Maya Banks

Rajongás Mámor-trilógia

Maya Banks

Rajongás Mámor-trilógia

Geopen Könyvkiadó 2015

A mű eredeti címe: Fever The Breathless Trilogy, Book 2 Copyright © 2013 by Maya Banks

Hungarian translation © Bálint Orsolya, 2015

Fordította: Bálint Orsolya

Geopen Könyvkiadó, 2015 Felelős kiadó a kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő: Farkas Krisztina Borító: Rita Frangie Borítófotó: Annkozar/Shutterstock Nyomdai előkészítés: Formula Stúdió ISBN: 978-963-9093-97-3

Nyomta és kötötte az Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

második rész

Csodálatos barátaimnak, akikre mindenben számíthatok. Magára ismer, akire gondolok. Szeretlek bennetek!

első fejezet

Jace Crestwell megkopogtatta Gabe Hamilton vállát, és mikor Gabe megfordult, Jace elvigyorodott. – Már épp eleget ölelgetted a húgomat! A következő tánc az enyém! Gabe nem tűnt boldognak, hogy félbeszakították. Miával az utóbbi egy órát szorosan összesimulva töltötték, mégis morcosan lépett hátra, Mia pedig sugárzóan elmosolyodott, mikor a bátyja helyet cserélt Gabebel. A Bendey Hotel báltermét karácsonyi hangulatban díszítették fel, hiszen Mia mindennél jobban szerette a karácsonyt, és az is köztudott volt, hogy Gabe szinte bármit megtenne, hogy boldoggá tegye újdonsült menyasszonyát. Gabe pedig, nos, sosem habozott, ha a fejébe vett valamit. Azon nyomban elkezdte tervezni az eljegyzési partit, ahogy Mia ujjára ráhúzta a gyűrűt. Mintha attól tartott volna, hogy Mia még meggondolja magát, ha nem cselekszik azonnal. Jace pompásan szórakozott azon, hogy végre fülig szerelmesnek látta a legjobb barátját. Ugyan kissé fura érzés volt számára, hogy a nő, akibe Gabe beleszeretett, épp az ő húga volt. De Mia boldog volt, és csak ez számított. – Jól érzed magad, kicsim? – kérdezte tőle, miközben megforgatta a táncparketten. Mia arca felragyogott. – Csodásan, Jace! Minden káprázatos. Alig hiszem el, hogy Gabe ilyen gyorsan összehozta ezt a partit. Ez egyszerűen tökéletes! Jace visszamosolygott rá. – Annyira örülök, hogy boldog vagy! Ajánlom Gabe-nek, hogy jól bánjon veled, különben szétrúgom a seggét. Ezt már vele is közöltem. Mia összehúzta a szemét. – Ha nem bánik jól velem, nem miattad kell aggódnia! Én leszek az, aki szétrúgja a seggét. Jace hátravetette a fejét, és felnevetett. – Efelől semmi kétségem! Alaposan megdolgoztattad Gabe-et. Minden elismerésem!

Mia arca elkomorodott, mire Jace kérdőn nézett rá. Vajon miért lett hirtelen ilyen komoly, mikor repesnie kellene a boldogságtól? – Tudom, hogy sok mindent feladtál értem – szólt Mia halkan. – Mindig az jár a fejemben, hogy talán miattam nem nősültél meg, és nem alapítottál családot. Jace meghökkenten nézett a húgára. – Talán most már ideje lenne felhagynod azzal, hogy miattam aggódsz. És tudod… – Nem, nem tudom – vágott közbe Jace a fejét rázva. – Lökött vagy, Mia! Először is, csak azért, mert férjhez mész, még nem fogok kevésbé aggódni miattad, vagy kevesebbet törődni veled. Ez tény, jobb, ha hozzászoksz. Másodszor, nem gondolod, hogy ha megnősültem volna már, különösen akkor, amikor még kicsi voltál, az megkönnyítette volna a helyzetet? Számodra és számomra is? Lett volna melletted egy anya is, nem csak az aggodalmaskodó, túlféltő bátyád, mint az egyetlen támaszod. Mia megállt tánc közben, átölelte Jace-t, és erősen magához szorította. – Semmit se bánok abból, ahogy felneveltél, Jace! Egyetlen dolgot sem! Csodálatos munkát végeztél, és örökké hálás leszek az áldozatokért, amelyeket értem hoztál. Jace is magához szorította Miát, még mindig a fejét csóválva. Lüke csaj. Teljesen lökött. Nem fér a bőrébe, mert hamarosan férjhez megy Gabe-hez, és most azt akarja, hogy mindenki más is ússzon a boldogságban. Isten ments! Ashsel együtt inkább lapítunk, aztán kereket oldunk. – Egyáltalán nem volt áldozat! És én sem bánok semmit. Nem jutott még eszedbe, hogy talán nem akarok megnősülni, és gyerekeket sem szeretnék? Mia durcás arcot vágott, és a táncparkett átellenes oldalára pillantott, ahol Ash és Gabe álldogáltak. – De, sajnos igen. Jace csaknem hangosan felsóhajtott. Egyértelmű volt, hogy Mia tisztában van a szexuális szokásaikkal – azzal, hogy Ashsel hármasban szerették csinálni ugyanazzal a nővel. Érthető módon nem repesett az örömtől, hogy a húga ismeri a szexuális élete intim részleteit, de hát ez volt a helyzet. És nem állt szándékában mentegetőzni az életstílusa miatt, sem a kishúgával megbeszélni ilyen dolgokat. – Játssz keményen, és élj szabadon! – mondta magyarázatképpen. Mia erre fintorgott és felszegte a fejét.

Jace kuncogott. – Ez a mottónk, Gabe-nek, Ashnek és nekem. Te kivontad Gabe-et a forgalomból. De ez nem jelenti azt, hogy Ash és én rögtön kútba ugranánk utána. Mia a szemét forgatta. – Az isten szerelmére! Úgy beszélsz Gabe-ről, mintha máris papucs lenne. Jace megköszörülte a torkát. – Fáj az igazság? Mia rácsapott a vállára. – Várj csak, míg elmesélem neki, hogy ezt mondtad! Jace újra felnevetett. – Valószínűleg ő is elismerné, hogy igazi papucs, ha rólad van szó. De ez nem baj. Szeretném, ha rendesen viselkedne veled. Ebben a pillanatban odalépett hozzájuk Ash, elkapta Miát, és a karjába húzta. – Én jövök! – közölte Ash. – Gabe mindjárt itt lesz, hogy visszaszerezzen magának, ezért gyorsan kihasználom a lehetőséget, és elviszlek egy táncra, míg a szülei lefoglalják őt. Jace előrehajolt, és homlokon csókolta Miát. – Ez a te estéd, kicsim! Szeretném, ha örökké emlékeznél rá. Érezd jól magad! Mia mosolya túlragyogott a teremben mindenkit. – Köszönöm, Jace! Szeretlek! Jace megcirógatta Mia arcát, aztán hátralépett, miközben Ash elindult a húgával a táncparketten. Kisétált a terem szélére, megállt, és a vendégsereget figyelte. Nem voltak sokan, mivel Gabe és Mia csak szűk körű partit akartak, hogy a szerelmük beteljesülését megünnepeljék. Szörnyen sziruposan hangzott, de elég volt rájuk nézni, és mindenki tudta, hogy fülig szerelmesek egymásba. Ő azért továbbra sem tudott mit kezdeni azzal, hogy a legjobb barátja elcsábította a kishúgát. Tizennégy év korkülönbség volt köztük, és nagyon is jól ismerte Gabe szexuális igényeit. Kirázta a hideg, mikor eszébe jutott az a jelenet, ahogy pár héttel korábban rájuk nyitott Gabe lakásában. Szerette volna kiverni a fejéből, mert vannak dolgok, amelyeket egy bátynak soha, de soha nem lenne szabad látnia. Még mindig aggasztotta, vajon Mia pontosan tudta-e, mibe megy bele. Bár Gabe-et kenyérre lehetett kenni, ha Miáról volt szó. Az ördögbe is, kész volt térdre ereszkedni fél New York előtt, hogy

visszaszerezze őt! Szóval Mia valószínűleg képes bármivel megbirkózni, amit csak Gabe kitalál. Eldöntötte, hogy egyszerűen nem fog ezen gondolkodni. Felsóhajtott, és a tekintetével a gazdagon feldíszített termet pásztázta. Mia volt a legfontosabb az életében, amióta a szüleik autóbalesetben életüket vesztették. Kései, becsúszott gyerek volt, de ő is és a szüleik is imádták. A haláluk azonban megváltoztatta mindkét gyermekük életét. Akkoriban ő még egyetemre járt, és nem izgatta más, csak a sör, a csajok, és a bulizás Gabe-bel és Ashsel. Egyik pillanatról a másikra felelősséget kellett vállalnia a hatéves Miáért. De Gabe és Ash is mellé álltak, és Mia valószínűleg meg is erősítette a barátságukat. Talán épp így volt a legszerencsésebb, hogy a legjobb barátja gondjaira bízta őt, miután felnőtt, és saját életet kezdett. Még hozzá kellett szoknia, hogy már nem egyedül ő gondoskodik Miáról. Nem mintha mehetnéke lett volna bárhová is, de a helyzet most egész más volt. Miának komoly kapcsolata volt, és a jövőben már nem hozzá fog fordulni a problémáival. Megkönnyebbülést kellett volna éreznie, ehelyett azonban szomorúság töltötte el, hogy a kishúgának többé már nem lesz rá szüksége úgy, mint eddig. A tekintete megakadt egy fiatal nőn, aki az asztalokról poharakat és tányérokat szedett össze. Ezen az estén már másodszorra pillantotta meg, bár nem töltött sok időt a teremben, csak időnként előjött a konyhából, hogy leszedje az asztalokat. Nem a felszolgálószemélyzethez tartozott. Nem látta őt sem előételes, sem pezsgős tálcákkal körbejárni. Fekete nadrágot, fehér inget és kötényt viselt. Hosszan nézte a nőt, mielőtt rájött, hogy mi ragadta meg a figyelmét rajta. Teljesen kívülállónak tűnt. De nem tudta volna megmagyarázni, miért gondolta ezt róla. Minél tovább bámulta, annál inkább úgy érezte, sokkal inkább a vendégek között lenne a helye, mint a személyzetben. A haja borzas kontyba volt feltűzve, mint néha Miának. Csak egy csat tartotta a szexisen összeborzolt, dús hajkoronát, amely mintha csak arra várt volna, hogy egy férfi belemarkoljon és kibontsa. Éjsötét, rakoncátlan tincsei közül néhány elszabadult és kicsúszott a nyakába. Nagyon vékony volt, nem olyan teltkarcsú, mint akik általában tetszettek Jace-nek. A csípője keskeny, a melle pici, de épp eléggé

izgatóan domborodott rajtuk a fehér ing. Mindene pici volt. Kecses. Csaknem törékeny. Mikor megfordult és Jace megpillantotta apró arcát, nagy levegőt kellett vennie. A vonásai finomak, arányosak voltak. Az arccsontjai ugyan élesebben kirajzolódtak, mintha alultáplált lenne, de még az álla is apró volt. És a szeme! Úristen, azok a szemek! Hatalmasnak tűntek az arcához képest. Ragyogó kékségük olyan sokkoló látvány volt, álcár egy tiszta, kék gleccser. Drámaian elütöttek szénfekete hajától. Lenyűgözően szép volt. Aztán elsietett, a karja megfeszült a súlyos tálca alatt, amelyre az asztalokról összeszedett edényeket pakolta. Jace a tekintetével követte, míg átért a termen, majd eltűnt a konyha lengőajtaja mögött. – Nem a szokásos választásod – mormolta mellette Ash. Jace felriadt a gondolataiból, és mikor oldalra fordult, látta, hogy Ash már befejezte a táncot. A táncparkettre pillantva nyugtázta, hogy Gabe visszaszerezte Miát, és ők ketten megint egymáshoz simulva andalogtak. Mia szeme derűsen ragyogott, amitől benne is csökkent a feszültség. Mia jó kezekben volt. Végre boldognak tűnt. – Mi a fenéről beszélsz? – rivallt rá Ashre. – A csajról, aki az asztalokat szedte le. Láttam, hogy megnézted magadnak. Basszus, valósággal levetkőztetted a tekinteteddel! Jace elhúzta a száját, de nem szólt semmit. Ash megrándította a vállát. – Benne vagyok. Dögös a kicsike. – Szó sem lehet róla! Ash felnevetett. – Lazíts! Már jó ideje nem csináltuk. Utánamegyek, és bevetem a vonzerőmet. – Ne menj a közelébe, Ash! – morogta Jace. De Ash már elindult a konyha felé, Jace pedig ott maradt, ökölbe szorított kézzel. Hogy a francba magyarázza meg a legjobb barátjának, akivel rendszeresen osztoztak a nőkön, hogy ennek az egy kilométeres közelében se akarja látni?

második fejezet

Bethany Willis megdörzsölte a combját kopott nadrágja szárán keresztül. Egy pillanatra ábrándosan behunyta a szemét, miközben a mosogató fölött állt, melybe a bálteremben összeszedett üres poharakat pakolta. Halálosan kimerült volt, és farkaséhes. A munkájában a legjobb a fizetés mellett az étel volt. Amilyen szemérmetlen bőség volt az esti partin, bizonyára jócskán akadt most is maradék, amit elvihetett. A vendégek száma egyáltalán nem indokolta a felszolgált étel- és italmennyiséget, de hát a gazdagoknak sosem kell spórolniuk. Bethany elhúzta a száját. Legalább neki rendes vacsora jut, még ha túl elegáns is az ő ízléséhez képest. Jut belőle még Jacknek is. Mikor eszébe jutott a testvére, belehasított szívébe a szomorúság és a bűntudat, mint minden egyes alkalommal, mikor Jack visszatért a városba. Mindig ezt csinálta: hónapokra eltűnt, aztán váratlanul felbukkant, mikor szüksége volt egy helyre, ahol meghúzhatja magát, ahol enni kap, és egy kis pénzhez juthat. Persze legfőképpen pénz kellett neki, noha szégyellte, hogy kérnie kell. Sosem nézett közben rá, csak lesütötte a szemét, és azt mondta: „Bethy… Szükségem lenne egy kis segítségre…” Csak ennyit mondott, ő pedig odaadta neki a pénzt, nem is tehetett mást. Utálta, ha Bethynek szólította. Pedig korábban szerette ezt a becenevét, mivel olyasvalaki adta neki, akinek sokat jelentett. Jack volt az egyetlen ember a világon, akinek számított, él-e, vagy hal-e. Az egyetlen, aki bármitől is meg akarta védeni. Bár nem voltak vér szerinti testvérek, egymáshoz tartoztak. Hogyan is fordíthatott volna hátat neki? Képtelen volt rá, soha nem tudta volna megtenni. Bethany ebben a pillanatban zajt hallott a hátsó kijárat felől, ahol a szemetet szokták kivinni az épület mögötti kis sikátorba. Mikor odanézett, megpillantotta Jacket. Ott állt az ajtófélfának támaszkodva, és fél szemmel a sikátort figyelte. Ez jellemző volt rá. Mindig készen

állt a menekülésre. Soha nem ment bele egyeden helyzetbe sem úgy, hogy el ne tervezte volna, hogyan fog majd meglépni belőle. – Bethy! – szólította meg halkan Jack. Bethany összerezzent. Tudta, hogy Jack el fog jönni. Egy szót sem szólt, csak benyúlt a kötényzsebébe, melybe az előlegként kapott bankókat tömte. Ez volt a fizetése fele, a másik felét majd a műszak végén kapja meg. Ezt odaadja Jacknek, a többiből pedig magának kell ennivalót vennie a következő keresetéig, amelyről még fogalma sem volt, mikor és hol szerzi meg. Odasietett a testvéréhez és a kezébe nyomta a pénzt. Jack elfordította a fejét, rá sem nézett, miközben elvette, csak némán begyűrte szakadt farmerja zsebébe. Látszott rajta, milyen kínos ez neki. Bethany tudta, hogy éppúgy gyűlöli ezt a helyzetet, akárcsak ő. – Köszönöm – suttogta Jack. – Jól vagy? Van hol aludnod ma este? Bethany még nem tudta, hol tölti az éjszakát, de ezt nem akarta elárulni, így hát füllentett. – Igen, van. Jack megkönnyebbülten bólintott. –Jó. Már rajta vagyok az ügyön, Bethy. Hamarosan szerzek egy helyet kettőnknek. Bethany lemondóan megrázta a fejét. Jack mindig ezzel jött, de tudta, hogy sosem váltja be az ígéretét. Jack odahajolt hozzá és homlokon csókolta. Bethany egy pillanatra behunyta a szemét, és elképzelte, hogy valahol másutt van, és ez az egész meg sem történik. Csakhogy ennek semmi értelme sem volt. Ez volt az élete, és bármi mást kívánni olyan reménytelen próbálkozás lett volna, mint megborotválni egy léggömböt. – Majd kereslek! – mondta Jack, és kilépett az ajtón. Bethany bólintott. Miközben Jack alakja lassan beleolvadt a sikátor árnyaiba, még utána szólt. – Légy óvatos! Jack félmosolya épp olyan komor volt, mint az éjszaka sötétje. – Mindig az vagyok, kicsim. Miközben nézte, ahogy Jack eltűnik, Bethany torkát egyre erősebben fojtogatta a düh, holott tudta, hogy a harag… nem viszi előrébb. A kurva életbe! Ökölbe szorította a kezét, ellazította, majd újra összeszorította. Úrrá lett rajta a reménytelenség és a kétségbeesés. Hiába próbált ellenállni, ebben a harcban nem győzhetett. Állandóan megküzdött ezzel, minden egyes nap.

Csak felejteni akart. Egy kis időre azt érezni, hogy minden jól van, és minden megoldható. Jobb színben akarta látni a dolgokat, még ha csak pár órára is. Csakhogy nem térhetett vissza a korábbi helyzethez. Túlságosan is sokat küzdött azért, hogy kikecmeregjen belőle, és mindent feladott, mindent elvesztett közben. Sokak szemében ez is egy újabb ok lett volna arra, hogy visszaessen. De erősnek kellett lennie. Ő már nem a régi Bethany volt. – Ő a barátod? Bethanyt meglepte a háta mögül hallatszó, szenvtelen kérdés. Sebesen megfordult, és a szíve őrülten kalapálni kezdett, mikor észrevette a konyha átellenes oldalán álldogáló férfit, aki épp őt bámulta. Az egyik gazdag fickó volt a partiról. Nem is csak egy a vendégek közül, hanem valami nagykutya. Látta őt a díszvendégekkel jópofizni. Ráadásul észbontóan jó pasi volt. Elegáns, kifinomult, mintha csak most lépett volna ki egy luxuscikkeket reklámozó színes magazinból. Egy olyan világból, amelyhez neki köze sem volt. A férfi lazán zsebre vágta a kezét méregdrága öltönynadrágjába, és még mindig őt mustrálta, szemérmetlenül és arrogánsan. Hamisan zöld szemével végigmérte őt, mintha azon gondolkodna, elég jó lesz-e neki. Mégis mire? Hogy elcsábítsa? Micsoda nevetséges gondolat! Bethany sosem rajongott a szőke férfiakért, csakhogy ennek a férfinak nem átlagos szőke haja volt. Legalább négy árnyalatban ragyogott, a világosbarnától a búzaszőkéig. Olyan arcátlanul jóképű volt, hogy szinte fájt ránézni. – Nem válaszolsz? – kérdezte a férfi szelíden. Bethany némán rázta a fejét, mire az idegen furcsamód elnevette magát. – Ez azt jelenti, hogy nem válaszolsz a kérdésemre, vagy nem a barátod? – Nem a barátom – suttogta Bethany. – Hát ez kurva nagy szerencse! – felelte a fickó vigyorogva. Bethany meglepetten nézett rá, majd összehúzta a szemét, mikor a férfi elindult feléje. Gyorsan ellépett előle, nehogy sarokba szorítsa az ajtónál. Még nem léphetett le, tehát a menekülés szóba sem jöhetett. Szüksége volt a bére másik felére, és a maradékokra is.

Csakhogy a férfi egyre közelített. Bethany szíve már a torkában dobogott, és a hátsó kijárat felé sandított. Hirtelen már az sem érdekelte, kifizetik-e. – Hogy hívnak? – kérdezte az idegen. Bethany gyanakvóan pillantott fel rá. – Számít ez? A férfi egy pillanatra megtorpant, és oldalra billentette a fejét. – Igen, számít. – Miért? – kérdezte ijedten Bethany. – Mert mi nem szoktunk olyan nőkkel lefeküdni, akiknek még a nevét se tudjuk – bökte ki az idegen. A szentségit! Az ismeretlen egyetlen mondatában annyi vérlázító részlet volt, hogy Bethany azt se tudta, hol kezdje a választ. Ösztönösen feltartotta a kezét, nehogy a férfi még közelebb jöhessen hozzá. – Mégis miről beszél? Ki az a mi? Én nem fekszem le senkivel. Sem magával, sem mással, senkivel. Kizárt dolog – felelte Bethany határozottan. – Jace téged akar. – Ki a franc az a Jace? – És én is úgy döntöttem, hogy akarlak. Bethany alig tudta féken tartani kitörni készülő dühét. Összeszorította a fogait, és támadásba lendült. – Nem tűröm a munkahelyi szexuális zaklatást! Panaszt fogok tenni, és már itt sem vagyok. De meglepetésére az idegen csak vigyorgott és kinyújtotta a kezét, hogy megérintse az arcát. – Higgadj le, szépségem. Nem zaklatlak. Csupán ajánlatot teszek. Nagy különbség. – Maga szerint – felelte gúnyosan Bethany. A férfi erre megrándította a vállát, mintha cseppet sem érdekelné, hogy elfogadja-e az ajánlatát. – Ki az ördög az a Jace? És ki maga? Nem szokás úgy ajánlatot tenni egy nőnek, hogy még csak be sem mutatkozik. És még fennakad azon, ha nem tudja egy nő nevét, mielőtt lefekszik vele? Mégis mi a fenét képzel? Azt se tudom, kiféle-miféle. A férfi felnevetett, olyan lágyan és könnyedén, hogy Bethany legszívesebben örökké ezt a hangot hallgatta volna. Aztán hirtelen eluralkodott rajta a féltékenység. Ennek az embernek nem voltak problémái. Semmiért sem fájt a feje, az egyeden gondja az volt, hogy kit fektessen le legközelebb.

– Ash vagyok. Jace pedig a legjobb barátom. Bethany szúrós szemmel nézett rá. – És mindketten engem akarnak. A férfi bólintott. – Igen. Ez nem szokatlan nálunk. Osztozunk a nőkön. Hármasban szeretjük csinálni. Próbáltad már? Mert ha nem, akkor kezeskedem, hogy felejthetetlen élményben lesz részed. Bethany orrlyukai kitágultak dühében. – Igen, próbáltam. Semmi különös. A férfi szemében furcsa fény csillant. Bethany érezte, hogy meglepte, de annyi baj legyen. Megérdemelte a visszavágást, miután ilyen pofátlan ajánlattal környékezte meg. – Akkor nem a megfelelő férfiakkal csináltad – felelte a férfi rezzenéstelen arccal. – Ash! A hang olyan erővel robbant be a konyha csendjébe, hogy Bethany rémülten kapta fel a fejét. Megpillantotta a konyha ajtajában álló másik férfit. Sötétbarna szemének átható pillantásával képes lett volna felnyársalni Asht. Nyilvánvalóan dühös volt, bár ez a barátját egyáltalán nem zavarta. Bethanyt azonban foglalkoztatni kezdte a dolog. Már a bálteremben is észrevette, hogy ez a férfi éhesen figyeli, miközben leszedte az asztalokat. Megérezte a pillantását. Kétszer is. Úgy nézte, mint aki a puszta tekintetével meg tudná baszni, amitől Bethanynek lángolt a bőre és futkosott a gerincén a borzongás. Kettőjük közül Ash volt a laza, vagány, gazdag, léhűtő típus, de ez a férfi… Mintha szöges ellentéte lett volna. Erőt sugárzott. Bár ez a kifejezés közel sem adta vissza a jelenséget. Látszott rajta, hogy igazi rosszfiú. Bethany jól ismerte ezt a típust, sok hozzá hasonlóval találkozott, mióta az utcán élt. Hirtelen bevillant az agyába, hogy inkább játszana orosz rulettet magával az ördöggel, mint hogy hagyja, hogy ez a férfi ilyen mohón bámulja. Sötétbarna haja volt, sötétbarna szeme, a bőre pedig bronzos árnyalatú. De nem az az olcsó szoláriumbarna, amilyet a metroszexuális fiúkákon látni. Volt benne valami nyerseség, noha róla is lerítt a gazdagság és az elegancia, akárcsak a barátjáról. De míg Ash a gazdagságba beleszületettek végtelen arroganciájával bírt, a másik férfin látszott, hogy ő valószínűleg megdolgozott a vagyonáért. Nem volt olyan laza és önhitt, mint aki csak ezt az életet ismeri.

Talán nevetséges volt már a feltételezés is, de Bethanynek ez jutott róla az eszébe. Volt valami különleges ebben a férfiban. Valami, amitől kitűnt a gazdagok felszínes tömegéből, és ami még Bethanynek is szemet szúrt. – Jace! – válaszolta kedélyesen Ash. – Hadd mutassam be neked… – Ash elhallgatott, és kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Bethanyt – bökte ki vonakodva. Basszus, basszus, basszus! Ő lett volna a másik férfi az édes hármashoz? Ash legjobb barátja? Aki azt az arcátlan ajánlatot tette, amelyről a barátja beszélt? Jace összeszorította a száját és közelebb jött. Bethany ösztönösen hátrálni kezdett. – Óvatosan, még megijeszted! – figyelmeztette Ash. Bethany meglepetésére Jace ekkor megtorpant és egyet hátralépett, de még mindig szigorúan bámulta Asht. Legalább nem őt. – Mondtam neked, hogy ne csináld – szólt oda Ashnek halk, de ingerült hangon. – Én viszont nem hallgattam rád – válaszolta közönyösen Ash. Bethany teljesen össze volt zavarodva. Am ekkor Jace feléje fordult, és volt valami a tekintetében, amitől elállt a lélegzete: őszinte kíváncsiságot látott tükröződni a szemében. Nem úgy nézett rá, mint egy férfi, aki csak meg akar baszni egy nőt. Ez valami más volt, amit Bethany nem tudott értelmezni. Pedig a férfi egész este őt bámulta. Tudta, hiszen a szeme sarkából ő is figyelte. – Sajnálom ezt az egészet – szabadkozott Jace. – Az ajánlathoz vacsora is jár? – bökte ki felbátorodva Bethany. Persze azon nyomban halálra is rémült saját szavaitól. De abból, ahogy az a férfi az előbb ránézett, tudta, hogy nem szalaszthatja el őt. Ma este nem. Csupán egyetlen olyan éjszakára vágyott, amelyet az élet szebbik oldalán tölthet. Ahol melegség öleli körbe, és ahol nem történnek rossz dolgok. Egy éjszakára el akart felejtkezni Jackről, és a vele járó problémákról. Tudta, hogy Jace ezt nyújthatná neki, és ha ez azzal jár, hogy el kell viselnie Asht is, ám legyen. Nem akart kisétálni innen úgy az éjszakába, hogy a konyhán kívül csalt a sötétség és a hideg várta.

– Tessék? – kérdezett vissza meglepetten Jace, mint aki nem jól hall. Kérdőn összehúzta a szemöldökét, amitől még áthatóbb lett a pillantása, és Bethany már úgy érezte, mintha a veséjébe látna. Tétován Ashre mutatott. – A barátja azt mondta, hogy édes hármast akarnak. Csak megkérdeztem, hogy az ajánlathoz jár-e vacsora is. – Nos, megoldható – felelte Ash kissé durcásan. – Akkor jó – vágta rá Bethany, még mielőtt Ash meggondolhatta volna magát. Bethany tudta, hogy orbitális hülyeséget csinál. Tisztában volt vele, hogy talán ez lesz élete legnagyobb baklövése, de már nem volt visszaút. – Csak előbb még befejezem a dolgom – közölte idegesen a férfiakkal. Jace ott állt vele szemben, és némán nézte, le sem vette róla a szemét. Nem nézett sem a barátjára, sem másfelé, a tekintete vákuumként tapadt Bethanyre. – Erre semmi szükség – felelte Ash. – Bármikor abbahagyhatod a munkát. De Bethany a fejét rázta. – Csak akkor kapom meg a bérem másik felét, ha a műszak végéig maradok. – A partinak már úgyis vége. Majd én kifizetem a másik felét – erősködött Ash. Bethany meghökkent, hátrált egy lépést és az arcvonásai megkeményedtek. Konokul rázta a fejét. – Meggondoltam magam. – Mi a franc? – csattant fel Ash. Jace még mindig egy helyben állt és némán figyelte, amitől Bethany hátán futkosott a hideg. Talán mégis jobb lenne most eliszkolni a hátsó kijáraton… – Nem vagyok árucikk – jegyezte meg Bethany halkan. – Nem kellett volna vacsorát kérnem. Maguk szexet akarnak cserébe, én pedig pénzért nem fekszem le senkivel. Bethany szívébe belehasított a fájdalom. Eszébe jutottak a régi, nem fakuló rossz emlékek, a döntései, és azok következményei. Minden összemosódott a szeme előtt, és a reménytelenség érzése leereszkedett rá, mint egy sötét, áthatolhatatlan bura. Csak egyetlen napra vágyott, amelyet a fényben tölthet. Csupán egy napra! De a gazdagok csillogó világát nem neki találták ki, soha nem is tartozhatna közéjük, még rövid időre sem.

Jace halkan káromkodott. Hosszú percek óta ez volt az első hang, amely elhagyta a száját. Aztán dühösen összeszorította az ajkait. Ash felé fordult, és Bethany ekkor rájött, hogy nem őrá, hanem a barátjára dühös. Méghozzá nem is kicsit. – Megmondtam neked, hogy ne csináld ezt – morogta Jace. – Bazdmeg, öregem, ez egyszer igazán hallgathattál volna rám. A helyzet kezdett egyre kínosabbá válni. Úgy tűnt, hogy Ash forszírozta ezt az egészet, Jace nem is akart ajánlatot tenni neki, és a legkevésbé sem gondolt arra, hogy az ágyába vigye. Kerülhetett volna ennél megalázóbb helyzetbe? – Vissza kell mennem dolgozni – szólt Bethany, és sietősen elindult, miután a bálterembe vezető ajtó végre szabaddá vált előtte. Ebben a pillanatban azonban szembetalálta magát Jace-szel, aki sebesen az útjába állt. Olyan közel volt hozzá, hogy Bethany érezte az arcszesze illatát és a testéből áradó forróságot. Olyan csodálatos érzés járta át, hogy legszívesebben valami őrültséget tett volna, és odabújt volna a férfihoz, csali hogy a bőrén is érezhesse ezt a finom melegséget. Jace ekkor megérintette az állát és felemelte az arcát, hogy a szemébe nézhessen. Olyan gyöngéden ért hozzá, hogy Bethany elfelejtett ellenkezni. – Befejezheted a munkád. Megvárunk, és azután megvacsorázunk. Van valami kívánságod, amit ennél? Szeretnél étterembe menni, vagy a lakosztályban vacsorázzunk? A szavai lágyan, bizalmasan csengtek. Közben végig Bethany szemébe nézett, szinte hipnotizálta. A lány még arról is elfeledkezett, hogy nem is akart ágyba bújni kettőjükkel. Zavarba is jött a helyzettől, és lehajtotta a fejét. Végignézett magán, kopottas ruháján, és eszébe jutott, hogy nincs is hová mennie átöltözni. Még ruhája is alig akadt, de olyan biztosan nem volt, amely méltó lett volna egy olyan étteremhez, amibe ezek ketten hajlandóak lettek volna betenni a lábukat. Megköszörülte a torkát. – A lakosztályban jó lesz, és mindegy, mi a vacsora. Ha meleg és finom, megeszem. Csak semmi ínyencség. Valójában egy jó hamburgerre vágyom. Sült krumplival. Szó szerint ölni tudott volna érte ebben a pillanatban. – És narancslével – tette hozzá gyorsan.

– Hamburger, sült krumpli, narancslé. Semmi akadálya – felelte Jace, majd az órájára nézett. – A vendégek negyedórán belül hazamennek. Menyi időre van még szükséged, hogy befejezd a munkád? Bethany pislogott. – Hát, nem biztos, hogy mindenki rögtön hazamegy. Sokan azután is maradnak, hogy a díszvendégek elmentek. Különösen, ha van mit enni és inni… Jace félbeszakította. – Tizenöt perc, Bethany, és üres lesz a bálterem. Bethany látta rajta, hogy nem a levegőbe beszél, és nyugodtan készpénznek veheti, amit mond. – Mennyi időre van szükséged, hogy elkészülj? – kérdezte újra Jace, már türelmetlenebbül. – Kábé fél óra – felelte bátortalanul Bethany. Jace ekkor újra megérintette. Gyöngéden megcirógatta az arcát, majd a homlokába lógó, kibomlott hajtincsekkel babrált. – Akkor fél óra múlva találkozunk – köszönt el Jace.

harmadik fejezet

Bethanynek huszonöt percbe telt rájönni, hogy elment az esze. Ekkor már tudta, hogy hatalmas hibát követ el. Megmosta a kezét, aztán megtapogatta a zsebét, hogy érezze az összehajtogatott bankjegyeket. A konyha üres volt, a személyzet java már hazament, kivéve a takarítókat. Szerencsére neki ezt már nem kellett, ő elvégezte a munkáját. Egy pillanatra megtorpant, és habozva nézett a sikátorba vezető ajtóra, aztán a konyha kijáratára, amely Jace-hez és Ashhez vezetett. Jace igazat mondott. A bálterem tizenöt percen belül kiürült. Bethany nem tudta, hogy sikerült ezt elérnie, de hát olyan férfinak tűnt, aki mindig eléri, amit akar. Már csak az ajtó választotta el egy forró éjszakától és a finom vacsorától. A sikátor ajtaja kivágódott, mikor az egyik takarító elindult kifelé egy szemeteszsákkal. A beáramló hűvös fuvallat Bethany csontjáig hatolt. Megrázkódott és a karja libabőrös lett. Ez volt a másik lehetőség. Hideg. Magány. Egy újabb, bizonytalanságban töltött éjszaka. Mindezt figyelembe véve a másik ajtó tűnt az egyedüli logikus választásnak. Feltápászkodott a pultról, amelyre eddig támaszkodott, és elindult a kijárat felé. Mikor elérte az ajtót, nagy levegőt vett és kilépett rajta. Jace ott állt és rá várt, zsebre tett kézzel, a falnak dőlve. Azon nyomban észrevette őt, és a pillantása éppúgy átjárta Bethany minden porcikáját, mint az előbb a hűvös levegő. Csakhogy ezúttal nem jeges borzongás töltötte el. A forróság futótűzként áradt szét a vénáiban. – Kész vagy? – kérdezte Jace. Mielőtt még Bethany válaszolt volna, ellökte magát a faltól és már ott is volt mellette. A kezét a lány nyakára tette, és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a tarkója finom, érzékeny bőrét. A mindenségit, ennek a férfinak még az érintése is halálos volt. – Ash felment a lakosztályba, hogy megrendelje a vacsorát.

Bethany felemelte a fejét, először nézve egyenesen Jace szemébe. – Szóval itt maradunk? Jace szája szegletében mosoly bujkált. – Enyém a szálloda. Ma éjszakára itt is épp olyan jó lesz, mint bárhol másutt. Övé a szálloda! Nem mintha Bethany nem lett volna tisztában azzal, hogy Jace és Ash fényévekre vannak tőle, de ahogy Jace kimondta, hogy övé a szálloda, csak megerősítette abban, hogy inkább a hideget kellett volna választania az átmeneti meleg helyett. – Erre nem voltam felkészülve – hebegte Bethany, miközben a lifthez mentek. – Nincs ide illő ruhám, sem… Holmim. Legszívesebben felnevetett volna, olyan abszurd volt ez a beszélgetés. Még ha tudta volna előre, akkor sem készülhetett volna fel, hiszen semmije sem volt a reményen kívül, hogy a következő nap kicsit jobb lesz, mint az előző. Jace szája újra mosolyra húzódott, és a szeme csillogott, miközben a lifthez kísérte. – Nem lesz szükséged ruhákra, semmi más holmira. Bethany keze remegett, a térde elgyöngült, miközben beléptek a liftbe. Ez volt az utolsó esélye, hogy hátat fordítson. Jace előredőlt, hogy megnyomja a legfelső emelet gombját. Az ajtó még nyitva állt. Könnyű lett volna kilépni rajta és azt mondani, meggondolta magát, majd eltűnni a hideg éjszakában, az ő mindennapi valóságában. Jace hirtelen ránézett, olyan átható pillantással, mintha csak olvasna a gondolataiban. Egy hosszú percig csak figyelte, és közben lenyomva tartotta a földszint gombját. Mivel Bethany nem mozdult, kiegyenesedett és a lift hátsó falának dőlt, még mindig a lányt figyelve, miközben bezáródott az ajtó. – Ideges vagy – mondta, le sem véve a szemét Bethanyről. Bethany megrántotta a vállát, mire Jace megint elmosolyodott. Gyilkosan szexis mosolya volt. Nem olyan könnyed és elbűvölő, mint Ashnek. Ash úgy mosolygott, mintha ez lenne a legtermészetesebb arckifejezése. Mint aki pontosan tudja magáról, hogy ő az a szívdöglesztő szépfiú, akinek a nők a lába elé omlanak. Bethanynek az volt a benyomása, hogy Jace nem az a mosolygós típus. Sokkal komolyabbnak tűnt Ashnél. És ha őszinte akart lenni magához, el kellete ismernie, hogy titokzatos, rosszfiús karaktere pontosan az volt, amire mindig is vágyott. Vele biztonságban érezhette volna magát éjjel. Olyan férfi volt, aki mellett egy nő védve érzi magát. – Semmi ok az idegeskedésre – mormolta Jace, mikor a lift megállt.

Mikor Bethany elindult kifelé, Jace kitette elé a kezét, hogy megállítsa, aztán a karjába húzta. Bethany a mellkasához simult, és ahogy Jace lehajolt, csaknem összeért a szájuk. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy az arcán érezte a férfi szapora lélegzetvételét. – Bethany, semmi ok az idegeskedésre – ismételte meg Jace, az ajkával csábítóan körözve Bethany szája fölött. Végighúzta á mutatóujját Bethany arcán, le egészen a szája sarkáig. Ekkor a liftajtó megmozdult, mivel már túl régóta nyitva állt, de Jace nem törődött vele. Csakis rá figyelt, olyan pillantással, mintha belelátna a fejébe, vagy legalábbis ezt akarná elérni. – Jól vagyok – suttogta Bethany. Jace erre elmosolyodott. Igazi mosoly volt. Nem olyan félmosoly, mint mikor mosolyogni készült vagy épp ellenállt a késztetésnek. Valódi, széles, fogvillantós mosoly volt. És milyen szép fogai voltak! Tökéletesen szabályosak. Vakítóan fehérek. Amilyennek egy igazi egymillió dolláros mosolynak lennie kell. Amúgy is minden tökéletes volt rajta, tetőtől talpig. Iszonyatosan távol állt Bethanytől. Olyannyira nem voltak egy súlycsoportban, hogy az már nem volt vicces. Bethany fejében peregni kezdtek a filmkockák a Micsoda nő!-ből. Aztán eszébe jutott Hamupipőke. Egy egyéjszakás tündérmese. Csakhogy tisztában volt vele, hogy neki esélye sincs a happy endre. A meséket jó olvasgatni. Jó álmodozni arról, hogy valóra válnak. Ám a valósághoz semmi közük. Legalábbis olyan lányokkal nem történnek meg, mint ő. Most megkapja az egy éjszakáját, aztán holnap visszatér ahhoz, ami a legjobban megy neki. Egyik napról a másikra élni. Megbirkózni a nehézségekkel. Túlélésre játszani. Jace maga elé tessékelte, és mikor Bethany kilépett a liftből, mellélépett, majd szorosan átkarolta a derekát. Csodás érzés volt. Túlságosan is kellemes. Könnyű volt belemerülni az álmodozásba. Csakhogy semmit nem számított ennek a férfinak. Csak le akarta fektetni. Bethany pedig melegségre vágyott, ennivalóra, és a lehetőségre, hogy egy időre elfeledkezhessen nyomorúságos kis életéről. Ez volt az alku, amelyet kész volt elfogadni. Egy perccel később Jace kitárta előtte a luxuslakosztály ajtaját. Bethany megtorpant az ajtóban, mikor megpillantotta Asht, amint épp tányérokat tett a magasfényű étkezőasztalra. Három főre volt terítve, és

egyértelmű volt, hogy ő fog középen ülni. Az asztal közepén ott állt a narancslé egy pohárban, mellette a tányéron a hamburger és a sült krumpli, a két másik tányéron pedig hatalmas steakek. Mikor Bethany megérezte az étel illatát, a gyomra összeugrott. Majd' éhen halt, és még soha életében nem érzett ehhez foghatóan ínycsiklandó illatot. Ash ránézett a szokásos laza mosolyával, a szeme elbűvölően csillogott. – Vacsorázhatunk? De még mennyire! Bethanynek már valósággal kopogott a szeme. Próbált higgadtan bólintani, nehogy rávesse magát az asztalra, és elkezdje szétmarcangolni azt a hamburgert. Jace a hátára tette a kezét, és odavezette az asztalhoz. Bethany összekulcsolta az ujjait, hogy leplezze a keze remegését. Aztán leült a székére, és közelebb húzta magát az előtte álló, istenien illatozó ételhez. Lazán emelte fel a poharát, mintha nem is lenne farkaséhes, és alig bírná ki, hogy ne kezdjen rögtön falni. Ivott egy kortyot a narancsléből, de letette a poharat, mikor a savas ital belemart üres gyomrába. Talán mégiscsak jobb lesz az étellel kezdeni. A hamburger, a sült krumpli, de még a narancslé is luxus volt számára, és minden falatot, minden kortyot ki akart élvezni. Mikor Jace és Ash leültek mellé az asztalhoz, felvett egy szem sült krumplit, beletunkolta a tányérja melletti kis tálkában lévő ketchupba, és bekapta. – Biztos nem kérsz egy kis steaket? – kérdezte Ash a tányérja felé biccentve. Mikor Bethany rápillantott a jókora hússzeletre, a szájában összefutott a nyál. És az az illat! Ez az isteni aroma csaknem megőrjítette. – Hát… – bökte ki habozva. Ash erre szó nélkül levágott egy darabot a steakjéből, és a villájával átemelte Bethany tányérjára. Picit nyersebb volt a hús, mint szerette, de mit számított? Az sem érdekelte, milyen az íze. Fő, hogy ennivaló volt. – Köszönöm – mormolta maga elé. Vacsora közben végig magán érezte Jace pillantását, ezért nagyon óvatosan és lassan evett, nehogy túl falánknak tűnjön. Minden falatot alaposan megrágott. Közben megitta a narancslevét is, és hálás volt, mikor Ash újratöltötte a poharát.

Mindent meg akart enni, de a gyomra tiltakozott. Régóta nem lakott félig se jól, és sokkal kisebb adagokhoz volt szokva. A gyomra már nem tudott többet befogadni, pedig még csak a hamburger felét ette meg, és pár falatot a steakből. – Nem sokat ettél – jegyezte meg Jace, mikor Bethany eltolta magától a tányért. – Korábban már csipegettem a parti alatt – füllentette. – De nagyon finom volt, köszönöm. Jace hosszan nézte, amitől Bethany fészkelődni kezdett zavarában. Nem tűnt úgy, mintha hinne neki, de legalább nem firtatta a kérdést. Miért is érdekelné, hogy evett-e vagy sem? Azért volt itt, hogy szexeljenek. Csak az igényüket altatták kielégíteni, de hogy miért éppen vele, azt sosem fogja megérteni. Hiszen kétsége sem volt afelől, hogy bármelyik nőt ágyba vihették volna, akit csak akartak. Olyan válogatósak lehettek volna, amennyire csak kedvük tartja. – Tudnod kell pár dolgot – szólalt meg Ash. Bethany ránézett, és már nem látta rajta azt a csibészes, elbűvölő nézést. A tekintete komoly volt. Olyan szenvedélyesen parázslott, hogy Bethanynek elállt a lélegzete. Ebben a pillanatban Ash épp úgy nézett, ahogy Jace. Titokzatosan és veszedelmesen. Ami furcsa is volt, mivel eddig eszébe sem jutott Ashről, hogy veszélyes lehet. – Az ágyban mi irányítunk. Azt csinálod, amit mi mondunk. Gondoskodunk rólad. Kielégítjük az igényeidet. Nagyon is odafigyelünk arra, hogy neked jó legyen. De a mi kezünkben van az irányítás. Ha gondod van ezzel, meg kell mondanod, mielőtt még belekezdünk. Bethany testét erőteljes bizsergés járta át. Vajon Ash viccelt? Elfojtotta magában a zsigeri reakciót, és próbálta átgondolni a válaszát. Nos, ha egy éjszakán át gondoskodnak róla, az egyáltalán nem elrettentő. Átadni az irányítást egy éjszakára, és nem gondolkodni, nem csinálni semmit, semmi mással nem törődni, csak élvezni? Ez sem okozhatott gondot. De tudnia kellett, pontosan mit is foglal magában az egyezség, és mennyire perverzek ezek ketten. – Azt hiszem, ez attól függ, mit akartok tőlem – felelte halkan. – Semmi olyasmibe nem megyek bele, amivel kockára tenném az életem. Jace összehúzta a szemöldökét, és haragosan nézett Ashre. – Most halálra rémisztetted, haver. Mondtam neked, hogy ezt bízd csali rám.

– Joga van tudni, mibe megy bele – felelte Ash nyugodt hangon. – Nem hazudtam neki, és nem akarom félrevezetni. – Ezt értékelem – jegyezte meg gunyorosan Bethany. Jace a keze után nyúlt, és összekulcsolta az övéivel az ujjait. Ez annyira… Kedves volt. És egyáltalán nem illett veszedelmes és titokzatos pillantásaihoz, amelyeket feléje küldött. Tőle inkább várta volna azt, amit Ash az előbb elmondott. Hogy ő diktál, különben le is út, fel is út. – Nem fogunk bántani, Bethany. Ash úgy érti, hogy szeretünk mi irányítani. Szeretjük… a feltétlen engedelmességet. Szó sincs róla, hogy ennek az éjszakának kizárólag erről kell szólnia. Csak azért mondjuk, hogy tisztában legyél vele. – Értem – felelte lágyan Bethany. – És? – kérdezett vissza Jace. – És mi? – Ez megfelel neked? El tudod fogadni? Bethany nagy levegőt vett, és bólintott. – Megfelel. – Akkor basszunk! – vágta rá Ash, – Ha már befejeztük a beszélgetést, rátérhetnénk a meztelen részre? – Ash! – Jace úgy mondta ki a nevét, mintha figyelmeztetni akarná. Aztán Bethany felé fordult, az ujjai még mindig a kezén pihentek. – Menj be a hálószobába. Használhatod a fürdőt, hogy felfrissítsd magad, vagy bármire, amire szükséged van. Aztán vetkőzz le, és várj ránk az ágyban. Ahogy Jace ezeket a mondatokat suttogta, közel a bőréhez, Bethany minden porcikája zsibongani kezdett. Ez a pasi tényleg halálosan izgató volt. Egyszer csak ráeszmélt, hogy szó nélkül engedelmeskedik az utasításainak, és felállt a székéből. A keze kicsúszott Jace kezéből, mikor hátralépett, aztán megfordult, megszakítva a szemkontaktust, és elindult a hálószobába.

negyedik fejezet

Bethany az ágy közepén ült, pucéran, a takaróba burkolózva, hogy eltakarja meztelenségét. Jace lépett be először, és azonnal rászegezte a pillantását. Ash követte, és máris az ingéhez nyúlt, hogy kigombolja. Miközben Ash már vetkőzött, kétséget sem hagyva afelől, mire készül, Bethany pillantása Jace-re tapadt. Megtörhetetlen, csendes áhítattal figyelte, ahogy az orrlyukai kitágultak, az állkapcsa megfeszült. A szobában volt egy csaknem meztelen, pompás férfi, ő viszont nem tudta levenni a szemét a teljesen felöltözött másikról. Annyira kívánta, hogy szinte már fájt. – Vedd le a takarót! – mondta lágy hangon Jace. – Látni akarlak. Bár a hangja szelíd volt, az utasítás nagyon is határozottan hangzott. Bethany bele is borzongott. Remegő kezével óvatosan letolta magáról a takarót a derekáig, szabaddá téve a mellét a férfi éhes pillantása előtt. – Térdelj fel! – folytatta Jace. – Tüntesd el a takarót. Mindenedet látni akarom. Ha lenne egy kis esze, félne ettől a férfitól. A helyzettől. Meggondolatlanság volt belemenni ebbe, csak hogy enyhítse a magányát és egy kis időre elmeneküljön a valóság elől. Senki sem tudta, hogy itt van, ennek a két férfinak a markában. Senki sem törődött vele. Azt se venné észre senki, ha egyszerűen eltűnne. Kivéve Jacket, de ő honnan is tudná? Nem mondott neki mást, csak hogy van hol aludnia az éjjel, ami akkor még hazugság volt. – Kétségeid vannak? Bethany felnézett, és látta, hogy Jace fürkészőn figyeli, de az arckifejezését nem tudta értelmezni. A pillantása Ashre esett, aki ott állt Jace mellett, meztelenül, gyönyörűen, álló farokkal. Mikor visszanézett Jace-re, észrevette, hogy fintorog, mint akinek nem tetszik, hogy nem rá figyel. Bethany szája kiszáradt, ezért megnyalta az ajkait, aztán megrázta a fejét. – Nem. Megint hazudott. Rengeteg, és még annál is több kétség motoszkált a fejében, de emlékeztette magát arra, hogy ma éjjel csak felejteni akart,

egy különleges bódítószer segítségével. Csak melegségre vágyott. Egy percnyi nyugalomra. Túl sokat kért volna? Jace az ágy felé indult, miközben Bethany feltérdelt, és hagyta, hogy a takaró teljesen lehulljon róla. Mikor Jace az ágy széléhez ért, megragadta Bethanyt, magához húzta és megcsókolta, forró ajkaival vadul tapadva a szájára. Bethany behunyta a szemét és átadta magát az érzésnek. Elgyöngült a férfi erős karjaiban. A levegő sistergett körülöttük. Annyira kívánták egymást, hogy szinte tapintható volt, és a vágyuk egyre csak fokozódott. Jace nyelve behatol: a szájába, bársonyosan, lágyan, melegen körözve az övén. Bethany a lelke mélyéig ható megnyugvást érzett. Jace a karját simogatta, és még szorosabban ölelte magához, miközben szenvedélyes csókjaik hangja betöltötte a teret, elbódítva Bethany érzékeit. Ash is közelebb jött, egy pillanatra elvonva Bethany figyelmét. Végigsimított Bethany meztelen hátán, és az ágy besüppedt, mikor mögé térdelt. Bethany Jace mellkasának feszült, de mikor megérezte Ash meleg ajkait a nyakán, újra ellazult. Ash érintése finom volt, nem akarta lerohanni. Úgy tűnt, nincs kifogása az ellen, ha Jace a kezdeményező. Mikor Jace elengedte, Bethany ajkai még bizseregtek heves csókcsatájuk nyomán. Jace lenézett rá, sötét pillantásával szinte felperzselte a bőrét. Bethany lélegzete is elállt, a mellkasa megfeszült a várakozástól. Ash gyöngéden simogatta a vállát, érezte az ajkait a nyakán, de csakis Jace-re tudott figyelni, és izgatottan várta a pillanatot, mikor teszi végre a magáévá. Érezni akarta a kezét a testén. Az ajkait a bőrén. Megtapasztalni, ahogy betölti, és a testével betakarja. Olyan férfi volt, aki mindig gondoskodik arról, hogy a mellette lévő nő biztonságban érezze magát. Bethany pedig semmi másra nem vágyott jobban, mint biztonságra. Miközben Ash újra végigsimított Bethany karján, majd kicsit határozottabban megragadta a vállát, Jace elkezdte kigombolni az ingét. Ash hátrahúzta Bethanyt, és magához ölelte, miközben Jace levetkőzött. Bethany ölében elindult a finom bizsergés, miközben Ash testének melege körbeölelte. Ash végigsimított a hasán és a kezébe vette a melleit. A tenyerével gyúrni kezdte a kis dombocskákat, és a

hüvelykujjával dörzsölte a mellbimbóit, amelyek azonnal megkeményedtek és felágaskodtak. Bethany hirtelen nagy levegőt vett, mikor Jace nadrágja a földre hullott, és ott állt előtte egy szál fekete bokszeralsóban. Szűk alsója ráfeszült izmos combjaira, és kirajzolódott benne a keményen dudorodó farka. Ijesztően és megdöbbentően gyönyörű férfi volt, akihez hasonlót még soha életében nem látott. Ash és Jace. Világos és sötét. Két teljesen különböző egyéniség. Jace némán nézte, a tekintetével csaknem felfalva őt, miközben az alsónadrágja derekához nyúlt. Bethany el is feledkezett a levegővételről. Arról is, hogy Ash kényezteti a melleit. Jace farka kibújt az alsónadrágból, és vaskosan, vágytól lüktetve meredt előre. Jace feléje lépett, lehajolt, egyeden határozott mozdulattal kiszabadította Ash öleléséből, és magához szorította. Bethany valósággal lebénult, mikor a bőrük egymáshoz simult. A térde alig ért a matrachoz, miközben Jace felemelte és átölelte, hogy megcsókolja. Szorosan és erősen tartotta, egyik kezével birtoklón megmarkolva a fenekét, a másik kezével a lapockáját. A mellei Jace izmos mellkasának feszültek, és azonmód elfeledkezett Ash kezeiről, amelyek az előbb lágyan cirógatták és izgatták a mellbimbóit. Az egész teste lángokban állt. Ez kész őrület! Az érzés erősebb volt, mint egyszerű vágyakozás vagy puszta testi vonzalom. Semmit sem tudott erről a férfiról, mégis tudta, hogy annyira akarja, mint még soha semmit az életben. – A puncija az enyém. Bethany pislogott, mikor meghallotta Jace mély, vészjósló hangját. A szavai szinte dübörögtek a csendben, aztán Ash kacagása megcsiklandozta a fülét. – Nem szoktál ennyire önző lenni, haver – kacagott Ash. – De felőlem legyen. A szája is finom, és fogadok, hogy a feneke még finomabb. Jace megmozdult, és Bethany közben érezte a karjában duzzadó erőt. Szinte várta, hogy az ágyra dobja és eszméletlenre kefélje, de kivételesen gyöngéd volt, mikor letette az ágyra. Volt valamiféle áhítat az ölelésében, ami elbűvölte Bethanyt. Mikor a háta leért a matracra, Jace keze elindult a testén. Olyan mohón és érzékien simogatta, mint aki nem tud betelni vele.

Végigsimított a mellén, le a hasán, majd a keze megállt a csípőjén. Megigazította, hogy pont az ágy szélénél legyen, és a lábai a padlóra érjenek. Ekkor Bethany legnagyobb döbbenetére letérdelt a padlószőnyegre, a combjai közé. Bethany hirtelen bekapta a levegőt, majd hangosan kifújta, mikor Jace lehajolt. Jesszus! – Megkóstolom ezt az édes kis puncit – suttogta Jace. Mikor a nyelve a csiklójához ért, Bethany egész teste megfeszült. Az ujjaival szétnyitotta a szeméremajkait, újra belenyalt, és Bethany összerezzent a váratlan gyönyörtől. Ash Bethany állát simogatta, és maga felé fordította az arcát. Mikor az ajkai találkoztak Ash makkjával, Bethany megtorpant. – Nyisd csak ki a szád, kicsikém – szólt Ash. Bár kedvesen mondta, ez nem kérés volt. A hangja egyáltalán nem tűnt kérlelőnek. Ez parancs volt, amelynek Bethany nem mondhatott ellent. Kinyitotta a száját, Ash pedig szép lassan belehatolt, az egyik kezével a fejét tartva. – Ez az! Szopd! – mondta Ash, miközben betolta a farkát Bethany szájába. Ash felnyögött, és belemarkolt Bethany hajába. Ő erre behunyta a szemét és hagyta, hogy Ash diktálja a tempót. Jobb volt így, nem is tudott volna arra figyelni, hogy ő irányítson. Jace teljesen megőrjítette buja, gyönyörű ajkaival és a nyelvével. Pontosan tudta, mit csináljon vele. Végignyalta a csiklójától a hüvelybemenetéig, aztán belenyomta a nyelvét, és úgy szívta és nyalta, mintha valami finom csemege lenne. Ash felemelkedett és elhelyezkedett Bethany fölött, hogy még dominánsabb pozícióban legyen, így Bethanynek nem volt más választása, mint olyan mélyre venni a farkát, amennyire csak ő akarta. Jace szája egy pillanatra elszakadt tőle. – Ne okozz neki fájdalmat, Ash! Ash rögtön megállt. Bethany érezte a testéből sugárzó feszültséget. Kihúzta a farkát a szájából, kiegyenesedett és haragos arccal Jace felé fordult. – Mégis mikor fordult elő, hogy valaha is fájdalmat okoztam egy nőnek, Jace?

A hangjában benne volt a robbanni kész alfa-hím ingerültsége. Elillant kellemes és elbűvölő modora, mintha hirtelen egy másik ember lett volna. – Mi ez a baromság, haver? Ez komoly? Tényleg ezt feltételezed rólam? Mégis mi a faszt képzelsz? Bethany próbált felülni, mert ebben a pillanatban nem szeretett volna a két férfi közötti ütközőzónában lenni. Jace azonban szelíden, de határozottan visszanyomta az ágyra. Rá se nézett, csak ott tartotta a kezét a hasán, mintha némán utasította volna, hogy maradjon a helyén. – Csak felhívtam a figyelmedet – mondta halkan Jace. – Nem szeretném megijeszteni. Ash nem szólt egy szót sem. A két férfi farkasszemet nézett egymással. Aztán Ash elhúzta a száját, és úgy tűnt, észrevett valamit Jace tekintetében, amitől meghunyászkodott. A pillantása töprengő volt, mikor lehajolt Bethanyhoz, hogy megcsókolja. A gesztust egyértelműen megnyugtatásnak és biztatásnak szánta. – Nem foglak bántani – suttogta Bethany szájához közel. – Tudom – felelte a lány. Valóban tudta. Hiszen Jace azt nem hagyta volna. – Állj négykézlábra – közölte Jace, félbeszakítva a gyöngéd jelenetet kettejük közt. Bethany ránézett, és újra beleborzongott a férfi tüzes pillantásába. Mikor feltápászkodott, Jace máris ott volt, hogy segítsen neki. Miután négykézlábra állt, Jace csókot nyomott a derekára. – Fel kell vennem egy óvszert, bébi. Aztán eltűnt, és Bethany libabőrös lett a testén végigfutó hideg levegőtől. Ash beletúrt Bethany hajába, és gyöngéden hátrasimította a tincseit, miközben elhelyezkedett vele szemben. Feltérdelt, és a farkát újra becsúsztatta a szájába. Egyik kezével a fejét fogta, a másikkal az arcát és az állát simogatta, hogy ellazítsa az állkapcsát, miközben egyre mélyebbre hatolt. Az illata és az íze betöltötte Bethany minden érzékét. Aztán Jace visszatért, és simogatni kezdte Bethany fenekét. Újra megcsókolta a derekát, és a nyelvét végighúzta a gerincén. Bethany a kislábujjáig beleborzongott, és behunyta a szemét, miközben Ash tövig nyomta a farkát a szájába. Vágyta, hogy Jace végre beléhatoljon. Szüksége volt rá. Azt akarta, hogy mindenét betöltse, és belülről melegítse, távol tartva tőle a hideg éjszakát.

Jace végre megragadta a derekát az egyik kezével, a másikkal betolta a farkát a hüvelybemenetéhez. Óvszerrel borított makkját végighúzta a punciján, a csiklójától a szeméremajkakon át és vissza, hogy benedvesítse a farkát és megbizonyosodjon róla, hogy készen áll a behatolásra. Bethany ficánkolt és kipréselt egy „kérlek”-et a száján Ash farka mellett. Jace erre megállt. Olyan mozdulatlan maradt, hogy Bethany egy pillanatra azt hitte, valami rosszat tett. Aztán Jace behatolt. Ahogy megmarkolta a fenekét, Bethany érezte, milyen nagy erőfeszítésébe került fékeznie magát. Érezte, hogy fél attól, hogy fájdalmat okozhat. Talán túl törékenynek látta? Vajon mit láthatott a szemében, ami miatt még a legjobb barátját is kész volt megsérteni, és amiért ilyen óvatosan, féltőn bánt vele? – Gyönyörű! – mormolta Ash, miközben újra behatolt a szájába. – Gyönyörű! – helyeselt Jace. Jace tövig beledöfte a farkát, Bethany érezte a golyóit a puncijának feszülni. Aztán ott maradt mélyen benne és végigsimított a hátán, amibe Bethany lelke is beleremegett. Behunyta a szemét, és átadta magát a gyönyörnek, hogy Jace betölti őt, olyan tökéletesen, hogy a hüvelyfala ráfeszült a farkára. Minden egyes mozdulata ingerelte a hiperérzékeny idegvégződéseket, amitől Bethany fickándozni kezdett. Jace kihúzta a farkát, majd újra belecsúsztatta, lassan és érzékien, tökéletesen uralva a mozdulatait. De Bethany nem akarta, hogy uralkodjon magán. Arra vágyott, hogy veszítse el a fejét, és keményen és vadul megbassza. Fel akart oldódni és elmerülni az érzésben, és másra sem tudott gondolni, mint a lélegzetelállító gyönyörre, amit a két férfi okozhat neki. Nekitolta a fenekét Jace ágyékának és végigszopta Ash kemény farkát. Férfias, nyers íze elborította az ízlelőbimbóit. Jace rácsapott egyet a fenekére. Bethany meglepődött, mélyről feltörő nyögése megrezegtette az ajkait Ash farka körül. – Türelem, bébi – suttogta Jace. – Azt akarom, hogy jó legyen. Olyan kibaszott édes vagy! Nem akarok túl hamar elmenni. – A kurva életbe! – nyögött fel Ash, mikor Bethany forgatni kezdte a nyelvét a makkja körül. – Így nem fogom sokáig bírni. Olyan a szája, akár a bársony. Bethany elmosolyodott, és hirtelen megjött az önbizalma, hogy ő is ugyanúgy képes megőrjíteni kettőjüket, ahogyan a két férfi őt.

– Drágám, ha így szopod a farkamat, azonnal tele foglak spriccelni, de ahogy Jace is mondta, én sem akarok túl hamar elmenni. Addig akarom baszni a szádat, ameddig csak lehet. Jace ujjai belemélyedtek Bethany húsába. Az egész teste megfeszült, de Bethany tudta, hogy nem azért, mert visszatartja az orgazmusát. Valahogy ingerültnek tűnt. Ha Ash csak megszólalt, rögtön lemerevedett. Mintha el akart volna feledkezni arról, hogy egy másik férfi is ott van. Mi ez, ha nem különös? Ash szavaiból egyértelműnek tűnt, hogy a helyzet nem szokatlan kettőjük számára. Bethany fejében az is megfordult, hogy talán egymással is csinálják, de úgy tűnt, nagyon ügyelnek arra, hogy a megfelelő távolság meglegyen köztük. Semmi sem utalt arra, hogy kicsit is vonzódnának egymáshoz. És vajon őhozzá igen? Nyilvánvalóan vonzódtak hozzá, legalábbis fizikailag. Jace folytatta az óvatos döféseket, és a farka minden egyes behatolástól egyre keményebb lett. Úgy tűnt, mindjárt eldurran, és Bethany azon gondolkodott, vajon képes lesz-e még magába fogadni, ha ilyen tempóban keményedik és vastagodik a férfiassága. Már a tudat is izgató volt, hogy egy ekkora farok mozog benne és teljesen betölti. Jace kihúzta a farkát és megállt, a makkja épp csak súrolta Bethany szeméremajkait. Aztán újra beledöfte, gyorsan, keményen. Bethany felnyögött és az egész teste összerándult. Képtelen volt abbahagyni a remegést, a karjai elgyöngültek, már nem tudta tovább tartani magát. Összecsuklott, mire Ash elkapta és leült előtte az ágyra, hogy a farka ne csússzon ki a szájából. Megsimogatta a haját és megcirógatta az arcát, aztán beletúrt a tincseibe. Nagyon meghitt volt. Mindketten kivételesen gyöngéden bántak vele. De hülyeség volt ilyesmivel áltatni magát. Nyilván frászt se számított nekik. Csak egy újabb punci volt számukra. Meg egy jó segg. – Azt nem mondtuk, hogy te nem élvezhetsz el, kicsim – szólalt meg Ash. – Csak azt, hogy Jace és én egy kicsit tovább akarjuk bírni. És el fogsz élvezni, többször is. Ezt garantálom. Ne fogd vissza magad! Azt akarom, hogy szívd a farkam, miközben elmész, és a punciddal úgy szorítsd Jace farkát, mintha az utolsó cseppig ki akarnád facsarni. – Ash… Fogd be! – dörmögte Jace. Ash elhallgatott, de Bethany teste ringatózni kezdett, miután Ash szavai ellazították. Ahogy egyre közelebb ért a csúcshoz, a teste lángra gyúlt, akár egy száraz gally a tűzben, és önkéntelenül tekergőzni

kezdett. Képtelen volt mozdulatlan maradni. Ash szorosabban fogta az állát, nehogy kicsússzon a szájából. Mélyen behatolt, és próbálta bent tartani a farkát, miközben Bethany vadul nekitolta a csípőjét Jace-nek. – Kérlek! – lihegte Bethany Ash farkával a szájában. – Keményebben, Jace! Azt akarom, hogy keményen megbassz. Kérlek! – A kurva életbe, Jace! Adj neki! – mondta Ash rekedtes hangon. Jace hatalmas kezével gyöngéden végigsimított Bethany hátán, aztán izgatóan megragadta a csípőjét. Keményen baszni kezdte. Gyorsan. Mélyre hatolva, olyan kéjt okozva, hogy Bethanyvel forogni kezdett a szoba. Behunyta a szemét, és erősen megszívta Ash farkát. Az egész teste rázkódott Jace erős döféseitől. Csaknem elviselhetetlenül édes érzés volt. Az öle legmélyéről elindult a bizsergés, és olyan sebesen borította el minden egyes porcikáját, akár a futótűz. – Az istenit! – hörögte Ash. – Nem érdekel, most már elélvezek! Ebben a pillanatban elért a csúcsra, és az első rándulásánál azonnal robbanásszerűen tört ki a farkából az ondó, forrón telespriccelve Bethany torkát. Bethany felsikoltott, de a hangját elnyomta, hogy Ash olyan mélyen beledöfte a farkát a szájába, hogy az arcán érezte a fanszőrzetét. Bethany önkéntelenül mozgolódni kezdett, és hallotta, hogy Jace elmormol egy káromkodást. Az ujjai mélyen belefúródtak Bethany fenekének húsába, és tudta, hogy másnap is viselni fogja a keze nyomát. Egyre gyorsabban baszta, a farka csattogott a nedves punciban, visszhangot verve a szoba csendjében. Bethany csak nyelte az Ash farkából kitörő forró ondót, lefolyt még a szája sarkán is. Ash óvatosan felemelte a fejét és kihúzta a farkát a szájából. Gyöngéden az ágyra fektette a fejét, és lágyan simogatta a haját, miközben Jace tovább ostromolta az érzékeit. Még nagyobb sebességre kapcsolt, az ágyéka minden egyes döfésnél vadul csapódott Bethany fenekének. Bethany behunyta a szemét, zsibbadtan feküdt az orgazmusa utórezgéseit élvezve, miközben Jace járatta benne a farkát. Aztán mélyen behatolt és megállt. Belekapaszkodott Bethany csípőjébe, miközben megremegett kitörő orgazmusától. Aztán ráhajolt Bethanyre, a testével betakarva és melegítve a hátát. Gyöngéd csókot nyomott Bethany vállára. Ez annyira… meghitt volt. Olyan végtelenül gyöngéd. Szinte szeretetteljes.

– Nem akartam ilyen hamar elmenni – suttogta Jace a nyakába. – De baszki, bébi, olyan kibaszott finom vagy! Jace szavai jobban melengették Bethany szívét, mint az érintése vagy a saját orgazmusa. Olyan érzéseket ébresztettek benne, amelyekről jobb volt tudomást sem venni. A szex nem volt újdonság számára. Vadidegenekkel sem, mert már hozzászokott, miközben próbált talpon maradni, és válaszokat keresett, melyeket sosem talált. De ez… Nem szabad ilyesmire gondolnia se. Ez nem jelentett semmit. Egyáltalán nem volt más, mint máskor a szex vadidegenekkel, csak hogy tompítsa a nyomorúság érzését. Ha bármi mást lát bele, azzal csak fájdalmat és keserűséget okoz magának. Ash lehajtotta a fejét, a szája csaknem súrolta Bethany arcát. – Hozok neked valamit inni. Kérsz még narancslevet? – Igen – felelte Bethany erőtlenül, még mindig elvarázsoltan az érzéstől, hogy Jace betölti, és a teste védelmezőn beburkolja. Ash felkelt az ágyról, és mikor kiment a szobából, Jace újra megcsókolta Bethany vállát. Aztán nagy bánatára felegyenesedett és kihúzta a farkát. Bethany ajkát elégedetlenkedő sóhaj hagyta el. – Meg kell szabadulnom az óvszertől, bébi – suttogta Jace. – Mindjárt jövök. Bethany abban a pillanatban vacogni kezdett, hogy Jace megvonta tőle a teste melegét. A lelke mélyéig remegett. Hasra feküdt és elnyúlt az ágyon. Nem tudta, mi fog most következni. Keljen fel és menjen el? Vagy azt akarták, hogy maradjon reggelig? Korábban tudta, mit kell ilyenkor tennie. De ehhez hasonló tapasztalata még sosem volt. Amúgy sem volt hová mennie. Csak vissza a hideg utcára. Nem akarta, hogy az éjszaka véget érjen. Elfogta a szomorúság. Sosem lett volna szabad belemennie ebbe. Bár átmenetileg jó érzéssel töltötte el és oldotta a magányát, tudta, hogy sokkal jobban fog fájni, ha majd el kell tűnnie. Jace visszatért és ledőlt mellé az ágyra. Bethany felemelte a fejét, attól félve, hogy mit fog látni. Épp szólni akart, hogy megkérdezze, menjen-e, ám ekkor Jace átölelte és az oldalához szorította. Jól van, ezek szerint nem akarta, hogy most rögtön tűnjön el. Bethany részéről ez rendben is volt. Hozzábújt Jace-hez, nem akart lemondani a luxusról, hogy érezze a teste melegét.

Egy perccel később Ash is visszajött, és lefeküdt Bethany másik oldalára. Jace azonnal szorosabban ölelte magához, megakadályozva, hogy Ash bárhogy is hozzáérjen. – Hoztam neked narancslevet – mondta Ash. Jace óvatosan felültette az ágyon, és ő is felült, de közben nem engedte el egy szempillantásra sem. Picit fura volt két meztelen férfi közt az ágyban, de igazi bűnös élvezet. Bethany hálásan kortyolt a narancsléből, mert a szája kiszáradt és Ash méretes farka picit ki is dörzsölte. Máshol is lesz még izomláza. Már rég nem volt férfival. De ezt az érzést elraktározta magában, mint egyetlen éjszakát, amelyet a valóságtól távol töltött. – Menjek el? – kérdezte félve, mikor visszaadta a poharat Ashnek. Ash elhúzta a száját, Jace karja pedig olyan erősen megszorította, mintha acélsodrony lenne. – Dehogyis! – vágta rá Jace. – Még közel sem értünk a végéhez. Ma éjjel itt maradsz. Már túl hideg és túl késő van ahhoz, hogy elindulj. Nem akarom, hogy kimenj ilyenkor. Bethany próbálta visszatartani a megkönnyebbült sóhajt, de Jace a mellkasán érezte, ahogy kiengedi a levegőt, mire megpuszilta a feje búbját. – Adj egy kis időt, hogy kifújjuk magunkat, aztán folytatjuk – közölte Ash. Zöld szeme csillogott a vágytól. Bethany fürkészőn figyelte, aztán Jace keze a melléhez ért, tenyerébe vette a kis dombocskát, és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a bimbóját. Bethany épp most élte át élete legcsodálatosabb orgazmusát, és máris többet akart. – Azt mondtad, voltál már egyszerre két férfival – jegyezte meg lazán Ash. – Szerinted be tudod fogadni Jace-t a puncidba és közben engem a popsidba? Csináltál már ilyet? Bethany elvörösödött, a bőre felforrósodott. Csak megrázta a fejét, mert túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy válaszoljon. Elképzelte magában a forró jelenetet. Már a gondolat is, hogy egyszerre fogadja magába a két férfit, heves vágyakozást ébresztett benne. – Ki akarod próbálni? – kérdezte Ash vigyorogva. – Nem muszáj – suttogta a fülébe Jace. – Ha voltál már két férfival, hogy lehet, hogy nem voltak benned egyszerre? – kíváncsiskodott Ash.

Bethany arca még mindig lángolt, nem is tudott Ash szemébe nézni. Egy ilyen tapasztalt férfihoz képest ő ügyetlen szűz lány volt. – Mint az előbb – mondta halkan. – Ahogyan az előbb csináltuk. – Értem – felelte Ash. – Az egyik megbaszta a szádat, és közben a másik a puncidat. Bethany bólintott. – Egyáltalán csináltad már popsiba? – Ash! – mordult fel Jace figyelmeztetően. – Vegyél vissza, baszki! Nem veszed észre, hogy zavarba hozod? Ash megrándította a vállát. – Ezen nincs miért zavarba jönni. Itt ülünk mindhárman meztelenül, és épp az előbb basztuk meg. Nos, ez igaz is volt. – Igen, próbáltam már az anális szexet – felelte Bethany. – És, élvezted? – kérdezte Ash. – Nem, nem igazán – ismerte el Bethany. – Akkor most nem csináljuk – jelentette ki határozottan Jace. Az állkapcsa megfeszült, és szúrós tekintete azt üzente Ashnek, hogy ne erőltesse a témát. Bethany idegesen megköszörülte a torkát. – Szeretném kipróbálni. Úgy értem, a srác, akivel voltam… nem volt valami jó az ágyban. Nem úgy, mint ti ketten. Ash felkacagott. – Erre semmi szükség, bébi – mondta Jace halkan. – Nem kell semmit sem tenned azért, mert azt hiszed, hogy mi ezt akarjuk. – De veletek jó lehet – suttogta Bethany. – De még mennyire! – vágta rá Ash büszkén vigyorogva. – Nem fogok fájdalmat okozni neked, kicsim. Szép lassan, finoman csináljuk, és ha nem esik jól, abbahagyom. De kurvára izgató lenne, ez biztos. Igen, ezt Bethany is sejtette. Mégis melyik nő nem akarná kipróbálni ezt két olyan férfival, mint Jace és Ash? – Éhes vagy? Nem sokat ettél. Kérsz még valamit, mielőtt folytatjuk? – kérdezte Jace, és közben hátrasimított egy hajtincset Bethany füle mögé. Bethany felnézett rá, és gyönyörködött csodaszép, csokoládébarna szemében. – Tudnék még enni – suttogta. Ez igaz is volt. Hirtelen elfogta az éhség, eszébe jutott, milyen jó lenne most elfogyasztani a hamburger másik felét.

– Rendelek még kaját a szobaszerviztől – mondta Ash, és az éjjeliszekrényen álló telefonért nyúlt. – Nem kell – tiltakozott Bethany. – Meghagytam a hamburgerem felét. – Hozatunk valami frisset és meleget – közölte Jace, aztán lehajolt, hogy megcsókolja a szája sarkát. – Szeretnél még egy hamburgert? Vagy inkább mást kérsz? – kérdezte Ash, fülén a telefonnal. – Bármilyen szendvics jó lesz – felelte Bethany, mert nem akart válogatósnak tűnni. – És egy forró csokit, ha nem gond. Ash elmosolyodott. – Egyáltalán nem az.

ötödik fejezet

Jace Bethanyt figyelte, ahogy törökülésben ült az ágyon, és a klubszendvicset ette, amit a szobaszerviztől rendeltek. Látszott, hogy minden egyes falatot kiélvez, és olyan átszellemülten evett, amilyet ritkán látott. Nem kapkodott, de volt valami feszültség a mozdulataiban, amit Jace nem tudott hová tenni. Bethany beleivott a forró csokiba, és az arca minden kortytól felragyogott. Jace azt kívánta, bárcsak több csészével kértek volna. Nem hagyta, hogy Bethany felöltözzön. Arra vágyott, hogy itt legyen mellette az ágyban, ahol láthatja, érezheti, és megérintheti, úgy és ott, ahol csak akarja. Ash felöltözött, mivel ő ment ki, hogy a szobapincértől elvegye a tálcát. Egyszerű lett volna azt mondani neki, hogy lépjen le, és akkor az éjszaka hátralévő részét kettesben tölthette volna Bethanyvel. Tetszett neki az ötlet, hogy kettesben legyenek, meztelenül, élvezve egymás társaságát, és annyiszor belemerülhetnének a szeretkezésbe, ahányszor csak kedvük tartja. – Ez nagyon finom volt – jegyezte meg Bethany, miután kiitta az utolsó cseppet is a bögréből. – Köszönöm! – Szívesen – felelte Jace halkan. Ash kivitte a tányérokat a nappaliba. Mikor visszament a szobába, azonnal ledobta a ruháit, és Bethany nagy levegőt vett, mert hirtelen rátört a vágyakozás. Jace fürkészőn figyelte, látja-e bármi jelét annak, hogy tart attól, amit most készülnek csinálni. Ha csak egy picit is vonakodna, lefújja az egészet. Nem érdekelte, ha ezzel felbosszantja Asht. Ez az este amúgy is el volt cseszve. Nem akarta, hogy a legjobb barátja itt legyen, és osztozzon a nőjén. Az ő nőjén. Jace csak magának akarta Bethanyt, most mégis hagyni fogja, hogy Ash megbassza. Újra. Az elcseszett helyzet még túl enyhe kifejezés is erre.

– Térdelj fel, és kényeztesd a száddal Jace-t, kicsim. Nem akarom elkapkodni. Majd lassan, finoman csinálom, hogy izgalomba hozzunk, és ne okozzunk neked fájdalmat. Bethany szeme tágra nyílt, és Jace feszülten figyelte. Esze ágában sem volt hagyni, hogy Ash irányítson. Ő fogja megmondani, hogyan csinálják, és nem ezzel akarta kezdeni. Megrázta a fejét, és megállította Asht, miközben az ágyhoz jött. Aztán Bethanyhez fordult, megcsókolta édes kis száját, és a nyelvével cirógatta belülről. Érezte a forró csoki ízét, amit az előbb ivott. Meleg volt és édes. Bethany apró sóhajai a szájába szöktek. Jace többet akart ennél. Jóval többet. – Fel fogunk izgatni – ismételte meg Ash szavait. – De úgy, ahogy én akarom. Azt akarom, hogy nedves legyél és kész a behatolásra. Ehhez pedig addig foglalt nyalni, míg majdnem elélvezel. Bethany egész teste beleborzongott a szavaiba. Mindenre érzékenyen reagált, és Jace szerette volna azt hinni, hogy ez neki szól. Nem tudta elképzelni, hogy Bethany nem rá figyelt egész végig. Talán csak vágyálom volt, mégis úgy érezte, nem téved. Ugyan Ash is ott volt, de kettejük közt sokkal erősebb vonzalom működött. Ehhez semmi kétség sem fért. – Feküdj hanyatt, és nyisd szét a lábaid nekem – utasította Bethanyt határozott hangon. Korábban is szót fogadott neki, ha ezt a tónust használta, ahogy most is. Bethany szeme sötéten csillogott, az arca ellágyult az engedelmességtől. Ashről tudomást sem véve – ebben a pillanatban nem is érzékelte a jelenlétét –, lassan és kéjesen végigcsókolta Bethany testét, a nyakától a mellén át le a hasáig, majd elért a combjai közti göndör szeméremszőrzethez. Magába szívta érzéki illatát. Már nedves volt, a szeméremajkai csillogtak, mikor szétnyitotta őket. A puncija rózsaszín volt és tökéletes, épp olyan pici és finom, mint minden porcikája. Mintha csak szétnyitotta volna egy virág szirmait, hogy nektárt igyon a kelyhéből. Finoman ráfújt a csiklójára, nézte, ahogy kiemelkedik és dudorodni kezd. Aztán végighúzta a nyelvét a duzzadó gömböcskén, élvezve az azonnali gyönyörhullámot, amelyet kiváltott. Lágyan cirógatta a nyelvével, nem akart túl durván bánni a legérzékenyebb pontjával. Bársonyos, forró puncija minden négyzetcentiméterét bebarangolta,

majd a hüvelybemenete körül körözött a nyelvével, aztán megrezegtette az ajkaival. Bethany vonaglott alatta a gyönyörtől, és felemelte a csípőjét, hogy még jobban hozzáférjen a szája. Felpillantott, hogy megnézze, vajon csakis ő van-e rá ilyen hatással, és elégedetten nyugtázta, hogy Ash csupán leült Bethany mellével egy vonalban. Még nem ért hozzá. Tehát mindezt csakis ő váltotta ki belőle. Újra elmerült a puncijában, belecsúsztatva a nyelvét, és gyors, rövid döfésekkel dugni kezdte. Érezte, ahogy a nedvesség elárasztja a nyelvét, az íze szétáradt a szájában. Képes lett volna egész éjjel ezt csinálni. Imádta az ízét. Imádta a nyelvén érezni. Olyan lágy és selymes volt, amilyet még sosem érzett korábban. Tudta, hogy Bethany egyre közelebb ér a csúcshoz. Az izmai egyre jobban megfeszültek, a légzése felgyorsult. Újra felpillantott, és látta, ahogy Ash nyelve köröz az egyik ágaskodó mellbimbója körül, és egy pillanatig figyelte őket. Bár nem örült annak, hogy Ashsel kell osztoznia ezen a nőn, a látvány, ahogy szívta Bethany mellbimbóját, kegyetlenül izgató volt. Még mindig felizgatta, ha azt látta, hogy egy másik férfi kényezteti a nőt, akivel szeretkezik. – Tetszik, amit csinál, Bethany? – kérdezte a vágytól rekedtes, nyers hangon. Bár nem akarta, hogy Ash itt legyen, ebben a pillanatban lenyűgözte a puszta érzéki látvány, mennyire élvezte Bethany, hogy két férfival szeretkezik. – Jó érzés, amit a szánkkal csinálunk, bébi? – Igen – sziszegte Bethany. – Olyan jó érzés, Jace! Még sosem volt ilyen jó. Jace-t elégedettség töltötte el. Bethany ugyan volt már két férfival egyszerre, lehetett része akármilyen vad szexben, de azok a férfiak sosem okozhattak neki olyan gyönyört, mint amilyet ő fog. Ebben tökéletesen biztos volt. A hüvelykujjával dörzsölni kezdte a csiklóját, majd a hüvelybemenetéhez tette nyitott száját, és belehatolt a nyelvével, ezúttal egy kicsit erőteljesebben. Azt akarta, hogy a lehető legközelebb érjen az orgazmushoz. Hogy bódult legyen a kéjtől, mielőtt ketten egyszerre a magukévá teszik. Kizárt dolog volt, hogy fájdalmat okozzanak neki. Pedig szerette durván csinálni, akárcsak Ash. Mindketten szerették a perverz játékokat, de csak a megfelelő nővel. Nem mintha Bethany ne lett volna jó alany. Jace égett a vágytól, hogy még rengeteg különféle dolgot csináljon vele. De nem ma. Ez az éjszaka csakis az egyszerű

élvezetekről szólt. Nem arról, amit az éles fájdalom vált ki, ha jól alkalmazzák. De lesz még bőven idejük erre később. És egyértelmű, hogy lesz még több alkalom. Számára ez nem egyéjszakás kaland volt. Újra ágyba kell vinnie Bethanyt. Tulajdonképpen már másnap este. Ám akkor csak kettesben lesznek. Ash nélkül. Senki más, csak ő és Bethany, hogy felfedezzék minden létező módját a szeretkezésnek, amit csak ki akart vele próbálni. Még egyszer megszívta a csiklóját, aztán feltérdelt és megfogta Bethany már remegő térdeit. – Elmondom, hogyan fogjuk csinálni, bébi. Ash játszadozni fog a fenekeddel egy kicsit, hogy ellazítson. Eközben te a szádba veszed a farkam. Ash behatol a popsidba, hogy meggyőződjön róla, hogy magadba tudod fogadni. Ha biztosak leszünk benne, hogy jó neked, akkor rám ülsz, és én belecsúszok a puncidba. Aztán Ash jön a fenekedbe. Még mindig akarod? Ash félrehúzódott, hogy Jace láthassa Bethany arcát. A szeme párás volt a szenvedélytől. A tekintete mámoros, kissé bódult, de izzott a vágyakozástól. Megnyalta a szája szélét és bólintott. – Mondd ki, bébi! Hallani akarom. Biztosnak kell lennem abban, hogy akarod. – Igen – suttogta kéjesen Bethany. – Akarom. – Akkor basszunk! – jelentette ki Ash. – Már alig várom, hogy a finom kis fenekedben legyek. Gyöngéd leszek, Bethany. Ezúttal élvezni fogod. Bethany szája kacér mosolyra húzódott. – Már tudom, hogy így lesz. Jace felült az ágyra és négykézlábra állította Bethanyt. – Gyere ide a combjaim közé, bébi. A fenekedet pedig emeld fel Ashnek. Bethany elhelyezkedett a lába közt, és Jace lenézett sötét hajára. Olyan közel hajolt a farkához, hogy kész lett volna azonnal az arcára élvezni, pedig még be sem vette az édes kis szájába. Minden erejére szüksége lesz, hogy visszafogja magát addig, míg bele nem hatolhat. Ash kiment a fürdőszobába és egy síkosítóval tért vissza, aztán odatérdelt Bethany feneke mögé. Mikor a pillantásuk találkozott Bethany teste fölött, Jace néma figyelmeztetést küldött feléje. Ash a szemét forgatta, és felsóhajtott, mielőtt a tenyerébe nyomta a zselét. Abban a pillanatban, hogy Ash ujjai az ánuszához értek, Bethany mozdulatlanná merevedett. Felemelte a fejét, és Jace ekkor meglátta a

szemében parázsló vágyat. Bethany az ujjaival erősen átfogta a farkát, ami azonnal keményedni kezdett az érintésétől. – Szopd – mormolta Jace. – Lassan, mélyen. Amikor Bethany szájában eltűnt a makkja, a nyelve érdes bársonyként kezdte cirógatni a farka érzékeny alsó részét. Jace behunyta a szemét, és beletúrt Bethany hajába. Bethany erre újra mozdulatlanná vált, és a szájával egy pillanatra rászorított a farkára. Jace felnézett, hogy lássa, ahogy Ash beállítja a farkát Bethany fenekéhez. – Nem sok, bébi? Ha szeretnéd, hogy megálljon, csak szólj nekem. Bethany a fejét ingatta, és végignyalta a farkát. Behunyta a szemét és még mélyebbre vette a szájába, egészen tövig. A szentségit, milyen veszedelmesen ügyes szája volt! Aztán Bethany felsóhajtott. Feszülten felemelte a fejét, a szeme elkerekedett. A tekintete azt üzente, hogy Ash már behatolt. Jace a tenyerébe fogta az arcát, a hüvelykujjával cirógatva az orcáit. – Nézz rám, bébi! Csak rám figyelj, és lélegezz mélyeket. Ez az. Ne állj ellen. Hagyd, hogy megtörténjen. Lassan fogja csinálni. Add át magad az érzésnek, és gondolj arra, milyen jó lesz, ha mindketten benned leszünk. Bethany szeme bepárásodott és nagy levegőt vett. Aztán behunyta a szemét és sóhajtott egyet. Ashen semmi különös nem látszott, hátravetette a fejét, és megragadta Bethany csípőjét, hogy az utolsó centiig betolja a farkát. – Istenem! – nyögte Bethany. – Mindketten olyan nagyok vagytok! Ash kuncogott. – Örülök, hogy a kedvedre tehetünk, kicsim. Ash mozdulatai lassúak és finomak voltak, pedig ez általában nem volt jellemző rá. De Jace értékelte, hogy visszavett egy kicsit Bethany miatt. Bár kettőjük közül Ash tűnt kedélyesebbnek, ha szexről volt szó, durván szerette csinálni. Úgy, hogy ő irányít. Mindig olyan nőket választottak, akiket ez nem zavart, mivel egyikük sem volt könnyű eset. Ma Jace mégis azon kapta magát, hogy minden ösztönével ellentétesen cselekszik. Gyöngéd és figyelmes akart lenni, hogy kellemessé tegye az élményt Bethanynek. És azt akarta, hogy Ash is ugyanígy tegyen. Bármilyen más nő lett volna ott, Ash már rég tövig nyomta volna a farkát bele, és kegyetlenül megbaszta volna. – Hogy érzed magad? – kérdezte Jace Bethanytől. – Szerinted kész vagy mindkettőnket egyszerre befogadni?

Bethany szemei kipattantak, és erősen megszívta Jace farkát, csaknem az őrületbe kergetve őt. – Jesszus, bébi, ha így folytatod, esélytelen, hogy kibírjam, míg újra benned lehetek. Bethany elmosolyodott és végigszívta a farkát, míg csaknem kicsúszott a szájából. Aztán a nyelvével körözni kezdett a makkon. – Készen állok – felelte Bethany az izgalomtól elcsukló hangon. – Mindkettőtöket akarlak. Ash rögtön kihúzta a farkát, a szemében türelmetlen várakozás tükröződött. Ő is épp annyira vágyott arra, hogy Bethanyben legyen, mint Jace. – Gyere ide – utasította Jace, és megragadta Bethany karját. Bethany elhelyezkedett az ágyéka fölött. Jace marokra fogta a farkát a tövénél, miközben Bethany feltérdelt, és hagyta, hogy beállítsa a puncijához. – Csak lassan, finoman, bébi. Nem akarom, hogy fájjon. Bethany rátette a kezét Jace hasára, és a keze alatt rögtön felforrósodott a bőre. Aztán lassan leengedte a csípőjét, Jace pedig figyelte az arckifejezését, miközben rácsúszott a farkára, körbeölelve őt bársonyos puncijával. Félig leeresztett szemhéján át látta, ahogy Bethany kék szeme egyre sötétebben csillog, miközben fokozatosan magába fogadta. Egy pillanatra megállt és tágra nyitotta a szemét, mikor már csak az utolsó pár centi volt hátra. Lenézett, hogy lássa, hol tart, aztán fel Jace-re. A tekintetében elszántság tükröződött, kész volt tövig beleülni. Előredőlt, keresve a megfelelő szöget, majd egy határozott nyomással Jace már teljesen benne is volt. A forró, nedves gyönyörűség körbevette, elárasztotta, magába szívta és szorította, akár egy éhes száj. Megragadta Bethany csípőjét, az ujjai belemélyedtek gömbölyű fenekébe. Képtelen volt mozdulatlan maradni, ezért felemelte a kezét és végighúzta Bethany oldalán, fel a melléig. Gyúrta és simogatta őket a tenyerével, és addig dörzsölte a mellbimbóit, míg fel nem ágaskodtak az izgalomtól. – Nem túl sok? – kérdezte rekedten. – Baszki, remélem, hogy nem – jegyezte meg Ash, hasonlóan fojtott hangon.

Jace kinézett Bethany válla fölött Ashre, látta, ahogy mögé térdel, és az arcizmai megfeszülnek. A szeme csillogott a kéjvágytól és a felizgultságtól, aztán előrenyúlt, és a kezét Bethany háta közepére tette. Bethany összerezzent az érintésétől. Jace azonnal reagált. Magához húzta, mert nem akarta, hogy Ash keze hozzáérjen. Persze ez nevetséges volt, tekintve hogy a barátja másodperceken belül egy sokkal intimebb testrészét készült belehelyezni Bethanybe. Találkozott is a pillantásuk, és Jace némán intette, hogy legyen óvatos. Leszarta, ha ezzel felidegesíti a legjobb barátját. Bethany fontosabb volt. Nem a szokásos zsákmányuk, nem is egyéjszakás kaland. Hosszú távra tervezett vele, már ami a szexet illeti. A legkevésbé sem akarta elriasztani, hogy többé szóba se álljon vele. – Lazítsd el magad, kicsim – mondta Ash, és újra Bethany hátára tette a kezét. A tenyerével végigsimított a vállán, és megnyugtatóan megszorította. – Finom leszek, és olyan lassan csinálom, amilyen lassan csak akarod. Pokolian szűk lesz így, hogy Jace már benned van. A tested nem akar majd beengedni. Bethany visszatartotta a lélegzetét, ami abból látszott, milyen mozdulatlanná vált a teste, miután a mellkasa nem mozgott. A tekintetében nem volt félelem, Jace mégis bizonytalanságot vélt felfedezni benne, mintha kételkedne abban, hogy Ash újra bele tud hatolni úgy, ahogyan az előbb tette. Jace simogatni kezdte a vállát és a mellét, lágyan, érzékien, hogy még jobban ellazítsa. Biccentett Ashnek, aztán közelebb húzta magához Bethanyt, hogy Ash előnyösebb szögből tudjon behatolni. Ash síkosítót kent óvszerrel borított farkára, aztán finoman ujjazni kezdte Bethanyt, kívül-belül bekenve őt a zselével és az ujjaival tágítva az ánuszát. – Jól van, kicsim, most beléd teszem. Nyomj ellent nekem, ha tudsz, és ne hadakozz. Nem akarom, hogy jobban fájjon, mint amennyire kell. És ha már benned vagyok, élvezni fogod, ígérem. Bethany szeme tágra nyílt és egy picit felsikoltott, mikor Ash behatolt. Jace azonnal megérezte a nyomást, ahogy Ash farka kezdett benyomulni. Felnyögött, mikor Bethany hüvelye ráfeszült a farkára. Bethany összeszorította a száját és behunyta a szemét, a homlokán kirajzolódtak a ráncok. – Jól vagy? – kérdezte tőle Jace.

Bethany szeme kipattant. – Igen, jól. Ne hagyjátok abba – suttogta. – Dehogyis! – felelte Ash. – Most nem állok meg. Vegyél nagy levegőt, édesem. Most egyszerre beléd fogom tolni. Már majdnem ott vagyok. Jobb, ha túlesünk rajta. Még mielőtt Bethany levegőt vehetett volna, Jace érezte, ahogy összerándul Ash behatolásától. Érezte a puncija izgató szorítását a farka körül. Hihetetlen gyönyört tapasztalt, mintha Bethany hüvelye ökölbe szorította volna. Nem tudta, hogy az ördögbe fog majd így mozogni, de gondolta, hogy majd Ashre hagyja a döfések javát. – Jesszusom, de szűk vagy – nyögte Ash. – Tudtam, hogy a feneke is isteni lesz, de ez egyszerűen elképesztő. Ash megállt, mikor tövig benne volt. Ráhajolt Bethany hátára, és megpuszilta a nyakát, hogy legyen ideje hozzászokni az érzéshez, hogy két farok áll benne. – Mit csináljak? – kérdezte suttogva Bethany. – Úgy értem, mi lesz a dolgom? Úgy érzem, megmozdulni sem tudok, vagy ha mégis megteszem, akkor szétszakadok. Jace a tenyerébe vette Bethany arcát, és megnyugtatóan simogatni kezdte. – Az égvilágon semmit sem kell csinálnod, bébi. Majd mi dolgozunk helyetted. Te csak lazíts és élvezd a menetet. – Rendben – felelte Bethany. – Ez menni fog. Ash megmozdult, megrezgetve Bethany hüvelyét Jace farka körül. Jace összeszorította a száját, és az orrán vette a levegőt, hogy visszatartsa az orgazmusát. Aztán Ash szép lassan járatni kezdte a farkát, mire Bethany felnyögött és közelebb hajolt Jace-hez. A mellei súrolták Jace mellkasát. Jace megfogta Bethany derekát, majd a feneke alá nyúlt és picit megemelte, aztán mozgatni kezdte az ágyékát. Ashsel hamar megtalálták a ritmust, amelyet megszoktak, és felváltva döfték bele a farkukat Bethanybe. – Ezt sosem képzeltem volna – jegyezte meg Bethany fojtott hangon. – Még sosem volt ennyire jó. Ash felnevetett. – Megmondtam neked, édesem. Eddig nem a megfelelő férfiakkal csináltad. Bethany egy másodpercre megfeszült, Jace pedig tökön akarta rúgni Asht, amiért egy nyilvánvalóan érzékeny témát hozott fel. Mégis melyik nő akart azokra a férfiakra gondolni, akikkel korábban lefeküdt, miközben épp mással dugott? Egyébként is, ő meg a legkevésbé sem

vágyott rá, hogy azokra a férfiakra emlékeztessék, akikkel Bethany előtte együtt volt. Felemelte a fejét és megcsókolta Bethanyt, mélyen belehatolva a szájába, épp úgy, ahogy a farkával is benne volt. Átkarolta a nyakát, és beletúrt a hajába. Magához húzta a fejét, hogy teljesen birtokba vegye a száját. Minden lehetséges módon bele akart hatolni, amilyen mélyen csak lehet. A szájával, a nyelvével, és a farkával. Benne akart lenni, de nem csupán fizikai értelemben. Bethany szája fel-le mozgott az övén, miközben Ash egyre keményebben dugta. Felnyögött, valahányszor Ash kijjebb húzta a farkát, apró sóhajai Jace szájába szöktek. Jace lenyelte őket, beszippantva a lélegzeteit. A golyói fájdalmasan feszültek, a farka duzzadt volt és betonkemény, ahogy egyre közelebb ért a csúcshoz. De visszatartotta a kitörést, mert biztos akart lenni abban, hogy Bethanynek is elegendő gyönyör jut, mielőtt elélvez. Ash Bethany mellei alá nyúlt, és a tenyerével gyúrni kezdte őket. Miközben a mellbimbóit izgatta, Bethany egyre hevesebben csókolta Jace-t. Ő is izgett-mozgott, amennyire két farok által felnyársalva csak tudott. Jace érezte, hogy közel van a csúcshoz, mert teljesen elárasztotta a nedvességével, így könnyebben is tudott benne mozogni. – Fáj – nyögte Bethany. – De istenem, mennyire jó érzés! – De még mennyire, hogy az – helyeselt Ash. Jace erre rögtön lefoglalta Bethany száját, így válaszolni sem tudott. Mikor elhallgatott, Jace felemelte az ágyékát, és tövig beledöfte a farkát. – Jace – suttogta Bethany alig hallhatóan. De Jace meghallotta, és a diadal mámoros érzése töltötte el minden porcikáját. Bethany nem Ash nevét mondta a szenvedély hevében, hanem az övét. – El fogok menni – sziszegte Jace. – Veled együtt, bébi. Gyere, most! Bethany felemelte a kezét, amivel eddig Jace mellkasán támaszkodott, és belemarkolt a hajába. Hevesen és vadul csókolta, épp úgy falta az ajkait, ahogyan Jace is. Lélegzetelállító, őrjítő, mámoros csók volt. A nyelvük forgott és egymásénak ütközött, az ajkaik falták és habzsolták egymást. Bethany élesen felsikoltott, a hangja visszhangzott a szobában. Hátravetette a fejét és megfeszítette a gerincét. Aztán behunyta a

szemét, felnyögött, és lüktető orgazmusa nedvesen elárasztotta Jace-t, aki ettől azon nyomban elélvezett. A nyögéseik hangja egymásba vegyült, és távolról hallotta Ash dörmögését, majd az egész ágy megrázkódott Ash erős döfésétől, amivel Jace mellkasához lökte Bethanyt. Jace elkapta őt és szorosan átölelte, miközben Ash tovább baszta. Bethany hozzábújt, és úgy kapaszkodott bele, mintha sosem akarná elengedni. Ash megállt, az arcvonásai megfeszültek, mikor elélvezett. Aztán ráhajolt Bethany hátára, és úgy maradt, némán, az orgazmusa utórengéseitől rázkódva. Jace úgy érezte, mintha kifordították volna a bőréből. Olyan durván elélvezett, mintha a testéből minden csepp nedvességet az óvszerbe spriccelt volna. Még soha életében nem gyűlölte ennyire az óvszert. Bethanyben akart elélvezni. Érezni akarta, ahogy az utolsó cseppet is kifacsarja a farkából. Bethany egy elszabadult hajtincsével kezdett játszadozni, miközben próbálta visszanyerni az uralmat kábult érzékei fölött. Nem tudta, mi a fene történt itt. Csak azt tudta, hogy Bethanyvel minden megváltozott. Bethany ott feküdt a mellkasán, szendvicsben a két férfi között. A szeme becsukva, és a mellkasa pihegett, ahogy levegőért kapkodott. Ash elégedetten felnyögött, majd végre feltápászkodott, megpuszilta Bethany vállát, aztán kicsúszott a fenekéből, megszüntetve az iszonyatos nyomást Jace farkán, mely még mindig Bethany puncijában volt. Bethany halkan felnyögött, és Jace rögtön átölelte, hogy befedje csupasz hátát. – Hulla vagyok – jegyezte meg Ash. – Hosszú nap volt, és még hosszabb este. Magatokra hagylak benneteket, és át- megyek aludni a másik hálószobába. Jace megkönnyebbülten bólintott. Ash sosem maradt szex után. Sosem aludt együtt a nőkkel. Megbaszta, aztán otthagyta őket Jace-nek. Nem mintha Jace különösebben szeretett volna szex után összebújni, de ő legalább hajlandó volt együtt aludni velük. Most azonban meg se mozdult, nem akart elszakadni Bethanytől. Tetszett neki az érzés, hogy hozzábújik. A farka még mindig állt, noha orbitálisat élvezett, és tudta, hogy hamarosan ki kell húznia, mielőtt még az óvszer kilukad vagy ereszteni kezd, mégis képtelen volt megtenni.

