ANTONIO BONFINI: MÁTYÁS KIRÁLY. TÍZ KÖNYV A MAGYAR TÖRTÉNETBŐL (részlet) [Hunyadi Jánosról] Mint már fentebb elmondottuk, Mátyás király atyja Corvinus János volt, a valah But fia, ki Zsigmond uralkodása idején született atyja falujában, melyet mai napig Corvinusnak neveznek. Zsigmond ismerte fel először bátorságát és vitézségét. Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet férfias lelkületű asszony volt. Maga Corvinus János ifjúkorában, szüleinek elbeszélése alapján, azt állította, hogy a rómaiaktól származik. Nemzetségét visszavezette az ősi római családig, a Corvinusokig. E nemes vértől tüzelve a szomszédos Erdélybe ment. Először a Csákiak familiárisa lett. Majd felbátorodva Magyarországra jött; itt Csanádi Ferenc szolgálatába lépett, aki úgy megszerette, mintha fia lett volna. Ő alatta kezdődött szerencsés újonckodása. Azután Demeter zágrábi püspök udvarába került. Hallván, hogy Zsigmond császár Itáliába indul, a tétlen nyugalmat gyűlölve, nyomban követte őt, hogy római eleit, kik a világ urai voltak, láthassa. Hogy katonai gyakorlatot szerezzen, először Fülöp milánói herceg zsoldjába szegődött. Amint visszatért Magyarországba, török háborúban képezte magát. Mielőtt valami lovas tisztséget nyert volna el, társaival beportyázott Mysiába, és sok zsákmányt szerzett. Mondják, hogy egy régi kalugyer-kolostort pusztított el, s az ott talált gyöngyökön és drágaköveken gazdagodott meg. Midőn meghallotta, hogy Zsigmond visszatér Németországba, gyorsan kíséretéhez szegődött, hogy az udvart látogassa s bebizonyítsa vitézségét. Ünnepségeken, táncokon, lakomákon oly értékes, gyöngyös ruhákat viselt, hogy nem egy nagyúr megirigyelhette megjelenésének előkelőségét. Termete, szép arca is oly tisztessé és feltűnővé tette, hogy a legelőkelőbb asszonyokkal hívták táncolni. Mondják, hogy Zsigmond emiatt gyakran mondogatta kedvetlenül: Corvinus Jánosban nem kell nagy reményeket kelteni, mert ifjúi nagyravágyása úgy elragadja, hogy az egész világgal sem éri be. - Zsigmond halála után tartományok feje, fővezér és legfőbb hatalommal az ország kormányzója lévén oly szerény és oly kegyes lelkületű volt, hogy Csanádi Ferencnek sem úton, sem asztalnál elébe nem helyezkedett, álltában, ültében méltóságán felül megtisztelte s feleségét is úgy tisztelte, mint anyját. János tehát a Corvinusokig vezette vissza nemzetségét, mint családjának címere is tanúsítja. Mátyás meg lelke óriási nagyságával - mint tettei mutatják - éppenséggel nyilvánvalóvá tette római eredetét. (…) A németek, minthogy természetes ellenségei a magyaroknak, nem is fogadják el Mátyásnak és apjának Corvinus-származását, noha azt hollós címerük bizonyítja; ízetlen mesét terjesztenek, melyet egykor Cillei gróf talált ki. Mondják, hogy Zsigmond császár Erdélyben járván, egy szabad valah nemes igen szép leányával hált. Midőn a harmadik hónapban ismét magának kívánta, állapotosnak találta őt. Nagyszerűen megajándékozta és ismertető jelül egy gyűrűt adott neki azzal, hogy ha gyermeket szül, táplálja és nevelje fel, s ha fölnevelte, küldje el hozzá a gyűrűvel. A leányt aztán férjhez adták nagy hozománnyal egy nemes származású valahhoz, tudtára adván az esetet. A nagy hozományért, de meg azért a dicsőségért is, hogy oly előkelő személy által esett meg, nem utasította vissza a leány ajánlatát. Betelvén az idő, okos, szép fiú született, kit anyja Jánosnak nevezett. Midőn egyszer anyja ölében feküdt a kisded, odaszállt egy holló és elcsente a jelül kapott gyűrűt. Nagy bánat fogta el az anyát, nyomban kérte férjét, vegye üldözőbe a hollót és szerezze vissza a gyűrűt, mert a tolvaj madár semmivé teszi a fiú nagy reményeit. A férj végül lenyilazta a hollót, s így visszaszerezte a gyűrűt. János szép ifjú lett. Anyja parancsára Zsigmondhoz ment és a gyűrűt felmutatta. A király felismerte a gyűrűt, és

