyakran tekintik az iszlám hatodik pillérének, és „számos hadíth első helyre teszi a vallásos kötelezettségek között”, írja a kiváló iszlámtudós, ALFRED MORABIA (Le Gihad dans l’islam médiéval, Albin Michel, 1993), majd minden teketória nélkül kijelenti: „Hogy a dzsihád fogalma ma is aktuális, az egy kiáltó evidencia. […] A dzsihád túlhaladottnak tűnik századunk kontextusában, amely alapvetően különbözik attól a korszaktól, amelyben kidolgozták, majd kodifikálták. Ne felejtsük azonban, hogy a muzulmán tudatban az a tény, hogy egy törvény alkalmazhatatlan, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezáltal elveszítené vallási parancs jellegét. Éppen hogy munkálkodni kell olyan körülmények megteremtéséért, amelyek lehetővé fogják tenni újbóli érvényesülését, mégpedig a lehető leghamarabb.” Kollégája, MAXIME RODINSON továbbviszi a gondolatmenetet: „(Régebben) a muzulmán hit fegyveres harc útján történő terjesztésére akkor került sor, amikor a körülmények kedvezőek voltak; amikor viszont nem voltak azok, és az ellenség erősebb volt, akkor kivártak.” Arra a kérdésre, hogy vajon az erőszakos hittérítés vágya még manapság is hevíti-e a muzulmánok szívét, a téma avatott ismerőjeként a következő választ adja: „Benne van a hagyományban. A szövegek és a szokások fennmaradtak. Még ha nem is gyakorolják egy bizonyos korszakban, bármikor újra felmerülhet. Pillanatnyilag a nyugatiak (akár keresztények, akár ateisták) az erősebbek. Következésképpen az igazhívőknek alkalmazkodniuk kell, és kerülni az olyan háborút, amelyet biztosan elveszítenek, vagy pedig más módszereket kell találniuk, ahol a gyengébbek fegyverei hatékonyak lehetnek, mint a gerillaharc és a terrorizmus.” (in Cahiers d’Europe, 1996. szeptember)

>>>

köztük azok, aki megkapták a Szentírást!” (9. szúra, 29. vers) „Harcoljatok (a hitetlenek ellen), amíg nem lesz többé zendülés, és Isten kultusza visszaállíttatik.” (2. szúra, 193. vers) „Öljétek őket mindenhol, ahol csak eléritek őket, űzzétek ki őket mindenhonnan, ahonnan kiűztek benneteket! Ha harcolnak ellenetek, öljétek meg őket! Ez a hitetlenek büntetése.” (2. szúra, 187/191. vers) A Korán tehát a mohamedán harci eposzt visszhangozza, miközben rágalmakat, fenyegetéseket és hadüzeneteket továbbít az örökkévalóság számára a nem muzulmánokkal szemben. A mozlim jogtudósok és teológusok azután kiötlötték azt a világképet, amely egyrészt az iszlám területére (Dar al-Islam), másrészt pedig az istentelenség területére (Dar alKufr), más néven a háború területére (Dar al-Harb) osztja a világot, mert ez utóbbi lakóit potenciális ellenségeknek tekinti. Az iszlám terjedését mindenkor a dzsihád biztosította, amit maga Khomeini is megerősített: „A szent háború a nem muzulmán területek meghódítását jelenti. Azután lehet elrendelni, ha az elnevezésre méltó muzulmán kormány alakul, az imám vezetése alatt vagy parancsára. Akkor minden felnőtt és erőteljes férfi kötelessége lesz önkéntesnek jelentkezni ebbe a hódító háborúba, amelynek végső célja a koráni törvény uralomra juttatása a Föld egyik végétől a másikig.” Manapság is ezt az ideológiát ültetik át a gyakorlatba a hitetlenek ellen harcoló dzsihádisták a világon mindenhol.

Faji zavargások Franciaországban Gazdag István  antidogma.hu

 Aktualitás 

2012/09/13

 ——

43. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu >>>

Ahogyan tavaly Anglia, néhány hete Franciaország volt (ismételten) olyan súlyos faji zavargások színtere, amelyeket a politikai korrektség dogmái és a hatalomnak való megfelelés kényszere között lavírozó fősodratú média sem tudott negligálni. Ma a francia rendszer egy vegyésztanulóra hasonlít, akinek a laboratóriuma robbanással fenyeget. Rendszeresen egész városok lobbannak lángra spontán módon, akárcsak az öngyulladáspontját elérő gyúlékony folyadék. A hatóságok minden incidens után igyekeznek elbagatellizálni a történteket, és még több pénzzel megvásárolni a társadalmi békét. Valójában azonban nem békét vesznek, hanem csak időt, és mint minden túlélési stratégia esetében, az idő egyre többe kerül, ahogy közeledik az elkerülhetetlen. Az a nap pedig, amikor már nem képesek lépést tartani az exponenciális inflációval, maga lesz az ítélet napja.

Bátorság ― értelem ― tett.

>

—————————————————————————— 

  

Amit tragikus történelmi kudarcuk és behozhatatlan (techno)tudományos lemaradásuk miatt éreznek a mai világ muzulmánjai, az a ressentiment érzése: vagyis neheztelés a hitetlen Nyugat iránt a szemtelen siker miatt, amelyet vele szemben felmutat. Ezt az érzést azonosítja a mozlim népek tudatában a megfigyelők többsége, köztük olyan nemzetközi tekintélyek, mint MARCEL GAUCHET francia filozófus, az EHESS tanulmányi igazgatója, BERNARD LEWIS, a jeles amerikai iszlamológus és HENRY LAURENS, az arab világ jelenkori történelmének professzora a College de France-ban. Jellemző módon a muzulmánok úgy próbálják feléleszteni egykori dicsőségüket, hogy az iszlamizmusba menekülnek, vagyis dekadenciájuk tulajdonképpeni okozójába. „…amire egyetlen katonai stratéga sem gondolt sohasem, az a tény, hogy emberek azért helyeznek el bombákat, mert szeretik a halált. Semmit sem lehet tenni az öngyilkosok ellen, és Nyugaton elképzelhetetlen egy olyan iskola, ahol öngyilkolásra tanítanák az embereket, hogy közvetlenül a Paradicsomba jussanak. A Paradicsomban való hit egy katasztrófa, sokkal veszélyesebb, mint a pokolban való hit. A pokol inkább arra késztetné az embereket, hogy nyugton maradjanak, míg a Paradicsom arra készteti őket, hogy a lehető leggyorsabban odamenjenek”, írja JACQUES LACARRIERE hellénista (Le Point, 2004. július 29.), teljes abszurditásában ragadva meg az iszlám ügyéért és Allah dicsőségéért életüket áldozó sahidok indítékát, akik számára a Paradicsom (al-Dzsanna) létének tudata már önmagában is elegendő bármilyen esztelenség elkövetéséhez. Márpedig ahogyan az Atlantisz, úgy az iszlám aranykora sem támad fel többé soha. Ezen már az imák és a fegyverek sem segítenek.

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

ezek a könyvek megfelelnek a Koránnak, akkor fölöslegesek, ha viszont ellenkeznek vele, akkor veszélyesek. Az iszlám teljes egészében elveti a minden tudományos kutatás alapfeltételének számító metodológiai individualizmust, és az ezen alapuló kritikus szellemet, mint ahogy megtiltja a Korán állítólagos igazságainak bármiféle kétségbe vonását is. Éppen ezért a muzulmán országok sohasem voltak tudománytermelők, és az egyedüli korszak, amelyben fejlődtek, a bizánci területek meghódítása és könyvtárainak kifosztása volt, ami arra a hallatlan állításra bátorít egyeseket, hogy a mozlim világ mentette meg és örökítette át az utókor számára az ókori görög gondolkodók írásait.

Ugyanakkor a külvárosok bevándorló népességével szemben a bekerítés és elszigetelés politikáját alkalmazzák. Miután a környékről elüldözték fehér őslakóikat és egymás között maradtak, menthetetlenül rájuk zuhan az omerta törvénye, áthághatatlan határt szabva minden integrációs törekvésnek több nemzedék után is. Még aggasztóbb, hogy az új bevándorlók társadalma és az őshonosok társadalma teljesen ellentétes irányban halad. A franciák kozmopolita tőkéscsoportok vagy a kollaboráns rezsim tulajdonában álló tévécsatornákból kapják a „jó szót” és az előre gyártott igazságokat. Megtanulják egymást gyűlölni, a múltjukat pedig szégyellni. Megtanulják, hogy az identitásuk felvállalásának puszta ténye is megbocsáthatatlan bűn. A bevándorlók ellenben a hódító wahabitizmus által finanszírozott csatornák felé fordítják

44. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A beilleszkedésre kész fekete-afrikaiak és maghrebi arabok töredékét egész hadseregnyi „söpredék” (Sarkozy dixit) ellensúlyozza, fittyet hányva a társadalmi együttélés legelemibb szabályaira. Ennek az etnikai-vallási maffiának törvényen kívüli zónákra van szüksége, ahol zavartalanul folytathatja hagyományos bűnöző életmódját: a zsarolást, orgazdaságot, védelmi pénzek szedését, drogkereskedelmet, prostituáltak futtatását. Éppen ezért gyakorlatilag megtisztították lakónegyedeiket az őshonos lakóiktól, és a sors tragikus iróniája, hogy az elüldözöttek közül sokan maguk is korábbi dél-európai bevándorlók leszármazottai. Autóikat felgyújtották, postaládáikat kibelezték, lakásaikat kirabolták, gyermekeiket addig inzultálták, amíg el nem menekültek. Akik pedig nem tudtak elmenni, azoktól néma csöndet, teljes alávetettséget és lesütött tekintetet követelnek, „dhimmi” létre kényszerítve őket a saját hazájukban, akárcsak a vallási kisebbségeket a muszlim országokban.

