Name: Horváth Annamária Order: 14990938 Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan viszontlátjuk.

Cora Carmack

Szakítópróba

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Cora Carmack: Losing It Copyrig ht © 2012 Cora Carmack Fordította: Lukács Andrea ISBN 9786155248108 Minden jog fenntartva. A mű eg észét vag y bármely részletét tilos sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón tárolni, bármely elektronikus, mechanikus vag y eg yéb rendszerben továbbítani, és változatlanul vag y változtatva újra felhasználni a jog tulajdonosok előzetes írásbeli eng edélye nélkül. © Content 2 Connect, Budapest, 2013

http://www.content2connect.com

További információk és nyomtatott kiadás rendelése: http://szakitoproba.hu/

Első fejezet Mély léleg zetet vettem. Szuper vagy. Nem találtam elég hihetőnek, ezért még eg yszer kimondtam mag amban. Szuper. Egyszerűen szuper. Ha az anyukám hallotta volna, biztos azt mondja, leg yek eg y kicsit szerényebb, de a szerénység g el nem mentem semmire. Bliss Edwards, te egy igazi főnyeremény vagy. Akkor hog y történhetett, hog y huszonkét évesen én voltam az eg yetlen ember, aki még sohasem feküdt le senkivel? Valahol a Szívtipró gimi és a Pletykafészek között eg yszerűen elképzelhetetlenné vált, hog y eg y lány úg y vég ezze el a főiskolát, hog y még mindig szűz. Most pedig itt álltam a szobámban, és már meg bántam, hog y összeszedtem a bátorság omat, és bevallottam a titkot a barátnőmnek. Kelsey úg y reag ált, mintha azt mondtam volna, hog y hosszú farkat rejteg etek a szoknyám alatt. Még mielőtt az álla teljesen leesett volna, már tudtam, hog y hibát követtem el. – KOMOLYAN? És Jézus miatt? Csak nem neki tartog atod mag ad? – Kelseynek olyan teste volt, mint eg y Barbie-babának, az ag ya pedig eg y szexuálisan túlfűtött tinédzserfiúéra hasonlított, ezért számára a szex sokkal eg yszerűbb dolog nak számított. – Nem, Kelsey – feleltem. – Kicsit nehéz is lenne olyannak tartog atnom mag am, aki több mint kétezer éve halott. Ekkor levette a pólóját, és a földre dobta. Biztosan nag yon hülye arcot vág hattam, mert rám nézett, és elnevette mag át. – Nyug i, Szende királykisasszony, csak átveszem a felsőm. – Azzal odalépett a szekrényemhez, és keresg élni kezdett a ruháim között. – Miért? – Mert, Bliss, most elmeg yünk, hog y keressünk neked valakit, akivel lefekszel. – A „lefekszel” szónál úg y felkunkorodott a nyelve, ahog y a késő éjszakai telefonszex reklámokban mondják. – Jézus, Kelsey! Elővett eg y olyan pólót, ami rám is elég szűk volt, az ő g ömbölyded formáin pedig eg yenesen botrányosan nézett ki. – Mi az? Azt mondtad, nem miatta. Nag y nehezen meg álltam, hog y ne ejtsem a tenyerembe a homlokomat. – Nem is. Nem tudom… úg y értem, szoktam templomba járni, meg minden… na jó, néha elmeg yek. Én csak… nem is tudom. Sosem érdekelt ig azán a dolog . A pólót már félig áthúzta a fején, de erre meg állt a mozdulat közben. – Sosem érdekelt? A fiúkkal? Leszbikus vag y? Eg yszer véletlenül meg hallottam, hog y az anyám – aki nem értette, miért akarom úg y elvég ezni a főiskolát, hog y nem vag yok g yűrűs menyasszony – ug yanezt kérdezte az apámtól.

– Nem, Kelsey, nem vag yok leszbikus, szóval vedd csak fel nyug odtan a pólód. Nem szükség es miattam a dákódba dőlni. – Ha nem vag y leszbikus, és nem Jézusnak tartog atod mag ad, akkor csak nem találtad meg a meg felelő pasit, vag y mondjam inkább, hog y a… meg felelő dákót. Erre csak a szemem forg attam. – Nahát! Ez minden? Csak meg kell találnom a meg felelő pasit? Hog y ezt nekem miért nem mondta még senki? Szőke haját lófarokba fog ta, ami valahog y még jobban a mellére vonzotta a tekintetet. – Nem úg y értem, hog y a meg felelő férjjelöltet, drág ám. Úg y értem, azt a pasit, akitől forr a véred. Hog y kikapcsold az elemző, ítélkező, hiperaktív ag yad, és inkább a testeddel g ondolkodj. – A test nem tud g ondolkozni. – LÁTOD? – vág ta rá azonnal. – Elemző. Ítélkező. – Jól van, jól van! Ma este melyik bár leg yen? – Természetesen a Buktató Bár. Felnyög tem. – Tipikus! – Mi van? – Úg y nézett rám, mintha nem tudnám a választ eg y teljesen eg yértelmű kérdésre. – Az eg y nag yon jó bár. És ami még fontosabb, a pasik szeretik. És mivel mi igenis szeretjük a pasikat, ezt a bárt is szeretjük. Lehetett volna rosszabb is. Például ha eg y éjszakai klubba visz. – Na jó, menjünk! – Elindultam a füg g öny felé, ami a hálószobámat választotta el a padlástéri lakásom többi részétől. – HOHÓ! Ácsi! – Meg rag adta a könyököm, és olyan erősen rántott vissza, hog y hanyatt dőltem az ág yra. – Íg y nem mehetsz! Vég ig néztem mag amon: virág os A-vonalú szoknya, eg yszerű, ujjatlan felső meg felelő méretű dekoltázzsal. Elrag adóan néztem ki. Ebben a szerelésben nag yon is fel lehetett szedni eg y pasit… talán. – Nem értem, mi a g ond – mondtam. Kelsey a szemét forg atta, én pedig úg y éreztem mag am, mint eg y kisg yerek. Gyűlöltem ezt az érzést, pedig ha a beszélg etés a szexre terelődött, szinte mindig ez fog ott el. – Szívem, most úg y nézel ki, mint valakinek az imádnivaló kishúg a. Eg yetlen pasi sem akarja meg kefélni a kishúg át. Vag y ha ig en, jobb, ha távol tartod mag ad tőle. Ig en. Totálisan kisg yerek érzés volt. – Jog os. – Hmm… úg y látom, g yakorlod, hog y kapcsold ki azt a túlbuzg ó ag yadat. Helyes. Most pedig állj meg itt, és hag yd, hog y csodát teg yek!

Csodát. Ami valójában kínzást jelentett. Miután leszavaztam három olyan pólót, amiben prostinak éreztem mag am, eg y nadrág ot, ami inkább cicanadrág ra hasonlított, és eg y olyan rövid szoknyát, amiből még eg y lág y szellőnél is bárki meg láthatta volna a puncimat, vég ül meg eg yeztünk eg y szűk, csípő szabású, farmer térdnadrág ban és eg y fekete csipkés, ujjatlan felsőben, ami jól kiemelte fehér bőrömet. – A lábad le van borotválva? Bólintottam. – Eg yéb… dolg ok is… le vannak borotválva? – Amennyire csak lehet, na menjünk már! – Itt húztam meg a határt a beszélg etésben. Kelsey elvig yorodott, de nem vitatkozott. – Oké, oké. Óvszer? – A táskámban. – Az ag yad? – Kikapcsolva. Na jó… helyesebben lehalkítva. – Kitűnő. Akkor kész vag yunk. Én nem voltam kész. Eg yáltalán nem. Meg volt az oka annak, hog y addig miért nem szexeltem, és erre csak most jöttem rá. Mániákusan szeretek irányítani. Ezért tanultam olyan jól eg ész életemben, ezért voltam olyan jó színházi üg yelő – senki nem irányított olyan g ördülékenyen eg y színházi próbát, mint én. Amikor pedig összeszedtem a bátorság omat, hog y én mag am is játsszam, mindig felkészültebb voltam, mint bármelyik másik színész az osztályban. A szex viszont… a szex az irányítás szög es ellentéte volt. Ahhoz érzelmek kellettek, vonzalom, és az a bosszantó másik személy, akinek muszáj volt szintén jelen lennie. Én nem íg y képzeltem el a szórakozást. – Túl sokat g ondolkodsz – mondta Kelsey. – Jobb, mintha nem g ondolkodnék eleg et. – Nem, ma este nem jobb – felelte. Ahog y beültünk a kocsiba, felhang osítottam az iPodját, hog y nyug odtan tudjak elmélkedni. Meg tudom csinálni. Ez is csak eg y probléma, amit meg kell oldani, eg y tétel a teendőim listáján, amit majd kipipálhatok. Eg yszerű. Vég telenül eg yszerű. Maradjunk is az eg yszerűnél. Nem sokkal később meg álltunk a bár előtt, és az éjszaka minden volt, csak eg yszerű nem. A nadrág omat túl szűknek éreztem, az új pólómat túl mélyen kivág ottnak, az ag yamat pedig túl ködösnek. Rám tört a hánying er. Abban biztos voltam, hog y nem akarok szűz lenni. Nem akartam éretlen prűdnek érezni mag am,

aki nem tud semmit a szexről. Gyűlöltem, ha valamit nem tudtam. A g ond csak az volt… hog y amennyire nem akartam szűz lenni, leg alább annyira nem akartam szexelni sem. A talányok talánya. Miért nem lehetett ez is eg y olyan „nem minden rovar bog ár, de minden bog ár rovar” típusú dolog ? Kelsey az ajtóm előtt állt, mag as sarkú cipőjének kopog ásával meg eg yező ütemre csettintg etett, hog y kászálódjak már ki a kocsiból. Kihúztam mag am, meg ig azítottam a hajam (csak tesséklássék), és követtem őt a bárba. Odabent eg yenesen a bárpulthoz startoltam, felültem eg y mag as bárszékre, és mag amhoz intettem a csapost. Őt is esélyesnek tartottam. Szőke haj, átlag os testalkat, kellemes arc. Semmi különös, de semmiképpen sem elvetendő eshetőség . Pont alkalmas lett volna eg y eg yszerű alkalomra. – Mit hozhatok, hölg yeim? Déli akcentus. Határozottan hazai típusú srác. Kelsey válaszolt: – Kezdetnek két feles tequilát. – Leg yen inkább nég y – nyög tem. A csapos füttyentett, és rám nézett. – Ez is eg y olyan este, mi? Nem álltam készen arra, hog y szavakba öntsem, milyen este volt ez, ezért csak annyit mondtam: – Folyékony bátorság ra van szükség em. – Én pedig örömmel seg ítek. – Rám kacsintott, és még alig ért hallótávolság on kívülre, amikor Kelsey izg atottan pattog ni kezdett a széken. – Ő az! Ő lesz az! Ettől úg y éreztem mag am, mintha hullámvasúton ülnék, és éppen most zúg tunk volna le a mélybe, miközben a belső szerveim kétség beesetten próbálnak lépést tartani a testemmel. Időre volt szükség em, hog y alkalmazkodjam a helyzethez. Ig en, ez az. Meg fog tam Kelsey vállát, és lenyomtam a székre. – Nyug i, Kels! Olyan vag y, mint eg y nyavalyás csivava. – Miért? Jó választás. Cuki. Kedves. És tutira láttam, hog y a dekoltázsodat nézte… KÉTSZER. Ig aza volt, de még mindig nem éreztem túl nag y kedvet ahhoz, hog y lefeküdjek vele, ami – g ondolom – még nem feltétlenül jelentette azt, hog y kihúzhattam a listáról. Na persze, sokat lendített volna a dolg on, ha valamennyire érdekel is az illető. – Nem is tudom… nincs meg a szikra – mondtam. Előre tudtam, hog y forg atni fog ja a szemét, ezért g yorsan hozzátettem. – Még ! Amikor Csapos Fiú visszatért az italunkkal, Kelsey fizetett, én pedig kettőt fel is hajtottam, még mielőtt elővette volna a hitelkártyáját. A srác maradt eg y pillanatig , rám mosolyg ott, aztán

továbbment a következő vendég hez. Elloptam Kelsey eg yik poharát. – Szerencséd, hog y ez a te nag y éjszakád, Bliss. Máskülönben senki sem kerülhetne a tequila és közém. Kinyújtottam felé a kezem. – Nos, az én lábam közé sem kerülhet senki, hacsak nem vag yok elég részeg , szóval ide azzal az utolsó pohárral is! Meg rázta a fejét, de mosolyg ott. Néhány pillanat múlva beadta a derekát, nekem pedig nég y feles tequila után már nem is tűnt olyan félelmetesnek a szex g ondolata. Ekkor eg y másik csapos jött oda hozzánk, ezúttal eg y nő, és rendeltem eg y Jack Danielst kólával, hog y azt szopog assam, amíg elrendezem mag amban ezt az eg ész felfordulást. Volt ug ye Csapos Fiú, aki leg alább hajnali kettőig nem szabadul, én pedig máris eg y ideg roncs voltam, vag yis ha ezt hajnalig kell húznom, akkorra totálisan zakkant leszek. Már láttam is mag am előtt… kényszerzubbonyba kerülök a szex miatt. Állt mellettem eg y srác, aki minden elfog yasztott ital után eg yre közelebb araszolt hozzám, de minimum neg yvennek néztem. Kösz, nem. Ittam még eg y kortyot a poharamból, és közben hálás voltam a csapos lánynak, hog y nem sajnálta belőle a whiskyt. Körülnéztem a bárban. – Mit szólsz hozzá? – kérdezte Kelsey, és eg y közeli asztalnál ülő fickóra mutatott. – Túl jólfésült. – Ő? – Túl hippis. – Az ott? – Pfúj, túl szőrös. A lista addig folytatódott, amíg vég leg meg nem g yőztem mag am arról, hog y az éjszaka teljes kudarc. Kelsey azt javasolta, hog y menjünk át eg y másik bárba, amihez aztán vég képp nem volt kedvem. Azt mondtam, hog y ki kell mennem a mosdóba, és reméltem, hog y amíg ott vag yok, valakin meg akad a szeme, én pedig mindenféle cirkusz nélkül haza tudok osonni. A mosdók eg észen hátul voltak, a biliárdasztalok és a darts táblák után eg y kis rész mög ött, ahol kerek asztalok álltak. Ekkor vettem észre őt. Nos, pontosabban a könyvét. És képtelen voltam befog ni a szám: – Ha íg y akarsz felcsípni lányokat, azt javaslom, menj át oda, ahol eg y kicsit nag yobb a forg alom. Felnézett az olvasásból, és hirtelen nyelni is alig tudtam. Minden bizonnyal ő volt a leg helyesebb férfi, akit ma éjszaka láttam – szőke haj, kristálytiszta kék szem, és épp csak annyi borosta, hog y férfiasnak tűnjön, de ne keltsen túl szőrös benyomást. Az arca pedig olyan g yönyörű volt,

amelynek láttán még az ang yalok is dalra fakadtak. Én nem akartam dalra fakadni, inkább csak bámultam. Miért álltam meg ? És miért kell nekem mindig bolondot csinálnom mag amból? – Tessék? Az ag yam még mindig azzal volt elfog lalva, hog y feldolg ozzam a tökéletes hajának és kék szemének látványát, ezért eltartott eg y ideig , amíg kinyög tem a választ: – Shakespeare. Senki sem olvas Shakespeare-t eg y bárban, hacsak nem álcából, hog y lányokat szedjen fel. Csak azt tanácsoltam, hog y elöl több szerencséd lenne. Hosszú pillanatokig nem válaszolt, aztán a szája széles mosolyra húzódott, és kivillantotta – minő meg lepetés! – tökéletes, fehér fog sorát. – Nem álca, de ha az lenne, úg y tűnik, még is szerencsével jártam. Az akcentusa! BRIT AKCENTUSA VOLT. Szentség es ég , mindjárt meg halok! Leveg őt! Nem kaptam leveg őt. Uralkodj magadon, Bliss! Letette a könyvét, de előtte még beletett eg y könyvjelzőt, hog y meg jelölje, hol tart. Istenem, tényleg Shakespeare-t olvasott eg y bárban! – Nem akarsz lányokat felszedni? – Eddig nem akartam. Analitikus ag yam nem siklott el a múlt idő használata fölött. Vag yis… addig nem akart elcsábítani senkit, de most talán már akar. Még eg y pillantást vetettem rá. Most már vig yorg ott – fehér fog g al és borostás állal, amely tényleg csodálatosan nézett ki. Nos, én határozottan elcsábítható voltam. Ami már önmag ában is meg döbbentett. – Hog y hívnak, drág a? Drág a? DRÁGA! Még mindig az ájulás kerülg etett. – Bliss. – Biss vag yis boldog ság ? Ez jelent valamit? Céklavörös lettem. – Nem, ez a nevem. – Gyönyörű név eg y g yönyörű lánynak. – A hang ja olyan mély reg iszterben zeng ett, hog y a belső szerveim is beleremeg tek. Olyan volt, mintha a méhem örömtáncot lejtett volna a többi szervemen. Istenem, a világ történelem leg hosszabb, leg kínzóbb és leg izg atóbb halálát haltam éppen. Vajon mindig ilyen érzés, ha valakit felizg atnak? Nem csoda, hog y a szex őrült dolg okra vette rá az embereket. – Nos, Bliss, még új vag yok a városban, és máris kizártam mag am a lakásomból. A lakatost várom, és g ondoltam, eg yúttal kihasználom az időt. – Azzal, hog y felfrissíted a Shakespeare-ről meg szerzett tudásod?

– Csak próbálom. Őszintén szólva, sosem szerettem ig azán az ürg ét, de ez maradjon kettőnk közt, jó? Biztos voltam benne, hog y az arcom még mindig láng vörös, már csak azért is, mert olyan forró volt, mint a tűz. Ig azság szerint az eg ész testem tűzben ég ett. Nem tudtam, hog y a meg alázottság vag y az akcentusa miatt fog ok-e spontán felg yulladni mindjárt a szeme láttára. – Csalódottnak tűnsz, Bliss. Csak nem Shakespeare-rajong ó vag y? Bólintottam, mert a torkom alig hanem elszorult. Válaszul összeráncolta az orrát, a kezem pedig alig várta, hog y vég ig simítsak az orrnyerg én, aztán továbbhaladjak az ajkára. Elment az eszem. Ig en, bizonyíthatóan dilis lettem. – Ne mondd, hog y Rómeó és Júlia rajong ó vag y? Na vég re! Erről leg alább tudtam beszélni. – Ig azság szerint Othello . Az a kedvencem. – Ó, a szép Desdemona. Hűség es és ártatlan. A szívem meg dobbant az ártatlan szó hallatán. – Nekem, hmm – ig yekeztem értelmesen meg fog almazni a g ondolataimat. – Nekem tetszik az értelem és a szenvedély ilyen közelség e. – A szenvedélyt én is szeretem. – Ekkor lejjebb siklott a tekintete és vég ig mérte az alakomat. A g erincem bizsereg ni kezdett, és vég ül úg y éreztem, mintha ki akarna szakadni a hátamból. – Az én nevemet még nem kérdezted – jeg yezte meg . Meg köszörültem a torkom. Ez nem lehetett valami vonzó. Olyan otromba voltam, mint eg y ősember. Ezért meg kérdeztem: – Hog y hívnak? Félrebiccentette a fejét, amitől a haja majdnem eltakarta a szemét. – Csatlakozz hozzám, és meg mondom. Semmi másra nem g ondoltam, csak arra, hog y a lábam úg y remeg , mint a kocsonya, ezért ha leülök, azzal meg kímélem mag am attól, hog y valami kínos történjen velem a felbolydult hormonok miatt, amelyek nyilvánvalóan elszabadultak az ag yamban. Lerog ytam a székre, de a meg könnyebbülés helyett eg y fokkal még ideg esebb lettem. A srác meg szólalt, és a szemem az ajkára szeg eződött. – A nevem Garrick. Ki g ondolta volna, hog y eg y név izg ató is lehet? – Örülök, hog y meg ismertelek, Garrick. A könyökére támaszkodva előrehajolt, én pedig észrevettem széles vállát, és azt, ahog y az izmai meg feszültek a pólója alatt. Ekkor találkozott a pillantásunk, és a félhomályos bár elsötétült, én pedig belevesztem csodálatos kék szemébe.

– Fizetek neked eg y italt. – Nem kérdésnek szánta. Ig azság szerint, amikor rám nézett, semmi kérdés nem látszott rajta, csupán mag abiztosság . – Aztán tovább beszélg ethetünk az értelemről és… a szenvedélyről.

Második fejezet Nem tudtam, hog y azért ég -e a mellkasom, mert Garrick félig lehunyt szemmel néz rám, vag y mert úg y hajtottam fel az első whisky-kólám maradékát, mintha víz lenne. Garrick hívására meg jelent eg y pincér, én pedig kihasználtam az időt, hog y buzdítsam eg y kicsit mag am g ondolatban, amíg ő rendel mag ának valamit. – Bliss? – fordult aztán hozzám. A hang jától meg borzong tam. Felnéztem rá, majd a pincérre, aki véletlenül éppen Csapos Fiú volt korábbról. Kinyitottam a szám, hog y kérjek még eg y whisky-kólát, de Csapos Fiú rátette a vállamra a kezét, és azt mondta: – Emlékszem… Jack Daniels és kóla, ug ye? Bólintottam, mire rám kacsintott és rám mosolyg ott. Eg y pillanatra meg döbbentem, honnan tudja, mit akarok rendelni. Szinte biztos voltam benne, hog y másodjára a lány szolg ált ki. Még mindig mosolyog va nézett rám, ezért kipréseltem mag amból eg y köszönömöt. – Kösz, ööö… – Brandon – seg ített ki. – Köszönöm, Brandon. Garrickre pillantott, majd visszanézett rám. – Meg mondjam a barátnődnek elöl, hog y mindjárt visszamész hozzá? – Ööö, persze, g ondolom. Válaszul elmosolyodott, és még ezek után is ott maradt eg y ideig , mielőtt visszaindult volna a bár felé. Tudtam, hog y újra Garrickre kell néznem, de féltem, hog y a vág ytól és a kínos zavartól elolvadok, ha meg int meg látom g yönyörű kék szemét. Ekkor ő szólalt meg . – Tudod, néha azon g ondolkozom, vajon Desdemona tényleg olyan ártatlan volt-e, amilyennek mutatta mag át. Talán tisztában volt azzal, milyen hatással van a férfiakra, és élvezte, ha féltékennyé teheti őket. Ekkor újra ránéztem, ő pedig összehúzott szemmel fürkészett. Nyeltem eg yet ideg esség emben, azután én is tanulmányozni kezdtem. – Vag y talán csak meg rémisztette Othello hevesség e, és nem tudta, hog y beszéljen vele. Elvég re a kommunikáció mindennek a titka. – A kommunikáció, mi? – Sok problémájukat meg oldhatta volna. – Ebben az esetben meg próbálok olyan eg yértelműen fog almazni, ahog y csak lehetség es. – Fog ta a székét, és közvetlenül az enyém mellé tette. – Azt szeretném, ha nem mennél vissza a

barátnődhöz, hanem velem maradnál. Nyelj, Bliss! – mondtam mag amnak. – Nyelned kell, különben kicsordul a nyálad. – Nos, a barátnőm vár. Mit csinálunk, ha veled maradok? Felemelte a kezét, és hátrasöpörte a hajam a vállam mög é. Aztán vég ig simított a nyakamon, meg állt eg y pillanatra az eg yik pulzusponton, amely valószínűleg vadul lüktetett. – Beszélg ethetünk Shakespeare-ről vag y bármiről, amiről akarsz. Habár nem íg érem, hog y nem vonja el a fig yelmem a g yönyörű nyakad. – Az ujját vég ig húzta az állkapcsomon, majd odaért az állam alá, és eg y enyhe nyomással mag a felé húzott. – Vag y az ajkad. A szemed. Udvarolhatnék neked az életem történeteivel, ahog y Othello tette Desdemonával. Én már most is úg y éreztem, hog y eleg endően udvarolt. A válaszom zavarba ejtően suttog ósra sikeredett. – Inkább nem hasonlítanám az esténket eg y olyan párhoz, akiknek g yilkosság g al/öng yilkosság g al vég ződött az életük. Garrick elvig yorodott, és eleng edte az állam. A bőröm izzott, ahol meg érintett, és úg y kellett visszafog nom mag am, hog y ne hajoljak előre az érintése után. – Touché. Nem számít, mit csinálunk, csak maradj velem! – Rendben. – Rendkívül büszke voltam mag amra, hog y hig g adtan tudtam válaszolni, a helyett aSzentséges isten, igen, megteszek bármit, amit csak kérsz helyett, ami a fejemben zakatolt. – Talán g yakrabban kellene kizárnom mag am a lakásomból. Én inkább annak örülnék, ha eg yütt zárkóznánk be. A zsebemben rezeg ni kezdett a telefonom, ezért g yorsan felvettem, mielőtt meg szólalt volna annak a fiúbandának a kínos száma, amit cseng őhang nak állítottam be. – Ig en? – Belefulladtál a vécébe, vag y mi? Kelsey volt az. – Nem, Kelsey, nem fulladtam bele. Nézd, menj csak nyug odtan haza nélkülem. Garrick szeme elsötétült, a léleg zetem pedig felg yorsult, amikor a tekintete az ajkamra szeg eződött. – Nem úszod meg ilyen könnyen, Bliss. Ma este szexelni fog sz, még akkor is, ha nekem mag amnak kell csinálnom. Istenem, ennél hang osabban nem tudta volna mondani? Szerintem Garrick minden bizonnyal meg hallotta, a szeme azonban eg y pillanatra sem mozdult el a számról. – Erre nem lesz szükség , Kels. Törtem a fejem, milyen titkos módon adhatnám tudtára, hog y már meg találtam a srácot, amikor hallottam, hog y hirtelen beszívja a leveg őt, majd azt leheli: – Ó. TE. JÓ. ISTEN.

Garrick válla fölött átnéztem, éppen időben, hog y meg pillantsam széles vig yorát és a durva g esztust, amit mutatott. – Ig en, rendben, akkor majd később beszélünk, Kels. – De még mennyire, hog y beszélünk. Hívj fel, és mesélj el minden fantasztikus részletet! – Majd meg látom. – Nag yon ajánlom, hog y rendesen meg fig yelj mindent ma este, drág ám. Elvárom, hog y holnapra teljesen kinyíljon a szemed a ma esti dolog után. Válasz nélkül letettem. – A barátnőd volt? – kérdezte Garrick. Bólintottam, mert a tekintetének hatására felforrósodott a vérem. Soha életemben nem izg atott fel még íg y eg yetlen férfi sem, aki még csak hozzám sem ért. A szex csak úg y áradt belőle hullámokban, én pedig meg lepetten tapasztaltam, hog y szeretnék meg tanulni úszni. – Akkor velem maradsz? Ismét bólintottam, és minden izmom meg feszült. Ha nem csókol meg hamarosan, fel fog ok robbanni. Amikor azt hittem, hog y vég re meg teszi, Csapos Fiú érkezett meg az italunkkal. Mosolyog va közeledett, ám amikor látta, milyen közel vag yunk eg ymáshoz, Garrick és én, lehervadt a mosoly az arcáról. – Elnézést, hog y ilyen sokáig tartott, de elöl hatalmas a tömeg . Kapva kaptam az alkalmon, hog y eltereljem a fig yelmem. – Semmi g ond, Brandon. – Akkor jó. Kértek még valamit? – Nem, köszönöm. Brandon Garrickre nézett, majd hozzám hajolt. – Biztos vag y benne? – Ig en, biztosak vag yunk – felelte Garrick kurtán, majd átadott neki néhány bankjeg yet. – Tartsd meg az aprót! Brandon átment eg y másik párhoz, akik eg y-két asztallal arrébb ültek, aztán visszatért a bár elejébe. Amikor hallótávolság on kívül került, visszafordultam Garrickhez. Észrevettem, hog y a karja a székem háttámlájára vándorolt. – Féltékeny típus vag y, Garrick? – Nem ig azán. Felvontam az eg yik szemöldököm, mire szég yentelenül elmosolyodott. – Talán ez a beszélg etés Othellóról eg y kicsit ing erültté tett – felelte. – Akkor beszéljünk valami másról. Mit mondott a lakatos, mikor meg y ki a lakásodhoz? Az órájára pillantott, én pedig kihasználtam az alkalmat, hog y meg csodáljam izmos karját. – Most már hamarosan ott lesz.

– Akkor nem kellene hazamenned és ott várnod? – Ebben a pillanatban nehéz lett volna eldöntenem, hog y mit is akarok. Garrick határozottan tetszett, és nag yon szerettem volna, ha meg csókol, de túlság osan hozzá voltam szokva, hog y szabotáljam az ilyen helyzeteket, és ne eng edjem túl messzire menni. Mindig kerestem valami kiskaput, valami menekülési utat. – Le akarsz rázni? Mély léleg zetet vettem. Nincs kiskapu. Nincs menekülés. Ezúttal nincs. Meg haraptam az alsó ajkam és ránéztem. Reméltem, hog y nem látja rajtam a félelmet, amely mag abiztos külsőm alatt rejtőzött. – Mi lenne, ha együtt mennénk oda és meg várnánk? Ismét az ajkamat bámulta. Meg halok… meg halok, ha nem csókol meg . – Ez már sokkal jobban hang zik. Felállt és a kezét nyújtotta. – Hölg yem? – Nem isszuk meg az italunkat? Meg fog ta a kezem, és meg csókolta a csuklóm belső oldalát. – Én már íg y is meg részeg ültem. Felnevettem, mert röhejes volt a meg jeg yzés (és mert nem akartam bevallani, hog y ennek ellenére működött.) Elvig yorodott. – Túl sok? Mit mondhatnék… a költő meg ihletett. – Akkor inkább maradjunk a realitásoknál. – Azt hiszem, az menni fog – mondta. Alig tudtam felfog ni a szavait, máris felhúzott a székről, és az ajkamra szorította a száját. Az illata teljesen elvarázsolt: citrus, bőr és még valami, amitől összefutott a nyál a számban. Majdnem nem reag áltam, annyira meg lepődtem. Kínosan tudatában voltam annak, hog y eg y bár kellős közepén csókolózunk. Aztán g yeng éden meg húzta az alsó ajkam, és ekkor rajta kívül minden meg szűnt körülöttem. Az eg ész testem remeg ett, a szívem lesüllyedt a g yomromba, mintha a g ravitáció kétszer olyan erősen vonzaná. A fejem szédült, de nem érdekelt. Kinyitottam a szám, ő pedig azonnal bedug ta a nyelvét, és átvette az irányítást. A hátára szorítottam a kezem, mire még közelebb húzott mag ához. A csókja lassú volt, majd g yors, g yeng éd, aztán büntető. Olyan szorosan préselődtünk eg ymáshoz, hog y éreztem a teste minden porcikáját, még is közelebb vág ytam. A kezét becsúsztatta hátul a felsőm alá, forró ujjai felhevült bőrömbe mélyedtek. Az intim érintéstől nyög és tört fel a torkomból, de rög tön meg is bántam, mert a hang hallatán láthatóan kitisztult a feje és elhúzódott. Nem tudtam meg állni, hog y ne hajoljak utána, hog y kövessem, de nem értem el. Ő is felnyög ött, lehajtotta a fejét, és eg y forró csókot lehelt a nyakamra.

Az ag yam teljesen kikapcsolt, abban a pillanatban csakis a testem élt. Édes jó istenem, de jó volt! Mintha csak az ideg vég ződéseimmel éreztem volna, amelyek szinte meg bolondultak. Garrick nag yot sóhajtott, a leveg ő perzselte a bőrömet. Amikor meg szólalt, reszelős volt a hang ja: – Ne harag udj, elrag adott a hév. Ez volt a meg felelő kifejezés. Elrag adott a hév. Még soha életemben nem hatott rám íg y eg y másik ember. Még soha nem estem ki… az irányításom alól. Ez eg yszerre felvillanyozott és meg rémisztett. Az arca meg jelent az enyém előtt, én pedig ig yekeztem semleg es képet vág ni. Kihúzta a kezét a pólóm alól, mire meg borzong tam, és a bőröm g yászolta a hiányát. Hátralépett. – Na jó. Talán itt az ideje eg y kicsit több értelemnek, és eg y kicsit kevesebb szenvedélynek. Nevettem, mag amban azonban felmutattam a középső ujjam az értelemnek. Túl rég óta uralkodott már rajtam.

Harmadik fejezet – Most viccelsz, ug ye? Csak bámultam rá döbbenten, és arra g ondoltam, irányítási mániám el tudja-e viselni ezt. Meg simog atta az arcom. – Íg érem, hog y nem fog ok sietni. Meg ráztam a fejem, mire leeng edte a kezét. – Azt hiszem, nem vag yok rá képes. – Csak kapaszkodj belém. Íg érem, hog y… jó lesz. – Garrick… – Bliss, bízz bennem! Mély léleg zetet vettem. Meg tudom csinálni. Csak le kell halkítanom az ag yamat, ahog y Kelsey tanácsolta. – Jól van, de ig yekezz… mielőtt meg g ondolom mag am. Boldog mosoly terült szét az arcán, és meg puszilta a halántékomat. – Jó kislány! Ezután óvatosan a fejemre húzta a sisakot, átlendítette a lábát a motorján, és felém nyújtotta a karját. Félresöpörtem a fenntartásomat, és meg fog tam a kezét. Az ülés rézsútos volt, ezért hiába próbáltam néhány centivel távolabb maradni tőle, lecsúsztam, és a testem teljesen hozzásimult. A tenyerét a térdemre tette, az ujjait beg örbítette, és a hátsó, érzékeny részt csiklandozta. – Kapaszkodj belém! Meg tettem, és amikor a pólóján keresztül kitapintottam a hasizmát, majdnem elájultam. Hirtelen mindennél jobban tudatosult bennem, milyen zsírréteg van farmerom dereka fölött. Elég lesz eg yetlen pillantást vetnie a testemre, és tudni fog ja, hog y nem vag yok elég jó neki. A francba, lehet, hog y már most is érzi a hátához érő hájamat, és meg is bánta az eg észet. Ekkor a térdemen pihenő kezével rántott eg yet rajtam, és ha azt hittem, hog y ennél közelebb már nem lehetünk eg ymáshoz, tévedtem. Már nem csak hozzáértem, eg yenesen hozzápréselődtem. A medencém olyan szorosan tapadt hozzá, hog y beleszédültem. Ebben a pillanatban elindultunk. Belemarkoltam az oldalába, mire meg ug rott, és a motor kacsázni kezdett. Felsikítottam. Na jó, lehet, hog y ordítottam. Közvetlenül a fülébe. Azután visszanyerte az eg yensúlyát, és meg álltunk eg y stop táblánál. – Jól vag y? – kérdezte. Az arcom a vállához szorítottam, de sikerült kinyög nöm eg y bizonytalan ig ent. – Ne harag udj, drág a, de eg y kicsit csiklandós vag yok, ennyi az eg ész.

– Ó! – Eleng edtem az oldalát, amelybe már mélyen belevájtam a kezem. Hála istennek nem láthatta az arcom, mivel a piros szín nem áll jól nekem. Meg fog ta a kezem, és annyira előrehúzta, hog y az alkarom a hasa elé került, íg y teljesen átöleltem hátulról. – Íg y már jobb. Na, próbáljuk meg még eg yszer! Ezúttal, amikor elindult, nem sikítottam. Lassan g yorsított, én pedig a hátára fektettem az arcom, és behunytam a szemem. A korábbi beszélg etésünkből annyira meg rag adt az ag yamban Shakespeare, hog y elkezdtem fejből felmondani bármit, ami eszembe jutott, hog y lefog laljam a g ondolataimat. Hamlet monológ jával kezdtem, aztán az V. Henrikből folytattam a Crispin-napi beszéddel, és vég ül a Macbeth Holnap és holnap és holnap monológ jára tértem át, amikor Garrick félbeszakított. – Te aztán tényleg szereted az öreg bárdot. Úg y látszott, a meg alázottság lett az alapértelmezett állapotom. Ezek szerint nem mag amban szavaltam, ahog y hittem. – Ööö, izé, csak nag yon könnyen meg jeg yzem a szöveg eket. Az arcomat még mindig a hátára szorítva tartottam, és próbáltam lecsillapítani vadul zakatoló szívem. Most, hog y a motor már állt, az ag yam ráért azzal a másik dolog g al is fog lalkozni, amire addig oly elszántan ig yekeztem nem g ondolni. A szexre. Szexelni fog ok. Eg y fiúval. Eg y szívdög lesztű fiúval. Eg y szívdög lesztő, ANGOL fiúval. De az is lehet, hog y hányni fog ok. Mi lesz, ha ráhányok a szívdög lesztő, ang ol fiúra? Mi lesz, ha ráhányok a szívdög lesztő, ang ol fiúra SZEX KÖZBEN? – Bliss? Rémülten kieg yenesedtem, és arra g ondoltam, talán meg int hang osan beszéltem. – Tessék? – Ha g ondolod, bármikor leszállhatunk. – Ja! – Olyan hirtelen rántottam vissza a karom, hog y majdnem elvesztettem az eg yensúlyom, és hanyatt estem le a motorról. Szerencsére eg y apró sikkantással sikerült stabilizálnom mag am, és lassan lekászálódtam a nyereg ből. Ezután éreztem, hog y a vádlim hozzáér valamihez, majd meg int felsikítottam. Forró volt. ROHADTUL forró. És meg ég etett. – Bliss?

Biceg ve arrébb szökdécseltem néhány lépést, mire Garrick utolért. A kezem ökölbe szorítottam, az alsó ajkam pedig meg haraptam, hog y ne ordítsak fel a fájdalomtól, a szemem még is könnybe lábadt. Garrick először az arcomat fog ta két tenyere közé, majd lenézett a lábamra, ahol eg y vörös csík rag yog ott két centivel a térdnadrág om szára alatt. – Ó, a francba! Továbbra is összeszorítottam a számat, mert nem voltam biztos benne, hog y ki tudom úg y nyitni, hog y nem sírom el mag am. Garrick a derekamra csúsztatta a karját, én pedig átfog tam a vállát. – Gyere, drág a! Reménykedjünk benne, hog y meg érkezett a lakatos. Most először néztem körül, hog y hol vag yunk. Az én háztömböm közelében. Ugyanazon a helyen laktunk! Erősen hezitáltam, hog y szóljak-e valamit, miközben a saját épülete felé vezetett. Már majdnem meg szólaltam, amikor elmentünk a kocsim mellett, és eszembe jutott, hog y ez csak eg y eg yéjszakás kaland. A szomszédos épületben lakott. Hála istennek! Mi lett volna, ha ug yanott van a lakása, mint nekem, és mindennap találkoznom kell vele a – kétség telenül – szörnyű szex után, amire éppen most készültünk? Odaértünk az ajtajához. A lakatos sehol. A vádlim úg y ég ett, mintha lobog ó tűz mellett állnék. Ag g odalmas pillantást vetett rám, majd elővette a telefonját. Kétszer nyomta meg a hívás g ombot, amivel újratárcsázta az utolsó számot. Eg y kicsit félrevonult a telefonáláshoz, én pedig a falhoz dőltem az ajtaja mellett. Nyilvánvalóan nem voltam alkalmas a szexre. Isten íg y próbálta közölni velem, hog y álljak be apácának. Eredj kolostorba, meg hasonló baromság ok. Annyira kábult voltam, hog y összekevertem Istent Shakespeare-rel. Garrick visszajött, és még az ag g odalmas arckifejezése is g yönyörű volt. – Rossz hírem van. A lakatosnak dolg a akadt, és csak eg y óra múlva ér ide. Meg próbáltam nem elfintorodni. Nem sikerült. Ekkor letérdelt, és meg simította a vádlimat, majd néhány centivel jobbra meg állt az ég éstől. Hála istennek, hog y leborotváltam a lábam! Mély léleg zetet vett, majd lassan kieng edte a leveg őt az orrán. Eg y pillanatra behunyta a szemét és bólintott. – Na jó. Ebben az esetben talán el kellene vig yelek a sürg ősség i osztályra. – Micsoda? Nem! Mit szólna Kelsey? Elindultam, hog y szexeljek, és helyette a kórházban kötöttem ki? Basszus!

– Bliss, az ég és nem olyan vészes, de ha nem kezeljük, pokolian fog fájni. Hátrahajtottam a fejem a falhoz, és kifújtam eg y tincset az arcomból. – Itt lakom a közelben. Elmehetünk hozzám. – Ó! Oké. Visszatért a mosoly az arcára, és eg y rövid pillanatig olyan erősen töltöttek el más érzések, hog y meg feledkeztem a fájdalomról. Aztán folytatta: – Óvatosan kell felszállnod a motorra, nehog y meg int meg ég esd mag ad. Meg haraptam az alsó ajkam. – Nem kell motorral mennünk. Kecsesen felvonta az eg yik szemöldökét. – Amikor azt mondtam, hog y itt lakom a közelben, úg y értettem, hog y a szomszédos épületben. Ekkor mindkét szemöldöke felug rott. A meg lepetése azonban csak eg y pillanatig tartott, és azonnal eg y másfajta kifejezés suhant át az arcán – amit nehéz lett volna pontosan meg határozni, de az ideg esség től majd' kiug rott a szívem a helyéről. – Akkor menjünk hozzád… szomszéd. A térdem meg remeg ett, de nem a fájdalomtól. Nyeltem eg yet, ám a szám továbbra is száraz volt. Nem karolta át a derekamat, az ujjai azonban finoman meg érintették a hátam, és ott is maradtak, amíg sétáltunk. Alig eg y perc múlva meg érkeztünk a lakásomhoz. A tenyere lejjebb csúszott a derekamra, miközben a táskámban kutattam a kulcsért, és eg y pillanatra elfelejtettem, hog y mit is keresek. A kulcsot. A lakásomhoz. Ahová be akar jönni eg y fiú. Velem. Kettesben. Hog y szexeljünk. Szexeljünk. Szexeljünk. Szexeljünk. Úg y éreztem, eltört a kezem, mert többszöri kísérletre sem tudtam beledug ni a kulcsot a zárba. Garrick nem szólt semmit, és nem is vette el tőlem a kulcsot – ami jó volt, mert az tényleg felbosszantott volna. Lehet, hog y eg y szellemi, érzelmi és fizikai roncs voltam, de attól még nem kellett, hog y valaki más fordítson el helyettem eg y kulcsot. A keze nyug odtan, lág yan és türelmesen pihent a hátamon, amíg valahog y ki nem nyitottam az ajtót. Beléptem a sötét folyosóra, ám a keze nem jött utánam. Hátranéztem és láttam, hog y még mindig ott áll az ajtó előtt, a kezét lezseren zsebre dug va. A mosolya ferde volt, aranyos és léleg zetelállítóan g yönyörű. Még sem úg y nézett ki, mint aki be akar jönni. Hát ig en. Meg g ondolta

mag át. Mivel eg y rakás szerencsétlenség vag yok. Miért is csodálkozom? Vettem eg y mély leveg őt, és emlékeztettem mag am, hog y szuper vag yok. Nem bizonytalan és félénk. Csak szűz. Nem nag y üg y. És ha valaha is szeretném elveszíteni, szexelnem kell. Ideje, hog y összeszedjem vég re mag am, és férfi… illetve nő leg yek a talpamon. – Arra vársz, hog y behívjalak? – kérdeztem, és néztem, ahog y továbbra is az ajtón kívül áll. – Most jön az a rész, amikor azt mondod, hog y vámpír vag y? Felnevetett. – Nem, esküszöm, hog y csak azért fehér a bőröm, mert ang ol vag yok. – Akkor mire vársz? Mi történt azzal a sráccal, aki rávett, hog y üljek le mellé, ha meg akarom tudni a nevét, azután eg yértelműen a tudtomra adta, hog y nem szeretné, ha visszamennék a barátnőmhöz? – Mi történt azzal a sráccal, aki olyan bátor volt, amilyet én csak színlelni tudnék? Eg y lépést tett előre, és meg állt az ajtóban, majd az ajtófélfához dőlt. – Az a srác próbál úriember lenni, mert bármennyire is azt akarta, hog y felmenj a lakására, és bármennyire is szeretne meg csókolni… meg sérültél, és attól tartok, hog y nem akarod ig azán, hog y itt leg yek. – Vag yis fél. – Hmm? – Eg yes szám harmadik személyben beszéltél, majd átváltottál eg yes szám elsőre… – Én pedig összevissza fecseg tem. – Ig az. – Még mindig mosolyg ott. Ez mit jelent? – Örülök, hog y meg ismertelek, Bliss. Ez volt a könnyebbik út, ha nem akartam folytatni. Ha azt akartam, hog y a szüzesség em… ismét… meg érje a holnapot. Garrick kezdett elfordulni. Csak annyit kellett tennem, hog y hag yom elmenni. – Várj! Elmosolyodott, de próbálta eltitkolni, majd meg int felvonta az eg yik szemöldökét. Sűrűn vettem a leveg őt, hog y leg yőzzem a félelmem. – Ha az a srác próbál úriember lenni, akkor nem inkább maradnia kellene, és seg ítenie eg y sebesült lánynak, akinek fog alma sincs arról, hog y kell kezelni eg y motor okozta ég ést? A tekintete a vádlimra siklott, ám amikor újból felnézett, csak az ajkamig jutott, ott meg állt. – A sebesült lánynak ig aza van. Eg y úriember azt tenné. Azzal belépett a lakásomba, és becsukta az ajtót. Az utcai lámpák fénye meg szűnt, és a sötét folyosón álltunk, mivel az előszobában hetek óta kiég ett az izzó, és még nem cseréltem ki. Amikor közelebb lépett hozzám, éreztem a testéből áradó forróság ot. Meg int meg érintette a hátam, és azt suttog ta a sötétben: – Mutasd az utat, drág a!

Negyedik fejezet A fürdőszobában álltam eg y ujjatlan topban és bug yiban, a nadrág om a térdemig letolva, és nem sok választott el attól, hog y lég szomjam leg yen. Garrick az ajtó előtt várt, és úg y vonzott, mint a mág nes. A szívem leg szívesebben kiug rott volna a mellkasomból, hog y odamehessen hozzá. Azt mondta, veg yem le a térdnadrág omat, és eg y ideig nem szabad szűk ruhát húznom az ég ésre. Felajánlotta, hog y seg ít levenni, de ettől meg int rám tört a hánying er, ezért inkább eg yedül kezdtem lefejteni mag amról, és közben ig yekeztem nem hozzáérinteni a meg sérült bőrfelülethez. Persze nem sikerült. Eg y kicsit lejjebb csúsztattam az anyag ot, majd összeharaptam a szám, hog y visszafojtsam a kiáltást. – Bliss? – Garrick halkan kopog ott az ajtón. – Jól vag y? – Eg yszerűen remekül! – feleltem. Meg int húztam eg y kicsit a nadrág on, és elakadt a léleg zetem. – Bliss, eng edd, hog y seg ítsek! Ag g ódom érted. Behunytam a szemem, és próbáltam valami meg oldást találni. A térdemig letolt nadrág g al odaug rándoztam a szennyestartóhoz, és találtam benne eg y g umis derekú szoknyát. Felülről mag amra vettem, majd lehúztam a derekamra, hog y eltakarja a bug yimat, ezután leültem a vécé tetejére. Éreztem, hog y tüzel az arcom, és sejtettem, hog y valószínűleg meg alázóan tűzpiros is. Mivel már úg ysem tudtam semmit tenni ellene, azt mondtam: – Na jó, g yere be! Az ajtó lassan kinyílt, és a résben meg jelent Garrick feje, majd a teste többi része is követte. Ránézett g yűrött szoknyámra meg a térdemre tolt nadrág ra, és elnevette mag át. Ig azság szerint rekedt nevetés volt. – Ez olyan meg alázó! – Hog y fog ok íg y valaha is lefeküdni vele? Összeszorította a száját, hog y ne nevessen, a jókedv azonban íg y is ott csillog ott a szemében. – Sajnálom. Fájdalmaid vannak. Csak annyira… – Nevetség es vag yok? – Aranyos. Meg ütközve bámultam rá. – Nevetség esen aranyos. A mosolya ellenállhatatlan volt, és én is önkéntelenül elvig yorodtam. – Na jó, most hog y jól kinevetted mag ad, akár seg íthetnél is levenni a nadrág omat – közöltem ug yanazzal a szarkazmussal, amire azóta támaszkodtam, amióta bejött.

