A fordítás alapjául szolgáló mű: Sylvia Day: Spellbound

A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Hozzád kötve Melléd láncolva Egymásbafonódva

Copyright © 2013 by Sylvia Day All rights reserved Published by arragement with HarperCollins Publishers

Hungarian translation © Hoppán Eszter, 2014 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014

ISBN 978 963 383 194 6

Familiáris mágia

Végre megérkezett a Vadász. Victoria alaposan szemügyre vette az irodája recepcióját felügyelő zárt láncú kamerarendszer monitorán. Az elegáns Armani öltöny sem fedhette el a benne rejlő ragadozót. A magas, sötét hajú Vadász olyan lezser magabiztossággal mozgott, amitől a lánynak szinte dorombolni támadt kedve. A férfi nem nézett körül. Csakis arra a pillanatra összpontosított, amikor majd együtt lesznek, ugyanabban a szobában. Csak ők ketten. A lány összedörzsölte a tenyerét, s torokhangon morgott. A Nagytanács megint tengelyt akar akasztani vele. Victoria elmosolyodott, és felfújta magát, a fajtája módján. Ez a Vadász erős, ezt még az őket elválasztó falakon keresztül is érezte.

7

A képességeinek elismerése, hogy Amazok egy boszorkánymestert küldenek rá. Ezt csakis dicséretként értékelhette. Elvégre szándékosan szegte meg a törvényeket, szándékosan ingerelte azokat az erőket, amelyek elszakították tőle Dariust. Most pedig itt a megtorlás, és épp lusta, hosszú léptekkel sétál be az irodájába. Ennél izgatóbb ellenfelet nem is lehetett volna választani. A férfi ellenállhatatlan mosolyt villantott a recepciósra, aki becsukta mögötte az ajtót. Aztán Victoria felé fordította figyelmét, és levette a napszemüvegét. Tejóságos ég! A lány keresztbe tette selyemharisnyás lábát, hogy enyhítsen az ágyékában feltámadó sajgáson. Átható szürke szempár meredt rá egy szigorúan vonzó arcból, s a látvány majdnem arra késztette, hogy felpattanjon és a férfihoz dörgölődzzön. Az a határozott vonalú áll... Az a szép metszésű ajak... De persze nem tehette. Először ki kell derítenie, hogy a férfi elárulja-e a valódi kilétét, vagy színlelni akar. A Nagytanács még mindig nem fogta fel, hogy Darius micsoda hatalmat ruházott rá, Victo- riára. Még azzal sem voltak tisztában, hogy mi mindent tud. A lány pillantása az asztalán álló kristálykeretes miniatűr, a dévajul gödröcskés arcú, szeretetteljesen

mosolygó férfi képmására tévedt. Darius olajfestékkel megörökített alakja, szőke hajában aranyos csillámokkal, felidézte a veszteség és a fájdalom ismerős érzését, s ez megerősítette elszántságát. A férfi életének eltékozlása bosszúvággyal töltötte el. Victoria felállt, és a kezét nyújtotta. A Vadász könnyedén megfogta, de érintéséből áradt az erő. - Mr. Westin - lehelte Victoria, és leküzdötte a feltámadó édes borzongást. Akár hálás is lehet a Tanácsnak, ha majd végzett vele. Micsoda sötét külső - a bőr, a hollófekete haj, a kisugárzás. A megtestesült szex. Victoria érezte a szagán, érezte a közelségén. Nyilvánvalóan ezért lehet sikeres Vadász. Vic- torián máris erőt vett a vágy. Max Westin a kelleténél kissé tovább tartotta kezében a kezét, sűrű szempillái alól sugárzó tekintete világosan kifejezte szándékát: megszerezni és megszelídíteni ezt az asszonyt. Victoria, mint minden macska, szeretett játszani,

úgyhogy

ujjaival

végigsimított

a

férfi

visszahúzódó tenyerén. Westin szeme alig észrevehetően összeszűkült. Ez az apró jel arra utalt, hogy Victoria elkaphatja, ha igazán rászánja magát. És Victoria persze éppen erre készült. A Tanács kizárólag a legjobb, legnagyobb becsben tartott Vadászokat küldte rá, és a lány tudta, hogy mérhetetlenül feldühödtek, amikor elit harcosaik kudarcot vallot

9

tak. Csak egyetlen módszere volt arra, hogy ne érezze magát tehetetlennek - ha emlékezteti őket arra, milyen nagy volt Darius és mit veszítettek szükségtelen feláldozásával. - Ms. St. John - Westin hangja maga volt a durva simogatás; kissé érdes, reszelős. Zsigeri lény. Akárcsak Victoria. Victoria intett az üveglapos íróasztal előtti szék felé. Max kigombolta a zakóját, és helyet foglalt. Sötétkék nadrágja megfeszült kemény combján és a figyelemre méltó dudoron. A lány megnyalta az ajkát. Ny ami! A férfi szája sokat sejtő mosolyra húzódott. Max Westin tisztában volt ellenállhatatlan mivoltával, és ez valóban ellenállhatatlanná tette a lány szemében. A magabiztosság olyan tulajdonság volt, amit Victoria nagyra tartott. Akárcsak azt a csipetnyi gonoszságot, ami pont megvolt Westinben. Ez a sötét aura elárulta a fekete mágia peremét, amelyen élt. Victoria kételkedett benne, hogy a Tanács bárkit is küldhetett volna, aki ennél alkalmasabb arra, hogy lecsapjon rá. Máris nagyon tetszett neki a férfi. Victoria a saját székébe süppedt, és a lehető leglátványosabban igazgatta a lábát a szűk szoknya alatt. - A múzeum bocsánatát kéri a nyakéke eltűnése miatt - kezdte a férfi.

A lány mosolya szélesebbre húzódott. Szóval nem akarja megmondani, kicsoda. Pompás. - Ön nem úgy fest, mint afféle kurátor, Mr. Wes- tin. - A múzeum biztosítójának képviseletében vagyok itt. Egy ilyen értékű eltűnés nyilvánvalóan nyomozást kíván. - Ez roppant megnyugtató. Hosszú szempillái alól Victoria látta az energiát, amely nyughatatlan természetről árulkodott. Az erőteljes, telt ajak bűnös gyönyöröket ígért. Victoria kedvelte a bűnre csábító, energikus férfiakat. Ő itt ugyan kissé túl merev

volt

módszerekkel

az

ízlésének,

változtatni

de ezen a lehet.

A

megfelelő

végén

úgyis

mindegyikük behódol. A játéknak ez volt az egyetlen része, amely csalódást okozott neki - a megadás. - Meglepően nyugodtnak tűnik - morogta Wes- tin -, ahhoz képest, hogy elveszített egy felbecsülhetetlen értékű ékszert. Victoria lábujjai begörbültek. A férfi hangja mély volt és kissé fojtott, mintha épp most kelt volna ki az ágyból. Pompás, akárcsak a gazdája. Westin széles vállú volt, mégis karcsú, és minden mozdulatánál megfeszültek kidolgozott izmai. - Az idegeskedés semmin sem változtat - mondta Victoria nemtörődöm vállrándítással. - Külön

ben is, ön azért van itt, hogy megtalálja azt a nyakéket, és meglehetősen... rátermettnek tűnik. Ugyan miért kellene aggódnom? - Azért, hogy nem szerzem vissza önnek. Igazán hízelgő a képességeimbe vetett bizodalma, Ms. St. John, és nem is indokolatlan. Értek a munkámhoz. Néha azonban a dolgok nem azok, amelyeknek látszanak. Ez figyelmeztetés volt, világos és egyszerű. Victoria elgondolkodva állt fel, és az asztal mögötti üvegfalhoz lépett. Noha nem látta a férfit, érezte a hátát végigsimogató, izzó tekintetet. Végigsimított a nyakában csillogó gyöngysoron, és kibámult a városra. - Ha kell, egyszerűen szerzek egy másikat. Elég sok pénzért bármi megvehető, Mr. Westin. - Minden azért nem. Victoria érdeklődve hátrafordult, és meglepetten látta, hogy a férfi közelít hozzá. Westin odaállt mellé, és ugyancsak a kilátásban gyönyörködött, de figyelme a lányra összpontosult. Victoria érezte, ahogy a férfi ereje végigperzsel rajta, gyenge pontot keresve. Képtelen volt ellenállni a veszélynek. Vállát a férfihoz dörzsölte, és beszívta Westin bőrének buja férfiillatát - az ezerdolláros parfüm és a színtiszta Max Westin elegyét. Légzése szaporábbá vált, szívverése felgyorsult. Nem látott ki jól, elhúzódott. Már na

12

gyón rég nem élvezett ilyen erőteljes férfit. Túl rég. A többi Vadász fortélyos és csábító volt. Wéstin is birtokában volt ezeknek a képességeknek, ráadásul mágikus izmai is voltak. - Max - szólt halkan a lány, kissé erőltetve a bizalmasságot a keresztnévvel. -Hm? Victoria hátranézett a válla fölött. Wéstin követte. A nyomában járt. Emlékeztette a lányt, hogy ki is itt a ragadozó. Ó, milyen remek játszótárs lehet. Már ha hajlandó játszani. - Vacsorázzon velem. - Akkor nálam - felelte a férfi. A lány az italhűtőhöz lépett, és két üveg tejet vett elő. Szándékos volt a választás, a tudás jelzése. A férfi nyilvánvalóan tudja, hogyan működik ő. De vajon azt is tudja, hogy miért? Vajon tudja, hogy Darius az utolsó leheletével átadta neki a mágiáját, és sokkal erősebbé tette egy átlagos Familiárisnál? Vajon tudja, hogy boszorkánymestere szerette őt, Victoriát, és ez a szerelem tette lehetővé, hogy most saját döntéseket hozhasson? Darius ajándéka előtt ő is olyan volt, mint a többi Familiáris. A Nagytanács rendelte egymáshoz a magafajtákat és mágikus partnereiket, tekintet nélkül az egyéni kívánságokra. Némelyik Familiáris boldogta

lanul élt a társa mellett. Neki viszont szerencséje volt, mert időtlen szerelmet kapott Dariustól. Most e miatt a szerelem miatt már túl erős volt ahhoz, hogy akarata ellenére megszerezzék. A férfi elvesztése óta eltelt két évszázad során egyetlen másik boszorkánymesternek sem sikerült befognia őt. Westin sem lesz kivétel. Victoria már szeretett valakit, hűen és mélyen. Számára már nem létezhet más mester. Csípőjét ringatva, csábos mosollyal sétált vissza a férfihoz. - Mit szólna inkább az én lakásomhoz? - Nem - a férfi átvette az üveget, de ujjai szándékosan a lány ujjaira fonódtak, és úgy is maradtak. Szinte odaszögezték. - Victoria. A neve, mindössze egyetlen szó, de olyan birtoklón kiejtve, hogy Victoria szinte érezte a nyakörvet magán. A Vadászok nem tartanak Familiárisokat, csak elkapják őket, és továbbadják kisebb boszorkánymestereknek. Victoria nem hagyhatta, hogy megint ily módon döntsenek a sorsáról. Csak álltak, a kezük összeért, és méregették egymást. A lány félrehajtotta a fejét, és hagyta, hogy látható legyen rajta az érdeklődés. Nem mintha eltitkolhatta volna, hogy mellbimbói megkeményednek a zöld selyemblúz alatt. Mellkasa zihálva emel- kedett-süllyedt, a vére forrt a férfi közelségétől és sötéten csábos illatától. Milyen magas, milyen ke

14

mény, milyen erőteljes. Csak a homlokát keretező selymes fekete haj lágyította férfias vonásait. Ha nem lett volna Vadász, Victoria azonnal rávetette volna magát, annyira kívánta. A férfi Victoria mellére pillantott, és vadállatia- san elmosolyodott. -

Fogadni mernék, hogy én vagyok a jobb szakács -

szólt rekedten, és ujjaival a lány ujjait simogatta, akin mintha elektromosság futott volna végig. Victoria a száját biggyesztette. - Sosem tudja meg, ha nem jön át. A férfi elhúzódott, a varázs szertefoszlott. - Nálam, vagy kénytelen vagyok visszautasítani. Victoria szerette volna, ha macskaalakban van, hogy csapkodhasson a farkával. Max Wéstin kétségkívül hozzászokott, hogy megkapja, amit akar. Domináns, mint minden Vadász. Csak az a kár, hogy ő, Victoria is az. -

Nagy kár - Victoria valóban így gondolta, keserű

volt a csalódás. A férfi lakása szóba sem jöhetett. Ki tudja, milyen varázst vetne be ott? És miféle játékszerei lehetnek? Olyan lenne, mintha egyenesen besétálna valami ketrecbe. Nem törődött a kellemes borzongással, amit a gondolat keltett benne. - Talán meggondolta magát?

A férfi meglepetése szinte tapintható volt. Látszott, hogy nem hallott még elég sokszor nemet. -

Én vacsorázni hívtam, Mr. Westin, ön pedig be-

szűkíti az ajánlatot - intett Victoria az ajtó felé. Az elbocsátó mozdulatot bosszantásnak szánta. - És én nem viselem el a korlátokat. Válasz az előző fenyegetésre. Amikor a férfi mozdult, hogy induljon, Victoria hallhatóan dorombolt, s a lágy hangtól rángatózni kezdett egy izom a férfi állában. Tehát... a vadállati vonzalom kölcsönös. Ettől Vic- toria kicsit kevésbé bánta, hogy tovább kell várnia, amíg becserkészi. Westin higgadt, kimért mozdulattal emelte szájához az üveget, és ivott. Torka izmainak mozgásától Victoriának kiszáradt a szája. A férfi mozdulataiban lappangó fenyegetés nem kerülte el a figyelmét. Westin letette az üres palackot az asztal szélére, és elindult a lány felé. Begombolta a kabátját, mielőtt megragadta Victoria kezét. Érintése perzselt, pedig a bőre hűvös volt és nedves az üvegtől. A tekintete éppoly jeges volt, mint a szorítása. Victoria tudta, hogy összeszedte magát, és most visszavág. Ő pedig vár. Victoria megint végighúzta ujjait a férfi tenyerén, mielőtt elengedte. - Viszlát, Max.

16

Max kilépett a St. John Hotelből, és erőteljesen szitkozódott. Fogcsikorgatva próbálta leküzdeni az erekciót, amely kellemetlen helyzetbe hozhatta volna a zsúfolt utcán. Victoria St. John kemény dió. Ezt már akkor tudta, amikor a Tanács hívatta. Az állatszelídítést rendszerint alacsonyabb rendű, újonc boszorkánymesterekre bízták. Először meglepte a kérés, aztán

kíváncsivá

tette.

És

amikor

találkozott

a

prédájával, mindent megértett. A ravasz, játékos Victoria egy macska természetes kecsességével

mozgott.

Rövid,

fekete

hajával

és

mandulavágású, zöld szemével maga volt a csábítás. Westin ezerszer látta már képen, de akkor egyszerűen csak értékelte az arc szépségét. Élőben azonban Victoria ellenállhatatlan volt, csupa érzékiség és tűz. Kissé vékony volt ugyan Westin ízlésének, inkább sovány, mintsem formás, de az a láb... Az a hihetetlenül hosszú láb... Nemsokára a dereka köré fonódik majd, miközben ő mélyen belehatol. De nem lesz könnyű. Ez világos volt a lány mosolyából. Victoria tudja, ki és mi ő, ami azt jelenti, hogy a képességeiről szóló pletykák igazak. Nem egyszerű Familiáris. Megcsóválta a fejét. Darius megőrült. A Familiárisokat kemény kézzel kell fogni, különben vadállat

17

tá válnak. Victoria kiváló példa erre. Máris túlságosan fékezhetetlen, s egyre-másra dacol a Tanáccsal. És dacol vele is. Maxban egyszerre ébredt fel az érdeklődés és a vonzalom. Magában végigfutott az információkon, amelyeket korábban szedett össze. Victoria a fajtája egyik legkiemelkedőbb személyisége volt. Ügyes üzleti húzásokkal

egyszerű

legnagyobb

elegáns

motelüzemeltetőből szállodalánc

az

egyik

tulajdonosává

emelkedett. A boszorkánymestere halála óta a mágikus társadalom elismert tagjává vált. A Darius halála után tanúsított vad viselkedése megerősítette a Tanácsot abban, hogy a legjobb, ha a párosításokat hideg mérlegelés, nem pedig érzelmek alapján végzik. Persze néha így is felütötte a fejét a szerelem, mint Victoria esetében is, de a Tanács közbelépésével ez sokkal ritkább volt. Max befordult a sarkon egy mellékutcába. Mágikus ereje

segítségével

egy

szempillantás

alatt

tetőté-

rilakosztályában termett a város másik végén. Aztán nyugtalanul járkálni kezdett fel-alá a márványmintás padlón, minden idegszála megfeszült. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy Victoria St. John maga lopta el a saját nyakékét. Egyetlen emberi lény sem lett volna képes végrehajtani egy ilyen akciót. A múzeum biztonsági rendszere túlságosan fejlett ehhez. Victoria abban a biztos tudatban cselekedett, 18

hogy arcátlan tette új abb Vadászt fog a nyakára hozni. A Tanács fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a fajtája létezését eltitkolja az emberek elől. Victoria vakmerő törvényszegéseinek útját kell állni, mielőtt napvilágra kerülnek. De vajon miért viselkedik így ez a nő ? Westin csak ezt nem értette. Kell lennie valami indoknak a boszorkánymestere elvesztésén kívül. Túlságosan összeszedett, kiszámított. Láthatóan ráfér némi zabolázás, de nem fékevesztett. Westin ki akarta deríteni, mi az indítéka. Max hangosan kifújta a levegőt, és körbenézett otthonában, a csend- és védővarázslatokba burkolt tágas loft lakásban. A halványszürke falakat és sötétszínű, karfa nélküli kanapékat sokan ridegnek tartották, ő azonban megnyugtatónak találta ezt a berendezést, amely könnyedén elnyelte a hely energiáit. Sokkal egyszerűbb lett volna a lányt itt megszelídíteni, ahol hivatásának minden eszköze megvan. De alighogy erre gondolt, rádöbbent, hogy valami mással kell kirukkolnia, ha sikerrel akar járni ott, ahol már annyian elbuktak. Victoria nyakörvbe fogása egészen egyedi módszereket igényel. Valahogy mintha megnövekedett volna az ereje. Westin nem kis meglepetéssel észlelte a lányban vibráló energiákat. Ez megmagyarázta, miért nem tudták fogságba ejteni ennyi év alatt

sem. A magáévá kell tennie a lányt nemcsak szexuális, hanem mindenféle értelemben. Uralnia kell, mint minden jó Familiárist, de el kell érni, hogy ő maga akarja. Önként kell megadnia magát - testestül-lel- kestül - ahhoz, hogy a nyakörv megjelenjen, mivel a lány ereje lehetetlenné tette a szokásos, erővel történő nyakörvezést. Miközben Max arra gondolt, hogy mit fog csinálni a lánnyal, perzselőn áradt szét a mágia az ereiben. Nem tagadhatta, hogy a közelgő szelídítés várakozással tölti el. Nem is maga a feladat, amelyhez szokva volt, inkább a

lány,

akin

dolgoznia

kell.

Minden

izma

megkeményedett már csak annak a gondolatától is, ahogy Victoria teljesen aláveti magát az akaratának. Az a tűz, amelyet a lány szemében látott, és az, hogy mit sem törődött az ellenfél erejével - nem tudatlanságból fakadt, hanem pusztán a játék izgalmától. Westint életében először legyintette meg az esetleges kudarc halvány lehetőségének fuvallata, és

ez

mindennél

jobban

felcsigázta. Max eltűnődött azon, vajon ki mellé osztják majd be a lányt, ha elkészült vele. Mindig is erősebb lesz a többi Familiárisnál, és ő nem fogja megtörni. Egy megtört Familiáris elveszti azt az életerőt, amely ahhoz kell, hogy igazán hasznos segítő legyen. A hátán hirtelen felmeredt a szőr, szinte előre jelezve a hívást, mielőtt még Ok megszólaltak volna.

20

Találkoztál már a vadállattal?, érdeklődött a Tanács. Több száznyi hang együtt. - Nem vadállat - helyesbített Westin. - Még nem az. Nem lehet megszelídíteni. Sokan megpróbálták már. Es elbuktak. Westin óvatosan várt. - Azt kértétek, hogy fogjam be. Erre vállalkoztam. Nem fogom megölni anélkül, hogy előbb megpróbálnám. Ha bérgyilkos kell nektek, akkor keressetek valaki mást. Nincs más Vadász, akinek a tiédhez fogható lenne az ereje, panaszolták Amazok. Ezt te is tudod. - Ezért hát engedjétek meg, hogy megpróbáljam megkímélni. Ő egészen különleges. Kár lenne elpazarolni. - Max a hajába túrt, és fújt egyet. - Megteszem, ami szükséges, ha arra kerül a sor. Elfogadjuk a javaslatodat. Westinnek ettől meg kellett volna nyugodnia, de nem ez történt. - Eldöntöttétek már, hova vigyem, ha megszelídítettem? Természetesen. Westin álla megfeszült a kitérő választól, az akarata ellenére felizzó birtoklási vágytól. A dominánsalárendelt kapcsolat mindig egészen egyedi volt, és olyan bizalmat igényelt, amelyet nem egykönnyen le

hetett átvinni más egyénre. Most először akart ilyesmivel próbálkozni, és nem volt tökéletesen biztos a dolgában. - Akkor hát menjetek. Hagyjatok tervezni. Amint a Tanács tünékeny jelenléte szertefoszlott, azonnal feltámadt benne a heves késztetés, hogy hatalmával megidézze Victoriát, és azonnal megkezdje a szelídítését. De úrrá lett rajta. Itt nincs helye mohóságnak. Imádta a vadászatot és élvezte a szelídí- tést, de nem szokta siettetni a dolgokat. Az alapos dominációhoz idő kell, és a Tanács látogatása arra utalt, hogy ebből ezúttal nem lesz elegendő. Legjobb esetben is csak hetek állnak a rendelkezésére. Max felmordult, amikor a farka várakozón megkeményedett. Hosszú hetek Victoriával. Már alig várta, hogy elkezdődjön.

zz

Victoria nyugtalanul, feszülten pörgette ujja körül a zafíros-gyémántos nyakéket, amelyet a múzeumból emelt el, és arra gondolt, hogy ezúttal talán túlfeszítette a húrt a Tanáccsal szemben. Némi nyomozással kiderítette, hogy Max Westin szokásos áldozatai nem az ő fajtájából kerülnek ki, hanem a Másokból, akik áttévedtek a fekete mágiába, és nem lehetett őket megmenteni. Azt beszélték róla, hogy ezreket mentett meg azáltal, hogy elpusztította azokat a

keveseket, akik a

gonoszságukkal bajt

okozhattak volna. Ez a tudat aggodalommal töltötte el. Ő most vajon Másnak számít? Tekintetbe véve a tényt, hogy a Tanács ritkán küldte Maxot bármi olyan után, amit nem akart holtan látni, úgy tűnt, ez a helyzet. Westin való 2-3

ságos legenda, egy hős, aki talán hamarosan bekerül a Tanácsba is. Victoria mindezt már korábban is tudhatta volna, ha aktív tagj a a közösségnek, nem pedig számkivetett. Egy kérdés kínozta, amelyet évek óta próbált megválaszolni - vajon az a végcélja, hogy meghaljon? Valóban meg akar halni most, hogy Darius nincs többé ? Elég erős ahhoz, hogy ne hagyja magát nyakörvbe fogni, de nem elég erős, hogy legyőzzön egy Max-féle nagy hatalmú

boszorkánymestert.

Mégis

szándékosan

kiprovokálta, hogy üldözni kezdjék. Nyugtalanította saját gondolatainak iránya, ezért azt tette, amit ilyenkor mindig - a cselekvésre koncentrált, nem a reagálásra. Mivel nem tudja legyőzni Maxot szemtől szemben, közvetlen küzdelemben, valami más módon kell felülkerekednie. El kell csábítania. El kell érnie, hogy fontos legyen a férfinak. Annál nagyobb ütést visz be a Tanácsnak. Tulajdonképpen ez lehetne a végső bosz- szú. A Tanács oly ritkán emel fel bárkit is a soraiba. Az utolsó, akit ez a megtiszteltetés ért, Darius volt, de ő visszautasította az ajánlatot, mert akkor le kellett volna mondania róla, Victoriáról. A parancsolgatás kiváltságáról lemondva sorkatona

maradt,

és

Amazok a

legveszélyesebb

küldetésekkel büntették. Ez vezetett a halálához is. És a Tanács ezt meg fogja bánni, arról gondoskodik. Már alig várta, hogy belevághasson.

24

A fene egye meg ezt a keményfejüMax Westint! Ha eljött volna vacsorára, akkor most hozzá lehetne dör- gölődzni csodás férfi testéhez, ahogy Victoria eredetileg akarta. Nyalogathatná a bőrét, csipkedhetné, a végkimerülésig dughatna vele. Bosszút állhatna szeretett Dariusáért az egyetlen módszerrel, amihez ért. Max a tökéletes Vadász arra, hogy csapást mérjen vele a Tanácsra. Victoria könnyen maga elé tudta képzelni az ágyhoz kötözve, kéjre várva. Csupa hullámzó izom és érzéki erő. A Tanács dédelgetett boszorkánymestere a saját csapdájának fogságában. Victoria kifújta a levegőt. Hirtelen elfogta a bűntudat. Álltában kigombolta ujjatlan szatén pizsamafelsőjét. Éppen arra készült, hogy visszaváltozzon macskává, amikor megszólalt a csengő. Lustán végigtrappolt az aranybarna fapadlón, és beleszimatolt a levegőbe. Max. Váratlan öröm áradt szét az ereiben. Amikor ajtót nyitott, egy pillanatra torkán akadt a szó. Max Westin Armaniban is lélegzetelállító volt. De a csípőig érő farmerban, feszes pólóban, mezítelen lábbal, bőrszandálban egyszerűen... Egyszerűen... Victoria dorombolt, és a lágy rezgés kéjes ígéretet hordozott.

2-5

Alattomos rohadék. Tudja, hogy a meztelen láb látványára ösztönösen át akar majd változni, hogy hozzá dörgölődzzön

és

felajánlkozását.

körbejárja,

Victoria

kifejezésre

küzdött

a

juttatva

természetével.

Felemelte a karját, és a kilincsnek támaszkodott. Felsője szétnyílt a mozdulattól, és látni engedte a hasát meg a melle alsó vonalát. Westin futólag felmérte a látványt, aztán félretolta Victoriát, és úgy lépett be a lakásába, mintha minden joga megvolna hozzá. Miközben Westin a konyha felé vette útját, hóna alatt teli bevásárlózacskóval, a gyertyák, amelyeket Victoria mindenfelé elhelyezett a szobában, lángra lobbantak a nyomában. A hifi is bekapcsolt és sisteregni kezdett, majd megállapodott egy klasszikus zenei adónál. A vonós hangszerek telt melódiái betöltötték a szobát, és felszálltak a modern lakás szabadon hagyott mennyezeti vezetékei

közé,

megalapozva

az

emlékezetesnek

ígérkező este hangulatát. Victoria követte a férfit a konyhába, aki letette a zacskót a pultra, és kipakolt belőle. Mögötte egy serpenyő emelkedett el mágikusan az állványáról, és átröppent a tűzhelyre. - A boszorkánymester felfedi magát - jegyezte meg halkan Victoria. Max elmosolyodott. - Az vagyok, akinek mondtam magam. - Biztosítási nyomozó. Utánanéztem.

26

- Minden ügyemet megoldottam. - Azt is tudom - mondta Victoria szárazon. - Elszánta magát, hogy megmentse a világot a gonoszoktól meg a közönségesektől is. - Olyan rossz dolog ez? - kérdezett vissza Wes- tin. Valaha maga is ezt csinálta. Kipakolt egy doboz biotejszínt, és Victoria megnyalta a száját. Jó megfigyelő Vadász lévén, a férfi egy csuklómozdulattal odaröppentett egy tálat, és töltött a lánynak egy adagot. Victoria kigombolta a felsője utolsó gombját is. Egy pillanattal később a kötős pizsamanadrág is a márványpadlóra hullt. Victoria még kivárt egy kicsit, hagyta, hogy a férfi vethessen egy pillantást arra, amit majd később kap, aztán alakot váltott. Macskalábai kecses lökésével felugrott a magas pultra, és a tál fölé kuporodott. Max végigsimított a puha, fekete bundán. - Gyönyörű cica vagy - mordult fel borzongatóan. Victoria válaszul dorombolni kezdett. Miközben a tejszínt lefetyelte, Victoria a férfi csuklója köré fonta a farkát. Szinte eltörpült a hatalmas kéz mellett, de biztonságban érezte magát a férfival, ami szokatlan volt egy nyakörv nélküli Familiárisnál egy társtalan boszorkánymester jelenlétében. A Vadászok a legerősebb mágusok, akiknek nincs szükségük a Familiárisok által nyújtott támogatás

2-7

ra. Ők tartják tisztán a mágikus világot, ők kutatják fel és semlegesítik

azokat

a

deviánsakat,

akik

szem-

beszegülnek a Nagytanács parancsaival. Az olyan Másokat, mint amilyen ő. A férfi ujjbegye rátalált a füle mögötti pontokra, és dörgölni kezdte. Victoria szinte beleolvadt a pultba. - Hadd végezzek a vacsorámmal - mormolta. - Aztán majd játszunk. Max elfordult a tűzhely felé, és Yictoriának küzdeni kellett a késztetés ellen, hogy utánamenjen. Mégis fekve maradt apulton, s állát a mancsán nyugtatva figyelte, hogyan mozognak a férfi hátizmai, miközben zöldséget és halat szeletel. Megint feltűnt neki az ébenfekete, elevenen csillogó haj és a feszes, igéző fenék. Felsóhajtott. Hiányzott egy állandó férfi az életéből. Mostanában kezdte minden eddiginél rosszabbnak érezni a magányt, és ezért a Tanácsot hibáztatta. Kivárhatták volna, amíg egy másik boszorkány-boszorkánymes- ter és Familiáris páros is csatlakozik hozzájuk a Triumvirátus ellen, de Amazok képtelenek voltak ural- kodni a mohóságukon. Mivel nem akart kudarcot v.i ll.mi egy ilyen fontos ügyben, Darius az életét adta ,ii kei ci i. Victoria pedig elvesztette alelki társát. Vu lori.i nelié/ szívvel ugrott le apadióra, és do...... kei ül)’,élni kezdte Max lábát, hogyfelhív

18

ja magára a figyelmet. Westin azonban neglepő módon jobban törődött vele, mintsem hogr értelmetlen szexre törekedjen.

Inkább

főzött

nek,

és

próbálta

gyertyafénnyel és zenével megnyugtatii. Victoria elkínzott lelke mohón szíva magába ezt a figyelmet. Megvolt az ára annak, hogy ilyen régóta van társ nélkül. Emberekkel nem járhatott, a aját közössége pedig kivetette. Nem volt senki, akivárja, aki aggódjon érte. Szerette a munkáját, és mélységesenbüszke volt a sikerére, de azért gyakran jólesett volia összegömbölyödni a kanapén egy olyan férfi melett, aki törődik vele. Aki szereti. Max ugyan nem íz a férfi volt, viszont a Victoria után küldött boszorlánymesterek közül eddig az első, aki vette a fáradságot, hogy udvaroljon neki. A lány a lelke mélyén ér.ékelte ezt az erőfeszítést. Ugyanakkor tisztában vdt vele, hogy Westinnek alantas céljai vannak. Úgyhogy Victoria is folytatta a hízegést, és halk, csábos dorombolással dörgölődzött ;z erős lábikrához. A kudarchoz vezető út minden Vadásznál ugyanígy kezdődött. Victoria minden egyes lörgölődzés- sel gyönyört

ígért

nekik,

feromonjai

zétáradtak

a

levegőben, amíg a Vadászok őrülten m
2-9

tatni a saját szagát a megadás illatáról a ragadozó követelésre, amely primitív kihívást jelent a Vadászok dominanciaigényére. Mintha vörös kendőt lobogtatott volna egy dühöngő bika előtt. - Annyira nem is rossz - nyugtatgatta Max olyan hangon, amitől kéjesen meggörbült a háta. - A megadás gyönyört ad. Victoriát bosszantotta, hogy nem érte el a kívánt hatást. Peckesen tartott farokkal, felszegett fejjel arrébb húzódott. Megadás. Ő erre nem alkalmas. Túl erős az akarata, túl független ahhoz, hogy meghajoljon egy férfi előtt. Darius tudta ezt. El is fogadta, és engedményeket tett annak érdekében, hogy harmóniában tudjanak együtt élni. Victoria visszaváltozott, és meztelenül végigfeküdt a kanapén. Maxnak a konyhában csak meg kellett fordulnia, hogy láthassa. A férfi önuralma zavarta Victoriát, akárcsak a parancsoláshoz szokott viselkedés és a szürke szempárban tükröződő acélos eltökéltség. Nem az a fajta, akit a farkánál fogva lehet vezetni. Felsóhajtott, és várta, hogy Westin odamenjen hozzá. Egyetlen férfi vagy boszorkánymester sem képes sokáig ellenállni egy meztelen, fekvő, várakozó nőnek. Max a pultra támaszkodott, a vágódeszkára me

30

redt, és tehetetlenül fújt. Másra sem vágyott, mint hogy megmutassa ennek a csodálatos, meztelen teremtésnek mindazt, amire csak képes lenne vele. Érte. A megszokottnál sokkal nagyobb önuralomra volt szüksége, hogy ne vágja a mosogatóba a kést, és ne valósítsa meg, amit szeretne. Egy kemény, kiadós dugás talán segítene a lánynak egy időre elfelejteni azt a szomorúságot, amit Westin érzett benne. Lehunyt szemmel koncentrált erre a halovány érzetre. A Familiáris és boszorkánymester közötti kötődés sokszor kezdődik egy ilyen alig észrevehető szállal. Persze korai, túl korai még az összeköttetés, mégis ott van. Persze nem elég erősen ahhoz, hogy észlelni lehessen a boldogtalanság okát, de azt Max tudta, hogy nem új keletű dologról van szó, hanem olyasmiről, ami jó ideje jelen van már. Különös módon épp ez a mélyebb tudás volt az, ami most vonzotta. Jobban, mint a lány szépsége. A gyengédségkeltette kéj újdonság volt számára, és lassan ízlelgette, mint az első korty bort szokás. Lágy melegség áradt szét benne, mint a nemes alkoholtól. Miközben folytatta a főzést, dédelgette magában a cicuskája érzetét, a köteléket, amelynek segítségével majd visszahozza a szakadék széléről, vissza a nyájba. - Kész a vacsora! - kiáltott egy idő után. Victoria a mennyezetet bámulta, és azon tűnődött,

3i

hogyan lehet Max ennyire közönyös a nyílt felkínálkozással szemben. Pimaszul felelte: - Idebent szeretnék enni. -

Szolgáld ki magad - mondta Max lezseren. Vic-

toria székhúzogatás hmgját hallotta, aztán evőeszköz koccant porcelánhoz. Leesett az álla, és hirtelen felpattant. -

Hmmmm! - Mas jóízű morgásától libabőrös lett.

