Hanyu Henrietta a Rézler Gyula Alapítvány ösztöndíjasának beszámolója a University of New Mexico SPA karán töltött 2015. őszi félévről 2015. június 4-én jött az értesítés, miszerint elnyertem a Rézler Gyula Alapítvány 2015. őszi félévre szóló ösztöndíját. Ezen a napon indult el az életemnek az egyik legmozgalmasabb, élményekkel teli féléve, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban, Albuquerque-ben töltöttem. Az értesítést az utazás gyors előkészítése követte, amely eleve nagy koncentrációt igényel, figyelemmel az USA-ba való belépés szigorú feltételeire. Mindemellett az augusztus eleji kiutazásomig az ügyvédi munkáim lezárásáról, illetve átadásáról is gondoskodnom kellett. Ezt követően érkeztem meg tehát Albuquerque-be, ahol egy teljesen új, ismeretlen közegben kellett felépíteni az év hátra lévő részére a mindennapi életem és a szakmai munkám kereteit. Ebben igen nagy segítséget jelentett, hogy Borbás Steve (Pityu), a helyi magyar közösség vezetője várt a reptéren, és azonnal megmutatta az egyetem és a város főbb nevezetességeit. A professzorom, T. Zane Reeves és Molly segítettek a berendezkedésben, az egyetemen való eligazodásban. Az első napokban megismertem Horváth Júliát, aki egykori Rézler ösztöndíjasként pontosan tudta, hogy milyen nehézségeim merülhetnek fel a kezdeti időszakban, és akitől a későbbiekben is igen sok támogatást kaptam és sok közös élményt szereztünk. A legjobb útikönyvek és a vonatkozó internetes oldalak böngészésével sem lehet arra a látványra itthon felkészülni, ami aztán az ösztöndíjast Új-Mexikó államban fogadja. Az USA ezen dél-nyugati állama nagyban más képet mutat, mint amelyet szokásosan az USA-val azonosítunk, vagy amely benyomásokat a keleti parton járt európai turista szerezhet. Már önmagában az is szokatlan a magyar földrajzi viszonyokhoz szokott szemnek és szervezetnek, hogy Albuquerque 1500 méter magasan, a Sandia hegység ölelésében fekszik. Északról sivatag határolja és a város is valójában félsivatagnak tekinthető, amelyet a házak előtt magasra növő kaktuszok jól érzékeltetnek. A Sandia hegység mellett Albuquerque vonzerejét a klíma adja. Itt ugyanis az évnek szinte minden napján tiszta az ég és süt a nap. A napokra beálló esős idő teljesen ismeretlen jelenség. Van egy mondás Albuquerque-ben, miszerint ha esik az eső, várj egy órát. Ennyi idő alatt ugyanis garantáltan ki fog sütni a nap. A város további fontos nevezetessége az Új-Mexikói Egyetem (University of New Mexico), amely igen nagy területen helyezkedik el és az orvosi, természettudományi, mérnöki karokon túl különféle társadalomtudományi, jogi, közgazdasági, kommunikációs stb. karokat is magában foglal. A szakmai programunk egy részét az egyetem különböző karain választható órák auditálása adta. A 2015. őszi félév kínálata alapján a jogi karon prof. Scott Hughes „Introduction to ADR” című óráján vettem részt, amely a jogi egyetemi hallgatókat kalauzolta el az alternatív vitarendezési eljárások világába, rávilágítva a lényeges különbségekre, előnyökre és hátrányokra. A kurzus jelentőségét meglátásom szerint az adta, hogy ezen ismeretek elsajátítása nélkül nem kerülhet ki jogász az egyetemről, aki ekként a napi munkája során az alternatív vitarendezési eljárások igénybevételét is mérlegelni tudja, illetve a megfelelő szakmai ismeretek birtokában azokról ügyfeleinek tájékoztatást adhat.