Bátorság ― értelem ― tett.

Az a tény, hogy nyomorúságos életüket felcserélhetik a társadalmi eltartott státuszára, lehetővé teszi számukra, hogy továbbra is ragaszkodjanak származási országuk szokásaihoz. Franciaország pénzt, szállást, orvosi ellátást, útlevelet ad nekik anélkül, hogy bármit is követelne cserébe. Éppen ellenkezőleg: úgy tűnik, mintha a rendszer egyenesen azoknak kedvezne, akik nem hajlandók integrálódni; akik elutasítják a köztársaság törvényeit; akik köpnek a helyi kultúrára. A legrosszabb, amit egy franciaországi bevándorló-aspiráns tehet, ha akár a legcsekélyebb mértékben is elismerést tanúsít a befogadó országgal szemben. Így nagyon gyakori, hogy orvosoknak sem adnak beutazó vízumot szakmai konferenciákra, ugyanakkor viszont akár többszörösen visszaeső bűnözők is megkaphatják a francia állampolgárságot. Ez kihívás minden logikával szemben. Ez a francia kivétel.

>>>

Szociális segélyeinek élősködésre csábító palettájával Franciaország mágnesként vonzza az afrikai bevándorlókat. Egy olyan földrészen, ahol egymilliárd háromszázmilliónyian élnek teljes szegénységben, a szociális lakás és a heti ötven eurós segély kilátása önmagában elég ahhoz, hogy ne legyen hiány a jelentkezőkben. Márpedig Franciaország egyike a világ azon ritka országainak, amelyeknek az a mazochista szokásuk, hogy gazdasági és erkölcsi tekintetben egyaránt nélkülöző embereket importálnak, majd azért dotálják őket, hogy szaporodjanak. Az afrikai bevándorlók nagy többségének eszében sincs beilleszkednie az európai befogadó országok társadalmi közegébe és elfogadni azok normáit, hiszen akárcsak a folyóvíz és az elektromos áram, ezek sem egyetemlegesek. Az afrikaiak többsége nem hajlandó feladni a hagyományait, a vallását, a szokásait, még akkor sem, ha bebizonyítják nekik, hogy éppen ezek felelősek nyomorúságos állapotukért nemzedékek óta. Többségük azért érkezik Franciaországba, hogy kihasználja a szociális ellátórendszer nagyvonalúságát, miközben nemhogy lazítaná, hanem éppenséggel erősíti kötődését a régi életmódjához.

Ma a francia külvárosok élete az afrikai és maghrebi társadalmak negatív lenyomata. Önmagában hordozza kudarcának csíráit, mivel ugyanazok a perverz és torz szellemek manipulálják. Ideológiájuk vegytiszta nekrofília: az emberi élet feláldozását követeli, cserébe pedig túlvilági kárpótlással kecsegtet. Franciaország egyre inkább egy spirituális romhalmazzá válik, miután teret engedett az értékek féktelen relativizmusának. Azt remélve, hogy meghunyászkodásával elkerülheti a fenyegető erőszakot, az egész ország engedelmesen térdet hajtott. Ráadásul ez ma már teljesen nyílt titok, és csak további bátorítást jelent az afrikaiak inváziójához. Egyre gyakoribb erőfitogtatásaikkal is a térfoglalásukat demonstrálják Európaszerte.

45. oldal

│

Ma egy katari vagy szaúdi prédikátornak nagyobb súlya van a külvárosokban, mint az összes francia képviselőnek együttvéve. A bevándorlók nem érzik magukra nézve kötelezőnek a köztársaság jogrendjét, hiszen éppen a saját bőrükön tapasztalhatják nap mint nap, hogy a franciák olyan törvényeket hoznak és tisztelnek, amelyek az áldozatot büntetik és a bűnözőt jutalmazzák. Helyettük inkább „Allah törvényeit” részesítik előnyben, pontosabban azokat, amelyeket az arab média akként prezentál.

Gazdag István — antidogma.hu

parabola-antennáikat, sohasem létezett dicsőségeket találva rajtuk vallási-etnikai szolidaritásuk erősítéséhez.

——————————————————————————— 

Gazdag István  antidogma.hu  Para-PC  2013/11/06 

——

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Erre a jelenségre a globalista elitek primitíven leegyszerűsítő választ ajánlanak. Szerintük a gazdaság és csakis a gazdaság irányítja a világot, vagyis a növekedés visszatérte és a munkanélküliség csökkenése automatikusan a faji feszültségek feloldódását fogja eredményezni. Diagnózisukat a múlt század '30-as éveinek európai megrázkódtatásaira alapozták, amelyek szerintük kizárólag a korszak gazdasági válságának tulajdoníthatók, elfeledve a századforduló óta Európában zajló jelentős mígrációs és demográfiai folyamatokat (mindenekelőtt a galíciai zsidók tömeges bevándorlását Közép-Európába), valamint következményeiket az érintett nemzetek identitására és kohéziójára.

>>>

A globalisták nem hajlandók olyannak látni világot, amilyen az valójában; nem akarják elfogadni, hogy mielőtt homo oeconomicus, vagyis termelési és fogyasztási ténye-

>

Érthető módon a fehérek menekülése ("white flight") különösen azokat a körzeteket érinti, amelyeket szó szerint elözönlöttek a harmadik világbeli bevándorlók, és ahol ennek következtében az életmód teljesen elveszítette európai jellegét, sőt mi több, egy alternatív politikai és társadalmi rend váltotta fel a nemzeti kultúrát és a jogállamot.

Bátorság ― értelem ― tett.

Nemrég közzétett és a Daily Mail által kommentált (2013. május 5.) statisztikák szerint a fehér britek tömegesen menekülnek el azokból a zónákból, ahol kisebbségbe kerültek. Az utóbbi évtizedben több mint 600 ezer fehér hagyta el Londont: 2001-ben a brit főváros lakóinak 58 százaléka volt fehér, 2011-ben már csak 45 százalékuk. Franciaországban hasonló folyamat zajlik: a nagyvárosok népi negyedei és külvárosai elveszítik fehér lakóikat, akik a vidéki és elővárosi övezetek fajilag homogén környezetét láthatóan előnyben részesítik a multikulturális olvasztótégellyel (melting pot) szemben.

  

A "kréta-arcok" etnomazochizmusa

46. oldal

│ Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Mindeddig a tudományos szakirodalom csak az ún. uralmi rasszizmusról prédikált, a győztesek, a hódítók, az uralmon lévők rasszizmusáról, amely ideológiai és érzelmi kaucióként szolgál számukra uralmuk fenntartásához. Első európai példája a spanyol "vértisztasági" törvények, amelyeket a reconquista után léptettek életbe a nemzeti identitásra veszélyesnek tartott mór és zsidó kisebbségek, pontosabban azok látszólag katolizált (valójában azonban titokban az eredeti vallásukat gyakorló) elemei ellen. Az uralmi rasszizmus legismertebb múltbéli formája a nácizmus és a dél-afrikai apartheid volt, többé-kevésbé állami rasszizmusként funkcionálva, akárcsak egyébként napjainkban a cionizmus Izraelben.

>>>

Létezik azonban a neheztelés rasszizmusa is. A neheztelés (a nietzschei "ressentiment") az a fajta gyűlölet, amelyet a gyönge érez az erőssel vagy azzal szemben, akit annak tart. Ez az alávetett közösségek rasszizmusa az uralkodó közösségekkel szem-

>

Ennek a fehérellenes rasszizmusnak már neve is van: ez a leukofóbia, és mint neologizmus a fehérek gyűlöletét jelenti. A széplelkek, akik mindig az élvonalban haladnak, ha az önkéntes vakságnak lehet hódolni, alig egy évtizede még felháborodottan utasították el az ún. külvárosi antiszemitizmus — azóta már teljesen nyilvánvaló — létezését. Ez a fajta rasszizmus szerintük csak az európai fehérek apanázsa lehet. Ab ovo lehetetlennek tartották, hogy arab vagy afrikai származású emberek antiszemiták vagy rasszisták legyenek, elvégre ők alávetettek és kizsákmányoltak. Ugyanazok, akik tegnap ezt a külvárosi antiszemitizmust tagadták, ma ugyanezen népességek körében a leukofóbia terjedését tagadják.

Bátorság ― értelem ― tett.