Aztán a perzselt hal és a tejszín illata az orrába csapott, és megkordult a gyomra. Felállt és betrappolt a konyhába, ahol mindössze egyetlen terítéket talált - Max előtt. Csípőre tett kézzel, cicás sértettséggel csattant fel: - És velem mi lesz? - Szeretnél csatlakozni hozzám? - Úgy terveztem. A férfi felállt, és teljes nagyságában kihúzta magát. Victoria eltörpült mellette, és ezt csak fokozta a ruhátlansága. Westin felkínálta neki a helyét, s Victoria keze ökölbe szorult a férfi közönyétől a meztelen testtel szemben. Hallhatóan fújt egyet, miközben lezöttyent a székre. Egyáltalán nem így tervezte a megrontást. Max a hosszú nyelú villa után nyúlt. Egy darab majdnem nyers halat a tejszínbe mártott, és a lány szájához emelte. Victoria meglepetten meredt rá. - Nyisd ki!

32.

Mielőtt észbe kapott volna, hogy ez parancs, az ajka máris szétvált, és befogadta a felkínált falatot. Az ízléséhez igazított zamatok gyönyörűségesen olvadtak össze a szájában. Max mellé állt, egyik keze a szék hátán, bekerítő mozdulattal, miközben a másikkal újabb falatot készített elő. A tekintetük néma kérdésben találkozott. - Egy boszorkánymesternek kötelessége gondoskodni a jószágáról. - Nem vagyok a jószágod. De azért jó érzés. - Most éppen az vagy. Victoria a világért sem ismerte volna be, de a férfi megingathatatlan magabiztossága felizgatta. Apró melle súlyosabb és érzékenyebb lett, a mellbimbók felmeredve várták az érintést. A férfi keze elhagyta a szék támláját, és ellentmondást nem tűrően megmarkolta a lágy halmocskát. Victoriának elállt a lélegzete a váratlan érintkezéstől, és Max máris belecsúsztatta a következő falatot a szájába. Miközben Victoria lassan rágott és élvezte

az

ízeket,

Max

ujjai

a

mellbimbójával

játszadoztak. - A megadás nem gyengeség - búgta fojtott, hipnotikus hangon. - Attól nem leszel kevésbé nő, cica, sőt még inkább az leszel. Victoria hevesen rázta a fejét, és összébb szorította a combját, hogy úrrá legyen a sajgó vágyako

33

záson, amit nem akart érezni. Max ujjainak finom gyömöszölésétől felforrt a vére. Amikor a férfi erekciója feltámadt, neki is izzani kezdett a bőre, és a levegő megtelt a kölnije illatával. A merevedése kiálló dombja szemmagasságban volt, és Victoria képtelen volt levenni róla a szemét. A vágy veszedelme és a férfi szemtelen önbizalma annyira felizgatta, hogy pihegni kezdett ültében. Megfeszítette a hátát, úgy könyörgött némán, hogy még. - Ez hozzátartozik a természetedhez - morogta a férfi Victoria fülébe. - A vágy arra, hogy valaki megszerezzen. Én elvettem tőled a választás lehetőségét, úgyhogy nem kell mást csinálnod, csak érezned. Elképzelni a kezemet és a számat a melleden... az ujjaimat, a nyelvemet és a farkamat a lábad között... Az az egyetlen dolgod, hogy élvezd a gyönyört, amit adok neked. Képzeld el, micsoda szabadság ez. Szabadság. Behódolás. Ezek a szavak nem fémek össze. Kölcsönösen kizárják egymást, de valahányszor V ictoria nyitotta a száj át, hogy visszavágj on, kapott egy újabb falatot. A férfi addig etette és simogatta, amíg fészkelőd- ni nem kezdett ültében. A bőre forrón feszült, a rése nedves lett.

Max

mindent

tudott

róla.

Biztosan

sokat

tanulmányozta a Familiárisokat, és személy szerint őt is. Az a dolga, hogy levadássza azokat, akik szembeszállnak a Tanáccsal. Tudja, hogy a Familiá

34

risok vágynak az érintésre és az etetésre. Szokatlan a módszere, következésképpen készületlenül érte Victoriát. A többiek általában azzal próbálkoztak, hogy engedelmesre dugják, nem pedig elringassák. Hamarosan jóllakott, amitől általiban elnehezült a pillája. Most viszont nem. Az ereiben lángoló vágy nem hagyta elálmosodni. De attól nég elpilledt. Elgyengült. Max felemelte és átvitte a szobájába, és Victoria képtelen volt ellenállni. Érezni akarta magában a férfit, ugyanúgy, mint ahogy levegőt venni is akart. De nem volt ostoba. Egyetlen lágyan kiejtett szóval megkötötte a férfi erejét. Max mosolya elárulta, hogy ére:te, mi történt. Nem akármilyen mosoly

volt

ez,

haiem olyan, ami

visszavágást ígért. Ez csak még jobban felizgatta Victoriát. Max a talpára állította, és magáruk háttal fordította. Várakozás

borzongott

végig

Victoria

gerincén.

Megremegett, és felgyorsult a légzé;e. A férfi megragadta a tarkójánál és előrenyomta amíg derékból meg nem hajolt, arccal az ágya felé. - Max! Miközben a férfi elhúzódott, fogaibaljóslatú csáberővel karcolták meg Victoria vállát, es mielőtt a lány egyet pisloghatott volna, a keze már hátra volt kötve. - Mi a franc ? - Victoria már-már pínikba esett, és a szíve vadul vert. Nem tudta elhinni, hogy a férfi ennyi

35

re gyors. Őt még sosem kötözte meg senki. A kiszolgáltatottság érzése eszébe juttatta azt, amikor Darius ott állt a gyilkos mágiaörvények közepén, és ő csak nézhette, tehetetlenül. - Nem! - vergődött vadul Victoria. - Nyugalom, cica. - A hatalmas test hozzásimult, mint valami meleg takaró. A férfi megfogta a lány fej ét kétoldalt, és arcát Victoria arcához dörgölte. A hangja a szokottnál is fojtottabb volt. - Nem foglak bántani. Soha. - Én... Te... - Nem kötheted meg az erőimet - búgta Max. - Erős vagy, de nem ennyire. - Nekem ez nem tetszik, Max - suttogta panaszosan Victoria. Aztán a férfi egyik keze elemelkedett a matractól. Victoria érezte, ahogy a feneke domborulatán matat, aztán a lehúzódó cipzár nesze ütötte meg a fülét. Legnagyobb megdöbbenésére újra feltámadt benne a kihunyó izgalom. - Nagyon feszült vagy - nyalta végig lassan Victoria gerincét a férfi. - Pedig csak annyit kell tenned, hogy lefekszel ide és élvezel. Victoria egyszer csak nem látott semmit. Max valami varázslatot

bocsátott

rá.

Victoria

tökéletes

moz-

dulatlanságba dermedt, torkán akadt a lélegzet. Még soha életében nem érezte magát ennyire kiszolgáltatva senkinek.

36

A lába között annyira sajgott a vágy, hogy vonagla- ni tudott volna. Hiába mondott bármit az esze, nem tagadhatta meg ösztönös természetét. -

Nézd csak, mennyire készen állsz - Max ujjai a lába

közé csúsztak, és végigsimítottak az izgalom síkos bizonyítékán. - Nagyon kimerítő lehet állandóan saját magad ellen harcolni. -

Baszd meg! - csattant fel Victoria. Noha Maxnak

inkább tárgyilagos volt a hangja, mintsem önhitt, a lány alávetettnek érezte magát. Korlátozottnak. Domináltunk. -

Ami azt illeti, téged foglak megbaszni. Te pedig

eléggé bízni fogsz bennem ahhoz, hogy élvezd. -

Nem tudok bízni benned. Nem ismerlek. Csak azt

tudom, hogy mit akarsz, és ez épp az ellentéte annak, amit én akarok. -

Na és mi az ? - kérdezte a férfi türelmesen. - Mire

végzünk, meg fogsz ismerni. Szexszel kezdünk, és úgy haladunk kifelé. - Milyen eredeti - horkant fel Victoria. Max megdermedt, és a lány tudta, hogy az elevenébe talált. Azt hitte, hogy itt a vége. Aztán a combja hátulján megérezte a farmer érdes vásznát. -

Nem akarsz levetkőzni ? - lehelte, s amúgy is éles

érzékei még jobban kiélesedtek attól, hogy nem látott.

37

- Nem. Csak ez az egy szó. Semmi magyarázkodás. Vic- toria vonaglani kezdett, de a csiklójához simuló meleg, széles makk lecsendesítette. - Tárd szét jobban a lábad, Victoria. A lány nem mozdult. Esze ágában sincs segíteni ennek az arrogáns szemétládának. Max beléje hatolt, kényszerítve a síkos redőket, hogy megnyíljanak neki, hogy befogadják. Csak egyhüvelyknyire. Aztán visszahúzódott. Nekidörzsölte a lánynak az immár síkos makkot, úgy ingerelte, aztán újra benyomult. Épp csak egyhüvelyknyire megint. Victoria a párnába fúrta a fejét, és felnyögött. A hüvelye összerándult, és próbálta magába szippantani a férfit oda, ahol szüksége volt rá. - Ha széttennéd a lábad, megkapnád, amit akarsz. Victoria felemelte a fejét. -

Azt akarom, hogy te legyél az ágyhoz kötözve, és

én kínozhassalak. Nem pedig fordítva. Beleborzongott a dübörgő kacagásba. Sajnos az volt a tényállás, hogy Max bármit csinált, vonzotta őt. - De azt közel sem élveznéd annyira, mint ezt. -

Ne szórakozz velem, Max. Nem dughatnánk csak

úgy, egyszerűen? -

így akarlak, olyan helyzetben, ahogy nekem tet-

szik.

38

- És mi van azzal, hogy én mit akarok? - panaszkodott Victoria. - Te is ugyanezt akarod, cicuska. Csak szeretnéd, ha nem így lenne. Annyira szűk vagy így, a puncid, mint egy bársonyos ököl. Úgy kell befúrnom magam... Max ugyanazzal a megfontolt türelemmel várt, ami az első találkozásuk óta végig látszott rajta, de közben afarkavége mindvégig kajánul simoga:ta Victoria nyílását. És az áruló test kéjes vonaglással válaszolt. Victoria nedves volt és forró, több mint kész. Egy pillanatra átfutott rajta, hogy átváltozik és elszalad, de akkor nem kapja meg Maxot, és erről szó sem lehet. Sebzett büszkeséggel szélesebbre tárta a lábát. Majd később megtorolja. A férfi azonnal belényomult, mélyre, aztán még mélyebbre, amíg Victoria szinte levegőt se kapott, nem volt képes gondolkodni, és minden porcikája csak arra a vastag, lüktető farokra tudott koncentrálni, amely túlságosan is kitöltötte. Victoria felhördült és begörbítette a hátát, amikor a férfi rövid körmei belekarcoltak a csípőjébe. Max ráhajolt. Uralkodott rajta. Amikor az izmos has hozzáért hátrakötött kezéhez, Victoria érezte a férfi verítékét a pólón keresztül. A boszorkánymester tehát nem annyira ura a helyzetnek, mint ahogy mutatja.

39

Összeszedve

megmaradt

kevés

erejét,

Victoria

megmarkolta a pólót, és magához húzta a férfit. A matracra támaszkodva Max hosszú, mély döfésekkel folytatta. A behatolás szöge elképesztő nyomást tett lehetővé Victoria bensőjében, és Max még cifrázta is, hol felfelé, hol lefelé, szakértő módon masszírozva. Lassú volt és túlságosan is könnyű, a férfi csípője időzített, kiszámított ritmusban mozgott. Victoria, mivel nem láthatta, kénytelen volt elképzelni, hogy néz ki Max teljesen felöltözve, összehúzódókiengedő farizmokkal, miközben dugja. Megremegett és dorombolni kezdett. A férfi válaszul felmordult, a rezgés végigfutott a testén, bele a farkába. - Gyengének érzed magad? - kérdezte incselkedő torokhangon. - Kevesebbnek érzed magad azért, mert a tested az én gyönyörömet szolgálja és nem a sajátodat? Victoria szeretett volna visszavágni, ellenkezni, harcolni, de nem volt képes rá. Túl jó volt semmit sem csinálni, csak elfogadni, amit adnak. Elvégre macska volt, s mint ilyen, születetten lusta. - Születetten önmegadó - helyesbített Max. Egyik kezével megmarkolta a lány combját, és széjje- lebb húzta, hogy mélyebbre hatolhasson. Most minden döfésénél Victoria csiklójához csapódtak súlyos, kemény golyói.

40

Olvasott a gondolataimban, állapította meg Vic- toria agyának azzal a részével, amely még működőképesnek bizonyult. Megkezdődött a szelídítés. A lány halk szisszenéssel megfeszült rajta. A férfi halkan szitkozódott, és megremegett. A teste elárulta. Victoria azonnal látta, hogy a férfi éppoly tehetetlen, mint ő. Ő a testét használta, hogy elcsábítsa, és Max beadta a derekát. A látszólagos önuralom ellenére Max teljesen szokatlan módon indította az estét, és innen eljutott egy olyan gyönyörhöz, amelyet nem tagadhatott le. Ujjai a lány csípőjébe mélyedtek, combja Victoria combjához súrlódott, nehézkes zihálása tisztán hallatszott a szobában. Miután Victoria rájött, hogy nincs egyedül váratlan testi vonzalmával, ellazult, és egy nyögéssel az ágyba süppedt. Ez nem megadás volt. Hanem döntetlen. Victoria szája széles macskamosolyra húzódott.

4i

jhCtrüitv

Max a szájához emelte a kávéscsészét, és kibámult az ablakon, át a St. John Hotelre az utca másik oldalán. Mélyen, egyenletesen vette a levegőt, gondolatai kizárólag arra irányultak, hogy megtisztítsa az elméjét. Izgalom és várakozás izzott az ereiben, és nagy gonddal próbált úrrá lenni ezen. Kontroll. Hová tűnt az övé ? Tagadhatatlan, hogy amikor együtt volt Victoriával, a vágy vezérelte, nem a küldetés. A cica valóságos tigris volt az ágyban, aki féktelen vadsággal hempergett, karmolt és harapott. Az, hogy a bronz

ágytámlához

kötözte,

szükséges

és

kéjes

óvintézkedés volt. Amit gyakran meg is ismételt az elmúlt két hétben. Nem tetszik ez nekem, Max, mondta mindig Vic43

toria. De a nyelvének feszülő kemény mellbimbóval Max tudta, mi az igazság. A lány vonaglott, átkozódott, tekergett, és ettől a látványtól Max mindig olyan kemény lett, hogy összecsikordult a foga. Aztán rendszerint fel is adta, és órák hosz- szat dugta Victoriát, végkimerülésig, feladva küldetését a mindent elsöprő gyönyörért. És ezt a Tanács is tudta. Nem vagyunk elégedettek az előrehaladásoddal, rótták meg épp egy órával ezelőtt. - Nagyon kevés időt adtatok - vágott vissza. Úgy véljük, hogy ennek a vadnak a megszelídítéséhez bármennyi idő kevés lenne. Már javíthatatlan. - Nem az - fújta ki a levegőt élesen Max. - Eddig még sosem siettettetek ennyire, és ő a legnehezebb eset, akivel valaha is dolgom volt. Évtizedek teltek el. Fogy a türelmünk. Elfordulva mind az ablaktól, mind az emléktől, Max futó szitokkal felvette a kabátját, és kiment a kávézóból. Elfogyott az ideje. Nem vallhat kudarcot. A kudarc többe kerülne a puszta büszkesége elvesztésénél. Victoria életét követelné. Átvágott a forgalmas kereszteződésen, és belépett az üveges forgóajtóba, és mágikus ereje segítségével felröpült a legfelső szintre, ahol Victoria dolgozott. Belesajdult a farka, ahogy elképzelte a lányt az íróasztalnál. Imádta az okos nőket, és Vic-

44

toria még azoknál is intelligensebb volt. Egyben kemény is, mint a kő. Csak olyankor volt igazán sebezhető, amikor az orgazmus küszöbén járt, úgyhogy Max igyekezett őt ott tartani, újra és újra, miközben magába szívta a lány gondolatainak, emlékeinek hirtelen kiáradását. Erezte a szerelmet, amit Victoria valaha Darius iránt érzett, és a veszteség sajgó szomorúságát. Ezek a bepillantások Victoria leikébe mindig orgazmusba hajtották, és a kapcsolat érzése olyan erős volt, hogy elállt tőle a lélegzete. Osszecsikordult a foga, és a farka még jobban feszülni kezdett. Amióta Victoriával találkozott, többször élvezett el, mint amit el tudott volna képzelni. Ezért is ért el olyan keveset. A megfelelő szelídítés önmegtartóztatást követel a

Vadásztól.

Persze

máshol

is

találhatott

volna

kielégülést, csillapíthatta volna a vágyát, de egyetlen másik nő sem vonzotta. - Jó napot, Mr. Westin - üdvözölte mosolyogva a recepciós. Csak egy csettintésbe került, és már nem is emlékezett, a memóriája egy pillanat alatt törlődött. Csak annyi maradt meg benne, hogy a főnöknője roppant elfoglalt, nem szabad zavarni, neki pedig fel kell vennie az üzeneteket, és senkit sem szabad beengednie, amíg újabb utasítást nem kap. Max kopogás nélkül lépett be Victoria barlangjá

45

ba, s egyszerű bűbájt bocsátott rá, amely elejét vette annak, hogy bárki arra járó belásson az iroda üvegfalán. A lány felpillantott, felvonta a szemöldökét, és letette a tollát. - Max! A neve. Egyetlen szó. Azzal a lágy dorombolással kiejtve valóságos ajzószer, és ő nem annyira érzéketlen erre, mint kellene. -

Helló, cica - mosolyodott el az enyhe borzongásra,

amit a lány felől érzékelt. Victoria sem érzéketlen. - Elfoglalt vagyok. -

Majd mindjárt tényleg az leszel - felelte Max.

Félretolta a kávét, és egy gyönyörűen becsomagolt dobozkát varázsolt az asztalra. A lány szája érzéki mosolyra húzódott, amitől Maxnak felizzott a vére. - Ajándék? Milyen kedves. A hosszú, elegáns ujjak megrántották az irizáló lila szalagot, és felszakították a kék csomagolópapírt. A papír alatt díszes fadobozka rejtőzött. Max nézte, ahogy a kecses ujjbegyek végigfutnak a belevésett mondaton: Csak a kötelékeim közt fogod igazán megismerni a szabadságot. Victoria semmit sem szólt, de Max egy Vadász érzékenységével figyelte, és észrevette a mellbimbók

46

hirtelen megkeményedését a fehér selyemblúz alatt. Victoria felemelte a kezét, és kivette a finom aranylánccal összekapcsolt, bársonnyal bevont mellbimbócsíptetőket. - Már vártam, hogy mikor térsz át a játékszerekre szólt a lány kissé elfúló hangon. - Tovább vártál vele, mint a legtöbben. A célzás, hogy nem különleges, pusztán újabb tagja a bosszantó alakok hosszú sorának, feldühítette Maxot. A szobában felkavarodott a levegő, szétszórta az asztalon heverő papírokat, és hátralökte Victori- át. A férfi elindult a lány felé, résnyire szűkülő szemmel. Nyitott tenyere hirtelen ökölbe zárult, és megállította Victoriát, alig egy centire az ablaküvegtől. Victoria zöld szeme tágra nyílt, s tátott szájjal, emelkedő-süllyedő mellel zihált, mintha megrémült volna. De Max tudta, hogy ez csak az izgalom jele. Érzékelte a lányt a gondolataiban, a köztük lévő kötelék minden egyes együtt töltött pillanattal erősödött. A férfi érezte a feltámadó energiát, a mágia és a Familiáris rásegítés finom keverékét, és csaknem felhördült a saját túláradó vágyától. Még soha életében nem érezte ezt egyetlen nővel szemben sem. Mintha hirtelen rálelt volna egy kirakójáték hiányzó darabjára. Ujjai viszkettek a tagjaiban bizsergő mágiától - amelyet jócskán felerősített Victoria közelsége. - Cicuska! - mordult fel, és kinyújtotta a kezét.

47

Beletúrt Victoria rövid hajába, és az üveghez szorította a lányt, többlábnyi magasságban a levegőben. Hogy a szemük egy vonalban legyen. Victoria dorombolt, és a férfihoz dörgölődzőtt, ezüstkarika fülbevalója először hidegen, majd forrón tapadt Max arcához. Max hátralépett, mágiája azonban továbbra is az ablaknál, a csodás városkép háttere előtt tartotta

Victoriát.

A

nő

karja

a

feje

mellett,

mozdulatlanná dermesztve, a melle előredüllesztve, megadó pózban. Csak itt, Victoria vállalatbirodalmának székhelyén lehetséges az igazi szelídítés. Itt Victoria az úr. Amíg Max másképp nem akarja. Ezt a leckét kell megtanulni. Miközben gombolni kezdte az ingét, Victoria blúza is magától nyílni kezdett, mágia révén. Max elmosolyodott, amikor érezte, hogy lazulni kezd az öve. Tetszett neki, hogy Victoria kezdeményez, és maga is mágiát vet be, hogy levetkőztesse őt. - Egy kis futó déli szex ? - nyalta meg a száját Victoria. - Egy egész délutános - felelte Max, és kibújt az ingéből. - Kielégíthetetlen vagy. - Neked meg tetszik. Max izgatott várakozással figyelte, ahogy a melltartó kikapcsolódik a lány két melle közt, majd szétnyílik. A bimbócsíptetők felemelkedtek a földről 48

és a helyükre csattantak, mire Victoria halkan felszisszent összeszorított fogai között. A halovány, feszes mellek a duzzadt, kivörösödött bimbókkal és a vékony összekötő

lánccal

arra

késztették

Maxot,

hogy

kiszabadítsa bezárt farkát. -

Oóóó, Max! - dorombolta Victoria, és az ablaknak

dörgölődzött, miközben a férfi levette a nadrágját. - És nagymama, miért olyan nagy a farkad? Max kajánul elvigyorodott. Élvezte, hogy Victoria még így kiszolgáltatva is megőrizte a játékosságát. - Hogy jobban megdughassalak, kedveském. Victoria szoknyájának oldalán leszaladt a cipzár, aztán a ruhadarab a szőnyegre hullott, a fekete csipketangával és a tűsarkú cipővel együtt. -

Utána pedig - röptette a kezébe a dobozka további

tartalmát - ezzel foglak megdugni. Victoria nagyot nyelt a kissé hajlított dildó láttán. Hosszú és vastag volt, mind méretben, mind formában és színben hasonló Max farkához. A férfi alaposan megsíkosította, közben végig Victoria szemébe nézett. - Nekem nem kell az a vacak. Nekem te kellesz. Max egy pillanatra megtorpant, aztán máris ott termett, és mélységes éhséggel birtokba vette Victoria száját, elterelve a lány figyelmét a kettejük közti egyre erősödő kötődésről. Nekem te kellesz. Milyen egyszerű szavak, mégis

49

milyen veszélyesek. Nem pontosan az a kívánás, ami a nyakörv megjelenéséhez kellett, de mégis annyira közel járt hozzá, hogy Max szinte ujjongott. Nem lett volna szabad diadalnál többet éreznie, mégis érzett. Sokkal, sokkal többet. Ebben reménykedett, ez volt az az eredmény, amelyet el akart érni, de nem számított arra, hogy ilyen hamar bekövetkezik. Eddig biztos volt benne, hogy előbb meg kell őrjítenie a lányt. Amíg benne volt, nem volt képes erre úgy, ahogy a többi megszelídített Familiárissal. Amikor

egyesült

Victoriá-

val,

megfeledkezett

a

Tanácsról, és csak ők ketten maradtak, egymásba olvadva.

Olyankor

csak

a

saját

szükségleteire

koncentrált, és a Tanács elmehetett a pokolba. Miközben mélyen beszívta a lány illatát, szorosan lehunyta a szemét. Mellkasuk összeért, és Max benyúlt Victoria lába közé, hogy megsimogassa a csiklóját. Akarta ezt a nőt, csak magának akarta. Már reggel óta. Pedig csak néhány órát voltak egymástól távol. De az is túl sok. Mivel tudta, hogy csak meghatározott ideig maradhatnak együtt, kiélvezett minden pillanatot, és nem szívesen mondott le a lányról a munka vagy bármi más miatt. Tiszteletlen, szemtelen, pajkos - ízig-vérig macska. Egyszerre volt megnyugtató és izgató, s ez az ellentmondás teljesen ki is elégítette.

50

Most pedig arra kellfelkészíteni, hogy egy örökkévalóságig egy másik férfié legyen. A tudattól megsajdult a járomcsontja, és elszorult a mellkasa. De elűzte magától a gondolatot, és próbált az ittre és a mostra koncentrálni. Victoria legalább életben marad. Ha már el kell veszítenie, inkább egy másik boszorkánymesteré legyen, mint a pusztulásé. Miközben

síkos

csiklóját

masszírozta,

Victoria

nyöszörgött és vergődni próbált, de képtelen volt legyőzni az erőt, ami fogva tartotta. - Max! - lehelte a férfi szájába. - Hadd érjek hozzád. A férfi megrázta a fejét. Nem akarta abbahagyni a csókot. - Meg akarlak érinteni, a fenébe is! - rántotta el a száját Victoria. - Neked azt kell akarnod, amit én akarok - mondta keményen Max. - Az én gyönyöröm a te gyönyöröd. Az én éhségem a te éhséged. - A vágyad is az enyém? - kérdezte lágyan Victoria, és végignézett az előtte álló hatalmas termetű férfin. Hallotta, ahogy Max fogai összecsikordulnak válaszul, és a férfi elhúzta a kezét. Volt valami sietség a cselekedeteiben, amit eddig nem tapasztalt. Az, hogy eljön hozzá napközben, amikor néhány óra múlva amúgy is találkoztak volna...

5i

Victoria éleset szippantott. Ő hányszor kapta magát azon, hogy Maxról álmodozik és újraéli az előző hosszú éjszaka pillanatait ? A férfi minden este főzött neki, és a kezéből etette. Együtt zuhanyoztak, Max megmosta a haját. De voltak durva pillanatok is a gyengédek mellett. A szenvedély pillanatai - mint amikor Max áthatolt a bejárati ajtón és leteperte őt a földre üdvözlésképpen, hörgő hangokat hallatva, és mélyre behatolva csodás farkával. Sosem kért engedélyt. Elvette, ami kellett neki, mintha joga lenne használni Victoria testét. A figyelem elcsábította Victoriát, a boszorkánymester és Familiárisa közötti intim kapcsolatot idézve fel. De a benne rejtőző nő is elcsábult. Emberi életében komoly hatalma volt. Ezernyi alkalmazottért felelt, akiket irányított. Megkönnyebbülés és öröm volt teljesen átadni magát Max domináns védelmének. Darius annak idején egyenrangú félként kezelte. Max viszont sosem hagyta, hogy elfeledje, kinél a hatalom. Most azonban Maxot is elárulták a szavai, feltárták vonzalma mélységét. Azt kell akarnod, amit a Gazdád akar. Az ögyönyöre a tiéd is. Az ö éhsége a tiéd is. Az ö vágya a tiéd is. De Max foglalta el a Gazda helyét. És Victoriát szinte elsodorta a vágy, hogy a magáénak fogadja. Amikor a férfival volt, az a nyugtalanság, ami oly régóta kínozta, egy csapásra csillapult. Max

51

mellett már nem volt egyedül. Dariuson kívül Max volt az egyetlen férfi, akivel ezt érezte. Felszedett egy kis súlyt, amire már nagy szüksége volt, örömét lelte a közös étkezésekben, és egy olyan ember társaságában, aki boldoggá akarja tenni. És Vic- toria boldog is volt, mert a férfi gondoskodott erről. A kapcsolatuk lényege az volt, hogy Victoria elégedetté tegye Maxot, de ami Maxnak jó volt, az neki is örömet okozott. Victoria éberen figyelte a közelítő férfit. A síkosítótól csillogó dildó egyenesen a lába közti rést célozta meg. Max előrehajolt, és megnyalta Victoria száját. - Nyílj meg, cica. Victoria dacosan ellenszegült. - Vegyél rá. Max egyet csettintett, és mágikus erővel szétfeszítette a lány lábát. Victoria felsikoltott, de a lelke mélyén valami áruló, ősi kis zug vágyott a megszelídítésre, mert tudta, hogy elképzelhetetlen gyönyörök várnak rá, és neki semmit sem kell értük tennie. - Nézd csak, milyen nedves - dicsérte Max, és felle mozgatta a síkos eszközt a duzzadt nagyajkak között. Száját a lány füléhez nyomta, és belesuttogta: - Szereted, ha egy nagy farok van benned. -A te nagy farkadat szeretem magamban - Victoria felhördült, a hüvelye összeszorult, hogy elkapja a vastag műfarokvéget, ami a rését izgatta. - Először játsszunk - mordult fel Max, és egy egé

53

szén kicsit bedugta a dildót. Victoria próbált rácsúszni, de nem tudott. - Max! - Csssss, mindjárt megkapod. - Ügyes csuklómozdulatokkal, lassan forgatta a dildót Victoriában, miközben a másik kezével óvatosan meghúzta a bimbócsíp tető láncát. Victoria melle egészen mélyről sajdult meg, és a fájdalom végigsöpört az egész testén. Felkiáltott. - Nyugi - búgta Max, és végre benyomta a dildót egészen, lélegzetelállító szakértelemmel. A tekintetük találkozott, és Victoria próbált rájönni, hogy Max miért így teszi a magáévá, mit akar tőle, amit adhat. Aztán feladta, lecsukódott a szeme, és a teste remegett a gyönyörtől, ahogy a férfi hosz- szú, sima mozdulatokkal dugta. - Kérlek - suttogta, és forró arcát a hideg üveghez simította. - Mit szeretnél? - Max nyelve végigsöpört az egyik megkínzott mellbimbón, aztán szájába vette a bimbót is meg a csipeszt is, és a dildó mozgásának ritmusában szívni kezdte. - Téged akarlak. Max eleresztette szájával a mellbimbót, és gyorsított a tempón. Victoria kevert a csípőjével, amennyire tudott, vadul sikoltozott, s a csiklója duzzadtan lüktetett az utolsó érintésért, amitől elélvezhetne. Mélyen benne

a hüvelyét szétfeszítő széles fej nyomásától ide-oda vetette a fejét. Ez volt az egyeden testrésze, amelyet mozgatni tudott. Max felnyögött, és Victoriának dőlt, bőrén finom verítékréteg ütközött ki. Belenyalt a lány fülébe, aztán a nyelvével beléje hatolt. -

Nem kívánsz engem, Max? - zihálta Victoria, és

majd belepusztult a vágyba, hogy elélvezhessen, hogy mozoghasson, hogy többet kaphasson, mint amit egy műfarok valaha is adhat. -

Megőrjítesz - dörgölte nedves homlokát Max a

lány arcához. - Ezt vegyem igennek? Ha ez az... ha a férfi is érzi azt a kapcsolatot, amit ő... Mit nem adna érte, ha ismét rátalálna a szerelemre. Talán végül nem Maxszal, de kétszáz év óta most először jutott a legközelebb ehhez az érzelemhez. Max hirtelen elkapta a nyakát, száját Victoria szájára tapasztotta, és térdét az üvegnek támasztotta, hogy jobban tudjon döfködni kézzel. Add meg nekem, amit akarok. Kettejük gondolatainak összeolvadása volt az az utolsó lökés, amire szükség volt. Az hozzátartozott a szelídítéshez, hogy Max látta a nő gondolatait, de hogy ő is látja az övéit, azt jelentette, hogy a kapcsolat kétoldalú. A feszültség elszállt Victoria testéből. Bensője ösz-

55

szerándult a vágytól, s mohón fonódott rá arra, amire vágyott... - Kérlek - lehelte sajogva, hogy magában érezhesse a férfit. - Szükségem van rád. Max egy töredék pillanattal azelőtt billentette hátra Victoria nyakát, hogy a nyakörv megjelent volna. A vékony fekete szalag teljesen ártalmatlannak tűnt, mégis erősebben tartott, mint bármilyen lánc. Ha a lány párba kerül majd egy boszorkánymesterrel, el fog tűnni, a Familiáris részévé válik, akárcsak az új Gazda. A nyakörv látványától és az általa képviselt megadás tudatától Max sajgó farka elcsöppent. Teste minden sejtjében felizzott a férfidiadal. Kirántotta a dildót és eldobta, elengedte

Victoriát

a

varázslat alól,

és

védelmező ölelésbe fogta az ernyedt testet. Már majdnem engedett, annyira kívánta a lányt. Szinte őrületbe kergette a test, amely ráfonódott és kívánta. Csak az aggodalom tartotta vissza. Ha nem sikerül Victoriát visszahozni a peremről, Amazok megölik a lányt. És abba ő is belehalna. Max magához szorította Victoriát, és hazaröpítette kettejüket - a saját otthonába. Ott gyengéden lefektette bársonytakarós ágyára, aztán széttárta a combját. A csillogó nagyajkak és az apró punci látványától felhúzódtak a golyói. Victoria pillantásától pedig megsajdult a szíve.