bőven megajándékozta őt jószágokkal, falvakkal. Ha ez a mese igaz volna, ki ne gondolná, hogy a mértéktelenül tékozló Zsigmond császár, kinek fimagzata nem volt, nemcsak földet, de királyságot is adott volna neki. Az ősi dolgok megismerésében azokat, akik össze-vissza meséltek ilyeneket, irigységük gátolta. Nehezen viselték el ugyanis az ifjú uralmát. Nem tudták, hogy azért van a címeren a holló, hogy el ne enyésszék ez a régi római nemes család. Nem koholt, nem bitorolt, nem újabban kitalált címer ez. A római császárok pénzei sok effélét tanúsítanak. Buda vidékén ércből és ezüstből sok érme található, melyek egyik lapja Konstantin császár képét és nevét mutatja, másik lapjukon Conservator [Megőrző] felirattal mezítelen férfialak látható, ki jobbjában dárdát, baljában lándzsát tart, lába előtt holló, csőrében gyűrűvel, száraz ágon ülve, s a férfire mintegy urára tekint. Ezért Konstantin császárt is sokan s nem alaptalanul a Corvinusok nemzetségéből származtatják. Régi drágaköveken is látjuk a Corvinusok iker képmását, nehéz fegyverzetben, lábuknál hasonlóképpen a hollóval. Gyakran csodáljuk, hogy a Corvinusok házának ennyi emléke maradt fenn Magyarországon, sőt Bornemisza János, ki Dóczy Orbán kincstartó számvevője volt, sok érmét mutatott nekem, melyek visszatekintő hollót, csőrében gyűrűvel ábrázoltak, s azt állította, hogy ezeket Pannóniában és Dáciában találták. [A kenyérmezei csatáról] Amint Báthory befejezte beszédét, minden katona úgy fellelkesült, hogy követelték, adjanak jelet a támadásra; megfogadták, hogy fővezérük parancsát mindenben teljesíteni fogják. A férfiúi bátorság ily nagy lángolásában a vajda úgy gondolta, nem szabad tovább késlekednie. Nyomban felállítja a szárnyakat; ő maga vértes lovasaival a középen helyezkedik el. Erős hátvédet hagy és mindkét szárny elé két-két lovascsapatot rendel. A jobbszárnyat a folyó partjáig nyújtja ki, a másikat a hegy meredek lejtőjéig. Serege szászokból, valahokból és magyarokból állott. Azt mondják, hogy Nagy Károly Magyarország meghódítása után a szászokat, kikkel oly sokszor harcolt, mintegy száműzve ide telepítette le. A polgáriasult életmódot folytató, városokban lakó szászok azt kérték, hogy ők kezdhessék a csatát. Azután következzenek a valahok, végül a magyarok és székelyek. A vezér megdicsérte vitézségüket és beleegyezett. Szemben velük a törökök is kinyújtották a szárnyakat; a zsákmányt maguk mögött hagyták. A zászlókkal mindkét felől előretörnek és nagy hevességgel összecsapnak. Egy török csapat a jobbszárnyra támad; a szászok vitézül fogadják. Itt a folyóparton oly erővel ütköznek meg, hogy hamarosan mindkét részen sokan elesnek. Egyenlő reménnyel folyt eddig a harc, midőn hirtelen egy másik török csapat bocsátkozott az ütközetbe. Támadását a jóval kisebb számú szászok nem tudták feltartani. Meginogtak s a folyó mentén hullnak el. A sebesültek pedig, minthogy meg nem hátrálhattak, a vízbe szorulnak és elmerülnek. A többiek meghátrálnak s a valah segédcsapatok közé vonulnak vissza. Ezek meg felkerekednek, szembefordulnak, megújítva a csatát, az ellenség közül sokat megölnek, s néhányat a folyóba szorítanak. Míg itt keményen folyt a viadal, a balszárnyon levő székelyek is hasonlóan nagy veszedelembe kerülve küzdenek. Így véres harc után mindkét szárnyat visszanyomták, mert az ellenség özönlő sokaságát nem tudták feltartani. A székelyek a vértes lovasság hadsora közé húzódtak. A jobbszárnyon a valahokat és a szászokat szánalmasan lekaszabolták, bár az ellenségből sokkal többen vesztek el. A Maros vize csupa vér volt.