Mostanra ugyanis az emberi-jogi lobbi kedvenc vesszőparipája, az etnikai kisebbségeket favorizáló pozitív diszkrimináció (affirmative action) olyan sikeresnek bizonyult az egykor "nagy" Britanniában, hogy a brit egyetemek tele vannak bevándorló fiatalokkal, többségükben lányokkal, miközben a népi osztályokhoz tartozó fehér fiúkból mutatóba is alig maradt. Komolyan felmerült tehát annak az igénye, hogy bevezetik a "szegény fehér fiúk" kvótáját a felsőoktatásban. A jelenség nem új keletű, hiszen egy néhány évvel korábbi felmérés már kimutatta, hogy közülük csak 6 százalék jut be az egyetemekre, szemben az etnikai kisebbségekből származó fiúk 26 és lányok 36 százalékával. Ráadásul a válság tovább erősítette ezt a tendenciát. Talán a britek kezdik végre felfogni, hogy az egyesek érdekében alkalmazott pozitív diszkrimináció valójában negatív diszkriminációt jelent másokkal szemben.

Gazdag István — antidogma.hu

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy sürgető igény mutatkozik a fehér férfiak megmentése iránt, leginkább ott, ahol momentán talán a legnagyobb veszélyben vannak, vagyis az Egyesült Királyságban. Ez nem vicc. A Les Échos francia pénzügyi napilap egyik cikke (2013. január 6.) arról számol be, hogy a brit oktatásügyi miniszter egyenesen etnikai kisebbségként szándékozik kezelni a bennszülött angolokat, így segítve elő az egyetemekre való visszatérésüket, ahonnan az utóbbi évek során szinte teljesen kikoptak.

  

ző lenne, az ember először is politikai és társadalmi lény, egy közösség tagja, aki kötődik a saját egyedi kultúrájához. A csoportok együttélése szisztematikusan egy erőviszony függvénye. Azok a közösségek, amelyeket egymástól túlságosan eltérő értékek és kultúrák irányítanak, tartósan képtelenek a békés együttélésre: az immáron multikulturális európai társadalmak multikonfliktusos társadalmakká váltak. Letagadván az emberek közötti szociokulturális és etnikai határokat, hogy úgymond megteremtsék az "egyetemes békét", és hogy mesterségesen létrehozzák a gyökértelen "világpolgárt", a globalisták nolens-volens a faji összecsapások doktor Frankensteinjei lettek.

47. oldal

Az európai színes bőrű népességek körében tapasztalható "külvárosi" leukofóbia társadalom-lélektani szempontból a népi antiszemitizmushoz hasonlítható, amely ugyancsak a nehezteléses rasszizmus kategóriájába tartozik. A különbség csak annyi, hogy míg az utóbbi elítélendő és sok helyen büntethető is, addig az előbbiről tudomást sem akarnak venni, sőt gyakran maguk a fehérek bátorítják. Az eredmény magáért beszél. Nem csak a briteknél…

│

ben. Valójában a "kréta-arcok" gúnynévvel illetett fehérek szisztematikus és alkalomszerűen erőszakos gyűlöletéről van szó.

———

Appendix

——————————————————————  Gazdag István 

antidogma.hu 

——

ford. Gazdag István  antidogma.hu  Guillaume Faye  2007/01/18 

——

Gazdag István — antidogma.hu

  

Appendix

Az idegen invázió demográfiai mérlege rettenetes Franciaországra és Európára nézve egyaránt. […] Nyilvánvalóan a vezető osztályok úgy tesznek, mintha nem látnának semmit. Matematikailag egyébként a fehér faj világszerte hanyatlik, az USA-t is beleértve. Azt mondják, hogy a technológiai felsőbbség orvosolja ezt, de én nem hiszem. Szerintem az embereken kívül nincs más gazdagság. Egy civilizáció mindenekelőtt azon alapul, amit a rómaiak germennek neveztek: az etnobiológiai talapzaton, amely a kultúrát és a civilizációt táplálja.

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

A demográfiai összeomlás általános elöregedéshez és egyes korcsoportok elfogyásához vezetett, a mesterkélt optimizmusba bújtatott dekadens és nihilista ideológiák ugyanis szabályszerűen „kiherélték” az európaiakat, miközben kulturális és oktatási hanyatlás, primitivizmus és anyagiasság kerítette őket hatalmába. Európa a világ beteg embere, és a politikai osztállyal együtt az értelmiségi elit is közreműködik ebben az etnikai öngyilkosságban. Szerintem ugyanis nem „bevándorlásról”, hanem gyarmatosításról és invázióról van szó, amely megváltoztatja Európa biológiai és etnokulturális alapját, ugyanakkor viszont úgy vélem, hogy nem kell engedni a reménytelenségnek, mert a harc csak most kezdődött el, és az azonos eredetű népeknek össze kell fogniuk.

>

Európa a Római Birodalom bukása óta sohasem élt át ilyen drámai helyzetet, mint ma, amikor történelme legsúlyosabb fenyegetésével szembesül, és nem tud róla vagy inkább nem akarja meglátni. Az európaiakat gyorsan és tömegesen elözönlötték, megszállták és gyarmatosították a déli népek és az iszlám, és egyedül a saját hibájukból alávetették magukat az Egyesült Államoknak, amely kíméletlen gazdasági háborút folytat ellenük.

Bátorság ― értelem ― tett.

——————————————————————— 

>>>

(Guillaume Faye — Elhangzott 2006. június 8-án az orosz képviselőházban.)

  

A fehér világ jövője a XXI. században

Nyugat-Európában elviselhetetlen méreteket öltött a bűnözés, amelynek egyaránt oka a tömeges bevándorlás és a polgári értékek összeomlása. […] Növekszik a fehérek elleni támadások száma, de ezt letagadják az antirasszista vulgáta nevében, amely szerint rasszisták csak a született európaiak lehetnek. Ugyanakkor a szovjet kommunizmushoz méltó elnyomó arzenált állítanak fel számos országban, ami fokozatosan kiléptet bennünket a jogállamból és beléptet az ideologikus és szubjektív jogszolgáltatásba. A bevándorlás és az iszlám bármilyen bírálata gyakorlatilag tilos. […] Az Európai Unió több országában etnikai polgárháborúk várhatók, és ezek a belháborúk sokkal súlyosabbak lesznek, mint a „terrorizmus”, mert lakosságcsere, egyfajta geno-

48. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

A tömeges etnikai gyarmatosítás jelenségéhez társul az a tény, hogy az offenzíva élére az iszlám áll. Ez a totalitárius és agresszív ideológia-vallás 1300 év óta állhatatosan Európa inváziójára törekszik. Jelenleg a harmadik történelmi rohamát szenvedjük el, amely Gibraltártól Indonéziáig terjed. Az elsőt Poitiers-nél állította meg Martel Károly 732-ben, a második az oszmánok által ostromlott Bécs falainál tört meg 1684-ben, a harmadik manapság zajlik. Az iszlámnak hosszú az emlékezete, és az a célja, hogy egész földrészünkön létrehozza azt, amit Khomeini „egyetemes kalifátusnak” nevezett. Európa inváziója megkezdődött, és a számok riasztóak. A kontinens, Oroszországot is beleszámítva, több mint 55 millió muzulmánt számlál, évi hat százalékos növekedéssel. […] Nyugaton mindenütt az az ostoba hiedelem terjedt el, hogy az iszlám és az iszlamizmus között természetbeli különbség létezik, és hogy lehetőség van egy „laikus”, elnyugatiasodott és mérsékelt iszlámra. Egyáltalán nincs így. Minden muzulmán egy potenciális mudzsahed, az iszlám egy teokrácia, amely egybemossa a vallásit és a világit, a hitet és a törvényt, és amely mindenhol a sariát akarja kikényszeríteni, amelynek az előírásai összeegyeztethetetlenek civilizációnkkal. […] Amikor az iszlám még gyönge, a fortély és a színlelés koráni parancsát gyakorolja, a legfőbb kötelesség azonban a dzsihád marad, a hódító háború. A szent háborút éppúgy, mint a bevándorlás általi belső inváziót maga a Korán írja elő.

Bátorság ― értelem ― tett.

Egyformán elözönlenek bennünket a szülőszobák által és az átjárható határokon keresztül. A demográfiai hanyatlással párosult bevándorlás Nyugat-Európa számára gazdasági katasztrófát is jelent. […] Jobban megéri illegális bevándorlóként munkanélküli segélyből és szociális támogatásból élni Európában, mint dolgozni a harmadik világban. A képzett és kreatív munkaerő kivándorol, nevezetesen az USA-ba, helyettük képzetlen népség érkezik Afrikából, amely csak táplálandó szájakat jelent, nem pedig dolgos karokat és gondolkodó agyakat. Ezek a tények, a lakosság elöregedésével együtt, azt jelentik, hogy a XXI. században az európai gazdaság a „harmadikvilágiasodást” és az elkerülhetetlen összeomlást kockáztatja.