56

Órák. Csak ennyi maradt. Max Victoria fölé támaszkodott, és megcsodálta a lelkiismeretes

gondozás révén felszedett új dom-

borulatokat. Mellette Victoria levetkőzte az elhanyagoltságjeleit. Miközben Max megfogta az egyik csuklóját és a feje fölé húzta, le nem vette a szemét a lányról, és mágikus erejével odarepítette a bársonykötelet az éjjeliszekrényről, aztán kikötözte. - Max - ez csak suttogás volt, nem több, s Victoria magától emelte a másik karját, majd saját mágiájával kötötte le. Victoria volt a legerősebb nő, akivel Max valaha is találkozott mind a saját világukban, mind az emberekében. Az, hogy ezt az erőt alávetette az ő akaratának, olyan hatalmas ajándék volt, ami rabul ejtette a szívét. Égett a szeme, összeszorult a torka. Az ö cicája. Az övé. És ekkor birtokba is vette egy gyors, biztos döféssel, amely elválaszthatatlanul összekapcsolta őket. Nyers hördülés tört fel Max torkából, és Victoria azonnal elélvezett, a gyönyör rándulásaival szorongatva a férfi farkát, arra csábítva, hogy kemény, erős lövellésekkel elélvezzen ő is. Szorosan magához ölelve a remegő testet, Max szelíden mozgott tovább, kiürítve magját, miközben meghosszabbította Victoria gyönyörét, és elragadtatottan szívta magába a lány sikolyait.

57

Később ujjait Victoria ujjai közé fonta, és újra meglovagolta a kikötött testet. Ezúttal keményebben, brutálisabban

élte

ki

a

szenvedélyét,

csípőjük

összeütődött, Max farka egyre mélyebbre döfött. - Igen... Igen... Igen... Elvett mindent, ami Victoria volt, aki virágként bomlott ki alatta, kéjes ígéretekkel. Mennyi helyre elvihetné, mennyi mindent taníthatna, mennyi szabadságot adhatna neki... De Vadász, aki nemsokára csatlakozik a Tanácshoz, és Ők nem tartanak Familiárist. így aztán Max elvette, amit csak tudott, nyelvével és ajkával kényeztette a feszes melleket, finoman húzogatta, a szájában morzsolgatta a kemény bimbókat. Leszorította a lányt, mozdulatlanul tartotta, miközben csípője fellejárt, és farka végtelen gyönyörbe taszította Victoriát, nem hagyva neki pihenést. Max nem merte abbahagyni. Félt, hogy elveszíti. Tartsd meg. A késztetés olyan váratlanul támadt fel benne, hogy kiesett a ritmusból a lökés végénél, s a forró punci szorításában maradt. -Ne! - kiáltott fel vergődve Victoria alatta. - Ne hagyd abba! Kérlek... Hogyan is hagyhatná veszni? Victoria feláldozta érte az egész életet, amit felépített magának, csak hogy átlépjen az övébe.

58

Ő is megtenné ugyanezt érte. Meg kell tennie. - Soha - hördült fel Max, és magához szorította a lányt, mintha soha nem akarná elengedni. Forró arcát a lányéhoz szorította. - Soha nem hagyom abba. Az enyém vagy. Az enyém.

Victoria elővarázsolta a fekete köpenyt, amit a Familiárisok a Tanács színe előtt szoktak viselni, és némán öltözni kezdett. Mindvégig megőrizte ezt a ruhadarabot. Arra a napra tartogatta, amikor majd szemtől szemben fog állni velük, és végre beteljesíti bosszúját. Most azonban mást forgatott a fejében öltözködés közben. Miközben indulni készült, egy pillanatra sem vette le a szemét az ágyon fekvő, alvó alakról. Max erőteljes teste szétterült, a vörös szaténtakaró lecsúszott a derekán. Csodálatos. Victoria szerette volna megsimogatni, felébreszteni, hogy még egyszer utoljára belenézhessen az olvadtezüstszínű szempárba. Milyen veszedelmes még így, álmában is. Victoriának potyogni kezdett a könnye. Amikor összeolvadtak, Max elméje védtelen lett, gondolatai és érzései a vágy és vonzalom pusztító árjaként zúdultak át Victoriába. Max fel akart adni

59

mindent, amiért eddig dolgozott, csak hogy megtarthassa őt, és ezt nem engedhette meg. Nem veszítheti el őt is úgy, mint Dariust. A Tanács magánkívül lenne, ha másodszor is csalatkoznia kellene. Neheztelésük egy szerelmet már elvett tőle. Most nem vehet el még egyet. Jobb elveszíteni őt, mint hagyni elpusztulni. Victoria a szájához kapta a kezét, hogy visszafojtsa a sírást, és elindult.

Amint Max magához tért, azonnal tudta, hogy Vic- toria elment. Olyan erős volt a kötődésük, hogy folyamatosan érezte magában a lányt a nyakörv megjelenése óta. Most eltűnt a melegsége, és Max ott maradt a hidegben. De nem volt egyedül. Ismét túlszárnyaltad az elvárásokat, mondta a Tanács jóindulatúan. A Familiáris visszatért a nyájhoz, és azt mondja, ez nem lett volna lehetséges a te erőd és szakértelmed nélkül. Elégedettek vagyunk. Max kipattant az ágyból, és magára rángatott valami bő nadrágot. A szíve meglódult a rémülettől. - Hol van most? Az egyesítő szertartásra készül. - Micsoda? - Max megtorpant, és az ágy mellet

ti órára pillantott. Ökölbe szorult a keze. Két órája még tövig benne volt. Most meg Victoria örökre összeköti magát egy másik férfival? - Mire ez az átkozott sietség ? Hisz még alig tettem rá a nyakörvet! Még nem fejeződött be a kiképzés. Hogy tehetett ilyet Victoria? Sötét harag öntötte el Maxot. Úgy véltük, hogy az lesz a legbiztonságosabb és leghatékonyabb, ha gyorsan összepárosítjuk valakivel. Majd a boszorkány mestere megneveli magának. - És ki az illető? Gábrielre esett a választás. O az egyetlen boszorkánymester, aki elég erős ehhez rajtad kívül. Maxnak megfájdult az állkapcsa, annyira csikorgatta a fogát. Gábriel erős, jóképű varázsló volt, éppoly népszerű a hölgyek körében, mint Max, csak éppen tartózkodott a mágia sötét oldalától. Max szemében ez gyengeségnek számított. Gábrielnél létezett egy vonal, amit nem volt hajlandó átlépni, és ez sebezhetővé tette. Az ilyen gyengeség egérutat ad Victoriának. Hozzá vasmarok kell. Arra vágyik. Maxnak mindössze egy gyenge pontja volt, de ez kellett is ahhoz, hogy kézben tartsa őt. Maga Victoria. És nem volt semmiféle határvonal, amit ne lett volna kész átlépni, hogy elérje a célját. Most pedig ezt bizonyítja is azzal, hogy lemond 6z

az otthonáról, az ambícióiról és egész eddigi életéről, hogy Victoria után menjen. Yictoria a saját tükörképeit bámulta, miközben akomornák a ruháját igazgatták a közelgő szertartásra. Vörös volt a szemhéja, véreres a szeme a kevés alvástól és a sok sírástól. Annakidején elfelejtette, kicsoda Max. Másnak látta, s nem gondolt rá, hogy Vadász, aki hamarosan a Tanács tagja lehet. Évszázadok óta készült erre, és két hetet áldozott rá, Victoriára - csak egy feladat volt a sok közül, amit sok másik követ még a jövőben. Idővel elfelejti majd. Ez a gondolat a szívébe mart, olyan áthatóan, hogy szinte felhördült. Victoria elküldte a szolgálókat, az öltözőasztal szélébe kapaszkodott, és kétségbeesetten nyelt néhányat. Olyan régóta kiesett az itteni életből, hogy azt sem tudta, ki ez a Gábriel, de a komornák egyre csak arról áradoztak, hogy milyen szerencsés. Igen, szívesen lehorgonyozna a mellett a férfi mellett, aki ura lett a testének, és elképzelhetetlen kéjjel töltötte meg, de talán egy-két évtized alatt arra is ráveszi magát, hogy eltűrje Gábriel érintését... - Erre sosem lesz szükség, cica - mordult fel mögötte egy mély, ismerős hang. Victoria felemelte a tekintetét, és a viharszürke szempárba pillantott. 63

- Max! - lehelte, és nedves lett a tenyere a férfi látványától. Max mezítláb volt, felsőteste csupasz, csak egy nadrág volt rajta, ami mélyen lelógott keskeny csípőjén. A széles váll kidolgozott izmain aranyszínű bőr feszült. Igazi ragadozó. Victoriának kiszáradt a szája, melle megduzzadt a vágytól, mintha nem órákkal ezelőtt dugták volna szét a végkimerülésig. Max odament hozzá ruganyos, hosszú lépteivel. Victoria mozdulni sem tudott a tekintete alatt, még levegőt venni is elfelejtett, amíg égni nem kezdett a tüdeje. Aztán felhördült, és jajdult egyet, amikor Max elkapta a tarkóját. A férfi erős ujjai közé szorított néhány hajtincset, és durván megrángatta, hogy rákényszerítse akaratát. Victoria a félelem és vágy ködén keresztül nézett fel rá, és már a düh pírja is elég volt Max arcán ahhoz, hogy megrémüljön. És felizguljon. - Megtartalak - recsegte Max, még mielőtt mohón birtokba vette volna a lány száját. Victoria, aki már azt hitte, hogy végleg elvesztette, a karjába omlott. Max megfogta és felállította. Zihálva fordította el a fejét, arca Victoriáéhoz súr- lódott, és felszívta a könnyeit. - A Tanács meg fog büntetni - kiáltott fel elfúló hangon Victoria. - Nem... nem bírnám ki, hogy elveszítselek.

64

- Pedig éppen erre készültél - nyalt bele mélyen a szájába Max, mire Victoria felnyögött, és megnyílt, némán könyörögve még többért. Max engedelmeskedett, és olyan ügyességgel simogatta nyelvével a nyelvét, hogy a lánynak elállt a lélegzete. Az egyik kezével tartotta a hátát, a másikkal a mellét markolta meg, és gyúrni kezdte olyan agresszív erővel, amit a lány már megszokott és megkedvelt. - Hadd legyek a bosszúd eszköze - suttogta Max sötéten, és ajka súrolta Victoriáét. Ajándék. Neki. Victoria nagyot nyelt. Megdöbbentette az ajánlat és az, ami mögötte van. - Max... A férfi állta a tekintetét. - Az üzleti dolgokkal eltöltheted a nappalt, de a szabad óráid az enyémek. Szolgálni fogsz engem, engedelmeskedsz nekem és a kedvemre teszel. Sosem kérdőjelezed meg a parancsaimat vagy tagadsz meg bármit. Olyan dolgokat fogok csinálni a testeddel, amelyek próbára teszik májd a korlátaidat. Időnként a legszívesebben nemet mondanál majd, mégis megteszed, amit akarok. Ez a te fogadalmad nekem. Szorosan magához ölelte Victoriát, arcát a lány nyaka és válla közti finom gödörbe temette. A hangja halk és fojtott lett: - Az én fogadalmam az, hogy gondoskodom 65

rólad, és minden tekintetben ellátlak. Ha bosszút akarsz állni, hogy megszabadulj a múlttól, én megadom neked az eszközöket ehhez. Te vagy az én legnagyobb kincsem, Victoria. És mindig is e szerint foglak becsülni és értékelni. Victoria átölelte. Homályosan látott ki könnyes pillái mögül. - A Triumvirátust akarom. Max tudta, hogy ehhez épp azzal a Tanáccsal kell szembeszállnia, amelybe oly régen be akart jutni. Azon az egykori tragikus éjszakán több minden történt, mint amiről Victoria tudott, és a veszedelem halálos volt. Max habozás nélkül rábólintott, de az álla rándulása elárulta. - Tudnál engem is úgy szeretni, mint őt? Képes lennél rá? Victoria hallható zajjal fújta ki a levegőt. A szíve összekapcsolódott Maxéval, és feltárta neki szerelmének és imádatának megannyi arcát, az érzéseket, amelyeket Max iránt táplált, s amelyek annyira mások voltak, mint amit Darius iránt érzett, de éppoly erősek és egyre erősebbek. Victoria kezdte látni, mennyi mindent tartott vissza magából Darius elől és mennyit osztott meg magából máris Maxszal - aki megmutatta neki, hogyan teljesítse ki és élvezze a természetét. Az ő karja biztonságában.

66

- Igen, Max - felelte. - Nagyon is. Max ereje felduzzadt erre a szenvedélyre, átáram- lott a lányba, aki tovább erősítette azt. A kettejük közt vibráló lélekmély zümmögés szinte elsöprő volt. Gyakorolniuk kell majd, újratanulni mindent, amit tudtak, és irányítani. Együtt. Már alig várom, hogy elkezdjük. Max magabiztos hangja a fejében bátorságot öntött belé. Nem lesz könnyű a feladat... Te nem szereted a könnyű dolgokat, cica. Victoria a száját kínálta neki, és Max elfogadta. Mellkasát dübörgő nevetés rázta, Victoria szája pedig macskamosolyra ívelt a csókban.

67

Negyedórával éjfél előtt, a Boszorkányok Órájában, karácsonyeste Valami meghatározhatatlan kisugárzás érződött a magas, sötét ruhás férfin, aki átvágott a járdán. Ez a különleges aura magára vonta a Richie Étkezdéj ének ablakainál bámészkodók pillantását. A férfi mintha észre sem vette volna, rendületlenül nézett előre, mint aki céltudatos és hajthatatlan. Nehéz lett volna pontosan megmondani, mi ébresztett figyelmet iránta. Vajon válla imponáló szélessége, vagy tintafekete,

dús

sörénye?

Mozgásának

érzéki

gyakorlatiassága, lépéseinek elegáns, ragadozó jellege? Vagy talán az arca, ez a klasszikus, még

7i

is brutálisan szép vonású ábrázat, amely csupa vonal és szöglet, a merev áll, a szépen metszett ajak? Talán csak az tette, hogy karácsonyeste volt, amikor mindenkinek otthon a helye a meleg biztonságban, szerettei körében,

nem kint az utcán a

hóban,

magányosan és mosolytalanul. Szürke szeme mint a kavargó fergeteg, s olyan magabiztosságot sugárzott, amely világosan jelezte, hogy nem az a fajta ember, akivel büntetlenül ujjat lehet húzni. - Ez a pasi sikoltozós orgazmusig tudna dugni bármilyen csajt. Az tuti - mondta Richie felesége elha- lóan az unokahúgának. - Hol lehet feliratkozni a várólistára? Az étkező zárva volt a külsős vendégek előtt, de így is zsúfolásig megtelt Richard Bowes családtagjaival és barátaival. A hűtőadagolónál gyerekek készítettek turmixokat szorgosan, míg a férfiak a konyhában főztek és viccelődtek. Frank Sinatra búgott karácsonyi dalokat a hangszórókból, és nevetés jelezte az ünnepet. A férfi odakint megállt a sarkon, előrenyújtotta mindkét kezét, és egy karcsú kis fekete cica, amit az ablakból nem is lehetett látni, a karjába ugrott. Idáig erősen havazott, és még most is hullott néhány pehely, az állat

pompás

fekete

bundája

mégis

makulátlanul

csillogott. A férfi sem tűnt sem fázósnak, sem ázottnak.

72 .

Áhítattal ölelte magához a macskát, ujjhegyével a füle tövét simogatta, aztán a gerincét. Az állat felmászott a mellkasán, és kinézett a válla fölött. Smaragdzöld szem meredt az étkező vendégeire. A macska a férfi állához dörgölte a fejét, és mintha fensőbbségesen mosolygott volna a kifelé bámuló nők vágyakozó arcába. Nem volt egyetlen nőnemű Bowes családtag sem, aki ne szeretett volna a helyében lenni. Egy hosszú pillanatig a kirakatok viliódzó karácso nyi fényei szivárványosra színezték a csillogó bundát és a fényes hajfürtöket, különleges ünnepi tablóként. Aztán a férfi folytatta útját. Átvágott az úttesten, befordult egy sarkon, és eltűnt.

Max Westin lágyan felmordult, amikor az érdes kis cicanyelv ritmikusan simogatni kezdte a füle mögötti érzékeny bőrt. - Cica! - mondta figyelmeztetően. Olyan finom vagy, dorombolta a fejében Victo- ria. - Most már értem, hogy a felsőbb szintű boszorkánymesterek miért nem tartanak Familiárist - magához ölelte a cicát, hogy elvegye a szavai élét. - Elvonod a figyelmemet.

73

Szükség van rám, vágott vissza nevetve a macska. Nem tudnál élni nélkülem. Westin nem felelt; mindketten tudták, hogy ez igaz. A férfi

mélységes,

örömteli

önfeledtséggel

szerette

Victoriát, és élvezte a köteléket, amely összefűzte őt, a boszorkánymestert a Familiárisával. Victoria minden pillanatban

ott

volt

vele,

gondolatai

és

érzései

összevegyültek az övével, ereje fokozta az ő erejét. Ha térbeli távolság választotta el őket egymástól, akkor is együtt voltak. Westin már levegőt se tudott volna venni nélküle. Victoria a része lett, és nem akarta, hogy ez valaha is megváltozzon. Westin egykor Vadásza volt annak a Tanácsnak, amely az egész „varázslóság” felett uralkodott, s mindig csak a legnehezebb feladatokat kapta - olyanokat kellett legyőznie, akik áttévedtek a fekete mágia területére, és már nem lehetett megmenteni őket. Arra szánták, hogy egykor maga is a Tanács tagjává váljon, s ez óriási megtiszteltetés volt, alig néhányan emlékeztek arra, mikor történt ilyesmi utoljára. Aztán Ők rábízták az utolsó feladatot - nyakör- vezze vagy ölje meg Victoria St. Johnt, azt az elszabadult Familiárist, akit a boszorkánymestere elvesztése vadított meg. Max sosem felejtette el, amikor először pillantotta meg a lányt, és azt az erőt, amellyel Victoria hatott rá. Karcsú, hosszú lábú, mandulavágású zöld szem

74

mel, rövid, fekete hajjal - egy macska született érzékisége és egy szexre termett nő csodálatos teste. A lelke mélyén valami már az első pillanatban megsúgta Westinnek, hogy ez a nő hozzá tartozik. Valahol Victoria is tudta ezt, mégis macska-egér játékot űztek egymással mindaddig, amíg csak lehetett. Amíg a Tanács közbe nem lépett, és döntésre nem kényszerítette őket vagy a Tanács szabályait választják, vagy egymást. Mindketten habozás nélkül a szerelmet választották, mit sem törődve a büntetéssel. Érzem őket, mondta Victoria, s hangjából eltűnt a korábbi pajkosság. - Én is. A Triumvirátus. Ők voltak a felelősek Victoria előző boszorkánymesterének, Dariusnak a haláláért. Őt is a Tanácsnak nevelték, utolsóként azelőtt, hogy Max felkeltette a figyelmüket. Feldühödtek Darius döntésén, hogy Victoriát választotta a Tanács-tagság helyett, s azzal

vágtak

vissza,

hogy

Dariust

és

Victoriát

egymagukban küldték a Triumvirátus ellen. Dariusnak vissza kellett volna utasítania a megbízást, hisz tudhatta, hogy ez az egyenlőtlen játszma csakis az ő halálával végződhet. Küzdenie kellett volna, hogy V ictoriával maradhasson, hogy megvéd- hesse a Tanács cselszövéseitől.

75

És Maxnak is ezt kellett volna tennie. Most mégis utánuk kajtatsz, mormogta Victoria. - Érted teszem. Ez volt az az ígéret, amelyet Westin Victoriá- nak tett, amikor a magáénak nyilvánította - a lány megadását kérte a Triumvirátus elpusztításáért. Victoria sosem kért volna ilyet, ha Max nem erős- ködik, egy gazdának viszont kötelessége gondoskodni róla, hogy jószága megkapja azt, ami a boldogságához kell. Victoriának fennhatóság kell, és ő megadja neki. Szeretlek. Max a lelke legmélyéig érezte a vallomás igazát. Victoria szerelmének fényessége olyan erővel ragyogott, hogy sakkban tartotta a benne rejtőző sötétséget. A sötét mágia kerülgetése veszedelmes dolog, mert a sötét oldal roppant csábító. Ha nincs Victoria, hogy visszatartsa, ki tudja, Max hová jutott volna az idők során. - Én is szeretlek, cicuska. A havazás ismét felerősödött, megnehezítette a látást. A szél is metszőbben fújt, a hópelyhek szúrósan vágódtak az

arcukba.

Otthon

kellene

lenniük,

meztelenül

heverészve a kandalló előtt, vadállati kimerültségben. Nem pedig ebben a fagyban, amely kívülről és belülről egyaránt átjárja őket. Max mágikus burkot vont kettejük köré, hogy

7

6

ne ázzanak el. Befordultak egy saroknál, majd még egynél, egy szemetes sikátorba. A hirtelen hóvihar a Triumvirátus erőfitogtatása volt, afféle emlékeztető, hogy a három fivér elgondolkodtatóan erős. Ketten álltak szemben hárommal, de a tényleges arányok ennél sokkal rosszabbak voltak. A Triumvirátus a Minden Gonosz Forrásából merítette erejét, Maxnak és Victoriának pedig nem volt egyebe egymáson kívül. Ha az ő forrásaik kimerülnek, nem marad semmijük. A Tanács nem segít nekik. Nem voltak hajlandók támogatni ezt a harcot, mert jól tudták, hogy Max és Victoria mindenekfelett akarja. Ha duzzogásról volt szó, a Tanácsot nem lehetett felülmúlni. Megéri? Max megtorpant. Megdöbbentette a gondolat. Victoria leugrott a férfi válláról a vizes járdára. Azonnal alakot váltott, és hirtelen ott állt meztelenül és végtelenül vonzóan, egy szál fekete szalaggal a nyakán. A nyakörv. A látványa és a tudat, hogy mit jelképez, felizgatta a férfit. - Te jó ég, gyönyörű vagy - lehelte Max, és elismerően mérte végig a karcsú, tökéletes testet. Egy csettintés, és Victoria máris nyakig fel volt öltözve testhezálló, fekete dresszbe. Ezt a testet csak ő élvezheti, senki más.

77

Amikor először találkoztak, Victoria túl sovány volt, hisz évszázadokig nem volt gazdája, aki törődött volna vele. A Familiárisokat táplálni és gondozni kell, simogatni, kényeztetni. De fegyelmezni is, ami Victoria esetében még Darius mellett sem volt meg. Darius rendkívüli ereje és hozzáértése ellenére is túl rugalmas volt ahhoz, hogy irányítani tudjon egy olyan erős akaratú Familiárist, mint Victoria St. John. - Nem vagyok biztos benne, hogy meg akarom csinálni, Max - húzódott a férfi karjába Victoria. Maxot mintha elektromosság járta volna át a lány közelségétől. Ma már órákon át szeretkeztek, hogy összekapcsolódásukban tartalékokat halmozzanak fel a közelgő küzdelemhez. Valahányszor Victoria elélvezett, Maxot

átjárta

valami

mágikus

robbanás,

ami

megkétszereződve áramlott vissza a lányba, és ez a körfolyamat szinte a legyőzhetetlenség érzetét adta kettejüknek. - De nem vagyunk legyőzhetetlenek - vitatkozott Victoria a ki nem mondott gondolattal. - És nem veszíthetlek el. A te életed nem éri meg a kockázatot. Én elvagyok egy olyan világban is, amiben benne van a Triumvirátus. De egy olyan világban, amiből hiányzol, nem élhetek. - Te akartad. - Már nem akarom - Victoria buja szája elvéko

78

nyodott az eltökéltségtől. Gyönyörű volt így, a szeme csillámló zöld ékkő, sűrű, fekete pillákkal keretezve. - Nagyon sokáig a bosszúvágy volt az egyetlen dolog az életemben. Az egyetlen okom az életben maradásra. De te megváltoztattad ezt, Max. Max beletúrt a rövid hajszálakba, és megfogta a lány tarkóját. - A mai este a legjobb esélyünk, hogy egy teljes évre ártalmatlanná tegyük a Triumvirátust. A világ tele volt örömmel és szeretettel, ünnepléssel és boldogsággal, a hívők imáival és a nem hívők reményével. A halandók is érezték a változást, noha nem tudhatták, mennyire valóságos. A Triumvirátus ilyenkor meggyengül egy kicsit, és Maxéknak óriási szükségük volt erre a kis előnyre. - Felejtsd el ezt az évet meg a következőt is - mondta Victoria könnyes szemmel. - Hát nem érted? Túlságosan szeretlek. A Triumvirátus legyőzése nem hozza vissza Dariust, de még ha így is lenne, akkor sem érné meg. Az életemnek az a része lezárult. Neked meg nekem most már új életünk van együtt, és ez mindennél drágább számomra. - Cica... - Max torka elszorult. Nem tudta elképzelni, hogy még jobban szeresse Victoriát, de a mellkasa hirtelen sajdulása jelezte, hogy tévedett.

A lány

évszázadok óta próbálja megbosszulni Dariust. És most feladná ezt a küldetést. Miatta.

Mily megható. A Triumvirátus csikorgó hangja kavarogva rázta meg a hótól

védelmező

buborékot.

A

védővarázs

megzavarásához hatalmas erő kellett, és Max élesen szívta be a levegőt, miközben Victoriát hívta, hogy ő is szálljon be. A lány testén borzongás futott végig. Max ezt érezte, és érintésével csillapította, végigsimítva a gerincén. -

Meg tudjuk csinálni - morogta komor eltö-

kéltséggel. Victoria keze ökölbe szorult a férfi ingén. - lSenMax gyors csókot nyomott a lány homlokára. Vic- toria eleresztette, és elfoglalta a helyét mellette. Ujjaik összefonódtak. Előttük három köpönyeges alak állt egymás mellett, szemük vörösen izzott mélyen előrehúzott csuklyájuk homályából. Két méternél is magasabbak voltak, testük csontsovány, mégis hatalmas erejű. -

Most talán téged kapunk el, csinos kis cica - re-

csegte egyikük nevetve. Az arca krétafehéren derengett, mély vonalakkal, mintha a bőre lassan leolvadni készült volna a csontjairól. -

Amíg én élek, addig nem - mondta Max halkan,

mégis kihívóan. -

Addig nem is - cikákolta egy másik. - Különben mi

lenne benne az élvezet?

A Triumvirátus egysége és megjelenése csak felerősítette az érzést: mintha egy roppant sereggel állnának szemben.

Míg

más

démonok

és

pokolfajzatok

rutinszerűen hulltak el és kerültek ki a Forrás kegyeiből, ezek a fivérek mozdíthatatlanul tartották magukat a Gonosz Rendjében, évszázadok óta. A mágikus közösség kezdte éppoly állandó bútordarabnak látni őket, mint magát a sátánt. Egyszerűen csak vannak és mindig is lesznek. Victoria

hirtelen,

villámgyors

mozdulattal leku-

porodott, és előrenyújtotta a karját. Mágikus tűzgolyót lőtt ki a középen álló fivérre. Szinte azonnal két megtorló csapás érkezett feléje jobbról és balról, és az ütések ereje a védőbuborék ellenére hátralökte. Max kezét előrenyújtva előrelendült, és viszonozta a tüzet. Victoria újra a középső alakra támadt, aminek következtében a Triumvirátus tagjai egyidejűleg kaptak találatot. Ha nem lett volna Darius ajándéka, Victoria aligha lett volna képes többre annál, mint hogy csak álljon Max mellett és erősítse - ahogy akkor is történt, amikor Dariust elpusztították. Most viszont már benne élt az elesett mágus ereje is. Darius hatalma bizser- gett az ereiben, és lehetővé tette, hogy úgy harcoljon, mint egy Familiáris által segítetett boszorkány. Max remélte, hogy elegendő lesz a túléléshez. A Triumvirátus egy emberként vágott vissza, lé 81

pésenként nyomulva előre, és egyik jéghideg fekete mágia lövedéket szórták a másik után, hogy áttörjék Maxék védelmét. De amazok nem tágítottak. Küszködve tartották fenn a védőburkot, és viszonozták a tüzet. A homlokukon veríték gyöngyözött a tomboló hóvihar közepén. A Triumvirátus szabadjára engedte dühét, és látszólag ügyet se vetett a támadásokra. Victoria Maxra pillantott, látta az eltökélten feszülő pofacsontokat és a férfi homlokán kidülledő ereket, miközben a boszorkánymester szürke mágiát, szikrázó energiaíveket szórt az ujjaiból. Max az egyik fivérre koncentrált, válla előregörnyedt az erőfeszítéstől, ahogy kiadta magából az energiákat. Amikor a gyilkos villámok áthatoltak a köpönyegen és megperzselték a sápadt bőrt, a megcélzott fivér fájdalmasan felordított. Testvérei a segítségére siettek, és célba vették Maxot. Victoria folytatta a támadást, abban a reményben, hogy esetleg magára vonhatja a figyelmet. De a Triumvirátus, látva, hogy esedeg elveszíthet maga közül egyet, csodálatra méltó rugalmassággal fogadta a találatokat. Max körül behorpadt és hullámzani kezdett a védőmező, ahogy a hatalmas erők nekifeszültek. Max orrcimpája alól vér szivárgott, és fájdalma fehéren izzó lándzsaként döfött Victoria mellkasába. Victoria sírva fakadt, a gyomrát eszelős rettegés rántot 82

ta görcsbe. Darius elvesztésének emlékei keveredtek a jelen iszonyatába, semmihez sem hasonlítható lidércnyomásban. A Triumvirátus túl erős. Max is megfog halni. Victoria felsikoltott. Nem bírta elviselni, hogy elveszítse. Hosszú évszázadok egyedül... gyászba merülve... És akkor

belépett az

életébe Max. Mindent

meg-

változtatott. Őt is megváltoztatta. Újra teljessé tette. Lecsillapította a nyugtalanságát. Szerette, a hibái ellenére. Hogyan is élhetnék nélküled? Ekkor, szinte riasztó hirtelenséggel, felbukkant egy megoldás az agyában, halovány reménysugarat kínálva. Megismétli azt a varázslatot, amit annak idején Darius használt, és átadja minden erejét Maxnak. Akkor Max sokkal erősebb lesz, és megmenekülhet. Csináld. Victoria minden csepp mágiáját összeszedte, és belekezdett a varázslatba, amit sosem tudott volna elfelejteni. Soha, mert ezek voltak Darius utolsó szavai. Mintha egy láthatatlan szál lenne, Victoria ereje összesűrűsödött, különös, szédítő érzéssel. Victoria szája egyre gyorsabban mozgott, a szavak egyre könnyebben jöttek.

83

- Victoria! - kiáltotta fel Max, miközben a pajzsa vadul hullámzott, a sebesen közelgő pusztulás előjeleként. Az ő hibája, hogy Max idekerült, és egy olyan harcot vív meg, amit neki, Victoriának kellene. Az iránta érzett szerelem juttatta ide ezt a férfit. Most az ő szerelme fogja megmenteni Maxot. Max. A mágia szinte robbanásszerűen csapott ki Victoriából, amitől térdre rogyott. Olyan erővel találta el Maxot, hogy megremegett, mintha ököllel ütötték volna meg. Védőpajzsa helyreállt, és meggörbülő karjai új erőre kapva kiegyenesedtek. Victoria mindent átadott neki, amije csak volt, semmit sem tartott meg magának, mert az élete úgysem érne semmit Max nélkül. Nem élné túl ezt a veszteséget. Dariust is alig vészelte át. Max diadalmas hördüléssel fogadta a váratlan löketet. Vékony kéregváltleMaxvédőpajzsáról. Terjeszkedni kezdett, és magába zárta a Triumvirátust, megakadályozva, hogy a Forrásból érkező energiapódás elérhesse a fivéreket. Mivel nem kapott erősítést és az ereje fogyatkozott, Max célpontja térdre rogyott és felkiáltott, a vesztét érezve. Victoria könnyes szemmel figyelt. A Triumvirátus a túlerőből táplálkozik. Darius szavai visszhangoztak az elméjében. Nin 84

csenek egyedül Maxszal. Hárman vannak, akárcsak a fivérek. És karácsonyeste van. Lehet esélyük. Ereje utolsó cseppjeivel nekitámadt a legközelebbi fivérnek. A csapás jelentéktelen ereje épp csak arra volt elég, hogy a mágus észrevegye. De amikor Victoria térdre rogyott, a vörösen izzó tekintet rá- szegeződött. Victoria látta rajta az elégedettséget, ahogy az ő legyengült állapotát figyeli. Nyilván azt hiszi, hogy Max támogatása meríti ki. Nem tudja, hogy már késő. Megacélozva magát az elkerülhetetlen csapás előtt, Victoria meg se nyikkant, amikor a gonosz sugár a mellkasába mélyedt, megfagyasztva és lelassítva a szívét. Beharapta a száját, és a kezére támaszkodott, hogy vissza tudjon tartani bármilyen hangot, ami elterelhetné Max figyelmét a diadal pillanatában. A sikátor hirtelen megcsavarodott és forogni kezdett. Victoriát újabb találat érte a fején, és hátrataszította. Tarkója az aszfalthoz koppant, és szeme előtt beszűkült, elsötétült a világ. Csengett a füle, elnyomva vérének lüktető hangját. - Max... - suttogta, és a vér rezes ízét érezte a nyelvén. Vakító fényrobbanás változtatta nappallá az éjszakát. Kénbűz csapott Victoria orrába, égette a torkát. A házak megremegtek, és a felszálló törmelék összekeveredett a hulló hóval.