Mindkét szárnyon nagy volt a baj, s a vajda, mielőtt még itt a tartalékra került volna a sor, megindítja a középen négyszögbe állított páncélos csapatát. Az első sorban áll, megsarkantyúzza lovát, de a ló az első lépésnél elbukott vele. Társai e baljóslatú jel láttára megriadtak s azt tanácsolták, vonuljanak vissza a Gyulafehérvártól ötezer lépésnyire levő Szászbányára vagy a legközelebbi hegyre. Ő azonban így szól: - Aki a jóságos nagy istenért és az istenanyáért harcol, küzdhet-e baljóslattal? Ne féljetek tehát, kövessetek bátran, társaim! A sebektől borzad a ló, ámde enélkül nincs háború. De higgyétek el, ez a ló ma még veletek együtt engem győzelmesen hoz vissza. Alighogy ezt kimondta, ráront a törökre. A lankadt lelkeket felbátorítja, s oly heves támadást intéz az ellenség ellen, hogy annak első csapatát legázolja. Ezt látva Ali bég négy csapatát egyesíti, hogy ezzel és lovas csapatával tiporja le a vajda seregét. Eközben mindkét szárnyon ellanyhul a harc, s Mars egész dühe a derékhadra fordul. E viadalban vezér vezérrel, öregkatonák öregkatonákkal harcolnak keményen. Hat seb borítja a vajdát, lova is megsebesült; társaival együtt végső veszedelemre jutott; a holttestek egészen körülveszik. Minél több ellenség esett el, annál több csapat özönlött oda mindenünnen. Így küszködtek s már vissza sem vonulhattak a tartalékhoz, egyszerre megjelent a hegytetőn, a török hátában Kinizsi Pál négyszögbe állított vérteseivel s a szárnyakon könnyű lovassággal. Mihelyt megpillantja az ellenséggel vívott harcot, hatalmas csatakiáltással és trombitaharsogással a törökre ront. Hátulról oly hatalmas támadást intéz ellenük, hogy már az első rohamra sokan elesnek. Túlerejükben bízva azt hitték a törökök, már övék a győzedelem; most hátba támadva nemcsak győzelmi reményüket, de számbeli fölényüket is elvesztették. Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe. Most azt harsogja, hogy utolsó szálig vágják az ellenséget, majd övéinek dühét lobbantja lángra, s úgy dörög, hogy még a küszködők és hátrálók is meghallják. Mikor már látta, hogy megsegíti őt Jézus Krisztus szentséges neve, s feltűnt előtte a győzelem reménye, megkettőzött erővel és bátorsággal az ellenség seregén át széles utat vág s így kiáltozik: - Hol vagy, hol vagy, Báthory? Hol vagy, tiszta tisztaság tükre, a hit bástyája s a megingathatatlan becsületesség mintaképe! Bárhol vagy, felelj, ha élsz még, Báthory! Én vagyok itt, Pál, érted és a haza üdvéért életre-halálra kész! Megtudta a vajda, inkább ugyan az ellenség szilajságának lankadásából, mint a kiáltástól, hogy társa idejében megérkezett. És bár sok sebe miatt már kimerült, mégis, minthogy inkább mások vére szennyezte be, a halomban heverő holttestek közül így szól: - Itt vagyok, Pál, itt vagyok, s még élek. Minthogy sebtől borítva leestem s fenyeget a halál, légy te a katolikus hit, az ország és haza oltalmazója. Midőn öldöklés és kölcsönös kaszabolás közepette csak éppenhogy meghallotta ezt Pál, így szól: - Ha élsz még, bízzál, s hidd el, hogy most az égiek is mind fegyvert ragadtak értünk. Majd legázolja a küszködő vajdát körülfogó török csapatot, s társának a törökök gyűrűjében a túlerőtől már-már veszendő lovas csapatát megmenti a pusztulástól. Lelket önt a csapatba, s harcra indítja őket. Látták a törökök, hogy elől-hátul bezárták őket. Menekülnek a hegyre, melyről mondtuk, hogy igen magas, s a környező hegyekbe. A magyarok elfoglalják táborukat, s a gazdag zsákmányt. Amennyire nem voltak restek azok a futásban, éppúgy ezek az üldözésben, s