Vag y nem érzékelte a szarkazmusom, vag y csak nem érdekelte, mert olyan szemmel nézett, amire az volt a leg jobb kifejezés, hog y rag adozó. Hirtelen már nem csak a lábam ég ett. Eg y pillanatig csak bámult rám, aztán lesütötte a szemét és meg köszörülte a torkát. Letérdelt mellém, és a kezébe fog ta a lábam. Mivel előtte már elkezdtem lehúzni a nadrág omat, az ég és éppen el volt takarva. A keze a cipzár fölött lebeg ett, amely már a combom közepén járt. Meg int meg köszörülte a torkát, aztán becsúsztatta a kezét a nadrág om szárába. SZÍV. ROHAM. Biztos voltam benne, hog y menten azt kapok. A másik kezével is seg ítve annyira letolta az anyag ot, amennyire csak tudta, nem sokkal a térdem fölöttig . Felnézett rám, ismét meg köszörülte a torkát, és azt kérdezte: – Kölcsönkérhetem a kezed? Nem tudtam meg szólalni, ezért csak kinyújtottam a jobb karom. A tenyerem zavarba ejtően izzadt volt. Meg fog ta és behúzta a nadrág szárába az övé mellé. – Tartsd itt, és próbáld olyan messzire tartani az anyag ot a lábadtól, amennyire csak lehet. Én ug yanezt teszem az aljánál, és íg y eg yütt lehúzzuk rólad anélkül, hog y hozzáérne a sebhez. Bólintottam. A kezemet tízszer biztosabbnak éreztem, mint a szívemet. Kihúzta a karját a nadrág száramból, finom érintésétől meg borzong tam. Azt tette, amit mondott, eltartotta az anyag ot a bőrömtől az alján, és közös erővel meg próbáltuk letolni a lábamról a farmert. Nem ez volt a leg sikeresebb küldetés. A nadrág hihetetlenül szűk volt (hála Kelseynek), és olykorolykor hozzáért a bőrömhöz, mire mindig meg rándultam. – Bocsi! – menteg etőzött minden eg yes alkalommal, mintha az ő hibája lenne. Szerettem volna kijavítani, de annyira tetszett, ahog y azt mondta, „boo-csí”, hog y inkább hag ytam. Eg y-két perc lassú és óvatos manőverezés után a farmerom a földön landolt. Mindketten nevettünk – ahog y a filmekben szokás, miután hatástalanítottak eg y bombát. Amikor abbahag ytam a nevetést, rájöttem, hog y még mindig a lábamon van a keze. Az eg yikkel a bokámat markolta, a másik pedig lazán simog atta a seb környékét. Ha ezt íg y folytatja, hamarosan tócsába fog ok olvadni itt a padlón. – Ööö, köszönöm. Ekkor láthatóan rádöbbent, hog y mit csinál, és a kezére nézett. De ahelyett hog y azonnal visszahúzta volna, elvig yorodott, és lassan vég ig simított a lábamon, majd még is eleng edte. – Nag yon szívesen. Most pedig le kell hűteni. Hideg víz alá kell tennünk. – Elképzeltem, ahog y beleteszem a lábam a mosdókag ylóba, vag y mindketten a fürdőkádban szerencsétlenkedünk. Az arcomról valószínűleg le lehetett olvasni a g ondolataimat, mert hozzátette. – Vag y elég lesz eg y nedves ruha is.

A hátam mög ött lévő kosárból adtam neki eg y mosdókesztyűt, ő pedig meg nyitotta a csapot, és várta, hog y lehűljön a víz, mielőtt benedvesíti. Visszatartottam a léleg zetem, amikor az ég ésre tette, de a hideg jó érzés volt, annyira, hog y először tudtam ellazulni, amióta beléptem a lakásomba. – Jobb? Bólintottam. – Sokkal. Soha többé nem veszek fel ilyen szűk farmert. Mosolyra g örbült a szája. – Na, az nag y kár lenne. Leg yezőre lesz szükség em, hog y lehűtsem mag am, ha továbbra is ilyeneket mond. – Fig yelj! – kezdte. – Nag yon sajnálom. Nem lett volna szabad rag aszkodnom hozzá, hog y felszállj a motorra. – Nem a te hibád, hog y nem tudok semmit a motorokról, és nem g ondoltam, hog y az a valami forró lehet. – El sem hiszem, hog y még nem motoroztál. – Ig en, nos, sok mindent van, amit még sosem csináltam. Felvonta az eg yik szemöldökét. – Mint például? – Hát… – Esküszöm, hog y a szívem azt dobolta a fülembe, hog y hü-lye, hü-lye, hü-lye. – Ööö, mostanáig nem találkoztam senkivel, aki ang ol. Nevetett, és szórakozottan beletúrt a hajába. Nekem is kedvem lett volna az ő hajába beletúrni. – Ezért csókoltál meg , ug ye? Úg y tűnik, minden amerikai lány odavan az ang ol akcentusért. Elfojtottam a mosolyom és az feleltem: – Úg y vélem, te voltál az, aki meg csókolt. Csak állt, kusza szőke haja a homlokába hullott, és ördög i szemét keretezte. – Ig az. Meg int meg vizezte a mosdókesztyűt, hog y hideg ebb leg yen, a testem azonban már túl forró volt ahhoz, hog y érezzem a különbség et, amikor visszatette. A másik kezével meg int meg fog ta a bokámat. Gondosan üg yeltem rá, hog y a lég zésem eg yenletes leg yen. – Te jössz. – Hmm? – Mi az, amit még sohasem csináltál? – Nos, mostanáig soha nem eleg yedtem beszédbe bárban lányokkal. Leesett az állam. – Tényleg ? – Hog y lehetett? Pedig őrülten helyes volt! Talán a lányok már az előtt rávetették

mag ukat, hog y belépett volna a bárba, íg y sosem jutott el odáig , hog y be is menjen. Meg vonta a vállát, és a mozdulattól a hüvelykujja meg simog atta a lábfejemet. – Tudom, hog y nem illik bele az ang ol sztereotípiába, de sosem voltam oda azért, hog y folyton lerészeg edjek, vag yis hog y mindig berúg jak. – Én sem – mondtam, és komolyan is g ondoltam, habár a fejem még mindig kába volt eg y kicsit a tequilától. – És mi szél hozta ezt a nem tipikus ang olt Texasba? Meg vonta a vállát. – Már eg y ideje itt vag yok az Államokban. Idejöttem tanulni, és sosem mentem vissza. Ig azság szerint csak most költöztem vissza Texasba. Jó néhány évig nem voltam itt. – Én is csak néhány éve jöttem vissza. Texasban nőttem fel, aztán nyolcadikos koromban elköltöztünk Minnesotába. Mindig is azt terveztem, hog y visszajövök ide főiskolára. Garrick ismét meg vizezte a ruhát, és tovább beszélg ettünk. Mesélt arról, milyen volt Ang liában felnőni, és mennyire más az élet itt az Eg yesült Államokban. – Amikor eg yszer eg y fiú azt mondta, hog y tetszik neki a g atyám, teljesen meg döbbentem, mert azt hittem, úg y jöttem el otthonról, hog y elfelejtettem felvenni eg y-két kulcsfontosság ú ruhadarabot. – A g atyád? Nem értem. – Nálunk ez az alsónadrág ot jelenti, drág a. – Ó! – nevettem. – Jó tudni. – Aztán amikor eg y osztálytársamtól g umit kértem… ti ezt radírnak hívjátok… mindenki úg y nevetett, hog y leg szívesebben azonnal felszálltam volna eg y repülőre, és visszamentem volna Londonba. Ig yekeztem visszatartani a nevetésem, de nem sikerült. Úg y g ondoltam, meg érdemli, miután ő is kinevette a g atyámat, izé… a farmeremet és a szenvedésemet. – Borzalmas lehetett. Meg fog ta a g ézt, amit előtte kivett a szekrényből, és óvatosan az ég ésre helyezte, majd lerag asztotta, miközben beszélt. – Meg lehet szokni. Olyan rég óta vag yok itt, hog y már elég jól elboldog ulok. Néha, amikor hazalátog atok Londonba és visszajövök, akad eg y kis nehézség em az átállásnál, de összesség ében elmondhatom, hog y elég g é amerikanizálódtam. – Kivéve az akcentusodat. Elmosolyodott. – Attól nem szabadulhatok meg , nem ig az? Akkor hog y kelteném fel a fig yelmét az olyan csinos lányoknak, mint te? – Azzal, hog y Shakespeare-t olvasol eg y bárban.

Felnevetett, és a hang szétterjedt a testemben, ellazított eg y kicsit. – Aranyos vag y – mondta. A szemem forg attam. – Ig en… nevetség esen, ahog y korábban is említetted. – Jobban éreznéd mag ad, ha azt mondanám, hog y nevetség esen szexis? És tessék, ettől a nyug almam eg y pillanat alatt semmivé lett, a lég zésem felg yorsult. Nem tudtam válaszolni. Mit lehet erre mondani? – Mi ez a nézés? – kérdezte. Fog almam sem volt, hog y a sok érzelem közül melyik látszott éppen az arcomon, ezért csak felvontam a vállam. – Úg y csinálsz, mintha még soha senki nem nevezett volna szexisnek. – Talán azért, mert ez volt az ig azság . – Ami természetesen nem lehetség es, főleg ha úg y néztél ki korábban, mint ma este. Alig tudtam meg állni, hog y ne érjek hozzád, pedig még csak most találkoztunk. Zavarban lettem volna, ha nem élveztem volna annyira. Azta! Lehet, hog y még sosem szexeltem, de annyit tudtam, hog y észreveg yem, ha valaki rám mozdul. És meg lepő módon még csak nem is érdekelt. Semmi mással nem törődtem, csak azzal, hog y nag yon közel ül hozzám és meg őrjít. Még mindig lazán simog atta a bokámat, és arra g ondoltam, ha nem csókol meg mindjárt, láng ra lobbanok. – Nézd, most sem tudom meg állni, hog y ne érjek hozzád. Nag yot nyeltem, de a szám hirtelen úg y kiszáradt, mint eg y homokozó. Feltérdelt, a keze feljebb siklott a bokámról az ép vádlim külső oldalára. A csípője néhány centire volt a térdemtől, miközben léleg zetvisszafojtva ültem a vécé tetején. – Mondd, hog y nem vag yok őrült! – kérte. Nem tehettem. Jelenleg én sem voltam még csak a közelében sem a normálisnak, hog y alkothattam volna véleményt más elmeállapotáról? – Mondd, hog y meg csókolhatlak! Na… ezt már meg tehettem. – Meg csók… Be se fejeztem, az ajka máris a számon volt. Azonnal meg feledkeztem az ég ésről.

Ötödik fejezet Túl hamar lett vég e a csóknak. Amikor elhúzódott, zavarba ejtően felnyög tem a csalódástól, de nem tudtam visszafog ni mag am. Szerencsére Garrick nem fejezte be itt. Felállt, és a könyökömnél fog va felemelt. Addig húzott, amíg a testünk úg y eg ymáshoz nem simult, ahog y ülve nem lehetett. – Íg y már jobb – mondta. Nem fáradtam azzal, hog y eg yetértsek, csak lábujjheg yre álltam és meg csókoltam. Az előző csókunkhoz képest ez most lassú, felfedező volt, mint vékony g yújtós a tűzön. Az eg yik keze a tarkómra siklott, a hüvelykujja óvatosan a kulcscsontomba nyomódott. A másik a hajamból a vállamra vándorolt, majd a csípőmre és vissza. Életemben először csak arra fig yeltem, milyen érzés eg y fiúhoz simulni, hog y a nyelve az enyémhez ért, és bizserg ett a bőröm, ahol meg érintett. Semmi másra nem g ondoltam – a leheletemre, vag y hog y a kezem jó helyen van-e, vag y hog y mit vár el tőlem. Eg yszerűen elvesztem benne. A tenyerem a csípőjén nyug odott, de én is szerettem volna felfedezni a testét, ezért előrehúztam az eg yik kezem, amíg kettőnk között a hasára nem tettem. A mozdulat hatására eg y kicsit erősebben nyomta az ajkát az enyémre, és a nyelvét mélyebbre dug ta a számba. Ezután mindkét kezemet a hasára csúsztattam, és éreztem kemény testét a pólóján keresztül. Amikor a felfedezőutam a mellkasához ért, meg markolta a fenekem, és mag ához húzta, íg y a hasam hozzápréselődött. Éreztem, mennyire kíván, ám eg y pillanatra ag g odalom hasított belém. Ekkor a csókja keményebb és g yorsabb lett, én pedig ig yekeztem lépést tartani vele, és nem fig yeltem a félelmemre. Az eg yik kezem a mellkasán hag ytam, a másikkal meg fog tam a tarkóját, és feljebb húztam mag am lábujjheg yre, hog y a csípőnk eg y mag asság ban leg yen. Garrick abbahag yta a csókot, és reszketőn kifújta a leveg őt az ajkam előtt. A rag yog ó kéket, amit korábban a szemében láttam, szinte teljesen kiszorította fekete pupillája. A tenyerébe fog ta az arcom, a hüvelykujjával lehúzta az alsó ajkamat. Hosszú ideig csak nézett elmélyülten. – Igenis nevetség esen szexis vag y, tudod? Leeng edtem a sarkam a földre, mert lábujjheg yen állva már túlság osan ég ett a vádlim. Nem tudtam meg int a szemébe nézni. Minden alkalommal, amikor teljesen kikapcsoltam az ag yam, mondott valamit, amitől meg int működésbe lépett. – Tudod, nincs szükség erre a szöveg re. Már csókolózunk. – És micsoda csók volt! – A hüvelykujjával meg int meg simította az ajkamat, aztán

hátrabiccentette a fejem, hog y ránézzek. – Szeretném eg y olyan helyen folytatni, ami nem a fürdőszoba. – Ó, oké. – Ezzel vajon azt kérte, hog y menjünk be a hálószobába? Szinte biztosra vettem, hog y oda akar menni. Néhány pillanatig bajlódtam az ajtóg ombbal, mielőtt ködös ag yammal ki tudtam nyitni. Ismét kiléptünk a sötét folyosóra, és a hátamon meg int meg éreztem a kezét. – Sajnálom, nincs világ ítás, mert az izzó kiég ett, és még nem volt alkalmam kicserélni. Közvetlenül a fülembe súg ta a választ. – Nem zavar a sötét. Erre minden szőrszálam az ég nek állt. Bementünk a nappaliba, és felkapcsoltam a villanyt, ami leg alább működött. A lakásom a tetőtérben volt, és g yakorlatilag majdnem eg y lég térből állt. Két fala tég lából volt felrakva, a másik szép püspöklilára festve. A mag as mennyezeten látszottak a csövek a fejünk fölött. A hálószobám jobbra helyezkedett el, és csak eg y levendulaszínű füg g öny választotta el a nappalitól, mivel ig azi ajtó nem volt rajta. – Nos, ez itt a nappali – mutattam körbe az eg yik kezemmel, és nem tudtam, hog y azt várja-e, hog y körbevezessem a lakásban, vag y hog y eg yenesen a hálószobába menjünk. Még sosem csináltam ilyet azelőtt, ezért fog almam sem volt róla, szoktak-e ilyenkor hag yományos udvariasság i köröket futni. A szívem vadul kalapált, miközben Garrick körbejárt a szobában, és meg nézett eg y festményt meg eg y-két nippet. – Szép. Azt hiszem, illik hozzád. Felrag yog ott az arcom. Imádtam ezt a lakást. Mindig is úg y éreztem mag am benne, mintha a Jóbarátok eg yik epizódjában lennék. – Szég yellem bevallani, de az én lakásom még tele van dobozokkal. Ott nem lett volna ilyen érdekes a körbevezetés. Ó, pedig mennyire szerettem volna nála lenni! Akkor ő irányított volna. Utáltam, hog y nem tudom, mi a következő lépés. A tekintete eg y pillanatra a hálószobába vezető füg g önyre tévedt, de szinte azonnal el is kapta, és a mellette álló lámpára nézett. Én azonban észrevettem. Ennyi. Hamarosan szexelni fog ok. Meg mondjam neki, hog y még szűz vag yok? Meg kellene. De most azonnal? Vag y majd csak közvetlenül előtte? Eszembe jutott Kelsey tanácsa, és kényszerítettem mag am, hog y meg zabolázzam a félelmeimet. Olyan kicsire vettem a hang erejét, hog y úg y tehessek, mintha nem is g ondolkoznék. Mielőtt elszállt volna a bátorság om, odaléptem Garrickhez, és kinyújtottam felé a kezem. Azonnal meg fog ta, én pedig bevezettem a hálószobába. Odabent nem volt mennyezeti világ ítás, ezért

felkapcsoltam a tőlem jobbra lévő lámpát, majd eleng edtem a kezét, és az ág y mellé sétáltam, hog y a másikat is felkapcsoljam. Meg fordultam, és azt láttam, hog y azt az erkölcstelenül rövid szoknyát tartja a kezében, amit Kelsey korábban felpróbáltatott velem. Eg ymásra néztünk, és amikor elmosolyodott, az ájulás kezdett kerülg etni. Kikaptam a kezéből, majd összeszedtem a többi ruhát is, ami még mindig az ág yamon hevert szétdobálva, és betettem őket a szekrénybe. – Elnézést. – Nem emlékszem, hog y panaszkodtam volna. Felvontam a szemöldököm, és azt feleltem: – Felejtsd el! Soha nem fog sz abban a szoknyában látni. – Soha? Ez kihívás, drág a? – Nem. Íg éret. Meg kerülte az ág yam, és odajött hozzám a fal és az ág y közötti keskeny részre. – Nag y örömömre szolg álna, ha rávehetnélek, hog y meg szeg d ezt az íg éreted. Meg fog ta a vállam, a mutatóujja a pólóm vállpántja alá csúszott. – Biztos vag yok benne, hog y örömmel rávennél sok minden másra is. Meg szorította a vállam, a tekintete pedig az ajkamra szeg eződött. – Az már ig az. Aztán meg csókolt. Ezúttal nem finoman és édesen. Olyan kétség beesett vág y érződött a csókjából, hog y alig kaptam leveg őt. A fog a közé vette az alsó ajkam, és ug yanúg y meg húzta, mint korábban a hüvelykujjával, mire az eg ész testem beleborzong ott. Kicsit lehajolt, átfog ta a derekam, és mag ához vont, hog y a testünk teljesen összesimuljon. A lábam alig ért le a földre, de nem számított, mert meg tartott. Kócos hajába túrtam az ujjaim, és átadtam mag am a csókjának. Néhány lépést tett hátrafelé, aztán leült az ág y szélére. Ösztönösen a teste két oldalára csúsztattam a lábam, és lovag ló ülésben helyezkedtem rá. A derekamon lévő keze lejjebb siklott, meg rag adta a fenekem, és az ág yékához húzta a csípőm. Ha bármilyen kétség em lett volna afelől, hová tart ez a dolog , ekkor biztosan szertefoszlott volna. Meg int mag ához húzott, és ő is meg emelte az ág yékát. Abbahag ytam a csókot, és csak ziháltam. Az ajka vég ig siklott az államon, majd le a nyakamra. Eg y pillanatig a pulzuspontomon időzött, a nyelve finoman nyalog atta az érzékeny bőrt. Folytatta a csókokat le a vállamra, amíg a pólóm pántja útját nem állta. Azt hittem, meg áll, de lecsúsztatta a pántot a vállamról, miközben az ajkát eg yszer sem emelte fel a testemről. A másik keze a pólóm alsó szeg élye alá siklott, és a derekamat simog atta a szoknya dereka fölött. A kezem még mindig a hajában volt, ezért meg markoltam, és visszahúztam az arcát az

enyémhez. A csók közben a lenti keze eg yre mag asabbra merészkedett, meg simog atta a mellem alatti részt. A bőröm tüzelt, ahol hozzáért. Amikor meg fog ta a mellem, előrenyomtam a csípőm, ő pedig felnyög ött. A szoknyám felcsúszott a combomon, és alig volt valami ruha közöttünk. Meg int előrelendítettem a csípőm, ezúttal azonban én nyög tem fel. A másik kezével is meg fog ta a pólómat, aztán a fejemen keresztül lehúzta rólam. Csak annyira hag ytuk abba a csókot, hog y a ruha átmenjen közöttünk. Leg yőztem a késztetést, hog y eltakarjam mag am, amikor a tekintete vég ig szántott a testemen. Istenem, milyen hálás voltam Kelseynek, hog y azt tanácsolta, szexis fehérneműt veg yek fel! Ez a mostani fekete-fehér csipkés volt. Garrick olyan nyilvánvaló vág g yal nézett rám, hog y tudtam, nem érdekli az a kis háj, ami miatt korábban ideg eskedtem. A jobb keze óvatosan dag asztotta a mellem, míg a ballal meg fog ta a nyakam, és odahúzott mag ához. Azt hittem, meg int meg csókol, de az utolsó pillanatban oldalra fordította a fejét, és az arcát az enyémhez szorította. Csókot lehelt az államra közvetlenül a fülem alá. Istenem, milyen csodálatos érzés volt! Pedig csak eg y ártatlan kis csók volt, de meg markoltam a haját, és az ág yékához nyomtam az enyémet. A nyelve a fülkag ylómat simította vég ig , és a fülembe súg ta: – Azt mondtam, nevetség esen szexis vag y? Úg y értettem, hihetetlenül szexis. Hihetetlenül fel voltam izg ulva. Meg int meg csókolt, aztán meg fordult, és hanyatt fektetett az ág yra. Eg y kicsit elhúzódott, hog y leveg ye a pólóját, én pedig most először csodálhattam meg izmos testét, amely korábban úg y elvarázsolt. Feltérdelt, a lábam még mindig a teste két oldalát fog ta közre. Meg állt, hog y eg y ideig csak nézzen. Elérkezett az alkalom, hog y elmondjam. Csak bökd ki! Ki vele! Szűz vag yok. Két rövid szó. Nem olyan nehéz, ug ye? Nyeltem eg yet, és meg köszörültem a torkom. Ekkor rám hajolt, és a hasamra nyomta az ajkát, nekem pedig minden g ondolat kiszállt a fejemből.

Hatodik fejezet Lehetség esnek tűnt, hog y sosem jutok el a szexig . Ahog y az ajkával csókokat hintett a testemre, attól féltem, hog y spontán felg yulladok, mire elérünk odáig . A keze felkúszott a combomon, és már a bug yim vonala alatt, a derekamat simog atta. Ekkor valami meg szólalt az ag yamban, és rám tört a pánik. Szörnyű leszek… valószínűleg a leg szörnyűbb élmény, amelyben valaha része volt, és soha többé nem akar majd látni (miközben én nagyon is szeretnék újra találkozni vele). Ez pedig alig hanem olyan traumát okoz majd nekem, hog y soha többé nem lesz kedvem a szexhez, ami azt jelenti, hog y innentől kezdve eg ész hátralévő életemben minden kapcsolatom kudarcra lesz ítélve, és vég ül meg keseredve eg yedül maradok kilenc macskával és eg y vadászg örénnyel. Nem akartam meg keseredve eg yedül maradni kilenc macskával és eg y vadászg örénnyel. Ekkor félrehúzta a bug yimat, és minden lettem csak meg keseredett nem. A látómezőm szélén fekete foltok táncoltak, az érzékeim összpontosultak arra az eg y helyre, amit meg érintett, és szentség es isten, elképesztően csodálatos volt! Az ujja meg talált bennem eg y olyan pontot, amitől ívben hátrafeszítettem mag am, és még jobban hozzányomtam a csípőm. Rám hajolt, és csókokkal borította a mellkasom. A kezem önálló életre kelt, a hátába markolt, majd lesiklott a hasára, ahol a farmere g ombját próbáltam kig ombolni. Garrick torkából mély hang tört föl, az ajka pedig erősebben nyomódott rám. Szenvedélyesen meg csókolt, és lenyomott az ág yra. A csókok eg yre hevesebbek lettek – keményebbek és g yorsabbak, és valami többre vág ytam. Meg simog attam feszes hasát, majd a farmerja elejét. Ekkor eltávolodott a számtól, és hang osan felnyög ött. Nem húzódott el, az ajkát milliméterekre tartotta az enyémtől, és zihálva azt súg ta: – Ó, istenem, Bliss… Még eg y utolsó csókot nyomott a számra, aztán feltérdelt. Hallottam a cipzárja fémes kattog ását, és miközben a tekintetemet szig orúan a vállára szeg eztem, ő a ruhájával bajlódott. Néhány másodperc múlva felállt, én pedig a mennyezetet bámultam. Akartam ezt. Nag yon. Már majdnem meg int elkezdtem a mantrámat ismételni, amikor az ajka viharos erővel, szinte kétség beesetten visszatért. Éreztem az alhasamban, hog y a nyomás eg yre nő, minden izmom meg feszül, és vártam arra, ami tudtam, hog y mindjárt bekövetkezik. Ekkor lehúzta a bug yimat a lábamon, és befeküdt a két combom közé. Úg y éreztem mag am, mintha jeg es vízbe merültem volna. Mindjárt meg történik. Eg y sráccal, akit most látok először, és akiről semmit sem tudok.

És ő sem tud semmit rólam … többek közt azt sem, hog y még szűz vag yok. Istenem, túl akartam esni rajta. Gyűlöltem a szüzesség em, ő hihetetlenül szexis volt, ez viszont még sem én voltam. Nem tudtam folytatni. Vele nem. Eg yszerűen… nem ment. Mozdulatlanná dermedtem alatta, a szája azonban még mindig a nyakam és a vállam közti területet csókolg atta. El kellett volna mondanom neki, hog y még sosem voltam senkivel, vag y hog y nem állok készen. Nem lett volna kellemes vag y könnyű, de leg alább meg értette volna… talán. Ehelyett a tekintetem a macska alakú, porcelán süteményes dobozra tévedt, amit még a dédnag ymamámtól kaptam, és az ag yam nevetség es kifog ást alkotott az első dolog ból, ami az eszembe jutott. – Várj! Macska! Állj… Mi a fenéket beszélek? A vállának támasztottam a tenyerem, és enyhén meg toltam. Erre elhúzódott. A szeme sötét volt, a haja kócos, az ajka pedig duzzadt a csókoktól. Ezt látva majdnem meg g ondoltam mag am, mert olyan ellenállhatatlannak tűnt. Majdnem. – Mi az, drág a? Azt mondtad, macska? – Ig en. Nem tudom meg tenni… most. Mert… van eg y macskám. Ig en, van eg y macskám, amit muszáj, ööö, meg szereznem? Meg etetnem! Meg kell etetnem a macskámat! Ezért… nem tudom ezt folytatni. – Kettőnk között mutog attam ide-oda, őszintén remélve, hog y neki nem tűnik olyan őrültség nek, mint nekem. Esélytelen volt. Nincs is macskám! Nem tudom, milyen szürreálisan kapcsolódtak össze az ideg sejtek az ag yamban, de leg szívesebben fenékbe rúg tam volna mag am. Kedvem lett volna behúzni eg yet az arcomba, és addig ütni, amíg el nem vesztem az eszméletem. Ezen a ponton akár minden előzetes felkészülés nélkül is képes lettem volna beug rani eg y sósavval teli kádba. Garrick ag ya alig hanem ug yanilyen kábult volt, mert eg y pillanatra meg állt, felfog ta, amit mondok, majd körülnézett. – Nem látok itt macskát. A torkom kiszáradt, ahog y mindig , amikor hazudok. Pocsékul hazudtam (amire a leg jobb bizonyítékot, nos, csak én szolg áltathattam). – Ig en, mert… nincs itt. Ig en. A macska, ami az enyém, nincs itt, mert… el kell mennem érte. Elfelejtettem, hog y el kell hoznom. Garrick az órára pillantott, ami éjjel 12:20-at mutatott. – Pont most kell elhoznod?

Meg int eltoltam mag amtól, ezúttal eg y kicsit erősebben, mire könnyedén leg ördült rólam az eg yik oldalra. Anyaszült meztelen volt, rajtam pedig csak eg y melltartó és szoknya volt, miközben a bug yim még mindig az eg yik bokámon lóg ott. – Ig en… az állatorvosnál van! Ez eg y, ööö, nonstop nyitva tartó állatorvos… – Nonstop nyitva tartó állatorvos? – Aha, persze. Vannak itt ilyenek… Amerikában. Komolyan. – A sósavas kád eg yre vonzóbbnak tűnt. – És órákkal ezelőtt el kellett volna hoznom. – Nem mehetnél el érte reg g el? Fel akartam húzni a bug yimat a másik lábamra is, mire meg billentem, és fenékre ültem a keményfa padlón. – Jézusom, Bliss! Leug rott az ág yról, mellém térdelt, amitől csak még jobban zavarba jöttem, mert még mindig meztelen volt, és még mindig , khm, bevetésre kész. – Jól vag yok, tényleg . Semmi bajom. Csak… ha most nem hozom el, akkor többlet díjat számítanak fel, amit nem tudok kifizetni. – Jó, akkor felöltözöm, és veled meg yek. – Nem! Ööö, nem szükség es, tényleg . Nem jön hamarosan hozzád a lakatos? – Olyan mosollyal fejeztem be, ami reményeim szerint azt közvetítette, nem nagy ügy. Habár biztos vag yok benne, hog y valójában azt sug allta, dilis vagyok, menekülj, amíg tudsz! Az órára nézett, és g yönyörű arcán rosszalló kifejezés jelent meg . – De ig en, azt hiszem. – Szuper. Akkor most… rohanok. Te, izé, menj el, amikor… – A tekintetem meg int a testére tévedt, és úg y éreztem, menten elsüllyedek az ostobaság , a meg alázottság és a vág y miatt. – Amikor, ööö, készen állsz. Vag y vég eztél. Izé, amikor akarsz. Azzal kirontottam a füg g önyön túlra, ami a hálószobámat választotta el a lakás többi részétől, és kirohantam az ajtón, azzal se törődve, hog y a nevemet kiabálja. Már a parkoló felénél jártam, amikor rájöttem: 1. Nincs rajtam cipő. A.) Sem póló. 2. Nem hoztam mag ammal kulcsot. A.) Vag y bármi mást. 3. Eg y vadideg ent hag ytam a lakásomban. A.) Meztelenül. Bárki is mondta, hog y az eg yéjszakás kalandok eg yszerűek és nem járnak kötöttség g el, nyilvánvalóan nem találkozott még azzal a sorscsapással, aki én voltam.

Hetedik fejezet Nég y. Ennyi ember látott a lakásommal szemben a sarkon bujkálni szoknyában és melltartóban. Tizeneg y. Ennyi hang yacsípést éreztem meztelen lábamon. Huszonhét. Ennyiszer fog ott el a vág y, hog y fizikailag bántalmazzam mag am, mert eg y IDIÓTA vag yok. Eg y. Ennyiszer próbáltam meg állni a sírást, de nem sikerült. Garrick még jó tíz percig a lakásomban maradt, miután elmenekültem, nekem pedig eg ész idő alatt úg y pörg ött az ag yam, mint eg y ötévesnek, aki meg ivott eg y eg ész karton energ iaitalt. Mi a fenét csinál még odabent? Most komolyan eeeeeenyire lassan öltözik? Vag y kutat a cuccaim közt? Esetleg szétveri a lakásomat, amiért bunkó voltam, mint Kanye West a 2009-es MTV Zeneí Díjátadón, és faképnél hag ytam? Amikor vég re kijött, láttam, hog y becsukja az ajtót és meg áll. Ránézett a falra szög elt házszámra, és eg y ideig csak bámulta. Aztán meg rázta a fejét, és elindult a saját lakása felé. Addig vártam, amíg már nem láttam, aztán a biztonság kedvéért még öt percig , és (újabb 6 hang yacsípés, 1 járókelő és 4 önbántalmazási késztetés után) visszamentem. Miután beértem, összeg ömbölyödtem az ág yamon. Ahol majdnem szexeltem. Ahol szexelni akartam … mondjuk. Ahol eg y elképesztően szexis és elképesztően meztelen ang ol fiú feküdt korábban. Lehet, hog y meg érkeztem Őrületfalvára, de esküszöm, hog y a paplan még mindig meleg volt, ahol hozzáért. Komplett idiótaként odahajoltam a párnához, és úg y szag oltam meg , mint azok a lányok a könyvekben meg a filmekben. Kíváncsi voltam, hog y érzem-e még az illatát. Nem éreztem. De kirázott a hideg saját mag amtól. Képtelen lettem volna ebben az ág yban aludni anélkül, hog y beg olyózzak. Ezért fog tam a párnám, átmentem a kanapéra, és zsibbadtan lerog ytam rá. Valószínűleg sokkot kaptam. De leg alább azzal nyug tattam mag am, hog y erről a meg alázó helyzetről csak én tudok. Senkinek sem kell meg tudnia, milyen szánalmas vag yok. A skizofrénia határait súroló műsorom után pedig szinte biztosra vettem, hog y Garrick olyan elszántan fog kerülni, ahog y én terveztem elkerülni őt. Lehet, hog y eg y helyen laktunk, de ha rajtam múlik, soha többé nem látjuk eg ymást. *** A reg g el túl hamar felvirradt. Minden porcikám fájt a nyüves kanapén alvástól. Ráadásul a fejem is úg y lüktetett, mintha tényleg behúztam volna mag amnak néhányszor, ahog y előző este

akartam. Nyavalyás tequila. Lassan bevonszoltam mag am a zuhany alá, aztán kijöttem, de sokkal lassabban, mint általában szoktam. A hajam még vizes volt, amikor kopog tak. Kelsey kis híján rám esett, amikor ajtót nyitottam, mert a kémlelő nyíláson próbált belesni. Elmosolyodott, és némán azt formálta a szájával. – Itt van még? Felsóhajtottam, és azt feleltem: – Nem, Kels, már elment. – Elfordultam, és kezembe fog tam a fejem, hog y meg állítsam a szédelg ést. Nyitva hag ytam az ajtót, és elindultam befelé, mert tudtam, hog y úg yis bejön, akár behívom, akár nem. – Hű, de morcosak vag yunk ma reg g el! Mi van? Ennyire rossz volt? Csak nem… miniatűr van neki? – Nem miniatűr! – Nem mintha olyan nag y összehasonlítási alapom lett volna, de abban biztos voltam, hog y nem erről van szó. – Ó, akkor csak rossz volt? El kellett volna mondanom, hog y nem is történt meg a dolog , de a fejem lüktetett, a g yomrom kavarg ott, és nem akartam, hog y rám kényszerítsen eg y újabb menetet is ma este. Ezért hazudtam. – Jó volt, csak másnapos vag yok. – Jó volt? JÓ VOLT? Ug yan már, hiszen az a srác őrült jóképű! Kérlek, leg alább csinálj úg y, mintha élvezted volna! – Ig enis élveztem! – Ha ez alatt életem leg jobb csókolózását értjük. – Kedvelem őt. Ez utóbbi véletlenül csúszott ki a számon, bele se g ondoltam, milyen következménye lehet. – Jaj, ne! – kiáltott fel Kelsey. – Nem, nem, nem! Tudom, hog y ez a srác volt az első neked, meg minden, de ez még nem jelenti azt, hog y azonnal fel kell pattannod a szerelemvonatra. Ez kizárólag testi kapcsolat volt. Ha meg próbálsz valami ostobaság ot elkövetni, mint például hog y feleség ül mész hozzá, én mag am fog lak elráng atni az oltár elől. – Nem! Hát persze, hog y nem. – Meg vontam a vállam, mintha nem lenne nag y üg y, a torkom azonban kiszáradt, és éreztem, hog y a nyakam meg az arcom elvörösödik. Reméltem, hog y Kelsey betudja annak, hog y csak zavarba jöttem, mert általában eg y másodperc alatt kiszúrja, ha hazudok. – Esküszöm, hog y szó sincs erről. Nem vag yok szerelmes belé, és nem fog ok hozzámenni sem. Ami azt illeti, a nag y részére nem is emlékszem. – Amelyben „a nag y részére alig emlékszem” azt jelentette, hog y valójában meg sem történt. A többi azonban… beleég ett az ag yamba. Még a mindenható tequila sem tudta kitörölni az emlékét. Habár azt a részt elvehette volna, ahog y vég ződött.

– Hát, ez szívás. De azért minden rendben volt, ug ye? – Ig en. – Mosolyt erőltettem az arcomra. – Minden oké. Kelsey meg ölelt, és tudtam, hog y ez az a pillanat, amikor a barátság unknak még jobban el kellene mélyülnie, vag y mindkettőnknek ug yanarra kellene g ondolnunk, de mivel részemről szinte minden hazug ság volt, csak meg öleltem, és próbáltam úg y tenni, mintha meg vig asztalna ebben a zavarba ejtő helyzetben. – Na jó, akkor tedd sebesség be a seg g ed, mert ha nem tudok kávét inni az óra előtt, akkor meg halok. Még mindig nem tudtam visszaállni a koránkelésre a karácsonyi szünet óta, és úg y érzem mag am, mint eg y nyavalyás zombi. – A zombi Kelsey energ iaskáláján azt jelentette, hog y csak hatos volt, a szokásos tízes helyett. Amíg nem lettem színésztanuló, azt hittem, extrovertált személyiség vag yok. Aztán rájöttem, hog y csak a csendet nem szeretem. Amikor eg y csomó más ember is volt körülöttem, akik mind a fig yelem középpontjában szerettek volna lenni, azon kaptam mag am, hog y szívesebben vag yok inkább szótlan meg fig yelő. Az eg yetem területén lévő kávézó tömve volt hozzánk hasonló kialvatlan diákok tömkeleg ével. Mire meg kaptam a karamellás tejeskávémat, szinte már fel is ébredtem, és tudtam, hog y eg ész biztosan el fog unk késni vég zős évünk utolsó szemeszterének első órájáról. Szaladni kezdtünk a Szépművészeti épületéhez, elfutottunk az elvont rajzszakosok előtt, akik a bejárati ajtó mellett cig iztek. Vég ig rohantunk a folyosón, és láttuk, hog y a kis stúdiószínpad ajtaja, ahol a színjátszás óra folyt, be van zárva. – Belehalok – szólalt meg Kelsey. És… mivel színésztanulók vag yunk… rázendítettünk a Grease Belehalok című számára. Mert az élethez kell néha eg y kis zene. (de persze csak halkan énekeltünk és g yorsabb tempóban, mert továbbra is elkéstünk az óráról) Képtelenség volt úg y beosonni, hog y ne csapjunk nevetség esen nag y zajt. Az ajtó nyikorg ott, és akárhog y csukta is be az ember, mindig becsapódott. Benyitottunk az eg yik ajtószárnyon, és azonnal meg hallottuk a tanszékvezető, Eric Barnes hang ját: – Elkéstetek! Erre automatikusan visszakiáltottuk: – Elnézést, Eric! Gondosan üg yeltünk rá, nehog y kiöntsük a kávénkat, úg y verekedtük át mag unkat a füg g önyön, ami a helyiség fala mentén futott körbe, és leültünk az emelkedő széksorok leg közelebbi üres helyére. Letettem a kávémat, és nekiláttam összerendezni a holmimat, ezért a táskámban kutattam, hog y kiveg yek eg y tollat meg a mappámat. – Ahog y már említettem – folytatta Eric – , Ben Jacksonnak kellett volna tanítania ezt a tárg yat. –

Ben volt a kedvenc tanárunk, de szerepet kapott eg y klassz off Broadway showban, és szabadság ot vett ki a szemeszter idejére. – De ahog y már ti is tudjátok, néhány hónapig New Yorkban lesz. Helyette eg y nag yon tehetség es korábbi diákunkat kértük fel… Mr. Taylort. Nag y nehezen ráakadtam eg y tompa ceruzára a táskám leg alján. Be kellett érnem vele. Kelsey ezt a pillanatot választotta, hog y meg markolja a karom, és mag a felé rántson. Felnéztem rá, majd előre, ahová ő is meredt. Nag y nehezen meg szerzett ceruzám pedig kiesett a kezemből és elg urult, örökre elveszve a széksorok mélyén. Az új tanár eng em bámult, pedig mindenki tapsolt, és neki valószínűleg integ etnie kellett volna, vag y leg alábbis elmosolyodni. Találkozott a tekintetünk, és hirtelen nag yon örültem, hog y már letettem a kávém. Mert az új tanár alig nyolc órával korábban meztelenül feküdt az ág yamban. Garrick volt a tanárom.

Nyolcadik fejezet Úg y éreztem, órák teltek el, mire elfordította rólam a tekintetét. Amikor vég ül meg tette, feszélyezetten mosolyg ott az osztályra, és szórakozottan meg lazította a nyakkendőjét a nyakában. – Köszönöm, Eric. Kérlek, szólítsatok Garricknek! Azt hiszem, kézzelfog hatóan éreztem a reng eteg elszabadult hormont a leveg őben, amikor a lányok meg hallották az akcentusát. Láttam, hog y Kelsey rám bámul, én azonban az eg yik fenti lámpát néztem mereven, és elszántan ig yekeztem lecsillapítani vadul kalimpáló szívem. Rosszul állt a dolog . NAGYON ROSSZUL. – Ahog y Eric is említette, ide jártam főiskolára, tavaly májusban diplomáztam színész szakon a philadelphiai Temple Eg yetemen. Hat hónapja dolg oztam már eg y színházban, amikor Eric felhívott, és meg kérdezte, lenne-e kedvem elvállalni itt eg y ideig lenes állást. A szemem sarkából rápillantottam, és vártam a rémületet, hog y talán találkozik a pillantásunk. Nem nézett rám. Ami azt illeti, a teste teljesen a helyiség másik oldala felé fordul, mintha azt a felét, ahol én voltam, szándékosan észre sem venné. Leszámítva, hog y a tekintete feltűnően kerülte az én oldalamat, semmi sem árulta el, hog y nyug talan vag y eg y kicsit is zaklatott lenne. Ezzel szemben nekem kipirult az arcom, és remeg ett a kezem, ahog y a térdemre szorítottam. – Nag yon szerettem az itt töltött nég y évet, és most… Rám nézett, én pedig nem tehettem mást, mint viszonoztam a pillantását – a rémülettől tág ra nyílt szemmel. Meg köszörülte a torkát, aztán visszafordult a terem másik oldala felé. – Őszintén örülök, hog y újra itt lehetek. Szerettem volna bebújni eg y sötét lyukba, és meg halni. Eg y sötét lyukba eg y szakadék leg alján, amit betemetett a lavina, és aztán meg halni. Szerettem volna… sírva fakadni. Eric kimentette mag át, majd mag unkra hag yott az új tanárunkkal, hog y jobban meg ismerhessük eg ymást. Bárcsak én is kimenthettem volna mag am, mert én történetesen elég közelről ismertem már. – Nos, akkor – kezdte Garrick. – Látom, nem sokkal vag yok idősebb nálatok. – Újabb rövid pillantást vetett felém, én pedig már nyelni sem tudtam. – A célom még is az, hog y olyan személyként adjak eg y kis bepillantást nektek arról, milyen lesz az utatok következő állomása, aki még nem olyan sok idővel ezelőtt ug yanott tartott, ahol most ti. Nag yon szeretjük Ericet, Bent, Kate-et, ahog y a tanszék többi tanárát is, de azért valljuk be őszintén, nem mai csirkék már. – Az eg ész osztály felnevetett. Én azon ig yekeztem, hog y ne hányjam el mag am. – Amikor ők kezdték a karrierjüket, még eg észen más volt a világ . Amikor én ültem ott, ahol most ti, ezt az órát vég zős előkészítőnek neveztük. Azt hiszem, most az a neve,

hog y színházi üzlet. A félév folyamán átveszünk mindent a meg hallg atásoktól kezdve a karrierlehetőség eken át a színészek szakszervezetéig . Emellett még szánunk időt arra is, hog y a dolg ok elvont oldaláról is beszéljünk. Mert nem szívesen mondom ezt nektek, srácok, de ebben az üzletág ban nem az a leg nehezebb, hog y szerepet kapjunk vag y meg éljünk a fizetésünkből, habár az sem könnyű. A leg nehezebb életben tartani a hitünket, hog y sose felejtsük el, miért választottuk ezt az utat. Nem kellett nag yon meg erőltetnie mag át, hog y meg ijesszen bennünket, mivel már íg y is a narancssárg a riasztás szintjén működtünk. Év eleje óta többször előfordult, hog y mélyen elvont beszélg etéseket folytattunk az éjszaka közepén (természetesen részeg en). – Most pedig , ha nem bánjátok, szeretném, ha mindannyian bemutatkoznátok, elmondanátok a neveteket, és hog y mit szeretnétek csinálni a diploma meg szerzése után. Körülbelül húszan voltunk az osztályban. Az első nyolc ember csak eldarálta a nevét, majd a kötelező „New Yorkba költözöm” szöveg g el folytatta. Ha valaki színész, alig hanem az a kizárólag os vág ya, hog y New Yorkban leg yen. A szerencsésebbeknek sikerül, és valóra válik az álma, nekünk, többieknek azonban eg y kicsit realistábbnak kell lennünk. Cade, Kelsey mellett a másik leg jobb barátom, azt mondta: – Cade Winston vag yok. Jelenleg nem tudom biztosan, hog y folytatni fog om-e az iskolát, vag y eg yenesen elkezdek szereplőválog atásokra járni. Nem tudom, hog y tényleg akarok -e továbbtanulni, vag y csak félek. Garrick elmosolyodott, és bár nag yon feszült voltam, én is mosolyog tam. Tudtam, hog y én is sok mindennel íg y vag yok az életben… nemcsak a színészettel. Garrick azt felelte: – Jó. Ez őszinte volt, Cade. Minél őszintébb vag y mag adhoz, annál jobb. A remények és az álmok nag yszerűek, de sokkal könnyebb meg szeg ni őket, mint eg y szilárd tervet. Meg nézzük, hog y amíg idejársz, rájövünk-e pontosan, mit is akarsz. Ezután mindenki úg y érezte, nyug odtan elmondhatja, mit g ondol valójában, és nemcsak azt felelheti, amit elvárnak tőle. Olyan sokszor indokoljuk meg a választásainkat, hog y a vég én már nehéz bármiféle sebezhetőség et mutatnunk kifelé. Az ember nem tudja sokáig elviselni, ha a kudarcairól kérdezik, amikor valami nem jött össze, és előbb-utóbb arra g ondol, talán mag a a kudarc lehetne a terv. Néha azt kívánom, bárcsak eg y kicsit olyan lehetnék, mint Kelsey. Ő g yakorlatilag semmitől sem fél. Habár úg y vélem, nem nehéz ennyire félelmet nem ismerően szemlélni a világ ot, ha az ember családja tele van pénzzel. – Kelsey Summers. Kiveszek eg y évet, és arra fordítom, hog y utazg assak, világ ot lássak, és csak utána döntöm el, mit is szeretnék csinálni. Azt mondják, a leg jobb színészek érdekes emberek,

ezért úg y g ondoltam, jó befektetés, ha eg y kis időt azzal töltök, hog y még annál is érdekesebb személyiség leg yek, mint amilyen most vag yok. – Díva! – dörmög tem mag am elé. Kelsey összehúzta a szemét, majd válaszul belecsípett a karomba. Felkiáltottam, és majdnem leestem a székről. Garrick épp ekkor fordult felém, és azt kérdezte: – És te? Meg dörzsöltem a karom, és muszáj volt elfordítanom a tekintetem, mielőtt válaszoltam volna. – Bliss Edwards. Nem tudom eldönteni, hog y színész leg yek-e vag y színházi üg yelő, és mivel nincs olyan mesterképzés, amelyen mindkettőt lehet tanulni, azt hiszem, inkább fog om mag am, és… ööö… beleug rom a munkaerőpiacra vag y hog y is nevezik. Újra rápillantottam, de ő már továbbhaladt a következő diákra, Domra, aki eg y sorral fölöttem ült. Behunytam a szemem, és mély léleg zetet vettem. Kelsey meg fog ta a kezem és meg szorította. Még húsz percig tartott a bemutatkozás, mivel, nos, színésztanulók vag yunk, ezért imádjuk hallatni a saját hang unk. Amikor már csak öt perc volt hátra az órából, Garrick íg y szólt: – Remek, úg y tűnik, mindannyian leg alább elg ondolkoztatok azon, mi lesz a következő állomás az életetekben. Szerdára szeretném, ha hoznátok eg y önéletrajzot és eg y fényképet, és felkészülnétek a meg hallg atásra. – Milyen meg hallg atásra? – kérdezte Dom. – Ez az első hét. Még jó néhány hétig nincsenek meg hallg atások. – Dom mindenkinél jobban szerette hallani saját mag át. – Nem számít – felelte Garrick. – A nag ybetűs életben lehet, hog y tíz meg hallg atásra is el kell mennetek eg y nap. Lehet, hog y több hét is a rendelkezésetekre áll, hog y felkészüljetek rá, de lesz olyan is, hog y csak eg y óra. Ha meg kapjátok a szerepet, csupán annyi a dolg otok, hog y eljátsszátok, addig azonban a fő feladat a meg hallg atás, ezért jobb, ha felkészültök rá. Elmehettek! Találkozunk jövő szerdán. Elmosolyodott. Most nem volt olyan lenyűg öző, mint az előző esti mosolya, de ahhoz azért elég , hog y elvétsem a lépést lefelé menet a helyemről. Már a füg g önynél jártam, alig három méterre az ajtótól, amikor azt hallottam: – Miss Edwards, beszélhetnénk eg y percet? Kelsey arcán a szánalom és az öröm keveréke tükröződött. Tizenkét órán belül most fordult elő először, hog y valaki mást is meg akartam ütni saját mag amon kívül. – Eg yütt ebédelünk? – kérdezte. Bólintottam, habár nem voltam biztos benne, hog y túlélem addig . A pokolba, még azt sem tudtam, hog y képes leszek-e bemenni a következő órára. Nem siettem el, hog y odamenjek hozzá, azt vártam, hog y a többiek mind kimenjenek. Dom éppen kérdésekkel bombázta Garricket, ezért eg y percig Cade-del beszélg ettem. Kelsey az a fajta

barát volt, aki bárokba ráng at és ostobaság okra próbál rávenni, Cade viszont az a fajta, aki mindig meg találja a meg felelő szavakat, amit a helyzet meg kíván. Most éppen azt kérdezte: – Mennyire vag y másnapos eg y eg ytől undok ribancig terjedő skálán? A szájam sarka kissé felg örbült. Jelen helyzetben, kavarg ó érzelmeim közepette, ennél többet nem tudtam kipréselni mag amból, de azért még mosoly volt. – Attól füg g … most? Erős hetes. Ha viszont Dom beszélg etni akar velem… nag yobb skálára lesz szükség ünk. Cade nag yot nevetett, én pedig eltöpreng tem, hog y alakult volna a teg nap estém, ha neki mondom el a titkomat és nem Kelseynek. Valahog y kétség eim voltak afelől, hog y ug yanúg y vég ződött volna. – Mennem kell, órám lesz. Államtudomány. – Elfintorodott, amivel eg yetértettem. Hála istennek én még tavaly letudtam ezt a tárg yat. – Csináljunk valamit ma este, oké? – Jó. – Ezúttal valóban elmosolyodtam, mert Cade remekül el tudta terelni a fig yelmemet, és most pont erre volt szükség em. Meg puszilta az arcom, aztán ment a dolg ára. Garrickhez fordultam, és láttam, hog y sötét szemét összehúzva eng em néz. Dom már rég en elment. Biztosan a terem másik kijáratán távozott. Néhány másodpercig sután álltunk eg ymással szemben. Garrick zsebre dug ott kézzel, én pedig a válltáskámat babrálva. Vég ül meg köszörülte a torkát. – Hog y van a lábad? Nyeltem eg yet, és lenéztem a vádlimra. Ma szoknyát vettem fel, hog y szabadon hag yjam. Felé fordítottam, hog y lássa a kötést. – Jól. Ma reg g el átkötöztem. Felhólyag osodott, de tudomásom szerint, vag yis az internet szerint, ez normális. Felpillantottam, de ő még mindig a lábamat nézte. Meg merevedtem. Istenem, ez olyan kínos! Meg int meg köszörülte a torkát. – Szóval… főiskolára jársz. – Szóval… te nem. Újabb másodpercekig nem mozdult, majd hirtelen oldalra fordult, és eltávolodott tőlem néhány méterre, aztán visszajött. Ideg esen beletúrt a hajába, én pedig csak arra tudtam g ondolni, amikor én túrtam a hajába, és hog y milyen csodálatosan selymes volt. – Azt g ondoltam – kezdte. – Nos, ig azából nem sokat g ondolkoztam, de nem úg y nézel ki, mint eg y főiskolás. Teg nap azt mondtam, hog y ide jártam iskolába, és nemrég költöztem vissza, te pedig azt felelted, hog y „Én is”, ezért feltételeztem, hog y veled is ug yanez a helyzet.

Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hog y pislog jak. Nem azért mert sírtam vag y ilyesmi, de nem tudtam meg állni. – Kiskoromban Texasban laktunk. Úg y értettem, hog y visszaköltöztem az iskola miatt – mag yaráztam. Bólintott eg yet, aztán még néhányszor. Ő bólog atott, én pislog tam, és eg yikünk sem arról beszélt, amiről kellett volna. És mivel nem tudom elviselni a hallg atást, én szólaltam meg először. – Nem mondom el senkinek. – Felvonta a szemöldökét, de nem tudom, hog y meg lepődött-e vag y ítélkezett, esetleg csak eg y izomrándulás volt. – Nem úg y értem, mintha történt is volna valami… hog y mi… akarom mondani, ig azából… nem csináltunk mást, csak… forró ölelésben eg yesültünk. ATYA. ÚR. ISTEN. LŐJETEKLELŐJETEKLELŐJETEKLELŐJETEKLEEEEEEE. Forró ölelésben eg yesültünk? Most komolyan? Huszonkét éves vag yok, és ahelyett, hog y kimondtam volna a szex szót, eg y Shakespeare által használt kifejezést használtam. Eg y nag yon ciki Shakespeare-i kifejezést. Ő pedig mosolyg ott! A mosolya furcsa dolg okat művelt a belsőmmel, amiről meg int eszembe jutott az előző este, pedig ebben a helyzetben ez az a téma volt, amire eg yáltalán nem lett volna szabad g ondolnom. Nincs forró ölelésben eg yesülés. Nincs teg nap este. Elfordítottam a tekintetem, és próbáltam uralkodni mag amon. Mély léleg zetet vettem, aztán olyan hig g adtan folytattam, ahog y csak bírtam. – Nem kell olyan nag y üg yet csinálni belőle. Nem válaszolt azonnal, és arra g ondoltam, vajon azt várja-e, hog y ránézzek. Ha ig en, jó ideig várhat még . – Ig azad van. Mindketten felnőtt emberek vag yunk. Eg yszerűen felejtsük el, hog y meg történt. Én aztán tutira nem fog om tudni elfelejteni. De eljátszhatom, hog y ig en. Elvég re színésznek tanulok. – Rendben – bólog attam. Meg fordultam, hog y elmenjek, de utánam szólt. – Hog y van a macskád? – Milyen macska? Ja! AZ ÉN MACSKÁM! A macska… ami az enyém. Ó, remekül van… a kislány. – Ug ye azt mondtam, hog y nőstény? – Nag yon jól. Nyávog , dorombol, meg a szokásos macskás dolg okat csinálja. Istenem, miért volt olyan messze az ajtó? Mentem tovább, és közben hátravetettem néhány szót a vállam fölött. – Mennem kell órára. Majd szerdán találkozunk, jó? Szia! Gyorsítottam a lépteimen, és kimentem az ajtón, vég ig a folyosón a művészeti szárnyba.

Elmentem a keramikusok terme előtt, és benyitottam a mozg ássérült vécébe, amit soha senki nem használt. Azután letérdeltem a földre (eg y NYILVÁNOS VÉCÉBEN. Ebből is látszott, mennyire nem voltam mag amnál, mert azért ez… PFÚJ). Erősen koncentráltam, hog y ne leg yen lég szomjam. Csak én kezdhetek viszonyt véletlenül eg y tanárommal. Eg y dolg ot biztosan tudtam. A következő órámra tuti nem fog ok bemenni.

Kilencedik fejezet – Esküszöm, olyan kínos volt az eg ész, hog y szinte tapintani lehetett a leveg őben. Az asztalra hajtottam a fejem, úg y ültem a közös társalg óban Kelseyvel, aki próbált elhalmozni sült krumplival és más ínycsiklandó finomság g al. Aztán bátortalanul meg vereg ette a hátam. Az anyai g ondoskodásnak még csak a csírája sem volt meg benne, de leg alább próbálkozott. – Eltúlzod, Bliss. Az eg yetlen dolog , amit a leveg őben tapintani lehetett, az a szexuális feszültség volt. Úg y értem, nem sokszor nézett rád, de amikor ig en… Anyám! Elalélt! – Képtelen vag yok vég ig csinálni vele eg y szemesztert. – Ez nevetség es. Színésznő vag y. A színészek folyton eg ymással kavarnak, aztán továbblépnek. Hé, emlékszel még arra, amikor elsős korunkban nem akartál csókolózni Dommal? Eric átküldött a szomszédos terembe, és meg parancsolta, hog y addig csókolózzatok, amíg meg nem szokjátok eg ymást. – Miért kell emlékeztetned életem ez idáig második leg meg alázóbb pillanatára? Kelsey a szemét forg atta. – Mert túltetted mag ad rajta. – Soha nem fog om túltenni mag am azon, hog y Dom lenyomta a nyelvét a torkomon. Még most is beleborzong ok, ha rág ondolok, hog y azzal a beképzelt köcsög g el smároltam. – Minden rendben lesz, Bliss. Öt hónap az eg ész. És hetente csak három órát kell vele töltened. Mire észreveszed, már vég et is ért. Aztán meg int ág yba bújhatsz vele, mielőtt körbeutazod velem a világ ot. – Ebben a pár mondatban olyan sok őrült kijelentés volt, hog y azt sem tudom, hol kezdjem. – Akkor kezdd ott, hog y eszel, különben elkésünk a rendezés óráról. Morog va bekaptam még eg y sült krumplit, hog y meg nyug tassam. A táskájában turkálva a telefonját kereste, de valami más akadt a kezébe. – Ó, el is felejtettem, van nálam Advil… kérsz eg y pár szemet? Nyeltem eg yet, majd meg kérdeztem: – Miért kellene nekem Advil? Félrebiccentette a fejét. – Hát nem fáj ott lent, mivel… tudod… a hancúr után? Idióta Bliss! Milyen idióta vag y! – Ja! Ja, persze. Nem, kösz nem kérek, ma reg g el már bevettem eg y marékkal. Kösz, minden oké. – Azt nevezem! A nap hátralévő részét robotpilóta üzemmódban csináltam vég ig . Alig vártam, hog y hazamenjek,

és visszabújhassak a felejtés meleg fészkébe. Vag yis aludjak. Még arra sem vettem a fáradság ot, hog y levetkőzzek, ruhástól dőltem be az ág yba. Néhány óra múlva telefoncsörg és ébresztett fel. Cade hívott. – Hé, bébi… készen állsz? Csipásan az órára pillantottam. Még csak este hét volt. Ásítottam eg yet. – Ig en… persze. Mit terveztél mára? – Nos, arra g ondoltam, talán… – Nem akarok inni – vág tam közbe. – Képtelen lennék bármiféle alkoholt elfog yasztani. Felnevetett. – Szóval nem vag y az a kutyaharapást szőrével típus? Hát jó… Lindsay ma este a Darálóban lép fel. Mit szólnál eg y kávéhoz? Meg int ásítottam. Lindsay az eg yik színésztanuló társunk volt. Eg y este az ő zenéjét hallg atva eg yszerűnek és laza időtöltésnek hang zott. Pontosan erre volt szükség em. – A kávé remek lesz. Amikor húsz perc múlva kiléptem az utcára, ideg esen kapkodtam ide-oda a fejem, mert attól retteg tem, hog y összefutok Garrickkel. Miután meg bizonyosodtam róla, hog y nincs senki a környéken, átszaladtam a parkolón, és g yorsan beültem Cade ezeréves Hondájába. Mosolyog va üdvözölt, én pedig leg yőztem mag amban a kísértést, hog y Garrick lakása felé pillantsak. – Korábban el is felejtettelek meg dicsérni, milyen klasszul nézel ki. Úg y értem, leszámítva azt a bájos másnaposság ot. Sosem szoktál szoknyában jönni órára. Leg szívesebben rákiabáltam volna, hog y „Induljunk már!”, de ez még nekem is túl őrültnek hang zott volna, ezért azt feleltem: – Ja, meg ég ettem a lábam, és nem szabad szűk ruhát hordanom a seben. – Komolyan? – kérdezte. – Mi történt? Az ig azi okot persze nem mondhattam el, mert akkor tudni akarta volna, hog y kinek a motorján ültem, és miért voltam vele, satöbbi, satöbbi. – Ja, csak a hajvasaló ért hozzá. – Meg ég etted a lábad a hajvasalóval? Még is milyen hosszú a szőr a lábadon? Az ember azt hihetné, hog y annyi hazug ság után, amit az utóbbi huszonnég y órában mondtam, valamennyire kezdek hozzászokni. Tévedés. – Ha-ha. Nag yon vicces – fintorog tam. – Levertem a pultról, te nag yokos, és hozzáért a lábamhoz. A szellőzőrácsot piszkáltam, pedig ebben a trag acsban alig ha működött a lég kondi. – Akkor vig yázz, mag adra ne borítsd majd a kávét! Vag y tudod mit? Inkább jeg es kávét rendelj! – Ig enis, kapitány! – feleltem.

A Daráló eg y hang ulatos épület volt az eg yetem szélén, amelyet néhány évvel azelőtt kávéházzá alakítottak. Odabent lehetett meg rendelni a kávét, kint a teraszon pedig nyáron leg többször élőzene szólt. A benti rész zsúfolásig meg telt. Kiküldtem Cade-et, hog y keressen nekünk ülőhelyet odakint, és mondtam, hog y én majd viszem az italokat. Mag amnak csokis jeg eskávét rendeltem, neki pedig eg y g yümölcsturmixot. Nem is szerette a kávét, de miattam mindig eljött. Tíz-tizenöt percig álltam sorban, ezért mire kimentem a teraszra, fog almam sem volt, hol van Cade. Elsétáltam az asztalok mellett, bólintottam azoknak, akiket ismertem, és ig yekeztem kerülni a tekintetét azoknak, akiket nem. Elkaptam Lindsay pillantását, aki a színpadon készülődött, és rám mosolyg ott. Vég ül észrevettem Cade-et. Eg y asztalnál állt nem messze a színpadtól. Remek helynek tűnt, tekintve, hog y mennyire meg telt a kávézó. Odaléptem mög é, és a könyökömmel meg böktem a hátát. – Jézusom, Cade, azt hittem, már sosem talállak meg . Nem tudtál volna leg alább eg y sms-t küldeni? Erre hátrapillantott a válla fölött, majd átkarolta a vállam, és elvette a kezemből a g yümölcsturmixot. – Ne harag udj, bébi, de elkezdtünk beszélg etni és elfelejtettem. Nézd, ki van itt! Mag a mellé húzott, és meg pillantottam Garricket. Ezúttal nem volt olyan szerencsém, hog y előtte leteg yem a kávémat, ezért amikor meg láttam Garricket, kicsúszott a pohár a kezemből, és az eg ész a lábamra ömlött. Szuperg yors reflexeinek köszönhetően Cade-nek sikerült félreug rania, íg y rá nem ment. – Szentség es ég , Bliss, csak vicceltem a kávéval! De örülök, hog y meg fog adtad a tanácsom. Esküszöm, eddig nem voltál ilyen üg yetlen. Még mindig képtelen voltam meg szólalni. A lábam lefag yott és rag adt. Az arcom tüzelt. – Gyere! – mondta Cade. – Ülj le, Mr. Taylor azt mondta, csatlakozhatunk hozzá. – Szólíts Garricknek, Cade. – Biztos voltam benne, hog y leg alább eg y tucatszor elmondta már neki. Cade nem vett róla tudomást, inkább hozzám fordult. – Bemeg yek, és hozok szalvétát. Kérsz még eg y kávét? – Nem, köszönöm. De maradj csak itt, majd én bemeg yek meg mosakodni. – Felejtsd el! Te jobban szereted Lindsay zenéjét, mint én. Az a sok „lég y te a változás” meg „a nők hatalma”. Nem akarom, hog y lemaradj róla. Ülj le! – Ezúttal meg fog ta a vállam, és lenyomott, a székre. Azzal el is tűnt, én pedig ismét kettesben maradtam Garrickkel. – Mit keresel itt? – kérdeztem kissé vádlón. Velem ellentétben ő kedves volt és nyug odt, meg talán eg y kicsit szomorú is. – Az internet még mindig nincs bekötve a lakásomban, és meg kellett néznem az e-mailjeimet.

De elmeg yek, ha akarod. IGEN. – Nem – sóhajtottam. – Nem fog lak elüldözni, csak nem kellett volna meg hívnod az asztalodhoz. – Nos, Cade nem mondta, hog y veled van. Én csak próbáltam udvarias lenni. – Ne harag udj… de… ez olyan kínos. Cade nem tudja… – …és én sem fog om elmondani neki, ha emiatt ag g ódnál. Szeretném meg tartani az állásom, különben sem tartozik rám a mag ánéleted. Ami köztünk történt, annak vég e. A hang ja eg yre keményebb lett, ahog y beszélt. Vég e? Miért hang zott úg y ez a szó, mintha g yomorszájon vág tak volna? Garrick összeharapta a száját, én pedig önkéntelenül is erős, sima állkapcsát néztem. – Meg borotválkoztál – bukott ki belőlem hirtelen. Hát ig en… hiányzott belőlem a szűrő. Elernyedt az álla, és zavartan rám nézett. – Öö, ig en. Ezután csendben ültünk, és valahog y nem tudtam elfordítani róla a tekintetem. A szeme olyan kék volt, mint az óceán, és a borosta nélkül kevésbé tűnt férfiasan keménynek, sokkal inkább eg y helyes fiúnak. A tekintete a számra siklott, és rájöttem, hog y az alsó ajkam harapdálom. Istenem, meg int meg akartam csókolni. Felpattantam. – Ez rossz ötlet volt. Mennem kell. Mondd meg Cade-nek, hog y rosszul lettem vag y valami. Ő is felállt. – Ne, Bliss, várj! Sajnálom. Ne menj el! Én majd… a francba, nem tudom, mit fog ok csinálni. Majd csak itt ülök csendben, és teg yetek úg y, mintha itt se lennék. Íg érem! Ebben a pillanatban Lindsay fellépett az ideig lenesen felállított színpadra, és felg yulladtak a fények, az emberek pedig tapsolni kezdtek. Ha el akarok menni, most kell meg tennem. Ha koncert közben állok fel, Lindsay észreveszi, és dühös lesz. Íg y hát jobb belátásom ellenére visszaültem. Garrick meg tartotta az íg éretét, a tekintetét kizárólag a képernyőre szeg ezte. Én csendben ültem, amíg Lindsay kipróbálta a mikrofont. A nyakamat erősen meg feszítettem, nehog y Garrick felé fordítsam. Cade éppen akkor ért vissza, amikor Lindsay bemutatkozott. – Szia! – suttog ta. – Randy épp az asztalokat szedte le, ezért kértem tőle eg y törülközőt. Gondoltam, ez jobb lesz, mint eg y csomag szalvéta. Azzal felemelte az ölébe az eg yik rag acsos lábam, levette a cipőmet, és elkezdte meg törölni a nedves törülközővel. Kuncog tam, amikor odaért eg y különösen csiklandós ponthoz.

Hallottam, hog y Garrick abbahag yja a g épelést. Kizárólag az ösztön vezérelt, amikor ránéztem, ő azonban Cade-et fig yelte… meg a lábamat. Meg köszörültem a torkom, és elhúztam a lábam, aztán elvettem a törülközőt, és azt mondtam: – Köszönöm, de azt hiszem, én is meg tudom csinálni. Nem bízom benne, hog y nem csiklandozol-e meg még eg yszer. Garrick visszatért a számítóg épéhez. Cade Lindsayt nézte, én pedig lehajoltam, hog y közelebbről is szemüg yre veg yem a lábam. Amikor biztos voltam benne, hog y eg yikük sem lát, szorosan behunytam a szemem, és mag amban ordítottam eg y hatalmasat. A hang os kiáltás jobban esett volna, de beértem azzal, amit meg tehettem. Felismertem Lindsay első néhány számát, mert már többször hallottam vag y színpadon, vag y a próbateremben az órák között. Sajátos, nyers, akusztikus hang zás jellemezte, a szöveg pedig mindig valamiféle társadalomkritika volt, amelyben szembesítette az embereket a baromság aikkal. Éppen ezért, amikor odahajolt a mikrofonhoz, hog y bejelentse a következő számot, nag yon meg lepődtem. – Ez most eg y kicsit más lesz, mint a többi dalom. Ennek a létesítménynek a tulajdonosa – ekkor oldalra mutatott. – Integ ess, Kenny! – Kennyn látszott, hog y csak a kényszer miatt teszi, de azért integ etett. – Szóval… Kenny meg kért, hog y énekeljek el leg alább eg y dalt, ami nem… hog y is fog almaztál, Kenny? Nem keserű vag y politikai, azt hiszem, ezt mondta. És mivel én képtelen vag yok ilyesmit írni, eg y olyan dal következik, amelyet eg y barátom írt, aki szeretne névtelen maradni. A címe az, hog y Színlelés. A dal lág yan indult néhány akkorddal, ahog y Lindsay többi száma is. Aztán átalakult, és g yászos, szenvedélyes, szinte kétség beesett hang ulatúvá vált. Lindsay énekelt… én pedig azt kívántam, bárcsak elmentem volna, amikor még volt rá lehetőség em. Közel vagy hozzám, mégis oly távol A tekintetem követ, megtalál bárhol A teraszon elnémult minden beszélg etés. Olyan drámai volt a váltás, hog y minden szempár az énekesre szeg eződött. Én viszont esküdni mertem volna rá, hog y eg y szempár eng em fig yel. Belefáradtam, hogy mindketten színlelünk Csak vágyakozunk, sohasem engedünk Érzem a testemben, látom a szemedben Ennél többek vagyunk, nem érzed, kedvesem? Gondolj arra, amit nem tehetünk

Puha érintések, lázas csókok Mert makacsul ragaszkodva Megtagadjuk a sorsot Garrick tekintete szinte fizikai erővel nehezedett a testemre. A szívem vadul kalapált, a léleg zetem szag g atottá vált. Nem akartam ellenállni. Nem bírtam ki. Ránéztem. Tartsd vissza a lélegzeted, hunyd be a szemed, Használj másokat arra, hogy elfeledj Csalódott sóhajaid nem lepnek meg, A hazugságokból nincs még eleged? Garrick azonban nem eng em nézett. Nem g épelt, de a tekintete mereven a képernyőre szeg eződött, és úg y tűnt… nem is tudja, mi zajlik körülötte. Akkor csak én éreztem? Vajon csak képzeltem az eg észet? Gondolj arra, amit nem tehetünk Puha érintések, lázas csókok Mert makacsul ragaszkodva Megtagadjuk a sorsot Közel vagy hozzám, mégis oly távol A tekintetem követ, megtalál bárhol Hirtelen már nem akartam ott lenni. Nem bírtam elviselni, hog y ilyen közel vag yok hozzá. Bele fog ok őrülni. Micsoda képtelenség … sokkal nag yobb képtelenség , mint az eg yéjszakás kaland lett volna… de kedveltem őt. Nem szerette Shakespeare-t, motorral járt, és a tanárom volt… még is kedveltem . Elég volt. Nem bírom. Már nem titkolom. Többet akarok!

Tizedik fejezet Lindsay elénekelte az utolsó hang ot is, majd kinyújtotta a nyelvét, és azt mondta: – Blöö! Boldog vag y, Kenny? Cade felnevetett és hang osan kurjantott eg yet. A tömeg tapsolni és fütyülni kezdett. Meg próbáltam csatlakozni hozzájuk, de mintha ólomból lett volna a kezem. Garrickre pillantottam, aki ezúttal eng em nézett. A szeme sötét volt, és amikor találkozott a pillantásunk, nem fordult el. Talán még sem képzeltem azt a korábbi pillantást. Mereven eg ymás szemébe mélyedtünk, miközben a taps elhalkult, és most először értettem meg ig azán, mit jelent az, hog y valakinek „úg y ver a szíve, hog y majd’ kiug rik a helyéből”. Tényleg olyan érzés volt, mintha lenne ott bent valami, ami kétség beesetten szeretett volna kiszakadni a mellkasomból. Mielőtt beleőrültem volna, elszakítottam a tekintetem Garrickről, és felálltam, mag ammal húzva Cade-et is a könyökénél fog va. – Hé, mi az? – Mindig látta rajtam, milyen hang ulatban vag yok, és most is azonnal meg változott a tekintete, a vidámság ot ag g odalom váltotta fel. – Minden rendben? – Ig en, persze. Csak fáradt vag yok. Haza tudnál vinni? – Hát hog yne. – Úg y fog ta meg az arcom, mint az anyukám, amikor azt nézi, lázas vag yok-e. Eg y pillanatra levette rólam a szemét, úg y fordult Garrickhez. – Köszönjük, hog y ide ülhettünk, Mr. Taylor. Viszlát szerdán! – Cade, kérlek, szólíts Garricknek! Jó szórakozást nektek ma estére! Garrick csak Cade-et nézte, amikor ezt mondta, ami talán jobb is volt. Ezután hag ytam, hog y a barátom átkarolja a vállam, és kivezessen eg y boltíves ajtón a kávézó oldalsó részén, ami eg yenesen a parkolóba vezetett. Ennyire még soha nem örültem annak, hog y beszállhatok ebbe a rozsdás trag acsba, amelynek halványan sajt- és olajszag a volt. Cade beült mellém a volán mög é. – Biztos, hog y jól vag y? – kérdezte. – Ig en, nyug i, csak elfáradtam. – Akkor jó. – De nem g yőztem meg . – Hazaviszlek. Elfordította a kulcsot az indítóban, de semmi nem történt. Nem indult be a motor, nem kapcsolódott fel a reflektor, semmi. – Ó… a francba! – Mi az? – kérdeztem. – Ez most mit jelent? – Azt, hog y a kocsim eg y halom ócskavas. Meg int elfordította a kulcsot, és amikor ismét nem történt semmi, rácsapott a tenyerével a kormányra. Felhúztam az ülésre a lábam, és a térdemre hajtottam a fejem.

– Várj eg y picit! – Cade kiszállt az autóból, és felnyitotta a motorháztetőt. Én ott maradtam a helyemen, és g ondolatban próbáltam kitörölni az elmúlt huszonnég y óra történéseit az emlékezetemből. Valahog y aközben, hog y elemeztem minden eg yes pillantást, amit Garrick rám vetett, és meg terveztem, mit és hog yan fog ok csinálni a következő órán, alig hanem elaludhattam. Valamivel később arra eszméltem, hog y Cade felráz álmomból, és a kocsi még mindig nem indult be. Meg töröltem a szemem, és kiszálltam. – Elnézést, valószínűleg még fáradtabb voltam annál, mint g ondoltam. – Nézd, nem tudjuk beindítani a kocsit, pedig minden elképzelhetőt kipróbáltunk már. Az ag yam nem is reg isztrálta a mondatban a többes számot, csak akkor, amikor a motorháztető elindult lefelé. Cade még mindig mellettem állt. És természetesen ismét itt volt Garrick, mivel a világ képtelen lenne leg alább eg yszer meg könnyíteni a dolg omat. – Még azt is meg próbáltuk, hog y bebikázzuk Mr. Taylor motorjáról. – Cade mondtam már, hog y szólíts Garricknek. – Ig en, ig en, tudom. Szóval, mivel én nem lakom ide olyan messze… Ó, istenem! Ne, kérlek, ne! Mivel Cade az eg yik kollég iumban volt felüg yelő, pár perc alatt haza is sétálhatott. – Meg kértem Mr. Taylort, hog y vig yen haza. Képzeld, kiderült, hog y ug yanazon a környéken laktok. – Nem mondod! – Próbáltam csikorg ó fog akkal elmosolyodni. – Ez nag yon kedves tőle, de inkább felhívom Kelseyt, hog y jöjjön el értem. Nem nag y üg y. – De hát eg y helyre mentek… – Őszintén nem értette a dolg ot, amit aranyosnak találtam, de leg szívesebben inkább sípcsonton rúg tam volna. – Ig en, de… – Bliss – vág ott közbe Garrick. Istenem, sosem fog om meg szokni, ahog y ezzel a csodálatos akcentussal mondja ki a nevem! – Semmi g ond. De tényleg . Nem fáradság , és semmi perc alatt ott leszünk. Íg érem! Úg y nézett rám, mintha ez lenne a világ leg természetesebb dolg a. Mintha semmi kivetnivaló nem lenne abban, hog y átkarolom a derekát. Mintha nem az ő motorja ég ette volna meg a lábamat, amikor utoljára ültem fel rá. Cade ásított eg yet, és leg alább olyan álmosnak tűnt, mint amennyire én voltam. Tudtam, ha tovább kötöm az ebet a karóhoz, rag aszkodni fog hozzá, hog y itt maradjon, és meg várja velem Kelseyt. Meg dörzsöltem a szemem, és mély léleg zetet vettem. Nem volt elég mély.

– Na jó. Köszönöm… Mr. Taylor. Holnap találkozunk, Cade. Cade elmosolyodott, és láthatóan fog alma sem volt róla, milyen kínokat élek éppen át. – Remek! – mondta. Sietve meg puszilta a homlokom, elbúcsúzott mindkettőnktől, aztán átszaladt az úton a kollég ium felé. Ezúttal már nem is pocsékoltam az időt arra, hog y mély léleg zetet veg yek, mert tudtam, hog y úg ysem seg ítene. Kihúztam mag am, és szembe fordultam Garrickkel. Ő csak eg y pillanatig nézett rám, majd a homlokát ráncolva azt mondta: – Te nem szólíthatsz Mr. Taylornak. A köztünk lévő feszültség ellenére elnevettem mag am. Tényleg nevetség es volt… a körülményeket tekintve. – Jól van… Garrick. Nem lehetett nem kínosan csinálni, ezért csak átadta a sisakot, én pedig felültem a motorra. Nem lett volna szükség es fig yelmeztetnie, hog y vig yázzak a kipufog óra, még is meg tette. Ma este eg y vékony dzsekit is viselt, mivel elért minket eg y hideg front (már amennyire Texasban létezett hideg front). Inkább a dzsekijébe kapaszkodtam, és nem belé, habár íg y sokkal félelmetesebb volt az út, mert nem volt semmi szilárd, ami meg tartott volna. Még sem voltam hajlandó átölelni a derekát. Leg inkább azért, mert attól féltem, ha meg teszem, nem lesz elég erőm ahhoz, hog y eleng edjem. Amikor meg érkeztünk, eg y másodperc alatt leszálltam a motorról. Talán el is búcsúztam Garricktől. Őszintén szólva, annyira pánikba estem, hog y csak fog tam mag am és elmenekültem. Ő pedig hag yta. Miután besurrantam a lakásomba, meg kockáztattam eg y pillantást hátra. Még mindig a motoron ült, aztán beindította és elhajtott. Néztem, ahog y távolodik, mag amban elfojtva a vág yat, hog y utánaszaladjak. Nem számított, mit éreztem… nem lehetett köztünk semmi. *** Szerdán a pihenőhelyiség ben vártam a leg utolsó percig , hog y az eg ész osztály ott leg yen, mire bemeg yek. Nálam volt a fényképem és az önéletrajzom, mivel ez volt a házi feladat. Cade-del eg észen a sor leg szélén fog laltunk helyet, hog y leg alább eg y tucat ember leg yen köztem és Garrick között. Körülbelül eg y perccel kilenc után Garrick csendre intette az osztályt. – Jól van, szóval, ahog y már hétfőn is mondtam… nem húzzuk az időt. Belecsapunk a dolg ok közepébe. Ma szereplőválog atást fog unk imitálni Tennessee Williams A vágy villamosa című színdarabjából. Ha valaki még nem olvasta volna, sürg ősen g ondolkozzon el, jó pályát választott-e.

Párokba fog lak osztani benneteket. A feladat instrukciója, valamint az a szerep, amit fel kell olvasnotok, az asztalon található balra tőlem. Kiküldelek benneteket, és tíz percetek lesz felkészülni, mielőtt beszólítom az első párost. Majd látni fog játok, hog y a drámai csúcsponthoz vezető jelenetet választottam a darabból, azt, amikor Stanley meg erőszakolja Blanche-t, a feleség e nővérét. – Haver, meg erőszakolja? – Ez természetesen Dom volt, nyilvánvalóan az eg yik azok közül, akiknek el kell g ondolkozniuk azon, jó pályát választottak-e. – Ig en, Dom. Na mármost, a meg hallg atás eg yik leg nehezebb része, hog y úg y kell előadni eg y drámai csúcspontot, hog y nem áll rendelkezésetekre előtte a teljes előadás, amely fokozatosan felépül addig ra. Érzelmileg vakon ug rotok bele a jelenetbe, ezért a meg hallg atás előtti pillanatok döntő fontosság úak. Tíz percetek van, hog y eg ymásra hang olódjatok a partneretekkel és a szereplővel, akit alakítani fog tok. Sok szerencsét! Oldalra lépett, és a többiek úg y meg rohamozták az asztalt, mint leárazáskor a vásárlók a boltokat. Mindenki azon ig yekezett, hog y elveg yen eg y lapot, és meg tudja, ki a párja. Nekem nem volt kedvem csatlakozni a tömeg hez, de Kelsey meg rag adta a könyököm, és nem hag yott más választást. Meg néztem a lapot, és felismertem a jelenetet. Garrick nem viccelt arról, hog y a drámai csúcspont előtti részt adja. Blanche ekkorra már szinte teljesen őrült. Ránéztem a beosztásra, és mit ad isten… Dommal kerültem össze. A homlokomra szorítottam a tenyerem, mert a bal szemem fölött éreztem, hog y tompa lüktetés kezdődik. Dom a következő pillanatban átkarolta a vállam. – Nocsak, nocsak, Blissful , hát ismét összekerültünk. Leráztam mag amról a karját, és az ajtó felé indultam. – Essünk túl rajta minél előbb, Dominic. Amikor kiléptem a teremből, a párok már elfog lalták szinte az eg ész folyosót, csak közvetlenül a színházba vezető ajtónál volt még eg y hely, ami g arantáltan azt jelentette, hog y mi leszünk az elsők. Ami azzal is eg yütt járt, hog y kevesebb felkészülési időnk volt, mint mindenki másnak. A g ondolattól úg y éreztem, hog y menten kiütést kapok, de ma nyilvánvalóan összeesküdött ellenem az eg ész világ . Na mindeg y, leg alább ezzel az órával hamar vég zek. – Rendben, Dom, nézzük, mi a feladat! A tíz perc többnyire azzal telt, hog y elmag yaráztam neki a jelenetet. Az a típusú férfi volt, aki jól nézett ki, és remekül tudta alakítani az elbizakodott, szarházi alakot (leg inkább mivel ő is eg y elbizakodott, szarházi volt), de körülbelül ez volt minden. – Szóval a karakterem részeg , ig az? – Ig en, Dom. – Klassz. És te meg őrült?

Felsóhajtottam. – Nos, valahog y úg y. Téveszméim vannak, de te lerombolod az álomvilág ot, amiben élek. – Szuper. Aztán letámadlak. A szemem forg attam. Mi értelme van ennek? – Ig en. Szóval, akkor én a széken ülve kezdek, te pedig balról jössz be a színpadra, jó? Nem hinném, hog y az eg ész jelenetet el kellene játszanunk, mert túl hosszú lenne. Ezzel le is járt az időnk, mert kinyílt az ajtó, és Garrick eng em pillantott meg először. – Bliss, Dom, kész vag ytok? Dom akaratom ellenére felállított, és azt felelte. – Naná, Garrick. A „kész” totális ellentéte volt annak, ahog y éreztem mag am, és g yűlölök felkészületlen lenni. Garrick elvette a fényképünket meg az önéletrajzunkat, és eg y percig némán tanulmányozta. Fog tam eg y széket, betettem a színpad közepére, és leültem. Kettéhajtottam a papíromat, hog y ne leg yen túl nag y és könnyebben tudjam fog ni. Garrick meg kért, hog y mutatkozzunk be neki, mintha még sosem láttuk volna eg ymást, aztán mondta, hog y kezdhetjük. A jelenet elején Blanche a leg szebb ruháját viseli (többek közt eg y tiarát is), és eg y képzeletbeli estélyen, képzeletbeli udvarlóival beszélg et. Kellett néhány másodperc, hog y bele tudjam élni mag am a szerepembe, mert a saját érzéseim, a rémület és feszélyezettség teljesen ellentétesek voltak Blanche boldog tudatlanság ával. De miután sikerült, könnyen ki tudtam zárni mag am körül mindent, és teljes átéléssel alakítottam a nevetését, az álmait és a téveszméit. Azután Dom tántorg ott be a színpadra, és be kell valljam, remekül játszotta Stanleyt. Annak ellenére, hog y szinte semmit sem tudott a darabról, sug árzott belőle Stanley személyiség e, hog y mennyire semmibe veszi Blanche-ot. Hag ytam, hog y felszínre törjön bennem a Garrickkel való viszonyom miatt érzett feszültség , és Dom felé irányítottam. Eg y féloldalnyi szöveg múlva Garrick meg állított. – Jó, jó. Bliss, eg y kicsit bizonytalanul kezdted, de a vég ére tökéletesen ráéreztél a karakterre. Dom, szerintem remekül eltaláltad Stanley személyiség ét. – Visszafog tam mag am, hog y ne forg assam a szemem. – Habár… részedről nem érzem, hog y olyan jól ráhang olódtál volna Blissre, mint ő rád. Ő folyton tég ed fig yel, és hozzád ig azítja a mozdulatait. Szeretném látni, hog y te is odafig yelsz rá. Ug orjunk eg y kicsit előre ahhoz a részhez, amikor újra kijössz a fürdőszobából. Kezdjük azzal, hog y Blanche a Western Unionnal beszél telefonon, és nézzük meg , hog y mennyire tudtok eg ymásra hang olódni. Bólintottam, majd átmentem a színpad másik oldalára, ahová a képzeletbeli telefont tettem volna. Garrick valószínűleg a leg nehezebb részt választotta számomra. Átug rottuk azt, amikor Stanley lerombolja a tökéletes világ ot, amelyet mag am köré építettem, nekem még is ug yanolyan rémületet és félelmet kellett közvetítenem.

Behunytam a szemem, és mély léleg zetet vettem. Rémület. Félelem. Mit éreznék, ha valaki rájönne, mi volt köztem és Garrick között? Vag y ha Garrick meg tudná, hog y még szűz vag yok. A francba… vag y mit éreztem akkor, amikor leállítottam a szexet? Az volt a rémület és a félelem tökéletes mintapéldája. Kicsit mag abiztosabbnak éreztem mag am, amikor kinyitottam a szemem, és eljátszottam, mintha felvenném a telefont. Mivel az eg yik kezemben a szöveg et kellett tartanom, eltekintettem attól, hog y eg y fejhallg atót imitáljak, ezért úg y tettem, mintha telefonkag ylóba beszélnék. Ideg esen beleszóltam a telefonba, és a kezelőt kértem. Olyan valóság osnak éreztem a rémületet, hog y könny szökött a szemembe anélkül, hog y tudatosan akartam volna. A pánik eg yre jobban elhatalmasodott rajtam, miközben hadartam. A hang om el is csuklott a seg élyhívás közben. Túl könnyen jött a csapdába esettség érzése. Szinte fuldokoltam. Hallottam, hog y Dom odaáll mög ém, és meg dermedtem. Hátrálni kezdtem, mire a képzeletbeli ajtó és közém lépett. Kéjesen elvig yorodott, nekem pedig nem kellett meg játszanom az undort, ami rám tört. Meg próbáltam elmenni, de mindig az utamba állt. Meg kértem, hog y eng edjen el, de nem mozdult. Nevetve közelebb oldalg ott, és éreztem, hog y a szívem meg dobban. Csak annyi időre estem ki a szerepemből, hog y meg jeg yezzem mag amban, milyen jól csináljuk. Sokkal jobban, mint g ondoltam volna. Aztán meg jelent a látómezőmben Dom vig yorg ó arca, és meg int visszazökkentem. Meg próbáltam elszökni előle, de folyton a nyomomban volt, és még mindig nevetett. Aztán meg rag adta a felkaromat, és mag ához húzott. Tiltakoztam, az eg ész testemmel próbáltam ellenállni és elhúzódni. Erre még szorosabban fog ta a karom, hog y már rendesen fájt, és még jobban mag ához vont. A g erincemen halvány félelem kúszott fel. Az arca olyan közel volt az enyémhez, hog y szinte éreztem a leheletét. Ekkor a szerep szerint leg yőzötten össze kellett volna omlanom, ő pedig kivitt volna a színpadról a meg erőszakolós jelenethez, de nem íg y történt. Dom félredobta a szöveg et, meg rag adta a nyakam, és odahúzta a fejem, hog y meg csókoljon. Döbbenten nekifeszültem a szabad kezemmel, de ekkor sem hag yta abba, nem jött rá, hog y már én tiltakozom, nem Blanche. Küzdöttem ellene, vonag lott az eg ész testem, de erősebb volt nálam, a szája pedig olyan durván tapadt az enyémre, hog y meg szólalni sem tudtam, hog y hag yja abba. Felkészültem a tiltakozás vég ső eszközére, eg y g yors térdelésre az ág yékába, amikor valaki lehúzta rólam. Leveg őért kapkodva Garricket pillantottam meg , aki tajtékzott a dühtől. Eleng edte Dom karját, amit furcsa szög ben csavart hátra.

– Eg ész pontosan hol láttad a szöveg könyvben ezt a bizonyos utasítást, Dominic? – kérdezte halkan, de halálosan. Én nem húztam az időt log ikus kérdésekkel. Nekirontottam és hátralöktem. – Mi a franc volt ez, Dom? Az erőszak a színpadon kívül történik, te seg g fej! Amikor meg int el akartam lökni, meg rag adta a csuklómat. – Hé, én csak meg próbáltam rád hangolódni . Improvizáltam. A színészek szoktak! Garrick meg int meg fog ta a karját, és ezúttal kicsit erősebben szorította meg , mint amit a helyzet indokolt volna. Dom azonnal eleng edte a csuklómat, én pedig hátraléptem néhányat. – Az ig az, hog y szoktak – kezdte Garrick – , viszont ők tisztelik eg ymást. Ha nem akarod, hog y erőszakosság g al vádoljanak, az ilyesmit előre meg kell beszélned a partnereddel. – Láttam, hog y nyug odt álarca kezd szertefoszlani. – Most pedig menj! Távozhatsz. Látszott, hog y Dom dühös. Metsző pillantást vetett rám, és olyan erővel vág ta ki az ajtót, hog y nekicsapódott kint a falnak. Ezen a héten eg y pillanatra sem léleg ezhettem fel. Vajon a világ mindenkivel íg y kicseszett vag y csak eng em tüntetett ki a fig yelmével? Pihekönnyű érintést éreztem a karomon, aztán Garricket pillantottam meg mag am előtt, a kezébe fog ta a karomat. Máris véraláfutás keletkezett ott, ahol Dom meg szorította a jelenet közben. Garrick meg dörzsölte az arcát, majd rám nézett, és íg y szólt: – Valószínűleg jobban is kezelhettem volna a helyzetet. Nem is tudtam, mennyire lüktet a fejem, amíg el nem nevettem mag am, és a mozdulattól fájdalom nem hasított a tarkómba. Ösztönösen behunytam a szemem. Garrick meg simog atta az arcom, amitől eg ész testemben meg borzong tam. Nem nyitottam ki a szemem, mert ha csukva volt, akkor nem csináltam semmi rosszat, ug ye? Ha viszont kinyitottam volna, és meg látom g yönyörű arcát és az ajkát… talán átlépek eg y határt, és olyan területre tévedek, ami határozottan nem helyénvaló. A fig yelmeztetés mindössze eg y elsuttog ott „Bliss…” volt, mielőtt az ajka az enyémre tapadt volna.

Tizenegyedik fejezet Arra g ondoltam, milyen rossz ötlet ez a csók, de csak körülbelül három másodpercig , mert aztán minden g ondolat kiszállt a fejemből. Garrick nyelve a számba hatolt, és szenvedélyesen, követelőzőn tárta fel a belsejét. Ig azi vág y volt ez a leg nyersebb formában. Korábban mindig csak úg y tettem, mintha érteném, amikor a rendezők arról beszéltek, hog y a színpadon két színész között működik a kémia, most viszont valóban meg értettem. Bármi történt is köztünk, amikor Garrick meg érintett, az kémiai reakció volt – a molekulák meg változtak, átrendeződtek és hőt bocsátottak ki. Istenem, de még mennyi hőt! Ködös ag yamba behatolt eg y hang , és felismertem Kelsey nevetését, ezért elszakítottam mag am Garricktől. Odakint a diákok arra vártak, hog y bejöhessenek. Mennyi ideig voltam kettesben vele? Eg yet lépett felém, hog y utánam jöjjön, de felemeltem a kezem. – Állj! Állj meg ! Ezt nem teheted! Abban eg yeztünk meg , hog y elfelejtjük! Ami azt illeti, éppen te javasoltad! Nem mondhatsz ilyet, hog y aztán ezt csináld! – Sajnálom. Nem úg y nézett ki, mint aki sajnálja. Sokkal inkább, mint aki újra meg akarja tenni. Meg ráztam a fejem, és az ajtó felé indultam. – Várj, Bliss, tényleg sajnálom! Nem fog még eg yszer előfordulni, jó? – Jó. – Ezt mondtam, de korántsem ezt éreztem. Úg y viselkedett, mintha én nem akartam volna leg alább annyira ezt a csókot, mint ő. Neki is volt vesztenivalója, nemcsak nekem! Miért csak én fog lalkoztam a következményekkel? Amikor kiléptem a teremből, hallottam, hog y Dom mag yaráz valamit az ajtó közelében összeg yűlt néhány srácnak. – Az a fickó eg y fasz. Úg y viselkedett, mintha meg akartam volna erőszakolni vag y mi. Pedig csak eg y csók volt. Nem mintha korábban ne csináltuk volna. Erre a szemem forg attam. – Még is rosszabb volt, mint rég en. Az idővel az ember javulni szokott, nem, Dom? – A barátai nevettek, de azért meg hallottam, hog y Dom ribancnak nevez. Továbbmentem. Épp csak annyi időm volt, hog y veg yek eg y hatalmas adag kávét a következő órámig . A hét többi része hála istennek eseménytelenül telt. Garrick tartotta a távolság ot, nekem pedig annyi dolg om volt, hog y mindig akadt valami, ami elterelje a fig yelmem. Meg kaptuk a házi feladatunkat rendezésből. Ez azt jelentette, hog y eljött az ideje, hog y komolyan nekifog jak az olvasásnak, és találjak eg y meg felelő jelenetet. Pénteken a vég zős felkészítő órán a

meg hallg atásokról beszélg ettünk, és kaptunk eg y kis olvasnivalót is a színészszakszervezetről. Íg y a hétvég ét azzal töltöttem, hog y átnyálaztam minden létező színdarabot, amim csak volt (és Cadeének a nag y részét is). Emellett olvastam a színészszakszervezet valaha létező leg unalmasabb csődjéről, amit nyilvánosság ra hoztak. A következő héten lehetett feliratkozni az első nag yszínpadi meg hallg atásra ebben a félévben. Ezen kívül már csak eg y lesz számomra az életben. Ha pénteken nem sikerül jót alakítanom, csupán eg yetlen lehetőség em marad, hog y bekerüljek eg y színdarabba a diploma előtt. Szerepeltem az év első előadásában, eg y másikban üg yelőként működtem közre, azóta azonban semmi nem történt. Felajánlották, hog y leg yek üg yelő az év utolsó darabjában is, amit nem mertem elvállalni, hátha szerepet kapok ebben a műben is. Istenem, kezdett tudatosulni bennem a helyzet. Itt álltam a diplomaosztó kapujában, és az életem korántsem úg y alakult, ahog y előre elterveztem. Amikor három és fél évvel ezelőtt elkezdtem ezt az iskolát, azt hittem, van tervem. Azt hittem, hog y pontosan tudom, mit akarok csinálni, és merre tartok. És ha teljesen őszinte akartam lenni mag amhoz… azt terveztem, hog y ekkorra már meg ismerem azt a férfit is, akihez feleség ül fog ok menni. Úg y értem, minden házaspár, akit ismerek, a főiskolás évei alatt ismerkedett meg , én pedig itt voltam alig pár hónappal a vég e előtt, és a házasság g ondolata teljes képtelenség nek tűnt számomra. Az sem seg ített a dolg on, hog y anya minden beszélg etésünket azzal kezdte, meg ismerkedtem-e már valakivel. Eg y percig eltűnődtem, vajon mit szólna, ha leg közelebb, amikor a szerelmi életemről érdeklődik, meg mondanám neki az ig azat. Talán kiakadna. De az is lehet, hog y azt kérdezné, mikor fog unk összeházasodni. Anyánál néha nehéz volt előre meg mondani. Hog y tudják az emberek ebben a korban eldönteni, kivel akarják tölteni életük hátralevő részét? Én még azt sem tudtam biztosan, mit szeretnék vacsorára! Vag y hog y színész akarok-e lenni, annak ellenére, hog y eg y harmincötezer dolláros diákhitel meleg en ajánlotta, hog y ezt a hivatást válasszam. A meg hallg atási hét vég ére a Garrickkel való kapcsolatom kezdett tényleg „nem nag y üg y” lenni, ahog y mondog attam mag amnak. Az óráira mindig a leg utolsó percben érkeztem, és általában én mentem ki először a teremből. Ő pedig íg éretéhez hűen tényleg meg tartotta a hivatalos viszonyt az órákon, ami azt jelentette, hog y a lehető leg kevesebbet kommunikáltunk. A Darálóban soha többé nem láttam, pedig sokszor meg fordultunk ott. A meg hallg atásokon jelen volt, de minden más tanár is, és még a jelenléte sem tudta csökkenteni az izg almamat erre a bemutatóra. Színésznőként a klasszikus szerepek mindig is jobban vonzottak, mint a modernek (innen a Shakespeare imádat), és vég re eg y g örög darabot készültünk bemutatni (illetve… eg y ang olra fordított g örög darabot). Én nem a Phaedrát választottam volna elsőre, mivel a tiltott szerelemről szól, amire jelenleg a leg kevésbé sem volt szükség em, de leg alább tökéletesen meg tudtam formálni a karaktert a meg hallg atáson. Ig az persze, hog y Phaedra a mostohafia után

vág yakozott, nem a tanára után, de az érzés akkor is ug yanaz volt. Nag yon rég óta akartam már ennyire eg y szerepet. Amikor rám került a sor, hog y belépjek a színházterembe, mag abiztosnak éreztem mag am. Tudtam a szöveg emet, értettem a szereplőt. Tudtam, milyen olyasmire vág yni, amit nem kaphatok meg . És leg főképpen… tudtam, milyen érzés eg yszerre akarni és nem akarni valamit. Minden létező vág yamat, félelmemet, kétség emet és szég yenérzetemet belesűrítettem abba a másfél percbe. Úg y tártam fel leg belső énemet, ahog y a valóság ban soha, mert itt… itt vég re kiadhattam mag amból mindent, ráadásul úg y, mintha nem is rólam szólna… úg y tettem, mintha csak Phaedrát játszanám. A reflektorok kereszttüzében őszintébb voltam, mint bármikor addig i életem során. A meg hallg atásom percek alatt vég et ért, én pedig ismét a pihenőhelyiség ben találtam mag am, és azon izg ultam, vajon ennyi elég volt-e. Este elmentünk ünnepelni. A visszahívásokat csak másnap reg g el tették ki, ami eg y teljesen másfajta ag g odalmat jelentett, most viszont már nem a mi kezünkben volt az irányítás. Annyian voltunk (többnyire vég zősök és harmadévesek), hog y a Buktató Bárnak eg y eg ész részleg ét elfog laltuk. Külön asztalnál ültünk ug yan, de g átlástalanul átkiabáltunk eg ymásnak, és nem törődtünk azzal, hány embernek nem tetszik. Tequilával indítottuk, ami kísértetiesen hasonlított a Garrickkel itt eltöltött estémhez, de leráztam mag amról az érzést. Most barátokkal voltam, és jót fog tenni, ha eg y kicsit lazíthatok, és jól érzem mag am. Természetesen Cade-del és Kelseyvel ültem eg y asztalnál. Lindsay is itt volt, valamint Jeremy, eg y cuki másodéves, akivel tavaly eg yszer részeg en csókolóztam. Azóta valahog y elég sokszor velünk lóg ott, de biztosra vettem, hog y tudja, semmi sem lesz kettőnk között. Mostanában a szexőrült szépség ünkért, Kelseyért rajong ott. Velünk volt még Victoria, aki úg y nézett ki, mintha Kelsey és Lindsay szerelemg yereke lenne. Olyan nag y melle volt, mint Kelseynek (és leg alább olyan fesletten is viselkedett), ug yanakkor sug árzott belőle Lindsay mindent-és-mindenkit-utálok stílusa. Az utolsó személy az asztalnál, Rusty volt, a túláradó vidámság és a bohóckodás királya. Közülünk csak Jeremy nem ihatott törvény szerint, a pincér azonban nem kérte el mindenkitől a személyi ig azolványát. Ránézett a Cade-ére, aztán szemüg yre vette a többieket is. Rendeltünk italt, ételt, aztán meg int italt. Mire a meg hallg atásokra terelődött a szó, már elég jól éreztem mag am. Rusty törte meg a jeg et. – Szóval… mit szóltok ehhez a vérfertőzős színdarabhoz? A szemem forg attam. – Ez nem vérfertőzés, Rusty. Nincs köztük vérrokonság . – Az nem számít – vonta meg a vállát. – Nekem is van mostohaanyám, és összecsinálnám mag am, ha ki akarna kezdeni velem.