Még nem. Még pár percet Bethany ölelésében akart tölteni, és élvezni, milyen édesen simul hozzá ernyedt, meleg kis teste. Bethany mocorgott, Jace pedig megsimogatta a haját, aztán homlokon csókolta. A szentségit, már megint merevedni kezdett a farka. – Le kell vennem az óvszert – mondta. Mikor Bethany feltápászkodott róla, Jace elkapta és a hátára fordította, hogy fölötte legyen. Aztán lassan kicsúszott a puncijából, bár sajnált minden egyes centit, amivel már nem lehetett benne. Jace szemében kimerültség és zavar tükröződött, mintha képtelen lett volna feldolgozni, ami az előbb történt. Ezzel nem volt egyedül. Fogalma sem volt, mi az ördög folyik itt. Csak annyit tudott, hogy még sosem akart ennyire… birtokolni egy nőt. Különösen nem olyasvalakit, akinek pár órája még a létezéséről sem tudott. Ezt a helyzetet azonnal orvosolnia kellett. A természetében volt a birtoklásvágy. Mindent megszerzett, amit csak megkívánt. Most is ez volt a terve. Erre sarkallták az ösztönei. Bethany tudomására akarta hozni, hogy most már az övé, és innentől fogva ő gondoskodik róla. Számos kérdés cikázott az agyában, miközben felkelt az ágyról, lehúzta az óvszert és kidobta a szemetesbe. Az alsónadrágjával nem bajlódott, visszamászott az ágyba, magához ölelte Bethanyt, majd betakarta mindkettőjüket. Nem akarta elrettenteni, és tisztában volt vele, hogy más, mint a többi nő. Valahogy törékenyebb. Ezért a legkevésbé sem akart túl rámenősen bánni vele, még elijesztené. A másik probléma Ash volt. Mégis mi a fenét csináljon a legjobb barátjával? Azzal az emberrel, akivel mindent megosztott, és sosem okozott gondot osztozni vele még a nőin sem. Márpedig soha többé nem fog vele Bethanyn osztozni. Behunyta a szemét és magába szívta Bethany édes illatát, amely körbelengte, miközben a karjában nyugodott. A francba, mégis kit akart becsapni? Nem Bethany nyugodott az ő karjában, hanem ő Bethany karjában. Felsóhajtott, mert tudta, hogy ez nem lesz egyszerű. Sőt pokolian kényelmetlen lesz. Majd reggel beszél Ashsel. Elmondja neki, mit érez, aztán meglátja, mit reagál. Fogalma sem volt, mit szól majd ehhez Ash. Ilyesmi még sosem fordult elő kettőjükkel. Mindig teljesen egy hullámhosszon voltak. Sosem kellett azon aggódnia, hogy ő hamarabb

un rá egy nőre, mint a legjobb barátja, és fordítva. Vagy hogy az egyikük megkívánt volna egy nőt, de a másik nem. Tökéletes összhangban voltak. A kapcsolatuk is mélyebb volt puszta barátságnál. Csakhogy most nagyon megváltoztak a dolgok. Ash a legjobb barátja volt. A fogadott testvére. Olyan közel állt hozzá, akárcsak Mia. Mégis már az első pillanattól fogva azt leste, hogyan szabadulhatna meg tőle. Hallani sem akart Ashről, ha Bethanyról volt szó. Ez pedig kibaszott gáz volt. Tudta, hogy ebből balhé lesz, ám ez semmin se változtatott. Csak azt remélte, hogy Ash megérti őt. Muszáj volt neki. Lenézett Bethanyre, mert érezte, hogy már túl régóta töpreng némán magában. Meg se szólalt, mióta Ash lelépett. Csak annyit mondott, hogy le kell vennie az óvszert, ami lássuk be, nem volt valami romantikus. Bassza meg! Mégis hogy jutott eszébe a romantika? De nem volt miért aggódnia, Bethany már mélyen aludt, az arca az övéhez bújva pihent. Jace megcsodálta, milyen gyönyörű, és milyen törékeny. Azonmód elfogta egy érzés, hogy védelmeznie, óvnia kell, de hogy miért, arra nem tudott magyarázatot adni. Bármi is volt kettőjük között, nem akart elmúlni. Valós volt, szilárd és tapintható. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan intézze a dolgokat, mert reggel esze ágában sem volt elengedni Bethanyt.

hatodik fejezet

Jace nem a szokásos frissességével ébredt. Korán kelő volt, nem volt szüksége ébresztőórára sem. Minden reggel ugyanabban az időben kipattant a szeme, akár munkanap volt, akár nem. Ezen a reggelen azonban lustán ébredt, a teste ernyedt volt, és különös elégedettség töltötte el. Automatikusan nyúlt Bethanyért, mert érezni akarta a bőrét a keze alatt. De csak a hűlt helyét találta, mire azonnal éber lett. Felkönyökölt az ágyban, és a mellette lévő üres helyre bámult. Az egyetlen nyoma annak, hogy Bethany ott volt, a gombócba gyűrt párna volt, bár majdnem az egész éjszakát összebújva töltötték. Bethany a fejét a vállára hajtotta, és az oldalához simult. Hogy az ördögbe kelhetett fel a tudta nélkül? Jace a fejét csóválta és kitette a lábát a padlóra. Aztán felkelt, és elindult, hogy megkeresse. Kitámolygott a lakosztály nappalijába, a tarkóját dörzsölve, aztán hátrasimította a haját. Minden csendes volt. Kihalt. A pillantása odatéved a másik hálószoba csukott ajtajára, és beléhasított a balsejtelem, hogy Bethany bent lehet abban a szobában. Egy ágyban Ashsel. Ökölbe szorult a keze és nagy levegőt vett. Odament az ajtóhoz, de megtorpant, mielőtt lenyomta volna a kilincset. Egyáltalán nem akarta Bethanyt Ash karjában látni. A dühtől felfortyant a vére. Többször is nagy levegőt vett, hogy visszanyerje az önuralmát. Ügy szorította a kilincset, hogy kifehéredtek az ujjai. Aztán erősen lenyomta és kinyitotta az ajtót, a tekintetével azonnal Bethanyt keresve. Összehúzta a szemét és felemelte a szemöldökét, mikor meglátta Asht az ágyon elterülve. Egyedül. Bethanynek nyoma sem volt. Ash mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét. Felemelte a fejét és felmordult, mikor megpillantotta Jace-t. – Mi az, ég a szálloda? Jace nem felelt, mire visszaejtette a fejét a párnára. – Nem? Akkor menj vissza az ágyadba, és hagyj békén – dohogott Ash. – Kibaszott korán van még!

– Bethanyt keresem – szólt Jace halkan. Ash újra felemelte a fejét, és a szeme kipattant. – Ott hagytam veled a szobában, haver. – Már nincs ott. Nincs a lakosztályban sem. Ash felkönyökölt, a takaró összegyűrődött a derekán. – Lelépett? Jace összeszorította a száját. – Nem tudom. Talán csak kiszaladt valamiért. Ash gúnyosan felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy a barátja mekkora marha. Jace kifújta a levegőt és megfordult, hogy kimenjen Ash hálószobájából. – Várj egy kicsit, haver, mindjárt segítek megkeresni! – szólt utána Ash. – Megoldom! Jace tekintete újra körbejárt a nappaliban, valamit leesve. Egy nyomot. Valamit, amiből tudta volna, hogy Bethany visszajön. Mikor visszament a hálószobájába, ahol Bethanyvel aludt, már feltűnt neki, hogy egyetlen ruhadarabja sem volt ott, ahol előző éjjel hagyta. Semmi sem utalt arra, hogy egyáltalán itt lett volna. – Jace, hagyott egy üzenetet! – szólt a háta mögül Ash. Mikor a hangja elért Jace-hez, megfordult és látta, hogy Ash ott áll a nappali közepén, a dohányzóasztal mellett, a kezében a szálloda lógójával nyomtatott levélpapírral. Ash feléje nyújtotta, mire ő odasétált, és elvette. Kihajtogatta a papírt, és összehúzta a szemöldökét, miután elolvasta a női kézírással írt üzenetet: Köszönöm a csodás éjszakát és a vacsorát. Élmény volt veletek lenni. Sosem felejtem el, ahogy titeket sem. Bethany – A picsába! – motyogta Jace. Hátat fordított Ashnek, majd összegyűrte és dühösen elhajította a papírt, neki a falnak. Bethany elment! Szó nélkül. Még csak fel sem ébresztette. Pedig még a vezetéknevét se tudta. A címét se. Azt se, hogyan találja meg. Azt hitte, még van ideje ezeket kideríteni. Reggeli közben mindent szépen lekérdezett volna tőle. Mindent eltervezett, hogy együtt

reggeliznek az ágyban, és halálosan elkényezteti Bethanyt. Aztán újra szeretkeznek, lehetőleg miután Ash már elment. Aztán világosan a tudtára adja, hogy még találkozni fognak. – Mi a baj, haver? – kérdezte halkan Ash. Jace visszafordult. – Elment. Ez a baj. Ash elhúzta a száját, és kérdőn nézett Jace-re. – Mégis mi a fenét akartál kihozni ebből? Még egy éjszakát? Kettőt? Aztán mi lett volna? Nem mintha nem lettek volna hosszabb viszonyaink. Értem, hogy nem egészen úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna, de legalább értékelhetnéd, hogy ő lépett le. Általában mi szoktunk. Így csak megkönnyítette a dolgunkat. Jace összeszorította a fogát, az orrlyukai kitágultak, és az izmai megfeszültek a dühtől. Minden erejére szüksége volt, hogy fékezze magát, nehogy nekitámadjon a legjobb barátjának. Hosszan kipréselte a levegőt a tüdejéből, aztán Ashre nézett. – Valóban, megkönnyítette. A hangjából kihallatszott a keserűség, de ez nem érdekelte. Megfordult, és visszament a hálószobába, hogy felöltözzön. Felkapta a nadrágját és az ingét, nem akart se borotválkozni, se lezuhanyozni. Fogalma sem volt, mikor tűnt el Bethany, de ki akarta kérdezni a személyzetet és a portást mindenről. Már a lehetőségeit mérlegelte magában, miközben a lakosztály ajtaja felé indult. – Jace? – szólt utána Ash. Jace megtorpant, és megfordult. Ash még mindig ott állt a nappaliban, az arca gondterheltnek tűnt. – Mi folyik itt, haver? Furán viselkedsz, amióta csak megláttad őt a partin. Rengeteg nőt megbasztunk már együtt, de múlt éjszaka úgy tűnt, mintha egyáltalán nem lett volna kedved hozzá. – Mert nem is volt – felelte halkan Jace. – Akkor miért csináltad? Jace hosszasan bámult Ashre. – Mert ezt kellett tennem, azért, hogy megkaphassam. Jace választ sem várva sarkon fordult, és kiment a lakosztályból. Beszállt a liftbe, megnyomta a földszint gombját, és türelmetlenül várta, hogy a liftajtó bezáruljon.

Ash most biztosan azt gondolja, hogy elment az esze. Talán igaza is van. Tényleg nem tudott magyarázatot adni erre… Azt se tudta, hogyan nevezze. Megszállottságnak? Tudta, hogy ez több puszta vágynál. Azt már számtalanszor megtapasztalta. A vágy nem hatotta meg. A vágy csak a szexről szólt, az igényei kielégítéséről. Fizikai kielégülésről, érzelmi kötődés nélkül. De mégis hogyan kötődhetett Bethanyhez, mikor semmit sem tudott róla? Elszántan lépett ki a liftből. Bár Bethany eliszkolt, a nyomába fog eredni, és felkutatja, kerül, amibe kerül. Fél órával később már legszívesebben ököllel ütötte volna a falat. Miután minden egyes alkalmazottat kikérdezett, semmire sem jutott. A portás látta őt kisétálni a hotelből virradatkor. Nem kért taxit, és nem is hívott magának. Egyszerűen csak elsétált. Még egy kibaszott kabát se volt rajta. Pedig havas eső esett, és kurva hideg volt. Mégis kabát nélkül ment el. Ez csak még jobban bosszantotta Jace-t, azonnal fel akarta hívni a vendéglátó vállalatot, és leinformálni Bethanyt, de vasárnap volt, tehát hétfőig meg volt lőve.

hetedik fejezet

Jace kiszállt a kocsijából, miután szólt sofőrnek, hogy körözzön a tömb körül, és várjon rá. Felhajtotta a kabátja gallérját, hogy a szitáló eső ne csorogjon be a nyakán. Odasietett a női hajléktalanszállóhoz, mely egy régi katolikus templom és egy ingyenkonyha között állt, a Hell's Kitchen negyed szélén. Mindjárt besötétedett, ami nyomasztani kezdte. Nem is amiatt, hogy beesteledik, hanem mert az egész napja ráment, hogy megszerezze az információt, amire szüksége volt. Egészen mostanáig eltartott, hogy Bethany nyomára akadjon. Az egyetlen dolog, amit a vendéglátó vállalattól megtudott, Bethany vezetékneve és ez a cím volt. Talán a munkaadója címét adta meg? Felhívhatta volna a szállót, hogy kérdezősködjön, de abban a pillanatban, hogy végre valamirevaló nyomot talált, otthagyta az irodáját és idesietett. Belépett a bejáraton és lerázta magáról az esővizet. Egy idősebb nő felnézett rá az ajtó mellett álló pulttól, a szemében riadtság tükröződött. Valószínűleg nem volt mindennapos, hogy egy férfi berontson a női szállóra, ráadásul Jace egész nap morcos és ingerült volt, tehát biztosan nem festhetett túl barátságosan. – Segíthetek? – kérdezte a nő, miközben elébe sietett. Jace körülnézett a kicsi, puritánul berendezett helyiségben, mely szobának is alig volt nevezhető. A legtöbb helyet kempingágyak foglalták el. Hátul állt még egy kopott kanapé, és pár fura szék egy tévé körül. Talán összesen tíz nő volt még a helyiségben, és Jace-t megdöbbentette, milyen leverten néztek ki. A nagyon fiataltól az idősig mindenféle korosztályból voltak, de mindenkinek fásult és reményvesztett volt a tekintete, amitől elszorult a torka. Talán itt dolgozott Bethany? Itt volt önkéntes, aztán pluszpénzért vállalt még alkalmi munkát? Jace-t hirtelen büszkeség töltötte el. Eszébe jutott Bethany reakciója, mikor azt hitte, fizetni akarnak neki a szexért.

De még akkor sem akaszkodott rájuk, mikor már nyilvánvaló volt, hogy Ash és ő gazdagok. Ashnek egy dologban igaza volt. Valóban ők szokták lezárni a viszonyaikat. Eddig egyszer sem fordult elő, hogy egy nő faképnél hagyja őket, és egyáltalán ne érdekelje, milyen anyagi előnyre tehetne szert általuk. Még kabátban is érezte, milyen hűvös van odabent. Összehúzta a szemöldökét, mikor észrevette, hogy a legtöbb lakó rétegesen van öltözve. Még az előtte álló idősebb nő is kabátot és kesztyűt viselt. – Mi az ördögért nem kapcsolják be a fűtést? – dohogta. Az idős asszony meghökkentnek tűnt. Aztán felnevetett. Jace pislogott, nem számított erre a reakcióra. – Ezt a városvezetéssel kell megbeszélnie! – mondta az asszony idegességtől remegő hangon. – Annyira lecsökkentették a támogatásunkat, hogy nem tudjuk kifizetni a fűtésszerelőt se. Múlt hét óta nem működik. Már csupán néhány hősugárzónk van, amiket éjszaka kapcsolunk be, hogy legalább melegben alhassanak itt a nők. Jace magában káromkodott. – Segíthetek valamiben, Mr.…? Jace kezet nyújtott. – Crestwell. A nevem Jace Crestwell, és igen, segíthet. Keresek valakit, aki itt dolgozik. A neve Bethany Willis. A nő kezet fogott vele, de elhúzta a száját. – Kate Stover vagyok. Örvendek, Mr. Crestwell. De itt nem dolgozik semmiféle Bethany. Jace meglepődött. – De ezt adta meg a munkaadójának lakcímként. Ms. Stover egy pillanatra összeszorította az ajkait, majd felsóhajtott. – A nők közül sokan használják ezt a címet – mondta halkan. – Segít, ha munkát akarnak találni. Egyes helyeken nem szívesen foglalkoztatnak hajléktalan nőket. Jace értetlenül bámult rá, nem egészen tudta, mire céloz. Nem. Ez nem lehetséges. De ha mégis… Ms. Stover gyanakvóan méregette és összeszorította a száját, mintha már megbánta volna, amit elárult. Jace megköszörülte a torkát, és mindent megpróbált, hogy ne tűnjön fenyegetőnek, és ne látszódjon rajta a döbbenet, amit az egyre erősödő gyanú okozott. – Ms. Stover, nagyon szeretnék munkát adni Bethanynek. Jól fizető állás, bizonyosan javítana a körülményein. Ha netán amiatt aggódna, hogy féltékeny szerető, őrült exbarát vagy a jelenlegi férje vagyok, biztosíthatom, hogy egyik sem. Megadhatom a cégem nevét, minden

elérhetőségemet, és felhívhatja az üzletfeleimet vagy a titkárnőmet, hogy ellenőrizze a személyazonosságom és a szándékaim becsületességét. Miközben beszélt, átadta a névjegykártyáját, és látta, hogy az idős asszony arcára meglepetés ül ki. Hosszan bámulta, mint aki vívódik magában, vajon bízhat-e benne. Jace lélegzet-visszafojtva várta a választ. Aztán látszott, hogy a nő megenyhült, és a tekintete is barátságosabb lett, mikor visszaadta a névjegykártyát. – Azt mondta, Bethanynek hívják? Le tudná írni? Jace megköszörülte a torkát, mert alig tudott megszólalni, olyan gombóc volt benne. – Alacsony. Nagyon sovány. Fiatal. Talán huszonéves. Fekete hajú. A haja hosszú, váll alá ér. Csattal feltűzve viselte. És nagyon élénk kék szeme van. Nem lehet elfelejteni. Erre az asszony arca felderült, mikor rájött, kiről van szó, és hirtelen kedvesebb lett. – Igen, ismerem Bethanyt. Szombat reggel itt járt, szállást keresett éjszakára. Szomorú, de el kellett utasítanom – mondta az asszony, és az arcán keserűség tükröződött. Felemelte a kezét, hogy hátrasimítsa ősz tincseit. – Ha valamit ki nem állhatok az itteni önkéntes munkában, mikor el kell küldenem valakit, mert nincs már hely. Egy jó állás sokat segítene neki, ebben biztos vagyok. Mondta, hogy ezt a címet adta meg, mikor munkát keresett, de ezek csak alkalmi munkák voltak. Egy állandó állás csodálatos lenne számára. Jace álla leesett a megdöbbenéstől. Egyáltalán nem számított erre. Nem akarta elhinni, hogy Bethany hajléktalan, noha abban a pillanatban kínozni kezdte a balsejtelem, ahogy szóba elegyedett Ms. Stoverrel. Visszagondolt a szombat éjszakára. Bethany ruhájának kopottságára. A fáradt tekintetére. Ahogy megkérdezte, hogy a vacsora is része-e az ajánlatnak. Szentséges ég! Jace egyszerre iszonyatosan érezte magát. Talán azért fogadta el Bethany Ash ajánlatát, mert nem volt hol töltenie az éjszakát? Talán úgy érezte, nincs más választása? – Látta őt azóta? – kérdezte izgatottan. Ms. Stover sajnálkozva rázta a fejét. – Nem. De gyakran jár ide. Már sokszor láttam itt. – Tud valamit róla? Bármit, ami segíthetne megtalálni? – sürgette Jace. Aztán erőt vett a kíváncsiságán, és nyugodtabb hangnemre váltott. – Szeretném felvenni, de nem tarthatom fenn neki az állást örökké. Roppant fontos lenne, hogy megtaláljam.

Talán a pokolra fog jutni, amiért hazudott egy idős asszonynak, különösen olyasvalakinek, aki fedelet ad azoknak a bántalmazott nőknek, akiknek csak hazudtak az olyan szemétládák, mint ő. De ő sosem fogja bántani Bethanyt. Ha meg tudja találni, tesz róla, hogy soha többé ne töltsön egyetlen éjszakát sem az utcán. Legszívesebben a falat ütötte volna már a gondolattól is, hogy most is odakint van, de ez nyilván nem vette volna ki jól magát egy női szállón. – Sajnálom, de semmit. Mindig nagyon csöndes, mikor itt van. Meg se szólal. Megadtam neki néhány másik szálló címét, de biztos vagyok benne, hogy mindegyiket ismerte. – Mondja meg a címeket – szólította fel Jace. – Mégis mióta? Az asszony kérdőn nézett rá. – Mégis mióta jár ide? – Csak egy éve dolgozom itt, ezalatt legalább tucatszor láttam – felelte az asszony. Jace torka annyira elszorult, hogy már alig kapott levegőt. Bethany – az ő Bethanyje – hajléktalan volt. A karjaiban biztonságban volt, egyetlen éjszakára. És bár neki mindene megvolt, hogy a Bethany számára legfontosabbat nyújtsa, hagyta kicsúszni a kezéből. Vissza a hidegbe és a bizonytalanságba. Most is valahol odakint bolyongott az utcán. Kabát nélkül. Fázva. Éhesen. Védtelenül. – Tegyen meg nekem egy szívességet, Ms. Stover! Jace visszatette a névjegyét az asszony kezébe, és ráhajtotta az ujjait. – Ha újra látja, hívjon azonnal. Legyen éjjel vagy nappal. A kártyán rajta van a mobilszámom. Hívjon, abban a percben, hogy meglátja, és ne engedje elmenni, míg ide nem érek. Megtenné ezt nekem? Ms. Stover gyanakvóan nézett rá, mire Jace gyorsan elnézést kért a türelmetlenségéért, mielőtt még az asszony újra bizalmatlanná vált volna, és elküldi a pokolba. A fenébe is, ez valóban úgy hangzott, mintha valami őrült, megszállott, erőszakos szerető akarná őt levadászni. Jesszus! Ha Ash most látná és hallaná, idehívná Gabe-et, és együtt rángatnák ki innen. Aztán felbérelnének neki egy kibaszott agyturkászt. – Átérzem Bethany helyzetét, Mrs. Stover. Képzett munkaerő, és most, hogy ismerem a körülményeit, még sokkal fontosabb, hogy ő kapja meg az állást. Felvehetnék mást is, de neki van szüksége erre a munkára. Megtenné, hogy felhív, kérem?

Jace büszke volt nyugodt hanglejtésére. Még saját magát is sikerült meggyőznie, hogy nem ment el az esze. Mrs. Stover elmosolyodott, és zsebre vágta a névjegykártyát. – Felhívom, ha látom. – Köszönöm – felelte Jace. Mikor körülnézett a szobában, a nők közül néhányan már ágyban feküdtek, páran pedig még a kanapén és a székeken üldögéltek. Jace próbált uralkodni a rátörő felindultságon. – Megkapja a fűtését, Ms. Stover. A nő csodálkozva nézett rá. Alighogy Jace kilépett az épületből és elindult a kocsija felé, elővette a mobilját és telefonálgatni kezdett.

nyolcadik fejezet

Bethany egész testében remegett, miközben átbotorkált egy útkereszteződésen. Minden erejére szüksége volt, hogy megtartsa magát. Lassan haladt, egyik lábát tette a másik után. Ha most összeesik, elgázolják. A New York-i sofőrök híresen nem gyalogosszeretők. Felemelte a fejét, a lehelete látszott a hidegben. A templom innen csak egysaroknyira volt. Már majdnem odaért. Magában fohászkodott. Istenem, add, hogy ma legyen szabad helyük! Már alig érezte a fájdalmat. A sokk lassan elmúlt, és a rideg valóság maradt helyette. Felemelte a tenyerét, hogy megnézze a sebeket és a vért. A térdén és a derekánál elszakadt a nadrágja, ott is horzsolások borították. A farmer beleragadt a vérbe, és ráfagyott a lábára. A szemébe könnyek szöktek. Hogy tehette ezt vele Jack? A világ elhomályosult előtte, nagyot sóhajtott, és elszántan elindult a szálló felé. Ha csak egy órára kap is menedéket, ha csak megtisztítják a sebeit és sérült teste egy kis időre megpihenhet, az is elég lenne neki. Nem volt egy vasa sem. Semmije sem volt. A pénz, amit vigyázva rejtegetett, mind odavolt. Jack tartozott néhány sötét alaknak, akik eljöttek behajtani a pénzt. Bethanytől. Mikor a hideg földön feküdt, magatehetetlenül, kiráncigálták a bankjegyeket a zsebéből. Az egyikük még az oldalába is rúgott, és fenyegetőn közölte, hogy Jack még sokkal tartozik nekik, és neki egy hete van, hogy rendezze a tartozását. Bethany az ajkába harapott, nehogy felzokogjon. Halálosan kimerült volt. Minden porcikája sajgott. Úgy fázott és olyan éhes volt, hogy legszívesebben lefeküdt volna a földre, hogy meghaljon. A megkönnyebbüléstől elgyöngültek a lábai, mikor végre elérte a szálló ajtaját. Egy másodpercre megtorpant, mert félt, hogy ha megint elküldik, már nem lesz ereje továbbmenni. Behunyta a szemét és nagy levegőt vett, aztán lenyomta a kilincset. Az ajtóban megcsapta a meleg levegő, ami olyan jólesett neki, hogy majdnem ott helyben összerogyott. Legutóbb, mikor itt járt, nem volt ilyen meleg. Nem működött a fűtés.

Meghallotta a többi nő beszélgetését. Szinte boldognak tűnt a hangjuk. Pedig a hajléktalanszállók sosem számítottak vidám helynek. Mámorító illatok terjengtek a levegőben. Mikor beleszippantott, a gyomra megkordult. Bármit is ettek, isteni illata volt. Bethany habozva lépett be, becsukva maga mögött az ajtót. Nagy szüksége volt a melegre, meg sem tudott mozdulni, míg átfagyott kezébe és lábába vissza nem tért az élet. Egyszerre volt kellemes és kellemetlen, mert felmelegedve már kezdte érezni a fájdalmat. – Bethany, te vagy az, drágám? Bethany meglepetten felemelte a fejét. Nem is mondta meg a nevét itt. Vagy mégis? Próbált visszaemlékezni, de nem jutott eszébe, hogy valaha mondott-e bármit is az önkéntesnek. De bólintott, mert nem akarta elszúrni az esélyt, hogy maradhasson. – Jesszusom, mi történt veled? – kiáltott fel hüledezve az önkéntes, mire Bethany összerezzent. – Jól vagyok – felelte halkan. – Csak elestem. Reméltem, hogy… – Bethany torkát fojtogatta a sírás. – Reméltem, hogy lesz hely ma éjjel számomra. – Hát persze hogy van, gyermekem! Gyere és ülj le. Hozok neked egy bögre forró kakaót, és mindjárt vacsorázhatsz is, ha már átmelegedtél. Bethany a megkönnyebbüléstől szóhoz sem jutott. Az érzés az egész testét átjárta, és csaknem elájult, annyira elgyöngült. Az önkéntes nő szemében melegséget és kedvességet látott, amitől ellazult és felderült. Volt helyük éjjelre! Lesz hol aludnia, méghozzá melegben. És megvacsorázhat! Csaknem sírva fakadt örömében. Követte az önkéntest, és összevonta a szemöldökét, mikor meglátta a többi nőt. Úgy tűnt, ma még többen vannak, mint mikor legutóbb itt járt, szállást keresve. Akkor nem volt hely számára. Talán bővítettek a férőhelyeken? Több ágyuk van? – Kate vagyok – mondta a nő, mikor megállt egy szék mellett, melyet a helyiség szélére húztak. – Ülj le itt! Hozom a kakaód, és aztán kerítek valamit enni. Valakinek meg kell néznie a sebeidet is. – Köszönöm, Kate – felelte lágyan Bethany. – Nagyra értékelem a kedvességét. Kate leültette és megpaskolta a kezét. – Mindjárt visszajövök. Minden rendben lesz, kicsim.

A különös ígéret meglepte Bethanyt. Lerogyott a székre és rögtön felsóhajtott, minden ereje elszállt. A kezei remegtek, mindkettőt bedugta vékony inge ujjába, hogy gyorsabban felmelegítse őket. A vágások fájtak, de nem voltak mélyek. Megpillantotta Kate-et, aki épp kakaót készített a kis teakonyhában. Közben a mobiltelefonján beszélt. Bármiről is volt szó, bizonyára sürgős dolog lehetett. Egy perccel később visszadugta a telefont a zsebébe, és kivette a bögrét a mikróból. Miután megkeverte, odahozta Bethanynek a gőzölgő kakaót, és gyöngéden a kezébe tette. – Tessék, kicsim! Csak óvatosan kortyolgasd, még forró. Most már minden rendben lesz. Ne aggódj! A nő már másodszorra nyugtatgatta ezzel, de Bethany túl fáradt volt ahhoz, hogy gondolkodni kezdjen rajta. Ha nem lett volna ennyire éhes, lefeküdt volna az egyik ágyra, és összegömbölyödve aludt volna másnapig. Vagy ameddig ki nem rakják. ••• Jace az irodájában ült és az előtte tornyosuló aktákra meredt. Bethany már két kibaszott hete eltűnt, és ezalatt semmivel sem jutott közelebb ahhoz, hogy megtalálja, mint az első reggelen. Pedig mindent megpróbált. A munka kínszenvedés volt számára. A legtöbb alkalmazottja nagy ívben kikerülte. Még Gabe és Ash is elhúzódott tőle. Szerencsére Miát annyira lekötötték az esküvői előkészületek, hogy észre sem vette Jace aggodalmát és ingerültségét. Már csak egy hét volt karácsonyig, és Jace képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy Bethany még mindig az utcán van. A hidegben, egyedül, hajlék nélkül, étel nélkül. Minden nélkül. Ökölbe szorította a kezét, legszívesebben lukat ütött volna az íróasztalába. Kinyílt az ajtaja, és máris kész volt elküldeni a fenébe azt, aki megzavarta, mikor megpillantotta Asht. Volt valami a tekintetében, ami miatt Jace inkább visszafogta magát. Ash… Már csak Ash volt. Fesztelen. Mindent leszart. Csak ritkán volt komoly. De most nagyon is komolynak tűnt. Valami nem hagyta nyugodni. – Baszki, cseszeget a családod a karácsony miatt? – morogta Jace.

Egyetlen dolog volt, amitől Ash a falra mászott: a családja. A legtöbb időt – még az ünnepeket is – általában Jace-szel és Miával töltötte. Néhány hete, hálaadáskor elvitték Miát a Karib-szigetekre is, hogy összetört szívét ápolják, mikor Gabe eltaszította magától – hála az égnek csak rövid időre –, de az igaz volt, hogy Ash jóval több időt töltött Gabe-bel, Jace-szel és Miával, mint a családjával. – Van itt valami, amit meg kellene nézned – mondta Ash halk, komoly hangon, ami rá nem volt jellemző. Jace háta megfeszült, a torkában gombócot érzett. – Történt valami Gabe-bel és Miával? – kérdezte idegesen. Megöli azt a szemétládát, ha megint összetörte a húga szívét. Ash erre letett egy dossziét az íróasztalára. – Valószínűleg felhúzod magad ezen, de a barátod vagyok, és a barátok megteszik ezt egymásért. Te is megtennéd értem. Jace összehúzta a szemét. – Mi a francról beszélsz, Ash? – Míg te két hete csak Bethany Willis után kutatsz, én is utánanéztem. El kell felejtened, haver. Most azonnal. Csak bajt jelent. Jace-t elöntötte a méreg, mikor felnézett Ashre. – Úgy teszek, mintha az előbb nem azt mondtad volna, hogy hagyjuk a francba azt a hajléktalan nőt, akivel lefeküdtünk. Azt a nőt, akit nyilvánvalóan kihasználtunk, akár tudtuk akkor, akár nem. Egy nőt, akinek nincs fedél a feje fölött, nincs ennivalója, még egy nyavalyás kabátja se, hogy melegen tartsa. Ash feltartotta a kezét. – Csak olvasd el a kibaszott jelentést, haver! – Miért nem te mondod el, miért hozhat rám bajt? Ash felsóhajtott. – Volt már büntetve, kábítószer-birtoklás miatt. Nincs állandó munkahelye. Sosem volt. Az élete nagy részét nevelőotthonokban töltötte. Leérettségizett, de nem tanult tovább. Jace állkapcsa megfeszült, miközben a dossziét nézte. Aztán felnézett Ashre. – És szerinted ez nem elég ok arra, hogy most segítsünk rajta? – Ha csak segíteni akarnál rajta, nem lenne semmi gond – felelte Ash. – De mindketten tudjuk, hogy nem csak ezt akarod. A megszállottja lettél! Sosem láttalak még ilyennek. Most rögtön ki kell verned őt a fejedből! Lefektettük, igen. De rengeteg nőt lefektettünk már. Nem hiszem, hogy ő különbözne a többitől. Jace felkelt a székéből, és kész volt leharapni Ash fejét, mikor megcsörrent a mobilja. Előkapta, hogy megnézze, ki keresi, de a szám

nem volt ismerős. Általában ilyenkor nem vette fel, de nem utasított el egyetlen hívást sem, mióta Bethany után kutatott. – Jace Crestwell – szólt bele Ashre nézve. – Mr. Crestwell, Kate Stover vagyok a Szent Antal női szállóról. Jace pulzusa felgyorsult, és leült a székébe, nem is törődve Ashsel. – Igen, Ms. Stover, hallgatom. – Itt van – közölte röviden Kate. – Az előbb jött be. Megsérült. Jace gyomra mogyorónyira szűkült, a torkát rettegés fojtogatta. – Micsoda? Mi történt? – Nem tudom. Ahogy mondtam, most jött be. Leültettem, épp most csinálok neki egy bögre forró kakaót. De nincs jó bőrben, Mr. Crestwell. Nyilvánvalóan riadt, kimerült, és mint mondtam, megsérült. – Kötözze le, ha szükséges! – dörmögte Jace. – Nem érdekel, mit kell tennie, de ne hagyja elmenni, míg oda nem érek! Jace zsebre vágta a mobilját, és felpattant a székéből. Mikor elment a barátja mellett, Ash kinyúlt felé, hogy megállítsa. – Mi a franc volt ez, haver? Mi folyik itt? Jace kirántotta a karját Ash kezéből. – Elmegyek Bethanyért. Megsérült. Ash káromkodott és a fejét csóválta. – Rossz ötlet. Jace azonban ekkorra már a folyosón járt. Hallotta, ahogy Ash mögötte lohol, mikor a lifthez ért. – Veled megyek – mondta Ash idegesen. Jace belépett a liftbe, és mikor Ash követte volna, kitette a kezét a barátja elé. A másik kezével megnyomta a földszint gombját, aztán hátratolta Asht. – Maradj ki ebből! – figyelmeztette halkan. – Ehhez semmi közöd. Ash orrlyukai kitágultak, a szeme szikrákat szórt. Jace tudta, hogy genyóság ilyet mondani a barátjának, de hát Ash is épp elég genyó volt vele az előbb. – Igen, igazad van. Semmi közöm hozzád – felelte gunyorosan Ash. Aztán kilépett a liftből, és hagyta bezáródni az ajtókat. Összeszorított szájjal bámult, míg Jace el nem tűnt a szeme elől.

kilencedik fejezet

Jace utasította a sofőrjét, hogy vigye a szállóhoz, és taposson bele. Nem tudhatta biztosra, hogy Bethany marad-e, de nem hagyhatta őt elmenni. Különösen miután egyszer már elszökött előle. Kate azt mondta, hogy Bethany megsérült. Jace fejében máris nyugtalanító képek pörögtek. Már alig várta, hogy lássa Bethanyt. Mégis, hogy a pokolba sérülhetett meg? Egy nő, egyedül, kint az utcán… Ezer és egy módja volt, hogy baja essen, és Jace-nek mindegyiktől elszorult a torka. Mikor a kocsija megállt a szálló előtt, meghagyta a sofőrnek, hogy várja meg. Remélhetőleg nem marad sokáig, de bármire fel volt készülve. Mikor a bejárathoz sietett, a jeges szél átfujt a kabátján. Amint kinyitotta az ajtót, a szemével máris Bethanyt kereste. Végre megpillantotta. Ott ült hátul, a helyiség szélén, távol a többiektől. Sápadtnak és elveszettnek tűnt. Jace mégis kimondhatatlanul örült, hogy végre láthatja. Észrevette, hogy a nadrágja szakadt a térdén és az oldalán. Látta a vérfoltokat is a ruháján és a vágásokat az alkarján. Mégis, mi az ördög történt vele? Mielőtt még odasietett volna hozzá, Kate elébe lépett, az arcán aggodalom tükröződött. – Magával viszi őt, Mr. Crestwell? – Igen – felelte Jace halkan. – Velem jön. Gondoskodni fogok róla. Ígérem. Kate arckifejezése megenyhült. – Jó. Nagyon aggódom érte. Ahogy mindnyájukért. Jace már indult volna Bethany felé, hogy megnézze, mennyire komolyak a sérülései, de Kate megint megállította. – Szeretnék köszönetet mondani. Mindenért. A fűtésért. Az ennivalóért. A nagylelkű adományért. Nézzen csak körül, Mr. Crestwell! Hála magának, ezek a nők ma meleg helyen tudnak aludni, és van mit enniük. Jace elhúzta a száját, mert kényelmetlenül érintette a hálálkodás. Kurtán biccentett és elindult Bethany felé. A lány szeme csukva volt,

mintha ülve elaludt volna. Jace most jobban megnézte magának, és csak még inkább összeszorult a szíve. Ha lehet, Bethany még soványabbnak tűnt. A szeme karikás volt. Az arca sápadt. A teste csupa seb. Jace némán letérdelt előtte. Amint megérezte a jelenlétét, Bethany szeme kipattant, és ijedten összerezzent. – Minden rendben, Bethany – suttogta Jace. Bethany szeme elkerekedett a csodálkozástól. Jace megkönnyebbülten vette észre, hogy az ijedtsége elillant, de máris zavar költözött a helyébe. – Jace? A neve tétova suttogásnak hangzott, mintha Bethany nem hinne a szemének, hogy ő térdel előtte. Aztán Bethany kihúzta magát, és elrejtette a kezét, hogy leplezze a sérüléseit és a vért. – Mit keresel itt? – kérdezte remegő hangon. Jace erre felállt, egyetlen szó nélkül felnyalábolta a székről és a karjába kapta. Védelmezőn a mellkasához szorította, nehogy bárki is újra bánthassa. Bethany teste megfeszült, és a szája tátva maradt. – Mégis mit művelsz? – sziszegte. Jace elindult vele az ajtó felé, és szorosabban fogta, mikor Bethany kapálózni kezdett. – Elviszlek innen! Bethany kézzel-lábbal hadakozott, és Jace észrevette, hogy Kate aggódva figyeli őket. Bólintott feléje, hogy megnyugtassa, és még jobban szorította magához Bethanyt. – Elég ebből! – mondta. – Ne ellenkezz! Csak megijeszted Kate-et. Nem foglak bántani. Megígértem neki, hogy gondoskodom rólad. Ne csinálj jelenetet. Vagy meg akarod ijeszteni a többi nőt? Bethany az ajkába harapott, és elengedte magát. Lassan ingatta a fejét. – Nem – suttogta. – De nem vihetsz ki innen csak úgy, Jace. – Csak figyeld meg! Jace a vállával kilökte az ajtót, és Bethany azonnal reszketni kezdett a kinti hidegben. Jace elmormolt egy káromkodást, amiért nem takarta be legalább. Vékony kis ruhája semmit se ért ilyen időben. – Megijesztesz! Bethany hangja erőtlen volt, és Jace érezte, ahogy remeg a karjaiban, de nem tudta, vajon a hidegtől vagy a rémülettől. – Nem foglak bántani, ezt te is jól tudod.

Bethany ijedten nézett fel rá. Jace megállt a járdaszegélyen, várva, hogy a kocsija odaálljon, mit sem törődve a járókelők kíváncsi pillantásaival. – Honnan tudhatnám? – kérdezte Bethany. Jace összeszorította a száját. – Ha még nem tudod, hát hamarosan megtudod. A kocsi megállt mellettük, és a sofőr kiszállt, hogy kinyissa a hátsó ajtót. Jace óvatosan betette Bethanyt a hátsó ülésre, aztán beült mellé. Bethany felsóhajtott, ahogy megérezte a fűtött ülést maga alatt. Egy perccel később a kocsi elindult. – Hová megyünk? – kérdezte még mindig remegő hangon Bethany. Jace megfogta a kezét, és felfordította a tenyerét, hogy megvizsgálja a sebeit. – Mi történt, Bethany? Bethany erre olyan csendes lett, hogy Jace-nek ellenőriznie kellett, lélegzik-e még. Olyan sok fájdalom és reménytelenség tükröződött a szemében, hogy Jace alig tudott levegőt venni. Tudta, minden kétséget kizáróan, hogy helyesen cselekedett. Nem érdekelte, hogy Bethany korábban milyen démonokkal harcolt, és milyenek voltak a mostani körülményei. Jól tette, hogy megkereste, és hogy magához vette. ••• Bethany eldugta a kezét Jace elől és kibámult az ablakon. Mégis mi az ördögöt csinál? Hogy találta meg? Egyáltalán, miért kereste? Megdöbbent, mikor meglátta őt a szállón. Annyira sokkolta, hogy az agya teljesen leblokkolt. Alig tudott tiltakozni, mikor felkapta, aztán betuszkolta a kocsija hátsó ülésére. Ez kész emberrablás! – Bethany, nézz rám! – szólalt meg Jace. Bár a hangja gyöngéd volt, Bethany érezte benne az utasítást, amelynek engedelmeskednie kellett. Elfordította a fejét, és mikor felnézett rá hosszú szempillái mögül, a lélegzete is elállt. Olyan gyönyörű férfi volt! Nyugodt és fenséges. Erőt sugárzott. Ezt csak egy bolond nem láthatta. Olyan méltóságteljes volt, mintha beleszületett volna a hatalomba. Bár korábban biztos volt benne, hogy egy ilyen férfi mellett egy nő mindig biztonságban érezheti magát, ebben a percben kész idegroncs volt. Jace pillantása azt üzente, hogy veszélyben van, bár azt nem tudta pontosan, mitől kellene tartania.

Jace nem fogja bántani, ebben egészen biztos volt. De annyi másféle fájdalom létezett még a fizikáin túl… – Ne félj tőlem – mondta halkan Jace. Bethany elhúzta a száját. – Ez nem olyasvalami, amit csak úgy megparancsolhatsz. Attól még nem fog valaki kevésbé félni, ha ezt mondod neki! Jace pillantása elkomorodott. – Tettem bármi olyasmit, ami miatt félned kellene tőlem? – Épp most cipeltél ki a szállóból az akaratom ellenére! Ez emberrablás! Miért voltál egyáltalán ott? Hogyan és miért kerestél meg? Ezt nem értem! – Bethany hangja sokkal élesebb volt, mint szerette volna, leleplezve a pánikot, ami eluralkodott rajta. Jace gyöngéden megérintette az arcát, neki pedig nem volt ereje, hogy elfordítsa a fejét. – Szükséged van rám – mondta egyszerűen. Bethany szólni akart, de csak némán, csodálkozva bámult rá. Fogalma sem volt, mit feleljen erre. Mégis mit mondhatott volna? Aztán Jace előrehajolt és megcsókolta a homlokát, a lehető leggyöngédebb módon. Bethany behunyta a szemét, átadva magát az édes érzésnek. Ez a férfi veszélyes volt, méghozzá halálosan. Komoly bajban volt. – Ma este nálam alszol – mondta Jace hátradőlve az ülésben. Végtelenül nyugodtnak tűnt, amit Bethany nem mondhatott el magáról. – Holnap elviszlek a húgom lakásába. Ő már nem használja. Teljesen fel van szerelve, nem lesz szükséged semmire. Bethanynek leesett az álla Jace magabiztosságától. Ez nem kérdés volt. Úgy tűnt, mindent eltervezett, neki pedig ellenvetése sem lehetett. – Ez őrültség! – suttogta. – Nem forgathatod fel az életemet csak így. Nem lakhatok a húgod lakásában! Jace felhúzta a szemöldökét, és úgy nézett rá, hogy Bethany tök hülyének érezte magát. – Van másutt szállásod? – Nem tudhatod – vágott vissza. – Akkor nem értem, miért lenne ez probléma. Mia nem használja a lakást. Gabe-nél lakik az esküvőjükig. A lakótársa pedig átköltözött az új barátjához. A lakás üres, és a lakbér rendezve van. Ott fogsz lakni, legalábbis egyelőre. Bethany szemöldöke felszaladt a homlokára az „egyelőre” szónál. Jace elmosolyodott, mikor észrevette a zavarát.

– Idővel hozzám is költözhetsz, de elfogadom, hogy időre van szükséged, hogy hozzászokj… a helyzetünkhöz. – Őrült vagy! – dadogta Bethany. – Elrabolt egy elmebeteg! Jace morcosan nézett rá, mikor megálltak egy ultramodern felhőkarcoló előtt, a Central Park mellett. Az eső csendesen záporozott. Jace megfogta Bethany kezét, és maga után húzta, miközben kiszállt a kocsiból. – Siess, hogy meg ne ázz! – szólt oda neki a bejárat felé menet. Bethanynek szaladnia kellett, hogy lépést tudjon tartani vele, és mire beértek az ajtón, már alig kapott levegőt. Fájdalmas képet vágott, mikor a farmerja levált a térdéről, újra felszakítva a sebeit. Jace észrevette az arckifejezését, és elmormolt egy káromkodást a szakadt farmerére pillantva. Aztán karon fogta Bethanyt, és betessékelte a liftbe. Bár siettek, hogy meg ne ázzanak Bethany ruhája csuromvizesen lógott, és reszketett, úgy fázott. Mikor a liftajtó kinyílt, megpillantotta az elegáns, márványpadlós előteret, és egy hatalmas kristálycsillárt a mennyezeten. Jace előreengedte, Bethany pedig tétovázva lépett be a lakásába. – Először is, meg kell szabadítanunk ezektől a ruháktól. Aztán le kell kezelnem a sebeidet – közölte Jace komoran. Ettől Bethany még szorosabban összefonta a karjait a mellkasán, mintha ezzel magán tudná tartani a ruháit. Noha Jace már látta őt meztelenül, a gondolat, hogy újra így láthatja, nagyon sebezhetővé tette. Őrültnek nevezte őt, de inkább neki ment el az esze, mert belement ebbe. Jace ugyan nem hagyott neki választást, ő sem ellenkezett túlságosan. – Beszélnünk kell, Jace! – bökte ki. – Ez őrültség! Nem lehetek itt veled. Még azt sem tudom, miért jöttél a szállóra, és egyáltalán honnan tudtad, hogy ott leszek! Jace Bethany szájára tette az ujját, és ellentmondást nem tűrő arccal nézett rá. – Lesz elég időnk, hogy ezt megbeszéljük, miután lezuhanyoztál és megnéztem a sérüléseidet. Igazad van, rengeteg megbeszélnivalónk van, és hidd el, sort is kerítünk rá. De most a legfontosabb számomra az, hogy gondoskodjak rólad. Bethany végignézett magán. El kellett ismernie, hogy egy forró zuhany valóban jót tenne neki. Bármilyen magyarázattal is szolgál majd Jace, bizonyára jobban tudja kezelni, ha már átmelegedett és megszáradt.

– Jól van – mormolta. Jace szája mosolyra húzódott. – Tessék! Nem is volt olyan nehéz, nem igaz? Bethany fintorgott. – Micsoda? – Átengedni nekem az irányítást. Előre szólok, hogy megszoktam, hogy mindig teljesül az akaratom. Mi a fene? Ő egy szóval sem mondta, hogy átengedi neki az irányítást! Épp szólni akart, hogy ezt megmondja neki, ám ekkor Jace lehajolt és megcsókolta, szó szerint betapasztva a száját.

tizedik fejezet

Bethany a mosdó pultján üldögélt, Jace pedig egyenként vette szemügyre minden sérülését. Rendkívül alapos volt. Bethany teljesen meztelen volt, ő pedig egyetlen négyzetcentimétert sem hagyott ki a testén. Jace egy szót sem szólt, miközben lekezelte a sebeit. Bethany még mindig fázott. A lelke mélyéig vacogott. Nem hitte, hogy valaha még felmelegszik. Miután már percek óta reszketett, Jace elmormolt egy káromkodást – amit rendszeresen csinált a jelenlétében –, és leemelte a pultról. – Megnyitom a zuhanyt. Fel kell melegedned. Utána majd bekötözöm a sebeidet. Nem hinném, hogy bármelyiket is varrni kellene, de teszek rájuk antibiotikumos sebkezelőt, hogy el ne fertőződjenek. Míg lezuhanyozol, készítek nekünk vacsorát. Jace nem is várt beleegyezést. Ez már kezdett bosszantóvá válni, hiszen eddig egyetlenegyszer sem kérte ki a véleményét. Jace benyúlt a zuhanyfülkébe, megnyitotta a csapot, aztán visszatért Bethanyhez, aki meztelenül állt ott, ahol hagyta. És korábban még azt hitte, ez a nap nem is lehet már bizarrabb. Jace végigsimított az egyik karján, fel a válláig, megnyugtatóan megszorította, majd kiment a fürdőszobából. Bethany a mosdó pultjára rogyott, és a tükörképét kezdte vizsgálni. Úgy nézett ki, mint aki a halálból jött vissza. Kimerült volt. Nyúzott. Gondterhelt. Riadt. Több ezer hasonló jelző kavargott az agyában. Behunyta a szemét, és belekapaszkodott a pultba, hogy megtartsa magát. Mára legalább biztonságban volt. Noha fogalma sem volt, mi ütött Jace-be, mégis megkönnyebbült, hogy idehozta. Itt senki sem találhat rá. Még Jack sem tudja kideríteni, hol van. Menedéket talált. Akármilyen kis időre is, de örült neki. Eszébe jutott, hogy pazarolja a meleg vizet, és gyorsan beállt a zuhany alá. Felnyögött, mikor a forró víz zubogni kezdett sajgó tagjaira. Maga volt a gyönyörűség. A legcsodálatosabb dolog, amit valaha érzett.

Felemelte a fejét, hogy a vízsugár leöblítse az arcát és a nyakát. A sebei fájtak, mikor a forró víz égette őket, de óvatosan leöblítette mindegyiket. Addig maradt a zuhany alatt, míg a teste elnehezült és a bőre teljesen kiázott a meleg víztől. Miután még egyszer leöblítette a haját, nagy nehezen elzárta a csapot, és kilépett a zuhanyfülkéből. Különös, de egyszerre meleg levegő cirógatta a bőrét. Felnézett a termosztátra, és látta, hogy Jace felcsavarta a hőmérsékletet, ezért volt olyan kellemes meleg a félórás zuhanyozás után. Jace-nek mennyei törülközői voltak. Hatalmasak és puhák, olyan bolyhosak, hogy Bethany úgy érezte, mintha felhőbe bugyolálták volna. Csaknem kétszer is körbeérte a fürdőlepedő. Pazar luxus volt, de két törülközőt is elhasznált. Egyet a testére csavart, a másikkal a haját tekerte be. A könnyelműsége teljesen felvillanyozta. Meglepetten vette észre, hogy a pulton ki volt készítve számára egy rend váltóruha, ami korábban nem volt ott. Egy vastag köntös is lógott az ajtóra akasztva. A földön pedig egy pár papucs. Jace mindenre gondolt. Bethany megnézte a ruhákat, és fancsali képet vágott. Talán Jace mindig tartott otthon női ruhát? Felemelte a farmert és a pólót, és rögtön látta, hogy mindkettő nagy rá. Nem túlzottan, igazából egy évvel ezelőtt akár még jók is lettek volna rá. Akkor nem volt ennyire sovány, ennyire csont és bőr. Akkoriban még volt alakja. Most már csak melle volt, szinte semmi más. Se csípője, se gömbölyű feneke. Csupa szögletesség volt a súlyveszteség miatt. Az élet az utcán kemény volt. Gyorsan öregítette az embert. Miután teljesen megszárítkozott, felvette a ruhák mellé odakészített bugyit, de szégyellte, hogy egy idegen nő alsóneműjét hordja. Melltartót nem talált, de ez nem számított. Neki is csak kettő volt, mindkettő rongyos. Amit levett – jobban mondva, amit Jace levett róla –, koszos volt és szakadt, már menthetetlen. Nem mintha Jace ne ismerné már egészen közelről a melleit. Nem fogja sokkolni, ha melltartó nélkül látja. Belebújt a pólóba, ami picit a dereka alá ért. A mellein sem feszült, tehát akié a ruha volt, bizonyosan bögyösebb nála.

Miután felhúzta a farmert, levette a törülközőt a fejéről, és az ujjával beletúrt nedves hajába, hogy ráncba szedje kócos tincseit. Ez csak részben sikerült, de nem akarta átkutatni Jace fiókjait hajkefe után. Hosszan kifújta a levegőt, kihúzta magát és elindult az ajtó felé. Megtorpant a kilincsnél. Inába szállt a bátorsága. Megrémült a gondolattól, hogy Jace szemébe nézzen. Nem azért, mert félt volna, hogy bántani fogja, hanem mert tudta, hogy esélytelen vele szemben. Ami még rosszabb, nem is volt biztos benne, hogy egyáltalán fel akarja-e venni a kesztyűt. Sokkal egyszerűbb volt hagyni, hogy ő irányítson. Az érzés, hogy gondoskodnak róla, olyan idegen volt számára, hogy kísértésbe esett, mintha egy mézesmadzagot húztak volna el előtte. Összerezzent, mikor a keze alatt megremegett az ajtó. – Bethany? Kész vagy? Nagyot nyelt, és miután kinyitotta az ajtót, Jace ott állt vele szemben félméternyire. Mikor megpillantotta Bethanyt, összevonta a szemöldökét. – Újra le kell venned a farmert. Előbb még be kell hogy kötözzelek. – El is felejtettem – felelte halkan Bethany. – Azt hittem, azért hagytad ott nekem a ruhát, hogy vegyem fel. – Nem baj. Gyere a nappaliba, majd ott megcsinálom. Jace karon fogta és kivezette a fürdőszobából, át a hálószobáján, majd ki a tágas nappaliba. Egészen elképesztő kilátás nyílt a városra a hatalmas üvegablakokból. – Bújj ki a farmerből – utasította Jace. – Helyezd magad kényelembe a kanapén. A vacsora máris kész. Mire befejezem a kötözést, ehetünk is. Bethany tudta, hogy fölösleges vitába szállnia vele, ezért kigombolta a nadrágot, és hagyta, hogy lecsússzon a lábán. – Tudom, hogy nagy rád – jegyezte meg Jace, mikor a lábával odébb tolta a padlón. Megfogta Bethany kezét és leültette maga mellé. – Majd holnap beszerezzük, amire szükséged lehet. Legelőször is egy kabátot. Kint farkasordító hideg van, te pedig napokig rendes ruha nélkül mászkáltál a városban. Ennek a baromságnak most vége. Bár Jace hangja szigorú volt, kiérződött belőle az aggodalom, ami melengetni kezdte Bethany dermedt kis szívét. Úgy tűnt, Jace valóban törődik vele.

De ezt gyorsan kiverte a fejéből, az ilyesfajta álmodozás veszélyes terep volt. A saját kárán tanulta meg, hogy senki másra nem számíthat, csak magára. És még saját magát is cserbenhagyta. Mint mindenki más. Jace a dohányzóasztalon álló elsősegélydobozért nyúlt. Egyikük sem szólt egy szót sem, miközben minden egyes sebet lekezelt, a nagyobbakra gézt és ragasztócsíkot tett, a kisebbekre pedig ragtapaszokat. Mielőtt még Bethany védekezhetett volna, Jace hátradöntötte a kanapén és felhúzta a pólóját. – Itt nincsenek is sebeim! – kiáltott fel Bethany, mikor hozzáért a hasához. Jace szúrós szemmel nézett rá. – Tényleg nincsenek, de csupa zúzódás vagy. Mi a fene történt odakint, Bethany? Ki tette ezt veled? Olyan haragos volt, hogy Bethany összerezzent a hanglejtésétől. Ösztönösen összehúzta magát. Meglapult. – Az istenit, Bethany, nem foglak bántani! Sosem bántanálak. De tudni akarom, ki volt az a szemétláda, aki megtette. – Olyan ingerült vagy – hebegte Bethany. – Igen, a szentségit! Felrobbanok a dühtől! De nem rád vagyok mérges, bébi – Jace hangja ellágyult a „bébi” szónál, amitől Bethany is kiengedett. – Arra a tetűre haragszom, aki kezet emelt rád. El kell mondanod nekem, pontosan mi történt. Bethany elsápadt, és tágra nyitotta a szemét. Mikor már azt gondolta, Jace semmivel sem tudná meglepni, egyszerre lehajolt a hasához, és minden egyes foltra puszit adott, olyan finoman, hogy még a nyomást sem érezte. Jesszus, hogyan állhatna valaha is ellen ennek a férfinak? – Szükséged van fájdalomcsillapítóra? – Túlélem. Csak éhes vagyok – suttogta Bethany. Jace felkapta a fejét, és megint szúrós szemmel nézett rá. – Mondd meg, mikor ettél utoljára? És ne hazudj nekem. Bethany nagyot nyelt, de az igazat mondta. – Három napja. – A kurva mindenségit! Jace állkapcsa megfeszült, és elfordította a fejét, hogy visszanyerje az önuralmát, mielőtt újra ránézett. A szeme még ekkor is szikrákat szórt, mintha bármelyik percben kész lett volna felrobbanni. – Adj egy percet – mormolta. Nagy levegőt vett, aztán felkelt a kanapéról. Odanyújtotta a kezét Bethanynek, hogy felsegítse. Mikor ő is felállt, lehajolt a farmeréért. A

vállára tette Bethany kezét, hogy rátámaszkodjon, miközben felsegítette rá a nadrágot. Miután felhúzta a nadrág sliccét, kézen fogta Bethanyt és kivezette a konyhába. Az egész lakás egy hatalmas, összefüggő térből állt, egyik szobából nyílt a másik. Az ebédlő, vagy inkább étkezősarok, a konyha előtt állt, a nappali szélén. Az étkezőpult fölött át lehetett látni a konyhába és a nappaliba is. Felsegítette Bethanyt a magas bárszékre, aztán bement a konyhába, ahol a tűzhelyen három edényben is főtt valami. Bethany kíváncsian figyelte, ahogy leszűri a tésztát, aztán beleönti a szószos serpenyőbe. Gyakorlott kézzel megkavarta, és még egy kis fűszert szórt bele, mielőtt kitálalta két tányérra. Aztán felnyársalt a villájára egy csirkemellet, amit a harmadik edényben párolt, vékony szeletekre vágta és gondosan elrendezte a tészta tetején. – Voilá! – mondta, miközben elétette a tányért a pultra. – Le vagyok nyűgözve – jegyezte meg elismerően Bethany. – Csodásan néz ki, és finom az illata. Nem is gondoltam volna rólad, hogy főzni is tudsz. Jace kérdőn nézett rá. – Miért nem? Bethany érezte, hogy elpirul. – Nem sok gazdag, kapós agglegény főz magára. Jace felnevetett. – Én neveltem fel a húgomat, és akkoriban nem tellett étteremre, sem bejárónőre, aki főzött volna. Csak egy szegény egyetemista voltam, aki boldogulni próbált. – Hol voltak a szüleid? Jace tekintete megvillant. – Autóbalesetben meghaltak, mikor Mia hatéves volt. Bethany összeráncolta a homlokát, miközben utánaszámolt. – Akkor jóval idősebb vagy a húgodnál, ha már egyetemista voltál. – Tizennégy évvel – felelte Jace. – Késői gyerek volt, becsúszott, mikor anyám már túl volt a negyvenen. Engem elég fiatalon szült, és akkor azt hitték, nem lesz több gyerekük. – Szép tőled, hogy felnevelted a húgodat – jegyezte meg halkan Bethany. Jace megrándította a vállát. – Nem volt más választásom. Nem hagyhattam magára. Én vagyok az egyetlen élő rokona.

Jace megkerülte a pultot a tányérjával a kezében, aztán leült a Bethany melletti székre. Rápillantott, és látta, hogy még hozzá sem nyúlt az ételhez. – Egyél, Bethany! Bethany a villájára tűzött egy falatot az ínycsiklandóan kinéző tésztából, és nagyot szippantott, miközben a szájához emelte. Isteni illata volt. Mikor megérezte az ízét, felsóhajtott. – Ízlik? – Mennyei! Jace hirtelen felpattant a helyéről, megkerülte a pultot, és hozott két poharat a konyhából. Bethany elé tett egy üveg narancslevet, amitől Bethany csaknem elolvadt. Emlékezett rá, hogy legutóbb narancslevet kért. Minden egyes falatot, minden kortyot kiélvezett, míg pukkadásig nem telt. Ekkor eltolta magától a tányért, és elégedetten felsóhajtott. – Köszönöm, Jace! Ez csodálatos volt. Jace hosszan nézte. – Szeretem, ahogy kimondod a nevemet. Bethany összehúzta a szemöldökét. Mégis mit feleljen erre? Eszébe jutott, hogy még sok megbeszélnivalójuk van – például hogy semmi esetre sem fog beköltözni a húga lakásába –, és idegesen tördelni kezdte a kezét, mikor Jace-re nézett. – Jace? – szólalt meg halkan. – Beszélnünk kell. Jace bólintott, és összeszorította az ajkait. – De még mennyire! Menjünk vissza a nappaliba. Sok kérdésem van, amikre még nem kaptam választ. Bethany pislogott. Mielőtt még kijelenthette volna, hogy ezúttal neki van mondandója, Jace lesegítette a székről, határozottan a hátára tette kezét, és betessékelte a nappaliba. Miután leültette a kanapéra, bekapcsolta a kandallót. Bethany sóhajtott, mikor a lángok lobogni kezdtek. Egészen otthonos érzés kerítette hatalmába, és ingatta a fejét, hogyan juthatott eszébe ilyen abszurd gondolat. Mégis mit tudott ő az otthonról? Az otthon az volt, ahol épp lehajthatta a fejét, és Jackkel laktak már igen sivár helyeken. Visszagondolt azokra a helyekre vagy inkább odúkra, ahol az évek során meghúzták magukat. Néha, ha szerencséje volt, sikerült kifognia egy hosszabb időre szóló állást, és megengedhették maguknak, hogy egy olcsó motelben béreljenek szobát. Nem volt nagy szó, de boldog volt, hogy van állandó lakhelye, és nem kell naponta szállást keresnie.

– Miért csóválod a fejed? – kérdezte Jace. Mikor Bethany felpillantott, látta, hogy Jace leült mellé a kanapéra. Közel volt, csupán karnyújtásnyira. Érezte a teste melegét, az illatát, ami melengette a lelkét. Bethany ösztönösen őszintén felelt. – Arra gondoltam, milyen otthonossá teszi a szobát a kandalló. Aztán rájöttem, hogy ez nevetséges gondolat, hiszen azt se tudom, milyen egy igazi otthon. Hallotta a saját hangjában a szomorúságot, és azonnal az ajkába harapott. Semmit sem lett volna szabad mondania. Jace úgy nézett rá, mint akit leforráztak. Aztán megint káromkodott. Hosszan és dühösen, amitől Bethanynek a hideg futkosott a hátán. Összerezzent, mikor Jace megérintette az arcát, aztán a hasára tette a kezét, ahol a pólója eltakarta a zúzódásokat. Ezen keresztül is megtalálta a legérzékenyebb részt, és finoman rátette a tenyerét. – Ki tette ezt veled, Bethany? Mi a franc történt odakint? Ne hazudj nekem. A teljes igazságot akarom hallani. Bethany nagy levegőt vett és tágra nyitotta a szemét. Nem mondhatta el neki. Hogy tehette volna? Olyan sebesen ki penderítette volna innen, hogy a lába sem éri a földet. De hát nem ezt akarta? Hogy hagyja elmenni? Nem tarthatta itt az akarata ellenére. Ám amikor erre gondolt, kételkedni kezdett. Jace annyira elszántnak tűnt… Jace némán, szigorúan, választ várva nézte. Nem fogja magyarázat nélkül elengedni. – Nem mondhatom el – felelte Bethany elcsukló hangon. – Kérlek, ne kérdezz erről, Jace. Jace még szúrósabban nézett rá, a szemében ingerültség tükröződött. – Tisztázzunk pár dolgot, rendben? Már elég sokat tudok rólad. Hajléktalan vagy. Korábban elítéltek kábítószer-birtoklásért. Három napja nem ettél. Nincs pénzed. Nincs hol aludnod, és valaki alaposan helybenhagyott. Bethany lesápadt. A gyomra görcsbe rándult, a torka elszorult. Kétségbeesetten pillantott Jace-re, olyan kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy legszívesebben sírva fakadt volna. Jace a hasáról megint az arcához tette a kezét. A hüvelykujjával lágyan megcirógatta az orcáját, és a pillantása ellágyult, ahogy felfogta Bethany riadtságát.

– Bethany – szólalt meg halkan. – Ezt már mind tudtam, mielőtt érted mentem. Ez nem jelent neked semmit? – Nem is tudom – suttogta Bethany lesütött szemmel, mert már képtelen volt állni Jace pillantását. Behunyta a szemét. Értéktelennek érezte magát, és gyűlölte ezt az érzést. Szívből. Az egész életét végigkísérte az értéktelenség és a szeretetlenség érzése. Sosem volt elég jó. – Nézz rám! – szólt rá határozottan Jace. Bethany habozott, erre Jace felemelte az állát, míg az arcuk egy vonalba nem ért. De a szeme még mindig csukva volt. – Nyisd ki a szemed, bébi! Mikor kinyitotta, a látását elhomályosították a szemébe szökő könnyek. – Ne sírj! – mondta kedvesen Jace. – Ez azt jelenti, hogy mindez nem számít nekem. Tudtam, mégis elmentem érted a szállóra. Két hete kerestelek. Minden kurva szállót átkutattam utánad, hátha megtalállak valamelyikben. És mikor nem találtalak sehol, egy percre sem nyugodhattam, tudva, hogy kint bolyongsz az utcán, a hidegben, éhesen, egyedül. Ott, ahol nem tudlak megvédeni. Nem tudok gondoskodni arról, hogy legyen mit enned. Ahol még egy kibaszott kabátod sincs, hogy melegen tartson. A felszólítása ellenére Bethany szemén kicsordult egy könnycsepp, rá a kézfejére. Jace előrehajolt és megpuszilta az arcát, az ajkaival felitatva a nedvességet. – Most pedig áruld el, ki tette ezt veled – Jace hangja remegett a dühtől. – Mindent tudni akarok. Gondoskodni fogok rólad, Bethany, de tudnom kell, mit vállalok. Bethany makacsul rázta a fejét. – Nem tudsz, Jace. Nem költözhetek be a húgod lakásába. Nem forgathatsz fel fenekestül mindent, miután megjelensz valahol. Az élet nem így működik. Jace sötétbarna szemében türelmetlenség villogott. – Az élet úgy működik, ahogyan alakítjuk. És egy frászt nem vehetem át az irányítást. Nem akarlak megbántani, bébi, de eddig nem tudtál valami fényesen gondoskodni magadról. Ezen most változtatni fogok. – De miért? – bökte ki Bethany. – Ezt nem értem! Csak egy egyéjszakás kaland voltam neked és Ashnek. Azt nem tudom újra megtenni. Pillanatnyi megingás volt. Nem léphetek rá megint arra az útra. Nem tehetem. Túl keményen dolgoztam azért, hogy eljussak ide.

Bethany remegett a vallomása után. Mélységesen szégyellte magát, hogy mindezt elkotyogta. Nem elég, hogy Jace tudott a letartóztatásáról, most még azt is fogja gondolni, nem csak drogos, még kurva is volt. – Hová? Oda, ahol nincs otthonod? Nincs ennivalód? – Oda, ahol visszanyerhetem az önbecsülésemet – felelte halkan Bethany. Kihúzódott a kanapé szélére, kész volt kirohanni az ajtón. De Jace sejthette, mi jár a fejében, és egy szempillantás alatt mellette termett és szorosan átölelte a derekát. Csapdába esett. Meg se tudott moccanni. – Kezdj el mesélni, Bethany. Mondj el mindent! Azt is, hogy mit értesz megingás alatt. És ne kerüld ki a kérdést, amit már negyedszerre teszek fel neked. Tudni akarom, ki volt az a szemét, aki bántott – közölte Jace baljós hangon. Bethany nem tudta, mihez kezdjen, ezért odabújt Jace-hez, és a vállára hajtotta a fejét. Jace először meglepettnek tűnt, aztán magához ölelte. Simogatni kezdte a hátát és megpuszilta a feje búbját. Szorosan ölelte Bethanyt, és nem szólt egy szót sem, mint aki arra vár, hogy összeszedje a bátorságát, és elkezdjen beszélni. Nem létezik, hogy még azután is akarja őt, hogy mindent elmond neki. Kizárt dolog. Bethany egy része megkönnyebbült. Így rövid úton megoldódott volna a helyzet. A másik része azonban romokban hevert. Jace maga volt az édes kísértés. Mindig a megfelelő dolgot mondta és tette. A törődése Bethany szívét melengette, és ami még rosszabb, olyasmit adott neki, amit már régen elfelejtett: reményt. – Nagyon hosszú történet – szólalt meg végül. – Nem sietek sehová, bébi. Miénk az egész éjszaka. Itt vagyok, és hallgatlak. Istenem, ez túl szép volt, hogy igaz legyen. Bethany behunyta a szemét, és nagy levegőt vett, belélegezve Jace illatát. Jace végül kibontakozott az öleléséből. – Hozok neked egy takarót. Kényelmesen elhelyezkedünk a kanapén, a kandalló előtt üldögélve. Te mesélsz, én pedig hallgatlak. Megegyeztünk? Bethany nagyot sóhajtott, kész volt fejest ugrani. – Megegyeztünk.

tizenegyedik fejezet

Jace átölelte, ő pedig hozzásimult az oldalához, a vállára hajtva a fejét. Jace gondosan betakargatta mindkettőjüket, aztán megpuszilta a feje búbját, és Bethany tudta, hogy itt az idő. Le kellett meztelenítenie a lelkét. Elmondani neki minden szégyenletes titkát. Olyanokat is, amelyektől máig rémálmok gyötörték. Jace-t majd' szétvetette a türelmetlenség, mégis visszafogta magát. Talán mert sejtette, milyen nehéz most Bethanynek. – Mióta csak az eszemet tudom, csak Jack és én voltunk – kezdett bele halkan. – Ki a fene az a Jack? – kérdezte idegesen Jace. – A bátyám – felelte Bethany. Ez nem volt hazugság, Jack valóban a testvére volt. Nem számított, hogy nem voltak vérrokonok. Akkoriban Jack volt az őrangyala, most pedig ő Jacké. Jace engedett egy picit a szorításán, és újra simogatni kezdte Bethany karját. – Mikor kicsik voltunk, senki sem akart bennünket, ezért egyik nevelőotthonból a másikba kerültünk. Néha elválasztottak bennünket. Máskor együtt maradhattunk. Többnyire befogadócsaládoknál laktunk. Mikor idősebbek lettünk, lázadtunk, különösen, amikor különválasztottak. Gyakran kerültünk bajba. Szinte állandóan. Jace megpuszilta a halántékát, és ott tartotta a száját, néma biztatásként. Bethany azon töprengett, hogyan foglalja össze viharos múltját anélkül, hogy túl sok részletre pazarolná az időt. Nem volt szép történet. Végképp nem mese habbal. És a legkevésbé sem akarta, hogy Jace szánakozzon rajta. De tudnia kellett, mibe megy bele. Ő kérte, hogy mondja el. Bethany tudta, hogy nem akar majd vele lenni, miután kiderült, mennyire zűrös nő. De legalább még egy éjszakát fedél alatt tölthet, és úgy tehet, mintha egész más lenne az élete.

Elszomorodott, és tudta, hogy ez mind az arcára van írva. Jace megcirógatta az orcáját, és Bethany a szeme sarkából látta, hogy legörbíti a száját. – Mondd el, Bethany! Semmin nem fog változtatni. De Bethany tudta, hogy változtatni fog. Mindig így történt. És mindig így is lesz. Nagy levegőt vett, és elszánta magát. Jobb lesz gyorsan túlesni rajta. Épp úgy, mint letépni egy ragtapaszt, ahelyett hogy lassan lehúzná. – Mikor tizennyolc voltam, volt egy súlyos autóbalesetem. Utána hónapokig kórházban voltam. Mindkét lábam eltört. Iszonyú volt. Lényegében újra kellett tanulnom járni. Rengeteg gyógytornával. A fájdalom elviselhetetlen volt. Rákattantam a fájdalomcsillapítókra. Kezdetben még azért szedtem őket, mert orvosilag indokolt volt. Mikor bevettem egyet, minden jobb lett. Elmúlt minden fájdalmam. Magabiztos lettem, képes voltam szembenézni a világgal. Már nem tűnt minden olyan pocséknak és reménytelennek. Aztán lassan rászoktam, és már nem a fizikai fájdalom miatt szedtem, hanem a jó érzésért. Rettenetes volt, mikor megpróbáltam lejönni róla. Jace halkan felsóhajtott, és Bethany visszatartotta a könnyeit. Tudta előre, hogy ez nem fog tetszeni Jace-nek. Bizonyára taszította a gyöngesége. Ő nem olyan ember volt, aki valaha is függött volna bármitől vagy bárkitől. Erős volt. Ellentétben vele. Ő sosem volt az. – Ez volt az a kábítószerügy, amiért elkaptak – motyogta. – Már nem tudtam többet felíratni az orvosommal, a fájdalom és az elvonás viszont borzalmas volt. Nem bírtam ki. Aztán csináltam egy hülyeséget, és illegálisan szereztem be a fájdalomcsillapítókat. A leghülyébb dolog az egészben, hogy még-csak nem is vettem be őket. Fennakadtam egy rutinellenőrzésen. Nem volt receptem. Ezért letartóztattak vényköteles szerrel való visszaélés miatt. Bár figyelmeztetéssel megúsztam, kemény lecke volt. Sok mindent elszúrtam ezzel. Baromi nehéz munkát találni, ha szerepelsz a bűnügyi nyilvántartásban. Senki sem akar felvenni egy drogost. Jace magához szorította, és Bethany érezte, hogy megremeg. Vajon dühből? Képtelen volt a szemébe nézni. Nem tudta volna elviselni az elítélő pillantását. Már eleget bántotta magát emiatt az utóbbi tíz évben. Nem akarta, hogy más tegye meg helyette.

– Azt mondtad, Ash és én megingás voltunk. Azon az éjszakán, két hete, azt is mondtad, voltál már egyszerre két férfival. Hogy jön össze ez a kettő? – kérdezte halkan Jace. Bethanyt még jobban eltöltötte a szégyenérzet, és a szája legörbült. – Bébi – mondta Jace fájdalmas hangon –, mondj el mindent, és többé sosem beszélünk róla, ha csak te nem akarsz. De most mindent ki kell adnod magadból. Olyan ez, mint a méreg. Míg rá nem jössz, hogy ez bennem semmit sem változtat, belülről emészteni fog. Mindig ezen fogsz őrlődni. Szóval bökd ki, engedd el, aztán továbbléphetünk. Rendben? Bethany bólintott, de a füle már zúgott. Nem hitte el, hogy Jace ezt komolyan gondolja. Még nem tudott mindent. Próbált lovagias lenni, de ez nem így lesz, miután befejezte a történetét. – Mikor próbáltam lejönni a gyógyszerekről, nagyon nehéz időszakon mentem át, és sok rossz dolgot kipróbáltam, hogy el tudjam viselni az elvonási tüneteket és a kínzó lelki függőséget. A szexet használtam pótszernek, de sosem működött. Csak még rosszabbul éreztem magam a bőrömben. Az alatt az idő alatt több partnerem is volt – mondta Bethany keserűen. – Hármasban, kettesben, nem számított. Csak kerestem valamit, ami enyhítheti a fájdalmam. El akartam menekülni a valóságból egy kis időre. Arra vágytam, hogy… akarjanak. Hogy szeressenek. Jace ekkor úgy magához szorította, hogy moccanni sem bírt. – Nem voltam olyan óvatlan, hogy ne használjak óvszert. A pasik meg biztos aggódtak, hogy elkaphatnak valamit tőlem. Már szárnyra kapott a hírem, Jace – suttogta. Alig tudta kibökni a szavakat. Utálta bevallani. Gyűlölte így kimondani. De nem akart hazudni. Jace megérdemelte, hogy megtudjon mindent. Rendes ember volt. Túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Nem érdemelte meg, hogy olyasvalakit vegyen a nyakába, mint ő. – Mégis mi a fenén jár most az agyad? – szólalt meg Jace, kiszakítva őt a kínzó töprengésből Jace ekkor úgy magához szorította, hogy már moccanni – Jobbat érdemelsz nálam. Jace úgy káromkodott, mint a vízfolyás. – Őszinte vagy. Egyenes. Általában ez tetszene. Sőt imádnám. Érzékelem az őszinteséget, és becsülöm azt, aki ki meri mondani az igazat a következményekre való tekintet nélkül. De a szentségit, Bethany, én jobbat érdemlek? Mi a

fenéről beszélsz? Mi van azzal, amit te érdemelsz? Gondoltál már valaha erre is? Erre a kérdésre nem tudott felelni. Jace a fejét csóválta és magához szorította. – Nem érdekel, mennyi időbe telik, bébi, de úgy fogod látni magadat, ahogyan én látlak. Az eszedbe fogod vésni, hogy te jobbat érdemelsz. És biztosíthatlak, hogy meg is fogom adni neked. Bethany lenyelte a könnyeit. Hogyan is láthatta őt Jace bármilyennek? Hiszen nem is ismerte… – Van még tovább is? Folytasd! Mondd el, hogy jutottál ide. – Már nincs nagyon mit mesélnem – motyogta Bethany. – A letartóztatás és a jelentéktelen szexpartnerek sora után teljesen szétesett az életem. Az én hibám volt. Jobban kellett volna csinálnom. Lehettem volna felelősségteljesebb. De nem voltam az, és nagy árat fizettem érte. Senki sem akart nekem munkát adni, és nem volt pénzem se, hogy továbbtanuljak, és javíthassak az életemen. A baleset több hónapot elvett az életemből. Kimerült és lesújtott voltam. Már a következő napra sem tudtam gondolni, nem hogy évekre előre tervezzek. – Jesszusom, hány éves vagy most? Bethany felvonta a szemöldökét. – A nyomozásod során ezt nem derítetted ki? – Azt mondtam, sokat tudok rólad. De azt nem, hogy mindent. A fontos dolgokat tudtam. Kurvára nem számít nekem, hány éves vagy, hacsak nem vagy kiskorú. Bethany értékelte, hogy Jace megpróbált elsütni egy poént, és a mellkasában picit enyhült a nyomás. – Huszonhárom – mondta a nyakát a válla közé behúzva. – Túl idős ahhoz, hogy képtelen legyek összeszedni magamat. Túlkoros ahhoz, hogy hajléktalan, tanulatlan és munkanélküli legyek. – Még kisbaba vagy – mormolta Jace. Bethany kérdőn nézett rá. – Te hány éves vagy? – Harmincnyolc. Bethany szeme elkerekedett a csodálkozástól. Tizenöt év korkülönbség volt köztük. Tizenöt! – És Ash? – Ugyanennyi. Jace nem tűnt túl boldognak, hogy szóba hozta Asht. – Nahát! Sosem gondoltam volna, hogy harmincnyolc vagy. Bethany. – Na és?

Bethany meglepődött Jace magabiztosságán. Mikor felnézett rá, látta a kihívást a tekintetében. – Ez zavar téged? – kérdezte Jace, bár a hangsúlyából nem úgy tűnt, mintha izgatná, mit gondol. Elszántnak és rettenthetetlennek tűnt. – Téged nem zavar? – kérdezte habozva Bethany. – Vannak sokkal kifinomultabb nők, akiket megkaphatsz. Műveltebbek. Érettebbek. Jobbak. Jace állkapcsa megfeszült. – Na, most már kezdesz felbosszantani. Bethany bánatosan felsóhajtott. – Nem feleltél a kérdésemre. Zavar téged? – erősködött Jace. Mégis mit felelhetett volna erre? Ha őszinte, azzal csak még inkább megpecsételi a sorsát. Ha pedig azt feleli, nem zavarja, az úgysem érdekelné Jace-t. Legfeljebb azt hihetné róla, hogy felszínes kis liba. – Bethany? – Nem – bökte lei. – Nem zavar. Úgy értem, a korkülönbség. De ez nem azt jelenti, hogy illenénk egymáshoz. Egyáltalán nem vagyok neked való. Ezt neked is be kell látnod. Két külön világban élünk. Fényévnyi távolságban. A kettő sosem közelítheti meg egymást. – Csak egyetlenegy világ létezik – felelte Jace ingerülten. – Ugyanabban a kurva valóságban élünk, Bethany. Csak az számít, hogy itt vagy. Látlak. Akarlak. Itt vagy mellettem. Ha ez nem jelenti azt, hogy valós vagy számomra, akkor nem tudom, mi kell még. Bethany szíve úgy zakatolt, hogy beleszédült, és pumpálnia kellett a levegőt a tüdejébe, hogy el ne ájuljon. – Most, hogy ezeket már megtárgyaltuk, ideje végre elárulnod nekem, ki bántott és miért. Jace megint iszonyú idegesnek tűnt, de Bethany már tudta, hogy nem rá mérges. Dühös volt, efelől semmi kétség. Olyan fenyegető volt a pillantása, hogy Bethany beleremegett. Az ajkába harapott, és elfordította a fejét. Jace ezt sosem értené meg. Eddig nem sokat árult el a kapcsolatukról Jackkel, csupán azt, hogy a testvére, és hogy olyan sokkal tartozik neki, hogy bármit, tényleg bármit megtenne, hogy meghálálja. Ha kell, a poklot is megjárná érte, – Bethany! Érezte Jace hangjában a baljós figyelmeztetést. Kezdte elveszíteni a türelmét, és már így is sokáig visszafogta magát. Azt is a tudomására hozta, hogy mindig megkapja, amit akar. Az emberek nem mertek neki nemet mondani, ha jót akartak maguknak.

Bethany elgondolkodva sóhajtott. – Mi nyomja a lelked? – kérdezte lágyan Jace. Bethany szeme kipattant, Jace felé fordult, és őszintén, egyenesen a szemébe nézett. – Semmi. A válasza olyan határozott volt, hogy Jace látszólag hitt is neki. De csak egy pillanatra csillapodott le, a tekintete még mindig szikrákat szórt. – Mondd el, Bethany! Ne kelljen újra megkérdeznem. A szigorú felszólítástól Bethanyben megállt az ütő. Minden ereje elszállt. A torkában dobogott a szíve, és megnyalta a szája szélét, hogy bátorságot gyűjtsön ahhoz, hogy ezt elmondja. – Jack sok pénzzel tartozik – suttogta. Jace összeráncolta a homlokát. – Micsoda? Bethany megköszörülte a torkát. – Jack sok pénzzel tartozik. Nem tudja visszafizetni. Megfenyegettek, hogy egy hetem van, hogy törlesszek helyette. Bethany gyorsan folytatta, nehogy Jace közbe tudjon vágni. Félt attól, mit fog mondani, ezért hadarni kezdett. Valószínűleg érthetetlenül motyogott összevissza, de ez most nem érdekelte. – Nem tudok ennyi pénzt előteremteni egy hónap alatt se, nemhogy egy hét alatt! Nagyon nehéz most munkát találni. Mindenki alkalmi munkát keres az ünnepek alatt. Én pedig amúgy sem válogathatok. Elvitték az összes pénzemet. Mindent, amiből ennivalót vehettem volna. Amiből kihúztam volna a következő hónapig. Nem tudom, mihez kezdjek, Jace! Halálosan aggódom Jackért. Jace hitetlenkedve bámult rá. – Jackért aggódsz. Bethany bólintott. – Jackért aggódsz – mondta Jace még nyomatékosabban. Bethany megint bólintott. – Azt a kibaszott kurva mindenségit! Azok a szemétládák elkaptak. Megvertek. Megfenyegettek! Te pedig Jackért aggódsz? – Igen – suttogta Bethany. Jace-ből olyan cifra káromkodáscunami tört ki erre, hogy Bethany riadtan pislogott. Jace elengedte, és előredőlt a kanapén, a combja közé szorítva a két kezét. – A picsába! – mennydörögte. – Eszedbe sem jutott, hogy magad miatt aggódj?

Bethany nagyot nyelt és bólintott. – Az után, ami ma történt, már igen. Jace hirtelen odafordult hozzá, a szeme villámokat szórt. – Már csak azt szeretném tudni, mégis honnan tudtak rólad – mondta halk, de dühtől remegő hangon. Bethany is ezt kérdezte magától egyfolytában. Amióta csak a földre lökték, elvették a pénzét, és megrugdosták. Miért keresték meg őt? Egyáltalán honnan tudtak a létezéséről? Jack nem tenne ilyet… Bethany a fejét rázta, hogy lehet ilyen bolond. Ki mástól tudhatták volna? Honnan tudták volna, hol keressék? Csakis Jack árulhatta el őt, ami összetörte a szívét. Könnyek szöktek a szemébe, és úgy égették, akár a sav. – Mondd el, mi történt, Bethany – mondta Jace már nyugodtabb hangon. Újra átölelte Bethanyt, és a mellkasához szorította. A szája a hajához ért, a hangja megnyugtató és végtelenül gyöngéd volt. Bethany behunyta a szemét, és forró könnyei Jace ingére folytak. – Tudták, hol találnak – bökte ki. – De nem tudom, kitől. – füllentette. Hiszen jól tudta. Ez volt az első alkalom, hogy hazudott Jace-nek, de ha elmondta volna az igazságot, azzal visszavonhatatlanul el is ismerte volna. Ezzel pedig most nem tudott mit kezdeni. A tagadás kevésbé fájt. – A földre löktek. Ettől vannak a horzsolásaim és a vágások. Azt mondták, egy hetem van, hogy előteremtsem a pénzt, amivel Jack tartozik nekik. Aztán kilopták a zsebem-bői a pénzemet. Végül otthagytak azzal, hogy egy hét múlva megkeresnek, és hogy sehol nem rejtőzhetek el előlük. Azt mondták, megtalálnak, bármit is csinálok. – A rohadékok! – sziszegte Jace. – Gyáva, aljas stricik! Keménykednek egy védtelen nővel, ahelyett hogy azt kapnák el inkább, aki tartozik nekik. És Jack ezt hagyta. Bethany kész volt rögtön megvédeni Jacket, de Jace erősen magához szorította, mintha figyelmeztetné, hogy maradjon csendben. – El ne kezdd, bébi – mondta dermesztő hangon. – Meg ne próbáld védeni, mikor nincs mentség arra, amit tett. Bethany nagyot sóhajtott, és megint behunyta a szemét. A fejét Jace mellkasának nyomta, és a karjait a nyaka köré fonta. – Mennyivel tartozik? – tudakolta Jace. Bethany épp csak annyira tartotta el a fejét, hogy a hangja hallatsszon. – Ötezer dollárral – bökte ki. – Lehetne egymillió is. Ötezer

dollárt éppúgy képtelen lennék összeszedni, mint tízmilliót. Arra gondoltam, hogy megpróbálhatnám a házalást. Mások is csinálják, és jó pénzt keresnek vele. De csak egy hetem van, ezért nagyon kell igyekeznem. Így már megértheted, miért nem költözhetek be a húgod lakásába. – Na, ezt ne! Jace-ből kitört a düh, szó szerint remegett a feszültségtől. Felpattant a kanapéról, magával húzva Bethanyt. Megfogta a vállát és eltolta magától, hogy a szemébe nézzen. Dühös volt. Nagyon, nagyon dühös. Az arca vörös volt, a szája elfehéredett, annyira összeszorította. – Ennyi volt. Vége. Többé ki sem teszed a lábad az utcára. Elment az eszed, ha azt hiszed, hagyom, hogy kisétálj oda, ahol azok az állatok leselkednek rád. Bethany elsápadt. – De bántani fogják Jacket! Ezt nem hagyhatom, Jace! – Jacket bízd rám – dörmögte Jace. Bethany hisztérikusan rázta a fejét. Ez már minden határon túlment, rövidre kellett zárnia a helyzetet, de azonnal. Kitépte magát Jace kezéből és hátrálni kezdett, olyan gyorsan, hogy Jace nem tudott utánakapni. – Mennem kell! Köszönök… mindent! – mondta, aztán sarkon fordult, és rohanni kezdett, magában fohászkodva, hogy a liftajtó azonnal kinyíljon. Jace Bethany után kapott, de épp ki tudott térni előle, és teljes erejéből rohanni kezdett a lift felé. Pedig még cipő sem volt rajta. Mégis mit gondolt, hová megy így? A liftajtó rögtön kinyílt és Jace utánavetette magát, ki-nyújtott karral, nehogy becsukódjon. Csak két centivel maradt le róla. Legszívesebben a falba verte volna a fejét. Ehelyett inkább a telefonhoz sietett és felhívta a portát. – Itt Jace Crestwell – szólt bele nyugodt hangon. – Egy nő megy lefelé a lifttel. Nincs rajta cipő. Semmi esetre se engedje, hogy elhagyja az épületet. Lemegyek, amint újra felért a lift. – Igen, uram – hangzott a kurta válasz a telefonban. Miután megnyugodott, hogy Bethany nem szökhet el, hívta a liftet, és türelmetlenül toporgott, míg fel nem ért. Míg a liftre várt, újra átgondolt mindent, amit Bethany mondott neki.

Kemény küzdelem állt előtte. Bethany nem hitte, hogy méltó hozzá. Persze ez nevetséges volt. Ő sem volt szent. Ashsel végigdugták fél Manhattant, csak mert ehhez volt kedvük.

tizenkettedik fejezet

Mégis milyen alapon ítélhetné el Bethanyt azért, mert a szexet használta pótszernek, mikor valójában ő is ugyanezt tette? Bethanynek ráadásul jóval nehezebb élete volt, mint neki. Legalább volt mentsége, ellentétben vele. A liftajtó kinyílt, és Jace berohant, aztán türelmetlenül nyomkodta a földszint gombját. Jackkel már cifrább volt a helyzet, de nem megoldhatatlan. Egyszerűen távol kell tartani tőle Bethanyt, és biztosítani a védelmét. Csak a holttestén át hagyja elmenni innen, hogy megmentse azt a barom Jacket. Bár Bethany nem mondta ki, nem ismerte el, de látta a szemében, hogy tudja az igazat. Ott volt a tekintetében a fájdalmas felismerés, hogy elárulta, akit szeretett, és akiben bízott. Jack odadobta a farkasok elé. Az a seggfej biztosítéknak használta, miközben esze ágában sem volt visszafizetni azt a pénzt. Jace égett a vágytól, hogy elkapja a tökét, és móresre tanítsa. Mikor a lift végre megállt a földszinten, Jace kirohant, és a szemével rögtön Bethanyt kereste. Megkönnyebbült, mikor megpillantotta az előcsarnok egyik sarkában, a portás és a biztonsági őr által közrefogva. Elmosolyodott, mikor látta, hogy egy papírpoharat tart kávéval a kezében, és a portással beszélget. Mintha mindennapos dolog lett volna, hogy egy mezítlábas nő télen meg akar szökni az épületből. Bethany felnézett, mikor látta őt közeledni, és ragyogó kék szemébe kiült a félelem. Jace úgy érezte, mintha orrba vágták volna. Bethany félt tőle. – Bethany – szólalt meg nyugodt hangon. – Menjük vissza a lakásba, és hagyjuk az urakat végezni a munkájukat – mondta, majd a férfiakhoz fordult. – Mindkettőjüknek köszönöm, hogy vigyáztak az én Bethanymre. Nem örültem volna, ha kimegy így az utcára. – Természetesen nem, uram – válaszolta a portás hűvösen, aztán kedvesen rámosolygott Bethanyre. – Örülök, hogy megismertem, Miss Willis. Remélem, még találkozunk. Ha bármikor bármire szüksége lenne, csak szóljon.

– Köszönöm, Roger – felelte mosolyogva Bethany. Jace felvonta a szemöldökét. Már jó ideje itt lakott, mégsem tudta a portás nevét. Elszégyellte magát emiatt, miután Bethanynek kevesebb mint öt perc alatt sikerült kiderítenie. A biztonsági őr biccentett Jace felé, majd Bethanyre mosolygott, aztán visszament a helyére. Bethany felsóhajtott és felállt, Roger felé nyújtva a poharat. – Köszönöm – mondta újra Bethany. – Butaság volt így elindulnom. Köszönöm, hogy megállított, és hogy ilyen kedves volt hozzám. Jace kézen fogta Bethanyt, és a lift felé húzta. Nem szólt hozzá egy szót sem, míg fel nem értek. Csak álltak egymás mellett a liftben, és a karjuk összeért. Jace szerette, ahogy hozzáért. Lágy volt és simulékony. Tökéletesen kiegészítette az ő jóval feszültebb testét. Jace elhúzta a száját, mikor rádöbbent, miért olyan simulékony Bethany. Megadta magát. Az ördögbe is, ezt ne! Nem fogja úgy visszavinni a lakásba, mint valami elnáspángolt háziállatot. Mikor kinyílt a liftajtó, magához ölelte, és felemelte az állát, hogy a szemébe nézzen. – Ha visszajössz velem a lakásba, emelt fővel és egyenes háttal tedd – mondta. – Ne szégyenkezz, és ne legyen benned félelem. Ez a te otthonod. A te menedéked. Az a hely, ahol tökéletes biztonságban vagy a külvilágtól. Minden rossztól és veszélytől. Megértetted? Bethany hosszan nézte, ábrándos, szomorú szemekkel. Jace-nek az fájt a legjobban, hogy egy másodpercre látta a szemében felcsillanni a reményt, de azon nyomban el is illant. Mintha a remény olyan távoli, megfoghatatlan dolog lett volna számára, hogy nem engedhette volna meg magának. Végül Bethany bólintott. – Megértettem – suttogta. Jace homlokon csókolta, és érezte, hogy nagyot sóhajt. – Nem, még nem érted, bébi. De majd megérted. Ígérem. Betessékelte a lakásba és a liftajtó becsukódott mögöttük. Bethany kimerültnek tűnt, fizikailag és érzelmileg is. Bár számára még korán volt a lefekvéshez, most semmi másra nem vágyott jobban, mint hogy ágyba bújjon vele, és a karjában tartsa egész éjjel. Azt akarta, hogy védve érezze magát. Biztonságban. És legfőképp szeretettnek. Mint aki fontos.

Bethany nem ismerte ezt az érzést, ez nyilvánvaló volt abból, amit a gyerekkoráról és a felnőtt életéről mesélt. A múltját nem tudja megváltoztatni, de a jelenét igen, ahogy a jövőjét is. – Menjünk aludni! Hulla fáradt vagy – mondta Bethanynek. Bethany idegesen pillantott rá. Hatalmas kék szeme tágra nyílt, amitől riadtnak tűnt, mint egy őzike. Bár nagyon sovány volt, a szépsége úgy ragyogott, akár egy üstökös fénycsóvája. Volt valami a szemében és az arcában, ami rabul ejtette Jace-t. Nem tudta megmondani, miért vonzódott olyan ellenállhatatlanul hozzá, mióta csak meglátta Mia partiján. De azt már akkor is tudta, hogy összetartoznak. – Bébi, nem fogom rád vetni magam – mormolta. Megfogta Bethany kezét, és a hüvelykujjával megnyugtatóan körözött a kézfején. Bethany nagyot nyelt és bólintott. – Fáradt vagyok. – Hulla fáradt – ismételte meg Jace. Kézen fogva bevezette Bethanyt a hálószobába, és becsukta maguk mögött az ajtót. Aztán megfordult, és megfogta Bethany pólóját, hogy levegye róla. Bethany összerezzent, leszorította a karját, a szemében ijedtség tükröződött. Jace várt egy pillanatot, és hosszan nézett a szemébe. – Bébi, ebben az ágyban semmi sem lehet kettőnk között. Se ruha, se más akadály. Megmondtam, hogy nem fogom rád vetni magam, és ez így is lesz. Nem fogok hazudni neked. De nem fogsz ruhában ágyba bújni. Amellett hogy rohadtul lötyögnek rajtad, amikor csak az ágyamban alszol, meztelen leszel. – Meg fogok fázni – mondta Bethany elhúzva a száját. Jace elmosolyodott az erőtlen próbálkozáson, amivel Bethany távolságot akart erőltetni kettejük közé. Hamarosan rá fog jönni, hogy erről szó sem lehet. – Majd melegen tartalak! Bethany az ajkába harapott, aztán felsóhajtott és megadóan leengedte a karját. – Emlékezz rá, mit mondtam – mondta lágy hangon Jace. – Ide nem jössz szégyenkezve, sem megfélemlítve. Csakis emelt fővel. Az engedelmesség nem jelenti azt, hogy kevesebbet érsz. Akaratos alak

vagyok, efelől semmi kétség. De azt a legkevésbé sem szeretném, hogy üresfejű báb légy. Bethany gyönyörű kék szemében értetlenség tükröződött. – Azt hiszem, nem értem. Semmit sem értek ebből. Össze vagyok zavarodva, Jace! Ez annyira… lehengerlő. Jace megpuszilta az orrát, aztán felemelte a pólóját. – Rengeteg időnk van még. Szeretném, ha bíznál bennem. Ha sikerült ezt elérnem, minden rendben lesz. Gondoskodom rólad, és sosem teszek olyat, amivel összezavarhatlak. – De hisz épp most mondtam, hogy össze vagyok zavarodva! – tiltakozott Bethany. Jace elmosolyodott, és áthúzta Bethany fején a pólót, szabaddá téve a melleit. – Csak azt akarom, hogy meztelen légy. Azzal tudnálak csak zavarba hozni, ha ma éjjel meg akarnálak dugni. Azt majd holnap. Ma csak szeretném, ha megszoknád, hogy itt vagy. Bethany meghökkenten nézett rá. – És ettől ne jöjjek zavarba? – Nem kell. – Nyilvánvalóan mindketten mást értünk zavarba hozás alatt – motyogta Bethany. – Na, ezt már szeretem – mormolta elégedetten Jace. Bethany kérdőn nézett rá, és lehúzta a farmere sliccét. – Pimasz vagy. Van benned tűz, Bethany. Ezt nem vesztetted el. Tökéletes vagy nekem, – Őrült vagy – suttogta Bethany. – Vagy én vagyok őrült. – Amíg mindketten azok vagyunk, nekem jó így. Bethany felemelte a kezét, és hagyta, hogy a farmer lecsússzon a lábán. – Te tényleg mindig megkapod, amit akarsz, igaz? Jace elmosolyodott, és segített Bethanynek kilépni a farmerből. – Már mondtam neked. Semmit nem adnak könnyen, amit érdemes megszerezni. És küzdelem nélkül semmit sem lehet elérni – Jace a hasához hajolt és megcsókolta a zúzódásait. – Figyelmeztetlek, hogy harcolni fogok érted, és nem áll szándékomban veszíteni. Mikor felemelte a fejét, látta a reményt megcsillanni Bethany szemében, és ezúttal nem illant el. Bethany áhítattal nézett le rá, de egész testében reszketett. Látta rajta, hogy kezdi érteni a dolgot. Azt, hogy ez valóságos, és hogy halálosan komolyan gondolja. – Vedd le a bugyit!