>>>

Ezt a tömeges etnikai inváziót a hatvanas évektől kezdve szándékosan provokálta ki a marxista és trockista elvektől megfertőzött jobb- és baloldali politikusok nemtörődömsége, az olcsó munkaerőre éhező gyáriparosok kapzsisága, az értelmiségiek befolyása, akik „többfajú társadalmat” követeltek az emberi jogok vallásának parancsára, amelynek gyökerei az elvilágiasult keresztény erkölcsbe nyúlnak vissza. Az „invázió kollaboránsai” Franciaországban és Európában egy olyan rendszert építettek ki, amely sokkal inkább az idegeneket részesíti előnyben a bennszülött állampolgárokkal szemben. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy az illegális bevándorlókat kitoloncolják, mindenféle társadalmi előnyöket és előjogokat élveznek, a „rasszizmusellenesség” követelménye miatt gyakran büntetlenek maradnak és megkülönböztető törvények védik őket, noha jelenlétük óriási mértékben (ötven év alatt több mint ezer százalékkal!) növelte a bűnözést.

49. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Az eljövendő idők … „archeofuturisztikusak” lesznek, vagyis véget fog érni a modernitás mérgezett és életellenes zárójele. A vitális régi értékek feltámadását fogjuk átélni, és csak azok a népek fognak jól kijönni belőle, amelyek társítani tudják a futurista technotudományt a hagyományok és a társadalmi-biológiai rend visszatérésével. […] Az európaiaknak azzal is szembesülniük kell, amit egyik legújabb könyvemben az „amerikai neoimperializmusnak” neveztem, és amely sokkal keményebb, mint a hidegháború korabeli volt, de sokkal ügyetlenebb is. A Szovjetunió bukása óta az amerikai vezetők a mértéktelenséget, a „hübriszt” választották, világuralmi agyrémet hajszolva és egyfajta új római birodalmat szimulálva. Mindezt a cionista lobbikkal szövetkezett, szinte már beteges „isteni küldetéstudattal” megvert neokonzervatívok ideológiája magyarázza. És hogy melyek ennek a céljai? Körbezárni és semlegesíteni Oroszországot, ezáltal megakadályozva egy erős szövetség létrejöttét közte és a nagy

>

Az európaiaknak talán olyan értékekből kellene ihletet meríteniük, amelyek — ahogy mondták nekem — Oroszországban még érvényesülnek, mint például a felsőbbrendű civilizációhoz való tartozás kifejezett tudata és a „távolságtartáshoz való jog” affirmációja. Szakítani kell az etnopluralizmussal, amely az egalitarizmus egyik formája, és fel kell vállalni az etnocentrizmust, valamint azt a jogot, hogy mindenki a „Másik” nélkül élhessen a saját hazájában. Meg kell szabadítani a bűntudattól a „mindenki (éljen) a saját hazájában” elvet. Egyébként egyedül a nyugatiak hisznek a fajkeveredés erényeiben, egyedül ők látják a jövendő világot melting-potnak. Egyedül a naiv Európa hisz a kozmopolitizmusban. A XXI. századot az etnikailag és vallásilag homogén blokkok megerősödése fogja jellemezni, különösen délen és keleten. Ellentétben azzal, amit Fukuyama hirdetett, a történelem nem ér véget. Éppenhogy a történelem felgyorsulását fogjuk átélni, a „civilizációk összeütközésének” légkörében. Azután pedig az európaianak szakítaniuk kell a „jelenkorizmussal” is, amelybe merültek, és az iszlám, Kína vagy India példáját követve ismét jövendőt hordozó, „hosszú életű népekként” kell önmagukat elképzelniük. Ezt a mentális forradalmat csak egy hatalmas válság, egy heves sokkhatás alkalmával fogják tudni megvalósítani, amely valószínűleg be is következik, és amelyre később még kitérek.

Bátorság ― értelem ― tett.

A folyamat első tünete a „xenofília”: az idegen, a Másik szisztematikus előnyben részesítése a rokonnal szemben. A második az „etnomazochizmus”, vagyis saját civilizációnk és eredetünk szégyenlése és gyűlölete. A hamadik a „devirilizáció”, másként mondva a gyöngeség és bűnbánat kultusza, amely a férfi homoszexualitás dícséretével párosul. Azok a nyilvánvaló értékek, amelyek az erővel kapcsolatosak és a népek történelmi túlélését kondícionálják — mint a becsület, hűség, család, népszaporulat, hazaszeretet, a saját civilizáció iránti büszkeség, a történelmi túlélés akarata stb. — ma a Nyugaton nevetséges fogyatékosságoknak számítanak. Ez dekadencia annak a következménye, hogy a kereszténység egyetemes szeretetelve és az egyéni egyenlőséggel kapcsolatos központi előfeltételezése az emberi jogok ideológiáján keresztül elvilágiasodott.

>>>

cídium zajlik a vezető osztályok, a politikai elit és a média cinkosságával vagy vaksága mellett, amelyek ideológiáját saját etnikai identitásuk gyűlölete és a meszticizáció parancsának morbid szenvedélye uralja. […] A mai európai társadalmak kezelhetetlen etnikai káoszba merülnek. Ez a helyzet — majdhogynem klinikailag — egyfajta „mentális AIDS-szel” magyarázható. A bennünket érő csapásokat a belső nihilizmus vírusa okozza, amelyet már Nietzsche is észrevett, vagyis a önvédelem összeomlása. Az európaiak a saját vérvonaluk öngyilkossági folyamatába léptek. Önként nyitják meg városkapuikat.

A jövendő Európa nem képzelhető el a jelenlegi Európai Unió puha és kormányozhatatlan formájában, amely csak egy szuverén hatalom nélküli medúza, nyitott határokkal, alávetve a szabadkereskedelmi dogmának, az USA és a NATO akaratának. Egy jövendő birodalmi és föderalista, etnikailag homogén (vagyis „európai”) Nagy Európát kell elképzelni, amely a nagy régiók autonómiáján alapul, és Oroszország megingathatatlan szövetségese. Ezt a hatalmas kontinentális blokkot „Euroszibériának” nevez-

50. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Hangot adtam annak a hipotézisemnek, hogy a „csodákba vetett hiedelmeken” és a korlátlan fejlődés mítoszán alapuló jelenlegi világcivilizáció a XXI. század közepén összeomolhat. Az emberiség történelme során először olyan „dramaturgiai vonalak”, olyan krízisfenyegetések léteznek, amelyek 2010-2020 között konvergálnak és egy szakítópontot alkothatnak: az ökoszisztéma leromlása és drasztikus éghajlatváltozás, a fosszilis energia-, valamint a mezőgazdasági és halászati források kimerülése, a spekulatív és eladósodott világgazdaság törékenysége, a járványok visszatérése, a nacionalizmusok, terrorizmusok és az atomfenyegetés növekedése, az iszlám offenzíva világméretű súlyosbodása, a gazdag országok népességének drámai elöregedése, amely a tömeges bevándorlással párosulva példanélküli gazdasági visszaesést okozhat. Fel kell készülnünk erre a megakatasztrófára, amely átmenetet képez egyik korszakból a másikba, elsöpri a „modernitást” és talán egy új középkor eljövetelét fogja jelenteni. Ez a katasztrófa azonban alkalmat teremthet az újjászületésre is, mert a történelemben minden civilizáció regenerálódása a káoszon keresztül történik, különösen akkor, ha ez a civilizáció „metamorfikus”, mint a miénk.

Bátorság ― értelem ― tett.

Ezért mindig is szembeszálltam azzal, amit „megszállott és hisztérikus Amerika-ellenességnek” hívok, és amely nagyon is jelen van Franciaországban, de kontraproduktív, önsajnáló és önfelmentő is egyben. Különbséget kell tenni a „fő ellenfél” és a „fő ellenség” között. Az előbbi arra törekszik, hogy uralkodjon és legyengítsen, az utóbbi viszont arra, hogy megöljön. Ne feledjük Carl Schmitt mondását: „Nem csak te választod ki az ellenségedet, inkább ő választ ki téged”. Amerika és különösképpen vezetői a „fő ellenfél” Európa és Oroszország számára geostratégiai, gazdasági és kulturális téren. A „fő ellenség” viszont a déli népek, amelyek leggyakrabban az iszlám zászlaja alatt elözönlik a kontinenst, nem felejtkezve meg a cinkosaikról sem, a politikai osztály és az értelmiség kollaboránsairól, akik megnyitják előttük a kapukat, nyilvánvalóan Washington legnagyobb megelégedésére, amely egy meszticizált és identitás nélküli Európát akar. Az atlantisták azonban ugyanúgy túlértékelik az Egyesült Államokat, mint a szenvedélyes Amerika-ellenesek, és nem értik meg, hogy az amerikaiak csupán a mi gyöngeségünkből merítik erejüket. Példa rá a kis Irak katasztrofális megszállása, ahová csak káoszt vittek. A XXI. században az USA el fogja veszíteni világhatalmi vezető pozícióját, és vagy Kína vagy — ha akarjuk — az fog a helyébe lépni, amelyet én úgy hívok, hogy „Euroszibéria”, vagyis Európa és Oroszország egységszövetsége.