85

Megcsináltad, szerelmem, gondolta kihűlő végtagokkal. Victoria, ne! Max fájdalmas kiáltása összetörte a szívét. Jeges hópelyhek keveredtek forró könnyekkel. A hirtelen támadt csendben távolról karácsonyi dalok és csengettyűk hangja szűrődött hozzájuk. De nem vidámságot hozott, inkább gyászos búcsút. Victoria még egy utolsót sóhajtott. Szeretlek. A lány meghalt.

86

Hat órával korábban Ott volt a sötétben. Figyelte a lányt. Körbejárta. Éhsége élesen, marcangolón fonódott köréje. Kielégíthetetlenül. A lányt időnként megdöbbentette, milyen vadállatias. Képtelen volt megzabolázni vagy csillapítani a férfi vágyait. Csak megadhatta magát. Nekik, neki. Hátrafeszítette a gerincét, kinyújtotta a kezét, amennyire a csuklójára fonódó selymes kötelékek engedték, és szempillái megrebbentek a vörös szatén szemkötő alatt. Victoria kikötve, szétfeszítve állt, ujjai a lombzöld bársonykötelekre fonódtak, amelyek a mennyezetről indultak ki. A szezon

87

színei. A szentimentalizmuson túl ez azt mutatta, hogy Max odafigyel a részletekre. Akárcsak az ő testére. Max kívül-belül tökéletesen ismerte Vic- toriát, minden hajlatát és nyílását, minden álmát és titkát. Az ostornyél váratlan csattanására a meztelen fenekén felszisszent, macska módra. Az ütés helye saj- gott, felforrósodott, vonaglásra késztette. - Ne mozogj, cica - mordult fel Max simogató- an mély hangon. Bár láthatná Maxot. Macskaszemével magába szívhatná. Imádhatná. Olyan gyönyörű! Olyan csodálatos ! Az ő boszorkánymestere. Csak az övé. Max vágyának erőteljes illata ott lengett a levegőben, sötéten

és

csábítón.

Megkeményítette

Victoria

mellbimbóját, megduzzasztotta a mellét, megnedvesítette a rését. A lánynak összefutott a nyál a szájában, amikor Max farkának ízére gondolt, és dorombolt. A mély zümmögés félreérthetetlenül jelezte, hogy többet akar. Mindig többet. Éppoly kielégíthetetlen volt, mint Max, és olyan mindent elemésztő, alapvető szerelem hajtotta, hogy nem értette, hogyan élhetett eddig e nélkül. - Max - suttogta, és megnyalta az ajkát. - Magamban akarlak. Mágia keletkezett köztük a levegőben, Max erejét csak fokozta a Familiáris támogatás. A nyakörv bizse

regni kezdett Victoria nyakán. A halandók számára láthatatlan volt, de a többi mágiahasználónak szembetűnően és félreérthetetlenül jelezte Max tulajdonjogát. Egy egyszerű fekete szalag, amely annak a jelzése, hogy viselőjét birtokolják, szeretik, gondozzák, védelmezik. Victoria

évszázadokon

keresztül

megtagadta

a

behódolásnak ezt a szimbólumát Darius halála után. Aztán Max Westin levadászta, és ő megtanulta szeretni az alávetettséget. Most mindketten gazdátlanok voltak, akiket csak a legkellemetlenebb feladatokkal bíztak meg, a Tanács büntetéséből. Ez a fenyegetettség azonban csak még jobban erősítette a kettejük közötti köteléket, és elmélyítette a kapcsolatukat. - Szeretlek - lehelte Victoria, és gerincét hátrafeszítve próbált megszabadulni a kínzó vágytól. A bőre forró volt, verítéktől nedves, és sóvárogva várta a férfi erős testének szorítását. Izzó nyelvcsapás érte a mellbimbóját, s majdnem felkiáltott az eszelős vágytól. - Én is szeretlek - morogta Max, s lehelete párásán csapta meg a frissen megnedvesedett bőrt. Victoria hallotta az ostornyél koppanását a padlón, aztán hatalmas kezek kapták el a csípőjét. - I-igen - nyelt nagyot Victoria. - Igen, Max. A férfi felforrósodott arca a melle közti völgybe fúródott, a két kéz a lány fenekét markolta, az ujjak

89

a feszes húsba mélyedtek, Max érintése szelíd és áhítatos volt, pedig Victoria érezte rajta a vad vágy szagát. A férfi nagyon szerette őt, annyira, hogy képes volt megzabolázni szenvedélyét. Semmi sem volt a világon, ami fogható lett volna ehhez a szenvedélyes, mégis összpontosító szeretkezéshez. Victoria a rabja lett ennek a

gyönyörnek,

amelyet

a

férfi

oly

szakértő

aprólékossággal adagolt neki. - Dugj meg - suttogta a lány száraz ajakkal. - Istenem, Max... A farkadat akarom. - Mégnem, cica. Még nincs vége a játéknak. Victoria megborzongott, amikor a forró száj sajgó mellbimbójára tapadt. Zihálva vergődött a férfi karjában. - A francba... Kikészítesz. A Boston Pops ünnepi zenéinek hangjai úsztak be a nappaliból, keveredve a Victoria fülében lüktető vér dobolásával. Odakint egyre hullott a hó, s szikrázó takaróba borította a várost. Gyönyörű, de csalóka volt ez a látvány. Victoria tarkója bizsergett, és verítékcsík kúszott végig a halántékán. Sötét, alattomos mágia lapult meg, és rájuk lesett. Az ablakon túl süvítő szél jól jelezte ezt. Várunk, súgta. A Triumvirátus vicsorgó kihívása a vihar hangján. Max tetőtéri lakásának belsejében azonban a vágy és a szerelem védőburka fogta körül. Kettejük egye

9°

sített mágiája jelentős erő volt, amivel számolni kellett. Eddig senki sem győzte le őket. De még nem is kerültek szembe démonnal, amely olyan közel lett volna a Forráshoz, mint a Triumvirátus. Gondolj rám, vicsorogta Max, s ujjai megfeszültek a finom bőrön. Szavai végigvisszhangoztak Victoria elméjén, a Gazda és Familiárisa közötti, lélektől lélekig nyúló kapcsolat bizonyítékaként. A köteléket a lehető legerősebbre, mélyben gyökerezőre kellett kovácsolni, csak így volt esélyük rá, hogy sikerrel járhatnak az éjjel. Mindig, gondolta Victoria, és hosszú lábát a férfi keskeny dereka köré fonta. - Mindig csak te vagy. Max mágiája a levegőbe emelte, magasra, mint egy akrobatát. A szemkötő lehullt, s Victoria vaksin pislogott, míg szeme beállt az éjszakai macskalátásra, hogy teljes pompájában láthassa szerelmét. Max ott állt a lány széttárt combja között, haja verítéktől nedvesen tapadt homlokára. A szeme sötét és ragyogó volt, a bőre arany, izmai kirajzolódtak a szexuális feszültségtől. Amikor lehajtotta a fejét, és ajkával a remegő nyíláshoz közelített, vágyának mélységei vadállati hördülésben törtek felszínre Victoria elméjében, s a lány összerándult kötelékeiben.

91

Az én gyönyörű cicámnak gyönyörű puncija van, búgta Max. Puha, édes és jinom. Aztán máris ott volt lába között, nyelve becsusz- szant a síkos redők közé, végig a duzzadt csiklón. A lány nekifeszült, teste remegett a kéjes kíntól. Victoria kába, nehezen nyíló szemmel fogadta be a férfi látványát, aki önfeledt áhítattal falta őt. Szerelmük csak hozzátett a pillanat érzékiségéhez. Max imádta így megkapni a lányt, annyira kívánta az ízét, hogy naponta kinyalta, s élvezete nyilvánvaló volt éhes hördüléseiből, amelyek végigborzongtak Vic- torián. A férfi gyönyöre pedig csak fokozta az övét, amíg úrrá nem lett rajta és magával nem ragadta. Victoria erejfe megnövekedett a gonosz szakértelemmel adagolt eksztázistól, s betöltötte a lakást, amíg már a fagerendák és a padlódeszkák is nyikorogni nem kezdtek a megterheléstől. - Hadd érj ek hozzád - könyörgőtt Victoria, és keze mohón szorult össze, majd nyílt ki. Könnyen kiszabadíthatta volna magát, de nem tette. Ettől a megadása csak még értékesebb lett a férfi számára. Max imádta emiatt, Victoriának pedig tetszett, hogy a férfi tudja, hogy ez erő, és nem gyengeség. így akarlak. Victoriának elállt a lélegzete, amikor Max nyelve először körözött a csiklója körül, aztán megszívta. A gyönyör hullámokban futott végig a testén. A férfi 92

nyelve ritmikusan simogatta a megkeményedett idegcsomót, mire a lány hüvelye összeszorult, mintha könyörögne, hogy töltsék ki. - Max... A férfi oldalra hajtotta a fejét, és magasabbra emelte a lányt, a nyelve mélyre nyomult, s keményen, gyorsan dugta az összeránduló mélységet. Victoria keményen élvezett el, gerince hátrafeszült, és nem látott az orgazmustól. A mágia vízfodrok módjára fakadt fel belőle, és átáramlott Maxba, aki éppoly erősen megremegett, mint ő. De mégsem hagyta abba. Az ajka, a nyelve, a foga tovább lakomázott, és mély hördülések törtek fel belőle, miközben itta a lány nedvét. Selymes fürtjei a lány combjának belsejét súrolták, fokozva az érzések özönét. Túl sok is lett volna, ha nincs a szerelme, amely megtartotta a fergetegben, és megakadályozta, hogy elveszítse az eszét. - Ó, istenem, Max - vinnyogta, az utólökésektől remegve. Sosem gondolta volna, hogy a szex ilyen... heves lehet, amíg nem találkozott Maxszal. A férfi olyan helyekre sodorta magával, amelyeket elképzelni sem tudott volna. Nem hagyott kettejük közt semmiféle korlátot, semmiféle ellenállást. Max kioldozta a csuklóját, és a lány ernyedten hullt

93

a karjába. Arca a férfi vállára simult, ajka Max bőréhez ért. Az íze felizgatta Victoriát, forró és nedves lett tőle. Éhes. Max óvatosan talpra állította, aztán szelíden, de hosszan megnyomta a vállát. - Szopj le, cica. Victoria kecsesen és hálásan térdre ereszkedett, s összefutott a nyál a szájában a gondolatra, hogy az a súlyos, eres dárda nemsokára a nyelvéhez ér majd. Hevesen vágyott rá, a torka összeszorult a várakozástól. Öklében szorítva tartotta a hosszú, súlyos farkat, úgy emelte szájához a kivörösödött, csillogó makkot. - Igen - hördült fel zihálva Max. - Olyan gyönyörű vagy, amikor szopsz, cica. Max farka forrón és lüktetőn csúszott a lány szájába. Victoria belemarkolt Max fenekébe, és közelebb húzta magához, miközben egyre mélyebben szívta- húzta magába. Max egyik kezével tartotta a farka tövét, hogy ne menjen túl mélyre, a másik kezével Victoria arcát fogta, és érezte, hogyan kényezteti a lány a szájával odabent. - Istenek - hörögte, s feneke megfeszült a lány keze alatt, akinek nyelve a makk alatti érzékeny részen repdesett. - Lassíts, cica.

94

Victoria cuppanva kihúzta, és szája cicás mosolyra húzódott. Félrehajtott fejjel követett végig egy lüktető eret a nyelve hegyével, aztán körbenyalta a férfi markát. Majd

vissza,

lágy

szívásokkal,

felfelé,

érzelmei

keveredtek a testi reakcióival. - A francba - mordult fel Max remegő lábbal. - Szívd, bébi, ne játszadozz. Victoria a makk hegyén lévő lyukra tapasztotta az ajkát, és egy gyors fejmozdulattal megszívta. Max elengedte a lány arcát, és a tarkóját kapta el, úgy tartotta, miközben gyors, apró mozdulatokkal dugta a száját. Victoria felnyögött a kéjtől, combja összeszorult, hogy csillapítsa az égető űrt. - Szopd keményen, cica. A lány arca behorpadt a szívástól, s Max vad diadalkiáltása megzengette a puszta csöveket, harcba szállva a Triumvirátus kihívásának kinti hangjával. Remegve lövellt ki forrón és sűrűn, ondója fehér sugara végigsöpört a lány nyelvén és torkán. Max ökle előrehúzódott a farkán a lány szájáig, hogy rángatózó dákójából a maradékot is Victoria készséges szájába fejje. Az erő, amit az előbb Victoria adott neki az orgazmusával, most visszaáramlott a lányba, forrón és még hevesebben, olyan intenzív áradattal, amit a lány be sem tudott volna fogadni, ha nincs Darius ajándéka. Érezte Maxot az elméjében, a férfi szerelme telí-

95

tő öleléssel áramlott át rajta, s gyönyöre éppoly szükséges volt a lánynak, mint a levegő. Max kihúzta a farkát. A következő pillanatban hűvös, gyűrött bársony érte Victoria hátát, és Max már rajta is volt, térdével szétfeszítve a térdét, hogy csípőjével közéjük férjen. Victoria dorombolt, amikor megérezte a síkos makkot, amely célra helyezkedett a puncija szűk résénél. Max már benne is volt egy erőteljes lökéssel, még mindig kemény farka addig hatolt beljebb a duzzadt szövetben, amíg végig nem ért. - Max! - Csak egy elfúló kiáltás volt ez, s Victoria lábujjai begörbültek a kéjtől, hogy magában érezheti a lüktető farkat, amely a befogadóképességei határáig feszítette. - Rossz cica - mordult fel Max, és arcát a lányéhoz dörgölte. - Majdnem elintéztél a száddal. - Imádom a farkadat, Max. - Csak amennyit elbírsz - emelte fel a fejét Max, és pillantása többórányi gyönyört ígért. - Mindig csak annyit adok neked, amennyit elbírsz, cica. - Add most - dorombolta a lány. - Mélyen és keményen. Max ökölbe szoruló kézzel engedelmeskedett, s szinte az ágyhoz szögezte Victoriát kemény, hosz- szú dákójával. Mocskos bókokat suttogott a lány fülébe, hogy milyen érzés benne lenni, milyen jó 96

a forró puncija és a mohó sikoltozása, ahogy még kér. Victoria összekarmolta Max hátát, hosszú lába a férfi dereka köré fonódott, hüvelye megfeszült minden visszahúzódásnál, és megremegett minden döfésnél. Telhetetlenül

élvezkedett

a

férfi

szenvedélyének

brutalitásában. Volt valami kétségbeesés Max vágyában, valami zsigeri késztetés, hogy minél mélyebbre hatoljon, hogy semmi se választhassa el őket. Ma éjjel a legnagyobb erővel fognak szembeszállni, és lehet, hogy nem élik túl. Szeretlek... gyönyörű... enyém... Miközben Max érzései betöltötték a szívét és elméjét, könny folyt végig az arcán, a férfi hajába. Átfogta Max nedves hátát, és széjjelebb tárta a lábát, zokogva a birtoklás zsibbasztó gyönyörétől, és vadul remegve az orgazmustól, amely vadabb volt mindennél, amit valaha átélt. Max orgazmusa követte az övét, ondója perzselő fröccsenésekkel lövellt ki, farka rándult egyet Victoriában minden egyes impulzusnál. Egyesített mágiájuk felduzzadt, s megrázott mindent a lakásban. Az ablakok recsegtek, nyikorogtak, alig tudták visz- szatartani az erőt, amelyet ketten együtt hoztak létre ezen az éjszakán.

97

Victoria zokogva kapaszkodott Maxba. Nem akarja elveszíteni. Nem bírná ki. Ha jön a vég, akkor az életét adja érte. Tenni fog róla.

7~íar(hJV

Éjfél, Boszorkányok Órája Meg fog halni. Az orrából csorgó forró vérből tudni lehetett. Mintha sav marta volna az ereit, a mellkasa égett minden ziháló lélegzettől, s a koponyáját mintha satuba szorították volna. Minden csapás, amely a védőpajzsát ostromolta, valóságos ütésnek érződött a testén, szüntelenül, két oldalról. -

Victoria! - kiáltotta Max, s pajzsa már hullámzott,

jelezve a közelgő összeomlást. A lánynak el kell menekülnie, mielőtt ő erejét veszti, és Victoria védtelen marad. Fuss! Alighogy a látása homályosuk, és kezdte elveszi-

teni az eszméletét, hatalmas erő rohanta meg, amit alig tudott befogadni. Victoria. Olyan érzés volt, mintha a lány tulajdon lelke szállt volna át az ő testébe. Az erő körbenyal- dosta és áthatotta, megkeményítve és védelmezve. Amikor célpontja térdre rogyott, és Max már-már győzött, valami átható hidegség érintette a mellkasát és ragadta meg a szívét. A jeges érzés szétáradt az ereiben. Victoria hirtelen halála sikolyként visszhangzott az elméjében, rémisztőén és élesen a néma csendben. Max keresni kezdte tekintetével a lányt, és kiterülve találta a járdán, mellkasában füstölgő lyukkal. - Victoria, NE! A lány imádott, doromboló hangja susogott az elméjében. Szeretlek. Max beleüvöltött a viharba. A vágy, hogy Victoria mellett legyen, mindennél erősebb volt. De Victoria nem engedte, hogy feladja. Akaraterejével megacélozta Max karját, és felerősítette a szürke sugárnyalábot, amelyet szerelme a lehanyatló fivér felé küldött. Max remegő keze előrelendült, mágia csapott ki ujjai hegyéből izzó fehér sugárban, mint a villámcsapás, mélyen behatolva a középső Triumvirátus-fivér összeroskadó testébe. Max védelme

megszilárdult, s megóvta a csapásoktól,

amelyek a burkát ostromolták.

ioo

A teste és mágiája már nem az övé volt. Valami nálánál nagyobb erő irányította. Valami különös és új hatolt mélyen a csontjaiba, magába olvasztva gyászát és haragját. Felerősítette és egy erőhullámmal kilö- vellte, olyan pusztító módon, hogy a lökés szétzúzta a saját pajzsát, és guillotine-ként hasított a Triumvirátus fivérei közé. Sikolyaik végigvisszhangoztak a sikátoron, mint holmi szellemsivítások, s dörögve szaggatták az eget. A Triumvirátus vakító villanással egyként robbant szét. Max megtántorodott, amikor megrendült alatta a föld. Az épületek úgy inogtak, hogy majdnem összedőltek, és a város állatai egyszerre riadtak fel. Kutyák nyüszítettek, macskák nyíttak, madarak rebbentek fel fészkeikből vadul verdes- ve-csattogva. Aztán minden elnémult. Csak távoli száncsengők csilingelése hallatszott, és Max elkínzott zokogása. A hóba rogyott, és olyan sivárság ásított benne, amellyel, tudta, nem élhet tovább. Szüksége van Victoriára. Nem létezhet nélküle. Évszázadokig élt egyedül, csupán a küldetésére koncentrálva - hogy a Tanács gyilkos akaratát végrehajtsa. Victoria azonban fényt hozott az életébe, melegséget adott neki a szenvedélye tüzével, és szerelmet lopott a szíve ürességébe. - A francba! - mondta rekedten, és kúszni kez

IO I

dett a lány felé, miközben zörögve hullt a hóval keveredő törmelék. - Nem hagyhatsz itt egyedül. Max odaért, és az ölébe vonta Victoriát. Egyik varázslatot kántálta a

másik után. Megpróbálkozott

mindennel, amire csak képes volt, fekete és fehér mágiával, mindennel, hogy meggyógyítsa és visszahozza az életbe a lányt. De Victoria nem mozdult, a mellkasa nem kezdett el emelkedni-süllyedni, a szempillája sem rebbent meg a csodálatos zöld írisz körül. - Cica... - zokogott fel Max. - Nem hagyhatsz itt egyedül... nem hagyhatsz el... Max ringatni kezdte a testet, és remegő ajkát Victoria homlokára tapasztotta. Érezte, hogy józan esze elfolyik, mint homok a homokórából. - Gyógyítsátok meg! - hasított parancsa az éjszakába a Tanács felé, amely mindent látott és hallott. - Gyógyítsátok meg, különben elpusztítlak benneteket sziszegte. - Az utolsó szálig. Mindőtöket megöllek. Esküszöm. Mi megmondtuk, hogy ez lesz, károgták Amazok. Az ö elvesztése a büntetésed az önfejűséged miatt. Maxnak

megfeszült

az

állkapcsa.

Összeszűkült

szemmel meredt Victoriára, aki gyönyörű volt és furcsán békés. A bőre haloványnak és áttetszőnek tűnt, mint a gyöngyház, sűrű pillái hegyesek a köny-

102

nyéktől és az olvadó hótól. Ragyogott. Halványan, gyengén. Valami belső sugárzással. Max megdermedt, úgy szívta magába a derengést. És azt, amit jelentett. A mágia még mindig él benne. Darius mágiája. Nem kaphatod meg, mordult fel Max, és gyászát elsöpörte a düh. Ő az enyém. Következményekkel járt az, ha valaki behatolt a Transzceudális Világba. Súlyos következményekkel. De Max nem törődött ezzel. Jel lesz rajta. Törvényen kívüliként fognak vadászni rá. Nem lel majd békét, ha vérdíj lesz a fején. De Max nem habozott. Megéri. Ha visszaszerzi Victoriát. Egy mágikus szilánkkal végighasított a csuklóján, és a kezét Victoria mellkasi sebe fölé tartotta. Vére vöröse keveredett a hóval, és a lány megperzselt bőrére csöpögött. A keverék sisteregni kezdett, és füst szállt föl. Max lehunyta a szemét, és kántálni kezdett.

Victoria hirtelen tért magához, és egy sárga virágos réten találta magát. A levegő liliomoktól és napsütötte fűtől illatozott, s pillangók verdestek mindenfelé. Felült, és gondosabban is szemügyre vette környezetét, próbálta értelmezni a nyári nap szépségét a havas

103

sikátor helyett, ahol egy pillanattal korábban volt. Végignézett egyszerű szabású, dísztelen vászonruháján. Sérteden mellkasához nyúlt, és a homlokát ráncolta. Hol van Max ? És hol van ő ? Férfikéz hatolt a látóterébe. Felemelte tekintetét, és egy szeretett arcot pillantott meg, amelyről azt hitte, sosem látja többé. - Darius. -

Szia, Vicky - a férfi szép szája szerelmes mosolyra

húzódott. Aranyhajában oly ragyogón játszott a napfény, hogy Victoriának elállt a lélegzete, és öszszeszorult a torka. Darius arcán ott volt a gödröcske is, amit annyira szeretett, és egyszerre megrohanták az emlékek. - Hol vagyunk? A lány elfogadta a feléje nyújtott kezet, és hagyta, hogy a férfi felsegítse. -

Együtt - válaszolta Darius egyszerűen. - Bár eddig

is mindig veled voltam. Darius Victoria ujjai közé fonta az ujjait. - Jössz sétálni ? - Halott vagyok? Félrehajtotta a fejét, mintha olyasmire fülelne, amit Victoria nem hallhat. Szép, elgondolkodó kifejezés költözött az arcára, és csücsörített. Aztán elindult, magával húzta Victoriát, elfeledkezve a válaszról. Talán szándékosan. 104

Menet közben Victoria felismerte a helyet - DélFranciaország. Azon kevés helyek egyike, ahova eljutottak, és amit szerelmespárként élvezhettek. - Egész idő alatt itt voltál? - kérdezte a lány. - Nem. Csak időnként nyomom fel. - Felnyomod? Darius rápillantott, szemében a jól ismert csillogással. - Lépést tartok a köznyelvvel. Eközben virágok törtek derékba a lábuk alatt, édesen csábító illattal. Ez maga volt a paradicsom, bizonyos értelemben, Victoria szája széle mégis legörbült a fájdalomtól és a vágyódástól. Max. A férfi iránti aggodalom minden mást elnyomott benne. - Hol vagyunk, Darius? -

Tudod, hol - Darius előrenézett, s csak klasszi-

kusan elegáns profilja látszott. - Akkor nekem befellegzett? -

Meglehet - Darius egy intéssel jelezte, hogy üljön

le egy félköríves padra, amely egy fát ölelt körül. Egy fát, amely egy pillanattal korábban még nem volt ott. - Még mindig van mágiád - jegyezte meg a lány. - Áthat bennünket. Victoria leült, s idegesen babrálta a szoknyája szélét. Minden egyes levegővétellel egyre fokozódott

105

benne a türelmetlenség, a cselekvési kényszer. Neki dupla sebességgel ketyegett az óra, éles ellentétben a mindent átható békességgel, amely a Transzcenduális Világot jellemezte. Darius mellé telepedett, és megfogta a kezét. -

Amikor először megláttalak - mondta lágyan

azonnal tudtam, hogy te vagy számomra az egyetlen nő. Olyan érzés volt, mint egy üvegbe zárt villanás, egy hirtelen megvilágosodás. Még egy szót sem váltottunk, mégis rögtön tudtam, hogy boldogabbá fogsz tenni, mint amilyen valaha voltam vagy lehettem volna nélküled. Victoriának égni kezdett a szeme. - Én is ugyanezt éreztem. - Mindig tudtam, hogy szeretsz. - Igen... -

És azt is tudtam, hogy nem vagyok a lelki társad.

Victoria megdermedt. Darius elmosolyodott, de szép arcára kiült a szomorúság. - Mit mondasz? -

Te minden voltál, ami nekem kellett, Vicky, de én

nem lehettem minden neked. Nem voltam eléggé erőskezű. Elégedett voltál mellettem, de nem teljesedtél ki. -

Nem - ellenkezett a lány, és szembefordult a fér-

fival. - Ez nem igaz.

106

-

De igen. - Darius két kézre fogta Victoria arcát,

hüvelykujjával végigsimított a finom járomcsonton. Ezért ruháztam rád az erőmet. Azt akartam, hogy dönthess. Azt akartam, hogy meglegyen a lehetőséged, hogy legközelebb sikerüljön. -

Már először is sikerült - erősködött Victoria.

- Mindig is fontos leszel nekem, mindig is szeretni foglak. -

Tudom - a szomorúság tovatűnt a kék szempárból,

s helyét az a pajkos csillogás foglalta el, amelybe Victoria annak idején beleszeretett. - Az, amink volt, tökéletes volt. De most van valamid, ami még tökéletesebb. Bárcsak én lehettem volna ez neked! Mégis hálás vagyok. Mert csodálatos volt. -

Igen. Valóban. - Victoria végignézett a virágos

réten. - És most mi lesz? -

Most te fogsz dönteni - szorította meg Victoria

kezét a férfi. - Hogy velem maradsz, vagy tovább éled a maradék nyolc életedet. Victoria megtaszította a vállával. - Ez csak mítosz. Darius elvigyorodott. - Biztos? - kérdezte incselkedve, és felállt. Victoria is felállt, és a férfira meredt. - Boldog vagy? -

Hát persze - villant a gödröcske. - Mindig veled

vagyok. Ennél többet nem is kérhetnék. 107

- Akarod, hogy maradjak? -

Azt akarom, hogy boldog légy - felelte a férfi

komolyan. - Akár velem, akár Westinnel. Ő szeret téged. Majdnem annyira, mint én. És most, ebben a pillanatban is érted küzd. - Én is szeretem őt - eredt el Victoria könnye. - Örülök neki, Vicky. - És téged is szeretlek. - Tudom. Az aranyfej lehajlott, és Darius szája a lányéhoz közelített. Közeledése lassú volt, de szívszaggatóan ismerős. Ajka nyomása csillapította Victoria szívének egy régóta nyugtalan részét. Annak idején nem tudott elbúcsúzni, túl gyorsan elszakadtak egymástól. Ez a lezáratlanság évszázadokig kísértette. Victoria belekapaszkodott Darius vászoningébe, és kétségbeesetten csókolta

a

férfit.

Nem azzal a

szenvedéllyel, amelyet Max iránt érzett, hanem azzal a szerelemmel,

amely

egykor

összekötötte

őket.

Keserédes elválás volt ez, mégis szükséges. Victoriának már Max mellett volt a helye. És a szívének is. -

Köszönöm - suttogta. - Nem tudtam volna

megmenteni őt nélküled. -

Akkor a másik oldalon találkozunk, szerelmem

- felelte Darius gyengéden. - Addig vigyázz magadra. Victoria próbálta felnyitni a szemét, de hiába.

108

Victoria arra ébredt, hogy hó hullik az arcára. Valami melegítette a jobb oldalát, és amikor arra fordult, perzselő fájdalom hasított a mellkasába. -

Cica? - Még a látszólagos távolból is félreismer-

hetetlen volt a fájdalmas elképedés Max hangjában. -

Szia - simította az arcát a lány a férfi átázott in-

géhez. - Hiányoztam? -

Ne szórakozz velem, a franc egye meg. Meg

kellene ölnöm téged, amiért ilyesminek tettél ki. - Max magához ölelte a lányt, hatalmas teste remegett az érzelmek erejétől. - Milyen szar kis trükk. Főleg karácsonykor. - Ne haragudj, bébi - ölelte át Victoria. Vigyázz rá jól, Westin. Darius

hangja

szinte

érzékelhető

simogatásként

hullámzott át Victorián. - Úgy lesz - felelte rekedten Max. Victoria elfordította a fejét, és Dariust pillantotta meg néhány lépésnyire. Áttetszőn derengő alakja szerető pillantással figyelte a lányt. Most már élj magadért, mondta szelíden. Évszázadokig értem éltél. Victoria bólintott. A jelenés intett, és eltűnt. És Max egy csettintésére ők ketten ugyancsak.

109

Hat nappal később - Ha még egyszer ilyet csinálsz - morogta Max, és a lány fölé emelkedett a bársonytakarón akkor vörösre verem a fenekedet. - Ez fenyegetés akar lenni ? Victoria dorombolt, a csípője egy rándításával mélyebbre tolta magában Max csodálatos farkát. -

Cica, te ezt el sem tudod képzelni - Max vissza-

húzódott, aztán mélyet döfött, s farka széles feje érzékenyhelyet érintett a lányban. - Ott, a sikátorban azt hittem, az eszemet vesztem. így is történt volna, ha Darius nem hoz vissza hozzám. - Mindig visszajövök hozzád, Max.

III

Fél kézzel tartva Victoria csípőjét, Max kemény, vad lökésekkel válaszolt. - Élvezz nekem - nyögte. Victoria nyüszítve ment el, s zihálva kapkodta a levegőt, amikor a forró kéj vakító szikrázással robbantotta szét az érzékeit. Max mellkasa mélyről feldübörgött. - A francba, ez a hang is mindig felizgat. -

Majdnem egy teljes hét után, amikor csak ettünk,

zuhanyoztunk meg szexei tünk? - kérdezte elfúló hangon Victoria. - Kielégíthetetlen vagy. -

Csak kiélvezem a karácsonyi ajándékomat, cica.

Különben meg imádod. Max rámeredt viharszürke szemével, és Victoria tudta, hogy soha még nem szerette ennél jobban. A férfi az elmúlt hét során karnyújtásnyinál távolabbra nem engedte magától, a kedvenc ételeit főzte, a kezéből etette, és megmosta a haját, a testét. Egy Familiáris számára ez maga volt a mennyország, és Victoria szívta is magába, mint a napfényt a hosszú, szürke tél után. - Max... A férfi ritmikusan, lassan és mélyen dugta, hogy időt adjon neki a regenerálódásra, hogy Victoria érezhesse minden egyes lüktető centijét. A lány nyaka hátrafeszült, körmei Max hátába mé-

112

lyedtek, és hüvelye tehetetlen élvezettel remegett a férfi körül. -

O, igen - dörmögte Max, s szép szája sarka gonosz

mosolyra kunkorodott. - Kétségtelenül imádod. -

Téged imádlak - nyújtotta a száját Victoria, és Max

lélegzetelállító szenvedéllyel tapadt rá. - Én pedig viszontimádlak. Végre elégedetten, Victoria szája széles macskamosolyra húzódott.