Bethany ezúttal nem ellenkezett. Egy pillanatra habozott, aztán bedugta a hüvelykujját a selyembugyi derekába, letolta, és miután lecsúszott a lábán, kilépett belőle. – Bújj be az ágyba, és várj meg – utasította lágyan, de határozottan Jace. – Lezuhanyozok, és jövök. Helyezd magad kényelembe. És Bethany? Bethany felnézett rá. – Ne próbálj meg lelépni. Lezártam a liftet, és még ha le is jutnál az előcsarnokba, nem hagynak elmenni nélkülem. – Szóval a foglyod vagyok? – sóhajtott Bethany. Jace elmosolyodott. – Soha. De megteszek mindent, ami szükséges, hogy garantálni tudjam a biztonságod. Még azt is megoldom, hogy ne tudj elszökni, míg zuhanyozom. Most pedig bújj az ágyba, nehogy megfázz. Majd feltekerem a fűtést. Azzal ott hagyta Bethanyt, kiment a fürdőszobába és megnyitotta a zuhanyt. Szándékosan hagyott neki időt arra, hogy egyedül bújjon ágyba, és egy kicsit megnyugodjon, mire melléfekszik. Bethany sok türelmet igényelt – jóval többet, mint amennyit általában fordított egy nőre. Korábban, ha egy nő unszolta magát, inkább rögtön hátat fordított neki. Tudta, mit akar, és esze ágában sem volt olyan nőre pazarolni az idejét, aki nem adta meg neki pontosan azt, amit elvárt. Bethanynek szüksége lesz egy erős férfikézre is, amit szívesen magára vállalt. Élvezte, hogy gondoskodhat róla. Bethany hamar rá fog érezni, mit vár tőle, ő pedig minden percet élvezni fog, mikor védelmezheti és gondoskodhat róla. Idővel biztosan így lesz. Akadt még néhány megoldandó dolog. Zuhanyozás közben sorba vette ezeket magában. A legfontosabb Bethany biztonsága. Nem hagyhatja őrizetlenül egy percre sem, mikor azok a szemétládák keresni fogják, hogy behajtsák rajta a pénzt, amivel Jack tartozott nekik. Emellett szüksége volt egy teljes új ruhatárra. Ott volt még Mia lakásának dolga is, bár Jace tudta, hogy Bethany amúgy sem sok időt töltene ott. Legszívesebben rögtön beköltöztette volna magához, de nem akarta mindjárt az elején lerohanni. Szüksége volt arra, hogy megtapasztalja a függetlenséget, mielőtt teljesen átveszi az irányítást az élete fölött. Még úgy is, hogyha ellenőrzött körülmények közt lehet csak független. Ez kissé fura volt – jó, nagyon fura – de Jace azt akarta, hogy visszanyerje az önbizalmát.

Hogy úgy érezze, önálló döntéseket hoz, még ha teljesen biztonságos környezetben teszi is. Lesz egy saját lakása. És majd randevúzgatnak. Elhalmozza figyelmességgel. Mindenféle programokat szervez kettőjüknek. És ha Bethany már tisztában van azzal, milyen szerepet tölt be az életében, akkor átköltözteti magához. És azután? Egyelőre csak eddig jutott a tervezéssel. De tudta, addig nem lesz egy nyugodt éjszakája sem, míg Bethany nem vele él. Addig is gondoskodnia kell arról, hogy a problémák megoldódjanak. Elhúzta a száját, mikor kilépett a zuhany alól, hogy megtörölközzön. Jack jókora gond volt. Nyilvánvalóan Bethany nagyon ragaszkodott hozzá, pedig Jack csak bajt hozott rá. Nem hagyhatta, hogy Jack bekavarjon az életébe és veszélybe sodorja. Tehát közbe kellett lépnie. Ezt pedig Bethany biztosan nem fogja díjazni. A dereka köré csavarta a törülközőt, és visszament a hálószobába. A pillantása ellágyult, és elmosolyodott, mikor látta, hogy Bethany már édesdeden aludt. A feje az ő párnáján pihent, vagyis inkább a párnahegyen, amit feltornyozott magának, és az orra hegyéig bebugyolálta magát a takaróba. Hosszú szempillái finoman nyugodtak az orcáján. Minden tökéletesnek tűnt. Bethany ide tartozott, az ágyába. Még sosem érzett ilyen mély elégedettséget amiatt, hogy egy nő az ágyában volt. Ez így volt jó. Ő volt jó. Leoldotta a törülközőt a derekáról, aztán óvatosan felemelte a takarót, és mellébújt. Bethany picit megmozdult, és halk szuszogása melegséggel töltötte el Jace-t. Szorosan mellébújt, a karjaival védelmezőn átölelte, és óvatosan a vállára húzta a fejét. Áttette rajta a lábát is, hogy tökéletesen a testéhez simuljon. Csak ezután, és csak így tudott annyira megnyugodni, hogy el tudjon aludni mellette.

tizenharmadik fejezet

Bethany egy erős férfitest ölelésében ébredt. Egy pillanatra pánikba esett és keresni kezdte a holmiját. Zavart volt, nem tudta, hol van. Aztán mikor kinyílt a szeme, látta, hogy Jace figyeli, ahogy ébredezik, és rögtön eszébe jutott a tegnapi nap. Némán nézte Jace-t, és alig tudta felfogni a tényt, hogy lényegében átvette az irányítást az élete fölött. Mekkorát fordult a világ kevesebb mint 24 óra leforgása alatt! Nem fért a fejébe. Minden valószerűtlennek tűnt, mégis örömtelinek. Bár tudta, hogy tiltakoznia kellene, egy része megkönnyebbült. Oly sokáig volt magára utalva, mindent egyedül kellett előteremtenie, és így is csak spártai körülményekre futotta. A gondolat, hogy itt ez a férfi, aki azt ígéri, gondoskodni fog róla és megvédi, egyszerre tűnt szédítőnek és csodálatosnak. Az élete nem ért sokat, de ehhez volt szokva, ezt ismerte. Mégis hogyan tudna beilleszkedni Jace világába? Persze Jace erősködött, hogy ugyanabban a világban élnek, de ő tudta, hogy nem így van. Talán ugyanabban az univerzumban léteznek, de az életük annyira különbözött, hogy az ésszel fel sem fogható. Mégis mi az ördögöt akart vele kezdeni Jace? Miért akarta? Ennek semmi értelme sem volt. Minden józan megfontolással szembement. – Min gondolkodsz? – kérdezte Jace. – Hogy fogalmam sincs, egyáltalán miért akarsz foglalkozni a problémáimmal – suttogta Bethany. – Nem fér a fejembe, hogy egy olyan férfi, mint te, miért akarhat egy olyan nőt, mint én. Ez őrültség, Jace! Képtelen vagyok felfogni. Olyan, mint egy bizarr Hamupipőkemese, csakhogy a hozzám hasonló lányok számára sosem jön el a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. – Le fogok szokni arról, hogy folyton megkérdezzem, mire gondolsz – morgott Jace. – Túl őszinte vagy. Azt hittem, legalább azon jár az eszed, milyen fantasztikus vagyok. Vagy, hogy azt álmodtad, hogy reggel félálomban szeretkezünk. A többi mind hülyeség, és ha örökké fog tartani, akkor is kiverem a fejedből ezt a baromságot.

Bethany felnevetett, és a párnára hajtotta a fejét, A szeme csillogott, és Jace szorosan magához ölelte. – Istenem, de gyönyörűen nevetsz – mondta mély hangon. – És a mosolyod! A lélegzetem is eláll tőle. Bethany egész teste bizseregni kezdett attól, ahogy nézett rá. – Nem mondhatsz nekem ilyeneket! Senki sem mond ilyesmit egy nőnek, akit épp csak most ismert meg. Ez kész elmebaj! – Pedig épp most mondtam. És addig fogom mondani, míg minden szavamat el nem hiszed. Bethany a fejét rázta, próbálva elcsendesíteni a benne kavargó zűrzavart. Bármelyik percben felébredhet a szállón, és rájön, hogy ez az egész csak álom volt. – Valós vagy – suttogta. Jace föléje gördült, és a szemébe nézett. A testével befedte Bethanyt, a takaró a dereka köré csavarodott. Addig mozgott, míg Bethany combjai szétnyíltak előtte, és megérezte kemény farkát a combjai között. – Nagyon is valós vagyok, bébi. Ez is igazi. Mindketten valósak vagyunk. Minél hamarabb elfogadod, annál gyorsabban túlléphetünk ezen, és végre boldog lehetsz. Azt akarom, hogy boldog légy és elégedett. Kényelem és melegség vegyen körül. Ne kelljen többé azon aggódnod, hogy mikor ehetsz legközelebb. És legfőképp azt szeretném, ha szemernyi kétséged sem lenne afelől, hogy mögötted állok. És előtted. És melletted. Mindenhol ott vagyok körülötted, és nem engedlek el. – Hogyan akarhatsz engem még azután, amit tegnap elmondtam neked? Jace lehajolt, hogy megcsókolja, és még erősebben hozzápréselte a testét. Egy kézzel a párnája alá nyúlt, és elővett egy óvszert. Bethany döbbenten nézte, ahogy feltépte a csomagolást a fogával, majd felemelkedett róla és felhúzta a farkára. Minden olyan gyorsan történt, hogy meg se tudott szólalni a meglepetéstől, mikor Jace belehatolt. Mikor teljesen benne volt, Jace megállt és lenézett rá, különös gyöngédséggel a szemében. – Csak azt tudom, hogy mikor aznap este megláttalak a partin, minden megváltozott bennem. Azonnal úgy éreztem, hogy ismerlek. Valóban nem tudtam rólad semmit akkor, de azt tudtam, hogy az enyém leszel. Hülyeség, hogy nem akarhatlak, miután elmesélted a múltad. Egyszerűen baromság. Mind hibázunk,

bébi. Senki sem tökéletes. Én sem. Te sem. Kurva unalmas lenne az élet, ha hibátlanok lennénk. Bethany szemébe könnyek gyűltek, és Jace megcsókolta a szeme sarkát, mielőtt még kicsordulhattak volna. – Ne sírj, Bethany! Ne itt, az ágyunkban. Ne akkor, mikor benned vagyok. Azt akarom, hogy felejts el mindent rajtam és a gyönyörön kívül, amit okozok neked. Semmi másra ne figyelj, csak erre. Kijjebb húzta a farkát, aztán újra tövig behatolt. A hangja megváltozott, komolyabb lett, de a szemét le se vette Bethanyről. – Nem azt mondom, hogy könnyű lesz. Én is hibázok. Te is hibázhatsz, különösen, ha továbbra is a kettőnk közti különbségeket ecseteled. Megértem, hogy időbe telik, mire kivered a fejedből, hogy nem vagy elég jó nekem. Bosszant, de tudom, hogy nem lehet egy éjszaka alatt megváltoztatni azt, ahogyan egész eddigi életedben láttad magadat. De dolgozni fogok rajta, és mindig elérem, amit akarok, ezt vésd az eszedbe. Makacs alak vagyok, és sosem adom fel, legyen szó üzletről vagy magánéletről. Bethany a nyaka köré fonta a karját, és magához húzta, hogy megcsókolja. Jace-t meglepte a váratlan gesztus, de hagyta, hogy Bethany kezdeményezzen. – Fogd be, és csókolj meg! – suttogta Jace szájának. Jace elmosolyodott. – Ez menni fog, bébi. A nyelvük vadul csattant, forgott és körözött egymáson, míg Bethany zihálva levegőért nem kapkodott. Jace mély hangon felnyögött, és magához szorította. Ütemesen mozgatta az ágyékát, a farka simán járt Bethanyben, míg a gyönyör teljesen elbódította. Közel volt a csúcshoz. Bethanynek nem volt egyetlen része sem, amelyet nem érintett. Erősen hozzápréselte a testét, hogy minden egyes rándulást, apró izom-összehúzódást érezzen, miközben benne mozgott. Mikor Jace elszakadt a szájától, és végigcsókolta az állát, majd a nyakát, Bethanybe belehasított a felismerés, hogy ez egyáltalán nem olyan, mint az érzelemmentes szex, amit korábban megtapasztalt. Semmi mocskos vagy érzékeden nem volt benne. Nem hasonlított az édes hármasra sem Jace-szel és Ashsel. Életében először szeretkezett. Ez elég furán hangzott. Közhelyesen, nyálasan, és még sorolhatta volna, milyen hasonló kifejezések jutottak eszébe. Mintha egy buta kis liba lenne, aki képtelen különválasztani a szexet az érzésektől.

De az igazság az volt, hogy korábban csak olyan érzéseket ismert, mint a szégyen, az önmarcangolás, megalázottság, reménytelenség… Nem tudta feldolgozni azt az érzelmi szökőárat, amit Jace kiváltott benne. Lehengerelte őt, de nem úgy mint az előző este. Körbeölelte, megérintette, betöltötte. Olyan részeibe is beszivárgott, amelyek régesrég elhagyatottak, üresek voltak. Behatolt a szívébe, és megtöltötte melegséggel és elégedettséggel. Magához ölelte Jace-t, mert nem akart egyetlen centi távolságot sem hagyni kettejük között. Belekapaszkodott, miközben Jace egyre erőteljesebben, egyre mélyebben mozgott benne, behatolva a lényébe. Lehengerlő volt? Egyértelműen. Jace-szel kapcsolatban minden alapjaiban rengette meg a világát. Csupán néhány óra alatt a feje tetejére állította az életét, mégsem érzett pánikot. Talán kellett volna. Újra itt volt az ágyában – pár órával az után, hogy viszontlátta –, mégsem érezte magát kínosan. Sem olcsónak. Nem csak ez számított? Behunyta a szemét, még mindig erősen kapaszkodva Jace-be. Letaglózta az óriási változás, még úgy is, hogy fel se fogta igazán. – Bébi! Jace hangja gyöngéden kiszakította a zavaros gondolatok közül. – Nézz rám, bébi! Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Jace fürkészőn nézi. A szemében aggodalom látszott, de az arckifejezése épp olyan gyöngéd volt, akár a hangja. – Jól vagy? Bethany bólintott, de nem mert megszólalni. – Biztos? Bethany megint bólintott és szorosabban ölelte Jace-t. – Csókolj meg! – Ezt sosem kell kérned! Jace megcsókolta. Szenvedélyesen. Birtoklón. Bethany beleremegett, és felemelkedett az ágyról, hogy még közelebb lehessen hozzá. – Milyen közel vagy? – kérdezte suttogva Jace. – Nagyon közel. – Mondd, mire van szükséged, hogy elélvezz. – Rád. Csak rád. Jace szeme megvillant, és megfeszült az állkapcsa. Újra megcsókolta. Még vadabbul, még forróbban, míg már egy-más szájából vettek csak levegőt.

Olyan szorosan összefonódott a testük, hogy Bethany nem is értette, hogyan tud benne Jace még mozogni. Az orgazmusa hosszan, mélyről indult, olyan mélyről, hogy úgy érezte, mintha kifordították volna. Szédítő volt és hatalmas. Lehengerlő, a szó legjobb értelmében. Nem félt átadni magát. Most nem. Minden annyira tökéletes volt. Ez is megrémíthette volna. De ebben a pillanatban ráébredt, hogy bízik Jaceben, akármilyen nevetségesen is hangzott. Rá merte bízni magát, pedig alig ismerte. Még csak kétszer találkoztak, és csupán órákat töltöttek együtt. Mégis tudta, hogy sosem bántaná. Egyszerűen biztos volt benne. – Bízom benned – suttogta Jace-nek. Ezt el kellett mondania neki. Tudta, milyen fontos ez számára. Jace azt akarta, hogy bízzon benne, de közben megértette azt is, hogy ehhez időre van szüksége. El akarta ezt mondani neki, hiszen olyan sokat adott már neki, míg ő csak ezt tudta adni. Semmi mást. Semmit sem tudott volna adni neki, amije még nem volt. Önmagán kívül. Ami ugyan nem volt sok, de ha Jace ezt akarta – márpedig azt mondta, ezt akarja –, akkor csak ezt tudta nyújtani neki. – Ó, bébi, elveszed az eszemet – dörmögte Jace. Egyre gyorsabban és hevesebben kezdett mozogni, mintha Bethany szavai felszabadították volna a gátlásait. Már nem tudott uralkodni magán, Bethanyt pedig elkábította a féktelen szenvedély, amivel a magáévá tette. Elöntötte az ölét a nedvesség, így Jace könnyebben siklott benne, olyan mélyre hatolva, hogy Bethanynek a szava is elállt. A mámor lassan elhatalmasodott rajta, és minden, amit eddig oly sokáig magában tartott, elszabadult. Ez már túlságosan is szédítő volt. Jace azt mondta, elveszi az eszét, pedig valójában ő volt az, aki kezdte elveszteni a fejét. Szorosan ölelte Jace-t, mintha sosem akarná elengedni. Szerette volna, ha örökké tart ez a pillanat, amikor semmi sem érhet el hozzá, és semmi a világon nem számít. Könnyű volt elfeledkezni az életéről, a körülményeiről, mert Jace karjaiban erős volt. Ért valamit. Jace nevét suttogta és behunyta könnyekkel telt szemét, mégis érezte, ahogy forrón lecsordulnak az orcáján. Soha életében nem kavarta még fel ennyire egy orgazmus, de már a szó is üresnek tűnt, egyáltalán nem tudta leírni azt, ami vele történt. A világ elhomályosult körülötte. Csakis Jace-t érzékelte. Magában érezte. A bőrén az ajkait. A farkát mélyen az ölébe fúródva. Mintha egy egész két fele lettek volna.

Lassan kezdett múlni a gyönyör, de a teste még súlytalanul lebegett, az agya teljesen kikapcsolt. Abban sem volt biztos, hogy eszméleténél van. Aztán megérezte magán Jace súlyát. Ernyedten feküdt rajta, zihálva a kimerültségtől, mégis olyan jó érzés volt, ahogyan betakarta a testével. Azt kívánta, bárcsak sosem mozdulna. Odanyomta az ajkát a két kulcscsontja közti mélyedésbe, és élvezte a közelségüket. Élvezte az érzést, hogy Jace akarja. Hogy érzelmileg is táplálja és gondoskodik róla. Jace megmozdult, mire Bethany tiltakozni akart, de észrevette Jace meglepett arckifejezését és megállt. Jace felemelkedett róla, és megérintette az arcát, mely nedves volt a könnyektől. – Ez meg mi? – kérdezte gyöngéden. Bethany elszégyellte magát. Mégis hogyan tudná neki elmagyarázni az érzéseit? Próbálta elfordítani a fejét, de Jace nem hagyta. Lehajolt hozzá, és lecsókolta a könnyeit, aztán újra a szemébe nézett. – Bethany? A hangja aggódónak tűnt, amitől Bethany még szánalmasabbnak érezte magát. – Jól vagyok – nyögte ki. – Tényleg? – Sosem voltam jobban – felelte lágyan. Úgy tűnt, Jace szavak nélkül is érti. Elmosolyodott, és újra megcsókolta. – Hadd szabaduljak meg az óvszertől, azután beszélnünk kell. Bethany feszült lett. Hagyta, hogy Jace legördüljön róla és megvárta, míg kidobja az óvszert. Ezután visszafeküdt mellé az ágyra, és magához húzta, hogy átölelje. Némán simogatta a haját. – Nem szeretném, ha bármi is közénk állnak – szólalt meg végül. Bethany nem egészen értette, mire gondol, így hát csendben maradt és várta a folytatást. – Kérnünk kell neked egy időpontot a nőgyógyászhoz, hogy megvizsgáljon és felírjon fogamzásgátlót. Nem akarok óvszert hordani. Nem akarok semmilyen gátat kettőnk közé. Természetesen addig használom, míg nem biztonságos a szex, de az enyém vagy, és korlátlan hozzáférést akarok mindenedhez. Részedről ez rendben? Noha Bethany értette, mire céloz – Jace elég világosan fogalmazott már a gondolattól is majd' kibújt a bőréből, hogy Jace rendszeresen

szeretkezni akar vele. Ez annyira… tartósnak tűnt, pedig az esze azt súgta, hogy álmodnia sem szabad kapcsolatról kettejük között. – Bébi, beszélj hozzám! Nagyon csendben vagy. Megijesztettelek? Túl gyors a tempóm? Bethany majdnem felnevetett. Most meg amiatt aggódik, hogy túl gyors? Bethany nem is gondolta volna, hogy létezik számára az a fogalom, hogy „túl gyors”. – Semmi problémám a fogamzásgátlóval. De Jace, beszélnünk kell. Jace erre megcsókolta, hogy betapassza a száját. – Nem kell semmi másról sem beszélnünk, mint hogy megkapj mindent, amire csak szükséged van. Amire szükségünk van – tette hozzá Jace. – Tény, hogy sok időt töltesz majd az ágyamban. Esetleg a lakásomban is. Szeretnék neked lehetőséget adni arra, hogy ezt közösen kialakítsuk. Nem akarlak lerohanni, de tudnod kell, hogy komolyan gondolom. És vitába szállok minden mondatoddal, ami úgy kezdődik, hogy nem kellene veled lennem. – Hűha – mormolta Bethany. – Szeretnél még valamit hozzáfűzni? – kérdezte vidáman Jace. – Azt hiszem, nem. – Jó. Akkor reggelizzünk, aztán elviszlek vásárolni! – De Jace, mi lesz a munkáddal? Nem mehetünk el munkaidőben csak úgy vásárolgatni! – Vannak bizonyos előnyei, hogy én vagyok a főnök – jegyezte meg csibészes mosollyal Jace. – Az egyik, hogy bármikor kivehetek pár óra szabadságot, és nem fognak emiatt kirúgni. – Akkor jó. Jace megpaskolta Bethany fenekét, aztán felkelt az ágyból. – Gyorsan lezuhanyozom, aztán tiéd a fürdőszoba, míg csinálok reggelit. Jó így? Bethany bólintott, és nem tudta abbahagyni a mosolygást. Jace visszamosolygok rá, a szeme derűsen csillogott. – Ezt gyakrabban kellene csinálnod. És ha minden úgy megy, ahogy szeretném, akkor gyakrabban is fogod. – Mit? – Mosolyogni.

tizennegyedik fejezet

A vásárlás Jace-szel egyszerre volt kimerítő, felvillanyozó és meghökkentő élmény. Úgy járta végig az áruházak ruhaosztályait és a butikokat, mintha küldetést teljesítene, határozott céllal. Úgy tűnt, nagy rutinja van abban, hogy egy nőnek vásárol, és Bethany nem örült, hogy hirtelen elfogta a féltékenység. De csak míg Jace el nem mesélte, hogy az évek során számtalanszor vásárolt már a húgával. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Bethany nem hajlandó a méregdrága ruhák közül válogatni, amelyekről Jace úgy gondolta, hogy szükségesek számára, inkább ki sem kérte a véleményét, csak átvette az irányítást. Szabályosan letarolta az üzleteket, sebesen rámutatva a holmikra, amelyeket kiválasztott, az eladó pedig szaladt utána, hogy begyűjtse őket. Miután minden szükséges dolgot beszereztek, az alsóneműtől – ami szörnyen kínos volt – a melltartón át – még kínosabb – a farmerig, szoknyákig és olyan ruhákig, amelyekről Bethanynek fogalma sem volt, hová vehetné fel őket, vettek még pulcsikat, két kabátot – egy hosszút és egy rövidet – és három pár bélelt csizmát. – Nem akarom, hogy fázzon a lábad – magyarázta Jace. Berhanynek elállt a szava is, és közben elolvadt attól, Jace milyen gondosan választott ki számára mindent. Az ötórás, maratoni shoppingtúra után Bethany már azt sem tudta, hol áll a feje, és Jace sofőrjének kellett segíteni a bevásárlásukat a kocsihoz cipelni. A csomagtartó tele volt tasakokkal és dobozokkal, de jutott belőlük még az első ülésre is. Bethany elnyúlt a hátsó ülésen, és azon ámuldozott, milyen napjuk volt eddig. Jace megmondta, hogy vásárolni viszi. De azt hitte, majd vesz egy kabátot – mert annyira bosszantotta, hogy nem volt neki –, és talán még néhány egyszerű holmit. Arra nem számított, hogy felvásárol egy teljes ruhatárat, amiből egy hónapig mindennap fel tudna öltözni, és még csak nem is kellene kétszer felvennie semmit. Tudni sem akarta, mennyibe került ez az egész. Rá sem mert nézni az árcédulákra, miután

elkövette azt a hibát, hogy megnézte az elsőt. Csaknem elájult tőle, mire Jace elhúzta a száját, majd inkább szándékosan elterelte a figyelmét. Jace megfogta a kezét és megszorította. – Minden rendben? Bethany bólintott. – Még sosem csináltam ilyesmit. Úgy értem, vettem már ruhát, de az semmi nem volt ehhez képest. Ráadásul többnyire turkálókban vagy adományboltokban vásárolgattam, már ha azt nevezhetjük annak. Jace felmordult. – Azok az idők már elmúltak, Bethany! Szeretném, ha elfelejtenéd. Bethany felsóhajtott. Ez csak addig tarthat, míg Jace tovább nem lép, és túlteszi magát ezen a… Nem is tudta, hogyan nevezze az iránta érzett vonzalmát. Bármi is volt, nem tarthat örökké, és akkor még nehezebb lesz majd visszatérni a régi hétköznapokba. Korábban csak azt ismerte, de most? Jace megmutatta neki, mennyire más is lehet az élet. Megálltak egy elegáns, modern Upper West Side-i épület előtt. Jace kiszállt, és a kezét nyújtotta, hogy kisegítse a kocsiból. Szólt a sofőrnek, hogy hozza fel a holmikat, aztán a bejárathoz kísérte Bethanyt. Mikor bementek, bemutatta a portásnak. Nyilvánvalóan Jace már előre szólt neki, hogy itt fog lakni, mivel a bemutatkozás inkább formaságnak tűnt, mint az új helyzet elmagyarázásának. Aztán Jace körbevezette az épületben, és megmutatta a különféle extra szolgáltatásokat is, amelyeket a lakók igénybe vehettek. Bethany nem tudta elképzelni, hogy valaha ki tudná használni bármelyiket is. Már a saját lakás is olyan luxus volt számára, hogy alig fért a bőrébe. Á luxusszolgáltatásoktól pedig egyenesen leesett az álla. Megkönnyebbült, mikor végre beszálltak a liftbe, hogy felmenjenek a lakáshoz. Teljesen kikészültek az idegei a hosszas vásárlástól, és csak egy nyugodt helyre vágyott, ahol lazíthat. Jace kinyitotta és kitárta előtte az ajtót. – Nézzük meg a lakásodat, bébi! Az ő lakását! Még mindig nem tudta felfogni, hogy egy egész, saját lakása lesz. Ez kész őrület volt! Jace-nek egész biztosan elment a józan esze. De hát ez már nem volt újMikor belépett a lakásba, elállt a lélegzete is. Megállt a szoba közepén, és csak bámult ki a fejéből. A könnyei potyogni kezdtek, és egyszerre kitört belőle a sírás. Jace átölelte, és magához szorította. – Bébi!

Olyan fájdalmas hangon ejtette ki ezt a szót, hogy Bethany szíve összefacsarodott. – Ez csodálatos, Jace! – suttogta Bethany. – Tényleg? – Tökéletes! Jace elmosolyodott és puszit adott az orrára. – És még nem láttál mindent! – Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, tökéletes. Valóban az volt. A nappali és a konyha egy nagy térben volt, amit amúgy is nagyon szeretett. De a színek tették igazán tökéletessé az összhatást. A földszínű árnyalatok otthonos, meghitt hangulatot adtak a szobának és az egész lakásnak. Szebb volt, mint álmai otthona. A konyhában pedig csupa csillogó, rozsdamentes acélból készült felszerelés. Egy valódi séftűzhely. Ráadásul teljesen fel volt szerelve edényekkel és mindenféle eszközökkel. Máris bizseregni kezdett a tenyere, hogy ebben a konyhában főzhessen. – Gyere! – szólt Jace. – Megmutatom a lakás többi részét, míg felhozzák a holmidat. Benéztek a hálószobákba és a fürdőszobákba, és mire visszaértek a nappaliba, a szoba közepén már ott tornyosult a nagy halom bevásárlótáska és doboz. Egy perccel később egy magas, tagbaszakadt férfi lépett be az ajtón, majd követte egy alacsonyabb, picit tömzsibb fickó is. Hatalmas bicepszeikkel úgy néztek ki, mintha egy testépítőmagazinból léptek volna ki. Igazi nehézfiúknak tűntek. Az első férfi napszemüveget viselt, amit feltolt a feje tetejére, mire Bethany ösztönösen odabújt Jace-hez, hogy megvédje. Ezek a férfiak túlságosan is emlékeztették őt azokra a fickókra, akik pénzt akartak Jacktől. – Nem fognak bántani – súgta neki Jace, majd átölelte és magához szorította. Bethany azonnal jobban érezte magát. Biztonságban. Nem számított, hogy azok ketten kétszer akkorák, mint Jace. Mint két hegyomlás. Finoman szólva nem volt valami biztató a megjelenésük. De Jace mellette volt, ő pedig sosem hagyná, hogy bántsák. Jace szavai hallatán az első férfi megtorpant és kitette a kezét, hogy megállítsa a másikat. Mindketten ügyeltek arra, hogy biztonságos

távolságban álljanak meg Bethanytől, – Mr. Crestwell – szólalt meg az első férfi Kaden Ginsberg vagyok, ez pedig itt Trevor Dixon. Jace kezet nyújtott, és előrébb lépett, hogy kezet rázzon velük. – Köszönöm mindkettőjüknek, hogy eljöttek. Aztán Bethanyhez fordult, és intett neki, hogy jöjjön közelebb. Bethany habozva lépett előre, óvatosan méregetve a két idegent. Jace kinyújtotta feléje a kezét, Bethany megfogta és összekulcsolta az ujjait az övéivel, mire Jace maga mellé húzta. – Ők a biztonsági embereid. Bethany szavakat sem talált. Az ő biztonsági emberei? Mi az ördögnek lett volna szüksége rájuk? Dühösen pillantott Jace-re. – Miért? – csak ennyit tudott kibökni rekedtes hangon. Jace türelmetlenül összeszorította az ajkait, aztán Kadenhez és Trevorhoz fordult. – Üljünk le a nappaliban. Sok megbeszélnivalónk van. Szeretném, ha megígérnék nekem, hogy ügyelnek Bethany biztonságára, ha én nem lehetek vele. Kaden bólintott. – Természetesen. Jace Bethany hátára tette a kezét és a kanapéhoz vezette. Aztán leült mellé, és megfogta a kezét. Olyan közel ültek egymáshoz, hogy a combjuk összeért. Bethany az oldalához bújt, miközben gyanakvással figyelte Kadent és Trevort. Ők a kanapéval szemben álló két székre ültek le, amelyek eltörpültek hatalmas méreteik alatt. – Úgy néznek ki, mint a profi pankrátorok – bukott ki Bethanyből. Máris idiótának érezte magát, és gyorsan lehajtotta a fejét. Kaden felnevetett, mire Bethany újra felkapta a fejét. Kadennek nagyon kellemes nevetése volt. Egyáltalán nem gonosz. Lágy és gyöngyöző. Szinte már kedves. – Ez csak előny a mi szakmánkban, hölgyem. – Na igen – motyogta Bethany. Jace megszorította a kezét, aztán újra a biztonsági embereihez fordult. Bethany nevetségesnek tartotta, hogy így nevezze őket. Ez az egész annyira bizarr volt, hogy fel sem tudta fogni, mi történik. Jace újra hozzá fordult, és komolyan nézett rá. – Kaden és Trevor mindenhová el fog kísérni, ha én nem vagyok veled. Árnyékként követik minden lépésedet, hangsúlyozom, minden lépésedet. Ha itthon vagy, ők is itt lesznek. Ha elmész, ők is veled mennek. Bethany tágra nyitotta a szemét. – De miért? Nem értem! Jace, ez őrültség! Én egy senki vagyok. Senki nem törődik velem. Semmim

sincs, ami másnak kellhetne. Semmi hasznuk nem lenne abból se, ha elrabolnának, vagy isten tudja, mi jár a fejedben. Jace felsóhajtott. – Már elfelejtetted, mikor azok a szemétládák a földre löktek? Hogy megrugdostak és megfenyegettek? Egy hetet adtak neked. Mégis mit gondolsz, mi lesz akkor, ha lejár az egy hét? Azt hiszed, csak úgy elfeledkeznek rólad, mert nem találnak ott, ahol általában lenni szoktál? Biztos akarok lenni abban, hogy a közeledbe sem mehetnek. Ami azt jelenti, hogy Kaden és Trevor végig veled lesz, ha én nem lehetek melletted. Sehová sem mehetsz nélkülük. Megértetted? – Tényleg azt gondolod, hogy itt rám találhatnak? – suttogta Bethany. – Mondjuk, hogy erre nem szeretnék esélyt se adni nekik. Kaden megköszörülte a torkát. – Hölgyem – mondta udvariasan –, az ilyen fickók nem adják fel egykönnyen. Bizonyítaniuk kell az erőfölényüket. Ha nem így lesz, akkor elvesztik a tekintélyüket. Ha híre megy, hogy valakit futni hagytak, mások is úgy fogják gondolni, hogy nem fizetnek nekik. Az ő fegyverük a megfélemlítés és a fenyegetés. Ha az emberek többé nem félnek tőlük, bezárhatják a boltot. Ezt pedig nem fogják hagyni, szóval mindent meg fognak tenni, hogy elkapják. De Trevor és én gondoskodunk róla, hogy ez ne történhessen meg. Bethany csodálkozva, tátott szájjal nézett Jace-re. – Most már érted? – kérdezte halkan Jace. Bethany bólintott, de még forgott vele a világ a hirtelen változásoktól. Jace sofőrje behozott egy pici papírtasakot, és átnyújtotta Jace-nek. Bethanynek a tasak nem tűnt ismerősnek, bár úgyis annyi volt belőlük, hogy már rég nem tudta követni. Jace előhúzott belőle egy kis dobozt, amiből elővett egy vadonatúj mobiltelefont. Beletette az akkumulátort, bekapcsolta, és pár percig bütykölt vele. Aztán elővette a saját mobilját is, kinézett belőle pár számot, majd átadta az új mobilt Kadennek. – Mentsék el a számukat a mobiljába. Azt akarom, hogy egy gombnyomással fel tudja hívni magukat, bármi baj történik. Bethany összeráncolta a homlokát, Kaden és Trevor pedig gyorsan bepötyögték a számukat, aztán visszaadták a mobilt Jace-nek. Jace ezután átnyújtotta neki.

– Elmentettem a számomat, a gyorshívások listáján ez az egyes. Kaden a kettes, Trevor a hármas. Az irodám a négyes, a lakásom az ötös. Mindig legyen nálad a mobil, és ha nem akarod, hogy halálra aggódjam magam, és azt higgyem, hogy valami sikátorban fekszel holtan, akkor ajánlom, hogy vedd is fel, ha hívlak. Megértetted? Bethany némán bólintott. Jó ég, már azt se tudta, hol áll a feje. Alig kapott levegőt, és a feje hasogatva kezdett fájni. Tündérmesék nem történnek meg a hozzá hasonló lányokkal, márpedig ő épp belecsöppent egybe. Csakhogy ez nem érhetett jó véget. Az csak a mesékben fordult elő. Túl jól tudta, hogy mennek a dolgok a való világban. A való világ szívás volt. De legalább valós. Könyörtelen, Nem fogadott el kifogásokat. Egyszerűen csak ilyen volt. Jace odahajolt hozzá és homlokon csókolta. – Be kell rohannom az irodába. Van egy megbeszélésem, amit nem hagyhatok ki, de nem tart sokáig. Kaden és Trevor itt maradnak veled, míg vissza nem érek. Nemsokára hoznak ennivalót is. Ügyelj arra, hogy az egyikük nyisson ajtót, és te maradj a hálószobában, míg nem szólnak, hogy tiszta a levegő. És bármit is csinálj, figyelj arra, amit ők mondanak. Az a munkájuk, hogy vigyázzanak a biztonságodra. Könnyítsd meg a dolgukat azzal, hogy együttműködsz velük. Rendben? – Rendben – mormolta Bethany. – Ha szükséged van bármire, hívj fel. A tárgyalás alatt is be leszek kapcsolva. Bethany gépiesen bólintott. Jace újra megcsókolta. – Este elmegyünk vacsorázni. Vedd fel az egyik új ruhádat, és ajánlom, hogy hozd magaddal a kabátodat is. Estére havat mondtak. Aztán itt töltjük az éjszakát, hogy megszokd az új lakásodat. Bethany elámult azon, milyen magabiztos volt Jace, hogy vele tölti az éjszakát. De azon még jobban csodálkozott, hogy nem is mondott neki ellent. Nem vitatkozott. Meglepte őt a megnyugvás is, amit érzett, hogy nem lesz egyedül. Elveszett. Már teljesen átadta magát Jace-nek. Annyira belehabarodott, hogy azt se tudta, hogyan keveredhetne ki ebből valaha is. Ha Jace úgy dönt, hogy elhagyja, az össze fogja törni, mint eddig bármi. Jobban, mint az élete. A függősége. A baromságok, amiket csinált.

Olyan hatalma volt fölötte, mint még soha senkinek. Ez jobban megrémítette, mint a drogok, a szex, vagy a férfiak, akik megfenyegették.

tizenötödik fejezet

Jace besietett a Hamilton-Crestwell-McIntyre irodaépületébe, és felment a lifttel. Ha nem lett volna ez az átkozott megbeszélés, egész napra hanyagolta volna a munkát. Nem örült, hogy ilyen hamar egyedül kellett hagynia Bethanyt, miután végre az ő gondjaiban volt. Valójában persze Bethany nem volt teljesen egyedül, de akkor sem tetszett neki, hogy magára hagyja. Mikor pár perccel később belépett Gabe irodájába, látta, hogy Ash már ott van – akárcsak Gabe és ahogy Gabe ránézett, abból már tudta, hogy Ash fecsegett neki. Elhúzta a száját és leült a Gabe íróasztalával szemben álló székre. – Essünk túl rajta – közölte idegesen. Ash nem is nézett rá, csakis Gabe-et bámulta. Jace-t ez hidegen hagyta. Nem volt ideje arra, hogy az összeesküvéssel foglalkozzon, amit a két barátja nyilvánvalóan forralt ellene. Gabe összehúzta a szemöldökét, de nem adott magyarázatot. Jace öt percet késett, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. Ash és Gabe nyilván azt gondolták, elment az esze. Pedig talán most először érezte úgy, hogy a helyén van. Ashsel ugyanazokat a nőket dugták éveken át. Ez mennyire beteg dolog volt? Gabe-nek pedig szeme se rebbent a furcsa szokásuktól. Majd épp ő fog pálcát törni fölötte, mikor végre talált egy olyan nőt, akin nem akart osztozni? Gabe amúgy sem szólhatott egy szót sem. Teljesen elvesztette a fejét Mia miatt. Aki Jace húga volt, az isten szerelmére! Jace nem tépte le Gabe fejét emiatt, pedig igenis kellett volna. De már épp elég szánalmas volt anélkül is, hogy ő elszámoltatta volna. Jace pislogott, mikor rájött, hogy már elkezdték a konferenciabeszélgetést nélküle, neki pedig fogalma sem volt, miről volt szó eddig. A hosszú csendből arra következtetett, hogy rá várnak, hogy mondjon valamit. A francba is! Ash lesajnáló pillantást vetett rá, aztán előrukkolt az információkkal, amikkel Jace-nek kellett volna. Ash lehengerlően profi volt, kifinomult stílusával könnyedén meggyőzte a vonal végén várakozó befektetőket.

Jace megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor végre vége volt a beszélgetésnek. Ash összeszedte a holmiját és kiment Gabe irodájából, egy szót sem szólva Jace-hez. Rendkívül éretten viselkedett. Jace a fejét csóválta, és készült elmenni. Már azon gondolkodott, hová vigye Bethanyt vacsorázni. Majd útban a lakása felé felhívja, hogy legyen ideje készülődni. – Jace, maradj még egy percre, ha nem gond. Gabe halk hangja felriasztotta a gondolataiból. Összevonta a szemöldökét, mikor meglátta Gabe arckifejezését. Baszki! Nem volt felkészülve a gyóntatásra, amire számított Gabe-től. Mi a francért nem tudnak leszállni róla a barátai? Mikor ezt megfogalmazta magában, rögtön el kellett ismernie, hogy fordított esetben ő is ugyanezt tenné. Épp elég-szer elővette már Gabeet, mióta Miával volt. De a fenébe is, Mia a húga volt. Nagyon is számított neki, hogyan bánik vele Gabe. Bethanynek viszont semmi köze nem volt sem Gabe-hez, sem Ashhez. Nos, ha nem számítjuk a tényt, hogy lefeküdt Ashsel, de erről Jace próbált sürgősen elfeledkezni. Csakhogy a kép, hogy a legjobb barátja dugja az ő nőjét, beleégett az emlékezetébe. Talán sosem tudja kiverni a fejéből Ash száját, sem a kezét, ahogy megérintette Bethanyt. – Fogd rövidre! – mormolta, és felállt a székből, attól tartva, hogy ha ülve marad, még hosszúra nyúlik a beszélgetés. Jobb dolga is volt ennél. Például hogy elvigye Bethanyt vacsorázni, aztán hazavigye és megbassza. – Mi a franc van veled, haver? – kérdezte Gabe nyugodtan. Jace türelmetlenül sóhajtott. – Semmi. – Ash nem ezt mondta. – Ash jobban tenné, ha befogná a nagy lepcses pofáját. Gabe egyre szúrósabban nézett rá. – Mi folyik Ash és közted? Nem szoktál ilyen lenni. Ash épp olyan szófukar, mint te, és nyilvánvaló, hogy berágtatok egymásra. Azt mondta, tisztára hülyén viselkedsz valami nő miatt. Akarsz beszélni róla? – Bethany nem téma – felelte hűvösen Jace. – Amúgy meg, ha bármit tudni szeretnél róla, Ash kis nyomozása bizonyára elegendő pletykálkodnivalót szolgáltathat kettőtöknek. Gabe arckifejezése két másodperc alatt váltott aggódóból ingerültre. – Mi a fasz van veled, Jace? Én nem pletykálok senkiről. Nem tudok

semmiféle istenverte nyomozásról, azt se tudom, ki a franc az a Bethany, és főképp nem pletykálok róla Ashsel. Ash amúgy kurvára nem is mondott róla semmit, ha érdekel. Jace tudta, hogy seggfej volt. Kibaszott képmutató. Ő biztos nem hagyta volna szó nélkül, hogy bármelyik barátja ilyen hülyén viselkedjen, mint most ő. De még mindig haragudott Ashre, amiért le akarta beszélni Bethanyről. Ha őszinte akart lenni magához, valójában azért haragudott Ashre, mert megdugta Bethanyt. Talán sosem fogja ezt megbocsátani neki, holott ő is nyakig benne volt. Bár az ösztönei azt üvöltötték, ne menjen bele, mégis hagyta, hogy megtörténjen. Minden percét gyűlölte, mégsem tett ellene semmit. Talán saját magát utálta emiatt a legjobban. – Bethany fontos számomra – mondta Jace, nyugalmat erőltetve magára. – Ez minden, amit tudnod kell. Segítségre van szüksége – az én segítségemre és eszem ágában sincs cserbenhagyni őt. – Tudok valamiben segíteni? Gabe csak ennyit kérdezett, és minden a helyére billent. Már az egyetem óta megbonthatatlan volt a barátságuk, akár egy szövetség. Mindig számíthattak egymásra. Voltak ugyan mosolyszünetek, nem vitás. Gabe és Mia kapcsolata volt a legutolsó konfliktusforrás. De még az a tény sem tudta tönkretenni a barátságukat, hogy Gabe megdugta a kishúgát, és közben összetörte a szívét. Gabe végül jóvátette a dolgokat Miával, így már ő sem neheztelhetett rá. Jace felsóhajtott, aztán leengedte és ellazította eddig ökölbe szorított kezét. – Nem, haver, de értékelem a gesztust – mondta halkan. – Nem vagyok őrült. Sem megszállott – jó, valójában talán az volt, de ez így sokkal ijesztőbben hangzott, mint a valóság. – Egyszerűen ezt kell tennem. Muszáj. Bethany más. Különleges. Bár még én sem értem, hogy miért. De ahogy megláttam, megváltoztak a dolgok. Minden megváltozott. Meg kell ragadnom a lehetőséget, vagy különben egész életemben bánni fogom, hogy elszalasztottam. – Megértem – mondta lassan Gabe. – Hidd el, megértem. – Igen, elhiszem. Mia – felelte Jace, és tudta, hogy mindketten ugyanarra gondolnak. – Igen, Mia. – Akkor azt is érted, miért van most szükségem egy kis időre és egyedüllétre, hogy a magam módján intézzem a dolgokat.

Gabe bólintott. – Értem. Ash is megértené, ha elmagyaráznád neki. Ki van akadva rád, Jace. Nem Bethany miatt, hanem mert úgy viselkedsz, mint egy félőrült. Azért dühös, mert aggódik érted, és mert nem avatod be. Mindenkinél jobban tudod, hogy bármit megtenne érted. Jace egy pillanatra becsukta a szemét, mert kínzó bűntudatot érzett. – Igen, tudom. Bassza meg! Utálta, mikor Gabe-nek igaza volt. A ravasz, kioktató mindenit! Még most is úgy nézett, mintha mindent tudna. – Most mennem kell. Otthagytam Bethanyt a lakásban. Mia régi lakásában fog lakni. Gabe csodálkozva húzta fel a szemöldökét. – Meglep, hogy nem zártad be a lakásodba. Ash azt mondta, elég meleg a helyzet. – Ash ezt mégis honnan a francból tudhatná? – mordult fel Jace. – Egy kis teret akartam hagyni neki. Időt arra, hogy hozzászokjon a gondolathoz, mielőtt teljesen átveszem az irányítást fölötte. És tudod, hogy ez fog történni. Meg fogom hódítani. Ez elkerülhetetlen, de azt akarom, hogy magabiztos legyen és bízzon bennem, mielőtt valami teljesen más lesz ebből az egészből. Gabe bólintott. Ő tényleg mindenkinél jobban megértette. Kivéve persze Asht. Mindhárman egyformán vágytak rá, és szükségük volt arra, hogy irányíthassanak. Nem csak bizonyos dolgokban. Minden téren. Az ágyban és azon kívül is. De különösen az ágyban. Bethanynek még fogalma sem volt arról, milyen lesz majd vele, de most olyan törékeny volt, olyan bizonytalan önmagában és a világában elfoglalt helyét illetően, hogy Jace semmiképp sem akarta őt lerohanni. Sosem bocsátaná meg magának, ha ráijesztene, és hanyatt-homlok elmenekülne. – Beszéljétek meg ezt Ashsel – szólt halkan Gabe. – Tudod, hogy addig fogom rágni mindkettőtök fülét, míg meg nem teszitek. És mielőtt még morogni kezdesz, hogy beleártom magam a dolgaidba, jusson eszedbe, hogy ez az üzletre is kihat. Nem cseszhetünk el semmit, csak mert te és Ash fasírtban vagytok. És ha rám nem is gondolsz, sem a vállalatra, sem saját magadra, sem arra, mekkora seggfejnek éreznéd magad, ha kihajítanál az ablakon egy csaknem egész életen át tartó barátságot, akkor gondolj Miára. Mindkettőtöket szeret. Vagy gondolj arra, hogy érezné magát Bethany, ha egyszer rájönne, hogy miatta ment tönkre a barátságunk és a vállalat. – Jó ég, milyen számító alak vagy! – horkant fel Jace.

Gabe szája szegletében mosoly bujkált. – Ezt már Mia is mondta rólam párszor. Jace a fejét csóválta. Aztán témát váltott, mert már elege volt abból, hogy a legjobb barátja a magánéletét boncolgatja. – Kijelöltétek már az esküvő napját? – Baszd meg! – fortyant fel Gabe. Jace felvonta a szemöldökét és lei tört belőle a röhögés. És csak egyre jobban nevetett. – Bárcsak látnád magad, haver! Úgy nézel ki, mint aki citromba harapott. Mi az ördögöt művel veled a húgom? Gabe a hajába túrt. – Nézd, én csak meg akarok nősülni. Az ujjára akarom húzni a gyűrűmet, azt akarom, hogy felvegye a nevemet, és aláírja a házassági anyakönyvet. A többi teljesen lényegtelen. Megteszek mindent, amit csak akar, ha kell, olyan esküvőt rendezek, amilyet még nem látott ez a város, vagy lelépek vele Vegasba. Jace behúzta a nyakát. – Ha van valami beleszólásom, nem hagyhatnánk ki mégis inkább azt, „amilyet még nem látott ez a város”? Ez irtó gázosán hangzik. – Nekem mondod? – Akkor mi a bajod? Ez úgy hangzott, mintha bármibe belemennél, ami lássuk be, nem igazán a te stílusod. Gabe nem törődött a gúnyolódással. Teljesen komoly arccal válaszolt. – Szeretem őt. Bármit megtennék, amit csak kér, hogy az enyém legyen. Ez az esküvő róla szól. Én már túl vagyok egyen, és nem is akartam többet, míg ő képbe nem jött. Az a baj, hogy még nem döntötte el, mit akar. Addig pedig az esküvő határozatlan időre el lett halasztva. Nem tudom a kibaszott időpontot, mert még nincs meg. Egy részem az asztalra csapna, és azt mondaná, szilveszterkor megtartjuk az esküvőt és kész, de a másik részem azt szeretné, ha különleges alkalom lenne számára, mert ez az egyetlenegy esküvője lesz egész életében. Jace elmosolyodott. Pokolian vicces volt látni, hogy a legjobb barátja így töri magát egy nőért. Különösen mivel az illető nő a kishúga volt. A mellkasából kiengedett a feszültség egy része. Ők voltak a családja. Gabe, Ash, és Mia. Mindig együtt voltak, négyesben, közel húsz éve. A családtagok pedig törődtek egymással. Mindig kurvára felidegesítette, mikor Asht baszogatta a családja. Csaknem leszedte Gabe fejét, mikor megbántotta Miát. Aztán mégis megsajnálta, mikor Mia nem engedett a bűnbánó esdeklésének.

– A testvérem vagy, haver. Ezt sosem fogom elfelejteni – suttogta Jace, Gabe helyesően pislogott, de az állkapcsa megfeszült. – Mindig az leszek. Rokonok leszünk, ha feleségül veszem Miát, de már jóval ez előtt is testvérek voltunk. De hála az égnek, sosem tekintettem úgy Miára, mint a kishúgomra, vagy legalábbis azóta nem, hogy felnőtt nő lett. Jace-ből kitört a nevetés, és feltartotta a kezét. – Jól van, jól van, muszáj ezt kibeszélned? Nekem akkor is ő a húgom, és nem akarom tudni, hogyan nézel rá. Épp elég gyomorforgató, ha enyelegni látlak benneteket. Gabe vigyorgott, aztán újra komoly hangra váltott. – Hozd helyre ezt a dolgot, Jace. Ash pocsékul van. A családja is cseszegeti. Egy évből tíz hónapig le se szarják, aztán hálaadáskor meg karácsonykor elvárnák, hogy jópofizzon velük. Most pedig ez a dolog veled… Tudom, hogy mindhárman barátok vagyunk. Ebben sosem kételkedtem. De azt is tudom, hogy ti ketten közelebb álltok egymáshoz. Mindig is így volt. Bármi is történt köztetek, nagyon rosszul esett Ashnek. Ki van fordulva magából. Morcos és szótlan. Tőled már megszoktam. Undok, morgós gazember vagy egy ilyen jó napon. Jace feltartotta a középső ujját. – De Ash? Rá ez nagyon nem jellemző. Nemtörődöm alak, aki szarik mindenre. Hozd rendbe ezt. Aggódom mindkettőtökért, és ha ez számít neked valamit, most egyikőtök miatt sem akarom, hogy fájjon a fejem. Csak amiatt, hogy felhúzzam a gyűrűt Mia ujjára, és csináljak neki annyi gyereket, ahányra csak vágyik. Jace felhorkant. – Basszus, haver, ne már! Muszáj ezt megosztanod velem? Gabe kajánul vigyorgott. – Megkíméltelek a részletektől. – Cseszd meg! – morogta Jace, aztán felsóhajtott. – Ja, igen. Ash. Rajta vagyok. Jace elindult kifelé, de az ajtóban megállt és visszafordult. – Kösz, haver – mondta őszintén. – Tudom, hogy valószínűleg még sosem mondtam neked. Eleinte még nagyon haragudtam rád, ezért azt hittem, sosem fogom ezt mondani. De örülök, hogy Miával vagy. Sosem találna nálad jobbat. Tudom, hogy vigyázni fogsz rá. Gabe hosszan hallgatott. Az állkapcsa rángatózott, mint aki próbál uralkodni az arckifejezésén. Aztán egyszerűen csak bólintott. – Ez sokat jelent nekem, haver. Nem is tudod, milyen sokat.

Jace ernyedten mosolygott. – De, azt hiszem, tudom. Újra elindult kifelé, de ezúttal Gabe szólt utána, mikor már a folyosóra ért. – Jace? – Tessék! – Mikor ismerhetem meg? Jace megragadta a kilincset és nagy levegőt vett. Gabe szemébe nézett. – Majd ha itt lesz az ideje, megismered. Természetesen. De most még sok dolgot rendbe kell tennünk. Gabe bólintott. – Sok sikert! – Kösz, haver – mormolta Jace, aztán megfordult és elindult, hogy megkeresse Asht.

tizenhatodik fejezet

Jace nekidőlt az ajtófélfának Ash irodája előtt, és várta, hogy befejezze a telefonálást. Ash széke háttal volt neki, így fogalma sem volt, hogy ott áll a nyitott ajtóban. A hívás nyilván teljesen lekötötte a figyelmét, mert még csak észre sem vette, hogy kinyitotta az ajtót. – Egyáltalán nem érdekel, mit akartok apával – mondta keserű hangon. Jace fintorgott. Gabe-nek igaza volt. Már megint cseszegette a családja. Kitartó seggfejek. Nem ismert náluk sekélyesebb, önelégültebb famíliát. Néha elámult azon, hogyan tudott Ash normális maradni abban a viperafészekben, ahol felnőtt. A testvéreiről ezt már nem lehetett elmondani. Gabe-bel együtt azzal hergelték Asht, hogy biztosan örökbe fogadták. Ez lehetett az egyetlen logikus magyarázat. Ash teljesen más volt, mint a szülei és a testvérei. Míg azok számító, önző hólyagok voltak, Ash laza és jószívű. Az utolsó véréig lojális. Bezzeg a családja képes volt bárkit hátba szúrni, még mielőtt az hátat fordított volna nekik. Szemből támadtak. Leszarták mások érzéseit. Gondolkodás nélkül átgyalogoltak bárkin. – Nem hat meg a zsarolásod. Kizárt dolog, hogy a karácsonyt az én szeretett családommal töltsem. Inkább egyenként tépetem le a körmeimet csípőfogóval – sziszegte Ash. Jace felsóhajtott. Ugyanaz a szarság. Minden kibaszott évben. Szilárdan hitte, hogy csak azért hívják meg Asht, hogy legyen kit kínozniuk. Mikor Ash fiatalabb volt, még próbált békét teremteni, jó gyerek és jó testvér lenni. Elment a családi ünnepségekre, akármilyenek is voltak. Az első két évben még egyedül ment. Gabe-bel azonnal észrevették rajta a különbséget. Utána még hetekig morcos volt és csak lassan talált vissza önmagához. A második ilyen szar év után Gabe-bel összerakták a képet, és elhatározták, hogy elkísérik. Azok után pedig mindketten megesküdtek, hogy soha többé nem engedik Asht a családja közelébe erősítés nélkül.

Talán nevetségesen hangzott, de Ash családja kibaszott kártékony volt. Miután pár éven át vagy Jace, vagy Gabe, vagy mindketten elkísérték, és első kézből megtapasztalhatták a McIntyre család beteges dolgait, Ash közölte a családjával, hogy elmehetnek a picsába, és többet feléjük se nézett. Nem mintha Gabe-bel nem próbáltak volna jó fejek lenni velük. Jace tudta, hogy Ash mélységesen szégyelli magát a családja miatt a barátai előtt, és ahelyett, hogy kitette volna őket ennek az élménynek, inkább véget vetett az egésznek. Ami Jace részéről rendben is volt. Ash jobb fej volt, ha nem ment a családja közelébe. Sokkal boldogabb volt. – Befejeztük a beszélgetést. Ne hívj vissza, többször nem veszem fel – figyelmeztette az anyját Ash, aztán letette az irodai telefont. Megfordult a székével, és pislogott a meglepetéstől, mikor megpillantotta Jace-t az ajtóban. Aztán morcos képet vágott. – Mit keresel itt? Azt hittem, van dolgod. Jace felsóhajtott, és besétált az irodába. Leült a fal mellett álló székek egyikére, a háta mögé tette a kezét és előredőlt, hogy Ash szemébe nézzen. – Nézd, haver, seggfej voltam. Tudod, hogy így van. Én is tudom. Azt is tudom, hogy épp most beszéltél az anyáddal, és szar passzban vagy, szóval kitöltheted rajtam a mérgedet. Megérdemlem, semmi bajom vele. Azzal van bajom, hogy valami közénk állt. Ash szája elkeskenyedett. – Te akartad így, haver. – Igen, ezt is tudom. Próbálok bocsánatot kérni, Ash. Ne légy fafej, hagyd, hogy megtegyem. Ash hátradőlt és már ismerősebb hangon szólalt meg, amitől Jace egy kicsit fellélegzett. – Szóval a hatalmaskodó, öntelt, makacs Jace Crestwell épp meghunyászkodik, hogy bocsánatot kérjen? Folytasd, ezt hallani akarom. – Baszd meg! – morogta Jace, de már vigyorgott. Egy család voltak. Ezt érezte Gabe irodájában is. Mindig is így érezte, mindig is tudta. Ők voltak családtagjai. És azt akarta, hogy Bethany is a család része legyen. – Ez elég szokatlan bocsánatkérés – gúnyolódott Ash. – Bazdmeg… Sajnálom… Majdnem hasonlóan hangzik a kettő. Jace elnevette magát. – Istenem, hogy te mekkora pöcs vagy!

De gyorsan abbahagyta a nevetést, és Ash szemébe nézett. – Sajnálom, haver. Fasz voltam. Túlreagáltam a dolgot. Tudom, hogy csak segíteni akartál. Odafigyeltél rám. Ezt értékelem is. Jobban, mint gondolod. De jól vagyok. Esküszöm. Talán azt hiszed, megőrültem. Hogy elment a józan eszem. De hidd el, kézben tartom a dolgokat. Egyben vagyok. – Mégis hol tartasz? – kérdezte kíváncsian Ash. – Csak nézd ezt az egészet az én szemszögemből, haver. Ketten ágyba viszünk egy nőt. Nem szokatlan. A nő másnap reggel eltűnik. Ez sem szokatlan. Az egyetlen rendhagyó dolog a képletben az, hogy magától lépett le, és nem mi küldtük el. Szóval, amikor dühöngeni kezdtél, mint egy megvadult gorilla, azért, mert elment, azt hittem, oké, biztos az a bajod, mert ezúttal nem te voltál az, aki megszabadult tőle. Megértem. Talán még akartál volna tőle többet is. Ugyanolyan megszállottan irányítani akarsz, akárcsak én. Szereted, ha te hozod a szabályokat. Ő pedig megszegte ezeket, mikor lelépett. De arra nem számítottam, hogy felforgatod utána az egész várost. Jace felsóhajtott. Ahogyan Ash leírta, ez valóban gázosán hangzott. – Ha láttad volna magad az elmúlt két hétben, Jace! Irtó szarul néztél ki. Nem tudtál koncentrálni. A legkevésbé a munkára. Mia kétszer is bejött hozzád, és mindkétszer elhajtottad. Jace összehúzta a szemöldökét. – Baromság! Nem is jött ki hozzám. Ash felsóhajtott. – Egyáltalán nem is emlékszel arra, hogy bejött? Vagy csak arra nem, hogy egy pöcs voltál vele? – Jesszus, tényleg itt volt? Ash bólintott. – Majdnem leharaptad a fejét. Emiatt meg Gabe akarta szétrúgni a seggedet. De mondtam neki, hogy hagyjon békén, szar napod van. – A francba! – Szóval ez volt, alig voltál magadnál az elmúlt két hétben. Úgy viselkedtél, mint valami őrült, egy megszállott. Ezért kezdtem egy kis nyomozásba. Aztán megtaláltad a csajt, és elrohantál, mintha égne a ház. Ezután nem láttalak egy ideig, most meg úgy jössz be, mintha mi sem történt volna. Mindezt az után, hogy közölted velem, ne ártsam magam a dolgodba, mert semmi közöm hozzá. Jace hangosan kifújta a levegőt, és megvakarta a feje búbját. – Jól van, elmondtad a véleményed. Seggfej voltam. Nem szoktam így viselkedni, ezt mindketten tudjuk.

Ash felhorkant. – Leszarom, hogy seggfej voltál! Szerinted az a bajom, hogy megsértettél? Csakis miattad aggódom, Jace! Mert ennyire odáig vagy azért a nőért. Amiatt aggódom, hogy egyáltalán nem illik hozzád, de ezt képtelen vagy belátni, mert a farkadnál fogva vezet. Jace próbált mélyeket lélegezni, hogy lecsillapítsa kitörni készülő dührohamát. Ash a barátja volt. Aggódott érte. Meg fogja őrizni a hidegvérét, ha beledöglik is. – Szüksége van rám – mondta, bár tisztában volt vele, ez milyen bénán hangzott. De basszus, még magának se tudta megmagyarázni ezt az egészet. Hogyan tudná akkor megértetni Ashsel? Ash hosszan nézte, aztán felsóhajtott. – Ez ki fog borítani, de akkor is el kell mondanom. Hátraléphetnék, és hagyhatnám, hogy csinálj, amit akarsz, de mindketten tudjuk, hogy fordított helyzetben, ha én viselkednék úgy, mint most te, te sem hagynál engem békén. Szóval pokolba velem, ha én megteszem. A testvérem vagy. Sokkal inkább, mint a vér szerinti testvéreim. Te és Gabe is. Együtt osztottuk ki Gabeet Mia miatt. Megérdemelte. Most én foglak kiosztani Bethany miatt. Mert valakinek meg kell tennie. Jace keze ökölbe szorult, legszívesebben kisétált volna Ash irodájából. De a barátja szavai még a mérge ellenére is eljutottak hozzá, és lecsillapították. Tényleg testvérek voltak. A szó minden értelmében. És nem ragadta el annyira a dühe, hogy ne látta volna be, ő is épp így kiosztaná Asht, ha ilyen baromságokat csinálna. – Mondd csak – szólt összetörten. – Annyi éven át gondoskodtál Miáról – mondta nyugodt hangon Ash. – Mindig vigyáztál rá. Az apja és a bátyja voltál egy személyben. Szüksége volt rád. És most hirtelen már nincs. Vagy legalábbis nem úgy, mint rég. Már nem te felelsz érte. Ott van neki Gabe, és már elsősorban hozzá fog fordulni. – Hová akarsz kilyukadni? Ash hosszan kifújta a levegőt. – Nem találod csöppet ironikusnak, hogy pár nappal azután, hogy Gabe eljegyezte Miát, rögtön elcsavarja a fejed egy segítségre szoruló nő? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne valóban szüksége segítségre, Jace. Nem vagyok érzéketlen seggfej. Kibaszott nehéz helyzetben van. De tény, hogy te egy gondviselő vagy. Egy őrangyal. És Bethany teljesen rabul ejtett. Védtelen. Csinos. Neked pedig tetszik, hogy szüksége van rád. Gondoltál már arra, hogy talán nem kellene mindig a gondviselő

szerepébe bújnod, és élhetnél egy kicsit gondtalanul, anélkül hogy a hátadra vennél egy újabb terhet? – Mi ez a faszság? – hördült fel Jace. – Hallod egyáltalán magadat? Mia nem volt semmiféle teher. Ő a húgom. Én pedig az egyetlen élő rokona vagyok. Soha egy percre sem bántam, hogy gondoskodnom kellett róla. Ash feltartotta a kezét. – Pontosan tudod, hogy nem ezt mondtam. Húzd ki a fejed a seggedből! Mia mindnyájunkhoz tartozik. Soha egy szóval sem céloztam arra, hogy bármiféle kellemetlen teher lenne. Én is ott voltam, miközben felnőtt. Nekem is csaknem annyira fontos a boldogsága, mint neked, oké? De nem ez a lényeg. Nem is Miáról akartam beszélni. Arra céloztam, hogy nem tudsz mit kezdeni magaddal, most, hogy neki ott van Gabe, és rád már nincs úgy szüksége, mint korábban. Erre jött Bethany, aki éppen olyan, mint Mia, csak százszor nehezebb helyzetben van. Találtál egy segítségre szoruló nőt, és ez felébresztette benned a gondviselőt. Nem azt mondom, hogy ez nem lovagias szerep. Csak arra célzok, hogy túlságosan gyorsan fejest ugrottál ebbe az egészbe. Hátra kellene lépned egyet, hogy jobban ráláss a dolgokra. Úgy is segíthetsz rajta, hogy nem habarodsz bele teljesen. Mégis, mennyire ismered? Úgy teszel, mintha valamiféle istenverte lelki társak lennétek, pedig kurvára nem tudsz róla semmit. – Megkérlek, hogy fogd be, mielőtt még jobban felbosszantasz. – Tehát rosszul látom a dolgokat? Naná, hogy rosszul látta. Vagy mégsem? A francba! Ez az egész lelkizős duma, amit Ash lenyomott, teljesen összezavarta. Tényleg tök hülyének érezte magát. Ha minden más csődöt mondott, az őszinteség mindig a legjobb megoldás volt. Nem mintha ne lettek volna mindig is őszinték egymással. De a hideg kirázta attól, hogy kielemezze… a megszállottságát, ahogyan Ash hívta. Beletúrt a hajába, bár legszívesebben szálanként tépte volna ki idegességében. – Nézd, Ash! Nem foglak hülyíteni azzal, hogy mindenre tudok magyarázatot adni, oké? De ha azt állítod, hogy valamiféle megmentőkomplexus miatt akarok Bethanyvel lenni, nagyon tévedsz. Már attól a perctől fogva vonzott, hogy megláttam Mia partiján, és akkor még nem tudtam róla azt sem, amit most. Nem tudtam, hogy hajléktalan, és hogy ilyen szar helyzetben van. Csak azt tudtam, hogy őt akarom. És ezen nem változtatott az sem, amikor a

többi dolog kiderült. Csak még jobban megerősített abban, hogy az élete részévé akarok válni. Ash kétkedve nézett rá, de csendben maradt, és hagyta, hogy megpróbálja megmagyarázni, mit érez Bethany iránt. – Milyen kibaszott sekélyes lett volna részemről, ha ott hagyom, miután kiderült róla, hogy nincs a legjobb helyzetben? Mintha hirtelen nem lenne elég jó nekem? Nem ez számít, nem igaz? Ha már korábban is közelebb akartam kerülni hozzá, ezen nem változtathatott, hogy nem vagyunk azonos anyagi helyzetben, vagy hogy nincs hol aludnia. – A szentségit – motyogta Ash. – Most aztán igazán szar alaknak érzem magam. Jace szája szegletében mosoly bujkált. Nem lesz semmi gond. Ash szíve vajból volt. Különösen, ha nőkről volt szó. Bár a szavaiból talán nem úgy tűnt, de mindennek a hátterében az állt, hogy Ash mélységesen aggódott érte, és Jace tudta ezt. Értékelte is. De Ashnek is meg kellett értenie, hogy ez nem valami jószolgálat volt részéről. – Úgy sejtem, többet nem hívtok édes hármashoz – jegyezte meg lemondóan Ash, Jace felmordult, mire Ash feltartotta a kezét. – Felfogtam. Ő a tiéd. – Ez nem vicces – szólt mogorván Jace. – Szeretném elfelejteni, hogy az az édes hármas valaha is megtörtént. És ha találkozol Bethanyvel – márpedig találkozni fogsz akkor ajánlom, hogy ezt a témát ne hozd szóba. Így is baromi kínos lesz. Nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát. Nem akarok okot adni neki arra, hogy elmeneküljön. Így is kurva sok erőfeszítésembe kerül, hogy próbálja úgy látni a dolgokat, ahogyan én. És szeretném örökre elfelejteni a tényt, hogy láttad meztelenül. És olyan helyekre dugtad a farkad, amelyek mostantól fogva csakis az enyémek, senki más nem érhet hozzájuk. Ash a fejét csóválta, olyan döbbent képpel, hogy le kellett volna fotózni. – A szentségit, haver! Komolyan gondolod. Úgy értem, halálosan komolyan. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bele tudsz zúgni egy nőbe ilyen rövid idő alatt. Mennyi időbe is telt? Öt percbe? Baszki, ezt észre kellett volna vennem azon az éjszakán. De hát hogy is láthattam volna? Még soha nem láttalak egyetlen nővel sem ilyen helyzetben. Pedig kezdettől fogva ingerülten és birtoklón viselkedtél, én meg nem törődtem vele.

Ash előrehajolt és az íróasztalára támaszkodott. – Tudom, hogy már kérdeztem, de újra meg kell tennem. Ha így éreztél iránta, akkor mi a francért nem mondtad nekem? Annak az éjszakának sosem lett volna szabad megtörténnie. Az isten szerelmére, miért hagytad, hogy megbasszam? Jace egy pillanatra behunyta a szemét, és amikor kinyitotta, Ash dermedten bámult rá. A szemében őszinte tanácstalanságot látott. És bűntudatot. Mintha attól félt volna, hogy az az éjszaka örökre éket ver közéjük. Jace nem akarta, hogy így legyen. Talán túl naiv volt. Nyilvánvaló volt, hogy Bethany és Ash még találkozni fognak. Ha Bethany az élete része lesz – márpedig ez volt a szándéka –, akkor ráadásul még sűrűn is fognak találkozni. Esze ágában sem volt megszakítani egy barátságot, ami szorosabb volt a vérrokonságnál is. De mi van, ha ez mindig is kínos pont lesz hármuk között? Ashnek biztosan nem lesz ezzel problémája. Efelől nem volt kétsége. De arról fogalma sem volt, hogyan fog Bethany reagálni. Hogy fog viselkedni Ashsel? Vajon érez-e valamit iránta? Talán még mindig kívánja? Nyilvánvaló volt, hogy mindkettőjüket kívánta, mikor lefeküdtek vele. Talán ezek után majd folyton azon aggódhat, hogy Bethany Ashre kacsingat vagy megpróbálja elcsábítani? Ez épp elég volt, hogy megőrjítse Jace-t, pedig baromság volt ezen agyalni. Ráadásul nem volt fair Bethanyvel szemben. Egyértelmű volt, hogy a haja égnek állt attól az éjszakától, és a ténytől, hogy hármasban csinálták Ashsel. Nem feltételezheti a legrosszabbat róla, és nem gyanúsíthatja meg, esélyt sem adva arra, hogy tisztázza magát. A kapcsolatukat tönkretenné a féltékenység, mielőtt még bármi is kialakulhatna kettőjük közt. – Jace? – kérdezte halkan Ash. – Miért hagytad, hogy megtörténjen, haver? Nem értem. Tudnod kell, hogy megértettem volna, ha szólsz. Kurvára meglepett volna, de egyértelmű, hogy kiszálltam volna. Sosem hagynám, hogy egy nő közénk álljon. De Jace hagyta. A szentségit, kettőjük közé állította Bethanyt, mert annyira sóvárgott utána, és mert látta rajta, hogy habozik. Annyira félt attól, hogy elszalasztja, hogy kapkodva belement valamibe, ami ellen mindene tiltakozott. Ez nem volt fair Bethanyvel szemben, és ugyanennyire nem volt fair Ashsel szemben sem.

– Elbasztam – szólt halkan. – Az egész az én hibám. Akkor azt hittem, ezt kell tennem. De még mielőtt közbeléphettem volna, hogy lefújjam, Bethany belement. És miután igent mondott, úgy éreztem, már nem mondhatom, hogy hagyjuk a francba az édes hármast, mellesleg én akkor is fel akarlak vinni magamhoz, hogy megbasszalak. Aztán úgy tűnt, mintha kétségei lennének, én pedig pánikba estem, mert nem akartam, hogy lelépjen. Az egész helyzet többszörösen is elcseszett volt, és teljesen irányíthatatlanná vált, mielőtt még helyrehozhattam volna. És minden percét bánom, elhiheted. Ash szemében furcsa fény villant, és hirtelen szótlanná vált. Leült a székébe, és csak bámult a semmibe. – Ez mindent megváltoztat? – kérdezte végül. – Úgy értem, közted és köztem? Úgy beszélsz, mint aki hosszú távra tervez Bethanyvel. Milyen következményei lesznek annak az éjszakának ránk nézve? Jace kezdte kényelmetlenül érezni magát. Ha visszamehetne az időben ahhoz az éjszakához, egy büdös szót sem szólna Ashnek Bethanyről. Sosem hívta volna fel rá a figyelmét. És kurvára biztos, hogy sosem baszta volna meg Ashsel együtt. Ash hangjában most ugyanazok a kétségek voltak, amelyek benne is. Ez kibaszott nagy gáz volt. Nem hagyhatta, hogy a kapcsolata Bethanyvel tönkretegye a kapcsolatát azokkal az emberekkel, akik a legfontosabbak voltak számára. De Bethanyt is képtelen lett volna elengedni. Valahogy el kellett simítania ezt az ügyet, ehhez pedig a lehető legnagyobb óvatossággal kellett kezelnie a helyzetet. – Csak annyin változtat, hogy többé nem fogsz lefeküdni vele – mondta Jace magabiztosabban, mint ahogy érezte magát. Kurvára remélte, hogy nem csak áltatja magát. – Biztos vagyok benne, hogy fura lesz az első pár alkalommal, mikor mind együtt leszünk. De csak akkor marad így, ha nem teszünk ellene. Mindketten az életem részei vagytok, haver. Nem akarok választani kettőtök között. Kurvára remélem, hogy erre soha nem is lesz szükség. Csak annyit tehetünk, hogy nem csinálunk problémát belőle. De ehhez szükségem lesz a te segítségedre. A támogatásodra. Ash szemében megkönnyebbülés csillogott. – Majd rólam nevezitek el az első gyereketeket? – Jesszus! Most mégis ki az, aki túlságosan előrerohan? Taposs a fékre, Ash! Nem veszem el feleségül. – Még! – motyogta Ash.

– Előbb még baromi sok dolgot kell megoldanunk – mondta gondterhelten Jace. – Tudok valamiben segíteni? A támogatásomat kérted, de haver, tudnod kell, hogy mindig számíthatsz rám. Ez kezdettől fogva így volt, és nem is fog változni. Jace egy pillanatra habozott, de a megkönnyebbülés úgy áradt szét a vénáiban, mint a tömény szesz. Végül elkezdte mesélni Ashnek a Bethanyvel kapcsolatos események sorát, az elejétől a végéig. Mire a végére ért, Ash arca már eltorzult a dühtől. – Azok a szemétládák – sziszegte Ash. – Megvernek egy védtelen nőt, mert a seggfej testvére annyi pénzt kért kölcsön, amennyit soha nem lenne képes visszafizetni? És az a kis mocsok odadobta eléjük koncnak a testvérét? Baszki, lehet, hogy az én családom csupa elmebetegből áll, de még sosem küldtek rám egy csapat verőlegényt. Jace felhorkant. – Legalább is eddig még nem. Ash szemében derültség csillant. – Ez igaz. Talán csak idő kérdése. Ezután mindketten hosszan hallgattak, a legnagyobb egyetértésben. – Nem örülök annak, hogy te beleavatkozol ebbe – szólalt meg végül Ash. – Ismerek pár nehézfiút. Szólhatok nekik. Elintézhetem, hogy azok a seggfejek megkapják a pénzüket, és örökre leszálljanak Bethanyről Már ha így akarod elintézni a dolgot. Feltételezem, hogy rendezni akarod a tartozást. – Te ismersz ilyen alakokat? – hitetlenkedett Jace. – Mi a fene, haver? Mégis milyen fickókat ismersz, akik egy ilyen helyzetet meg tudnak oldani? És igen, tedd meg, amit csak kell. Rendezni akarom a tartozást. Nem azért, mert érdekel, mi lesz a pöcsfej testvérével, hanem mert biztonságban akarom tudni Bethanyt mindentől, ami fenyegető lehet számára. Ash megrándította a vállát. – Sosem tudhatod, mikor lehet szükséged ilyen ismeretségekre. Amúgy is jönnek nekem egy szívességgel. Jó tőzsdetippeket adtam nekik. És elintéztem, hogy kedvezményesen megszállhassanak az egyik szállodánkban. – Meg sem kérdezem, hogy… – Jobban is teszed – felelte Ash vidáman. – Amúgy sem olyan fickók, akiket meghívnál a hálaadásnapi vacsorára. – Sejtettem. Ash arckifejezése komollyá vált. – Mégis mennyi pénzről van szó? – Ötezer dollárról.

– Ez minden? Jace sóhajtott. – Bethany számára ez egy egész vagyon. Azt mondta, lehetne akár egymillió is. Házalni akart, hogy előteremtse a pénzt. Jace még mindig belesápadt a gondolatba, mi történhetett volna, ha Kate nem hívja fel, mikor Bethany betámolygott a szállóra. Vagy ha egyáltalán nem ment volna vissza oda. Még mindig kint lenne az utcán, és isten tudja, milyen veszély leselkedne rá… – Baszki! – káromkodott Ash. – Jézus Krisztus! Házalni? – Igen, én is épp így reagáltam. – Egy kibaszott póráz, az kell neki. – Lényegében már van is – mondta nyugodt hangon Jace. – Sehová sem mehet a biztonsági emberek nélkül, akiket felbéreltem, hogy megvédjék. Ha nem velük van, én ügyelek rá. Remélhetőleg megszűnik a fenyegetettsége, ha rendezed az adósságát. De akkor még mindig ott lesz Jack problémának. – Továbbá, úgy tűnik, Bethany még nem igazán barátkozott meg a gondolattal, hogy egy pár legyetek. – Meg fog. Ash felhúzta a szemöldökét. – Nagyon magabiztosnak tűnsz. – Mert nem is tudok a másik lehetőségre gondolni. – Az mi lenne? – Hogy nem lesz az életem része. Hosszú szünet következett, majd Ash feszengeni kezdett a székében. – Nézd, haver, valószínűleg ezzel átlépek egy határt, de… – Nem mintha ez valaha is zavart volna bármiben – vágott a szavába Jace. Ash felnevetett. – Ez igaz! Nem vagyok a határok híve, különösen, ha a családról van szó. Megint ez a szó. Család. Valóban, Ash, Gabe és Mia a családtagjai voltak. Mikor azt mondta, Mia az egyetlen élő rokona, az nem volt teljesen igaz. Gabe és Ash is a családhoz tartoztak. Mindig számíthatott rájuk. Akkor is melléje álltak, miután a szülei meghaltak. Nem is hitte volna, hogy létezik ilyen állhatatos, rendíthetetlen lojalitás. Talán az évek során már magától értetődővé vált számára. Öreg hiba. Másoknak nem jutott ilyen feltétel nélküli támogatás. Szerencsésnek érezhette magát. – Hogy fog ez működni? – tudakolta Ash. – Úgy értem, Bethany és közted. Ismerlek, haver. Te meg én nagyon hasonlítunk egymásra.

Akárcsak Gabe. Ugyanabból a fából faragtak minket. Szeretünk irányítani. Hatalmat gyakorolni. Bár tudunk engedni is, számunkra az csak játék. Végeredményben mindketten tudjuk, hogy egy komoly kapcsolat a teljes és korlátlan irányításról szól. Jace bólintott, nem is próbálta cáfolni. – Szóval hogy tervezed ezt Bethanyvel? Szerinted készen áll erre? Van egyáltalán fogalma arról, hogy is működik ez? Mert egy másik nő, ha bepánikol, nem szalad messzire. Legfeljebb haza a lakásába. De tudod, hol keresd. Felhívhatod, vagy meglátogathatod. Megbeszélheted vele a dolgot. De Bethanyvel nem ez a helyzet. Ha megijed, lelép, és talán többé nem is látod. – Baszki, azt hiszed, én nem vagyok tisztában ezzel? Jace mondata ingerültebbnek hangzott, mint amilyennek szánta, de tökéletesen kifejezte a bizonytalanságot, amit Bethanyvel kapcsolatban érzett. Tehetetlennek érezte ma-gát, Ash pedig épp a legnagyobb félelmére tapintott rá. Tudta, hogy ha nem cselekszik megfontoltan, ha túlságosan nagy nyomás alá helyezi, vagy bármi olyat tesz, amivel megriasztja, Bethany köddé válhat. Eltűnik az éjszakában. Az utcákon, ahol azok a seggfejek – és még több millió sötét alak – leselkednek rá. Ott nem tudná megvédeni. Nem gondoskodhatna róla. Teljességgel képtelen lenne megóvni őt a veszélyektől, amelyek egy magányos, védtelen nőt fenyegetnek. – Szóval, mi a terved? – kérdezte halkan Ash. – Hogy fogod ezt véghezvinni? – Még nem tudom – sóhajtott fel Jace. – Basszus, bárcsak tudnám! Csak azt tudom, amit én akarok. És kurvára remélem, hogy jól fogom csinálni. Bíznom kell abban, hogy ő ugyanezt akarja és kész elfogadni is tőlem.

tizenhetedik fejezet

Bethany elmerült a kád forró vízben, és finoman elfújta a szájához közelítő habfodrokat. Pazar gyönyörűség volt, igazi bűnös élvezet. Úgy érezte magát, mintha egy filmben lenne. Lezseren feltűzte boglyas hajkoronáját a feje tetejére, amitől egészen szexisnek érezte magát. Pár elszabadult hajtincse beleért a vízbe. A kád peremén gyertyák égtek, ami fantasztikusan giccses volt ugyan, ám ez a legkevésbé sem érdekelte. Mennyei volt ázni a habokban, és már jó ideje megtanulta, hogy értékelje az élet egyszerű örömeit úgy, ahogyan jönnek. A forró víz megnyugtatóan körbeölelte és tökéletesen ellazult. Jace húga nyilvánvalóan szerette a gyertyákat. Csodásan illatoztak és nagyon elegánsak voltak. Biztosan drágák is. Nem olyanok, mint amilyeneket háztartási boltban lehet venni. És az a habfürdő! Valósággal felragyogott az arca, mikor megtalálta az egyik fiókban. Felismerte a márkáját. Ez is méregdrága volt. Eleinte nem merte használni, de a kísértés túl nagy volt. Élvezettel öntötte bele a fürdővízbe, miközben a kád kezdett megtelni. . A tenyerével felemelt egy kis habot és belefújt. Nevetve nézte, ahogy szétrebben és száll a levegőben, mint ősszel a falevelek. – Olyan gyönyörű vagy, hogy a szívem összeszorul tőled. Bethany összerezzent, és önkéntelenül lejjebb ereszkedett a vízben. Az ajtó felé pillantva meglátta Jace-t az ajtófélfának dőlve, amint épp őt nézi. Zsebre dugott kézzel álldogált, és lezseren végignézett rajta. – Mikor értél ide? Legalább egy órával későbbre vártalak – sipákolt Bethany. Jace elvigyorodott, ellökte magát az ajtófélfától, és a kádhoz lépett. Lenézett Bethanyre. – Azt akarod mondani, hogy most nem áztatnád magad a kádban, ha tudod, hogy ilyen korán ideérek? – Igen – hebegte Bethany. – Kár. Meg tudnám szokni, hogy így látlak, mikor megérkezem. Jace leült a kád szélére, és megsimogatta Bethany arcát. – Minden rendben?

Bethany bólintott, bár még mindig zavarban volt Jace váratlan felbukkanásától a fürdőszobában. Kényelmetlenül érezte magát, amiért ilyen védtelen helyzetben találta. – Nem volt gond Kadennel és Trevorral? Jól kijössz velük? Bethany megrázta a fejét aztán bólintott, egyszerre válaszolva a két kérdésre, és még jobban elmerült a habokban. Noha nem volt hozzászokva, hogy két izomkolosszus dekkol a nappalijában, nem zavarták őt, sőt mindent megtettek, hogy észrevétlenek maradjanak. Már amennyire két hegyomlás észrevétlen maradhat. Bethany pedig nem akart hálátlannak tűnni. Jace oly sokat tett azért, hogy biztonságban érezhesse magát, hogy arra szó sem volt. Az emberek nem szoktak ilyesmiket tenni. Korábban legalábbis soha nem volt olyan tapasztalata velük, amiért azt hihette volna, hogy léteznek még igazi lovagok, mint Jace. Jace felnevetett. – Bébi, ha még jobban alámerülsz, meg fogsz fulladni. Benyúlt a vízbe, és Bethany nagy levegőt vett, mikor az ujjai megérintették a melle alsó részét, aztán a mellbimbóját. A bimbója azonnal reagált az érintésre és felágaskodott, az ölében pedig elindult az édes bizsergés és szétáradt a combjai között, A csiklója összehúzódott és lüktetett. Jace-nek elég volt megérinteni őt, máris izgalomba jött. Zihálva vette a levegőt és a meleg vizet egyszerre elviselhetetlenül forrónak érezte. – Van elég hely kettőnknek? – kérdezte Jace. Bethany csodálkozva nézett fel rá, mint aki nem hisz a fülének. Az olyan pasik, mint Jace, nem másztak be csak úgy egy kád gyertyafényes-habfürdős vízbe. Vagy mégis? És vajon akarta-e, hogy Jace megtegye? Hiszen a férfiak általában csak akkor ültek be a kádba egy nő mellé, ha többet akartak fürdőzésnél A kérdés tehát sokkal többet takart. Bethany megnyalta hirtelen kiszáradt száját, és idegesen pillantott Jacere. – Ilyen nehezet kérdeztem? Bethany elpirult és megrázta a te, mikor megszólalt. – Bejöhetsz. Szokatlanul könnyed volt. Valahogy bátrabbnak érezte magát Jace jelenlétében. Ez persze nevetséges kijelentés volt, hiszen egyetlen pillantásától is fülig elpirult. Jace egyértelműen zavarba hozta, és még csak kapiskálta, milyen elvárásai lehetnek feléje. Az egész helyzet… észbontó volt. Nem talált jobb jelzőt rá. Valamiért mégis

magabiztosabbnak érezte magát mellette, ami nagy szó volt, mivel korábban ezt sosem mondhatta el magáról. Óvatos volt, igen. Gyanakvó? Mondjuk. Megtanulta, hogy minden helyzetben mindenkivel szemben résen kell lennie. Mindig a hátsó szándékot kereste, mivel senki nem tett semmit érdek nélkül. De Jace… Eddig egyetlen dolgot tudott meg a szándékairól – azt, hogy őt akarja. De nem is volt más, amit nyújthatott volna. Jace pillantása ellágyult, és újra megcirógatta a mellbimbóját. – Akarod? – Igen – mondta ezúttal már magabiztosabban Bethany. Lassan kezdte megszokni ezt a szót. Tetszett neki. Élvezte az érzést, hogy tudja, mit akar. Jace elégedetten pillantott rá. Felállt és vetkőzni kezdett, a ruháit a mosdó pultjára dobta. Bethany nem tudta megállni, hogy ne bámulja meztelen testét. Lehengerlően szép volt. Elraktározta magában a képet, minden egyes részletet megjegyezve. Feszesen domborodó izmait a karján, a lábán, a mellén… A sötét szőrszálakat, amelyek beborították a mellkasától a hasa aljáig. Borzas, vállig érő sötét haját, mely a füle mögött kissé elállt. Szeretett volna beletúrni rakoncátlan tincseibe, és az ujjai köré csavarni őket, mint azon az éjszakán, amit Ashsel hármasban töltöttek. Különös módon Jace-szel kapcsolatban minden részlet-re emlékezett arról az éjszakáról, míg Ash teljesen elhalványult az emlékeiben. Újra és újra felidézte a száját, a kezét, a farkát, az érzést, ahogy maga alá gyűri, elszántan, követelőzőn. Most pedig épp feléje közelített, minden porcikájával erőt sugározva. Gyönyörű barna szemében vágyakozás és veszély izzott. A szeme olyan sötéten csillogott, hogy nehéz volt megkülönböztetni a pupilláját az íriszétől. De volt a pillantásában gyöngédség is, mintha leplezni próbálta volna akaratos, domináns természetét. – Szoktál edzeni? – csúszott lei Bethany száján. Jace megállt a kád mellett, és belekapaszkodott a szélébe. Felnézett Bethanyre, és kajánul rámosolygott. – Tetszik, amit látsz, bébi? – Gyönyörű vagy. Egy másodpercre úgy tűnt, mintha Jace zavarba jött volna. Ennivalóan édes volt, ahogy a komoly, harmincnyolc éves férfi egy pillanatra elbizonytalanodott, pedig alig egy perce még végtelenül

magabiztos és önhitt volt. Bethany élvezte, hogy ő is tud hatást gyakorolni rá. Ennyit a híres önbizalmáról… – Kettőnk közül te vagy gyönyörű, Bethany. Olyan szép vagy, hogy nem tudok betelni a látvánnyal. Az idők végezetéig el tudtalak volna nézni az ajtóból. Akkor sem tudnék betelni veled, ha egész nap csak téged néznélek. Bethany elpirult, és szégyenlősen összehúzta magát. – Szóval, jársz edzeni? – Igen. Van egy edzőterem a házban, ahol lakom, és a munkahelyem épületében is. Megpróbálok mindennap lemenni, de nem mindig jön össze. – Csodás tested van – jegyezte meg félénken Bethany. – Hízlalod az egómat – felelte Jace. Bethany elmosolyodott, mikor Jace belépett a kádba, majd szembefordult vele, és beleült a vízbe. Érezte, ahogy a lábfeje végigcsúszik a combja mellett, fel a derekáig. Bethany felemelte a lábát és áttette Jace combján, hogy kényelmesen elférjenek. – Így már jobb – jegyezte meg Jace. Bethany úgy érezte, jobb lesz semleges témára váltani, – Minden rendben ment a megbeszélésen? Jace rámosolygott, és kibuggyant belőle a nevetés. Bethany értetlenül nézett rá. – Mi olyan vicces? – Úgy beszélsz, mint egy jó feleség, aki megkérdi a férjét, milyen napja volt. Bethany elsápadt. Lesütötte a szemét, mert zavarba jött már a feltételezéstől is. Máris szertefoszlott a korábban érzett magabiztossága, hatalmas űrt hagyva maga után, melybe lassan, de biztosan visszatért a bizonytalanság érzése. – Hahó! Most meg mi a baj, bébi? – kérdezte gyöngéden Jace. Előredőlt, amitől Bethany körül hullámzani kezdett a víz, ellepte már a nyakát is. Egyszerre megérezte, hogy Jace felemeli a fejét az álla alatt. Vonakodva nézett a szemébe. – Bethany, nekem jólesett. Van fogalmad róla, mennyire vártam, hogy végre hazajöhessek hozzád? Számoltam a perceket, míg véget nem ért az átkozott konferenciabeszélgetés. Eleve nem is akartalak magadra hagyni.

Bethany arcába visszatért a szín, és elmosolyodott, ezúttal már szélesen. Kezdett visszatérni az önbizalma is, elhessegetve a bizonytalanságot. Jace feléje nyújtotta a karját, és magához húzta. Bethany ügyetlenül feltérdelt, a víz csöpögött a testéről. A fürdővíz csaknem túlcsordult a kád peremén, mikor lovagló ülésben ráült Jace combjára. Jace egy picit magasabb volt nála. Mikor ráült, a mellei kiemelkedtek a habokból, és épp Jace arca előtt voltak. Nem úgy tűnt, mintha ez zavarta volna. Átölelte Bethanyt, és a derekánál fogva magához húzta. Nedves felsőtestük egymásnak ütközött. Jace hozzáérintette az arcát a melle domborulatához, és mikor a mellbimbójához ért, bekapta, és finoman megszívta. Mikor Bethany erre felnyögött, egyre erősebben kezdte szívni, mintha szándékosan meg akarná őrjíteni. Bethany ficánkolt a karjai közt. Bár a teste sikamlós volt, Jace szorosan tartotta, egyetlen centiméternyi távolságot sem hagyva kettejük közt. A szájával egy pillanatra sem tágítva a mellétől, egyik kezével benyúlt Bethany combjai közé, ahol a farka állt, szemben Bethany puncijával. A másik karjával erősen tartotta, hogy ne tudjon kibújni az öleléséből. Végighúzta az ujjait az érzékeny szeméremajkakon, finoman játszadozott a csiklójával, majd megkereste a hüvelybemenetét. Az ujjával izgatóan körözött rajta, épp csak a hegyét bedugva a puncijába. Bethany belekapaszkodott a vállába, aztán megmarkolta a hátizmait. A körmeit belemélyesztette a bőrébe, de Jace nem tiltakozott. Még mindig a mellével volt elfoglalva, és épp a másikra váltott, hogy azt is kényeztesse. Bethany mélyet sóhajtott. A gyönyör szétáradt a vénáiban, minden porcikája bizseregni kezdett. Nem is álmodott arról, hogy valaha is egy forró vízzel és fürdőhabbal teli kádban fog szeretkezni. Érzéki és kéjesen izgató élmény volt. Akár egy tündérmese. Egy valóra vált szexuális fantázia. Egy bizarr alternatív valóság. Mert Bethany Willis életében nem így mentek a dolgok. Soha. Most mégis jólesett feloldódni ebben az álomban, amíg még tartott.

Ebben az álomvilágban valakinek fontos volt. Kívánatos. Egyenrangúak voltak Jace-szel. Nem létezett a hatalmas szakadék, amely kettejük közt tátongott. Beleillett a világába. Ide tartozott. Ettől a gondolattól összeszorult a szíve, pedig Jace épp két ujját csúsztatta be a puncijába, újabb területeket ingerelve. Felnézett Bethanyre, átható, perzselő pillantással, miközben egyre mélyebbre hatolt benne. A hüvelykujjával a csikló-ját dörzsölte, és a két ujját szétnyitva betöltötte a hüvelyét, megfeszítve a falát. Ide tartozott… Jace-hez akart tartozni. El akarta hinni, hogy létezik több is annál, mint az élet az utcán, ahol csak abban reménykedhetett, hogy a következő reggelt még megéri. Legyen átkozott Jace, amiért hagyta álmodozni, ha csak egy pillanatra is. Ez nem volt valós. Jace nem volt igaz. Fogalma sem volt, milyen gonosz játékot űz vele, de nem élhette bele magát. Össze fogja törni a szívét. Mindenét. Jace ujjai egyre mélyebbre hatoltak, és Bethany felsikoltott, mikor egy olyan érzékeny pontjához ért, hogy már ettől majdnem elélvezett. Vadul rázkódott Jace karjában, és még erősebben kapaszkodott a vállába. Mikor rádöbbent, hogy valószínűleg összekarmolta a hátát, gyorsan elkapta a kezét. – Ne haragudj – suttogta lesújtottan. Jace egy pillanatra elengedte, hogy megfogja a kezét. Visszatette a vállára, aztán a másikat is. – Élvezem – suttogta mély hangon. – Jelölj meg, bébi! Mélyeszd belém a körmeid! Imádom, ahogy belefúródnak a húsomba, mikor gyönyört érzel. Bethany behunyta a szemét, és hátravetette a fejét, mikor Jace mélyen végighúzta az ujjait a hüvelye nedves falán. Újra megtalálta a G-pontját, és finoman masszírozni kezdte. Bethany combja beleremegett és teljesen elgyöngült, de Jace szorosan tartotta, miközben Bethany előrehajolt és a homlokának támasztotta a fejét. – Kíváncsi vagyok, mennyi idő alatt tudlak a csúcsra juttatni – dörmögte Jace. – Annyira erősen reagálsz mindenre. Hiperérzékeny vagy. Amikor csak hozzád érek, picit beleremegsz, ami teljesen megőrjít. A mellbimbóid felágaskodnak, és annyira megkeményednek, hogy legszívesebben egész éjszaka csak szívnám őket.

Bethany egész teste beleremegett a pajzán mondatokba, amiket Jace a szájához közel suttogott. Jace elmosolyodott. Önhitten, lehengerlően. Beképzelt fráter volt, de olyan gyönyörű, hogy Bethany elolvadt a látványától. – Igen, bébi, pontosan így. A hüvelykujjával Bethany csiklóját dörzsölte, miközben az ujjai mélyen benne jártak. Gyöngéden a foga közé vette a mellbimbóját, izgatóan csókolta és harapdálta, aztán erősen megszívta. – Jace! Bethany csak a nevét tudta kinyögni. Elengedte Jace vállát és belemarkolt a hajába. Imádta a borzas, rosszfiús frizuráját. Gyönyörű haja volt. Az ujjai köré csavarta a selymesen puha tincseket, és olyan erővel kapaszkodott beléjük, hogy attól félt, utóbb nem marad belőlük egy szál sem. Bethany kiemelkedett a habokból, és a víz végigcsorgott a testén, miközben mozogni kezdett Jace ujjain. – Ez az! Lovagold meg a kezem, bébi! Élvezz el nekem! Bethany ficánkolt és leszorította a csípőjét, még több kéjre sóvárogva. A tarkójánál megragadta Jace fejét és a melléhez nyomta, hogy tovább szívja és nyalja a bimbóját. Valahányszor beleharapott az érzékeny hegyébe, a gyönyör áramütésként járta be Bethany egész testét. – Ezt élvezi az én kicsikém – állapította meg kéjes elégedettséggel Jace. Ó, igen. Nagyon is élvezte. Bethany olyan gyorsan közeledett a csúcshoz, hogy levegőt is alig kapott. Az egész teste fájdalmasan megfeszült. Fel-le mozgatta a csípőjét, hogy végre kielégülhessen. Tucatnyi helyen érezte Jace-t egy időben. A száját, a kezét, az egész testét. Egyszerre mindenhol ott volt. Elárasztotta gyönyörrel. Bethanyt elsodorta az érzéki ingerek áradata. Jace rányomta a hüvelykujját Bethany csiklójára, és körkörösen mozgatni kezdte. Egyenletes ritmusban, kitartóan dörzsölte. Bethany lélegzete elcsuklott, és egy sikoltás szakadt fel a torkából. – Ez az – szólt Jace gyöngéden. Aztán hirtelen egész más hangnemre váltott. Nyers, parancsoló, engedelmességet követelő hangra. – Élvezz nekem, Bethany! Engedd el magad, most!

Bethany képtelen volt tartani magát. Jace szavaitól az ölében gyűlő feszültség hirtelen elengedett. Az orgazmus olyan erővel hullámzott végig rajta, hogy az egész teste beleremegett. Kimerülten zuhant rá Jace-re, a vállára ejtve a fejét. Jace elkapta, nehogy a vízbe essen. Bethany a nyakához bújt, és a mellkasuk összeért, ahogy zihálva vette a levegőt. Jace ujjai csodát tettek vele. Még sosem volt ekkora orgazmusa egyetlen férfival sem, aki a kezével elégítette ki. Jace teljesen felszabadította. Képtelen volt uralni a testét a közelében. Jace hosszú percekig tartotta a karjában, gyöngéden simogatva a hátát, miközben a nyakába szuszogott. Kifacsart volt, minden ereje elszállt és még mindig remegett. Moccanni sem bírt. Jace lehajtotta a fejét, és belecsókolt a nyakába, amitől libabőrös lett. – Ki kell szállnunk innen, és meg kell szárítkoznod. Még megfázol. – Jó – motyogta Bethany. Jace felültette a kádban, megvárta, míg megtartja magát, aztán felegyenesedett. Bethany kéjesen felnyögött, mikor meglátta mereven álló farkát. Hatalmas volt és vaskos. Észre sem vette, hogy megnyalta az ajkait, míg meg nem látta, milyen arckifejezéssel néz le rá Jace. – Az isten szerelmére, bébi! Bethany pislogott és ártatlan képpel nézett fel rá. – Mi az? Jace mély hangon felnyögött. – Ne izgass! Bethany mosolygott, miközben Jace kimászott a kádból és elvette a mosdó mellől az egyik odakészített törülközőt. Bár Jace-nek be kellett mennie a munkahelyére, volt ideje gondoskodni még a kényelméről is. Egymásnak adták a kilincset a futárok. Az egyik ennivalót, a másik tisztálkodó szereket, a harmadik konyhafelszerelést, a negyedik ágyneműt hozott. Csupa olyasmit, ami neki eszébe sem jutott. De Jace-nek igen. Bethany a fejét ingatta. Jace ijesztően tökéletes volt. Volt egyáltalán hibája? Már a főnökösködést, a parancsolgatást és azt a tényt leszámítva, hogy lényegében elrabolta őt. De minél többet gondolkodott a lehetséges hibáin, annál inkább úgy látta, valójában nem is léteznek. Jace törülközőt csavart a dereka köré, aztán Bethanynek nyújtotta a kezét. A másik kezében törülközőt tartott, és belecsavarta Bethanyt, miután segített neki kiszállni a kádból. – Van valami kívánságod, mit ennél vacsorára? – kérdezte Jace.