>>>

Európa (a Pentagon lázálma) között, deformálni az európai rivális szubsztanciáját az iszlámmal (például az amerikaiak által patronált Törökország EU-tagságával), teljesen leigázni a volt szovjet birodalom közép- és kelet-európai országait, kíméletlen gazdasági háborút folytatva az EU ellen, amelyre ez utóbbi még csak válaszolni sem merészel. Az amerikai keresztes hadjárat a „demokrácia” kierőszakolására mindenhol átlátszó vállalkozás: a „demokrácia” nem jelent mást, mint Amerika-barát rezsimet. Fölösleges azonban panaszkodnunk a földrészünk fölötti uralom megszerzésére irányuló geostratégiai és thalasszokratikus vágyat tükröző amerikai játszma miatt. A történelemben mindenki a saját sorsáért felelős.

————————————————————————  Gazdag István 

antidogma.hu  Varia  2007-2008  válogatás 

——

.1. Mint az a Daily Telegraph által az év elején közzétett felmérésből kiderül, a Nagy-Britanniában élő muzulmán bevándorlók gyermekei sokkal radikálisabbak és vallásosabbak atyáiknál. A 2006 júliusa és 2007 januárja között megszólaltatott 16 és 24 év közötti mozlim fiatalok 86 százaléka (!) a vallását tartotta élete legfontosabb dolgának, 49 százalékuk naponta ötször, 22 százalékuk pedig legalább egyszer imádkozott. Mindössze 5 százalék volt azok aránya, akik egyáltalán nem imádkoztak. 37 százalékuk a Korán előírásaira alapozott iszlám jog, a saría szerint szeretne élni, 46 százalékuk egyetértett azzal, hogy a mozlim férfinak négy felesége lehet, a mozlim nőnek viszont csak egyetlen férje, 74 százalékuk szerint pedig a nőknek le kell fátyolozniuk magukat. 31 százalékuk úgy vélte, hogy a mozlimok nem térhetnek át más vallásra, és ha mégis megteszik, akkor halállal büntetendők. A megkérdezett mozlim fiatalok 58 százaléka egyébként meg van róla győződve, hogy a világ jelenlegi problémáinak többsége a nyugati arrogancia következménye, éppen ezért 7 százalékuk csodálatot érez az al-Kaidához hasonló szervezetek iránt, amelyek készek harcolni a Nyugat ellen. A nagy-britanniai mozlim fiatalok egyre fokozódó radikalizmusa nyilvánvalóan összefügg a helyi mecsetek prédikátorainak ténykedésével, ahogyan azt a Channel Four tévécsatorna egyik riportfilmje is leleplezte. A Regent’s Park hírhedt nagymecsetjében szónokló Halid Jaszin sejk például kijelentette: „Nekünk muzulmánoknak az a pa-

51. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Kartácsok 2007-2008.

>

Ami a bennünket illető végkövetkeztetést illeti, sohasem kell fatalistának lennünk. A történelem mindig nyitott és gyakran produkál váratlan szeszélyeket. Ne feledjük Orániai Vilmos mondását: „Ahol akarat van, ott út is van.” Pillanatnyilag az ellenállás és a várható nagyon súlyos eseményekre (például az etnikai háborúkra és a gazdasági recesszióra) való felkészülés fázisában vagyunk. Már most kell azonban gondolni a káosz utáni időszakra, és annak megfelelően szervezkedni. Végezetül pedig íme a jelszó, amelyet mindenhol terjesztek: „Az ellenállástól a visszahódításig, a visszahódítástól az újjászületésig!”

Bátorság ― értelem ― tett.

Itt most nem beszéltem Izraelről, egy mondatot azonban mondanék róla: demográfiai okokból úgy hiszem, hogy a Herzl és Buber által alapított és 1949 óta megvalósított cionista utópia nem lesz hosszabb életű, mint a kommunista utópia volt, és hogy végeredményben a héber állam sorsa megpecsételődött.

>>>

tem el. Ez az óriás, amely egyáltalán nem lenne támadó szándékú, csak egyszerűen megtámadhatatlan, a messze leghatalmasabb világhatalom lenne (a jövendő világ a nagy blokkok világa lesz), és főleg „önközpontúnak” kellene lennie, szakítva a globalizáció nagyon veszélyes dogmáival. Minden eszköze meglenne arra, hogy a „nagy terek önellátását” gyakorolja, amelynek elveit Maurice Allais Nobel-díjas francia közgazdásszal fejtettem ki. Európa sorsa nem választható el a hatalmas Oroszország sorsától, etnokulturális és geopolitikai okokból sem. Természetesen egy ilyen Euroszibéria születésének megakadályozása létfontosságú az amerikai kalmár thalasszokrácia számára, amely az iszlámista terrorizmus elleni fennen hirdetett harcának ellentmondva cinikusan bátorítja az iszlám megtelepedését Európában és Oroszországban.

.2. „A legsúlyosabb tévedés, amelyet a Közel-Kelet különböző irányzatú szakértői — arabbarátok és arabgyűlölők, turkológusok és iranisták — továbbra is ismételnek, a legegyszerűbben leírható. Ez pedig az a furcsa meggyőződés, hogy ezek a régi népek valójában nagyon is alakíthatóak. A kemény vonal képviselői azt állítják, hogy megfelelő adag erőszakkal („az arabok csak az erőből értenek”) könnyű engedelmességre késztetni őket, holott valahányszor csak ezt a receptet alkalmazzák, nem érnek el mást, csak az ellenségesség növekedését. „Nem nehéz legyőzni az arabokat, de gyakorlatilag haszontalan. […] A hajlékonyabb vonal támogatói ugyanezt a tévedést követik el megfordítva, mert meg vannak róla győződve, hogy engedményeket téve… csökkenne az ellenségesség és a szembenállás. […] Mint minden más civilizáció, az iszlám is arra törekszik, hogy az élet valamennyi dimenzióját irányítsa, ráadásul pedig, ellentétben a többi civilizációval, az élet minden területén felsőbbrendűséget ígér híveinek, tehát az iszlám világ tudományos, technológiai és kulturális elmaradottsága egyre erősebb megaláztatás- és vereségér-

52. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

Az európai iszlámkutatók hajlamosak félvállról venni Lewis figyelmeztetését, különösen azután, hogy a kilencvenéves professzor a Wall Street Journal egyik tavaly augusztusi számában megjósolta, hogy ugyanazon hónap 22. napján, a Mirazs (vagyis Mohamed jeruzsálemi utazása és mennybe szállása) évfordulóján „Irán megpróbál véget vetni Izraelnek az apokalipszissel”, és ezzel szakmai körökben sokat vesztett a hiteléből. Senki sem lehet próféta a saját szakmájában…

>

Nyilvánvalóan az utóbbi időben történtek és különösen szeptember 11. hatására alapvető változás következett be az amerikai történész álláspontjában, aki az Iszlám és a liberális demokrácia című 1993-as könyvében még optimistán ítélte meg az európai mozlim bevándorlók beilleszkedési és demokratizálódási hajlandóságát. Ma azonban már úgy véli, hogy maguk a nyugati értékek segítik elő az iszlám fundamentalizmus térnyerését, mert az egyház és az állam szétválasztása a szélsőségeseknek kedvez azzal, hogy kezükbe adja a vallásos oktatás ellenőrzését.

Bátorság ― értelem ― tett.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy (az egyébként nagy-britanniai születésű) Bernard Lewis, az iszlám egyik legismertebb szakértője, a Princeton Egyetem tanára nemrég ismét annak a félelmének adott hangot, hogy az iszlám rövidesen „uralkodó erővé” válhat Európában, mert „a politikai korrektség nevében az európaiak lemondtak arról, hogy megvívják a harcot a kultúra és a vallás ellenőrzéséért”, és arra figyelmeztetett, hogy kontinensünk számára a releváns kérdés rövidesen már csak az lesz, hogy „iszlamizált Európát vagy európai iszlámot” akarunk (Jerusalem Post, 2007. január 29.). Lewis már 2004. júliusában is megkondította a vészharangot, amikor a német Der Spiegelben kijelentette: „Európa az arab nyugat, a Maghreb része lesz. Ez a bevándorlásból és a demográfiából vonható le. Az európaiak későn házasodnak, és kevés gyermekük lesz vagy egyáltalán nem lesznek gyermekeik. A bevándorlás viszont erős: a törökök Németországban, az arabok Franciaországban, a pakisztániak Angliában. Ők korán házasodnak és sok gyermeket nemzenek. A jelenlegi tendenciákra tekintettel Európa népességének többsége legkésőbb a XXI. század végére muzulmán lesz.”

>>>

rancs, hogy folytassunk agymosást, mert a nem muzulmánok agyilag eltévelyedettek.” Abu Oszama, a birminghami Green Lane mecset prédikátora szerint „senki sem szereti a kufárokat (hitetleneket), mi csak a mozlimokat szeretjük, a kufárokat pedig gyűlöljük”. A UK Islamic Mission hitszónoka pedig egyenesen „kufrokráciának”, vagyis a hitetlenek rendszerének titulálta a demokráciát, amelyet szerinte mihamarabb likvidálni kell.

53. oldal

│

zetet vált ki. […] El kellene kerülnünk a katonai inváziókat éppúgy, mint a baráti (de valójában nagyon is tolakodó) kötelezettségvállalást, és hagynunk kellene, hogy a Közel-Kelet népei a saját történelmüket éljék. […] Túl sok figyelmet szentelünk ennek a területnek, holott a döntő események máshol történnek: a kreativitás és a termelés régi és új földjein, Európában és Amerikában, Indiában és Kelet-Ázsiában”, írja EDWARD N. LUTTWAK neves amerikai történész az Aspenia legutóbbi számában (Corriere della Sera, 2007. június 27.). Bush azonban a jelek szerint nem olvassa az említett tudományos folyóiratot. Kérdéses, hogy egyáltalán olvas-e valamit. Persze a Biblián kívül.

   Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

Minderről ROBERT DREYFUSS amerikai szerző ír dokumentumokkal és saját forrásából származó információkkal teletűzdelt könyvében (Devils’ Game / How the United States helped unleash fundamentalist islam, N. Y. 2005), amely számos bizonyítékot tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy az Egyesült Államok és Izrael miként próbálta többkevesebb sikerrel instrumentalizálni az iszlám fundamentalizmust, egészen addig, mígnem a szellem kiszabadult a palackból és végleg függetlenítette magát egykori mentorai akaratától. „A hidegháború alatt, 1945 és 1991 között nem csupán a Szovjetunió volt az ellenség. A korszak manicheus szabályai szerint az USA démonizálta azokat a vezetőket, akik nem támogatták teljes szívvel az amerikai napirendet vagy kihívást jelenthettek a nyugati és különösen az amerikai hegemónia számára. Az ilyen vezetőket megihlető eszmék és ideológiák, úgymint a nacionalizmus, a humanizmus, a szeku-larizmus, a szocializmus egyaránt gyanúsak voltak. De az ilyesféle felforgató eszméktől a mozlim fundamentalizmus születendő erői is tartottak, és kíméletlen harcot folytattak híveik ellen nemcsak intellektuális téren, hanem az utcán is. Az arab — és vele együtt a perzsa, török és indiai — nacionalizmus elleni évtizedekig tartó harcban az Egyesült Államok az iszlamista jobboldallal való együttműködésre alapozta politikáját. […] Az ötvenes években nemcsak Moszkva volt az ellenség, hanem a harmadik világ felemelkedő nacionalistái is az egyiptomi Nasszertől az iráni Mosszadegig. Nasszer, az arab nacionalisták egyre népszerűbb vezetője ellen az USA és NagyBritannia felhasználta a Muzulmán Testvériség nevű terrorista mozgalmat, az iszlamista jobboldal elődszervezetét. A CIA által pénzelt 1953-as iráni államcsíny során az Egyesült Államok titokban egy ajatollát is támogatott, aki az Iszlám Imádói néven megalapította a Muzulmán Testvériség fanatikus iráni szövetségesét. […] A hatvanas években az amerikai erőfeszítések ellenére Egyiptomtól Algériáig, Szíriáig, Irakig és Palesztináig teret nyert a baloldali nacionalizmus és az arab szocializmus. Hogy gátat szabjon ennek a látszólagos fenyegetésnek, az USA szövetségre lépett Szaúd-Arábiával, azzal a szándékkal, hogy felhasználja ez utóbb külpolitikai fegyverét, a vahabita fundamentalizmust. […] A hetvenes években Nasszer halálával és az arab nacionalizmus visszaszorulásával az iszlamisták az Egyesült Államokhoz kötődő rezsimek fontos támaszaivá váltak. […] Ugyanakkor az USA a Szovjetunió elleni támadóeszköznek kezdte tekinteni az iszlám fundamentalizmust, mindenekelőtt Afganisztánban és Közép-Ázsiában… […] Az Egyesült Államok kritikátlanul szemlélte azt is, hogy Izrael

>>>

Testvériség születésénél maguk a gyarmattartó britek bábáskodtak, később pedig az amerikaiak és az izraeliek is felhasználták azt mindazon világias és társadalmi törekvések féken tartására, amelyek az önrendelkezést célozták az iszlám világban. Izrael például kezdetben támogatta Ahmed Jaszint — a Muzulmán Testvériség vezetőjét a megszállt palesztin területeken — a vallási jellegű Hamasz megalapításában, mégpedig azzal a bevallott céllal, hogy ezáltal meggyöngíthető Jasszer Arafat szekuláris Fatah mozgalma.

Gazdag István — antidogma.hu

.3. A jelenlegi iszlamista szélsőséges szervezetek prototípusának számító Muzulmán

54. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu   

havilap júniusi száma „Törökország: Biblista mártírok biblikus földön” című terjedelmes cikkében foglalkozik a törökországi keresztény kisebbség sanyarú sorsával és az ország iszlamizálódása következtében egyre fokozódó megpróbáltatásaival. A külföldi keresztény hittérítők és katolikus papok elleni gyilkos merényletekről készített gyorslista után a lap sommásan megállapítja, hogy „nem jó kereszténynek lenni ebben a biblikus országban”, amely az egyházatyák, köztük elsősorban is Szent Pál áldásos ténykedése következtében úgymond önként és dalolva lett kereszténnyé, „mielőtt megszállták volna a muzulmán törökök, akik majd ráerőltetik elnevezését, valamint véres etnikai és vallási uralmukat”. Az ország 70 milliós lakosságából manapság már csak alig százezren keresztények, márpedig „egy sztálini többség általában csak sztálini módszerekkel érhető el, amelyeket az EU-tagságra pályázó ország iszlamista kormánya hivatalosan persze nem helyeselhet, az eredménye azonban (a keresztények és különösen vezetőik kiiktatása) csak elégedettséggel töltheti el. Ha nemzetközi tekintélyére és európai szándékaira tekintettel Törökország nem is tilthatja be nyíltan a keresztény irodalom és különösen a Biblia behozatalát, mint Szaúd-Arábia tette, látható, hogy nem hiányoznak a hosszú kések a terjesztőik likvidálására”, írja a lap, arra a három evangelistára célozva, akiket malatyai kiadóházukban gyilkoltak meg április közepén. „Az iszlám ugyanis legfeljebb csak egy zaklató és megalázó toleranciát engedhet a keresztény kisebbségekkel szemben. Ha mindenkinek elismerné a vallási és filozófiai szabadságot, beleértve a muzulmánokat is, akkor belehalna. Az iszlám öszszeegyeztethetetlen az ésszel (vö. a pápa regensburgi beszéde), és csak a tudatlanság és a kényszerítés által tartja fenn magát. Ezért Törökország és az összes többi muzulmán ország örökké el fogja vetni a vallásszabadságot és egyáltalán a véleménynyilvánítás szabadságát. A történelmi léptékkel mérve nagyon kései török világiasság, amellyel igyekeznek megpuhítani bennünket, hogy fogadjuk el e trójai faló belépését az Európai Unióba, nagyon porózus. Atyja, Musztafa Kemál Atatürk manapság 6 hónaptól 2 évig terjedő börtönnel lenne büntethető, ha ugyanazt mondaná, mint egykor, hogy ti. ’az iszlám egy bűzlő hulla, amely megmérgezi az életünket’ ”. Végezetül a lap súlyos szemrehányással illeti az EU döntéshozóit, akik „naivitásból vagy vétkes dogmatizmusból” antidemokratikusnak tartják a Törökország világi berendezkedése fölött hagyományosan őrködő török hadsereg legtekintélyesebb intézményét, a Nemzetbiztonsági Tanácsot (MGK), arra szólítva fel, hogy ne gördítsen

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

.5. Mintha csak Vatikán pálfordulása ihlette vona meg, a Le Bastion című belga

>

„történelmi tévedésnek” minősítette Törökország esetleges belépését az Európai Unióba. Ezután 2006 szeptemberében következett a már pápaként elmondott regensburgi beszéde az iszlám zsigeri erőszakosságáról és a rációval való összeegyeztethetetlenségéről, amely alaposan felkorbácsolta az indulatokat a muzulmánok körében világszerte. Végül pedig jött a 2006. novemberi isztambuli látogatás, amelynek során a Kék mecsetben az imám elhűlt tekintete előtt XVI. Benedek Mekka felé fordulva imádkozott a bűnbánat jeleként. Nos hát, azóta a kör bezárult. A Vatikán immáron nem ellenzi Törökország EU-csatlakozását. Ez év május 29-én a Szentszék államtitkáraként (és a pápa jobb kezeként) Bertone bíboros, a vatikáni diplomácia feje igent mondott a bővítésre, mert szerinte „Törökország hosszú utat tett meg és tovább folytatja ezt az utat”, mint hozzátette, „egészen az Európába való belépésig”. Ámen?

Bátorság ― értelem ― tett.

.4. Emlékezhetünk még Ratzinger bíboros 2005. áprilisi kijelentésére, amelyben

>>>

és Jordánia titokban segíti a Muzulmán Testvériség terroristáit a szíriai polgárháborúban, és hogy Izrael a Hamasz megalapítását támogatva bátorítja az iszlamizmus terjedését a megszállt területek palesztin lakossága körében.” Az azóta eltelt idő tanulsága szerint az USA is, és Izrael is kígyót melengetett a keblén.