felkutatják őket a nehezen járható vidéken. Kétségtelen, hogy a legnagyobb mészárlás a síkságon megy végbe. De a hegyekben sem kisebb az öldöklés. Úttalan utakon menekülnek ugyanis a törökök, s a vidéket ismerő ottani lakosok elzárják útjukat. S ahol ez nem sikerül, sziklákon, szakadékokon át üldözik őket, s amennyire akarják ezek életüket futással megmenteni, éppúgy kívánják azok őket ölni, rajtuk bosszújukat kitölteni. Ezek szétszóródva a hegy tetejére futnak, amazok ugyanolyan gyorsan üldözőbe veszik őket. Sokukat, kik a meredek sziklákon kapaszkodtak fel, lábuknál fogva a mélybe rántják s ott kegyetlenül összekaszabolják. Egy részük az ösvényeken bolyongott; ugyanazon a napon és másnap a parasztok ölték le őket. Néhányan sebükben véreztek el; másokat az éhség, ismét másokat meg halálos kimerültség pusztított el. Kiket a hegyeken elfoghattak, nyomban megölték. Csak kevesen estek fogságba, akiknek tekintélyes külseje nagy váltságdíjjal kecsegtetett. Ali bég ruhát és nyelvet cserélt, s egy pásztor vezetésével a hegyek közé menekült. Egy kis kunyhóban töltötte az éjszakát. Virradatkor lóra szállt és így szólt: - Eredj a vajdához, pásztor, s jelentsd meg neki, hogy Ali bég volt a vendéged. Ezt mondva megfordította lovát s elvágtatott. Amint szétszórták és megfutamították a törököt, táborukra törtek. Széthordják a felhalmozott rengeteg zsákmányt s megszabadítják a foglyokat, öregeket, ifjakat, nőket, férfiakat. Ujjongott a sokaság, hálálkodott, s a szabadítók kezét-lábát csókolta. Minthogy az ellenséget majdnem az utolsó szálig levágták, a trombiták gyülekezőt fújtak s mindnyájan egybesereglettek a csatatéren, a viadal e helyén. Bár véres volt a győzelem, az örvendező Kinizsi társával, s a győztes jámbor csapatokkal lakomát rendezett a holtak között, minthogy rájuk sötétedett s nem térhettek vissza táborukba. Az ellenség elfoglalt táborában úgyis találtak ételt-italt bőven. A holtakra terítettek asztalt; ezek szerte a mezőn oly sokan és sűrűn feküdtek, hogy bármerre fordulva tizenhat stádiumnyira holttestbe botolhattál. A katonák odatelepedtek a lakomához. Testük felüdült a bőséges ételtől, lelkük pedig az örömtől és a bortól felvidult. Dúsan lakmároztak a rabok is, kik a győzelem láttára nyomban megkezdték az ellenséges tábor dúlását. A lakomázás vitézi dalok éneklése közben telt el. Hevenyében versbe foglalták a vezérek és a főemberek dicsőségét. Majd amikor Bacchus felhevítette őket, vitézi táncba kezdtek. Fegyveresen járták a katonatáncot, s ütemesen felhangzó kiáltozásuk mindent betöltött. Azután az általános örömben, midőn mindegyik katona különböző taglejtésekkel nevettette társait, Kinizsit is táncba hívták. Ő hirtelen a kör közepére ugrott, keze segítsége nélkül pusztán fogával derekánál felragadott a földről egy megölt hórihorgas törököt, majd ütemesen körbe táncolt. Ez a herkulesi termetű férfihez illő tánc inkább csodálkozást, mint nevetést váltott ki a szemlélőkből. - Kiáradó örömükben az egész éjszakát álmatlanul töltötték. [A