Az ágy mellett volt egy sporttáska, amelyből Jace alsó-neműt és váltóruhát vett elő. Bethany megkönnyebbülten látta meg a farmert és a pólót. Jace egyértelműen laza estére készült. Gyorsan átfutotta fejben az új ruhatárát. Volt egy strasszokkal díszített farmere, egy mesés garbó kardigánnal, és egy sál, ami kényelmes, mégis csinos összeállítás lenne. És a csizmája. Gyönyörű, szőrmeszegélyes új csizmája remekül passzolna a farmerhez. – Gyorskaja – vágta rá Bethany, mielőtt még jobban meggondolta volna a választ. Rögtön megbánta, amit mondott, és elpirult. Jace nem a hamburgeres, sokkal inkább a kaviáros típus volt. Drága steakekhez volt szokva, olyan finom húsokhoz, amelyeknek ő a nevét se tudta kiejteni, olyan mártásokkal, amelyeknek szintén nem tudta kiejteni a nevét. De Jace úgy folytatta, mint aki észre sem vette a zavarát. – Van nem messze innen egy jó kis hely. Ashsel nemrég elvittük oda Miát. Egy bisztró, ahol remek a konyha. A nachójuk isteni. De van hamburger, csípős csirkeszárny és a szokásos kaják is. Bethany szájában összefutott a nyál. – Mennyeien hangzik. Elmegyünk? Jace elmosolyodott, és megölelte Bethanyt. – Elviszlek, miután felöltöztél.

tizennyolcadik fejezet

Jace az irodájában üldögélt, teljesen elmerülve a gondolataiban. Eleanor, a titkárnő már egy halom üzenetet tett le az asztalára a visszahívást kérő üzletfelektől. Tucatnyi e-mailt kellett volna megválaszolnia. Átnézni egy rakás kimutatást. Háromnegyed óra múlva videokonferenciája volt, de egyszerűen képtelen volt koncentrálni. Azon mérgelődött, miért is költöztette Bethanyt külön lakásba. Akkor persze ez tűnt helyes megoldásnak. Nem akarta lerohanni. Tudta, hogy lassan kell haladnia, mert nem kockáztathatta, hogy elriassza. És tudta, hogy abban a pillanatban, amint Bethany beköltözik hozzá, az ágyába, az életébe, az önmegtartóztatásának lőttek. Így hát elszállásolta őt Mia régi lakásában, de esze ágában sem volt külön tölteni az idejét. Kivéve persze amikor dolgoznia kellett, vagy egyéb kötelező feladatai voltak. De ha a saját lakás Bethanynek önbizalmat adott, és az önállóság illúzióját, akkor képes lesz ezt is elviselni. Ő tudta, hogy valójában nincs hatalma, se választása. Bethany az övé volt. Hozzá tartozott. Ezen pedig az sem változtatott, hogy látszólag függetlenül élt. Egyelőre kivárt, hogy a megfelelő pillanatban lépjen. Aztán Bethany teljesen és végérvényesen az övé lesz. Nem állt szándékában külön tölteni tőle többé egyetlen percet sem. Az elmúlt egy hét pokoli volt. Egy sporttáskából élt, és minden éjjel Mia régi lakásában aludt, hogy Bethany mellett legyen. Már megszokássá vált, hogy reggel, mielőtt elment, rábízta őt Kadenre és Trevorra, aztán hazaküldte a biztonságiakat, mikor megérkezett. Legalább Bethany nem volt egyedül, vigyáztak rá. De addig nem lesz egy nyugodt perce sem, míg a saját lakása falai közt, teljes biztonságban nem tudja. Halkan kopogtak az irodája ajtaján, és mikor felnézett, meglátta a húgát. Mia megtorpant a küszöbön és óvatosan méregette, mint aki attól tart, hogy rossz kedvében találja. Ha Ash igazat beszélt, minden oka

megvolt erre, hiszen a legutóbbi két alkalommal csaknem leharapta a fejét, mikor meglátogatta. – Szia, kicsikém! – üdvözölte szeretetteljesen Jace. Mia fellélegzett, és most már be mert lépni az irodájába. – Hála az égnek, hogy végre jobb kedved van! Jace elnevette magát, aztán hirtelen elkomorodott, felpattant a székéből, megkerülte az asztalt, és jó erősen megölelte Miát. – Ash mondta, mekkora pöcs voltam veled. Sajnálom, kicsim! Biztos nem vigasztal, de nem is emlékszem rá, hogy bejöttél hozzám. De Ash állítja, hogy így volt, és azt is, hogy seggfej voltam, és Gabe szét akarta rúgni a seggemet, amiért megbántottalak. Megérdemeltem volna. Mia kérdőn felvonta a szemöldökét, mikor Jace elengedte és intett neki, hogy üljön le. – Minden rendben, Jace? Az utóbbi hetekben nem voltál önmagad. És nem is mondtál semmit a karácsonnyal kapcsolatban, ezért is jöttem. Gabe-bel szeretnénk, ha Ashsel együtt velünk karácsonyoznátok. Gabe szülei is beugranak, de az este többi részét négyesben töltenénk. Mint a régi szép időkben – tette hozzá lágyan Mia. Jace-nek eddig eszébe sem jutott a karácsony. Bethany minden gondolatát lefoglalta. Rápillantott az asztali naptárára, és ráeszmélt, hogy már csak pár nap van az ünnepekig. Ez lesz az első karácsonya Bethanyvel. Neki valószínűleg sosem volt még karácsonyfája, nem kapott ajándékokat, és nem vették körül családtagok és barátok. A karácsony számára csak egy újabb nap volt az utcán. Éhesen, fázva. Amikor csak még magányosabbnak érezhette magát, mint általában. A fenébe is, még nem állított karácsonyfát a lakásában. Nem gondoskodott róla, hogy legyen egy Bethany lakásában is. Nem vásárolt be ajándékokat. És nem vitte el a Rockefeller Centerhez sem, mint ilyenkor mindig Miát, hogy megnézze a hatalmas fát. Kifújta a levegőt, és a húgára nézett, aki aggódva figyelte nagy, barna szemével, mely éppen olyan sötét volt, akárcsak az övé. – Megismertem egy nőt – kezdett bele. Mia szeme felcsillant, és előredőlt a székben. – Hűha, várjunk csak! Megismertél egy nőt? Csak nem egy újabb zsákmány, akin Ashsel osztoztok? Jace szúrósan nézett rá. – Az isten szerelmére, Mia, nem fogom megvitatni a szexuális életemet veled! Egyáltalán mit tudsz Ashről?

Mia a szemét forgatta. – Ugyan, kérlek. Nem titok, hogy az utóbbi időben egyikőtöknek sem volt külön kapcsolata. Jace fintorgott. A pokolba is! A legkevésbé sem vágyott rá, hogy a kishúga tudja, hogy Ashsel hármasban szerették csinálni. – Szóval, van ez a nő. Ezek szerint Ashnek ezúttal nincs köze a dologhoz. Jace sóhajtott. – Már nincs. Mia csodálkozva elkerekítette a száját. – Szóval korábban volt. Ez fura! – Lehet. Legalább is elsőre. Nézd, Mia, ez a nő más. Mia bólintott, mint aki mindent ért, és szélesen elmosolyodott. – Jó ég! A bátyám végre szerelmes! Megérte erre várni! Jace a fejét csóválta. – Csak hallgass végig, rendben? Mia megérezte, hogy a dolog fontos, ezért abbahagyta a csipkelődést, és komoly képet vágott. – Mi történt, Jace? Minden rendben? Jace beletúrt a hajába és hátradőlt a székében. – Mint már mondtam, ő más, Mia. Nagyon más, mint te vagy én, Gabe, vagy Ash. Bethany hajléktalan, vagy legalábbis az volt. Mia együttérzően pillantott rá. Neki volt a világon a legnagyobb szíve. – Akkor hogy találkoztatok? – kérdezte. – Az eljegyzési partidon dolgozott. Persze minderről akkor még semmit sem tudtam. Hogy rövidre fogjam, Ash és én felszedtük azon az éjjelen, noha csakis magamnak akartam őt, kezdettől fogva. – Hát ez elég gázul hangzik – mormolta Mia. – Nekem mondod? A lényeg, hogy másnap reggel lelépett, és két héten át kutattam utána, átfésülve az egész várost. A hajléktalanszállóról felhívtak, mikor bement szállást keresni. Addigra összeverte egy csapat seggfej, akiknek a bátyja pénzzel tartozik. Mia fájdalmas arcot vágott. – Jesszusom! Most jól van? Jace bólintott. – Csak kék-zöld. De ez egy hete történt, azóta már jobban van. Mia kérdőn nézett a bátyjára. – Én miért nem találkoztam még vele? Miért nem mutattad még be senkinek? – Tervben van – felelte halkan Jace. – Szeretném, ha velünk töltené a karácsonyt. Nem akarom, hogy egyedül legyen, és végképp nem szeretném azt mondani neki, hogy a karácsonyt a családommal fogom tölteni, mintha ő semmit sem jelentene nekem, ezért meg se hívnám.

– Ez természetes! Nagyon örülnénk, ha ő is eljönne – vágta rá Mia. – Alig várom, hogy megismerjem. Nálad lakik? Ugye nem hagytad, hogy visszamenjen az utcára? Jace felhördült, – Dehogy is! Beköltöztettem a régi lakásodba, átmenetileg. Mia kérdőn nézett. – Átmenetileg? – Csak nagyon rövid időre. Csak míg át nem költöztetem magamhoz. Mia megint csodálkozón csücsörített. – Tehát ennyire komolyan gondolod. – Szerinted meghívnám, hogy velünk karácsonyozzon, ha nem így lenne? Mikor kockáztattam valaha is azt, ami közted, Gabe, Ash és köztem van azzal, hogy hazahozok egy idegent? Ti vagytok a családom, Mia. Mindannyian. Nem engednék be akárkit a belső körünkbe. – Akkor tényleg alig várom, hogy megismerjem – jegyezte meg lágyan Mia, majd az arckifejezése komolyra váltott. – Vannak barátai? Nem úgy hangzik, mintha lennének. Mennyi idős? Jace a fejét ingatta. – Egyidős veled. Nagyon kemény élete volt. Sosem volt esélye kitörni belőle. De okos. Kedves. A mosolya beragyogja az egész szobát. Nem is tudom neked elmagyarázni, Mia. Mia szélesen elmosolyodott. – Ó, Jace, annyira örülök neked! És ez nagyon úgy hangzik, mintha jót tenne neki egy kis csajos társaság. Nem gond, ha néha felugrók hozzá? Eljöhetne bulizni is velem és a lányokkal. Jace habozott, és utálta, hogy ezt kell mondania. De Ash tudta, és valószínűleg Gabe is megtudhatta már tőle. Miának is tudnia kellett, nehogy később valami hülyeséget mondjon, amivel megbánthatja Bethanyt. – Nem hinném, hogy ez jó ötlet – mondta lassan. – Bethanynek voltak problémái… a múltban a függőséggel. Nem lenne jó ötlet kitenni őt az alkoholnak, és tudom, hogy te meg a csajok iszogattok, mikor bulizni mentek. – Ihatna vizet velem együtt – vágta rá Mia. – Amúgy sem bírom jól az alkoholt. Az a fontos, hogy szórakozzon egy kicsit a vele egykorú lányokkal, és barátokat szerezzen. Már ha ez téged nem zavar. Jace ingatta a fejét. – Nem, egyáltalán nem zavar. Értékelem a szándékot is, Mia. Angyal vagy! Biztos vagyok benne, hogy Bethany is értékelni fogja. De előre szólok, hogy nagyon csendes és rendkívül

félénk. Könnyű megriasztani, és tudom, hogy a barátnőid elég nyomulósak. Mia durcásan nézett rá. – A legeslegjobb barátnők a világon, és nem lesznek gonoszak Bethanyvel. Ezt akkor se hagynám, ha történetesen ilyenek lennének. Jace elmosolyodott azon, Mia milyen elszántan a védelmébe vette Bethanyt, pedig még nem is ismerte. – Semmi kétségem, hogy vigyázni fogsz rá. De Mia, van még valami, amit tudnod kell, és amiről Gabe-bel is fogok beszélni. Mia felhorkant. – Feltétlen be kell avatnod Gabe-et is? – Ha a biztonságodról van szó, mindenképpen. Mia kérdőn nézett rá, és édesen felhúzta az orrát. – Testőröket vettem fel Bethany mellé. Ahogy már mondtam, helybenhagyta pár seggfej, akiknek a bátyja tartozik. Nem kockáztathatom a biztonságát, míg az az ügy meg nem oldódik. Ami azt jelenti, hogy ha el akarod vinni Bethanyt bárhová, akkor a testőrök is veletek mennek, és vigyáznak rátok és a barátnőidre. Világos? Mia a szemét forgatta, de bólintott. – Szeretném látni azt a szerencsétlen hülyét, aki belém mer kötni, vagy a barátnőimbe – mormolta. Jace kuncogott, mert volt ebben igazság. De ettől még nem kockáztathatott. Mia felállt, és megkerülte az íróasztalt. A karját Jace nyaka köré fonta, majd szorosan megölelte. – Szóval átjöttök Bethanyvel karácsonykor? Jace megpuszilta. – Persze, kicsim. Számíthatsz ránk. Mikor Mia elindult kifelé az irodából, csaknem összeütközött Ashsel. Ash kitette maga elé a kezét, a vállánál fogva megállította Miát és nevetett. – De nagyon sietsz, drágám! – Szia, Ash! – köszönt vidáman Mia. Ash gyöngéd puszit nyomott a homlokára. – Beszélnem kell Jaceszel. Később találkozunk, rendben? Mia feltartotta a kezét. – Tudom, mikor kell lelépnem. Megnézem, Gabe-nek van-e egy kis ideje rám. Ash felhorkant. – Mintha sose lenne. Egyáltalán soha. Mia elnevette magát, legyintett Ashre, és elindult a folyosó irányába.

Ash becsukta mögötte az ajtót, és Jace-hez fordult. Jace kérdőn nézett rá, miközben elindult a szék felé, amelyen addig Mia ült. Mielőtt leült, újabb dossziét dobott Jace íróasztalára. Jace szívből gyűlölte már ezeket a dossziékat. Sosem jelentettek semmi jót. – Rendeztem Bethany bátyjának a tartozását – vágott bele rögtön Ash. – Jó hír, hogy azokat a szemeteket, akik összeverték, nem érdekelte más, csak hogy megkapják a pénzüket. Jókora kamattal, természetesen. – Természetesen – ismételte el gúnyosan Jace. – Bethanynek már nincs mitől félnie. Jace bólintott. – Kösz, haver. – De van még valami, amiről tudnod kell. Nem tudom, hogy mit jelenthet, de azt hiszem, szükséged van minden fellelhető információra. Jace leejtette a vállát és hátradőlt a székében. – Most miről van szó? – Bethany bátyjáról. A neve Jack Kingston. Valójában nem is a bátyja. Legalábbis nem vér szerint. De közel állnak egymáshoz. Azóta élnek együtt az utcán, mióta eljöttek az utolsó nevelőotthonukból. Vagyis nem ugyanabból az otthonból. Inkább úgy mondanám, mióta Bethany eljött az utolsó nevelőotthonából, mivel Jack idősebb, és ekkorra már egy ideje kikerült a rendszerből. Valószínűleg Jack hozta ki innen, vagy egyszerűen megszöktette. Azóta is együtt vannak. Jace elhúzta a száját. – Mire célzol? Ash feltartotta a kezét. – Semmire, haver. Csak elmondom a tényeket, hogy tudj róluk. Bethany a bátyjának hívja. Szerintem jó, ha tudod, hogy nem az. De hogy mit jelentsen ez az egész, arról fogalmam sincs. Jobb, ha óvatos vagy, hátha valami ügyes kis színjátékot játszik veled, és csak meg akar kopasztani, meg kifizettetni veled Jack tartozását. Bár Jace-t felbosszantotta a feltételezés, annyira azért nem volt hülye, hogy el ne gondolkodjon azon, amit Ash mondott. – Köszönöm – mormolta. – Sajnálom, haver. Tudom, milyen szar. Talán nem is igaz, de számolnod kell a lehetőséggel. Jace bólintott. – Igen, tudom. Jace mobilja megcsörrent, és meglátta Kaden számát a kijelzőn. Intett Ashnek, hogy maradjon csendben, és felvette a telefont. – Tessék! Miközben Kadent hallgatta, megfagyott az ereiben a vér. Aztán elöntötte a düh, mikor Kaden a mondandója végére ért.

– Ne hagyja futni! – mennydörögte Jace. – Találja meg! Azonnal odamegyek. Letette a telefont és Ashre nézett, aki tanácstalanul figyelte. – Bethany lerázta a biztonságiakat, és lelépett. – A francba! – morogta Ash. – Most mit fogsz tenni? – Ha el akar menni, azt a szemembe kell mondania – sziszegte Jace a foga közül. – Ennyivel tartozik nekem.

tizenkilencedik fejezet

Bethany összehúzta magán a kabátot, és átsétált a Madison Square Parkon, remélve, hogy itt megtalálhatja Jacket. Már nem is számolta, hányadik parkban jár. Elment az összes megszokott helyükre, és sehol sem találta. Még a szállókon is kereste, ahová néha betértek, hogy meleg helyen alhassanak. Nem akart ilyen későig kimaradni. Jace biztosan mérges lesz. Nem is, őrjöngeni fog. Ellógott a testőrök, Jace hűséges őrkutyái elől. Mégis mit mondhatott volna nekik? Hogy át akarja kutatni a város kevésbé biztonságos részeit a bátyja után, mert aggódik érte? Lebeszélték volna róla, mielőtt még kettőt szólhatott volna. – Bethy, mit keresel itt? Jack hangja mennydörgésként hallatszott mögötte, és mikor megfordult, megkönnyebbülten látta meg őt a szürkületben hosszúra nyúlt árnyak között. – Jack, hála az égnek! – sóhajtott. – Már annyira aggódtam. Odasietett Jackhez, hogy megölelje, de Jack hátralépett, és megállította a vállánál fogva. Gyanakvóan végigmérte. – Jól nézel ki – jegyezte meg halkan. Nem kérdezte, hol volt eddig. Semmit sem kérdezett. Csak bámulta, és azt mondta neki, jól néz ki, mintha csak régi ismerősök lennének, akik összefutottak az utcán. Bethany gyorsan benyúlt a zsebébe, és előhúzott belőle egy cetlit, amire ráírta a címét, aztán Jack kezébe nyomta. – Van lakásom, Jack. Nagyon szép. Az Upper West Side-on. Eljöhetnél hozzám. Ott lakhatnál velem. Ott biztonságban lennél. Jack hosszasan nézte a cetlit, mielőtt elvette és bedugta a zsebébe anélkül, hogy elolvasta volna. – Hallottam, hogy bajod esett – szólalt meg fájdalmas hangon. – Tudnod kell, hogy sosem akartam ezt, Bethy. Bethany teste megfeszült, mikor kezdett rajta elhatalmasodni a harag, amelyet nem is érzett jogosnak.

– Honnan tudtak rólam, Jack? Miért hozzám jöttek azért a pénzért, amivel te tartoztál nekik? Egyáltalán, miért kértél kölcsön? Hogy a pokolba gondoltad visszafizetni? Jack csak a fejét ingatta. A szomorúság és a fáradtság annyira ránehezedett, hogy leejtette a vállát. Az arckifejezése komor volt. Reménytelen és sötét, mint a lassan rájuk ereszkedő szürkület. – Sajnálom – mondta Jack. – Veszélybe sodortalak, Bethy. Jobb, ha most nem vagy velem. Bármi is történt veled, örülök neki. Tartsd távol magad tőlem! Csak bajt hozok rád. Bethany makacsul rázta a fejét, és kinyújtotta a karját, hogy megölelje Jacket. Hosszú percekig lógott a nyakában, de Jack mereven az oldalához szorította a karjait. Végül mégis felemelte őket és visszaölelte, épp olyan erősen, ahogy Bethany őt. – Mindig is ketten voltunk – motyogta Bethany Jack koszlott dzsekijének hajtva a fejét. – Nem hagylak magadra. Te sem hagytál el soha. Jack eltolta magától, és felemelte az állát. – Figyelj rám, Bethy! Számodra nem biztonságos itt kint. Sosem volt az. A legjobb, amit velem tehetsz, ha visszamész az Upper West Side-i lakásodba. Éld az életed! Élvezd a jó dolgokat! Ne csinálj semmi olyat, amivel elronthatnád. És légy boldog. Bethany szemébe könnyek szöktek. – Hogy lehetnék boldog, ha tudom, hogy idekint vagy? Hogy örüljek annak, hogy van hol laknom, van mit ennem és ágyam, ahol alhatok, ha közben tudom, hogy te az utcán vagy? Jack kényszeredetten mosolygott. – Rendben leszek. Tudod, hogy mindig megoldom valahogy. – Nem, nem leszel rendben – tiltakozott Bethany. Jack sóhajtott. – Talán majd meglátogatlak. Bethany belekapaszkodott az ígéretébe, és reménykedni kezdett. – Tedd azt, Jack. Ígérd meg nekem! Ennek nem kell így lennie. Megismerkedtem egy férfival. Ő… nagyon jó hozzám. A dolgok most megváltozhatnak. Jack elmosolyodott. – Örülök neked, Bethy. Komolyan. De szerinted ő mit szólna hozzá, ha egy másik férfi legyeskedne a barátnője körül? – Ha nem tud elfogadni téged, akkor nem akarok vele maradni – jelentette ki Bethany.

Jack újra megérintette az arcát, és a lehelete látszott a hidegben. Havazni kezdett, a hópelyhek sebesen Forogtak közöttük, majd leszálltak Jack vállára, átnedvesítve vékony, agyonhordott dzsekijét. Olyan hideg volt, hogy még a máskor oly eleven várost is megdermesztette. Bethany nem tudta elviselni a gondolatot, hogy itt hagyja Jacket, kiszolgáltatva őt az elemeknek és azoknak a fickóknak, akik bántani akarták. – Kérlek, Jack! Gyere vissza velem! – könyörgött. – Nem bújkálhatsz előlük örökre. Jack felhúzta a szája sarkát. – A probléma megoldódott. Megkapták a pénzüket. Ezeknek az ilyesmi nem személyes ügy. Nem fognak utánam jönni, ha ki vannak fizetve. Bethany értetlenül nézett rá, és vacogni kezdett, mert a jeges hideg áthatolt még a vastag kabáton is, amit Jace vett neki. A térde remegett és a szája lezsibbadt, ahogy vette a levegőt. – Menj vissza a barátodhoz, Bethy – szólt lágyan Jack. – Megfagysz. Biztosan aggódik már érted. Nem kellene idekint mászkálnod. – Neked sem! – Rendben leszek. Mindig megoldom. Bethany fürkészőn nézte, hátha észreveszi rajta, hogy ivott vagy drogozott. De Jack tekintete tiszta volt. A homlokára Idültek a fáradtság ráncai, amitől idősebbnek tűnt huszonöt évesnél. Nem úgy nézett ki, mint egy fiatalember, hanem mint aki a világ összes terhét a vállán hordozza. Jóval idősebbnek tűnt a koránál, mert rövid élete alatt többet élt meg, mint a kétszer ennyi idős férfiak. – Tedd meg értem, Bethy. Légy boldog! Légy biztonságban. Majd megkereslek. És elbeszélgetünk. Itt az ideje, hogy végre a saját életeddel törődj. Túl sokáig hátráltattalak benne. Bethany döbbenten nézett rá. – Nem! – suttogta. – Jack, te megmentettél. Sosem hátráltattál. Én voltam, aki csak kolonc volt a nyakadon. Te mindig gondoskodtál rólam, mindig vigyáztál rám. Jack a fejét rázta, és gyöngéden az utca felé fordította Bethanyt. – Bolond vagy, ha ezt hiszed. Mindig is te gondoskodtál rólam, Bethy. Te voltál, aki odafigyelt rám. Te oldottad meg, hogy legyen mit ennünk, legyen hol aludnunk. Én sosem tettem neked szívességet. Bethany szeméből kicsordultak a könnyek és az arcára fagytak. Ez úgy hangzott, mintha Jack örökre búcsúzna tőle. – Gyere! Leintek neked egy taxit. Van pénzed?

Bethany némán bólintott. Jace adott neki készpénzt, és kínozta a bűntudat amiatt, hogy arra használta, hogy megszökjön a biztonságiak elől, akiket felbérelt, hogy megvédjék. De most valóban igyekeznie kellett, ha vissza akart menni. Jace így is iszonyú dühös lesz, és meg kell neki magyaráznia, amit tett. Jack elkísérte az utcasarokig, és Bethanyt elvakították a könnyektől homályos szemébe beszűrődő fények. Jack leintett egy taxit, ami lelassított és megállt előttük. – Boldog leszek, mikor elképzelem, hogy egy otthonos lakásban élsz, finomat vacsorázol és melegben vagy. Bethany a nyakába ugrott és erősen megölelte. Az arcán végigfolytak a forró könnyek, mikor Jack visszaölelte. – Hiányozni fogsz, Jack! Bethanyben ekkor tudatosult csak, mennyire. Még a hibái ellenére is. Még azok után is, hogy annyi mindenen keresztülmentek együtt, és hogy neki mennyi küzdelmébe került előteremteni a pénzt ennivalóra és Jack szenvedélyeinek finanszírozására. A torkát a bűntudat fojtogatta. Vajon ő mennyivel járult hozzá a függőségéhez? Csak azt tudta, hogy nem tudott nemet mondani neki. Azok után nem, amit tett érte, és amennyit szenvedett érte. Egy része tudta, hogy ha nem segített volna Jacknek, más, jóval veszélyesebb módját választotta volna annak, hogy megszerezze, amire szüksége volt, és ezt Bethany nem akarta. Mégis mintha mindez nem is számított volna. Jack pénzt kért kölcsön, holott nem is tudta volna visszafizetni. Valami szöget ütött a fejébe, miközben beszállt a taxiba. – Jack? – Tessék! – Azt mondtad, az adósság rendezve van. Hogyan fizetted vissza? Jack megrántotta a vállát, és behajtotta a kocsiajtót. – Nem tudom. Mikor megkerestem őket, hogy haladékot kérjek, azt mondák, már ki van fizetve. Én meg nem akartam légy, messze innen. Bethany szótlanul ült a taxiban, miközben Jack becsukta az ajtót és hátralépett, majd eltűnt a sötétségben. A szíve összeszorult, és majdnem kivágta az ajtót, hogy utánarohanjon, mert attól félt, most látja utoljára. De a taxi elindult, így már nem tehette. Olyan sokáig nézett vissza, ameddig csak tudott, majd a taxi elvegyült a forgalomban. Lehajtotta a fejét és szorosan keresztbefonta a karjait maga előtt, hogy csillapítsa az egyre erősödő fájdalmat.

Összefolytak a szeme előtt a közlekedési lámpák, karácsonyi dekorációk és a reklámok neonfényei. Tompán hallotta a forgalom és az autódudák hangját. – Hölgyem, megérkeztünk! – szólt a taxisofőr. Bethany felriadt a melankóliából és kapkodva nyúlt a zsebébe, hogy kifizesse a fuvart. – Köszönöm – mondta, mielőtt kinyitotta az ajtót és kilépett a hidegbe. Mikor az épület bejáratához igyekezett, szembetalálkozott a portással, aki mintha megkönnyebbült volna, hogy látja. – Miss Willis, hála az égnek! Noha csak ennyit mondott, Bethanyt meglepte már az is, hogy ennyire örült, hogy megpillantotta. A lifthez kísérte és miközben az ajtó bezárult, már a fülén volt a mobiltelefon. Bethany nehézkesen vonszolta be magát a lakásba – az ő lakásába. Csalónak érezte magát. Miután találkozott ma Jackkel, újra rá kellett jönnie, hogy nem ide tartozik. Nem illett ebbe a világba. Egyáltalán nem is érdemelte ki. Még munkája se volt. Vajon mennyi ideig tarthat, míg Jace vonzalma elmúlik? Még mindig nem értette, mit lát benne, miért törődik vele. Hiszen annyi nő lépett volna boldogan a helyébe. Még neki is feltűnt az elmúlt hét alatt, valahányszor kimozdultak Jace-szel, hogy a nők részéről nem volt hiány érdeklődésből. És érthető módon sokkolta a nőket, hogy Jace olyasvalakivel van, mint ő. Nem mintha bármit is tudtak volna a körülményeiről, de látszott rajta, hogy meg sem közelíti az ő anyagi és társadalmi státusukat. Jace rangon alul választott. Leroskadt a kanapéra, még a kabátját se vette le. Még mindig fázott, a lakása kellemes melegében is. A szíve volt jeges, ezt pedig a fűtés nem tudta felolvasztani. Hátradöntötte a fejét a támlának és behunyta a szemét. Fel kellene hívnia Jace-t. Valószínűleg már úgyis kereste, ő viszont a lakásban felejtette a mobilját. Annyira figyelt, hogy ki tudjon surranni Kaden és Trevor mellett, hogy véletlenül otthagyta a pulton. Bár előre tartott a fejmosástól, amit majd kapni fog, feltápászkodott a kanapéról, hogy megkeresse a mobilját. Legalább egy SMS-t akart küldeni neki, hogy tudassa, jól van. Még jobban elfogta a bűntudat. Most, hogy újra a lakásban volt, rádöbbent, milyen felelőtlenül és önzőn viselkedett. Jace mindig kedves

volt hozzá. Ő pedig még a mobilját se vitte magával, hogy életjelet adjon. Talán tudat alatt nem is akarta magával vinni, mert Jace biztosan abban a pillanatban hívogatni kezdte volna, hogy Kaden jelenti az eltűnését, és csak még nagyobb lelkifurdalása lett volna, ha nem veszi fel neki a telefont. Megtalálta a mobilt, pontosan ott, ahol hagyta, a konyhapulton. Összerezzent, mikor meglátta a nem fogadott hívások és SMS-ek tömegét. Jace-től, Kadentől és Trevortól. Lerakta a mobilt, mert nem is akarta végigolvasni őket, de tudatnia kellett Jace-szel, hogy jól van. Sóhajtott és újra felvette, ám ekkor kivágódott az ajtó, és Kaden és Trevor berohantak a lakásába. Bethany rémülten ejtette ki a kezéből a mobilt, és hátrálni kezdett, mielőtt rájuk ismert. – Hála istennek! – sóhajtott fel Kaden. – Jól van? Bántotta valaki? Bethany némán rázta a fejét, és meglepődött Kaden és Trevor aggódó arckifejezésén. Kaden villámgyorsan előkapta a mobilját. – Mr. Crestwell! Igen, megvan. Visszajött a lakásba. Úgy tűnik, rendben van. Még nem kérdeztem ki. Csak szólni akartam, hogy tudja. Rendben. Viszlát hamarosan. Kaden letette a telefont és most már dühösen nézett Bethanyre. Trevor ott állt mögötte, a mellkasán keresztbe font karokkal, és ő is morcosan bámulta. Kaden elindult feléje, és ahogy közeledett, Bethany egyre szűkösebbnek érezte a konyhát. – Elmondaná, mégis mi a szent szart képzelt, mikor csak úgy eltűnt ma este? – sziszegte. – Én csak… Kaden feltartotta a kezét, jelezve, hogy még nem fejezte be. – Trevorral égre-földre kerestük. Mr. Crestwell őrjöngött. Azért bérelt fel minket, hogy megvédjük. Garantáljuk a biztonságát. Mégis hogyan tudnánk ezt megtenni, ha ilyen őrültségeket csinál, mint ma? – Sajnálom – suttogta Bethany. Könnyek szöktek a szemébe, de sűrűn pislogott, hogy visszatartsa őket, mert nem akarta elsírni magát a két férfi előtt. – Sajnálja – Kaden hosszan kifújt a levegőt. – Meg is erőszakolhatták volna, vagy megölik, vagy csak alaposan helybenhagyják. Választhat! És maga sajnálja. Jesszusom!

Bethany fehér lett, mint a fal. El akarta magyarázni, hogy teljes biztonságban volt, ám ekkor az ajtó megint kivágódott, és berohant rajta Jace. Az arcvonásai kemények voltak. Ridegnek tűnt. Hajthatatlannak. Épp csak egy pillantást vetett Bethanyre, aztán Kadenhez és Trevorhoz fordult. – Köszönöm. Mindketten elmehetnek. Innentől átveszem az ügyet. – Jelentkezzünk holnap reggel? – kérdezte Kaden. Jace hosszasan gondolkodott, mielőtt válaszolt. – Majd tudatom magukkal. Bethany alig kapott levegőt, a pánik fojtogatta a torkát. Ennyi volt. Jace most ki fogja hajítani. Vége köztük mindennek. Magára haragította. De nem is baj. Minél tovább élt ebben az álomvilágban, annál fájdalmasabb lett volna a végén. Jobb most véget vetni az egésznek, mielőtt még elfelejti, milyen valójában az élete. Kaden és Trevor elindultak, de kifelé menet még szúrós pillantásokat vetettek feléje. Mindkettőjük tekintete azt üzente, hogy ostoba volt és felelőtlen. Bethany szája széle remegni kezdett, és összeszorította az ajkait. Nem fog hülyét csinálni magából. Olyan méltósággal fogja elviselni, ami rá várt, amennyit csak össze tudott gyűjteni magában. Gondosan visszatette a mobilt a konyhapultra és elindult a hálószoba felé. Jace minden lépését követte a szemével. – Csak összeszedem a holmim. Pár perc és itt vagyok – mondta halkan. Bement a hálószobába, a könnyeivel küszködve. Ekkor jutott eszébe, hogy nincs is mit összeszednie. Semmit sem kell összepakolnia. Itt minden Jace-é volt. Ő vett neki mindent. Még ha magával is vinné ezeket a holmikat, nem is tudná őket hová tenni. Ekkor egy erős kéz megragadta a vállát. Jace egy határozott mozdulattal maga felé fordította, de visszahőkölt a könnyeit látva. – Elmondanád nekem, mégis mi a franc ez az egész? – követelte. – Tudom, hogy dühös vagy – szólt halkan Bethany. – Pár perc, és eltűnök. Hálás lennék egy taxiért, de tudok gyalogolni is. Jace álla megfeszült, a tekintete villámokat szórt. – Azt hiszed, ki akarlak rúgni? – kérdezte hitetlenkedve. Bethany összerezzent. – Nem így van?

Jace káromkodott. – A szentségit, Bethany! Te és én most hosszan el fogunk beszélgetni. Pokoli egy nap volt a mai, és átkozott legyek, ha úgy ér véget, hogy kisétálsz innen. Bethany meglepetten pislogott. – Nem akarod, hogy elmenjek? – Úgy tűnik, mintha azt akarnám? Bethany szája kiszáradt. – De olyan dühös vagy! És nem kérted meg Kadent és Trevort, hogy jöjjenek vissza holnap. – Talán az segítene rajtam? – csattant fel Jace. – Mikor nem is hagyod, hogy megvédhessenek. Bethany elpirult és lesütötte a szemét. – Sajnálom. – Bassza meg, Bethany, azt hittem, hogy ma te hagytál el engem. Mégis mit kellett volna gondolnom? Eltűntél. Üzenetet sem hagytál, fel se hívtál. Nem válaszoltál a hívásaimra, sem az SMS-eimre. Kitört rajtam a pánik, mert sehol sem találtalak. – Nem! – felelte fájdalmas hangon Bethany. – Nem akartalak elhagyni. Csak el kellett intéznem valamit. De visszajöttem. Jace bólintott. – Igen, visszajöttél. És csakis emiatt nem kezdek most törni-zúzni. De ez még nem mentség arra, hogy isten tudja, hol mászkáltál, a testőrök nélkül, akiket azért vettem fel, hogy megvédjenek. Pedig világosan megmondtam neked, hogy sehová sem mehetsz nélkülük. Mi az, amit nem értettél ebből? Jace megszorította a karját, aztán magához ölelte. Bethany csodálkozva nézett fel rá, és már el is felejtette a könnyeit. Jace egyértelműen dühösnek tűnt. De nem azért volt haragos, amiért gondolta. Azt hitte, hogy elhagyta? Bethany megérintette az arcát, és most először látta meg a szemében a riadtságot a düh mellett. – Nem hagytalak el – suttogta. – Még szép! De Bethany? Még nagyon sok megbeszélnivalónk van. Eddig olyan finom voltam, amennyire csak lehetett, de a francba a tapintatoskodással. Végeztem vele. Ezúttal az én szájízem szerint csináljuk.

huszadik fejezet

Jace-nek el kellett engednie Bethanyt, és hátralépni, hogy egy kis távolság legyen kettejük között. A mellkasát satuként szorította a feszültség, fájt neki még a levegővétel is. Össze kellett szednie magát. Kezdjék mindjárt az elején. Még mielőtt átbeszélnék a kapcsolatuk jövőjét – basszus, már egy hete csak várt. Persze ez nem hosszú idő, de számára felért egy évvel. Még soha nem várt ennyit semmire, amit meg akart kapni. De mielőtt lefektetik a kapcsolatuk szabályait, még meg kellett beszélniük, miért lépett le Bethany, őrizet nélkül, egyetlen szó nélkül. Ez teljesen megőrjítette. Bethany néhány órára kikerült a felügyelete alól. Nem tudott gondoskodni róla, nem tudta megvédeni. Még most sem tudott úgy visszagondolni ezekre az órákra, hogy ne veszítse el az önuralmát. Talán Ashnek igaza volt. Talán tényleg megszállott volt. De a megszállottság még enyhe kifejezés volt a Bethanyvel kapcsolatos gondolataira és érzéseire. Mégis honnan eredt ez? Vajon Gabe is ugyanígy érzett Mia iránt? Ezért vesztette el a fejét, ha Miáról volt szó, és ezért volt olyan eltökélt, hogy senki se állhasson közéjük? Jace nem talált magyarázatot. Egyes dolgokra nem lehetett, ilyen volt a megszállottsága is Bethany iránt. Nem akart küzdeni ellene. Nem is tudott volna. Teljesen tehetetlen volt, ha Bethanyről volt szó, és ettől elvesztette a fejét. Képtelen volt racionális döntéseket hozni. A szentségit, ha a szerelem ezt teszi egy férfival, akkor nem is olyan biztos, hogy ezt akarja. De akarta Bethanyt. Minden lélegzetvételével. Minden tudatos gondolatával. Akarta őt, és nem engedhette el küzdelem nélkül. – Jól vagy? – kérdezte Bethanytől, mikor már egy kicsit lehiggadt. Megnézte, nincs-e rajta sérülés, de csak bizonytalanságot és riadtságot látott tágra nyílt szemében. Jesszus! Bethany azt hitte, ki akarja rúgni, ő meg azt hitte, Bethany lépett le tőle.

– Jól vagyok – szólt Bethany halkan. – Jace, annyira sajnálom! Tudom, hogy baromságot csináltam. – Baromságot? Igen. Pontosan. Jesszusom, Bethany! Van fogalmad arról, mi történhetett volna veled? Tudom, hogy éltél már az utcán, de csak a jóisten kegyelméből nem lett belőled statisztikai adat egy olyan városban, ahol naponta megölnek egy embert. Mégis miért csináltad? Hová a francba mentél? Mi az ördögöt hittél, mit csinálsz? Bethany leroskadt a kanapéra, mintha a lábai nem bírnák megtartani. A keze remegett és levette a kabátját, aztán maga mellé tette és gondosan eligazgatta. Jace még nem tudott leülni, ahhoz még nem volt elég nyugodt. Fel-le járkált a szobában, és várta a válaszokat. – Meg kellett keresnem Jacket – mondta halkan Bethany. – Jacket! Jace hangja mennydörgött a szobában. Az az átkozott Jack! Bethany kockára tette az életét, mert meg kellett keresnie Jacket. Azt az embert, aki odavetette a farkasok elé. Aki le se szarta, mikor kölcsönkért annyit, amennyit esélye sem volt visszafizetni, és aztán hagyta, hogy Bethany viselje a következményeket. – Meg kellett keresned Jacket – ismételte el. – Aggódtam érte – mondta Bethany szinte rimánkodva. – Csak ő van nekem. És ha azok a fickók… Jace teleszívta a tüdejét. – Pontosan, Bethany! Éppen azok miatt a fickók miatt nem lett volna szabad egyedül kitenned a lábadat innen. Eszedbe jutott egyáltalán, hogy értesíts engem erről? Vagy hogy szólj Kadennek és Trevornak, akiknek az a dolguk, hogy megvédjenek? Szerinted minek béreltem fel őket? Vagy azt hiszed, azért szoktam fizetni egy profi biztonsági cégnek, hogy olyan embereket kövessenek, akik kurvára nem számítanak nekem? Bethany lesütötte a szemét, Jace pedig folytatta. Ki kellett adnia magából a dühét, és kiverni a fejéből a képet, hogy Bethany ott fekszik a járdán, vérbe fagyva. – És nem csak ő van neked. Itt vagyok én. Bethany fájdalmasan pillantott fel rá. – Nem úgy értettem, Jace. Kérlek, higgy nekem. Tudom, hogy hálátlannak tűnök. Nem akartam, hogy úgy érezd, nem vagy fontos számomra. Csak azt akartam mondani, hogy ő az egyetlen családtagom. Oly régóta csak mi ketten vagyunk egymásnak.

– Nem is a testvéred! – sziszegte Jace, felhozva a másik dolgot, ami nem hagyta nyugodni, amióta csak Ash a tudomására hozta. A szentségit, Ash figyelmeztetése állandóan ott motoszkált benne. Talán Bethany átverte? Talán egy földönfutó szerelmespár áldozata volt, akik meg akarták kopasztani? Ha Bethanyre nézett, nem ezt látta. De talán csak ennyire jó színésznő volt. Zavarba sem jött, amikor leleplezte, hogy Jack Kingston nem is a testvére. De talán csak azt látta, amit látni akart. – Játszadozol velem, Bethany? – kérdezte ijesztően mély hangon. – Ez valami átverés, amit Jackkel találtatok ki? Nekiadtad a pénzt, amit itt hagytam neked? Bethany holtsápadt lett. Az arcára kiült az őszinte megrökönyödés és az undor. Ebben a pillanatban Jace már tudta, hogy óriási hiba volt részéről ilyesmit feltételezni is, pedig kezdettől fogva nem hitte el. Mégis kihozta belőle a félelem, a düh és az elkeseredettség. Fájdalmat akart okozni Bethanynek, csak hogy tudja, ő hogy érzi magát. De már iszonyúan bánta, mikor látta rajta, mennyire összetört, mintha kihúzták volna alóla a talajt. Bethany bizonytalanul felállt, a térde összecsuklott. Jace utánakapott, de Bethany kihúzta magát. A falnál is fehérebb volt. Jace-t megrémítette az arckifejezése. Ijesztőbb volt, mint az eltűnése. Nyomasztóbb, mint a kétely, hogy átveri. Úgy nézett, mint akit elárultak. Olyan fájdalmasan, hogy Jace nem is tudta, hogy valaha is begyógyulhat-e a seb, amelyet a lelkén ütött. Bethany elindult a konyha felé. Úgy ment, akár egy öregasszony. Beesett vállal, lehajtott fejjel. Keresztbe fonta a karjait maga előtt, mintha ütéstől akarná védeni magát. Jace egyre jobban elborzadt, miközben végignézte, ahogy kivesz egy ismerős borítékot az egyik konyhai fiókból. Azt a borítékot, amelyben a bankban odaadták neki a felvett pénzt. Több ezer dollár készpénz volt benne, többnyire húszdollárosokban. Degeszre volt tömve – még mindig. Bethany odavitte neki a borítékot, de nem nézett a szemébe. Mikor átnyújtotta, annyira remegett a keze, hogy Jace elkapta, hogy megállítsa. Mikor Bethany el akarta húzni a kezét, Jace megszorította és nem engedte el, mintha attól félne, hogy ha elengedi, többé sosem foghatja meg újra.

– Száz dollárt elköltöttem – suttogta Bethany. – Sajnálom. Taxival mentem be a városba. Úgy gyorsabb volt. Nem akartam sokáig kimaradni, mert tudtam, hogy aggódni fogsz. Ezért mentem taxival oda és vissza. Borravalót is adtam a taxisofőrnek. Talán nem kellett volna. De tudom, milyen a pénztelenség, és a taxisok nem mindig kapnak jó borravalót. Bethany zavartan motyogott, és Jace-nek fájt hallani a hangjában a megalázottságot, amit igaztalan gyanúsítása okozott. – Bébi – suttogta. Magához húzta Bethanyt, de ő csak mereven tűrte. – Bébi – ismételte meg. – Mondd el, miért tűntél el. Miért nem tudtad ezt előbb megbeszélni velem? Jace hátrálni kezdett a kanapé felé, magával húzva Bethanyt. Leült a kanapéra, és az ölébe ültette Bethanyt. Mindkét karjával átölelte, nehogy meg tudjon szökni. Az arckifejezéséből ítélve még nagyon messze állt attól, hogy önként maradjon. – Figyelmeztetnem kellett, hogy legyen óvatos – suttogta Bethany. – Nem akartam, hogy azok a fickók bántsák, és tudtam, hogy nem tud fizetni nekik. És beszélnem kellett neki… rólunk. Aggódott volna, ha nem talál sehol. Váratlanul tűntem el, és nem akartam, hogy azt higgye, meghaltam, vagy továbbálltam és magára hagytam. Jace tudta, hogy a tartozást rendezték, de Bethany nem. Ezek után Jace már őszintén kíváncsi volt, miért nem vitte magával a pénzt, amit hagyott neki. Annyi pénz volt abban a borítékban, hogy kifizethette volna belőle Jack tartozását, és még maradt is volna belőle. – Elegendő pénz volt a borítékban ahhoz, hogy kifizesd a tartozását – mondta halkan. Bethany alig hallhatóan suttogott. – Igen, tudom. – Miért nem vitted el neki? Bethany teste megfeszült, de mikor Jace nem szólt semmit, leejtette a vállát és ránézett. A szemében csalódottság ült. – Sosem tenném – mondta lágyan Bethany. – Az nem az én pénzem. Nem vettem volna el tőled, hogy kifizessem Jack tartozását. Jack hozta magát ilyen helyzetbe. Ha nekem lett volna ennyi pénzem, odaadtam volna neki. Gondolkodás nélkül. Ami az enyém, az az övé is. De az a pénz nem az enyém. Sosem használnálak ki így, Jace. Olyan jó voltál

hozzám. Nem akarom a jóságodat átveréssel viszonozni, még ha az is volt, amit ma tettem. Jace felsóhajtott. – Jack tartozása ki van fizetve. A fickók már nem fognak utánad jönni, sem Jack után. Megkapták a pénzüket, és nekik csak ez számított. Ezért mondtam Kadennek és Trevornak, hogy nem biztos, hogy szükségem lesz rájuk holnap. Nem azért, mert ki akartalak rúgni. Bethany gondterhelten nézett rá, és a szája szomorúan legörbült. – Mit csináltál, Jace? – suttogta. – Megoldottam az ügyet. Bethany a fejét rázta. – Nem, ez nem a te gondod! Nem akarom, hogy ilyesmibe beleavatkozz. Bethany szeme nedvesen csillogott, és Jace-nek összefacsarodott a szíve, mikor látta, hogy a könnyeivel küszködik. – Te egyértelműen az én gondom vagy – mondta nyersen. – Azért tettem, mert azok a rohadékok rád szálltak a pénz miatt. Ezt nem hagyhattam. A világon bármit megtennék, hogy megvédjelek minden rossztól. És mondhatsz bármit, nem fogom meggondolni magam, úgyhogy bele se kezdj. Végigsimított Bethany állán, aztán az ujjbegyével megcirógatta telt ajkait. – Most, hogy ezt tisztáztuk, meg kell beszélnünk még valamit. De ezt a beszélgetést a hálószobában akarom folytatni, úgy, hogy meztelen vagy. És csak rám és magadra figyelsz. Bethany meghökkenten bámult rá, még mindig sápadt volt. – Bízol bennem annyira, hogy megtedd, amit kérek, Bethany? Ez próbatétel volt. Nem seggfej akart lenni. De tudnia kellett, Bethany bízik-e benne. Nagy lépést készült megtenni egy rendkívül nagy bizalmat követelő kapcsolat irányába. Tudnia kellett, hogy Bethany készen áll-e erre. Már nem tudta visszafogni magát. Bethany megnyalta a szája szélét és le akarta hajtani a fejét, de Jace nem hagyta, hogy kitérjen a pillantása elől. Látni akart minden gondolatot, minden reakciót, kétséget és kérdést, ami csak felvillant a szemében. – Haragszol még rám? – kérdezte halkan Bethany. A pillantása még mindig gondterhelt és ijedt volt.

– Dühös vagyok, igen. De nem rád. Feszült vagyok, de nem miattad. A kapcsolatunk miatt vagyok feszült. Nagyon visszafogom magam, Bethany, és ez belülről felemészt. Bethany kérdőn nézett fel rá, – Miért fogod vissza magad? Jace felmordult. – Mert nem akarlak elijeszteni, bébi. Nagyon heves lesz. Felkavaró. De minden tőlem telhetőt megteszek, hogy csak lassan haladjunk, mert azt akarom, hogy neked is jó legyen. Biztos akarok lenni abban, hogy rám mered bízni magad. – Rád merem bízni magam – felelte Bethany. – Nem, bébi, még nem. – Akkor mondd, mutasd meg, mit tegyek. Honnan tudhatnám, mit vársz tőlem, ha nem mondod el? Rengeteget adtál nekem, Jace, de nem kértél tőlem semmit. Kell hogy legyen valami, amit adhatnék neked. De semmim sincs, amire szükséged lenne. Nem adhatok neked mást, csak magamat, de ezt még nem akarod. – Akarom – vágta rá Jace. – Semmit sem akarok jobban. De bébi, ebben biztosnak kell lenned. Majd lépésről lépésre haladunk, de ma éjjel nagy lépést fogunk tenni előre, ha készen állsz rá. – Honnan tudhatnám, míg nem próbáltuk ki? Jace érzékei kiélesedtek. Az egész teste megfeszült, és kéjes elégedettség fogta el. – Állj fel, és menj a hálószobába – utasította Bethanyt határozott hangon. Végre lehiggadt, és átvette az irányítást. Jól kellett csinálnia. Nem engedhette meg magának, hogy elcsessze. Nem, ha Bethany rá merte bízni magát. – Vetkőzz le, és térdelj az ágy melletti szőnyegre. Ott várj rám.

huszonegyedik fejezet

Bethany kibújt a ruhájából, gondosan összehajtogatta és a komódra tette, aztán odament az ágy mellett fekvő, vastag szőnyeghez. Egy pillanatra megtorpant, és a padlót bámulta. Értette a térdre ereszkedés jelentőségét. Azt is, hogy miért kell a hálószobában várnia Jace-re. A behódolás jelei voltak. Jace azt kérte tőle, hogy engedje át neki az irányítást és bízza rá magát. De vajon tudott-e bízni benne? Visszagondolt az első éjszakára, amikor lefeküdt Jace-szel és Ashsel. Ash világosan a tudomására hozta, hogy mik a feltételeik. Domináns férfiak voltak, különösen Jace. Ash még így is lazának tűnt, Jace viszont… féktelen volt. Talán egész idő alatt harcolt a természetével, amióta csak vele volt? Elfojtotta a valódi énjét, mert attól félt, elijeszti? Bethany szíve ellágyult. Jace nem rohanta le. Nyilvánvalóan akaratos és nehéz természet volt, ebben nem is kételkedett. Mégis tudott önuralmat gyakorolni, emiatt Bethany azt feltételezte, hogy ha nem türtőztetné magát, még vehemensebb lenne. Vajon ő meg tudna ezzel birkózni? El tudná fogadni, hogy Jace irányítsa az élete valamennyi területét? Megszabja minden mozdulatát az ágyban és azon kívül? Talán ez olyan rossz lenne? Sok szempontból tetszett neki a gondolat, hogy lemondjon az irányításról, és hagyja, hogy egy erős, domináns férfi – mint Jace – gondoskodjon róla, döntéseket hozzon helyette és a tenyerén hordozza. Még sosem volt ilyesmiben része, és nagyon vágyott erre. Nem ragaszkodott sem a függetlenséghez, sem ahhoz, hogy önmagáról kelljen gondoskodnia. Gyerekkora óta független volt. Egész életében magára volt utalva. Senki sem törődött vele. Kivéve Jacket. Ő pedig legalább annyit tett Jackért, mint amennyit Jack érte. Most az egyszer szerette volna, ha valaki a gondját viseli, leveszi a válláról a terheket és a felelősséget. Csak élni akart. Élvezni, hogy nem kell azon aggódnia, mit fog enni, és van-e hol aludnia. Gyöngédségre vágyott.

Szeretetre. Miután erre ráébredt, nagyot sóhajtott. Veszélyes dolog volt olyasmit kívánni, ami talán sosem válik valóra. Jace akarta őt, ebben nem kételkedett. De vajon meddig? Nem szerethette őt, hiszen nem is ismerte. Nem is bízott meg benne. Csupán testi vonzalom volt köztük, és nyilvánvalóan Jace-nek kedvére volt a védelmező szerep. Úgy viselkedett, akár egy hős lovag. De Bethany tudta, hogy nem voltak egyenrangúak, bármit is állított Jace. Óriási szakadék tátongott közöttük. Annyira különbözőek voltak, hogy egyáltalán nem is tudta elképzelni magát Jace világában, ahogy biztosan Jace se tudta magát elképzelni az övében. Megint a szőnyeget bámulta, mozdulatlanul, ökölbe szorított kézzel. Aztán mielőtt még észrevette volna magát, lassan térdre ereszkedett. Jace ott állt az ajtóban és nézte. Bethany arcán tucatnyi különféle érzelem vonult át. Egyértelműen vívódott magában. Zavartnak és szomorúnak tűnt, de látta rajta a vágyakozást is. Közben észre sem vette, hogy elfelejtett levegőt venni, míg a tüdeje égni nem kezdett. Az orrán át mélyen beszívta a levegőt, de le sem vette a tekintetét Bethanyről. Bethany nem is tudta, hogy ott áll az ajtóban és nézi. Valószínűleg úgyis csak kínosan érezte volna magát amiatt, hogy világosan látszott sebezhetősége. Mikor lassan térdre ereszkedett, Jace-nek hatalmas kő gördült le a szívéről. Bethany engedelmeskedett neki. Megértette, miért fontos, hogy letérdeljen úgy, ahogy kérte. Látta hatalmas, kifejező szemeiben, ahogy végiggondolja és meghozza a döntést, és teljesen elgyöngült a megkönnyebbüléstől. De nem, ezzel nem oldódott meg minden. Még nem érezhette magát nyeregben. Hosszú út állt előttük, bár ez óriási lépés volt a kapcsolatuk jövője felé. Ez volt a kezdet. Előrelépett, amire Bethany felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Jace semmit sem akart jobban, mint kitörölni a félelmet és a bizonytalanságot a tekintetéből, de tudta, hogy erre csak az idő képes. Az idő és a türelem. Ki kell várnia, kerül, amibe kerül, míg Bethany teljes mértékben felfogja az életében betöltött helyét. Egész eddigi életében fölöslegesnek érezte magát, amit nem lehetett egy nap, egy hét, de még egy hónap alatt sem megváltoztatni. De

minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy megmutassa neki, hogy nem tágít mellőle. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Bethany arcát, és végigsimított bársonyos bőrén. – Gyönyörű vagy – szólt rekedtes hangon. – El sem tudom mondani, milyen elégedettséggel tölt el, hogy így ládák, ahogy térden állva vársz rám, és a gyönyörre, amit adni fogok neked. Bethany pillantása ellágyult, a bizonytalansága részben oldódni kezdett. Félénken elmosolyodott, olyan édesen, hogy Jace elolvadt tőle. Szent egek! Mi volt ebben a nőben, amitől ennyire el tudott gyöngülni? Talán sose fogja megérteni. Talán ez történik, ha az ember megtalálja a másik felét. Csaknem kirázta a hideg a gondolat közhelyességétől, mégsem tudta volna mással magyarázni. A nők, akikkel korábban volt, csak pótlékok voltak. Eltöltötte az idejét velük, miközben várt. Bethanyre. Látta Gabe házasságát, amelynek sosem volt mély, múlhatatlan szerelem az alapja. Aztán végignézte, ahogy a barátja ágyba visz egy sor nőt. De csak akkor látta Gabe-et először igazán élettelinek, mikor Miával volt. Lelki társak. Gabe és Mia lelki társak voltak. Ez sugárzott minden pillantásukból, minden érintésükből. Ezt látta Gabe-en, valahányszor csak Miára nézett. Most pedig vele történik meg mindaz, amit eddig Gabe viselkedésében megdöbbentőnek talált. – Bízol bennem? – kérdezte Bethany hajába túrva, majd a tarkójánál finoman hátrahúzta a fejét. Mélyen egymás szemébe néztek, és látta a habozást Bethany ragyogó kék szemében. Elszorult a torka. Bethany nem is fogta fel, milyen nagyon vágyott a bizalmára, menynyire fontos volt ez számára. Ugyan engedelmeskedett neki, átadta az irányítást, de a bizalma nélkül mindez mit ért? – Nem ismerem a szabályokat – szólt halkan Bethany. – Tudom, hogy azt kéred tőlem, hogy hódoljak be. Neked. De nem tudom, mi a szerepem. Engedélyt kell kérnem, hogy megszólalhassak? Hogy elmondjam neked, mit gondolok, és hogy őszintén feleljek a kérdésre, amit az előbb tettél fel nekem? Nem tudom, hogy működik ez az egész, és nem szeretném elszúrni már a legelején.

Jace térdre ereszkedett, hogy egy szemmagasságban legyenek. Esze ágában sem volt ezt a beszélgetést domináns helyzetből lefolytatni. Ahhoz túlságosan is fontos volt. A tenyerébe vette Bethany arcát és leheletfinoman megcsókolta a homlokát, aztán elengedte. – Sosem kell engedélyt kérned ahhoz, hogy elmondd, mit gondolsz. Bethany tényleg nem értette, hogy a gondolatai mennyire fontosak számára? Tudnia kellett, mi jár a fejében, hogy meghódíthassa a szívét és a lelkét. Bethany nagyot nyelt, és az orrán át beszívta a levegőt. – Azt hiszem, fontosabb kérdés, hogy te bízol-e bennem. Jace elcsodálkozott, nem tudta, mit feleljen. Bethany szája széle remegett, de folytatta. Bár látszott rajta, hogy kínlódik, kész volt elmondani a véleményét. – Azt hitted… Szörnyű dolgokat feltételeztél rólam, Jace. Tudom, hogy okot is adtam a gyanúra azzal, ahogy viselkedtem. De olyan következtetésekre jutottál, amik alapján úgy érzem, a legrosszabbat feltételezed rólam. Tudom, hogy alig ismerjük egymást. Nem is ismersz engem. De hogy azt hitted, hogy csak játszadozom veled, és hogy megloptalak… Bethany szava elakadt, aztán nagy levegőt vett, hogy összeszedje magát. Felemelte a fejét és őszinte, ártatlan tekintettel belenézett egyenesen Jace szemébe. – Miért akarnál egyáltalán lefeküdni velem? – suttogta. – Miért akarnád… ezt? – mondta végigmutatva a testén és maga körül, utalva a felajánlkozás gesztusára. – Tudom, hogy ez a… helyzet… vagy kapcsolat, akármi is legyen, nagy bizalmat követel részemről. De részedről is. Egyrészről el sem tudom képzelni, miért akarnál lefeküdni egy nővel, akiről ilyen rossz véleménnyel vagy, másrészről, miért kellene nekem felkínálkoznom egy férfinak, aki ennyire… visszataszítónak tart? Jace megragadta a vállát, aztán gyorsan intette magát, hogy engedjen a szorításán. Még ott maradna Bethany bőrén a keze nyoma, pedig sosem akarná bántani őt. Inkább elengedte, mert nem bízott magában, hogy nem fogja még erősebben megszorítani. Bethany megbántottnak tünt, amiért elhúzódott tőle, mire Jace felsóhajtott. Semmit sem tudott jól csinálni, ha Bethanyről volt szó.

Minden érintése, minden szava helytelennek tünt. Jó úton volt afelé, hogy elcsessze, pedig ez túlságosan is fontos volt. A legfontosabb dolog számára. Életében először elfogta a félelem, mert tudta, hogy ha nem jól csinálja, el fogja veszíteni Bethanyt. Márpedig ezt nem hagyhatta. Bármibe is kerüljön, bármit is kell tennie érte, el kell érnie, hogy Bethany az élete része legyen. Jó ég, már majdnem kész lett volna könyörögni is neki, pedig ez soha életében nem fordult még elő vele. Megköszörülte a torkát, mert úgy érezte, fojtogatják a szavak, amiket ki kellett mondania. Aztán felállt és Bethany felé nyújtotta a kezét. Bethany tanácstalanul nézett fel rá, de megfogta. Újabb jelét adta, hogy bízik benne. Ő pedig képtelen volt viszonozni vagy éreztetni vele a bizalmát. Leült az ágy szélére, az ölébe húzta Bethany meztelen testét, és ringatni kezdte. Vékony kis vállára hajtotta a fejét, aztán a nyakához bújt, hogy megcsókolja. Nagy levegőt vett, hogy beszippantsa az illatát és elteljen vele. – Sajnálom – szólt végül. Bethany mereven bámulta a falat. Jace megérintette az állát és gyöngéden maga felé fordította. – Igazad van. Szörnyű dolgokat mondtam és gondoltam. Igazságtalan voltam veled. Féltem, Bethany. Rettegtem – helyesbített. – Rosszul reagáltam. Ez ismeretlen terep számomra. Még sosem… sosem vesztettem el ennyire a fejem egy nő miatt. Ahhoz vagyok szokva, hogy mindent kézben tartok. Ezt már tudod rólam, vagy legalább is sejted. Amíg eltűntél, órákon át tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtalak megvédeni, semmi befolyásom nem volt arra, ami veled történik. Erőt vett rajtam a rettegés, és rajtad töltöttem ki a fájdalmamat. – Megértem – mondta lágyan Bethany. – Nem, ezt nem értheted. Nem is várom el, hogy megértsd. Elmondtad, mi történt, és bár nem helyeseltem, amit tettél, nincs mentségem arra, hogy megvádoltalak. Forrófejű vagyok, bébi. Majd ezzel is szembesülsz. Nem vagyok hozzászokva, hogy a dolgok kicsúsznak a kezem közül. De fontos, hogy megértsd, hogy sosem bántanálak. Vagy legalább is nagyon fogok igyekezni, hogy ez véletlenül se forduljon elő. Kezet sosem emelnék rád. De dühömben sok baromság kicsúszik a számon. Elfogott a félelem, és ezt nem tudtam jól kezelni. Nem tudom garantálni, hogy többé nem fordul elő, de most

meg kell értened, hogy nem gondoltam komolyan. Tudom, hogy sokat kérek tőled, de próbáld meg elengedni a füled mellett, ha mérgemben olyasmit mondok, amivel megbántalak. Minden erőmmel azon leszek, hogy ne tegyek ilyet, de ismerem magam. A barátaim tudják, hogy néha azokkal vagyok a legnagyobb seggfej, akik a legfontosabbak számomra. Veled, Gabe-bel, Ashsel, a saját húgommal. De tudom, hogy neked fáj. Nem vagy hozzám szokva. Nem látod, mi van a dühöm és a mérgemben kimondott szavaim mögött. De ismerni fogsz, Bethany. Ismerni fogsz, mert nem fogok eltűnni, és ami köztünk van, csak egyre erősebb lesz. Hinned kell nekem! Ugyanúgy kell akarnod, ahogyan én is akarom, mert ez azt jelenti, hogy kitartasz mellettem, a nehézségek dacára is. Bethany szeme elkerekedett a megdöbbenéstől. Őszinte csodálkozás ült ki az arcára. Megragadta Jace karját és megszorította, valószínűleg észre sem vette, hogy belemélyedtek a körmei. Szólásra nyitotta a száját, és Jace várta, hogy összeszedje a gondolatait. Látta rajta, hogy magában próbálja feldolgozni a hallottakat. De még ő maga sem fogta fel teljesen, amiket mondott. Nem sűrűn öntötte ki a lelkét senkinek. Vagyis egyáltalán sohasem. Életében nem volt még ennyire sebezhető, és ez egyáltalán nem tetszett neki. Úgy érezte, mintha felvágták volna a mellkasát, és most Bethany szeme láttára vérezne ki. – Tehát, mit vársz tőlem? – kérdezte Bethany. – Úgy értem, valójában mit akarsz? Mi vagyok én neked, Jace? Egy ideiglenes alárendelt? Jószolgálati ügy? Neked is meg kell értened, hogy én is félek. Nem tudom, mit akarsz tőlem. Rengeteget tettél értem, de félek örülni neki, mert csak arra tudok gondolni, hogy ha holnap kidobsz, még nehezebb lesz visszamennem az utcára. Inkább sose ismertelek volna, és sosem tapasztaltam volna meg, ami köztünk van, mint hogy egyszerre megfosszanak mindentől, és vissza kelljen térnem a korábbi életembe. Egész idáig csak azt ismertem. Amikor még nem az utcán éltem, akkor sem voltak boldog éveim. Csakis a túlélésről szóltak, arról, hogy reménykedtem, hogy minden jobbra fordul, de ez sosem történt meg. Elfogadtam a sorsom. Mindig is ilyen volt az életem. De most megmutattál nekem egy másik életet. Bethany hangja elcsuklott, és Jace mellkasát úgy összepréselte a fájdalom, hogy alig kapott levegőt. A karjába akarta húzni Bethanyt és elcsendesíteni, de tudta, hogy hagynia kell őt beszélni. Mindkettőjüknek ki kellett mondani, ami a lelküket nyomta, hogy túlléphessenek rajta.

Bethany szeme megtelt könnyekkel, és olyan rémültnek tűnt, hogy Jace szíve újra összeszorult. – Megmutattad nekem, hogy az élet milyen más lehet – suttogta. – És vágyom rá, Jace. Pedig nem szabadna, sosem szabadna arról álmodoznom, hogy ilyen csoda velem is megtörténhet. Ennek ellenére akarom. De ha idővel megfosztasz tőle, ha ez csak átmeneti, valamiféle múló hóbort számodra, akkor nem akarom ezt, mert belehalok, ha utána vissza kell térnem a saját életembe. A könnyen végigcsorogtak Bethany orcáján. Legnagyobb rémületére Jace is úgy érezte, hogy valami csípi a szemét, mintha homokot szórtak volna bele. – Tudom, hogy őrültség ilyesmit kérnem tőled. Még csak rövid ideje ismerjük egymást, és igazságtalan választ követelnem tőled. De tudnom kell, mert nem mehetek vissza oda, ahonnan jöttem, azok után, hogy átéltem, milyen más lehet az élet. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen egy olyan férfi oldalán, mint te. Aki olyan távol áll tőlem, hogy ésszel fel nem foghatom. Légy őszinte hozzám! Tudnom kell, hogy mit jelent számodra ez az egész. Csak szórakozás? Egy új kihívás? Kérlek, legalább annyira tarts tiszteletben, hogy elengedsz, ha tudod, hogy soha nem fogok semmit se jelenteni a számodra. Jace képtelen volt már elviselni a Bethany hangjában remegő fájdalmat, és magához szorította, olyan erővel, hogy a mellkasán érezte a szívdobogását. – Istenem, Bethany! Jesszusom, kicsim, nem is tudom, hol kezdjem. – Mondd csak az igazat – súgta Bethany a nyakába. Jace eltolta magától és szinte vadul simogatta a karjait. Olyan sokat akart adni neki. Vigaszt. Biztatást. A szavak cikáztak a fejében, de úrrá kellett lennie a zűrzavaron. Ezzel tartozott Bethanynek. Az igazat kellett mondania neki, még akkor is, ha ezzel teljesen lemezteleníti a lelkét előtte. Nagy levegőt vett, és egyenesen Bethany szemébe nézett, remélve, hogy látja rajta az őszinteséget. – Az igazság az, hogy még sosem éreztem így egyetlen nő iránt sem. Az igazság az, hogy a megszállottad lettem. Az igazság az, hogy minden lehetséges módon akarlak. Az igazság az, hogy ha most azt mondanád, hogy sosem tudnál behódolni nekem, és sosem tudod megadni azt, amire olyan nagyon vágyom tőled, még az se számítana.

Elfogadnálak bárhogy, csak megkaphassalak. Az igazság az, hogy nem foglak elengedni. Bethany szemében egy másodpercre felcsillant a remény, és Jace-t elszomorította, milyen gyorsan el is hessegette magától, mintha félt volna beleélni magát. – Sosem engedlek vissza abba az életbe, amit eddig éltél, Bethany. Bármi is történjen kettőnk közt. Ha valaha is úgy döntesz, hogy nem engem akarsz vagy nincs már rám szükséged, akkor sem. Még ha már nem is leszel velem, akkor is vigyázni fogok rád és gondoskodom rólad. Megértetted? Bethany lassan bólintott, és az alsó ajkába harapott, olyan erősen, hogy félő volt, hogy kiserken a vére. Jace az orrával gyöngéden megbökte, hogy kiszabadítsa az ajkát. – Mit akarsz, Jace? – ismételte meg a kérdést Bethany. – Tudnom kell, mit vársz tőlem. Nem élhetek bizonytalanságban, nem tudva, hogy vajon jól csinálom-e, nem cseszem-e el. Jace felsóhajtott és végigsimított Bethany hátán. A bőre hideg volt, libabőrös. Már nem tudott a szexre gondolni, elmúlt a vágya. Nem mintha nem kívánta volna Bethanyt. Nem mintha nem akarta volna birtokolni őt. De volt fontosabb a szexnél és a kielégülésnél is. – Öltözz fel, kicsim! – mondta neki lágyan. Bethany azon nyomban ijedten nézett rá. Jace erre homlokon csókolta. – Semmi rosszat nem tettél. Fázol és még van miről beszélnünk – Jace egy másodpercre elgondolkodott. – Van kedved feljönni hozzám? Csinálok neked forró csokit, leülünk a kandalló elé és beszélgetünk. Szeretném, ha ott maradnál velem éjszakára. Meglepetésére Bethany erre a nyaka köré fonta a karját és hozzányomta meztelen testét. Jace erősen megölelte. – Örömmel – suttogta Bethany.

huszonkettedik fejezet

Bethany kényelmesen elhelyezkedett Jace kanapéján, és a kandallóban lobogó lángnyelveket nézte. Levette a cipőjét, és maga alá húzta a lábát, miközben várta, hogy Jace visszajöjjön az ígért forró csokival. Egy perccel később már jött is a kanapé felé, kezében a gőzölgő bögrével. Rajta sem volt cipő, és Bethany roppant szexisnek találta farmerban és pólóban, mezítláb. Hiába, Jace lehengerlő volt, tetőtől talpig. A haja édesen össze volt borzolva. A nyakánál picit elállt, egy sötétbarna tincs pedig a homlokába hullott. Bethany legszívesebben hátrasimította volna, de nem merte megtenni. Jace leült mellé a kanapéra, egészen közel, hogy a testük összeérjen. Aztán egyszerűen átkarolta, és így tartotta, miközben ő a kakaót kortyolgatta. Mikor épp nem ivott, Jace a halántékához nyomta a száját és megpuszilta, aztán a hajának döntötte a fejét, mikor újra szájához emelte a bögrét. Bethany arra gondolt, hogy erre a pillanatra még sokáig emlékezni fog. Az egyszerű élvezetre, ahogy a kandalló előtt üldögélnek, mezítláb, ellazulva, és csak együtt vannak. Sehová sem kell menniük. Nincs semmi stressz. Leszámítva persze az előttük álló beszélgetést. De azok után, amiket Jace a lakásában mondott, már hitt benne, hogy minden rendben lesz. Békés volt, noha még mindig nehéz kérdéseket kellett feltennie. Mégis úgy érezte, hogy nem lesz semmi gond. Amióta csak az eszét tudta, most először nézett bizakodóan a jövőbe, nem pedig rettegéssel. Nem volt semmi, ami aggassza. A dolgok jól mentek. Persze volt még mit megbeszélniük. Nagyon szerette volna már tudni, mit vár el tőle Jace. De teljesen őszinte volt vele, mikor azt mondta, hogy őt akarja. Bethany hitt neki. Talán bolond volt, de nem kételkedett abban, hogy Jace biztosan ezt akarja, bármi is legyen köztük. Ő is biztos volt benne. Jace vállára hajtotta a fejét és elégedetten felsóhajtott, mikor Jace a fejére tette az állát. Kiélvezte az utolsó korty csokoládét, és mikor

előredőlt volna, hogy letegye a bögrét, Jace kivette a kezéből, és a dohányzóasztalra rakta. Egy percre visszatértek a korábbi testhelyzetbe, és megpihent Jace karjaiban, miközben csendben nézték a kandallót. Aztán Bethany felült, hogy Jace szemébe tudjon nézni, és a pillantásában látta, hogy szerinte is itt az ideje belevágni a beszélgetésbe. – Kérdezhetek tőled pár dolgot? – szólt gyorsan Bethany, mielőtt még inába szállt volna a bátorsága. Jace biztatóan megszorította a kezét, és bólintott. – Bármit kérdezhetsz tőlem, Bethany. – Milyen volt a többi nővel, akikkel ilyen kapcsolatba kerültél? Jace hosszan kifújta a levegőt és lassan formálta a szavakat. – Bethany, te nem vagy olyan, mint a többi nő. Erre Bethany is felsóhajtott. – Rendben. Értem. Nem gondolom, hogy úgy tekintesz rám, mint a többi nőre. Nem akarom magam hozzájuk hasonlítgatni, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi. De tudnom kell, mik az elvárásaid. Tisztában vagyok vele, hogy azt szeretnéd, ha alárendelném magam az akaratodnak, és hogy szeretsz te irányítani. De ez még nem mond nekem semmi konkrétat. Tudnom kell, hogyan fog ez működni kettőnk közt, és csakis azért kérdezem, milyen volt a többi nővel, hogy megértsem az elvárásaid. Sötétben tapogatózom, és ez feszültté tesz. Nem te. Nem gondolom, hogy bántanál vagy lerohannál. Csak tudni szeretném, mit kellene tennem. Úgy tűnt, Jace kínosan érzi magát. Megint sóhajtott, aztán a hajába túrt, még jobban felborzolva a tincseket, melyek közül pár visszahullott a homlokába, és ezúttal Bethany tényleg odanyúlt és hátrasimította őket. Jace tekintete ellágyult, mikor megérintette, mintha jólesett volna neki Bethany biztatása. – Legelőször is azt kell megértened, hogy Ash és én… – Jace-nek elakadt a szava. – Jesszusom, ezt nem lehet úgy elmondani, hogy ne tűnjön totál betegesnek. – Csak mondd el – noszogatta Bethany. – Nem fogok rád megharagudni érte. Miért is tehetném? Te sem vetetted a szememre a múltamat. Hogyan vethetném én a szemedre a tiédet? – Elképesztően édes vagy – mormolta Jace. – Nem is tudom, hogy lehet ekkora szerencsém. Ha arra gondolok, mi lett volna, ha nem látlak meg azon az estén. Ha nem találtam volna rád a szállodában… Összeszorul a gyomrom.

Bethany szeme tágra nyílt, melengették a szívét Jace szavai. Biztosan csak álmodik. Sosem remélte, hogy egyszer találkozik egy ilyen férfival, mint Jace. Egyenes volt. Őszinte. Nem félt felfedni az érzéseit és kimutatni a sebezhetőségét. Jace lesütötte a szemét, nagy levegőt vett és belevágott. – Ash és én osztoztunk a nőkön. Rengeteg nőn. Végül már mindkettőnk számára természetesebbnek tűnt megosztozni egy nőn, mint egyedül viszonyt kezdeni vele. Mert nem csak egyéjszakás kalandok voltak. – Velem is így volt – jegyezte meg lágyan Bethany. Jace összehúzta a szemöldökét. – Nem, egyáltalán nem. A te helyzeted kezdettől fogva egész más volt. – Folytasd – noszogatta Bethany, mert nem akarta elterelni a figyelmét. – A helyzet az, hogy nagyon sokszor csináltuk hármasban. Nem vagyok szent, Bethany, és sosem éltem szerzetesi életet. Ahogy Ash mondta neked az első éjszakán, szeretünk mi irányítani. Minden téren. Ez izgat fel bennünket, erre gerjedünk. De ez több szexuális perverziónál, legalább is részemről. Talán ezért sem volt még soha komolyabb kapcsolatom nővel. Egyszerűbbnek tűnt az édes hármasoknál maradni. Az inkább csak játék volt, senki sem vette túl komolyan. De számomra a birtoklás nagyon is komoly dolog. Ezt élvezem. Szükségem van rá. És ha magyarázatot szeretnél kapni, hogy miért, akkor sajnos nem tudok segíteni. Egyszerűen csak így van. Sosem találkoztam még olyan nővel, aki miatt kész lettem volna elnyomni az énemnek ezt a részét… Míg meg nem ismertelek téged. Bethany teste megfeszült, azonnal tiltakozni kezdett. – Jace, én nem akarom, hogy valaki más légy miattam. – De fogalmad sincs, mibe mész bele – felelte halkan Jace, Bethany megkönnyebbülést érzett, hogy végre jutottak valamire. Felült, hogy közelebb hajolhasson Jace-hez, és elszántan a szemébe nézett. – Akkor mondd el. Áruld el nekem! Honnan tudhatnám, mi az, amit el tudok fogadni, és mi az, amit nem, ha nem mondod el, mik a vágyaid, a szükségleteid? – Mert félek, hogy nem akarod azokat a dolgokat, amiket én – ismerte el Jace. – Talán meg leszel lepve – szólt halkan Bethany. – Ismered a múltam. Elmeséltem neked, miket csináltam.

Jace a kezébe vette Bethany arcát, és a szeme hirtelen vad tűzzel izzott. – Ne csináld, bébi! Nem kell felemlegetned a múltad. Nem szeretem, hogy fáj neked, és csak megerősíti benned azt a tévhitet, hogy nem vagy elég jó nekem. Ez baromság! Bethany elmosolyodott a felindultságán. – Csak azt akartam mondani, hogy sok mindent kipróbáltam a szexben. Igazság szerint, azt hiszem, mindent. Nem fogsz sokkot okozni nekem. És ismernem kell az elvárásaidat, hogy tudjam, egyáltalán lehetek-e az a nő, akire szükséged van. Jace előrehajolt, míg a homlokuk össze nem ért. Megcirógatta Bethany arcát, majd az ajkai ívét is. – Arra vágyom, hogy teljes mértékben az enyém legyen az irányítás. Van valami izgató abban, ha egy nőnek a jóléte, a boldogsága, mindene csakis tőlem függ. Szeretem elkényeztetni és elhalmozni mindennel, de követelőző is vagyok. A helyzet az, hogy régóta tudom, hogy ha valaha is belemegyek egy komoly kapcsolatba, az irányításom nem csak a szexre, hanem a közös életünk valamennyi területére kiterjedne. Nem sok nő menne ebbe bele. Kivéve persze azokat, akiknek jó okuk van rá. Bethany összehúzta a szemöldökét. – Jó okuk? – A pénz – felelte komoran Jace. – Ha valakinek annyi pénze van, mint nekem, számos nő kínálkozik fel neki, és kész lenne ezért bármit megtenni. De én nem akarok ilyen nőt az életembe, még az ágyamba se hosszú távon. Olyan nőre vágyom, aki ugyanazt akarja, mint én. Azt, hogy én irányítsak. Én gondoskodjak róla. Hogy kiélhessem vele az összes perverz szexuális vágyamat. Az akarom, hogy rám vágyjon, ne az istenverte pénzemre. És nem akarom, hogy egy számára taszító kapcsolatot elviseljen, csupán az anyagi előnyökért. – Pontosan mik ezek a vágyak? Jace hátradőlt, de Bethany megragadta a vállát, hogy továbbra is a szemébe nézzen. – Mondd el, Jace! Nem fogsz megdöbbenteni. – Szeretem a fájdalmat – szólt halkan Jace. – Szeretek fájdalmat okozni. Jace feszülten várta a reakcióját, de Bethany odafigyelt, hogy semmit se mutasson ki, és várta, hogy mondja tovább. Mivel Bethany nem mondott semmit, Jace folytatta. A válla kissé ellazult, mintha alapvetően rosszabb reakcióra számított volna.

– Nem azt mondom, hogy bántom a nőket. Isten ments! Attól is rosszul leszek, ha csak arra gondolok, hogy ezt feltételezheted rólam. Talán álszentségnek hangzik, de azzal együtt, hogy bőszen védelmezem a számomra fontos nőket, mégis szeretek fájdalmat okozni. – Hogyan? Bethany hangja nyugodt volt, Jace pedig feszülten figyelte, mintha azt várná, hogy egyszer csak felsikolt, és hanyatt-homlok elmenekül a lakásából. – Pálcával. Korbáccsal. Kötelekkel. Szeretem a durva szexet. A szerepjátékokat. A kötözést. Néha úgy érzem magam, mint Dr. Jekyll és Mr. Hyde, mert az egyik alkalommal gyöngéd akarok lenni a nővel, akivel együtt vagyok. Kényeztetni, simogatni, csókolni akarom, és szeretkezni vele. Máskor viszont úgy akarom csinálni, ahogy nekem jó. Kikötözni, vörösre verni a fenekét, élvezni a kiszolgáltatottságát. Néha a szex csakis róla és az ő gyönyöréről szól. Néha pedig csakis az enyémről. – Ez nem hangzik olyan rosszul – mondta nyugodtan Bethany. – Felfogtad, hogy a kapcsolatunk minden területét én irányítanám, Bethany? Valóban érted? Minden döntést én fogok meghozni. Hogy hol eszünk és mit, hogy hová megyünk, és hová mehetsz te. Hogy mikor fekszünk le egymással, milyen ruhát hordasz és kivel beszélsz. Kapiskálod már? Akaratos alak vagyok, és ez nem fog változni. Tényleg kész lennél belemenni ebbe? – Mi van, ha nem? – Bethany ugyanolyan feszülten figyelte, ahogyan Jace őt. – Akkor elfogadom azt, amit adni tudsz nekem – felelte Jace halkan. Bethany olyan nagy levegőt vett, hogy majdnem beleszédült. Édes istenem! Azok után, amit most Jace elmondott, képes lett volna megtagadni önmagát is, csak hogy vele maradjon. Könnyek szöktek a szemébe, és még nagyobb levegőt vett, miközben pislogott, hogy visszatartsa őket, de hasztalan. Kibuggyantak a könnyei, mire Jace rémülten nézett rá, majd az arcára kiült az undor, mintha gyűlölné önmagát. – Ne sírj, kicsim, kérlek, ne sírj! – suttogta rekedten. – Majd megoldjuk! Esküszöm, hogy minden rendben lesz. Bethany a fejét rázta. – Nem, nem érted.

– Akkor engedd, hogy megértsem. Mi a baj? Miért vagy szomorú? Semminek sem kell így történnie. Csak próbáltam elmagyarázni, hogy te is megérts engem. Bethany ekkor hirtelen megcsókolta. Jace meghökkent, de nem tiltakozott. Szenvedélyes, forró csókban forrtak össze. – Fogd be! Csak fogd be és csókolj! – suttogta Bethany a szájának. Jace felnyögött. – Istenem, bébi! Bethany vadul vetkőztetni kezdte, hogy végre semmi se állhasson közéjük. Jace segített neki, és a ruháik egymás után landoltak a padlón, a kanapén és a dohányzóasztalon. Hevesen, éhesen falta Jace ajkait. Minden sóvárgása benne volt ebben a csókban, és közben a keze bejárta Jace robusztus testét. Keményen álló farka kettőjük közé préselődött. Bethany lovagló ülésben elhelyezkedett fölötte, és megmarkolta, hogy magába vezesse. Átvillant az agyán, hogy át kellene adnia az irányítást Jace-nek, és rábízni a kezdeményezést. Csakhogy ebben a pillanatban ez cseppet sem érdekelte. Csak azt tudta, hogy akarja Jace-t, és meg akarja erősíteni a kettőjük közti különleges köteléket, hogy még szilárdabb legyen. Tettekkel, és nem szavakkal akarta bizonyítani, hogy akarja, amit Jace adni tud neki. Nem is csak akarja, szüksége van rá. A hüvelybemenetéhez igazította Jace farkát, majd habozás nélkül, egyeden mozdulattal beleült. A behatolás váratlan erejétől levegőért kapkodott, mire Jace azonnal megragadta a csípőjét, és felemelte, hogy enyhítse a nyomást. – Ne csináld, bébi, ne okozz magadnak fájdalmat! Fojtott hangjából Bethany érezte, mennyire visszafogja magát. Az ördögbe is! Nem ezt akarta. Mindent akart. Mindent, amit Jace csak adhatott. Ennél kevesebbel nem éri be. – Sosem fogsz fájdalmat okozni nekem – suttogta Bethany. – Legalább is úgy nem, hogy nem akarom. Jace kuncogott, aztán Bethany feneke alá nyúlt, miközben Bethany felemelkedett, hogy újra beleüljön a farkába. Ezúttal Jace nem fogta vissza, és tövig beleült, teljesen magába fogadva őt. – Jesszusom, de kibaszott finom vagy – suttogta Jace. – Azt akarom, hogy engedd el magad, és csak élvezd? – mondta Bethany. Jace csillogó szemmel nézett fel rá, elvette a kezét a fenekéről, hátradőlt a kanapén, és a teste elernyedt.

– Ez menni fog – felelte. Simogatni kezdte Bethany oldalát, a hasát, majd a kezébe vette a melleit. Bethany felnyögött, miközben újra felemelte, majd leeresztette a csípőjét, tövig felnyársalva magát a farkára. Ráhajolt Jace-re, és hozzápréselte a mellkasát, foglyul ejtve a két kezét. Jace farka olyan hatalmas és vaskos volt, hogy alig tudott mozogni rajta, de hihetetlenül élvezte, ahogy feszül benne. Édes kínt okozott, valahányszor tövig behatolt duzzadt, vérbő puncijába. Behunyta a szemét és felsóhajtott, ahányszor csak hozzáért a feneke Jace golyóihoz. Máris közel járt ahhoz, hogy elélvezzen, pedig még csak most kezdtek belemerülni. – Ne tartsd vissza, bébi! Azt akarom, hogy elélvezz. Olyan kibaszott gyönyörű vagy, hogy fáj rád nézni. – Nélküled nem fogok – zihálta Bethany. – Én is készen állok. Abban a pillanatban el tudtam volna menni, amikor az édes kis pinádba belecsúszott a farkam. Bethanynek nem kellett több biztatás, gyorsított a tempón, vadul meglovagolva Jace farkát. Jace gyúrni kezdte a melleit, majd bekapta az egyik mellbimbóját, és erősen megszívta. Aztán belemarkolt Bethany fenekébe, miközben ő egyre nagyobb erővel ütközött az ágyékának. – A feneked lesz a következő – dörmögte Jace. – Alig várom, hogy mélyen benne legyek. Az első éjjel túlságosan lekötött a puncid. Senki másnak nem engedtem volna át. De most már a segged is az enyém, és meg akarom baszni. – Jace! Jace izgató szavai megrészegítették Bethanyt, ez volt az utolsó csepp a pohárban. A gerince megfeszült, az egész teste beleremegett az orgazmusába. Minden ereje elszállt, képtelen volt tartani magát. De nem kellett aggódnia, Jace azonnal átölelte és megtartotta, miközben átvette az irányítást, és egyre keményebben, gyorsabban baszta, miközben Bethany a nevét suttogta. Jace mély torokhangon felnyögött. A szorítása olyan erős volt, mint az acélsodrony, de Bethanyt az sem érdekelte, hogy később meglátszik majd rajta a kéznyoma. Pontosan erre vágyott: hogy Jace birtokba vegye. Teljesen elgyöngült a karjaiban, miközben vadul magáévá tette. Csaknem fájdalmas volt, ahogy megbaszta. Olyan heves, hogy a szoba forogni kezdett Bethanyvel, és elhomályosult előtte a világ.

Jace vállára ejtette a fejét, és levegőért kapkodott, miközben az egész teste rázkódott. Jace farka olyan gyorsan járt benne, hogy az összeütköző testek hangja szinte dübörgött a fülében. Egész testében beleborzongott, hogy Jace úgy baszta, mintha a lelke legmélyébe akarna behatolni. Jace a nevét kiáltotta. Bethany. Zene volt füleinek, úgy simogatta, mint a legfinomabb selyem. A nevét mondta. Már hozzá tartozott. Az övé volt. Jace teste elernyedt, de még mindig úgy szorította magához Bethanyt, hogy alig kapott levegőt, miközben elnyúlt rajta. Jace megcsókolta a nyakát, a fülét, aztán belefúrta a fejét a hajába. Egy kis időbe beletelt, mire Bethany felfogta, hogy gyöngéden suttog neki. Hogy mennyire gyönyörű, és milyen boldoggá teszi, hogy az övé lett, és elfogadta, amit akar tőle. Jace nyaka köré fonta a karjait, épp olyan szorosan kapaszkodva bele, mint ahogy Jace szorította magához. – Maradni akarok – suttogta. Jace megkönnyebbülten felsóhajtott. Újra megcsókolta Bethanyt, és kisimította az elszabadult haj tincseket az arcából. Aztán eltolta magától, hogy a szemébe nézzen. A pillantása szenvedélyes volt, sötétbarna szeme csaknem feketén csillogott. – Itt maradsz, Bethany. Most már az enyém vagy. Még mindig nem tudom, hogy teljesen tisztában vagy-e azzal, mibe mész bele, de már nincs lehetőséged visszakozni. Hozzám tartozol. Nem engedlek el. Bethany erre a tenyerébe vette Jace arcát, ahogy ő is tette vele sokszor, hogy megnyugtassa és biztassa. Jace előrehajolt, hogy megcsókolja. Egyszer, kétszer, aztán harmadszorra is, mintha képtelen lenne elszakadni a szájától. – Miért sírtál, bébi? Ha csak visszagondolt erre, Bethany megint majdnem elsírta magát. Jace riadt tekintetéből ítélve már folytak is a könnyei. – Ó, Jace – suttogta. – Nem is tudod elképzelni, milyen sokat jelentett nekem, hogy kész lennél megváltozni is értem, feladni azt, aki vagy, mert azt hiszed, ezt akarom. És az, hogy közel engedtél magadhoz. De tudnod kell, hogy téged akarlak. Mindenestől. Nem egy lepuhított Jace-t, hanem téged. Akaratosan, nyersen, vadul, gyöngéden, kedvesen, védelmezőn… – Bethany hangja elcsuklott, ahogy elragadták az érzelmek és a szeme újra megtelt könnyel. – Érted már? – suttogta.

Jace magához szorította, miközben a farka még mindig mélyen Bethany ölében volt. Minden szívdobbanását érezte. A mellkasa megremegett, a keze belegabalyodott a hajába. Eltolta magától Bethanyt, de épp csak annyira, hogy a homlokának támasza a fejét. A szájuk csaknem összeért, miközben mélyen egymás szemébe néztek. – Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem találtam volna rád – szólalt meg Jace feldúlt hangon. – Belehalok, ha csak erre gondolok. Nem tudom, mit tennék nélküled. Ez is megőrjít. – Érted már, Jace? Felfogtad? Téged akarlak. Az erődre vágyom. Szükségem van rá. Jace gyöngéden, megnyugtatóan megsimogatta a haját. – A tiéd vagyok, bébi. Teljesen. Nagyon remélem, hogy készen állsz rá. De megkapod. Mindenemet. Mind a száz százalékot. Csak még meg kell ígérned nekem valamit. – Mit? Jace előbb megcsókolta, finoman, érzékien. Mikor ezután hátrahajtotta a fejét, a szemében elégedettség és megnyugvás tükröződött. – Ígérd meg, hogy ha bármikor is besokallsz, ha túl erőszakos vagy túl gyors vagyok, azonnal szólsz. Muszáj szólnod nekem. Képtelen lennék elviselni, ha megijesztenélek, vagy isten ments, fájdalmat okoznék neked. Nem akarom, hogy valaha is rosszul érezd magad amiatt, amit csinálunk. Ezúttal Bethany csókolta meg, átadva magát a boldog érzésnek, hogy a karjaiban lehet. Ez valóságos volt. Jace igazi volt. Bethany a lelke mélyéig megrendült. Jace öt akarta. Bethanyt. – Ígérem – suttogta Jace ajkainak.

huszonharmadik fejezet

Bethany Jace-re várt, lélegzetvisszafojtva. A szíve hevesen vert az izgatottságtól, hogy bármelyik percben hazaérhet, írt neki egy SMS-t, hogy eljött az irodából, de semmi több. Nem adott utasításokat, nem szólt arról, mit tervez az estére. Az előző éjjeli beszélgetésük óta Bethany már tisztában volt vele, hogyan várja, hogy a kedvére tegyen. Bizonyítva az elfogadását, az engedelmességét. Hogy kész alárendelni magát neki, és vágyik az irányítására. Hogy együtt tegyék meg a következő lépéseket egy olyan kapcsolat felé, amilyet mindketten akartak. Nem csak Jace. Bethany számára mégis rengeteget jelentett, hogy Jace kész lett volna lemondani a vágyairól és a szükségleteiről, ha bármilyen kétsége felmerült volna azzal kapcsolatban, amit felvázolt neki. Talán ezért is volt kész habozás és feltétel nélkül teljesíteni, amit csak Jace kért tőle. Mert nem követelt tőle semmit, nem adott neki ultimátumot. Közölte vele az elvárásait, de csak azért, hogy a tudomására hozza, hogy ha Bethany nem akarna, vagy nem tudna ebbe belemenni, akkor ő fog alkalmazkodni hozzá, és elfogadja, amit csak adni tud. Bethany bármit megtett volna neki. Bármit. Boldoggá akarta tenni, mert ez őt is boldoggá tette. Levetkőzött és a ruháit gondosan elrakta az egyik fiókba, amit Jace kiürített neki. Közben magyarázott neki valami olyasmit, hogy szüksége lesz majd saját bútorokra is amibe majd csak ő pakolhat. Egyelőre tökéletesen megfelelt neki, hogy Jace-ét használja. Még mindig külön lakásban éltek, bár a holmijai közül lassan egyre több került át Jace-hez. Ránézett az órára. Tace akár már a liftben is lehetett. Kisietett a nappaliba és letérdelt a puha padlószőnyegre úgy, hogy rálásson a liftajtóra. Így Jace azon nyomban meglátja, mikor belép. Sőt ez lesz az első, amit észrevesz majd – őt, ahogy engedelmesen, készségesen várja, megadva neki, amire vágyik. A percek csigalassúsággal teltek. A lakás csendjében csak a lélegzetvétele hallatszott. Aztán a lift érkezésének hangja. A szíve

kalapálni kezdett, és a szemét a liftajtóra szegezte, hogy lássa Jace reakcióját, amikor megérkezik. Jace belépett a lakásba, aktatáskával a kezében, és amint megpillantotta Bethanyt, a táska kiesett a kezéből, tompán puffanva a padlón. – Bébi! – suttogta. Egyetlen szavában benne volt minden: a meglepetés, az öröm, a megkönnyebbülés. A pillantása ellágyult, majd azonnal fel is izzott a vágytól. Az arcizmai megfeszültek, a homlokán kirajzolódtak a ráncok. Kimerültnek tűnt, mint akinek nehéz napja volt. De mindez eltűnt az arcáról, miközben Bethany felé sétált, le sem véve róla a szemét. Megállt előtte és beletúrt a hajába, aztán megcirógatta az arcát. – Mióta vársz így? – kérdezte lágyan. Bethany elmosolyodott, és a tenyeréhez dörzsölte az arcát. Ki volt éhezve az érintésére. Egész álló nap csak várt és vágyott rá. Sóvárgott utána. Meg akarta erősíteni, amiben előző éjjel maradtak. Meg akarta nyugtatni Jace-t, bár neki talán nagyobb szüksége volt a megnyugtatásra. – Nem régóta – felelte. – Miután megkaptam az SMS-t, hogy eljöttél az irodából, vártam még egy kicsit, aztán kijöttem ide, hogy lássalak, mikor kilépsz a liftből. És hogy te is láss engem – tette hozzá halkan. – Még sosem fogadott ennél szebb látvány a munkából hazajövet, bébi. Sosem reméltem, hogy erre jövök haza. Hozzád. És így vársz. Édesen és odaadóan. Elfeledtetsz velem mindent, ami kettőnkön és a mi közös világunkon kívül van. – Helyes – jegyezte meg csábítóan Bethany. – Pontosan ezt akartam elérni. Olyan sokat teszel értem. Szeretnék én is ennyit tenni érted. Jace rámosolygott, és megcirógatta az ajkait. – Jól csinálod, bébi. Beragyogja az egész napomat, hogy így látlak. Már eszembe se jut a pocsék napom vagy a munka. Leszarom. Most már itt vagyok veled, és semmi más nem számít. – Várom a parancsaidat – suttogta Bethany. – Mondd el, mit szeretnél, Jace. Jace habozott, mintha félne kimondani, mire gondol. Végül megszólalt, lassan formálva a szavakat. – Tudom, hogy erről beszéltünk tegnap éjjel, bébi. Tudom, hogy belementél. De nem akarom elsietni. Szeretnék időt hagyni neked arra, hogy alkalmazkodni tudj az elvárásaimhoz. Szeretném, ha biztos lennél

abban, hogy ezt akarod. A legkevésbé sem szeretnélek lerohanni. Lassan akarok haladni, lépésről lépésre. Nem kételkedem benned, nehogy ezt gondold. De óvatos leszek, mert fontos vagy nekem. Fontos nekem, ami köztünk van, mert szeretném, ha tartós lenne. Bethany ellágyult, de a sóvárgása nem enyhült. Gombócot érzett a torkában, alig tudott megszólalni. – Hát nem érted, Jace? Ha ilyeneket mondasz nekem, csak még inkább a kedvedben akarok járni. Nem kell mindenen az első este túlesnünk, de meg akarom mutatni neked, milyen lehetek. Milyen szeretnék lenni. Veled. Nem csak miattad, miattam is. Én is éppúgy akarom, mint te. Mindketten ezt akarjuk. Szóval áruld el, mivel tehetnék a kedvedre. Csak mondd ki, és kezdjünk valami újat, valami különlegeset. – Meg akarlak baszni – bökte ki Jace. – Itt helyben, a nappaliban. Azt akarom, hogy leszopd a farkam, így ahogy vagy, térden állva, gyönyörűen, vágytól csillogó szemmel. Aztán rádöntenélek a kanapéra, megkötözném a kezed a hátad mögött, és hosszan, keményen megbasználak. És miután elélveztem, lefektetnélek az ágyra, és olyan gyöngéden szeretkeznék veled, amilyet még soha életedben nem éltél át. Kinyalnám a puncidat, és addig szívnám a melleidet, míg eszedet veszted a kéjtől. – Ez minden? – évődött Bethany. Jace vigyorgott, és az aggodalom kezdett eltűnni a szeméből. – Egyelőre. Még pokolian sok mindent akarok csinálni veled, és fogok is. De rengeteg időnk van még, nem kell mindent az első nap megtennünk. Csak lassan haladunk, és ha biztos leszek benne, hogy készen állsz rá, akkor meg is csinálom, bébi. Semmi kétség. Elfenekelem a gyönyörű segged, kikötözlek, és minden lehetséges módon megbaszlak. Egyelőre csak arra vágyom, hogy az édes kis szádba vegyél, utána pedig elmerüljek a forró, szűk puncidban. Bethany beleremegett, mikor elképzelte, amiket Jace mondott. A csiklója olyan erősen kezdett lüktetni, hogy össze kellett szorítania a combjait. Jace úgy nézett rá, mint aki mindent ért, majd rámosolygott és lehúzta a sliccét. Elővette a farkát és erőteljes mozdulatokkal húzogatni kezdte rajta a bőrt, hogy megkeményítse, és közben felemelte Bethany állát. – Nyisd ki a szád, bébi! Kapd be a farkam, és szopj le! Azt akarom, hogy megőrjíts, de nem fogok addig elélvezni, míg tövig benne nem leszek a pinádban, miközben a kanapé karfájára döntelek, a feneked az

égnek mered, és a kezed hátra van kötve. Akkor úgy telepumpállak, hogy a combodon fog lecsorogni az ondóm. Aztán így hagylak, hogy megnézhesselek magamnak, abban a tudatban, hogy az enyém vagy, és elvettem, ami jár nekem. Bethany behunyta a szemét, miközben behatolt a szájába, és izgató képek pörögtek a fejében. Jace gyöngéden fogta az arcát, de a döfései egyáltalán nem voltak finomak. Meghökkentő ellentmondás feszült aközött, ahogy megérintette, és ahogy szájba baszta. – Pontosan erre szeret egy férfi hazajönni – suttogta Jace. – A nője térden állva vár rá, csak hogy kielégíthesse. Teljesíthesse az óhajait. Engedelmeskedjen minden parancsának. A mindenségit, ennél nem is lehetne jobb, bébi! Bethany elmosolyodott a farkával a szájában, és olyan mély elégedettség töltötte el, hogy a szíve csaknem szétfeszítette a mellkasát. Imádta, hogy ilyen hatással van Jace-re, hogy megőrül érte, és olyan gyönyört tud adni neki, amilyet egyetlen más nő sem tudott eddig. Jace vadul beledöfte a farkát, aztán lassított, élvezve, ahogy végigsiklik a nyelvén, majd a makkját az ajkaihoz dörzsölte, és újra behatolt a szájába. – Gyönyörű vagy – dörmögte közben. – És az enyém vagy. Kurvára az enyém. Hozzám tartozol. Senki máshoz. Soha senki más nem kaphatja meg tőled azt, amit most én, hogy itt térdelsz, várva, hogy kilépjek a liftből. Ha a többi férfi csak megsejtené, féltékeny vadállatokká válnának. De te olyan nő vagy, Bethany, akiért érdemes harcolni. Egyes férfiak ölni tudnának azért, hogy megkaphassák azt, amit én, akár csak egy órára is. Bethanyt mélyen megérintették a szavai, és elraktározta őket az emlékezetében. A mellkasa megfeszült, a torka úgy elszorult, hogy már alig tudta magába fogadni Jace hosszú, vaskos farkát. Jace összevonta a szemöldökét és kihúzta a farkát a szájából, míg már csak a makkja érintette az alsó ajkát. – Jól vagy? Bethany bólintott, mert hang nem jött ki a száján. Mit is mondhatott volna, mikor a sírás fojtogatta? De csakis örömében. Felindult volt, de a legjobb értelemben. Annyira meghatódott, hogy nem tudta, mit feleljen. Legfeljebb meg tudta mutatni, milyen sokat jelentettek neki Jace szavai. Felbátorodott, és hosszan végigszopta Jace farkát. Közben felnézett, hogy lássa az arcát, nem bosszantotta-e fel a vakmerősége. Jace

gyöngéden simogatta az arcát, mintha olvasna a gondolataiban, és tudná, milyen nagy hatással voltak rá a szavai. Megtámasztotta Bethany fejét, és újra mélyen belehatolt, míg a makkja neki nem ütközött a torkának. Kéjesen felnyögött, aztán elengedte Bethanyt és kihúzta a farkát a szájából. Mindkét kezével megragadta Bethany kezét és összekulcsolta vele az ujjait. Óvatosan felsegítette, és megtartotta, míg biztos nem volt benne, hogy megáll a lábán. – A kanapéra – utasította határozott, erőteljes hangon. – Azt akarom, hogy dőlj át a karfán, arccal az ülés felé. A feneked emeld magasra és a lábad ne érjen a padlóhoz. Bethany nagyot nyelt, miközben a parancsait hallgatta, aztán elhelyezkedett a kanapén, ahogy kérte. Hallotta, hogy Jace kiment a nappaliból, be a hálószobájába, és epekedve várta, hogy visszatérjen. Mikor visszajött, egy selyemkötöző volt nála. Bethany ekkorra már hátratette a kezét a derekára. Jace megragadta a csuklóit, és az egyik kezével szorosan tartotta őket, miközben a másikkal elkezdte összekötözni. Bár a kötöző puha volt és nem sértette Bethany bőrét, Jace olyan szorosra húzta, hogy meg se tudta mozdítani a kezét. – Így látni téged… Bébi, erre nincsenek szavak. Erről fogok álmodni éjjel, miközben a karomban tartalak. Előbb az egyik, majd a másik tenyerével is gyúrni kezdte Bethany fenekét, aztán széthúzta maga előtt, szélesre tárva a punciját. Beillesztette a farkát a hüvelybemenetéhez, aztán megállt, épp csak a hegyét dugva bele. – Nem leszek kíméletes – figyelmeztette. – Túlságosan kívánlak, bébi. Sötét és vadállatias gondolataim vannak most. Ez baszás lesz, durva, mocskos, kemény baszás. És mikor végeztem, csakis akkor fogok veled foglalkozni. Te addig nem élvezhetsz el. Ez csak rólam fog szólni. Utána te következel. Mielőtt még Bethany értelmezhette volna a kijelentéseit, Jace mélyen behatolt a puncijába, egyetlen erős döféssel, amitől a lélegzete is elállt. A hüvelye összehúzódott és bizsergett, a testét lángba borította az izgalom. Olyan kétségbeesetten kívánta ezt, mint még soha egyetlen fájdalomcsillapítót sem. Mégis hogy fogja kibírni anélkül, hogy elmenne? Már ebben a pillanatban kész volt elélvezni, nemhogy addig várjon, míg Jace kielégíti a saját vágyait, aztán vele is foglalkozik.