113

Max Westin a St. John Hotellel szemközti kávézóban állt, és alig tudott uralkodni magán az előtte álló órákban rá váró orgazmusok miatt. A nő, aki majd kielégíti vágyait, már odabent van. Látta, hogyan üdvözli Victoria a reggeli tárgyaló partnerét a járdaszegélynél, karcsú teste fekete ceruzaszoknyába és smaragdzöld selyemblúzba bújtatva, amely tökéletesen illik zöld macskaszeméhez. A tűsarkú cipő szinte végtelennek mutatta amúgy is hosszú lábát. Max már alig várta, hogy ez a láb a derekára fonódjon és megfeszüljön a hiábavaló igyekezettől, hogy bent tartsa mozgó farkát. A felszolgáló a nevét kiáltotta, és ő a pulthoz ment, hogy elvegye Victoria kedvenc teáját, amelyet szán

117

dékosan sok tejszínnel rendelt. Amikor kilépett az utcára, az óráj ára nézett, és látta, hogy pont a megfelelő időben van, és az ebéd ürügyén biztosíthatja magának a lány osztatlan figyelmét. Vére vadul dobolt a fülében, és egyre forróbb lett minden lépéssel. Két napig volt távol a Nagytanács hívására, de máris súlyos elvonási tüneteket tapasztalt. A farka vastag és súlyos volt, a golyói feszesek és telítettek. A gondolat, hogy Victoria mézédes puncijának szűk, bársonyos mélyébe hatolhat majd, megkeményítette. Max belépett a St. Johnba a forgóajtón, és odabiccentett a három recepciósnak. Ha biztos lett volna benne, hogy Victoria délelőtti megbeszélése véget ért, akkor egy szempillantás alatt nála termett volna - ez zavarba ejtően jelentéktelen varázslat volt csupán egy boszorkánymesternek. Ehelyett inkább beszállt a számkódos magánliftbe. Miközben a kabin emelkedni kezdett, Max erővel próbált úrrá lenni vágyán. Nem szűnő sóvárgását társa után kiélesítette a fekete mágia, amely áthatotta az utolsó vadászatát. Noha Victoria több mint elég erős volt ahhoz, hogy

kielégítse

legsötétebb

vágyait

is,

most

gyengédséggel akarta üdvözölni. Meg akarta mutatni neki, hogy a lelke mélyéig hiányolta - mert nélküle kellett vadásznia, és tudta, hogy ez bántja a lányt, hiába volt jó oka rá. Amint a liftajtó kinyílt az igazgatói szinten, mégis 118

pillantotta. Mellkasát azonnal összeszorította a szerelem, akötődésnek az az érzése, amelyet csak Victo- riával érzett. A lány az irodája recepcióján állt, fél keze a csípőjén, arcán széles mosoly. Azzal a két férfival beszélt, akiket Max az utcán is látott, és élénk tekintetük elárulta heves érdeklődésüket. Elbűvölte őket Victoria szépsége és pajkos természete, mint minden hímet, a lány pedig játszott velük, mint az egérrel. Max intett Victoria titkárnőjének, hogy maradjon csendben, ne rontsa el az előadást, de ekkor Victoria megérezte a köztük felcsapó energiát és a megnyugvást, amely abból eredt, hogy személyiségük két fele újra egyesült. A lány rápillantott, és épphogy nem csóválta a farkát. - Ah, uraim - dorombolta. - Kérem, bocsássanak meg. Megérkezett az ebédpartnerem. A két öltönyös most Maxra pillantott. Tetőtől talpig végigmérték. - Nem akarlak siettetni - mondta Max. - Tudok várni. - De én nem - Victoria odament, és kivette a kezéből a bögrét. - A kedvenc teám. Köszönöm. Miért nem helyezed magad kényelembe az irodámban? Egy perc és ott vagyok. Max engedelmeskedett, de előbb még szeretettel, tulajdonosi mozdulattal végigsimított a lány csípőjén.

1 19

Victoria irodájában két fal is üvegből volt - az egyik a nyüzsgő városra nézett, a másik a recepcióra. Nőies helyiség volt ez, mégis erőt sugárzott, hisz Victoria innen irányította szállodabirodalmát. Gyors, éles elméje mindig egy lépéssel a konkurencia előtt járt, macskaösztönei pedig gondoskodtak róla, hogy kényelmet, fényűzést és figyelmes kiszolgálást kapjanak a vendégei. Max kigombolta Armani öltönye zakóját, levette, és az asztal előtti szék támlájára terítette. Még nem is ismerte személyesen Victoriát, már csodálta intelligenciáját és ambícióját. És amióta együtt voltak, csodálata csak fokozódott. Most, hogy itt lehetett, a lány főhadiszállásán, még büszkébb volt arra, amit elért. Nagyon is jól tudta, milyen szerencsés, hogy ő az a férfi, aki birtokolhatja. Olyan döntés volt ez, amelyet újra és újra megtett volna, ha úgy adódik, még annak tudatában is, hogy mi ennek az ára, és mit kockáztat azzal, ha egy ilyen varázslatos nővel osztja meg az életét. Victoria berontott az irodába, szeme csillogott a szerelemtől és az örömtől, hogy végre újra láthatja Maxot. Fényes, fekete haja rövidre volt nyírva, hogy hangsúlyozza karcsú nyaka és szép ívű járomcsontja vonalát. Ez apompás szőrzet macskaalakjában is ugyanilyen maradt, akárcsak a szeme. De mindkét alakjában - nőként is, Familiárisként is - lélegzetelállító volt.

120

Az iránta érzett szerelemtől Maxnak megmerevedett a farka, és felébredt minden ősi ösztöne. Victo- ria majdhogynem vadállat volt, amikor találkoztak. Maxnak az volt a megbízatása, hogy szelídítse meg egy másik boszorkánymester számára, vagy pusztítsa el. Végül nem tehetett mást, mint hogy megtartsa magának. A lány olyan nélkülözhetetlenné vált a számára, mint a levegő. A benne lappangó vadság tökéletesen illett Maxnak ahhoz a hajlamához, hogy a fekete mágiát kerülgesse. Victoria berúgta maga mögött az ajtót, és egy macska kecsességével vágott át a szobán. - Borzasztóan hiányoztál, Max. - Nem jobban, mint te nekem. - Max átfogta Victoria nyakát, a nyakörvet imitálva, amely hozzá kötötte a lányt. Hirtelen ötlettel mágiát bocsátott az iroda felőli üvegre, hogy ne láthassák onnan az ölelkezésüket, és ne is zavarják meg őket. Hazaérkezett. Victoria volt az otthona. Max kéjes, forró csókba kezdett, nyelve mélyre csúszott, végigsimítva Victoria nyelvét. A szorítása erősödött. Épp csak annyira, hogy a nyomással elterelje Victoria figyelmét a munkáról, és elrepítse oda, ahol csak ők ketten léteznek. Victoria felnyögött, és szinte beleolvadt, azonnal levetve az irányítás terhét, megadva magát Max kielégíthetetlen vágyának. Vad gyönyör töltötte el.

121

Szeretlek. A vallomás illatos füstként hatolt az agyába, és elűzte az árnyakat, amelyek az elmúlt napokban lopóztak belé. A fekete mágia roppant csábító, és a két megtévedt mágus üldözése újraélesztette benne a vágyat iránta. Ha Victoria szerelme nincs, talán védtelen is lett volna a kísértéssel szemben. A lány őrizte meg a j ózan eszét, ő tartotta meg a helyes úton, biztos pontot jelentett neki, miköziben az ő ereje napról napra nőtt. Ajkuk elvált egymástól, és Max a lány fülébe súgta: Jó kislány voltál, amíg elvoltam? Victoria átfogta a derekát. - Hát persze. De elég kemény volt. Max hátrébb lépett, és végignézett rajta. Végighúzta hüvelykujját a lány telt alsó ajkán. Tudta, mennyire mardoshatja már Victoriát a vágy, ha engedelmeskedett az utasításnak, és nem elégítette ki magát, amíg ő távol volt. - Nem keményebb, mint a farkam két nap óta. Ebéd utánig várni akartam, de a szádat most akarom, cica. A lány megharapdálta Max hüvelykujját, s szemét alázatosan lesütötte. Max magával húzta hátrafelé, amíg el nem érték az asztalt, és akkor Max fél fenékkel rátelepedett. - Érints meg - rendelkezett. Szüksége volt a lány kezére a bőrén.

12.2

Victoria fürge ujjakkal gombolta ki a mellényét, és kihajtotta, hogy végigsimítson a nyakkendőn. - Mit akart a Nagytanács ? -

Amit mindig - Max mélyen beszívta a levegőt.

Nem nagyon akarta elrontani Victoria jókedvét. - Sirius Powell megszökött. Victoria megdermedt, a keze megállt Max szíve fölött. Aztán odahúzott egy széket és leült. - Az hogyan lehetséges ? -

Valaki segített neki. Xander Barnes is vele szökött.

Victoria a nyakához nyúlt, megtapogatva a nyakörvet, amit csak a mágusok láthattak. Az 6 nyakörvét - az ő megadásának és Max birtokjogának a szimbólumát. Pontosan felfogta a hír súlyát. Powell és Barnes is veszedelmes szakadárok voltak, olyany- nyira rabjai a fekete mágiának, hogy másokat is megöltek, akik a sötét varázslatokkal foglakoztak, csak hogy szert tegyenek az erejükre. Nem kérdezte Maxot, hogy miért éppen őt választották Amazok. Tudta, hogy Max a Tanács egyes számú szakembere a Mások levadászására - azoké- ra, akik túlságosan belebonyolódtak a fekete mágiába, és már nem lehetett őket megmenteni. Max mégis folytatta: - Én fogtam el őket annak idején, többek közt. Victoria az ölébe ejtette ökölbe szorított kezét.

123

- Hát persze. És külön voltak? Vagy együtt? - Külön. De most más a parancs. Most egyszerűen el kell pusztítanom őket. - Egyes számban beszélsz - keményedett meg Victoria tekintete. - Mi ketten egy csapat vagyunk, Max. Már nem egyedül dolgozol. Max két tenyere közé fogta a lány arcát. Vadász lévén nem

lehetett

volna

Familiárisa.

A

Familiárisok

nagymértékben fokozták a boszorkánymesterük vagy boszorkányuk erejét, ugyanakkor komoly gyengeséget is jelentettek a harcban. Max a saját bőrén tapasztalta, hogy ez mennyire igaz, hisz majdnem elvesztette Victoriát a Triumvirátus elleni küzdelemben. A vérző, összetört test látványa, az életerő elil- lanása, miközben még a karjában tartotta Victoriát, olyan élmény volt, amibe kis híján beleőrült. Mégsem lett volna hajlandó soha lemondani róla. Nem volt rá képes. Feláldozott mindent, amiért eddig dolgozott, lemondott a tanácsbeli helyről, és ezzel magára vonta a Tanács tagjainak haragját, de az élete fabatkát sem ért volna a lány nélkül. - Van oka annak, hogy a Vadászoknak nincs Familiárisuk - emlékeztette szelíden Victoriát. - Különben is, ez még olyan dolog, ami előtted kezdődött. - Akárcsak az én harcom a Triumvirátussal - vágott vissza a lány. - Én mégis hagytam, hogy velem küzdj. Ne merj úgy viselkedni, mintha csak a terhedre lennék.

114

A férfi ujjai végigsimítottak a lány szemöldökén. - Te a szívem vagy. - Max - lágyult el a lány hangja. De amikor Max ránézett, Victoria összehúzta a szemét, és a ravasz macska számító arckifejezését öltötte fel. Max, hogy elvonja a figyelmét és emlékeztesse a parancsra, intett, és immár meztelenül állt oda Victoria elé. Ruhái takarosan összehajtogatva feküdtek a szófán. Victoriának

szemmagasságban

volt

Max

ágyéka.

Megnyalta a száját. Egy pillanatig küzdött a vágy ellen, hogy engedelmeskedjen, de aztán megadta magát, és kinyújtotta a kezét. Karcsú ujjai ráfonódtak Max sajgó dorongjára. Max keze a lány nyakára csúszott, és felemelte az állát, hogy találkozzon a pillantásuk. - Le fogsz szopni, mert nekem így jó, és nem azért, mert úgy gondolod, hogy ily módon kézben tarthatsz. - Nem lehetne mindkét okból? - kérdezte Victoria. - Ó, Victoria - búgta a férfi, és a vére veszedelmes iramban

kezdett

forrósodni.

Egy

összpontosított

gondolatára selyemkötél jelent meg a semmiből, és hullámozva tekeredett a lány csuklójára, összefogva hátul a két kezet. - Foglaljuk le valami mással azt a szép kis szádat, mielőtt elfenekellek. - Max... - A lány remegett az izgalomtól, mcll-

125

bimbója megkeményedett a blúz alatt. Bármennyire szerette is irányítani a dolgokat, szívesen lemondott erről Max kedvéért. Csakis az ő kedvéért. - Térdre - mordult fel Max, és végigsimított magán, tőtől makkig. Victoria lecsusszant a székről, és kecsesen a padlóra ereszkedett, macskás egyensúlyérzékkel. Max ökölre fogta a farkát, és makkja végén áttetsző előváladék jelent meg. - Nyald le, cica. Azzal a forró, érdes kis nyelveddel. Victoria hátrahajtotta a fejét, kinyitotta a száját, és felnyögött, amikor Max megragadta hátul a tarkóját, a másik kezével pedig betolta a farkát. - Mélyen és lassan - adta ki az utasítást. Nézte, ahogy a lány engedelmeskedik, és mély nyögés szakadt fel belőle, amikor megérezte. Victoria szája körbefogta, s nedves forróságba borította az érzékeny makkot. Max feje előrebillent, szeme résnyi- re csukódott a kábító vágytól. Beletúrt Victoria hajába, a rövid, selymes szálak közé, és szavak nélkül is próbálta jelezni, mennyire értékeli őt. Aztán Victoria szívni kezdte, egyre mélyebbre, és Max teste megmerevedett a kéjtől, amely azzal fenyegetett, hogy lerombolja minden önuralmát. Felhördült, és a farka olyan kemény lett, hogy fájt.

iz6

- Pazarul szopsz. Nincs semmi a világon, ami fogható lenne ahhoz, amikor dugom azt a mohó kis szádat. Victoria komisz nyelve ott repdesett a makk tövénél, és Max mellkasán veríték ütközött ki. A lány nézte mandulavágású zöld szemével, és szerelme forrón lángolt, női erejének tudata ott izzott a smaragdszín mélységekben. A nyelve hegye a makk nyílásába furakodott, és kinyalta az előváladékot, ami folyamatosan szivárgott. - Az istenekre, csodás vagy... - Max megremegett, amikor a lány végigsimított arcával a golyóin. Azok már eleve feszesen húzódtak fel, és súlyosak voltak az ondótól, készen rá, hogy a várakozó torokba spricceljék tartalmukat. Victoria mélyen, erőteljesen megszívta az érzékeny makkot, szinte fejte. Mohón nyelt, dorombolt, aztán újabb adagot simogatott ki. Zümmögő kéjjel élvezte Max ízét, gyorsabban kezdett szopni, és nyelvével masszírozta a makk peremét. Maxnak ökölbe szorult a keze. Az egyik az oldala mellett, a másik a lány hajában. A hasizmai megfeszültek, a teste küzdött a késztetés ellen, hogy túl gyorsan elmenjen. Victoria szája olyan bársonyos és forró, a vágya oly mohó. Erotikus hangja tovább korbácsolta a férfi vágyát, és egyre taszította a józan ész határai felé. - Megölsz engem - zsörtölődött, és szívét elszo

127

rította a szerelem. - Ne olyan gyorsan. Hadd tartson minél tovább. A lány belenyögött Max farkába, miközben imádattal kényeztette, aztán kihúzta, hogy megcsókolja a végét, és végigkövette az ereket a nyelvével. A brutális gyönyör vadul ostromolta mindazt a kis önuralmat, ami még megmaradt Maxban a külön töltött napok után. Sötét mágia tekergőzött benne, küzdve a Victoria által keltett érzésekkel. A fekete mágiában nem volt hely a szerelemnek. Max kapcsolatában a szeretett nővel pedig a fekete mágiának nem lehetett helye. - Max - lehelte a lány. - Ne tartsd vissza. Victoria felemelte a farkat, és a végével végigsimított a száján. - Majd élvezek neked - felelte Max rekedten. - Ha eljött az ideje. Victoria sötéten elmosolyodott. Ez nem pusztán incselkedés volt, hanem komolyabb indokok húzódtak meg mögötte, amelyeket Max iránta érzett aggodalma táplált. Amikor elélvez, mágiája átáramlik Victoriába, aki azt Familiáris képességeivel felerősíti, aztán visszaadja. Ekkor Victoria megérzi a benne tomboló zűrzavart, és rájön, honnan ered. A lány mélyen a szájába vette, arca behorpadt. Victoria. A lány nyelve az érzékeny alsó részen dolgozott, s

iz8

Max ringatni kezdte a csípőjét, a saját tempójában dugva a mohó kis szájat. Ki-be járt benne, és hagyta, hogy fokozódjon a kéj, amíg meg nem érezte az orgazmus előjeleit. Ekkor lassított, kiélvezve a pillanatot. - Az istenekre - hördült fel, és elgyengült a lába az emésztő vágytól, hogy végre elengedje magát a magányos napok után. Victoria felvinnyogott, és vadul, erős nyelvmozdulatokkal szopott tovább. A lány igyekezete, hogy a kedvére tegyen, meghatotta Maxot, és arra késztette, hogy megadja neki, amit akar. Elengedte Victo- riát, és az asztalba kapaszkodott, ujjai görcsösen fonódtak az asztallap szélére. A lány előrebiccentette a fejét, és a torka mélyéig magába húzta, újra és újra, s rebegő szempillákkal koncentrált arra, hogy élvezethez juttassa Maxot. Ajka fel-le járt a férfi farkán, simogatta, várta a kilövellést. Kissé kábán tekintett fel Maxra, s mellbimbói feszülve várták az érintést. Max megmarkolta Victoria mellét, megszorította, hüvelykujjai körbejártak a feszülő bimbókon. A lány megremegett és felnyögött, a rezgés végigfutott Max feszülő testén is. Victoria feromonjai áthatották a levegőt, olyan vadállati csábítással, aminek nem lehetett ellenállni. Max egy hördüléssel elélvezett. Megrázta az első

12 9

lökéshullám, s mintha olvadt láva ömlött volna végig a gerincén, csak aztán lövellt ki. Felmordult, amikor a forró ondó a lány nyelvére fröccsent. Victoria torka körülölelte és rászorult, ahogy a lány nyelt. Max szeme előtt körök táncoltak, s a tüdeje összeszorult az orgazmustól. Ereje forró sugárként csapott ki feszes testéből. A fények viliódzni kezdtek. Victoria fájdalmas kiáltással fogadta be a mágiát, majd olyan erővel lövell- te vissza, hogy kötelékei elpattantak, és a lámpában szétrobbant a körte. Sötétség szisszent át a szobán, összetekeredett és elvékonyodott, aztán nekirontott Maxnak, és visszalökte az asztalhoz. Victoria tántorogva felállt, nekidőlt, átfogta, belekapaszkodott. Max a lány nyakába temette nedves arcát, és remegett, ahogy az energia gonoszul lüktető fejfájásként pulzált végig rajta. A lány ujjai a hátába vájtak. - Max... Mit műveltél?

130

Xander Barnes ajkához emelte a borospoharat, és az étterem ablakán át kinézett a szemközti bisztróra. Ott Max Westin etetgette éppen csábító falatokkal azt a gyönyörű Familiárisát. - El kell pusztítanunk a nőt - gondolkodott hangosan. - Túl erőssé teszi a gazdáját. Sosem győzhetjük le, amíg vele van. - Hm! - vágott bele Sirius Powell a steakjébe. - Amíg nem láttam őket együtt, talán egyetértettem volna. De meggondoltam magam. Látod, hogy néz a nőre ? Szerelmes belé. Óriási pazarlás lenne egyetlen csapással kiiktatni egy ilyen gyengeséget. Xander karba fonta a kezét. Lágy délutáni szellő borzolta rézszín haját, mint valami szertelen szerető.

131

- Tehát használjuk fel a nőt ellene. - Igen. Szerintem igen. - A nőben ott van Darius Whitacre ereje. Sirius elmosolyodott, és letette az evőeszközt. Ez a Familiáris különleges, a korábbi boszorkánymestere miatt, aki ráruházta a hatalmát. Ez a mágia erőssé tette a nőt, ami Max Westint is erősítette, de ugyanakkor sebezhetőbbé is tette. -

Whitacre ereje fogékonnyá teszi a fekete mágia

iránt. Nekünk csak ösztönöznünk kell arra, hogy használja. -

Westin már most is kontárkodik vele, hogy elő-

csaljon minket. Ha a nő még nem is érzett rá az ízére, nemsokára rá fog. -

És akkor majd többet is akar - fejezte be Sirius. -

Darius mágiája nem az egyetlen gyenge pontja. Westin is az. Tekintve, hogy milyen birtokféltők a Familiárisok, a nőnek nyilván nem esne jól, ha emlékeztetnék rá, hogy hány boszorkánynyal töltötte már a kedvét Westin. Xander halkan felnevetett. -

Féltékennyé akarsz tenni egy Familiárist ? Te aztán

gonosz vagy. Sirius játszadozni kezdett a vállára lógó szőke hajfonattal. -

Fergeteges előadás lesz. Hogyan fogjunk hozzá?

13Z

- Jezebel Patridge - vágta ráXander habozás nélkül. Ő meg Westin egy időben nagyon odavoltak egymásért. Amikor engem levadászott, már akkor is gondoltam rá, hogy őt vetem be, de akkor nem jött össze. - És hogyan akarod bevonni? Xander vigyorogva dőlt hátra a székén, és kortyolt a borból. - Egy üzenettel, magától Westintől. Könnyű lesz hamisítani. Sirius üdvözlésre emelte poharát. - Jó mulatság lesz.

Valami nem stimmelt. Victoria behajolt a konyhaajtón, és figyelte, ahogy Max a vacsorát készíti. Az első estétől kezdve, amikor a férfi belépett az életébe a Tanács parancsára, hogy megszelídítse vagy megölje őt, azonnal gondoskodni kezdett róla. Még sosem volt így elkényeztetve életében. Cserébe Max semmit sem várt a szerelmén, bizalmán és megadásán kívül, és meg is kapta, Victoria alfanőstény beállítottsága ellenére. Victoria imádattal mérte végig a férfit a feje búbjától a lábujja hegyéig. A tintafekete haj sűrű sörényként omlott a férfi vállára, egy olyan kíméletlenül férfias arcot keretezve, amelynek már a látásába is be-

133

leborzongott. Max szeme mint a nyári viharok szürke égboltja, az ajka pedig egyszerűen isteni, erős és szépen metszett. Izmos karja, háta meg-megfeszült munka közben a tűzhely előtt, és semmit sem viselt egy selyem pizsamaalsón kívül. Mezítelen lába komoly kihívást jelentett a macskaérzékeknek, s arra csábította, hogy változzon át és dörgölődzzön hozzá. Max bőre mint a karamella, érintésre feszes, mégis selymesen lágy. Izmos fenekétől összefutott a nyál a lány szájában, és amikor Max a mosogató felé fordult, Victoria észrevette a súlyos farok félreismerhetetlen lendülését. Hüvelye mohón összeszorult a vágytól, hogy magában érezhesse. A két nap, amit egymástól távol töltöttek, épp elég kín volt, de az ebéd óta eltelt idő még inkább. Mintha valami fal emelkedett volna közéjük, amióta eljöttek az irodából. Itthon lenni kettesben, mégis tudatában lenni az érzelmi és fizikai távolságnak, fájdalmas volt számára. Max kizárta őt magából, úgy, ahogy korábban még sosem. Továbbra is szeretetteljes és figyelmes volt, mégis kétségtelennek tűnt, hogy próbálja távol tartani a lányt attól az igazságtól, hogy hol volt és mit csinált az elmúlt két napban. Ebéd közben mindenről beszélt, csak arról nem, hogy mit fog kezdeni a Tanács hívásával. Max mindig is szürke mágiát használt. De a lány

134

ma valami sokkal veszedelmesebbet érzett. És sokkal kísértőbbet. Még most is érzékelte a férfi lelkét beburkoló sötétséget, és a hatalmas önuralmat, amellyel uralkodni próbál rajta. Egy olyan hajsza, amely Sirius Powellhez és Xander Barneshoz hasonló nagyságrendű mágusok után folyik, bizonyosan teljesen igénybe veszi. Minden szempontból kimerül, és Victoria dolga, hogy támogassa. De ez nem lehetséges, ha nem hajlandó osztozni vele. Victoria kikötötte fekete selyemköntösét, odament a férfihoz, és meztelen felsőtesttel a hátához simult, karjával átfogta Max mellkasát. Aztán végigsimított a kockás hason, és megszorította a kemény húst. - Szeretlek, Max - mormogta a férfi lapockájába. - Tudom, cica. A lány lejjebb nyúlt, és belemarkolt a selyemalsóba, aztán kioldotta a zsinórt, hogy a bőrével is érezze a vastagodó farkat. - Szükségem van rád. Max megkeményedett a markában, mire Victoria diadalmasan

dorombolni

kezdett.

A

mellbimbója

megfeszült, puncija készségesen felpuhult. Végigsimított a merev szerszámon, még hosszabbá és keményebbé tette, biztatva, hogy kényeztesse őt. Max hirtelen elzárta a lángot, és hátrafordult. Lé-

legzetelállító könnyedséggel ragadta magához az irányítást, és egyik kezével hátrafogta a lány mindkét csuklóját. A lány bőre felizzott az izgalomtól. Max föléje tornyosult, viharos tekintete szinte perzselt. Szabad kezével végighaladt Victorián a nyakától a szeméremdombjáig, aztán birtoklón belemarkolt a lába közt lüktető húsba. - Mit akarsz, Victoria? -

Téged - nyitotta szét a lábát hívogatón Victoria. -

Mindig is akartalak, attól a pillanattól kezdve, hogy besétáltál az életembe. Max gyengéden masszírozni kezdte a csiklóját. - Kezdettől fogva a tiéd vagyok. Victoria teste meglágyult, a szíve hevesen vert a kéjtől és a korlátozottságtól. - Most nem úgy érzem, mintha az enyém lennél. A férfi ügyes ujjakkal körözött az összeszoruló rés körül. - A tulajdonod vagyok. Victoria felhördült, amikor a férfi lehajolt, hogy megnyalja az egyik felmeredő mellbimbóját - nyelve, mint egy bársonyos korbács. -

Miért nem vagy hajlandó beszélni arról, hogy mi

történt az elmúlt napokban? A selymes fürtök súrolták a lány mellét. Max ajka a fájó pontra simult, s szívni kezdte. Két ujj nyomult a lányba alulról. 136

- Hiányoztál - morogta Victoria bőrébe. - Vég nélkül dugnálak, ha lehetne, és örökké benned maradnék. Amikor nem benned vagyok, akkor is erre gondolok. Erre vágyakozom. Nem érzem egésznek magam, amikor nem vagyok a részed. - Akkor legyél a részem most - suttogta, és csípője körözni

kezdett

a

finoman

döfködő

ujjakon.

Felforrósodott a bőre, veríték ütött ki rajta. A mé- he összerándult, annyira vágyott rá, hogy egyesüljenek. - Most épp főzök - a whiskyízű hang mély volt és erőteljes, az ujjak megálltak, hagyták, hogy Victoria érezze őket, és vágyni kezdjen a súrlódásra, a kielégülésre. - Majd szólok, ha itt lesz a játék ideje. - Kérlek, Max. - Sssss! Majd megkapod a magadét. - Behajlította az ujját, és megnyomta az érzékeny pontot, újra és újra. A lány halk sikollyal, remegve elélvezett Max karjában. A férfi megadta Victoriának, amit akart, anélkül, hogy bármit is kiadott volna magából. Ajka végigsúrolta a lány szétváló száját, a ziháló lehelet a járomcsontját cirógatta. - Most már jobb? Victoria nyöszörgött, amikor kihúzta az ujját. - Nem. - A férfi gyönyöre nélkül üres volt. Kielégületlen. - Kizársz magadból, Max.

i37

Max ránézett, arca csupa szerelem, mégis csupa visszafogottság. - Bíznod kell bennem. Victoriának elszorult a szíve. - Ez nem igazság. -

Térj napirendre fölötte, Victoria - mondta Max

fensőbbséggel. -

De hát mindig együtt dolgoztunk - ellenkezett a

lány. -

És így is lesz megint, amint a helyzet megengedi -

fogta meg a lány állát Max. - Még Darius erejével együtt is megvan a határa annak, hogy mire vagy képes. Az én mágiám erősítése pedig visszaüthet két olyan gazfickóval szemben, mint Sirius és Xander. -

Akkor hagyd, hogy legalább itthon támogassalak!

Beszélj velem! Ne hagyj sötétben tapogatózni. Max keze a köntös alá csúszott, hogy megmarkolja a lány fenekét és magához vonja. -

Hadd gondoskodjam rólad. Csak erre van szük-

ségem. Lehajtotta a fejét, és megcsókolta Victoriát azzal a birtokló szenvedéllyel, amely kezdettől fogva rabul ejtette a lányt. Erős ajka a lányéra tapadt, nyelve mélyre hatolva simogatta Victoria nyelvét. Halk mordu- lás ébredt a mellkasában és vibrált a lány mellében, mellszőrének

dörzsölése

már-már

elviselhetetlenül

izgató volt. Max kemény volt és vastag, merevedése 138

i lány alhasának feszült. Szinte falta Victoria száját, és mély nyalásokkal ízlelgette. Ujjai a lány fürtjei közé mélyedtek, és tartották a fejét, miközben magába szívta Victoria ízét. Lustán dugta a nyelvével, ingerelte annak az ígéretével, amit a lány igazán akart. Victoria elveszve nyögött fel. Megduzzadt és felforrósodott az ajka, szemhéja elnehezült Max gyakorlott csábításának kábító hatásától. A férfi tüzes szavai ott visszhangoztak a fejében, ám a féktelen szenvedély szavai

erotikus

ellentétben

álltak

a

tökéletes

önuralommal, amellyel Max bánt vele. Amikor Victoria kifulladt, elhúzódott. Végigfuttatta nyelvét a lány duzzadt száján, és azt mormolta: - De előbb vacsora. Victoria bólintott, ám a gondolatai máshol jártak. Egyszer már elveszített egy férfit, akit szeretett. Nem fogja tétlenül nézni, hogy ez megismétlődjön.

139

?~{(ír0My

Max újabb szelet fésűskagylót szúrt a villára, beleforgatta a tejszínes szószba, aztán Victoria szájához emelte. A lány dorombolt rágás közben, s nyeléskor végigkarmolta a férfi combját. Büszkeség és öröm töltötte el Maxot, fokozva a kétujjnyi Scotch melegét. Victoria megrázta a fejét, amikor Max újabb szeletet vágott. - Elég. Egy falatot se bírok többet. Max letette a villát, közelebb hajolt, és lenyalt egy csepp szószt a lány szája széléről. Sosem gondolta, hogy valaha is lesz egy Familiárisa. Sosem hitte, hogy akarni fogja ezt a felelősséget. De Victoria gondozá

si

sa - etetése, fürdetése, kényeztetése - immár a lételemévé vált. - Hoztál haza valami filmet - emlékeztette Vic- toriát. - Megnézzük? - Te szeretnéd? - A lány hangja lágy volt és fojtott, arca piroslott az elevenségtől. Amikor megismerkedtek, túlságosan is sovány volt, hisz nem volt gazdája, aki gondoskodott volna róla. Korábbi boszorkánymesterét, Dariust már két évszázada elveszítette, és az elhanyagoltság nyomot hagyott mind a külsején,

mind

véletlenszerű

a

kedélyén.

akciókkal

Majdnem

ingerelte

a

elvadult,

Tanácsot,

és

kicselezte a számtalan Vadászt, akit a nyakára küldtek. Max szerette benne ezt a tüzet, és óvatosan kezelte, amióta az övé lett. Kemény kézzel bánt vele, ahogyan az a Familiárosoknak kell, de elég teret hagyott neki arra is, hogy továbbra is kihívást jelenthessen. Finom egyensúly volt ezt, amely mindkettejüket kielégítette. Max minden lélegzetével szerette és csillapíthatatlan sóvárgással kívánta a lányt. - Nézzük - felelte, mert a karjában akarta tartani, amíg a következő lépésen gondolkodik. Korábban nem egy orgazmusban

volt

része;

megértette,

menynyire

veszedelmessé kezd válni a vadászata Siriusék után. A mágia, amit áttöltött Victoriába, szennye

142

zett volt, a lány pedig megtisztította neki, helyreállította a nyugalmát, de milyen áron? Victoria átvitte a bort és apoharakat a nappaliba, míg Max leszedte az asztalt. Amikor a férfi átment a hatalmas tetőtéri helyiségbe, gyertyák égtek minden lehetséges felületen, a lány pedig már összegömbölyödött a kanapén, kezében a távirányítóval. Max egy pillanatig elgyönyörködött a táncoló fényekben fürdő testben, aztán egy csettintéssel begyújtotta a kandallót. Belesüppedt a kanapéba,

és

elmosolyodott,

amikor

Victoria

odafészkelte magát, és elindította a filmet. Mosolyra késztette a választás is: Feláldozhatok 2. Annyira jellemző volt Victoriára. Max végigdőlt a párnákon, és a lány haját simogatta, miközben azon gondolkodott, hogyan csalhatná ki zsákmányát a nyílt terepre. A film felénél tarthattak, amikor úgy döntött, hogy Victoria jutalmat érdemel. Tudta, hogy nem könnyű számára a behódolás, részben a természete, részben Darius miatt, aki megajándékozta a mágiájával, mielőtt belehalt a Triumvirátussal folytatott összecsapásba. Victoria volt a legerősebb Familiáris, akiről a Tanács tudott, és társulása Maxszal, a legsikeresebb Vadásszal csak még erősebbé tette. Az irányítás feladása nehezére esett, ezért is volt olyan értékes Max számára, hogy mégis megtette. Hálával gondolt a lány szerelmére és bizalmára.