budai várról és más építkezésekről] A budai várat, ahol Zsigmond nagyszerű építkezésein kívül semmi megtekintésre méltó nem volt, kezdte kiépíteni, különösen a belső palotát. A Dunára néző részen kápolnát emelt víziorgonával s márványból és ezüstből készült kettős keresztelő kúttal; mellé tisztes káptalant rendelt. Felette könyvesházat épített, dúsan rakva latin és görög könyvekkel; a könyvek kiállítása is pazar. Előtte délre néző, félkörbe hajló terem van, ahol az egész égboltozat látható. Olyan palotákat emelt, melyek nem maradnak a rómaiak pompája mögött. Tágas ebédlők, fényes előszobák és hálószobák vannak benne; mennyezetük díszítése más és más, s az aranyos címerek változatosságával tűnnek ki. Az ajtófélfák berakásokkal ékesek, jeles művűek a kandallók, tetejükön négyesfogatok és számos, a római ősöket ábrázoló szobor van. Lent tárházak vannak és a kincstár.

Az épület keleti szárnyában is különféle ebédlők és hálószobák helyezkednek el. Ide magas lépcsőkön és folyosókon lehet jutni. A tanács- és gyűlésterem is itt van. Tovább haladva, magas, boltozatos helyiségeket találunk: sok téli meg nyári szobát, napozókat, aranyos lakószobákat, mellettük mélyre épített, elrejtett fülkéket. Az ágyak s a székek is ezüstből vannak. A nyugati szárny átépítetlen, régi épület. Közepén udvar; a régi oszlopcsarnok veszi körül, mely felett két tornác fut végig; a fentebbin, mely az új épülethez vezet, s amelyen át a felső ebédlőkbe lehet jutni, csodálattal szemléljük a csillagos ég tizenkét csillagképét. A padló többnyire négyszögletű tarka kövekből, néhol földviasszal égetett téglából van kirakva. Szerte hideg és meleg fürdőszobák találhatók. Az ebédlőben a kályhák cserepei középen dudorral ékesek, s nemcsak színezésükkel, de a rajtuk levő különböző képzeletbeli állatokkal is tetszetősek. Az udvarban szemben három fegyveres álló szobor tekint le a belépőkre. A középső Mátyás, fején sisak, gondolkodva támaszkodik lándzsájára és pajzsára. Jobbról atyja, balról a szomorú tekintetű László. Az udvar közepén márványmedencében érckút áll, tetején sisakos, fegyveres Pallas szoborral. A palota bejáratánál, az elülső nyitott erkélyen kétfelől egy-egy meztelen érc-szobor áll, pajzsosan, bárdot, illetve kardot emelnek. Talapzatukra körül győzedelmi jelvények vannak faragva. E négyszögletű udvaron, mely Zsigmond épülete előtt terül el, megkezdte Mátyás az oldalt fekvő régi palota újjáépítését, s ha tervét meg tudja valósítani, a büszke ókorból ezzel is sokat támasztott volna fel. Érckandeláberekkel ékesített, vörös márványból faragott kettős lépcsőt építtetett a palotához. Ugyanilyen márványból készült a kétszárnyú kapu kerete is. A kapuszárnyak ércből vannak; a kívül-belül egyaránt csodálatos művészi alkotás Hercules tizenkét munkáját ábrázolja. A kapu fölé Bonfini Antal következő epigrammáját vésette: Épített paloták, öntött szobrok, remek ajtók Hirdetik, ó, Mátyás nagyszerü szellemedet. Sok diadalt nyertél, neved el nem enyészik örökké; Őrizi érc, márvány, virtusod és a betű. E palotában az emeleteket is pazar költséggel akarta elkészíttetni; a mennyezeteken a bolygókat és égi pályájukat csodás szemléletességgel ábrázolták volna. A homlokzatok eresze alá ékítésül triglifeket tervezett rakatni; mindenképpen szép és művészi