Jace figyelmeztetően a fenekére csapott, mikor remegni kezdett a gyönyörtől. – Uralkodj magadon, bébi! Te még nem élvezhetsz el. Ha nem fogadsz szót nekem, elfelejtem, hogy azt ígértem, lassan haladunk, és mindjárt kapsz egy kis pálcázást a fenekedre. Bethany durcásan felsóhajtott. Jace figyelmeztetése nemhogy rendre intette volna, csak még inkább felkorbácsolta a vágyait, és egyre közelebb került az orgazmushoz. Az ajkába harapott, behunyta a szemét, és erősen koncentrált, hogy ne adja át magát az élvezetnek. Ez volt a legnehezebb feladat, amit valaha is teljesíteni próbált. Az őrület határáig felizgult, és Jace minden egyes döfése a gyönyör hullámaival árasztotta el a testét. – Akarom a segged is – dörmögte Jace. – De most túl közel vagyok ahhoz, hogy elmenjek. Majd máskor megbaszom. Hála az égnek! Bethany úgy érezte, már egy percig sem bírja tovább, és Jace csak még keményebben baszta, a farka egyre jobban duzzadt és feszült a hüvelyében. Becsukta a szemét, és minden izmát megfeszítette, hogy ellenálljon az orgazmusnak. Óriási megkönnyebbülést érzett, mikor Jace ráhajolt, a felsőtestével betakarva a hátát, és az ondója meleg sugarakban elárasztotta a hüvelyét. Kimerülten pihegett a kanapé végében, pedig még el sem élvezett. Minden idegvégződése kisült, a bőre hiperérzékeny volt. A csiklója fájdalmasan lüktetett. Ha Jace csak egy ujjal is megérintené, azon nyomban elszállna az agya. Ingerülten felsóhajtott. Annyira felajzott volt, hogy a bőre úgy feszült, mintha ki akarna fordulni önmagából. Jace csókot nyomott a lapockái közé és lágyan kicsúszott belőle. – Ne mozdulj – parancsolta. Bethany hallotta a lépéseit távolodni, majd egy perccel később visszatért egy langyos törlőruhával és felitatta vele az ondót a combjai közül. Óvatosan eloldozta a csuklóit és a hüvelykujjával finoman átdörzsölte a bőrét. – Menj a fürdőszobába, és mosakodj meg – utasította. – Nem akarom a saját ízemet érezni, mikor kinyallak, bébi. Mikor kijössz, az ágyban foglak várni. Azt akarom, hogy az arcomra ülj, hogy kinyalhassam az édes kis pinád. Felsegítette Bethanyt, aki bizonytalan lépésekkel elindult a fürdőszoba felé, ahogy meghagyta neki. Gondosan megtisztogatta

magát, különös figyelmet fordítva a ragacsos ondó eltüntetésére. Mikor visszament a hálószobába, Jace meztelenül feküdt az ágyon, a farka a combján pihent, félig mereven. Most is gyönyörű volt, és a farka még nyugalmi állapotban is lélegzetelállítóan izgató volt. A mutatóujját begörbítve magához hívta Bethanyt, és megfogta a kezét, hogy segítsen neki felmászni az ágyra, ő pedig lecsúszott az ágy szélére, hogy a lába lelógjon a földre. – Térdelj a fejem két oldalára! – mondta. Nevetséges volt szégyenlősködnie, Bethany mégis zavarban volt, mikor el kellett helyezkednie a puncijával épp Jace szája fölött. Föléje térdelt, és Jace arca még centikre volt tőle. Mikor leeresztette a csípőjét, Jace megfogta a derekánál, hogy megállítsa. – Tárd szét a puncidat nekem a kezeddel – mondta csábítóan. – Minden négyzetcentiméterét ki akarom nyalni, és azt karom, hogy az arcomra élvezz. Bethany hosszan beszívta a levegőt. Már attól is kikészült, ami a nappaliban történt, Jace szavaitól pedig azonnal forrósodni kezdett a puncija. Kacéran végigsimított a hasán, le a puncijáig, és megérintette a szeméremajkait. Jace dörzsölni kezdte a csiklóját, amitől hangosan felnyögött. – Érzem az illatodon, mennyire felizgultál – dörmögte Jace. – Kibaszott szexi vagy. Nyisd szét a puncidat nekem! Alig várom, hogy megkóstolhassam. Bethany az ujjával széthúzta a szeméremajkait, kitárva a punciját, mielőtt leereszkedett Jace szájához. Amint Jace nyelve hozzáért, összerezzent, és előredőlt. Jace két kézzel megragadta a derekát, és magára húzta. Úgy nyalta, mintha farkaséhes lenne. Vadul szívta, szürcsölte, nyaldosta, bedugta a nyelvét a puncijába, aztán végignyalta a csiklójától a hüvelyéig. Teljesen megőrjítette Bethanyt, míg úgy nem lovagolt a száján, mintha a farka lett volna benne. Megfogta Bethany fenekét, és széthúzta, akárcsak az előbb a punciját. A mutatóujjával izgatóan körözni kezdett az ánuszán, és épp csak az ujja hegyével belehatolt. Alig két centire, de már ez is elég volt ahhoz, hogy Bethanyből kirobbanjon az orgazmus.

Beleélvezett Jace szájába, nedvesen elárasztva az ajkait és az állát. Kéjesen vonaglott és tekergőzött. Még erősebben akarta érezni a száját, bámulatosan ügyes ujjait. Mindent, amit Jace csak adni tudott neki. Előredőlt, és Jace arcához nyomta a punciját, aztán ijedten tudatosult benne, hogy így kis híján megfojtja. Felemelte a csípőjét, de Jace elkapta, visszahúzta, és a mellkasára ültette. A szája és az álla nedvesen csillogott. Megnyalta az ajkait. Bethanyt csaknem megőrjítette a látvány, hogy egy férfi ennyire élvezi, ha kinyalhatja. Olyan elégedettnek tűnt, akár egy jóllakott kandúr. Bethany feltételezte, hogy ez így is volt. – Gyere ide! – mormolta Jace és maga mellé fektette, majd szorosan átölelte. Bethany a vállára hajtotta a fejét, Jace pedig birtoklón megmarkolta a fenekét. – Pár nap múlva karácsony – szólalt meg Jace, mire Bethany felkapta a fejét. A hirtelen témaváltás nagyon meglepte, de Jace visszahúzta a fejét a vállára. – Úgy veszem észre, jólesik neked, ha hozzám bújsz – folytatta Jace. – Úgy simulsz a csupasz bőrömhöz, mint egy tetoválás. Szeretem, ha csak te vagy rajtam, semmi más. Bethany elmosolyodott. – Ez tetszik az én kicsikémnek! – Igen, jólesik – suttogta Bethany. – Szóval, közeleg a karácsony. Gabe-éknél fogjuk tölteni, és beugranak majd Gabe szülei, de ott lesz Mia és Ash is. Szeretném, ha te választanád ki, mit veszel fel a ruhatáradból. Bethany lemerevedett a meghökkenéstől. Ez eltért a megállapodásuktól. Eddig minden döntést Jace hozott meg, még az olyan jelentékteleneket is, mint hogy mit vegyen fel, ha elmennek valahová. Napközben, a lakásban vagy bevásárláshoz azt viselt, amit csak akart. De mikor együtt mentek valahová, mindig Jace választotta ki a ruháit, és el kellett ismernie, hogy remek ízlése volt. – Azt akarom, hogy jól érezd magad, és hogy magabiztos légy – szólt Jace halkan. – És ha nincs olyan ruhád, amiben pontosan így érzed magad, akkor menj el vásárolni, és vegyél magadnak valamit. Ezen nem nyitok vitát. Van hitelkártyád, készpénzed. Épp itt az ideje, hogy használni kezdd.

– Köszönöm – suttogta Bethany. – Nem azt, hogy felajánlottad, hogy vegyek magamnak új ruhát. Biztos vagyok benne, hogy lesz miből választanom. Vannak olyan ruháim is, amiken még ott lóg az árcédula. Azt köszönöm, hogy számít neked, hogy ne érezzem magam kellemetlenül. Jace magához szorította. – Nem akarlak olyan helyzetbe hozni, amiben feszengsz. Válassz olyasmit, amiben jól érzed magad! Bethany felemelte a fejét, átölelte Jace nyakát és szájon csókolta, hosszan, forrón. – Olyan jó vagy hozzám, Jace – szólalt meg végül, mikor elszakadtak az ajkaik. – Mindennap hálát adok érted az égnek!

huszonnegyedik fejezet

Bethany alig fért a bőrébe az izgalomtól. Nagy gonddal készülődött, mert nem akart szégyent hozni Jace-re a családja előtt. A ruhatárában bőven akadt alkalmi ruha, amik közül válogathatott. Még olyan is, amin rajta volt az árcédula, ahogy Jace-nek is mondta. Végül egy flitteres ezüst koktélruha mellett döntött, ami elég elegáns volt az ünnepi alkalomra. Hosszas őrlődés után, nem kevés bűntudatot érezve, végül vásárolt egy pár hozzá illő ezüst körömcipőt is. Jace érezte az izgatottságát, és mindent megtett, hogy megnyugtassa. Miközben Bethany a fürdőszobában készülődött, a ruhájához illő ezüst csattal feltűzve a haját, a háta mögé lépett és egy mesés gyémánt nyakéket tett a nyakába. Bethany levegőért kapkodott, miközben összekapcsolta. – Jace, ez túl sok! – tiltakozott. Jace erre elmosolyodott és megpuszilta a nyakát a füle alatt, aztán hátulról átkarolta, a kezében egy kis dobozkával, melyben a nyakékhez illő fülbevalók voltak. – Akkor ez már tényleg mindennek a teteje számodra, bébi. Szokj csak hozzá! Nem vihetlek úgy oda a családomhoz karácsonyozni, hogy nem látják rajtad, hogy szörnyen elkényeztetlek. Nagyot esnék a szemükben. Szóval vedd fel ezeket. Szeretem látni, hogy az ékszereimet viseled. Nélkülük is gyönyörű vagy, de azt akarom, hogy olyan szépnek érezd magad, mint amilyennek én látlak. Nincs a földön olyan nő, aki ne szeretné a gyémántokat. Te sem lehetsz kivétel! Erre Bethany sem tudott mit felelni, Jace újra megcsókolta, aztán gyöngéden a popsijára csapott. – Öt perc múlva indulnunk kell, igyekezz! Bethany felsóhajtott, mikor Jace kiment a fürdőszobából, és a tükörképét nézte, miközben a dobozban matatott, hogy kivegye belőle a fülbevalókat. Boldogan mosolygott. A szeme csak úgy ragyogott. Jace mindig is tudta, hogyan lazítsa el. Nem mintha ne lett volna továbbra is kész idegroncs.

A karácsony olyan ünnep volt, amelyet sosem tartott számon. Kezdetben, mikor az első évüket töltötték az utcán Jackkel, Jack még mindent megpróbált, hogy ünnepi hangulatba hozza. Szerzett valahonnan egy kis bokrot, amit feldíszített egy közeli boltból szerzett kidobott csomagolópapírral, és felállította a kihalt park egyik sarkában. Jack a csomagolópapírból hajtogatott masnikat, kicsi csillagokat, és pár olyan díszt, ami nem igazán volt felismerhető, Bethany mégis nagyra értékelte az igyekezetét. Még karácsonyi vacsorát is szerzett, bár nem árulta el, honnan, ő pedig nem firtatta. Vajon hol volt ma Jack? Kint hideg volt és a hó fehér paplanként borította be a járdákat. Vajon volt hol meghúznia magát? Volt meleg szállása? Ennivalója? Bethanyt iszonyú bűntudat fogta el, miközben Jace betessékelte a kényelmes, fűtött kocsiba, hogy elvigye Gabe lakásába, ahol majd megvacsoráznak és a szeretteik körében megünneplik a karácsonyt. Fényesen jó dolga volt. Jace minden téren gondoskodott róla. Jack pedig odakint volt, először egyedül, mióta annyi éven át mindig együtt voltak. Hatodszor kapott a hajához, mióta elindultak, hogy megnézze, a helyén van-e még a frizurája. Jace átkarolta és megcsókolta a halántékát. – Lélegzetelállítóan nézel ki – dörmögte. – Ne idegeskedj! Szeretni fogod őket, és ők is odáig lesznek érted. Bethany elmosolyodott, vagy legalább is megpróbálta. Nem elég, hogy találkozni fog Jace húgával és a vőlegényével, aki ráadásul Jace egyik legjobb barátja és az üzlettársa, no meg Gabe szüleivel, de még Ash is ott lesz. Ez lesz az első alkalom, hogy találkoznak az édes hármasuk óta, és Bethany előre rettegett. Mégis mennyire lesz kínos bájcsevegnie azzal a férfival, aki Jaceszel együtt megdugta? De Jace sem rajonghatott nála jobban a helyzetért, ezt már korábban is a tudomására hozta. Nem is akart beszélni róla, így Bethany is inkább kerülte a témát, és próbált úgy tenni, mintha az egész meg se történt volna. Csakhogy ma este erre már nem lesz módja. Halálra rémült, mikor bevillant az agyába, hogy mi van, ha a többiek is tudják, hogy mindkettőjükkel lefeküdt? – Bébi! Jace lágy figyelmeztetése kiszakította a gondolataiból, és odafordult hozzá.

– Fölösleges halálra aggódnod magad. Jace megszorította a kezét, aztán a szájához emelte, hogy megcsókolja minden egyes ujját, hogy Bethany ne görbíthesse be őket olyan görcsösen. – Karácsony van! Szeretném, ha élveznéd az ünnepet. Elvégre ez az első közös karácsonyunk. – De rettegek – bukott ki Bethanyből. Jace pillantása ellágyult, és szorosabban magához ölelte. – Semmi okod rá, esküszöm. Ők a világon a legkedvesebb emberek. A családom. És sosem tennélek ki olyan helyzetnek, amiről azt feltételezem, hogy kellemetlen lehet számodra. – De Ash is ott lesz. Jace szeme haragosan megvillant, de azonnal nyugalmat erőltetett magára. Bethany azonban észrevette a reakcióját, és tudta, hogy ő sem örül annak, hogy találkozni fognak Ashsel. – Drágám, figyelj ide! Elkerülhetetlen, hogy találkozzatok. De mindketten nagyon fontosak vagytok nekem. Ami történt, megtörtént. Nem tudunk változtatni rajta, bármennyire is szeretnék. Tehát csakis azt tehetjük, hogy szembenézünk vele, aztán továbblépünk. Ash nem egy tuskó. Nem fog kínos helyzetbe hozni. Ő a legjobb barátom, és tudja, mit jelentesz nekem. Higgy nekem, mikor azt mondom, minden rendben lesz. Bethany lesütötte a szemét, – Sajnálom! Elrontom a karácsonyestédet, mielőtt még odaérnénk. Félek, és nem akarok csalódást okozni neked. Nem akarlak cserbenhagyni. Sem kínos helyzetbe hozni téged a szeretteid előtt. De csak arra tudok gondolni, hogy ha rám néznek, mindent tudni fognak. Azt, hogy nem vagyok elég jó neked. Hogy választhattál volna nálam jobbat is. És nem bírnám elviselni, ha így néznének rám, rád meg úgy, mintha elment volna az eszed. Jace felhördült. – Most már kezdesz felbosszantani! Ez mind baromság, Bethany, és istenre esküszöm, hogy ha addig élek is, kiverem a fejedből ezeket a szamárságokat. Bethany erősen becsukta a szemét, nehogy valami butaságot csináljon, például elsírja magát. Még tönkretenné a nagy műgonddal elkészített sminkjét. Azt is Jace segített megvenni neki, mert fogalma sem volt, mire van szüksége, és hogyan használja. Egy roppant türelmes sminkes átvette vele az összes lépést, megmutatta neki, mit, hogyan, és

milyen sorrendben használjon. Hatalmas táskányi szépítkezőszerrel ment haza, amiknek a feléről fogalma sem volt, mire használja. – Bébi, nézz rám! Ez nem kérés volt, hanem parancs, és Bethany azonnal engedelmeskedett. Bár Jace még mindig visszafogta magát, és csak lassan vezette be őt a világába, a kapcsolatuk jövőjéről folytatott beszélgetésük óta egyre magabiztosabban mutatta ki az erőfölényét. Fokozatosan egyre erélyesebb lett, nem csak az ágyban, a hétköznapokban is. Eleinte Bethany még nem tudta, hogy zavarja-e majd Jace fennhatósága, aztán rájött, hogy valójában élvezi. Szinte kivirult ebben a szigorúan megrendszabályozott életben. Amint Jace kinyilvánította a dominanciáját, Bethany egy része megkönnyebbülten felsóhajtott. Felszabadító volt átengedni a felelősséget valakinek, aki törődött vele, gondoskodott róla, és még a széltől is óvta. Olyan biztonságban érezte magát, mint még soha. Védve volt. – Rosszul ítéled meg Gabe-et, Miát és Asht, ha azt hiszed, így gondolkodnak rólad. Nincsenek előítéleteik, és nem sznobok. Nem fogja őket érdekelni a múltad, sem az, hogy honnan jöttél. Csakis az számít nekik, hogy boldoggá tudsz tenni engem, mert fontos vagyok nekik. És mivel fontos vagyok nekik, szeretni fognak téged is. Csak azt kérem tőled, hogy adj nekik egy esélyt – magyarázta Jace. Bethany elszégyellte magát, mert Jace-nek igaza volt. Nem is adott esélyt neldk. Máris ítélkezett fölöttük. Pontosan azt tette, amitől ő maga a legjobban félt. – Fordított sznob vagyok – mondta halkan. – Igazad van, igazságtalan voltam velük. Jace újra magához szorította, és megpuszilta a halántékát. – Érhető, hogy ideges vagy. Nem hibáztatlak ezért. Csak azt mondom, hogy minden rendben lesz. Hiszel nekem? Bethany bólintott, mire Jace fellélegzett. Pár perccel később megérkeztek, és Jace kisegítette a kocsiból. Átkarolta, és óvatosan bekísérte a bejáratig, nehogy véletlenül megcsússzon. Bethany most már jóleső izgalmat érzett, miközben felmentek a lifttel. Mikor kinyílt az ajtó, mennyei illatok ejtették rabul az érzékeit. A készülő vacsora aromájával gyertyák illata keveredett. Borsmenta és fenyő?

A lakás gyertyafényben ragyogott, és a nappali sarkában több száz égővel feldíszített, hatalmas karácsonyfa állt. Minden karácsonyi díszben pompázott, és a kandallóban meghitten duruzsolt a tűz. – Jace! Egy picike, sötétbarna hajú nő sietett feléjük, és azonnal Jace nyakába ugrott. Jace megölelte és rámosolygott. Miután elengedték egymást, a nő kedvesen mosolyogva fordult Bethanyhoz. – Biztosan te vagy Bethany! Mia vagyok, Jace húga. Már sokat hallottam rólad. Úgy örülök, hogy itt vagy! Bethany félénken kinyújtotta a kezét, de Mia épp olyan viharosan megölelte, mint Jace-t. Bethany zavartan ölelte vissza. – Én köszönöm, hogy meghívtatok – mondta halkan Bethany. – Na végre, hogy itt vagytok! – ujjongott Gabe. Bethany látta, hogy egy magas, jóképű férfi közeledik feléjük, aztán megáll Mia mellett és a derekára teszi a kezét. Emlékezett rá a partiról. Valójában mindkettőjükre emlékezett. Ábrándosan nézte, ahogy táncoltak, és fülig szerelmesnek tűntek. De nem akarta szóba hozni, hogy felszolgált a partin, ezért szélesen elmosolyodott, és úgy tett, mintha most látná őket először. Gabe hátba veregette Jace-t, aztán Bethanyhez fordult. – Szia Bethany, Gabe vagyok, Jace barátja és üzlettársa. Nemsokára a sógora is, ha a menyasszonyom végre véget vet a szenvedéseimnek, és kitűzi az esküvő napját. – Szia, Gabe – Bethany csak ennyit tudott kinyögni. Jace ekkor biztatóan, támaszt adva átkarolta, és Bethany ebben a percben nagyon hálás volt neki ezért. – Gyertek a konyhába! – közölte Mia. – Mindenki ott van, borozgatunk, és csipegetünk a sajtos és a gyümölcsös tálcáról. Mia a másik oldalról belekarolt Bethanybe, így a testvérek maguk közé fogták, és a konyha felé vezették. Bethany gyomra összerándult, mikor összefutottak az ajtóban Ashsel. Csaknem összeütköztek, és Bethany gyorsan oldalra lépett, hogy kikerülje. – Szevasz, haver! – köszönt Jace-nek Ash. – Örülök, hogy mindketten itt vagytok. Ezután Ash feléje hajolt, és egy puszit nyomott az arcára. – Szia, Bethany. Gyönyörűen nézel ki!

Bethany érezte, hogy fülig pirul. Hiába is próbálta leplezni, iszonyúan zavarban volt, ha csak Ashre nézett. Ash lazán viselkedett, akárcsak Jace. Ő volt az egyetlen, aki úgy viselkedett, akár egy idióta. – Köszönöm – feleire, mosolyt erőltetve az arcára. Ash kedvesen rámosolygott, és megfogta a kezét, hogy megszorítsa. Közel hajolt Bethanyhez, mintha a másik arcára is puszit akarna adni. – Minden rendben lesz, Bethany. Ne izgulj! – súgta neki úgy, hogy csak ő hallhatta. Ettől az egyszerű gesztustól Bethany ellazult, és végre először tudott rendesen levegőt venni, mióta csak eljöttek Jace lakásából. Ezúttal a mosolya őszinte volt, és hálásan megszorította Ash kezét. Jace is hálásan pillantott Ashre, és a feszültség, amit Bethany valószínűleg csak beképzelt magának, egyszerre elillant. Jace átkarolta Ash vállát, és játékosan birkózni kezdtek. – Ti semmit sem változtok – dorgálta meg őket az idősebb nő, aki épp feléjük közelített, de a pillantása lágy volt, mikor Jace-re és Ashre nézett. – Még mindig úgy viselkedtek, mint kamaszkorotokban! Jace mosolyogva ölelte át az asszonyt. – Üdv, Mrs. H.! – mondta, majd homlokon csókolta, aztán Bethanyhez fordult. – Bethany, szeretném neked bemutatni Gabe édesanyját. Mrs. H. ő Bethany Willis. Az újabb ölelés közben Bethany úgy érezte, a tartózkodása lassan elolvad Jace családjának lehengerlő kedvességétől. – Örülök, hogy megismerhetem, drágám! – mondta Mrs. H. – Ó, és itt van Mr. H. is! – szólt Jace. Egy idős férfi lépett elő Mrs. Hamilton háta mögül. – Örvendek, ifjú hölgy! Jace nagyon szerencsés fickó! – mondta mély, dörmögő hangon. Bethany elpirult, és nyújtotta felé a kezét, de Mr. Hamilton nem is törődött vele, rögtön megölelte. Még sosem találkozott ennyi közvetlen, ölelkezős emberrel, ami fura volt, mégis valahogy… kedves. – Végül is te főztél, Mia? Vagy csaltál, és rendeltél vacsorát? – cukkolta a húgát Jace. Mia durcásan nézett rá. – Gabe anyukájával együtt főztünk. Majd meglátod, milyen finom! – Az illata csodás! – szólt közbe Bethany. – Köszönöm! Tényleg jó lesz, ígérem! Mia megfordult és hessegetni kezdett a kezével. – Jól van, fiúk, mindenki ki a konyhából! Útban vagytok! Menjetek a nappaliba, és csináljatok valamit, amit a fiúk szoktak. Még fél óra, és ehetünk –

mondta, majd Bethanyre pillantott. – Van kedved itt maradni velünk a konyhában? Kimehetsz Jace-szel is, de hidd el, nem harapunk. Bethany észrevette magán, hogy mosolyog Mia őszinte kedvességén. – Maradok – felelte. Zavarba jött, mikor Jace lehajolt, hogy megcsókolja. – Nem megyek messzire – suttogta. Bethany belepirult, hogy mindenki látta őket csókolózni. Hogy is ne vették volna észre? Mia cinkosan összenézett Mrs. Hamiltonnal, és mindketten elégedetten mosolyogtak. Aztán a férfiak kimentek a konyhából, és magukra hagyták őket. – Rendben, ülj le, Bethany! – utasította Mia. – Maga is, Mrs. Hamilton! Nem tart sokáig, csak a szószt kell még megcsinálnom, a többi készen is van. – Biztosan nincs szükséged segítségre? – kérdezte félénken Bethany. Mia a fejét rázta. – Ülj csak le! Ez most a lányok ideje. És ha már szóba került, ezt már mondtam Jace-nek, de ahogy ismerem, biztosan nem adta át az üzenetet. El kell jönnöd velem és a barátnőimmel bulizni. Imádni fogod őket! Mindannyian nagyon jópofák. Időről időre elmegyünk szórakozni egy kicsit, utána pedig Gabe hazavisz. Egyszer követtem csak el azt a hibát, hogy taxival mentem. Mondjuk, hogy Gabe nem dicsért meg érte. Bethany szeme elkerekedett a meghívástól, és attól, hogy Gabe haragudott Miára. Mia felnevetett. – Rendezett egy kis jelenetet, aztán lehiggadt. A békesség kedvéért most már hagyom, hogy kocsival hazavigyen. Így ő is nyugodtabb, szóval minden rendben. – Nem iszom, de boldogan elmennék – mondta Bethany. Mia együtt érzően pillantott rá, aztán megfogta és megszorította a kezét. – Mi ketten majd vizet iszunk. Nem bírom valami jól az alkoholt, amit a legutóbbi másnaposságom is bizonyított. Volt valami Mia tekintetében, ami aggasztotta Bethanyt. Mintha pontosan tudta volna… Hát persze. Jace biztosan elmondta neki. Bethany fülig vörösödött, és elszégyellte magát. Lesütötte a szemét, és önkéntelenül behúzta a nyakát, védekező testtartásra váltva. – Bethany? – kérdezte lágyan Mia. – Sajnálom, valami rosszat mondtam?

Bethany felnézett rá. – A tekinteted mindent elárult. Jace mesélt neked rólam – felelte kertelés nélkül. Olyan vakmerő volt, hogy még magát is meglepte. Ez nem volt jellemző rá. Mindenáron kerülte a konfliktusokat, és főleg sosem kezdeményezett ilyet. Ekkor vette észre, hogy Mrs. Hamilton csendben kiment a konyhából. Mia megkerülte az étkezőpultot és leült mellé egy székre. – Igen, mesélt – mondta nyugodt hangon Mia. – Nem hiszem, hogy amúgy elmondta volna, de mikor javasoltam neki, hogy gyere velünk bulizni, figyelmeztetett. Nyilvánvalóan nagyon félt téged, és tudja, milyenek vagyunk a lányokkal, ha szórakozni megyünk, és nem akarta, hogy bármit is rád erőltessünk. De Bethany, tudnod kell, hogy én ezért nem gondolok rosszat rólad. Semmi másra nem gondolok, csak hogy a bátyám végre talált egy olyan nőt, aki fontos számára, és ennek szívből örülök. Boldoggá teszed őt, úgyhogy kedvelni foglak, akármi is történt a múltadban. Bethany nagyot nyelt, de a gombóc még ezután is szorította a torkát. – Remélem, hogy boldoggá tudom tenni – suttogta. – Nincs semmim, amit adhatnék neki. Mia elmosolyodott. – És szerinted én mit adhatnék egy olyan férfinak, mint Gabe? Nincs meg mindene, amit csak akar, vagy amire vágyik? De úgy tűnik, csak engem akar, és ez nekem elég is. Azt hiszem, Jace is hasonlóan érez irántad. Bethany visszamosolygok rá. Nem lehetett nem szeretni Miát. Egyenes volt és nyíltszívű, szemernyi hamisság nélkül. – Jó, akkor most nekilátok a szósznak – mondta Mia, és lecsúszott a bárszékről. – A férfiak hamarosan türelmetlenkedni kezdenek. Húsz perccel később már mindenki a terített vacsoraasztal mellett ült. A közepén gyönyörű asztali dísz állt, tűzpiros mikulásvirágokkal, a két oldalán elegáns gyertyatartókkal, lágy, meghitt fénnyel világítva be a szobát. Gabe és az apja a két asztalfőn ültek, Mrs. Hamilton a férje, Mia pedig Gabe bal oldalán. Bethany Miával átellenesen ült, mellette Ash, és szemben vele Jace. A vacsora mennyei volt, de Bethany teljesen elveszettnek érezte magát a társalgásban. Miután hajléktalanként és nincstelenként töltötte az eddigi életét, nem csoda, hogy nem akadt közös témája ezekkel az emberekkel. Fogalma sem volt az aktuális társasági eseményekről, nem

tudott hozzászólni sem a sporthoz, sem a pénzügyekhez, és a legkevésbé sem az üzleti életről folyó beszélgetéshez. Minél tovább beszélgettek, annál kirívóbbnak érezte magát a társaságból. Egy idő után a többieknek is feltűnt kitartó hallgatása, és aggódó pillantásokat vetettek feléje, mire Bethany széles mosolyt erőltetett magára, némán bólogatott és úgy tett, mintha az evés teljesen lekötné. Valójában így is volt. Noha már egy ideje együtt volt Jace-szel, nem tudta levetkőzni azt a szokását, hogy ne hagyjon meg ételt. Még mindig abban a tudatban élt, hogy nem tudja, mikor eszik jót legközelebb, ezért minden egyes falatot kiélvezett. Jace mintha végre megérezte volna a zavarát, és az asztal alatt megsimogatta a combját és finoman megszorította a térdét. Aztán odahajolt hozzá, miközben elvett egy zsömlét, és odasúgta neki: – Lazíts, bébi! Bethany majdnem elsüllyedt szégyenében, mikor észrevette, hogy Gabe meghallotta, amit Jace mondott. Gabe megértően pillantott rá. Bethany azt kívánta, bár nyelné el a föld, vagy legalább csak visszamehetne a lakásába. Az idegei pattanásig feszültek. Túl sok volt az ember, túl sok a beszéd. Nem volt hozzászokva a bájcsevegéshez. Nem mintha Jace családja szörnyű lett volna vagy ne találta volna őket szimpatikusnak. Mégis teljesen kívülállónak érezte magát, hiába próbálta Jace többször is meggyőzni arról, hogy ide tartozik. Csakis saját magát okolhatta ezért. Sem Jace, sem a családja, senki nem éreztette ezt vele. Mindez csakis a saját bizonytalanságából fakadt. – Csodaszép a karácsonyfátok! – szólt halkan Miának. Mia arca felragyogott. – Szerintem is mesés! Imádom a karácsonyfákat! Jace minden évben elvitt a Rockefeller Centerhez, hogy megnézzük a gyertyagyújtást. Minden télen csak ezt az alkalmat vártam. És Gabe is itt kérte meg a kezem – tette hozzá Mia boldogan. Bethany szíve összeszorult, mikor látta, milyen gyöngéden figyeli őt eközben Gabe. Valósággal elolvadt tőle. – Én is imádom a karácsonyfákat – felelte ábrándosan Bethany. – Nekem sosem volt. Úgy értem, igazi. Egy igazi otthonban. Amint a meggondolatlan szavak elhagyták az ajkait, Bethany úgy érezte, menten a föld alá süllyed. Sóbálvánnyá dermedt. Nem akarta elhinni, hogy ezt mondta. Fel se mert nézni a többiekre, nehogy meglássa a sajnálkozást és a döbbenetet az arcukon.

Mielőtt még jobban porig alázta volna magát, felpattant a helyéről. Jace utánanyúlt, de nem érte el, és Bethany kiviharzott a konyha irányába. – Jesszusom – motyogta Ash. – Sosem volt karácsonyfája? Jace egy helyben tipródott, nem tudta eldönteni, hogy Bethany után rohanjon-e, vagy inkább hagyjon neki egy kis időt, hogy összeszedhesse magát. Ashre nézett, aztán Gabe és Mia döbbent arcára, majd Mrs. Hamiltonra, aki együtt érzően pillantott rá. – Kínszenvedés volt számára – szólt halkan Jace. – Az egész nap! A fenébe is, nem kellett volna erőltetnem, hogy eljöjjön. – Valami rosszat mondtunk? – kérdezte aggódón Mia. – Nem, kicsim, te mindent jól csináltál. Hidd el, értékelem az igyekezetedet. Egyszerűen ez nehéz Bethanynek. Nincs hozzászokva semmihez, ami nekünk természetes. Nem szokott társaságban mozogni, a legkevésbé sem olyan emberek közt, akik törődnek vele. Kész idegroncs volt amiatt, hogy találkozik veletek. Nem akart szégyent hozni rám – Jace keserűen felnevetett. – Azt hiszi, nem elég jó nekem. – A francba! – dörmögte Gabe. – Remélem, minél hamarabb sikerül megoldanod ezt a dolgot. – Azt hiszem, jobb, ha megyünk – mondta Jace, és bocsánatkérően nézett a többiekre. Mia bólintott, Gabe pedig felállt, és Jace vállára tette a kezét. – Szólj, ha szükséged lenne bármire. – Rendben. Köszönöm a finom vacsorát, Mia! Nagyon kitettél magadért. – Add át üdvözletem Bethanynek! – szólt Mia lágyan. Jace rámosolygott. – Így lesz.

huszonötödik fejezet

Jace az oldalához szorította Bethanyt, mikor kiléptek a hidegbe, hogy a kocsihoz menjenek. Bethany azóta nem nézett a szemébe, mióta szólt neki, hogy indulnak. Mia, Gabe és még Ash is – ő különösen – kedves volt vele, megölelték és megpuszilták búcsúzóul, mintha semmi se történt volna. Bethany ettől még iszonyatosan érezte magát, ez látszott merev testtartásán és rémült pillantásán. Jace a kocsihoz sietett vele, és magához ölelte, miután beültek. Már korábban megmondta a sofőrnek, hová vigye őket, mikor felhívta, hogy indulni szeretnének, Bethany észre sem vette, hogy egyikük lakása sem esett útba. Azt hitte, Jace majd hazaviszi, és talán vele marad éjszakára. Csakhogy Jace-nek esze ágában sem volt nem a saját lakásában tölteni a karácsony estét. Így is egyre türelmetlenebbé tette őt a kettejük közti távolság. Azt akarta, hogy Bethany vele éljen. Hogy ott legyen az ágyában minden egyes éjszaka. Noha nem töltöttek külön egyetlen éjszakát sem, mióta Bethany beköltözött Mia régi lakásába, a legtöbbször ott aludtak. Jace az eszével tudta, hogy nem szabad siettetnie a dolgokat, mert az végzetes következményekkel járhat. A szíve ellenben csakis Bethanyt akarta. A karjaiba, az ágyába, az életébe. Akárhogy is, de el kellett ezt érnie. Mikor megálltak a Saks Fifth Avenue áruház előtt, Bethany végül ráeszmélt, hogy nem a lakásához mentek. Felemelte a fejét, és csodálkozva nézett szét. – Hol vagyunk? Jace betapasztotta a száját egy csókkal, aztán kinyitotta a kocsi ajtaját, és gyöngéden magával húzta. – Jace, mit csinálunk… Bethany szava elállt, mikor megpillantotta a korcsolyapálya fölé magasodó, hatalmas karácsonyfát. A szeme rögtön megtelt könnyel, a szíve összeszorult.

– Ó, Jace… – sóhajtott fel, aztán elhallgatott. A tekintete ragyogott a boldogságtól. Némán nézte a fát, miközben minden lélegzetvételével kis felhőket pöfögött a hideg éjszakába. – Egyszer már jártam itt – suttogta. – Az volt az első karácsonyom a városban. Vagyis Jacknek és nekem. Negyvensaroknyit gyalogoltunk az esőben, mert szerettem volna ezt látni. Jace nehezen vette a levegőt a Bethany hangjában megbújó fájdalmat hallva. Ökölbe szorította a kezét. – Ez mikor történt, Bethany? Bethany még csak huszonhárom volt. Olyan fiatal, mégis jóval idősebbnek nézett ki. Megkeményítette az idő. Kiábrándultsága nem illett zsenge korához. Jace nem is volt biztos benne, hogy tudni akarja, pontosan mióta élt az utcán. – Négy éve – suttogta Bethany. Jace lenyelt egy káromkodást. Négy kibaszott éve élt New York utcáin. Akkor még csak tizenkilenc volt. Abban a korban a legtöbb lány azt várja, hogy kezdődjön el végre az élete. Érettségi után, az egyetem elején… Buliznak, felfedezik a világot… Jace még elszántabb volt, mint eddig, hogy megvédje Bethanyt minden rossztól az életben. Soha senkinek nem hagyná, hogy egy ujjal is hozzáérjen. Csalás jó dolgokkal akarta elhalmozni, és örömteli élményeket szerezni neki. Meg akart adni neki mindent. – Menjünk közelebb! – szólt Bethany az izgatottságtól remegő hangon. Kézen fogta, és magával húzta Jace-t, aki elmosolyodott a lelkesedésén. Bethany szeme derűsen csillogott, az arca fényesebben ragyogott, mint egy karácsonyfa. Olyan gyönyörű volt, mikor mosolygott, hogy Jace-nek összeszorult a szíve. Valahányszor csak megtette, Jace rádöbbent, milyen ritkán csinálja. Ezen is változtatni akart. Azt akarta, hogy minden egyes nap legyen oka mosolyogni. Bethany átvágott a fa körül álldogáló kisebb tömegen, és megállt egy helyen, ahol kicsit tágasabb helyük volt. Csendben nézte a fát, és elengedte Jace-t, hogy összedörzsölje a kezeit. A fenébe is, gondolnia kellett volna arra, hogy legyen náluk kesztyű! Bethany keze fázott, ráadásul egyáltalán nem volt a kinti hidegnek megfelelően öltözve. Ugyan volt rajta kabát, de a vékonyabbik a kettő

közül, amiket vett neki. De hát eleve úgy készültek, hogy háztól házig mennek majd a kocsival. Bethany ellenben észre sem vette a hideget. A korcsolyázókat figyelte, az arcán lágy mosollyal. Hirtelen felnézett Jace-re, és örömében felkiáltott. – Jace, megint havazik! Kitárta a kezét, és a tenyerével elkapott pár hópelyhet. Amint elolvadtak, rögtön újakat fogott. Nevetve forgott körbe-körbe, élvezve, hogy a hópihék az arcára és a hajára hullanak. Jace-t megbabonázta a látvány. Olyan angyalian szép volt, hogy elállt a szava. – Tudod, hogy életemben először örülök a hónak? – mondta vidáman Bethany. – Régen tudtam, hogy ha havazik, csak fázni fogok és átázik a ruhám. De most? Végre élvezhetem a hóesés szépségét, mert tudom, hogy utána is melegben és száraz ruhában leszek. A szavai Jace szívébe hasítottak. Fizikai fájdalmat okozott neki, hogy Bethanynek ilyen kiszolgáltatott, magányos életet kellett élnie. Azt se tudta, hogyan maradhatott életben. De ha túl sokat töpreng azon, mi történhetett volna vele, még beleőrül. Próbált csakis arra gondolni, hogy a múltját már lezárták. Most már vele volt, és esze ágában sem volt elengedni őt. Sosem kell már visszatérnie ahhoz az élethez. De ez nem volt ilyen egyszerű, mivel az az élet formálta Bethanyt azzá, aki most volt. A lelke mélyéig tele volt nyílt, fájdalmas sebekkel és mély bizonytalansággal, amit csak az idő enyhíthetett. Szorosan magához ölelte, hogy érezze a testét, és megvigasztalja, pedig inkább neki volt szüksége megnyugtatásra. Bethany nála sokkal jobban el tudta fogadni a múltját. – Köszönöm neked ezt – suttogta Bethany. – Sosem felejtem el a mai estét. A fa csodálatos. És az még inkább, hogy olyasvalakivel látom, aki törődik velem… Hogy törődik? Egy frászt törődött. Szerette Bethanyt. Minden egyes sejtjével. Ez őrület volt, kész elmebaj! Ilyesmi nem történt a való életben. Az ember nem lesz azon nyomban szerelmes egy nőbe, mikor még alig egy hete ismeri. Mégis így volt. Megtörtént. Magasságos ég! – Jace? – kérdezte aggódón Bethany. – Van valami baj? Jace megsimogatta az orcáját, és lehajolt, hogy megcsókolja. – Nincs semmi baj, bébi. Nem is lehetne jobb ennél.

Bethany rámosolygott, a szemében tükröződtek a karácsonyfa meleg fényei. Aztán lábujjhegyre állt és megcsókolta Jace-t. Ritkán tett ilyen felszabadult gesztust. Nem mintha nem akarta volna, csak nagyon félénk volt. Folyton attól félt, hogy valami rosszat tesz, és rosszkor. Jace pontosan ezeket a pillanatokat imádta a legjobban, mikor megfeledkezett az aggódásról és elengedte magát. Az ajkai forrón, édesen tapadtak az övére. Jace átkarolta és felemelte, hogy egy magasságban legyen a szájuk, és Bethany önfeledten kacagott, miközben a lábait lóbálta a levegőben. A karjait Jace nyaka köré fonta, és újra megcsókolta. – Ez életem legszebb karácsonya! Jace elmosolyodott. – Ennek örülök. Bethany arca hirtelen elkomorodott és a szemébe szomorúság költözött. – Sajnálom, hogy elrontottam az estét a húgodnál. – Nem rontottál el semmit, bébi – felelte gyöngéden Jace. – Túl sokat kértem tőled. Előbb külön-külön be kellett volna mutatnom őket neked, nem bedobni téged a mély vízbe karácsonyeste. Nem gondoltam át. Túlságosan szerettem volna, hogy végre találkozz velük és megismerd őket. Bethany Jace homlokának nyomta a homlokát és felsóhajtott. – Dolgozom rajta, Jace. Esküszöm. Próbálok nem túl sokat agyalni, és hülyén viselkedni. Szeretném, ha büszke lehetnél rám. Jace felmordult. – Büszke vagyok, a szentségit! Nincs egyetlen olyan dolog sem benned, amiért szégyenkeznem kellene. – Jól van, akkor szeretném, ha én büszke lehetnék magamra. Jace erre magához szorította, aztán szép lassan letette a földre. – Egy nap te is úgy fogod látni magad, ahogy én látlak, bébi. Ha ez lesz az utolsó cselekedetem is az életben, de elérem. Bethany hátrahajtotta a fejét, és kinyújtotta a nyelvét, hogy elkapjon egy hópelyhet. Felnevetett, mikor a hópihe elolvadt rajta. Jace ebben a pillanatban másra sem tudott gondolni, csak hogy a farka legyen ott a hópihe helyén. Hogy érezze, ahogy végigsiklik Bethany nedves nyelvén, aztán beleélvezzen a szájába. A hideg és a havazás ellenére is elöntötte a forróság és leverte a víz. – Indulunk – közölte türelmetlenül. – Rendben – suttogta Bethany. – Hozzám. – Rendben.

– Eszméletlenre foglak kefélni, Bethany. – R-endben. Bár Bethany utolsó válasza bizonytalan volt, a szeme elárulta az igazságot. Izgalomba jött, Jace-nek pedig ez épp elég biztatás volt. Megragadta Bethany kezét és a kocsi felé húzta. Nem lesz egyszerű kibírni, hogy ne bassza meg már a hátsó ülésen. Ma éjjel úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem mintha az egész hét ne róla szólt volna. Ő diktálta a tempót, ő szabta meg, mikor és hol szeretkezzenek, mégis visszafogta magát. Még azután is, hogy Bethany kimutatta, hogy bármit kész lenne kipróbálni vele. Mégis kivárt, mert halálosan félt attól, hogy elcseszi. De ebből elég! Talán ha még határozottabb, Bethany kevésbé lesz bizonytalan. Hiszen mindennél nagyobb szüksége volt a stabilitásra és a biztonságra. Rendre volt szüksége. Megszokásra. Minden olyan dologra, amiben eddig nem volt része. Szeretetre. Az ő szeretetére. Beszálltak a kocsiba, és a hazaút alatt végig feszült csendben ültek. A kettőjük közt vibráló szexuális vonzalom tapintható volt, szinte buraként ereszkedett rájuk. Bethany szeme csillogott az utcalámpák fényében, a haja össze volt borzolva, az ajkai duzzadtak a csókjaitól. Épp olyan volt, ahogy a legjobban szerette. A fenébe is, most nem bámulhatja a száját. A farka már így is majdnem szétrepesztette a nadrágját. El kellett terelnie a figyelmét, mert másra sem tudott gondolni, mint arra, ahogy Bethany bekapja a farkát. Bethany feszülten megnyalta a felső ajkát, mire Jace hangosan felnyögött. Bethany összerezzent, de Jace iparkodott gyorsan megnyugtatni őt. – Jesszusom, bébi, ha tudnád, épp miket fantáziáltam a szádról… És te épp akkor megnyalod az ajkad… Már nem bírom tovább. Bethany szeme kacéran felcsillant. – Mennyi időnk van? Jace hunyorgott. – Mennyi időre van szükséged? Bethany becsúsztatta a kezét Jace combjai közé. – Azt hiszem, ez csak rajtad múlik. Jace kapkodva kereste a sofőrfülke rádiójának nyomógombját. – Menjen a hosszabb úton – utasította a sofőrt. – Igen, uram.

Bethany máris benyúlt a nadrágjába, a bokszeralsója alá. Jace felszisszent, mikor megmarkolta kemény farkát. Bethany közelebb hajolt, a szájuk majdnem összeért. – Kapok engedélyt arra, hogy leszophassam a farkad? Jace ettől csaknem azon nyomban elélvezett. Érezte Bethany forró leheletét a száján, és minden erejét össze kellett szednie, nehogy hanyatt döntse az ülésen, és addig kefélje, míg mindketten el nem ájulnak. – De még mennyire, hogy igen! – Segíts egy kicsit – mondta Bethany a sliccével matatva. – Boldogan szót fogadok! Jace lehúzta a sliccét, aztán lerángatta magáról a nadrágját. Letolta egészen a combjáig, hogy szabaddá tegye lüktetve ágaskodó farkát. – Mondd, hogyan csináljam? – suttogta Bethany. Mikor találkozott a tekintetük, Jace tanácstalanságot látott a szemében és a szíve ellágyult. Bethany igyekezett, de félt és bizonytalan volt. Vágyott az irányítására. Szüksége volt rá. Épp úgy, ahogy neki is őrá. Belemarkolt Bethany hajába, és lenyomta a fejét, míg a szája a makkjának nem ütközött. – Vedd be mélyre! Bethany izgatóan végignyalta a makkján lévő nyílást, amelyből már szivárgott az előváladék, majd a nyelve hegyével körözni kezdett a makk körül. Jace kéjesen felnyögött, Bethany tarkójára tette a kezét, és bátorítóan simogatni, masszírozni kezdte. Bethany fokozatosan, centinként haladva vette a szájába a farkát. Jace érezte, ahogy szép lassan végigsiklanak rajta és körbeölelik forró, nedves ajkai. Csaknem elviselhetetlen gyönyörűség volt. Kibaszottul pazar. – Ha szólok, hogy állj, akkor azonnal állj meg, rendben? Bethany felnézett, bólintott, és hagyta, hogy Jace farka kicsússzon a szájából. – Őrjítőén finom vagy, bébi. De ha most elmegyek, lőttek az esti terveimnek. Kényeztess a száddal, míg haza nem érünk. Aztán beviszlek az ágyamba, kikötözlek, leszorítalak, és addig keféllek, míg a nevemet nem kiabálod. Bethany megborzongott. A pupillái kitágultak és zihálva vette a levegőt. A pulzusa felgyorsult, a csuklója lüktetett Jace kezében. Jace

elmosolyodott a reakcióján. Tényleg itt volt az ideje, hogy véget vessen a finomkodásnak. Bethany készen állt. Ő is, de még mennyire. Csak még egy lehetőséget kellett adnia neki, hogy nemet mondhasson, ha úgy érzi, még nem készült fel. Soha nem állt szándékában ráerőltetni semmit. – Ha nem vagy készen erre, akkor most mondd meg nekem, bébi. Pontosan kell értened, hogy mi fog ma éjjel történni. Eddig visszafogtam magam, mert nem akartalak lerohanni, sem megijeszteni. De ma éjszaka teljesen új fejezet kezdődik. El fogom náspángolni a csinos kis fenekedet. Meg foglak jelölni. Birtokba veszlek. Úgy foglak megbaszni, ahogy még soha életedben nem basztak meg. Érted? El tudod ezt fogadni? Ma éjjel belépsz az én világomba. Bethany lassan bólintott, a szemét tágra nyitotta. – Biztosnak kell lenned ebben, Bethany. Teljesen bizonyosnak. De bármikor, amikor nem akarod tovább csinálni, csak szólj nekem. Ennyi az egész. Ha azt mondod, nem, akkor leállók. Azonnal. – Rendben – suttogta Bethany. – Nem félsz? Bethany a fejét rázta. – Ezt akarod? Bethany bólintott. – Bébi, beszélj hozzám, kezdek aggódni. Bethany elmosolyodott, amitől Jace óriási megkönnyebbülést érzett. Bethany nem félt. Tényleg ezt akarta. – Akarlak, Jace. A valódi énedet. Nem akarom, hogy visszafogd magad. Felizgat, amit velem akarsz csinálni. Csak remélem, hogy nem okozok neked csalódást. Jace felmordult. – Jesszusom, bébi, abba kell hagynod ezt a baromságot. Nem fogsz nekem csalódást okozni. Ahogy ilyen édesen odaadod magad nekem, hogy bízol bennem, és hagyod, hogy bármit csináljak veled, az egy valóra vált álom! Dehogy fogsz csalódást okozni! Ez lehetetlen. Bethany előredőlt, hogy megcsókolja, és közben újra megmarkolta a farkát. – És most mennyi időnk van még? – suttogta Jace szájának.

huszonhatodik fejezet

Bethany a szőnyegen térdelt Jace hálószobájában. A teste megfeszült az izgatottságtól. Jace úgy járta körbe, álcár egy ragadozó a zsákmányát. Bethany élvezte, ahogy feni rá a fogát. Tetőtől talpig bizsergett attól, amit Jace mondott arról, mit fog vele csinálni ma éjjel. Igazat mondott Jace-nek, mikor elmesélte neki, hogy szinte mindent kipróbált, mikor a szexben keresett menedéket. Perverz vagy sima szex, bármiben benne volt. Csakhogy óriási különbség, hogy még egyiket se csinálta olyasvalakivel, akinek igazán számított, és akinek fontos lett volna az ő élvezete és kielégülése. Alig várta, hogy mindezt megtapasztalhassa Jace-szel. Szerette a dominanciáját, az erejét, a hatalmát. Szerette, ha erős kézzel irányította. De tudta, hogy Jace eddig türtőztette magát, és kesztyűs kézzel bánt vele. Ennek most végre vége, legalább is Bethany remélte, hogy így lesz. Az adrenalin dübörgött a vénáiban. Még sosem volt ilyen felfokozott izgalmi állapotban. Egyetlen drog vagy tabletta sem volt rá akárcsak hasonló hatással. Bárcsak eltehetne belőle későbbre is… Összerezzent, mikor megérezte egy bőrpálca hegyét a vállán. Jace lassan végighúzta a kulcscsontján, majd le a mellei közé. Bethany nem is látta, mikor vette elő a pálcát. Túlságosan lefoglalta az izgatottsága. Jace még mindig fel volt öltözve, ő viszont teljesen meztelen volt. Jace felgyűrte az inge ujját, mire Bethany öle Összerándult. Jace úgy nézett ki, mint aki épp munkához készül látni. Rajta. Bethany megnyalta a száját, elfogta az idegesség, az ijedség, de nagyon be volt indulva. Jace a pálcával körözött előbb az egyik, majd a másik bimbóudvarán. A bimbók megkeményedtek és kihegyesedtek, mikor a bőr hozzájuk ért. Aztán végighúzta a pálcát a hasán, és lassan haladt egyre lejjebb, a köldökén, majd az ölén át a combjai közé. Jace finoman megdörzsölte a csiklóját, aztán betolta a pálcát egészen a hüvelybemenetéig, és megint visszahúzta a csiklójáig. Bethany légzése felgyorsult, behunyta a szemét és hátrafeszítette a gerincét, mert már képtelen volt uralkodni magán. A pálca olyan

finoman cirógatta, akár egy madártoll. Nem is gondolta volna, hogy ilyen gyönyört is lehet vele okozni. Persze fájdalmat is. Ez az ellentét teljesen lenyűgözte. Meg akarta tapasztalni a másik végletet is. Azt, ahogy a pálca csattan a bőrén, és megjelöli, ahogy Jace ígérte. Az ő kézjegyével. A tulajdonát jelző billoggal, ami bizonyítja, hogy a gazdája. Jó ég, ez mennyire barbárul hangzott! Mégis őrjítőén izgalmasan és buján. Birtokba véve. Védelmezve. Kényeztetve. Bethany halkan felnyögött, mikor Jace végighúzta a pálcát a szeméremszőrzetén és az ölén. Aztán a szájához tartotta a végét, mire Bethany szeme tágra nyílt, mert rögtön kitalálta, mi Jace szándéka. – Nyald tisztára – mondta kéjesen Jace. – Nyald le a puncid levét a bőrről, Bethany! Kóstold meg magad! Ízleld meg a vágyadat! Bethany félénken kinyújtotta a nyelvét, és hozzáérintette a bőrhöz. Le sem vette a szemét Jace-ről, megerősítést várva. Jace elégedetten nézett rá, egyáltalán nem csalódottan. Ettől felbátorodott, és a szájába vette a pálcát, közben végig Jace-t figyelve. Megszívta a végét, aztán a nyelvével körözött rajta, megízlelve a puncija izgató aromáját. Jace hirtelen elhúzta a pálcát, és a lapos végével a mellére csapott, eltalálva a mellbimbóját és a bimbóudvart. Az égető érzés – és a meglepetés – teljesen váratlanul érte Bethanyt. Megingott és levegőért kapkodott. Még soha nem tapasztalt ilyen meghökkentő érzést. Éles, csípős fájdalmat érzett. De mikor a fájó lüktetés múlni kezdett, finom bizsergés lépett a helyébe. Különös módon ez annyira jólesett neki, hogy máris többet akart. Akarta az égő érzést, mert már tudta, mi következik utána. A mellbimbói lángoltak. Keményen, hegyesen álltak, szinte esdekelve a pálcáért. Teljesen megőrült? Csaknem könyörgött Jace-nek, hogy üsse meg újra. Ekkor Jace rácsapott a másik mellére, és az a bimbója is égni kezdett. Bethany behunyta a szemét, és átadta magát a bizsergető érzésnek, amely bejárta az egész testét. – Kurva jól néznél ki mellpiercingekkel – duruzsolta Jace. Bethany szeme kipattant a meglepetéstől. Nem olyan férfinak gondolta Jace-t, akinek bejönnek a testékszerek.

– Soha senki más nem látná őket, csak én – dörmögte Jace. – A mi kis titkunk lenne. És megőrjítene a tudat, hogy ott van a melltartód alatt. Bethany legszívesebben azonnal elrohant volna a legközelebbi szalonba, hogy átlyukasztassa őket. Juj, inkább mégse. Ez fájdalmasan hangzott, de nem a jó értelemben. – Menj fel az ágyra! – parancsolta Jace. – Állj négykézlábra, és a feneked tartsd az ágy széléhez. Maradj így, bármit is csinálok. Nem mozdulhatsz. Csak arra adok engedélyt, hogy bármilyen hangot kiadhass, amilyet csak jólesik. Hallani akarom őket. Minden egyes sóhajt, sikolyt, nyögést, mikor a pálca lesújt a húsodra. Bethany a padlóra támaszkodott, hogy feltolja magát, mert tudta, hogy már alig áll a lábán, annyira bódult volt a felizgultságtól. Bizonytalanul felállt, és Jace azonnal utánanyúlt, hogy megtartsa. Mikor meggyőződött róla, hogy meg tudd állni, elengedte, és Bethany felmászott az ágyra, hogy elhelyezkedjen úgy, ahogy utasította. – Most pedig tedd az arcod a matracra! Feneket fel, fejet le! A kezed tedd a fejed fölé, tenyérrel az ágyra. Tartsd is ott. Bethany lassan lehajtotta a fejét, és összeugrott a gyomra attól, milyen sebezhető helyzetben volt. Teljesen kiszolgáltatottan. Védtelenül. Meglepődött, mikor Jace eltűnt mögüle, de egy szempillantás alatt megint ott volt mögötte. Megragadta az egyik bőid-ját, és egy erőteljes mozdulattal odébb húzta, hogy a combjai szélesre táruljanak, és a puncija teljesen szabadon maradjon. Aztán Bethany döbbenetére elkezdte megkötözni a bokáját. Érezte, ahogy meghúzza a kötelet, és mikor már mozdulni sem tudott, rájött, hogy a másik végét az ágy lábához kötötte. Basszus! Tényleg teljesen védtelen lesz. Mikor Jace végzett az egyik bokájával, a másikat is ugyanígy kikötözte az ágy fejtámlájához. Bethany lábai széles terpeszben voltak, mindkét bokája szorosan kikötözve. Azt hitte, ennyi volt, de ekkor Jace átment az ágy másik oldalára, és a szeme sarkából látta, hogy újabb kötelet tart a kezében. Néma csendben összefogta Bethany két kezét a feje fölött V alakban. Szorosan összekötözte a csuklóit, aztán meghúzta a kötelet a padló felé, majd az ágykerethez kötötte. Bethany teljesen ki volt feszítve, minden irányba.

Moccanni sem tudott. Nem volt más választása, mint elviselni, bármit is tesz vele Jace. Az egyetlen mentsvára a „nem” szó volt, de eltökélte magában, hogy nem fogja használni. Esze ágában sem volt nemet mondani. Túlságosan akarta ezt. Érezni akarta Jace vágyának teljes, elsöprő erejét. Elfojtás és óvatosan kivitelezett mozdulatok nélkül. Oldalra fordította a fejét, és a szemével Jace-t kereste, de nem látta. Pedig ott volt. Egészen közel. Erezte őt. Erezte a benne feszülő vad vágyat, amely épp elszabadulni készült. Összerezzent, mikor megérezte a pálca végét a lapockái között. Jace izgatóan végighúzta a gerincén, le a fenekéig, és ott hagyta. Bethany lélegzet-visszafojtva várt, de Jace nem sújtott le. Addig várt, míg Bethany kénytelen volt kifújni a levegőt, ekkor csattant az első ütés a fenekén. Bethany felsóhajtott, a teste megfeszült. Behunyta a szemét, mikor az égő érzés meleg, bódítóan finom bizsergéssé enyhült. Mámoros érzés járta át, nemcsak a testét, de a szívét és a lelkét is. – Beszélj hozzám, Bethany! Tudni akarom, mit érzel. Minden egyes pillanatban. Jace duruzsoló hangjára kinyitotta a szemét. Pislogott, de nem tudott mit mondani. Hogyan is tudta volna ezt szavakba önteni? Újabb csattanást érzett, ezúttal még erősebbet. Sikoltani akart, de mire megtette volna, a fájdalom éles hangja átalakult kéjes nyögéssé, mely a lénye legmélyéből zümmögött fel. – Mondd el, mit érzel! – utasította újra Jace. – Fáj – felelte Bethany elnyújtott, rekedtes hangon. Jace azonnal elvette a pálcát a fenekétől, ahol már lángolt a bőrén a jele. – Túl sok? – kérdezte aggódón. Bethany tudta, hogy ha most szólna, azonnal leállna. – Nem! – tiltakozott azon nyomban. Nem akarta, hogy Jace abbahagyja. – Fáj, de utána finom – suttogta. – Mennyeien, bizsergetően jó érzés. Semmihez sem hasonlítható. A fájdalom csak fájdalom. De a gyönyör leírhatatlan. Már vágyom a fájdalomra, mert tudom, mi következik utána. – Azt akarod, hogy megadjam neked? Még többet akarsz? – Igen – sóhajtotta Bethany. – Kérlek. Kérlek!

Jace lehajolt, hogy megcsókolja a fenekén vöröslő foltot. Mikor a szája hozzáért az érzékeny bőrhöz, Bethany egész teste beleremegett. Aztán Jace eltűnt, és visszatért a pálca, hogy megadja neki, amire vágyott. Fájdalomra. Forróságra. Az égető érzésre, amely a bőre alá hatolt, és átjárta minden izmát és ízületét. Bethany teljesen elgyöngült, mikor a gyönyör futótűzként terjedt szét a testében. Az érzés váratlan volt, megrészegítő, lehengerlő. – Élvezed a fájdalmat – suttogta Jace. – Én pedig élvezettel adom meg neked. De gyönyört okozni neked, látni, ahogy kívánod a pálca csókját, mindennél izgatóbb. Alig várom, hogy még többet adhassak neked. Bethany felsóhajtott, behunyta a szemét, és várta az újabb mámorító hullámot. Jace pedig újabb pálcaütéssel jutalmazta. Ezúttal erősebben, büntetőn csapott le, mégis gyönyörűséges volt. – Hadd lássam, mennyit bírsz! Jace hangja hihetetlenül izgató volt, még jobban felkorbácsolta Bethanyben a szenvedélyt, míg úgy nem érezte, hogy tüzes pokol tombol a belsejében. A lángnyelvek egyre vadabbul csaptak fel, forrón nyaldosva a bőrét is. Képtelen volt mozdulni. Nem menekülhetett. Jace fogja volt. Ónként lett a rabja. Rajongott érte, valahányszor kimutatta az erőfölényét. Jace változatos ütéseket mért a fenekére. Néha keményebben, máskor lágyabban sújtott le. Sosem ugyanarra a pontra. Ezzel annyira megvadította, hogy Bethany vonaglott, esdekelt és könyörgött, de már nem is tudta pontosan, miért. A fájdalom réges-rég elmúlt. Csak a legédesebb gyönyör maradt. Olyan eksztázis, amiről azt se tudta, hogy létezhet. Még soha senki nem vitte őt ilyen csodálatos kalandra. Ekkor erős kezek markolták meg a fenekét, és gyúrni kezdték a fájdalmasan érzékeny húst. Szétnyitották és szélesre tárták a farpofáit. Jace makkja hozzáért a puncijához, majd behatolt, meg-megállva, miközben kitágította vaskos farkával. Bethany nagy levegőt vett és átadta magát az érzésnek. A hüvelye feszült, égett, ahogy Jace lassan teljesen betöltötte. Miközben Jace beledöfte a farkát, megragadta a derekát és leszorította az ágyra. Nem mintha erre szükség lett volna, hiszen mozdulni sem tudott a kötelektől. A lábai szélesre voltak tárva, a karjai a feje fölé kifeszítve.

De Jace ujjai belenyomódnak a húsába, majd a derekáról a csípőjére siklottak, és keményen megszorították, miközben egyre mélyebben belefúrta magát a testébe. Még mindig nem volt teljesen benne. Megállt, zihálva, és belenyomta a húsába az ujjait, megjelölve Bethanyt, mint ahogy a pálcával is megbélyegezte a fenekét. – Jól vagy, bébi? – suttogta. Bethany nem felelt. Nem is tudott megszólalni. De nem mondott nemet, úgyhogy Jace tövig nyomta bele a farkát, teljesen összeforrasztva a testüket, míg meg nem érezte a golyóit a puncijának feszülni. Először csak finoman baszta, hogy kitágítsa, és könnyebben tudjon mozogni benne. Ahogy a hüvelye egyre nedvesebb lett, és a farka már könnyeden siklott, gyorsabb ritmusra váltott. A mozdulatai egyre erőteljesebbé váltak, Bethany egész teste rázkódott a döféseitől. Jace ágyéka hangosan csattogott Bethany fenekén. Olyan mélyen behatolt, hogy elért egy ponthoz, aminek Bethany korábban a létezéséről sem tudott. De valahányszor a farkával hozzáért, Bethany egész teste összerándult, és átjárta a gyönyör. Veszélyesen közel járt ahhoz, hogy elélvezzen. Nem mintha tudott volna bárhogy is uralkodni a testén. Jace irányítása alatt állt. A hatalmában volt. Jace mély hangon felnyögve baszta, egyszerre befelé és felfelé nyomva a farkát. A teste olyan erővel csapódott Bethany testének, hogy a lábait megrántották a kötelek. – Közel vagy, Bethany? Azt akarom, hogy velem együtt élvezz el. Nem megyek el nélküled. Bethany szíve ellágyult. Hiszen ez az egész Jace-ről szólt, az ő vágyairól és szükségleteiről. Mégis egész végig azt tartotta szem előtt, hogy ő élvezze. Folyamatosan figyelte, hogy nem túl sok-e, amit csinál, és mindenben benne van-e. Már régóta orgazmusközeli állapotban volt, és valószínűleg már el is élvezett volna, ha elengedi magát. De összeszorította a fogait és visszatartotta, mert akkor akart elélvezni, amikor Jace. Vele együtt. – Közel vagyok – rebegte. – Mondd, mit csináljak, bébi? Mit tegyek, hogy elélvezz? – Csak érints meg – suttogta Bethany. – És csináld keményen, Jace. Ne légy gyöngéd. Azt akarom, hogy durván és eszelősen megkefélj.

Jace hörgése visszhangzott a szobában, Bethany szavaitól az önuralma utolsó foszlányait is elvesztette. Olyan lett, mint egy dühöngő őrült. Teljesen megvadult. Olyan keményen és gyorsan kezdte baszni, ahogy Bethany kérte. A szoba elhomályosult Bethany körül, egyre közelebb és közelebb ért a csúcshoz, de elképesztő módon még mindig csak fokozódott a gyönyör, míg az egész teste úgy megfeszült, akár egy felhúzott íj. Már nem bírta tovább elviselni. El akart élvezni, de az orgazmus még mindig nem robbant ki belőle. Még mindig egyre jobban felizgult, míg már nem kapott levegőt, nem tudott gondolkodni, semmi másra nem tudott figyelni, csak az ölében gyűlő, kínzó feszültségre. Erősen becsukta a szemét. A keze ökölbe szorult a feje fölött. Leszorította a térdeit és a gerince hátrafeszült, mikor felemelte a fejét, kétségbeesetten vágyva a kielégülésre és a megszabadulásra az őrjítő nyomástól. Jace keményen baszta. Szinte féktelen vadsággal. Tényleg olyan volt, mint egy eszelős. Bethanynek minden egyes döfésétől elállt a lélegzete, míg már a tüdeje is kegyelemért könyörgött. Összeszorította a fogát, és tetőtől talpig megfeszült a teste. Most már jönnie kellett az orgazmusnak. Képtelen volt tovább kibírni anélkül, hogy össze ne roppanjon. Aztán egy hirtelen összehúzódást követően végre elengedett a nyomás. Az orgazmus olyan elementáris erővel és gyorsasággal söpört végig rajta, akár egy szökőár. Maga alá gyűrte és betemette. A teste apró darabokra mállott szét. A feloldozás olyan megkönnyebbüléssel töltötte el, mintha súlytalanná vált volna. Kimerülten nyúlt el az ágyon, arccal a matracnak. Behunyt szemmel, ernyedten feküdt, miközben Jace tovább baszta. Minden döfésébe beleborzongott. Annyira érzékeny volt, hogy Jace minden mozdulata csaknem elviselhetetlen, mégis édes kínt okozott. Halkan nyöszörgött, Jace pedig mélyen belehatolt, majd megállt, és Bethany érezte, ahogy lüktetve elélvez benne. Teljesen elárasztotta a hüvelyét, mégis benne maradt, és az utolsó cseppig kipréselte magából az ondót. Aztán lehajolt, forró testét hozzányomva Bethanyhoz. Megcsókolta a hátát a lapockái között, közben simogatva az oldalát, majd két kézzel megragadta a csípőjét.

– Gyönyörű vagy – suttogta. – Életemben nem láttam még szebbet ennél, hogy ki vagy kötözve az ágyamhoz, a puncid kitárva, csak rám vár, és a feneked vörös a pálcámtól. Bethany beleborzongott a szavaiba, mire Jace felemelkedett, és kihúzta belőle nedves farkát. Otthagyta az ágyon, ő pedig elment, a lépései elhalkultak. Bethany ott feküdt, kielégülten, kimerülten. Zsibbadt teste még mindig visszhangozta az orgazmusa lüktetését. Kábultan lebegett az éberség és az öntudatlanság határán. Nem is tudta, mennyi idő telt el, míg egyszer csak megérezte, ahogy Jace végigsimít a fenekén. Hozzápréselte a farkát, ami megint keményen állt, meglepve Bethanyt. Ezek szerint több idő telt el, mint gondolta. Jace újra kívánta. A karjai és a lábai sajogtak, olyan szorosan tartották a kötelek, de nem panaszkodott. Jace majd gondoskodik róla később. Sosem ment túl messzire. Úgy tűnt, nagyon is érzi a határait, és kivételes türelemmel kivárta, hogy szép lassan eljussanak erre a pontra. Bethany megbízott benne. – Most pedig megbaszom az édes kis seggedet – mormolta Jace a füléhez közel. – Erről álmodoztam. Tökéletes helyzetben vagy. A lábaid széttárva, hason fekszel, védtelenül. Semmit sem tehetsz ellene. Tele fogom spriccelni a feneked. Kívül-belül. Olyan mélyen benned leszek, hogy a hasadban fogsz érezni. Bethanyn végigfutott a borzongás. Tetőtől-talpig libabőrös lett, és minden porcikája zsibongott a várakozástól. Jace újra felemelkedett róla, és magára hagyta, de pár másodperc után visszatért. Bethany valami meleget érzett a fenekére csöpögni. Jace széttárta a farpofáit, és nyomott még egy adagot az ánuszára is. Aztán az ujjaival egyenletesen eloszlatta a síkosítót, és egy pillanatra megállt az ánuszrózsáján, mielőtt belenyomta az ujját. A mutatóujjával könnyedén belecsúszott, körkörös mozdulattal bekenve a nyílást. Majd még több síkosítót nyomott rá, finoman betolta a középső ujját is, és a két ujjával egyszerre tágítani kezdte. Bethany halkan felnyögött. A fenekében égő, éles fájdalmat érzett, ami nem sokban különbözött a pálca csapásaitól. Mindkettő élvezetes volt, csak másképp. – Több időt kellene szánnom arra, hogy előkészítselek – szólt fojtott hangon Jace. – De képtelen vagyok rá. Túlságosan kívánlak. Szeretném, ha ellazulnál, és segítenél nekem, bébi. Megpróbálom lassan csinálni.

Jace kihúzta az ujjait, még több síkosítót nyomott rá, és újra bekente az ánuszát. Aztán a farka tompán nekifeszült a nyílásnak, és Bethany iszonyú nyomást érzett. A teste ellenállt, nem akarta befogadni. Jace felnyögött, amitől Bethany megint megremegett izgalmában. Őrülten kívánta. Égett a vágytól, hogy Jace betöltse. – Engedj be, bébi! Lazíts! Ne ellenkezz! Bethany nagy levegőt vett, és hosszan kifújta, hogy megpróbáljon ellazulni, ahogy Jace parancsolta. Halkan felnyögött, mikor Jace elszántan behatolt, áttörve a záróizmai ellenállását. Bethany összeszorította a száját, mert attól félt, hogy ha túl sokat nyöszörög, Jace megáll. De nem tette. Úgy tűnt, már nem is érzékeli a reakcióit. Kitartóan hatolt egyre beljebb és beljebb, míg végül Bethany teste engedett. A farka már félig benne volt. Szorosan megmarkolta Bethany derekát, az ujjai görcsösen megfeszültek. – Istenem, bébi – dörmögte kéjesen. Ahogy visszahúzta a farkát, végigdörzsölte az érzékeny, duzzadt szöveteket. Bethany erős, intenzív gyönyört és óriási megkönnyebbülést érzett. Mikor Jace újra belehatolt, a teste természetes védekező reakciója azonnal bekapcsolt, amitől nehézkesen és fájdalmasan fúródott bele a farka, mégis tövig nyomta. – A kurva életbe! – szólt Jace fojtott hangon. – Fogadj be teljesen! A szentségit, Bethany! Mit művelsz velem? Újra kihúzta a farkát, lassan mozogva, miközben Bethany ánuszrózsája lüktetett körülötte. Csak a makkját hagyta a nyílásban. Megvárta, míg Bethany izmai bezárulnak, szorosan körbeölelve a farkát, majd újra könyörtelenül belehatolt, erővel legyőzve az ellenállását. Bethany hang nélkül felsikoltott. Hiába fujtatott, nem kapott elég levegőt az orrán. Feladta, és a száján át próbált levegőt venni. A mellkasa zihálva feszült a matracnak, miközben próbált felülkerekedni a különböző érzések ostromán. Fájdalom. Gyönyör. Félelem. Izgalom. Kiszolgáltatottság. Erő. Ellenállhatadan élvezet. Biztonság. Védelem. Birtoklás. – Majd utána gondoskodom rólad – dörmögte Jace, miközben a farka újra átsiklott Bethany lüktető végbélnyílásán. – Ez most rólam szól. Határozott döfésekkel baszni kezdte. A combjai nekicsapódtak Bethany fenekének, és minden lökésébe beleremegett a teste. Aztán a tenyerébe vette és megemelte a fenekét, hogy még jobban hozzáférjen.

Ettől a mozdulattól Bethany ánusza még szorosabban ráfeszült a farkára, és mély hangon felnyögött. Feltápászkodott és teljes súlyával ráfeküdt Bethanyre. Teljesen betakarta a hátát, miközben az ágyéka fel-le járt, vadul járatva a farkát Bethany fenekében. Bethany érezte a fogait a vállán. Jace előrenyúlt és megragadta a kezeit a csuklójánál, a kötél fölött, és szorosan tartotta, miközben ritmusosan mozgott rajta és benne. Bethany érezte, ahogy a forró ondó belelövell a fenekébe. Jace tovább baszta, mélyen telepumpálva a spermájával. Mintha végtelenített lett volna az orgazmusa, még mindig csak dőlt belőle az ondó, míg végül kimerültén zihálva lerogyott rá. A farka még mindig lüktetett a fenekében, az utolsó cseppeket préselte ki magából. Az ondó egy része kicsordult Bethany ánuszán, és melegen lefolyt a combjain. Jace így feküdt rajta egy ideig, még mindig mélyen a testében, míg a lélegzetvételei lelassultak, és fokozatosan megnyugodott. Megcsókolta Bethany vállát, végigsimított a karján, majd az oldalán. – Gyönyörű vagy – suttogta. – És az enyém. Az enyém vagy, Bethany. Hozzám tartozol. Csak hozzám. Bethany nem is akart vitába szállni vele. Tökéletesen elégedett volt azzal, hogy az övé legyen, amíg csak Jace akarja. És próbált nem gondolni arra, vajon milyen rövid ideig tarthat ez.

huszonhetedik fejezet

Jace csendben, óvatosan felkelt az ágyból, nehogy felébressze Bethanyt. Mélyen aludt. Meg sem moccant azóta, hogy kioldozta, és a karjaiban kivitte a fürdőszobába, hogy megfürdesse és gyöngéden kényeztesse, mielőtt lefekteti. Aztán ahogy a párnára hajtotta a fejét, rögtön el is nyomta az álom. Szerencsére, mivel neki így volt ideje a karácsonyi meglepetését előkészíteni. Elszorult a torka, mikor Bethany elmondta, hogy sosem volt karácsonyfája, de még ennél is jobban bántotta, hogy ő nem állított neki fát a lakásában. Az otthonukban. De még a másik lakásban sem, ahol Bethany az ideje nagyobb részét töltötte. Pedig sosem felejtett el fát állítani, míg Mia fel nem nőtt. Minden évben elvitte a Rockefeller Centerhez is, hogy megnézzék, ahogy lágyulnak a fények a hatalmas karácsonyfán. De mikor Mia idősebb lett, és különköltözött, már nem törődött azzal, hogy fát állítson. Nem volt értelme csak a maga kedvéért megtenni, így el is feledkezett arról, hogy Bethany miatt beszerezzen egyet. Miután Bethany elaludt, gyorsan telefonálni kezdett. Gabe, Mia és Ash hamarosan meg is érkeztek egy műfenyővel és díszekkel, majd csendben felállították és feldíszítették a fát a nappaliban. Jace égve hagyta rajta az égősorokat, hogy Bethany biztosan észrevegye reggel, ahogy felkel, és kimegy a nappaliba. Alig várta, hogy lássa az arcát, mikor megpillantja. Sőt azt is megfogadta, hogy soha többé nem lesz karácsonyuk fa nélkül. Odament a komódjához, kihúzta a legfelső fiókot, és kivette belőle Bethany becsomagolt ajándékát. Mikor visszament az ágyba, az ablakra pillantott. Kint kezdett világosodni. Bethany gyönyörű volt lágy hajnali fényben. A haja szétterült a párnán, az ujjai a lepedőt markolták. Édesen aludt, az ő ágyában. Ahová tartozott. Visszabújt az ágyba, letette az ajándékot kettőjük közé és felkönyökölt, hogy nézze, ahogy Bethany alszik. Meg akarta várni, míg felébred. Szerette az álmos, elégedett tekintetét, ahogy lágyan

mosolyog, mikor még félálomban van. Minden reggel így ébredt, mintha minden pillanatért hálás lenne, ami nem hasonlított a régi életére. A szíve összeszorult, mikor arra gondolt, hogy Bethanynek valaha is az utcán kellett élnie. Bármit megtett volna, hogy kitörölje még az emlékét is. De a múltját nem tudta megváltoztatni. Abban viszont biztos volt, hogy a jövőjét meg fogja. Pár perc múlva már képtelen volt ellenállni a kísértésnek és finoman megcirógatta Bethany arcát. Végighúzta az ujjhegyét kerek orcáján, élvezve a bőre bársonyosságát. Bethany szempillái megrebegtek és mikor kinyílt a szeme, a pillantása azonnal találkozott az övével. A tekintete lágy volt, álomittas és olyan békés, mintha a világ legboldogabb nője lenne. Melyik férfi ne örülne, ha egy nő ilyen arckifejezéssel ébred mellette? Mintha nem is létezne más hely a földön, ahol szívesebben lenne. – Boldog karácsonyt! – suttogta, miközben lehajolt, hogy megcsókolja. – Boldog karácsonyt! – felelte Bethany. Jace előhúzta a kis dobozt, és Bethany elé tette. – Van egy ajándékom számodra. Vagyis ez az egyik ajándékom. Bethany szeme tágra nyílt. – Jace, megegyeztünk, hogy nem lesz ajándékozás. A hangja őszintén ijedtnek tűnt, ami belehasított Jace szívébe. Rátette a mutatóujját Bethany ajkára, hogy elcsendesítse. – Nem, te mondtad, hogy nem kell ajándék. Én soha nem mondtam ilyet. – De nekem semmim sincs, amit adhatnék neked – vágta rá felindultan Bethany. Jace elmosolyodott, a szíve ellágyult. – Azután, amit tegnap éjjel adtál nekem, hogy mondhatod ezt ma reggel? Bethany elpirult és lesütötte a szemét. Jace ezt nem hagyhatta. Felemelte az állát, hogy újra a szemébe nézzen. Bethany, amit nekem adtál, értékesebb bárminél, amit valaha is adhatnék neked. Nekem adtad a bizalmadat. Nekem adtad magadat. Bethany megint elpirult, de a szemében öröm csillogott. – Most nyisd ki az ajándékodat! Ezt külön akartam neked odaadni.

Bethany feltápászkodott és törökülésben leült a dobozzal szemben. Úgy méregette, mintha attól félne, hogy még megharapja. Aztán félénken levette róla a masnit és kibontotta a csomagolást. Csak második próbálkozásra sikerült kinyitnia a dobozt, és kivette belőle az összetekert bőr nyakláncot, amelyet egy hatalmas, könnycsepp alakú gyémánt díszített középen, hogy belesimuljon a nyaka hajlatába. Jace sokáig kereste a megfelelő ékszert. Ez nem csupán nyaklánc volt. Jóval több annál. Birtokmegjelölés. A tulajdonjogának bizonyítéka. Valójában egy nyakörv. Nem mintha ezt most el akarta volna mondani Bethanynek. Majd később, mikor már biztonságban érzi magát a kapcsolatukban. Egyelőre megelégedett azzal, hogy ő tudja, és hogy Bethany viselni fogja. Sokáig keresgélt a gyémánt nyakláncok között. Látott csinos mintákban elrendezett, szépséges drágaköveket. De nem talált köztük egyetlen olyat se, ami illett volna Bethanyhez, míg rá nem akadt erre a rusztikus bőr nyakláncra. Ő tetette rá a könnycsepp alakú gyémántot, mert ettől az egyszerű bőrszalag elegáns és drága külsőt kapott, ami jobban illett a nőhöz, akit a magáénak tartott. – Jace, ez csodaszép! – suttogta Bethany. – Felteszed rám? Bethany odanyújtotta neki a nyakláncot, és mikor Jace elvette, megfordult, odatartva a hátát. Hátranyúlt, hogy felemelje a haját, Jace pedig a nyakába tette és bekapcsolta a nyakláncot. Tökéletesen állt rajta, szépen hozzásimult vékony nyakához. Mikor megfordult, Jace teljes pompájában láthatta rajta az ékszert. Lenyűgöző volt. A farka keményedni kezdett és a teste éledezett, mikor látta a nyakörvét Bethany nyakában. Most már az övé volt, és ezt az egész világ tudomására hozta. A bőrszalagok finom mintában keresztezték egymást, körbeölelve Bethany nyakát. A közepén ragyogó gyémánt kecsessé és kifinomulttá tette az ékszert. Épp olyan volt, mint Bethany. Egyszerűen tökéletes. Bethany volt tökéletes. – Azt akarom, hogy mindig viseld – szólt Jace halkan. – Soha ne vedd le. Ígérd meg ezt nekem! Bethany szeme elkerekedett, de az arca boldogan ragyogott. – Ígérem! Jace odahajolt hozzá és megcsókolta, hosszan és szenvedélyesen, míg mindketten levegőért kapkodtak.

– Vedd fel az egyik köntösömet, nehogy megfázz. Begyújtok a kandallóba, és kibonthatod a többi ajándékodat is. Bethany elhúzta a száját. – Bárcsak ne vettél volna nekem ajándékokat! Jace kajánul vigyorgott. – Ez van, bébi! Hozzá kell szoknod, hogy minden adandó alkalommal kényeztetni foglak. Nekem az az ajándékom, hogy karácsonyi ajándékot adhatok neked. Ha boldognak látlak, az a legszebb ajándék, amit csak kívánhatnék. Ha végre láthatom, hogyan bontod ki az ajándékaimat, ez lesz életem legszebb karácsonya. Jace-t is meglepte, ahogy Bethany a nyakába ugrott, olyan lendülettel, hogy ledöntötte az ágyra. Szorosan megölelte és elborította az arcát csókokkal. – Köszönöm! Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem! – suttogta. Jace gyöngéden rámosolygott, és hátrasimította a tincseket a homlokából. – Nem olyan sokat, mint amennyit te jelentesz nekem. Ezt garantálom – mondta, és megpaskolta Bethany fenekét. – Most pedig keljünk fel. Van egy meglepetésed a nappaliban. Bethany hatalmasat sóhajtott. – Jaaace! – mondta elnyújtott, dorgáló hangon, de Jace csak mosolygott és legördítette magáról. – Gyere! Karácsony napja van, ideje felkelni, hogy ünnepelhessünk! Bethany mosolygott, a szeme izgatottan csillogott. Noha ő nem akart ajándékokat, Jace-nek esze ágában sem volt kihagyni az alkalmat, hogy az első közös karácsonyukat a lehető legboldogabbá tegye. Adott egy köntöst Bethanyre, nehogy megfázzon. De nem akarta, hogy felöltözzön, mert úgy tervezte, a nap hátralévő részét az ágyban töltik, miután Bethany megnézte a karácsonyfát és kibontotta az ajándékait. Magára kapott egy pizsamanadrágot, aztán kézen fogva kivezette Bethanyt a nappaliba. Bethany lába a földbe gyökerezett, mikor megpillantotta a karácsonyfát, rajta több száz fehér égővel, és alatta a jókora halom ajándékkal. Könnyek szöktek a szemébe és eltátotta a száját a meglepetéstől. Jace-hez fordult, az arckifejezése egyszerre volt döbbent és boldog. – Ezt mégis hogy csináltad? Ó, Jace, ez gyönyörű! Imádom! Jace magához ölelte és megcsókolta a homlokát. – Boldog karácsonyt, kicsim! Most pedig nyisd ki az ajándékaidat!

Bethany odarohant a fához, épp úgy, ahogy a gyerekek szoktak karácsony reggelén. Jace szíve belesajdult, mikor arra gondolt, hogy sosem volt még ilyen élménye az életében, és egyszerre boldog is volt, hogy ő lehetett, aki megadta ezt neki. – Olyan gyönyörűen vannak becsomagolva, hogy nem is akarom kibontani őket – mondta szomorkásán Bethany, mire Jace felnevetett. – Az a legjobb rész, mikor olyan gyorsan téped le róluk a papírt, amilyen gyorsan csak tudod. Bethanynek nem volt szüksége több bátorításra, nekiállt kibontani a csomagokat, és boldogan kiáltott fel, mikor egyenként megtalálta az ajándékokat. Legjobban a cipőknek örült. Jace féltucatnyi dögös, csillogó magassarkút vett neki, mert emlékezett rá, hogy mikor először elmentek vásárolni, Bechanyt leginkább a cipők nyűgözték le. Vágyakozva nézte őket, aztán az árcédulát látva összerezzent. A másik kedvence egy hatalmas kosárnyi ínyenc forrócsokoládé-por volt, különféle ízekben, a tejcsokitól a fekete csokoládéig. Miután mindegyik ajándékot kibontotta, Jace nyakába ugrott, és mindketten a padlón kötöttek ki. Jace a hátán feküdt és nevetett, miközben Bethany megint összevissza csókolta. Jace felnézett rá, és gyönyörködött boldog mosolyában, örömtől csillogó tekintetében. – Meg kell hogy mondjam, ez életem legszebb karácsonya – szólt halkan. – Állj, ez az én szövegem! – tiltakozott Bethany. – De te hogy mondhatod ezt? Hiszen én nem is adtam neked semmit. Jace makacsul rázta a fejét. – Minden, amire vágytam, itt van a karomban. Te, ahogy mosolyogsz, és úgy nézel rám, mintha a világot tettem volna a lábaid elé. Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.

huszonnyolcadik fejezet

Bethany összerezzent, mikor Jace kibújt a takaró alól. Lehajolt, hogy megcsókolja a homlokát, és halkan súgta neki: – Aludj csak, kicsim. Ma be kell mennem dolgozni. Maradj itt napközben. Bethany felült az ágyban, és maga elé tartotta a takarót. Nevetséges volt részéről, hogy próbálja eltakarni magát, hiszen az egész karácsonyt meztelenül töltötte, Jace karjaiban. Addig szeretkeztek, míg mindketten álomba nem zuhantak a kimerültségtől. Most mégis zavart volt, és picit ideges. A kezével a nyaklánchoz kapott, amelyet Jace adott neki, és az ujjbegyeivel simogatta a vonalát. Nem szerette a napot Jace lakásában tölteni, ha ő nem volt otthon. Nem volt itt egyetlen holmija se. Ez Jace otthona volt, ráadásul igazi agglegénybarlang. Mindennek férfias külseje és illata volt. Bár neki alig volt holmija, legalább a lakás, amiben lakott, nőiesen nézett ki. Ott otthonosan érezte magát. Szinte kezdte a magáénak érezni. – Igazából arra gondoltam, hogy visszamennék a lakásomba, míg dolgozol – szólt halkan. Jace alig észrevehetően elhúzta a száját. – Persze, ha ezt akarod. Majd felugrom, miután végeztem az irodában. Ott tölthetjük az estét, ha szeretnéd. Bethany bólintott. Bár elvileg külön lakása volt, még egyetlen éjszakát sem töltöttek egymástól távol, mióta csak újra találkoztak. Valójában elválaszthatatlanok voltak abban az időben, amit Jace nem a munkahelyén töltött. – Ha akarod, elvihetlek munkába menet. – Nem fogsz elkésni miattam? Jace elmosolyodott. – Én vagyok a főnök, emlékszel? Akkor megyek be, amikor kedvem tartja. – Jól van, akkor veled megyek. – Öt perc alatt lezuhanyozom, utána a tiéd a fürdőszoba.

Bethany nézte, ahogy Jace meztelenül kisétál a fürdőbe, nyers, férfias szépségének teljes pompájában. A haja borzas és csapzott volt végtelen szeretkezéseiktől, amitől csak még lehengerlőbben festett. Jace megállt a fürdőszoba ajtajában és visszanézett. A pillantása vágytól parázslott, mintha megérezte volna, mire gondol. Aztán elmosolyodott, és az arca teljesen megváltozott. Bethanynek a lélegzete is elállt, olyan különleges volt a mosolya. Nem is mosolygott túl gyakran. Általában morcosan nézett, majdnem mindig komolyan. Titokzatosan. De ha mosolygott, Bethany elolvadt tőle. Felült az ágyban, miután Jace eltűnt a fürdőszobában. Ekkor eszmélt rá, hogy Jace az ajtót nyitva hagyta. Talán ez meghívás volt? Bethany megnyalta hirtelen kiszáradt ajkait. Ha együtt zuhanyoznak, akkor feleannyi időbe telik elkészülniük. Vagy mégsem. Mert ha csatlakozik Jace-hez, akkor nem csak zuhanyozni fognak. Ami persze nem volt eredendően rossz dolog. Sőt nagyon is pompásan hangzott. Ledobta magáról a takarót és kimászott az ágyból. Beleborzongott, mikor kijött a melegből, ami még mindig őrizte Jace teste nyomát, ahogy ott feküdt mellette. Egy pillanatra megtorpant és hallgatózott, várva a zuhany megnyitásának hangját. Pár perccel később meghallotta a víz csobogását és elindult be a fürdőbe. Jace zuhanyfülkéje hatalmas volt, ketten is kényelmesen elfértek benne. Vagy akár hárman is. A fala üvegből volt, benne több zuhanyfej, egy felül középen, és kettő oldalt, a falra rögzítve. Jace alakja áttűnt a bepárásodott üvegen. Bethany látta, ahogy mosakszik, és a keze egyre lejjebb és lejjebb siklik. 

Bethany kinyitotta a zuhanyfülke ajtaját, és belépett, mielőtt még inába szállt volna a bátorsága. Jace szeme kipattant. Épp a farkát mosta. Meglepetten pislogott, de a pillantása azon nyomban felizzott. A farka alig két másodpercen belül már keményen állt. Ha Bethany eddig nem is volt biztos benne, hogy szívesen venné, ha csatlakozik hozzá, minden kétsége elszállt attól, ahogy a szeme láttára éledezett a teste.

– Ez az én dolgom – mondta, és megfogta Jace farkát, eltolva róla a kezét. – Mindenképpen – felelte Jace. A víz végigzubogott a hátán, beborítva gyönyörű, izmos testét. A haja vizes volt, és Bethany észrevette, hogy hosszabb, mint gondolta. Vizesen kisimultak a hullámai, és a haja egészen a válláig ért. – Gyönyörű vagy – suttogta Bethany, miközben közelített hozzá, és a testük összeért. Megcsapta a víz párája, a meleg édes kísértésként vonzotta. Jace teste megfeszült, és a szeme egyre sötétebben csillogott. Átölelte Bethanyt, összeforrasztva a testüket, miközben Bethany tovább simogatta a farkát. – Te vagy a gyönyörű, Bethany. Sosem tudnék betelni azzal, hogy látlak. Bethany elmosolyodott, és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja Jacet. – Még sosem szeretkeztem zuhany alatt – suttogta csábítóan. – Akkor ezt most azonnal orvosolnunk kell. Bethany térdre ereszkedett. A víz mindkettőjükre csobogott. Felnézett Jace szemébe, aztán vissza az ágyékára, és tovább simogatta. A farka egyre keményebb lett a kezében. Leheletfinoman cirógatni kezdte az ajkaival a makkját, végighúzva a nyelvét az érzékeny peremén. Közben vízcseppek hullottak a nyelvére, csaknem megtöltve a száját, miközben bekapta Jace farkát. A vízcsobogáson keresztül hallotta, ahogy Jace kéjesen felnyög. Hátrasimította Bethany vizes haját, mely az arcához tapadt, és a tenyerébe vette az arcát, miközben behatolt a szájába. Az arcvonásai megfeszültek, a szája körül és a homlokán apró ráncok jelentek meg. Bethany látta, hogy zihálva emelkedik és süllyed a mellkasa, és egyre gyorsabban veszi a levegőt, miközben a farka már majdnem a torkáig siklott a szájában. Bethany gyöngéden megszívta, és bátran még mélyebbre vette. Nagyot nyelt, mikor a farka hozzáért a garatjához. Jace hangosan felszisszent. Simogatni kezdte Bethany fejét, aztán az orcáit, lágyan cirógatva az arca élét, miközben a farka csaknem a torkában volt. Az érintése olyan végtelenül gyöngéd volt, hogy Bethanynek összeszorult a szíve.

Jace volt a szenvedélye. Minden mást kitörölt, ami előtte volt. Mellette nem volt szüksége a múltbéli kapaszkodókra. Olyan volt, akár egy horgony. Megadta neki mindazt, amit a szexszel és a fájdalomcsillapítókkal próbált elérni – egy biztos pontot a bizonytalan világban. Talán csak lecserélte az egyik szenvedélyt a másikra? A gondolat szöget ütött a fejében, beárnyékolva a hangulatát. De gyorsan igyekezett kisöpörni az agyából, hogy a múltja ne ronthassa el, ami köztük volt. Csak a jelen számított. Már lezárta a múltját, vagy nem? Jace új életet adott neki. Elhitette vele, hogy tiszta lappal indultak kerten, és ami rég volt, már nem számított. Csak az volt a fontos, ami még rájuk várt. Minden karácsonyi ajándéka közül ennek örült a legjobban. Újra mélyen beszívta a farkát, minden érzését beleadva a mozdulataiba. Remélte, hogy Jace látja, érzi, amit ad neki. Csak ezt az egyet tudta nyújtani, és remélte, hogy ez elég, hogy boldoggá tegye. Jace ujjai megfeszültek az arcán, aztán hirtelen a hóna alá nyúlt és felállította. Vadul nekiesett a szájának, és úgy csókolta, hogy Bethany alig kapott levegőt. Aztán felkapta, és egy hirtelen mozdulattal a zuhanyzó falának nyomta Bethanyt. – Kulcsold a lábaid a derekam köré – dörmögte. Határozott utasításától Bethany gerincén végigfutott a borzongás. Az öle összerándult, a gyomra zsibbadni kezdett, a mellkasát feszítette az izgalom. Jace farka már a puncijának feszült, és ahogy keresztezte a bokáit a dereka mögött, egyetlen erős lökéssel belehatolt. Az ujjait belemélyesztette Bethany fenekébe, élvezettel gyúrva és dagasztva a lágy húsdombokat, széttárva a punciját, miközben újra belesildott. A szája csábítóan súrolta Bethany nyakát, aztán belemélyesztette a fogait az érzékeny bőrbe, mire Bethany felnyögött. Jace szívta a nyakát, miközben újra és újra beledöfte a farkát, nekipréselve a testét a zuhanyzó falának. Bethany mindenhol érezte őt maga körül, miközben a szájával őrjítően felizgatta. Később bizonyosan meg fog látszani a helye, bizonyítva, hogy megjelölte a tulajdonát, és emlékeztetve a féktelen szenvedélyre, ahogy a magáévá tette. Bethany mégis többet akart. Még több erőt, még több vadságot. Sosem tudott volna betelni vele.

– Nem fogom sokáig bírni, bébi – mondta Jace az izgalomtól rekedt hangon. – Milyen közel vagy? Azt akarom, hogy elélvezz, Bethany elvette az egyik kezét Jace nyakából és becsúsztatta kettejük közé, le a csíklójáig. Ahogy megérintette magát, a teste hirtelen megfeszült. – Nagyon közel – suttogta. – Helyes. Izgasd magad. Jace közelebb hajolt hozzá, foglyul ejtve a kezét a testük között. Alig volt helye, hogy dörzsölje az érzékeny idegvégződésekkel teli, lüktető kis dombot a puncijában. Jace keményen megbaszta, minden egyes döfésével nekilökve a hátát a falnak, és egyre mélyebbre hatolva benne. Bethany úgy érezte, csaknem összeroppan elsöprő erejétől, amivel a magáévá tette. Az övé volt. Mindenestől. Hozzá tartozott. A combjai remegtek, az egész teste rázkódott. Az izgalma egyre nőtt, a gyönyör ellenállhatatlan erővel kerítette hatalmába. Szinte megrészegült. A vér a dobhártyáiban dübörgött fülsiketítő robajjal, a szíve vadul kalapált. A torka mélyéből felszakadt egy sikoly, mikor a csúcsra ért, és rögtön követte Jace diadalittas, elégedett nyögése. Jace ráhajolt, még mindig mélyen az ölébe fúródva, kimerülten zihálva. Megcsókolta a nyakát, majd a száját, és összekeveredett a lélegzetük. Bethany tompán érzékelte, hogy a víz még mindig zubog rájuk. A pára fojtogató volt, alig tudott levegőt venni. – Jesszusom – motyogta Jace. – Elveszed az eszemet, Bethany. Hogy a pokolba mozduljak most meg, és egyáltalán hogy fejezzem be a zuhanyzást és induljak munkába? Bethany elmosolyodott, és lassan letette a zuhanytálcára remegő lábait. – Azt hiszem, akkor nekem kell lecsutakolnom téged. – Az ég szerelmére, ne! Megmosom a hajad, aztán kiteszlek a zuhanyfülkéből. Ha még egyszer hozzámérsz, soha nem jutunk ki a fürdőszobából. Bethany még szélesebben mosolygott, aztán megcsókolta Jace állát. – Nem fogok vitatkozni egy férfival, aki meg akarja mosni a hajamat.

huszonkilencedik fejezet

Mikor Jace kocsija megállt az épület előtt, amelyben Bethany lakása volt, Jace úgy viselkedett, mintha nem akarná elengedni. Hosszú percekig csak fogta a kezét, mielőtt odahajolt hozzá, hogy megcsókolja. Vadul, birtoklón csókolta. Bethany levegőért kapkodott, mikor elengedte. Jace szeme csillogott, a pillantása sötéten izzott a vágytól. – Átjövök, miután végeztem a munkával. Bethany bólintott, és kinyitotta a kocsiajtót. – Siess, egyre jobban esik. Nem akarom, hogy megázz. Bethany elmosolyodott. – Egy kis eső még nem ártott senkinek, Jace. – De hideg van. Menj be gyorsan, nehogy megfázz. Bethany odahajolt hozzá, hogy még egyszer megcsókolja, aztán kiszállt, és sebes léptekkel elindult a bejárat felé, ahogy Jace meghagyta. Az eső nagy cseppekben hullott rá, és felnevetett, olyan boldogan és gondtalanul, hogy még magár is meglepte. Mielőtt belépett volna a forgóajtón, még visszafordult, és látta, ahogy Jace kocsija elhajt. Megállt, és nézte, ahogy eltűnik a forgalomban. Már épp be akart menni, hogy felmenjen a lakásába, mikor meghallotta, hogy valaki a nevét kiáltja. Hátrafordult, és döbbenten látta meg Jacket, pár méternyire tőle. Ázott volt és csapzott, csalt a rongyos hátizsákja volt vele. – Jack! Bethany kiáltani akart, de csak suttogás jött ki a torkán. Kirohant Jackhez, újra kilépve a jéghideg záporba. – Jack, mit csinálsz itt? Mióta álldogálsz idekint? Jack egy félmosollyal válaszolt. – Nem tudtam, mikor jössz vissza. Tegnap megkértem a portást, hogy csöngessen fel hozzád, de nem voltál itt. Szóval itt lófráltam a környéken, hogy megvárjalak. – Jaj, Jack, úgy sajnálom – mondta Bethany fájdalmas hangon, és elfogta a bűntudat. Miközben ő vígan karácsonyozott a jó melegben Jace-szel és a családjával, Jack itt volt, és várt rá a hidegben. Nem volt hol lehajtania a fejét, sem meghúznia magát az eső elől.