Kelsey felnevetett. – Akkor az sokkal inkább azért lenne, mert meleg vag y. – Én már találkoztam a mostohaanyáddal, velem bármikor kikezdhet – jeg yezte meg Cade. Ha más típusú emberek lettünk volna, Rusty valószínűleg meg harag szik, és talán még meg is üti Cade-et… vag y behúz neki eg yet. Ehelyett azonban csak összecsapták a tenyerüket. – De komolyan, hog y ment nektek? – kérdezte Rusty. – Én szörnyű voltam. Szerencsém lesz, ha meg kapom a kettes számú katonát vag y a szolg át. Kelsey vág ott közbe: – Én ölni tudnék Aphrodité szerepéért. Úg y értem, ki másnak lenne hozzá elég nag y cicije? Victoria felemelte a kezét. – Ööö, helló? Van szemed? – kérdezte, és a mellére mutatott. – Ug yan már, akarod eg yáltalán azt a szerepet? – Dehog y akarom! – felelte Victoria. – Ami persze nem jelenti azt, hog y a cicim nem sértődik meg , ha íg y semmibe veszed. Jeremy tág ra nyílt szemmel bámult rá. – És soha nem venném semmibe a cicid. Ezen mindenki nevetett. Jeremy általában elég szótlan volt, amikor velünk lóg ott. Gondolom, nem könnyű lépést tartani velünk, tekintve hog y az elmúlt nég y év szinte minden percét eg yütt töltöttük, ő pedig új volt a csapatban. – És veled mi a helyzet, Bliss? – kérdezte Lindsay. – Mindannyian tudjuk, hog y majd’ összepisiled mag ad már attól is, ha csak rág ondolsz. Lehet, hog y elpirultam, de az sem kizárt, hog y az arcom már az alkoholtól volt vörös. – Szerintem jól ment. Én… tényleg meg értem Phaedrát, tudjátok? Kelseyből kirobbant a röhög és, ezért belerúg tam az asztal alatt. Cade rám mosolyg ott. – Hog yhog y? Csak nem eg y olyan családtag od után epekedsz, akit még nem ismerek? Játékosan meg löktem a vállát, mire felnevetett és átkarolt, hog y mag ához húzzon. – Csak vicceltem, bébi. – Nem… csak tudom milyen érzés vág yni valamire, de közben meg próbálni elhitetni mag addal, hog y nem is akarod ig azán. És nem kell feltétlenül a szerelemről szólnia. Lehet az akármi, amit nem kaphatsz meg , vag y úg y érzed, hog y nem érdemled meg , hog y a tiéd leg yen. A pokolba, hiszen mi is azt a szerepet szeretnénk, amit a barátaink meg kapnak, még akkor is, ha ők a barátaink, és örülnünk kellene a sikerüknek. Csak ülünk a nézőtéren, és arra g ondolunk, mi hog y játszanánk azt a szerepet. Arra vág yunk, ami nem lehet a miénk. Ilyen az emberi természet. Lehet, hog y eg y kicsit túlzásba estem, mert az eg ész asztal elnémult, mire befejeztem. Aztán Rusty szólalt meg :

– Az biztos, hog y nem vag y még elég részeg ! – Ezért mindannyian ittunk még , azután meg érkezett a zsíros, de ínycsiklandó ennivalónk. – Srácok, azt ug ye tudjátok, hog y van eg y nag yon fontos téma, amiről még nem beszéltünk? – Victoria felvonta a szemöldökét és folytatta. – A tanárunk. Mr. Két-lábon-járó-szex-aki-eg yetlenpillantásával-képes-teherbe-ejteni. A társaság ban szinte minden fiú (mínusz Rusty) felnyög ött, és a leg több lány (mínusz én) plusz Rusty különböző felkiáltásokkal lelkesen helyeselt. Victoria meg leg yezte mag át. – Komolyan mondom, amikor először meg szólalt, azt hiszem, org azmusom volt az akcentusától. Nem szóltam semmit, de Kelsey sem, csak kérdő pillantást vetett rám. Talán ki kellene mennem a mosdóba? Nem venné ki mag át furcsán? Nem mintha nem ittam volna eleg et ahhoz, hog y hihetőnek tűnjön. – Kelsey, te miért nem helyeselsz? – kérdezte Victoria. – Lefog lalhatom mag amnak, miután lediplomáztunk? Próbáltam érzelemmentes arcot vág ni. Kelsey elmosolyodott. – Ó, ig en, tényleg nag yon édes, de nekem eg y kicsit túl karót nyelt. Én a veszélyesebb srácokat szeretem. – Azzal Jeremyre kacsintott, akinek a földig zuhant volna az állkapcsa, ha nem lett volna a fejéhez kapcsolva. – Mi az? A motorja nem elég veszélyes neked? – kérdezte Cade. – Motorral jár? Nem is tudtam! – Kelsey vádlón rám nézett, mintha elárultam volna azzal, hog y ezt az információt nem osztottam meg vele. – Mi történt vele és Dommal? – kérdezte tőlem Lindsay. – Dom még mindig azon füstölög , milyen durván bánt vele a meg hallg atáson. Cade felemelte a karját a szék támlájáról, és átfog ta a vállam, majd eg y kicsit meg szorította. – Dom eg y barom. Mr. Taylor csak leszedte rólam, ennyi az eg ész. Rusty elmosolyodott és rám meg Cade-re mutatott. – Milyen cukik vag ytok. „Ó, Mr. Taylor íg y, Mr. Taylor úg y”. Szerintem ti vag ytok az eg yetlenek, akik még mindig tanárként kezelitek, nem pedig friss húsként. A szemem forg attam. Szemtől szemben sosem szólítottam Mr. Taylornak, még is furcsának találtam, hog y Garrickként emleg essem mások előtt. Úg y éreztem, ha a keresztnevén beszélek róla, a többiek minden titkomat leolvassák az arcomról, és tudni fog ják, mennyire nem tanárként kezelem. Talán még is ki kellene mennem a mosdóba. Meg böktem Cade-et, aki felállt, és hag yta, hog y kimásszak a helyemről. Minden meg tett lépéssel csökkent a feszültség em. Távol maradok néhány percig , és mire visszajövök, már teljesen másról fog nak beszélni, és minden rendben lesz.

Elhaladtam a bár előtt. Eg yszer csak azt hallottam, hog y valaki a nevemen szólít. – Bliss! Meg fordultam, de nem láttam senkit. – Bliss! Ezúttal közelebbről szólt a hang , ezért a bárpult felé néztem, és meg láttam Csapos Fiút. Elmosolyodtam, és próbáltam úg y tenni, mintha örülnék, hog y látom. Őszintén szólva azonban… még a nevére sem emlékeztem. Volt elég dolog , ami lefog lalta a g ondolataimat aznap este. Mint mindig , amikor Garrickre g ondoltam, meg dobbant a szívem, és nag yon kellett vig yáznom, nehog y belevesszek az emlékekbe. Amikor eg ymással szemben álltunk a bárpultnál, Csapos Fiú azt mondta: – Szia… remélem, nem túl ijesztő, hog y emlékszem a nevedre. De ig en. Eg y kicsit. – Meg íg érem, hog y nem ijedek meg , ha meg bocsátod, hog y én viszont nem emlékszem a tiédre. Csalódott fintort vág ott, de elmosolyodott, és azt mondta: – Brandon. – Ig en, Brandon. Hát persze. Sajnálom, hosszú volt a hét. – Akkor hadd teg yem eg y kicsit jobbá. – Előhúzott eg y poharat, és teletöltötte tequilával. – A ház ajándéka. Furcsa érzés volt eg yedül inni, de nem utasíthattam vissza. Íg y hát meg köszöntem, meg vontam a vállam, és eg y hajtásra kiittam. Azután felnevettem, de nem azért, mert valami vicces volt, hanem, mert úg y éreztem, ezt kell tennem. – Nézd – kezdte Brandon. – Nem akarok tolakodó lenni, de lenne kedved eg yszer eljönni velem valahová? Lenne? De ami még fontosabb, le akartam feküdni vele? A Garrickkel történt számtalan őrültség ellenére még mindig szűz voltam, és továbbra is azt kívántam, bárcsak ne lennék. Íme, itt volt eg y újabb lehetőség , hog y orvosoljam a dolg ot… és ezzel nem szeg nék meg semmilyen iskolai szabályt, valamint nem kockáztatnám meg , hog y kicsapnak. Ránéztem. Kelseynek ig aza volt, tényleg jól nézett ki. És határozottan érdeklődött irántam. Elképzeltem, milyen lenne lefeküdni vele. Meg próbáltam mag am előtt látni, ahog y levesszük a ruhánkat, meg érint, meg csókol. Próbáltam, de minden képen, amit elő tudtam hívni, Garrick csinálta ezeket a dolg okat, nem Brandon. A francba, miért nem tudok csak csettinteni eg yet, hog y ne leg yek szűz? Miért kell ehhez a szex is? És miért csak Garrickre tudok g ondolni, miközben a vele való szexből is kihátráltam? Miért nem képes az ag yam normálisan működni? Brandon meg válaszolta a saját kérdését.

– Gondolom, nem. Általában azt jelenti, ha ennyit kell g ondolkozni rajta. Zárt szájjal elmosolyodtam. – Ne harag udj! Nag yon aranyosnak tűnsz, de nem sok kedvem van hozzá… per pillanat. – A fenébe, folyton ezt csináltam! Pocsékul kezeltem a konfliktushelyzeteket, ezért mindig hozzátettem, hog y „per pillanat”. Brandon bólintott. – Semmi g ond. Ne ag g ódj miatta! Akkor most, ööö, jobb lesz, ha visszameg yek dolg ozni. Nem várta meg a válaszomat, máris elindult a hosszú bárpult mög ött a bár másik vég éhez, hog y kiszolg áljon eg y vendég et. Nag yot sóhajtottam, és folytattam az utam a mosdóhoz, ahol vizet locsoltam az arcomra. Nem seg ített a fejemben uralkodó zűrzavaron, de leg alább már éreztem az alkohol bizserg ető hatását a g yomromban, és ettől elviselhetőbbnek tűnt a káosz. Visszamentem az asztalhoz, ahol két újabb feles várt rám Cade jóvoltából, és hála istennek a beszélg etés már eg y másik pletykáról folyt, amelynek nem volt köze Garrickhez. Mire meg ittuk a következő kört, a bőröm olyan forró lett, mint eg y meleg takaró, a torkom fájt, olyan sokat nevettem a vicces és kevésbé vicces dolg okon. Már mindannyian elég g é be voltunk csípve, hog y a beszélg etés mondattöredékekre, belső viccekre és nevetésre korlátozódjon. – Annyira részeg vag yok – kezdte Rusty – , hog y leg szívesebben beülnék a kocsimba, és addig harmonikáznék, amíg ki nem józanodom. Zavarba ejtően hang osan nevettem fel. – Neked van harmonikád? – Naná, hog y van. Meg akarod hallg atni, hog y játszom? – Persze! Odaadtam Cade-nek a pénztárcámat, hog y kifizesse a részem, majd jutalmul eg y nyálas puszit nyomtam az arcára. – Ó, én is! Én is! – kiáltott fel Kelsey. Ő is átadta Cade-nek a pénztárcáját, és puszi helyett csak meg paskolta a fejét. Ezek után Rusty mindkettőnk vállát átkarolta. – Fig yeljetek és tanuljatok, fiúk! A nők imádják azt a férfit, aki zeneszerszámon tud játszani! Lindsay felhorkant. – Csakhog y a te szerszámod nem szereti a nőket, Rusty! – Ami nem jelenti azt, hog y attól ők ne szerethetnék! Biztos voltam benne, hog y miután kimentünk, jelentősen lecsökkent a bárban a hang erő, de nem tűnt fel a különbség , mert a fejemben még mindig nag y volt a zaj. Néhány perc múlva a csapat többi része is csatlakozott hozzánk Rusty kocsijának motorháztetőjén, ahol harmonikázott, és eg y dalt énekelt, ami állítólag franciául volt (habár én biztosra vettem, hog y csak halandzsa). Persze nem számított. Pár perc múlva már tudtunk annyira halandzsanyelven, hog y vele eg yütt

énekeljünk. Szerenádot adtunk a bár vendég einek, akik hajnali kettőkor szédeleg tek ki a kocsijukhoz. Ang olul és halandzsanyelven énekeltünk. Britney Spearst, Madonnát és az Operaház fantomját. Cade rázendített valami nevetség es rapre is. Addig folytattuk a szerenádot, amíg az összes vendég haza nem ment, és a tulaj ki nem jött, hog y elküldjön minket is. Még mindig túl részeg volt mindenki ahhoz, hog y vezessen, kivéve talán Jeremyt, de eg yikünk autója sem volt elég nag y, hog y eg yszerre beleférjünk. Ekkor eg y hirtelen ötlettől vezérelve íg y szóltam: – Menjünk el hozzám! Alig eg y kilométerre lakom, és szinte biztos, hog y van vodka a hűtőben. Erre „Vodka!” csatakiáltással elindultunk. Később alaposan meg bántam ezt az éjszakát, de akkor még nem akartam, hog y vég et érjen.

Tizenkettedik fejezet Valahol a bár és a lakásom köztelveszítettem a cipőmet. Lapos talpú volt, de attól még nyomta a lábam, ezért eg yszerűen lehajoltam és levettem. – Hű, bébi, mit csinálsz? Nekidőltem Cade-nek és vihog tam. Már korábban is azt hittem, hog y részeg vag yok, de most, hog y eltelt eg y kis idő… most éreztem ig azán a hatást. Valószínűleg jobban berúg tam, mint valaha azelőtt. – A cipő hülyeség . Miért viselik az emberek? Cade felnevetett. – Hog y ne lépjenek rá eg y szög re, és ne kapjanak tetanuszt. – Tetanusz. Tenatusz. Tentaszusz. Milyen furcsa szó! Ezen is nevetett, ezért én is nevettem, habár fog almam sem volt, mi olyan vicces. – Imádnivaló vag y. Gyere, viszlek a hátamon, hog y vig yázzak a lábadra. – Éljen! Leg ug g olt, én pedig felug rottam a hátára, és íg y imbolyog tunk vég ig az utcán. Amikor beértünk a parkolómba, rázendítettem eg y saját költésű dalra, ami valahog y úg y hang zott: – Cade az én hősöm! Nős az én hősöm! – Hog y érted azt, hog y nős? Soha nem voltam nős! – Cade a leg jobb barátom! Eg yszer elkérte a kabátom! A kocsija össze szokott törni! Szeretném meg ölelni! – Majd akkor ölelg esd, ha kettesben lesztek! – mondta Rusty. – Rusty meg eg y köcsög ! Olyan szép, mint az ördög ! Cade nevetett. – Nem inkább csúnya? – Ki a csúnya? – Nem számít – kuncog ott. Meg pillantottam a lakásomat. – Ó, a francba! Otthag ytam a táskám. – Itt van, bébi. – Elhoztad? Te vag y a leg jobb! Adtam neki eg y hang os, cuppanós puszit. Az arcára akartam, de azt hiszem, valahová a nyakára sikerült. Ekkor Jeremy felkiáltott: – Hé! Mr. T! Mi a helyzet?

– Van itt eg y birkózó? – kérdeztem. – Nem, csak Mr. Taylor. Sikoltottam eg y rövidet, eleng edtem Cade vállát, és hátrahajoltam, hog y meg keressem Garricket a tekintetemmel. Ettől a mozdulattól Cade elvesztette az eg yensúlyát, és mindketten hanyatt estünk a földre. Én alul, Cade rajtam. Felnyög tem. – A fenéééééééébe, Cade nag yon nehéz. Sokkal nehezebb, mint hittem! – nyög tem/énekeltem. Minden hullámzott körülöttem, mintha a teng eren lennék. – Üdv, Mr. Taylor! – köszöntötte Cade. – Helló, Cade. Jól vag y? – Persze. – Nag y nehezen feltérdelt, aztán felállt. Amikor eng em is meg próbált felhúzni, meg láttam Garricket, ahog y lenéz rám. A haja szexis volt, mint mindig , a mosolya pedig káprázatos. Nem ig azság , hog y ilyen jól nézett ki. Meg int felnyög tem, és eltakartam a szemem. – Miért g yűlöl eng em a világ ? Mindketten nevettek, pedig nem volt vicces. KOMOLYAN! Miért gyűlöl eng em a világ ? – Gyere, bébi! – Cade meg próbált felhúzni, de a testem olyan nehéz volt, mint a kő. – Nem hiszem, hog y fel tudok állni – mondtam. – Úg y érzem mag am, mint eg y tál elázott tészta. – És most? – Cade vidám arca elfordult tőlem, én pedig behunytam a szemem. – Lenne szíves, Mr. Taylor? A következő pillanatban azt éreztem, hog y a leveg őben vag yok és repülök. Balra fordítottam a fejem, és meg pillantottam Garrick arcát. Milyen szép arca volt! A karommal átfog tam a vállát, mire ő és Cade eg yütt cipeltek. Aztán Garrick meg tartott, Cade pedig leg ug g olt, és belenyúlt a táskámba a kulcsomért. Lefektettem a fejem Garrick mellkasára. – Milyen finom az illatod! Miért van neked mindig ilyen finom illatod? Cade felnevetett. – Na jóóóóó! Akkor ez a vég szó, hog y elbúcsúzzunk a tanár úrtól. Eleng edtem Garricket, és Cade átfog ta a derekamat. – Elnézést, Mr. Taylor. – Semmi baj. – Nézze, Bliss szörnyen érezné mag át, ha meg tudná, hog y íg y látta. Esküszöm, nem szokott ilyen lenni, csak az utóbbi időben valamiért nag yon feszült. – Semmi baj, Cade. Jó éjszakát, Bliss! Felkaptam a fejem, és meg rag adtam Garrick ing ujját.

– Ne! Maradj! Rusty azonnal felélénkült, a harmonikája még mindig a kezében volt. – Ig en, Garrick, maradj! Bliss bébinek van vodkája. Garrick rám mosolyg ott. – Azt hiszem, Bliss bébi már eleg et ivott. Köszönöm az ajánlatot, de létezik eg y határ, amit nem szabad átlépnem. – Rám nézett, és tudtam, hog y nem csak a buliról beszél. Ettől eg y kicsit kijózanodtam, de nem nag yon, ahhoz azonban elég g é, hog y tudjam, bolondot csinálok mag amból. – Vig yázzatok mag atokra, srácok! Jó szórakozást! Aztán elment, Cade pedig bekísért a lakásba, és leültetett a kanapéra. A srácok meg rohamozták a hűtőmet, Kelsey viszont leült mellém a kanapéra, és az ölembe hajtotta a fejét. – Szóval, a szeretőd nag yon jól nézett ki ma este. – Kelsey! Hallg ass! – Mi van? Senki sem hallotta. Körülnéztem. Ig aza volt. A többiek éppen chipset hoztak ki a spájzból, Lindsay és Victoria vodkát töltött eg y pohár narancslébe. Amikor biztos voltam benne, hog y senki sem fig yel ránk, visszafordultam Kelseyhez. – Mindig jól néz ki. Nem tudom, meddig bírom még . Eg y nap majd spontán kirobban belőlem a szexuális feszültség , és az óra közepén rávetem mag am. Kelsey felnevetett. – Meg kell hag yni, érdekes látvány lenne… de te is tudod, hog y borzalmas ötlet. Különben is… eg yszer már meg kaptad. Ezek szerint volt annyira jó, hog y újra akard, de már nem eg y rejtély, amit meg kell fejtened. Csak el kell terelni valamivel a fig yelmed. Bág yadtan bólog attam, habár szinte biztos voltam benne, hog y semmi sem tudja elterelni Garrickről a fig yelmem. És Kelsey nem tudta, hog y ig enis még mindig rejtély volt számomra. Istenem, de szívesen lettem volna Nancy Drew, hog y kinyomozzam! Kelseynek akkor felcsillant a szeme, és felug rott az ölemből. – Tudjátok, mit nem játszottam még sohasem? – kérdezte az eg ész csapattól. – „Üveg ezőst!” Victoria kétkedőn nézett rá. – Még sosem játszottál üveg ezőst? Komolyan? Kelsey meg vonta a vállát, majd hátrapillantott a válla fölött és rám kacsintott. – Mit mondhatnék? – folytatta. – Későn érő típus voltam. Mire ezek a lányok meg jelentek – ekkor hatalmas cicijére mutatott – az embereknek már nem volt szükség e játékokra, hog y csókolózzanak. Cade felvonta a szemöldökét. – És nekünk van? Kelsey felállt a kanapéról, majd leült a földre törökülésben, és lekapott eg y félig teli ásványvizes

palackot a dohányzóasztalról. – Természetesen nincs. De ebben éppen a játék a lényeg . Meg fog ta a karom, és lehúzott mag a mellé. Tehetetlen kupacként zuhantam a padlóra, de vadul vihorásztam közben. – Látjátok? – kérdezte. – Bliss máris jól szórakozik. Vic, hozd ide a vodkát! Teg yük eg y kicsit érdekesebbé a játékot. Ez most a felnőtt változat lesz, ami azt jelenti, hog y nem csak puszit kell adni. Szeretnék nyelveket is látni. – Esküszöm, Kelsey, te perverzebb vag y, mint a leg több srác, akit ismerek – jeg yezte meg Lindsay. – Köszönöm. De azért nem leszek keg yetlen. Választhatjátok a puszit is… akkor viszont büntetésből inni kell a vodkából. A fiúk nag y része meg könnyebbült. Rusty csalódott arcot vág ott. – Sokkal több a lány, mint a fiú – állapította meg Lindsay. Victoria elvig yorodott. – Talán meg kellene keresnünk Garricket, és meg hívni, hog y csatlakozzon hozzánk. Elsápadtam. – Nem! Szó sem lehet róla! – Istenem, Bliss, hog y te milyen prűd vag y! Kelsey meg értően rám mosolyg ott. Nag yon is szükség em volt arra, hog y valami elterelje a fig yelmemet. Kinyújtottam a kezem, és meg forg attam az üveg et. Rustynál állt meg , én pedig meg sem adtam neki a lehetőség et, hog y kibújjon a csók alól. Áthajoltam a körön, meg rag adtam a g allérját, és mag amhoz húztam. Voltam annyira részeg , hog y eg y kicsit nyálasra sikerüljön a csók, de mindannyian azok voltunk, ezért nem számított. Hosszú másodpercekig csókoltam, mielőtt eleng edtem, és visszaültem a helyemre. Rusty füttyentett eg yet. – Azt a mindenit, te lány! Ha nem lennék száztíz százalékig meleg , most azonnal randira hívnálak. Hátrahajtottam a fejem, és felnevettem. Jó érzés volt eleng edni mag am. Ezután ő következett a pörg etésben, és szeg ény Jeremy volt az áldozat. A srác meg fog ta a vodkát, és azt mondta: – Ne harag udj, Rusty, de nem vag y az esetem. – Aztán elmosolyodott, nag yot húzott az üveg ből, és eg y villámg yors puszit adott Rusty szájára. Úg y huhog tunk, mint a kamaszok. Ekkor kopog tak. Kelsey felug rott, kifutott a folyosóra, és tíz csoporttársunkkal tért vissza. – Ug ye nem baj, hog y őket is meg hívtam? – kérdezte. Tipikusan rá vallott, hog y először meg tett valamit, és csak utólag kért rá eng edélyt. Meg ráztam a fejem, mert már túl voltam azon a ponton,

hog y érdekeljen. – Remek! Fog laljatok helyet, hölg yeim és uraim! Itt az ideje a züllésnek. Ig azság szerint ez volt a leg jobb szó. Pár percen belül nag yon sok barátot láttam csókolózni eg ymással, füg g etlenül attól, kedvelték-e eg ymást, meg őrültek-e eg ymástól, vag y éppen testvérként g ondoltak a másikra. Erre az eg y éjszakára mindenki mindent félretett, és hag yta, hog y eg y üveg ásványvíz döntse el a sorsát. Amikor meg int rám mutatott az üveg , a pörg ető eg y lány volt. A fiúk mindannyian csalódottan pfujoltak, amikor az italt választottuk büntetésül. Azért a puszinknál éljeneztek. Nevetve forg attam meg az üveg et, amely ezúttal Cade-nél állt meg . Cade az a tipikus aranyos, szomszédfiú típus volt, kisfiús mosollyal, amit most rám villantott. Meg vontam a vállam, és odamásztam hozzá. Elé térdeltem, a vállára támaszkodtam és hozzáhajoltam. A csók úg y indult, mint bármelyik másik csók… aztán meg változott. Cade az eg yik tenyerébe fog ta az arcomat, a másikkal pedig mag ához húzta a derekamat. Az ajka lázasan, kétség beesetten csókolt, mintha másnap vég e lett volna a világ nak, és ez lenne az utolsó esélye a boldog ság ra. A csókja éppen csak annyira volt heves, hog y meleg ség öntse el az altestemet, de elég g yeng éd ahhoz, hog y tudjam, hódolattal bánik velem. Eg y pillanatra elfelejtettem, hol vag yok és kivel, csak élveztem a forróság ot és a g yönyört. Aztán valaki füttyentett, és a világ apró részletekben visszatért a tudatomba. Kinyitottam a szemem, és a barátomra néztem, aki úg y csókolt, mint aki minden szeretne lenni, csak nem a barátom. Visszamásztam a helyemre, és nem reag áltam a többiek meg jeg yzéseire a csókról. Kábultan, zavartan mag amba fordulva ültem a következő néhány körben. Éreztem, hog y többen is eng em néznek. Cade biztosan és valószínűleg Kelsey is. Az elmém azonban azzal volt elfog lalva, hog y eg yben tartsa mag át, mert jelenleg eg yetlen hajszál választott csak el attól, hog y szétessek. Részeg ek voltunk. Valószínűleg nem is jelentett semmit a dolog . Annyira össze voltam zavarodva Garrick miatt, hog y kétség beesetten vág ytam valamilyen kapcsolatra bárkivel. Ig en, erről volt szó. Nem jelentett semmit. Még mindig barátok voltunk. Cade és én mindig is barátok leszünk. Maradtam még eg y ideig , aztán annyira elkezdett szédülni a fejem, hog y nem tudtam, fig yelmen kívül hag yni. Ráadásul a g yomrom is rosszulléttel fenyeg etett. Felálltam, kimentettem mag am, és meg mondtam a társaság nak, hog y maradjanak, ameddig csak akarnak. Közöltem, hol találnak takarókat és párnákat, ha itt maradnának éjszakára, aztán visszavonultam a hálószobámba, bebújtam a takaró alá, és letöröltem az arcomról a kényszeredett

mosolyt. Azzal nyug tattam mag am, hog y másnap minden jobb lesz.

Tizenharmadik fejezet Amikor felvirradt a reg g el, Kelseyt mag am mellett találtam az ág yban. Öt másik ember aludt a nappalimban, eg y pedig a fürdőkádban. Eg y pillanatra elmosolyodtam ezen, majd a másnaposság nem valami kíméletesen eszembe juttatta, mennyire g yűlölöm a világ ot. Meg mostam a fog am, vizet locsoltam az arcomra, majd visszamentem a szobámba. Hallottam, hog y halkan nyílik és becsukódik a bejárati ajtó, ezért kilestem a füg g öny mög ül, hog y meg nézzem, ki az. Cade jött vissza annyi zsíros reg g elire valóval, hog y mindenkinek bőven jutott belőle. Mély léleg zetet vettem, és kiléptem a nappaliba. – Életmentő vag y! – suttog tam. Erre felnézett, elmosolyodott és átnyújtott eg y hatalmas szalonnás, tojásos, sajtos burritót. – Hog y érzed mag ad? Összeráncoltam a homlokomat. – Mintha elütött volna eg y busz. Eg y nag yon nag y busz, tele szumo birkózókkal. Felpattantam a pultra, amit tíz másodpercig kutyául bántam, mert a fejem szédülni kezdett. Cade felült a bárszékre. A burrito tökéletes volt. Finom, vastag tortilla lap, forró tojás és ízletes salsa szósz. – Szerelmes vag yok ebbe a burritóba. Feleség ül is mennék hozzá, ha nem akarnám annyira meg enni. – Az ig az szerelem trag édiája – suttog ta Cade. Erre halványan elmosolyodtam, majd ő is, és évek óta először feszélyezve éreztem mag am a társaság ában. Elfordítottam a fejem, és szétnéztem a nappaliban szanaszét heverő embereken. – Mi volt, miután lefeküdtem? – Többnyire ug yanaz. Jeremy, ha még nem lett volna fülig belezúg va Kelseybe, most már biztosan totál beleesett. Victoria fél doboz csikket dobált szét odakint az ajtó előtt. Rusty pedig keg yetlenül hányt a fürdőszobában. Elfintorodtam. – Ne ag g ódj, feltakarítottam. Tudtam, hog y szívrohamot kapsz, ha erre kelsz fel. Nyeltem eg yet, és összerándult a g yomrom. – Túl jó vag y hozzám, Cade. Meg vonta a vállát. Mindig is túl jó volt hozzám. – Nézd – kezdtem – , teg nap este… Meg vakarta a fejét, és a szája bizonytalan mosolyra húzódott. – Ig en, g ondolom, beszélnünk kell róla, mi?

A konyhapultra támaszkodott mellettem, mintha meg kellene kapaszkodnia valamiben, mielőtt rátérünk a témára. Meg köszörültem a torkom, de íg y sem volt könnyebb meg szólalnom. – Szóval… te? A keze úg y meg feszült, hog y kifehéredtek az ízületei, majd hirtelen ellazította, és azt felelte: – Ig en. Már… eg y ideje. Felnéztem, de semmit sem tudtam leolvasni az arcáról. – Miért nem szóltál? – Mert… féltem. A leg jobb barátom vag y. És szinte sohasem randizol… Azt g ondoltam, nem érdekelnélek. Vajon érdekelt? Abszurd módon azt éreztem, hog y könny g yűlik a szemembe, de nag yot pislog tam, hog y ne bug g yanjon ki. Cade remek srác volt, imádtam vele lenni, a csókot pedig határozottan élveztem. Log ikusnak tűnt, hog y kedveljem. Akartam is kedvelni, de… Garrick volt a de . Képes leszek nem g ondolni rá többet? Nem kívánni? Hallottam, hog y Cade felsóhajt. – Nem érdekellek, ug ye? Istenem, miért volt olyan kifejező a szeme? Minden csalódottság ot és bizonytalanság ot láttam benne. Azt biztosan tudtam, hog y nag yon kedvelem. És talán eg yszer szerelmes is tudnék lenni belé, de ahhoz előbb meg kell szabadulnom a Garrick iránti érzéseimtől. Vajon ha ez tavaly történik, akkor is ennyire bizonytalan lennék? – Őszintén, Cade? Nem tudom. A talán nag yon rossz válasz? Eg y ideig g ondolkozott, én viszont nem tudtam elviselni a csendet. – Nem arról van szó, hog y nem kedvellek. Ami azt illeti, szerintem tökéletes vag y. Csak… te vag y a leg jobb barátom, és nem érzem mag am biztosnak az érzéseimben. Biztosnak kell lennem. – Én is azt szeretném, ha biztos lennél. – Nag y leveg őt vett és elmosolyodott. Jó mosoly volt, de nem olyan rag yog ó, mint amilyet meg szoktam tőle. – Elfog adom a talánt. *** Amikor hétfő reg g el meg érkeztem a színházba, már ki volt füg g esztve a visszahívások listája. A szereposztás (és a visszahívások) listája már önmag ában is rémálomnak számított. Csak eg y eg yszerű papírlap volt a falon, ám amikor emberek állták körül, akik már tudták a sorsodat, úg y érezted, mintha a kivég zésedre mennél. Minden szempár felém fordult, én pedig ig yekeztem meg fejteni a tekintetüket. Vajon sajnálkoznak? Vag y csak az izg atottság ukat leplezik? Fél méterre voltam a papírtól, még is eg y teljesen más világ hoz tartoztam, mint ők… mint azok az emberek, akik már olvasták a kiírást. Amikor pedig odaállok melléjük, a nyomás akkor sem fog meg szűnni. A lista előtt ug yanis nem lehetett érzelmet kifejezni. Senki sem sírhatott, ha nem kapott meg eg y szerepet, és nem szidhatta azt a másik személyt, akit helyette választottak. Nem lehetett boldog an

vag y dühösen felkiáltani. Az ember csak elolvasta, és nem mutatott semmilyen érzelmet. Ami talán nem tűnik olyan nehéznek, csakhog y mi színészek voltunk. Az érzelmek kifejezése volt a feladatunk. Cade néhány méterrel a tömeg mellett állt. – Láttad már? Meg rázta a fejét. – Nem, tég ed vártalak. Még mindig feszült volt a lég kör köztünk, amióta előző nap beszéltünk. Nem ig azán tisztáztuk, mit jelent számunkra ez a nag yon fontos „talán”. Ebben a pillanatban azonban nem számított. Két színész voltunk, akik hamarosan meg tudják, hog y visszautasították-e őket, vag y újabb küzdelem vár rájuk. Pattanásig feszültek az ideg eink, még ha ig yekeztünk is nem kimutatni, ezért nem jutott hely annak a sok eg yéb érzelemnek, ami köztünk feszült ekkor. Cade meg fog ta a kezem, én pedig nem kezdtem el azon tépelődni, mit jelenthet. Szükség em volt a meg nyug tatásra, és arra hog y eg yensúlyba hozzon. És szerintem ő is ug yaníg y volt vele. Sietve meg tettük azt az utolsó pár lépést a falig , a tömeg áteng edett minket. Hippolytos neve szerepelt először a listán, ő volt a mostohafiú. Hét név állt alatta, köztük Cade-é és Jeremyé is. Felnéztem Cade-re, ám az arca tökéletesen hig g adtnak látszott. Semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni róla, se izg almat, se ideg esség et. A hét név azt jelentette, hog y a rendező még nem volt biztos benne, mert nem találta meg , akit akart. Azt jelentette, hog y a szerep továbbra is szabad préda volt, bárki meg kaphatta, aki a leg jobban teljesített a visszahíváson. Meg szorítottam Cade kezét, mire azonnal viszonozta. Tudom, hog y az emberek folyton azt mondog atják, hog y vadul kalapál a szívük, de nekem soha nem tűnt valami nag y dolog nak. Most azonban, ahog y visszafordultam a lista felé, az én szívem is vadul kalapált, mintha az eg ész életem ettől a pillanattól füg g ött volna. A hang ok tompán szóltak a fülemben, a látómezőm beszűkült, és úg y éreztem, hog y valami rémisztő és dicsőség es dolog küszöbén állok, ami vag y szárnyalást, vag y bukást hoz számomra. Sikert vag y kudarcot. A tekintetem meg találta a PHAEDRA feliratot közvetlenül Hippolytos alatt. És ekkor meg pillantottam a saját nevem, semmi mást, csak az én nevem, mintha ez lett volna a fény az alag út vég én. Jobb érzés volt, mint bármiféle célba beérkezni. Olyan, mint amikor vég re leveg őt veszel, pedig már biztosra vetted, hog y vízbe fulladsz és meg halsz. Elfojtottam a meg könnyebbülésemet és az örömöt, mert a többiek néztek, és mert ez még csak a visszahívások listája volt. Ami csak annyit jelentett, hog y nem zártak ki a lehetőség ek közül. Cade a másik kezét is rátette összekulcsolt kezünkre, teljesen beborítva azt. Lejjebb siklott a tekintetem. THESEUS

Itt valami nem stimmelt. Theseus eg y szereplő volt. Feljebb pillantottam, kerestem, mit nem vettem észre. Hippolytos alatt hét név állt, itt a Phaedra alatt pedig csak az enyém. Nem hívtak vissza senkit. Csak eng em. Meg kaptam a szerepet! Ekkor minden létező szabályt meg szeg ve felsikoltottam az örömtől. Cade nevetett, aztán meg fog ta a derekam, és felemelve körbefordult velem. Körülöttünk a többiek tapsoltak, és abból, ahog y ránk néztek, tudtam, hog y hallották hírét a csókunknak. Eg y boldog pillanatig azonban semmi sem számított. Meg kaptam a szerepet!

Tizennegyedik fejezet Teljes kábulatban mentem a vég zős előkészítő órára. Mindig vissza szokták hívni az embereket. Még akkor is, ha szinte biztosan tudják, kit akarnak, mert íg y még eg yszer meg g yőződhetnek róla, hog y a leg jobbat választották. Nekem még is rög tön ideadták a szerepet, ami azt jelentette, hog y teljesen biztosak voltak bennem. Valami meg duzzadt a mellkasomban, és mielőtt meg akadályozhattam volna, könny szökött a szemembe. A füg g öny mög ött meg álltam eg y percre, hog y összeszedjem mag am, mielőtt belépek a terembe. Próbáltam mély léleg zetet venni, de ettől sem nem csökkent az izg atottság om. Ezért a második leg log ikusabb dolg ot tettem. Táncra perdültem. Zene nélkül táncoltam. Hang nélkül sikítottam. Csendben ünnepeltem a sötétben, a füg g öny mög ött, ahol senki nem láthatott. Na persze, amilyen az én szerencsém, valaki nag yon is észrevett. – Gondolom, láttad a listát. Azonnal mozdulatlanná dermedtem. A csípőm még mindig az eg yik oldalra tolva állt. Lassan visszahúztam, kieg yenesedtem és meg fordultam. – Szia, Garrick! Az ajkát lebig g yesztette, a szeme tág ra nyílt, és tudtam, hog y elszántan próbálja visszafojtani a nevetését. – Szia, Bliss! Gratulálok! Az előbb említett táncnak köszönhetően a hajam össze-vissza állt, ezért amennyire tudtam, a fülem mög é simítottam. – Köszönöm. Ööö, nag yon boldog vag yok. – Teljes jog g al. A meg hallg atásod… – Közelebb lépett, és mint mindig , a közelség e elűzte a zavaromat és minden más érzést, helyébe forróság ot és vág yat hozott. – A meg hallg atásod fantasztikus volt. Páratlan, senki nem ért fel hozzád. Nag yot nyeltem, de a torkomban még mindig g ombóc volt. Csak suttog va tudtam kipréselni eg y köszönömöt. – Péntek este viszont… – Ó, istenem… – Bármennyire is nevetség esen aranyos voltál, kérlek, ne részeg edj le íg y még eg yszer. Eric azt szeretné, ha a leg jobb formádat hoznád erre a szerepre.

– Természetesen – bólintottam rémülten. – Naná, meg íg érem. – És… én is ag g ódtam érted. – Ó! A tekintete visszasiklott az arcomra, és kétség telenül őrült hajzatomat, a szememet, majd az ajkamat nézte. Vég ül lejjebb pillantott a lábamra, ahol az ég ésre már csak eg y rózsaszín heg emlékeztetett. – Nem szeretek ag g ódni miattad. A szívem úg y dobog ott, mint ami mindjárt kiszakad a börtönéből, ha nem teszek ellene valamit. Veszélyes területre tévedtem. Valami életre kelt bennem, ami túlmutatott a vonzalmon, bőven túl azon, mennyire elbűvölőnek találtam a külsejét, a testét és az akcentusát. Nag yon veszélyes dolg ok voltak ezek. Garrick meg érintett eg y g öndörödő tincset az arcom közelében, és amikor meg éreztem a bőre közelség ét, azt hittem, menten elájulok. Elmosolyodtam, és próbáltam oldani a helyzetet. – Jobb lesz, ha inkább saját mag ad miatt ag g ódsz! Ha aranyosnak nevezel, lehet, hog y meg sérülsz, és talán eg ész életedre meg bénítanak. Eg y lépést tett felém, és a világ mintha hirtelen összezsug orodott volna körülöttünk. A kezét az arcom felé mozdította a hajamból, és meg érintette az arcbőrömet. Lehalkította a hang ját, úg y suttog ta: – Mivel a másik szót eg yelőre még nem mondhatom ki, be kell érnem az aranyossal. – Visszag ondoltam arra a helyzetre, amikor először nevezett nevetség esen aranyosnak: éppen félig letolt nadrág g al álltam a fürdőszobában. Ezután nevetség esen szexisnek hívott, és seg ített levenni a nadrág omat. Nyilvánvalóan meg kell tanulnom, hog y ne mondjam ki az első dolg ot, ami eszembe jut, ám ebben a pillanatban nem tudtam g ondolkozni, mert az ag yam meg akadt eg y szón… egyelőre, egyelőre. Meg köszörülte a torkát és hátralépett, majd eleng edte a tincset, amely az ujja köré csavarodott. – Jobb lesz, ha bemész, és leülsz a teremben! Bólintottam, és elmentem mellette, majd át a füg g öny másik oldalára. Kelsey és Cade között ki volt hag yva nekem eg y hely. Mind a két barátom arcán eg yformán széles mosoly virított. Én is elmosolyodtam, és száműztem a Garrickkel való találkozást a g ondolataimból, hog y még eg yszer meg mártózzam az örömben. Kelsey hozzám hajolt és meg ölelt, amikor leültem, és azt súg ta a fülembe: – Gondolom, az, hog y odavag y a tanárodért, sokat seg ített beleélned mag ad a szerepbe. Annyira büszke vag yok rád, drág ám! Visszafog ottan rámosolyog tam, és bólog atva meg köszöntem. Ezután Cade-hez fordultam. Nem sokkal korábban meg fog tuk eg ymás kezét, és amikor meg tudtuk az eredményt, meg öleltük

eg ymást, most azonban nem tudtam, mi a helyes viselkedés. A „talán” világ ában élni meg lehetősen… bonyolult volt. Azelőtt Cade és én teljesen felszabadultak voltunk eg yütt. Vele lenni leg alább olyan izg alommentes volt, mintha eg yedül lettem volna. Most azonban hirtelen minden, amit csináltunk és mondtunk, olyan nag y jelentőség g el bírt, mintha az életem eg yszer csak reflektorfénybe került volna. Észrevettem, amikor eg ymáshoz értünk. De azt is, amikor nem . És hirtelen már nem volt köztes átmenet. Nem volt talán . Ezért ledermedtem. Mindketten csak vártunk, meg rekedtünk a cselekvés és a visszautasítás közötti mezsg yén. Nem tettünk semmit. Nem voltunk semmik. Azután Garrick csendre intette az osztályt, és a kínos hang ulat eg y időre háttérbe szorult. Tudtam… tudtam, hog y vég ül tisztáznunk kell majd a helyzetet… meg találni a módját, hog y valahog y meg int eg ymás mellett tudjunk létezni. Nem lehetett a vég telenség ig halog atni, mert előbb-utóbb valahog y ki fog robbanni. Egy kis ideig viszont még ráért, mert a mai nap nag yon izg almas volt nekem, nem akartam elrontani a saját örömömet. Amikor vég et ért az óra, Eric a folyosón várt. – Jó reg g elt, Bliss! Válthatnék veled eg y pár szót? Nag yot pislog tam, mert elég váratlanul ért. – Persze. Kinyitotta a színház ajtaját, és intett, hog y menjek be. Követtem a füg g önyön túlra, aztán közvetlenül Garrick mellett eg y székre mutatott, hog y üljek le. Óvatosan leereszkedtem, és eg yik férfiról a másikra néztem, mert nem tudtam, miről van szó. Aztán leesett. Rájött! Mi másért akart volna velem és Garrickkel eg yütt beszélni? Ó, te jó isten! Mi lesz most? Kirúg nak a tanszékről? Vag y talán az eg ész iskolából? Az a minimum, hog y elveszítem az ösztöndíjam. Hog y fog om akkor kifizetni a tandíjat? A fejem zúg ott, a g ravitáció pedig olyan erősen húzott lefelé, hog y azt hittem, lesüllyedek a padlón keresztül a földbe. Garrick valószínűleg elveszíti az állását. És akkor mihez kezd? Visszameg y Philadelphiába, Londonba vag y máshová, és soha többé nem látom. Felé fordultam, próbáltam a tekintetemmel sug allni, mennyire sajnálom, de láttam, hog y… mosolyog ? – Bliss – szólalt meg Eric. – Be kell valljam, meg leptél. A leveg ő eg y csapásra kiszakadt a tüdőmből. – U-uram, annyira…

– Az elmúlt években valóban jól teljesítettél, de fog almam sem volt, hog y ilyen szintű előadásra is képes vag y, mint amilyet a meg hallg atáson produkáltál. Még mindig erősen szorítottam a fog am, és visszatartottam a léleg zetem, hog y elviseljem a szég yent, ami mindjárt rám tör, ezért eltartott eg y ideig , hog y felfog jam, nem is erről van szó. – Mindig is túlság osan az elméd irányított, úg y g ondolom. Túlság osan feg yelmezett voltál. Óvatos. Talán a mechanikus a leg jobb szó rá. A meg hallg atáson azonban… abban a percben életre keltél. Nem g ondolkoztál, hanem éreztél. Láttam benned az érzelmek eg ész skáláját… erőt, sebezhetőség et, vág yat és undort, reményt és szég yent… és eg ész eg yszerűen lebilincselő volt. Nem tudom, mit csináltál, vag y mit csinálsz, de kérlek, ne hag yd abba! Sokkal jobb vag y, amikor merész döntéseket hozol. A tekintetem önkéntelenül is Garrickre siklott. Vajon tudta? Rájött, hog y ő az oka? Hog y ez a kettőnk közti valami az, ami miatt olyan dolg okat érzek, amelyeket még soha, és olyan kockázatot vállalok, amely elől nem is olyan rég en még meg futamodtam volna. A vele töltött éjszaka volt talán az eg yetlen impulzív dolog , amit valaha tettem. – Köszönöm, uram. – Nag yon szívesen. Már alig várom, hog y eg yütt dolg ozzunk. Erről jut eszembe, szeretném, ha eljönnél a visszahívásra szerdán. Szeretném, ha felolvasnál néhány jelenetet Hippolytosszal, hog y meg nézzük, működik-e köztetek a kémia, és milyen látványt nyújtotok eg ymás mellett a színpadon. – Természetesen elmeg yek. – Remek. Garrick is ott lesz, ha bármi kérdésed adódna. Ő a rendezőasszisztens ebben a darabban, ezért, ha valamire szükség ed van, bármelyikünkhöz fordulhatsz. Barátian meg vereg ette a vállam, majd elment, én pedig ismét kettesben maradtam Garrickkel. A szívem vadul dobog ott. Vag y a félelem miatt, hog y lebuktunk, vag y mert a mellett az eg yetlen férfi mellett ültem, akit akartam, de nem kaphattam meg . – Nem tudom, említettem-e már, milyen büszke vag yok rád – mondta. – Köszönöm. Azt hiszem, még mindig nem tértem mag amhoz a döbbenettől. – A döbbenettől e miatt az egész miatt. – Nos, pedig jobb lesz, ha hozzászoksz. Abból, amit láttam, szerintem nem kell az üg yelőség g el fog lalkoznod többé, hacsak nem kimondottan azt akarod. Színésznő vag y, Bliss, akár elhiszed, akár nem. Bólintottam, és elraktároztam mag amban a g ondolatot. – Gondolkoztál már a jövődön? Hog y mit szeretnél csinálni, miután vég zel? A farmerem kifeslett rojtjait babráltam a térdemen. – Nem ig azán… – Nos, ha beszélni akarsz róla, hozzám bármikor fordulhatsz.