2

Az Anderson School of Management keretein belül Kathryn Jacobson PhD. „Team dynamics” és Michelle Arthur PhD. „Negotiation” című óráját, valamint a School of Public Administration karon prof. T. Zane Reeves „HR Management” és Steven G. Meilleur PhD. „Employment Dispute Resolution” című óráját látogattam. Az egyetemi oktatás módszereit tekintve általánosságban elmondható, hogy a megértést és a tanultak későbbi gyakorlati alkalmazását konkrét esetek bemutatásával, elemzésével, szituációs gyakorlatokkal segítik elő. Ez nem jelenti azt, hogy az elmélet elsajátítása ne lenne követelmény. Az egyes órákra viszonylag nagyobb terjedelmű olvasmányok vannak kijelölve, amelyben foglaltak ismeretét feltételezi az oktató és azokra épülnek rá a gyakorlati feladatok. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a lexikális tudás olyan részletes számonkérése, amelyet a magyar egyetemi oktatásban megtapasztaltam, itt nem volt jellemző. Nagyon megfogott továbbá az a szemlélet, hogy a hallgatókat már a tanulmányaik korai szakaszában arra ösztönözték, hogy mielőbb találják meg az őket leginkább érdeklő tudományterületet és igyekezzenek minél több ismeretet szerezni róla. Ha valaki ebben sikeres volt, a felmerülő kérdéseit bármikor feltehette, a fejlődéshez az egyetem, illetve az oktatók részéről maximális támogatást kaphatott. A szakmai programunk gerincét az október elején kezdődő mediációs tréning adta, Anne Lightsey vezetésével. Anne nagy tapasztalattal rendelkező mediátor és oktató, akinek a felkészültsége, szakmai igényessége példaértékű számomra. Szerencsésnek érzem magam, hogy a mediáció alapjait tőle tanulhattam. Az egész napos tréningek során itt is a gyakorlati készségek fejlesztésén volt a hangsúly. A tréning az első perctől kezdve interaktív jellegű, a hallgatók aktív órai munkája elvárás volt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a tréning nagyon jól strukturált, lépésről lépésre haladva bővíti az ismereteket és fejleszti a szükséges készségeket. Vizsga kifejezetten nincsen, itt az a cél, hogy mindenki a maga szintjének megfelelően fejlődjön, mindezt pedig egy támogató közegben teheti. A tréningek ideje alatt, illetve után a Metropolitan Court mediációs részlegén mediációs üléseken vehettünk részt megfigyelőként, amelyek egy részéről írásos beszámolót is készítettünk. Ezen gyakorlatokon keresztül megtapasztaltam, hogy az ülésen történtek, illetve elhangzottak utóbbi célirányos, írásban történő értékelése milyen hatékonyan segíti a tanulást. A beszámolók oktatóinkkal való megbeszélése további segítséget jelentett a tanultak pontosabb megértésében, illetve a tudás elmélyítésében. Mindezek után alkalmam nyílt arra, hogy a bíróság mediációs programjának a keretei között „éles helyzetben” co-mediátorként vegyek részt. Ilyen módon két alkalommal co-mediáltunk Horváth Júliával, aki azon túl, hogy az egyetemi tréningeket társoktatóként végigkísérte, a bírósági gyakorlatra való felkészülést és az ottani helytállásomat is nagyban segítette. A pályázatom beadása előtt valakitől azt hallottam, hogy nem tudja, mi van Albuquerque-ben, de akik onnan hazajönnek, valahogy megfordul velük a világ. Ez a mondat megmaradt bennem és elhatároztam, hogy végére járok, mi lehet a megfigyelés hátterében. A program befejeztével az én személyes megfejtésem az, hogy aki vállalkozik erre a hosszú útra, amelynek végén minden tekintetben új körülmények, kihívások és ingerek között találja magát, végigcsinálja az egyetemen az önismereti teszteket, és veszi a bátorságot, hogy a

3

tréningek, végül a bírósági mediáció aktív résztvevője legyen, nem kerülheti el a változást, amely szükségszerűen a mindennapi életében és a szakmai munkája során is új megközelítéseket eredményez. Ezért és a sok egyéb élmény, tudás, tapasztalat miatt egyedülálló lehetőségként éltem meg, hogy a Rézler Gyula Alapítvány ösztöndíjasa lehettem. Köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették, így elsősorban a kuratórium tagjainak, a jelen beszámolóban felsorolt oktatóknak és a program egyéb részvevőinek. Külön szeretném itt kiemelni Susan Barnes-Andersonnak, a Metropolitan Court mediációs programja vezetőjének a nevét, akitől a tréning során és a bírósági mediáció során is nagyon sok támogatást, hasznos észrevételt, iránymutatást kaptunk, és aki nyitott arra, hogy a magyar ösztöndíjasoknak időről időre lehetőséget adjon az általa vezetett mediációs részleg munkájába, mindennapjaiba való bekapcsolódásra. Köszönöm ösztöndíjas társamnak, Király M. Évának az együtt töltött hónapokat, a közös tanulást és a sok közös élményt. Bízom benne, hogy mindezt a felhalmozott tudást, tapasztalatot, amelyet az Alapítvány jóvoltából az évek során hazatért ösztöndíjasok összegyűjtöttek, közös erővel kamatoztatni tudjuk, az Alapítvány célkitűzéseinek megfelelően. Budapest, 2016. január 22.

Hanyu Henrietta