– Semmit se sajnálj, Bethany. Ha most nem alkalmas neked, visszajöhetek máskor… – Ne! – vágta rá határozottan. – Gyere be! Nem maradhatsz idekint a hidegben. Fogalmam sem volt, hogy eljössz. De reméltem, hogy így lesz. Ha tudtam volna, altkor itthon maradok. Karon fogta Jacket, és a bejárat felé húzta. Mikor találkoztak a portással, Bethany felemelte a fejét, és elszántan nézett. – Ő Jack. A bátyám. Adok neki egy kulcsot. Ha nem vagyok itthon, és be akar jönni, engedje be. A portás tisztelettudóan bólintott. – Természetesen, Miss Willis. Bethany a lifthez sietett Jackkel, és összerezzent, mikor látta, hogy a víz csöpögni kezd belőle a liftben. Jack remegett és még soványabbnak tűnt, mint mikor utoljára látta. Evett egyáltalán azóta? Jobban kellett volna vigyáznia rá. Többet kellett volna tennie azért, hogy gondoskodjon róla. Neki most mindene megvolt, és a szíve majd’ meghasadt, ha arra gondolt, hogy Jack eközben még az utcán volt. Ezt nem hagyhatta, mikor tudott neki szállást és ennivalót adni. – Szép lakás – motyogta Jack, mikor Bethany betolta az ajtón. Igen, az. Menj a fürdőszobába és vegyél egy forró zuhanyt. Keresek neked ruhát Jace szekrényében. Nagyon lesznek rád, de legalább szárazak és melegek. Jack megint gúnyosan vigyorgott, miközben Bethany betuszkolta a hálószobába. – Jace az a pasas, aki mindezt megadta neked? Bethany arca ellágyult, majdnem elmosolyodott. – Igen. Ő jó ember, Jack. A legjobb. Én… nagyon boldog vagyok. Jack megérintette az arcát. – Örülök neki, Bethy. Megérdemled, hogy boldog légy. Jack mosolyában ezúttal szomorúság bujkált. – Sajnálom, ami történt. Sosem akartalak belekeverni téged. – Tudom – felelte lágyan Bethany. – Most menj és zuhanyozz le. Közben készítek neked valami ennivalót, rendben? Miután Jack bement a fürdőbe, Bethany elővette a szekrényből Jace egyik farmerját és egy pólóját, amit ott hagyott nála. Talált egy pár zoknit is, ami jó lesz Jackre, mert azt akarta, hogy ne fázzon a lába. Cipő! Vennie kell neki egy pár új cipőt! Ami most rajta volt, már hordhatatlan, lejárt a talpa és csupa lyuk volt, semmit sem védett a hideg ellen.

Miután kikészítette a ruhákat Jacknek, kiment a konyhába. A hűtőben talált bacont, egy tartóban tojást, sonkát és sajtot. Egy omlettet gyorsan el tudna készíteni belőlük, ami jó tápláló. Rögtön neki is látott, és mire Jack kijött a hálóból Jace ruháiban, már meg is terített neki. – Mit kérsz inni, narancslevet vagy tejet? – kérdezte, miközben Jack leült az étkezőpulthoz. Jack megrándította a vállát. – Nem számít, bármit megiszok. Egy pillanatnyi habozás után Bethany elővett két poharat, és mindkettőből töltött neki. Egy kis extra energia nem árthatott. – Nem maradhatok sokáig – szólalt meg Jack, miközben élvezettel falatozta az omlettet. Bethany gyomra összerándult, mikor arra gondolt, vajon mikor ehetett utoljára rendes ételt. – Dolgom van a városban. Csak látni akartalak, és itt hagyni nálad a cuccomat, ha nem gond. – Hát persze hogy nem. De miért nem maradhatsz itt? – Majd később visszajövök. De el kell intéznem pár dolgot, és nem akarom cipelni a holmim. Odakint ellophatják. Tudod, hogy mennek ott a dolgok. Valakinek mindig kell az, ami a másé. Bethany észrevette, hogy mellébeszél, és ez aggasztotta. – Mi van a hátizsákban? Jack nem felelt a kérdésére, csak a zsebébe nyúlt. Elővett egy gyógyszeres fiolát, és Bethany gyomra görcsbe rándult. – Ezt neked hoztam, Bethany. Tudom, hogy néha szükséged van rá. Bethany szíve kalapálni kezdett, mikor feléje csúsztatta a fiolát a pulton. – Nem, Jack – tiltakozott, makacsul rázva a fejét. – Már nem élek vele. Ezt te is jól tudod. Nem eshetek megint vissza. Soha többé. – Akkor csak itt hagyom, hátha mégis szükséged lesz rá. – Hogyan jutottál hozzá? – kérdezte Bethany egyre növekvő rémülettel. – Miből tudtad kifizetni? Mondd, hogy nem kértél megint kölcsön. Jack felnézett rá, miközben lenyelte az utolsó falat omlettet. – Nem kértem kölcsön. Valaki tartozott nekem egy szívességgel, tőle kaptam. Bethany behunyta a szemét. – Jack, ezt nem csinálhatod így tovább. Tudod, hogy ez nem vezet jóra. Így nem lehet élni. Nem akarom azt se, hogy drogozz. Le tudsz mondani róla. Ennek nem kell így lennie. Már nem.

Jack pillantása elkomorodott. – Ahogy mi éltünk, Bethy, az nem élet. Csak túléltünk, de nem éltünk. Ezt te is tudod. És a tabletták néha megkönnyítik a túlélést. Amúgy meg neked sikerült kitörnöd ebből, de nekem nem. – Ez nem igaz! – ellenkezett Bethany. – Ami az enyém, az a tiéd is. Hiszen tudod. Jack a fejét ingatta. – Komolyan azt hiszed, hogy a barátod hagyni fogja, hogy itt lógjak? Gondold csak át, Bethy. Melyik férfi akarná a barátnője hajléktalan bátyját púpnak a hátára? Nem lehetsz ilyen naiv. Bethany mélyen beszívta a levegőt, és a mellkasa sajogni kezdett. – Tudod, hogy nem vagyok hajlandó választani kettőtök között. Tudod, hogy soha nem tenném meg. Szeretlek, Jack! Mindent neked köszönhetek. Ezt sosem fogom elfelejteni. Ha Jace ezt nem tudja elfogadni, altkor nincs közös jövőnk. Jack átnyúlt a pulton és rátette a kezét Bethany kezére. – Ne légy csacsi, kicsim. Ne dobd el életed nagy lehetőségét miattam. Végre van esélyed arra, hogy valami jó kezdődjön. Ne rontsd el! Bethany szemébe könnyek szöktek. – Nem fogok csak úgy elfeledkezni rólad. Nem vagyok olyan. Komolyan azt hiszed, hogy tudnék itt lakni, és új életet kezdeni, miközben te kint vagy az utcán? Ha ezt gondolod, akkor nem ismersz. Jack pillantása ellágyult. – Te vagy az egyetlen ember ezen a világon, akit szeretek, és aki viszontszeret. Épp ezért akarom a legjobbat neked. Tedd meg értem, rendben? Csak arra van szükségem, hogy itt hagyhassam a cuccom egy pár órára. Majd visszajövök. Talán együtt is vacsorázhatnánk. Mindig is arról ábrándoztam, milyen jó lenne, ha lenne egy lakásunk, ahol főzhetnél, és úgy tehetnénk, mintha normális emberek lennénk, mint mindenki más. Bethany bólintott, a szíve még mindig hevesen vert. Majd felhívja Jace-t. Biztosan meg fogja érteni, ha lemondja az estét. – Főzhetek valamit. Mondd meg, mit ennél szívesen. Majd bevásárolok. – Bármit, amit csak főzni akarsz. Bármit megeszek. Lepj meg! Bethany felfordította a tenyerét, hogy megszoríthassa Jack kezét. – Úgy örülök, hogy itt vagy. Annyira aggódtam érted. – Nem kell értem aggódnod, kicsim. Tudod, hogy tudok vigyázni magamra. Jack elhúzta a kezét, mindkét poharat kiitta, aztán letette a pultra. – Mennem kell. Dolgom van. Megpróbálok sötétedés előtt visszaérni.

– Légy óvatos! – kérlelte Bethany. Jack megint a szokásos kaján vigyorral válaszolt. – Mindig az vagyok. Kösz a kaját és a ruhákat. Ott hagytam a cuccom a hálóban. Majd visszajövök érte, oké? Bethany bólintott, és nézte, hogy Jack olyan gyorsan eltűnik a lakásból, mint ahogy megjelent. Aztán a fiolára pillantott, amit ott hagyott a pulton, majd gyorsan felvette és eltette az egyik konyhaszekrénybe. Az aggodalomtól és a szorongástól forgott a gyomra. Mégis mire készült Jack? Rápillantott az órájára, aztán odament a fiókhoz, amiben a boríték volt, benne a készpénzzel, amit Jace hagyott neki. Nem tudta, hol a legközelebbi piac, de majd megkérdezi a portástól. Remélhetőleg nincs túl messze. Az idő vacak volt, és nem akart taxira pénzt pazarolni. Már azon járt a feje, mit is vásároljon. Főz valami finomat. Jack összes kedvenc ételét. És csinál neki szendvicseket is, amiket magával vihet, mert tudta, hogy úgysem akar majd itt maradni. Vehetne neki még tartós élelmiszereket is, amiket a hátizsákjában tarthat, így még pár napig lenne mit ennie. Kivett a borítékból pár bankjegyet, begyűrte a farmerja zsebébe, aztán elindult lefelé, hogy megkérdezze a portást, hol a legközelebbi hely, ahol bevásárolhat. ••• Bethany kiszállt a taxiból, miután kifizette a sofőrt, és a zacskókkal a kezében a bejárathoz sietett. A portás tanácsolta neki, hogy menjen taxival, és miután látta, hogy rákezdett az eső, már nem ellenkezett. A könnyű záporból valóságos felhőszakadás lett. Nem vágyott rá, hogy bőrig ázzon, mikor zacskókkal a kezében hazafelé tart a bevásárlásból. Mikor kinyitotta a lakása ajtaját és belépett, meglepetten látta meg Jace-t a nappaliban. Azonnal elindult feléje, és fenyegetőn közelített, még mielőtt letehette volna a szatyrokat a konyhában. – Mégis hol a francban voltál? – vonta kérdőre. Bethany szeme ijedten elkerekedett, és lenézett a bevásárlószatyrokra. – Én… bevásárolni voltam. – Van még valami, amit el szeretnél mondani nekem?

Bethany érezte a gyanakvást a hangjában. Mégis mit gondolt? Talán azt, hogy megcsalja? Kiszökik, hogy a szeretőjével találkozzon? Egyáltalán honnan tudta, hogy elment? Jace elvette tőle a szatyrokat és nagy robajjal ledobta őket az étkezőpultra, aztán újra dühösen feléje fordult. Bethany agya kikapcsolt. Ösztönösen hátrálni kezdett, mire Jace káromkodott. – Nem foglak bántani, a kurva életbe is! – Miért vagy ilyen ingerült? Csak elmentem a piacra. Egy óráig voltam csak távol. – Azt hiszed, csak az a bajom, hogy elmentél bevásárolni? Jace hangja hitedenkedőnek tűnt. – Mégis mi mást gondolnék? Nevetségesen viselkedsz, Jace. Csak bevásárolni mentem, az isten szerelmére! – Akkor mit szólsz ehhez? A munkahelyemen vagyok, épp egy fontos megbeszélésen, mikor kapok egy hívást Kadentől, hogy látogatód van. Bethany szája kinyílt a megdöbbenéstől. – Mégis honnan tudja Kaden, hogy ki van a lakásomban? Úgy tudtam, már nem kell vigyáznia rám. Bethany összehúzta a szemét, ahogy lassan derengeni kezdett benne a felismerés. – Még mindig nem bízol bennem. Iszonyatosan fájt neki kimondani, mert ez volt az igazság. Jace még mindig forrt a dühtől, és felbérelte azokat a férfiakat, hogy figyeljék. – Nem azért volt itt, hogy vigyázzon rám. Hanem azért, hogy kémkedjen utánam. – Úgy tűnik, jó okom volt erre – csattant fel Jace. Bethany elvesztette az utolsó reménysugarát is. Fájdalmasan pillantott Jace-re. Annyira megbántotta, hogy azt szavakkal kifejezni sem lehet. – Jack itt volt. De hát ezt már úgyis tudod. – Igen. Jack! – mondta undorral Jace. – Mégis mi a faszt keresett itt? Bethany összevonta a szemöldökét, és harciasán előrelépett, az arca eltorzult a dühtől. – Azért jött, hogy lásson. Itt volt karácsonyeste is, csak én nem voltam itthon, mert veled voltam. Egyedül kellett töltenie az ünnepet. Ennivaló nélkül. Meleg szállás nélkül. Egyedül, Jace! Az utcán! Nem kell elmagyaráznom neked, milyen csodás így egy ünnep. – Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagy? Bethany pislogott. – Én adtam meg neki a címet.

– Mégis mikor? Bethany elvörösödött. – Aznap, amikor elmentem megkeresni. Jace úgy összeszorította a száját, hogy szinte láthatadan vonallá vált. – Te hívtad fel ide. – Természetesen. Jace megint káromkodott. – Ez nem természetes, Bethany. Mégis mi a fenét gondoltál? – Mi a bajod? – csattant fel Bethany. – Nem hívhatok meg ide senkit? Vagy rosszul értettem, és valójában ez nem is az én lakásom? Vagy csak olyanra használhatom, amire engedélyt adsz? – Felhívtál ide valakit, aki csaknem megöletett. Miatta támadtak meg és hagytak helyben. Ő az utolsó ember a földön, akire szükséged lehet. Bethany arcából kiszaladt a vér. – Sosem akarta, hogy bántsanak. Sosem tenne olyat, amivel fájdalmat okozna nekem. Jace arcára kiült az undor és szemrehányóan nézett rá. – Komolyan, Bethany? És mit gondolsz, mégis miért jött ide most? Bethanynek nem tetszett a hangsúlya. Sem az arckifejezése. Mindent gyűlölt ebben a veszekedésben. Jace annyira ideges volt. Neki pedig fájdalmas gombóccá szorult össze a gyomra. – Azért jön, hogy meglátogasson – felelte halkan. – Fázott és éhes volt. Csináltam neki ennivalót. Aztán elmentem bevásárolni, hogy vacsorát főzhessek neki. Jace benyúlt a kanapé mögé és előhúzta onnan Jack hátizsákját. Undorral dobta le a földre, a tekintete dermesztő volt. – Csak ezért jött ide? És mégis hol van most? – Nem tudom, mire akarsz kilyukadni. Azt mondta, dolga van. Azért hagyta itt a hátizsákot, mert nem akarta, hogy ellopják tőle. Te nem tudod, hogy működnek odakint a dolgok. Ha valaki látja, hogy van valamid, elveszi. Leszúrnak, megvernek, megölnek azért, hogy elvegyék. Öt dollárért is kinyírnak. – Semmi kétségem, hogy valaki ölni tudna azért, ami ebben van – sziszegte a fogai közt Jace. Felemelte a hátizsákot és kinyitotta, hogy Bethany belenézhessen. Bethany orcáiból az utolsó csepp vér is kifutott. Imbolyogni kezdett, és bele kellett kapaszkodnia a pultba, hogy megálljon a lábán. A hátizsák tele volt drogokkal. Rengeteg kábítószerrel. Tablettákkal, marihuánával, és valamivel, amit fel se ismert, de nagyon, nagyon rosszul nézett ki.

– Ezt találtam a hálószobádban – sziszegte Jace. – Benne ezzel a sok szarral. Kurvára remélem, hogy fogalmad sem volt, mi van benne, mikor megengedted neki, hogy itt hagyja. – Nem tudtam – suttogta Bethany. – Jesszusom, Bethany! Mégis meddig hagyod még, hogy manipuláljon? Míg valaki meg nem öl? Mégis mi kell ahhoz, hogy felébredj, és észrevedd az igazságot, ami majd’ kiszúrja a szemedet? – Jack sosem bántana! – kiabálta Bethany. – Hagyd végre abba! Jace a kanapéra dobta a hátizsákot, egész testében remegett a dühtől. – Nem akarom, hogy ez itt legyen, veled egy helyiségben. Amíg az én nyakörvemet viseled, az én védelmem alatt állsz. Jacknek itt semmi keresnivalója, Bethany. Vagy te mondod meg neki, vagy én, és legközelebb nem egyedül jövök haza. Kihívom a rendőrséget, és elvitetem velük. Leszarom, hogy ez téged feldühít, vagy sem. Nekem csakis egyeden dolog számít, te. Kibaszottul nem érdekel, mi lesz egy olyan fickóval, aki annyira becsül téged, hogy kitesz téged ilyesminek. – Nem fogok választani kettőtök között! – üvöltötte Bethany. – Nem fogok! Te ezt nem érted! Nem fordíthatok hátat neki! Nem is fogok! – Akkor ennyi volt – mondta komoran Jace. – Nem kell így történnie! Miért nem mész el, hogy megbeszélhessem ezt Jackkel? Miért nem bízol bennem ennyire? – Nem benned nem bízom – kiabálta Jace ugyanilyen hangerőn. – A szentségit, Bethany, használd a fejed! Tudod, mi történne, ha elkapnának ezzel a szarral? Téged dugnának rács mögé, nem a drágalátos Jackedet. Leülnéd helyette a büntetést, és azt hiszed, ez változtatna bármin is? Bethany a fejét rázta. – Nem. Nem! Csak menj el, Jace! Majd én megoldom. – Elfelejted, hogy ez az én lakásom – morogta Jace. Bethany még jobban elsápadt, annyira, hogy az arcizmait sem érezte. Tetőtől talpig elzsibbadt. Megfordult, és határozott léptekkel elindult az ajtó felé. – Bethany, állj meg! Ez parancs volt. Csakhogy most először nem engedelmeskedett. Mikor meghallotta, hogy Jace utána indul, futásnak eredt. Ki az ajtón, a liftig. Mikor beszállt, hallotta Jace-t közeledni a folyosón, a nevét kiabálva. Többször is rácsapott a gombra, és fohászkodott, hogy csukódjon be végre a liftajtó.

Épp akkor zárult be, mikor Jace már csak egyméternyire volt tőle, és mikor a lift elindult lefelé, még hallotta a káromkodását. Az előcsarnokban a portás megpróbálta feltartóztatni. Jace valószínűleg már riasztotta. De Bethany kikerülte, és nem hallgatott a kérésére, hogy álljon meg. Kirohant az épületből, egyenesen az úttestre, és majdnem elcsapta egy taxi. Centikkel a lába előtt állt meg, csikorgó satufékkel. Mielőtt a taxis kiugorhatott volna, Bethany az ajtóhoz futott, feltépte és beült. – Megőrült? – süvöltötte a taxis. – Meg is ölhettem volna! – Csak induljon – nyögte ki Bethany. – Mindegy, hová, csak vigyen el innen, kérem! Nagyon zaklatottnak tűnhetett. Észre sem vette, hogy patakokban folynak a könnyek végig az orcáján. A taxis arca ellágyult, aztán megfordult és beletaposott a gázba. Még beintett a mögötte dudáló, dühös vezetőknek, akiknek meg kellett állniuk, mert ekkorát fékezett. Aztán a dudák hangja lassan elhalt, ahogy a kocsi tovarobogott az utcán.

harmincadik fejezet

Bethany az utolsó háztömbnyi utat gyalog tette meg a lakásáig. Minden tagja elzsibbadt a hidegtől, a ruháját eláztató, könyörtelenül szakadó esőtől. Nem ment messzire a taxival. Alig maradt pénze a bevásárlás után, így hát gyalogolt. Némán menetelt, miközben a fejében kavarogtak a gondolatok, és a szívét mardosta a bánat. Jace joggal volt dühös rá, ezt nem vitatta. De esélyt se adott neki, hogy megmagyarázza. Iszonyú dühös volt. Aztán emlékeztette arra, hogy a lakás az övé, és csak az ő nagylelkűségének hála maradhatott ott. Emlékeztette rá, hogy nincs semmije. Az égvilágon semmije, ezen a reménytelen, elcseszett helyzeten kívül. Jace nem bízott benne. Ezt újra és újra bizonyította. Ő pedig képtelen volt egy olyan kapcsolatban létezni, amelyben a másik mindig a legrosszabbat feltételezi róla. Ezen sosem tudna túllendülni. Úgy érezte, akármennyire is igyekszik, akármilyen sokat is adna, sosem lenne képes kivívni Jace bizalmát. Nem is tudta, miért jött egyáltalán vissza. De szüksége volt a holmijára. Csak pár ruhára. Persze nem az összesre, de legalább a kabátra. És a farmerra és a pólókra. Magával vihetne az ételt, amit Jacknek vett, és megvárhatná, míg visszajön. Vagy talán már itt járt, csalt elkerülték egymást? Legalább volt mit enniük még pár napig. Elmehetne a szállókra, és megkérdezhetné, van-e esetleg szabad ágyuk. Talán lenne is. Vagy inkább hívja fel Jace-t? Próbálja megmagyarázni neki? Legalább ennyit megérdemelt volna. El kellene mondania neki, miért nem tudna soha hátat fordítani Jacknek. Sosem beszélt neki erről, sosem nyitotta meg előtte az énjének ezt a részét. Vajon Jace megértené? Egyáltalán meg lehet ezt érteni? De mégis mit segítene ez azon, ha továbbra sem bízna meg benne? Mikor belépett az épület bejáratán, a portás riadtan nézett rá. Ő azonban nem törődött az aggodalmával, és a lifthez ment. Csak egy meleg, száraz helyre vágyott, még ha csak átmeneti menedék is.

Kell lennie valami megoldásnak. Jace volt a legjobb dolog az életében. Az egyetlen jó és tiszta ember. Nem akarta Jack problémáit a nyakába akasztani. Jace ezt nem érdemelte meg. Olyasvalakire volt szüksége, akinek a lelke nem olyan züllött, mint az övé. Valakire, akiben teljesen meg tudott bízni. Talán nem is hibáztathatta őt a bizalmatlanságáért. Csak a bizalmára vágyott, és hogy higgyen benne, de valójában azok alapján, amit eddig megtudott róla, teljesen érthető volt, hogy nem bízik meg benne feltétel nélkül. A szomorúság úgy ereszkedett le rá, mint egy sötét felhő. Nem akart az az ember lenni, áld eddig volt. Olyasvalaki akart lenni, aki méltó a szeretetre és a bizalomra. Arra vágyott, hogy valaki higgyen benne. Remélte, hogy az a valaki Jace lesz. De tévedett. Miután belépett az ajtón, a konyhába ment, hogy forró csokoládét csináljon magának. Mikor kinyitotta a konyhaszekrényt, amiben a csészék voltak, megpillantotta a gyógyszeres fiolát, amit Jack hagyott ott neki. Hosszú percekig csak bámulta. Aztán mintha hipnotizálták volna, a keze lassan kinyúlt, és az ujjai a műanyag fiolára fonódtak. Levette a polcról és letette maga elé a pultra. Egy tablettát. Csak egyet. Azzal minden sokkal elviselhetőbb lenne. Egy melegebb, boldogabb helyen érezhetné magát. Megnövelné az önbizalmát is, és képes lenne döntéseket hozni. Eltávolítaná a szörnyű valóságtól, amellyel szembe kellett néznie. Ügy könnyebb lenne megvívnia a következő csatát Jace-szel. Még mielőtt jobban átgondolta volna, remegő kezekkel kinyitotta a fiolát és a tenyerébe gurított egy tablettát. Vagy inkább vegyen be kettőt? Már olyan régen nem csinált ilyet. Egy örökkévalóságnak tűnt. Egytől csak kellemesen elbódult volna, kettővel már kiüti magát, ez biztos. Visszatette az egyik tablettát a fiolába, a másikat bedobta a szájába. Elővett egy poharat és teleengedte vízzel. A szájához emelte, és annyit ivott belőle, amennyivel lenyelheti a tablettát. Aztán lemerevedett. Az ég szerelmére, mégis mit művel? Kiköpte a vizet a tablettával együtt a mosogatóba, belekapaszkodott a pultba, és a néma zokogás rázta a mellkasát. Mit tett majdnem? Idegesen megragadta a fiolát, az összes tablettát beleöntötte a mosogatóba, aztán kinyitotta a csapot, hogy leöblítse. Elhajította az üres műanyagot, és hallotta, ahogy tompán koppan a padlón. Aztán a tenyerébe temette az arcát és sírva fakadt.

Képtelen volt megtenni. Még egyszer nem juthat vissza oda. Sóba többé. Véget kellett vetnie ennek az egésznek, mielőtt még rámegy. Ha a kapcsolata Jace-szel ehhez vezetett, akkor szakítania kell vele. Ezt nem tehette meg magával. Túl sokat és túl keményen küzdött azért, hogy tiszta legyen, és megszabaduljon a függőségétől. Bár szinte semmije sem volt, most legalább az élete ért valamit. Átöltözés nélkül kirohant az ajtón, mert beszélnie kellett Jace-szel, mielőtt még inába szállt volna a bátorsága. Szakítania kellett vele, és megmondani neki, hogy kiköltözik a lakásból. Szemtől szembe kellett ezt közölnie vele. Nem hagyhatta bizonytalanságban, hogy merre jár, és mit csinál épp. Odamegy a lakására és közli vele, hogy elmegy. Aztán visszatér a régi életébe. Talán nem a legjobb élet, de úgy legalább emelt fővel és tiszta tudattal élhet. Eszébe jutott, hogy nincs pénze taxira, ezért visszament a fiókhoz és kivette az egész borítékot. Majd visszaadja Jace-nek, ami maradt, miután kifizette a fuvart. Nem vesz el tőle egy dollárral se többet, mint amennyire szüksége volt. Aztán eszébe jutott, hogy Jade hátizsákja még mindig ott van a kanapén. Odament érte, a vállára vetette és kiment a lakásból. Mikor leért az előtérbe, a portás idegesen kiáltott utána. – Miss Willis, hová megy? Jobb lenne, ha itt várna… Bethany elengedte a füle mellett a szavait, és kilépett a hidegbe, hogy taxit fogjon. ••• – Hol van? – kérdezte Jace a portástól, amint belépett az épületbe. A portás felsóhajtott. – Próbáltam újra felhívni, uram. A kisasszony visszajött. Akkor hívtam először. De pár perccel később újra elment. Megpróbáltam megállítani. Csuromvizes volt, át se öltözött. Nagyon feldúltnak tűnt. Jace behunyta a szemét, aztán hosszan, cifrán káromkodott. –Tudja, hová mehetett? Kinézett az utcára, ahol az eső már latyakosra áztatta a jéggel borított járdát. A gyomra görcsbe rándult, mikor arra gondolt, hogy Bethany ott

kint van. Dideregve, szomorúan, magányosan. Valószínűleg visszament Jackhez. A drágalátos, kurva Jackhez. Ezt iszonyatosan elbaszta. Dühös volt és minden haragját Bethanyn töltötte ki, amivel elüldözte. Pontosan ettől rettegett kezdettől fogva. Nem uram, nem mondott semmit, mikor elment. Csak egy hátizsák volt nála. Jace-ben meghűlt a vér. Megöli Jacket, ha Bedianynek bármi baja esik a cucca miatt. Valószínűleg Bethany elment, hogy megkeresse Jacket, de alig volt esélye rá, hogy ő előbb találja meg. Ez az első alkalommal is hetekbe telt. Akkor Bethany nem is tudta, hogy keresi. Most viszont biztosan nem is akarja, hogy megtalálja. Ha egyáltalán azt hiszi, hogy érdekli őt annyira, hogy megkeresse. Csakhogy nem adott neki okot arra, hogy azt higgye, fontos. Ez mindennél jobban fájt Jacenek. Most pedig Bethany kint mászkált az utcán, a hátán egy vagyont érő kábítószerkészlettel. Ennél jóval kevesebbért is öltek már embert. Szúrós, de elgyötört pillantással nézett a portásra. – Ha visszajön, üljön rá, ha kell, de nehogy engedje újra elmenni. Megértette? A portás bólintott. – Igen, uram. Megteszek minden tőlem telhetőt. Jace felsóhajtott és az ajtó felé indult, azon töprengve, hol kezdje el keresni Bethanyt. Megcsörrent a mobilja, mikor épp ki akart lépni az ajtón. Megállt, és megnézte a kijelzőt, de nem ismerte fel a számot. – Jace Crestwell – szólt bele türelmetlenül. – Mr. Crestwell, a kisasszony itt van az épület előtt. Felismerte a portása, Roger hangját. A szíve hevesen kezdett kalapálni, kirohant az esőbe, és intett a sofőrjének, aki nem messze várt rá. – Máris ott vagyok. Ne engedje elmenni! – Siessen, uram – mondta Roger halkan. – Nem akart felmenni a lakásába, hiába kértem. Még az előcsarnokban sem akart várni. Kint van az esőben, teljesen elázott, és didereg. – Micsoda? Jace nem tudott uralkodni az ingerültségén, – Uram, én mindent megpróbáltam. A kisasszony nincs jól. Valami nagyon bántja. Nagyon rosszul fest. Jöjjön ide gyorsan. Szemmel tartom, míg meg nem érkezik. Jace káromkodott, aztán letette a telefont. Beült a kocsiba és utasította a sofőrjét, hogy hajtson a lakásához, amilyen gyorsan csak

tud. Egész úton mardosta a rettegés. Többször is elismételte magában, mit akart mondani Bethanynek, de valahogy az egész esetlennek, bénának tűnt. Mégis mit mondjon a nőnek, akit szeret, és akit iszonyatosan és jóvátehetetlenül megbántott? Feszülten ült, miközben várta, hogy odaérjenek, és minden egyes piros lámpánál halálra vált a rémülettől. Mi lesz, ha Bethany eltűnik, mire odaér, ahogy az előbb is? Örökké egy látomást fog kergetni? Ilyesmire nem is szabad gondolnia. Bethany az övé volt. Nem hagyhatta elmenni úgy, hogy ne küzdött volna érte. Talán még soha senki nem akart harcolni érte, de ezúttal másképp lesz. Végre megállt a kocsi a háza előtt. Jace kiugrott, és az esőben rohanni kezdett a bejárat felé, a szemével idegesen Bethanyt keresve. A szíve összeszorult, mikor nem látta. Talán a portásnak sikerült meggyőznie, hogy menjen be. Vagy mégiscsak elment? Már majdnem a bejárathoz ért, mikor megpillantotta. A szíve csaknem megállt, ahogy meglátta. Ott ült a földön, a fal mellett, összekuporodva, felhúzott térdekkel. A víz csöpögött a ruhájából, a hajából, tócsát képezve körülötte a járdán. – Bethany! Csak erőtlen suttogás jött ki a torkán, nem is volt biztos benne, hogy Bethany meghallotta. Még ezt is alig tudta kipréselni magából, annyira összeszorult a mellkasa. Leguggolt hozzá, és megérintette a karját. Bethany megmozdult, és felemelte rá a tekintetét. Nagy, ijedt szemeiben olyan mélységes szomorúság ült, hogy Jace úgy érezte, mintha a lelke legmélyebb zugába nézne bele. Talpra állította, és őt is kirázta a hideg, ahogy jeges bőréhez ért. Bethany falfehér volt és iszonyúan remegett. – Bébi, gyere, menjünk be! Jace megpróbált olyan gyöngéd hangon szólni hozzá, ahogy csak tudott, miközben a halántékában lüktetett a pulzusa. Próbálta a bejárat felé húzni, de Bethany elrántotta a kezét és hátralépett. Szemrehányóan nézett rá, könnyektől fényes szemmel. – Nem! – szólt halkan. – Nem tehetem, Jace. Azért jöttem ide, hogy ezt a szemedbe mondjam, és ne egy szó nélkül tűnjek el. Jace feltartotta a kezét, mert képtelen lett volna elviselni, amit Bethany mondani készült. Sosem akarta hallani tőle azokat a szavakat.

A szíve majd’ felrobbant, a szeme égett az ürességtől, amit Bethany tekintetében látott. – Bébi, kérlek, meg kell hogy hallgass. De előbb be kell hogy vigyelek az esőből és a hidegből egy meleg helyre. Hiszen vacogsz! Még megbetegszel. Bethany a fejét rázta, és védekezőn összefonta a karjait a mellkasa előtt. Jesszus, csalt nem félt tőle? Talán a viselkedésével elhitette vele, hogy képes lenne fájdalmat okozni neki? Hányni tudott volna a gondolattól, hogy Bethany attól fél, bántani fogja. Bárcsak kitörölhetné azokat a mondatokat, amiket a lakásában a fejéhez vágott! – Nem. Csak hallgass meg, Jace. Kérlek! Ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat. Ezt meg kell tennem, mielőtt még elveszíteném magamat, és azt a kis önbecsülést, amit kivívtam magamnak az elmúlt pár évben. Bethany hangja elcsuklott. Olyan nagyon remegett, hogy Jace-nek minden erejével uralkodnia kellett magán, nehogy erőszakkal felcipelje a lakásába. De tisztában volt vele, hogy ez a pillanat, akármit is készült mondani Bethany, élete legfontosabb pillanata. Nem engedhette meg magának, hogy elcsessze. Nem mintha nem tette volna már meg korábban Bethany lakásában. – Mondd el – sürgette. Bethany arcán végigcsorogtak a könnyek, összekeveredve a rá hulló esőcseppekkel. A haja ázottan tapadt az arcához. A szempillán esőcseppek csillogtak, amitől csak még fájdalmasan szebbek voltak bánatos szemei. Ő volt a világon a leggyönyörűbb dolog, amit valaha is látott, és most veszélyesen közel állt ahhoz, hogy elveszítse. – Jack ma reggel hozott egy fiolányi fájdalomcsillapítót. Nekem. Jace sziszegve fújta ki a levegőt, és alig látott a dühtől. El akarta kapni azt a szemétládát, és a szart is kiverni belőle. Hogy lehetett ennyire felelőtlen Bethanyvel? Mikor épp hogy vigyáznia kellett volna rá. De Bethany nem látta, hogy Jack mekkora bajt hoz rá. Ő még mindig a régi Jacket istenítette. – Megmondtam neki, hogy nincs rájuk szükségem. Soha többé. Ő csak segíteni akart nekem. Régen biztosan bevettem volna a tablettákat. Bármit megtettem volna értük. De ma már nem. Már különb vagyok annál. Aztán megjöttél te, és csúnyán összevesztünk, és emlékeztettél rá, hogy nekem semmim sincs.

– Istenem, bébi, nem így értettem – vágott közbe Jace. – Egyáltalán nem így értettem. Bethany folytatta, mint aki meg sem hallotta, amit mondott. Túlságosan lefoglalták kavargó gondolatai, és hadarni kezdett, hogy minél gyorsabban kiadja őket magából. – Aztán eljöttem, mert túlságosan fájt ott maradni. De mégis visszajöttem, mert tudtam, hogy nincs rendben, ahogy elrohantam. Abba kellett hagynom a menekülést, és eléd állni. Logikusan átgondolni a helyzetet. De ott álltam a konyhában, és úgy éreztem, mintha összeomlott volna a világ. Átfagytam, és akartam egy bögre forró csokit készíteni, de mikor kinyitottam a konyhaszekrényt, ott volt az a fiola, épp előttem. Tudtam, hogy ha csak egy szemet beveszek a tablettákból, jobban fogom érezni magam, és könnyebben elviselem ezt a káoszt, ami az életem. – Istenem, bébi! – suttogta Jace. – Ilyen közel voltam – mondta Bethany, a két ujjával egycentis távolságot mutatva. – Ilyen közel álltam ahhoz, hogy megtegyem. Már a számban volt a tabletta. Ittam pár korty vizet, hogy lenyeljem. Már benne volt a torkomban, mikor ráeszméltem, mit csinálok. Majdnem hagytam, hogy megtörténjen. Bethany mellkasa belerázkódott, akkorát sóhajtott és lehajtotta a fejét, miközben ökölbe szorította a kezét. – De nem nyelted le – suttogta bizonytalanul Jace. – De majdnem lenyeltem – mondta Bethany szomorúan. – Akartam. Szükségem volt rá. Aztán kiköptem, és az összes tablettát beleöntöttem a mosogatóba. Nem eshetek vissza, Jace. Véget kell vetnünk ennek, mielőtt tönkretesszük egymást. Ha ezt teszi velem a kapcsolatunk, akkor képtelen vagyok folytatni. Nem teszek jót neked. Nem teszek jót magammal – mondta elhalkuló hangon. A rettegés elszorította Jace torkát. A fejét rázta, és képtelen volt kipréselni a szavakat magából. Mélységesen lesújtotta, amit Bethany majdnem megtett. Nem azért, mert elítélte volna ezért, hanem mert annyira kétségbeesett volt, hogy ilyen közel állt ahhoz, hogy ártson magának. Mi lett volna, ha nem áll meg? Bethany maradék kis erejét is lassan elmosta az eső. Szívszaggató zokogás tört fel a torkából, összefonta a karjait maga előtt, térdre esett, és előre-hátra dülöngélt.

Jace azonnal letérdelt hozzá, átölelte és erősen magához szorította. Megcsókolta elázott haját, és a karjában ringatta, miközben zuhogott rájuk az eső. – Gyűlölöm magam ezért – hüppögött Bethany. – A gyöngeségemért. Hogy egyáltalán kísértésbe estem. Gyűlölöm magamat azért is, hogy megbántottalak és csalódást okoztam neked. De nem tudok hátat fordítani Jacknek. Nem várom el, hogy megértsd, hiszen sosem magyaráztam el neked. Jace-ben felforrt a düh, Jack miatt, az egész helyzet miatt. – Miért kockáztatsz ilyen sokat, hogy megvédd? Jack egy igazi balfasz, Bethany. Miért hagyod, hogy még mindig ő irányítsa az életed? Bethany eltolta magát Jace-től és felpattant. – Mert olyan sokat tett értem! – kiabálta, miközben az eső és a könnyei egyszerre csorogtak végig az arcán. – Rengeteg áldozatot hozott értem. Olyan sokat, hogy sosem tudnám meghálálni neki. Te ezt nem értheted. Sosem tudnád megérteni, menynyit szenvedett értem. A szomorúság annyira szorongatta a torkát, hogy minden szava elcsuklott. Olyan feldúlt volt, hogy már alig tudott magáról, és egész testében rázkódott a hidegtől. De volt valami a szavaiban, dühös kiáltásaiban, amitől Jace ereiben megfagyott a vér. Bármi is történt a múltjában, ami összekötötte Jackkel, állandóan kísértette. És bármi is volt ez, neki meg kellett tudnia. Létfontosságú volt ahhoz, hogy megértse Bethanyt, és azt, miért ragaszkodott ennyire vehemensen Jackhez. – Akkor magyarázd el nekem – mondta halkan. – De ezt bent fogjuk megbeszélni, ahol meleg van, és csak miután átöltöztél száraz ruhába. Altkor én hallgatlak, te pedig mesélsz. Mindent megoldunk. Együtt, Bethany. Bethany már kezdte a fejét rázni, de Jace felállt és felnyalábolta őt is. – Nem fogadok el elutasító választ – mormolta. – Egy frászt fogom hagyni, hogy kisétálj az életemből. Át fogunk beszélni mindent, és te el fogod árulni nekem, mi a fenéért bízol meg vakon az átkozott Jackben. És istenemre mondom, ha ezzel végeztünk, nem fogsz itt hagyni engem. Nem mész sehová, csak velem az ágyba.

harmincegyedik fejezet

Jace megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor a liftajtó bezárult mögöttük a lakásában. Gondoskodni fog róla, hogy Bethany a lift közelébe se menjen még jó hosszú ideig. Bevitte őt a fürdőszobába, és miután leültette a lehajtott vécéülőkére, megnyitotta a zuhanyt. Rögtön elkezdte kihámozni az átázott ruhákból. A keze remegett – nem a hidegtől –, de képtelen volt leállítani. Teljesen kikészült attól, hogy majdnem elcseszte azt, aminél fontosabb nem is létezett számára. Pontosabban el is cseszte. – Jace, kérlek, csak engedj el! – suttogta Bethany elcsukló hangon. – Semmi szükség rá, hogy ezt még tovább húzzuk. Csak engedd, hogy visszatérhessek a régi életemhez, és te is a tiédhez. Jace a tenyerébe fogta Bethany arcát, és elszántan nézett a szemébe. – Nem engedlek el. Soha! Ez nem fog megtörténni. Mégis hogyan térhetnék vissza a régi életemhez, ha te vagy az életem? Mintha az életem érne bármit is, ha nem vagy a része… Most pedig szépen beállunk a zuhany alá és felmelegszünk. Mindketten szarrá fagytunk. Te még nálam is jobban. Órákat töltöttél kint ebben a kurva hidegben. Még az a szerencsém, hogy nem hűltél ki teljesen. Bethany szeme elkerekedett, mire Jace elengedte, és talpra állította. Ledobálta magáról a ruháit, aztán maga előtt tolva Bethanyt ő is beállt a zuhanyfülkébe. Képtelen volt abbahagyni a reszketést. Alig tudta tartani Bethanyt a zuhany alatt, de szorosan magához ölelte, hogy egyszerre melegítse a forró vízzel és a saját teste melegével. Bethany teste olyan hideg volt, akár egy jégcsap. Jace csak magát okolhatta, amiért ilyen sokáig kint ácsorgott az esőben, szomorúan, feldúltan, mert ő baszta el az egészet. Azt éreztette Bethanyvel, hogy egy senki, akinek semmije sincs. Pedig neki ő volt a mindene. Szerette Bethanyt, már semmi kétsége nem volt efelől. És az ember nem bánik így azzal, akit szeret, mint ahogy ő viselkedett Bethanyvel. Semmiféle megértést nem mutatott az irányába. Nem hallgatta meg, nem hagyta, hogy megmagyarázza. Egész eddig türelmes volt vele, és

várta, hogy majd magától megosztja vele a múltját, és mikor végre itt volt az alkalom, elszúrta. Ez többé nem történhetett meg. És legyen átkozott, ha hagyja, hogy Bethany eltűnjön az életéből, mikor harmincnyolc éven át csak rá várt. Ahogy a forró pára lassan körbeölelte őket, érezte, ahogy Bethany remegése lassan enyhül. Fokozatosan elengedte magát a karjaiban, és hozzásimult, édesen, lágyan, imádnivalón. Minden, amire valaha vágyott, itt volt a karjaiban. Nem fogja elengedni. Sosem vesztett még olyan csatát, ami igazán számított neki, és ez volt élete legfontosabb harca. Megcsókolta Bethany homlokát és a szájával végigcirógatta az arcát, le az álláig. Az övé volt. Az ő asszonya. A szeretője. Egy nap pedig a felesége, ha rajta múlik. Olyan szorosan fogja maga mellett tartani, hogy minden lélegzetvételen osztozni fognak. – Felmelegedtél már? – suttogta Bethany fülébe. Bethany bólintott, mire Jace nehézkesen, de elengedte, hogy elzárja a csapot. Kisietett vele a zuhanyzóból és gyorsan átdörzsölte egy törölközővel, nehogy megint fázni kezdjen. Mikor a haja következett, felemelte a nyakából, és a pillantása megállt a nyakláncon, amit karácsonyra adott neki. Bethany nem vette le. Még azután se, hogy ennyire megbántotta. Az ujja hegyével végigsimított a bőrláncon, aztán lehajolt, hogy megcsókolja Bethany nyakát a füle alatt. Az ajkain érezte az ütőere lüktetését. Bethany hátralépett, a pillantása még mindig ijedt és szomorú volt. – Jace… – Csitt, Bethany! Csak hagyd, hogy befejezzem. Előbb megszárítalak és felmelegítelek, aztán beszélünk. Mindenről. És nem mész el. Eszedbe se jusson! Ha ez kell ahhoz, hogy itt tartsalak, kikötözlek az ágyamhoz, és picit sem fogom bánni. Bethany az ajkába harapott, de nem felelt. Hagyta, hogy Jace betekerje a haját a törülközőbe. Jace levette a köntösét az ajtó hátulján lévő fogasról, felsegítette Bethanyre, és megkötötte az övét a derekán. Pár perc alatt ő is megtörölközött és száraz ruhát húzott, aztán betessékelte Bethanyt a nappaliba. Begyújtotta a kandallót és leültette Bethanyt a kanapéra. – Adj pár percet, készítek neked egy forró csokoládét, és máris jövök.

Végül mégsem indult el, egy helyben tipródott, nem akarta magára hagyni Bethanyt még ilyen rövid időre sem. Azért is adta rá szándékosan csak a köntösét, nehogy megint hanyatt-homlok kirohanjon a lakásból. Mégis várt a beleegyezésére, és mikor Bethany végre bólintott, fellélegzett a megkönnyebbüléstől. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire felmelegedett a tej a mikroban. Gyorsan belekeverte a csokoládéport, tett bele egy kanál cukrot, ahogy Bethany szerette, és visszament a nappaliba. Bethany a kanapén kucorgott, maga alá húzva a lábát, mintha még mindig fázna. Az ölébe vett egy díszpárnát is, és Jace nem tudta eldönteni, vajon azért, mert ennyire fázott, vagy csak körbe akarta bástyázni magát, előle. Nem akart többé akadályokat kettejük közé. De előbb még mindent nyíltan, őszintén meg kellett beszélniük. Odanyújtotta a bögrét Bethanynek, aki két kézzel megfogta, hogy melegítse vele a kezét. Aztán leült melléje a kanapéra, és úgy fordult, hogy szembe tudjanak nézni egymással. Ö is felhúzta a térdét, hogy összeérjen Bethanyével. Bethany nem húzódott el, amit jó jelnek vett, de tudta, hogy ez még kevés ahhoz, hogy kiengesztelje. – Tartozom egy bocsánatkéréssel – vágott bele. – Sajnálom, Bethany! Elvesztettem a fejem. Mikor arra gondoltam, mi minden történhetett volna veled, bekattantam, és olyan dolgokat mondtam, amiket nem gondoltam komolyan. Sosem akartam, hogy úgy érzed, senki vagy, és nincs semmid. Legalább ezt hidd el nekem. A bögre megremegett Bethany kezében, és eltolta a szájától. – Értem. De Jace, bevallottam neked, amit majdnem megtettem. Bethany arcvonásai megfeszültek a szégyentől és a szomorúságtól, ami csaknem megőrjítette Jace-t. Képtelen volt már távolságot tartani kettejük között, ezért kivette a bögrét Bethany kezéből és letette a dohányzóasztalra, aztán közelebb húzódott hozzá. Az egyik kezét feltette a kanapé támlájára, átkarolva Bethany vállát, a másik kezével pedig megfogta a kezét és a hüvelykujjával cirógatni kezdte a tenyerét. – A „majdnem” a lényeg, bébi. Majdnem megtetted, de mégsem. Megálltál, és végül nem vetted be azt a tablettát. Bethany behunyta a szemét, mert a szíve összeszorult, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

– Olyan sok erőfeszítésembe került, míg idáig eljutottam – suttogta. – De ma, amikor megláttam azt a tablettát… Nem is szoktam gondolni rá. Nem is kívántam meg még soha, mióta leszoktam róla. Ma viszont mindennél jobban vágytam rá. Kényszeresen. Bethany beleborzongott már a gondolatba is, és lehorgasztotta a fejét. Jace megérintette az állát és gyöngéden felemelte, hogy Bethany a szemébe nézzen. – De nem tetted meg, kicsim – mondta halkan Jace, minden szót megnyomva. – Nem számít, hogy vágytál rá. Nem vetted be. Ehhez nagy erő kellett. Legyőzted a késztetést, tehát már nem függsz tőle. Nem ezt bizonyította számodra a mai nap? Bethany szemében felcsillant a remény. – Tényleg ezt gondolod? – Igen! Nem akarom, hogy emiatt kínozd magad. És mostantól kezdve itt vagyok én is neked, és segítek. Már nem vagy egyedül. Nem is leszel, mert ideköltözöl hozzám. Eddig vártam, mert nem akartalak siettetni, ezért is költöztettelek be a húgom lakásába. De ebből elég, mostantól itt leszel mellettem. Bethany meghökkenten nézett rá, már épp tiltakozni akart volna, de Jace elhallgattatta egy csókkal. – Az enyém vagy, Bethany. Hozzám tartozol. Én pedig hozzád. Te ide tartozol. Ezen nem nyitok vitát. – De Jack… Jace arca elfancsalodott. – Beszélnünk kell róla is. Bajba sodor téged, Bethany, én pedig ezt nem hagyhatom. Nem tűrhetem. Semmilyen fenyegetés nem érhet. Bethany megremegve felsóhajtott és próbálta visszatartani a könnyeit. – Csakhogy nem fordíthatok hátat neki, Jace. Nem várom el, hogy ezt megértsd. – Akkor magyarázd el! Mondd el, miért! Áruld el, mivel tart sakkban. Bethany behunyta a szemét, és a könnyek végigcsorogtak az arcán. – Rengeteget szenvedett miattam. Megvédett engem. El sem tudod képzelni, mit vállalt értem, Jace. Jace gombócot érzett a torkában és összeugrott a gyomra. Tudta, hogy nem fog örülni annak, amit Bethany mondani készült, de végighallgatja, ha belepusztul is. Ez is Bethany múltjához tartozott, és végre kész volt mindent megosztani vele, rábízni a legsötétebb titkait, amelyektől még mindig mély fájdalom ült ki a szemébe.

– Már meséltem neked, hogy egyik nevelőszülőtől kerültünk a másikhoz – kezdett bele Bethany. – Noha nem vagyunk vérrokonok, amint azt már tudod is, közel álltunk egymáshoz, és a gyámügyesek megpróbáltak bennünket együtt elhelyezni, ha csak mód volt rá. Nem mindig sikerült. De tudták, hogy ha együtt vagyunk, nem okozunk annyi gondot, ezért inkább megpróbálták megelőzni a bajt azzal, hogy együtt helyeztek el. Csak mi kerten voltunk egymásnak. Bethany megállt, és többször is nagy levegőt vett, hogy megnyugtassa magát. – Folytasd, kicsim! – biztatta lágyan Jace. – Hallgatlak. És itt vagyok melletted, már semmi sem bánthat téged. – Mikor tizenkettő voltam, Jack pedig tizenöt, ő a korához képest nagydarab srác volt. Tudom, hogy most nem látszik rajta, mert túl sovány, de ha egészséges és jó húsban van, altkor termetes férfi. Magas, széles vállú. Szóval, együtt laktunk egy családnál, és a nevelőapánk… Jace izmai megfeszültek, rossz előérzet kerítette hatalmába. Nem tetszett neki, amerre a történet haladt. – Szóval a nevelőapánk furcsán mustrált engem, ami aggasztotta Jacket, ezért sosem tévesztett szem elől, és sosem hagyott kettesben vele. Aztán kiderült, hogy a nevelőapánk nem válogat fiúk és lányok között. Bethanyt kirázta a hideg és elsápadt, annyira szenvedett már az emlékek felidézésétől is. Jace szorosan magához ölelte, és közben elfordította az arcát, hogy folytatni tudja. Lágyan simogatta a haját, és próbálta megnyugtatni, vigasztalni, amennyire csak tőle telt. – Jack feláldozta magát helyettem – suttogta Bethany. – Minden egyes alkalommal közénk állt, mikor a nevelőapánk utánam jött. Hagyta, hogy az a férfi molesztálja, csak hogy ne engem molesztáljon, és ezt nem felejthetem el neki soha, Jace. Hónapokon át elviselte ezt értem, míg végül el tudtunk onnan jönni. – Istenem, kicsim, annyira sajnálom! – Jack mindig törődött velem. Miután az autóbalesetem volt, és azelőtt is. Ő gondoskodott arról, hogy legyen mit ennünk, legyen ruhánk, amit hordhatunk. Mikor nem tudtam több fájdalomcsillapítóhoz jutni, pedig akkor még nagy fájdalmaim voltak, Jack szerzett nekem gyógyszereket. És mikor függővé váltam, kockáztatta a börtönt, és isten tudja még mit, hogy megkapjam, amire szükségem volt.

Jace nagyot sóhajtott. Iszonyatos, ami kettőjükkel történt. Bár ezek után új színben látta Jacket, ettől még nem hagyhatta, hogy tönkretegye Bethany életét. Jack nem csak a fájdalomcsillapítók rabja volt, hanem a kemény drogoké is, és talán még üzletelt is velük. Olyan drogkészlet volt nála, amiért simán megölnek egy embert, vagy jó hosszú időre börtönbe csukják. Esze ágában sem volt hagyni, hogy Bethanyt ebbe belekeverje. – Már értem, miért érzel így, kicsim, de figyelj rám! Jack már túllépett egy határt. Nyakig benne van a drogbizniszben, és téged is nagy veszélybe sodor. Ezt pedig nem hagyhatom, sőt nem is fogom hagyni. Sosem engedném, hogy rád bajt hozzon. Ezt érted? Bethany felült és Jace szemébe nézett. – Értem, Jace. Nem is akarom őt mentegetni. Nem tetszik, amit csinál, de a szívem megszakad, ha arra gondolok, hogy fázik, éhes, és nagy veszélyben van. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez mind miattam történik. Jace hevesen rázta a fejét. – Nem vállalhatsz felelősséget érte. Ezt nem hagyom! Megvédett téged, ezért mindig hálás leszek neki. De bébi, még ő sem okolhat téged azért, amilyen a mostani élete. Mindannyiunknak van választása. Ő rossz döntéseket hozott, de ez nem azt jelenti, hogy neked kellene megfizetned ezeknek az árát. – Mégis mit tehetnék? Nem fordulhatok el tőle. Nem hagyhatom őt magára, nincstelenül. Úgy nem, hogy nekem mindenem megvan, neki pedig semmije sincs. Jace belenézett könnyes szemébe, és rádöbbent, hogy nem is szeretné ennyire Bethanyt, ha képes lenne hátat fordítani a családjának. Megcirógatta Bethany arcát, letörölve a könnyeit, és felsóhajtott. – Majd kitalálok valamit Jacknek. De meg kell értened, hogy ha én veszem a kezembe a dolgot, akkor te nem avatkozhatsz bele. Bethany gondterhelten nézett rá, aztán lesütötte a szemét. – Lehetne… – kezdett bele, aztán elhallgatott és az ajkába harapott. – Mit, kicsim? Ne félj, bármit kérhetsz tőlem. – De nincs jogom ezt kérni – felelte halkan Bethany. – Te olyan sokat adtál nekem, én pedig semmit sem adtam cserébe. – Te vagy minden számomra. Minden, Bethany. És ezt nem mondom akárkinek. Még egyetlen nőnek sem mondtam. Tulajdonképpen még senkinek se ebben az életben.

Bethany olyan csodálkozón és elbűvölve nézett rá, hogy Jace már nem tudta türtőztetni magát. Átölelte, és úgy a mellkasához szorította, hogy Bethany talán nem is kapott levegőt. – Kérdezd csak meg, Bethany! Azt akartam kérdezni, maradhatna-e Jack a lakásomban – suttogta. – Csak egy kis ideig, míg talpra nem áll, és ki tud fizetni egy saját albérletet. Jace óvatosan elengedte és eltolta magától Bethanyt, hogy a szemébe tudjon nézni. A tekintete teljesen komoly volt. – Ha ideköltözöl hozzám, Jack beköltözhet a lakásodba. Bethany nem reagált a burkolt zsarolásra. Valójában nem is volt annyira burkolt. De Jace kész volt minden eszközt bevetni azért, hogy végre maga mellett tudja őt, az ágyában, az életében. – Megengeded? – suttogta Bethany. Hát persze hogy megteszi. És egy fikarcnyi bűntudata sem lesz emiatt. – Igen, megengedem. Bethany a nyakába ugrott, olyan lendülettel, hogy csaknem hátradöntötte a kanapén. – Köszönöm! Nem is érdemellek meg, de mindennap hálát adok érted az égnek! Jace a kijelentésétől elhúzta a száját, de mivel Bethany nem ágált a költözés ellen, így nem firtatta tovább a dolgot. – Alig várom, hogy elmondjam Jacknek! El se fogja hinni! Jace feltartotta a kezét. – Vannak feltételeim, Bethany. Bethany elhallgatott és kérdőn nézett rá. – A lakásba nem hozhat drogokat. És a közeledbe sem. Ha Kaden és Trevor egyszer is drogot találnak nála, repülni fog. És ha találkozni akarsz vele, akkor csakis Kadennel és Trevorral együtt, vagy az én jelenlétemben teheted. Ebből nem engedek. Bethany nem szólalt meg, de látszott rajta, hogy az agyában kattognak a fogaskerekek. Jace lélegzet-visszafojtva várt, és azon töprengett, vajon nem volt-e túl erőszakós. De egyszerűen ilyen volt a természete. Ezen nem tudott változtatni, és nem is akart, ha Bethany biztonságáról volt szó. – Rendben – felelte halkan Bethany. – Majd elmagyarázom Jacknek. – Nem! Bethany kérdőn felhúzta a szemöldökét.

– Én magyarázom el Jacknek – mondta morcosán Jace. – Nem foglak kellemetlen helyzetbe hozni. Hadd legyek én a seggfej. Ez amúgy sem esik nehezemre, ha rólad van szó. – Nem vagy seggfej – vágta rá Bethany olyan határozottan, hogy Jace elmosolyodott. – Ez azt jelenti, hogy szívesen maradsz velem, és nem gondolod, hogy egy önző alak vagyok, aki megzsarolt, hogy költözz hozzá? Bethany pillantása ellágyult. Odabújt Jace-hez, a teste olyan puhán és melegen simult hozzá, mint a lágy szatén. Kibaszottul tökéletes volt. Jace végigsimított a hátán, és azt kívánta, bárcsak ne lenne rajta a köntös. – Sosem akartam elmenni – suttogta Bethany. – Azt hittem, te akarod, hogy elmenjek, – Csitt, bébi, ilyen ne is mondj! Soha! – De nagyon félek, Jace. Aggódom amiatt, hogy alakulnak köztünk a dolgok, és hogy vajon meddig tudlak még boldoggá tenni. Bethany hangján érződött a rettegés. Attól félt, hogy csak időszakos, ami köztük van, és hogy mi lesz majd vele, ha Jace ráun, és továbblép. – És még mindig félek attól, hogy nem vagyok elég jó neked – tette hozzá remegő hangon. – Ugyan, kicsim! Bethany megrázta a fejét. – Nem illek bele a világodba. Hogy is tudnék? És attól félek, hogy egy nap te is rádöbbensz erre. Jace megsimogatta Bethany arcát, mikor a vállához bújt. – Te vagy az én egész világom, bébi. De ezt már túltárgyaltuk. Érezte, ahogy Bethany megremeg, ezért még szorosabban ölelte, és megpuszilta a haját. – Szeretném elhinni – suttogta Bethany. – Mert te meg az én egész világom vagy, és ez megrémít. Te vagy minden öröm az életemben. A legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Sok mindent elvesztettem már, de túléltem. De ha téged elveszítenélek, az annyira összetörne, mint még soha semmi. Ilyen nagy hatalmad van fölöttem, és ez ijesztő. Jace behunyta a szemét és nagy levegőt vett, miközben értelmezte magában Bethany szavait. Nem mondta, hogy szereti, de meggyőződése volt, hogy csak azért, mert ez volt az utolsó gát, amit át kellett szakítania magában. Talán erre Bethany még nem állt készen. De kész volt várni rá, akár örökké is. Boldogan töltené a következő negyven évet azzal, hogy meggyőzze Bethanyt, hogy mindig mellette marad. Egyszer

talán kimondja azt a szót is, és azt a napot örökre bevési az emlékezetébe. – Bébi, figyelj rám! Bethany felnézett rá, Jace pedig cirógatni kezdte az ajkait az ujjbegyével. – Az a hatalom, amiről beszélsz, nem az irányításról szól. Nincs köze hozzá az engedelmességednek, sem az én dominanciámnak. Amiről te beszélsz, az az érzelmi kiszolgáltatottság. De bébi, neked épp ilyen hatalmad van fölöttem. Sőt még sokkal több van neked, mint nekem. Bethany szeme elkerekedett a csodálkozástól. – Ez így van – folytatta Jace, mielőtt még a szavába vághatott volna. – Nagyobb a hatalmad, a befolyásod, mint el tudnád képzelni. A szívem a kezedben van. Ez nem valami blabla. Nem azt mondom, amit szerintem hallani szeretnél, hogy befolyásoljalak. Ennél már nem lehetek őszintébb. A tiéd vagyok. A szívem, a lelkem, mindenem a tiéd. – Jace! Bethany megilletődötten suttogta a nevét, és őszinte ámulattal nézett rá. A szája kinyílt a csodálkozástól, és remegő kezekkel érintette meg Jace-t. Jace a tenyeréhez dörzsölte az arcát, és megcsókolta puha bőrét. – Komolyan? – kérdezte Bethany. Jace elmosolyodott. – Nem hiheted, hogy minden nőnek ezt mondom, akivel lefekszem. Bethany megrázta a fejét. – Nem, ezt egyáltalán nem gondolom. – Akkor hidd csak el, bébi. Nézz rám! Higgy magadban. Higgy kettőnkben! Ez mind igaz. Olyan komoly, amennyire csak lehet. Még soha nem gondoltam semmit se komolyabban az életben. – Rendben – felelte Bethany olyan halk, lágy hangon, hogy Jace beleborzongott. – Ideköltözöl? Bethany bólintott. – Megengeded, hogy megoldjam a dolgot Jackkel? Bethany újra bólintott. – Készen állsz arra, hogy teljesen odaadd magad nekem? És nem csak az ágyban, a kapcsolatunk minden területén. Bethany egy pillanatra habozott, mielőtt megint bólintott. – Soha ne fuss el előlem, Bethany! Történjen bármi, maradj itt, és harcolj. Kiabálj velem, vitatkozz, vágj a fejemhez valamit, csinálj bármit, de soha ne menj világgá! Maradj itt, és harcolj azért, amink van.

Tudod, hogy lobbanékony vagyok, és néha hülyeségeket mondok, amiket nem gondolok komolyan. De ne menekülj el, ha a helyzet rázóssá válik, ígérd meg ezt nekem! Bethany átölelte a nyakát és édesen, odaadóan hozzábújt. – Ígérem!

harminckettedik fejezet

– Jace! – suttogta Bethany a fülébe. – Igen, kicsim? Bethany Jace oldalához bújva feküdt, elégedetten és ellazultan a szeretkezésük után. Mert ez valóban szeretkezés volt, efelől nem lehetett kétség. Óránkon át csókolták, simogatták és becézgették egymás testét. Jace-nek különösen jól esett, hogy Bethany végre felbátorodott az ágyban. Még mindig imádni valóan félénk volt, és néha szégyenlős, de fokozatosan nőtt az önbizalma, és Jace örült minden kezdeményező gesztusának. A tegnapi egymásra találásuk után most nem vágyott durva játékokra. Teljes szívét-lelkét beleadta a szeretkezésükbe, míg mindketten teljesen ki nem merültek. Bethany felkönyökölt, felemelve a fejét Jace válláról. Jace vissza akarta húzni magához, mert nem tetszett neki, hogy nem érzi a karjaiban, de látta rajta, hogy valami nyomja a lelkét, és nem akarta beléfojtani a szót. Bethany a nyakláncát simogatta az ujjhegyével, miközben összeszedte a gondolatait. – Mit jelent ez számodra? – kérdezte végül halkan. – Igazából mi ez? Azt mondtad nekem a lakásomban, hogy amíg a nyakörvedet viselem, a te védelmed alatt állok. Ez mit jelent? Jace felsóhajtott, mert utálta, hogy képtelen fékezni a nyelvét, ha begurul. Nem így akarta elárulni Bethanynek az ékszer jelentését. – Ez jelzi, hogy a tulajdonomban vagy – mondta óvatosan hangsúlyozva. – Egy ajándék, amit a domináns férfi az alávetett partnerének ad. Annak a nőnek, akit a gondjaiba vesz, és akiért rajong. Azt jelenti, hogy az enyém vagy, és engedelmességgel tartozol nekem. Bethany összevonta a szemöldökét, és egy pillanatig hallgatott. – Ezt miért nem mondtad el nekem, mikor odaadtad? Jace is felkönyökölt, hogy egy szemmagasságban legyenek. Megérintette Bethany arcát, és végigsimított bársonyosan puha bőrén.

Aztán az ujjai a nyakláncra siklottak, és a közepét díszítő gyémánttal babrált. – Attól féltem, hogy túl korai lenne. Hogy nem értenéd meg a jelentőségét. És nem akartalak nyomás alá helyezni. Féltem, hogy nem akarod majd hordani, ha tudod, mit jelent valójában. Bethany az ajkába harapott. – De Jace, miért akartad, hogy viseljem, ha nem is tudtam a jelentését? Addig nem az igazi, míg nem tudom, miért hordom. De neked sem okozhatott valódi örömet, hogy viselem így, hogy ezt nem is tudtam. Jace legörbítette a száját. – Mondasz valamit. Igazad van. Nekem elég volt, hogy láthatom rajtad, és én tudom, mit jelent. De jól látod, hogy addig nem lehet teljes az örömöm, míg te meg nem tudod, és el nem fogadod az igazi jelentését. – Ez fontos számodra? – mondta Bethany, ami inkább kijelentés volt, mint kérdés. Jace bólintott. – Igen, az. De talán nem azért, amiért gondolod. Nem azért, mert olyasfajta seggfej lennék, akinek meg kell jelölnie téged mint a tulajdonát. Egyszerűen csak jólesik rajtad látnom, mert én adtam neked, és mert ez a te felajánlásod szimbóluma. Bethany szeme tágra nyílt. – Erre nem is gondoltam. Jace elmosolyodott. – Nem, mert még mindig az a meggyőződésed, hogy te nem adsz nekem semmit, és nincs is mit adnod. De ez nem igaz, bébi. A legértékesebb ajándékot adtad nekem: magadat. Bethany vakítóan kék szemében könnyek csillogtak. Aztán Jace meglepetésére kikapcsolta a nyaklánc csatját, levette, és feléje nyújtotta. – Korábban nem tudtam, mit jelent – mondta a nyaklánccal a kezében. – Szeretném, ha most feltennéd rám, úgy, hogy már mindketten tudjuk a jelentését. Jace mellkasa csaknem felrobbant, olyan hevesen vert a szíve, és szaporán vette a levegőt. Remegő kézzel vette el Bethanytől a nyakláncot. Aztán feltérdelt, és azt mondta: – Térdelj ide, bébi, elém az ágyra. Bethany eléje térdelt. Szívbemarkolóan gyönyörű volt összeborzolt hajával, fátyolos szemekkel. És úgy nézett rá, ahogy Jace remélni sem merte: szerelmesen. Jace a két kezével tartotta a nyakláncot, és Bethanyre nézett. – Viselnéd a nyakörvemet, Bethany? Ez nem csak a birtoklás jele. Ez jelképezi az ajándékot, amit nekem adtál, és az én ajándékomat is

neked. Mindig gondoskodni fogok rólad és megvédelek. Minden óhajodat teljesítem. A tested az enyém lesz, és az én testem a tiéd. Szeretni és becsülni foglak, egész lényemmel. – Igen! Ó, Jace, igen! – suttogta Bethany. Jace újra a nyakába tette az ékszert. Ezúttal még nagyobb gyönyörűséget érzett – Bethanynek ebben igaza volt mert már ő is tudta a jelentését. Elfogadta a nyakörvet és öt. Kérhetne ennél még többet? Bekapcsolta a nyaklánc csatját és végigsimított a vékony bőrszalagon, majd a könnycsepp alakú gyémánton. Aztán lehajolt, hogy megcsókolja Bethanyt, olyan szenvedélyesen, hogy ő is megrészegült tőle. – Szeretlek, Bethany! – Jace! – suttogta Bethany könnyek közt. Nem hagyhatta, hogy Bethany elsírja a magát. Addig nem, míg az ő ágyában és a karjaiban volt. Csakis boldognak akarta látni, és bármit megtett volna, nehogy sírni lássa. – Szeretkezz velem, bébi! Újra és újra. Most már úgy, hogy mindketten tudjuk, hogy testestől-lelkestől hozzám tartozol. Bethany a nyaka köré fonta a karjait és magával húzta, le az ágyra. Jace a testével a matrachoz préselte, és vadul, telhetetlenül csókolta. – Sosem éreztem még így egyetlen nő iránt sem – mormolta Jace Bethany szájához közel. – Soha. És soha többé nem is fogok, – Jace – suttogta csábítóan Bethany. – Szeress, kérlek! – Szeretlek. És szeretni foglak. Ezt sosem kell kérned, bébi. A szerelmem a tiéd. Én is a tiéd vagyok. És ez soha nem fog megváltozni. Végigcsókolta Bethany nyakát, le a melléig, és a nyelvével körözve felizgatta az egyik, majd a másik mellbimbóját is. Kéjesen nyalta és szívta őket, élvezve Bethany érzéki nyögdécselését, amit az érzéki kényeztetés váltott ki belőle. Bethany egész teste megfeszült alatta, a gerince felemelkedett. Beletúrt a hajába és a fejét a melléhez préselte, mire jace elmosolyodott. – Ez tetszik az én kicsikémnek? Bethany felnyögött. – Csak egyetlen dolgot élvezek jobban, ha a forró szád ott van… lent. Még mindig ennivalóan félénk volt. Jace szerette benne, hogy milyen szégyenlősen fejezte ki a vágyait.

– Nekem ne mondhassa senki, hogy nem teszek meg mindent, hogy kielégítsem az asszonyomat – mormolta Jace, miközben végigcsókolta Bethany hasát, az öle felé haladva. Szétnyitotta Bethany combjait, hogy végre megpillantsa gyönyörű, hamvas punciját. Végighúzta az ujját az érzékeny szeméremajkak közt, majd széthúzta őket, hogy hozzáférjen a duzzadt, világos rózsaszín húshoz, ami már nedvesen csillogott. A farka keményebben állt már attól is, hogy elképzelte az ízét a szájában. Vadul belenyalt a puncijába, végighúzva a nyelvét a hüvelyétől a csiklójáig. A nyelve hegyével finoman körözni kezdett a bársonyos dombocskán, aztán az ajkai közé vette, és gyöngéden megszívta. Bethany felsőteste hátrafeszült, vadul beletúrt Jace hajába és a puncijához nyomta a fejét. Jace-nek több se kellett, szenvedélyesen falni kezdte. Szívta, nyalta, csókolta, belecsúsztatta a nyelvét nedves hüvelyébe, és kéjesen forgatta benne. Képtelen volt betelni vele. Sosem tudná megunni az ízét, sem az érzést, ahogy lágy, meleg bőre a szájához ér. Szerette, ahogy megremeg az érintéseitől, ahogy halkan nyögdécsel és sóhajtozik a gyönyörtől, amit ő okoz neki. Még sosem ejtette ennyire rabul egyetlen nő sem. Igazat mondott Bethanynek, hogy neki sokkal nagyobb hatalma van fölötte, mint képzelné. Jóval nagyobb, mint neki Bethany fölött. Mert Bethany nélkül semmije sem volt. Nélküle semmit sem ért a pénze, a presztízse, sem semmi más. Bethany úgy érezte, nem méltó hozzá, mert nem rendelkezett olyan anyagi javakkal, mint ő. Csakhogy amit ő adott neki, sokkal csodálatosabb volt, és felbecsülhetetlen értékű. – Jace! – nyögött fel Bethany. – Bébi, kérlek! Először szólította így, és Jace-nek nagyon is jól esett. De még mennyire! Pedig sosem gondolta volna magáról, hogy egyszer élvezni fogja, ha egy nő becézgeti. De Bethanyvel minden olyan természetes, olyan magától értetődő volt. A kedves szavak önkéntelenül, gondolkodás nélkül jöttek a szájára. – Mondd újra! – dörmögte buján. Bethany felemelte a fejét, a szeme melegen, szerelmesen csillogott. – Mit mondjak? – Úgy szólítottál, bébi. Bethany elmosolyodott, és a szeme még jobban felragyogott. – Tetszett?

– Igen. – Bébi – suttogta érzékien Bethany. Jace behunyta a szemét, és újra belenyalt a puncijába, élvezve, ahogy Bethany beleborzong a gyönyörbe. – Mondd el, hogyan szeretnéd! A számba akarsz élvezni, vagy azt akarod, hogy benned legyek? – Van választásom? Bethany hangjából derű sugárzott, és mikor Jace felpillantott, látta a szemében a kacér csillogást. Jó ég, mennyire szerette ezt! Ezt a könnyed, kellemes összhangot, ami kialakult kettőjük között. Nem lett volna ellenére, hogy a következő pár évtizedet ilyen vidám hangulatban, rengeteg szerelmeskedéssel töltsék. – Igen, bébi, van választásod. De bárhogy is dönts, el fogsz élvezni, szóval mindenképp nyersz. Én is mindenképp jól járok. Vagy a számba élvezel – ami ellen semmi kifogásom –, vagy a farkamtól élvezel el, miközben olyan mélyen benned vagyok, hogy a golyóim dörzsölik a puncidat. Ez ellen végképp nincs semmi kifogásom. Bethany felkacagott, hátrahajtva a fejét a párnára, majd elégedetten felsóhajtott. – Nos, ez nehéz döntés, mert ördögien ügyes nyelved van. De imádom, amikor bennem vagy. – Ne is mondj többet – dörmögte Jace és felemelkedett, hogy elhelyezkedjen fölötte. Megcsókolta Bethanyt, a nyelvével mélyen belehatolva, hogy Bethany is érezhesse a saját ízét, a puncija izgató aromáját. – Segíts, bébi! Vezesd magadba a farkamat. Jace testét elöntötte a forróság, mikor Bethany rámarkolt keményen álló farkára, és miután a másik kezével széttárta előtte a szeméremajkait, betolta a makkját a hüvelye bejáratához. Bethany egy percre megállt, és gyöngéden végigsimított a farkán, le a tövéig. Finoman masszírozni kezdte a golyóit, míg Jace már alig tudta türtőztetni magát. Azonnal el tudott volna élvezni, pedig még benne sem volt. Bethany tette ezt vele. Annyira felizgatta, hogy alig tudott magáról. Becsukta a szemét és feltápászkodott a két kezére. – Készen állsz? – kérdezte csábítóan Bethany. – Kínozz csak – szisszent fel Jace.

Bethany huncutul elmosolyodott, aztán felemelte a csípőjét, és két centire magába csúsztatta Jace farkát. Aztán elvette a farkáról a kezét, belekapaszkodott Jace nyakába és magára húzta. – Tégy a magadévá! Szeretkezz velem, Jace! Jace lassan, finoman belesiklott, míg az ágyéka el nem érte Bethany combját. Bethany a dereka köré fonta a combjait, vele együtt mozgott és ellentartott a döféseinek. Jace megcsókolta, majd az ajkaival cirógatta az álláig, onnan pedig a füléig. Játékosan harapdálta a fülcimpáját, aztán megszívta, ahogy a mellbimbóival is tette. Bethany punciját elárasztotta a nedvesség, forrón körbeölelve Jace farkát. – Ezt is élvezi az én kicsikém! Bethany kéjesen felnyögött. – A fülem nagyon érzékeny. Jace megnyalta a fülcimpáját, aztán addig körözött a nyelvével a fülkagylóján, míg Bethany ficánkolni kezdett alatta. A hüvelye összeszorult, és még mélyebbre szívta be a farkát. – Nagyon, nagyon élvezi – kuncogott Jace. Bethany beleharapott Jace vállába, amibe ő remegett bele. – Hmm, ezt élvezi az én kicsikém – cukkolta Bethany. – A mindenségit, de még mennyire! Imádom a fogaid, a szád, a nyelved. Minden porcikádat, bébi. – Ebben az esetben… Bethany végigcsókolta a nyakát, fel a füléig és vissza. Jace idegvégződései sisteregtek. A farka olyan vadul járt Bethanyben, hogy már félt, hogy fájdalmat okoz neki. De már nem tudott uralkodni magán, a testét fűtötte a vágy, és hajtotta az ösztön, hogy kielégüljön. – Élvezz el! – nyögte Jace. – Élvezz el, bébi! Nagyon közel vagyok, már nem bírom sokáig. Bethany a nyaka köré fonta a karját és szorosan magához ölelte. – Szeretlek! – suttogta Jace fülébe. Kimondta! Jó ég, megtörtént! Jace szeme káprázott, a varázslatos szó még mindig a fülében csengett. Földöntúli boldogság járta át az egész testét és beragyogta még a lelke legsötétebb zugait is. Minden vágya teljesült. Csak ezt nem kapta meg még Bethanytől. Ez volt a legcsodálatosabb szó, amit valaha is hallott. – Bethany… Istenem, bébi, én is szeretlek! Nagyon szeretlek! Most élvezz el, velem együtt!

– Már én is közel vagyok. Még mindig Jace bensőjében visszhangzott, ahogy Bethany azt suttogja neki, „szeretlek”, mikor átadta magát a gyönyörnek. A farkából kispriccelő ondó mélyen elárasztotta Bethany hüvelyét. Olyan erővel tört ki belőle, hogy szinte már fájt. És még mindig csak dőlt belőle, mintha véget sem akarna érni az orgazmusa. Teljesen betöltötte Bethanyt, aztán mélyen belehatolt és ott maradt, belefúrva magát az ölébe, mintha a méhébe akarna bejutni. Ebben a pillanatban elátkozta a fogamzásgátlót. Csillapíthatatlan vágyat érzett, hogy teherbe ejtse Bethanyt, az ő gyermekével. A kettőjük gyermekével. Egy kisfiúval vagy egy kislánnyal. Már attól izgalomba jött, ha csak arra gondolt, hogy látja Bethany hasát az ő gyermeküktől kerekedni. Ráborult Bethany puha, meleg testére. Imádta maga alatt érezni. Bethany elégedetten felsóhajtott és megcsókolta a nyakát, miközben lágyan simogatta a hátát és a fenekét. – Ha lehetne egy kívánságom, örökre benned maradnék – szólalt meg végül Jace. Érezte a nyakán, ahogy Bethany elmosolyodik. – Mondd ki újra. Megint hallani akarom! Bethany nem habozott. Pontosan tudta, mire gondol. – Szeretlek! Jace behunyta a szemét és mélyen beszívta a levegőt. Sosem kérhetne annál többet, mint ami most itt volt a karjaiban. – Én is szeretlek, kicsim.

harmincharmadik fejezet

Jace a mobilja csörgésére ébredt. Felemelte a fejét, hogy az órájára nézzen, aztán káromkodott egyet. Sosem szokott elaludni. Még az egyetemen sem késett egyetlen óráról sem. Most pedig már elmúlt kilenc, és eddig meg se rezzent, olyan mélyen aludt. Ez volt a második alkalom, hogy így elaludt, és másodszorra is egy Bethanyvel töltött, felkavaró éjszaka után. A vállára nézett, ahol békésen pihent Bethany feje. Még ő sem ébredt fel. Rengetegszer szeretkeztek, míg mindketten álomba nem zuhantak a kimerültségtől. Elvette a mobilját az éjjeliszekrényről, és a kijelzőn látta, hogy Kaden hívja. – Jace Crestwell – szólt bele. – Mr. Crestwell, gondoltam tudni szeretné, hogy Kingston visszajött a lakásba. – Ott van most is? – Igen, uram. Alig öt perce érkezett. Volt kulcsa, így be tudott menni, de még nem jött ki. – Gondoskodjon róla, hogy ne is tegye – mondta halk hangon Jace. – Máris ott vagyok! – Igen, uram. Jace megszakította a hívást. Bethany mocorogni kezdett mellette, felemelte a fejét és álmosan pillantott rá. – Minden rendben? Jace homlokon csókolta. – El kell mennem egy kis időre – mondta, majd habozott, de végül folytatta. – Jack visszament a lakásba. Bethany szeme kinyílt. – Veled megyek! Jace megrázta a fejét. – Nem. Majd én intézkedem, Bethany. Bethany ideges lett, de még mielőtt tiltakozni kezdett volna, Jace határozottan rászólt. – Nem akarom, hogy ebbe belekeveredj. Megegyeztünk, emlékszel? Bíznod kell bennem. Meg fogom oldani. – Rendben – felelte lemondóan Bethany. Jace újra megcsókolta. – Minden rendben lesz, bébi. Bízz bennem!

– Bízom benned – suttogta Bethany. – Míg ott vagyok, elintézem, hogy áthozzák ide a holmidat. Bethany az ajkába harapott. – Talán meggondoltad magad? – kérdezte félve Jace. Bethany megrázta a fejét. – Nem. Ezt akarom. Téged akarlak. És bízom benned, Jace. Kérlek, ne gondold, hogy nem így van. De ez nehéz számomra. Jack nagyon fontos nekem. Mindketten azok vagytok. Tudom, hogy nem tökéletes. Tudom, hogy olyan dolgokat tett, amik nem helyesek. Mégis szeretném biztonságban tudni, és szeretném, ha mindene meglenne. – Tudom, bébi. Ne aggódj! Felhívlak, ha beszéltem Jackkel, rendben? Fel van töltve a mobilod? Bethany megrándította a vállát és a szemét forgatta. – Majd rádugom a töltőre, mielőtt elmegyek, és ott hagyom a konyhapulton. Jace letolta magáról a takarót és felkelt az ágyból. Aztán újra lehajolt, hogy megcsókolja Bethanyt. Még egyszer érezni akarta a száját a száján, mielőtt elindul, hogy elsimítsa a dolgokat Jackkel. A háta közepére se hiányzott ez neki. De Bethanyért megteszi, még akkor is, ha legszívesebben közölte volna Jackkel, hogy húzzon el a picsába, és mostantól fogva maradjon ki Bethany életéből. Csakhogy ezt Bethany sosem bocsátaná meg neki, és nem kockáztathatta, hogy elveszítse. Ha ez csak azon múlik, hogy beszél Jackkel, akkor megteszi. Az ő életére ez aligha volt hatással, legfeljebb annyiban, hogy túl kellett esnie egy kellemetlen beszélgetésen a másik férfival. Egy része még örült is ennek. A saját szemével akart meggyőződni róla, hogyan is érez Jack Bethany iránt. Noha Bethany a bátyjaként tekintett rá, ő gyanította, hogy Jack érzései nem csupán testvériesek iránta. Ezt azonban megtartotta magának, mert Bethany sok tekintetben naiv volt, Jackkel kapcsolatban különösen. Ő biztos nem látná meg, amit egy elfogulatlan szemlélő igen. Csakhogy ő sem volt híres az elfogulatlanságáról, ha Bethanyről volt szó. – Nem akarom, hogy ezen idegeskedj, bébi. Minden rendben lesz. Jack felhívhat téged, és te is felhívhatod őt. Azt se bánom, ha találkoztok, míg Kaden és Trevor veled van, vagy én ott vagyok. – Köszönöm, Jace! – Bethany őszintén, egyenesen nézett rá. – Ez nagyon sokat jelent nekem.

– Szeretlek! – suttogta Jace. Bethany arcvonásai ellágyultak, és eltűnt a szeméből az aggodalom. Jace elekor eszmélt rá, milyen mélyen megnyugtatta őt ez a szó, és azon nyomban megfogadta, hogy ezentúl nem telhet el nap anélkül, hogy ne mondaná neki. – Én is szeretlek! – felelte Bethany. Jace gyorsan kiment a fürdőszobába, mielőtt még ledöntötte volna Bethanyt az ágyra, hogy a nap hátralévő részében szeretkezzen vele, mit sem törődve Jackkel. Már így is késett a munkából, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Majd útközben felhívja Eleanort, és szól neki, hogy később megy be. Bár alig pár nap telt el karácsony óta, a szokásos munkarendben dolgoztak, mivel több folyamatban lévő szállodaépítési projektjük is volt. Olyan beruházások, amelyek állandó figyelmet igényeltek tőle, Gabe-től és Ashtől. Ha őszinte akart lenni magához, tudta, hogy hetek óta nem tudott érdemben foglalkozni a munkával. Talán már soha nem is fog. Most már itt volt neki Bethany, és ő lett a legfontosabb. Nem a munka, nem is a vállalat, és nem is a két legjobb barátja. 

Háromnegyed órával később belépett az épületbe, amelyben Bethany lakása volt. Kaden az előcsarnokban várta. – Itt van még? – kérdezte kurtán Jace. Kaden bólintott. – Igen, uram. Azóta nem jött le, mióta megérkezett. – Helyes. Azt akarom, hogy Trevorral együtt állandóan figyeljék. Mikor jön haza, mikor megy el, hová, mit csinál, és kivel találkozik. Különös tekintettel arra, ha Bethanyvel akar találkozni. Semmilyen körülmények között nem találkozhat vele kettesben. Bethanynek már megmondtam, hogy nem találkozhat vele úgy, ha maguk nincsenek mellette, vagy én nem vagyok vele. De ha Jack kapcsolatba akar lépni vele, előfordulhat, hogy Bethany addig nem is tud róla, míg egyszer csak ott terem mellette. Ebben az esetben közbe kell lépniük. Mindenáron meg kell védeniük Bethanyt. – Megértettem – felelte Kaden. Jace elindult a lift felé, és Kaden követte. Jace kérdőn nézett rá, mire Kaden állkapcsa megfeszült.

– Uram, ha Kingston veszélyt jelenthet Bethany biztonságára, akkor az önére is. Jobban érezném magam, ha ott lennék, miközben beszél vele. Természetesen diszkrét távolságban, és azt is bizalmasan kezelném, amit esetleg meghallanék. Jace elhúzta a száját, miközben beléptek a liftbe. – Igaza van. Néma csendben mentek fel a lifttel, és mikor az ajtóhoz értek, Jace nem is kopogott, csak kinyitotta a kulcsával, és belépett. – Bethy, na végre! – hallotta Jack hangját. Ott feküdt elterülve a kanapén. – Kezdtem azt hinni, hogy sosem főzöd meg azt a vacsorát, amit ígértél. Mikor Jack végre észrevette őket, bizalmatlanul, szúrós szemmel méregette mindkettőjüket. – Hol van Bethany? – Biztonságos helyen – válaszolta kurtán Jace. – És ott is marad. Nekünk van megbeszélnivalónk egymással, Jack. – Ez nem fair – mordult fel Jack. – Te meg ki a fene vagy? – Én vagyok az a férfi, aki gondoskodik róla, hogy távol tartsd magad Bethanytől, te arrogáns kis faszfej. Jack szemöldöke felszaladt a homlokára. – Szóval te vagy a barátja? Szép lakást adtál Bethanynek. Nagyon nagylelkű gesztus tőled. Jace-nek ökölbe szorult a keze Jack gúnyos hanglejtésétől. – Ő már nem lakik itt. Jack felkelt a kanapéról, a szeme villámokat szórt. – Mit csináltál vele, te szemétláda? Kirúgtad? Ha bántottad, megöllek! Kaden fenyegetően lépett egyet előre. Jace felemelte a kezét, mire Kaden újra hátralépett. – Bethany hozzám költözik, és mostantól kezdve velem fog élni. – Akkor jó – felelte halkan Jack. – Megmondtam neki, hogy ne foglalkozzon velem. Jobb életet érdemel. – Ebben egyetértünk. – Akkor azért jöttél, hogy engem kirúgj? – kérdezte Jack, megint azzal a pökhendi gúnnyal, mint az előbb. Jace nagy levegőt vett. Már a nyelve hegyén volt, hogy azt mondja neki, igen. Hogy tűnjön el a francba, és soha többé ne menjen Bethany közelébe. Olyan könnyű lett volna! De ha Bethany valaha is megtudná, azt sosem bocsátaná meg neki, ezt pedig nem kockáztathatta. Boldoggá akarta tenni, és tudta, hogy sosem lesz addig boldog, míg az átkozott Jack miatt kell aggódnia.

– Nem – szólalt meg végül. – Itt maradhatsz a lakásban. Bethany holmiját átvitetem a lakásomba, a többit használhatod. Jack gyanakodva nézett rá. – Mi a csapda? Nem létezik, hogy egy olyan fickó, mint te, csak úgy felajánljon nekem ilyesmit. Bethany már a tiéd. Miért tennéd meg ezt értem? Jace elindult feléje, a mellkasa megfeszült a dühtől. – Tisztázzunk valamit, Jack! Bethanyért csinálom. Szeret téged és aggódik érted. És hogy mi a csapda? Nincs csapda, de vannak feltételek. Jack fintorgott, és hanyagul ledobta magát a kanapéra. – Mondd csak! – Nem hozol drogokat ebbe a lakásba – mormolta a foga közt Jace. Jack elsápadt. Most először tűnt úgy, hogy kényelmetlenül érzi magát. – Igen, tudok a hátizsákról – folytatta Jace. – Nálam van, és nem kapod vissza. Szét kellene rúgnom a segged, amiért egyáltalán idehoztad Bethany lakásába. Mégis mi a faszt képzeltél? Fájdalomcsillapítót hozol neki, mikor kibaszott jól tudod, hogy régen függő volt? Mégis milyen vadbarom csinálja ezt azzal, akire épp hogy vigyáznia kellene? Jack nagyot nyelt és az arca még fehérebb lett. – Vissza kell kapnom a hátizsákot. Te ezt nem érted. Halott vagyok, ha nem kapom vissza. Azért hagytam itt, mert így biztonságosabb volt. – Neked talán igen, seggfej! De nem Bethanynek. Börtönbe is mehetett volna miattad! Jack felpattant a kanapéról. – Nézd, muszáj visszakapnom azt a táskát. Le kell szállítanom. Utána soha többé nem látod azt a szart. Esküszöm! Soha többé nem hozok drogot ide, sem Bethany közelébe. Befejezem, örökre. De ha holnap nem szállítom le azt a táskát, az életem szart se ér. – Mondj egy jó okot arra, hogy ez miért kellene hogy érdekeljen. Jack összerezzent és elfordította a fejét. – Mert tudnak Bethanyről. Jace tombolva nekirontott, és megragadta rongyos ingét a mellkasánál. Lelökte Jacket a kanapéra és fölé hajolt. Az arcukat csak pár centi választotta el egymástól. – Mi a faszt műveltél? – üvöltötte. Jack becsukta a szemét. – Adnom kellett valamilyen biztosítékot nekik, és nekem semmim sincs Bethanyn kívül. Ő az egyetlen, aki fontos számomra.

Halk morgás hallatszott a szobában, és beletelt egy pillanatba, mire Jace rájött, hogy a hang Kadentől jött. Csak egy lépésnyire állt tőlük, és fújtatott a dühtől. – Te ostoba barom! – sziszegte Jace. – Nézd, csak add vissza nekem a táskát, és eltűnök az életéből! – hadarta Jack. – Soha többé nem látsz és nem is hallasz felőlem. Jace akkora erővel vágta neki a kanapénak, hogy a nyaka a támlának csapódott, és a feje előrebicsaklott. – Habár semmit sem szeretnék jobban, mint hogy eltűnj, és többé Bethany közelébe se gyere, tudom, hogy ez fájdalmat okozna neki, és engem csak ő érdekel. Egyszer az életben gondolj valaki másra is, ne csak magadra! – Igenis gondolok rá – felelte halkan Jack. – Most már itt vagy te neki. Rám nincs többé szüksége. Valójában sosem volt. Ő azt hiszi, én gondoskodtam róla, pedig nem így volt. Mindig is ő gondoskodott rólam. Jobb életet érdemel, mint hogy az utcán bolyongjon egy olyan vesztes alakkal, mint én. Jace Kadenre nézett. – Elmenne a lakásomra, és idehozná a táskát? Csak hozza ide neki. Utána már azt csinál vele, amit akar. Abba nem akarom, hogy maga is belekeveredjen. És azt sem akarom, hogy az a szar itt legyen a lakásban. Ha Jack nem viszi el innen azonnal, miután átadta neki, akkor menjen vele a rendőrségre. Kaden bólintott, Jack pedig újra lesápadt. – Vegye úgy, hogy el van intézve – felelte Kaden, miközben le sem vette a szemét Jackről. – Itt maradhatsz a lakásban – szólt Jace Jackhez. – Felhívhatod Bethanyt. Találkozhatsz vele. De csak úgy, ha Kaden, Trevor vagy én is vele vagyunk. Ha drogot hozol ebbe a lakásba vagy Bethany közelébe, olyan gyorsan lecsukatlak, hogy egyet pislogsz, és már csattan a bilincs a kezeden. Megértetted? – Igen – mormolta Jack. – Most be kell mennem az irodába – fordult Jace újra Kadenhez. – Adok egy belépőkártyát a lakásomhoz, és szólok Bethanynek, hogy beugrik a táskáért. De nem akarom, hogy ő bármit is megtudjon ebből. Csak hozza el a táskát. Ott van az ajtó mellett, a padlón. Kaden némán bólintott és elvette a lift kódkártyáját, Jace pedig megint Jackhez fordult. Szigorúan nézett rá, és minden egyes szavát alaposan megnyomta.

– Itt maradhatsz, de ennek ára van. Össze kell szedned magad és keríteni egy állást. Leszarom, hogy milyet. A rezsi ki van fizetve, és hetente kétszer hoznak házhoz élelmiszert. Minden más a te dolgod. – Légy jó hozzá! – szólalt meg halkan Jack. Jace különös csillogást látott a szemében, amiből arra következtetett, hogy jó volt a megérzése, és Jack nem csak testvérként tekint Bethanyre. – Meg kell értened, hogy ez nem csak futó kaland köztem és Bethany közt – mondta Jace, nem törődve azzal, milyen könyörtelenül hangzik, amit mond. Meg kellett értetnie Jackkel a szándékait, és azt, hogy soha többé nincs esélye Bethanynél. – Igen, értem – motyogta Jack. – Tudom, hogy sosem volt esélyem nála, de mindig is hozzám tartozott. – Már nem így van – felelte Jace. – Ő már az enyém, és az én védelmem alatt áll. Ha valaha is bántani próbálod, megöllek. – Csak tedd őt boldoggá. Csak ezt kérem. – Te tudod őt boldoggá tenni azzal, ha összeszeded magad, és rendbe hozod az életed. Jack pillantása sötét és elgyötört volt. Jace most először látta a tekintetében a démonokat, amelyek egykor Bethanyt is a markukban tartották. – Megpróbálom – felelte Jack keserűen.

harmincnegyedik fejezet

Jace és Bethany a szilvesztert Gabe-bel, Miával és Ashsel töltötte. Ezúttal Bethany már kevésbé volt zavarban, Jace mégis nagyon odafigyelt rá. Bethany folyamatosan aggódott Jack miatt, és Jace magában átkozta azt az önző szemétládát, amiért képes volt ezt művelni vele. Miután visszaadta neki a hátizsákot, Jack köddé vált, és azóta sem ment vissza a lakásba. Még csak fel se hívta Bethanyt, nem is próbált kapcsolatba lépni vele. Jace biztosra tudta, mert miközben Trevor a lakást figyelte, Kaden diszkrét távolságból szemmel tartotta Bethanyt. Noha meghagyta Kadennek, hogy kövesse Jacket, Jack valószínűleg észrevehette, hogy figyelik, ezért mindent megtett, hogy úgy felszívódjon, hogy még a nyomát se találják. És amíg ő a baromi fontos drogügyleteit intézte, Bethany csaknem belebetegedett az aggodalomba. Jace ezért megkérte Gabe-et, Miát és Asht, hogy segítsenek Bethanyt felvidítani szilveszter este. Az ő lakásában gyűltek össze mind, mert Bethany itt már otthonosan érezte magát. A kedvenc ételeit rendelte, és hozzá fekete cseresznyés üdítőt, ami Mia kedvence volt, de Bethany is azonnal megszerette, mikor megkóstolta. Jace rögtön az eszébe is véste, hogy tartania kell belőle otthon egy kisebb készletet, hogy Bethany bármikor ihasson ilyet, ha kedve tartja. – Szerettem volna, ha ti tudjátok meg elsőként – szólalt meg titokzatosan Gabe, mikor a társalgás egy pillanatra elcsendesedett. Jace azon nyomban jövendőbeli sógora felé fordult. Gabe és Mia a nagy, kétszemélyes fotelban ültek, Jace és Bethany a kanapén összebújva, Ash pedig mellettük a karosszékben. Miután pukkadásig teleették magukat, a nappaliban üldögéltek a tévé előtt, iszogatva, és várva, hogy a Times Square-en éjfél előtt egy perccel leeresszék a kristálygömböt. Mia javasolta, hogy menjenek le a térre, és élőben nézzék végig az eseményt, de Gabe és Jace leszavazták a tömeg miatt. No és mivel Jace-nek fogalma sem volt, merre van Jack – és

vajon megszabadult-e már a drogoktól –, így nem kockáztathatta Bethany biztonságát. Gabe gyöngéden Miára pillantott, aki visszamosolygott rá, izgatottan csillogó szemekkel. – Végre kitűztük az időpontot! – közölte Gabe hosszú szünet után. – Jobban mondva, Mia végre kitűzte az időpontot – tette hozzá ironikusan. Mia erre a karjára ütött, mire Gabe felnevetett, és fájdalmat mímelve felemelte a karját. Bethany elmosolyodott és kíváncsian hajolt előre. – De hisz ez csodás, Mia! Mikorra? – Áprilisig várat – morogta Gabe. – Tavaszi esküvőt akar. Próbáltam rábeszélni, hogy szökjünk meg holnap, és házasodjunk össze Vegasban az év első napján. Nem tudok ennél jobb évkezdést elképzelni, mint hogy hivatalosan is összekössem az életem a nővel, akit szeretek. Mia ellágyultan nézett rá. Jace szíve is megtelt boldogsággal, és magához szorította Bethanyt. Meghitt pillanat volt, a családja körében, akik a világon a legfontosabbak voltak számára, és a karjaiban a nővel, akit szeretett. Boldoggá tette az is, hogy a húgát együtt látja a férfival, aki mindennél jobban szerette és csodálta. Csak egy dolog hiányzott… Ash. Nem mintha Ash nem lett volna jelen, de ő volt az egyetlen, aki kilógott a társaságból. – Ez nagyon is romantikus indok a szökésre – ismerte el Mia. Gabe szeme csibészesen csillogott. – Ez azt jelenti, hogy megfontolod? Megtankoltatom a gépet, és egy órán belül indulhatunk. Mia megint rácsapott, és a szemét forgatta. – Nem! Igazi esküvőt akarok. Úgy, hogy a bátyám vezet az oltárhoz. Az egész hacacárét akarom. Gyönyörű ruhát, csodás tortát, és azt, hogy mindenki lássa, ahogy Mrs. Gabe Hamilton leszek. – Én pedig azt akarom, hogy mindent megkapj, amire vágysz – tette hozzá Gabe komoly arccal. – Nekem az a legfontosabb, hogy a feleségem légy. A többi csak hab azon a csodás tortán, amit szeretnél. Mia erre megcsókolta, Jace pedig összenézett Ashsel és a szemét forgatta. Ash válaszul a fejét csóválta. – Ez azt jelenti, hogy még négy hónapig el kell viselnünk ezt az idegtépő várakozást – fortyogott Ash.