.7. Továbbra is Hollandiánál maradva: „talpnyaló öniszlámosodással” vádolja országa médiáját HANS JANSEN professzor, aki arab nyelvet és iszlám kultúrát tanít az Út-

55. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) >

Alessandra Farkassal folytatott beszélgetésében (2007. április 25.) a szomáliai származású AYAAN HIRSI ALI is, aki szerint „Európa a szó szoros értelmében bevonta vitorláit az iszlámmal szemben és közpénzekből mecseteket épít…, mert elözönlötték a muzulmánok. Ez az abszurd iszlámbarátság a fasiszta pártok visszatérését fogja okozni, amelyek tíz éven belül egyedül fognak osztozkodni a radikális iszlámmal a Vén kontinensen”. A holland parlament volt képviselőnője, akit egy emlékezetes és az akkori kormány bukását okozó botrány nyomán „bocsátottak el” választott tisztségéből (!), mindezt egyesült államokbeli önkéntes száműzetésében mondja, ahová azért kényszerült, mert a holland hatóságok képtelenek voltak garantálni testi épségét az iszlám szélsőségesek részéről ellene kibocsátott fatva nyomán. Hirsin Ali írta ugyanis a THEO VAN GOGH által rendezett Alávetettség c. dokumentumfilm forgatókönyvét, amely a muzulmán nők jogfosztottságáról rántotta le a leplet, és amely rendezőjének az életébe került. A jelenleg éppen a Hitetlen c. önéletrajzának promóciójával foglalkozó emberjogi aktivista persze Amerikában is szigorú védőőrizet alatt él, amelynek a költségeit ugyan a holland kormány fedezi, de az érintett szerint szívesen áthárítaná ezt a terhet az amerikaiakra. „Az európai baloldal elárult engem, ahogyan az állítólagosan liberális mozlim értelmiségiek is. Az Economistban Deborah Scroggins megsemmisített, a Newsweekben pedig Lorraine Ali azzal vádol, hogy inkább az iszlámgyűlölők hősnője vagyok, mintsem a muzulmán nőké.” A leghevesebb támadás azonban a Béke Nobel-díjas Shirin Ebadi iráni ügyvédnőtől ered, aki egy interjúban azzal vádolta meg, hogy a mollák malmára hajtja a vizet. „Shirin azt gondolja, hogy az iszlámot csak belülről lehet megreformálni, azt azonban nem hajlandó elfogadni, hogy a Koránban van a hiba, és nem mer hozzányúlni Mohamed próféta csalhatatlanságának dogmájához, amely arra kényszerít bennünket, hogy VII. századi erkölcscsel éljünk. Én viszont teljesen elvetem az iszlámot, és úgy vélem, hogy mindenkinek joga van kihívást intézni parancsai ellen, hozzájárulva a tönkretételéhez.” A muzulmán nőkre nehezedő kényszerítő eszközök garmadájából Hirsin Ali különösen a kislányokon gyakorolt kimetszés (excízió vagy infibuláció, vagyis a clitoris eltávolítása) barbár és fájdalmas szokását nehezményezi, amely az iszlám világban meglehetősen elterjedt, és amelynek egykor maga is a szenvedő alanya volt. „Ez egy kegyetlen gyakorlat, amelynek az a célja, hogy megőrizze a szüzességet a jövendő férjnek és a nőt egyfajta szexuális tárggyá tegye, aki képtelenné válik a gyönyörérzésre. […] az infibuláció a muzulmán férfiakra jellemző ’machóizmus’ és bizonytalanságérzet visszatükröződése. Egy kulturális forradalomra lenne szükség a ’szűz hitves’ gyilkos mítoszának lerombolásához, amely annyi ártatlan nőt ítél megkövezésre. Ezt persze Shirin Ebadi nem mondja ki. A muzulmánoknak a katolikus világ példáját kellene követniük, ahol az egykor szent szüzesség ma már semmit sem számít”. Ayaan Hirsi Ali persze az önként választott új hazájával szemben sem táplál hiú illúziókat: „Sajnos az amerikai iszlám ugyanolyan radikális és dogmatikus. A gazdasági emancipáció nem jelent kulturális asszimilációt. Minél gazdagabbak és képzettebbek a mozlim vezetők, annál halálosabbak a dzsihád vezetésében. Ma a világon az erőszakos muzulmánok száma felülmúlja a nem erőszakosokét.”

Bátorság ― értelem ― tett.

.6. Lényegében ugyanezt állítja a Corriere della Sera olasz napilap munkatársával,

>>>

akadályt a demokrácia érvényesülése, értsd az ország jelenlegi iszlamista kormánya útjába, holott „az iszlám minden módszert felhasznál, köztük a demokratikus szabályokat is, hogy a hatalmat megszerezze … és azt soha többé ne engedje ki a karmai közül”.

56. oldal

│ Gazdag István — antidogma.hu    Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

A muzulmán bevándorlók számának növekedésével párhuzamosan az elmúlt évtizedben jelentősen megugrott a fiatalkorúak ellen elkövetett nemi erőszakok száma az észak-európai országokban is. A svédországi Malmöben például a lakosság számához viszonyítva ötször-hatszor több nemi erőszak történik, mint a dániai Koppenhágában, ahol sokkal alacsonyabb a mozlim bevándorlók aránya. Habár Dániával ellentétben Svédországban egyáltalán nem folyik nyilvános vita a bevándorlásról, a svédek háromnegyede úgy véli, hogy sokan közülük „nem rajonganak” a mozlimokért, és ez az arány magasabb, mint bárhol másutt Európában. Mindez nyilván a svédek frusztrációját tükrözi, országukban ugyanis az iszlám és a bevándorlás bárminemű bírálata abszolút tabunak számít. Flemming Balvig, a koppenhágai egyetem kriminológusa szerint az utóbbi években „a bevándorlók egyre inkább marginalizálódnak és elidegenednek. Ennek eredményeként sok második generációs bevándorló a bűnözéshez, és azon belül is a nemi erőszakhoz fordult”. Mint az a 2005-ös rendőrségi statisztikákból kiderült, a dániai nemi erőszakot elkövetők 68 százaléka etnikai-vallási kisebbséghez tartozott. Norvégiában is hasonló a helyzet. Gunnar Larsen oslói rendőrtisztviselő szerint tagadhatatlan kapcsolat van a nemi erőszakok számának növekedése és az elkövetők etnikai háttere között, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elkövetők 65 százaléka — a helyi PC-kóddal élve — „nem nyugati háttérrel” rendelkezik, az áldozataik négyötöde viszont norvég származású.

>

nális mozlim szokásokkal szembeni — farizeuskodás. Itt van például a Nyugat-Európa szerte rohamosan terjedő csoportos nemi erőszakok kérdése, amelyeket jellemző módon bevándorolt muzulmán fiatalokból álló utcai bandák követnek el az általuk vallási okokból szabad prédának tekintett európai, jobbára iskoláskorú lányok sérelmére, és amelyekről a tömegtájékoztatási eszközök azért hallgatnak konzekvensen, nehogy a szélsőjobb malmára hajtsák a vizet. Amikor pedig eme vérlázítóan szelektív tájékoztatási politika szűrőjén időnként véletlenül mégis csak átmegy egy-egy botrányos eset, akkor próbálják elhárítani magukról a felelősséget és az őshonosokat okolják a téma iránt tanúsított nemtörődömségükért. Ahogyan a La Derniere Heure című belga lap is tette nemrég (2007. június 5.), ráadásul naivan elárulva, hogy a hatóságok nagyon is tisztában voltak — az egyéb bűncselekmények mellett — a csoportos nemi erőszakok elkövetésére specializálódott vallási-etnikai bűnbandák létezésével, amelyeket a brüsszeli ügyészség olyasféle, igencsak szimbolikus nevek alatt tartott számon, mint például „1020 Bagdad” vagy „1140 A Halál Feketéi”.

Bátorság ― értelem ― tett.

.8. Persze nem csak a hollandiai médiát jellemzi ez a fajta — bizonyos, akár krimi-

>>>

rechti Egyetemen. Mindenekelőtt az általuk tanúsított „cinkos csönd” miatt bírálja a tömegtájékoztatási eszközöket, holott szerinte nagyon is tisztában vannak vele, hogy a politikai, tudományos, irodalmi és művészvilág személyiségei közül eddig már százak kaptak halálos fenyegetéseket Allah katonái részéről. Jansen professzor nem kevesebbet javasol, mint hogy hozzanak létre egy speciális állambiztonsági szekciót az iszlamista fenyegetőzések adekvát kezelése céljából. Elképzelése szerint ennek az új biztonsági struktúrának nemcsak az ellenfél állapotának felmérése és elemzése lenne a feladata, hanem „fegyelmezett gazemberekből állna, akik anélkül, hogy tudni akarnánk róla, elvégeznék a piszkos munkát is”! Az iszlám világ elismert szakértőjeként a professzor nyilván nem a levegőbe beszél, amikor ilyen — politikailag nem éppen korrekt vagy ha úgy tetszik: nem igazán keresztényi — módon képzeli el az „iszlamista probléma” megoldását.