munkát akart alkotni. Mintegy nyolc stádium távolságból vezette a vizet a királyi palota kútjába szurokkal bekent tömlőkön és ólomcsöveken. Zsigmond folyosója csaknem körülérte a várat. Mátyás ezt folytatta, de kisebb költséggel, mert nem az örökkévalóságnak, hanem csak ideiglenesnek építtette. Hosszú, széles épületsort emelt ott, sok üvegablakkal. A várfal tetejére egy faépületet rakatott: ebédlő, hálószoba és öltözködő volt benne, kissé mögötte pedig dolgozó- és írószoba. De az egész építmény, vakmerő kivitelével, azzal fenyegetett, hogy a Dunába zuhan. Mindjárt a vár alatt a völgyben kies nagy kert van és egy márványból épült villa. Ennek előcsarnokát mozaik-kockás, berakásos oszlopok veszik körül, melyek érckandelábereket tartanak. A villa bejárata diadalkaput formáz; az ebédlő és a hálószoba mennyezetei és ablakai oly bámulatosak, hogy az ókor pompáját megközelítik. A kertre néző részen oszlopcsarnok épült. A kertben sűrűn ültetett fák között útvesztő van kiképezve. Madárkertek idegen és honi madarak számára, melyeket dróthálók tartanak fogva. E madárkertekben bokrok, gyümölcsfák vannak és liget, továbbá rendben beültetett különböző fákkal szegélyezett tornác. Van fedett

folyosó, füves térség, köves utak és halasmedencék. Tornyok is vannak üvegablakos ebédlőkkel és fedett erkélyekkel, melyekben oly kellemes az étkezés, hogy elképzelni sem lehet. A villa tetejét ezüstös cserepek fedik. Sőt a Duna túlsó partján, a pesti mezőségen, egy mérföldnyire a határban majorság volt. Ez is csodálatos és nem kevésbé kellemetes. Gondjaiban itt szokta felüdíteni lelkét. Buda környékén, a harmadik mérföldkőnél egy másik majorsága is volt, hol erdei állatokkal teli vadaskert látható. De háziállatok is voltak itt nagy bőségben. - Buda városától nem messze, a sóházaknál volt harmadik majorsága. Mi terve volt a Boldogságos Szűz fehérvári főegyházával, hol a szent királyok sírjai vannak, méltóképpen leírni sem lehet. Nemcsak újra akarta építtetni az egészet, de sokkal pompásabbá is kívánta tenni; s be is fejezte volna, ha korai halála a dicső fejedelmet ebben meg nem akadályozza. Mindenekelőtt egy igen nagyméretű, s az előbbit nagyságban jóval felülmúló oltárt kezdett építtetni, hogy itt magának és atyjának síremléket emeltessen. Nem sokkal előbb elhalt kegyes anyjának, Erzsébetnek tetemét is idehozatta, hogy szüleinek, bátyjának és önmagának itt kápolnát szenteljen, melyet faragott kockakövekből igen magas boltozással, nagy művészettel kezdtek el építeni. A kápolna boltozatos apszisával már kezdett kiemelkedni; körül annyi bolthajtás zárta le, hogy a hozzáértő elmét is ámulat fogja el. Minthogy mocsaras helyen fekszik, alapzatát igen mélyre ásták. Oly pazar épületet tervezett tehát, hogy csak ezzel az eggyel is elhomályosította volna valamennyi előbbi király alkotásait. Visegrádon a régi királyok magas hegyi várát s az alatta fekvő palotát úgy megnagyobbította, kertekkel, vadaskertekkel, halastavakkal úgy ékesítette, hogy ennek az építkezésnek pompája még a többiét is felülmúlni látszott. A berendezés fényűző, az ebédlők tágasak, a folyosók stukkóval díszítettek és az ablakok pompásak. Függőkertek voltak itt és vörösmárvány medencével, bronz ülőhellyel díszes szökőkutak. Forrás: http://mek.oszk.hu/10600/10604/