Felvontam a szemöldököm, mert nem tudtam szavakba önteni, mennyire képtelenség az ötlet. – Komolyan beszélek. Úg y viselkedsz, mintha nem lehetnénk barátok – mondta. Ha lehetség es, ettől még mag asabbra szökött a szemöldököm. A g ondolat, hog y a barátja leg yek… teljesen irreálisnak tűnt. A barátaimat nem szoktam elképzelni meztelenül. És nem visel meg , ha nem feküdhetek le velük. Halkan felnevetett, és meg rázta a fejét. – Jó, jó. Talán eg y kicsit előreszaladtam ezzel a barátság dolog g al, de tényleg remélem, hog y hozzám fordulsz, ha bármiben seg ítség re van szükség ed… bármiben a világ on. Az a vág yódás, amit ekkor éreztem iránta, más volt, mint a korábbiak. A vág y, hog y vele leg yek, még mindig élt bennem, most viszont már többet akartam. Szerettem volna összeg ömbölyödni a karjában, és csak lehajtani a fejem a mellkasára, hog y meg nyug tasson. Isten irg almazzon nekem, járni akartam a tanárommal!

Tizenötödik fejezet Amikor szerdán beléptem a színházterembe, Eric a papírjai közt kotorászott, keresett valamit. – Ó, Bliss, korán érkeztél, mint mindig . Remek! Úg y tűnik, nincsenek nálam a jeg yzeteim, ezért felmeg yek érte az emeletre az irodámba. Ülj le addig Garrickkel, és pihenj még eg y kicsit! Annak ellenére, hog y meg kaptam a szerepet, valóság os ideg roncs voltam a visszahívások miatt. Mi van, ha mindenki elvárja, hog y tökéletes leg yek? Mi van, ha csak szerencsém volt a meg hallg atáson? Néztem, ahog y Eric kilép a színpad mög ötti ajtón, és arra g ondoltam… mi lesz, ha meg g ondolja mag át? Leültem eg y sorral lejjebb, mint ahol Garrick ült, és azt kívántam, bárcsak a pihenőhelyiség ben maradtam volna a színészekkel, akik a szereplőválog atás második fordulójára készültek. Amikor Garrick hozzám hajolt, íg y köszöntöttem: – Szia… barátom! Már nem próbáltam leg yőzni a zavaromat a társaság ában, ezért inkább elfog adtam a helyzetet. Felnevetett, ami nyilván jó jel volt. Eg y biztos, lehetett volna rosszabb is. – Nem valami hihető, de a próbálkozásért adok eg y ötöst – mondta. – Valaki elég könnyen osztog atja a jó jeg yeket. – Valaki túl lág yszívű, ha rólad van szó. – Hozzám hajolt, és bár az arca leg alább harminc centire volt tőlem, esküszöm, hog y úg y éreztem, mintha a fülembe súg ta volna a szavakat. – Ne harag udj! – tette hozzá szinte azonnal. – Néha meg feledkezem róla. – Én is – feleltem, de nem volt ig az. Soha nem felejtettem el. Pedig akartam. Azt kívántam, bárcsak meg tehetném, hog y nem veszek tudomást a kettőnket elválasztó távolság ról, és bűntudat nélkül leg yek ott, ahol most voltam, alig fél méterre tőle. De nem tehettem. Meg köszörülte a torkát, és ezúttal nem képzeltem a közelség ét, mert tényleg centiméterekre volt a fülemtől. – Kérdeznem kell valamit. – Rendben – feleltem elakadó léleg zettel. – Cade. Zavartan felé fordultam, de azonnal hátra is hőköltem, mert ezzel a mozdulattal túl közel került az arcunk. – Ez nem kérdés. – Még mindig vele vag y? – Vele? – Én csak… nem tudom eldönteni. Még mindig eg ymás mellett ültök az órán, de valami meg változott köztetek. Ezért g ondoltam, hog y talán szakítottatok. Azt hitte, Cade és én eg yütt járunk? Istenem, és nekem fog almam sem volt róla! Ezek szerint az

eg ész világ észrevette, mit érez irántam a leg jobb barátom. Ennyit arról, milyen Nancy Drew lennék. Ebben a történetben leg inkább Bozontra és Scooby Doora hasonlítottam. – Nem volt szükség szakításra – válaszoltam. – Micsoda? – Ig en. Cade és én nem járunk. Soha nem is voltunk eg yütt. – Tág ra nyitotta a szemét, a fejét oldalra biccentette, mintha nem hinne nekem. – Ezt hitted eg ész idő alatt? Hog y meg csaltam veled? Ó, te jó isten! A férfi, akibe talán éppen beleszerettem, azt g ondolta rólam, hog y szajha vag yok. Lehetett volna a dolog még ennél is elcseszettebb? Ide-oda ing atta a fejét, amiről nem tudtam eldönteni, hog y a nemet jelenti-e, vag y csak ig yekszik meg emészteni a hallottakat. – Nem is tudom, mit g ondoltam. Mindig eg yütt vag ytok és meg érint, folyton meg érint. Hidd el, észrevettem. Feltételeztem, hog y ezért… szóval, hog y ez volt az oka, amiért akkor éjjel elszaladtál. – Nem Cade miatt szaladtam el. El kellett hoznom a macskámat… – Bliss, nem vag yok hülye. Na, szuper. Valahog y azt hittem, meg úsztam a dolg ot azzal a borzalmas kifog ással. Úg y értem, ezzel nyilvánvalóvá vált, hog y nem altattam el teljesen a g yanúját, ahog y eredetileg hittem. Mindig is tudta, hog y kifog ás volt, csak éppen az ig azi okát illetően tévedett. Nem mondhattam el a valódi okot, most még nem, pláne nem itt a színházban, ahol hivatalos viszonyt kellett volna fenntartanunk (habár biztos voltam benne, hog y a hivatalos viszonyt már rég kidobtuk az ablakon). – De van macskám! Ig enis van! – A francba… miért nem bírtam visszaemlékezni a kitalált macskám nemére? – Ööö… eg y szürke, imádnivaló nőstény cica, akit úg y hívnak, hog y… – és kimondtam az első nevet, ami eszembe jutott – Hamlet. Hog y én mekkora zseni vag yok! Nem tudtam volna eg y lány macskának női nevet kitalálni? Úg y éreztem, mintha valahog y felég ettem volna a racionális és az abszurd terület között átívelő hidat az ag yamban. – Van eg y Hamlet nevű macskád? – Van. – Lőjetek le! – Naná, hog y van! Még szép! Ennyi. Most már biztos, hog y be kell szereznem eg yet. – Jó. Szóval nem jársz Cade-del, de akkor mi van köztetek? Éreztem, hog y forróság kúszik fel a nyakamon. – Semmi. – Pocsékul hazudsz. Valóban pocsékul hazudtam. A fülem úg y nézett ki, mintha órákig feküdtem volna a szoláriumban. – Semmi. Csak történt valami pénteken, amikor… hog y is mondjátok, ti ang olok? Bepiáltam?

Eláztam? Elhúzódott tőlem, de továbbra is vadul szorította az ülésem háttámláját. – Lefeküdtél vele? – Micsoda? Dehog yis! Nem hajolt vissza hozzám, a szorítása azonban enyhült a széken. Az eg yik ujja a karomhoz ért. – Helyes. – Garrick… – Arra a területre merészkedett, ahová nem volt szabad mennünk. Pimaszul elmosolyodott. – Mi van? Az, hog y most még nem kaphatlak meg … nem jelenti azt, hog y örülök neki, ha más ig en. Az ag yam ismét meg akadt a most még kifejezésen, de kényszerítettem mag am, hog y eleng edjem. – Úg y teszek, mintha nem úg y utaltál volna rám, mint eg y tárg yra, amit mások birtokolnak. – Miért? Nem birtokolhatjuk eg ymást? Ha létezett ag yi org azmus, biztos voltam benne, hog y ilyen érzés. Nem lett volna szabad annyira jólesnie, a szavai és sötét tekintete azonban nag yon is azt sug allták, hog y birtokolni akar. Az eg ész testem beleborzong ott, az ujjaim elzsibbadtak, annyira vág ytam arra, hog y meg érintsem. Nem tudtam válaszolni a kérdésére, ezért feltettem inkább én eg yet. – Mi ütött beléd? Azt hittem, meg íg érted, hog y nem csinálod ezt. Beletúrt a hajába, a tincsek imádnivalón ég nek álltak, és a szívem nag yot dobbant. – Nem tudom. Csak… kis híján beleőrültem, amikor elképzeltelek titeket eg yütt. – Csókolóztunk. Semmi más nem történt. Úg y meg rándult, mintha azt mondtam volna, hog y Cade és én összeházasodunk, és eg y rakás g yerekünk lesz. Nem tudtam ránézni, mert őrült dolg okat tettem volna. Inkább meg ismételtem. – Csak eg yetlen csók volt. Nem jelentett semmit. – Nem akarom, hog y bárki más is meg csókoljon. – Garrick… – Kezdtem g yűlölni a fig yelmeztető tónust a hang omban. Ha továbbra is ilyen nyomást g yakorol rám, nem leszek képes sokáig ellenállni neki. Rá fog om vetni mag am, nag y valószínűség g el pont akkor, amikor Eric visszajön. – Tudom, hog y nem vag yok tisztesség es. Ami azt illeti, ig azi g azemberként viselkedem. Folyton azt mondog atom mag amnak, hog y hag yjalak békén, de az ig azság az, hog y… nem vag yok rá képes. Most meg , hog y tudom, nem vag y eg yütt Cade-del… – Mit akarsz ezzel mondani? Meg nyikordult a színpad mög ötti ajtó, és rájöttem, milyen közel ülünk eg ymáshoz. A szívem úg y remeg ett, mint eg y meg feszített g itárhúr. Gyorsan néhány székkel távolabb húzódtam, mielőtt Eric belépett volna. Diadalmasan felemelte a jeg yzetfüzetét.

– Meg van! És lehoztam neked az ig azi szöveg könyvet is, Bliss, hog y ne kelljen a papírokat használnod. Ig yekeztem lecsillapítani a szívem, miközben Eric átnyújtotta a szöveg et. Ne nézz Garrickre! Ne nézz rá! Nem számított… íg y is minden ideg szálammal éreztem. Még ha több sorral távolabb lettem volna, akkor is biztosan tudtam volna, mikor moccan meg , vesz leveg őt vag y néz rám. Jó érzés volt a kezemben tartani a kis könyvet, amelyet még meleg nek éreztem Eric tenyerétől. Ellenálltam a kísértésnek, hog y azon nyomban belelapozzak, és olvasni kezdjem, csak hog y eltereljem a fig yelmem Garrickről. Alyssa, az üg yelő, aki eg y évvel fiatalabb volt nálam, belépett a terembe és közölte, kezdhetjük, mihelyt Eric is készen áll. Eric eg y biccentéssel jelezte, hog y mehet, majd hozzám fordult. – Bliss, először Hippolytos monológ jával kezdünk. Elmondják még eg yszer a szöveg et, aztán felmész te is a színpadra. Csak lég y olyan, mint amilyen a meg hallg atáson. Játszd el az objektív szereplőt… akarod őt, de a szég yen és a félelem g átat vet eléd. Garrickre pillantottam. Nem lesz nehéz. Alyssa visszajött, és a nyomában Jeremy sétált be nyug odtan. Alyssa leült a technikusi asztalhoz, Jeremy pedig kiállt a színpad közepére. Kihúzta mag át és felszeg te a fejét. Nag yon jól nézett ki. Büszkén rámosolyog tam. A mi kis másodévesünk! – Szia, Jeremy! Szeretném, ha ismét a monológ oddal kezdenéd, csak hog y elindítsuk a dolg ot. Aztán meg nézzük, milyenek vag ytok eg yütt Bliss-szel. Jeremy meg köszörülte a torkát. És eg y pillanatra meg állt. Imádtam ezt a pillanatot. Ilyenkor tetőfokára hág ott az izg alom és a remény. Mint mielőtt az ember leug rik eg y szikláról. Ami a következő pillanatban fog történni, eg yszerre rémisztő és g yönyörű, mag a az élet lényeg e. Ez a pillanat… könnyen füg g ővé teheti az embert. Elég, túl messze vitt a hév. Végül is, lám az ész a szenvedélynek enged. Ahog y elkezdte, volt kétség beesés a hang jában, de fiatalnak hang zott, és fiatalnak is látszott. Amikor beszélt, a szavak és az érzések hirtelen szakadtak ki belőle. Mint amikor elkezdett szerelemet vallani Ariciának. Nem lehetett meg állítani az áradatot. S e büszke lélek ím, most itt áll megkötözve. Hat hónap óta már, hogy szégyen s gyötrelem Között balsorsomat sehogy se rejthetem. Rád is, magamra is gőgöm hiába lázad;

Addig nem is döbbentem rá, hog y Hippolytos és Phaedra is szerelmes volt, és szég yellte mag át miatta… Phaedra azért, hog y kit szeret, Hippolytos pedig hog y eg yáltalán szeret valakit. Láttam a szég yent Jeremy előadásában, ami belülről emésztette, és arra g ondoltam, vajon én is íg y néztem ki a meg hallg atáson… és minden alkalommal, amikor Garrickre g ondoltam. Ha itt vagy, elfutok, s ha nem, futnék utánad. Garrick tekintete Jeremyre szeg eződött, és időnként lenézett a jeg yzeteibe, amit eg y füzetbe írog atott az ölében. Az utolsó sor úg y meg rag adt a fejemben, mint eg y zene, eg y dallam, amitől nem tudsz szabadulni, és nem hag y nyug odni. Ha itt volt, elfutottam, de bármekkora távolság volt is köztünk, folyton visszatértem hozzá. Mindig minden hozzá vezetett vissza. Eric felállt a helyéről és íg y szólt: – Jó. Jó. Most nézzünk meg Bliss-szel eg yütt! Elszakítottam a tekintetem Garrickről, fog tam a szöveg könyvet, és felsétáltam a színpadra. A térdem elg yeng ült, a lábam elzsibbadt. Bármennyire kedveltem is Jeremyt, perceken belül eg yértelművé vált, hog y nem ő Hippolytos. Először is nem volt az a hősies, jóképű fiatalember, aki úg y fel tudta kavarni Phaedra érzéseit. Sokkal inkább eg y kisfiú. Meg volt benne a szenvedély, néha azonban ez még nem elég . Utána két másik fiú következett, akikből szintén hiányzott valami. Mindkettőből a mag abiztosság . Ez a két meg hallg atás g yorsan lezajlott. Vég ül Cade következett. Mindig is úg y véltem, hog y Cade leg előnyösebb tulajdonság a a zeng ő hang ja volt. A színpadon mindig erőteljesnek hatott, bármennyire halkan beszélt is. Eg y olyan színdarabhoz pedig tökéletesen illett, ahol a szöveg és a sorok líraiság a központi jelentőség g el bírt. Eric arcáról mindig nehéz volt bármit leolvasni, amikor azonban Cade került sorra, határozottan elég edettebbnek tűnt, mint az előző két fiúnál. A dolg ok akkor kezdtek szétesni, amikor Cade és én eg yszerre álltunk a színpadon. Azt a jelenetet adtuk elő, amikor Phaedra először vallja be az érzéseit Hippolytosnak. Theseus haláláról beszélnek – Phaedra első férjéről, Hippolytos apjáról. Hippolytos soha nem kedvelte a mostohaanyját. Nem tudta, hog y a nő azért bánik vele olyan rosszul, hog y könnyebben távol tudja tartani mag át tőle, mert már Theseus állítólag os halála előtt is szerelmes volt belé. Az első rész, amikor Theseus haláláról volt szó, teljesen rendben ment. Azonban alig jutottunk el a monológ om feléig , amelyben bevallom az érzéseimet, amikor Eric felállt, és feljött a színpadra. – Állj! Állj! Cade, mit csinálsz?

Cade döbbenten nézett, és láthatóan nem sok választotta el attól, hog y rosszul leg yen. – Tessék? – Meg veted őt! Amikor meg hallod a vallomását, hog y mit érez irántad, el kell borzadnod, undorodnod, még talán fel is háborodnod. – Ig en, uram. – Akkor miért viselkedsz úg y, mint eg y szerelmes kamasz, aki viszonozza az érzéseit? Mintha addig nem lett volna elég a bűntudat, amit a szerepembe irányítottam, éreztem, hog y hozzáadódik a sajátom is. Ez az én hibám volt. Most nem a darabról volt szó, hanem rólam. Cade nag yon sokáig titokban tartotta az irántam táplált érzéseit, azon a partin azonban a tudomásomra jutott a csók után, és most sokkal közelebb volt a felszínhez, mint bármikor máskor. Cade úg y viselte mag án a reményt, mint eg y kabátot a ruhája fölött, szorosan a teste köré fonódott. Nem néztem rá, amikor ő és Eric beszéltek, mert nem tudtam biztosan, képes leszek-e elrejteni a szánakozásomat, amit g yűlölt volna látni rajtam. Ezért inkább Garrickre pillantottam. Az ő arca becsukódott. Alig öt méterre ült tőlem, de úg y éreztem, mintha nag yon messziről látnám. Csak eg y pillanattal hosszabb ideig nézett rám, majd Cade-re siklott a tekintete, és mélyebben ráncolta össze a homlokát. Néhány másodperc múlva meg int a szemembe nézett, és ezúttal sokáig nem fordult el. Volt valami más a tekintetében, mintha valami meg változott volna, amitől a szívem még g yorsabban kezdett el verni, a tarkómon pedig felállt a szőr. Cade és én ezek után jelentősebb incidens nélkül fejeztük be a jelenetet. Nem ez volt a leg jobb alakítása, de véleményem szerint az addig i leg jobb. Na persze én, g ondolom, elfog ult voltam. Örülnöm kellett volna, hog y a barátom még eljátszani sem nag yon tudja, hog y undorodik tőlem. Az ag yam leg hátsó részében azonban életre kelt eg y g ondolat, és eg yre mélyebb g yökeret vert annak ellenére, hog y meg próbáltam száműzni. Ha tudta volna az ig azi okot arra, miért mondtam azt a „talán”-t… ha tudta volna, mi nem eng edi, hog y összejöjjünk, valószínűleg nem esett volna nehezére meg vetni. A következő jelentkezőnél kicsit szétszórtan viselkedtem. Annyira, hog y Eric úg y döntött, ideje szünetet tartanom. Friss leveg őre vág ytam, ezért kisurrantam a vészkijáraton (amit soha nem riasztóztak be), és még mielőtt meg nyikordult volna az ajtó, már tudtam, hog y Garrick utánam jött. – Jól csinálod – mondta. Gyorsan kifújtam a leveg őt. Talán még nevettem is volna, ha több erőm lett volna. – Ja persze, biztosan ezért vag y itt, és próbálsz jobb kedvre deríteni. – Az itt létemet teljes mértékben önző okok indokolják. Arra g ondoltam, meg fog om-e valaha is szokni ezt a szókimondó stílust. Soha. – Ig azad van. Tényleg úg y viselkedsz, mint eg y ig azi g azember.

Az a minimális ing erültség , amely a hang omban volt, eg y csapásra eltűnt, amikor elmosolyodott. Meg került, és valahová a távolba meredt eg y pontra. – Folyton az jár a fejemben, hog y ez a darab eg y jel. Mintha csak rólunk szólna – jeg yezte meg . – És ebben a helyzetben én vag yok a vág g yal teli anya vag y te? Visszanézett rám, majd vég ig futtatta a tekintetét a testemen. – Ó, határozottan én – válaszolta. – Phaedra mindig azt hajtog atja, milyen önző és g yűlöli mag át miatta, de akkor is meg teszi. Nem képes lemondani arról, amire vág yik, még akkor sem, ha ezzel a saját bukását idézi elő. – Na és tanultál valamit ebből az irodalmi párhuzamból? – Nem ig azán. Mindig úg y érzem, hog y újra és újra meg tenné, ha eg y kis esélyt is lát arra… arra, hog y jól is alakulhat. Még ha százból kilencvenkilencszer rosszul is vég ződik a történet, meg éri, ha eg yszer boldog befejezés vár rá. – Nézd, Garrick, nag yszerű ez a párhuzam, amit most felvázoltál, különösen ezzel az akcentussal, de belefáradtam, hog y metaforákat fejtsek meg , és állandóan trag ikus szerelmi történetekhez hasonlítsanak. Csak mondd ki, amire g ondolsz! Eg ész éjjel ókori szöveg et dekódoltam, nem akarok még a te mondanivalódon is g ondolkodni. – Azt próbálom elmondani, hog y tévedtem. – Közelebb lépett hozzám, mire a fáradtság omat mintha elfújták volna, helyette elektromosság g al töltődött fel a testem. – Azt akarom mondani, hog y kedvellek, és nem érdekel, hog y a tanárod vag yok. Ekkor meg csókolt. Eltoltam mag amtól, még mielőtt teljesen átadtam volna a szívem és a fejem. A jó érzés csak utána tört rám, miután vég et ért a csók, ezért olyan volt, mint eg y visszhang . És bár én voltam az, aki eltaszítottam, máris hiányzott. – Garrick, ez őrültség . – Szeretem az őrült dolg okat. A kérdés az volt… én szeretem-e. Ez volt a leg nag yobb őrültség , amit valaha tettem, és eg yszerre találtam rémisztőnek és izg almasnak. Hátráltam néhány lépést, szükség em volt a távolság ra, hog y képes leg yek felfog ni és meg emészteni a hallottakat. Olyan sokféleképpen alakulhatott volna rosszul, de most először azt vettem észre, hog y a saját életem érdekesebb, mint eg y könyvbeli szereplőéé. Istenem, de szerettem volna tudni a vég ét! Nem azt mondta Eric, hog y jobb vag yok, amikor merész döntéseket hozok? Nyilván a színészi alakításomra értette, de a saját életemre is vonatkozhatott, nem? Garrick meg simog atta a homlokomat, majd beletúrt a hajamba. – Csak g ondolkozz rajta! Ó, abban nem lesz hiba. Valószínűleg másra sem fog ok tudni g ondolni.

Azzal eg y g yors, g yeng éd csókot nyomott a homlokomra, és mag amra hag yott kavarg ó g ondolataimmal és összezavarodott szívemmel.

Tizenhatodik fejezet – Mi a bánatnak neked macska? – kérdezte Kelsey, amikor másnap kimentünk rendezés óráról. – Csak. Oké? Velem jössz vag y sem? Meg vonta a vállát. – Nem tudok, bocs. Dolg oznom kell. Vidd el Cade-et! Mint akit szólítottak, Cade felbukkant közöttük, én pedig arra g ondoltam, mióta hallg athatta már a beszélg etésünket. – Hová viszel? – Elmeg yek az állatmenhelyre, hog y elhozzak eg y macskát – feleltem. – Ó, klassz! – válaszolta és bólintott. – Bárcsak ne kollég iumban laknék. Úg y szeretnék én is eg y kutyát. Észrevettem, mekkora helyet hag y közöttünk, és hog y szinte folyamatosan bólog at, mintha ez leg alább valami elfog laltság ot jelentene számára, és nem akarná abbahag yni. Kelsey levette a fejéről a napszemüveg et, és a szemére tette, pedig még mindig az épületben voltunk. – Nos, bármennyire is szórakoztató a téma… nekem tűznöm kell. Jó szórakozást a menhelyen! Aztán vig yázz, Bliss, nehog y macskás hölg y leg yen belőled, mire hazajössz! – Kelseynek fog alma sem volt róla, milyen rémült arcot vág tam, amikor ránéztem. Cade és én a „talán”-beszélg etés óta eg yszer sem maradtunk még kettesben. Cade áttette a táskáját a másik vállára, és úg y babrálta, mint amikor ideg es. – Ha eg yedül akarsz menni… klassz, semmi g ond. – Nem, nem. Gyere velem! – Túl kellett esnünk rajta. És csak két lehetség es vég kifejletet láttam: vag y összejövünk vag y nem. A várakozás tönkre fog ja tenni a kapcsolatunkat (már íg y is elég g é meg tépázta). Ha át kell esnünk ezen a beszélg etésen, valószínűleg aranyos állatok között lesz a leg jobb. – Oké, klassz – felelte. Klassz… ja. Örültem, hog y én vezetek, mert íg y volt mivel lefog lalnom a testemet és az ag yamat. És mivel az én kocsimmal mentünk, olyan hang osra vehettem a zenét, amennyire csak akartam. Azzal viszont nem számoltam, hog y mivel Cade is otthon érezte mag át a kocsimban, fog ta és lehalkította. – Szóval, miért döntöttél úg y, hog y szerzel eg y macskát? Ó, tudod, majdnem lett eg y eg yéjszakás kalandom a tanárunkkal, de elmenekültem, és eg y kitalált macskát hoztam fel ürüg yként, most pedig talán azt akarja, hog y együtt járjunk , pedig alig hanem ez a világ leg rosszabb ötlete, de azt hiszem, eng em sem érdekel, mert a testem és

valószínűleg a szívem is azt mondja, hog y ez a világ legjobb ötlete. Szóval most szükség em van eg y macskára, hog y ne tudja meg , hog y hazudtam, mivel még szűz vag yok, és beijedtem attól, hog y lefekszem vele. Vég ül azonban annyit mondtam: – Csak úg y. – Ó. Klassz. Ha még eg yszer azt mondja, hog y „klassz”, sikítok. Beálltam az állatmenhely parkolójába, és azt kívántam, bárcsak azt mondtam volna Cade-nek, hog y eg yedül akarok jönni. Valami borzas, imádnivaló állatot akartam a kezemben tartani, de azonnal. Beléptünk az épületbe, és rög tön meg éreztük azt a jelleg zetes fertőtlenítőszag ot, amely az ilyen helyeket meg az állatorvosi rendelőt beleng i. A recepciós pultnál ülő nő halványan eg y macskára emlékeztetett, mintha az itteni munka a DNS-ében lett volna kódolva. Az arca enyhén heg yes volt, a szeme ferde vág ású, a haja pedig rövid és borzas. – Üdvözöllek benneteket! Miben seg íthetek? – Üdv! – feleltem. – Szeretnék örökbe fog adni eg y macskát. Összecsapta két apró kezét, amit úg y láttam, mintha mancs lenne. – Ez fantasztikus! Sok nag yszerű jelöltünk van. Mindjárt hátravezetlek benneteket, és ott körülnézhettek. Követtük a folyosón, ahol a fertőtlenítőszag eg yre erősebben érződött, minden bizonnyal azért, hog y elfedje annak a sok állatnak a szag át, amelyet eg y helyen tartottak. – Itt is vag yunk. A helyiség ben számtalan ketrecet láttam, és nem tudom, hog y a sokféle nyávog ás csak az érkezésünkkor kezdődött-e vag y állandó volt, de most mindenfelől azt hallottuk. – Mag atokra hag ylak benneteket. Csak annyit kérek, hog y eg yszerre csak eg y állatot veg yetek ki. – Azzal szélesen elmosolyodott, intett eg yet és elment. Némán belestem a ketrecekbe, és elveszettnek éreztem mag am. Szerettem a macskákat, csak még nem voltam biztos benne, hog y akarok-e is eg yet. Mit csinálok vele, miután befejezem a főiskolát? Meg éri mag amhoz vennem csak eg y fiú miatt? Meg éri csak azért, hog y lefeküdjek valakivel? Úg y értem, nem ez az eg yetlen lehetség es módja annak, hog y elveszítsem a szüzesség em. Cade-re pillantottam, aki bedug ta az ujját eg y közeli ketrecbe, és meg simog atott eg y koromfekete macskát. Ha őszinte akartam lenni mag amhoz, akkor ez nem csak a szexről szólt, még ha az elején annak indult is. Bármennyire kedveltem Garricket, szinte biztosra vettem, ha meg int meg próbálnék lefeküdni vele, meg int ug yanazt a béna műsort adnám elő, mint első alkalommal.

– Tudod mit? – szólaltam meg hang osan. – Talán még sem állok még készen eg y macskára. Meg fordultam, hog y elmenjek, Cade azonban elém állt. – Hohó! Beijedtél? Hiszen még eg yet sem fog tál meg . Adj nekik eg y esélyt! Kinyitotta a fekete macska ketrecét és kivette. Odahozta nekem, miközben az állat állát dörzsölg ette. A szőrg ombolyag szemmag asság ban volt velem, és még onnan is hallottam, ahog y dorombol. Hátraléptem eg yet, és meg kíséreltem meg mag yarázni a dolg ot anélkül, hog y valóban meg mag yaráztam volna. – Nem arról van szó, hog y nem szeretem a macskákat, és tényleg azt hiszem, hog y szeretnék eg yet… eg y macskát. De mi van, ha még azelőtt szerzek eg yet, hog y felkészülnék rá? Mi van, ha rosszat választok? Vag y, ha rossz leszek… úg y értem, rossz macskatartó? Istenem, mennyivel könnyebb lett volna, ha azt mondhatom, amit tényleg g ondolok! Cade a szemét forg atta, és a kezembe nyomta az állatot. – Bliss, te akkor sem lehetnél rossz g azdi, ha szándékosan akarnál. A szexben viszont lehettem rossz. Ismerve hiperaktív, ideg beteg ag yamat… totálisan csapnivaló lehettem. A macska felemelkedett és a fejét az államhoz dörzsölte. Tényleg nag yon aranyos volt. Cade boldog an nézett rám, és azt g ondoltam… talán Cade lenne a jobb választás . Vajon ha vele csinálnám, akkor is annyira retteg nék a szextől? A g ondolattól elbizonytalanodtam. Visszaadtam neki a fekete macskát, és még mindig nem voltam biztos az örökbe fog adásban, de már valamelyest meg nyug odtam. Odaléptem a ketrecekhez, és eg y szürke macskát kerestem, aki Hamlet lehetne. Amikor meg találtam, a sors bizonyára kárörvendően nevetett rajtam. Az állat a ketrec leg hátsó sarkában kuporg ott, hatalmas zöld szeme g yanakvóan fig yelt. Kinyitottam a ketrec ajtaját, mire mély morg ással válaszolt. Hát ig en… nekem az ijedős macska jutott. Mög öttem Cade azt mondta: – Ug ye most viccelsz? Bárcsak úg y lenne, de azt mondtam Garricknek, hog y Hamlet szürke. – Az életben néha az ijesztő dolg ok a leg értékesebbek – feleltem. Ezt a mondatot alig hanem eg y szerencsesütiben olvastam eg yszer. Ettől már bölcsnek számít, nem ig az? Benyúltam a ketrecbe, és felkészültem rá, hog y a macska meg harap, meg karmol, vag y eg yenesen nekem esik, de amikor a hasa alá csúsztattam a tenyerem, mindössze eg y halk nyög éssel reag ált. Cade értetlenül meg rázta a fejét. – Miért nem ezt választod? – odatolta az arcomhoz a fekete állatot. – Ez olyan édes! Vele ellentétben a kezemben lévő macska minden ideg szálával riadtan fig yelt… a lábát eg yenesen

előrenyújtotta, a szemét tág ra nyitotta. Olyan érzésem volt, ha közelebb viszem az arcomhoz, szét fog marcang olni, ezért letettem a földre, és abban a pillanatban elszaladt, bebújt eg y közeli pad alá. Tudtam, hog y Cade a macskára értette a kérdést, de én eg y másikat is hallottam. Olyat, amit nem tett fel, leg alábbis nem most. Cade édes volt, a g ondolat pedig , hog y vele vag yok nem töltött el bénító félelemmel. Ig azság szerint semmiféle különösebb érzelemmel sem. És ekkor jöttem rá… – Cade… vissza kell vonnom a „talán”-t. Esküszöm, hog y még a macskák is abbahag yták a nyávog ást. Elképzeltem döbbent csendjüket, és arra g ondoltam, hog y mondhatják macskául, hog y Ó, istenem, tényleg ezt mondta? – Ó. Szerettem volna, ha valahog y reag ál – kiabál, vitatkozik, bármi. Vártam, hog y bezárkózzon, mint eg y macska, kieng edje a karmait, kivillantsa a fog sorát. Ehelyett nyug odtan arrébb sétált, óvatosan visszatette a fekete macskát a ketrecébe, valószínűleg hog y ne leg yen eg yszerre több állat is kint, ahog y a hölg y kérte. Cade már csak ilyen volt, mindig betartotta a szabályokat. És én is ez a típus voltam, habár kezdtem sejteni, hog y nem ilyen akarok lenni. A mozdulatai g épiesek, eg yszerűek és precízek voltak. Becsukta a ketrec ajtaját, és eg y éles kattanással ráfordította a reteszt. Még mindig háttal állt nekem, amikor meg szólalt: – És meg kérdezhetem miért? Kifújtam a leveg őt. Mag yarázattal tartoztam neki, de még is hog y mondhattam volna el? Nem tudhatta meg . Ha még is belemeg yek a dolog ba Garrickkel (ug yan már, kit akartam átverni? Valószínűleg meg fog om tenni), akkor senki sem tudhatott róla. Még a leg jobb barátaim sem. – Úg y tűnik… hog y van valaki más. – Úg y tűnik? Ez leg alább olyan szörnyű volt, mintha belenyúltam volna a turmixg épbe. Nem volt hajlandó rám nézni, a szívem pedig mintha hajszálvékony lett volna, mint a selyempapír, ami azt jelentette, hog y átkozottul közel álltam ahhoz, hog y szívtelen leg yek, amiért ezt teszem a leg jobb barátommal. – A dolog kissé… bonyolult. De nag yon kedvelem őt. Ki akartam várni, hog y meg nézzem, elmúlnak-e az érzéseim iránta, hog y talán te meg én… – Elhallg attam, mert nem akartam szavakba önteni, amit g ondoltam. Nem lett volna értelme. – De Cade, nem tudom elviselni ezt a helyzetet. Alig telt el eg y hét, és máris úg y érzem, mintha haldokolnék. Gyűlölöm, hog y meg kérdőjelezek mindent, amit melletted teszek, hog y arra g ondolok, helyes-e vag y átlépek-e vele eg y határt, vag y talán meg bántalak. Hiányzik a leg jobb barátom, még akkor is, ha itt áll mellettem. Szóval… döntenem kellett. Túlság osan nag y szükség em van rád ahhoz, hog y elszúrjam a kapcsolatunkat. Ha ig ent mondanék neked, és az iránta való érzéseim nem múlnának el… azt nem tudnám meg tenni. Kérlek, mondd, hog y nem szúrtam el máris! Kérlek, kérlek…

Ekkor meg fordult, és rémülten láttam meg a szemében a fájdalmat. Az arca ideg ennek tűnt a g ondterhelt kifejezés miatt. – Szeretném azt mondani, hog y minden rendben van, Bliss. Nekem is szükség em van rád, de nem tudok úg y tenni, mintha nem reméltem volna, hog y lesz valami ebből a kapcsolatból. Nem tudom, hog y képes vag yok-e erre. Az ig azság az, hog y… bántasz. Persze tudom, hog y nem szándékosan, de szeretlek, és minden pillanatban, amikor nem szeretsz viszont… fájdalmat okozol. – Cade… – kinyújtottam felé a kezem. – Ne, kérlek! Nem vag yok rá képes. A menhely fertőtlenítőszag a hirtelen sokkal erősebb lett, és a hánying er kerülg etett. – Mire nem vag y képes? – kérdeztem. – A barátom lenni? – Nem tudom, Bliss. Eg yszerűen nem tudom. Talán . – A keserűség épphog y csak érződött a szóban, eng em még is úg y arcul ütött, mint eg y pofon. Cade kisétált az ajtón, én pedig lerog ytam a padra, és úg y éreztem mag am, mint akit leforráztak és elg ázoltak. Selyempapír szívem darabokra szakadt. Csak ültem ott, és próbáltam rájönni, hog y kezelhettem volna jobban ezt a helyzetet. Létezett olyan elintézési mód, amivel nem borítottam volna ennyire fel mindent? Talán, ha azonnal elmondom Cade-nek, az jobb lett volna? Vag y várnom kellett volna eg y évet, hog y Garrick elmenjen, és aztán meg próbálni vele? Eg yszer, amikor kicsi voltam, és vég et ért eg y barátság om, az anyukám azt mondta, hog y eg yes kapcsolatok csak úg y befejeződnek. Fényesen izzanak, rag yog nak, mint eg y csillag , aztán semmi különös nem történik, csak elérkeznek az életük vég éhez, és kiég nek. Nem tudtam elképzelni, hog y a barátság om Cade-del vég et érjen. Valami meg bökte a lábam. Lenéztem, és a szürke macska feje kandikált ki a lábam közül. Áthúzta az eg ész testét a két vádlim között, és közben alaposan hozzám dörg ölőzött. Visszafordult, és a lábszáramhoz nyomta a fejét. Lehajoltam, hog y meg simog assam, de ettől meg dermedt, és ijedten a földre lapult. Lassan addig mozdítottam a kezem, hog y a hátához érjek, és eg yszer finoman vég ig húztam az ujjaimat a szőrén. A teste elernyedt, én pedig meg int meg simog attam. Leültem mellé a földre. Ekkor újra bezárkózott, de nem menekült el. Amikor biztos lettem benne, hog y meg szokott, felvettem a kezembe. Az arcomat a bundájához érintettem, és mag amba szívtam a nyug almat, amit tudtán kívül sug árzott belém. – Kössünk üzletet, Hamlet! Én seg ítek neked, hog y ne félj, ha cserébe te is seg ítesz nekem.

Tizenhetedik fejezet Mire kitöltöttem a szükség es papírokat és Hamletet betettem eg y olcsó, kartondobozból kialakított macskahordozóba, már majdnem harminc perc eltelt azóta, hog y Cade kiment a kocsihoz. Meg álltam a parkolóban, de nem láttam sehol. Elővettem a telefonom. Nem küldött üzenetet. Ránéztem a szélvédőre. Nem hag yott cetlit. Felhívtam. Nem vette fel a telefonját. Meg próbáltam még eg yszer, és azonnal a hang posta jelentkezett be. Mire meg hallottam a sípszót, már sírtam. – Cade, sajnálom! Annyira sajnálom! Nem tudom, hog y teg yem jóvá. Azt szeretném, ha minden úg y lenne meg int, ahog y rég en volt. Istenem, ez butaság . Tudom, hog y nem lehet. Tudom, hog y nem lehet minden meg int a rég i, de… nem is tudom. Nem számít. Csak… üzenj, hog y jól vag y! Nem vag y itt a kocsimnál, és nem tudom, hog y jutottál haza, ha már hazamentél. Csak hívj fel! Kérlek! Beszéljük meg ! Néhány perccel később a kocsi mellett ültem a kavicson, amitől a farmerem csupa piszok lett. Eg yszer csak kaptam eg y sms-t. Jól vagyok. Meg próbáltam meg int felhívni, de ismét csak a hang posta válaszolt. Bármennyire is másképp akartam érezni, bármennyire is reméltem, hog y átvészeljük ezt… már tudtam. Üresnek éreztem mag am. Talán a fájdalom volt az oka. Talán vég ül még is meg őrültem. De az is lehet, hog y nem volt máshová mennem, mert amikor visszaértem a lakásomhoz, nem a sajátomba mentem. Hamlettel a kezemben becseng ettem Garrickhez. Nem tudom, hog y néztem ki, amikor kinyitotta az ajtót, de nem is akarom tudni. Szinte azonnal szélesebbre tárta, és intett, hog y menjek be. Nem kérdezett semmit. Még sosem voltam nála. Illett volna körülnéznem vag y meg kérni, hog y vezessen körbe, de leg alábbis mondani valamit, az eg yetlen dolog azonban, amire képes lettem volna, a sírás volt. Minden energ iámat és erőmet arra összpontosítottam, hog y ne törjön ki belőlem. Sajnos, még ez sem volt elég , mert amikor Garrick az ujjával az állam alá nyúlt és felemelte, kimondta a nevemet, és meg láttam az ag g odalmat a szemében, a könnyem úg y eleredt, mint a záporeső. Nem tudtam visszafojtani, nem kaptam leveg őt, nem tudtam mag yarázatot adni. Kivette a kezemből Hamlet dobozát, átkarolta a vállam, és vég ig vezetett a folyosón, ami szinte ug yanolyan volt, mint az enyém. Beléptünk a nappaliba, amely teljesen másképp nézett ki. Tele volt könyvvel, némelyek a polcokon, mások halomban álltak a földön. A bútor eg yszerűnek tűnt,

kicsit modernnek, de nem annyira, hog y eg y pillanatig is tétovázzak, hog y leüljek-e a fekete kanapéra. Fog tam eg y fehér párnát, és a mellkasom elé szorítottam. Ezután Garrick leült mellém, kivette a párnát a kezemből, és saját mag ával helyettesítette a vig asztaló érzést. Az ölébe húzott, és úg y ölelt át, mint eg y kisg yereket. Letörölte a könnyem, hátrasimította a hajam és simog atta a hátam. – Gyűlöl – nyög tem ki vég ül. Nem kérdezett semmit, az ag g odalma még is meg érintett, szinte kihúzta belőlem a szavakat. – Kicsoda, drág a? Szag g atott, rövid zihálás tört rám, halk nyöszörg és, amit nem tudtam meg akadályozni. – C-Cade. – Cade soha nem tudna g yűlölni – felelte. – De ig en. Elment. Nem hajlandó szóba állni velem. – Újabb roham tört rám, ezért közelebb húzott mag ához, az álla alá hajtotta a fejem a mellkasára. Hag yta, hog y sírjak, és közben vég ig halkan mormolt. Minden rendben lesz, drága. Megoldódnak a dolgok. Nyugodj meg. Lélegezz, Bliss! Itt vagyok. Minden jóra fordul. Bármi is az, együtt megoldjuk. Nincs semmi baj, drága. Leg alább ezer variációt mondhatott, és eg y percre sem hag yta abba, bármennyire nem fog tam fel belőle eg y szót sem. Amikor befejeztem a sírást, túl fáradt voltam, hog y valamit is teg yek, csak ernyedten feküdtem hozzásimulva, és semmi mást nem csináltam, csak ki- és beléleg eztem. Ő pedig továbbra is átölelve tartott. Vég ül valami zaj törte át a ködöt az ag yamban. Eg y halk, bosszús morg ás. Hamlet! Eg ész vég ig a dobozban hag ytam szeg ényt! Új küldetéstudattal felültem, és eg y pillanatra kitisztult a fejem. – Sajnálom, haza kell vinnem. – Már álltam, és a dobozért nyúltam, amikor Garrick meg fog ta a könyökömet. – Maradj, drág a! Zaklatott vag y. Majd én elintézem a macskát. Nem! Nem hag yhattam, hog y ő csinálja, mert akkor észrevette volna, hog y minden macskás holmi, amit előző nap vettem, vadonatúj és még nem használta senki. – Nem, semmi baj. Mennem kell. Már jól vag yok. Köszönöm! – Bliss, kérlek, beszélj hozzám! A testem akaratom ellenére felé hajlott, hog y újra érezzem a vig asztalását, de még nem döntöttem el. – Nem tudom… – Akkor mit szólsz ehhez: hazamész, elrendezed a macskát, aztán eg y idő múlva átmeg yek, és viszek vacsorát. Beszélg ethetünk, vag y meg nézünk eg y filmet, vag y bármit, amit akarsz. Csak… ha íg y mész el, beleőrülök az ag g odalomba.

Eg y kis idő múlva bólintottam. – Jól van. – Tényleg ? – Ig en, csak adj eg y órát, oké? Elmosolyodott, én pedig tudtam, hog y… bajban vag yok. *** Szinte biztosra vettem, hog y az új macskám utál. Persze, nem hibáztattam érte, miután olyan sokáig a dobozban hag ytam. Bármit is csináltam, ha eg y lépéssel is közelebb mentem hozzá, válaszul csak azt a fojtott hang ú morg ást kaptam. Kitettem neki ennivalót a konyhába, amiről tudomást sem vett. Készítettem neki eg y tálca almot, amit betettem a g ardróbszekrénybe. Felemeltem az állatot, odavittem az alomhoz és rátettem, hog y tudja, hol kell keresnie. Erre hang osan sziszeg ett és elfutott, amivel szanaszét szórta a kavicsot. Bemenekült a kanapé alá, csak rag yog ó, g onosz szeme látszott a sötétben. Miért nem azt mondtam Garricknek, hog y Lady Machbethnek hívják? Az sokkal jobban illett volna rá. A fennmaradó időben eg yedül maradtam a g ondolataimmal, amelyek olyan kellemesek voltak, mint az Ebola vírus. Rendbe tettem a nappalit, aztán arra g ondoltam, hog y elmenekülök. Rendbe tettem a hálószobát is, majd kirohantam a fürdőszobába, mert biztos voltam benne, hog y hányni fog ok. Nem hánytam. De szinte sajnáltam. Akkor leg alább azt mondhattam volna, hog y beteg vag yok. Mielőtt még rá vag y le tudtam volna beszélni mag am a dolog ról… kopog tak. A szívem úg y kalapált, mintha valaki trampolinnak használta volna. Vettem eg y mély léleg zetet. Nem íg értem Garricknek semmit. Azt mondta, beszélg ethetünk. Vag y meg nézünk eg y filmet. Vag y azt csinálunk, amit akarok. Nem kellene ennyire nag y üg yet csinálnom belőle. Amikor kinyitottam az ajtót, Garrick olyan vidámnak tűnt, hog y nehéz volt továbbra is retteg nem a jelenlététől. – Elfelejtettem meg kérdezni, hog y mit szeretsz, ezért hoztam pizzát, hamburg ert és salátát. – Mind a hármat a kezében eg yensúlyozta, eng em pedig elöntött az érzés, hog y mennyire kedvelem . Nemcsak romantikus szempontból. Hanem úg y általában. Tényleg lenyűg öző volt. Elmosolyodtam. – A pizza jó lesz. Elléptem az ajtóból, ő pedig bejött. Amennyire korábban retteg tem, most olyan természetesnek vettem, hog y ott van. Nem mintha nem lettem volna még mindig ideg es, csak… úg y éreztem, odatartozik. Bementünk a nappali/konyhába, letette az ennivalót a kis kör alakú szig etre, amely a konyhapultból nyúlt ki. Lefog laltam mag am azzal, hog y mindkettőnknek italt és tányért veg yek

elő, majd amikor már nem maradt semmi, amivel elterelhettem volna a fig yelmemet, kihúztam az eg yik bárszéket a konyhaszig et alól, és leültem Garrick mellé. A tányéromra húztam eg y pizzaszeletet, mire ő kinyitotta a salátát. Összehúzott szemmel néztem rá. – Most komolyan itt fog sz ülni és salátát enni, miközben én ezzel a zsíros finomság g al tömöm mag am? Ráöntötte az öntetet a salátára és elvig yorodott. – Ó, meg eszem a hamburg ert is, meg a pizzából is, ha hag ysz. A szemem forg attam. A pasik lehetetlenek. Beszélg ettünk. Nem ig azán fontos dolg okról. Felhorkant, amikor belemártottam a pizzámat a salátaöntetbe. Amikor azt mondtam neki, hog y kóstolja meg ő is, olyan fintort vág ott, mintha undorító lenne, de később, amikor újratöltöttem az italunkat, láttam, hog y még iscsak belemárt eg y szeletet. Csak akkor hozta fel a korábbi kiborulásomat, amikor olyan tele lettem, hog y azt hittem, kipukkadok. – Szóval, elmondod, mi történt Cade-del? A pepperónit piszkálg attam a félig meg evett pizzámon. – Veszekedtünk, azt hiszem. Talán. Nem biztos. Még sosem veszekedtünk azelőtt. – Miről? Kifújtam a leveg őt, amit a tüdőmben tartottam, és nekiálltam visszapakolni mindent a hűtőbe, majd betettem a tányérokat a mosog atótálcába. – A csókról. El tudtam képzelni a reakcióját anélkül is, hog y ránéztem volna, ezért úg y döntöttem, folytatom a rendrakást, és elmosog atom a tányért… kézzel… pedig volt mosog atóg épem. – Szerelmes belém – folytattam. – A csók után elmondta, és azóta is próbálunk úg y tenni, mintha semmi sem történt volna, de szörnyű volt, és belefáradtam, hog y azt színleljem, minden rendben van. Garrick odajött mellém, fog ott eg y tányért, és eltörölte helyettem. Biztosan rájött, hog y könnyebben tudok beszélni, ha nem nézünk eg ymás szemébe, mert miután száraz volt a tányér, még sokáig tovább dörzsölte. – Szóval, mi történt? – Meg mondtam neki, hog y nem lesz közöttünk semmi. – Eg y kicsit sem érdekelt? – kérdezte. Sejtettem, hog y nem esik majd jól neki hallani, de ha eg yszer meg kérdezte, akkor meg kapja a választ, különben is szükség em volt valakire, akinek kiönthettem a szívem. – Elg ondolkoztam rajta. Cade nag yon édes, szeretek vele lenni, de ig azából nem érzek semmit , amikor vele vag yok.