——

G.I.: Hogyan határozná meg a „politikailag korrekt” fogalmát és működését? G.Faye.: Kezdetben a „politically correct” a gondolat és a nyelvezet társadalmi cenzúrája volt, amelyet az Egyesült Államokban kényszerítettek ki a radikális liberális körök, a homoszexuális feminista csoportok és egyes etnikai kisebbségek, hogy megbénítsák a republikánus jobboldal kifejezésmódját. Franciaországban azonban az amerikainál szigorúbb „politikai korrektség” egy régi történet. Azoknak az elhallgattatásán keresztül érvényesül, akik nem követik az uralkodó ideológia irányvonalát és hivatalos diskurzusát. A hatvanas-hetvenes évek egyetemi miliőjében a marxizmusellenesség politikailag inkorrekt volt, képviselőit fasisztaként diabolizálták. A politikai korrektség a sine qua non ahhoz, hogy bejuthassunk a médiába, és társadalmilag ne legyünk számkivetettek. A politikailag korrekt egyúttal a politikailag divatos is: annak, aki be akar kerülni a „legjobb körökbe”, éreztetnie kell, hogy ki nem állja a „nacionalistákat”. Hogy politikailag korrektek lehessünk, etnomazochistáknak kell lennünk. Ez elengedhetetlen. G.I.: Milyen hely jut tehát azoknak, akik lényegi dolgokról akarnak beszélni és valódi kérdéseket akarnak feltenni?

│

antidogma.hu  Guillaume Faye  2001/09/06 

Gazdag István — antidogma.hu

—————————————————————————  Gazdag István 

57. oldal

Ébresztő, európaiak!

G.I.: Hogyan állíthatja azt, hogy a szabadkereskedelem a vesztébe rohan? G.Faye.: Álláspontom e tekintetben ugyanaz, mint MAURICE ALLAIS, Nobel-díjas közgazdászé. A szabadkereskedelmi globalizmus középtávon nem életképes, mert elhanyagolja a termelési tényezők eltérését s zónák között és eltörli a gazdasági szabályozásokat. Olyan, mint az utánfutó az elaludt sofőrnek, márpedig az országúton egy dolog biztos: valahol mindig van egy kanyar. Röviden, a nagy terek önellátásának a teóriáját vallom: a piacgazdaság európai terének az elméletét, amely mentes az etatizmustól és a fiskális szemlélettől, ugyanakkor viszont kontingenseket határoz meg a kívülről történő behozatalra és minden áramlásra, legyen az pénzügyi, anyagi vagy emberi természetű. G.I.: Megkondítja a vészharangot a vallási fanatizmus erősödése miatt. Nem hisz tehát az iszlám mérsékelt formájában? G.Faye.: Nem. Laikus és mérsékelt iszlám nem létezik, mert ez egy teokratikus civilizáció, amelyben a hit összemosódik a törvénnyel. Alighogy az iszlám vallás többségivé válik egy területen, a keresztények és a zsidók alsóbbrendű helyzetbe kerülnek, a vallástalanokról nem is beszélve.

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

már most is hatalmon vannak, és mert szociális diskurzusa elavult, amely a bevándorlásra és az idegengyűlöletre összpontosít és nem törődik a nép védelmével.

>

G.Faye.: Mert emberei és elvei — az internacionalista és kozmopolita trockizmusé —

Bátorság ― értelem ― tett.

G.I.: Ilyen erővel a szélsőbal miért nem jelenthet alternatívát?

>>>

kat! A politikai korrektség gátjának az áttöréséhez éppen a „radikális” gondolatot javaslom, vagyis az igaz és affirmatív gondolatot, amelyről NIETZSCHE beszélt „kalapácsos filozófiájában”. A rendszerrel szemben valódi ellenségnek kell látszani, nem pedig hamis barátnak. Ahogyan SZOLZSENYICIN írta, a disszidens diskurzus csak akkor dacolhat a cenzúrával és érhet el a nép füléig, ha radikális.

  

G.Faye.: Semmiképpen se alkalmazzanak öncenzúrát, és ne enyhítsék a mondandóju-

G.Faye.: Történelme során Franciaország teljes vagy részleges megszállásokat szenvedett el az angolok, az oroszok, a németek részéről, és mégis önmaga maradt. A megszállás katonai jellegű, és a fegyverek szerencséje forgandó. A jelenlegi bevándorlás viszont már gyarmatosítás, ugyanis végleges akar lenni. Egyébként ma már a női hasak általi gyarmatosítás jelentősebb, mint az, amely a porózus határokon keresztül valósul meg.

│

jelentésbeli különbségről van szó?

58. oldal

G.I.: Az Ön számára a bevándorlás nem invázió, hanem gyarmatosítás. Nem csupán

G.I.: Térjünk vissza a politika területére. Mivel magyarázza azokat a támadásokat,

rezsim kifinomultabb rokona. A kormánypártok és az ellenzékiek csupán másodlagos elvi kérdésekről vitáznak, de ugyanazon az egyedül engedélyezett ideológián osztoznak. Némileg eltérnek a módszerek, de nem a célok tekintetében. Pedig egy olyan pontig jutottunk, amikor — mint azt Az archeofuturizmus című könyvemben igyekeztem megmagyarázni — a „katasztrófák konvergenciáját” fogjuk átélni. A Római Birodalom összeomlása óta először, civilizációnk globálisan, vagyis etnikailag, kulturálisan, környezetileg, demográfiailag, gazdaságilag stb. fenyegetett. Ez a „szükségállapot”, az Ernstfall, amelyről CARL SCHMITT beszélt. Sokkal végzetesebb időket élünk most át, mint a második világháborúban. Népek és egy egész civilizáció megmentéséről van szó. Ebben az értelemben a radikális nemzeti mozgalmak missziójának és ambíciójának Európa-szerte sokkal inkább történelmi természetűnek kell lennie, mintsem politikainak. A nietzschei értelmezés szerinti nagypolitikáról van szó. Ezekben az alkonyati időkben egy politikai mozgalomnak csak akkor lehet jövője, ha egy forradalmi program egyedüli birtokosának vallja magát, és ha úgy jelentkezik, mint az utolsó menedék. A lényeg nem az, hogy politikai újdonságnak tűnjön, hanem az, hogy történelmi újdonságként hasson és győzzön!

  

   Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd)

G.Faye.: Egy nyugati típusú totalitárius rezsimben élünk, amely a szovjet vagy iráni

>

G.I.: Ha jól értem, a rendszer pártjai valamiféleképpen „egypártot” alkotnak.

Bátorság ― értelem ― tett.

— ami miatt le is sújtott rá „szaktársai” intellektuális terrorja —, hogy a Nemzeti Front az egyedüli párt, amely politikát csinál ott, ahol a többiek választási marketinget. Márpedig a rendszer utálja, ha politikát csinálunk, és ha alternatív társadalmi terveink vagy elveink vannak. Másrészt a Nemzeti Front az orvosra hasonlít, aki meg meri mondani a páciensének, hogy rákja van és meg kell magát operáltatnia. Ezt mindig kellemetlen hallani. A rasszizmus és a fasizmus bénítónak szánt vádjait — amelyeket 1968-ban Raymond Aron ellen is alkalmazták, mert nem volt sem sztálinista, sem marxista — azok sem veszik komolyan, akik élnek vele. Ezeket a paravallásos kiátkozásokat minden olyan szervezett csoport ellen bevetik, amely vitatja a hatalmon lévő értelmiségi, politikai és médiaosztály dogmáit.

>>>

G.Faye.: Ha a memóriám nem csal, JEAN BAUDRILLARD mondta 1997-ben a Libérationban

Gazdag István — antidogma.hu

amelyek a radikális jobboldalt érik majdnem két évtizede.

Ha már „későszülöttként” elmulasztotta azt a korszakot, amelyben a leginkább (vagy egyáltalán) kedve lett volna élni ― amikor az olyan szavak, mint becsület, elvhűség, bajtársiasság és effélék még jelentettek valamit ―, vagyis az 1922-től 1945-ig tartó európai feltámadás idejét, akkor legalább pótcselekvésként azokhoz csatlakozott, akik őrt állnak az értékek küszöbén. Az eredeti európai értékek küszöbén, szemben azokkal az import szellemiségű kinyilatkoztatásokkal, amelyek vallási vagy világi köntösben, babonaként vagy áltudományként túl sokáig bolondították már Európát. http://www.demokrata.hu/tartalmak/munkatarsak/



59. oldal

│

Gazdag István ————————————————————————————————————————

Gazdag István — antidogma.hu

———

Merj látni! Gondolkozz! Add tovább! (pd) > Bátorság ― értelem ― tett.

Ezek a dokumentumok — ezernyi más hasonlóan érdekes és izgalmas írással együtt — eltűntek az említett honlapról, és bizonyosan nem valami véletlen technikai baleset folytán. (?) Ezért feltöltöm a Google fiókomra, és reménykedem abban, hogy ott is marad — de biztos nem lehetek benne. Ezért arra kérem azokat, akik felfogták a fenti információk értelmét és értékét, legyenek szívesek letölteni — eltűnése esetén pedig feltölteni a hálóra! —, valamint továbbadni érdeklődő természetű ismerőseiknek, mert a tét nagy, és sajnos a homály és sötétség szintén nem kicsi…pd

>>>



  

Gazdag István publicisztikái rendszeresen olvashatóak a Magyar Demokratában, valamint az interneten számos írása hozzáférhető (volt?!) az antidogma.hu honlapon. (szerk.pd)