Gabe felnevetett, Mia pedig legyintett egyet Jace és Ash irányába, aztán Bethanyhez fordult. – Szeretném, ha te is ott lennél az esküvőmön – mondta lágyan. Bethany szája kinyílt a csodálkozástól. Szóhoz sem jutott az őszinte meglepetéstől. Jace biztatóan magához szorította. – De hisz alig ismersz! – felelte Bethany. – Nem akarom, hogy kötelességednek érezd, hogy meghívj, csak mert Jace és én… Mia elmosolyodott. – Nem érzem annak. Tényleg szeretném, ha eljönnél. Gabe szerint ez az én nagy napom, és minden lány megérdemli, hogy élete nagy napján teljesüljön minden kívánsága. Én pedig azt kívánom, hogy te is mellettem legyél. Bethany elpirult, de a szeme boldogan csillogott. Jace szerette volna megölelni a kishúgát, amiért azt éreztette Bethanyvel, hogy fontos, és számít a jelenlétére. – Akkor boldogan elmegyek – válaszolta Bethany halkan. Mia rámosolygott. – És ha már a kívánságoknál tartok: a lányokkal lemennénk a Vibe-ba a héten. Mielőtt még Mia folytathatta volna, Gabe felhorkant, majd Jace is csatlakozott. – Csitt, ti ketten! – intette le őket Mia, majd Bethanyre nézett. – Ahogy mondtam, a csajokkal lemegyünk a klubba, és szeretnénk, ha velünk tartanál. Bethany hirtelen Jace-re pillantott, mintha a beleegyezését kérné. Jace rámosolygott. – Természetesen elmehetsz – suttogta úgy, hogy a többiek ne hallják. – Nem kell az engedélyemet kérned. Bethany úgy nézett rá, mintha azt üzenné, hogy tartja magát a kapcsolatuk szabályaihoz, amiben korábban megegyeztek. Jace imádta ezért, hogy ilyen engedelmes, és kész volt mindenben átadni neki az irányítást, de nem is akart ezzel visszaélni. A csillagokat is lehozta volna Bethanynek, ha arra kéri. Amúgy is tudta, hogy Mia szeretné elvinni bulizni. Miután elmondta neki, mi a helyzet Jackkel, és mennyire aggódott érte Bethany az utóbbi napokban, Mia kapva kapott az alkalmon és közölte, hogy Bethanynek most igazán jót tenne egy csajos este. – Boldogan elmennék – mondta Bethany Miának. Mia arca felragyogott. – Jó! Akkor ezt megbeszéltük. Holnapután lemegyünk a klubba. Majd érted megyek Jace lakására, és onnan együtt

megyünk a lányokért. Gabe majd kölcsönadja a sofőrjét arra az estére. – Abban biztos lehetsz! – mormolta Gabe. – Már csak az hiányzik, hogy egy csapat spicces nő Manhattanben bolyongjon éjjel az utcán. – Azt megnézném! – kuncogott Ash. – A mi lakásunk, Mia – javította lei Jace. – Az enyém és Bethanyé. Nem csak az enyém. Mia elvörösödött, és bocsánatkérőn nézett Bethanyre. – Természetesen! Úgy sajnálom! Csak megszoktam, hogy így hívom. Ne haragudj, Bethany, nem úgy értettem. Bethany zavarba jött, és durcásan pillantott Jace-re, aki erre elvigyorodott. Egyáltalán nem bánta, ha a többiek előtt is hangsúlyozhatta, hogy Bethany már az élete része. – Semmi baj, Mia, tudom, hogy értetted – mondta Bethany. – Ó, nézzétek csak! Mindjárt éjfél, már elkezdődött a visszaszámlálás! Mindenki a képernyőre nézett, még épp időben ahhoz, hogy lássák, amint éjfélt üt az óra. – Boldog új évet! – kiáltott fel Mia. – Boldog új évet! – mondta Ash, felemelve a poharát. – Boldog új évet! – csatlakozott Gabe. Jace lehajolt, hogy megcsókolja Bethanyt. – Boldog új évet, kicsim! – Neked is – suttogta Bethany és visszacsókolta. – Tudod, mit tervezek az újév első napjára? – súgta a fülébe Jace. – Mit? – Egész nap szeretkezni fogunk. Azt mondják, amit újév napján csinálsz, azt fogod egész évben csinálni. – Komolyan? – Bethany elmosolyodott. – Így tartja a mondás. – Akkor pontosan ezt fogjuk csinálni – mondta Bethany és újra megcsókolta Jace-t. – Nincs ellenvetésem. – És még ők tesznek ránk megjegyzést – dohogott Mia, félbeszakítva Jace-t, aki kezdett teljesen belefeledkezni a csókolózásba. Jace morcosán nézett Miára. – Ugyan, kérlek! Mintha bárki is túl tudna tenni rajtatok. Úgy tűnt, Gabe remekül szórakozik, de nem szólt egy szót se. – Akkor képzeld csalt magadat az én helyembe! – vágott közbe Ash. – Úgy érzem magam, mint az egyetlen szingli a szerelemhajón! – Akkor találj magadnak egy nőt! – mondta mosolyogva Mia.

Ash a szemét forgatta és kiitta a poharát. – Ráérek még arra, drágám! Egyébként is, épeszű nő nem házasodna be az én eszelős családomba. – Te most sértegetsz bennünket? – vonta fel a szemöldökét Mia. Jace ebben a percben még jobban imádta Miát. Ash egy pillanatra értetlenül nézett, aztán szélesen elmosolyodott. A szeme melegen, derűsen csillogott. Rájött, hogy Mia úgy értette, ők az igazi családja. Nem az apja, az anyja, meg az ütődött testvérei. A valódi családja itt volt, ebben a szobában. Ők voltak, akik feltétel nélkül szerették és elfogadták. – Soha nem tenném! – válaszolta Ash. – És kösz az emlékeztetőt, édesem! Bethany csodálattal nézett rájuk. A mosolyában benne volt a vágyódás is, az iránt, amit a többiek megosztottak egymással: a barátság elszakíthatatlan kötelékét, amibe valójában már ő is beletartozott, csak még nem fogta fel teljesen. – Ez már a te családod is – suttogta a fülébe Jace. Bethany odafordult hozzá, és napok óta először végre őszinte boldogság tükröződött az arcán. A szeme ragyogott, nem árnyékolta be a pillantását a szomorúság, sem az aggodalom. – Igen – felelte. – Az enyém is, igaz? Jace gyöngéden, hosszan megcsókolta, és magához szorította. – Jó érzés, ugye? – A legjobb! – vágta rá határozottan Bethany. – Sosem reméltem, hogy egyszer nekem is lehet ebben részem. Még mindig alig hiszem el. Néha meg kell csípnem magamat, hogy tudjam, nem álmodom, és ez tényleg megtörténik. Jace rámosolygott. A szíve majd’ szétfeszítette a mellkasát, annyira csordultig telt szeretettel Bethany iránt. – Hidd csak el, bébi. Minden igaz, és minden a tiéd.

harmincötödik fejezet

– Olyan lelkiismeretfurdalásom van – mondta Bethany. A limuzinban mellette ülő Mia kérdőn nézett rá, mire Bethany felsóhajtott. – Fogalmam sincs, merre lehet Jack. Azt se tudom, él-e még, hogy éhes-e, vagy fázik. Semmit! Én pedig élem az életem, és bulizni megyek a lányokkal. Ez olyan rideg és szívtelen tőlem. Mia megfogta a kezét és megszorította. – Jaj, drágám, szó sincs róla, hogy rideg és szívtelen lennél. Ne bánts magad! Jack felnőtt férfi. A saját életéről ő dönt, akár jól, akár rosszul, ezt el kell fogadnod. Nem segíthetsz rajta, ha ő nem akarja. Nem dönthetsz helyette. Csak azt teheted, hogy éled az életed, megpróbálsz boldog lenni, és bűntudat nélkül hozod meg a saját döntéseidet. Bethany elámult azon, hogy Mia ennyire jól látja a helyzetet. És igaza volt. – Idióta vagyok – jegyezte meg. Mia felnevetett. – Az előbb még rideg és szívtelen voltál, most pedig már egy idióta? Bethany nagyot sóhajtott. – Igazad van, tudom. Jace is ugyanezeket mondta nekem, csak nem hallgattam rá. De így, ahogy te mondod, már sokkal érthetőbb. – Mivel én okosabb vagyok Jace-nél – kacsintott rá Mia. Bethany elmosolyodott, és máris könnyebb lett a szíve. – Köszönöm, hogy elhívtál ma este – mondta, és hirtelen megölelte Miát. Mia visszaölelte. – Én köszönöm, hogy boldoggá teszed a bátyámat! Bethany szája legörbült. – Remélem, még sokáig boldoggá tudom tenni. Szeretem őt. – Ő pedig téged – jelentette ki Mia. – Ez egyértelmű! Még sosem láttam szerelmesnek, és meg kell mondanom, lenyűgöző a változás! A kocsi megállt egy háztömb előtt, ahol négy lány várt rájuk. Mia kipattant a kocsiból és magával húzta Bethanyt is. – Gyorsan bemutatlak nekik, aztán induljunk, mert rettentő hideg van! – mondta neki Mia. – Bethany, szeretném neked bemutatni a

legeslegjobb barátnőimet: Caroline-t, Chessyt, Ginát és Trisht. Lányok, ő Jace barátnője, Bethany. – Basszus, Mia, most összetörted a szívemet! – nyavalygott Chessy. Bethany értetlenkedve nézett a csinos fiatal lányra. Mia felnevetett. – Chessy mindig is odáig volt Jace-ért. Most pedig bánatos, mert már foglalt. Bethanyből is kört a nevetés. – Sajnálom! Nem, valójában nem sajnálom. Erre mindenki felnevetett. – Én se sajnálnám – jegyezte meg Trish. – Jace kivételes férfi. Szerencsés nő vagy, Bethany! – Mi a helyzet Ashsel? – kérdezte Gina reménykedve. – Ő is foglalt? Mia tágra nyitotta a szemét. – Ó, basszus, nem, nem! Bethany csak Jace-szel jár. Bethany arca felforrósodott, úgy elpirult. Nyilvánvalóan mind tudtak arról, hogy Jace és Ash szerették hármasban csinálni, és arra következtettek, hogy ő is egy közös barátnő. Soha az életben nem fogja elárulni nekik, hogy tényleg mindkettőjükkel lefeküdt. A lányok csodálkozva néztek rá. – A mindenit! – szólalt meg Caroline. – Jace külön utakon jár. Hűha, Bethany, te aztán jól elcsavartad a fejét! – Jól van, jól van, elég volt, ne kínozzuk tovább Bethanyt a bátyám szexuális életével! – közölte Mia. – Ugorjatok be a kocsiba, és menjünk bulizni! – Egyetértek! – vágta rá Chessy. – Caro, Brandon ma is dolgozik? Caroline arca felragyogott. – Igen, és azt mondta, vigyázni fog ránk. A lányok felhorkantak, majd egymás után bepattantak a limuzinba. – Caroline pasija kidobóként dolgozik a Vibe-ban – magyarázta Mia Bethanynek. – Most együtt élnek, és Brandon nagyon vigyáz rá, és persze ránk is, ha együtt megyünk bulizni. Így senki nem zaklat bennünket. Brandon szólt a többi srácnak is, akik ott dolgoznak, és azóta VlP-vendégként kezelnek bennünket. Bármit szeretnénk, megkapjuk, és mind odafigyelnek ránk. Gabe is beszélt Brandonnal, mielőtt hajlandó volt újra elengedni bennünket a klubba. Mia a szemét forgatta, mire a többiek nevetésben törtek ki. – Én is szeretnék egy ilyen túlféltő pasit – sóhajtozott Chessy. – Annyira szexisek a maguk ősember módján. Ráadásul veszettül jók az ágyban, mint azt már tudjuk Miától és Caroline-tól is.

Chessy odahajolt Bethanyhez. – Most pedig neked is el kell árulnod, milyen Jace az ágyban. Nem is tudod, mennyit fantáziáltam már erről! – Kérlek, csalt azt ne mondd, hogy közhelyes és unalmas – mondta Gina megborzongva. – Ha ilyen, inkább hazudj, és hagyd, hogy tovább álmodozzunk! Bethany megint felkacagott. – Lányok! – szólt rájuk Mia. – Szálljatok le végre Bethanyről! A frászt hozzátok rá, még mielőtt a klubba érünk, és aztán ha hazamegy és elmeséli ezt a sok baromságot Jace-nek, többé nem engedi el bulizni velünk! – Legalább egy kis infót csepegtess nekünk – kérlelteTrish. Bethany sokat sejtetően mosolygott. – Nem közhelyes és nem unalmas. A lányok kórusban hördültek fel. – Hát ez nem szép tőled! Húzod az agyunkat valamivel, ami sosem lehet a miénk – nyafogott Gina. Bethany ellazult, élvezte ezt az új helyzetet. Korábban sosem voltak barátnői, sem barátai. Mindig csak Jack létezett számára. Sosem került közel senkihez, és most rádöbbent, mennyire vágyott erre. Igazi barátnőkre. Egy csajos estére. Máris csodásán érezte magát. Mikor megálltak a klub előtt, a limuzin ajtaja kinyílt, és egy vonzó, latinos külsejű férfi körszakállal és az egyik fülében fülbevalóval a kezét nyújtotta Caroline-nak, hogy kisegítse a kocsiból. Azonnal átölelte és megcsókolta, mire a többiek huhogtak és fütyültek. – A fenébe is! – mormolta Chessy. – Most nagyon féltékeny vagyok. – Ő a barátja, ugye? – kérdezte Bethany Miától. Mia elmosolyodott. – Igen, ő Brandon. Fülig szerelmes Caróba, és ő is belé. – Hölgyeim – szólalt meg Brandon, miután elengedte Carolnie-t. – Fáradjanak beljebb, oda, ahol jó meleg van. Már várja önöket egy asztal és egy saját pincérnő. A fiúk majd odafigyelnek, de ha bármi gondjuk lenne, csak szóljanak nekem, és én megoldom. – Szent ég! – suttogta Bethany. – Micsoda férfi! – Mintha otthon nem kapnál eleget belőle – cukkolta Gina, miközben Brandon kisegítette a kocsiból. Miután mindannyian kiszálltak, Brandon bekísérte őket a klubba. A dübörgő zenétől remegtek a falak, és a neonfények vad villódzása szinte sértette Bethany szemét, pedig nem először járt szórakozóhelyen.

Rengeteg férfit szedett fel ilyen klubokban, mikor ész és érzelmek nélkül lefeküdt bárkivel. Mikor ez eszébe jutott, elszégyellte magát. Persze azok nem voltak ilyen menő klubok. Inkább lepukkant bárok és olyan helyek, ahol a hozzá hasonló nők egyéjszakás kalandot kerestek. – Mi a baj? – kiabálta Mia a fülébe. Bethany elmosolyodott. – Semmi! Egyáltalán semmi! Megpróbált nem gondolni a múltra. Ezen az estén csak jól akarta érezni magát. Már más ember volt. Ott volt neki Jace. Jace ismerte a múltját, mégis elfogadta őt. Már nem kell a régi Bethanynelc lennie. Olyan ember lehet, aki mindig is lenni akart. Mikor odaértek az asztalukhoz, egy mosolygós pincérnő azon nyomban megjelent mellettük, és Bethany észrevette, hogy az asztaltól nem messze több kidobó is álldogál. Brandon nem a levegőbe beszélt, mikor azt mondta, vigyáznak rájuk. Mikor a pincérnő Miához és Bethanyhez ért, hogy felvegye a rendelésüket, Bethany megfogta Mia kezét. – Igyunk egy koktélt! Tudom, hogy vizet akartál inni velem, de miért ne mulassunk egy kicsit? Mia gondterhelten nézett rá. – Biztos vagy benne? Én nem bánom, ha vizet iszom veled. – Sosem voltam alkoholfüggő – mondta mosolyogva Bethany. – Tudom, hogy Jace aggódik értem, de nem kell. Úgy örülök, hogy meghívtál ide a lányokkal együtt. Érezzük jól magunkat! Azt mondtad, később a sofőr majd hazavisz bennünket, ugye? Mia elmosolyodott. – Erre mérget vehetsz! Számíts rá, hogy pár óra múlva Gabe is feltűnik. Még mindig dühös azért, mert a legutóbbi bulizásunk után taxival mentem haza, egyedül, csacsirészegen. Azt nem bánja, ha iszom, csalt biztos akar lenni benne, hogy utána épségben hazajutok. – Akkor hajrá! – kiáltotta Bethany. Mia a pincérnőhöz fordult. – Egy Cosmót kérek! Te mit iszol, Bethany? – Egy Amaretto Sour koktélt kérek, köszönöm! Pár perc múlva a pincérnő visszatért az italokkal teli tálcával, és Mia felemelte a poharát, hogy tósztot mondjon. – Fenékig, lányok! Ma este mulatni fogunk! – És rettenetesen elázunk – tette hozzá Chessy.

– Erre igyunk! – mondta Gina, felemelve a poharát. Bethany is csatlakozott és mindenkivel koccintott. Nagyokat nevettek, és lehúzták az első koktéljukat. Az édes ital bizsergette Bethany ízlelőbimbóit és kellemesen melegítette a belsőjét. Letette az üres poharat, és elcsodálkozott, mikor a pincérnő már pakolta is eléjük a következő kört. Mia felnevetett. – Mindig ő szolgál ki bennünket, és tudja, hogy az első italt mindig húzóra megisszuk, ezért egyből duplán hozza ki a rendelést. Már ismer bennünket. – Részemről mehet a következő – mondta Bethany a másik pohár után nyúlva. – Táncoljunk! – kiabálta Chessy. – Fiatal még az éjszaka, és a férfiak csak ránk várnak. – Én majd veled táncolok! – kiáltotta Mia Bethanynek. – Vagyis te, én és Caro majd külön táncolunk. Brandon kitérne a hitéből, ha meglátná, hogy Caro egy másik férfival táncol. A többiek majd elszórakoztatják egymást. – Benne vagyok! – felelte Bethany. Elindultak a tánctérre, és Bethany hagyta, hogy magával ragadja a zene. Pár órára meg tudott feledkezni Jackről és az aggodalmáról. Élvezte, hogy életében először a barátnőivel bulizhat, és hogy az este végén egy csodálatos férfihoz mehet haza, aki szereti. Miával és Caroline-nal egy kisebb körben táncoltak. Közben nagyokat nevettek, és teljesen elengedték magukat. Olyan dögösen rázták és riszálták magukat a zene ütemére, hogy sistergett körülöttük a levegő. Miután pár számot végigtáncoltak, visszamentek az asztalukhoz, ahol az újabb koktélok várták őket. Brandon ott állt és mosolyogva nézett rájuk. Átkarolta Caroline-t és magához húzta. – Bébi, ha te meg a csajok nem hagyjátok abba ezt a szexi csípőrázást, a fiúknak és nekem nehéz dolgunk lesz, hogy levakarjuk rólatok a pasikat. Caroline kacagott, és megcsókolta Brandont. – Most dolgom van, de később majd visszanézek hozzátok – mondta Brandon. Ezután megcsókolta Caroline-t, de ez nem csak egyszerű szájrapuszi volt, hanem vérforralóan szexis nyelves csók. Bediany tudta, hogy azért csinálta, hogy körülöttük mindenki lássa, hogy Caroline az ő csaja, és ne is merjenek a közelébe menni. Persze az is sokat nyomott a latban, hogy

Brandon termetes férfi volt. Józanon senki sem mert volna kötekedni vele. Caroline sóhajtott és a szeme egy kissé párás volt, aminek semmi köze nem volt az alkoholhoz. – Teljesen levesz a lábamról – jegyezte meg ábrándosán. – Azt látjuk! – felelte Mia. Igyunk! Tina már hozza is a következő kört. Egy csepp sem mehet pocsékba! – mondta Caroline. Mia és Bethany felnevettek, aztán lehajtották az italaikat. Két órával később Bethany már meglehetősen spicces volt, és mindenen nevetgélt, amit a lányok mondtak. Még többet táncoltak, egyre szenvedélyesebben és tüzesebben, és néha visszamentek az asztalukhoz, hogy igyanak. Mire harmadszorra is visszamentek táncolni, Bethany már teljesen becsípett. Mia sem volt jobb állapotban, amennyire Bethany meg tudta ítélni. Önfeledten nevetgéltek, miközben egyre kihívóbb táncot lejtettek. – Úgy örülök, hogy Jace nincs most itt – kiabálta Bethany a zenén át Miának. – Azt hiszem, megölne, ha ezt látná! Mia kacagott, aztán elkerekedett a szeme. – Basszus! – Mi az? – Épp azt akartam mondani, hogy milyen jó, hogy Gabe sincs itt, erre ebben a szent pillanatban megjelenik! Bethany megpördült a tengelye körül, és majdnem elesett, mert a terem forogni kezdett vele, miután megállt. A tűsarkú, ami otthon még jó választásnak tűnt – mert irtó dögösen nézett ki, és a lábai nagyon szépen mutattak benne –, most már nem tűnt szerencsés döntésnek. Majdnem megbotlott, és kis híján kitörte a bokáját. Élvezte, hogy kiöltözhet, noha nem Jace-szel ment valahová. Egy szexis, flitteres koktélruhát választott, ami hibátlanul állt rajta, és ahogy rásimult, már-már teltkarcsúnak tűnt, noha még mindig sovány volt. De mióta találkozott Jace-szel, legalább öt kilót felszedett, ebből kettőt a mellére. Nem mintha Jace panaszkodott volna amiatt, hogy kikerekedtek a keblei. Gondosan kisminkelte magát, lazán feltűzte a haját, hogy néhány tincs a nyakába hulljon, és nagy karika-fülbevalókat tett a fülébe. Még saját maga szerint is dögösen nézett ki.

Óriási volt a különbség a rongyos farmerhez és a kinyúlt pólókhoz képest, amiket korábban viselt. Végre csinosnak érezte magát. Sőt gyönyörűnek! Olyan nőnek, aki méltó egy olyan férfihoz, mint Jace. Hoppá! – mondta Mia, miközben elkapta a karját, nehogy felnyalja a padlót. Mindkettőjükből kitört a nevetés, mikor látták, milyen szúrós szemmel néz rájuk Gabe, miután megállapította, mennyire be vannak csípve. Szerintem most inkább ne menjünk oda hozzá. Elég morcosnak tűnik – mondta Bethany. Dehogy megyünk! – felelte Mia. – Inkább csináljunk egy kis műsort neki! Bethany habozva nézett Miára. – Szerinted jó ötlet? Mia felnevetett. – Naná! Mert később, miután hazacipelt, annyira fog kívánni, hogy még a hálószobáig se jutunk el, máris leszaggatja rólam a ruhát. Csak a cipőmet hagyja rajtam, mert felizgatja, ha csak abban vagyok. Bethany szája kinyílt a csodálkozástól, Mia pedig huncutul mosolygott rá. – Nincs jobb, mint becsípve szeretkezni. Fogadok, hogy Jace is ezt fogja csinálni veled. Nincs izgatóbb, mint egy gyönyörű nő spiccesen, pont ilyen szexis ruhában és ilyen vadító tűsarkúban, mint a tiéd. Abban a pillanatban rád veti majd magát, amint belépsz az ajtón. Bethany válla megrázkódott. – Ki akartam józanodni, mielőtt hazamegyek. Nem akartam, hogy Jace lássa rajtam, hogy ittam. Biztosan aggódna értem, és nem helyeselné, amit tettem. De lehet valami abban, amit mondasz… Mia a csípőjével oldalba bökte és felemelte a kezét a magasba. – Mert így van! – kiabálta. – Nem fog tudni ellenállni neked! – Akkor igyunk még egyet! – válaszolta Bethany. – De csak miután bemutattunk Gabe-nek egy kis műsort, amit sokáig nem fog tudni elfelejteni – mondta Mia rákacsintva. Bethany nevetett, és táncolni kezdtek. Egy perccel később Caroline is csatlakozott hozzájuk, kipirult arccal és boldogságtól ragyogó szemekkel. Olyan show-t csináltak hárman, hogy Bethany később is belepirult, ha csak eszébe jutott, de pompásan szórakoztak. Nem is emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ennyire felszabadultan és feldobottan.

Mikor a szám véget ért, Mia megragadta a karját, és együtt elbotorkáltak az asztalukig, ahol természetesen újabb kör itallal várta őket a pincérnő. Gabe szája szegletében mosoly bujkált, miközben nézte, hogy tipegnek oda az asztalhoz. Aztán felhúzta a szemöldökét, mikor mindketten automatikusan az italukért nyúltak, és fenékig kiürítették a poharaikat. – Ma este elég keményen buliztok, lányok! – jegyezte meg. Aztán gyöngéden Miára nézett. – Ki fogsz dőlni, drágám? Mia kacéran mosolygott, majd lábujjhegyre állt, és szájon csókolta. Aztán a füléhez hajolt, és belesuttogott valamit, amitől Gabe egész teste megfeszült és a tekintetében felizzott a vágy. Bethany gyomra összeugrott már a reakcióját látva is. Bármit is mondott neki Mia, biztosan hihetetlenül buja dolog volt. Valószínűleg igaza volt azzal kapcsolatban, amit az alkoholmámor izgató hatásáról magyarázott. Intett a pincérnőnek és felemelte a poharát, hogy még egy italt kérjen. Gabe átkarolta a derekát és magához húzta, hogy hallja, amit mond. – Jól vagy, szívem? Mennyit ittál? Bethany szélesen rámosolygott. – Jól! És Mia mondta, hogy hazaviszel bennünket, szóval nem kell aggódnom, hogy mennyit iszom. Gabe magához szorította. – Ez így is lesz! Hazaviszlek Jace-hez, szóval tedd azt, ami jólesik. Csak vigyázz, meg ne ártson! Bethany újra rámosolygott. – Kedves vagy! Gabe a szemét forgatta. – Én magamra biztosan nem használnám a kedves jelzőt. Bethany sejtette, hogy igazat beszél. A szilaj erő ugyanúgy sugárzott belőle, akárcsak Jace-ből. Volt valami vad a pillantásában – különösen, ha Miára nézett –, amibe Bethany beleborzongott. Még most is, mikor átkarolta, hogy megtartsa, a másik kezével birtoklón fogta Mia csuklóját, és nem engedte el egy pillanatra sem. – Csak nehogy rosszul legyél – intette Gabe. – Szeretném, ha jól szórakoznátok, és nem foglalkoznátok semmi mással. És mikor indulni akartok, mindenkit szép sorban hazaviszek. – Köszönjük! – felelte Bethany. – Menjünk vissza táncolni! – kiabálta neki Mia.

Gabe felhördült. – Bébi, azt a táncot, amit csináltok, be kellene tiltani. Most szét kell rúgnom a seggét minden férfinak, aki a tiéteket bámulja. Mia elmosolyodott, aztán elkapta Bethany kezét és a tánctér felé vonszolta. Még egy órán át táncoltak, ittak, táncoltak, és megint ittak. Mikor végül visszamentek az asztalhoz, Bethany érezte, hogy már nem szabad többet innia. Picit homályosan látott és kellemesen zsibbadt a teste. Mindenen nevetett, akár vicces volt, akár nem. Gabe elnézően mosolygott rájuk, és Brandon is elvigyorodott, mikor újra visszajött az asztalukhoz. – Azt hiszem, nekem mára elég volt – pihegett Bethany. – De nem akarom elrontani a ti estéteket. Gabe épp Miát tartotta, aki úgy kapaszkodott az asztalba, mintha rögtön elvágódna a padlón, ha elengedné. – Nem, már én is épp menni akartam – felelte Mia. – Készen állsz az indulásra, bébi? – kérdezte Gabe-től. – Réges-rég készen állok – morogta Gabe. Mia kuncogott. – Előbb haza kell vinnünk Bethanyt. Úgy sejtem, Jace már nagyon várja. – Küldtem neki egy SMS-t. Tudja, mire számítson – válaszolta Gabe. – Szólok a többieknek is. Caro pedig itt marad, megvárja, míg Brandon végez. – Hívom a sofőrt. De nehogy elinduljatok nélkülem! Még elbotlanátok a saját lábatokban – mondta Gabe. Bethany mosolyogva várt az asztalba kapaszkodva, míg Mia előkerítette a többieket. – Remek volt a mai este! – kiabálta Gabe-nek. – Köszönöm, hogy hazavisztek. Mia csodálatos! Gabe lágyan rámosolygott. – Örülök, hogy jól érezted magad, Bethany. És igen, Mia a legcsodálatosabb! Szívesen hazaviszünk. El sem engednénk egyedül. Jace se engedne. Ha nem én jöttem volna értetek, akkor ő lenne most itt. Egy perccel később Mia visszatért Chessyvel, Trishsel és Ginával. Ők is épp annyira be voltak csípve, mint Bethany és Mia, és önfeledten kacarásztak. Gabe a szemét forgatta és intett Brandonnak, aki azon nyomban ott termett mellettük egy másik kidobóval. A kijárathoz kísérték a lányokat, Gabe pedig belekarolt Miába és Bethanyba.

Bethany imbolyogva lépkedett és felkacagott, mikor Gabe erősebben az oldalához szorította. – Jesszus, mennyit ittatok ti ketten? – kérdezte Gabe. Mia ártatlan szemekkel nézett rá, aztán felemelte a kezét, hogy az ujjain kiszámolja. A harmadik sikertelen kísérlet után feladta. – Sokat! – Azt látom! – vigyorgott Gabe. Kikísérte őket a bejáratnál várakozó kocsihoz és türelmesen megvárta, míg Brandon és a másik kidobó srác besegítik a lányokat. Brandon együttérzően mosolygott rá. – Sok sikert, haver! Nem kis munkát vállaltál magadra. – Azt meghiszem – mormolta Gabe. Besegítette a kocsiba Bethanyt és Miát, aztán ő is beült Mia mellé. – Szép pár vagytok! – jegyezte meg Chessy. – De még mennyire! – helyeselt kórusban Trish és Gina. – Már mondtuk Miának, hogy ha valaha is futni hagy téged, akkor nem normális – jelentette ki határozottan Trish. Chessy lelkesen bólogatott. – De csak hogy tudd, hogy ha ez bekövetkezne, örömmel beugrók a helyére. A lányokból kitört a nevetés, Gabe pedig segítségkérőén pillantott az ég felé. Minden lány lakásánál megálltak, és Gabe mindegyiküket egyesével bekísérte a bejáratig, hogy meggyőződjön róla, biztonságban hazaértek. – Gabe fantasztikus pasi! – suttogta Bethany Miának, miközben nézték, ahogy Gabe bekíséri Chessyt. – Igen – felelte Mia. – Nagyon szerencsés nő vagyok! – Mindketten baromi szerencsések vagyunk – folytatta Bethany. – Gabe és Jace is kivételes. – Igen – helyeselt újra Mia. – De mi is azok vagyunk! – Naná! – De még mennyire! Erre mindketten felnevettek, és mikor Gabe újra beszállt melléjük, a fejét csóválta. – Nem is tudom, mit csináljak kettőtökkel! Mia kacéran nézett rá. – Nos, ha nem tudod, mit csinálj velem… – Azt nem mondtam, bébi – felelte Gabe. – Veled még terveim vannak. Mia sokat sejtetően rámosolygott Bethanyre, mintha csak azt üzenné: „Ugye megmondtam.”

– Jace az előtérben fog várni bennünket – mondta Gabe, mikor megálltak a ház előtt. Bethany szíve hevesen kezdett verni. Remélte, hogy Mia nem tévedett, most mégis ideges lett és kiszáradt a szája. Mia megfogta a kezét és megszorította. – Bízz bennem! Bethany is megszorította Mia kezét, Gabe pedig gyanakvóan figyelte kettőjüket. Mikor a kocsi megállt, Gabe kiszállt és kisegítette Bethanyt is, aki bizonytalanul tipegve lépkedett mellette a bejárat felé. – Ezek a kurva tűsarkú cipők életveszélyesek! – jegyezte meg Gabe. – Viszont szexisek! – felelte Bethany. – Legalábbis mikor felvettem őket, még ezt gondoltam. Efelől semmi kétség, szívem. Lehengerlőén nézel ki bennük. Jacenek le fog esni az álla, ha meglát. De ha kinyírod magad bennük, mielőtt találkoztok, akkor nem sok hasznuk volt. – Mia azt mondta, Jace majd a cipőmben akar megdugni – mondta Bethany, és rögtön elszégyellte magát, amiért ezt kimondta. Gabe felnevetett, a szeme derűsen csillogott. – Ezt mondta? Nos, mivel Mia szakértője a cipővel csábításnak, ha ezt mondta, akkor igaz is. Bethany pajkosan mosolygott miközben bementek az ajtón. Jace a bejárattól nem messze álldogált, és felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta, hogy kacsázik Bethany. – Gabe szerint dögösen nézek ki! – jelentette ki Bethany, mikor Jace megállt velük szemben. – És azt mondta, biztos megdugnál ebben a cipőben – mondta, majd töprengőn nézett. – Vagy Mia mondta? Akárhogy is, azt akarom, hogy ebben a cipőben kefélj meg. Gabe rázkódott a nevetéstől mellette. Jace is fokozatosan elmosolyodott. – Azt hiszem, ez megoldható. Bethany bólintott, majd megfordult és lábujjhegyre állt, hogy megpuszilja Gabe-et. – Még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál ránk ma este. Gabe kuncogott. – Szívesen máskor is, szívem – mondta, majd Jacehez fordult. – Jobb, ha belekarolsz. Ha elengeded, még hasra esik. Jace is nevetett. – Kösz, haver! Legközelebb én megyek értük. – Hála az égnek! – mormolta Gabe. – Fogalmad sincs, mit kellett kiállnom ma este. Csak annyit mondok, nem volt olyan fickó abban a

klubban, akinek ne csöpögött volna a nyála a padlóra, miközben tátott szájjal bámulta őket. Jace felhúzta a szemöldökét, aztán kérdőn nézett Berhanyre, aki szélesen visszamosolygott rá, mire Jace elvigyorodott. – Meg kell hagyni, ez a cipő tényleg dögösen áll rajtad! – Miának igaza volt – mosolygott huncutul Bethany. Jace a lift felé irányította, majd belekarolt és jóformán becipelte a liftbe. – Miben volt igaza? – Azt mondta, ha meglátsz ilyen spiccesen, ebben a szexi cipőben, rögtön meg akarsz majd baszni, még hozzá úgy, hogy a cipő rajtam lesz. Jace elnevette magát, miközben a liftajtó kinyílt a lakásában. – Nem mondom, hogy vitatkoznék ezzel a feltételezéssel, de azt sem, hogy örülök annak, hogy a húgom ilyesmiket mond rólam. – Azt is mondta, hogy Gabe még a hálószobáig se fogja kibírni, már az előszobában megdugja őt a tűsarkújában. Jace összerezzent. – Ezt abba kell hagynod, bébi! Egyáltalán nem akarok tudni arról, hogy bárki is megdugja a kishúgomat, és főleg nem érdekelnek a részletek. Bethany kacagott, és meginogott, mikor Jace elengedte a karját. – Hoppá! – mondta, mikor Jace újra elkapta. – Mégis mennyit ittál ma este? – Sokat! Becsípve akartam kefélni veled. Azt akartam, hogy szaggasd le rólam a ruhát és basszál meg a tűsarkúmban, ahogy Gabe Miát. Jace felhorkant. – Bébi, elég! Boldogan megbaszlak, akárhogy, csak hagyd ki belőle Gabe-et és Miát. Bethany bólintott. – Vagy inkább én baszlak meg téged! – a gondolattól felderült az arca, és illuminált tekintettel nézett Jace-re. – Lehet? Jace felnevetett és a hálószoba felé terelte. – De még menynyire, bébi! Azt csinálsz velem, amit csak akarsz. Boldogan hagyom, hogy kiéld magad velem, mikor ilyen spicces vagy. Bethany dülöngélve követte őt a hálóba, és beleborzongott Jace vágyakozó pillantásába, mikor az ajtó bezárult mögöttük. A szeme sötéten, buján csillogott, bizonyítva, hogy Miának teljesen igaza volt. Bethany le akart vetkőzni, de nem találta a ruha cipzárját, és majdnem elvágódott, mikor a karjával hadonászva próbálta elérni.

– Hagyd, majd én! – duruzsolta Jace. – Ne csinálj semmit, bébi! Teljes mértékben ki fogom használni az állapotodat, és mivel egész este ezt tervezgetted, egy csepp bűntudatom se lesz amiatt, amit csinálni fogok veled. De ajánlom, hogy emlékezz rá reggel! Bethany megborzongott, mikor Jace végigsimított a hátán és lehúzta a ruhája cipzárját. – Annyira azért nem vagyok részeg – védekezett Bethany. Jace kuncogott, és forró lélegzete szinte perzselte Bethany nyakát. Lehajolt és megcsókolta a tarkóját, amitől Bethany egész teste libabőrös lett. – Dehogynem! És pokolian édes vagy. Meg fogom baszni a szádat, a puncidat, és a gyönyörű fenekedet is. De nem örülnék neki, ha közben beájulnál nekem. Bethany behunyta a szemét, de dülöngélni kezdett, mire Jace megragadta a vállát és a mellkasához szorította. A ruha lecsúszott róla a padlóra. Esze ágában sem volt kidőlni. – Imádom a szexi fehérneműdet – suttogta Jace a fülébe. –A tűsarkúdat pedig még jobban. És igen, garantáltan meg foglak baszni benne. Bethany vágyakozón felsóhajtott. – Ma semmi okot nem látok arra, hogy megkötözzelek – mondta derűsen Jace. – Olyan védtelen vagy, akár egy kiscica. Ez tetszik nekem. Azt hiszem, egyáltalán nem bánnám, ha rendszeresen eljárnál bulizni a lányokkal. Kikapcsolta Bethany melltartóját és szép lassan lehúzta a pántját a vállán, majd a padlóra dobta. Aztán megfordította Bethanyt és maga előtt tolta az ágyig. Gyöngéden leültette, aztán határozottan hátranyomta a matracra, miközben Bethany lába még a padlón volt. Csókolni kezdte a köldöke alatt, a bugyija vékony csipkeszegélye fölött, aztán a hüvelykujját beakasztotta a derekába és megrántotta, egy mozdulattal szétszakítva az anyagot és feltárva Bethany punciját izzó pillantása előtt. Ezután megragadta Bethany cipője sarkát és szélesre nyitotta a combjait. – Rossz kislány voltam – cukkolta Bethany. Jace felvonta a szemöldökét és elmosolyodott. – Tényleg? Bethany elszántan bólogatott. – Nagyon rossz – suttogta, mintha egy titkot árulna el. Legörbítette a száját. – Ezért biztosan meg kell büntetned.

Jace szája megint mosolyra húzódott. Bethany ennivalóan édes volt, és nagyon spicces, ami iszonyúan beindította. – Mit csináltál, ami miatt büntetést érdemelsz? – Flörtöltem – suttogta fátyolos hangon Bethany, majd elhúzta a száját. – Nem, várj csak, nem is flörtöltem – mondta a fejét rázva, amitől a mellei is izgatóan hullámzani kezdtek. Felkönyökölt, és az arckifejezése komollyá vált. – De a pasik flörtöltek velem. Csak Brandon és Gabe nem engedett senkit se közel hozzánk. De Miával végig rosszalkodtunk. Úgy táncoltunk, hogy mindenkit felizgassunk. Jace összeszorította a száját, nehogy kitörjön belőle a nevetés. – Ez büntetést érdemel, igaz? – kérdezte Bethany. Ez annyira reménykedően hangzott, hogy Jace már nem bírta tovább, és felnevetett. Bethany szúrós szemmel nézett rá. – Ez nem vicces! Nagyon rossz kislány voltam, és a rossz kislányokat meg kell büntetni. Jace bólintott. – Ezt nem cáfolom, bébi. Bethany arca újra felderült, mire Jace a fejét csóválta, és megint majdnem kibuggyant belőle a nevetés. – El kellene fenekelned – közölte Bethany komoly képpel. Jace végigsimított a combján, amibe Bethany kéjesen beleborzongott. – Vívódom magamban – közölte Jace is komoly hangra váltva, hogy belemenjen a játékba. – Tényleg rossz kislány voltál, és közben nagyon, nagyon jó is. Bethany durcásan legörbítette a száját, mire Jace lehajolt, hogy megcsókolja gyönyörű, kívánatos ajkait. – Azt hiszem, az a megoldás, hogy előbb megbüntetlek, aztán megjutalmazlak. – Ó, ez remek ötlet! – suttogta izgatottan Bethany. – Térdelj fel, bébi! – utasította Jace olyan hangon, aminek rögtön engedelmeskedett. Bethany pupillái kitágultak és az arca kipirult. A pillantása vágyakozón csillogott és a mellbimbói felágaskodtak. Jace még hozzá sem ért, és már az egész teste izgalomba jött pusztán a gondolattól, hogy mi fog következni. Kibaszottul tökéletes volt. Jace soha nem találhatott volna nála tökéletesebbet. Mintha neki teremtették volna. Soha egyetlen nő nem volt még rá közel sem ilyen hatással. Bethany feltápászkodott, olyan szélesen és bolondosán mosolyogva, hogy Jace legszívesebben azonnal megbaszta volna a száját. Megfogta

Bethany csuklóit és felsegítette ülő helyzetbe. Bethany ügyetlenkedve megpróbált négykézlábra állni. Közben összecsuklott a karja és arccal a matracra esett, mire úgy elkezdett kacagni, hogy az egész teste rázkódott. A feneke olyan izgatóan izgett-mozgott előtte, hogy Jace farka már majdnem felrobbant, olyan keményen állt. Ó, igen, előbb a száját bassza meg, aztán a punciját, és végül a fenekét, és addig kiírja, míg mindketten elájulnak a kimerültségtől. Mikor Bethanynek végre sikerült megállnia négykézláb, türelmetlenül ficánkolt és a válla fölött hátranézett Jace-re. A szeme kéjesen, várakozón csillogott. Jace keze megremegett, és minden erejével próbálta megőrizni lassan szerte- foszló önuralmát. – Szóval, milyen büntetést választasz, bébi? – kérdezte bársonyos, izgató hangon, hogy megőrjítse Bethanyt. – A kezemet? A pálcát? Vagy… kipróbálhatunk valami újat is. Bethany hirtelen abbahagyta a mocorgást. – Újat? – suttogta felajzottan. – Még nem használtam az övét, sem a fapaskolót. Van egy remek fapaskolóm. A megfelelő erővel használva olyan szépen kipirosítja majd a feneked, hogy csak úgy ragyog majd. – Ó – suttogta Bethany, bár ez már majdnem nyögésnek hangzott. – Te döntesz, bébi! Ma este megengedem neked, hogy válassz. Különösen nagylelkű hangulatban vagyok. Tudod, miért, szívem? Mert miután szép pirosra vertem a feneked, kinyalom a finom puncidat és te a számba fogsz élvezni. De ez még csak a kezdet. Mert miután elélveztél, megbaszom a szádat. Aztán a puncidat baszom meg, és végül addig kúrom a segged, míg a nevemet nem sikoltod. – Atyaúristen! – suttogta Bethany. Jace lágyan cirógatta a fenekét, és minden másodperccel csak nőtt benne az izgatottság, miközben a válaszára várt. – A paskolót – suttogta végül remegő hangon Bethany. – A fapaskolót akarom. – Kitűnő! – duruzsolta Jace. – Remek választás! Olyannyira, hogy a jutalmad különösen finom lesz. Szeretem, hogy a kedvemre teszel, Bethany. Bethany elégedetten felsóhajtott, és az egész teste ellazult. Újra megfordult, és olyan édesen és szerelmesen nézett, hogy Jace szíve összeszorult.

Lehajolt és megcsókolta a két gödröcskét a derekán. – Máris visszajövök, kicsim. A szekrényéhez ment és elővette a vékony falapátot, aztán lassan visszasétált az ágyhoz, élvezve a látványt, ahogy Bethany ott térdel, és csábítóan kitolt fenékkel vár rá. Simogatni kezdte a fenekét, míg Bethany ficánkolni nem kezdett a keze alatt, még többre vágyva. Mutasd meg nekem a fájdalmadat! Mutasd meg nekem a gyönyörödet! – dörmögte Jace. – Az egészet akarom, Bethany! Minden hangot, minden érzést. Mindenedet akarom! Mikor a paskolóval rácsapott a fenekére, Bethany meglepetten felnyögött. Jace elmosolyodott. Ez nem fájdalmas hang volt, hanem a kíváncsiságé és az izgalomé, hogy felfedezhet valami újdonságot. Újra rácsapott, ezúttal keményebben, majd felváltva ütött a két farpofára. Bethany bőre lassan rózsaszínről vörösesre változott. Izgató volt a kontraszt az égővörös és az érintetlen fehér bőrfelület között, és Jace már alig várta, hogy az egész fenekét lángba borítsa. Mégis visszafogta magát, mert azt akarta, hogy mindketten tökéletesen kiélvezzék a pillanatot. – Tíz ütést kapsz – suttogta. – Pontosan tízet. Ez még új számodra, és nem akarlak túlterhelni, ezért csak ízelítőt kapsz. Számold őket, mostantól kezdve. Azzal rácsapott a falapáttal a feneke leghúsosabb részére, és amint megjelent rajta a vörös folt, kéjes elégedettség töltötte el. – Egy. Bethany hangja olyan izgató volt, hogy a golyói is belesajdultak. – Kettő – suttogta. Jace-nek le kellett lassítania, miután rájött, milyen gyorsan adta a harmadik, negyedik, ötödik és hatodik ütést. Bethany feszülten várta a hetediket, de Jace ekkor megnyugtatóan simogatni kezdte a kivörösödött bőrt a fenekén. – Kérlek! – esdekelt Bethany. Jace pedig megadta neki, amire vágyott. Hét. Nyolc. Kilenc. És a tizediket olyan lágyan, mintha csak cirógatta volna. Bethany lecsuklott az ágyra és felnézett rá, mámortól fátyolos tekintettel, ami nem csak az alkohol hatása volt. A kéjtől részegült meg, miközben a fájdalom és a gyönyör közti vékony határvonalon tartotta. Már nem volt teljesen magánál, és jace vissza akarta hozni a jelenbe, hogy ezúttal teljesen más módon izgassa fel.

– Fordulj meg, bébi! Kinyújtotta felé a kezét, hogy segítsen, Bethany pedig bizonytalanul megfordult és a hátára esett. – Gyakrabban kellene rossznak lennem – duruzsolta Bethany. – Elmenni bulizni, aztán hazajönni hozzád. Ez életem legjobb éjszakája. Jace ellágyult a szavaitól és lehajolt, hogy átölelje, mielőtt még bármibe belekezdett volna. – Mindig hozzám fogsz hazajönni. – Igen – suttogta elégedetten Bethany. – Imádom, ha ezt mondod, bébi. Bethany elmosolyodott és kisimította pár hajtincset Jace homlokából. Aztán csücsörített az ajkaival, csókra várva, és Jace nem is kérette magát, szenvedélyesen csókolni kezdte. Úgy falta és habzsolta a száját, mint ahogy a punciját készült kinyalni. – Kezdesz már kijózanodni? Bethany ingatta a fejét, és mikor kinyitotta a szemét és ránézett, Jace látta, hogy még mindig fátyolos a tekintete az alkoholtól és a gyönyörtől. Nem létezett szebb látvány, mint ez a mámoros, ábrándos, szerelmes tekintet. Bethany úgy nézett rá, mintha ő lenne az egyetlen férfi a földön, mintha soha nem is létezett volna más rajta kívül. – Most pedig ki fogom nyalni a puncid – dörmögte Jace Bethany szájának. – Ó! Bethany izgatottan felsóhajtott, Jace pedig beszippantotta és mélyen letüdőzte a száján kiszökő lélegzetet, hogy magában érezhesse és elteljen vele. – Tedd fel a dögös tűsarkúdat az ágyra és kapaszkodj bele a térdedbe! Nyisd szét a combjaid, és meg ne mozdítsd a kezed. Nyílj meg nekem, bébi! Ma este nagyon mohó vagyok, addig meg sem állok, míg a számba nem élvezel. Bethany nehézkesen emelte fel a lábait az ágyra. A cipője sarka belefúródott a matracba, de Jace-t az sem érdekelte, ha kilyukasztja. Legfeljebb holnap vesz egy új ágyat. Ennyit megért neki, hogy valóra váltsa Bethany vágyát, hogy a magassarkú cipőjében dugja meg. Bethany megfogta a térdét, és szégyenlősen szétnyitotta a combjait, feltárva előtte nedvesen csillogó punciját. A sötét, göndör szeméremszőrzet és a lágy, rózsaszín hús kontrasztja ínycsiklandó volt.

Letérdelt elé a padlóra úgy, hogy a legjobban hozzáférjen. Már égett a vágytól, hogy a nyelvével megdugja. Abban a pillanatban, amikor a puncijához ért, Bethany felsőteste felemelkedett az ágyról és a nevét nyögte. – A kezed, bébi! – figyelmeztette. – Tartsd a kezed a térdeden és tárd szét nekem a combjaid! Bethany még jobban széttárta a combjait, Jace pedig hosszan, érzékien belenyalt a hüvelyétől a csiklójáig. Aztán a csiklóját izgatta és ingerelte, játékosan körözve rajta a nyelvével, majd a nyelve hegyével rezegtetve az érzékeny dombocskát. Bethany ficánkolt a gyönyörtől, de a térdén tartotta a kezét, széttárva a combjait. Egyre nedvesebb lett, miközben Jace kinyalta, és a fogaival finoman súrolta a szeméremajkait. Aztán megdugta a nyelvével, belülről kinyalva a hüvelyét is, magába szívva gyönyörtől édes ízét. – Ez a jutalom, bébi. Elfogadtad a fájdalmat, most fogadd el a kényeztetést. – Jace – suttogta Bethany. – Hát nem tudod, hogy minden, amit velem teszel a legédesebb gyönyörűség, amit valaha is átéltem? A fájdalom is gyönyör. A gyönyör is gyönyör. A szerelmed pedig csodásabb annál, mint amiről valaha is álmodoztam. Szenvedélyes duruzsolásától Jace teljesen tűzbe jött. Szívta-nyalta a punciját és kéjesen szürcsölte a nektárját, mint aki nem tud betelni vele. Meg akarta őrjíteni Bethanyt, azt akarta, hogy megrészegüljön a vágytól, ne csak az alkoholtól. – A farkadat akarom – mondta lassan Bethany. Nehézkesen forgott a nyelve, és Jace nem tudta eldönteni, hogy ez a gyönyör vagy az ital hatása. Mikor felnézett rá, látta, hogy nehezen tudja tartani a szemkontaktust, pedig minden erejével fókuszálni próbál. Hihetetlenül bájos volt. Megkapod a farkam, bébi, amint a számba élvezel. És ma éjjel még sokszor benned lesz a farkam, mert még sok tervem van. – Mmm – hümmögött huncut mosollyal Bethany. – Én is meg akarlak kóstolni úgy, ahogy te engem. Jace felnyögött. Az alkohol tényleg oldotta Bethany gátlásait. Eddig elbűvölően félénk volt, de az italtól olyan kihívóvá vált, hogy Jace alig

tudta türtőztetni magát. Azon nyomban el tudott volna élvezni, pedig még bele se hatolt. Muszáj volt fékeznie. Folyamatosan emlékeztetnie kellett magát erre, különben már rég a nyakába kapta volna azokat a dögös tűsarkú cipőket, hogy eszméletlenre kefélje Bethanyt. És mintha kitalálta volna a gondolatait, Bethany épp erre biztatta. Jace imádta, milyen csábító, telhetetlen kis boszorkává változott. Újra lehajolt a puncijához, és egyre erőteljesebben és vadabbul kezdte nyalni, közben az ujjaival is izgatva a legérzékenyebb részeit. Már jól ismerte a teste minden négyzetcentiméterét. Tudta, hogy szereti, ha finoman megnyomja a G-pontját, ha a nyelvével táncol a csiklóján, de azt nem, ha túl erősen szívja. Élvezte, ha a hüvelybemenetét nyaldosta, ujjazta vagy a farkával dörzsölte. De a leggyorsabban úgy ért a csúcsra, ha rövid, gyors döfésekkel baszta, épp csak a farka hegyével. – Egyszerűen zseniális, amit a száddal csinálsz – suttogta kéjesen Bethany. – Ezt el kell mesélnem Miának. Azt mondta, Gabe már az ajtóban megdugja, de fogadok, hogy ilyet nem kap. Jace felemelte a fejét és rosszallóan nézett rá. – Ezt egyáltalán nem helyeslem, bébi. Bethany kuncogott, és egy pillanatra elengedte az egyik térdét. – A kezed! – mordult rá Jace. – Hoppá! – És ha már utasításokat adok a gyönyörű, engedelmes alávetettemnek, ne említsd a húgomat, miközben kefélünk. Soha. – Igen, uram! – vágta rá Bethany. – Vagy mondjam inkább, hogy igen, gazdám? – Pimasz kis boszorka – sziszegte Jace. Imádta ezt a könnyed, buja évődést. Bethany is remekül érezte magát, ez látszott is rajta. Nem olyan volt, mint máskor. Végre boldognak látta. Összeszorult a szíve, mert tudta, hogy itt és most a jövőjüket látja. Azt, hogyan fogják tölteni életük hátralévő napjait. És minden percét imádta. Ettől csali még jobban kívánta Bethanyt, de hát mindig is mohó és telhetetlen volt, ha róla volt szó. Durván belenyalt a puncijába a hüvelyétől a csiklójáig, majd addig izgatta a nyelvével, míg Bethany teste megfeszült és mozdulatlanná vált. Gyöngéden végighúzta az ujját duzzadt, nedves szeméremajkai között, és miközben a hüvelykujjával a csiklóját dörzsölte, a mutatóujjával belülről masszírozni kezdte a hüvelyfalát.

– Jace! – Azt akarom, hogy elélvezz – mondta nyersen Jace. – Addig foglak izgatni, míg a csúcsra nem érsz, aztán szárazra nyallak, miután a számba élveztél. – Édes istenem! – suttogta erődenül Bethany. A hüvelye összehúzódott, nedvességgel árasztva el Jace kezét. Lágyan mozgatni kezdte az ujját sikamlós, bársonyos hüvelyében, miközben a csiklóját nyaldosta. Mikor Bethany légzése felgyorsult, és már levegőért kapkodott, gyorsan kihúzta az ujját és odanyomta a száját a hüvelybemenetéhez. Mélyen belenyalt a nyelvével, és erősen szívni kezdte. Bethanyből szinte kirobbant az orgazmus, a csípője rázkódott, elengedte a térdét, és belemarkolt Jace hajába. Úgy kapaszkodott bele, hogy szinte már fájt, és úgy szorította a fejét a puncijához, mintha attól félne, hogy az orgazmus kellős közepén elengedi. A teste megfeszült a kéjtől, vadul préselte a punciját Jace arcához. Ő pedig úgy nyalta és falta, mintha egész eddig éhezett volna. Mikor Bethany teste kezdett ellazulni, és a puncija lüktetett a nyelvén, finomabban kezdte nyalni, hogy szép lassan hozza vissza az eksztázisból. Felváltva csókolta és nyaldosta az érzékeny, még remegő szöveteket. – Most már kidőlhetek? – sóhajtott fel Bethany. Jace elmosolyodott, aztán felemelte a fejét, hogy a szemébe nézzen. Bethany még részegebbnek tűnt, mint ezelőtt. A szeme üvegesen csillogott, az arca kipirult, és alig forgott a nyelve. – Még megbaszlak, bébi. Akár magadnál vagy, akár nem. De én jobban élvezném, ha közben ébren lennél. – Mmm, én is! Jace? – Igen, bébi? – Részeg vagyok. Jace felnevetett. – Ki nem találtam volna! – De megérte azért, hogy megbasszál ebben a cipőben. – Még nem is basztalak meg, bébi. Csak most kezdek hozzá. Bethany ábrándosán felsóhajtott. – Szeretem ezt a cipőt. Jace elvigyorodott. – Én meg szeretem, ha rajtad van, miközben megbaszlak. – Megbaszol már végre?

Jace-nek nevetnie kellett a türelmetlenségén. Elhelyezkedett Bethany fölött, és a légzése felgyorsult, mikor meglátta Bethany szemében a vágyat. – Megbaszom a gyönyörű szádat, amint megszabadultam a ruháimtól. Bethany megnyalta az ajkait, amitől Jace farka olyan keményen állt, hogy majd’ szétrepedt rajta a nadrág. – Siess – suttogta Bethany. – Igyekszem – mormolta Jace. – Miközben levetkőzöm, feküdj a hátadra, fejjel felém, és csússz az ágy szélére, hogy a tarkód a matrac peremén legyen. Így várj rám. Úgy megbaszom a szádat, mintha a feneked lenne az ágy szélén, kitárt puncival. Bár azt mondta Bethanynek, hogy helyezkedjen el így, miközben ő vetkőzik, mégis megvárta, míg megfordul, nehogy még leessen az ágyról. Segített neki lecsúszni az ágy széléhez, meggyőződött róla, hogy kényelmesen fekszik, aztán rekordsebességgel dobálta le magáról a ruhát. Óriási megkönnyebbülés volt, mert a farka már fájt, olyan hosszú ideje szorította a nadrág, és sajogtak a golyói is, annyira vágyott rá, hogy végre behatoljon Bethany szájába. De mivel tudta, hogy még háromféleképp akarja megbaszni, mielőtt a fenekébe élvez, lassított a mozdulatain. Mindketten élvezni fogják, még ha az életébe is kerül, hogy visszafogja magát. A tenyerébe vette Bethany arcát, a farka a szájától pár centire lüktetve ágaskodott. – Nyisd ki a szád, bébi! – utasította. – Azt akarom, hogy lazítsd el az állkapcsod, és hagyd, hogy én mozogjak. Csak feküdj így, miközben megbaszlak. Bethany engedelmesen kitárta az ajkait, ő pedig behatolt forró, nedves szájába. Mikor a farka először végigsiklott a nyelvén, csillagokat látott a gyönyörűségtől. Két másodpercen belül el tudott volna élvezni. Fölé hajolt és megtámasztotta a combjait az ágy peremén, hogy domináns pozícióban legyen, aztán mélyen behatolt a szájába, egészen a torkáig betolva a farkát. Egy másodpercig itt bent tartotta, majd lassan visszahúzta, és lágy, érzéki döfésekkel baszni kezdte. Bethany felemelte a kezét és csábítóan belemarkolt a combjába, aztán a fenekét kezdte simogatni, mintha engedélyt kérne, hogy hozzáérhessen. Jace élvezte, ahogy simogatja, ezért esze ágában sem volt rászólni, hogy tegye le a

kezét. Tetszett neki, milyen izgatóan gátlástalan, és milyen nagy élvezettel fedezte fel és kényeztette a testét becsípett állapotban. Mély, izgató nyögések törtek fel Bethany torkából, minden egyes behatolásnál megrezegtetve Jace farkát. Mikor erőteljesebben kezdte baszni, a szobát érzéki, cuppogó hangok töltötték be. Kegyetlenül izgató volt. Mint ebben az estében minden. Még sosem baszott meg részeg nőt. Egyértelműen tabu volt számára, mert sosem akarta, hogy úgy tűnjön, mintha kihasználná a helyzetet. De Bethany mindenben benne volt. Ő is akarta. Szó szerint követelte, hogy bassza meg a tűsarkújában, ennivalóan spiccesen, csillogó szemekkel és kipirult arccal. Neki pedig nem kellett kétszer mondani, boldogan teljesítette a kívánságát. Behunyta a szemét, miközben előre-hátra mozgatta az ágyékát, a keze közé fogva Bethany arcát. Az ujjai belegabalyodtak a hajába, ahogy járatta a farkát a szájában. Hosszú, lassú és mély döfésekkel, kiélvezve minden másodpercet. Átadva magát a gyönyörnek, ahogy Bethany nyelve dörzsöli a farkát, miközben telhetetlenül szívja magába. Aztán megállt, levegőért kapkodva. Bethany elégedetlenkedve mormolt valamit, mikor elvette a kezét az arcáról és lehajolt, hogy megcsókolja. – Meg akarom baszni a puncidat, bébi. Bethany szeme felcsillant. – Én is azt akarom! Hogy szeretnéd csinálni? Jace-t kéjes elégtétel töltötte el, milyen engedelmes és készséges. – Fordulj meg és add ide a lábaidat! A derekam köré teszem őket, aztán megfogom a tűsarkúdat, szélesre tárom a combjaid és keményen megbaszlak. Bethany beleborzongott a szavaiba, és a mellbimbói felágaskodtak. Jace nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy lehajoljon és a szájába vegye őket. Felváltva nyalta és szívta a bimbókat, kéjes nyögéseket kiváltva Bethanyből. – Ezt élvezed, igaz? – Mmm – hümmögött elégedetten Bethany. Jace segített neki megfordulni, és közben mosolygott kába, mámortól csillogó pillantásán. Bediany a hátára esete az ágyon, széttárt lábakkal. Az egyik cipője már a lábujjain lógott, de Jace visszatette a sarkára, mielőtt megragadta a bokáit és egy erőteljes mozdulattal az ágy szélére rántotta.

A dereka köré fonta Bethany lábait, aztán egy erős döféssel belehatolt. Bediany levegőért kapkodott. A puncija szűk volt, de nedves, így a farka könnyeden tövig siklott benne. Egy pillanatig így maradt, mélyen benne, próbálva összeszedni magát, nehogy rögtön elélvezzen. Aztán ahogy ígérte, levette Bethany lábát a derekáról és felemelte a magasba, szélesre tárva a combjait. Végigsimított az elegáns, csillogó magassarkún és megragadta vékony, tízcentis tűsarkát. – Kész vagy? – nyögte rekedten, mert már a hangja is majdnem elment, és ő is alig tudta visszafogni magát. Bethany elszántan bólintott, a szeme egyszerre csillogott a vágytól és az alkoholtól. Jace baszni kezdte, erős, durva döfésekkel. Az ágyéka csattogott Bethany fenekén, és egyre nagyobb erővel kapaszkodott a tűsarkújába. Bethany hüvelye ráfeszült a farkára, jelezve a közelgő orgazmusát, de nem akarta, hogy elmenjen. Még nem. Addig nem, míg mélyen a fenekében nem lesz. Ha Bethany ilyen gyorsan újra elélvez, nem fogja tudni befogadni a fenekébe. Úgy csak kellemetlen élmény lenne számára, márpedig jace azt akarta, hogy ez az este mindkettőjük számára tökéletes legyen. – Próbáld meg visszatartani, bébi – suttogta. – Még egy kicsit baszni akarlak. Imádom a puncid. De utána megkúrom az édes kis segged, és akkor majd elélvezhetsz. – Én akarok felül lenni – mondta Bethany csücsörítve. Jace felvonta a szemöldökét. – Szerinted úgy is a fenekedbe tudsz fogadni? Bethany még jobban kitolta az alsó ajkát, Jace pedig legszívesebben ájulásig csókolta volna gyönyörű, duzzadt száját. – Én akarok felül lenni és megbaszni téged a tűsarkúmban. Tudom, hogy azt mondtam, azt akarom, hogy basszál meg a tűsarkúban, de most az jutott eszembe, mi lenne, ha én basználak meg téged? Jace-ből kibuggyant a nevetés, miközben újra belehatolt, olyan erővel, hogy Bethanynek a lélegzete is elállt. – Tudod, hogy sosem tudnék neked nemet mondani, különösen mikor ilyen ennivalóan édesen csücsörítesz az aj kaiddal. Bethany szeme izgatottan felragyogott. Jace ráhajolt, betakarva őt a testével, és közben leengedte a lábát az ágyra. Csókolni és szívni kezdte a mellbimbóját, a nyelvével érzékin körözve a hegyes kis csúcson.

– Ezt imádom – suttogta Bethany. – Odáig vagyok a szádért. Még akkor is, ha nem vagyok részeg. Jace teste rázkódni kezdett a nevetéstől. – Hála az égnek, bébi! Rossz lenne azt hallani tőled, hogy csak akkor vagyok jó az ágyban, ha alaposan felöntesz a garatra. Bethany türelmetlenül eltolta magától, mire Jace elvigyorodott. Neki kellett volna irányítani, de Bethany már eldöntötte, mit akar, méghozzá most rögtön. Neki pedig esze ágában sem volt ellenkezni egy gyönyörű, felizgult, becsípett nővel, aki meg akarta baszni. Felemelkedett róla, és az éjjeli szekrényen lévő síkosítóért nyúlt. Aztán hanyatt feküdt az ágyon és megfogta Bethany kezét, hogy segítsen neki elhelyezkedni fölötte. Odaadta neki a síkosítót, és egy pillanatra komollyá vált az arca. – Tudom, hogy jól szórakozol, de nem akarom, hogy megsérülj. Használj bőven síkosítót, és csak lassan és finoman vezesd magadba a farkam. Bethany olyan ragyogóan mosolygott rá, hogy elszorult a torka. – Szeretlek! – mormolta Bethany, nehézkesen kiejtve a szót. Jace szíve teljesen ellágyult. – Én is szeretlek, bébi! Most pedig csináld, ami jólesik, és tegyél magadévá. Én csak itt fekszem majd, és hagyom, hogy te irányíts. – Ó, ez már kedvemre van! – duruzsolta Bethany. Bethany nagyon koncentrált, hogy elég síkosítót kenjen Jace farkára, és miközben bekente minden négyzetcentiméterét, Jace csaknem elvesztette a fejét. Ha Bethany nem iparkodik, még a kezében fog elsülni. Mikor Bethany végre elégedett volt az eredménnyel, elhajította a tubust és a két tenyerét Jace mellkasára tette. Kába tekintettel nézett le rá. – Nem egészen tudom, mit is csinálok valójában. Jó lenne, ha kicsit segítenél. Jace-ből majdnem kibukott a nevetés, de visszatartotta. Rámarkolt a farkára. – Csak támaszkodj rám így, ahogy most teszed. És mikor szólok, szép lassan ereszd le a csípőd. Majd én vigyázok rád. Bethany felsóhajtott, és újra szélesen, elbűvölően rámosolygott. – Tudom, hogy vigyázol rám. Mindig olyan gondos vagy velem. Jace a szabad kezével megigazította Bethany csípőjét, és beállította a feneke alá kemény farkát. Aztán szétnyitotta a farpofáit, és a makkját

betolta az ánuszához. Bethany szeme tágra nyílt, mikor Jace farka nekifeszült a szűk nyílásnak. – Innen már csak rajtad múlik – szólt Jace. Bethany összeszorította a száját, annyira koncentrált, és belekapaszkodott Jace vállába, miközben elkezdte leengedni a csípőjét. Hála a rengeteg síkosítónak és annak, hogy a farka kemény volt, akár egy betonoszlop, egészen könnyen behatolt. Bethany megállt, mikor már félig beleült a farkába. Az arckifejezése csaknem mulatságos volt. – Olyan hatalmas vagy! – suttogta elképedtem Jace kacagott. – Pedig nem nőtt meg a farkam, bébi. Pontosan akkora, mint máskor. – Jó, de most akkor is sokkal nagyobbnak tűnik – dohogott Bethany. Aztán elengedte magát és tövig beleült Jace farkába. Jace felnyögött. Akkora nyomást érzett a farkán, mintha satuba szorították volna és minden csepp ondót ki akarnának préselni belőle. – Baszki! – motyogta Jace. – Neked kell mozognod, bébi. De ez gyors menet lesz. Bethany megrázta a fejét. – Addig nem, amíg nem szólok. Jace kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Addig nem élvezhetsz el, míg én nem adok rá engedélyt – magyarázta Bethany komoly képpel. Jace felnevetett, és megragadta Bethany csípőjét. – Akkor jobb, ha minél hamarabb szólsz, különben telespriccelem ondóval a feneked, és már nem tehetsz ellene semmit. Bethany morcosnak tűnt, de lecsúsztatta a kezét Jace hasára. Körkörösen mozgatni kezdte a csípőjét, olyan intenzív gyönyört okozva Jace-nek, hogy már majdnem könyörgött, hogy álljon meg. Teljesen kikészítette. Aztán Bethany rátalált a saját ritmusára, és fel-le kezdett mozogni, félig kihúzva, majd tövig belenyomva Jace farkát a fenekébe. Jace egyenesen tartotta, nehogy oldalra csússzon, és segített mozgatni a csípőjét. – Ez nagyon finom – nyögte Bethany. – Finom? – hördük fel Jace. – Én nem nevezném finomnak. Ez egy kibaszott kínszenvedés. Bethany kacéran, pajkosan mosolygott rá. Kegyetlenül izgató volt, ahogy félig leeresztett szemhéja mögül figyelte. – Most már elélvezhetek? – kérdezte Bethany.

– Hogy a fenébe ne, de csak ha én is veled együtt mehetek el. – Ebben szükségem lesz a segítségedre. Ha elengedlek, le fogok esni rólad, és nem akarok a padlón kikötni. Jace rázkódott a nevetéstől. – Nem, ezt én sem akarom. Csak kapaszkodj belém! Majd én gondoskodom rólad, bébi. Az egyik kezével benyúlt Bethany puncijához, és dörzsölni kezdte a csiklóját. Bethany teste rögtön megfeszült, és behunyta a szemét. – Jól van, elélvezhetsz – közölte Bethany. Ha a farka nem sült volna el tőle azon nyomban, Jace még nevetett is volna, de fejben már egész máshol járt. Inkább erősebben kezdte dörzsölni Bethany csiklóját, és felemelte az ágyékát, hogy a lehető legmélyebbre hatoljon a fenekében. Bethany ért elsőként a csúcsra, hátravetette a fejét és Jace nevét sikoltotta. Jace-nek el kellett kapnia, mikor előrehanyatlott, úgy zuhanva rá, akár egy rongybaba. Átölelte és magához szorította, miközben tovább baszta. Behunyta a szemét, az állkapcsa megfeszült, és mikor elélvezett, olyan vadállatias üvöltés szakadt fel a torkából, hogy a falak is beleremegtek. Bő sugarakban spriccelt a farkából az ondó, szinte végtelenítve. A golyói összehúzódtak, a farka olyan erősen lüktetett, hogy szinte már fájt. Még egyszer utoljára felemelte az ágyékát és a gerince is hátrafeszült. – Jesszusom! – motyogta, miután hátrahanyatlott az ágyra. Bethany meleg, ernyedt teste betakarta. Teljesen az övé volt. A farka még mindig mélyen benne pulzált, és az arca a mellkasán pihent. – Ilyet máskor is csinálunk kell – mormolta alig kivehetően Bethany. – Imádom, ahogy megbaszol a szexi tűsarkúmban. Jace magához szorította, mintha soha többé nem akarná elengedni. – Bébi, én mindenhogyan imádlak megbaszni, de ez a cipő tényleg különösen izgató. A hét minden napjára veszek neked egy újat, ha tudom, hogy ez vár rám.

harmichatodik fejezet

– Még mindig semmi hír Kingstonról? – kérdezte komoran Jace. – Nincs, uram – vágta rá Kaden. – Elküldtem Trevort körülnézni azokra a helyekre, ahol korábban megfordultak Bethanyvel, mikor még az utcán élt. De sehol nem bukkant a nyomára, és a lakásba se ment vissza. Jace felsóhajtott. – Rendben. Tájékoztasson, ha van valami hír. Megszakította a hívást és hátradőlt a székében. Mikor felnézett, megpillantotta az ajtóban Asht, aki gondterhelten figyelte. – Gond van? – kérdezte Ash, miközben belépett az irodába és leült Jace-szel szemben az egyik székre. Jace billegette a fejét. – Igen is, meg nem is. Közben alaposan szemügyre vette Asht. Bár a családja általában csak az ünnepek előtt zaklatta, az idén még az új évben is az agyára mentek, amitől érthető módon elég rosszkedvű volt. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte Ash. – Nincs nagyon miről. Kingston még mindig nem került elő. Ami nem baj, nehogy félreérts. Boldog lennék, ha örökre eltűnne Bethany életéből. De Bethany halálra aggódja magát miatta, és ez kezdi teljesen kikészíteni. – Nem ment el bulizni Miával és a barátnőivel? Jace önkéntelenül elmosolyodott, mikor eszébe jutott, milyen édes és vadító volt Bethany becsípve. A teste éledezni kezdett, ha csak arra gondolt, milyen szenvedélyesen szeretkeztek azon az éjszakán. – De, egy héttel ezelőtt. Nagyon jól érezte magát. Iszonyúan becsípett, és azt akarta, hogy basszam meg a tűsarkú cipőjében – felelte vigyorogva Jace. Ash a fejét csóválta. – Ez nem szép tőled, haver! Megértettem, hogy már nem is ábrándozhatok róla, de ahogy így lefested előttem, ahogy ott dülöngél előtted, spiccesen, dögös tűsarkúban… Jace felemelte a kezét, és magában örült, hogy már viccelni tudnak azon, hogy mindketten lefeküdtek Bethanyvel. – A gond az, hogy miután kijózanodott, és újra megbasztam – tette hozzá, csak hogy cukkolja Asht, aki erre megint fintorgott, mire ő vigyorogva folytatta. –

Szóval a gond az, hogy míg Miával és a csajokkal bulizott, nem gondolt Jackre. Akkor sem, amikor velem szeretkezett. És mikor rádöbbent, hogy nem gondolt rá, gyötörni kezdte a bűntudat. Most pedig csak még jobban aggódik miatta, mert köddé vált. – Ez gáz – mormolta maga elé Ash. – Ez a Kingston mekkora seggfej! – Ki tudja, talán épp helyre akarja hozni a dolgokat. Köztünk szólva, az érzései Bethany iránt nem csupán testvéri szeretetből fakadnak. Bethany ezt nem is tudja, mert nagyon naiv ilyen dolgokban. Ő úgy tekintett rá, mint a bátyjára. Ebben teljesen biztos vagyok. Ennél többet nem érzett iránta. Jack viszont úgy tekintett rá, mint nőre. Egy nőre, akit meg akart kapni, és persze nem tetszett neki, hogy Bethany összejött velem, mert elvettem tőle. Szóval szerintem vagy magában fortyog, és látni se akarja Bethanyt, miután már nem kaphatja meg, vagy tényleg egyszer végre helyesen cselekszik és kiszáll Bethany életéből, hogy továbbléphessen, és végre boldog legyen. Csakhogy Bethanynek hiányzik, és aggódik érte. – Hát ez szar ügy, haver – jegyezte meg Ash. – Az. Szeretném, ha Bethany boldog lenne, ehhez viszont az kell, hogy tudja, hogy Jack biztonságban van és van hol aludnia, van mit ennie. – Akkor mit fogsz csinálni? Jace megrántotta a vállát. – Ha én azt tudnám! Mindenesetre Kaden és Trevor szemmel tartják. Csak azt nem szeretném, hogy Jack felbukkanjon a közelében úgy, hogy egyikünk sincs mellette. Nem bízom benne. Különösen azok után nem, amit legutóbb művelt Bethanyvel. Ash felvonta a szemöldökét. – Mégis mit csinált? Volt valami konkrét dolog, vagy csak általánosságban érted? – Nem mondtam el neked – mormolta Jace. – Elfelejtettem, hogy nem is tudsz arról, mi történt azon a napon, amikor majdnem örökre elvesztettem Bethanyt. Jesszus! Az tényleg kibaszott nagy gáz volt. – Mi a fene történt? Jace felsóhajtott, és hátradőlt a székében. – Jack megjelent nála a lakásán, miután hazavittem munkába menet. Kaden felhívott, hogy Jack odament. Úgyhogy elrohantam hozzá, de őt már nem találtam a lakásban, csak egy hátizsákot, tele drogokkal. Több ezer dollár értékben.

– Mi a franc? – Igen, én is pont ezt kérdeztem. És mikor Bethany megjött, igazi seggfejként viselkedtem vele. Elvesztettem a fejem. Olyasmiket mondtam, amiket nem gondoltam komolyan, mintha azt éreztetném vele, hogy neki semmije sincs. Elrohant, mielőtt megállíthattam volna. A délután hátralévő részében alig voltam magamnál, mert nem találtam sehol. Aztán a portás hívott, hogy visszament a lakásába, de mire odaértem, megint eltűnt. Ez után az én portásom hívott, hogy ott van, de nem akar bemenni, és ott áll leint az esőben, szarrá ázva és csonttá fagyva. – Baszki! – mormolta Ash. – Várj, a java még csak most jön. Ash felhúzta a szemöldökét. – Ajjaj! – Szóval, hazaértem, és kurva nagy kő esett le a szívemről, hogy még ott találtam. De csak állt kint az esőben, zokogva, és azt magyarázta, hogy én rosszat teszek neki. Jace elhallgatott. Össze kellett szednie magát. Még mindig élénken élt benne annak az éjszakának az emléke. Az, amibe csaknem belehajszolta Bethanyt. Még mindig beleremegett a térde, ha csak eszébe jutott. Nem sokon múlott, hogy örökre elveszítse. Annyira a megszállottja volt, hogy a józan eszének búcsút mondhatott a közelében. Az ösztöne azt parancsolta, hogy tartsa szorosan maga mellett, és teljes mértékben vegye át az irányítást fölötte. – A korábbi beszélgetésünk miatt szomorkodott. De akkor még nem tudtam, hogy a drágalátos Jack hozta azt a cuccot a lakásába. Épp ő, akinek vigyáznia kellett volna rá. Erre odahozza azt a szart, aminek Bethany a rabja volt, mint valami kis figyelmességet. – A kurva életbe! – morgott Ash. – Bethany megmondta neki, hogy nem kell neki, ő mégis otthagyta. És amikor visszament a lakásba, miután kint bolyongott az esőben, zokogva, azért, amit én mondtam neki, majdnem bevett egy tablettát. Már a szájában volt, le akarta nyelni, de ekkor rádöbbent, mit csinál, és az egész fiolányi gyógyszert beleöntötte a lefolyóba. – Jól tette! – helyeselt Ash. – Igen. Bethany erős. Azt hiszi, hogy gyönge, de kurva nagy erő van benne. – És mi történ ezután?

– Annyira összetört attól, amit majdnem megtett, hogy azért jött a lakásomra, hogy szakítson velem. Kész volt visszatérni a korábbi életéhez, mert akkor legalább tudta, hogy ki ő és mi a sorsa. Azt gondolta, nem elég jó nekem. És nem akarta tovább elviselni azt az érzelmi zűrzavart, amit a kapcsolatunk okozott benne. – Basszus, haver, ez nagyon szarul hangzik. Sajnálom… – Utólag visszagondolva, talán így volt a legjobb számunkra. Így legalább meg kellett hallgatnom, és megtudtam többet a múltjáról, és arról, miért olyan kibaszott lojális Kingstonhoz. De akkor ez rohadtul fájt, és még most is halálra rémülök, ha arra gondolok, milyen közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem. – Szerelmes vagy Bethanybe – jegyezte meg halkan Ash. – Igen, szerelmes vagyok belé. Vagy ez nem egyértelmű? – Úgy értem, ő az igazi számodra. Elismerem, hogy korábban voltak kétségeim, de ő az, haver. És örülök mindkettőtöknek. Sajnálom, hogy az elején felbújtottalak ellene. Ezért bocsánatkéréssel tartozom Bethanynek is. Jace rámosolygott Ashre. – Igen, ő az igazi. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kurva gyorsan bele lehet szeretni egy nőbe, de basszus, ez olyan volt, mintha villám csapott volna belém. A világon ez a legjobb és a legrosszabb érzés. Nem valami fasza dolog ennyire odáig lenni egy nőért, és azt a bizonytalanságot érezni, hogy ha nem csinálom jól, elveszítem. – Kösz, de én ebből nem kérek – jegyezte meg keserűen Ash. – Úgy néz ki, én maradok egyedül, aki még tartja magát a „játssz keményen, élj szabadon” jelmondatunkhoz. – Seggfej! Várj csak, míg veled is megtörténik. Gabe-bel szénné fogjuk röhögni magunkat. Ash felhorkant. – Arra aztán várhattok! – Na, mi van az őrült családoddal? Még mindig az agyadra másznak? Ash felsóhajtott. – Nem is akarok róluk beszélni. Tönkrevágja a napomat. Jace figyelmesen nézett rá, várva, hogy mesélni kezdjen. – Csak a régi szar sztori. Állítólag a nagyapám nincs jól. Bármikor bedobhatja a törülközőt. Nem mintha nem ezt szajkózná már évek óta. És szeretné, ha a drága szerető családja ott lenne mellette a halálos ágyánál. Anyám és apám csak amiatt aggódik, hogy ha nem megyek el én is, akkor kitörli őket a végrendeletéből, ezért nyaggatnak folyton,

hogy menjek el hozzájuk, és jópofizzak a klán többi tagjával. Éhes piócák, egytől egyig. Jace-t kirázta a hideg. – Sajnálom, haver. Ez nagy szívás, – Nekem mondod! – És megmondtad nekik, hogy elmehetnek a picsába? Ash elhallgatott és lehajtotta a fejét. – Megmondtad nekik, ugye? – kérdezte Jace előredőlve. Ash felsóhajtott. – Kedvelem az öreget. Ő az egyetlen, aki valaha is törődött velem. Ha csak anyámról, apámról meg a testvéreimről lenne szó, azonnal megmondtam volna nekik. – Jesszus, ugye nem teszed meg nekik? Nem fogsz jópofizni velük a nagyapád kedvéért? – Még nem tudom, mit fogok csinálni. Nem döntöttem el. Jövő hétre meghívtak vacsorára. Nagyapa is ott lesz. Az egész kibaszott család. – Veled megyek! – vágta rá Jace. – És Gabe és Mia is. Ash hálásan nézett fel rá melegen csillogó, zöld szemeivel. –Tudod, hogy szeretlek benneteket. Mindig mellettem álltatok, ezt sosem felejtem el. De neked és Gabe-nek már ott van Mia és Bethany. Egyiküktől sem várnám el – ahogy tőled és Gabe-től sem hogy elkísérjen a viperafészkembe. – Baromság! – vágta rá Jace. – Mi vagyunk a családod. Az igazi családod! És nem hagyjuk, hogy egyedül állj ki ellenük. – Már nagyfiú vagyok. Tudom kezelni a hülyeségeiket. De nem szeretném se Miát, se Bethanyt kitenni az aljas játékaiknak. Még akkor is rosszindulatúak, ha nincs rá okuk. El tudod képzelni, mit művelnének Bethanyvel, ha megtudnák a múltját? Gondolkodás nélkül cafatokra tépnék. Valóban ezt szeretnéd, mikor még friss a kapcsolatotok? Jace a fejét rázta. – Persze hogy nem! De őt nem kell magunkkal vinnünk. Majd én megyek veled, ő pedig otthon marad addig. Vagy Mia vele marad. Csak azt nem szeretném, hogy tök egyedül menj, védtelenül. Ash felállt. – Ezt nagyra értékelem, haver. Jobban, mint gondolnád. De vannak dolgok, amiket egyedül kell csinálnom. Mint ez is. Majd én elmegyek. És megértetem velük, hogy már nem baszakodhatnak velem úgy, mint régen. Nagyapa kedvéért elmegyek, de a többiek kinyalhatják a seggemet. – Rendben. Ha meggondolnád magad, Gabe és én veled megyünk, kérés nélkül.

– Igen, tudom. És köszönöm. Ash elindult az ajtó felé, majd megfordult. – Akarod, hogy megkérdezzem az ismerőseimet, hogy Kingston megint kölcsönkért-e, vagy hogy bajban van-e? Szólhatok nekik, hátha kiderítenek valamit. Talán még azt is, hol bujkál. Jace habozott, de végül megrázta a fejét. – Nem. Néha jobb nem tudni az igazat. Sosem szeretnék hazudni Bethanynek, és tudom, hogy ha Jack bajban lenne, biztosan hazudnék neki. Nem akarnám, hogy bárhogy is belekeveredjen. Jobb, ha egyikünk se tud róla. Ash bólintott. – Rendben. De szólj, ha meggondoltad magad! – Ígérem. És Ash, majd számolj be, hogy mentek a dolgok, oké? Majd összejövünk, miután találkoztál az eszelős családoddal. Te, én, Gabe, Mia és Bethany, és együtt vacsorázunk. – Jól hangzik! Majd megbeszéljük! Jace nehéz szívvel figyelte, ahogy Ash kimegy. Az édes hármasaik egyáltalán nem hiányoztak neki, de Ash igen. Fura volt, hogy éveken át olyan közeli barátok voltak, hogy szinte mindent megosztottak egymással, és most hirtelen mennyire más lett az élet. Alig látta Asht, mióta megismerte Bethanyt. Gabe-hez hasonlóan ő is a szerelmével volt elfoglalva, Ash pedig kiszorult a belső körből, amelynek addig nagyon fontos része volt. Az irodai telefonja megcsörrent, és felvette. Pár perccel később feldúltan szitkozódva rontott be Gabe irodájába. – Mi a fasz történt a párizsi projekttel? – vonta kérdőre Gabe-et. – Épp most hívtak, hogy a legnagyobb befektetők közül kerten kiszálltak.

harminchetedik fejezet

A lakástelefon megcsörrent, Bethany felvette, és félénken beleszólt. – Miss Willis, Mr. McIntyre van itt. Beengedhetem? – kérdezte a portás. Bethany szíve hevesen kezdett verni. Jace még nem ért haza, pedig ilyenkor már rég otthon szokott lenni. Talán Ash azt hitte, már itt van? – Persze – felelte a telefonba. Idegesen beletörölte a kezét a farmerébe, és próbálta összeszedni magát. Ash végtelenül udvarias és kedves volt vele azóta az éjszaka óta, amióta lefeküdt vele és Jace-szel. Tehát fölösleges volt halálra idegeskednie magát, valahányszor találkoztak. Pár perccel később kinyílt a liftajtó, és kilépett rajta Ash. – Szia, Bethany! – üdvözölte barátságos mosollyal. – Szia, Ash. Jace még nem ért haza. Ash felhúzta a szemöldökét. – A fenébe! Azt hittem, itt lesz. Át kell adnom neki egy dossziét. Gondok vannak az egyik projektünkkel. Valószínűleg emiatt tovább kellett bent maradnia az irodában, mint gondoltam. Bethany meglepetten nézett rá. – Ez rosszul hangzik. Komoly a baj? Ash elmosolyodott. – Semmi olyasmi, amit ne tudnánk megoldani. Ilyen szarságok egyfolytában történnek. Ez mindennapos a mi szakmánkban. – Gyere be! Ne álldogálj itt kint az előszobában. Rémes házigazda vagyok. Nem akarsz leülni a nappaliban? Jace biztosan mindjárt hazaér. Iszol egy forró csokit? Épp azt csináltam. – Szívesen – felelte Ash, és beljebb ment. – Ugye te is iszol velem egyet? Bethany elmosolyodott a kedvességétől. – Igen. Ülj csak le, hozok egy-egy csészével mindkettőnknek. Ezután kiment a konyhába, két csészében melegített tejet és belekeverte a csokoládéport. A sajátjába tett cukrot is, de nem tudta,

Ash hogy szereti, ezért egy pillanatra habozott. Végül az övét is ugyanolyan édesre csinálta, mint a sajátját. Bevitte a csészéket a nappaliba és odaadta az egyiket Ashnek. – Köszönöm, drága – mondta Ash, és figyelte, ahogy Bethany leül tőle biztonságos távolságban a karosszékbe. – Szóval, hogy vagy? – kérdezte halkan. – Jól! – vágta rá Bethany. Ash erre úgy nézett rá, mint aki tudja, hogy ez csak maszlag. Bethany felsóhajtott. – Jól vagyok, tényleg. Csak aggódom Jackért. Ami hülyeség, de nem tudok tenni ellene. Azt hiszem, bűntudatom van amiatt, hogy nekem most mindenem megvan, neki pedig továbbra sincs semmije. – Egy lakást, ahol ingyen lakhat, nem mondanék semminek. Bethany nagy levegőt vett. – Igazad van. És azt hiszem, épp ez dühít a legjobban. Jace tényleg segíteni akart neki. Miattam. És tudom, hogy gyűlöli ezt az egészet. Teljes joggal. De segített Jacknek, mert tudta, hogy ezzel boldoggá tehet. De dühít, hogy Jack erre ilyen hülyén viselkedik. Bethany ebben a pillanatban rádöbbent, hogy nagyon is dühös. Annyira lefoglalta az aggodalom és a szorongás, hogy nem is vette észre, mennyire haragszik Jackre, amiért leszarta, amit Jace érte tett. – Legalább megüzenhetné nekem, hogy van – folytatta Bethany, és percről percre egyre jobban elöntötte a méreg. – Igen, megtehetné – felelte Ash. – De kicsim, figyelj rám! Nem pazarolhatsz ennyi energiát erre a fickóra. Már nagyfiú. Nem hozhatsz döntéseket helyette, és főleg nem szabad bűntudatot érezned amiatt, hogy te rendbe hoztad az életed, ő pedig nem hajlandó erre. – Igazad van – mormolta Bethany. – Tudom, hogy igazad van. Mégis nagyon nehéz hátat fordítani neki, miután az utóbbi években csak rá számíthattam. Természetes, hogy aggódom érte, hiszen mindig is ezt tettem. Ash megköszörülte a torkát. – Valójában van még valami, amiről beszélni szeretnék veled. És most jó alkalom van rá, mert négyszemközt vagyunk. Te meg én csak párszor találkoztunk azóta az éjszaka óta, és ez nem olyasmi, amit mások előtt szeretnék szóba hozni. Bethany elvörösödött. Basszus! Most fel akarja hozni az édes hármasukat? Elfogta a rettegés, rá se mert nézni Ashre. – Drágám, nézz rám! – szók rá gyöngéden Ash.

Bethany felpattant a karosszékből és a városra néző ablak felé fordult. A kinti szürkületben egymás után gyúltak ki a fények. – Bethany! Bethany összerezzent, mikor meghallotta Ash hangját közvetlenül a háta mögül. Odajött mögé, így nem volt más választása, mint megfordulni és a szemébe nézni. Ash megérintette a vállát, mire lassan megfordult, és felemelte a tekintetét. Ash lágyan, megértőn nézett rá. – Tudom, hogy szerinted se vagyok elég jó Jace-nek – mondta halkan Bethany. – Különösen amiatt, ahogy találkoztunk. Az az éjszaka… Ash Bethany ajkára tette a mutatóujját. – Baromság! Bocsánatkéréssel tartozom neked, és most meg is teszem. Bethany csodálkozón nézett rá. – Miért kellene bocsánatot kérned tőlem? – Mert kezdetben úgy gondoltam, nem vagy jó választás Jace-nek. De a barátja vagyok, és csak aggódtam érte. Bethany bólintott, és a szíve kezdett elnehezülni. Az eszével tudta, hogy Jace barátai nem fognak örülni annak, hogy az élete része lett, de a saját fülével hallani ezt sokkal fájdalmasabb volt. – De tévedtem – szólt Ash. – Komolyan? – pislogott meghökkenten Bethany. – Száz százalékig hibásan gondolkodtam, drágám. Te vagy a legjobb, ami valaha is történt Jace-szel. Nem azért hoztam fel azt az éjszakát, hogy zavarba hozzalak, bár sikerült. Hanem azért, mert nem akarom, hogy továbbra is furán érezd magad emiatt. Jace olyan nekem, mint a testvérem. Évek óta a legjobb barátok vagyunk. Nem akarom, hogy ez megváltozzon. Te fontos vagy neki. Ő pedig fontos nekem. Tehát innentől kezdve te is fontos vagy nekem. – Tényleg? – suttogta Bethany. Ash elmosolyodott. – Tényleg! Nem mondom, hogy nem élveztem azt az éjszakát, mert tény, hogy igen. Gyönyörű és kívánatos nő vagy. Ezen nem tudok változtatni. Nem is akarnék. Különleges vagy, Bethany. De tudom, Jace mennyire szeret téged, és látom, hogy te is szereted őt. Ezért azt szeretném, ha túl tudnánk lépni azon az éjszakán, és barátok lehetnénk. Bethany az arca felderült az örömtől. – Én is ezt szeretném!

Ash megérintette az arcát és a hüvelykujjával megcirógatta. – Akkor ezt megbeszéltük. – Mégis mi a franc folyik itt? Jace hangja mennydörgésként robbant a szobában. Bethany hirtelen hátralépett, Ash pedig megfordult a hang irányába. Bethany szeme ijedten tágra nyílt, Ash pillantása pedig elsötétült a haragtól. Jace úgy nézett rájuk, mint aki mindkettőjüket apró darabokra tudná szaggatni. 

Jace rácsapott a lift gombjára és türelmetlenül várta, hogy felérjen a lakásába. Ezt a napot is megette a fene, miután megtudta, hogy a párizsi szállodaépítési projektből kiszállt két nagybefektető. A fenébe is, túl sokáig és túl keményen dolgozott azért, hogy megnyerje őket, most meg az utolsó pillanatban visszatáncolnak. Gabe-bel együtt a délután nagy részét azzal töltötték, hogy telefonálgattak, hogy kiderítsék, mégis mi a franc történt, és jóval később tudott csalt hazaindulni, mint ahogy tervezte. Csak arra vágyott, hogy láthassa Bethanyt, elvigye vacsorázni egy kellemes kis helyre, aztán az éjszaka hátralévő részében szeretkezzen vele. Másnap is nehéz nap várt rá, mert a két legnagyobb befektető kivonulása után fennállt a lehetőség, hogy mások is visszalépnek. Gyorsan meg kellett oldaniuk a problémát, még ha a saját tőkéjükből is kell többet beletenni a projektbe. Mikor kinyílt a liftajtó, megdöbbentő látvány fogadta: Ash és Bethany a nappaliban álltak, az ablaknál. Bethany mosolygott, sőt az arca úgy ragyogott, akár egy kivilágított karácsonyfa. Ezen a héten először látta őt ilyen derűsnek. Úgy nézett Ashre, mint valami félistenre. Ash pedig megérintette az arcát. Nem tűnt baráti gesztusnak, amitől Jace fejében beindult a riasztó. Nagyon is gyöngéd érintés volt. És ahogy Ash ránézett… Lágyan, szeretetteljesen. .. Mégis mi a fene történt itt? Jace agya eldurrant. A pocsék napja után erre jön haza, hogy Ash az ő lakásában fogdossa az ő nőjét, aki úgy mosolyog vissza rá, ahogy rá bezzeg napok óta nem. Csakis arra a bizonyos éjszakára tudotc gondolni. Arra, ahogy Ash csókolja Bethanyt, aztán megbassza a száját,

majd a seggét is. Ahogy Bethany sóhajtozik a gyönyörtől, amit Ash okoz neki. Ettől végképp elvesztette a fejét. – Mégis mi a franc folyik itt? – kérdezte jeges hangon. Bethany összerezzent, Ash pedig elvette a kezét az arcáról. Bethany ijedten nézett rá, Ash ellenben mérgesen. Még volt pofája! – Ash azért jött, hogy veled találkozzon – szólalt meg Bethany. – Igen, azt látom – mordult rá Jace. – Tudod mit? Bazdmeg, haver! – csattant fel Ash. – Nem hiszem el, hogy képes vagy így letámadni, azok után, amiről ma az irodában beszéltünk. És különösen azt nem, hogy lehetsz ilyen tiszteletlen Bethanyvel. – Én meg úgy látom, én vagyok az, akit nem tisztelnek, a saját lakásomban – morgott rá Jace. – Már itt se vagyok! Ash megállt és bocsánatkérőn nézett Bethanyre. – Sajnálom, drága. Őszintén sajnálom! Ha szükséged van bármire, csak hívj, rendben? Ettől aztán Jace még jobban begurult. Még hogy Ash felajánlja az ő nőjének, hogy hívja fel, ha szüksége van bármire? – Én is sajnálom – suttogta Bethany. Az arca lángolt, a vonásai megfeszültek. Mikor Ash elment Jace mellett, még odaszólt neki: – Hogy te mekkora pöcs vagy! – mondta, majd beszállt a liftbe. Mikor Jace visszafordult Bethanyhez, hogy magyarázatot kérjen tőle, a szemében könnyeket látott. A válla beesett, legyőzötten lehajtotta a fejét. Jace gyomra összeugrott, rögtön megbánta elhamarkodott következtetéseit. Pedig még csak nem is voltait következtetések. Egyáltalán nem gondolkodott, csak szabadjára engedte a haragját, mert amúgy is fáradt és pipa volt. Csak egy csöndes estére vágyott Bethanyvel, és arra jön haza, hogy Bethany kettesben bájolog Ashsel. Bassza meg, hogy már megint gondolkodás nélkül járt a szája! És megint csaknem megríkatta Bethanyt. Megalázta, és magára haragította még a legjobb barátját is. Kezdett szokásává válni, hogy úgy viselkedik, mint egy orbitális seggfej. – Bethany! – szólt halkan, és elindult feléje.

Bethany elhúzódott tőle, mikor megérintette. Elfordította a fejét, és próbálta elrejteni előle a könnyeit. Ettől Jace még jobban haragudott. Nem rá, hanem magára. Megint ő baszta el. – Még mindig nem bízol bennem – suttogta összetörtén Bethany. – Nem is tudom, miért folytatjuk ezt még. Én képtelen vagyok rá, Jace. Nem akarok egy olyan férfival együtt lenni, aki folyamatosan a legrosszabbat feltételezi rólam, mikor nem szolgáltam rá. Én mindenemet odaadtam neked. A bizalmamat. A szívemet! Te elhalmoztál engem anyagi dolgokkal, de semmi olyat nem adtál, ami igazán számít. – A szerelmem nem számít? Bethany felnézett rá könnyes szemekkel. A tekintete elszánt volt, összeszorította a száját. – Nem mondhatod, hogy szeretsz, ha ilyen rosszakat gondolsz rólam. Talán kívánsz és vonzódsz hozzám. De nem szeretsz. – Ne mondd nekem, hogy nem szeretlek! Jace pulzusa a dobhártyáján dübörgött, a pánik elszorította a torkát. Szerette Bethanyt, teljes szívéből. Bízott is benne. Miután lehiggadt, már nem feltételezte, hogy a háta mögött van valami Ash és közte. Bízott Bethanyben és a legjobb barátjában is. Tudta, hogy egyikük sem árulná el soha. De elragadták az érzései, és megint azon a két emberen töltötte ki a haragját, akik a legfontosabbak számára. Forrófejű barom volt, aki nem tud uralkodni magán, és folyton azokba mar bele, akik a legközelebb állnak hozzá. Ez így nem mehetett tovább, össze kellett kapnia magát. Mégpedig most rögtön. – Azt mondod, szeretsz, de a tetteid mást üzennek – szólt Bethany szomorúan. – A szavak csak szavak. De a tetteid és a reakcióid elárulnak. Mi a bajod? Meg se kérdezted, miért van itt Ash. Csak azt, hogy mi a franc folyik itt, méghozzá undok, gyanakvó hangon. És amúgy se vártál választ a kérdésedre. Inkább úgy tűnt, mintha csak arra vártál volna, hogy rajtakapj bennünket kettesben. Jace becsukta a szemét. – Sajnálom, kicsim! Pontosan tudom, hogy semmi sincs köztetek, amit titkolnotok kellene előlem. Abban a pillanatban is tudtam. Csak szar hangulatban vagyok, pocsék napom volt, és rajtad és Ashen töltöttem ki a mérgemet.

– Tőle kérj bocsánatot – mondta Bethany. – Szörnyű váddal illetted. Ő a legjobb barátod. Már húsz éve! Engem csak pár hete ismersz, szóval én aligha számíthatok jobbra tőled. De vele szemben ez különösen szemét feltételezés volt. – Tudom, tudom, kicsim! És persze hogy bocsánatot fogok kérni tőle. De előbb veled akarom rendbe hozni a dolgokat. – Ezt nem tudod rendbe hozni – felelte lemondóan Bethany. – Akárhányszor is mondod, hogy szeretlek és bízom benned, ez attól még nem lesz igaz. – Mire célzol? – Jace-t megbénította a rettegés. – Összecsomagolom a holmim és elmegyek. Nem, nem menekülök el előled, és nem hirtelen felindulásból döntök. De nem maradhatok itt. Visszamegyek a másik lakásba, Jack úgy sincs ott. Aztán átgondolom, mit tegyek. Bethany elindult a hálószoba felé, de Jace megragadta a karját és magához ölelte. – Nem. Nem mész el! – közölte Jace elszántan. – Sehová nem mész innen. Ezt már egyszer megbeszéltük, bébi. Itt maradsz és harcolsz! A fejemhez vágsz valamit. Kiabálsz velem. Tégy bármit, amit csak meg kell tenned. De itt maradsz, és küzdesz azért, amink van! Bethany fájdalmas, fásult tekintettel nézett a szemébe. – Én miért küzdjek, ha te nem teszed? – Nem. Nem mész el! – közölte Jace elszántan. – Sehová nem mész innen. Ezt már egyszer megbeszéltük, bébi. Itt maradsz és harcolsz! A fejemhez vágsz valamit. Kiabálsz velem. Tégy bármit, amit csak meg kell tenned. De itt maradsz, és küzdesz azért, amink van! Bethany fájdalmas, fásult tekintettel nézett a szemébe. – Én miért küzdjek, ha te nem teszed? Jace hirtelen bekapta a levegőt. Megszorította Bethany vállát, hogy ne érezze meg, ahogy reszket a keze. – Ma már nem mész sehová. Hideg van és havazik. Itt maradsz, biztonságban. Bethany behunyta a szemét, és nagyot sóhajtott. – Rendben. Altkor majd a kanapén alszom. – Egy frászt! – Jace végighúzta az ujját a nyakörvön, és megfogta a közepét díszítő gyémántot. – Az ágyamban alszol. Ebből nem engedek. Nem fogsz a kanapén aludni, kizárt!