Ekkor felemelte a tekintetét a tányérról, és felém fordult, a csípőjével a konyhapultnak támaszkodott mellettem. – És ha velem vag y, akkor érzel? Csak annyira pillantottam fel, hog y meg nézzem, viccel-e. Nem viccelt. Elfordultam. – Ez buta kérdés. – Ig en? Sokkal nehezebben lehet elig azodni rajtad, mint g ondolnád. Meg töröltem a kezem eg y konyharuhával, aztán odamentem a kanapéhoz, és leültem az eg yik sarkába, majd az ölembe vettem eg y párnát. – Komolyan mondom – folytatta Garrick. – Néha úg y reag álsz… mint… szóval, ahog y szeretném, hog y reag álj. Máskor viszont, mint például a visszahíváskor odakint a teraszon, ellöksz mag adtól, mintha nem lennék rád olyan hatással, amilyennel te vag y rám. Szorosabban fog tam mag amhoz a párnát. – Hatással vag y rám, Garrick. Csak össze vag yok zavarodva… és ag g ódom. És nem értem, hog y te miért nem. Leült a kanapé másik vég ébe. A teljes középső ülés köztünk volt. – Én úg y érzem, hog y mást sem csinálok, csak ag g ódom – felelte. – És ennek ellenére úg y g ondolod, hog y okos dolog ? Nevetve meg rázta a fejét. – Ó, eg yáltalán nem okos dolog ! Tisztában vag yok vele. De őszintén, Bliss? Csapnivalóan érzem mag am itt. Klassz, hog y állandó munkám van, és élvezem is a tanítást, de nincsenek barátaim. Elmeg yek dolg ozni, aztán visszajövök a lakásomba. És közben nem tehetek róla, de rád g ondolok, és nincs semmi más, ami elterelné a fig yelmem. Pláne úg y, hog y tudom, alig néhány méterre vag y tőlem. Aznap este, amikor találkoztunk… Bliss, nem szoktam ilyesmit csinálni, de kétség be vontam, hog y jól döntöttem-e, amikor idejöttem, és te meg testesítettél mindent, amire szükség em volt. Nem tudom, hányszor fog tam vissza mag am, hog y átjöjjek hozzád és bekopog jak. És ig en, az, hog y Cade-del láttalak, valóban motivált, de ennél többről van szó… eg yszerűen kedvellek, Bliss. Mint tanár. Mint ember. Mint férfi. Nehéz volt eg yenletesen léleg eznem, és elrejtenem a vág yakozást az arcomról, vag y visszafog ni a kezem, hog y felé nyújtsam. – És akkor mi lesz? – kérdeztem. – Fog almam sincs. Nekem nag yon sok ötletem lett volna. Pont ez volt a g ond. – Ha belemeg yünk ebbe… – kezdtem, de rög tön utána el is hallg attam. Garrick eg ész testtartása meg változott, és éreztem, hog y ettől az enyém is. Közel álltunk hozzá, hog y átlépjünk eg y határt, és ezt mindketten tudtuk. – Ha belemeg yünk, nag yon óvatosnak kell lennünk. – Bólintott, és mereven eng em nézett. – És azt hiszem, lassan kell haladnunk. Ha hag yjuk, hog y túlság osan

elrag adjon minket a lendület, elővig yázatlanokká válunk. – Mellesleg nekem is időre volt szükség em, hog y átg ondoljam ezt az eg észet, a szexet, és hog y akarom-e eg yáltalán. Nem voltam biztos benne, hog y képesek leszünk-e lassan csinálni, de ez volt az eg yetlen módja, hog y ne essek pánikba közben. Kit akartam átverni? Íg y is pánikba fog ok esni! A különbség csak annyi volt, hog y az azt-hiszem-hányni-fog ok típusú pánik tör-e majd rám, vag y a bezárkózomeg y-hétre-a-lakásomba fajta. – Jól van. – Garrick közelebb húzódott hozzám a kanapén, a középső ülés közepéig . – Tudok óvatos lenni… és lassú. Libabőrös lettem, amikor felém nyújtotta a kezét. Eg y pillanatig eng edtem, hog y meg ijedjek, aztán a vág y, hog y meg érintsem, felülkerekedett a félelmemen. Elvettem az ölemből a párnát, és odacsúsztam hozzá. Meg fog tam a kezét, ő pedig a szájához emelte, és ott tartotta az ajkánál. Behunyta a szemét, ez az eg yszerű érintés pedig beleivódott a testembe, lecsillapította az ideg esség emet. Mint eg y kulcs a zárba, olyan tökéletesen illettünk eg ymáshoz, amikor hozzásimultam. A fejem a mellkasára hajtottam, ő átfog ta a vállam, és mély léleg zetet vettem, mert tudtam, hog y innen már nincs visszaút.

Tizennyolcadik fejezet Az előző este felszabadultság a péntek reg g elre elszállt. Cade már nem volt dühös, de ig azából semmi más sem. Nem beszélt velem a pihenőhelyiség ben, és nem ült mellém az órán. Amikor bekapcsolódtam eg y beszélg etésbe, ő elment. Olyan voltam számára, mint eg y rossz szokás, amivel eg yik napról a másikra felhag yott. Garrick g yeng éd mosolya a vég zős előkészítő órán sokat seg ített. Eg y napra elfog laltuk a tervezőlaborban lévő számítóg épeket, hog y mindenki a jövőjével kapcsolatban nézhessen szét az interneten. Eg yesek további iskolákat kerestek, mások szakmai g yakorlati lehetőség eket. Kelsey repülőjeg yeket és szállodákat nézett véletlenszerűen a világ különböző városaiban. Én pedig csak bámultam a keresőprog ram főoldalát. Eg y kéz fonódott a székem háttámlájára, majd Garrick hajolt oda hozzám. A közelség ét mindent összevetve nag yon nyug talanítónak éreztem. – Mire g ondolsz, Bliss? Azt kellett volna mondanom, hog y rád. Meztelenül. Az meg döbbentette volna. Nem mintha tényleg meztelenül g ondoltam volna rá… habár, ha már íg y szóba került, de még is… A francba! Ahog y már mondtam, nyug talanított. Meg ráztam a fejem, mert nem volt olyan válaszom, amit hang osan is ki tudtam volna mondani. Meg kerülte a székemet, és ráhajolt az asztalra, úg y nézett rám. – Színjátszás vag y üg yelőség ? – A tekintetét túlság osan személyesnek éreztem ebben a helyiség ben, az osztálytársaimmal körülvéve, még akkor is, ha eg yikük sem nézett ránk. Nos, kivéve Kelseyt. Ő minden alkalommal árg us szemmel fig yelt, amikor Garrick hozzám szólt, ami eszembe juttatta, hog y óvatosnak kell lennünk. – Nem tudom – motyog tam. – Oké. Akkor mi lenne, ha mondjuk, városra keresnél rá? Kezdheted azzal, hog y kiadó lakást nézel, mert arra biztosan szükség ed lesz, különösen, ha New Yorkba mész. Rápillantottam a kereső sávjára, ami g únyosan nézett vissza rám. – New Yorkhoz nincs elég pénzem – feleltem. – Nem baj. Sokan vannak még ezzel íg y. Van számos más hely is, ami számításba jöhet. Philadelphia. – Hirtelen odakaptam rá a fejem. Vajon azt akarja sug allni, hog y nézzek körül Philadelphiában? Ahol ő lakott? Csak nem mondani akart ezzel valamit, vag y csak túl sokat képzeltem mög é? Az arca semleg es volt, amikor folytatta. – Dallasban és Houstonban is nag yon sok munkalehetőség van. Chicag o. Seattle. Boston. D.C. Széles a választék. – Visszafordultam a számítóg éphez, de a szívem már hevesebben dobog ott. Biztosan csak én képzeltem e mög é túl sokat. Mert ug ye még nem jártunk komolyan. Eg y estét töltöttünk azzal, hog y összebújva

feküdtünk a kanapén. Ez még nem jelentette azt, hog y eg yütt vag yunk, vag y hog y készen állok az ország másik vég ébe költözni vele. – Csak nézz szét! Keress valamit! – Mondta, aztán elment, és körbejárt a teremben. Rátettem az ujjaim a billentyűkre, de úg y éreztem, mintha ólomból lenne a kezem, és nem tudtam meg mozdítani. Ránéztem a P-betűre. A szemem sarkából láttam, hog y Kelsey eng em fig yel. Bármennyire is érdekelt Philadelphia, azt írtam be „üg yelő szakmai g yakorlat”. Aztán eg yik honlapról a másikra kattog tam, közben lestem a képernyő sarkában lévő órát, és azt kívántam, bárcsak g yorsabban váltanának a számok. Amikor vég et ért az óra, a meg könnyebbülésem nem tartott sokáig . Kitették a szereposztást. Még mindig én voltam Phaedra, aminek örültem. Elég kínos lett volna, ha Eric időközben meg g ondolja mag át. Kelsey meg kapta Aphrodité szerepét, amire vág yott. Rusty tényleg az eg yik katona lett, ahog y meg jósolta. És Cade volt Hippolytos. *** Aznap este bekopog tam Garrick ajtaján. A meg eg yezésünk ellenére, hog y lassan haladunk, feszült voltam. Nem ig azán beszéltünk arról, hog y mit csinálunk ma este, és laza kapcsolatunk ellenére még nem cseréltünk telefonszámot sem. Abban reménykedtem, hog y nem tűnök túlság osan buzg ónak azzal, hog y két eg ymást követő napon felkeresem. Hamlet mindenesetre határozottan örült, hog y nem vag yok otthon. Még mindig nem volt zökkenőmentes az eg yüttélésünk. Az ag g odalmam azonnal elszállt, amikor Garrick kinyitotta az ajtót, és azt mondta: – Ó, hála istennek! Már eg y órája azon g ondolkozom, hog y átmeg yek hozzád, de attól féltem, hog y bekopog ok, és van nálad valaki vag y ilyesmi. Nevettem. – Akkor talán tényleg nem ártana meg adnunk eg ymásnak a számunkat. – És majd valami titkos fedőnévvel írsz be a telefonodba, hog y senki ne tudja, ki vag yok, amikor mocskos üzeneteket írok? – kérdezte. Kikerekedett a szemem. – Azt tervezed, hog y mocskos üzeneteket küldözg etsz nekem? A szemében nevetés bujkált, és ismét meg jelent az arcán az a vakító mosoly. – Leg alábbis nem zárom ki a lehetőség ét. Ó! Ó! Az ideg esség em ismét visszatért. Meg fog ta a kezem, és a nappaliba vezetett, ahol a kanapén eg y nyitott könyv hevert. Természetesen verseskötet, mivel Garrick tökéletes volt, és szomorúan nem az én súlycsoportom. Meg jelölte, hol tart, és a kanapé mellett álló könyvkupac tetejére tette.

Felém nyújtotta a karját, és a kettőnk közti üres hely fölött eg ybefűzte az ujjainkat. Szerettem volna hozzábújni, átölelni, és nem mozdulni a karjából, csak ha nag yon muszáj, de még mindig nem mertem. Vajon ott tartottunk már, hog y ezt meg tehettem? Vag y még csak közeledtünk hozzá? – Szóval… a szereposztás? – kérdezte. Felnyög tem, és hátraejtettem a fejem a kanapé támlájához. – Nem olyan rossz, ug ye? – Az attól füg g , hajlandó lesz-e Cade szóba állni velem, mire két hét múlva meg kezdődnek a próbák. Felesleg es volt azon ag g ódnom, hog y odabújjak-e hozzá, mivel neki nem voltak ilyen fenntartásai, és eg yszerűen csak odahúzott mag ához. A fejem tökéletesen beleillett a válla ívébe. – Cade értelmes srácnak tűnik. Biztos vag yok benne, hog y miután sikerült feldolg oznia mindent, jobb lesz. Bólintottam, és reméltem, hog y ig aza lesz, de nem voltam teljesen meg g yőződve róla. Cade valóban értelmes volt… viszont az értelem valószínűleg azt tanácsolta neki, hog y tartsa tőlem távol mag át, ha nem akarja, hog y sárba tapossák a szívét. És talán íg y volt a leg jobb. Jobbat érdemelt nálam. – Na jó – mondta Garrick. – Erről elég ennyi. Nem szeretem ezt a szomorú ábrázatot az arcodon. Sajnos elég szeg ényesek a lehetőség eink az estére vonatkozólag , mivel nem mehetünk sehová. Mit szólnál eg y filmhez? Mosolyt rag asztottam az arcomra. Amikor visszamosolyg ott rám, már nem volt olyan nehéz ott is tartanom. – Jól hang zik. Valami humorosat választott, valószínűleg hog y felvidítson. Aztán lekapcsolta a villanyt, és visszaült mellém a kanapéra. Amikor meg jelent a film elején a felirat, hátradőlt, és mag ával húzott eng em is. Hanyatt feküdt, én pedig az oldalamon közte és a háttámla között. Eg y kis ideig tétováztam, aztán a mellkasára hajtottam a fejem. Próbáltam a filmet nézni, tényleg próbáltam, de nehéz volt arra koncentrálnom, miközben eg yenletes leveg ővételei felborzolták a hajamat, a keze pedig le-fel simog atta a hátam. Eg yszerre csiklandozott és csábított. Minden ideg szálammal érzékeltem, amikor néha-néha az ujjai eg y kicsit lejjebb merészkedtek a hátamon, és óvatosan meg érintették a bőrömet a pólóm alja és a rövidnadrág om dereka közötti fedetlen szakaszon. Csak eg y rövid másodpercre hag yta rajta a kezét, aztán visszatért a hátamra. Később a tarkómon simog atta azt az érzékeny pontot, én pedig alig tudtam visszafog ni mag am, hog y ne nyög jek fel. Gyorsan felpillantottam rá, de elmélyülten nézte a filmet, és láthatóan fog alma sem volt róla, milyen őrült érzéseket kelt életre bennem. Vég ül úg y döntöttem, ideje visszaadnom neki valamit abból, amit velem csinál. Szétnyitottam az

öklöm a mellkasán, és finoman belenyomtam az ujjam a bőrébe. Azzal kezdtem, hog y átrajzoltam a mintát a pólóján, valami eg yüttes log ója lehetett, azt hiszem. Miután ezzel vég eztem, tovább simog attam a mellkasát, meg simítottam az eg yik mellizmát, majd lejjebb siklott a tenyerem a szeg ycsontján át izmos hasára, aztán vissza fel a mellkasára, vég ül a vállára és izmos bicepszére. Eg y idő múlva én is ug yanazt csináltam vele, amit ő velem: vég ig húztam az ujjam a pólója leg alján, mire meg állt a keze a hátamon. Valahog y ez a mozdulatlanság csak még jobban fokozta az izg almam. Kicsit bátrabb lettem, ezért visszamentem a pólója szeg élyéhez, óvatosan alácsúsztattam az ujjam, és a körmömmel finoman meg karcoltam a bőrét. A hátamon meg indult a keze, felkúszott a nyakamhoz, és beletúrt a hajamba. Erre szétnyitottam a tenyerem, és meleg bőrére tettem. Garrick meg markolta a hajam, nem annyira, hog y fájjon, csak annyira, hog y kissé hátrabiccentse a fejem. Mélyen a szemembe nézett. A tekintetében nyoma sem volt incselkedő mosolynak, kék szeme szinte feketének látszott a sötétben. A pillantása az arcomat kutatta, leg többször a szemem és az ajkam közt ug rált. Meg őrjített a várakozás, az ujjaim a bőrébe nyomtam. Már nem volt olyan eg yenletes a lég zése, de még mindig csak nézett mereven. Meg nyaltam az ajkam, mire a tekintete hosszabb ideig időzött a számon, olyan hosszan, hog y csupán az izg atott várakozástól meleg ség öntött el a lábaim között, és fészkelődni kezdtem, hog y enyhítsem a nyomást. Amikor felemeltem az eg yik lábam, és átvetettem az övén, vég re elszánta mag át a cselekvésre. A hajamban lévő kezével mag ához húzott, és félúton találkozott a szánk. Az elmúlt tíz perc minden izg atottság a arra az eg y pontra összpontosult, ahol összeért az ajkunk. A kapcsolat túl kicsi volt ahhoz, hog y tűzijáték robbanjon, de nem állt messze tőle. Ahhoz hasonlított, mint amikor eg y csillag szórót fog sz a kezedben, és a láng már majdnem a bőrödhöz ér. Csukva tartotta a száját, és bár korábban többször is meg ízlelhettem, a titokzatosság továbbra is g yötört. Úg y éreztem, mintha ez lett volna az első csókunk. Elhúzódott, és a homlokomhoz nyomta a homlokát. – Köszönöm – mondta. Köszönöm? Úg y értette, kösz, nem? Vag y köszönöm, de filmet nézek, hag yj békén? – Mit? – Hog y esélyt adsz nekünk. Tudom, hog y féltél, és talán még most is félsz, de máris sokkal jobbá tetted az életem. Nem tudom, hog y a színészség miatt volt-e olyan őszinte, és merte meg mutatni, hog y sebezhető, vag y csak eg yszerűen ilyen személyiség volt. Szerettem volna én is íg y viselkedni, de én nem ilyen voltam. – Kérdezhetek valamit? A keze a hajamból áttért az arcomra, azt simog atta.

– Persze – felelte. – Miért vállaltad el ezt az állást? Nem mintha nem örülnék, hog y itt vag y, de te mondtad, hog y pocsékul érzed mag ad. – Éreztem… már nem. – Azzal visszahajolt hozzám, és meg int meg csókolt. Halkan morg ott, ahog y az ajkát az enyémre nyomta. Nem kerülte el a fig yelmemet, hog y nem válaszolt a kérdésemre, de nem érdekelt annyira a válasz, hog y abbahag yjam miatta a csókot, különösen, hog y vég re kinyitotta a száját, és meg éreztem édes, mentolos ízét, miközben a léleg zete összekeveredett az enyémmel. A nyelve meg simog atta a nyelvem, a pólója alatt pedig életre kelt a kezem. Az oldalára fontam, és közelebb húztam mag amhoz, hog y a medencém a csípőjéhez nyomódjon. A csók ráérős volt és isteni, de túl lassú, lassú, lassú. Többet akartam. Arra vág ytam, hog y a testünk teljes hosszában simuljon eg ymáshoz, az ajkunk durván csókoljon, ne pedig csak finoman ciróg asson. Nem akartam elveszíteni a kapcsolatot a bőrével, de szerettem volna átvenni az irányítást. A másik kezem be volt szorulva a testem alá, mert azon támaszkodtam, ezért kihúztam a kezem a pólója alól, és az arcára tettem. Közelebb húztam mag amhoz, meg próbálva fokozni a tempót. Eg y pillanatig eng edte, és az ajkunk g yorsabban mozg ott, a lég zésünk felg yorsult, miközben a fejünk ide-oda forg ott, és a nyelveink heves csatát vívtak eg ymással. Ó, istenem, milyen jó volt! Én folyton sürg ettem, mert nem volt elég , nem voltam elég közel hozzá. Vég ül felemelkedett, és ő is az oldalára fordult szembe velem. Eg y pillanatra diadalmasan felsóhajtottam, ám ekkor elvette a kezem az arcáról, eltolta és addig vitte távolabb, amíg a hátam mög é nem tette, és ott tartotta a derekamhoz szorítva. Ezután visszahajolt rám, meg változtatta a tempót, csak ciróg atott az ajkával, lassan, lág yan. Őrjítő volt. Meg próbáltam közelebb nyomódni hozzá, de erősen tartott lefog va, nem siette el a dolg ot. Felnyög tem a csalódottság tól. Ő pedig elmosolyodott . – Mi az, drág a? Bármi kibukhatott volna ekkor a számon, összefüg g éstelen szavak, és a leg többjük nem lett volna túl kedves. Szerencsére, amit vég ül sikerült kiejtenem, pontosan kifejezte, mit érzek. – Túl lassú – nyüszítettem. Szó szerint nyüszítettem . – Mondtam, hog y tudom lassan is csinálni. – Te szemét! – Ig azság szerint ez a kedvesebb szavak közül való volt, amelyek a fejemben kavarog tak. Még annyi tisztesség sem volt benne, hog y meg lepődjön. Csak nevetett. Én fészkelődtem, próbáltam kiszabadítani a karomat, mire meg csókolt, hog y meg békítsen. Ezúttal a csók eg y kicsit keményebb és kielég ítőbb volt, mint az előző, de amikor már épp kezdtem

elfelejteni, milyen csalódott voltam az imént, ismét elhúzódott. Képtelenség , de úg y éreztem, hog y menten elsírom mag am. Apró csókokat lehelt az arcélemre és arra a helyre a fülem alatt, aminek az érintésétől minden feszült izmom elernyedt. – Nem azért csinálom, hog y g onoszkodjak – suttog ta –, csak próbálom azt adni neked, amit szeretnél. Ha eleng edném mag am, és úg y csókolnálak, ahog y ig azán akarom, semmi másra nem tudnék g ondolni, csak arra, milyen ízű a bőröd, és mennyire szeretném meg int érezni. – A szája a nyakamat perzselte, a fog a finoman karcolt, én pedig eg y hirtelen ötlettől vezérelve előrelendítettem a csípőmet, amivel épp csak hog y hozzáértem. Válaszul felnyög ött, és a suttog ása rekedtté vált, már nem volt lág y. – Emlékszem a melled súlyára a tenyeremben, és arra, hog y reag áltál, amikor benned volt az ujjam. – Meg haraptam az ajkam, hog y ne nyöszörög jek. Azt akartam, hog y meg érintsen. És ne leg yen rajtunk ruha. – Arra g ondolok, hog y alattam fekszel, és benned vag yok. Ez jár a fejemben, és belepusztulok. A lassítás a leg utolsó dolog , ami ilyenkor eszembe jut. Nem bírtam tovább. Képtelen voltam visszafojtani a nyöszörg ésem, mert úg y éreztem, pusztán a szavaitól elalélok. – Ezért muszáj, hog y lassan csókoljalak. Hacsak nem g ondoltad meg mag ad. Szóval? Meg g ondoltad mag ad? IGEN! Kérlek, ó istenem, ig en! Ez már kínzás volt. A józan ész azonban felülkerekedett a fejemben, átvette a hatalmat, és lent tartott a földön. Mi van, ha meg próbáljuk a szexet, és én meg int bepánikolok és elrontok mindent? – Nem, nem g ondoltam meg mag am – feleltem, majd hozzátettem. – Te szemét! – mert ez már tényleg kínzás volt. A mosolyából ítélve azonban ő is tudta. – Hmmm… ezek szerint maradunk a lassúnál.

Tizenkilencedik fejezet Még mindig mérg es voltam eg y kicsit Garrickre, amikor aznap este elmentem, de amikor elkísért a lakásomhoz, és meg kérdezte, mi a tervem másnapra, már nem harag udtam rá annyira, hog y lerázzam. Cade nem beszélt velem, Kelsey felől nem hallottam, ezért azt feleltem, hog y szabad vag yok. Eldöntöttük, hog y nálam fog unk vacsorázni. Délig aludtam. Az ág yam túl kényelmes volt ahhoz, hog y túl korán kimásszak. Ébredés után eg y kivételesen hosszú, forró zuhannyal fog laltam el mag am, majd meg csináltam a leckém, és olvastam eg y kicsit. Amikor ránéztem az órára, még mindig csak délután hármat mutatott. Bekapcsoltam a számítóg épem, és rákerestem a philadelphiai színházakra. Találtam eg y g yűjteményes portált, ahol eg y sor ott található színházról kaptam információt, valamint álláslehetőség ekről és meg hallg atásokról. Keresg éltem az oldalon, meg néztem, milyen darabok vannak éppen műsoron, elolvastam a munkaköri leírásokat, majd elmentettem eg y pár oldalt a könyvjelzőim közé. Csörg ött a mobilom, de valahog y nag yon messziről szólt. Meg próbáltam követni a hang ot, de abbahag yta, mielőtt még tovább szűkíthettem volna a helyet a nappalinál. Szerencsére bárki is hívott, kitartó volt, és néhány pillanat múlva ismét meg csörg etett. Határozottan valahol a kanapé környékéről jött a hang . Levettem a párnákat, de nem volt mög öttük. Meg néztem a dohányzóasztalon a papírok és a könyvek alatt, de ott sem találtam. Vég ül letérdeltem a földre, és belestem a kanapé alá. Ott volt bizony, a bútor alatt világ ított a poros sötétben. És közvetlenül mellette Hamlet bámult rám. Az a kedves közjáték, amit a macskám a menhelyen mutatott, itthon még váratott mag ára. Teljesen biztos voltam benne, hog y szándékosan vonszolta be valahog y a telefonomat a kanapé alá, csak hog y bosszantson. – Ide fig yelj, te macska, nem tudom, miért utálsz ennyire, de alig hanem elkerülte valami a fig yelmedet. Én mentettelek meg . – Lehasaltam, nag y nehezen bepréseltem a karom az ág y alá, és a telefonomért nyúltam. – Hálásnak kellene lenned. Amikor a kezem közelített hozzá, felhang zott az ismerős morg ás. – Jól van, jól van, fog d már be! A fél felsőtestemet is be kellett passzíroznom a bútor és a padló közötti kis résbe, hog y elérjem a telefont, kijutni pedig még kényelmetlenebb volt, mint benyúlni. Két nem fogadott hívás: ANYA. Felnyög tem. Jobb lett volna, ha otthag yom a kanapé alatt. Ebben a pillanatban ismét meg csörrent, harmadjára is. Felvettem. – Szia, anya! – Miért nem vetted fel az első két hívásnál? Minden rendben?

– Ig en, anya, csak nem tudtam, hog y hol van a telefonom. – Jaj, te! Ki kell jelölnöd eg y helyet, ahová mindig leteszed, amikor hazaérsz, íg y mindig tudni fog od, hog y hol találod. – Rendben, észben tartom, anya. – Nos, hát a szétszórtság od nem újdonság . Mi eg yéb történt veled? – Esküszöm, hog y az anyám volt az eg yetlen a világ on, aki nem g ondolta rólam, hog y eg y ideg beteg irányításmániás vag yok, mivel ő még nálam is sokkal rosszabb volt. És természetesen feltette a kihag yhatatlan kérdést. – Meg ismerkedtél már valakivel? Erre a szemem forg attam, amit nem tehettem volna meg , ha személyesen állunk eg ymással szemben. – Nag yon lefog lal az iskola, anya. Ami azt illeti, éppen most kaptam főszerepet eg y színdarabban. – Remek – felelte lang yosan. Úg y g ondolta, hog y a színházzal csak elpazarolom a tehetség emet. – Ig azság szerint elég nag y szó. – Hát persze, drág ám. Csak tudod, az apád és én ag g ódunk miattad. Sokkal jobban éreznénk mag unkat, ha lenne valaki, aki anyag ilag g ondoskodik rólad. Kopog tak az ajtón, ezért miközben beszéltem, odamentem kinyitni. – Először is, az anyag i biztonság még nem elég indok a házasság ra, anya, még akkor sem, ha ettől ti jobban érzitek mag atokat. Másodszor pedig nincs szükség em arra, hog y eg y férfi viselje g ondomat, tudok mag amról g ondoskodni. – Garrick állt az ajtóban. Majdnem eg y órával korábban jött, és meg hallotta a mondandóm vég ét. Felvonta a szemöldökét, elmosolyodott, és ha a telefonvonalon keresztül meg tudtam volna fojtani az anyámat, eg ész biztosan meg tettem volna. – Na jó, mennem kell, anya, vendég em jött. – Férfi? Felnyög tem, és csak annyit mondtam: – Szia, anya! Jó érzés volt letenni. Majdnem annyira, hog y kedvem lett volna visszahívni, és még eg yszer letenni. Garrick elmosolyodott. – Az anyukád nag yon hasonlít az enyémhez. Rámeredtem. – Korán jöttél. – Reg g el csak g yorsan lófarokba fog tam a vizes hajam, és úg y terveztem, hog y mielőtt meg érkezik, majd kivasalom, ezért most rondán néztem ki. Azok után pedig , hog y behasaltam a kanapé alá, még poros is voltam. – Nem baj? Úg y véltem, elég nag y udvariatlanság lenne azt mondani neki, hog y menjen haza és jöjjön vissza eg y óra múlva.

– Nem, semmi g ond. Nézz tévét vag y ilyesmi. Nekem még kell eg y pár perc. – Behívtam a nappaliba, azután besurrantam a fürdőszobába, és arra g ondoltam, milyen javulást tudok elérni öt perc alatt. Kivettem a hajg umit a hajamból, és meg néztem a hullámos, nedves szénakazlat a fejemen. Ezzel kellett valamit kezdenem. Arra már nem volt idő, hog y meg szárítsam és kivasaljam. Ha pedig vasalás nélkül szárítom meg , hatalmas g öndör labda lett volna belőle. Kézzel eg y kicsit még jobban összeborzoltam, majd szétmorzsoltam az ujjaimmal, remélve, hog y a g öndör fazon bejön Garricknek. Tettem rá eg y kis hajhabot is, ennél többre azonban nem maradt időm. Kifestettem a szempillámat spirállal, az ajkamra szájfényt kentem, és bíztam benne, hog y szereti a természetes stílust. Amikor kijöttem a szobámból, azt láttam, hog y a kanapén hever, tévét néz, és Hamlet a mellkasán fekszik összeg ömbölyödve. Döbbenten álltam, és azt hittem, csak álmodom. Ekkor felém fordult, és látta, hog y őt néztem. – Hé, g öndör a hajad! – Bólintottam. Addig szinte mindig kivasalva hordtam. Azután hozzátette. – Tetszik. Még mindig nem tértem napirendre a felett, hog y a macskám boldog an fekszik a mellkasán… és dorombol . Varázsereje volt. Ez lehetett az eg yetlen mag yarázat. – Gyere ide! – mondta és felült, Hamletet pedig áttette az ölébe. Óvatosan leültem, tisztes távolság ban tőle. Rámutattam Hamletre, és azt kérdeztem. – Ezt meg hog y csináltad? – Micsodát? – Hog y vetted rá őlédiség ét, hog y meg eng edje, hog y meg fog d? – Ez eg y nőstény macska? – kérdezte. – Ig en, és mindenkit utál. Leg főképpen eng em. – A saját macskád utál? – Még dolg ozunk a problémán. Nevetett. – Talán meg sértődött, hog y férfinevet adtál neki. Kinyújtottam a kezem, hog y meg simog assam Hamletet, ám szokás szerint morg ást kaptam válaszul. Garrick nag yon viccesnek találta, hog y a saját háziállatom utál, és továbbra is az ölében tartotta, ami azt jelentette, hog y én a kanapé másik vég ébe szorultam, mert a macskám ellopta az én… bármi volt is nekem Garrick. Huh! Erre nem is akartam g ondolni. Úg y értem, mivel titokban kellett tartanunk a kapcsolatunkat, nem volt szükség címkéket ag g atni rá, eng em még is érdekelt. Mi lesz velünk, ha eltelik ez az év? Kitartunk-e eg yáltalán addig ?

Felálltam, hog y nekilássak a vacsorának, és eltereljem a g ondolataimat. Spag ettit terveztem, mert az volt az eg yetlen étel, amit remélhetőleg nem rontok el még ilyen ideg es állapotban sem. Mert hát… Garrick közelében mindig ideg es voltam. Hamletre nyilvánvalóan az ellentétes hatást g yakorolta, mert már mélyen aludt az ölében. Ekkor felismertem a tökéletes alkalmat arra, hog y meg teg yem, amire már az érkezése óta vág ytam. Otthag ytam a vacsorát főni a tűzhelyen, és odamentem a kanapéhoz. Nem ültem le, mert féltem, hog y felébresztem a szeszélyes hölg yet. Meg fog tam Garrick vállát, és odahajoltam, hog y meg csókoljam. Mivel a keze Hamlet alatt volt, én irányíthattam a csókot. Beletúrtam a hajába, ami most is olyan őrülten selymes volt, mint mindig . Elmélyítettem a csókot. Nem óvatoskodtam, mert meg tehettem, ő pedig nem is próbált meg akadályozni. Vég re olyan csók volt, amilyenre előző este vág ytam, de nem volt hajlandó meg adni nekem. Nem akartam elhúzódni, de muszáj voltam a vacsorával is fog lalkozni. Garrick szeme majdnem fekete lett, amikor elváltunk. – Micsoda ravasz kis ördög vag y te – mondta. Felnevettem. – Ig en, előre kiterveltem az eg észet. Hamlet is be volt avatva. – Csókolj meg újra! Nem kellett kétszer mondania. Minden alkalommal, amikor csókolóztunk, eg yre mag abiztosabbá váltam. Minél hosszabb ideje ismertem, annál bátrabb lettem. Tetszett ez az érzés… leg alább annyira, mint ő. Valaki kopog ott, három hang os kopog ással, majd néhány másodperc múlva még hárommal. Még mindig ziháltunk a csók után, és nem tudtam, hog y Garrick miatt vag y a döbbenettől g yorsult-e úg y fel a szívverésem. – Vársz valakit? – suttog ta. Meg ráztam a fejem. Újabb három kopog ás után Kelsey kiabált be a csukott ajtón. – Tudom, hog y itthon vag y, Bliss! Nyisd ki! – A francba! Nem is próbáltam g yeng éd lenni, amikor felkaptam Hamletet Garrick öléből, és letettem a kanapéra. Majdnem fel se tűnt, hog y morog , már annyira meg szoktam. Meg fog tam Garrick kezét, és felhúztam, hog y álljon fel. Fog almam sem volt, hová rejtsem, de aztán úg y g ondoltam, a fürdőszoba valószínűleg jobb választás lesz, tekintve, hog y azon leg alább van rendes ajtó. Betuszkoltam, és sietve azt mondtam: – Sajnálom. Meg szabadulok tőle, íg érem!

Bárcsak az ő lakásába mentünk volna! Meg dörzsöltem az ajkam, remélve, hog y nem olyan duzzadt a csók után, ahog y éreztem. Lesimítottam a hajam, és amikor biztos voltam benne, hog y semmi feltűnő nincs rajtam, kinyitottam az ajtót. Kelsey beviharzott mellettem. – Na vég re, már éppen ideje volt. Mit csináltál? Úg y tettem, mintha ásítanék. – Ó, tudod, csak heverésztem. A szemét forg atta, és úg y nézett rám, mintha én lennék a bosszantó. – Akkor még szerencse, hog y átjöttem. Nem hag yom, hog y szombat este itthon búslakodj a Cadedolog miatt. Meg rag adta a csuklóm, és behúzott a hálószobába. Ezek szerint még is a fürdőszoba volt a jó döntés. – Nem búslakodok – feleltem. – De honnan tudsz te Cade-ről? – Mindenki tudja, drág ám. Mellesleg meg is vag yok sértődve, hog y nem mondtad el, micsoda dráma történt köztetek. Remek. – Nem olyan nag y dráma ez. Biztos vag yok benne, hog y hamarosan meg oldjuk a dolg ot – válaszoltam. – Ó, ezek szerint nem tudod? Cade majdnem visszaadta a szerepét a Phaedrában . Hál’ istennek vég ül nem tette, mivel Rusty lebeszélte róla. Én erre azért nem mondanám, hog y „nem olyan nag y dráma”. Lerog ytam az ág yra, a g yomrom g örcsbe rándult, és akkora lett, mint eg y ping pong labda. Cadeet ennyire feldúlta a dolog ? Képes lett volna lemondani eg y ilyen nag yszerű lehetőség ről, csak hog y ne kelljen a közelemben lennie? Kelsey hang ját a szekrényből hallottam, és déja-vu érzésem lett, mert eszembe jutott az az este, amikor ez az eg ész dolog elkezdődött. Elkezdett kihúzog atni topokat és szoknyákat, ezért meg kérdeztem: – Mit csinálsz? – Elmeg yünk szórakozni. Látnod kell, hog y van élet a lakásod falain kívül is. – Ne, Kelsey, most nincs kedvem. – Garrickre g ondoltam a fürdőszobában, és arra, vajon hallja-e, amit beszélünk. – Szar üg y. De nincs más választásod. Ezer éve nem táncoltam, és szükség em van eg y szárnyseg édre. Felnyög tem, és hanyatt dőltem az ág yon. Az arcomra dobott eg y szoknyát. – Öltözz!

Ekkor eszembe jutott a tökéletes kifog ás. – Nem lehet, vacsorát főzök. – Szuper. Farkaséhes vag yok. Mit eszünk? Néha úg y g ondoltam, könnyebb lenne az életem barátok nélkül. Visszamentem a konyhába, ő pedig követett. A szószt túl sokáig hag ytam a tűzön, és a széle leég ett. Ennyit arról, hog y nem tudom elrontani a spag ettit. – Jézusom, te lány, ennivalóba akartad fojtani a bánatod? Annyit főztél, hog y három embernek is elég lenne. – Meg vontam a vállam. Nem tudtam volna mivel meg mag yarázni, miért főzök két emberre (akik közül az eg yiknek nag yon nag y volt az étvág ya). Kitettem eg y kis spag ettit a tányérunkra, és ig yekeztem hag yni még Garricknek is, habár nem tudtam, mikor nyílik rá lehetőség e, hog y meg eg ye. Ebben a beszélg etésben hag ytam, hog y Kelsey vig ye a szót, én inkább g yorsan ettem. Arról beszélt, milyen rég en nem szexelt már eg y jót. Bólog attam, nevettem, ahol kellett, és eg ész idő alatt csak lapátoltam a számba az ennivalót. Mire mindet meg ettem, Kelsey tányérján meg sem látszott, hog y eg yáltalán hozzákezdett. A mosog atóba tettem a tányérom, és kimentem a folyosóra. – Hová mész? – kérdezte. – A fürdőszobába – kiáltottam hátra a vállam fölött, és mentem tovább. Amikor odaértem az ajtóhoz, hátranéztem, és örömmel láttam, hog y Kelsey el van fog lalva a spag ettivel, ezért besurrantam. – Elment? – kérdezte Garrick. – Psssssszt! – A mosdókag ylónak dőlve állt, ezért hozzáhajoltam, és a teste mellett kinyitottam a csapot, hog y a vízcsobog ás elfedje a suttog ásunkat. – Nem. Sajnálom. Ami azt illeti, a spag ettinket eszi. Garrick lebig g yesztette az ajkát, én pedig lehajtottam a fejem, és a mellkasához dőlve elfojtottam a nevetésemet. – El fog menni hamarosan? Felnéztem, de továbbra is ott maradtam közel hozzá. – Nem. Azt hiszi, hog y Cade miatt szomorkodok, ezért elhatározta, hog y elvisz szórakozni. Garrick mag ához húzott, az arcát a nyakam és a vállam közötti mélyedésbe nyomta, és olyan morg ást hallatott, ami furcsa mód Hamletre emlékeztetett. Átkaroltam, és én is leg alább annyira csalódott voltam. – Tudom. Szívás. Mintha ebből ötletet merített volna, az ajka a pulzuspontomra tapadt, és g yeng éden meg szívta. Felnevettem, és eltoltam mag amtól. – Garrick, Kelsey itt van kint! Minteg y vég szóra a barátnőm bekopog ott az ajtón.

– Elég az időhúzásból, chica! Kiválasztottam a ruhádat! – Elfordult az ajtóg omb, ezért odaszaladtam, hog y meg akadályozzam, hog y bejöjjön. Az ajtóhoz támasztottam a lábam, hog y csak résnyire tudja kinyitni. – Nem az időt húzom, készülődöm. Add ide a ruhámat, itt átöltözöm. Gyanakvóan fig yelte színlelt lelkesedésemet. Soha nem voltam lelkes, amikor elráng atott szórakozni. Továbbra is úg y mosolyog tam rá, mintha a feszültség az ag yamra ment volna, és eg y kicsit meg bug g yantam volna. Beadta a ruhákat, és mielőtt esélye lett volna válaszolni, becsuktam az ajtót, és olyan halkan fordítottam rá a zárat, ahog y csak tudtam. Amikor meg fordultam, Garrick a vécé tetején ült. Bekapcsoltam a rádiót, és a lehető leg hang osabbra vettem, amit még el tudtam viselni, majd elzártam a vizet. – Sajnálom, Garrick. Mivel ült, a mellkasomig ért a feje. Meg fog ta a csípőmet és mag ához húzott. – Semmi baj, drág a. Előbb-utóbb úg yis ez lett volna a vég e. – Bárcsak velünk jöhetnél! – Én is szeretném, de nem baj. Majd máskor eg yütt vacsorázunk. Át kellene öltöznöd. Minél hamarabb kimész innen, annál kevésbé valószínű, hog y rajtakap minket. Bólintottam. A kezem kissé remeg ett, amikor a mellkasomhoz fog tam a ruhákat. – Majd behunyom a szemem – mondta, mire hálásan meg pusziltam az arcát. Elmosolyodott, és behunyta a szemét. A térdére könyökölt, és az arcát a tenyerébe temette. Amilyen g yorsan csak tudtam, levettem a pólóm, és kibújtam a rövidnadrág omból. A fekete ujjatlan pólót mag amra húztam, aztán fog tam a szoknyát. Görcsbe rándult a g yomrom. Az a borzalmasan rövid miniszoknya volt. Valószínűleg valami hang ot adhattam ki, mert Garrick felemelte a fejét. Továbbra is csukva tartotta a szemét, úg y kérdezte: – Minden rendben? – Ig en – feleltem. Habár mag amban azt g ondoltam, úristen, dehogyis! Felvettem a szoknyát, ami pontosan annyira rövid volt, amilyenre emlékeztem. Felsóhajtottam. Szó sem lehetett róla, hog y ezt viseljem! Meg érintettem Garrick vállát, hog y jelezzem, kimeg yek, átveszek valami mást, ő azonban kinyitotta a szemét, és a lábamat bámulta mereven, ami hirtelen úg y elg yeng ült, mintha nem is hús, izom és csont lenne benne, hanem puha rong y. Az eg yik kezével a térdem mög é nyúlt, hog y meg csiklandozza, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom a vállában, nehog y összerog yjak. – Meg akarsz ölni, ug ye? – nyög te fojtott hang on. – Nem erre a szoknyára mondtad, hog y sosem

fog od felvenni? – De, és ma este sem ebben leszek. Visszameg yek a szobámba, és keresek eg y másikat. Meg fordultam, mire a másik kezével a combomhoz ért. – Várj! A keze a szoknya erkölcstelenül rövid szeg élye alá siklott, majd hátra a combom hátsó részéhez, és centiméterekkel a fenekem alatt állt meg . – Hihetetlenül . Szexis. Vag y. – Olyan halkan mondta, hog y az már szinte morg ás volt, de éreztem, hog y a bőröm alá kúszik a rezg ése. Előrehajolt, és minden eg yes szó után szűzies puszit nyomott a combom külső oldalára. Olyan hatalma volt fölöttem, mintha ag yag ból lettem volna a kezei között. Ha meg próbálta volna ott helyben elvenni a szüzesség em, azt hiszem, g ondolkodás nélkül odaadtam volna. Kelsey dörömbölni kezdett az ajtón, és ez kizökkentett a vág g yal teli álmodozásból. – A francba, Bliss! Sietnél eg y kicsit? A szavaival eg yütt a félelmem is visszatért. Na ig en, Garrick most szexisnek tartott, eg y szűzlány azonban alig hanem a szexis totális ellentéte volt. Vajon meg g ondolja mag át, amikor meg tudja? – Mennem kell. Ne harag udj! Az hiszem, még van spag etti, ha enni akarsz, miután elmentem. Majd… majd felhívlak, oké? Bólintott, de a tekintete még mindig sötét volt, és nem mozdult rólam. Amikor kiléptem a folyosóra, csak úg y kavarog tak bennem a hormonok és az érzelmek. Annyira lefog lalták a g ondolataimat, hog y már csak akkor jutott eszembe, hog y át akartam öltözni, amikor bekötöttem az övet Kelsey kocsijában, és úton voltunk a bár felé.

Huszadik fejezet Az Extázis nevű klub sötét és homályos volt, amikor beléptünk. A zene dübörg ött a falakon és a földön keresztül, bekúszott a bőröm alá, és felideg esített. Ez eg yáltalán nem az én világ om volt, Kelsey viszont imádta. Úg y terveztem, hog y csak ücsörög ök eg y ideig a bárpultnál, talán még eg ykét pasival beszélg etek is, hog y Kelsey leszálljon rólam. Aztán valószínűleg hazameg y valami fickóval, és itt hag yja nekem a kocsit. Ez volt a szokásos forg atókönyv. Azzal azonban nem számoltam, hog y az öltözetem meg változtatja a tervet. Alig léptünk be a klubba, eg y fickó máris felkért táncolni. Nemet mondtam, mire Kelsey rosszallóan nézett rám. – Mi van? – kiabáltam a zenét túlharsog va. – Azt mondtad, jöjjek el, de azt nem, hog y táncolnom is kell! Meg álltunk a bárnál, és nag y nehezen sikerült leintenem a csapost, miközben Kelsey jól lehordott. – Te vag y a leg dühítőbb ember, akivel valaha találkoztam! Baromi dög ösen nézel ki ma este, de csak itt akarsz ülni és fanyalog ni, mint mindig ! – Akkor talán jobb lett volna, ha hag yod, hog y otthon maradjak, és ott fanyalog jak! Eg y pasi meg kopog tatta a vállam, én pedig meg sem vártam, mit akar kérdezni, rög tön rávág tam, hog y „NEM!” Kelsey csípőre tette a kezét, és ahhoz képest, hog y Barbie-hasonmás volt, meg lehetősen félelmetesen nézett ki. – Tudom, hog y fel vag y dúlva, és sok mindenen mentél keresztül. Próbállak meg érteni, de mi a franc bajod van? – Nincs semmi bajom, Kelsey, csak nem szeretem, hog y azt hiszed, bárhová mag addal ráncig álhatsz, és közben oda sem fig yelsz arra, hog y én mit akarok! – Jól van! Tessék! Feladom! Maradj itt és duzzog j eg yedül! Én elmentem táncolni! Azzal sarkon fordult, és befurakodott a tömeg be. Útközben kiöntött néhány italt, és félrelökött eg y-két embert az útjából. Ijesztő Barbie. Felültem eg y bárszékre, és éreztem, hog y az extra rövid szoknyám miatt a combom odarag ad a műbőr kárpithoz. Nem lettem volna meg lepve, ha a fenekem is kilátszik, jelenleg azonban túl dühös voltam ahhoz, hog y ezzel fog lalkozzak. Rendeltem eg y Jack Danielst kólával, és miközben az italomat vártam, mag amban fortyog tam. Tudtam, hog y Kelsey jót akart, de nem lehetett a világ minden problémáját bulizással meg oldani. Mindig is tudtam, hog y különbözők vag yunk, de csak most jöttem rá, mennyire nem ért meg eng em. – Meg hívhatlak eg y italra? – kérdezte eg y hang a hátam mög ül.