143

Végigsimított a gerincén, aztán benyúlt a köntöse alja alá, hogy játsszon vele. Victoria odafordult, hogy hozzádörgölje az arcát, s forrón suttogta Max nyakába: - O, Max... Annyira imádom, amikor hozzám érsz. A férfi az ölébe húzta Victoriát, és szétrakta a lábát. A lány a vállára hajtotta a fejét, és zihálni kezdett, amikor Max széthúzta és masszírozni kezdte a csiklóját. Közben a nyelvével simogatta Victoria fülkagylóját, s farka keményen, fájdalmasan feszült a lány fenekének. - Imádok hozzád érni - mondta lágyan, és egyik ujját a selymes punciba csúsztatta. Victoria mágiával levette a filmről a hangot, s keze rásimult Max másik kezére, amelyik a mellét markolta. - Szükséged van rám, Max. Nemcsak a mindennapjaidban és az ágyban, hanem a munkádban is. Főleg egy ilyen vadászatnál. Max visszahúzta síkos ujját, és kettővel siklott viszsza. Szelíden döfködte a remegő nyílást. - Rád fognak vetődni, hogy megszerezzenek en- gem. - Hát persze - szívta be reszketegen a levegőt a lány, miközben Max szándékosan erősebben masz- szírozta az érzékeny pontjait. - De együtt erősebbek vagyunk, mint külön.

144

Max belenyalt a fülébe, és tenyere tövét a lány csiklójára nyomta. Victoria felhördült, és elélvezett, megrándulva Max ujjain. Csodás érzés volt a férfinak, ahogyan Victoria az ölében vonaglik. Arra gondolt, hogy vajon hogyan élhetett azelőtt, hogy rátalált. Amikor a múltjára gondolt, csak árnyakat látott, elmosódott, szétfolyó emlékeket. Fényévnyi távolban mostani vibráló életétől. A film további része érdektelenségbe fulladt, Max csak a karjában tartott kinccsel törődött. A benne tomboló éhség teljes vadságával, a soha nem csillapuló vágy hevességével falta a lány száját. Victoria nyöszörögni kezdett, amikor a csók kíméletlen és mohó lett, Max nyelve pedig gyorsan és mélyen döfködte, felnyalva a részegítő ízeket. Victoria elfordult a férfi karjában, meglovagolta őt, a hajába markolt. Maxnak elállt a lélegzete a várakozó izgalomtól, farka vége nedves volt már. - Itt a játék ideje, cica - mondta sötéten.

Victoria hátrahúzódott, hogy Max félig hunyt pil- lájú szemébe nézzen. - Nekem ennél több kell. Az kell, hogy szükséged legyen rám, Max. Mindenben. Főleg a munkádban. Max tekintete elfelhősödött. A levegő mintha nyo

i45

masztó elektromossággal telt volna meg körülöttük. Hullámokban áradt az energia Maxból, és úgy nyaldosta a lány érzékeit, mint a dagály a tengerpartot. Max szája vonallá keskenyedett. - Nem tetszik, hogy ezt a dolgot belekevered a játékba. Engem nem vezethetsz a farkamnál fogva, Victoria. Viszont jó alaposan felmérgesíthetsz, ha megpróbálod. Victoria érezte, hogy a köntöse lecsusszan. Felgyorsult a légzése, a mellkasa hevesen emelkedettsüllyedt. Hüvelye síkossá vált a vágytól, a teste felkészült a küszöbönálló kéjes behatolásra. Amikor Max elkapta a kezét, megborzongott, vágyát felkorbácsolta a szikrányi félelem. Tudta, hogy Max előbb halna meg, mint hogy bántaná őt, de a lelke sötét volt, szexuális étvágya vad és kielégíthetetlen, dominanciavágya pedig lényeges elemét alkotta szerelmüknek. Amióta együtt voltak, Max olyan módokon is magáévá tette a testét, amit korábban el sem tudott volna képzelni; elvitte a végső határig, és még azon is túl. Max gyakorlott szerető volt, ura a női vágyaknak és a sajátjainak is, rendíthetetlen önkontrollal. Könnyed erővel emelte és igazgatta a lányt, tartotta makkja széles feje fölé. Aztán hozzáérintette Victoria nyílásához, majd ráhúzta, annyira, amennyi ahhoz kellett, hogy a lány térde a szófa párnáiba süppedjen.

146

Victoriának elállt a lélegzete az ingerlő jelenléttől, a nyomástól, amely a mélyebb behatolás kéjes érzését ígérte. -

Ne mozdulj - figyelmeztette sötéten Max, nehogy a

lány az ölébe ereszkedjen. - Majd akkor kapod meg a farkamat, amikor én odaadom. Max gyengéden végigfuttatta kezét a lány hátán, aztán megfogta a tarkóját, és magához húzta, hogy elérje a szájával. Victoria szeme lecsukódott, amikor az ajkuk találkozott, és a behatolás szöge miatt Max farka épp a G-pontot érte. Ráfeszült a selymes makkra, és alig várta, hogy mélyebbre hatoljon és kitöltse. - Max - vinnyogta esdeklően. -

Szorítsd a farkam, cica. Mutasd meg, mennyire

akarod. Victoria megfeszülve remegett, sajgó puncija próbálta magába szippantani Max farkát. Max durván elkapta a csípőjét, és engedelmeskedett. Olyan erővel húzta rá a lányt meredező farkára, hogy Victoria félj ajdúlt. Max! A férfi felhördült. Szép arca kipirult, megfeszült, az egyesülés eksztázisa elmélyítette vonásait. Felfelé lökte a csípőjét, jó mélyre. - Forró, szűk kis dög. A háta mögött összekötött kézzel, kitárva Victoria nem tudott megtámaszkodni. Csak a súlyát adhat

147

ta át Maxnak, hogy használja kedve szerint, és megtartsa őt, miközben dugja. Az, hogy ilyen tökéletesen átadja magát, hogy fenntartás nélkül feladja a testét, elképesztően iz- gatónak bizonyult. Pillanatról pillanatra nedvesebb lett, hüvelye tehetetlen örömmel remegett Max mozgó farka körül. Az élvezet hangjai töltötték be a szobát - Max hördülései és a lány mély dorombolása, az egymásnak csattanó testek és a nedves punci cuppogása, miközben Max farka ki-be járt benne. - Dugj meg - adta ki az utasítást Max, és megigazította magán a lányt, hogy függőleges legyen. Hüvelykés mutatóujja közé fogta a mellbimbóit, és húzogatni kezdte, miközben Victoria a farkán lovagolt. A fájdalmas rántások az érzékeny területen visszhangot vertek a lába között. Max elég erővel csípett ahhoz, hogy felkiáltson, aztán a tenyerébe vette a mellét és gyúrni kezdte, hogy csillapítsa

a

fájdalmat.

Eközben Victoria

csípője

folyamatosan mozgott rajta, s Max farka újra és újra végigért, minden egyes mély lökésnél. Max lehelete forrón csapta meg a lány bőrét, amikor sötéten azt suttogta: - Annyira jó vagy. Nedves és szűk. Úgy szorítasz, mint egy ököl. Még pár másodperc, és keményen beléd élvezek. - Igen - zihálta Victoria, és hüvelye várakozón öszszerándult, mohón magába szorítva Maxot. 148

A férfi karja acélosan fonódott rá. Max vadállati mordulással elélvezett, és belülről is érezhető erővel lövellt Victoriába. Mágiája pörölyként csapott le, szökőárként, s a lány felsikoltott a fekete mágia okozta szennytől. Familiáris ereje felfokozta Max mágiáját, aztán visszalökte. Max megmerevedett, s sziszegve fújta ki a levegőt, amikor élvezetét tovább fokozta az energialöket, s farka megdagadt, miközben telenyomta Victoriát forró ondójával. Victoria remegve várta a csúcspontot, puncija készen állt. De Max nem mondta neki, hogy elélvezhet, és a lány teste feszülten várta a parancsot. Max felnyomta magát, megfordult, és a kanapéra fektette a lányt, aztán hatalmas testével föléje magasodott. Mélyen benyomta vastag farkát. Keményen dugta Victoriát, majdnem elveszítve a fejét. Abban, ahogy magáévá tette a lányt, ott volt az élvezet parancsa. Megragadta a kanapé karfáját, úgy kefélt, és hosszú, sima lökésekkel hajszolta orgazmusba Victoriát. - Élvezz! - hörögte. - Most élvezz. Victoria háta ívbe feszült, amikor a kéj szinte átdöfte. Hüvelye összerándult, s mohón Max farkára tapadt. Remegve sikoltott fel, velejéig megrázta a szerelem, a vágy és a mágia hulláma. Kirobbant belőle az energia, kioltotta a gyertyákat, aztán újra lángra

149

lobbantotta őket. Max íjként hátrafeszült, fejét vicsorogva vetette hátra. Ő lett a forgószél közepe, teste a mágikus vihar magja. Victoria

belekapaszkodott,

miközben a

fergeteg

tombolt, mint erős horgony, amelyre Maxnak nagy szüksége volt, mégsem akarta a kezét nyújtani érte.

Kora reggel Max kimászott az ágyból, óvatosan, hogy ne ébressze fel Victoriát, aki mélyen aludt. A lány még nem tudta, de Max elszívta az erejét, mágiája mohón csapolta meg a Victoriáét. így működött az élősködő fekete mágia. Mohó drogosokká

volt és lélekpusztító, s

változtatta

a

valóságos

boszorkánymestereket

és

boszorkányokat, akik egy idő után már semmi mással nem törődtek, csak azzal, hogy meglegyen a napi adagjuk. Max felhúzta a nadrágját, megkötötte a zsinórt, aztán kiment a nappaliba. Az elkövetkező órában megerősítette a lakás körüli védelmet, hogy még jobban óvja legnagyobb kincsét. Egyszer már majdnem elveszítette Victoriát a Triumvirátus elleni küzdelemben, aztán majdnem elveszítette a józan eszét is.

151

Azon az éjszakán átlépett egy határvonalat, felhasznált fehér és fekete mágiát egyaránt, hogy visszacsal- ja a lányt a Transzcenduális Világból. Ez a küzdelem megváltoztatta, s egy szent törvény megsértésének bélyegét ütötte rá. A Tanács úgy döntött, hogy nem átkozza ki, mert túlságosan értékes számukra olyan mágusként, aki bármire hajlandó, ami szükséges. Amikor végzett a védelem megerősítésével, átment a hálószobába. Az ágyban fekvő lány elterpeszkedett, mint egy alvó macska, karja a feje fölött, lába kinyújtva. Halk morranásokat hallatott, ami eddig sosem tapasztalt elégedettséggel töltötte el. A mélybíbor szaténtakaró Victoria fehér bőrére tekeredett, eltakarva feszes hasát, de fedetlenül hagyva az egyik mellét és a lábát. Max arra gondolt, hogy nem lett volna szabad hazajönnie, miután elkezdte a vadászatot. Nem lett volna szabad Victoriával lennie, amíg az egész véget nem ér. - Max. A férfi mosolyt erőltetett magára, és csókot nyomott Victoria álmos szájára. -Jó reggelt! - Miért vagy már fenn? Max odadörgölte az orrát a lányéhoz, aztán felegyenesedett. - Hogy kitaláljam, mit adok neked reggelire.

152,

-

Hmmm! - Victoria cicásan elmosolyodott, s Max

teste azonnal reagált a provokációra. -

Előtte vagy utána akarsz zuhanyozni? - Max

mindenhogy szerette megkapni Victoriát, de a meztelenül és vizesen az egyik kedvenc változata volt. -

A legszívesebben egész nap az ágyban heverész-

nék veled. Max nagy lélegzetet vett. Ő is ugyanerre vágyott, de tudta, hogy nem vesztegethet el egy egész napot. Amíg Powell és Barnes szabadon járkál, Victoriát veszély fenyegeti. - Nemsokára úgy lesz, cica. A lány összehúzta a szemét. - Elkezded a vadászatot ? -

Semmi se jobb a mostnál - indult a konyhába Max,

és remélte, hogy sikerül elkerülnie a veszekedést. Hiába, gondolta, amikor karcsú kis fekete macska rohant el mellette, és letelepedett a konyhaküszöbre. Victoria emberi alakjában nem tudott lépést tartani Maxszal, de macskaként gyorsabb volt nála. -

Édesem - mondta Max szigorúan, és közelebb

lépett, de a macska feléje kapott. Victoria visszaváltozott emberi alakjába, és ott állt a férfi előtt meztelensége teljes pompájában. Maxnak elakadt a lélegzete, mint mindig, amikor így látta. Soha nem volt nő, akit jobban akart volna.

153

Türelmetlen

ujjmozdulattal

vörös

selyemköntöst

varázsolt a lányra. Imádta a fehér bőr és fekete haj kontrasztját a piros színnel. - Nem nyitok vitát. -

Legalább azt mondd meg, hová mész és meddig

leszel távol. Max felvonta a szemöldökét. - Ez úgy hangzott, mint valami parancs. -

Talán az is volt. Te jöttél utánam, Max, amikor ki

akartam lépni az életedből. Te akartál magadnak. Ha zavar, hogy nyaggatlak, hagynod kellett volna, hogy a Tanács összepárosítson Gábriellel, ahogy akarták. Victoria! Maxból maró féltékenységgel vegyes mágia lövellt ki. Nem tudta elképzelni a lányt senki mással, és ettől feldühödött. - Túlfeszíted a húrt, cica. - Te pedig félreállítasz - ellenkezett a lány. Látva a félelmet a tekintetében, Max magához húzta, és homlokon csókolta. -

Közel vannak - mondta lágyan. - Túlságosan közel.

Tudnom kell, hogy biztonságban vagy, máskülönben olyan támadási felületet adok nekik, ami amúgy nem lenne. -

Én is érzem őket - bújt hozzá a lány. - De te erős

vagy, Max. Te vagy a legerősebb boszorkánymester, akivel valaha találkoztam, de ők ketten van

154

nak ellened! Velem együtt legalább kiegyenlítődnének az esélyek. -

Anélkül is kiegyenlíthetem, hogy veszélybe so-

dornálak. - Persze, fekete mágiával. De az túl veszélyes! Max a lány feje búbjára támasztotta az állát. -

A hasonló vonzza a hasonlót. Be kell vonzanom

őket. -

Annál fontosabb, hogy veled legyek! - a lány

hátrahúzódott, és felnézett a férfira, könyörgő tekintettel. - Én megtarthatlak a földön. -

Vagy túlságosan beszennyezem Darius mágiáját,

és túlterhellek. - Hát ettől félsz? Max elengedte, és a hajába túrt. - Többek között. Victoriának tágra nyílt a szeme, aztán szerelmesen ellágyult. - Eddig még sosem féltél semmitől. - Eddig nem volt semmi vesztenivalóm. Victoria két kézre fogta Max arcát, és lábujjhegyre emelkedett,

hogy megcsókolja. Nyelve

otthagyta

sajátos ízét a férfi száján. - Miattam ne aggódj - morogta. -

Nem tudok nem aggódni - Max elkapta a derekát,

és érezte, milyen törékeny a lány. Minden ere

i 55

je dacára finom és sérülékeny. - Nélküled nem élhetek, Victoria. Te vagy minden. - Max... A férfi megcsókolta, hogy beléfojtsa a panaszt, amely meggyengíthette volna eltökéltségét.

Victoria próbálta elfogadni Max döntését, és küzdött a baljós előérzet ellen, ami feszültté tette. Legkevésbé sem akarta elvonni Max figyelmét a vadászatról, noha meg volt győződve róla, hogy nem lenne szabad egyedül belevágnia. A férfi felhúzta a cipzárt Victoria szoknyáján, aztán végigsimított a lány csípőjén. Ajkával megérintette a tarkóját, és Victoria szeme lecsukódott. Any- nyira hozzászokott már a gondoskodáshoz, hogy elveszettnek érezte magát a két napban, amíg Max távol volt. - Kész vagy? - kérdezte a férfi. Victoria bólintott, pedig nem így érezte. Max elviszi munkába, aztán eltűnik, ő meg nem tudhatja, mikor tér vissza, ha ugyan visszatér egyáltalán. Ellentmondott a természetének, hogy elfogadjon olyasmit, ami idegen tőle. Max volt az egyetlen, aki valaha is nemet mondhatott neki. Ezt megtanulta elfogadni, mert tudta, hogy a jutalom megéri a visszautasítás

156

kellemetlenségét, de itt most nem látott semmiféle jutalmat azonkívül, hogy imádkozhat a férfi lehetőleg ép állapotban való visszatéréséért. Max megfogta a kezét, és egy szempillantás alatt a St. John melletti sarkon termettek. Victoriát ismét mellbe vágta Max félelmetes ereje... és fel is izgatta. Max oly könnyedén művelte a mágiát. Minden erőfeszítés nélkül. És olyan méltósággal viselte a súlyát, ami szexi volt és könyörtelenül vonzó. -

Tartsd a helyén a védelmet - mondta a férfi halkan.

- Persze, hogyne. Max megcsókolta Victoria homlokát, szemét, az orra hegyét és végül a száját. Csodás illata volt és még csodásabban nézett ki. Magas, szálas alakján, széles vállán remekül állt az Armani öltöny. A fekete, háromrészes öltözék jól illett fekete hajához és férfias vonásaihoz, s amikor elmosolyodott, Victoriának mindig elállt a lélegzete. - És ne aggódj - folytatta Max. Victorián úrrá lett a féltés. Elkapta Max nyakkendőjét. - Mondd vissza a vadászatot. Ne menj el. - Victoria... - Küldjenek valaki mást. - Nem akarom, hogy mást küldjenek. Victoria megdermedt.

157

-

Miért ? Megfenyegetett a Tanács ? Vagy engem

fenyegettek meg? -

Nem - Max megfogta a lány tarkóját, és ezüstös

pillantása Victoria tekintetébe mélyedt. - Nekem a vadászat a hivatásom, Victoria. Ezt eddig is tudtad. -

Igen, de vannak más feladatok is. Nem muszáj

elfogadnod. - Nincs más, ami ilyen kihívást jelent. Victoria rámeredt, és hevesen kalapált a szíve. - Neked fontosabb ez a vadászat, mint én? - Ne csináld ezt - keményedett meg a férfi arca. - Vagyok, aki vagyok. Ha más lennék, nem is kellenék neked. - Nekem élve kellesz! -

Neked egy ragadozó kell, aki olyan, mint te.

Minden Vadászt tönkretettél, aki előttem megpróbált becserkészni. Tönkretetted és félredobtad őket. - Max elkapta a lányt, és lábujjhegyre emelte. - Én vadászom és zsákmányolok. Téged is elkaptalak. És megtartottalak. És vissza fogok jönni hozzád. Ne próbálj pórázra fogni, cica. Nem hagynám, te pedig nem akarnád igazán. Szeretlek. Victoria látta, ahogy Max szeme lecsukódik, és a szó végigsuhan az elméjén. Én pedig viszontszeretlek. Max a karjába fogta a lányt. Szorosan magához ölelte, és Victoria nem törődött vele, hogy a nyílt ut

158

cán ölelkeznek az emberek szeme láttára. Nem akarta elengedni Maxot. - Gyere - húzódott el végül Max. - Minél hamarabb elkezdem, annál hamarabb lesz vége. - Már elkezdted. Max lassan, mélyen beszívta a levegőt. Ez felért egy néma beismeréssel. A könyökénél fogva vezette Victoriát. Befordultak egy sarkon, és Max megtorpant. Victoria beleütközött, és már gyűjtötte az erőt, hogy szembeszálljon a fenyegetéssel. De nem az volt, amire számított. Nem számított nőre. A St. John előtt álldogáló apró, érzéki szőkeség nyilvánvalóan Maxot várta, ezt bizonyította a rózsaszín ajakra kiülő széles mosoly is, amikor megpillantotta a férfit. A feszültség, ami ekkor megder- mesztette Max izmait, arra késztette Victoriát, hogy kimeressze karmait, és mélyről felmorduljon. A nő boszorkány volt. Méghozzá erős. Victoria érezte a körülötte lüktető mágiát. A roppant magas tűsarkút és a szeme színéhez illő kék, ujjatlan miniruhát viselő boszorkányt minden arra járó férfi elismerően mérte végig. - Hát itt vagy - szólt a szőke, és csábosán, derékig érő haját lengetve elindult feléjük. - Mindig megvárakoztatsz. Nem mintha végső soron lett volna okom panaszra. 159

L

Victorián keresztülnézett. -

Jezebel! - mordult fel Max. - Hát te mit keresel itt?

-

Amikor meghallottam a nevedet együtt emlegetni

Powellékkal, semmi sem tarthatott visz- sza. Egy ilyen kettős vadászat csak egyszer adódik egy életben. - Kék szemében női elismerés csillant, ahogy tetőtől talpig végigmérte Maxot. - És ha azt tekintjük, hogy milyen sokáig élünk, ez nem kis dolog. Odaállt Max elé, és végigsimított a nyakkendőjén, mit sem törődve azzal, hogy a férfi egy másik nő kezét fogja. Max elkapta a csuklóját, de ettől Jezebel csak még szélesebben mosolygott. -

Jezebel, hadd mutassam be Victoriát. Édesem, ez itt

Jezebel... Egy régi barátom. Victoria felfújta magát:, miután pontosan tudta, milyen „barát” lehetett Jezebel Maxnak. Nyilvánvaló volt köztük az érzéki erőtér és a kémia. Te ezzel dugtál?, kérdez,te Victoria. Vissza a karmokkal, cica. Jezebel most először pillantott Victoriára. -

Egy Familiáris. Már hallottam, hogy összeálltál

eggyel, de nem hittem el. -

Pedig jobb lesz, ha elhiszed - vicsorogta Victoria,

erőteljes levegőfuvallattal hangsúlyozva a szavait, amitől a szőke megtántorodott a tűsarkain.

-

Victoria! - figyelmeztette Max. Nem tudsz felül-

kerekedni rajta, túl erős. Nem érdekel. Úgy beszél el mellettem, mintha itt sem lennék! Próbál fogást találni rajtad, felelte komoran Max. Te pedig hagyod. Jezebel rekedten felnevetett, és megrázta a haját. -

Nincs megszelídítve, mi? Ismerlek jól, Max, tu-

dom, hogy szereted a vad bulikat. Victoria várta, hogy a férfi megcáfolja, de Max ehelyett azt mondta: -

Elkísérem Victoriát az ajtóig, aztán majd be-

szélgetünk. Ha elmész ezzel a lotyóval, nagyon dühös leszek. Már most is dühös vagy, vágott vissza Max. Max! Mágikus villanást érzett, ami véget vetett a gondolataik közösségének, és görcsbe rándult a gyomra. Max kezd megváltozni. És közben egyre távolodik. A szórakozott csók a homlokára és a sietősen elhadart Szeretlek nem sokat enyhített Victoria félelmén, hogy el fogja veszíteni. A forgóajtó üvegén keresztül nézte, hogyan karol bele Jezebel Maxba és vezeti el. Látványos párt alkottak Max magas, sötét, Jezebel kicsi és aranyszínű. És volt valami természetes meghittség is abban, ahogy együtt mentek.

1 61

Max bizonyára hosszú ideig volt vele élete egy szakaszában. Victoria a féltékenységtől és a birtokféltéstől füstölögve fordult sarkon és indult a liftek felé. Eltökélte, hogy kideríti, pontosan mekkora veszélyt jelent ez a Jezebel.

162

Öí

- Túl könnyen megy - jegyezte meg Xander, miközben a merev hátú Familiárist figyelte, aki feszülten masírozott be a St. John Hotelbe, melynek bejáratára a mágus egy nyugtalanságot okozó varázst helyezett. Sirius feje elfordult, tekintete követte Westint, aki átvágott az úttesten. Többrendbeli elintéznivalója volt vele. Ott akart lecsapni a Tanácsra, ahol a legjobban fáj, s akis kedvenc fiú átváltoztatása sötét mesterré megsemmisítő erejű lehet. Wéstin már elvégezte a munka nagy- ját helyettük azzal, hogy megsértette a Transzcenduális Világra vonatkozó tilalmat. Az aurája beszennyeződött a próbálkozásban. Törvényen kívülinek kellene lennie, űzött vadnak. De Westin mindig mindent megúszhat. A Tanács jobban félt elveszíteni őt, mint megtartani.

163

- Ennél a kis trükknél többre lesz szükség - morogta Sirius. - Egyetlen dobásunk van, hogy megrontsuk a Familiárist. Ha nem sikerül, Westin meg fogja tudni, és megteszi a szükséges lépéseket. Második esélyünk nem lesz. - Van valami ötleted? - Kell majd neki valami ürügy, hogy ne kelljen elküldenie Patridge-ot melegebb éghajlatra. A közelében fogja tartani, ha úgy gondolja, hogy célpont lehet. - Mind a kettőt akarod egyszerre ? - nézett nagyot Xander. - Ez a beszéd! Sirius Westinék elé teleportálta magát, félalakban lappangva az árnyak közt. Szellemkezét szürke füstcsápként kinyújtva Sirius varázsolt valamit, amely sötét pocsolya alakját vette fel a járdán. Kissé hul- lámzani kezdett, amikor megérezte, hogy közeledik a zsákmány. Xander épp csatlakozott hozzá, amikor Jezebel Patridge belelépett a csalókán sekélynek tűnő vízbe. A nő felsikoltott, amikor a víz elkezdett felfelé kúszni rajta, s mohón borította el a formás idomokat, amelyeket Westin oly jól ismert. Sirius torkából nevetés tört fel. Westin hirtelen megpördült. Mindkét kezét előrenyújtva energiagömböket lőtt ki az ujjaiból. A lövedékek hibátlan pontossággal találták mellkason

164

Siriust. A mágus pörögve tántorodott mélyebbre az árnyak közé. Aztán még mélyebbre, a feledésbe.

Arianna leült a Victoria asztala előtti székbe, és keresztbe tette farmerba bújtatott lábát. A boszorkány tüsire vágva viselte vörös haját. Barna szemét szemceruzával húzta ki, és burgundivörös ajka is hangsúlyozta makulátlan bőrének fehérségét. Valamint azt a téves benyomást keltette az emberekben, hogy link és butuska. A valóságban pedig Arianna a legjobb keresőboszorkány volt, akivel Victoria valaha is találkozott. Akár információról,

akár

dologról

volt

szó,

Arianna

megtalálta. - Westin nagyjából rendszeresen dugta Jezebelt az elmúlt húsz év során - jelentette a boszorkány, és elterpeszkedett. Victoria visszatartotta, majd hirtelen kifújta a levegőt. - Húsz évig? - Úgy hallottam, nem komoly a dolog. A legtöbben azt mondták, hogy olyan dugibarát jellegű volt a kapcsolatuk. És Max kétségkívül nem volt mono- gám. Végig egyik ágyból a másikba ugrált. Bár sokszor még ágy sem volt, ahogy hallottam. Victoria ettől nem érezte magát sokkal jobban.

165

- Húsz év hosszú idő. - Igen - vont vállat Arianna. - És nincsenek szóbeszédek csúnya veszekedésekről vagy szakításról. Az a benyomásom, hogy inkább csak szünetet tartottak, nem pedig szétmentek. Victoria hátralökte a székét, és járkálni kezdett. Most visszaütött az a macskatulajdonsága, hogy tombolni akart, amikor ketrecbe zárva érezte magát. Úgy érezte, hogy minden elromlott. A hotel személyzete valósággal megőrült a sok vendégreklamációtól és -kéréstől. Victoria azon tűnődött, hogy vajon az ő nyugtalansága ragadt át a többiekre, vagy fordítva. - Továbbá - folytatta Arianna - Jezebel afféle szakértője lett Westinnek meg a technikáinak. Az akadémián órákat is tartott azokból a módszerekből, amelyekkel Westin elkapta Barnest és Powellt, úgyhogy az információ, amit gyűjtöttem, nagyrészt tőle származik. Ami azt jelenti, hogy Jezebel esetleg hasznára lehet Maxnak ugyanezen gazfickók ellen. Nem mintha a gondolat megnyugtató lett volna. Ő is utánanézett Maxnak az első találkozásukat követően, de csak felületesen. Rádöbbent, hogy tudat alatt - de valószínűleg szándékosan - nem ásta bele magát Max magánéletébe. Már akkor sem tudta volna elviselni a gondolatot, hogy a férfi valaki mással van. - Vadásztak együtt valamikor a múltban? - kér-

166

dezte Victoria, és megállt az ablaknál, hogy kinézzen az alant nyüzsgő nagyvárosi dzsungelre. A város felett köd ült, elhomályosítva a mérföldes körzetben szétszórt felhőkarcolók tetejét. A forgalom végtelen szalagokban kúszott az utcán, s a város zaja zavaróan ostromolta a finom macskaérzékeket. - Nem tudok ilyesmiről. Ide figyelj, ki ne fordulj már magadból emiatt. Egy pasi sem ér meg ennyit. Különben is, a kötés kétirányú. Nem nagyon hallani olyasmiről, hogy összekötött párok félredugnak. - Olyanról se nagyon hallani, hogy egy pár egy Vadászból meg egy Familiárisból áll - mondta szárazon Victoria, és visszafordult a nő felé. - Valóban - Arianna felállt, és egy USB-tárat szedett elő a zsebéből. Odadobta Victoriának. - De akkor sem ér a pasi szart se, ha nem képes parancsolni a farkának a kedvedért. Victoria elkapta a kis eszközt, és az öklébe szorította. Max tapasztaltsága nyilvánvaló volt, alighogy találkoztak. Minden porcikája bűnt és szexet árasztott a mozgása érzékiségétől egészen a tekintete magabiztosságáig. És amikor megérintette Victoriát, a lány szinte eszét vesztette. Max Westin úgy dugott, mint egy isten. De az olyan férfiak, akik szeretnek játszani, legtöbbször félre is lépnek, és Jezebel nyilvánvalóan olyasvalaki, akihez Max vissza-visszatér. Évtizedek óta. 167

L ______ ___

- Majd küldöm a számlát - indult kifelé Ari- anna. Victoria végre elszánta magát, leült, és bedugta a gépébe az USB-tárat. Éppen rá akart kattintani az ikonjára, amikor megérezte a bizsergést - Max mágiája összekapcsolódott az övével, és szívni kezdte. Aztán a szívás ereje hirtelen robbanásszerűen megnőtt. Őrjöngő örvényként kezdte elszippantani a lány energiáit, és addig folytatta, amíg Victoria le nem borult a székről. - A francba! - bámult bele Jezebel a gőzölgő teába, amit két kezében tartott. - Nem kellett volna any- nyira berezelnem attól a támadástól. Max fölötte állt, s komor gondolatok foglalkoztatták. A nő oldalra hajtotta a fejét, hogy ránézzen. Max egyik köntöse volt rajta, a ruháit ki kellett dobni a rájuk tapadt szenny miatt. Jezebel lezuhanyozott, a haja és a sminkje mégis tökéletes volt, egy egyszerű varázslat révén. Max az órára pillantott, mert tudta, hogy Victoria egy óra múlva elindul haza a szállodából. Nem kockáztathatta meg, hogy egyedül, védtelenül közlekedjen; bármilyen erő lakik is benne. - Mennem kell. - Ne menj ellenük nélkülem! - tiltakozott Jezebel, és felállt, amitől a köntös szétnyílt, és kivillant a boszorkány lába.

168

Valamikor ez a látvány felpiszkálta volna Max vágyát és megkeményítette volna a farkát, de most alig hatott rá. Victoriánál jártak a gondolatai. És nem csak a biztonsága foglalkoztatta. Az iménti teljes erőbedobású mágia felkorbácsolta, s vágya fehéren izzott, fej ében egyik erotikus gondolat kergette a másikat. Meztelenül és kikötve akarta a lányt, kiterítve és szétfeszítve. Csak így nyílhat meg eléggé annak a mágiazuhatagnak, ami majd pótolja azt, amit ő korábban elvett tőle. És őt, Maxot is felerősíti, hogy meglegyenek azok a tartalékai, amelyekkel egyszer s mindenkorra végezhet a gazfickókkal. - Victoriáért kell mennem - mondta, rekedten a vágytól. Jezebel szája elkeskenyedett a Familiáris említésére. - Veled megyek. - Az nem jó ötlet. - A cicája máris felfújta magát Jezebel miatt. De még fontosabb az, hogy ha egyszer Victoria közelébe kerül, nem engedi el addig, amíg az utolsó cseppig bele nem élvezett. És Jezebel biztosan nem szívesen várná ki ezt. - Tudja ez a lány, hogy milyen vagy, Max? - kérdezte a nő, gyémántosan csillogó, s ugyanilyen kemény tekintettel. - A féltékenység teljesen értelmetlen, ha rólad van szó.

169

- Én már nem ugyanaz vagyok, aki veled kefélt, Jezebel. - Ezek szerint ő szelídített meg téged? - incselkedett a nő. - Milyen kár. Maxnak lebiggyedt a szája, s úgy döntött, nem vacakol a mellényével és a zakójával. A vére még forrt a vadászattól, és ilyenkor jobban szerette a mezítelen bőrt a ruhánál. - Te meg én lehetünk barátok, Jezebel, vagy nem. Csak rajtad áll. A nő hirtelen meztelen lett, és ott termett Max előtt térdepelve, megadóan lehajtva a fejét. Tudta, hogy ez beindítja Max dominanciáját. Kezét a térdén nyugtatta, egész testével parancsra várt. - Amíg bennem van a farkad, annak nevezel, aminek csak akarsz. De szükségem van rá, Max. Üresnek érzem magam nélküle. Max mély lélegzetet vett. A teste feszült és saj- gott, és Jezebel körül némi fekete mágia lengedezett, megszólítva a benne rejtőző sötétséget. Agyában forró emlékképek

merültek

fel

Jezebelről,

aki

igazán

alárendelődő volt, s ez kelletlenséget váltott ki a megadása látványától. Victoria is megadta magát végül, de csak némi ellenállással. Csak azért engedte át neki, Maxnak az irányítást, mert a kedvére akart tenni, nem pedig azért, mert igazi késztetése volt erre. Mégis ő az egyetlen nő, aki kell neki. Az egyet

170

len, aki sakkban tarthatja a benne lappangó szörnyeteget. Átteleportált Victoria irodájába, feltüzelten a gondolattól, hogy leigázhatja a lány eredendően dacos természetét. Ilyen értelemben Jezebelnek igaza volt - szereti a kihívást. A cica az asztalánál ült, és homlokráncolva olvasott valamit a monitoron. Hosszú, karcsú lábát bokánál keresztezte az asztal alatt, a fülében gyémántok szikráztak szivárványosan. Max ott termett mögötte, és a válla fölött olvasni kezdett. Felkeltette a figyelmét a tény, hogy a lány éppen őt tanulmányozza. Az istenekre, mennyire szereti! Imádta, hogy Victoria éppúgy odavan érte, mint ő Victoriáért. - A puncidat akarom - mondta Max keményen, vágytól tüzelten. - És a fenekedet. Victoria odafordította a fejét, és felpattant. - Max! Mi a franc volt az, ami ma történt? Max csettintett, és Victoriáról eltűnt minden ruha. Ugyanolyan meztelen lett, mint az előbb Jezebel. A két nő nem is lehetett volna különbözőbb, nemcsak kinézetre, de a férfira gyakorolt hatásban sem. Míg Jezebel zsigeri vágyat keltett, Victoria valami egészen mást

ébresztett

fel

benne.