Bethany válla még jobban beesett. Kihúzta magát Jace szorításából és némán elindult a hálószoba felé. Minden egyes lépése úgy fájt Jacenek, mintha gyomorszájon ütötték volna. A fenébe is, Ash után kell mennie, még mielőtt még jobban elfajul ez az egész. Utol kell érnie és bocsánatot kérni tőle, aztán majd visszajön Bethanyhez, ha már lecsillapodtak a kedélyek. És ha kell, a földön fog csúszni, bocsánatért esedezve, és megesküszik mindenre, ami szent, hogy a jövőben jobban vigyáz a nyelvére. Elővette a mobilját és gyorsan felhívta Asht. – Mi a faszt akarsz? – ripakodott rá Ash. Jace összerezzent ingerült hangsúlyától. – Merre vagy? – Most szállók be a kocsiba. – Ne! Mondd a sofőrnek, hogy menjen egy kört a háztömb körül. Máris lemegyek. Találkozzunk az előtérben! – Menj a fenébe! – Csak várj meg, jó? Mindketten tudjuk, Hogy barom voltam. Nem engedhetlek el így, hogy nem beszéltük meg. – Ehhez már túl késő – csattant fel Ash. – Két perc, és lent vagyok! Jace megszakította a hívást és remélte, hogy nem sértette meg annyira Asht, hogy már ne is álljon szóba vele. Már így is úgy érezte magát, mint a létező legnagyobb seggfej a földön. A lifthez sietett és miután kiszállt, szándékosan úgy állt meg, hogy lássa, ha Bethany netán meg akarna lépni. Mikor a bejárat felé nézett, megkönnyebbülten pillantotta meg Asht, amint épp bejött a forgóajtón. Haragos képpel közelített felé. – Mégis mi a bajod, haver? Nem fér a fejembe, hogy viselkedhettél ilyen hülyén az előbb. Nem csak engem sértettél vérig, Bethanyt is porig aláztad. Pedig ő nem tett semmit ellened, szeret téged, és kezdettől fogva elviselte a baromságaidat. Beszélni akarsz? Mondd el, mégis a franc volt ez az egész? Jace felemelte a kezét. – Sajnálom, haver. Tudom, hogy semmi sincs köztetek. Efelől semmi kétségem. Nem is kell tudom, miről beszélgettetek, mert bármi is legyen, biztosan semmi gondom vele. De kurva szar napom volt, és csak arra vágytam, hogy hazaérjek Bethanyhez, és mikor beléptem a lakásba, és láttam, hogy megsimogatod az arcát, ő pedig rád mosolyog… Basszus, napok óta nem nézett így rám! Rád meg valósággal ragyogott. Olyan gyönyörű

volt, és olyan boldognak tűnt, hogy szinte fájt ránézni. Ettől teljesen kikészültem, és rátok mordultam. Baromság volt, tudom. Egyikőtök se érdemelte meg. Rajtatok töltöttem ki a mérgemet és a feszültségemet. Ash hosszan nézte, mielőtt megszólalt. – Be kell fejezned ezt a baromságot. Már másodszorra rúgsz belém. Harmadszorra már nem hagyom. – Megértettem – felelte halkan Jace. – Basszus, haver, komolyan azt hiszed, hogy megcsalna téged? Vagy ezt csak bosszúból csinálod, amiért az első alkalommal mindketten lefeküdtünk vele? Mert ő nem ezt érdemli tőled. Elfogadta az ajánlatunkat, és te a mai napig bünteted ezért. Pedig ha valakit okolhatnál, az csakis te magad vagy. Ha már a legelején őszinte lettél volna hozzám, ez sosem történt volna meg, és sosem kellene úgy nézned rá, hogy az jusson közben az eszedbe, hogy én is megbasztam. Jace összerezzent Ash kemény szavaitól. De igaza volt, száz százalékig. Rádöbbentette valamire, ami eddig nem is tudatosult benne. Tényleg büntette Bethanyt valamiért, amiről nem is ő tehetett. És azért nem tudta elviselni, hogy együtt látja őt Ashsel, mert ez arra az éjszakára emlékeztette őt. Ugyan délután még viccelődni is tudott erről Ashsel az irodában, de csakis azért, mert Bethany nem volt jelen. – Nem, nem hiszem, hogy megcsalna – felelte halkan Jace. – És igazad van, Bethany nem érdemli ezt. Te sem érdemled. Nem hagyhattam, hogy úgy elmenj, hogy még bocsánatot se kérek tőled. Nem akarom, hogy ez a dolog még továbbra is közénk álljon. – Ha nem akarod, akkor neked kell magadban rendezned. Mert Bethanynek és nekem semmi gondunk vele. Ami történt, megtörtént, de készek vagyunk továbblépni. Ő még mindig nagyon zavarban van a közelemben, ezért csak még súlyosabb, amit a szemére vetettél. De mi egymás közt elrendeztük a dolgot. Valójában épp erről beszélgettünk, mikor megjöttél, és ránk rontottál, mint egy feldühödött vadállat. Jace felvonta a szemöldökét. – Mit jelent, hogy elrendeztétek? – Megmondtam neki, hogy nem akarom, hogy kínosan érezze magát a közelemben, és hogy szeretném, ha barátok lehetnénk. Látom, hogy zavarban van, ha találkozunk, és megértem. De ha együtt marad veled, akkor fontos, hogy elássuk a csatabárdot és olyan lazán és közvetlenül tudjunk viselkedni egymással, amennyire csalt lehetséges. Ezt láttad, Jace. Nem azt, hogy rámozdulok a nődre.

Jace a halántékát dörzsölte. – Sajnálom. Megint elcsesztem. Úgy látszik, csak ehhez értek. – Egyáltalán miért vagy itt lenn, hogy tőlem kérj bocsánatot, mikor fent kellene lenned, és Bethany bocsánatáért könyörögnöd? Jace hosszan kifújta a levegőt. – Bethany nagyon elkeseredett. – Ami érthető. – Igen, teljes mértékben. – Szóval, akkor miért nem vagy vele? Mondd, hogy nem engeded el! Különben most szólok, hogy ha megteszed, tényleg ráhajtok, és nem leszek akitora seggfej, mit te, ebben biztos lehetsz. Jace orrlyukai kitágultak. – Mi a franc? Tehát mégis csak érzel valamit iránta? Ash a fejét rázta. – Csak azt tudom, hogy gyönyörű, kívánatos és végtelenül szeretnivaló. Már emiatt is fényévekkel különb azoknál a nőknél, akiket ágyba szoktunk vinni. Boldogan kipróbálnám, milyen kapcsolatunk lehetne. Azt már tudom, hogy az ágyban jók lennénk együtt. – Baszd meg! – fortyant fel Jace. Ash elvigyorodott. – Akkor talán be kéne szállnod végre abba a liftbe, felmenni és beszélni vele, nehogy még faképnél hagyjon. Jace elfordította a fejét. – Most valahogy más volt. Nem is igazán haragudott rám, inkább… legyőzöttnek tűnt. Nagyon ijesztő volt. A szeme megtelt könnyekkel, de próbálta elrejteni, mintha nem akarna a könnyeivel hatni rám. Teljesen tényszerű volt és kimért. Ezúttal túl messzire mentem, Ash. Már korábban is gondjaink voltak a bizalommal. A szám hamarabb járt, mint az eszem, már nem először. Olyasmiket vágtam a fejéhez, amiket nem gondoltam komolyan, és mélyen megbántottam ezzel. Nem is olyan régen ugyanezt tettem. És nem hiszem, hogy ezúttal ugyanolyan könnyen megbocsátana. – Addig nem tudhatod, míg nem beszélsz vele – jegyezte meg nyugodt hangon Ash. – Köztünk minden oké? – kérdezte bátortalanul Jace. Ash felvonta a vállát, majd hosszan kifújta a levegőt. – Igen, minden oké. De istenemre esküszöm, harmadszorra már nem fogod ugyanezt eljátszani velem. Jace bólintott és felemelte az öklét, Ash pedig lekoccolta. Jó keményen, hogy Jace az ujjpercein is érezze, mennyire komolyan gondolta.

– Most menj és simítsd el a dolgokat Bethanyvel! Mert ha te nem teszed meg, majd én jövök. Jace felhördült, mire Ash elvigyorodott. – Tudtam, hogy ez ösztönözni fog – cukkolta. Jace játékosan belebokszolt a karjába, aztán a lift felé fordult. – Később beszélünk, haver. – Majd hívj fel, hogy mi a helyzet – mondta halkan Ash. – Rendben! ••• Mikor Jace belépett a hálószobába, látta, hogy Bethany már elment aludni. Összegömbölyödve feküdt, háttal az ágy közepének, hogy ne kelljen feléje fordulnia. Még pizsama is volt rajta, pedig máskor meztelenül aludt. Ez volt az egyik alapszabály, amit Jace kikötött, és az első, amit Bethany szándékosan megszegett. Jace felsóhajtott, mert tudta jól, hogy most nem vonhatja kérdőre amiatt, hogy megszegte „az ágyban nem viselhet ruhát” szabályt. Levetkőzött és bebújt mellé az ágyba. Átölelte Bethanyt, a mellkasához szorítva a hátát és a karját szorosan a karjai köré fonta. Bethany lemerevedett, a testéből sugárzott a feszültség. – Beszélnünk kell, kicsim. Bethany megrázta a fejét. – Nem. Ma este nem. Nincs semmi mondanivalóm. Túlságosan szomorú vagyok, és még olyasmiket mondanánk egymásnak, amit utóbb mindketten megbánunk. Nem ez szokott veled történni? Az életben egyszer szeretném, ha azt mondanád, amit gondolsz. Belefáradtam a találgatásba. Abba, hogy óvatoskodnom kell, mert kiszámíthatatlanok a reakcióid, és képes vagy óriási feneket keríteni olyan dolgoknak, amiknek semmi jelentőségük. Jace felsóhajtott, megcsókolta a vállát, és otthagyta a száját a bőrén. – Nem is ettél semmit. Még korán van. – Nem vagyok éhes – felelte halkan Bethany. – Kérlek, Jace, csak hagyj békén! Nem megyek sehová. Nem szaladok el. Menj, és egyél valamit, vagy csinálj, amit akarsz, de hagyj engem most egy kicsit gondolkodni. Jace elengedte, a hátára fordult és a plafont bámulta. – Nem bírom elviselni, hogy itt fekszel mellettem, és miattam emészted magad.

Bethany nem válaszolt, de Jace látta, ahogy rángatózik a válla, és halkan káromkodott egyet. Bethany sírt. És azt akarta, hogy hagyja békén. Nem akarta, hogy megvigasztalja, hogy átölelje, és magához szorítsa. Behunyta a szemét. Ezt tényleg kurvára elszúrta. Még annál is jobban, mint legutóbb. Mégis mikor fejezi már be ezt a szerencsétlenkedést? Hogyan menjen be holnap dolgozni, ha megbénítja a félelem, hogy Bethany közben talán örökre eltűnik? Képtelen volt így élni. És tudta, hogy Bethany se tudja így folytatni. Tönkretette őt a bizalmatlankodásával, holott valójában bízott benne. Talán csak amiatt történtek ezek, mert a kapcsolatuk csupán pár hetes volt. Ezeket a dolgokat minden párnak meg kell oldania valahogy, nem? Csakhogy ők nagyon gyorsan haladtak, ezzel ő is tisztában volt. A legtöbb pár először hosszabb ideig randizgat, hogy jobban megismerjék egymást. De ő mindig a saját feje után ment, hogy minél hamarabb megszerezze, amit akart. Bethany sem volt kivétel ez alól. Mivel tudta, hogy nem tud ilyen korán elaludni, inkább felkelt az ágyból. Bethany még mindig hátat fordított neki, de tudta, hogy ébren van. A teste túlságosan is feszültnek tűnt, nem olyan volt, mint álmában. – Kimegyek a konyhába és készítek valami vacsorát – mondta lágyan. – Boldog lennék, ha csatlakoznál. De hozhatok neked valami harapnivalót az ágyba is. Bethany halkan szipogott, amitől összeszorult a szíve. Bassza meg! Még mindig sírt. Jace megfordult, és kiment a hálószobából, a megbánás és a rettegés egyformán kínozta. De azt mondta Bethanynek, hogy bízik benne, ebbe pedig beletartozott az is, hogy hagyja, hogy a maga módján oldja meg a dolgokat. Amíg itt marad a lakásában, az ágyában, addig ezt is el tudja viselni. Itt volt az ideje, hogy bizonyítsa neki, hogy valóban komolyan is gondolja a bizalmat. Csinált egy szendvicset, leginkább azért, hogy lefoglalja magát, mert nem is volt igazán étvágya. Eszébe jutott, hogy azt mondta Gabe-nek, mikor nagyon megbántotta Miát, hogy ha vissza akarja kapni, akkor térden kell csúsznia előtte. Gabe meg is tette. Fél New York előtt könyörgött neki térden állva, hogy visszaszerezze. Jace ezt akkor nem is értette. Azt gondolta, Gabe kissé túlspilázza a dolgot, de most már belátta, hogy a mélységes kétségbeesés vitte rá erre.

Tudta, hogy már ő is megtenné. Térden csúszna, és bármit megtenne, csak hogy maradásra bírja Bethanyt. Miután órákon keresztül forgatta az agyában a szavakat, hogy mit is mondjon, visszament a hálószobába, de Bethany már lekapcsolta a lámpát. Mikor bebújt mellé az ágyba, hallotta halk szuszogását. Még álmában is el-elcsuklott a lélegzete, arról árulkodva, hogy sokáig sírdogált. Odabújt hozzá és magába szívta finom illatát. Belefúrta az arcát a hajába, és átölelte a derekát, szorosan magához szorítva a testét. Hosszú időbe telt, mire el tudott aludni, és mikor végre sikerült, szörnyű rémálmok kínozták, melyekben Bethany már nem volt az élete része.

harmincnyolcadik fejezet

Bethany arra ébredt, hogy Jace finoman puszilgatja a vállát. Mikor kinyitotta a szemét, belenyilallt a fájdalom. A szemei duzzadtak voltak, hasogatott a feje és a kapart torka az előző esti sírástól. – Bébi, kelj fel, a kedvemért, kérlek! – szólongatta Jace lágyan. De Bethany becsukta a szemét, és a feje fájdalmasan lüktetni kezdett. – Bethany, nézz rám, kérlek! Bethany morcosán az oldalára fordult, hogy ránézzen. Jace riadt arckifejezéséből már sejtette, milyen pocsékul festhet. Jace megsimogatta az arcát és lehajolt, hogy megcsókolja. – Bébi, tudom, hogy hülyeséget csináltam. Igazságtalan voltam veled és Ashsel. Tőle már bocsánatot kértem, de veled is szeretném ezt megbeszélni. Jace egy pillanatra elhallgatott, időt hagyva, hogy Bethany megeméssze a hallottakat. – Most be kell mennem az irodába. Kivéve, ha azt akarod, hogy maradjak és most beszélgessünk. Semmi sem fontosabb nálad. De ha még időre van szükséged, bemegyek az irodába, elintézek pár telefont, megbeszélek néhány fontos dolgot Ashsel és Gabe-bel, aztán hazajövök hozzád, hogy beszélgessünk. Bethany csak bólintott, mert a torka annyira fájt, hogy meg se tudott mukkanni. – Szeretném, ha ma csak pihennél – folytatta Jace gyöngéd hangon. – És ha hazajöttem, beszélünk. Elmehetünk együtt vacsorázni. Kettesben töltjük az estét, csak te meg én. – Jó – felelte rekedten Bethany. Aztán visszafordult a másik oldalra, mikor Jace felállt, hogy induljon. Újra behunyta a szemét és elmerült a sötét ürességben. A fejében káosz volt, egész éjjel félálomban gondolkodott. Csak hajnalban tudott végül mélyen elaludni. Az volt a gond, hogy semmit nem lehetett tenni azért, hogy helyrejöjjenek a dolgok kettőjük közt. Jace vagy bízott benne, vagy

nem. Nem volt egyéb megoldás. Ő sem tehetett érte semmit. Csakis Jace-en múlott. Ha nem bízik benne, akkor ő tehet vagy mondhat akármit, nem tud ezen változtatni. Nem kételkedett abban, hogy Jace valóban megbánta, ahogy előző este viselkedett. De ez még mindig nem jelentette azt, hogy bízik benne, sem azt, hogy ez többé nem fog megtörténni. Csendben hallgatta, ahogy készülődik. Mielőtt elindult, még egyszer odajött az ágyhoz és lehajolt, hogy homlokon csókolja. Hosszan ott tartotta a száját, mintha habozna, hogy elinduljon-e. Bethany egy része legszívesebben marasztalta volna. Azt akarta, hogy ölelje át szorosan, és tegyenek úgy, mintha ez az egész meg se történt volna. A másik része azonban inkább azt akarta, hogy menjen el, hogy legyen ideje magában letisztázni a kavargó érzéseket. Jace kisimította Bethany haját a homlokából, és végül nehézkesen elindult. A léptei lassan elhalkultak, mikor kiment a szobából és beszállt a liftbe. Bethany szemét megint mardosták a könnyek, és leszorította a szemhéját, nehogy megint kibuggyanjanak. Egész éjszaka kínozta a harag és a mélységes szomorúság. Még mindig nem tudta eldönteni, melyik az erősebb benne. Az utóbbi időben már amúgy is kész idegroncs volt. Jack és Jace között az élet valóságos érzelmi hullámvasút volt. Elszundított, de valahányszor felébredt, rápillantott az órára. Aztán rájött, hogy bőven van még ideje, mert Jace bizonyosan nem fog hamarabb hazaérni, mint egyébként. Még ezek után is alig várta, hogy viszontlássa. Nagyot sóhajtott, mert tudta, hogy úgyis meg fog bocsátani neki. A kérdés csak az volt, vajon Jace valóban igyekezni fog-e, hogy jobban kezelje a dühkitöréseit, és ne beszéljen elhamarkodottan. Egyesek talán azt tanácsolták volna neki, növesszen ő vastagabb bőrt, de ez esze ágában sem volt. Senki sem érdemli azt, hogy valaki beletörölje a cipőjét, csak azért, mert szar passzban van. Mindenkivel történnek rossz dolgok, ez nem lehet mentség arra, hogy másokon töltsük ki a mérgünket. Most már sokkal inkább pipa volt, mint bánatos. De a haragját tudta kezelni. Ez erősebbé tette, kevésbé érezte magát sebezhetőnek. A kétségbeesés és a sírás csak elgyöngítette.

De még azzal a ténnyel is számolnia kellett, hogy a bizalomhoz idő kell. Vajón ő igazságos volt Jace-szel? Még csak rövid ideje ismerte, mégis megbízott benne. De mit tett azért, hogy valóban kiérdemelje a bizalmát? Lassan kezdett megnyugodni. Tudta, hogy meg fogják oldani ezt a helyzetet. A bizalom nem magától értetődő dolog. Néha hónapok, évek is kellenek althoz, hogy teljes mértékben meg merjünk bízni valakiben. És az ő életében és a múltjában elég sok olyan dolog akadt, ami miatt nehéz volt azonnal feltétel nélkül megbízni benne és hinni neki. Jace legalább megpróbálta, ebben nem is kételkedett. A mobilja megcsörrent, és remélte, hogy Jace hívja. De a kijelzőn Kaden nevét látta meg, amire felhúzta a szemöldökét. – Halló, tessék! – Miss Willis, Kaden vagyok. Próbáltam hívni Mr. Crestwellt, de nem elérhető. Csak azt akartam, hogy tudja, Mr. Kingston visszajött a lakásba. Bethany felült az ágyban. – Jack ott van? – Igen, kisasszony. Fél órája érkezett. – Máris átmegyek! Kérem, maradjon ott és várjon meg! Jace nem szeretné, ha kettesben találkoznék vele. Csak ne hagyja, hogy Jack addig elmenjen, rendben? Kaden egy pillanatra habozott. – Rendben. Itt leszek és felkísérem. Magukkal is maradok, ez a feltétel. – Természetesen – felelte Bethany kapkodva. – Máris indulok! Bethany megszakította a hívást és gyorsan felkelt, hogy felöltözzön. Pocsékul nézett ki, de most nem akarta zuhanyozással húzni az időt. Jack biztosan nem várna rá olyan sokáig. De ki tudja, mit forgatott épp a fejében? Pár perccel később Bethany már a liftben volt. Megkérte a portást, hogy hívjon neki egy taxit. Húsz perc múlva már ott állt a lakása előtt. Kaden a főbejáratnál várta. – Itt van még? – kérdezte Bethany zihálva, miközben az ajtó felé rohant. – Igen. Felmegyek magával. Hagytam egy üzenetet Mr. Crestwellnek is a titkárnőjénél, de azt mondta, egy ideig még tárgyalása van, és aközben nem lehet zavarni. – Igen – mormolta Bethany a lifthez menet. – Ma reggel különösen sok a dolga.

Bethany kinyitotta a lakást a kulcsával, és Kaden szorosan mellette lépkedett, mikor bementek. – Jack! – kiáltott fel Bethany, mikor megpillantotta őt a konyhapult mellett. Jack megfordult és felragyogott a szeme, amint meglátta. Bethany odarohant hozzá, és erősen megölelte. – Jack, úgy aggódtam érted! Hol jártál? Miért nem hívtál? Miért hagytad, hogy a legrosszabbra gondoljak? Jack eltolta magától és megvillantotta a szokásos félmosolyát. Szörnyen festett. Még soványabb, még sápadtabb volt, mint mikor legutóbb látta. Olyan mély árkok sötétlettek a szeme alatt, mintha hetek óta nem aludt volna. – Dolgom volt, kicsim. Mondtam neked. Bethanyt elöntötte a méreg. – Baromság! Itt ez a szép lakás, nyugodtan itt maradhattál volna, ahol van mit enned és melegben alhatsz. Jace felajánlotta neked mindezt. Te pedig még arra sem gondoltál, hogy hírt adj magadról, hogy ne izguljam halálra magam miattad. Jack arca elkomorodott. – Nem miattam tette, hanem miattad, ezt mindketten tudjuk. – Számít, hogy miért tette? – mondta Bethany szinte kiabálva. – Igen, nagyon is számít. Bethany dühösen fordult Kaden felé, aki megfejtheteden arckifejezéssel állt mögötte. – Kettesben hagyna bennünket egy kis időre? Kadenen látszott, hogy nem díjazza az ötletet. – Jack nem fog bántani – közölte Bethany, hangosan kifújva a levegőt. – Várhatna odakint. Egyikünk sem tud úgy észrevétlenül elmenni, ha az ajtóban áll. Kaden morcosán vett egy nagy levegőt, majd vonakodva elindult az ajtó felé, majd kilépett rajta és becsukta maga mögött. Bethany Jackhez fordult. – Mégis mi a fene van veled, Jack? Mi van a drogokkal? Mit forgatsz a fejedben? Jack zordan nézett rá. – Hadd készítsek neked egy bögre forró csokit. Magamnak már csináltam egyet. Utána beszélgethetünk. Utálom, hogy ezt kell mondanom, de nagyon szarul festesz, kicsim. Crestwell nem gondoskodik rólad úgy, ahogy ígérte?

Bethany csak még ingerültebb lett Jack gúnyos hanglejtésétől. Jack melegített egy bögre tejet, majd a sajátja mellé tette a bögrét, és belekeverte a csokoládéport. Folytatta a kevergetést, miközben Bethany ott állt vele szemben és nézte. – Jace épp eleget törődik velem. Most nem rólam van szó, hanem rólad. Végre lenne egy lehetőséged, hogy valami jót kezdj az életeddel. Miért utasítod el ennyire konokul? Jace megengedte, hogy addig maradj itt, amíg csak szükséged van rá. Kereshetnél egy rendes állást. Kiszabadulhatnál a nyomorból, amiben most élsz. Jack abbahagyta a kevergetést, majd a mosogatóhoz fordult, beletette a kiskanalat, a tejet pedig visszarakta a hűtőbe. Bethany megfogta az egyik bögrét és elindult vele a nappaliba, hogy leüljön a kanapéra. Dühös volt, és le kellett higgadnia. De valami nem hagyta nyugodni. Ez nem az a Jack volt, akit eddig ismert. Úgy viselkedett, mint áld leszarja, hogy alakul a sorsa. Öt viszont iszonyúan bosszantotta, hogy képes így eljátszani az esélyét egy jobb életre. Belekortyolt a forró csokiba és átadta magát a kellemes érzésnek, ahogy felmelegítette a belsőjét. Jack követte a nappaliba és leült vele szemben a fotelbe, a bögréjével a kezében. De nem ivott bele. Csak nézte őt, szomorú szemekkel. – Már nem aggódhatsz miattam, Bethy. Van saját életed. Vagy egy társad, aki törődik veled. Ezzel kell foglalkoznod, és nem velem. Bethany gondterhelten fújta ki a levegőt, aztán megitta a forró csoki felét. – Nem tudok nem aggódni miattad, Jack! Túl sok éven át csináltam ezt. Nem tudom csak úgy abbahagyni, mert a körülményeim megváltoztak. De te miért nem törődsz magaddal? – Azért jöttem vissza, mert innen akartalak felhívni – mondta Jack halkan. – Hogy elbúcsúzzak tőled. Bethany gerince megfeszült. – Elbúcsúzni? Hová készülsz? – Elmegyek – közölte kurtán Jack. – Hová? – faggatta Bethany. – Mi a terved? Ne tedd ezt, Jack. Kérlek! Könyörgök! Maradj itt! Segítek neked munkát keresni. Itt jó életed lehet. Megfordulhat a sorsod. Kérlek! Szeretlek! Jack ellágyultan nézett rá. – Nem szeretsz engem, Bethany. Nem úgy, mint őt. Látom, hogy néz rád. És meg is érdemled. Többet érdemelsz annál, mint amit én valaha is adni tudnék neked. Nekem elég, ha tudom, hogy boldog vagy. Mindig is ezt akartam.

– Csak mert szerelmes vagyok Jace-be, ez még nem jelenti, hogy kevésbé szeretlek téged. Ez másfajta szeretet, Jack. Te a testvérem vagy. A családom. – Nem vagyok a bátyád – felelte keserűen Jack. Bethany ekkor döbbent rá az igazságra. Hogy is lehetett ennyire vak? Nagy levegőt vett, és a szoba forogni kezdett vele. Pislogott, de a szédülés nem múlt el. Megrázta a fejét, hogy kitisztuljon, de csak egyre jobban szédült. – Te nem úgy tekintesz rám, mint a húgodra… Annál többet érzel irántam. – Végre megértetted – felelte fájdalmas hangon Jack. Bethany lehajtotta a fejét. Behunyta a szemét, de alig bírta újra kinyitni. Mi történik vele? Nem tudott tisztán gondolkodni, nem is tudta kimondani, ami az eszében volt. – Annyira sajnálom, Jack – mondta végül, de a nyelve nehézkesen forgott. – Ezt sosem tudtam… Sosem voltam tisztában vele. Szeretem Jace-t. Teljes szívemből. Téged is szeretlek, de nem úgy, ahogy őt. Úgy sajnálom! Sosem akartam fájdalmat okozni neked. A szoba elhomályosodott Bethany szeme előtt. Megpróbált felállni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Próbálta feltolni magát a kanapé karfájába kapaszkodva. Látta Jack rémült tekintetét, és a pánikot a szemében. Jack belenézett a bögréjébe, látta, hogy az utolsó cseppig kiitta belőle a forró csokit, aztán káromkodott. – Jack? – rebegte Bethany. Erezte, hogy valami nagyon nincs rendben vele. – Nem érzem jól magam… Az utolsó kép, amit látott, Jack volt, ahogy próbálja elkapni, de elkésett. Bethany a földre zuhant és a világ elsötétült előtte.

harminckilencedik fejezet

– Mr. Crescwell, sajnálom, hogy zavarnom kell, de sürgős hívása van egy bizonyos Kaden Ginsbergtől. Mondtam neki, hogy tárgyalása van, de ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen beszélnie kell magával – szólt be a kihangosítón Eleanor, a titkárnő. Jace felpattant a székéből, és elindult kifelé az irodából, ahol Gabebel és Ashsel épp konferenciahívásban voltak a párizsi hotel befektetőivel. Gabe és Ash is meghökkenten felugrottak a helyükről, de Jace egyetlen szó nélkül elrohant. – Crestwell! – szólt bele a telefonba idegesen, miután az irodájába ért. – Mr. Crestwell, azonnal a Roosevelt-kórházba kell mennie, amilyen gyorsan csak tud – vágott bele Kaden bevezetés nélkül. Jace-ben megfagyott a vér, le kellett ülnie, mielőtt összeesett volna. – Mi a fene történt? – Miss Willisről van szó. Reggel felhívtam, hogy szóljak neki, hogy Kingston visszajött a lakásba. Odajött, én pedig felkísértem és mellette is maradtam. Aztán kiküldött az ajtó elé, hogy egy pár percig négyszemközt beszélhessenek. Mikor visszamentem a lakásba, otc találtam őt a padlón fekve, eszméletlenül. – Micsoda? – mennydörögte magán kívül Jace. – Uram, nagy baj van. A kisasszony nincs jól. Úgy tűnik, túladagolás. Jace összeroskadt. Annyira elfogta a pánik, hogy se gondolkodni, se megszólalni nem tudott. Túladagolás? Szent isten! Talán Bethany megpróbálta megölni magát? És ő hajszolta ebbe bele? – Túladagolás? – kérdezte rekedten. – Biztos benne? – Nem tudok biztosra semmit. Azonnal mentőt hívtam, mert már alig lélegzett. Halálra rémültem. Mesterségesen kellett lélegeztetnem, míg a mentők kiértek. Már alig volt pulzusa. Mikor a mentők megjöttek, intubálták és olyan gyorsan elszállították, ahogy csak tudták. Most robogunk a kórház felé. Pár perc és odaérünk. – Ott találkozunk! – felelte Jace és megszakította a hívást.

Felpattant a székéből és kirohant az irodából, de beleütközött Gabebe és Ashbe, akik az ajtóban állva vártak rá. – Mi történt? – kérdezte Ash. Bethany útban van a kórház felé. Nagy baj van – nyögte ki Jace. – Túladagolás. – Jesszus! – kiáltott fel Gabe. – Oda kell mennem hozzá – mondta fájdalmas hangon Jace, és megpróbált utat törni magának a barátain keresztül. – Egy frászt! Nem fogsz ilyen állapotban vezetni – közölte vele Ash, megragadva a karját. – Gabe és én odaviszünk. – Nem érdekel, ki vezet. Csak vigyetek oda, most azonnal! – kiabálta Jace. – Nyugodj meg, haver – szólalt meg Gabe. – Most higgadtnak kell lenned. A legkevésbé sem hiányzik, hogy most elveszítsd a fejed. Légy erős, Bethanyért. Elviszünk hozzá. Ash, hívd a sofőrt! Az enyém készenlétben van. El akartam vinni Miát ebédelni a tárgyalás után, ezért a közelben várakozik. Szólj neki, hogy most azonnal álljon a bejárathoz. – Mégis hogy a francba nyugodhatnék meg, ha én műveltem ezt vele? – mondta elgyötört hangon Jace. – Jesszus! – fakadt ki újra Gabe. – Induljunk, erre most nincs időnk! – vágott közbe Ash. Kirohantak az épületből, ahol már várta őket a kocsi. Gabe előre ült, és eligazította a sofőrt, miközben Jace és Ash beültek a hátsó ülésre. Jace agya teljesen tompa volt. A szíve a torkában dobogott. Csak a bénító rettegést érezte, semmi mást. Úgy fojtogatta, hogy alig kapott levegőt. Még sosem volt ennyire maga alatt. Csakis az előző estére tudott gondolni, Bethany szomorú arcára, kétségbeesett tekintetére, mikor a szemére vetette, hogy nem bízik benne, és soha nem is bízott meg benne. Arra, hogy azt mondta, el akar költözni tőle. És hogy nem akar vele aludni. Közben bevillantak az agyába régebbi emlékképek is. Eszébe jutott Bethany, ahogy az első este a partin megpillantotta. A gyönyörű szeme. A lélegzetelállító mosolya. Az, ahogy beleborzong az érintésébe. És mindezt most egyetlen pillanat alatt elveszítheti, mert hatalmas seggfejként viselkedett. Megelőzhette volna ezt az egészet, ha vele marad ma reggel. Meg kellett volna beszélniük. Meg kellett volna értetnie Bethanyvel, hogy ő a legfontosabb dolog az életében. De nem

tette, és talán nem is lesz több lehetősége rá, mert Bethany épp az életéért harcolt egy kurva mentőautóban, útban a kórház felé. – Jace, haver, vegyél levegőt! – szólt rá halkan Ash. – Tartanod kell magad! Erősnek kell lenned, Bethanyért. Jace felnézett a barátjára. A teste annyira elzsibbadt, hogy már nem is érezte. – Én tettem ezt vele. Édes istenem, én hajszoltam ebbe bele. Te ott voltál. Tudod, hogy viselkedtem. Mindkettőtökkel. – Ezt nem gondolhatod! Ne hibáztasd magad! Le kell higgadnod, amíg meg nem tudjuk, mi történt pontosan. – Kaden azt mondta, alig lélegzett. Mesterségesen kellett lélegeztetnie, míg a mentők kiértek és intubálták. Kaden mondta, hogy túladagolás lehet. És erre még azt mondanád, hogy ne hibáztassam magam? Ha láttad volna, mennyire összetört és szomorú volt azok után, amit tegnap este műveltem kettőtökkel, nem mondanád ezt. Nem mondanád, hogy semmi közöm ahhoz, amit tett. Ez csakis az én saram, haver. Magára hagytam reggel, pedig jól tudtam, hogy ott kellett volna maradnom vele, és megbeszélni a dolgokat. Mégis ott hagytam, mert időt akartam adni neki. Előrébb helyeztem a munkát, mint őt, és azt, hogy rendbe hozzam kettőnk közt a dolgokat. Abban a tudatban hagytam őt, hogy még mindig nem bízom benne. Te nem láttad reggel. A szeme be volt dagadva, mert egész éjjel sírt. Lefeküdtünk az ágyba, és egész éjjel hátat fordított nekem. Basszus, el akart menni még tegnap este, de én nem engedtem. Nem akart velem aludni, de azt se hagytam neki. Ezért mellettem feküdt, és egész éjjel sírt, mert egy arrogáns pöcs vagyok, aki a semmitől teljesen bepöccent. – Haver, le kell higgadnod! – figyelmeztette Gabe, majd hátrafordult és szigorúan nézett rá. – Nem tudod, mi történt. Egyikünk sem tudja. Nem kezdhetsz el elméleteket gyártani, míg oda nem érünk, és míg Bethany saját szájából nem hallod a magyarázatot. Nem teheted ezt vele. – De alig lélegzett! – nyögte fájdalmasan Jace. – Talán már nem is lesz életben, mire odaérünk. Istenem, nem veszíthetem el őt! így nem! A kurva életbe is, igaza volt, mikor azt mondta, hogy nem teszek jót neki. Próbálta elmagyarázni nekem. És tudtam is, mit tesz vele a kapcsolatunk. Egyszer már majdnem megtette a legrosszabbat. Majdnem bevett egy tablettát, mikor legutóbb megbántottam. De én makacsul ragaszkodtam hozzá, mert túl önző vagyok althoz, hogy

elengedjem. Csak a saját vágyaimat és szükségleteimet néztem, és nagyobb szükségem van Bethanyre, mint a levegővételre. – Most már elég! – szólt rá Ash. – Míg meg nem tudjuk, mi történt, nem gyárthatsz ilyen elhamarkodott következtetéseket. Bethanynek szüksége van rád, haver. Most még jobban, mint valaha. Bármi is történt vele, biztos nem volt jó, és most szüksége van támaszra. Mindent helyre tudsz hozni. Csak azt ne tedd, hogy már most feladod, és nyomod ezt a hülye dumát, hogy jobb neki nélküled. Nem gondolhatod komolyan, hogy tényleg jobb lenne neki az utcán, azzal a barom Kingstonnal, aki nyilvánvalóan leszarja, milyen nyomorúságos az élete? A fenébe is, hiszen drogot adott neki! Talán inkább vele kellene maradnia? – Jobbá tehetem Bethany életét. Csak nem feltétlenül kell a részének lennem – felelte lemondóan Jace. – Megbántottam őt. Újra és újra. Ilyesmi senkinek sem hiányzik. Adhatok neki jobb életet, aztán hátralépek. Hagyom, hogy maga döntse el, mihez kezd. Gondoskodom róla, hogy mindene meglegyen, amire szüksége van. De egyvalamire biztosan nincs szüksége… rám. – Komolyan mondom, jól seggbe rúglak, ha most nem fogod be – mordult rá Gabe. – Nem ez a megfelelő alkalom, hogy sajnáltasd magad. Légy férfi, és légy a támasza! Tudd meg, hogy mi történt, aztán oldd meg a helyzetet. Bethany törékeny, most pedig még inkább az lesz. Nem tudjuk, miért tehette ezt. Rengeteg kérdésre nem tudjuk még a választ. És amíg meg nem kapjuk ezeket, rád van a legnagyobb szüksége. Arra, hogy mellette légy, támogasd és szeresd. Jace elhallgatott. Behunyta a szemét, és maga elé képzelte Bethany élettelen testét, hogy ezzel büntesse magát. A sápadt arcát, az éjszakai sírástól még mindig karikás szemét. Azt, hogy abban a tudatban halt meg, hogy nem szereti, és nem bízik meg benne. Hogy már soha nem mondhatja el neki, hogy ő a legfontosabb dolog az életében, és hogy mennyire szereti. Bethany volt a mindene, ezt mindenképpen meg kellett értetnie vele. Gabe-nek igaza volt. Bármi is történt kettejük közt, akármilyen okból is tette ezt Bethany, szüksége volt rá. Nem fogja elengedni őt, hacsak nem őszintén ezt akarja, és azt mondja neki, hogy nincs szüksége rá, sem a szerelmére. De még altkor is gondoskodni fog róla. Még úgy is, ha megszakad a szíve a fájdalomtól, hogy nem lehet többé az élete része.

– Feleségül fogom venni, amilyen hamar csak lehet – mormolta Jace maga elé. – Istenemre mondom, ha túléli ezt, feleségül veszem, és az életem minden egyes hátralévő napját azzal töltöm, hogy bizonyítsam neki a szerelmemet. – Ez már lényegesen jobban hangzik! – szólalt meg Ash. Jace elgyötört tekintettel nézett fel rá. – Sajnálom, haver! Jobban, mint gondolnád. Nem is feltételeztem rólad, hogy a hátam mögött kavarsz vele. Csak szar napom volt, és eldurrant az agyam. Csak bele akartam marni valakibe, és te meg Bethany épp ott voltatok. Ash ingerülten felfortyant. – Ezen már túl vagyunk! Tegnap este már bocsánatot kértél. Nem mondom, hogy még egyszer eljátszhatod velem ugyanezt, de megegyeztünk, hogy minden oké. Már csak Bethanyvel kell elsimítanod a dolgokat. – Igen – mondta halkan Jace. – Csak legyen rá módom! Istenem, ne engedd, hogy meghaljon! Élnie kell! Túl kell jutnunk ezen. Kérlek, istenem, ne engedd meghalni! A hangja elcsuklott a fájdalomtól. A mellkasára akkora nyomás nehezedett, hogy már alig bírta elviselni. Nem veszíthette el Bethanyt. Így nem. Az nem létezik! Nem élné túl, ha most meghalna. – Szüksége lesz segítségre – szólalt meg halkan Gabe. – Ha tényleg megpróbálta megölni magát, szakember kell neki. És terápia. – Mindent megkap tőlem, amire csalt szüksége lesz a felépüléshez – jelentette ki Jace. – Tart, ameddig tart. De végig mellette leszek, és soha többé nem hagyom magára. A kocsi lefékezett a kórház bejárata előtt és Jace kiugrott. Ahogy berohant az ajtón, összetalálkozott Kadennel, és megragadta a nála jóval magasabb férfi nyakán az inget. – Hol van? – Bent a sürgősségin. Most próbálnak segíteni rajta – felelte Kaden. – Az orvos csak egy percre jött ki, kérdezte, hol vannak a hozzátartozói. Mondtam, hogy már úton. Azt mondta, egész biztosan túladagolás volt, de nincs magánál, hogy beszélni tudjanak vele, és megkérdezzék, mit vett be és mennyit. – Bassza meg! – mennydörögte Jace. Elengedte Kadent és a recepciós pulthoz ment. A nővér gyanakodva méregette. – Bethany Willis – harsogta. – Látni akarom, most azonnal!

A nővér felállt és megkerülte a pultot. Közben Ash és Gabe is beérték Jace-t, és megálltak mögötte. – Uram, az orvosok most próbálnak segíteni rajta. Idekint kell várakoznia. – Egy frászt fogok kint várni! Vigyen be hozzá most! Látnom kell őt. Nem fog egyedül meghalni. Mellette kell lennem! A nővér segítségkérőén pillantott Ashre és Gabe-re, hogy nyugtassák meg Jace-t, de szerencsére egyikük sem szólt semmit. Mereven bámultak a nőre, biztosítva őt arról, hogy teljes mellszélességgel a barátjuk mögött állnak. – Belinda, engedje be! – szólalt meg egy idősebb orvos pár méternyire tőlük. Jace azon nyomban feléje fordult. – Bethany jól van? A szíve a torkában dobogott. A lába remegett, alig bírt állni. Dermesztő rettegés járta át, a csontjai mélyéig. Mi van, ha az orvos azért jött Iá, hogy közölje vele, hogy Bethany meghalt? – Kérem, kövessen! – mondta halkan az orvos. Jace utánament, és minden egyes lépésnél elfogta a rémület. Az orvos bevezette egy szobába. Bethany az ágyon feküdt, sápadtan, némán. Körülötte orvosok és nővérek hada nyüzsgött. Egy cső volt a torkában és egy az orrában is. Valami borzalmasan kinéző dolgot fecskendeztek épp bele az orrszondán keresztül. – Életben van még? – nyögte Jace. – Egyelőre sikerült stabilizálnunk az állapotát, de még mindig nincs eszméleténél – mondta az orvos. – Nem tudjuk, mit vett be, és mennyit, így csak sötétben tapogatózunk. Megpróbáltuk feléleszteni, hogy elmondhassa, mi történt, de eddig nem jártunk sikerrel. Talán magának menni fog. Jace az ágyhoz sietett és az egyik nővér ellépett előle, hogy odaengedje Bethanyhez. Felemelte ernyedt kezét és a két tenyere közé fogta. A szájához emelte, hogy megcsókolja. A könnyek égették a szemét, próbálta lenyelni őket, és mélyeket lélegzett, hogy ne veszítse el az önuralmát. – Bethany, kicsim, fel kell ébredned! – szólt hozzá halkan. – Beszéljen hozzá hangosabban! – javasolta az orvos. – Tudom, hogy az ösztöne azt súgja, legyen gyöngéd, de Bethanynek most magához kell térnie.

Jace fölé hajolt, megcsókolta a homlokát és hátrasimította összekuszálódott tincseit. – Bethany, kicsim, hallasz engem? Fel kell ébredned, és beszélned kell hozzám! Nagyon aggódunk érted, szívem. Gyere vissza hozzám! Kérlek, csak gyere vissza! A hangja elcsuklott, a sírás fojtogatta a torkát. Bethany mozdulatlanul feküdt, és mindenhol csövek lógtak ki belőle. – Mi van azzal a csővel a torkában? – kérdezte Jace. – Ha magához tér, pánikba fog esni. Nem is tud megszólalni azzal a vacakkal a szájában. – Most csak ezen keresztül kap levegőt – magyarázta szelíden az egyik nővérke. – Ha kezd magához térni, kivehetjük. De előbb tudnunk kell, mit vett be, és mennyit. Jace behunyta a szemét és a könnyek végigcsorogtak az arcán. – Kicsim, kérlek! Ébredj fel, és beszélj hozzám! Vissza kell jönnöd hozzám, Bethany! Nélküled elvesztem. Odanyomta a homlokát Bethanyéhez, és a könnyei lecsöppentek az orcájára. – Kérlek, gyere vissza hozzám! Szeretlek! Mindent rendbe hozunk, kicsim. Csak kérlek, nyisd ki a szemed! Könyörgök neked! Ne hagyj el! Az isten szerelmére, ne hagyj itt engem! Mikor felemelte a fejét, látta, hogy Bethany szempillái rebegni kezdenek. Érezte, hogy küzd azért, hogy kinyissa a szemét. És egyszerre megpillantotta a ragyogó kék szempárt és gombostűnyire szűkült pupilláit. Látszott, hogy Bethany zavart, és a szemébe kiült a pánik. Jace-t földöntúli boldogság töltötte el, izgatottan fordult a nővérhez, de ekkorra már mindenki nyüzsögni kezdett Bethany körül, és figyelték az életfunkcióit, hogy kivehessék a csövet a torkából. Bethany rémülten megfeszült és öklendezett. Jace megszorította a kezét, vigyázva, hogy ne okozzon neki fájdalmat. – Ne küzdj ellene, bébi! Adj nekik pár percet. Mindjárt vége lesz, esküszöm. Azért kellett csövet tenniük a torkodba, hogy lélegezni tudj. Bethany szeme megtelt könnyel, miközben Jace szemébe nézett. – Ez az, kicsim! Csalt rám figyelj! Engem nézz, és próbálj lélegezni! Csak lélegezz, a kedvemért – kérlelte megtörtén Jace. Pár perccel később kivették a csövet Bethany torkából, és Jace-nek hátrébb kellett állnia, míg az orvosok meggyőződtek róla, hogy tud önállóan is lélegezni. Ez után egy oxigénszondát tettek az orrába, hogy

azon keresztül lélegeztessék a tubushoz csatlakoztatott ballon helyett. Aztán szóltak Jace- nek, hogy újra odamehet mellé. Bethany próbálta nyitva tartani a szemét, de látta rajta, hogy ez mekkora erőfeszítésébe kerül. Mikor kezdett lecsukódni a szeme, mintha megint kezdené elveszteni az eszméletét, Jace biztatta és kérlelte, hogy maradjon éber és maradjon vele. – Jace? – suttogta Bethany szinte hang nélkül. – Igen, kicsim, itt vagyok! Megfogta a kezét és közel hajolt hozzá, hogy Bethany lássa és érezze őt. Bethany ernyedten felemelte a másik kezét és megérintette könnyektől nedves arcát. – Nem értem. Mi történt? – suttogta. A pillantása zavart volt, ijedten nézte a körülötte sürgő kórházi személyzetet. – Túladagoltad magad, kicsim – mondta lágyan Jace. – Tudnunk kell, mit vettél be, és mennyit, hogy segíteni tudjanak rajtad. Harcolnod kell, Bethany! Én nem adom fel, küzdeni fogok érted, kettőnkért. Bármi is történt, megoldjuk. Szeretlek! Minden rendbe fog jönni, esküszöm. Túljutunk ezen. Nem számít, mit csináltál, vagy miért csináltad. Csak te vagy a fontos nekem! Bethany értetlenül nézett rá. Kinyitotta a száját, és megpróbált beszélni. – Jace… – Mi az, kicsim? Beszélj hozzám! Harcolj! Kérlek, tedd meg értem, értünk! – Nem tettem meg – mondta határozottan Bethany. – Nem vettem be semmit. Nem tenném. Hinned kell nekem. Jace döbbenten nézett rá. – Elvesztetted az eszméleted, bébi. Majdnem meghaltál. El kell mondanod, mi történt. – De nem tudom, mi történt! – felelte Bethany hisztérikusan. Hirtelen megszólalt egy vészjelző, és az egyik nővér odasietett hozzájuk. – Uram, most ki kell mennie – közölte kimérten. – Nem kap elég oxigént, és az életfunkciói rohamosan romlanak. Félretolták Jace-t az útból, mikor besietett az orvosi team többi tagja. Maszkot tettek Bethanyre, de ő ellenkezett. – Jace! – Itt vagyok, kicsim! Itt vagyok!

– Nem tettem meg! Kérlek, higgy nekem! Aztán még határozottabban kitolták Jace-t a szobából. Gabe és Ash ott álltak kint az ajtó előtt, és lefogták, hogy ne próbáljon visszamenni. Becsapták Jace orra előtt az ajtót, mire ököllel belebokszolt a falba. Gabe és Ash elkapták, mielőtt még újra odavághatott volna. A falnak háttal fordították, és Gabe odaállt elé. – Nyugi, nyugi, haver! Le kell higgadnod! Jace lerázta őket magáról és kirohant a váróba, ahol Kaden álldogált. – Hol van Kingston? – rivallt rá. – Nem tudom. Nem is érdekelt, mi van vele, mikor megláttam Bethanyt a padlón. Csak vele foglalkoztam. Mikor elindultunk a mentővel, még ott volt a lakásban. – Keresse meg és hozza ide! – kiabálta Jace. – Nem érdekel, mit kell tennie vele, csak hozza ide, most azonnal! – Rajta vagyok. Felhívom Trevort. Már útban volt a lakás felé, mikor elindultunk. Szólok neki, hogy tartsa ott Kingstont, míg odaérek. – Tegye azt! – morogta Jace. Kaden elviharzott, és mikor Jace megfordult, szemben találta magát Gabe-bel és Ashsel, akik kérdőn néztek rá. – Mi a fene volt ez, haver? – vonta kérdőre Ash. Jace-ben forrni kezdett a düh. Idegesen ökölbe szorította, majd kiengedte a kezét, ahogy próbált uralkodni magán. – Bethany azt mondja, nem ő tette. Nem vett be semmit. – És te hiszel neki? – kérdezte Gabe. – Persze hogy hiszek neki! – csattant fel Jace. – Te nem láttad őt. Mikor magához tért, riadt volt és zavarodott. Látnod kellett volna az arcát, mikor elmondtam neki, hogy túladagolta magát. Valósággal hisztérikus lett. Aztán hirtelen romlani kezdtek az életfunkciói, és kiküldtek. De azt mondta, ő nem vett be semmit. Nem is tudta, miről beszélek. Tőlem kérdezgette, mi történt. – Mi a fenét jelenthet ez? – töprengett hangosan Ash. Jace orrlyukai kitágultak, mikor nagy levegőt vett. Muszáj volt visszanyernie az önuralmát. Erősnek kellett lennie, Bethany miatt. – Ez azt jelenti, hogy ha nem ő vette be azt a szart, akkor valaki beadta neki. És Kingston volt az egyetlen, aki ott volt vele a lakásban.

negyvenedik fejezet

Jace kétségbeesetten járkált fel-alá a váróteremben. Kint kellett maradnia, míg az orvosok megpróbálták semlegesíteni Bethany szervezetében a drogok hatását. Nem tudta, hogyan és egyáltalán miért adhatta be neki Jack, de addig nem is tudja kideríteni, míg az a szemétláda elő nem kerül. Kész csoda lesz, ha nem öli meg, mielőtt még magyarázatot tud adni erre az egészre. Ezután pedig vége a jóindulatának. Többé nem tűri el Jacket. Nem érdekelte az sem, ha ezzel elkeseríti Bethanyt, de Jacknek el kellett tűnnie az életéből. Ha Jack adta neki a drogokat, feljelenti a rendőrségen és lecsukatja. Felőle aztán élete végéig rohadhat a sitten. Mia is azon nyomban elindult a kórházba, miután Gabe felhívta, és a többiekkel együtt ült a váróban. Szörnyen aggódott a bátyja miatt, de Gabe halkan megkérte, hogy hagyja most békén, ezért távolabb húzódott. Jace nagyon hálás volt ezért a barátjának. A legkevésbé sem akarta a húgán kitölteni a mérgét, mikor ő csak segíteni akart. Hálás volt azért, hogy mindannyian itt voltait mellette és feltétel nélkül támogatták, noha meg se érdemelte azok után, ahogy viselkedett. Különösen Ashsel. Ash ennek ellenére vele volt, és egész idő alatt el sem mozdult mellőle. Ott ült a váróban, és Bethanyért izgult, akárcsak a többiek. Aztán egyszer csak belépett az ajtón Kaden, maga előtt tolva Jacket. Mikor Jace feldühödve elindult feléjük, Kaden feltartotta a kezét és betaszigálta Jacket az egyik családi váróba, ahol magukban lehettek. Jace követte őket, de Gabe és Ash is a nyomában loholtak, hogy megakadályozzák, ha netán valami őrültséget próbálna elkövetni. Például embert ölni nyilvános helyen. Mikor az ajtó becsukódott mögöttük, Jace a falhoz nyomta Jacket és megragadta a torkánál. – Mi a francot műveltél vele, te szemét? Jack arca eltorzult a fájdalomtól. A szemei véresek voltak, pocsékul festett, és még csak nem is próbálta megvédeni magát.

– Mit adtál be neki? – ripakodott rá Jace. – Bethany odabent harcol az életéért, és tudnunk kell, mit vett be, hogy segíthessenek rajta. –Altatót – felelte Jack remegő hangon. – Egy egész üveggel. Legalább negyven szem volt benne. Nem tudom pontosan. – Megyek és megmondom nekik – szólt halkan Gabe. – De miért adtad be neki? Egyáltalán hogy csináltad a tudta nélkül? Magától sosem vette volna be azt a sok szart. – Nem neki szántam – nyöszörögte Jack. – A forró csokiban volt. De a rossz bögréből ivott. – Hogy micsoda? – Magamnak szántam – felelte komoran Jack. – Nem számítottam rá, hogy felbukkan. Nem kellett volna ott lennie. De fogalmam sem volt, hogy figyelteted a lakást. – Mit akarsz ezzel mondani? Hogy te akartál öngyilkos lenni? – Igen, pontosan azt magyarázom. Én tettem bele az altatókat a forró csokiba. Hagytam volna neki egy búcsúüzenetet, aztán csendben eltűnök. – Te hülye barom! Azt állítod, hogy fontos neked, de képes lettél volna ezt tenni vele? Szerinted abba nem roppant volna bele, ha gyáván megfutamodsz és megölöd magad? Hihetetlenül önző vagy! Belegondoltál egyáltalán abba, hogy érezte volna magát Bethany, ha megteszed? – Nézd, én csak szívességet tettem neked – csattant fel Jack. – Inkább örülnöd kellene, hogy többé már nem vagyok láb alatt. – Undorodom tőled – mondta dühösen Jace. – Ez nem rólam szól! Nekünk nem kell jóban lennünk, de Bethany szeret téged, és én szeretem őt. Azt akarom, hogy boldog legyen. Csakis ez számít nekem. És ha meghalnál, az nem tenné boldoggá. Jack bűnbánóan és letörten nézett rá. – Nem akartam, hogy ez történjen. Tudnod kell, hogy sosem tennék olyat, amivel bánthatom. – De már korábban is adtál neki drogot! – Az más volt. Azokat nem adagolta volna túl. Sosem tette. Csak akkor vett be tablettát, ha szüksége volt rá. Én csak gondoskodni akartam róla, hogy megkapja, amire szüksége van. – Egyáltalán nincs szüksége arra a szarra! Soha többé nem is lesz! – Túl fogja élni? – kérdezte félve Jack. – Jace, haver, jönnöd kell! – szólt be Gabe az ajtón. – Bethany szíve leállt. Most próbálják visszahozni.

Jace térdre esett, a szíve majd’ felrobbant a fájdalomtól. – Nem! – üvöltötte. – Nem veszíthetem el őt! Az istenit, nem! Ash sápadtan, összetörtén nézte. Mia ott termett mellette és átölelte, de nem érzett semmi mást, csak mélységes kétségbeesést. Jack imbolyogva elindult, de Kaden megragadta a karját, leültette egy székbe, és keményen rászólt, hogy ne mozduljon onnan. Gabe is bejött a szobába, az arca fájdalmas és együtt érző volt. – Nem! – suttogta Jace elcsukló hangon. Aztán hirtelen felállt, mert tudta, hogy neki kell visszahoznia Bethanyt. Nem hagyhatja így elmenni. Harcolnia kell! Érte, kettőjükért. Kiszabadította magát Mia öleléséből és rohant Bethany- hoz. Berontott az ajtón, nem törődve a nővérek kiabálásával, hogy menjen ki. Mindenkit ellökdösött maga elől, annyira kétségbeesetten próbált odajutni Bethanyhez. Nem hagyhatta, hogy egyedül haljon meg, a kórházi személyzet által körülvéve, akik nem szerették úgy, ahogyan ő szerette. – Bethany! – kiáltotta rémülten, mikor meglátta, hogyan próbálják meg újraéleszteni. – Ne add fel! Ne merd feladni, bébi! Harcolj, a kurva életbe! Küzdj! Kábán bámulta a csövet, amit újra ledugtak Bethany torkába, az orvost, ahogy szívmasszázst csinál neki, az oxigént, amit a tüdejébe pumpáltak, és a gyógyszert, amit a vénájába fecskendeztek. De egyvalamiről nem tudta levenni a szemét: az egyenes vonalról a szívmonitoron, amit csak néha szakított meg egy-egy függőleges csík, mikor megnyomták a szívét. – Ne hagyj itt! – könyörgött megtörtén Jace. – Bébi, kérlek, ne hagyj itt! – Uram, ki kell mennie – szólt halkan, de megértőén az egyik nővér. – Tudom, hogy mellette akar lenni, de hagyja, hogy végezzük a munkánkat. Itt csak útban van. – Nem hagyom egyedül! – jelentette ki elszántan Jace. – Vele kell maradnom, hogy megértse, hogy tudja, mennyire szeretem. Nem hagyom egyedül meghalni! Nem hagyom meghalni, és kész! – Ha azt akarja, hogy éljen, altkor menjen ki, hogy vissza tudjuk hozni – rivallt rá az egyik orvos. – Most csak ennyit tehet érte. Hagyja, hadd végezzük a munkánkat!

– Haver, gyere, hagyd őket! – szólalt meg mellette Ash. – Vissza fogják hozni. Hinned kell ebben! De a legjobb, amit tehetsz, ha most kijössz velünk a folyosóra. Ash és Gabe két oldalról megragadták és kicipelték a szobából. – Bethany! – kiáltotta Jace, miközben az ajtó bezárult mögöttük. – Ne add fel, a szentségit! Szeretlek! Harcolj! ••• A váróteremben fullasztó volt a feszültség. Jace a pádon ült, a tenyerébe temetve az arcát. Felidézte magában minden Bethanyvel kapcsolatos emlékét, az első egymásra nézésüktől kezdve, mikor meglátta őt Mia eljegyzési partiján, minden egyes mosolyát, minden nevetését, minden szeretkezésüket. A pillanatot, mikor másodszor feltette rá a nyaltéket. Az éjszakát, mikor édesen becsípve magáévá tette. És a szomorúságot és a fájdalmat a tekintetében azon az estén, mikor jóvátehetetlenül megbántotta. – Jace! Jace felnézett, és meglátta maga mellett Miát. Mia megölelte és magához szorította. – Bethany rendbe fog jönni! Erős nő. Sokat túlélt már, nem létezik, hogy ez legyőzze. Jace beletemette az arcát Mia hajába, és némán magához szorította. Kezdte elveszíteni a józan eszét. Kezdett megtörni. Minden egyes percben egy kis része meghalt, amíg nem tudort semmit Bethanyről. – Nem veszíthetem el őt, Mia! Nem veszíthetem el… – Nem is fogod! – vágta rá határozottan Mia. – Erősebb annál, Jace! Túl fogja élni! Jace felemelte a fejét, és Mia válla fölött Jackre nézett, áld a sarokban ült, lehajtott fejjel, a tenyerébe temetve az arcát. Újra elfogta a düh, minden erejére szüksége volt, hogy ne fojtsa meg őt puszta kézzel. Iszonyúan dühös volt rá, amiért ekkora veszélybe sodorta Bethanyt, az sem érdekelte, hogy nem szándékosan tette. Megtörtént, és Bethany most az életéért küzdött. Ha meghal, addig nem nyugszik, míg Jack meg nem fizet ezért. – Szeretlek, kicsim – suttogta Miának. – Köszönöm, hogy mellettem vagy, és hogy hiszel Bethanyben.

– Én is szeretlek, Jace! – felelte fájdalmas hangon Mia. – És szeretem Bethanyt. Tökéletes számodra, te pedig tökéletes vagy neki. – Nem, nem vagyok az – motyogta Jace. – Sok rosszat tettem, Mia. És iszonyúan fáj, hogy bántottam őt. Ha túléli, esedezni fogok a bocsánatáért. – Szívem, figyelj rám! – mondta Mia és eltolta magától, hogy a szemébe nézzen. Felemelte Jace állát, és szeretetteljesen, megértőén nézett rá. – Mindannyian hibázunk. Gondolj csak Gabe-re! Nagyon dühös voltam rá. Padlón voltam, mikor ellökött magától. Soha életemben semmi nem fájt még annyira. Ezt te is tudod, hiszen láttál engem. Egy roncs voltam, mikor Ashsel elvittetek vakációzni hálaadáskor. De tudod mit? Gabe helyrehozta a hibáját. És nem számít, mit tett, ettől még ugyanúgy szerettem. Bár haragos voltam és megbántott, ez nem jelentette azt, hogy már nem szeretem. Bethany pedig szeret téged – mondta lágyan Mia. – És ez nem változik attól, hogy megbántottad. Lesz esélyed kiengesztelni, Jace. Hinned kell ebben! Bethanynek most mindennél nagyobb szüksége van a hitedre. Hinned kell benne, hogy túléli, és hinned kell a szerelmetekben. – Köszönöm – suttogta Jace. – Igazad van. Túl fogja élni! Igazi harcos. Nem adja fel egykönnyen, azt már rég megtehette volna. Én pedig mellette leszek, míg fel nem épül. Nem adom fel, ahogy ő se fogja. Mia rámosolygott és megpuszilta az arcát. – Örülök, hogy szerelmes vagy, Jace. Boldog vagyok, hogy megtaláltad az igazit. Megérdemled azokért az évekért, amiket feláldoztál, hogy rólam gondoskodj. Jace megfogta a kezét és megszorította, mintha a családjába és az őt körülvevő szeretetbe kapaszkodna bele. – Sosem volt áldozat, Mia. Nem bánok semmit. Egész életemben Bethanyre vártam, és végre megtaláltam. Örülök, hogy mindketten megtaláltuk a boldogságunkat és hogy szép jövő vár ránk. Alig várom, hogy szörnyen elkényeztethessem az unokaöcséimet és unokahúgaimat, akiiekéi megajándékozol. És alig várom, hogy a saját gyerekeimmel is ezt tehessem. Mia sugárzón elmosolyodott, az egész arca ragyogott. – Hát nem csodás gondolat? Te és én együtt alapítunk családot. Egy nagy közös családot. – De igen, csodás – felelte lágyan Jace. – Mr. Crestwell? Jace megfordult, és megpillantotta az orvost az ajtóban.

– Már visszajöhet és bent is maradhat a szobában, ha szeretne. Jace felpattant. Félve tette fel a következő kérdést. – Jól van? Túlélte? Az orvos arckifejezése megkönnyebbült volt, de komor. – Visszahoztak, és a drog nagy részét sikerült eltávolítanunk a szervezetéből. Most pihen. Valószínűleg egy ideig még nem fog felébredni, de leülhet mellé és megvárhatja. Ez nem is volt kérdés Jace számára. Mellette marad, míg fel nem ébred, és soha többé nem tágít mellőle. Mielőtt elindult a szoba felé, Kadenhez fordult. – Gondoskodjon róla, hogy Jack ne menjen sehová. Még nem döntöttem el, mi legyen vele. – Igen, uram. Jace visszasietett Bethany szobájába, ami ezúttal csendesebb volt, mint korábban. Mégis a szívébe hasított a fájdalom, mikor meglátta őt az ágyon, sápadtan, mozdulatlanul Leült az ágya mellé és közelebb húzta a széket, hogy közvetlenül a feje mellett legyen. Bethany olyan törékenynek tűnt, mint egy porcelánbaba. Hátrasimított egy hajtincset a homlokából és megcirógatta az arcát. Az egyetlen hang a szobában a szívmonitor egyenletes csipogása volt. Bethany orrában még mindig volt egy szonda, amin keresztül oxigént kapott, és mindene mozdulatlan volt. A légzése olyan erőtlen volt, hogy Jace-nek közel kellett hajolnia a szájához, hogy meggyőződjön róla, hogy még lélegzik. Megcsókolta Bethany homlokát és behunyta a szemét, megkönnyebbülten hallgatva a szívmonitor megnyugtató hamgját. Tehát él. Lélegzik. A szíve dobov Ez most elég is volt száradta. Akármi is történjen ezek után, ő beéri azzal, hogy Bethany él és az élete része. – Gyere vissza hozzám, Bethany! – suttogta – Nagyon szeretlek!

negyvenegyedik fejezet

Bethany álmai zavarosak voltak. Talán nem is álmodott, de hiába erőlködött, nem bírta kinyitni a szemét. Azt álmodta, hogy kórházban van, és Jace ott áll fölötte, rémült tekintettel, és azt mondja neki, hogy túladagolta magát. Hogy gyógyszereket vett be, mert öngyilkos akart lenni! A feje iszonyúan fájt. Vajon Jace tényleg azt gondolta, hogy képes ilyet tenni? És miért nem tud felébredni, hogy ez az iszonyatos rémálom elmúljon? Hiányzott neki Jace. Azt akarta, hogy átölelje és csillapítsa a mellkasában tomboló fájdalmat. Meg akarta mondani neki, hogy sose gondoljon róla ilyen szörnyűséget. Csakhogy Jace még mindig nem bízott benne. Az előző éjszaka rádöbbentette erre. Újra megpróbálta kinyitni a szemét és lerázni magáról a kábulat súlyos fátylát. Olyan éles fájdalmat érzett, mintha cölöpöt vertek volna a fejébe, de elszántan küzdött, hogy kikeveredjen a homályból, ami körülvette. A szempillái megremegtek, de minden pislogás olyan fájdalommal járt, akár egy-egy kalapácsütés. Nagy nehezen kinyitotta a szemét és elfogta a pánik. Ismeretlen helyen volt, sötétben, és fertőtlenítőszagot érzett, mintha… kórházban lett volna. Ijedten pillantott körbe, és próbált rájönni, hol lehet. Fura ágyban feküdt, ami nem volt valami kényelmes. Egyenletes csipogást hallott, olyan hangosan, hogy összerezzent. – Jace? A hangja kétségbeesettebbnek tűnt, mint amilyennek szánta, de egyedül volt, félt, és csak Jace-t akarta. Mocorgást érzett az ágya mellett, és egyszer csalt megjelent előtte Jace arca. Aggódva és megkönnyebbülten nézett le rá. – Bethany, kicsim, hát felébredtél! Hála az égnek! A hangja rekedt volt, mintha sírt volna. Annyi megkönnyebbülés és annyi meghatottság volt a szavaiban, hogy Bethany teljesen elképedt. Mi történt? Mi volt a baj?

Bethany megnyalta az ajkait, és nagyot nyelt. A szája olyan száraz volt, mintha fűrészporral lenne tele, a nyelve pedig nehéz és lomha. – Szörnyű rémálmom volt – suttogta. – Mi a bajom, Jace? És hol vagyok? Jace megcsókolta a homlokát és Bethany érezte, ahogy reszket, mintha kétségbeesetten próbálná tartani magát. Mikor Jace megfogta a kezét, észrevette, hogy a karjába infúzió van kötve. – Nagyon rosszul voltál, kicsim. Majdnem elvesztettelek. De hála istennek visszajöttél hozzám! Talán nem csak álom volt. Ezek szerint tényleg meg akarta ölni magát? Elfogta a pánik és nyöszörgő hangot hallatott. Remegni kezdett, mire Jace szorosan magához ölelte. – Csitt, bébi, most már minden rendben lesz! – Nem tettem meg, Jace! – magyarázta zaklatottan Bethany. – Kérlek, hinned kell nekem! Nem vettem be semmit, soha nem tenném! Jace gyöngéden simogatta a haját, és ringatni kezdte. – Tudom, hogy nem tetted meg. Tudom. Bethany meghökkenten nézett rá. – Tudod? – Hát persze! Azt mondtad nekem, hogy nem te tetted, innen tudom. Bethany megkönnyebbülten hátrahanyatlott a párnára és felsóhajtott. Jace hitt neki, ez mindennél többet ért. Aztán összehúzta a szemöldökét és tanácstalanul nézett fel rá. – Akkor hogy történhetett? Nem értem! – Mire emlékszel? Bethany koncentrálni próbált, de a feje még mindig hasogatott. – Nem tudom! Elmentem Jackhez. Kaden felhívott. Szólt, hogy visszajött. Átmentem hozzá. De Kaden is feljött velem – tette hozzá gyorsan. Jace megszorította a kezét. – Tudom, kicsim. Nagyon helyesen tetted. Te mindent jól csináltál. – Annyira dühös voltam Jackre. Kiabáltam vele. Kérdeztem, hogy miért akarja mindenáron elszúrni az életét. Azt mondta, csak el akart búcsúzni, de mikor kérdeztem, mire készül, csak annyit mondott, „elmegyek”. Jace arca eltorzult a dühtől. – Csinált nekem forró csokit. Csak ennyire emlékszem – mondta bágyadtan Bethany. – Minden rendben, bébi. Fel fogsz épülni! Most csakis ez számít. Bethany felnézett rá és szörnyű balsejtelme támadt. A torkát a sírás fojtogatta, alig kapott levegőt.

– Jack… – suttogta. – Ő tette, igaz? A könnyek végigcsorogtak az arcán. Jace elgyötörtén nézett rá. – Attól tartok, igen. Úgy sajnálom, kicsim! Bethany behunyta a szemét, – De miért? Jace nagy levegőt vett, és gyöngéden letörölte a könnyeit. – Nem akart bántani, drágám. Egy idióta, de nem akart bántani – Jace habozott, hogy folytassa-e, a szemébe Idült a bánat. – Magát akarta megölni. – Micsoda? Bethany szíve összeszorult. Nem! Ezt Jack sosem tenné! Aztán emlékképek jelentek meg előtte, eszébe jutott, ahogy azt mondja neki, hogy elmegy… – De miért akart ilyet tenni? Jace a fejét ingatta. – Erre nem tudom a választ, kicsim. Sajnálom. Nem tudom, mit gondolt. De jól seggbe rúgtam érte. Saját kezűleg akartam megölni azért, amit veled tett. Majdnem meghaltál! Valójában tényleg meghaltál. De hála istennek vissza tudtak hozni. Ezt sosem fogom megbocsátani Jacknek. Bethany nem szólt semmit. Mérhetetlen szomorúságot érzett. Jack ezúttal túl messzire ment. Olyasmit tett, amire nincs mentség. Jace nem fog tudni megbocsátani neki, és ő se tudta még, hogy képes lesz-e erre. Jack átlépett egy határt, ahonnan már nem volt visszaút. – Hol van most? – kérdezte halkan Bethany. – Itt van kint, a váróban. Kaden rajta tartja a szemét. – Ne engedd, hogy megtegye! – suttogta Bethany. – Ne hagyd, hogy újra megpróbálja! Jace leült mellé az ágya szélére. – Engem most jobban érdekel, hogy te felépülj. Hogy érzed magad? Hozhatok neked valamit? – Csak kába vagyok. Minden olyan homályos. Nehezen tudok koncentrálni. – Ez ilyenkor természetes – mondta gyöngéden Jace. – Meg tudsz nekem bocsátani, Bethany? Adnál nekem még egy esélyt, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat? Bethany megrökönyödve nézett rá. – Ezt mégis hogy érted? Jace behunyta a szemét és mikor újra kinyitotta, a tekintetében félelem, megkönnyebbülés, aggodalom és szomorúság ült. – Van fogalmad róla, milyen sokat jelent nekem már az is, hogy ezt kérdezed? Hogy micsoda megkönnyebbülés ez számomra? Úgy teszel, mintha semmi rosszat nem követtem volna el. Mintha nem bántottalak

volna meg olyan nagyon, hogy egész éjjel sírdogáltál mellettem az ágyban, és nem tehettem semmit, hogy megvigasztaljalak. Jace hangja többször is majdnem elcsuklott, amiből Bethany érezte, mennyire összetört. Teljesen kimerültnek és elcsigázottnak tűnt, mintha napok óta nem aludt volna. – Kicsim, nem is tudod, mennyire rám ijesztettél. Azt hittem, elveszítettelek. Soha életemben nem voltam még hálásabb senkinek, mint azoknak az orvosoknak, akik nem engedtek el és visszahoztak hozzám. Bethany döbbenetére Jace arcán lecsordult egy könnycsepp, amit gyorsan letörölt és nagy levegőt vett. – Mennyi ideig nem voltam magamnál? Jace erőtlenül mosolygott. – Több mint huszonnégy óráig. Tegnap reggel hoztak be. Bethanynek tátva maradt a szája a csodálkozástól. – Olyan sokáig? – Igen – suttogta Jace. – Életem leghosszabb napja volt. – Sajnálom – mondta rekedten Bethany, még mindig meglepetten. – Sajnálod? – Jace kényszeredetten felnevetett. – Bébi, neked semmiért sem kell bocsánatot kérned! – Sajnálom, hogy ennyit kellett aggódnod értem. – Megérte, mert visszakaptalak. Sose hagyj el, Bethany! Maradj velem! Szeress engem! – Szeretlek, Jace! Úgy sajnálom… Jace gyöngéden az ajkára tette az ujját, hogy elhallgattassa. – Te ne kérj bocsánatot semmiért. Most szépen végig fogod hallgatni az én bocsánatkérésemet. Jace melléfeküdt és odabújt hozzá. Az ágy nagyon keskeny volt, alig fértek el rajta ketten, de Jace valahogy mégis megoldotta. Az egyik karját Bethany feje alá tette, a másikkal átkarolta, szorosan magához ölelve a testét. Aztán nagyot sóhajtott, a teste ellazult, de még mindig reszketett. Simogatni kezdte Bethanyt, és a tenyerét a szívére tette, mintha meg akarna győződni róla, hogy még mindig dobog. Aztán a nyakához nyúlt és kitapintotta a pulzusát, ahogy egyenletesen ver. – Sosem éreztem ennél csodásabb dolgot, bébi – suttogta. – Ahogy dobog a szíved, ahogy lélegzel… Ezeket soha többé nem fogom magától értetődőnek venni. Mostantól minden reggel azzal fogok

felébredni, hogy ez életem legjobb napja, mert még mindig itt vagy velem, az életemben, és szeretsz engem, és mellettem ébredsz fel. Bethany szemébe könnyek szöktek és lecsorduítak az orcáján. Jace nyakába fúrta a fejét, és a mellkasa megremegett, akkorát sóhajtott. – Úgy sajnálom, kicsim! – kezdett bele Jace. – Annyira sajnálom azt az estét. Nem volt jogom ilyesmiket mondani neked. Nem érdemelted meg. Ash sem. Kettőtökön töltöttem ki a mérgemet. Épp azon a két emberen, akiket a világon a legkevésbé szeretnék bántani. – Minden rendben – mormolta Bethany a nyakába. – Nem, nincs rendben! De garantálom, hogy ez soha többé nem fog előfordulni. Nem azt, hogy többé nem mondok olyasmit, amivel esetleg megbántalak, mert erre nem tudok megesküdni. De azt megígérhetem, hogy soha többé nem hagyom, hogy úgy érezd magad, mint azon az estén. Soha többé nem kételkedhetsz a bizalmamban, egyetlen napig sem. Teljes mértékben megbízom benned. – Tudom – felelte halkan Bethany. – Tudom, Jace. Jace meghökkent. – Hogy is tudhatnád? Hiszen nem is bizonyítottam neked. – Hittél nekem, mikor azt mondtam neked, nem vettem be a tablettákat. Jace magához szorította. – Hát persze hogy hittem! Először is azért, mert te mondtad nekem. De már korábban is elmesélted, mikor megálltad, hogy bevegyed azt a tablettát. Aztán akkor is elmondtad, mikor egy rövid időre magadhoz tértél. Hittem neked, és tudtam, hogy sosem tennéd meg. Bethany könnyei megint kicsordultak. – Köszönöm, Jace! Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem. – De igen, tudom. És sajnálom, hogy ilyen sokáig vártam vele, hogy kimondjam. Többé sosem fordul elő! Homlokon csókolta Bethanyt, és a bőrén hagyta meleg, puha ajkait. Bethany behunyta a szemét és élvezte, hogy a karjaiban lehet. Örült, hogy életben van, és hogy Jace itt van mellette. Ennél többet nem is kívánhatott volna az élettől. – Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte újra Jace. – Ó, Jace, már rég megbocsátottam neked! Aznap reggel, mikor elmentél dolgozni. Tudom, hogy a bizalomhoz idő kell. Mi pedig olyan gyorsan egymásba szerettünk, és minden olyan sebesen történt. Még csak most kezdjük megismerni egymást.

– Olyan jólelkű és megbocsátó vagy – mondta fájdalmas hangon Jace. – Meg sem érdemellek! De mindennél jobban akarlak, és többé soha nem engedlek el! – Ne is tedd! – suttogta Bethany. – Soha ne engedj el, Jace! Nélküled elvesznék. – Sosem leszel elveszett, kicsim, soha többé! Mindig megtalállak. Bárhová is menj, mindig utánad megyek és hazahozlak. – Éhes vagyok – mormolta Bethany. – Vajon már megengedik, hogy egyek? Mikor mehetek haza? Van valami bajom? Meg fogok gyógyulni? Bethany hangjából kiérződött a kétségbeesés. – Nem tudom, mikor engednek haza. Az oivos azt mondta, teljesen meg fogsz gyógyulni. Még elvégeznek pár vizsgálatot, hogy ellenőrizzék, nem történt-e májkárosodás, de jó eséllyel nem lesz semmilyen következmény. Az evéssel kapcsolatban pedig most rögtön megyek és megkérdezem a nővért. Ha azt mondja, hogy már ehetsz, altkor a világ legcsodálatosabb ebédjét rendelem neked. Nem eszel kórházi kosztot. Bethany megkönnyebbülten mosolygott. – Szólnom kell a többieknek is, hogy jól vagy és felébredtél. Mia, Gabe és Ash is végig itt táboroztak a váróban, amióta behoztak. Halálra aggódták magukat érted. – Jace? Jace felült, mert megérezte a félelmet Bethany hangjában. Aggódva nézett le rá. – Mi az, kicsim? – Mi lesz most Jackkel? Jace arca elkomorodott. – Azt nem tudom. Az esetről értesíteni kellett a rendőrséget. Először úgy jelentették, mint öngyilkossági kísérletet. Bethany elsápadt. Az járt a fejében, hogy ezek után mindenki azt fogja majd gondolni róla, hogy ilyet tett magával. A szégyentől és a megalázottságtól görcsbe rándult a gyomra. Azt remélte, már túllépett a múltján, most pedig ugyanott tartott, ahonnan indult. – Ne nézz így, bébi! – mondta lágyan Jace. – Már beszéltem a nyomozóval, akit kiküldtek. Tud Jackről és a szerepéről. Azt is tudja, hogy nem volt szándékos. Nem tudom, ez milyen következményekkel jár Jackre nézve, de mindenképpen súlyosakkal. Vállalnia kell a felelősséget azért, amit tett.

Bethany szíve csordultig telt fájdalommal. – Meglátom, mit tehetek érte. Jack most legyen az én gondom, rendben? Te csak arra fordítsd az energiád, hogy felépülj és hazavihesselek. Rám bízod, hogy intézkedjek Jack ügyében? Bethany lassan bólintott. Tudta, hogy ő most nem tehet semmit. Jack ezúttal túl messzire ment, és többé már nem védheti meg, nem tudja felmenteni a felelősség alól. Mégis mélységesen elszomorította, hogy Jack inkább véget vetett volna az életének ahelyett, hogy elfogadja Jace segítségét. Az élet igenis szép. Még ha történnek is rossz dolgok, mindig van remény a jóra. Egy szebb jövőre. Ezt Jack is megélhette volna. Csakhogy másképp döntött, ő pedig nem dönthetett helyette. Nem élheti Jack életét. Most már a saját életét kell élnie, Jace-szel. Boldogságra vágyott. Itt volt az ideje, hogy elengedje Jacket, hogy járja a saját útját. – Tudom, hogy fáj neked, bébi – szólt hozzá gyöngéden Jace. – És nagyon sajnálom. Megteszek Jackért minden, amit csak tudok, de tudnod kell, hogy iszonyúan dühös vagyok rá. Meg is ölhetett volna! Elvehetett volna tőlem. Majdnem sikerült is neki. – Tudom – felelte halkan Bethany. Jace lehajolt, hogy megcsókolja, aztán felkelt az ágyról. – Egyedül hagyhatlak pár percre, csak míg elmondom a többieknek, hogy felébredtél, és kerítek neked valami ennivalót? – Persze, menj csak, megleszek. Jace elindult az ajtó felé, aztán megállt és visszanézett rá. Olyan hosszan, mintha az elméjébe akarná vésni Bethany minden vonását. A szeme melegen, szerelmesen csillogott. Olyan szerelmesen, hogy véletlenül se lehetett összetéveszteni bármi mással. Bethany elmosolyodott, és olyan szerelmesen nézett visz- sza rá, amennyire csak ki tudta mutatni az érzéseit. Jace észrevette. Értette. Ő is elmosolyodott, aztán megfordult és kiment az ajtón.

negyvenkettedik fejezet

Mikor Jace belépett a váróterembe, épp azt látta, ahogy egy rendőr hátrabilincseli Jack kezét. Odament hozzá, egy pillanatra elfeledkezve arról, hogy meg akarta mondani Miának, Gabe-nek és Ashnek, hogy Bethany felébredt. – Beszélhetek vele egy percre? – kérdezte a rendőrt. A rendőr némi habozás után válaszolt. – Két percet kap. Utána el kell vinnem. Jace bólintott, mire a rendőr hátralépett, de továbbra is szemmel tartotta Jacket. – Azt akartam, hogy tudd, hogy Bethany felébredt és jól van – mondta halkan Jacknek. – Azt is tudja, mi történt, és hogyan. Jack arca elkomorodott, a szemébe kiült a bűntudat. – Mondd meg neki, hogy szeretem. Mindig szeretni fogom, – Ha szereted, akkor most megragadod a lehetőséget, hogy rendbe hozd az életed. Ha így döntesz, fogadok egy ügyvédet neked. Ő majd megpróbál alkut kötni, hogy börtönbüntetés helyett próbaidőre bocsássanak, ha cserébe vállalod, hogy elvonóra mész. De nem garantálhatok semmit. Viszont egyelőre nem akarlak Bethany közelében látni. Már épp elég fájdalmat okoztál neki. De ha rendbe teszed a dolgaid, nem fogom ellenezni, Hogy tartsd vele a kapcsolatot. Jack csodálkozva bámult rá. – Megtennéd ezt értem? – Bethanyért teszem. Csakis őérte – felelte Jace kimérten. Jack bólintott. – Akkor köszönöm. Így fogok tenni. Itt az ideje, hogy valami újat kezdjek. Valami jobbat. Csaknem megöltem azt az embert, aki a legfontosabb számomra. Nem is tudom elmondani, mennyire bánt ez. Soha többé nem nyúlok droghoz. Soha. – Remélem, igazat mondasz. Nagyon remélem, hogy összeszeded magad és leteszed a drogot. – Letelt az idő – közölte a rendőr, és elindult Jack felé, hogy elvigye. – Majd küldök be hozzád egy ügyvédet – szólt utána Jace. Pedig minden elvével ellenkezett, hogy ne hagyja Jacket a börtönben rohadni. Nem mintha amúgy oda kerülne. De ezt Bethanyért tette, azért,

mert neki fájt volna, ha Jacket lesittelik a baromsága miatt. És bármit megtett volna, hogy többé semmiért se kelljen szenvednie. Még azt is megteszi, hogy segít a férfinak, aki kis híján megölte. Ostoba, elbaszott egy helyzet volt. Forrt benne a bosszúvágy, azt akarta, hogy Jack megbünhődjön azért, amit tett. De Bethany még nála is jobban szenvedett volna, amit képtelen lett volna elviselni. – Jó ember vagy – mondta neki Jack. – Jó leszel az én Bethymnek. Szeretném, ha boldog lenne. – Ő az enyém – javította ki Jace. A rendőr elvezette Jacket, ő pedig nézte, ahogy lehajtott fejjel kullog, mintha jóval idősebb lenne huszonévesnél. – Jace? Jace megfordult, és meglátta Miát, az oldalán Gabe-bel és Ashsel. – Ez igaz? Bethany felébredt? Hallottuk, ahogy Jackkel beszéltél. Jace megkönnyebbülten mosolygott a családjára. – Igen, nemrég ébredt fel. Beszéltünk is. Fogalma sem volt, mi történt– mondta, majd a mosolya elillant. – El kellett mondanom neki Jacket. Mia együttérzően nézett rá. – És hogyan fogadta? – kérdezte Gabe. – Nem valami jól. Nagyon szomorú – mondta sóhajtva Jace. – De kemény is, és tudja, hogy már nem tehet többet Jackért. – Bemehetünk hozzá? – kérdezte Mia. – Igen, kicsim, csak előbb még meg kell kérdeznem, hogy ehet-e már. Éhes, és megígértem neki, hogy kap egy finom ebédet, ha megengedik. Nem a pocsék kórházi kaját. – Kiszaladhatok és hozhatok mindnyájunknak valami harapnivalót – ajánlotta fel Ash. – Az remek lenne, köszi! Ti is biztosan farkaséhesek vagytok már. Egész éjjel itt voltatok. Talán inkább haza kellene mennetek pihenni. – Majd hazamegyünk, miután meglátogattuk Bethanyt. Szeretném, ha látná, hogy itt vannak azok, alak szeretik – mondta Mia. Jace magához húzta a húgát és megölelte. – Köszönöm, kicsim! Mia is megölelte, aztán eltolta magától. – Menj, és kérdezd meg, ehet-e. Ami engem illet, éhen halok, és szívesen ennék abból a csodás ebédből, amit ígértél neki. •••

Bethany felnézett, mikor kinyílt az ajtó és bejött hozzá Gabe, Mia és Ash. Megkönnyebbülten mosolyogtak, mikor látták, ahogy felül az ágyban. Jace megszorította a kezét és elmosolyodott. – Úgy tűnik, megérkezett az ebéd! Ash előrébb lépett, a kezében több zacskót tartva, amelyekben műanyag ételtároló dobozok voltak. Letette őket az ágy végébe és odament Bethanyhez, hogy megpuszilja. – Halálra rémítettél bennünket, szívem! Bethany rámosolygott, mire Ash hevesen megölelte. Miután elengedte, Gabe következett, aztán Mia ölelte meg, és közben szüntelenül csacsogott, amibe Bethany csaknem beleszédült. – Hoztam neked ebédet. Vagyis mindannyiunknak. Nem sokat ettünk, miközben virrasztottunk – közölte Ash. – Köszönöm, hogy mind itt vagytok! – mosolygott szelíden Bethany. – Nagyon jól esik, hogy van, aki törődik velem. Korábban sosem volt ilyesmiben részem. Jace erősebben megszorította a kezét. Ash pillantása ellágyult, Mia pedig úgy nézett, mint aki mindjárt elsírja magát. Gabe gyorsan újra megölelte, és megpuszilta a feje búbját. – Te is a családhoz tartozol – mondta Gabe. – Talán nem a legnormálisabb család a világon, de ez jutott neked. Bethany szélesen mosolygott. – Nem is tudnék jobb családot elképzelni! Ash elővett egy műanyag dobozt és Bethany elé tette. Mennyeien illatozott. Bethany belekukucskált, és látta, hogy tele van a kedvenc ételeivel: sajtos roppanccsal, rákos batyuval, barbecue oldalassal, sült krumplival, kínai tésztával és tavaszi tekerccsel. Olyan kimondhatatlanul tökéletes volt, hogy csak lenyűgözve nézte, miközben a gyomra türelmetlenül megkordult. Mikor Ash elővett egy üveg narancslevet is, Bethany már nem tudta tartani magát, és kibuggyantak a könnyei. Ash rémülten nézett rá. Mia és Gabe is ijedten pislogtak egymásra, Jace pedig odahajolt hozzá, és aggódva fürkészte. – Bébi, mi a baj? Nem ilyet szerettél volna? Hozok neked bármit, amire csak vágysz. – Ez tökéletes – szipogta Bethany. – Ez életem legcsodásabb ebédje, én meg csak sírok itt, mint egy bolond.

Ash elmosolyodott, Jace pedig megkönnyebbülten hátradőlt. Miából és Gabe-ből kitört a nevetés, mire Ash és Jace is csatlakozott hozzájuk. Végül Bethany is kacagni kezdett, miközben letörölte a könnyeit. – Istenem, mekkora mamlasz vagyok! – sóhajtott fel Bethany. – Tökéletesen megértelek – mondta Mia, miközben leült a saját tányérjával a kezében. – Ez tényleg a legcsodásabb ebéd! Ash Bethany ágya végére ült, a combja hozzáért Bethany lábához. – Kiderítetted, mikor engedik haza? – kérdezte Jace-t. Jace nagyot sóhajtott. – Az ilyen esetekben, nos, ki kell mondjam, az öngyilkossági kísérleteknél a pácienst megfigyelés alá helyezik. Küldenek hozzá agyturkászt, aki elkészíti a pszichiátriai szakvéleményt és a többi és a többi. De ebben az esetben, a körülmények miatt erre nem lesz szükség. Ha a vizsgálatok nem mutatnak ki semmi bajt, akár holnap is hazajöhet. A rendőrség már felvette Kaden vallomását, és valószínű a délután folyamán felkeresik Bethanyt is, de ő nem sok mindenre emlékszik, csak arra, ami az eszméletvesztése előtt történt. Bethany felsóhajtott, miközben épp egy sajtos roppancsot rágcsált, és a szíve elnehezült. Jace megsimogatta a térdét, és folytatta a beszámolót arról, amiről az orvossal beszélt. – Jack most a fogdában van? – szólalt meg Bethany, miután Jace befejezte. Jace együttérzően nézett rá. – Igen, kicsim. Azután vitték el, miután kimentem, hogy szerezzek neked valamit enni. Hajlandó elvonóra menni. Felajánlottam neki egy ügyvédet, ha vállalja, hogy rendbe hozza az életét. Ha az ügyvéd meg tud egyezni a kábszerosztállyal, próbaidőt kaphat, feltéve, hogy vállalja az elvonót. – Köszönöm! – suttogta Bethany. – Nagyon hálás vagyok ezért. Szeretlek! Jace ellágyultan nézett rá. – Én is szeretlek, kicsim! Bethany elnyomott egy ásítást, és betömött a szájába egy rákos batyut, élvezettel rágcsálva a mennyei finomságot. Utána bekapott egy villányi tésztát, majd jól összekente magát a barbecue-szószos oldalassal. Miután rendesen belakott az ebédből, amit Ash hozott neki, egyre többet ásítozott, már alig tudott enni. – Menjünk haza! – szólt a többieknek Gabe. – Hagyjuk Bethanyt pihenni, és ránk is ránk fér pár óra alvás. – Köszönöm, hogy itt voltatok – mondta hálásan Bethany. – Nagyon sokat jelent nekem. Köszönöm, hogy törődtök velem.

Gabe elmosolyodott, megsimogatta a fejét és lehajolt, hogy megpuszilja az arcát. Mia megölelte, aztán Ash homlokon csókolta és ő is megölelte. – Később találkozunk, szívem. Aludj egy jót, hogy holnap hazaengedjenek! – Menni fog! – felelte Bethany. Mindannyian kimentek, Bethany pedig hátradőlt az ágyon, az ölében az ételesdobozzal. Jace elvette a dobozt és leengedte vízszintesre az ágyat. – Ideje pihenned, kicsim! – Te nem mész el? – kérdezte aggódva Bethany, mert nem akart egyedül maradni. Jace elmosolyodott. – Én nem megyek sehová. Bebújok melléd az ágyba, és a karjaimban fogsz aludni. Bethany elégedetten sóhajtott. – De jó! Ma nagyon nem szeretnék egyedül maradni. A kórházaktól kiráz a hideg. – Soha többé nem leszel egyedül – mondta lágyan Jace, szerelmesen csillogó szemekkel. Ruhástól felmászott mellé az ágyra és magához szorította, ahogy az előbb is. Homlokon csókolta Bethanyt, aztán ráhajtotta a fejét. – Szeretlek! – suttogta Bethany. – Én is szeretlek, kicsim! Majdnem elveszítettelek. Ez soha többé nem fordulhat elő. Bethany elmosolyodott és szorosan odabújt hozzá, élvezve a biztonságot és a megnyugvást, amit Jace közelsége adott. Ebben a pillanatban érezte, hogy pontosan ide tartozik.

negyvenharmadik fejezet

– Jace, hová az ördögbe viszel? Jace kuncogott, miközben a karjánál fogva vezette Bethanyt. – Nemsokára megtudod! Rendesen rajtad van az a szembekötő? Nem akarom elrontani a meglepetést. – Igen, rendesen – mondta Bethany kifújva a levegőt. – Semmit se látok! Ki fogom törni a nyakam ebben a tűsarkúban. – Ez nem történhet meg, bébi. Nem hagylak elbotlani. Amúgy pedig irtó szexisen nézel ki ebben a cipőben. Később majd megbaszlak úgy, hogy csak ez lesz rajtad. Bethanyt elöntötte a forróság. A mellbimbói megkeményedtek és a csiklója vágyakozón lüktetni kezdett. Jace a létező legszebb cipőt vette meg neki. Csupa csillám volt, olyan magas sarokkal, hogy alig tudott lépkedni benne. De rögtön tudta, amint meglátta, hogy azért kapta Jacetől, hogy később megdugja benne, szóval már csak ezért is felvette. –Tetszik az ötlet, igaz? – dörmögte Jace. – Ez nem igazság! – nyafogott Bethany. – Szándékosan kínzol engem. Jace felnevetett, aztán megállt. Bethany hallgatózott, hátha rájön, hol vannak, de teljes csend volt körülötte. Jace már azelőtt bekötötte a szemét, hogy beültette a kocsiba a lakásuk előtt, és egész úton nem vehette le a szembekötőt, így fogalma sem volt, hová hozta. Az utóbbi hetek egészen mesésen teltek. Miután kiengedték a kórházból, Jace úgy bánt Bethanyvel, mintha ő lenne a világ legdrágább kincse. Egy hétre szabadságot vett ki, hagyta, hogy Gabe és Ash megoldják a párizsi projekttel kapcsolatos gondot, ami szerencsére meg is oldódott, miután Gabe talált egy új befektetőt. Jace minden egyes nap minden egyes percét azzal töltötte, hogy a tenyerén hordozza. Megetette. Szeretkezett vele. Szörnyen elkényeztette. Bethany pedig egy szóval sem panaszkodott. Úgy érezte magát, mint aki a fellegekben jár.

Az egyetlen szívfájdalma Jack volt, de még ebben a tekintetben is történtek jó változások. Jace a szavához híven fogadott neki egy ügyvédet, aki megegyezett a kábszerosztállyal, hogy három hónapra elvonóra megy, és cserébe próbaidőre bocsátják. Jace munkát is szerzett neki, ahol az elvonó után rögtön kezdhetett, és már csak rajta múlott, hogy megfordítsa az életét. Bethany nem tudta, hogy sikerül-e neki, de csak ő volt képes erre, senki más nem csinálhatta végig helyette. – Készen állsz a meglepetésre? – kérdezte Jace. – Igen! Jace meglazította a szembekötőt, és mikor levette, Bethany megpillantotta Miát, Chessyt, Trisht, Ginát, Caroline-t, Brandont, Gabeet és Asht, akik egy hatalmas, négyemeletes tortát álltak körbe. – Meglepetés! – kiáltották kórusban. – Boldog születésnapot, Bethany! Bethany szája tárva maradt a csodálkozástól. Jace-hez fordult, miközben a többiek összevissza, jó hamisan elkezdték énekelni a „Boldog szülinapot!”. – Honnan tudtad? – kérdezte Jace-t. – Még én sem emlékeztem rá, hogy ma van a szülinapom. – Megvannak a módszereim – mosolygott csibészesen Jace. – Nem hagyhattam, hogy ne ünnepeljük meg a szülinapodat. Aztán lehajolt, hogy megcsókolja, forrón és szenvedélyesen, mire a többiek huhogtak és fütyültek. Mikor Jace elengedte, Bethany megrészegülten vigyorgott. Földöntúli boldogság töltötte el, miközben újra a többiekhez fordult. – És ti is benne voltatok! Ez nem is hiszem el! – Boldog szülinapot, szívem! – mondta Ash, és előrelépett, hogy megölelje. Mindenki egyenként gratulált neki, addig puszilgatták és ölelgették, míg a szíve túlcsordult a boldogságtól. Jace kézen fogta, és az asztalhoz vezette. – Van egy másik ok is az ünneplésre, de előbb ki kell bontanod az ajándékomat, hogy ahhoz a részhez érjünk – mondta szélesen mosolyogva. – Bontsd ki! – sivította Chessy. – Istenem, alig várom, hogy lássam, mit kaptál!

A többiek is lelkesen biztatták, mire Bethany feltépte a csinos csomagolást, még izgatottabban, mint karácsonykor. Mikor kinyitotta a dobozt, egy kisebb ékszerdobozt talált benne, és a szíve hevesen kezdett verni. Remegő ujjakkal nyitotta ki a dobozkát, és levegőért kapkodott, mikor megpillantotta benne a csillogó gyémántgyűrűt. Jace-re nézett, aki erre letérdelt elé és a keze után nyúlt. Elvette tőle a dobozkát, és kivette belőle a gyűrűt. – Szeretlek, Bethany! Jobban, mint ahogy el tudtam képzelni, hogy valaha is szeressek egy nőt. Te vagy a mindenem, és az életem hátralévő részét veled akarom tölteni. Hozzám jössz feleségül? Bethany tátott szájjal bámult rá, a szíve majdnem kirobbant a mellkasából. A szeme megtelt könnyel, de ezúttal örömkönnyekkel, miután oly sokáig mindig csak bánatában sírt. Szerette volna, hogy ez a pillanat örökké tartson. De abban biztos volt, hogy örökké emlékezni fog rá. – Ó, Jace – suttogta. – Én is annyira szeretlek! Nagyon-nagyon! És igen, hozzád megyek! Boldogan! A szobában mindenki üdvrivalgásban tört ki, miközben Jace az ujjára húzta a gyűrűt. A keze remegett. Bethany keze is remegett. Kész csoda volt, hogy fel tudta húzni rá a gyűrűt, és nem ejtette le. Aztán felállt, magához húzta és átölelte Bethanyt. Felkapta és forogni kezdett vele. Miután megállt, lassan leengedte, aztán szenvedélyesen megcsókolta. – Annyira szeretlek! – suttogta Jace. – Mindig szeretni foglalt, Bethany! – Én is szeretlek! – felelte suttogva Bethany, aztán Jace nyaltába fonta a karját és olyan erősen ölelte, ahogy csak bírta. Jace felnevetett és újra megforgatta. – Kóstoljuk meg a tortát! – kiáltott fel vidáman valaki. Bethany így, a barátai és az új családja körében ünnepelte meg a huszonnegyedik születésnapját. Ez volt élete legszebb születésnapja. Miután felvágták és megették a tortát, a Bentley Hotel báltermében megnyitott a bár, és a zenekar játszani kezdett. Két órával később Bethany már enyhén spicces volt a sok Amaretto Sour koktéltól, és annyit mosolygott, hogy fájtak a gödröcskék az arcán. Mindenkivel táncolt, Gabe-bel, Ashsel, Miával, Chessyvel, Brandonnal, Ginával, Trishsel és Caroline-nal is. Még Kaden és Trevor is benéztek, hogy megköszöntsék, és felkérjék egy-egy táncra.

Aztán Jace következett, hogy megtáncoltassa, miközben a zene lassabb ütemre váltott. A bálterem közepén táncoltak összesimulva, nem törődve a többiekkel, csak egymás szemébe nézve. – Kérhetek még egy születésnapi ajándékot? – kérdezte habozva Bethany. Jace kíváncsian nézett rá. – Bármit kérhetsz, amit csak akarsz! Ha módomban áll megtenni, vedd úgy, hogy már a tiéd. Bethany szégyenlősen lehajtotta a fejét, mire Jace felemelte az állát. – Mondd, mi az, kicsim? Bethany nagy levegőt vett, és kimondta. – Szeretnék egyetemre menni. Tanulni. Lediplomázni. Mindig is erről álmodoztam, de sosem tudtam volna megengedni magamnak. Szeretnék valamit kezdeni az életemmel. Tudom, hogy mindig mellettem leszel, védelmezni fogsz és gondoskodsz rólam. De többre vágyom, mint hogy unatkozó háziasszony legyek. Szeretnék valamit csinálni, a magam módján jobbá tenni a világot. Jace olyan szerelmesen nézett rá, hogy Bethany majdnem elolvadt tőle. – Szerintem ez csodálatos ötlet – suttogta Jace. – Bármi lehetsz, kicsim, amire csak vágysz. Csak ígérd meg nekem, hogy örökké az enyém maradsz, akármi is legyen belőled. – Örökké! – suttogta Bethany. Jace megcsókolta, olyan gyöngéden, hogy utána Bethany szemében megint örömkönnyek csillogtak. A tündérmesék márpedig valóban megtörténhetnek, még az olyan lányokkal is, mint ő. Megtalálta álmai hercegét. Ránézett a szexi, csillogó tűsarkúra, miközben Jace megforgatta a táncparketten. A cipője volt minderre a bizonyíték.