Erre felemeltem a teli poharamat, és nem fog lalkoztam vele tovább. A fickó ennek ellenére leült mellém. Hozzám hajolt, hog y kérdezzen valamit, mire felcsattantam: – Nem érdekel! Ekkor eg y ismerős hang azt felelte: – Ezt örömmel hallom. Majdnem leestem a székről, amikor felismertem az akcentust. – Garrick! Garrick volt a fickó, aki mellém ült. Sapkát húzott mélyen a fejére, ami eltakarta csodálatos szőke haját. Amikor először meg szólalt, nem úg y hang zott, mint Garrick. – Olyan volt a hang od… A válasza ezúttal amerikainak hang zott. Nem volt benne semmi különleg es dialektus, csak… eg yszerűen amerikai volt. – Színész vag yok, Bliss. El tudom tüntetni az akcentusom, ha kell. Még mindig nem tértem mag amhoz a döbbenettől, úg y kérdeztem: – Mit keresel itt? Mi lesz, ha valaki meg lát? – Inkog nitóban vag yok, félig -meddig . Ha pedig valaki felismer, majd azt mondom, hog y itt futottunk össze véletlenül. Tanár vag yok, nem tettem fog adalmat, hog y nem élek társadalmi életet. – De miért? – Mert nem tudtam elviselni a g ondolatot, hog y valaki mással táncolsz ebben a szoknyában. – Meg simog atta a lábam, mire a korábbi forróság visszatért a testembe. – Garrick, hag yd abba! Valaki még meg lát! Mi van, ha Kelsey visszajön? – Elnézve a műsort, amit az előbb rendeztetek, nem hinném, hog y eg yhamar ez a veszély fenyeg etne. Összerog ytam. Talán tényleg undok voltam eg y kicsit. – Gyere! – Felállt és kinyújtotta a kezét. Én körülnéztem, nem mertem elfog adni. Sötét volt. Ha volt is itt valaki, akit ismertünk, csak akkor láttuk volna, ha közvetlenül mellettünk áll. Ennek pedig nem sok esélyt adtam. – Ne g ondolkozz már olyan sokat! – mondta, és átkarolta a derekamat, amivel lehúzott a bárszékről. Meztelen bőröm kínosan nyikorg ott, amikor elszakadt a műbőrtől, Garrick azonban vag y nem vette észre, vag y nem érdekelte. Összekulcsolta az ujjainkat, és behúzott a tömeg be. Lehajtottam a fejem, és arra koncentráltam, hog y pontosan oda teg yem a lábam, ahol az övé volt. Lementünk néhány lépcsőn eg y alacsonyabb szintre, ahol valahog y még sötétebb volt, és a testek még szorosabban préselődtek eg ymáshoz. Nem láttam senkit, csak a mellettünk lévőket. Garrick átvág ott a tömeg en, és a leg távolabbi sarokhoz vezetett, majd a falhoz húzott, és a testével eltakart

a többi táncolótól. A tömeg nek háttal állt, mag as alakja mög ött eg yáltalán nem látszódtam. A lehelete csiklandozta a fülemet, amikor azt súg ta: – Íg y már jobb? Bólintottam. Sokkal jobb volt. Úg y értem, még mindig a klubban voltunk, és bár sokkal szívesebben lettem volna otthon eg yedül, de máris ez volt életem leg jobb klubbeli élménye. Még úg y sem voltam képes szemtől szemben táncolni vele, hog y tudtam, mit érez irántam, ezért meg fordultam, és a fenekemet nyomtam oda hozzá. Azonnal meg fog ta a csípőmet, és mag ához húzott. Az érzés hatására minden leveg ő kiszállt a tüdőmből. Behunytam a szemem, hog y ne kelljen a csupasz falat bámulnom, és meg próbáltam hag yni, hog y átjárjon a zene. Garrick csípője lassan előremozdult, én pedig követtem a mozdulatát, és hozzásimultam. Felnyög ött a fülembe, amitől borzong ás futott vég ig a g erincemen. A csípőmről előrecsúsztatta a kezét a hasamra. Mivel az ujjait széttárta, a hüvelykujja eg y-két centivel a melltartóm alatt volt, a kisujja pedig a szoknyám derekához ért. A kezével mag ához húzott, ug yanakkor előrebiccentette a csípőjét. Csillag ok táncoltak lehunyt szemem mög ött, a léleg zetem pedig a zene ütemére járt ki-be. Garrick hozzám préselődő teste felforrósította a klub amúg y is meleg leveg őjét, és éreztem, hog y izzadtság jelenik meg a nyakamon. A csípője folyamatosan a zenére ring ott, lassan, érzékien, néha azonban eg y-eg y erősebb ütemnél keményebben nyomódott hozzám. Az ajka a nyakamat csókolta, én pedig csak eg yre mélyebbre és mélyebbre zuhantam ebbe az érzésbe. Nem volt elég . Fog om-e valaha is úg y érezni, hog y eleg et kapok belőle? Felemeltem a karom, és a hátam mög é nyúlva beletúrtam a hajába, mire elég edetten felsóhajtott. A hasamon lévő keze felemelkedett, lág yan vég ig simított felemelt karomon, majd le az oldalamra. Amikor meg ciróg atta oldalról a mellem, az érintésétől meg remeg tem, ám ezt még tovább fokozta, amikor az ujjai elhag yták erkölcstelenül rövid szoknyámat, és meg rag adta a combom. A zene meg változott, de mi nem. A keze továbbra is az őrületbe kerg etett. A testünk szorosan összeért. Annyira fel voltam izg ulva, hog y szinte beleszédültem a vág yba. Az eg ész világ forg ott körülöttünk, csak mi álltunk eg y helyben. Vag y talán éppen mi forog tunk? Csak azt tudtam, hog y voltunk mi meg mindenki más, és nem akartam, hog y ez valaha is meg változzon. Meg találta azt a bizonyos pontot a fülem alatt, és felnyög tem, de örültem, hog y a zene elnyelte a hang ot. Finoman meg harapta a nyakamat, én pedig válaszul belevájtam a körmöm a nyakába. – Istenem, Bliss, van fog almad róla, mennyire kívánlak? A csípőnk meg int ring ani kezdett, és biztos voltam benne, hog y pontosan tudom. A zene vég et ért, és én már nem tudtam többet elviselni. Kivettem a telefonomat a melltartómból, ahová kényelmesen elrejtettem. Garrick felnyög ött, és meg int eg ymáshoz húzta a csípőnket, én viszont a telefonnal voltam elfog lalva. Remeg ett a kezem, még is valahog y sikerült meg írnom az üzenetet Kelseynek.

Taliztam valakivel. Elmegyek. Bocsi a korábbiért. Hnap beszélünk? Nem vártam meg a válaszát, inkább a kijárat felé húztam Garricket. Ezúttal nem bántam, hog y g yorsan meg y a motorral. Csak erősen belekapaszkodtam, és meg próbáltam a g ondolataimmal még g yorsabban hazarepíteni mag unkat. Az ajka már akkor a nyakamon volt, mielőtt még beledug tam volna a kulcsot a zárba. A léleg zetem olyan szapora lett, amire a zihálás volt a leg meg felelőbb szó. Kinyitottam vég re az ajtót, és úg y meg taszítottam, hog y odabent nekicsapódott a falnak. Holnap meg kell néznem, nem lyukasztotta-e ki a vakolatot. Ahog y becsukódott az ajtó, máris csókolóztunk. Még a motor és a lakásom között levettem a mag as sarkú cipőmet, ezért most úg y tűnt, túl messze van tőlem Garrick. Valószínűleg ő is ug yanezt g ondolhatta, mert a keze feljebb siklott a combomról, meg rag adta a fenekem, és felemelt, én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam. A hátam nekiütődött az ajtónak, és a leveg ő a tüdőmben rekedt. A nyelve a számba csúszott, ki-be járt, g yorsan és keményen… pontosan úg y, ahog y szeretem. – Ág y! – ziháltam két csók között. Csak annyira húzódott el, hog y azt kérdezze: – Biztos vag y benne? – Ezután meg int csókolóztunk, és a ritmus, amit diktált, leg alább olyan csábító és hipnotikus volt, mint a klubbeli zene. Meg int meg kérdezte. – Biztos vag y benne, Bliss? Biztos voltam-e? Miért kellett folyton ezt kérdeznie? Hát nem tudta, hog y csak csókolni akarom? Addig akartam csókolni, amíg a világ meg nem szűnt körülöttem. – Ág y! – mondtam meg int. – Ez nem válasz. – De azért elindult a hálószoba felé. Szorosan belekapaszkodtam, és a csókjaimat az álla majd a nyaka felé irányítottam, hog y lássa, merre meg y. De még íg y is sikerült beleakadnom a füg g önybe. Szó szerint. A fülbevalóm meg akadt a vékony anyag ban, amit addig nem is vettem észre, amíg tovább nem ment. Fájdalom hasított a fülembe és a fejem eg yik oldalába. Felkiáltottam. – Mi az? Ne harag udj! Mi a baj? Mit csináltam? – Fül! – Úg y látszott, képtelen voltam eg yszavas mondatoknál bonyolultabbat összerakni. – A francba! Ne mozdulj! Meg próbálta két kézzel kiszabadítani a fülbevalómat, ám ettől elveszítette az eg yensúlyát, és mindketten a komódhoz tántorodtunk, ami a hálószobában állt közvetlenül a füg g öny mellett. Abból ítélve, ahog y a könyököm sajg ott, tudtam, hog y másnap jókora zúzódás nyoma lesz rajta. Amikor csillapodott a fájdalom, felnevettem, mert az életem szokás szerint nevetség esen alakult. És amilyen szerencsém volt, a nevetésem félig nevetés, félig horkantás keverékére sikerült. Mindketten nevettünk, és ezúttal valami eg észen más miatt nem kaptunk leveg őt. Az oldalam fájt,

ahol nekiestünk a komódnak, a fülbevalóm még mindig bele volt akadva a füg g önybe, és még mindig Garrick derekára kulcsolódott a lábam. Két nevetés között Garrick eg y édes puszit nyomott a homlokomra. Talán a nevetség es még sem volt olyan rossz. – Na jó, hadd szabadítsalak ki! Leteszlek, oké? Lassan, finoman leeng edett a földre, és őrült pulzusom kezdett lelassulni. Eg y pár percig ig yekezett kiszabadítani, de túl vastag és üg yetlen volt az ujja. Vég ül azt javasoltam: – Inkább akaszd ki a fülbevalót a fülemből, majd holnap kiszedem a füg g önyből. Felnevetett, és azt tette, amit mondtam. Nem sokkal korábban úg y éreztem, elpusztít a tűz a csókunk közben. Most pedig meleg ség áradt szét bennem, ami teljesen más volt, sokkal édesebb. Mint a g yertyafény a nyílt láng után. Meg dörzsölte a vállát, amivel a komódnak esett, és azt mondta: – Elég szerencsétlenek vag yunk. Összecsíptem az ujjam, és azt feleltem: – Áá, csak eg y kicsit. Átkarolta a nyakam, mag ához húzott, majd még eg y csókot nyomott a homlokomra. Behunytam a szemem, és arra g ondoltam, ilyen lehet a tökély. – Azt hiszem, a füg g öny szívesség et tett nekünk. A lábad ebben a szoknyában rendesen hazavág ta az önuralmamat. Elmosolyodtam. – Mondtam, hog y nem lett volna szabad felvennem. – Ó, határozottan örülök, hog y meg tetted. Ezt az emléket még nag yon sokáig meg őrzöm. – Meg paskoltam a karját, de nem bántam szemtelen mosolyát. – Most alig hanem mennem kell, mielőtt még újra elveszítem a fejem. Eleng edtem, habár eg y részem sikítva tiltakozott ellene. Miután elment, úg y ünnepeltem, ahog y akkor, amikor meg tudtam, hog y meg kaptam Phaedra szerepét. Táncoltam. Mert… vég re… a dolg ok kezdtek jól alakulni.

Huszonegyedik fejezet Minden olyan szörnyű volt. A Phaedra első olvasópróbája meg testesítette a totális katasztrófa fog almát. Cade még két hét után sem volt hajlandó beszélni velem a próba előtt, és a rám szeg eződő tekintetekből ítélve úg y tűnt, a stábból mindenki az ő pártját fog ja. Az olvasópróba mindig kicsit száraz szokott lenni, mivel mindenki eg y asztal körül ül, ez azonban rosszabb volt, mint eg y kéthetes kenyér. Eric időnként a fejét rázta, és szinte hallottam, hog y azt g ondolja mag ában, hová tűntek azok a szereplők, akiket a múlt héten választottam ki? Minden jelenet eg yre rosszabb lett, mint amikor eg y csavar ferdén meg y be, mi viszont csak folytattuk, próbáltuk jobbá tenni azt, ami láthatóan nem ment. Amikor vég et ért, teljesen leeresztettem. Pedig olyan izg atottan vártam ezt a darabot! Elsős korom óta számítottam eg y ilyen kaliberű eseményre, és most hog y itt volt, elviselhetetlenül rosszul ment. Eric úg y tett, mintha optimista lenne, és azt mondta, majd a színpadon jobban fog kinézni. Nem hiszem, hog y bárki is bevette. Ha pedig még is, ez a tétova remény is elszállt, amikor elkezdtük az első színpadi próbát, ami – ha lehetség es – még az előzőnél is pocsékabbul sikerült. A feszült viszony Cade és köztem meg mérg ezte az eg ész csapatot, mindenki merev és ideg es lett a színpadon. A tanítási órák sem voltak sokkal jobbak. Cade nag y ívben elkerült, Kelsey még mindig harag udott rám, íg y személyesen cáfoltam meg azt a mondást, hog y az ember társas lény. Én totálisan eg yedül voltam. Leszámítva Garricket. Meg rémültem, milyen mélyen érzek iránta. A dolg ok jól alakultak. Soha semmi sem volt még ilyen jó, leg alábbis az én életemben. Szerdán a vég zős előkészítő óra után meg állított. – Bliss, várnál eg y percet? Szándékosan lassan pakoltam össze a holmimat, meg vártam, hog y mindenki kimenjen a számítóg épes teremből. Amikor kettesben maradtunk, meg kérdeztem: – Mi az? Elmosolyodott. – Semmi. Azzal behúzott eg y félreeső asztalhoz, és meg csókolt. A döbbenettől elállt a léleg zetem, a nyelve pedig behatolt a számba. Nem csináltam semmit, csak pislog tam, aztán éreztem, hog y felemel, és az asztalra ültet, a csípőjét nyitott combom közé nyomja, miközben az ajka az enyémet ég eti.

Nem volt lassú a csók. Sokkal inkább eg y őrülten szenvedélyes, lopott pillanat, és szinte beleszédültem a vág yba. Kétség beesetten kapaszkodtam belé, mert biztos voltam benne, hog y darabokra fog ok hullani. Aztán elhúzódott. Hosszú pillanatokig arra kellett koncentrálnom, hog y rendesen kapjak leveg őt, és csak ez után jutott eszembe, hog y felháborodjak. Meg ütöttem a felkarját. – Meg őrültél? Mit g ondoltál? Mi lett volna, ha valaki bejön? – Eltoltam mag amtól leg alább eg y méterre, és leug rottam az asztalról, de a lábam alig tartotta meg a súlyom. – Azt g ondoltam, hog y túlság osan szexis vag y ilyen korán reg g el. Meg keményítettem a tekintetem. – Komolyan beszélek, Garrick. – Én is – felelte. Meg fog ta a könyököm, és behúzott eg y távoli sarokba, ahol nem láthattak meg az ajtóból, viszont mi időben észleltük volna, ha valaki belép. – Ha rólad van szó, Bliss, nag yon is komoly vag yok. Azt sug allta ezzel, amit g ondoltam, hog y sug all? A tekintete veszélyesnek látszott. Képtelen voltam tiszta fejjel g ondolkozni, amikor ilyen közel volt hozzám. Meg próbált meg int meg csókolni, de még ilyen távol az ajtótól is féltem, és nem mertem. Úg y éreztem mag am, mint az első éjszakán, amikor az ág yamban voltunk eg yütt. Ez én lettem volna? Készen álltam erre a dolog ra? Elfordítottam a fejem, íg y a nyakamat érte a csókja. Minden úg y összezavarodott. Hog y akarhattam valamit ennyire, miközben leg alább annyira nem akartam? Eg yik felem szerette volna még szorosan átölelni, és azon imádkozni, hog y az ajka soha ne hag yja el a számat, a másik felem viszont leg szívesebben sikoltozva rohant volna a másik irányba. A második felem került ki g yőztesen a harcból. Kiszakítottam mag am az öleléséből, és feltartottam a kezem, hog y ne kövessen. – Ez nekem nem meg y. Mennem kell. Meg kell találnom Cade-et a ma esti próba előtt, és meg kell tudnom, hog y helyre tudjuk-e hozni kettőnk között a dolg okat. Ekkor kimenekültem a teremből, de a bőröm még mindig tüzelt az érintésétől. Mire a pihenőhelyiség be értem, Cade már nem volt ott, íg y eg ész nap nem tudtam nég yszemközt beszélni vele. Arra g ondoltam, hog y meg kérem, hadd beszéljünk a próba előtt, de mindenki ott volt körülötte, és árg us szemmel fig yeltek, ezért őszintén szólva nem volt hozzá elég erőm. Ez viszont azt jelentette, hog y a harmadik próba is leg alább olyan pocsékul kezdődött, mint a többi. Eric, akinek fog alma sem volt arról, milyen dráma zajlik a felszín alatt, tanácstalannak tűnt. Szerintem annyit meg tudott állapítani, hog y minden probléma g yökere a Cade és az én viszonyomban rejlik, ezért elküldött minket. Azt mondta, most csak a kórussal akar fog lalkozni, de

azért nekünk is adott feladatot. Beküldött eg y kisebb terembe, hog y kettesben próbáljunk… Garrickkel. Ami már önmag ában is előre jelezhette volna az apokalipszist. Ilyen szörnyűség es dolg ok csak akkor történhettek, amikor a világ összedőlni készült. Irig yeltem Garrick lélekjelenlétét, mert semmi sem látszott rajta. Vele ellentétben én olyan voltam, mint eg y totálkárosra tört autó emberi kiadásban. Az első jelenetet kétszer próbáltuk el. Cade élettelenül játszott, én szánalmasan. Bármennyiszer dörmög te is Garrick a fog a közt, hog y „Ébresztő!” vag y „Élénkebben!” vag y „Teg yetek már rá még eg y lapáttal!”, mindketten borzalmasak voltunk. Garrick, aki pontosan tudta, mire vag yunk képesek, eg yre csalódottabb lett. A vég én már arra sem vette a fáradság ot, hog y meg játssza az optimistát. – Öt perc szünet mindkettőtöknek. Kimentem a mosdóba, és vizet locsoltam az arcomra. Ez íg y nem mehetett tovább. Ha képes voltam Dommal eg yütt játszani, akkor Cade-del is fog ok tudni, bármennyire is feldúlt érzelmileg . A leg jobb barátom volt, és ha színésznő akartam lenni, meg kellett tanulnom félretenni a személyes érzelmeimet, és úg y tekinteni rá, mint bármely más emberre. Kicsit jobban éreztem mag am, amikor visszamentem a terembe. Cade és Garrick már ott voltak és beszélg ettek. – Tudom, hog y személyes problémátok van, de túl kell tenned mag ad rajta – mondta Garrick. – Próbálom, de nem olyan könnyű. Garrick háttal állt nekem, Cade arcát viszont láttam. Olyan fehér és g yűrött volt, mint eg y eldobott papírlap. Elszorult a torkom, és azt kívántam, bárcsak ez az eg ész vég et ért volna már, vag y soha meg sem történt volna. – Nem próbálod elég erősen. Nem viszonozza az érzéseidet. Na és? Ilyen az élet. – Eltátottam a szám. Hog y képes ilyen nyersen fog almazni? Garrick, aki olyan édes és meg értő volt, amikor én kerestem meg ug yanezzel a dolog g al? – Előfordul az ilyesmi. Fel kell nőnöd. Színész vag y vag y sem? Nem hag yhatod, hog y az iránta táplált érzéseid határozzák meg az életed. Kiszáradt a szám, és g ombóc nőtt a torkomba. Kivág tam az ajtót és felcsattantam: – Ebből elég ! – Még én is meg lepődtem, milyen ing erült a hang om, pedig nem kellett volna csodálkoznom rajta. Gyűlöltem látni, hog y Cade-et bántja valami, és most végre nem csak én voltam az, aki fájdalmat okozott neki. Garrick szavai a bőröm alá kúsztak, elmérg esedtek, és a kezem remeg ett a harag tól. Cade rémülten vett észre. Garricken a leg csekélyebb bűntudat sem látszott, ami még jobban felszította a dühöm. Odamentem kettőjük közé, Cade-et a testemmel takartam el.

– Ez nem tartozik rád – mondtam Garricknek. Ő felém fordult, és úg y tűnt, mintha az eg ész arcát átformálná a rosszallás. – De ig en, ha a személyes problémáitokat behozzátok a próbára. Log ikusan vég ig g ondolva tudtam, hog y ig aza van, valamint azt is, hog y a tanárom, és ez a munkája, az elítélő hang súlya azonban attól még ug yanúg y fájt. Ezért én is fájdalmat akartam okozni neki. – Tudod, mit? Azt hiszem, ig azad van – mondtam. – Talán az érzelmi kapcsolatoknak valóban nincs itt helye. Rossz ötlet összekeverni a munkával, nem g ondolod? Vég telenül nyug odtnak tűnt, amitől leg szívesebben meg ráztam volna. Szerettem volna a vállába nyomni az ujjam, és jó alaposan meg cibálni. – Bliss, nem úg y viselkedsz, ahog y ezen a helyen elvárható. – Én nem úgy viselkedek? Hát ez jó, főleg a te szádból! – Ezt majd később meg beszéljük. – Meg fog ta a könyököm, én pedig g yűlöltem, hog y ilyen dühös állapotban is meg rog g yan a térdem az érintésétől. Elhúzódtam. – Nem akarom később meg beszélni. Csak azt akarom, hog y rendezd a darabot, és maradj ki a Cadedel való üg yemből. Hallottad? Meg értetted? Maradj ki belőle! Semmi mást nem akarok tőled. Vég ül a nyug odtság álarca meg repedezni látszott rajta. Meg feszítette az állkapcsát, és eg y pillanatra behunyta a szemét. Nem volt olyan jó érzés, hog y sikerült hatnom rá, mint ahog y g ondoltam. Máris leg szívesebben visszaszívtam volna. – Hát jó. – Felkapta a kezét és meg ismételte. – Hát jó. Rendezőként azt tanácsolom, hog y mindketten alaposan szedjétek össze mag atokat a következő próbáig , különben elg ondolkodunk rajta, hog y a helyetteseiteket vesszük elő. Elmehettek. Kifelé menet becsapta az ajtót. A csattanást újra és újra hallottam a fejemben. Milyen ostoba vag yok! ANNYIRA ostoba! Szinte el is felejtettem, hog y Cade is ott van, ám ekkor meg szólalt: – Szentség es ég , Bliss, ő az? Letag adhattam volna. Vag y elmondhattam volna az eg ész történetet. De akár el is menekülhettem volna. Őszintén szólva, túl üresnek éreztem mag am ahhoz, hog y meg mozduljak. Térdre rog ytam, a derekam köré fontam a karom, mintha az valahog y eg yben tartana, mintha azzal – ha elég szorosan tartom – meg akadályozhatnám, hog y a fájdalom bejusson a testembe. Még is bejutott. Az üresség et hirtelen felváltotta az a sok szó, amit már meg bántam, hog y kimondtam, a szég yen, amit éreztem és Garrick hiánya. Nem tudtam mást tenni, sírva fakadtam. Először lassan és eg yenletesen sírtam, majd fokozatosan erősödött, mint ahog y a dag ály jön, és elmosott mindent, amit az eg yütt töltött időnkben szerettem. Eg y kéz érintette meg a vállam, én pedig reménykedve kaptam hátra a fejem.

De csak Cade volt az. Lassan és bizonytalanul letérdelt mellém és a karjába vont. Eg y pillanatig haboztam, mert tudtam, mit érez irántam, és hog y ez biztosan nag yon nehéz számára. Mint mindig , most is túl jó volt hozzám. Azután nem tudtam tovább ellenállni. Már íg y is önzőn viselkedtem, akkor mit számított még eg y kicsi? Belefúrtam mag am a karjába, és szabadjára eng edtem az érzéseimet. A sírásom az a kimondottan csúnya sírás volt, de nem érdekelt. A képesség em, hog y tönkreteg yem a jó dolg okat, nem ismert határokat. – Nincs semmi baj – mondta Cade. – Nem volt olyan rossz. – Nem volt olyan rossz? – Meg dörzsöltem a szemem, amitől a kezemre fekete szemfesték kenődött. – Talán a holokauszthoz képest. Szakításnak viszont szerintem elég g é az. Meg dermedt. – Ti eg yütt voltatok? Úg y értem, tényleg eg yütt? – Eg y pár hétig elméletileg , amíg tönkre nem tettem. – Istenem, hát csoda, hog y még szűz vag yok? Előző életemben biztosan több tábla tükröt törhettem össze. Minden esély ellenére Garrick tényleg kedvelt eng em. Annak ellenére, hog y faképnél hag ytam szex közben eg y borzalmas kifog ással. Még úg y is, hog y nem voltam hajlandó lefeküdni vele. És hog y elképesztően kétbalkezes voltam. Kedvelt engem . Meg int zokog ni kezdtem, mert ez nem volt ig azság os. – Nag yon kedveled, ug ye? Próbáltam leveg őhöz jutni, és közben bólintottam. – Ig en. Tudom, hog y őrültség és ostobaság , de, de… még azelőtt ismerkedtünk meg , hog y a tanárom lett, és nem tudom csak úg y kikapcsolni ezt az érzést. Meg próbáltuk. Habár ezek után nyilván muszáj lesz kikapcsolnom. Cade előre-hátra ring atott, és bár jó érzés volt, de fiatalnak és éretlennek éreztem mag am tőle. Csakug yan nem úg y viselkedtem, ahog yan illett volna, mint ahog y Garrick is mondta. – Meg fog bocsátani – mondta Cade. – Én meg bocsátanék. Szerettem volna meg kérdezni, hog y ez azt jelenti-e, hog y nekem is meg bocsát, de féltem. Ezért inkább a karjaiban maradtam, sírtam és nem szóltam semmit, hátha ez csak eg y átmeneti enyhülés, és ennél többet nem kapok. Mire kimentünk a teremből, már mindenki elment. Cade kikísért a kocsimhoz, én pedig reménykedni kezdtem, hog y… hog y talán minden rendbe jött közöttünk. Nem puszilta meg az arcom, ahog y máskor tette volna, csak meg fog ta a vállam. Más volt ez a g esztus, még is úg y éreztem, hog y elég . – Minden rendbe fog jönni – mondta. Reméltem, hog y mindenre érti… kettőnkre, Garrickre és az

életre úg y általában. Mert rendbe kellett jönnie mindennek.

Huszonkettedik fejezet Gondoltam rá, hog y átmeg yek Garrickhez, mihelyt hazaérek, de az ig azat meg vallva féltem. És annyival könnyebb volt, inkább mag amat sajnálni. Volt eg y doboz csokoládédarabos fag ylalt a fag yasztóban pont az ilyen alkalmakra. Jó lett volna meg osztani Kelseyvel, de nem mondhattam el a titkomat még eg y embernek, és olyan önző sem akartam lenni, hog y Cade-et teg yem ki ismét annak, hog y vég ig nézze a nyomorúság omat. Meg íg érte, hog y nem mondja el senkinek, és hittem neki. Leültem a kanapé eg yik vég ébe. Hamletet fig yeltem, aki a másik vég ében feküdt elterülve. Kíváncsi voltam, vajon meg vig asztal-e. Eg yszer már mutatott felém némi kedvesség et eg y másik szomorú pillanatban, talán most is volt rá esély. Kinyújtottam felé a kezem, ám ezúttal nemcsak a szokásos morg ást kaptam válaszul, hanem még sziszeg ett is. Eg yértelműen Garrick pártján állt. Leg alább ezerszer meg fordult a fejemben, hog y átmeg yek hozzá. Talán ezereg yszer is. De nézzünk szembe a tényekkel: már kezdettől fog va nem az én súlycsoportomba tartozott. Vég ül úg yis rám unt volna, mihelyt elmúlik a tiltott g yümölcs érzés. Bele sem mertem g ondolni, mi történt volna, ha rajtakapnak bennünket. Már a puszta g ondolattól is úg y felszökött az adrenalinszintem, mint amikor a számítóg épes teremben meg csókolt, ahol bárki meg láthatott volna. Talán szívesség et tettem mag amnak azzal, hog y most szakítottam meg a kapcsolatot vele. Úg y értem, persze pokoli rossz érzés volt, de eg y újabb alkalom után még rosszabb lett volna. A lakásom csendes félhomályában és a fag ylalt által okozott kábulatban bevallottam mag amnak, hog y kezdek beleszeretni. Tünékeny kapcsolatunk olyan volt, mint a rag yog ó napsütésben eltöltött eg y nap, miközben az ember az eg ész életét a föld alatt töltötte (ebben a történetben az előző énem személyesítette meg a vakondot). Talán nekem csak ennyi járt a kapcsolatok terén – eg y villanásnyi napfény. Talán túl fényes volt ahhoz, hog y hosszú időn keresztül el tudjam viselni. Talán hálásnak kellene lennem. Nem éreztem hálát. Pocsékul voltam (és tele fag yival). Szerdán ismét a számítóg épes teremben tartottuk az órát, Garrick azonban nem jött eg y méternél közelebb hozzám. Aznap este a próbán felült a leg felső sorba és csak jeg yzetelt, nem szólt eg y szót sem. A csütörtök és a péntek hasonlóképpen telt. Habár a próbák színvonala javult, mivel Cade és én (úg y ahog y) rendeztük a viszonyunkat. Nem lettünk újra barátok, nem tudtam elképzelni, hog y a közeljövőben bárhova is elmennénk eg yütt, de már képesek voltunk úg y beszélni eg ymással, hog y nem történt közben nag yobb katasztrófa, és mindkettőnknek kitisztult annyira a feje, hog y a darabra koncentráltunk.

A hétvég én ismét felvettem a vakond-stílust, ki sem léptem a lakásomból, és csak akkor zuhanyoztam, amikor feltétlenül szükség es volt. Bármely más hétvég én Kelsey már elráng atott volna valahová szórakozni, most azonban még mindig neheztelt rám a klubban történtek miatt. Íg y mag amra maradtam. Nem volt senkim, csak Hamlet, aki olyan szenvedélyesen g yűlölt, mint ezer nap tüze eg yüttvéve. Eg y teljes hetet töltöttem mag ányosan, mielőtt képes voltam rávenni mag am, hog y teg yek ellene valamit. Felkerestem Garricket a fog adóóráján. Túlság osan féltem a lakásában vag y valamelyik óra után szembenézni vele. Amikor közeledtem az ajtajához, éppen telefonált. – Tudom – bólog atott és mosolyg ott. – Tudom. Mire észreveszed, már újból otthon leszek. Mennyi idő van még addig ? Három rövid hónap? Meg dermedtem, és az ajtó mellett a falhoz lapultam. A tüdőmből elfog yott az összes oxig én, és bármennyi léleg zetet vettem is, üresnek éreztem. – Ja, az? Nem, már túl vag yok rajta. Amúg y sem volt valami nag y szám… inkább csak kellemetlenség . Valami összetört bennem. Valami, ami már addig is törékeny és g yeng e volt, most ezer apró darabra hullott. – Tudhattam volna. Ig en, tudom, de már vég e, és nem is érdekel többé. Ig en, ig en. Új állást fog ok keresni. Ez íg y nem éri meg . Nem éri meg ? Azt hiszem, addig titokban még reménykedtem, habár erősen próbáltam mag am lebeszélni róla. A remény… micsoda eg y aljas dolog tud lenni. Nem fog ok sírni. Ha Garrick túl van rajta, nekem is azt kell tennem. És persze erről őt is meg g yőzni. Ha azt tervezi, hog y felmond, mert minél messzebb akar lenni tőlem, ezt mindenképpen helyre kell hoznom. Ne én leg yek az oka a távozásának. Még mielőtt meg g ondolhattam volna mag am, bekopog tam az ajtófélfán, és beálltam a nyitott bejáratba. Garrick felnézett, és hirtelen dadog ni kezdett a telefonban. Eg y pillanatig csak bámult, és azt is elfelejtette, hog y mi van a kezében. Vég ül pislog ott eg yet, és visszatért a beszélg etéshez. – Fig yelj csak, mennem kell. Majd később felhívlak, jó? Gyűlöltem azt, aki a vonal másik vég én volt. Talán eg y lány? A barátnője Philadelphiában? Én csak kaland voltam neki, csak szex (vag yis, izé, majdnem szex)? Bárkivel beszélt is, az még leg alább húsz másodpercig mondta a mag áét, miközben Garrick csak bólog atott és helyeselt. Amikor letette, még mindig nem tudtam, mit akarok neki mondani. Felpillantott, eg y pillanatig nézett, aztán íg y szólt:

– Miben seg íthetek, Bliss? Hivatalos hang színe hallatán felkavarodott a g yomrom, de ig yekeztem én is hasonló stílusban válaszolni. – Csak szerettem volna elnézést kérni a közös próbánkon tanúsított viselkedésemért. Cade és én azóta tisztáztuk… A szavamba vág ott. – Észrevettem. A g ondolataim eg y pillanatra elakadtak és kiszálltak a fejemből. – Szóval… én, ööö, íg érem, hog y nem fog többé előfordulni. A jövőben profi módjára viselkedem, nem viszem be a személyes problémáimat a próbára vag y az órádra. Letette a tollat, amivel játszott, majd készült, hog y felálljon. – Bliss… Bármit szándékozott is mondani, nem akartam hallani. Ha vég ig kellett volna hallg atnom, hog y finoman leráz (miközben tudtam, hog y nem érdeklem), biztosan sírva fakadtam volna, és bolondot csináltam volna mag amból. Ezért meg előztem. – Semmi baj. Túl vag yok rajta. Nem nag y üg y, ug ye? Erre meg állt. Biztos voltam benne, hog y tudja, hog y hazudok, és átlát rajtam észlelve a kavarg ó g yomromat és az összeszoruló szívemet. Még is azt kívántam, hog y hig g yen nekem. Jól vag yok. Túl vag yok rajta. Jól vag yok. Jól. Jól. – Ig en – szólalt meg vég ül. Hang osan és sietve beszívtam a leveg őt. – Remek. Köszönöm, hog y időt szakítottál rám. Leg yen szép napod! – Azzal már kint is voltam az irodájából, és csak futottam, futottam vég ig a folyosón, le a lépcsőn ki a szabadba, ahol vég re nyelhettem eg y nag yot, és meg tölthettem a tüdőm leveg ővel. Hál’ istennek már nem éreztem úg y, hog y mindjárt sírva fakadok. Ettől kezdve mosolyg ással és nevetéssel falat építettem mag am köré. Kibékültem Kelseyvel, meg íg értem, hog y bármikor elmeg yek vele táncolni, amikor csak akarja. Teljes erőbedobással vetettem mag am a próbákba, eg y héttel hamarabb meg tanultam kívülről a szöveg em, mint ahog y kellett volna. Arra kényszerítettem mag am, hog y úg y meneteljek előre, mint eg y katona, csak előre, hátra soha nem nézve. Eric meg dicsérte a munkámat a próbákon, és azt mondta, minden szavamban érzi a szég yent és az önutálatot, sőt még a testtartásomban is látja. Elmosolyodtam, és úg y tettem, mintha örülnék az elismerésnek. A fig yelmemet a jövőre fordítottam, arra az időre, amikor befejezem a főiskolát, és ki tudja, hová meg yek. Lehet, hog y lenullázok eg y hitelkártyát, és elmeg yek Kelseyvel világ ot látni. Vag y talán hazameg yek és dolg ozni kezdek, hog y félreteg yek eg y kis pénzt. Anya ennek biztosan nagyon örülne. Vag y talán itt maradok, és szerzek eg y állást a helyi hipermarketben vag y ilyesmi. Csak el

kell jutnom addig . A helyzet akkor majd könnyebb lesz. Majd… akkor meg birkózom vele. Elmondok mindent Kelseynek, és buliba fojtjuk a bánatunkat. Majd. Alig vártam, hog y „majd” leg yen. Lehetség esnek tűnt. Kivitelezhetőnek. Csakhog y a „most” eg y pillanat alatt tönkretett mindent. Eg y héttel voltunk a tavaszi szünet előtt – amire nag yon nag y szükség em volt. Péntek délután mindannyian a stúdiószínházban voltunk, mert elkezdődtek a rendezés óra kiselőadásai. Az eg ész tanszék jelen volt – a harmadévesek halálra rémültek, mindenki más pedig az unalom és a szadisztikus öröm között érezte mag át valahol. Én továbbra is csak meneteltem előre, próbáltam volna siettetni az időt, amikor Rusty felállt, hog y az első jelenet előtt bejelentsen valamit. Meg köszörülte a torkát, ami nála már fig yelemreméltóan komoly dolog nak számított. – Szóval… elmentem teg nap az orvoshoz… – És terhes vag y? – kiabálta valaki a hátsó sorból. – Nem. – Elmosolyodott, habár elég halványra sikerült. – Ami azt illeti… mononukleózisom van. Vag y köznapi nevén csókbeteg ség em. Eg y pillanatig tartott, hog y leessen. – Az orvos szerint a lappang ási idő nég y-nyolc hét, ami azt jelenti, hog y akár már januárban és februárban is beteg lehettem. Ezért… jobb, ha vig yáztok, ki után isztok, és… eg yéb dolg okra is. Januárban vag y februárban. A buli. Meg csókoltam Rustyt azon a bulin. Mindenki mindenkit meg csókolt azon a bulin. Az ösztönöm azt súg ta, hog y keressem meg a többi résztvevőjét is annak az üveg ezős játéknak. A többiek tekintete is olyan ideg es és riadt lett, mint az enyém. Ha Rusty már akkor is fertőzött volt, az azt jelentette, hog y én is elkaptam Cade-del, Kelseyvel és Victoriával eg yütt. Valamint minden eg yes jelenlévő. És persze Garrick. A francba!

Huszonharmadik fejezet Odamentem Garrickhez, mihelyt vég et értek a jelenetek. A színészek még mindig a jelmezükben mászkáltak ide-oda. A tanárok g ratuláltak a diákjaiknak, és mindenki a saját csoportjához húzódott, hog y terveket szőjenek a hétvég ére. Mindenki nyug odtnak és boldog nak tűnt, én viszont úg y éreztem, hog y összedől a világ . Garrickhez odamenni olyan volt, mint belépni eg y anthraxszal teli szobába. Ennek ellenére meg tettem. Szerencsére nem beszélg etett senkivel, csak a telefonján nézett valamit. Néhány pillanatig a háta mög ött álltam. Már az is hatással volt rám, hog y ilyen közel vag yok hozzá, mintha valóban valami méreg lett volna. Beléleg eztem az illatát, és éreztem, hog y kezd leomlani a fal, amit mag am köré építettem. Nem tudom, hog y én adtam-e ki valami hang ot, vag y ő érezte meg , hog y mög ötte állok, mindenesetre meg fordult, és rám nézett. Eg y futó pillanatig azt hittem, elmosolyodik. Azután meg változott az arca, és óvatos lett, mintha nem bízna bennem. Ezek után pedig már semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni róla. A fejemben felébredtek az érzések és az emlékek, amelyek a védőfalamat bombázták, meg próbáltak kitörni. Eközben Garrick úg y nézett, mint akit eg yáltalán nem érdekeltem. Szerettem volna csak kibökni a mondandómat és elszaladni, de tudtam, hog y nem lenne jó ötlet. Nem ig azán meg szokott, hog y az ember arról tájékoztatja a tanárát, hog y talán meg fertőzte. – Beszélhetnénk… nég yszemközt? – kérdeztem. Garrick körülnézett a teremben, és csak találg atni tudtam, kit keres. Valószínűleg Ericet. Vag y Cade-et. Talán Domot. Bárkit vett is észre, nem mozdította el róla a tekintetét, miközben azt felelte: – Nem hinném, hog y jó ötlet, Bliss. Na ig en, rég kifog ytam már a jó ötletekből. – Nem lesz hosszú – íg értem. Ekkor vég re rám nézett. Szerettem volna azt hinni, hog y eg y pillanatra ellág yult az arca, de lehet, hog y csak képzeltem. Hajlamos voltam az ilyesmire. Nem kellett mást tennem, csak behunyni a szemem, és máris azt láttam, hog y felém nyúl, és az ajka milliméterekre van az enyémtől. De mindig … mindig kinyitottam a szemem, és sosem volt ig az. Eg y kéz fog ta át a vállamat, és mag ához húzott. Eric volt az. Elkezdett beszélni a próbákról, a jelmezekről, a tavaszi szünetről meg hasonlókról, csupa olyan dolog ról, aminek ekkor nem volt hely a fejemben. Ránéztem Garrickre, aki a főnökére mosolyg ott. Zárt szájjal, feszülten. Mikor láttam utoljára azt a léleg zetelállító mosolyát?

Talán nem is kellene elmondanom. Úg y értem, hiszen nem is voltam beteg . Nem mintha Garrick bárkivel is csókolózott volna abból a buliból (remélhetőleg ). És ha én nem leszek beteg , neki nem is kell meg tudnia. Ráadásul nyilvánvalóan el akarta felejteni, hog y köztünk bármi is történt. Az isten szerelmére, hiszen arról beszélt, hog y más munkát fog keresni! Én azóta g ondosan üg yeltem rá, hog y ne nézzek rá túl hosszan, ne álljak túl közel hozzá, valamint semmilyen módon ne jelezzem, hog y én még nem vag yok annyira túl a dolg on, mint amennyire ő. Mert bármennyire rossz is volt íg y, ha elmeg y, elképzelhetetlenül rosszabb lesz. Ig en. Meg mondanám neki, ha muszáj lenne. Felesleg es felhozni akkor, ha nem is aktuális. Kimentettem mag am, majd eg yszerre köszöntem el Erictől és Garricktől. Ezután folytattam a színlelést. Leg alább vég re hasznát vehettem mindannak, amit tanultam, még ha semmi másra nem is volt jó az életben. Azt meg tanította, hog yan kell hazudni. *** A tavaszi szünet előtti utolsó napon kimerülten ébredtem, és annyira fáztam, hog y fel kellett vennem eg y pulóvert Garrick órájára, habár már tavasz volt Texasban. Elég eg yértelmű jel volt, vag yis annak kellett volna lennie, eng em azonban annyira lefog lalt, hog y túléljem a napot, és meg kezdődjön vég re a szünet, hog y félretettem a nyug talanság omat. Garrick korábban eleng edett minket az óráról, de búcsúzóul még azt mondta: – Elnézést, hog y házi feladatot adok a szünetre, de amikor visszajöttök, szeretnék konkrét terveket hallani arra, mit fog tok csinálni május huszonharmadikán. Azok kedvéért, aki nem néznek a naptárra, közlöm, hog y ez a főiskola befejezése utáni nap. Dom felhorkant mög öttem. – Az előző napi részeg ség határozott tervnek számít? Annyi erőm sem volt, hog y a szemem forg assam. – Néhányatokkal még találkozom este a próbán, a többieknek viszont kellemes tavaszi szünetet kívánok! Ne kerüljetek börtönbe, ne házasodjatok meg és semmi ilyesmi! Szép napot kívánok! Azt hiszem, ekkor meg tapsolták, de a fejem elég ködös volt. Összepakoltam a cuccom, és úg y döntöttem, ma nem olyan fontos bemennem a többi órára. Hazameg yek és alszom eg yet. Az alvás jól hang zott. Minden rendben lesz, miután aludtam eg y kicsit. Már szédültem, amikor az ajtó felé támolyog tam. Észre sem vettem, hog y mindenki elment, amíg Garrickkel kettesben nem maradtunk. Azt kérdezte: – Jól vag y, Bliss? Bólintottam. A fejem, mintha vattával lett volna kitömve. – Csak fáradt – feleltem. Annyira még eszemnél voltam, hog y a válaszom g ondosan semleg esnek

hang ozzon, semmiképpen sem vág yakozónak vag y dühösnek. – De azért kösz, és jó szünetet! – Távolról hallottam a hang om, és minden energ iámra szükség em volt, hog y kijussak az ajtón, majd meg találjam a kocsim. Rejtély, hog y jutottam haza. Nyilvánvalóan vezettem, de nem emlékeztem az utcákra, sem arra, hog y elfordítottam a kormányt, vég ül azonban ott álltam a lakásom előtt, nag yon közel az ág yamhoz. Leg szívesebben azonnal lefeküdtem volna, de ideg esítő szokásom, hog y eg y naptárt tartok az éjjeliszekrényemen, emlékeztetett rá, hog y este próbám lesz. Beállítottam az ébresztőt délután ötre, hog y előtte leg yen időm még vacsorát is készíteni. Majd eg y másik órát is beállítottam öt óra öt percre, ha az elsőt esetleg lenyomnám. Ekkor az ág y mag ába zárt, én pedig azonnal öntudatlanság ba zuhantam. Percekkel később a világ sikítozni kezdett körülöttem, de olyan hang osan, hog y a fülemre akartam szorítani a kezem, csakhog y meg sem tudtam mozdítani. Élettelen tárg yként hevert mellettem. Nyeltem eg yet, és a nyelvem mintha tüskés lett volna, a torkom úg y ég ett, mint eg y kicserepesedett száj. Amikor meg fordultam, úg y éreztem, mintha eg y heg yet mozdítottam volna el. Az óra délután 5:45-öt mutatott. Pislog tam eg yet, és meg int meg néztem. Tényleg 5:45 volt. A világ még mindig sikítozott körülöttem, és vég re, végre fel tudtam emelni a kezem, hog y lenyomjam az ébresztőt. A zaj azonnal meg szűnt. Meg int nyeltem eg yet, de túl nag ynak éreztem a nyelvem. A nyálam savként marta a torkom és a nyelőcsövem. Kábultan ismét az órára néztem. Késésben voltam. A próba tizenöt perc múlva elkezdődött. Valahog y… őszintén szólva fog almam sincs, hog y… kikászálódtam az ág yból. A lábam úg y remeg ett, mintha hajóban lennék, és alattam teng er hullámzana. Valamit meg kellett csinálnom… ezt tudtam, azonban nem jutottam tovább annál a nyomasztó érzésnél, hog y valamit elmulasztok. És ha olyan hideg van, hol a kabátom? Szükség em volt a kabátomra. Belebújtam a leg meleg ebb valamibe, amit csak találtam, és kitámolyog tam a kocsimhoz. A világ eg y pillanatra körbe fordult körülöttem, mint eg y g yerek, aki nem képes nyug odtan ülni. Kinyújtottam a kezem, hog y meg kapaszkodjak valamiben, de nem volt semmi a közelben, hog y meg tartson. Oldalra dőltem, de sikerült meg őriznem az eg yensúlyom, habár nem sok híján. Lenéztem a földre. Annyira fáradt voltam! Olyan rossz lenne, ha itt maradnék? A földön? Habár elég hideg volt. Még is inkább be kellene mennem a lakásba, ha le akarok feküdni… vag y a kocsimba. Volt még idő, hog y a kocsiban aludjak eg y kicsit? Meg ráztam a fejem, hog y meg szabaduljak a ködös érzéstől, de borzalmas volt. Fájt. Istenem, de

még hog y! A kezemmel összenyomtam a halántékomat, és meg próbáltam meg érteni az okát, majd még eg yet nyeltem, ami szintén fájt. Mindenem fájt. Mindenem. Képtelen voltam tovább állva maradni. Az állás nag yon nehezemre esett. Már majdnem a földön voltam, kinyújtottam a kezem, és azt g ondoltam, hog y az aszfalt majd meleg lesz az arcom alatt, amikor valaki elkapta hátulról a derekam. Tovább nyúltam a föld felé, de valami fog va tartott, mint horog a halat a zsinór vég én. Sírva fakadtam, mert a fejem lüktetett, a torkomat pedig olyan merevnek éreztem, mintha vasból lenne. Még mindig a kabátomat akartam, és továbbra sem akartam hal lenni, inkább csak aludni. Aludni. Valaki azt mondta, hog y minden rendben lesz. Kivette belőlem a horg ot, és a párnám ismét a fejem alá került. Biztosan csak álmodtam. Aludtam. Aludtam és talán álmodtam is. *** Valami zúg ott. Arra g ondoltam, hog y méhek. Méhekkel repülök. – …Rendben lesz. Azt nem tudom meg mondani, mennyire súlyos, de az biztos, hog y láza van. Eg yáltalán nincs mag ánál. Mononukleózis, ig en. Bevig yem a kórházba? Biztos? Hát jó. Oké. Ig en. Szia. Kinyújtottam a kezem. Túl sok szó volt ez. A méhek nem tudnak beszélni. Ennek nem volt semmi értelme. Hol vag yok? – Hol? – nyög tem, majd feljajdultam, mert még az alvás után is fájt mindenem. A kezem meg talált valamit. Vag y a valami találta meg a kezem. Meleg volt, én meg majd’ meg fag ytam. Felsóhajtottam. A meleg ség meg találta az arcomat, én pedig hozzányomtam és még többet akartam. – Fázom – mondtam a meleg ség nek. Aztán a meleg ség halkan és lág yan válaszolt: – Nem tudom, mit teg yek. Meg rag adtam azt, ami az arcomat fog ta, és azt kértem: – Még ! Ekkor a meleg ség eltűnt, bármennyire is próbáltam ott tartani. Meg csapott a hideg leveg ő, és reszketni kezdtem. Csak remeg tem és reszkettem. Sírva fakadtam, a könnyem pedig mintha jég ből lett volna. – Hideg – mondtam. Nyeltem eg yet, ám ettől rosszabb lett, nem jobb. Gyűlöltem. Azt akartam, hog y vég e leg yen. Kérlek. Kérlek. Kérlek.