Valami

ragadozót,

kielégíthetetlent. A lelke mélyéig hatolót. Amit éppúgy táplált a lány iránti szerelme, mint amennyire a teste utáni vágy.

171

- Térdre! - rendelkezett Max. - Max... Most! Victoriának megfeszült az állkapcsa, mielőtt eltolta volna a széket és engedelmeskedett volna. A lázadásnak ez az aprócska jele tovább tüzelte Maxot. Megfogta a lány vállát, és egy csettintésre a lakásában voltak, ahol már nem lakott, csak játszószobának használta. - Jól van, cica. Ideje játszani.

172

HMJ:

Victoria megmerevedett, amikor ráj ött, hova vitte Mas. A mostani közös lakásuktól eltérően, ahol mézszínű padló és krémszínű fal ígért meghittséget, Max egykori legénylakása ipari jellegű volt. A márványos mintázatú cementpadló fagyos volt a lábának, a feje fölött puszta csövek, a szürke falak mentén pedig szexuális segédeszközök egész arzenálja. A hüvelye összeszorult a vágytól, teste megtanulta várni a gyönyört, amelyben ezen a jól ismert helyen részesül majd. De düh és féltékenység is mardosta. Nem akart játszani. Harcolni akart. -

Hol van Jezebel? - kérdezte, s dacosan felvetett

fejjel meredt Maxra. A férfi szája lassú, szexi mosolyra húzódott.

i 73

- A birtoklási vágyadtól olyan kemény lesz a farkam, hogy fáj. - Remélem, biztos vagy benne, hogy nem attól vagy kemény, hogy újra láttad a nőt, akivel húsz évig kúrtál! Max vetkőzni kezdett, egyenként oldva ki ingje gombjait, apránként fedve fel domború mellkasát. - Lehetnék most benne is - búgta, s félig lehunyta a szemét. - Merevedésében megakadt a cipzár. - Ott van meztelenül a lakásunkban. Térden áll, és a farkamért könyörög. Victoriának elállt a lélegzete. - Mi a franc? Max egy könnyed intéssel levetkőztette, és az ágyra röpítette. Egy kikötőzőrúd jelent meg mellette, és Victoria megborzongott a látványtól. Nemsokára tehetetlen és kiszolgáltatott lesz, a teste csak a férfit szolgálja. Max előtt sosem képzelte volna, hogy vágyhat erre a védtelenségre és az irányítás átengedésére. Most viszont már el sem tudta képzelni e nélkül az életét. Max megmondta neki, mit tegyen, mit érezzen. És cserébe élvezhetett szinte eszméletvesztésig. - Nem hánytorgathatod fel a múltamat - mondta Max halk, feszes hangon. - Szeretek dugni. Mint ahogy te is. De életünk hátralévő részében már mindig csak egymással fogjuk csinálni. Semmi más nem számít.

174

Odament Victoriához azokkal a gonoszul szexi lépteivel, amelyek annyit ígértek, amennyit csak Victoria elbír. Max erekciója vastag volt és hosszú, a makk csillogott az izgalomtól. A farok felfelé ívelt, Max köldöke felé, s már a puszta méretétől is sajogni kezdett Victoria lába köze. A lány felült, és maga alá húzta a lábát. Akarta Maxot, de válaszokat is akart. Nehezebb volt a beszélgetésre koncentrálni, mint ahogy Victoria hajlandó lett volna beismerni. Pontosan tudta, milyen érzés magában tudni azt a hatalmas farkat, hogy milyen, amikor szétfeszíti, és a legérzékenyebb helyeken dörzsöli, hogy milyen Max alatt vonaglani és könyörögni neki. - Max... - Vadásznom kellene. Max odaért az ágy végéhez, és a lány látta a hasizmaira kiülő verítékcseppeket. Csillámló előváladékcsöpp kúszott végig imádnivalóan a vastagon erezett szerszámon. Annyira rá van izgulva. - Ehelyett - folytatta Max - levegőt is alig kapok, annyira kívánlak. Alig bírok gondolkodni. Alig várom, hogy beléd mártsam a farkamat, és addig élvezzek, amíg a heréim kiürülnek. - Az a nő izgatott fel ennyire? - kérdezte halkan Victoria. - Soha - Max megmarkolta a rudat, s a csillogó

175

krómozású fém egyszeriben veszedelmesnek tűnt a kidolgozott izomzatú kézben. - Soha nem éreztem még ezt senkivel. Ezt te is jól tudod. Ne kételkedj bennem tovább, Victoria. Kezd bosszantani a dolog. Victoria gyors lélegzetet vett, a mellbimbói megkeményedtek és sajogni kezdtek. Max csak állt és várt, veszedelmes hím pompájában, szigorú szépségében. Erős test feszült a vágytól, hogy meghágja Victoriát. -

Tudod, mi a dolgod - mondta Max fojtottan.

- Ne várakoztass meg. Victoria hasra feküdt, s széttárta lábát a rúdnak. Felgyorsult a szívverése, s felgyorsította a légzését is, a vágyát is. Mégsem tudta megállni, hogy ne mondja ki: Az a nő vissza akar szerezni téged. Max korábbi szeretője ott van a közös lakásukban, meztelenül és készségesen. Miféle indok lehet erre? -

Engem nem érdekel, hogy mit akar. Engem csak te

érdekelsz - vajpuha bőr fonódott a lány bokájára, és megfeszült. - A mágiád itt van bennem. Erezlek téged. Érzem az illatodat - siklott végig a keze áhí- tatosan a lány lábán. - Érzem az ízedet. Victoria felnyögött. - Miért van a lakásunkban? - Miért foglalkozol annyit vele? - csapott Max a

176

lány fenekére keményen, fergeteges csattanással. Victoria feljajdult és megrándult, a bőre égett az ütés helyén. - Tudod, hogy túlságosan is szeretlek. Nincs helye bennem senki másnak. Max hangja lüktetett az érzelmektől, és Victoria szorosan lehunyta a szemét. Max keze megint lecsapott a feneke másik felére, és a forróság végigsöpört a lábán, megduzzasztva a nagyajkait. - Ne akard tudni, hogy néztek ki együtt - nyögte a lány. - Hogy mennyire nyilvánvaló, hogy szerettek dugni egymással. Nem értheted meg ezt, ha nem láttál valamelyik Vadásszal, aki előtted jött. Ha nem láttad, hogyan néztek rám. Mintha azt mondták volna, tudják, milyen érzés leszopatni magukat velem, milyen érzés bennem lenni... - Victoria! - hördült fel Max, aztán lehajolt, és fogait Victoria csípőjébe mélyesztette. Hogy megbüntesse. Hogy megjelölje. Victoria felzokogott, és annyira felizgult, hogy már fájt. - Gyűlölöm, hogy az a nő tudja, milyen jó veled. Hogy milyen hangokat adsz ki. Gyűlölöm, hogy anynyira kívántad őt. - Annyira nem, mint téged - lehelte Max, és arcát a lányéhoz dörgölte. - Közel sem. A másik bőrbilincs is ráfonódott a lány bokájára.

177

- Ma megtámadták - folytatta keményen. - Fényes nappal, a nyílt utcán, mellettem. Victoriának elakadt a lélegzete. - Én mondtam neked, mennyire veszélyes ez a vadászat. Megmondtam, hogy célba fogják venni azokat, akik körülöttem vannak. Te is lehettél volna az. Maxnak elcsuklott a hangja. Gyengéden Victo- ria teste alá csúsztatta a kezét, megfogta a mellét, és felemelte, hogy térdeljen. Felmászott az ágyra, és húzogatta-gyűrögette Victoria mellbimbóit. Mellkasa keményen, forrón feszült a lány vállá- nak, haja lágyan simogatta Victoria nyakát. A lány hátrafeszülve nyomta sajgó mellét Max tenyerébe. Egyensúlya a férfitól függött. - Te is lehettél volna az - ismételte Max, ajka a lány nyakán. - És azt nem bírtam volna ki, Victoria. - Hadd segítsek. Kérlek. - Ezzel segítesz - Max megragadta a lány tarkóját és előrenyomta, miközben a derekánál tartotta, Victoria arca pedig az ágyba fúródott. Max benyúlt a széttárt lábak között, és azok azonnal hozzákötődtek a rúdhoz a bőrökkel. Victoria tehetetlen és mozgásképtelen lett, a csípője magasan kiemelve, a rése széttárva, Max gyönyöréhez igazítva. A legmélyebb behatoláshoz. Victoria nedves lett az izgalomtól és a várakozás

178

tói. Minél kiszolgáltatottabb volt, annál inkább begerjedt Max. És minél inkább begerjedt Max, Vic- toria annál jobban kívánta. A férfi fölegyenesedett, és pattintott egyet az ujjaival. Ez volt az egyetlen előjel, mielőtt a korbács megcsapta a lány combjának hátulját. Victoria belenyögött a párnába, s méhének rándulásába szívta a fájdalmat. Valami a lelke mélyén lázadozni kezdett. D e ez a hang nem volt erősebb a vágyánál. Max olyan helyekre vitte, ahová nem akart menni, és mégis alig várta, hogy odaérjen. A férfi keze megsimogatta a forró, égő bőrt. - Ne küzdj ellenem. - Dugj meg. A korbács újra lecsapott. Victoria összeszorította a fogát a fájdalmas gyönyörtől. Max épp a tökéletes mértékű erőt fejtette ki, rutinos módszerességgel. Victoria csak csodálni tudta a gyakorlottságát, a benne lappangó sötét oldalt, amely feltétlen alávetettséget kívánt. - Ne elemezz már annyit - mondta Max halkan és visszafogottan, mégis magabiztosan. Újra lecsapott, tévedhetetlen precizitással találva el a még sértetlen részt. Amikor végez, az ütésnyomok szinte művészi mintázatot alkotnak majd. - És ne kételkedj bennem. - Max... - a lány hangjában rejlő esdeklés olyan

179

mély forrásból fakadt, amit csak Max tárhatott fel valaha is. - Ne próbálj kicselezni. Mindössze két napot voltam távol, Victoria, és te mintha máris elfelejtetted volna, hogy mit ígértél - a bőrszíjak megint a lány fenekén csattantak. - Hogy szolgálsz, engedelmeskedsz és kielégítesz.

Hogy

sosem

kérdőjelezed

meg

a

parancsaimat, és nem tagadsz meg tőlem semmit. Hogy sosem mondasz nekem nemet. - Többet adok neked, mint bárkinek valaha is. A korbács még keményebben csapott le. Nem okozott sebet, csak Maxra fókuszálta Victoria figyelmét. A férfi egyenletes, nyugodt lélegzetvételére. A saját doboló szívverésére. Hogy nedvesebb legyen. Vágyakozóbb. - Túlságosan sokat gondolsz a sebezhetőségedre búgta Max, és finom ujjakkal masszírozta a sajgó bőrt. Ezt az ajándékot megígérted, amikor a magaménak nyilvánítottalak, mégsem adtad meg nekem, nem igaz ? Én viszont megtartottam az ígéretemet. Dédelgetlek, értékellek, vigyázok rád. - A te életed veszedelmes, Max. Te magad is veszedelmes vagy. Ez része a csomagnak. - Még mindig vitatkozol velem, cica? A lány megfeszült, de Max most változtatott a játékon. Fájdalom helyett kéj. Az ügyes ujjak rátapintottak akitárt puncira. Victoria megremegett, a bőre 180

mintha összerándult volna. Felhördült, amikor Max masszírozni kezdte a csiklóját, és pehelykönnyen körözött körülötte. -

Milyen csinos kis punci - morogta, s forró lehe-

lete megcsapta a csillámló redőket. A nyelvével ingerelni kezdte a nyílás körüli részt. - Puha és szűk és nedves. Én pedig keményem megdugom, és a legcsodálatosabb orgazmust adom neki. Telenyomlak sűrű, síkos gecivel. - Igen. Max..., kérlek. A férfi felegyenesedett, elkapta a lány csípőjét, és óvatosan a hátára fordította. Victoria ott feküdt előtte kitárva, kikötve. - Nem élvezhetsz el. A lány felnyögött, aztán nyelt egyet. - Engedelmeskedem neked. Az ezüstös szem rámeredt a vágytól kiélesedett arcból. Volt benne valami olyan vadság, amit Victoria eddig még sosem látott. - Gyakorlatban, ha lélekben nem is ? Victoriában megszólalt a vészcsengő. - Mi történt ma, Max ? Max megragadta a lány combját hátulról, aztán megmarkolta a saját farkát, és végighúzta Victoria résén, szétkenve

a

folyamatosan

szivárgó

előváladékot.

Hatalmas volt és kemény, és vastagabb, mint eddig bármikor. Az erek kidagadtak a jókora szerszámon, 18 1

akárcsak Max alkarján. Felkészült rá, hogy olyan keményen dugjon, mint ahogy ígérte. -

Egyiküket elintéztem - szűrte összeszorított fogai

között. Aztán bevágta a farkát, és mágiája hasonló erővel rontott neki Victoriának. A lány szája néma sikolyra nyílt. Max teljesen megszállta. Szétrombolta.

182

Victoria elélvezett. Nem tudta abbahagyni. Annyira fel volt aj zva, hogy elég volt a hatalmas farok egyetlen lökése ahhoz, hogy elrepítse. A sötét mágia éppoly keményen ostromolta, mint Max farka. Minden döfést egy erőkitörés követett. Victoria remegett a férfi alatt, hüvelye meg-megszorította a dugattyúként dolgozó farkat, s egy pillanatra elsötétült előtte a világ, olyan gyorsan és forrón áramlott a vére. Max a lány combját markolta, úgy rögzítette a megvadult dugáshoz, mint valami zsákmányolt edényt a tomboló vágyához. Csípője előre-hátra lendült, golyói ritmikusan verdesték a lány fenekét. Farka ki-bejárt a síkos punciban. A teste úgy dolgozott, mint egy jól olajozott, nagy teljesítményű gépezet. - Enyém - hörögte. - Az enyém... 183

- Max..., kérlek... - Victoria maga sem tudta, mit akar: hogy hagyja abba, vagy hogy sose hagyja abba. A testének tetszett a durva bánásmód, és élvezte, hogy csak használják, kizárólag arra, hogy gyönyört nyújtson. Max farka fáradhatatlanul döfött a megszoruló, mohó húsba, s vadul dörzsölte az érzékennyé vált felületeket. Max hátravetette fekete sörényű fejét, fürtjei a válla mögé hulltak, izmai megfeszültek, s a nyaka hátrabiccent, amikor a lányba lövellte fehéren izzó spermáját. Victoria keze-lába megfeszült a mozgás kényszerétől, s levegőért kapkodott, miközben Max mindent kieresztett magából, egyetlen ütemkihagyás nélkül. Diadalmas hördülés visszhangzott a teremben, az ősi hímelégedettség hangja, amitől a lány megint elélvezett. Még remegett a teste, amikor Max kihúzta a farkát. A rúd eltűnt, és Max átfordította a lányt, hogy hátulról tegye a magáévá. Kiterülve, hason, hátán Max forró, verítékes testével Victoria a fogai közé húzta a párnát, és harapni kezdte, hogy elfojtsa a gyönyör sikolyait. A szeme kifordult, aztán lecsukódott, érzékei túltöltődtek Max testének illatától, kemény izmaitól, attól, ahogy megadta magát állati ösztöneinek, és minden megszűnt számára azon a szükségleten kívül, hogy meghágja a nőstényét és beleélvezzen. Far

ka kétségbeesett keménysége megmaradt, mágiája ott lüktetett Yictoriában, s elárasztotta. Aurája homályos és feketés volt, beszennyezte a mágia, amit az elpusztított mágusból szívott be délelőtt. Victo- ria ekkor értette meg Max sötét lelkiállapotát. Ekkor értette meg, mi hajtotta ennyire. Megadta magát, és minden értelemben megnyílt. Max megérezte ezt, elvicsorodott, és kezét Victoriáéba kulcsolta. Ujjaik összefonódtak. A mágia körbeáramlott köztük, és megtisztult, ahogy mindkettejükön átszűrődött. Max a lány nyakának hajlatába fészkelte arcát, a mellkasa

zihált

az

erőfeszítéstől.

Verítékük

ösz-

szekeveredett. Úgy dugta meg Victoriát, mint egy megszállott, és talán bizonyos értelemben az is volt. A lány csak elviselhette, befogadhatta, és élvezhetett. Újra és újra. Szeretlek. Max széjjelebb feszítette a lány lábát a térdével, hogy mélyebbre hatolhasson. Szeretlek. Victoria az arcához szorította az arcát. Tudom.

Xander fölegyenesedett guggoló helyzetéből a sötét kapualjban, szemben azzal a házzal, ahol Westin lakott St. Johnnal. A boszorkánymester már elment, aminek ékes bizonyítéka volt, hogy hirtelen üresség támadt ott, ahol korábban még mágia lüktetett. De

185

némi felderítés elárulta, hogy erős védelmeket hagyott a lakásban. Ez várható volt. Xander csak arra nem számított, hogy Westin magába szív valamennyit Sirius mágiájából. Ez a fejlemény felbőszítette. Eddig óvatosan elhitette Siriusszal, hogy ő a lángész, s hamis önbizalmat keltett benne. Kitervelt minden egyes szót és lépést, hogy rávegye a másik mágust az első csapásmérésre Westin ellen. Szándékosan bukkant fel a homályban épp akkor, amikor Sirius támadott, hogy felkeltse Wéstin figyelmét, és arra késztesse, hogy lecsapjon és elpusztítsa ellenfelét. Az lett volna a terv, hogy ő, Xander szívja magába Sirius erejét, nem pedig Westin. Akkor elég hatalomra tehetett volna szert ahhoz, hogy magára vonja Minden Gonosz Forrásának figyelmét. Olyanná válhatott volna, mint amilyen valaha a Triumvirátus volt. De még nem volt veszve minden. Westin az ebül szerzett erő egy részét majd átfolyatja St. Johnba, és akkor neki, Xandernak is könnyebb lesz megtennie ugyanezt. Az a Familiáris valaha vadállat volt. Egy derekas

adag

sötét

mágia

meg

egy

szemernyi

kételymagvacska Westinnel kapcsolatban megint át fogja billenteni azon a határvonalon. Sirius hasznosnak bizonyult ezzel a tervével. Ha Xander meg tudja fordítani St. Johnt, akkor a nő kontrollálhatatlan és vad lesz, s Westin elveszíti a támogatását. Azáltal

186

is meggyengül, hogy szembekerül a szeretőjével, és Xandernak csak ez kellett - egyetlen gyenge pont. - Hát itt vagy - mormogta magában, amikor egy gyönyörű szőkeség került elő a ház forgóajtajából, mintegy varázsütésre. Jezebel Patridge immár szűk, fekete nadrágban és kék, ujjatlan blúzban ügyet sem vetett a kapus üdvözlésére, s körülnézett. Egy mozdulattal áthidalhatta volna a távolságot a ház és bármely más hely közt, ahová épp menni akart, de igazából nem tudta, hová menjen, és nem is volt túl nagy kedve hozzá. Westint akarta. És ha elmegy, azzal nem mozdítja elő az ügyét. Viszont az se jó, ha itt áll és vár. Xander kilépett a homályból, és finom mágiafuvallattal magára vonta a nő figyelmét. Amikor Jezebel feléje pillantott, megmoccant, mintha rejtőzködne előle, és gyorsan elindult. Menekült. Vagy legalábbis úgy tett. Xander tudta, hogy utána fog menni. Elvégre Vadász. Ő pedig törvényen kívüli, jelenleg a Tanács első számú ellensége. Öt perccel később Patridge haja aranyszín dicsfényként terült szét egy sikátor sötét földjén, mellkasán kettős, mágikusan ütött lyuk. Xander szorított egyet a csuklóján, és elmosolyodott, miközben romlott vérét a mélyedésekbe csö- pögtette.

187

Max a nyelvével körözött Victoria mellbimbója körül, s lassan mozgatta csípőjét és farkát Victoria spermával teli hüvelyében. A lány miákolt egyet, s erőtlenül simított végig a férfi hátán. Kimerült volt, rövid haja verítéktől csatakos, bőre kipirult, s sötét pillái remegtek. Max maga is kezdett lehiggadni, miközben dédelgette. Ő is éppúgy kimerült a vad uralkodási rohamban, mint a lány. Abban, hogy addig dugj a, amíg csak bírja. És Victoria hagyta. Maxot feldühítette, hogy nem vette észre, mi is tulajdonképpen ez a vágy - a benne lappangó fekete mágia a Familiárison keresztül keresett kiutat magának. A lelki társán keresztül. A nőn keresztül, akit jobban szeretett, mint ahogy erre valaha is képesnek tartotta magát. Most a lány bőrén érződött ez a szenny, s ellenállhatatlan vaníliaillata mósuszosabb, provokatívabb lett az érzékei számára. Elindult lefelé az örvényben, s a lányt is magával rántja. Elfordította a fejét, és a másik mellbimbót is kényeztetni kezdte könnyed nyelvcsapásokkal. - Nem fáj ? - kérdezte, s hangja rekedt volt a rengeteg orgazmus hangos hörgéseitől. - Nem - suttogta a lány, s ujjai minimális erővel mélyedtek Max hátsójába. - Ne hagyd abba. A férfi farka lustán járt ki-be, s Maxnak csak a lány

188

jóléte járt a fejében. Megállna, ha tudna, de szüksége van a kötelékre, biztosnak kell lennie benne, hogy minden rendben köztük. A lány bőrének illata, a teste lágysága, az érintése... még soha semmire nem volt annyira szüksége életében, mint erre. Óvatosan elmozdulva a farka végével simogatni kezdte a lány hüvelyében az érzékeny idegcsomót. Erezte, ahogy Victoriában nőni kezd a feszültség, hallotta a légzése megváltozását. Amikor Victo- ria összerándult az orgazmustól, Max felhördült és követte, elélvezve a selymes punci kéjes remegésében. Még zihált a gyönyörtől, amikor a lakást körülvevő védelem mágia jelenlétét jelezte. Max már talpon is termett, a farka nedves és félig még merev volt. Újonnan szerzett mágikus tartalékaiból merített, hogy megerősítse az órákig tartó kemény szextől kimerült izmait. Megint csak felülmúltad a várakozásainkat, szólt a Tanács, a számos hang kísérteties kórusa - minden idők legerősebb mágusainak és boszorkányainak közös tudata. Döbbenetes gyorsasággal végeztél Siriusszal. - Ezt akaratátok, nem? - kérdezte Max, s magára rángatott valami farmert. Az ágy felé pillantott, és látta, hogy Victoria összegömbölyödve, az oldalára fordulva szunyókál.

189

Figyelemre méltó az erőd. Szeretnénk látni egy demonstrációt. - Az a tény, hogy Powell halott, épp elég demonstráció - Max a bejárati ajtó felé indult, jobb karja az oldala mellett, tenyerében formálódó, örvénylő mágiagolyó. Ne felejtsd el, hogy csak a mi elnéző türelmünknek köszönheted, hogy nem vagy üldözött törvényen kívüli. - Ne felejtsétek el, hogy nélkülem még mindig hajkurásznátok Powellt, és valószínűleg nem egy Vadászt el is vesztenétek. Ez afféle szimbiotikus kapcsolat, nem pedig kegy. Lássuk, mennyi idő alatt pusztítod el Barnest, felelték Amazok aljasul. - Ja - helyeselt Max, és a kilincs után nyúlt. - Lássuk. Feltépte az ajtót. - Jaj! - tartotta fel Gábriel megadóan mindkét kezét. Lassan a testtel, gyilkos! Max összehúzta a szemét, s végigmérte a férfit, aki mindig is a vetélytársa volt. Gábriel Masters elmosolyodott, mogyoróbarna szeme csillogott a derűtől. A sötét hajú varázsló magas szintű mágusnak számított, de nem érte el Max képességeit. Viszont elég erős volt ahhoz, hogy Victoria boszorkánymesterének jelöljék ki... még mielőtt Max a magáénak nyilvánította volna a lányt.

190

- Mit keresel itt, Masters ? Nem voltak barátok korábban sem. Mivel többnyire vadászaton jártak, nem volt túl sok lehetőségük rá, hogy összetalálkozzanak. - Nem is hívsz be ? - kérdezte Masters. Max hátralépett, és intett a másiknak, hogy lépjen be. Közben rejtővarázst idézett az ágyra, amin a cicája aludt. A lány feromonjai azonban átjárták a levegőt, és ezekre Masters sem volt immúnis. Toporogni kezdett, és kihúzta magát. - Az enyém - jelentette ki figyelmeztetően Max. -

Épp őmiatta vagyok itt - fordult szembe vele

Masters. - Már elterjedt a híre a mai zsákmányodnak. Jezebel azt mondja, egyetlen lövéssel szedted le Powellt. - És akkor? -

És akkor mindenki tudja, hogy a Familiárisod

segített. Nem én vagyok az egyetlen Vadász, aki fontolóra veszi, hogy Familiárist szerezzen magának. -

Megvannak a jó oldalai - ismerte el Max. - De a

Familiárisok rengeteg munkával is járnak. Fia nem Victoriáról lenne szó, nem hiszem, hogy megérné a fáradságot. -

Igen, érzem a levegőben, milyen sok munkával jár

- hervadt le Masters mosolya. - Egyesek felteszik a kérdést, hogy vajon nem vagy-e annyira erős, hogy kihívd a Nagytanácsot.

191

Maxnak megborzongott a gerince. A Tanácsnak ez nem tetszene.

Nagyon,

nagyon

komolyan

veszik

a

fenyegetéseket, és ha benne is fenyegetést látnak, akkor megteszik

a

szükséges

lépéseket.

És

Victoria

támogatása az, ami előnyt adhat neki. -

Nem keresem magamnak a bajt, ha nem muszáj

-

dörmögte, s próbálta leplezni nyugtalanságát. -

Megvan itt mindenem, ami kell. -

Valóban. De mások talán nem így vannak ezzel.

Max összefonta a karját meztelen mellkasán. -

Ne hozz forradalmat a házamba.

Masters fanyarul lebiggyesztette a száját. -

Miért ne ? Te már behoztad a mágikus világba.

191

Victoria gyomra görcsbe rándult Gábriel Masters híreitől. Álmot színlelt, mivel szunyókálás közben ritkán aludt mélyen, és úgy döntött, hogy nem közli Maxszal, mit tudott meg, hacsak a férfi el nem mondja neki. Eltűnődött, vajon Max számított-e erre, hogy talán épp azért nem volt hajlandó együtt vadászni vele, hogy ezt elkerülje. Nyilván nem akarta őt felzaklatni, bár a magyarázattal megelőzhette volna a veszekedést. Max kikísérte Gábrielt, aztán visszament az ágyhoz. A lány hallotta, érezte az illatát, és a férfi jelenléte megnyugtatta. Az ágy besüppedt, ahogy Max leült. A férfi végigsimított Victoria oldalán.

193

-

Cica - mondta halkan, ráhajolt, és csókot nyomott a

vállára. - Most mennem kell. Amikor felegyenesedett, a lány a hátára fordult, és felnézett rá. -

Nem kéne aludnod egy kicsit ? Vagy hamar ha-

zajössz? -

Minél hamarabb végzek a vadászattal, annál j óbb

- lágyult el a szürke tekintet. - És akkor egy időre elmegyünk valahová együtt. Talán valami trópusi helyre, ahol meztelenül lehetsz egész nap. Vagy valami síparadicsomba, ahol kiteríthetlek a kandalló előtt. Victoria megfogta a csípőjére simuló kezet, és megszorította. - Csodásán hangzik. - Itt maradsz? Vagy vigyelek haza? -

Haza - sóhajtotta a lány. - Dolgoznom kell. Őrület

volt ma az irodában. -

Rendben - Victoria utált az irodáján kívül dol-

gozni, de nem akart bonyodalmat. Maxnak van elég baja így is. -

Akkor mosakodjunk egyet - mormogott Max

mosolyogva. Harminc

perccel

később

Victoria

valami

meg-

nyugvásfélét érzett. Max tetőtől talpig lecsutakolta, szakértő ujjai végigmasszírozták a fejbőrét, minden egyes izmát. Annyira jó hozzá. Annyira jó neki.

194

Max egyszerű pizsamába öltöztette, s puszta kézzel gombolt be minden egyes gombot, nem mágiával. - Tessék. - Tessék - emelkedett lábujjhegyre alány, és megcsókolta Max állát. - És várni foglak, amikor viszszatérsz. Max felmordult, magához húzta, átölelte Victoriát. így tartotta egy darabig, aztán egy szempillantás alatt otthon voltak. Hirtelen szaxofonzene csapta meg a fülüket. De még nagyobb megdöbbenést okozott a bőr nyakörves, meztelen szőkeség, aki a hálóba vezető folyosóról került elő. - Max - dorombolta Jezebel nyújtózkodva, mint aki most ébredt. - Azt hittem, csak viccelsz, amikor azt mondtad, hogy hazahozod a cicádat is játszani. Victoria tekintete a boszorkány nyakára feszülő bőrpántba karcolt MAX feliratra tévedt, aztán a nő mellén lévő nyomokra, amelyek Max jellegzetes mintázatában díszelegtek. - Jezebel! - mordult fel Max. - Mégis mi a francot akarsz? - Téged, drágám - mosolyodott el Jezebel, és felkínálkozóan felnyomta a mellét. - Ahogy csak akarod. Gonosz mágia támadt fel Victoriában, sűrűn, feketén és forrón. Bizseregni kezdett a kezében, vár va, hogy kitörhessen.

i 95

- Te rohadt kurva - sziszegte. - Jobb lesz, ha nagyon gyorsan eltűnsz. - Látod, drágám? Megmondtam - nyalta meg a száját Jezebel, és meghúzta az egyik mellbimbóját. - A Familiárisok nem szeretnek másokkal játszani. Max megindult felé, és Victoria elvesztette a fejét. Nem bírta volna elviselni, hogy a férfi hozzáér egy másik nőhöz. Főleg egy meztelen nőhöz, akinek a nyakörvén ott a pasija neve. Önkéntelenül lendült a karja, és zöld villámok csaptak ki a kezéből. A találat felkapta Jezebelt, és messzire repítette. - A rohadt életbe! - fordult Max Victoria felé dühös arccal. - Neked elment az eszed? - Úgy látszik, inkább neked ment el, hogy idehoztad ezt a hulladékot a lakásunkba! - vágott vissza a lány, és a keze bizsergett, hogy újra lesújthasson. Egy Mack kamion ütközött a mellkasának. Vagy legalábbis úgy érezte. Hátraesett, és a kanapéig csúszott. Victoria felsikoltott. Éles fájdalom hasított a mellkasába, és a pizsamafelső is megpörkölődött a találattól. - Abbahagyni! - dörögte Max, és a két nő közé lépett. Jezebel átugrott fölötte, és egy szaltó után érkezett a talpára, csuklyaként lobogó hajkoronával. Victoria

r 96

sem tétlenkedett, macskareflexeit beindította a boszszúvágy. Max ugrott, hátulról lefogta a boszorkányt, és pukk, már el is tűntek. Indokolatlan düh izzott fel Victoriában a mágialökettel, olyan, amilyet még sosem érzett. Bízott Maxban, hitt neki, és volt annyi józan esze, hogy tudja: Max nem tudta volna végigcsinálni így az éjszakát, ha előtte valaki mással lett volna. De ettől még forrt benne a harag, amiért Max idehozta az exét, egy olyan nőt, aki sík elmebeteg, és megérdemelne egy jókora fenékbe rúgást. - Max! - rikoltotta. De a férfi már eltűnt. Füstölögve zárta el a hifit, és végigjárta a lakást, Jezebel nyomait keresve. Még jobban feldühödött, amikor feltúrva, Jezebel parfümjétől illatosan találta az ágyukat. És volt ott valami más szag is. Valami füstös, kissé kesernyés. Victoria lerántotta a paplanokat, a lepedőt, és cafatokra szaggatta a karmaival, amelyeket önkéntelenül eresztett ki. Végiggondolta, amit mondani akar Maxnak, ha majd visszatér, és dühösebb lett minden múló pillanattal, de aztán egyszer csak megszólalt a lakás védőriasztása. - Akarsz még, boszorkány? - vicsorogta, és az ajtóhoz viharzott. Újra viszketni kezdett a ténye re, és eszébe jutott a zöld villám. Korábban sosem manifesztálódott ilyen formában a mágiája. M a j d

197

ezt is meg kell kérdeznie Maxtól. És tisztább fejre lesz szüksége. Az istenekre, mit művelt velük ez a vadászat? Odaért az ajtóhoz, és akkor döbbent rá, hogy a veszély mögötte van. Felmeredt a szőr a hátán, és meg- pördült, miközben macskává változott, hogy minél kisebb célpontot nyújtson. Az ablakok recsegtek a kívülről érkező energia nyomásától, s Victoria lerázta magáról a mancsára hullott ruhákat, aztán felugrott az egyik asztalra, hogy jobban lásson. Cikázó szemmel pásztázta az eget, és nem látott semmit, csak a mágia húzóerejét érezte. Lüktető mellsebe még

jobban

megsajdult,

és

akarata

ellenére

visszaváltozott emberré. Leesett az asztalról, s a mágia akkorát pulzált, hogy betörtek az üvegek. Fekete felhő nyomult be a nyíláson, és emberi alakban öltött testet mellette. Rézszín hajú férfiként, akinek sötét szeme szinte már feketének tűnt, s olyan sötét energiát sugárzott, amitől Victoria egész teste libabőrös lett. A férfi letérdelt mellé, és Victoria rádöbbent, hogy nem tud mozdulni, levegőt is alig kap. A Jezebel okozta seb úgy égett, mintha savval öntötték volna le. Fájdalmas szúrásokkal kezdett terjedni a testében. A férfi elmosolyodott. - Nyugi. Nem fog sokáig tartani.

198

A fájdalom elérte Victoria szívét, s a lány feljaj- dúlt, izmai összerándultak. Aztán szerencsére elveszítette az eszméletét.

Amint Max materializálódott Jezebel lakásában, azonnal ellökte magától a nőt, tenyerét égette az érintése. Jezebel lázasan forró volt, a szeme üres. Mintha fel se fogta volna a mély vágást a vállán, amit Victo- riától kapott. És az arckifejezése olyan eszelős volt, hogy Max megborzongott. A férfi egy intéssel felöltöztette Jezebelt. - Max - a nő megrázta a fejét -, régen nem voltál ilyen merev. Biztos nem tesz boldoggá a Familiárisod. - Ne akarj az ellenségeddé tenni, Jezebel - figyelmeztette. -Jobb lesz, ha inkább szép emlékként őrzői meg magadban, és többet nem jössz a közelembe. -

De mi összetartozunk! Tudom, hogy te is érzed

- a nő közelebb lépett, és kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná érinteni Maxot. És ekkor Max megérezte. Élesen beszívta a levegőt. A hasonló és hasonló közti vonzás erős volt, de nem szexuális természetű, hanem mágikus. Félúton találkoztak össze, s Max lerántotta a sebet fedő anyagot. A nő felhördült izgalmában, amikor szabaddá vált a melle, de a férfit csak a mély seb ér

199

dekelte, ami nem vérzett, és nemcsak azért látszott sötétnek, mert kiégették, hanem azért is, mert a vér szennyezett volt. - Mikor kapott el? - kérdezte Max. - Mit tett veled? Jezebel a melléhez kapott. - Engem inkább az érdekel, hogy te mit akarsz tenni velem - búgta. Max elkapta a kezét, és átteleportált vele a Nagytanácshoz. Egyenesen a fogadócsarnok előszobájába érkeztek. A helyiség zsúfolásig tele volt, mint mindig, s hirtelen felbukkanása a félmeztelen Jezebellel alapos megdöbbenést keltett. A mágusok és boszorkányok szétváltak előtte, amikor elindult az asztalhoz, ahol a kihallgatási kérelmeket vették fel. Max a könyökénél fogva vezette Jezebelt. - Xander Barnes megrontotta - mondta hidegen. Kezelésre és rehabilitációra van szüksége. Elengedte a nőt, és elfordult. - A Tanács valószínűleg téged is meg akar hallgatni mondta a tisztviselő sietve. - Nem tudom, hogyan történt. Nem voltam ott - Max hirtelen összegörnyedt, és fehéren izzó fájdalom hasított a mellkasába, mint egy tőrdöfés. Iszonytató sikoly visszhangzott benne, és szinte megfagyott a vére.

200

- Victoria - lehelte, és elfogta a rémület. Az aggodalom és a meglepetés elvonta a figyelmét, és őrizetlenül hagyta Jezebelt. Megindult, és már teleportált is. Mintha mézben úszott volna - a mágiája minden egyes szívverésével egyre inkább elfolyt belőle. Végtelennek tűnő pillanatok múlva zuhant be a négykézlábra

érkezve,

törött

nappalijába,

üvegcserepek

közé,

szédelegve és zavarodottan. Fekete, magas sarkú bőrcsizma jelent meg a szeme előtt, s amikor Max felemelte a tekintetét, a mérföl- des hosszúságú láb tetején szűk fekete forrónadrágot látott, a felett pedig bőr melltartót. Victoria csípőre tette a kezét, vörös

ajka

komor

mosolyra

húzódott.

Feketével

körberajzolt szemének zöldje sötét volt, akárcsak az aurája. - Éppen így akarlak - dorombolta.

zoi

■

.

Megszelídít téged. Te pedig hagyod. Victoria nézte, hogyan tápászkodik fel Max erőteljesen kecses mozdulatokkal, s hogyan méri fel őt viharszürke szemével. Tudta, hogy a férfi azon töri a fejét, hogyan kerekedhet felül, de ő már nem volt nyitott az ilyesféle játékokra. Erősebb lett, mint Max, s úgy érezte, ideje, hogy ezt Max is tudomásul vegye. Kapcsolatuk féloldalassága - ha ugyan továbbra is megmarad - most az ő javára billen. Neked is megvan a magad mágiája, de ö nem ismeri el ezt. - Victoria... A lány vért látott a férfi kezén, az üvegszilánkoktól. Szórakozottan begyógyította a sebeket valami

varázslattal, amit azelőtt sosem használt, most furamód mégis fejből tudott. Erősebbé tetted őt, mint amilyen valaha is volt, és mivel hálálta meg? Azzal, hogy maga alá gyűrt, és szolgasorba taszított. Victoria karja előrelendült, elkapta a férfi nyakkendőjét, aztán egy pillanat múlva már ott voltak megint a férfi lakásában. Max mellkasa vadul emelkedett-süllyedt. - Mit tett veled, cica? - kérdezte halkan. -

Most nincs kedvem beszélgetni, Max - nyalta meg

a száját Victoria, miközben felmérte az impresszív szexjátékkészlet lehetőségeit. Ha ténylegszeret, téged is hagy játszani. - Játszani akarok. -

Tényleg? - Max két kézre fogta a lány arcát, és

kutatóan szemügyre vette. - Le tudod győzni, édes. Hadd segítsek. -

Most ezzel segítesz - ismételte meg azt, amit Max

mondott neki korábban. Miért csak az övé legyen minden szórakozás? - Már azóta szeretnélek az ágyon kikötve látni, hogy megismertelek. -

A dolgok nem így működnek, Victoria. Legalábbis

egy boszorkánymester meg egy Familiáris között, és kettőnk közt végképp nem. Az, aki most beszél, nem te vagy. -

De igen! - A lány elhúzódott. Hallgass az ösz-

töneidre, Victoria St.John, és megmondják azt, amit

204

már amúgy is tudsz. - Azóta próbálsz megváltoztatni, hogy megismerkedtünk. Azt akarod, hogy valami olyasmi legyek, ami igazából nem vagyok! Maxnak megfeszült az álla. -

Majdnem két éve vagyunk együtt. Nem olyan

nőnek tűnsz, aki ilyen hosszú távon elvisel egy férfit, aki nem jön be neki. -

Az már elmúlt. - Emlékezz vissza, ki voltál, mielőtt

Westin levadászott. Emlékezz a hatalomra, amivel rendelkeztél. A Nagytanács hagyta Darius Whitacrét meghalni. Tettél róla, hogy megfizessenek érte? Kihasználtad Westint úgy, ahogy ő kihasznált téged? - Mikor múlt el? -

Amikor láttam, hogy mi az, ami igazából kell ne-

ked! - fordított hátat Victoria. - Jezebel felnyitotta a szemem. Max szinte látta, ahogy a cica nyugtalanul lengeti a farkát. Az aurája sötétségét el sem kellett képzelnie, az ízét is érezte a levegőben. - Nekem te kellesz. Victoria a válla fölött hátranézett rá, ravaszul, mint egy macska. - Meg is kaphatsz... ha j ó fiú leszel, Max. A férfi taktikát változtatott. -

Hát jó. Akkor először kapjuk el Xander Barnest.

Aztán ha őt elintéztük, a miénk a világ összes ideje.

205

Victoria hátravetett fejjel kacagott, és elindult a korbácsokkal és lovaglóostorokkal teleaggatott fal felé. - Most hirtelen azt akarod, hogy vadásszak veled? Miután a múltkor úgy kellett könyörögnöm? Max a hajába túrt. Frusztrálta, hogy sok szempontból ő a felelős a küszöbönálló katasztrófáért. Mágikusan, testileg és érzelmileg is védtelenül hagyta Victo- riát. Még első találkozásukkor sem voltak ilyen távol egymástól. És Max ezt nem tudta elviselni. De azt sem hagyhatta, hogy ez befolyásolja az ítélőképességét. Azok a Vadászok, akik hagyták, hogy az érzelmek uralkodjanak rajtuk az

értelem helyett,

kudarcra voltak ítélve, és ő most nem hibázhatott. - Követek el hibákat, Victoria - ismerte el. - Jelen esetben alábecsültem azt, hogy mekkora szükségem van a segítségedre. És alábecsültem Powellt is. A lány a fiókos szekrényhez lépett, amelyben Max azokat a játékszereket tartotta, amelyeket beléje szokott dugni. - Ne próbáld a vadászatra kenni a problémáinkat. - Úgy látszik, valahol elvesztettem a fonalat. Miért nem emlékeztetsz arra, hogy mi történt ma? Mi az utolsó dolog, amire emlékszel, mielőtt visszatértem volna?

2.06

- Az, hogy a kis barátnőd milyen otthonosan érezte magát a lakásomban! A nyakán egy nyavalyás pánttal, amin a neved volt! - És onnan hogy kerültél ide ? - Talpig olyan dominaszerelésben, amiről Max nem is tudott. Persze elmulasztott utánanézni, hogy mi történt azokkal a Vadászokkal, akik őelőtte próbálták elkapni Victoriát. De még a féltékenység sem akadályozhatta meg, hogy a farka lüktetni kezdjen, amikor a lányra néz. Mindannak ellenére, ami elromlott - vagy talán épp azért és mert annyira vágyott megint a kötődésre -, fájdalmasan vonzónak találta Victoriának ezt az új oldalát. A lány üvegdildót szedett elő az egyik fiókból, és végighúzta rajta a kezét. Aztán a szájához emelte, és megnyalta a végét. Max visszafojtott egy hördülést. - Rádöbbentem, hogy el kell indulnom az úton, amin végig akarok menni - mondta a lány, és Maxra pillantott tüskés szempillái alól. - A kapcsolatok kétoldalúak, Max. - Mindent neked adtam, amim csak van - Max kinyúlt a mágiájával, és beleütközött a lány erőterébe. Victoria abban a pillanatban is elszívta tőle az energiát, ami csalhatatlan jele volt annak, hogy megrontotta a fekete mágia. - És adni is fogom egészen az utolsó leheletemig.

207

- Mindent, kivéve az alávetettségedet. - Én nem villanykapcsoló vagyok, cica. Victoria topogni kezdett. -

Én viszont talán igen. Ez azt jelentené, hogy nem

illünk össze ? - Egy órával ezelőtt még nem így gondoltad. A lány összehúzott szemmel meredt rá, aztán eltűnt, mintha ott sem lett volna. -

Victoria! - kiáltotta Max, és ökölbe szorult a keze.

Ördögien okos húzás volt ez Barnestól, hogy élve vette el tőle a támaszát. A halál is könyörületesebb lett volna, mint a fekete mágia. És Max nem vihette Victoriát a Tanácshoz úgy, mint Jezebelt, nemcsak azért, mert veszedelmesen meggyengült, hanem azért is, mert félt, hogy Amazok esetleg elpusztítanák a lányt, hogy kiküszöböljenek minden lehetséges fenyegetést, amit a személye jelent. Gondolkodni kezdett a lehetőségein, próbálta behatárolni, milyen varázslatokat használhatott Barnes ahhoz, hogy átfordítsa Jezebelt és Victoriát. -

Vérmágia - mordult fel, mert tudta, milyen erős ez

a varázs. De csak addig az, amíg Barnes életben van.

208

Tényleg Westin a megfelelő férfi a számodra? Vagy létezhet olyan is, aki jobban illene hozzád? Victoria diszkóról diszkóra járt. Nyugtalanul, leküzdhetetlen késztetéstől hajtva portyázott a városban, és valami olyasmit keresett, amivel maga sem volt tisztában. Zavarta, hogy vágyat érez arra, hogy visszatérjen Maxhoz. Sürgető, sarkalló vágyat. Még sosem volt ilyen belső válságban - mintha önmagával harcolna. -

Úgy látom, játékos hangulatban vagy, gyönyörűm.

Victoria a férfi felé fordította a fejét. Magas, kisportolt alak volt, homokszőke, pajkos tekintetű. Victoria a szemével is, a mágiájával is tetőtől talpig felmérte. Ember. Elmosolyodott, s arra gondolt, milyen jó lenne megint uralkodni egy ilyen jókötésű fickó felett. Már régen nem volt lehetősége arra, hogy a kezébe kaparintsa a gyeplőt. - És te játékos hangulatban vagy? - dorombolta. - Én mindig. Meghívhatlak egy italra? A lány a fejét rázta, és azon töprengett, hova vigye a pasit. Max lakása ideális lenne, de az nem jöhet szóba. A saját lakásuk is megfelelne, főleg mióta Max odavitte az exszeretőjét. De valami váratlan és érthetetlen bűntudatroham visszatartotta. A franc egye meg! - Menjünk el valahová - mondta végül, miután úgy

209

döntött, hogy a férfira hagyja a döntést. Talán neki is megvannak a maga játékszerei. A fickó elvigyorodott, és a kezét nyújtotta. - Steve. Roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztam veled. - Victoria - ujjai végigsimítottak a férfi tenyerén, de az érintésből hiányzott az a tűz és a varázs, amit Maxszal érzett. Üresség támadt a gyomrában. A diszkóban dübörgött a zene, ismerkedésre biztatva a vendégeket. Párok és hármasok vonaglottak ösz- szesimulva a tánctéren, az izgalom és feromonok illatát árasztva, a lány mégis furcsán kívülállónak érezte magát. - Gyere, Vicky - fogta meg lehanyatlani készülő kezét Steve, és összekulcsolta az ujjaikat. - Tudok egy szobát egy sarokra innen. Westin a hatalmába kerített, Victoria. Whitacre sosem irányított így. Victoria a homlokát ráncolta, miközben hagyta, hogy Steve a kijárat felé vezesse. Még sosem volt eny- nyire nehéz a lelkiismeretére hallgatnia. És az, hogy Steve Vickynek szólította, csak még jobban megkavarta a dolgokat. Csak Darius nevezte valaha így. Max hangja visszhangzott a fejében. Az, aki most beszél, nem te vagy. Megszorította Steve kezét. A boszorkánymester

2,10

megzavarta az elméjét... bizonytalanná tette. Még sosem hasonult meg ennyire önmagával. -

Itt laksz a városban? - kérdezte Steve, amikor

kiléptek az utcára. -

Igen - Darius halála után költözött ide, közelebb

az ország mágikus szívéhez, hogy még jobban provokálhassa a Tanácsot. -

Szép hely - folytatta a férfi, kitöltve a kurta válasz

után támadó űrt. - Én először járok itt. A főnökömnek köszönhetem, hogy ide küldött erre a konferenciára. Victoria próbált odafigyelni. - Talán majd én is hálás leszek neki érte. Steve szeme felcsillant az utcai lámpa fényében. - Megkérdezzem, hogy gyengéd leszel-e velem? - Ezt szeretnéd? - Nem. Victoria őszintén elmosolyodott. -

Remek. Mert nem vagyok benne biztos, hogy

képes lennék gyengédségre ma éjszaka. A férfi erős testén végighullámzott a vágy. A bőre felizzott a lány érintésétől. - Éppen olyan éjszakád van, édes? Victoria orrlyukai kitágultak, s megteltek a vágy és izgalom illatával. -Ja... így is lehet mondani.

2 11

73

Max az utcákat rótta. Barnes biztosan a Iközelben lappang, mert tudja, hogy a Vadász most: olyan sebezhető, mint még soha. Ez a vadászat játélkká változott Barnes számára, olyan játékká, amiért aazt is kockáztatja, hogy fogságba esik. Max elpusztítása nem fogja megállítani a Tanács hajszáját; más Vadiászok jönnek majd. Még csak időt sem nyer, hisz Míax nagyjából biztos volt benne, hogy a Tanács máris J kiterjesztette az üldözést. Valószínűleg már nem bízrnak meg benne, és Jezebel esete még inkább megriaasztja őket. Max tönkretétele sport volt Barnesmak, egy esély, hogy valamit visszaadjon neki abból aa sokévnyi üldöztetésből, amit elszenvedett. Victoria, hol vagy? Max kíméletlenül elnyomta magábaiin a késztetést, 213

hogy megkeresse a lányt. Semmi értelme nem lenne, amíg Victoria a vérmágia ködfüggönye mögött van. Bármire is programozta be Barnes, ezt lehetetlen megtörni, amíg a sötét mágus él. De attól még féltette Victoriát. Féltette magukat, mint párt, mert Barnes fogást talált rajtuk. Max eddig azt hitte, hogy pusztán az alkalmazkodás kezdeti nehézségei okozzák Victoria időnkénti ellenszegülését. Feltételezte, hogy a lelke mélyén ő is olyan, mint a többi Familiáris. De talán csakugyan különleges, és nem csak a Dariustól kapott mágia miatt. Talán valóban szüksége van arra, hogy osztozzon az irányításon, ahelyett hogy teljesen lemondana róla. Fia ez az helyzet, akkor tényleg ő az a férfi, akire a lánynak szüksége van? - Westin! Olyan elveszettnek tűnsz. Max megfeszülő testtel lassított, és keresni kezdte zsákmányát. Fanyar mosoly ült ki a szájára. Itt most ö a zsákmány. - Nehéz napom volt. Barnes előlépett a homályból. Ránézésre meglehetősen ártalmatlannak tűnt, afféle sétálgató fiatalembernek, de olyan sötét erő áradt belőle, amely szinte megtántorította Maxot. - Igazán kár. Mert nekem meg nagyon jó volt ez a nap. Max bólintott.

- Te intézted el, hogy Powell meghaljon. -

A végén már csak a terhemre lett volna - vont

vállat Barnes. Újabban jobban öltözködött. Amikor Max először elkapta, piti kis zsivány volt. Most csináltatott nadrágot és inget viselt, fényes bőrcipőt és nyakkendőt. - És elég ostoba volt ahhoz, hogy okosabbnak higgye magát nálam. - Én magam is alábecsültelek. Barnesnak ez tetszett. Elvigyorodott. - Azt reméltem, nagyobb kihívás leszel. -

Sajnálom, ha csalódást okoztam - Max próbált

összekapcsolódni Victoriával, hogy legalább egy kicsi mágiát beszívhasson, de senki nem volt a vonal másik végén. Mintha elvágták volna a kábelt. Egy csivavát sétáltató öregember haladt el mellettük. Nagy ívben kikerülte őket, és gyanakvón nézett. A kutya csaholni kezdett Barnesra, rángatta a pórázt, fogait vicsorította a mágusra. Barnes leguggolt, és elmosolyodott.

A

kutya

vinnyogni

kezdett,

és

összepisilte magát. -

Remy! - szólt rá a kutyára az öreg. - Rossz kutya!

Gyere! A mágus nevetve egyenesedett fel. -

A világ tele van szánalmas teremtményekkel, nem

igaz, Westin? -

Azt hittem, felette állsz annak, hogy kiskutyákat

ijesztgess - mondta Max, és hagyta, hogy a kabátn jjá 215

ba dugott varázspálca kicsusszanjon a tenyerébe. Gyermekeknek való oktatóeszköz volt ez, amit évszázadok óta nem használt, akkor is csak rövid ideig. Csak arra szolgált, hogy a tanulás elején segítsen fókuszálni a mágiát, önmagában nem volt semmi ereje, de Maxnak szüksége volt minden segítségre. Maradék erejével átnyúlt a Transzcenduális Világba segítségért. Nem ő volt az egyetlen, aki szerette Victoriát, és bármit megtett volna érte. - Semminek nem állok felette. Ezért lehetek olyan erős, mint amilyen vagyok - dörgölte meg az állát Barnes. - A Tanács ott rontja el, hogy szabályokat kényszerít a mágiára. Pedig a mágia él, lélegzik. Valóságos bűn ketrecbe zárni. - Nem törődsz te szemernyit se a mágiával. Neked a hatalom kell. Teljesen megrészegültél tőle. - Nem hinném, hogy ennyire elítélően nyilatkoznál akkor, ha még a tied is meglenne - vágott vissza Barnes kemény tekintettel. - Szerintem meg te nem lennél ilyen önhitt, ha tudnád, hogy a Tanács engem is le akart vadászni, mert azt gondolta, hogy Victoria túlságosan erőssé tesz. Én a helyedben azt jobb büntetésnek tartanám, mint ezt. Szemet szemért. így inkább szívességet teszel Nekik. Ez már nem tetszett Barnesnak. Lehervadt arcáról a mosoly.

216

- Úgy látszik, keresed a halált, Westin. - Meglehet - Max rájátszott a sebezhetőségére. - Nem akarok Victoria nélkül élni, és te elvetted tőlem. Úgyhogy vagy te, vagy én, Barnes. - Nos, azt hiszem, mindketten tudjuk, mi lesz a végeredmény. Max kinyújtotta a kezét, és a varázspálcán keresztül energiát lövellt Barnes mellkasába. A boszorkánymester hátratántorodott, de gyorsan összeszedte magát, és visszalőtt. A csapás ereje a levegőbe repítette és messzire sodorta Maxot. Összegömbölyödött szörnyű fájdalmában, hogy minél kisebb célpontot nyújtson. A következő támadás összepréselte a szívét, a tüdejét, és elsötétedett előtte a világ. A füle hangosan dübörgött. Még egy csapás, és meghal. Victoria... Szorosan lehunyta a szemét, amikor belémart a kín. Hogyan fogja túlélni a lány, hogy két boszorkánymesterét is elveszíti, akit szeret ? Vigyázz magadra, cica, suttogta magában. Szeretlek.

- Megjöttünk - mondta Steve, és megállt az Intercontinental Hotel előtt. Victoria derekára tette a kezét hátul, és maga előtt tolta be a forgóajtón. Nem ezért hagytalak Westinnél, Vicky.

217

A lány megtorpant, és az ajtó meglökte hátulról. Nekiment Steve-nek. Darius?, lehelte, döbbenten, hogy újra hallja a szeretett hangot. Azt mondtad, hogy szereted..., hogy vele akarsz lenni. Ha meggondoltad magad, drágám, akkor magammal viszlek. Nem foglak valaki másnak adni. -

Nyugi - használta ki a lehetőséget Steve, hogy

végigsimítson a lány hátán. - Jól vagy? Victoria a fejét rázta. Nem, egyáltalán nincs jól. Émelyítő rettenet hatotta át az érzékeit. Éppen nyitotta a száját, hogy megmondja a férfinak, meggondolta magát... Fájdalom hasított belé, amitől hátrafeszült a gerince, és erősen Steve-hez préselődött. Vigyázz magadra, cica. Szeretlek. Rémület fogta el. Max! Egy pillanatig tisztán látta Maxot, mintha sűrű köd oszlott volna el hirtelen a szeme elől. Max haldoklott. És neki majdnem megszakadt a szíve. Barnes felüvöltött, dühödten, fájdalmasan. Üveg csörömpölt valahol a közelben. Max érezte, hogy mágia fonja őket szorosan körbe, majd remegtető erővel szétrobban. Egy nő sikoltott, egy férfi káromkodott. Lépések dobogtak Max fejénél.

zi8

Erő kezdett áramlani Maxba, egy tornádó erejével, és elsöpörte a fájdalmat, helyreállította a szerveit. A férfi felült, és Masterst pillantotta meg, aki mellette guggolt, és olyan sebességgel tüzelt, hogy Max nem is tudta szemmel követni. De Barnest fekete mágia védte, rendíthetetlen árnypajzs, amely megóvta a sortűztől. Elismeréssel és hálával telten, amiért a másik Vadász ilyen gyorsan reagált az üzenetre, amit hagyott neki, Max összeszedte a belé áramló mágiát, és már készült, hogy belevesse magát a küzdelembe. Victoria aurája lüktetett át rajta. Energia áradt belőle körkörös

pályán,

minden

egyes

ciklussal

tovább

erősödve. Sötét és füstszerű volt, inkább fekete, mint fehér, de olyan heves, hogy Maxnak szinte égette a bőrét. Szélvihar csapott fel csak körülötte, haját szinte tépte a fergeteg. Az energia egyre duzzadt benne. Aztán meglátta a lányt. Barnes mögött állt, szeme világított a sötétben, karját előrenyújtotta, és várta, hogy Max lecsapjon, és ő felerősíthesse a csapást. Terpeszben állt, szilárdan a betonba vájva sarkait, szép vonásai hidegek és eltökéltek, amilyennek Max még sosem látta. Gyilkolásra kész. Barnes olyan erővel lőtt rá, hogy Maxnak a csontjai is beleremegtek, mégis talpon maradt, épségben - a dühe energiát adott neki. Victoria visszaj ött érte, de már nem ugyanaz, aki volt. Max nem tudta, hogy

219

■ p- pi ’■*•••

. ' £>'*$'',! ti " ’

lehet-e még megint ugyánáz, miután olyan mélyen beszennyeződött. Nem-tudta, hogy Victoria csak erre az alkalomra jött Vissza, vagy örökre. Csak azt tudta, hogy Barnesnak pusztulnia kell. Masters felkiáltott^ amikor egy találat hátralökte, és felbukott. Max lőtt. A mágikus golyó áthatolt Barnes pajzsán, és egy reszketeglépéssel hátrébb szorította... éppen bele Victoria vakító villámívébe, amitől felvonított dühös fájdalmában. A boszorkánymester megperdült, és Victoriára vetette magát. Max nekilódult és támadott. Masters felbukkant a balján, és tüzelni kezdett az oldalán. A hármas támadás visz- szaverhetetlen volt. Barnes egy fekete villanással szétrobbant. A házak megremegtek, az utcai lámpák kipukkantak körülöttük. Tintaszerű feketeség ereszkedett le, kioltva minden fényt. Victoria Max nevét kiáltotta, s a férfi visszakiabált. Rohanni kezdett a lány hangja felé, puszta ösztöneitől vezérelve, s felmordult, amikor a karcsú test nekiütközött. Kézen fogta a lányt, és eltűntek mindketten, mindent maguk mögött hagyva.

Victoria kibámult a hatalmas ablakokon a szeme előtt nyújtózó végtelen hómezőre. A ház a világ egyik legeldugottabb zugában állt a hegy tetején, elrejtőzve az emberek és műholdak tekintete elől. Egy hét telt el azóta, hogy segített Maxnak és Gábrielnek legyőzni Xander Barnest. Azóta senkivel sem volt kapcsolata, még azzal a boszorkánymesterrel sem, akivel megosztotta a házat. Pedig a férfi ott volt, egészen közel. És nagyon szép volt. Nagyon szótlan. Úgy várt, ahogy a jó Vadászok szoktak. Várt és figyelt, ezüstös tekintete szinte a lány minden mozdulatát követte. Éjszaka külön szobában aludt. Külön ágyban. Ahogy lassan múltak az órák, Victoria egyre inkább kezdett visszatalálni önmagához. Napról nap-

ra nőtt a vágyakozása Max iránt, amíg olyan erős kényszer nem lett, hogy alig tudott ellenállni neki. És ezt az sem könnyítette meg, hogy Max szokás szerint egy szál pizsamaalsóban járkált. De most minden más volt. Victoria is más volt. Míg a késztetés, amelyet Barnes programozott bele, eltűnt, a fekete mágia szennye megmaradt, és egy másfajta vágyat engedett szabadjára. Amikor szeretkeztek Maxszal, ő beleveszett a férfi érintésébe... a férfi kéjébe. De most szerette volna, ha az ő feltételei szerint történnek a dolgok, legalább egyszer. Az alávetettségen kívül más módon is meg akarta mutatni a férfinak a szerelme mélységét. De Max nem tudott megváltozni, és a fesztelenség, amely valaha megvolt köztük, mostanra eltűnt. Csak valami óvatosság maradt, ami miatt Victoriá- nak nehezére esett a közeledés. Legalábbis emberi alakjában. Átváltozott, a földre huppant, és kibontakozott hosszú ruhája redőiből. Keresni kezdte Maxot, s hagyta, hogy állati ösztönei vezessék. Valahogy találniuk kell egy kellemes középutat. Ha együtt tudnák keresni... Végiglopakodott a folyosón. Max szobáját üresen találta. Továbbsietett, s hosszú napok óta most először ébredt fel a kíváncsisága. A ház rejtély maradt számára, mivel eddig azzal volt elfoglalva, hogy ki-

222

tisztuljon a feje. Aludt vagy evett, ha Max főzött, vagy a kanapén hevert a tévé előtt, csak úgy. Mintha hosszú szunyókálás után ébredt volna fel, s küzdenie kellett volna a kábasággal, újra hozzá kellett volna szoknia a valósághoz. A folyosó végén Victoria félig nyitott ajtót talált. Lassított, és szimatolni kezdett, aztán dorombolt, amikor megérezte boszorkánymestere bőrének sötéten csábító illatát. Mancsával belökte az ajtót, és leült, miközben az ajtószárny nesztelenül kinyílt. Max a szemközti falnál állt, és a háta megfeszült, amikor felnyúlt, hogy visszategyen egy ostort a kandalló feletti tartóba. Tintafekete haja a vállára hullott. - Szia, cica - mondta azon a mély, reszelős hangon, amit Victoria annyira szeretett és hiányolt. Szembefordult a macskával, és Victoria szinte itta a látványt. Pillantása végigsiklott az erős vállon, a széles mellkason és a kidudorodó hasizmokon. A pizsamaalsó dereka alatt a hatalmas farok vastagon és súlyosan csüngött az erős combok között. Victoria egyre fokozódó hangerővel dorombolt. Farka várakozón lengedezett. Jobboldalt masszív ágy állt, míg a szemközti falon korbácsok, ostorok és kötözőkellékek jókora kollekciója díszelgett. Két láda várakozott az ágy lábánál az egyik fekete, a másik fehér. A fehér fedelén Vic

zz3

toria neve állt, a feketéén Maxé. Egy andráskereszt volt a falra szerelve, mellette lekötözőszék. Az egyik vastag mennyezeti gerendáról szexhinta lógott. Fény ömlött be a felső ablakokon és az ágy mögötti, függöny nélküli üvegfelületeken. Victoria alakot váltott. Maxnak elállt a lélegzete a meztelensége láttán, és Victoria megkönnyebbült. Max még mindig kívánja. - Max! - mondta, fojtottan a vágytól. A férfi karba fonta a kezét, ingerelve a lányt kidolgozott bicepszének

látványával.

Félelmetesen

erős

volt,

mégsem bántotta soha Victoriát, még a legvadabb eksztázis pillanataiban sem. Mozdulatlanul várt. Victoria nyelt egyet. - Akkor most törvényen kívüliek vagyunk? -

Bátran tekinthetjük magunkat halottnak. De ha

meghúzzuk magunkat, kétlem, hogy utánunk jönnének. Viszont akkor mindent fel kellene adnod. Mindent, amit megszereztél. Mindent, amiért dolgoztál. - Téged is ? Max nyelt egyet. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy nem olyan nyugodt, mint ahogy mutatja. -

Remélem, hogy nem. Remélem, adsz nekem még

egy esélyt, hogy... alkalmazkodjam. Victoria közelebb lépett.

224

- Hát megtennéd? Max tekintete felizzott, meglágyult. - Bármit megtennék érted. - Az én igényeim mások, mint a tieid, Max - magyarázta a lány szelíden. - Néha szeretnélek lekötözni. Úgy akarok gyönyört okozni neked, hogy nem vesztem el a fejem attól, amit csinálsz velem. Azt akarom, hogy hagyd magad, de nem kívánom, hogy behódolj. Max táguló mellkassal szívta be a levegőt. - Nehéz lesz, Victoria, amikor ennyire kívánlak. Téged szeretni a legkönnyebb és egyben a legnehezebb dolog is. - Azt hiszed, hogy én nem félek? Főleg most - nézett ki az ablakon a lány a végtelen fehérségre. - Számodra Vadásznak lenni nem munka, hanem a lényeged. Nem vagyok biztos benne, hogy az tudok lenni, amire szükséged van, amikor csak én vagyok neked. Már ha ennek van egyáltalán valami értelme. - Cica, veled sosem lehet unalmas az élet - Max odament hozzá, átfogta a nyakát, hasonlóan a nyakpánthoz. - Amellett, hogy itt játszadozunk majd, egy csomó mindennek utána kell járnunk a mágiában. Mastersnek igaza volt. Te meg én különleges páros vagyunk, és még sosem fedeztük fel igazán ennek a lehetőségeit, arról nem is beszélve, hogy kihasznál juk. Ki tudja, mi mindenre lehetünk képesek?

Z25

-

Most már inkább vagyunk szürkék, mint fehérek -

fogta meg Max csuklóját a lány. - És ha én vagyok felül, és te elélvezel nekem, a mágia talán... -

Bármikor elélvezek neked, függetlenül attól, hogy

ki van felül. Max a lány szájára tapasztotta ajkát, és Victoria ellazult, elűzte agyából az aggodalmakat. Itt van nekik ez. Itt vannak egymásnak. A többi majd kialakul. Visszacsókolta Maxot, s szája szerelmes macskamosolyra kunkorodott.

226