– Kérlek. – Itt vag yok, drág a. Tarts ki! A világ felborult, oldalra dőlt és szétesett. Aztán mag ához ölelt, mag ával vitt, de ahelyett, hog y meg haltam volna, valami meleg be és erősbe estem. Két kézzel rag adtam meg , szerettem volna belebújni, hog y csillapodjon a reszketés, és elmúljon minden. A nap volt az. A nap ölelt a karjába, és a nevemen szólított, meg érintett, simog atta az eg ész testem. Úg y aludtam el, hog y az ég ring atott, és eg y csillag a karjaiban tartott. *** Amikor leg közelebb felébredtem, a fejem kitisztult annyira, hog y tudjam, beteg vag yok. Az orromon kellett leveg őt vennem, mert a torkom túlság osan meg duzzadt, és túl érzékeny volt ahhoz, hog y áthaladjon rajta a leveg ő. Az izmaim fájtak, a g yomrom üresen korg ott. Még mindig fáztam, de már nem reszkettem a hideg től. Felolvadtam. Az álom újra mag ához szólított. Még mindig nag yon fáradt voltam. De tudtam, mit jelent mindez. Még is elkaptam a beteg ség et. Ami azt jelentette, hog y el kellett mondanom Garricknek. De még várhat, amíg a fejem már nem akar szétmenni, a tüdőmet nem érzem telinek, a torkom pedig nem ég . Miután elmúlt a láz, majd felhívom. Meg mozdultam, és azt kívántam, hog y ne leg yen térdem, könyököm és vállam, mert most semmi mást nem csinált, csak fájt. Ezután már tudtam, hog y álmodom, hog y a láz átrendezte az ag yamat, mert Garrick ott volt alattam, a meztelen felsőteste volt a párnám. Milyen keg yetlen tud lenni a láz! De tudtam, hog y csak azért van, mert rág ondoltam. Valószínűleg még mindig álmodtam. Garricknek nyitva volt a szeme és eng em nézett. Nem szólt eg y szót sem, csak nézett. Biztos, hog y nem volt valóság os. – Bárcsak ig az lenne! – nyöszörög tem, mielőtt újra átadtam volna mag am az álomnak. Alvás. Alvás. *** Amikor újra felébredtem, már nem rázott a hideg , és eg yedül voltam. Tudtam ug yan, hog y álom volt az eg ész, még is a párnába fúrtam a fejem, és azt kívántam, bárcsak ne az lett volna. Addig nem vettem észre – vag y talán csak nem vallottam be mag amnak – de még most is

szerettem Garricket. Talán soha nem is éreztem iránta másképp. Minden emlék és fantáziakép még mélyebbre húzott a vág yódásba. Kimerült voltam, ezúttal azonban erősen kellett próbálkoznom, hog y vissza tudjak aludni. – Bliss, ébredj fel! Nem telt el semmi idő. Ez biztosan még mindig az álom volt. – Innod kell valamit. Ébredj fel! Meg próbáltam elfordulni, belemerülni az álomba, de valami meg fog ott, és akaratom ellenére felültetett. Aztán a hátam mög é került valami, amitől nem tudtam lefeküdni, ezért oldalra dőltem. A fejem eg y szilárd dolog nak ütközött. Még nem voltam teljesen vízszintesen, de már nem sok hiányzott hozzá. Behunytam a szemem. – Jaj, ne! Előbb ig yál! Aztán aludhatsz. Aludtam. Leg alábbis azt hittem. Nem lehetett más, csak álom, mivel a semmiből hirtelen eg y csésze termett a kezemben. Meleg volt, majdnem olyan meleg , mint az a másik kéz, ami az enyém köré fonódott. Csodálatos illatot éreztem, és hag ytam, hog y a csésze a számhoz érjen. Leves. Csirkehúsleves. Sós volt és meleg , de túl nehéznek találtam a nyelést, ezért eltoltam mag amtól. – Kérlek, drág a, ag g ódom miattad. Nem szeretek ag g ódni miattad. Ismertem ezt a mondatot. Milyen keg yetlen dolog a tudatalattimtól, hog y éppen most ismétli meg nekem, amikor tudom, hog y Garrick már eg yáltalán nem ag g ódik miattam. Felnéztem, és ott volt. Álmomban még tökéletesebbnek látszott, mint a valóság ban. Ő volt a nap. Mindig is ő volt a nap nekem – rag yog ó és csodálatos. Ezt már túl soknak találtam. Már kívül és belül is fájt mindenem. – Hiányzol – mondtam a napomnak. – Olyan ostoba voltam. Most pedig elvesztettem a fényt. Nem mondta, hog y neki is hiányoztam. Semmi olyat nem mondott, amit szerettem volna hallani. Csak annyit: – Ig yál, Bliss! Majd beszélünk, ha jól leszel. Meg tettem, amit kért, mert túl fáradt voltam ahhoz, hog y ellenkezzek, és ahhoz is, hog y szembenézzek a hamis valóság g al. Lassan szürcsölni kezdtem a levest, hátrahajtottam a fejem, hog y a folyadék könnyebben csússzon le a torkomon, és ne kelljen túl nag yot nyelnem. A csésze felét meg ittam, de többet már nem bírtam volna, ezért eltoltam mag amtól, ő pedig eng edte. – Most már aludhatsz. Aludj, drág a! Hátrahanyatlottam a párnára, ezúttal azonban valami más érzés töltött el: félelem. Féltem, hog y elveszítem ezt… ezt az álomszerű állapotot a két világ között, ahol nem rontottam el semmit. Talán Cade tűnik fel leg közelebb, aztán Kelsey, és eg y ideig az életem meg int eg yszerű lehet. Az Álom-Garrick kisimította a hajam a homlokomból.

– Úg y tűnik, már majdnem teljesen lement a lázad. Ez jó. Reg g el sokkal jobban fog od érezni mag ad. A homlokomat ráncoltam. – Az azt jelenti, hog y hamarosan fel kell hívjalak. – Felhívni? – Hog y meg mondjam, te is meg beteg edhetsz. Oldalra biccentette a fejét. Mit nem értett ezen? – Nem g ondolod, hog y már tudom? – Nem. Mert te nem vag y valóság os. – Nem? – Az ig azi Garrick nem lenne itt. – A fejem alá g yűrtem a párnát, és azt kívántam, hog y érjen vég et ez az álom. Már nem volt jó. Nem volt ig azi. Már nem jelentettünk eg ymásnak semmit… többé már nem. Az Álom-Garrick azonban itt maradt, a hajamat simog atta, és én még eg y ideig eng edtem, hog y elhig g yem.

Huszonnegyedik fejezet Hajnali nég ykor izzadtság ban úszva ébredtem, a testem hozzárag adt a lepedőhöz, az arcom pedig mintha oda lett volna rag asztva az ág yhoz. Gondolom, a lázam már tényleg elmúlt. Az ág yra támaszkodtam, hog y feltoljam mag am, de az eg yensúlyérzékem még nem volt az ig azi. És az ág y is mintha nem lett volna vízszintes. Hátranyúltam, a lámpa kapcsolója után tapog attam, majd felkattintottam. Azt hittem, csak képzelődök, ezért g yorsan lekapcsoltam, majd eg y kis idő múlva ismét fel. Meg csíptem mag am. Erősen meg csíptem. Semmi sem változott. Garrick tényleg az ág yamban aludt. A francba. A francba! Mennyi volt ig az a lázálmokból? Biztonság ban éreztem mag am, mert feltételeztem, hog y a méhecskék meg az a néhány mitológ iai állat, amiket esküszöm, hog y láttam, csak a képzeletem szüleménye volt. Aztán a nap felszínén éltem a földönkívüliekkel. Garrick viszont az ág yamban volt. És határozottan az álmaimban is, de nem lehetett minden ig az. Néha repült, leg többször azonban meztelen volt. Még eg y tucat más emlék is kavarg ott a fejemben, némelyik teljesen ködösen, mások tisztán. Hol lehetett a határ abban, ami valóban meg történt? A pokolba, ez eg yáltalán valóság os volt? Talán csak álmodtam, hog y elmúlt a lázam. Pánikba estem, és mielőtt még bármilyen tervet kitalálhattam volna, meg ráztam Garricket, hog y felébresszem. Csipás és g yönyörű volt, amikor mag ához tért. Eg y pillanatra meg döbbentem, hog y a párnámon alszik. Az ágyamban. Velem. Alszik. Együtt aludtunk! – Felébredtél. – Istenem, mióta tartozott olyan szorosan össze az a két szó, hog y álomittas és csodálatos? Tág ra nyílt szemmel bólintottam, mivel azt még nem találtam ki, hog y mit mondok neki, ha felébred. – Hog y érzed mag ad? Erre leg alább tudtam válaszolni. – Pocsékul. Mindenem fáj. A torkom a leg rosszabb. Felém nyújtotta a karját, és meg fog ta a combomat. Mintha ez olyan meg szokott lett volna köztünk. Mintha folyton eg ymás combját fog dostuk volna. – Azt hiszem, ez normális – felelte. A combfog ás? Ja, nem… a torkom. Aztán folytatta. –

Szükség ed van valamire? Meg ráztam a fejem. Mi a fene történt, amíg nem voltam mag amnál? Felült, mire a takaró leesett a derekára, és feltárult előttem a felsőteste. A takaró a csípője körül állt meg , a tekintetem pedig önkéntelenül is izmos hasára tévedt, amely eltűnt a rövidnadrág ban. Istenem. Beletúrt a hajamba, ami lelapult és zsíros volt, ahog y az arcomra tapadt, éles ellentétben azzal, hog y ő milyen jól nézett ki ekkor. De úg y tűnt, nem érdekli. Na jó, mi a franc történt itt? – Örülök, hog y jól vag y – mondta. Bólintottam. Ennél többre nem voltam képes, ezt leg alább még tudtam, hog y kell csinálni. A bólog atásnak még volt értelme. – Vissza kellene aludnod. Sok pihenésre van még szükség ed. Hacsak nem vag y éhes? Meg ráztam a fejem. – Akkor aludj! Finoman meg taszított, én pedig lassan leeng edtem a testem, de biztos voltam benne, hog y amint a fejem a párnához ér, azonnal eltűnik ez a párhuzamos univerzum. Nem tűnt el. Garrick kitakarózott, és kiszállt az ág yból. – Elmész? – kérdeztem. Erre meg állt, és láttam rajta, hog y g yors eg ymásutánban tudatosul benne, hol vag yunk, és milyen kevés ruha van rajta. Tétován habozni látszott. Olyan ideg en érzés volt ez, amit csak nag yon ritkán láttam rajta. – Szeretnéd, ha elmennék? Leg szívesebben meg állítottam volna a pillanatot, hog y tanulmányozzam, másodpercekre bontsam, ahol ez a merész fiú meg telik kétség g el. Természetesen nem akartam, hog y elmenjen! Azt akartam, hog y soha ne menjen el! Meg ráztam a fejem. Örültem, hog y a fáradtság om miatt valamennyire nyug odtnak látszom. Olyan szélesen mosolyodott el, hog y el is felejtettem az előbbi bizonytalanság át, mintha soha nem is létezett volna. – Akkor nem meg yek el. Csak hozok eg y kis vizet. Aludj! Kiment, és pedig még mindig szédülő fejjel az oldalamra fordultam. Hallottam, hog y meg nyitja a vizet, majd elzárja. Meg próbáltam elképzelni, mit csinálhat. A padló nem nyikorg ott, vag yis nem indult még vissza. Vajon ott állt a kag ylónál és ivott? Vag y azért nem recseg ett a padló, mert a látomásom vég et ért, és Garrick nem is fog soha visszajönni? Nyikorg ott a padló, amikor odament? Nem emlékeztem. Kezdtem pánikba esni. Talán fel kellene kelnem és utánamennem, hog y meg bizonyosodjak róla, tényleg valóság os-e. Ekkor az ág y lesüllyedt mög öttem, és eg y kar fonódott a derekamra. Először meg dermedtem,

aztán olyan hirtelen lazultam el, hog y g yakorlatilag nekiestem. Olyan meleg volt, hog y úg y éreztem, meg int kitört rajtam a láz. Feltolta a nyakamról a hajamat a párnára, hog y szabaddá teg ye. Aztán éreztem, hog y valami – talán az orra heg ye – hozzám ér, és finoman meg simítja a bőröm, majd rám lehel. – Garrick? Szorosabban fog ott, a teste az enyémhez idomult, még a combunk is összesimult. – Holnap, Bliss. Most aludj! Aludni? A g ondolat lehetetlennek tűnt, ám ahog y a lég zése eg yenletessé vált, és hozzászoktam az érintéséhez, rájöttem, hog y még mindig fáradt vag yok. Szerettem volna kielemezni, mi történt, mire emlékszem és mire nem, az alvás azonban tényleg fontosabbnak tűnt. Garricknek ig aza volt. Várhatott a dolog másnapig . Úg yis itt lesz. Azt mondta, nem meg y el. Azért biztos, ami biztos, én is rátettem a kezem az övére, amely a hasamon pihent. Azt hittem, már alszik, de annyira még ébren volt, hog y reag áljon, és összefűzze az ujjainkat. Amikor biztos lettem benne, hog y tényleg valóság os, és nem fog elmenni… amikor a kétség eim elmúltak, elaludtam. Órákkal később ébredtem fel. Fény áradt be a mag as ablakokon, és a bőröm síkos volt az izzadtság tól. Eg y pillanatra azt hittem, meg int kitört rajtam a láz. Felültem, Garrick karja leesett a derekamról. Felnyög ött. A homlokát összeráncolta, verejtékcseppek ültek az arcán. Meg tapintottam a homlokát, és valóban, tűzforró volt. Szörnyen nézett ki, de szerintem én még rosszabbul festhettem. A bőröm és a ruhám nedves volt az izzadtság tól, ami részben az enyém volt, de részben az övé is. Úg y éreztem, mintha a mocsok és a beteg ség vastag réteg ben ülne a bőrömön. Óvatosan kimásztam Garrick mellől, és letettem a lábam a keményfa padlóra. Azután felálltam, és borzalmas fájdalmat éreztem mindenemben, mintha a csontjaim eltörtek és rosszul forrtak volna össze, most pedig újra el kellett törnöm őket, hog y helyrehozzam a hibát. Minden eg yes lépésnél azt éreztem, mintha szög belövő találná el a sarkam, a térdem és a csípőm. Az eg yik kezemmel meg kellett kapaszkodnom a falban, hog y eg yenesen tudjak maradni. Az út a fürdőszobáig harminc lassú, csoszog ó lépésbe telt a szokásos tíz helyett. Amikor odaértem, kifulladtam, és leg szívesebben meg int aludtam volna. Fájdalomáztatta ag yamban nag yon fontosnak tűnt, hog y tiszta leg yek. Meg nyitottam a zuhanyt, és inkább a hűvös tartományban hag ytam a vizet, nem tekertem automatikusan forróra, mint máskor. Elkezdtem levetkőzni, és minden eg yes réteg nél panaszosan felnyög tem, mert alatta eg y újabb ruhát fedeztem fel. Mire a melltartómhoz értem, majdnem feladtam. Vég ül meg szabadultam mindentől, de már nem volt erőm ahhoz, hog y álljak zuhanyozás közben, ahog y terveztem. Ezért, mint eg y éppen járni tanuló kisg yerek, bemásztam a kádba, és hanyatt feküdtem. Hag ytam, hog y a víz permetezze a bőrömet. A hasam kimondottan érzékeny

volt, úg y éreztem, mintha ezer apró rakétalövedék záporozna rá. Ennek ellenére a víz hűvös volt és csodálatos, én pedig átadtam mag am az érzésnek. Hosszú ideig csak feküdtem a kádban, és el-elszundítottam közben. Amikor a lég zésem ismét normális lett és az izmaimban is csökkent a fájdalom, feltoltam mag am, és hag ytam, hog y a víz a hajamra zúduljon, és vég ig folyjon az arcomon. A sampon az ellenség em lett ebben a történetben, csípte a szemem, és teljesen kifárasztott, hog y beledörzsöljem a hajamba, majd kiöblítsem. Úg y éreztem, órákig tart, mire a víz lemosta annyira a fejem, hog y úg y tudtam kinyitni a szemem, hog y már nem ég ett. Nem bírtam rávenni mag am, hog y ezen a tortúrán még eg yszer átmenjek a balzsammal is. Elzártam a zuhanyt, és visszafeküdtem. Éreztem, hog y a víz lefolyik mellőlem. Minél hosszabb ideig tartottam csukva a szemem, annál nehezebb lett a testem. Lassan meg száradtam, és jólesett üresnek és mozdulatlannak lenni eg y pillanatig . Aztán eszembe jutott Garrick, és tudtam, elég hosszú ideig voltam már önző. A kád oldala mintha eg y várfal lett volna. Minden erőmre szükség em volt, hog y át tudjak mászni rajta. Teljesen kizártnak tartottam, hog y felöltözzek, ezért csak törülközőbe csavartam a hajam, és felvettem eg y köntöst. Fog tam néhány mosdókesztyűt, hideg vízzel meg vizeztem, majd kicsavartam, hog y ne csöpög jön. Valamivel elevenebbnek éreztem mag am, és sikerült úg y visszamennem, hog y nem támaszkodtam a falnak. Még mindig fájt minden lépés, de már elviselhetőbb volt. Azért még íg y is nag y meg könnyebbülést jelentett lefeküdni Garrick mellé az ág yba. Hátrahajtottam a takarót, mire meg mozdult, de nem ébredt fel. Az eg yik nedves mosdókesztyűt a homlokára tettem, eg y másikat széthajtva a mellkasára, az utolsóval pedig meg töröltem a karját és a lábát. Már ez is elég g é kimerített, ezért inkább összetekertem, és a nyaka alá csúsztattam. Ezután lefeküdtem mellé, és elaludtam. Leg közelebb eg yszerre ébredtünk fel. A láza még mindig mag as volt, de rávettem, hog y ig yon eg y kis vizet. Amikor én is ittam, rájöttem, milyen szomjas vag yok. Vele sikerült eg y teljes pohárral meg itatnom, én pedig két másikkal felhajtottam. Gyűjtöttem annyi energ iát, hog y leveg yem a vastag köntösömet, és belebújjak eg y laza pizsamába. Garrick homlokára eg y új vizesruhát tettem, mire felsóhajtott. – Köszönöm – mormolta. Nem tudtam, mennyire van mag ánál. Azt biztosan tudta, hog y ott vag yok mellette, mert többször is a nevemet mondta, mióta felébredt. És azt is tudta, hog y beteg , de hog y ezen kívül mit még , nem sikerült kiderítenem. – Nag yon szívesen. Az ig azság kedvéért azonban illik meg jeg yeznem, hog y először te ápoltál. Csukva volt a szeme, de elmosolyodott. – Te jobban csinálod.

– Nem számít – mondtam. – Az a fontos, hog y nem voltam eg yedül. Meg próbált az oldalára fordulni, hog y szemben leg yen velem, de vég ül csak a két karját nyújtotta ki, a teste ug yanott maradt, ahol volt. Átkaroltam a mellkasát, és meg húztam. Ő is belém kapaszkodott, és húzta mag át, íg y sikerült vég ül oldalra fordítanom, és sokkal közelebb került hozzám. Amikor elhelyezkedett, kifújta a leveg őt, mert ez a kis feladat is elfárasztotta. – Sajnálom – mondta. – Mit? Hog y seg ítség re van szükség e? Sokkal erősebbnek és jobb állapotúnak tűnt, mint én voltam. – Azt, hog y mag adra hag ytalak. Hog y közéd és Cade közé álltam. Hog y makacs voltam, és nem mondtam el, hog y hiányzol. Sajnálom! Összezavarodtam, mert a puzzle darabjai nem illettek eg ymáshoz. Azt viszont hallottam, ami számított: sajnálta, és én is sajnáltam. A fejem túlság osan ködös volt még ahhoz, hog y emlékezzek, miért is nem szabadna, hog y ez most meg történjen. Mag amhoz húztam, a feje beillett a nyakam mélyedésébe. Mély léleg zetet vettem, talán hónapok óta először. Szerettem volna kérdezni a telefonhívásról, a veszekedésünkről, mindenről. De újra és újra csak azt motyog ta a nyakamba, hog y sajnálja, különben sem ig azán számított. Szorosan mag amhoz öleltem, eg yütt voltunk, és meg birkóztunk a beteg ség g el meg az alvással.

Huszonötödik fejezet Napokat töltöttünk íg y. Eg ymást átölelve feküdtünk, aludtunk, felébredtünk, és amikor tudtunk, ettünk és zuhanyoztunk. Furcsa volt, hog y a beteg ség jelentette számunkra az oázist, még is ez volt a helyzet. Amikor a fizikai szükség let az elménk fölé kerekedett, nem kellett beszélnünk, sem a kapcsolatunkról, sem pedig arról, miért romlott meg . Nem kellett meg fejtenünk semmit, és nem mag yarázkodtunk. Még amiatt sem ag g ódtam, hog y szűz vag yok, vag y hog y le fog ok feküdni vele. Csak átöleltük eg ymást a csendben, és lassan g yóg yultunk a takaró alatt, távol a világ zajától. Szombatra elég jól éreztük mag unkat ahhoz, hog y több időt töltsünk felkelve, és ig azi ennivalót eg yünk, tévét nézzünk… beszélg essünk. A kanapén feküdtünk, a hátamat Garrick mellkasához támasztottam, a karja szorosan átölelt. Alapvetően tévét nézünk, de a homlokát a nyakamhoz nyomta, én pedig a beteg ség em első napjáról fag g attam. – Mit szólt Eric, amikor felhívtad? – Nem harag udott, ha erre vag y kíváncsi. Azt hiszem, mostanra a társulat fele meg beteg edett. Remek. Az előadásunk csapnivaló lesz, ha mindannyian folyton fáradtak leszünk. Nevezhetnénk a színművet kísérleti darabnak is: Letargikus Phaedra . Kérdeztem valami mást is: – Mit szólt ahhoz, hog y te ápolsz? Erre felemelte a homlokát a nyakamról. – Nem tudja. Azt mondta, hog y dug jalak ág yba, és minden rendben lesz veled. Azt is javasolta, hog y hívjam fel az édesanyádat a telefonodról. N a , az csodás lett volna. Az anyukámat ismerve mihelyt meg tudta volna Garrick nevét, nekiszeg ezte volna a kérdést, hog y mikor szándékozik meg kérni a kezem. – Még is itt maradtál. – Nem hag yhattalak mag adra. Azt mondtam Ericnek, hog y én sem érzem jól mag am, és maradtam. – De miért? – Muszáj meg kérdezned? – Ig en. – Hetekkel korábban hallottam, hog y a telefonban azt mondja, már nem érdeklem, és csak kellemetlenség vag yok a számára. Bármi miatt maradt is itt… hallanom kellett. – Nos akkor, ha belemeg yünk, akkor úg y fog om csinálni, ahog y kell – felelte. Meg próbált felülni mög öttem, de nag yon szorosan feküdtünk eg ymáson, és mindketten még mindig eg y kissé g yeng ék voltunk, ezért összeg abalyodtunk, és a vég én szinte teljesen rajtam fekve kötött ki. Én még mindig az oldalamra fordulva voltam, és beszorultam alá. Meg próbált

lecsúszni rólam, ami leg inkább ahhoz hasonlított, mint amikor eg y teknős hanyatt fordulva kalimpál. Vég ül feladta, és csak annyira emelkedett fel, hog y hanyatt tudjak fordulni, aztán óvatosan visszaereszkedett a testemre. Annak ellenére, hog y eg y hétig eg y ág yban aludtunk, ezt a pozíciót túlság osan bensőség esnek, izg almasnak és félelmetesnek éreztem. Garrick feltámaszkodott a könyökére, amennyire csak tudott, de g yeng e volt, ezért a testsúlyának nag y része rám nehezedett. Nem volt ellenemre. – Szóval, hol is tartottam? – kérdezte. – Ja ig en, ott, hog y talán kezdek beléd szeretni. Pislog tam eg yet. Még eg yet. Aztán sokkal többet, miközben pár másodperc alatt az érzelmek eg ész skálája szág uldott vég ig rajtam: döbbenet, hitetlenkedés, izg alom, félelem, vág y, bizonytalanság , majd meg állapodtam valamin… ami túl nag y volt ahhoz, hog y névvel illessem. Eg y eg ész g alaxis kavarg ott bennem. Eg yszerre volt összetett és vég telen, csodálatos és törékeny. A közepében pedig a nap állt. Garrick. Szerelem. Ez a két szó ezentúl rokon értelműnek számított a szótáramban. Kezdett belém szeretni? Belém? Meg simog atott, amivel kizökkentett ebből az univerzumból, és visszatértem a jelenbe. – Eg y férfit az őrületbe tud kerg etni az, ha íg y hallg atsz. – Én is szeretlek – böktem ki. Aztán eszembe jutott, hog y nem pontosan ezt a szót használta. Azt mondta, kezd belém szeretni. És még ott volt az a talán is. A francba! – Úg y értem… azt kellett volna mondanom, hog y én is ug yaníg y érzek. Én is csak kezdek beléd szeretni. Mert ha már szerelmes lennék, az túl g yors lenne. És őrültség . Meg túl sok, ug ye? Túl sok. Túl g yors. Szóval… nem vag yok szerelmes beléd. Nem. Nem mintha nem lennél szerethető, csak hát van különbség a között, hog y beleszeretünk valakibe, és hog y már szerelmesek is vagyunk belé. Mi pedig az első kateg óriába tartozunk, nem pedig a másodikba. Még . Szóval, azt hiszem, én is kezdek beléd szeretni. Ezt akartam mondani. Mindössze ennyit. – Totálisan szétestem. A tekintete g yeng éd volt, de nem változott, és nem árult el semmit, ezért tovább folytattam ezt az értelmetlen filozofálást. Vég ül röviden meg csókolt, amit úg y értelmeztem, mintha pontot tett volna a mondat vég ére, hog y vég re fejezzem már be ezt a locsogást . – Ezt az őrült szónoklatom előtt kellett volna meg tenned, nem utána – sóhajtottam. Felnevetett és meg int meg csókolt. Ezúttal kicsit hosszabban. – Szeretem az őrült szónoklataidat. Sőt mi több, imádom az őrült szónoklataidat. És most már vég leg es. Már nem csak kezdek beléd szeretni, hanem határozottan szerelmes vag yok beléd. Ez nem túl sok, ug ye? – A mosolya káprázatos volt, és olyan g únyos, hog y belecsíptem a karjába. Annyi tisztesség sem szorult belé, hog y fájdalmas arcot vág jon. Csak meg csókolt, és teljes súlyával rám nehezedett, ami a „túl sok” leg csodálatosabb formája volt. Mindig is túl sokat g ondolkoztam, túlság osan az elmém irányított, ahog y Eric mondta. Amióta

azonban meg ismertem Garricket, rákaptam arra a zavarba ejtő szokásra, hog y eg yáltalán nem használtam a fejemet. A szavak pedig , amelyek válaszként hirtelen elhag yták a számat, szinte mindig kínosak voltak, néha azonban… pont jó. Időnként jól jött, hog y kimondtam az első dolg ot, ami eszembe jutott. Néha az eg yszerű és az őszinte működött a leg jobban. Reméltem , hog y ez is eg y olyan pillanat. – Még szűz vag yok – vallottam be. – Ezért menekültem el azon az estén, amikor meg ismerkedtünk. Nem volt macskám, és nem jártam eg yütt Cade-del. Csak féltem. Éppen a nyakamat csókolta, ám erre félbehag yta a mozdulatot, és lassan – de olyan lassan, ahog y a tektonikus lemezek mozog nak – felemelte a fejét. Rám meredt, és a tekintete eg észen a vesémig hatolt. Leg yőztem mag amban azt a késztetést, hog y sikoltozva elszaladjak vag y valami nevetség es ürüg yet találjak ki eg y másik állattal kapcsolatban. Azt suttog tam: – Eg y lányt az őrületbe tud kerg etni az, ha íg y hallg atsz. Erre valamit reag ált, habár elég aprócska jel volt: a szemöldöke közti rész összeráncolódott. – Akkor tisztázzuk… nem volt macskád? Csak azért szereztél eg yet, mert nem akartad elmondani, hog y még szűz vag y? Összeszorítottam az ajkam, hog y ne kezdjen el remeg ni, és bólintottam. Az arcán erre olyan kifejezés jelent meg , amely valahol a döbbenet és a vidámság között volt félúton. Nag yot nézett a döbbenettől. Ez volt a leg jobb kifejezés rá. – Azt mondtad, szereted az őrültség eimet – emlékeztettem. – Íg y van. Szeretlek. Csak… őszintén? Meg könnyebbültem. – Meg könnyebbültél, hog y szűz vag yok? Miért, lotyónak tartottál? – Soha nem tartottalak lotyónak. – Túl nag y képtelenség volt, hog y imádnivalónak g ondoltam azt, ahog y kimondja a „lotyó” szót? – Csak tudtam, hog y titkolsz valamit, és féltem, hog y valami más oka van, amiért nem akarsz lefeküdni velem. Hónapok óta ezen parázok. – Parázol? Hallottam, hog y a telefonba azt mondtad, csak kellemetlenség vag yok a számodra. Azt tervezted, hog y miattam másik állást keresel. Halálra rémültem, hog y ha eg yszer is túl hosszan nézek rád, vag y valahog y elárulom, mennyire hiányzol, fog od a holmidat és továbbállsz. – Miről beszélsz? Soha nem terveztem, hog y elmeg yek. – Hallottalak. Aznap, amikor bementem hozzád az irodába. Valakivel telefonon beszéltél, aki Philadelphiában volt, és azt mondtad, már túl vag y rajtam, és csak eg y kellemetlenség voltam… A számra tette a kezét. – Bliss, most én állítom le az őrült beszédedet. Habár a kettőnk helyzete minden csak épp nem kellemes, te soha nem voltál kellemetlenség számomra, és akkor sem mentem volna el, ha kirúg nak. Túlság osan beléd voltam esve. – Meg álltam, hog y ne javítsam ki a múlt időt az utolsó mondatában. Belém van esve. Szeret eng em. Istenem, milyen jó érzés! Olyan jó, hog y talán mag amra is tetováltatom valahová.

Kifújta a leveg őt, amitől a homlokán fellibbentek szőke tincsei. – Az a telefonbeszélg etés ig azság szerint arról szólt, ami Philadelphiában történt. Részben azért is jöttem el onnan. Emlékszem, amikor rég en meg kérdeztem, miért hag yta el Philadelphiát, nag yon hatékony módszerrel váltott témát: meg csókolt. Akkor nem érdekelt annyira a válasz. Talán ha kitartóbb lettem volna, a dolg ok másképp alakulnak. Lecsúszott rólam, és újra mellettem feküdt az oldalán. Szinte nem is nézett rám, amikor folytatta: – Volt eg y barátom, Jenna. A kapcsolatunk nag yon hasonlított a tiédre Cade-del. Összebarátkoztunk a suli alatt, és bár tudtam, hog y rossz ötlet, de meg próbáltunk ennél tovább is menni. Fontos volt számomra, mint barát, de semmi több. Amikor vég et vetettem a kapcsolatnak… nos, az felért eg y katasztrófával. Eg yütt dolg oztunk eg y darabban. Sokszor dolg oztunk ug yanabban a színházban, és hasonlóan a Phaedra első próbáihoz, mi is mindent tönkretettünk, amit eg yütt csináltunk. Éppen ezért nag yon nehezen találtam új munkát, ráadásul a barátaink többség e Jen pártján állt, íg y amikor Eric felajánlotta nekem ezt a kiutat, elmenekültem. Eleinte szörnyen szég yelltem mag am. Mert feladtam, meg futamodtam. És közben elvesztettem eg y jó barátot. A telefonbeszélg etés, amit hallottál, Jenről szólt. Azon voltam túl. És éppen ezért bántam olyan szig orúan veled és Cade-del, mert retteg tem, hog y őt választod, pedig tudtam, hog y csak barátok vag ytok. Féltem, hog y ug yanazt a hibát követed el, amit én. Sajnálom. Nag yon rosszul kezeltem ezt az eg észet. Ha elmondtam volna, amikor kérdezted, talán meg értetted volna… Most rajtam volt a sor, hog y elhallg attassam eg y csókkal. Az oldalamra fordultam, és mag amhoz húztam. Ebbe a csókba beletettem minden félreértett érzelmet – a bizonytalanság ot az érzéseivel kapcsolatban, a szüzesség em miatti félelmemet, az elpocsékolt idő miatti meg bánást. Mindentől meg szabadultam, és elküldtem ezzel a csókkal. – Most már értem – mondtam. – És csak ez számít. – Szeretlek – súg ta. Sosem fog om meg unni, hog y halljam. – Én is szeretlek. – Mondd még eg yszer! Csak hog y biztos leg yek benne, nem a beteg ség zavarta meg a fejem. Gyeng éden meg csókoltam. Jelenleg i állapotunkban a g yeng éd volt a maximum, amire képesek voltunk. – Szeretlek, Garrick. Döbbenet, hog y mennyire nem féltem. Többé már nem.

Huszonhatodik fejezet A nyakamban súlyos arany nyaklánc lóg ott, a hajam csig ákban állt, és ékszerekkel feldíszítve volt feltűzve, a ruhám – bár bő és eg yszerű volt – még is nehéz és pazar. Az öltözőben ültem a tükör előtt, miközben a sminkes az utolsó simításokat vég ezte a hajamon és befejezte a színpadi sminkemet. A premierre készülődtünk, én pedig a súlyos jelmez és a sok ékszer ellenére úg y éreztem, mindjárt felrepülök. Az izg alom úg y áradt szét bennem, mint a vér az ereimben. Eljött ez a nap is. Vég re. A bemutatót eg y héttel elhalasztottuk a sorozatos beteg ség ek miatt, ennek ellenére úg y g ondoltam, hog y a darab jó. Nag yon jó. És nem voltam eg yedül a véleményemmel. Kelsey rontott be az öltözőmbe. Léleg zetelállítóan nézett ki Aphrodité jelmezében. – Tudom, tudom, nem kell úg y bámulnod. Tudom, milyen csodálatosan festek. Elmosolyodtam, és örültem, hog y visszakaptam. Ő volt az eg yetlen közeli barátom, akit elkerült a mononukleózis, ami szörnyen ig azság talan volt, tekintve, hog y ő találta ki, hog y üveg ezőst játsszunk. A tavaszi szünet utolsó napján beállított hozzám, és közölte, hog y hag yjuk már abba ezt a felhúzom-az-orrom stílust, és béküljünk ki vég re. Pont az ág yban talált minket Garrickkel. Villámg yorsan összerakta a darabokat, miért nem akartam aznap táncolni menni, és eg y széles vig yorral az arcán kihátrált a szobámból, majd azt mondta: – Ne is törődjetek velem! Nem láttam semmit. Lakat van a számon. Garrick először teljesen meg rémült, Kelsey azonban ig azi szövetség esünk lett. Rámosolyog ott Meg anra, a sminkesre, aki a hajamat fejezte be, és azt mondta: – Csodás lett, Meg ! Fantasztikus vag y. Mellesleg úg y emlékszem, Alyssa valamiért tég ed keres, úg yhog y szerintem jobb, ha itt ig yekszel. Meg an bólintott, és mielőtt elment, ráfújt a hajamra eg y fél flakon hajlakkot. Kelsey ledobta mag át a mellettem álló székre. – Szívesen. Először is, pompásan nézel ki. Eg y kicsit irig ykedem is. Nem Aphroditének kellene a leg szebb ruhát adni? A szemem forg attam. – Jól van, na! Nem számít. Másodszor, elképesztő leszel ma este. De komolyan. Olyan mostazonnal-adjatok-neki-eg y-Tony-díjat elképesztő. Harmadszor, kéz és lábtörést! – Hozzám hajolt, és meg nyalta az arcom, ami nála eg y különös, előadás előtti rituálé volt, amióta csak ismertem. – És vég ül, valaki várakozik odakint, hog y sok szerencsét kívánjon. Öt perced van a kezdésig . Három percig tudom g arantálni, hog y senki ne zavarjon, ezért használd ki, amíg tudod.

Sietve meg puszilta a leveg őben az arcomat, majd a bejárathoz libbent, és miután Garrick bejött, becsukta utána az ajtót. – Szia! – üdvözölt Garrick. – Szia! Beljebb jött az öltözőmbe, én pedig felálltam. Zavaró volt, hog y körben a helyiség ben annyi tükörben látom mag am, ezért inkább őt néztem, ami nem esett nehezemre. Pompásan festett, mint mindig . – Hog y te milyen… – Elhallg atott, és csak némán nézte lenyűg öző éj kék jelmezemet. – Ha azt mondod, aranyos vag yok, élve meg nyúzlak. Elmosolyodott, és mag ához húzott. Óvatosan, hog y ne kenje el a sminkem, eg y csókot adott a nyakamra, majd a szívemre, nem sokkal a ruha kivág ása fölött. Meg rag adtam a vállát, mert elszédültem az érintésétől. – Azt akartam mondani, hog y elképesztően szexis vag y. Örülök, hog y nem vag y a mostohaanyám – mondta. Felnevettem. – Nem hinném, hog y a tanítványodnak lenni sokkal jobb. Az ajka feljebb siklott a nyakamon, majd közel került eg ymáshoz az arcunk. Kék szeme majdnem olyan színű volt, mint a ruhám: sötét és dekadens. – Még eg y hónap – súg ta. Eg y hónap volt csak hátra, és aztán már nem lesz a tanárom, én pedig nem leszek főiskolai hallg ató. Eg y hónap, és már nem fog számítani, mit érzünk eg ymás iránt, vag y ki tud róla. Eg y hónap, és g ondolhatunk a szexre. Ésszerű tervnek tűnt, amikor összezárva feküdtünk beteg en a lakásomban. Íg y volt időm, hog y meg birkózzak az ideg esség emmel, és nag yobb jelentőség e lesz, mert már nem kerülhetünk bajba miatta. Ha viszont még sokszor néz rám így , mint most, ilyen szerelmesen, nem sok kedvem lesz kivárni azt az eg y hónapot. – Bárcsak ig aziból is meg csókolhatnálak! – súg ta szomorúan az ajkamba, amely telt és piros volt a színpadi sminknek köszönhetően. – Ma este – feleltem. – A buli után. Nálam? Előrehajolt, de az utolsó másodpercben elfordította a fejét, és nem a számat csókolta meg , hanem azt a pontot a fülem alatt, amiről tudta , milyen hatással van rám. – Már alig várom. „Szag g at a vág y minden őrülete” – idézte az eg yik soromat a darabból, és erről eszembe jutott, hog y valószínűleg lejárt az időnk. – Azt hiszem, jobb, ha mész, mielőtt mindenki visszajön. Kifelé menet meg mondanád Kelseynek, hog y köszönöm? – Nag yon szívesen. A leg jobb dolog , ami valaha történt velem… hog y az a lány ránk nyitott. Visszafordultam a tükörhöz, és meg néztem, hog y tényleg tökéletesen áll-e a hajam meg a

sminkem. – Most úg y teszek, mintha nem azt mondtad volna, hog y a barátnőm a leg jobb dolog , ami valaha történt veled. Már mennie kellett volna, de visszaszaladt hozzám, és hátulról átölelte a derekamat. Még utoljára meg csókolta a nyakam, és azt súg ta: – Szeretlek! – Ránéztem a tükörben. Jól mutattunk eg yütt… ő öltönyben, én pedig abban a g yönyörű, g örög ruhában. Még mindig hihetetlennek találtam, hog y ez meg történt velünk. – Én is szeretlek – feleltem. Miután elment, továbbra is a tükröt bámulva álltam, és arra g ondoltam, másképp nézek ki. Nem csak a jelmez, a frizura és a smink miatt. Boldog nak tűntem. Hallottam, hog y Alyssa szólítja a szereplőket, és mély léleg zetet vettem, próbáltam lecsillapítani vadul dobog ó szívem. Ma volt a nag y nap. Az első Phaedra előadás. Az utolsó premierem itt. És ha minden úg y alakul, ahog y terveztem, akkor ez lesz az az éjszaka, amikor elveszítem a szüzesség em. *** Vannak pillanatok a színházban, amikor minden pontosan úg y jön össze, ahog y kell. Tökéletesek a jelmezek és a díszletek, a közönség elrag adtatottan és feszülten fig yel, a játék könnyed, nem erőltetett. A mai este pontosan ilyen volt. Minden színész a maximumot hozta ki mag ából. Én pedig … én két órán keresztül eg y másik életet éltem a színpadon. Meg éltem a szég yent, ami ismerős volt számomra. Átéltem a reményt, amikor hírét kaptam, hog y meg halt a férjem. Arról álmodoztam, hog y talán… talán Hippolytos az enyém lesz. Éreztem a rémületet, amikor az érzéseimet nem viszonozta, és meg tudtam, hog y a férjem még sem halt meg . Átéltem a bűntudatot, amikor Hippolytos téves vádjaim miatt meg halt. És vég ül éreztem az elfog adást és a meg könnyebbülést, hog y bevallhatom a bűneimet, valamint a mérg et, amelyet Phaedra ivott, mintha csak a saját ereimben folyna vég ig , és vég ül eljutott a szívembe. Amikor összeestem a színpadon, Theseus elmondta az utolsó mondatát, és a fények kialudtak, akkor léptem ki Phaedra életéből. A taps a sötétben kezdődött, nekem pedig elakadt a léleg zetem. Alig tudtam visszafojtani a sírást, hog y eg y ilyen tökéletes és erőteljes szerepet játszhattam el, mint amilyet most. Ez volt a

színház ig azi lényeg e – ez az élmény. Soha többé nem fog juk tudni meg ismételni. Csak azok az emberek tudják, milyen ez a darab, akik most itt voltak és látták. A színház eg yetlen és meg ismételhetetlen élményt nyújt… minden eg yes alkalommal. Olyan volt, mintha a csillag ok mind eg yüttálltak volna, mert hirtelen sok minden meg világ osodott előttem az életemből. Olyan dolg ok, amelyeket addig nem is vettem észre, most kristálytisztán kirajzolódtak. Minden értelmet nyert, és alig vártam, hog y viszontlássam Garricket. A színpad mög ötti rész úg y felbolydult, mint eg y méhkas, amikor utoljára meg hajoltunk és hátramentünk. Barátok, családtag ok álltak a színpad feljárata és az öltöző közti folyosón. Eric is ott volt, ránk mosolyg ott, büszke volt a darabra, amit összehozott. Őt öleltem meg először, mert nag yon hálás voltam, hog y meg adta nekem ezt a lehetőség et, és nem cserélt le, amikor az elején olyan szörnyen játszottam. – Ez volt a leg jobb alakítás, amit valaha tőled láttam, Bliss. Büszke lehetsz rá. Ó, az voltam, istenem, de mennyire! Az arcom majd szétszakadt, olyan szélesen vig yorog tam. Garrick Eric mög ött állt, és bár kockázatos volt, de őt is meg öleltem. Nem tartott túl sokáig mag ához szorítva, csak éppen addig , hog y a fülembe súg ja, „Briliáns voltál”. Ezután belevesztem a tömeg be. Csorg ott rólam az izzadtság , a ruhámat pedig olyan nehéznek éreztem, mintha eg y másik ember csüng ött volna rajtam, még is élveztem a sok ölelést és g ratulációt, amivel elárasztottak. Aztán már bent voltam az öltözőben… És táncoltam. Mindannyian táncoltunk. Kelsey bekapcsolta az iPodját, és ünnepeltünk, miközben eg ymás után hámoztuk le mag unkról a jelmezünket. Az öltözőt virág ok lepték el, ami seg ített elfedni az izzadtság szag át. Miután mindent elpakoltunk, felvettük a saját ruhánkat, lemostuk a színpadi sminket, és feltettük az ig azit. Ezután máshol folytattuk tovább a bulit. Az Oldal Bárba mentünk, amely az eg yetlen olyan bár volt a campus közelében, ahová beeng edték a huszoneg y év alattiakat is. Ez pedig alapfeltétel volt, mivel az eg ész társulat részt vett a buliban. Amikor kiléptünk, meg lepetten láttam, hog y Cade az öltözőm előtt vár. Odajött hozzám. – Szia! Elvihetlek az Oldal Bárba? Meg lepő ajánlat volt, de határozottan kellemes. – Az remek lenne, de úg y terveztem, hog y korán lelépek. Nag yon fáradt vag yok – válaszoltam. – Ó! – bólintott. – Nos, akkor nem bánnád, ha veled mennék, és majd keresek valakit, aki hazavisz? – Dehog y! Gyere csak! Nem beszélg ettünk, mialatt kimentünk a kocsihoz, ezért a kulcsomat csörg ettem, hog y kitöltsem a csendet valami hang g al. Beindítottam a motort, és azonnal lehalkítottam a rádiót. – Szóval, mi újság , Cade?

A biztonság i övvel bíbelődött. Ideg es volt. Nem válaszolt a kérdésemre, inkább feltett ő eg yet: – Hog y mennek a dolg ok Garrickkel? A homlokomat ráncoltam, miközben kitolattam a parkolóból, de közben a szemem sarkából fig yeltem. – Miért? – Sajnálom. Kényelmetlen kérdés volt? Nem akartalak zavarba hozni, csak próbálok barátság os lenni. – Látszott rajta, milyen kínosan érzi mag át. Hog y jutottunk idáig ? – Nem volt kényelmetlen, Cade. Sajnálom… csak eg y kicsit óvatos vag yok, ennyi az eg ész. Ig azság szerint remekül mennek a dolg aink. Bólintott. – Jó. Az jó. Miután olyan sok időt töltöttem Garrickkel, el is felejtettem, milyen eg y olyan emberrel beszélg etni, aki nem mondja ki azt, amit éppen g ondol. – Csak áruld el, miről akarsz beszélni, Cade! Bármi is az, nyug odtan elmondhatod. Mély léleg zetet vett. Még mindig ideg es volt, de már nem babrált a kezével. – Lenne eg y kérdésem, de biztos vag yok benne, hog y tolakodónak tartanád, én pedig nem akarok átlépni semmilyen határt. – Cade, tudom, hog y nehéz most a helyzet, de még mindig az eg yik leg jobb barátomnak tartalak. Szeretném, ha meg int jó barátok lennénk. Kérdezz nyug odtan akármit! – Ti ketten eg yütt maradtok, miután vég zünk? Ösztönösen rávág tam volna, hog y „ig en”, habár ezt íg y még nem beszéltük meg konkrétan. Persze utaltunk rá ezzel az „eg y hónap” dolog g al, de nyíltan még nem került szóba. – Itt maradtok? Vag y Philadelphiába költöztök? Esetleg valahová máshová? Befordultam a bárhoz, és kihasználtam az időt, amíg parkolóhelyet kerestem, hog y összeszedjem a g ondolataimat. Erről aztán eg ész biztosan nem beszéltünk, bármennyire is próbáltam visszaemlékezni. – Miért kérdezed? Beletúrt a hajába, én pedig meg álltam, hog y ne kiáltsak rá, „Az ég szerelmére, bökd már ki vég re!” – Nos… néhány hónappal azelőtt, hog y… szóval… az eg ész dolog előtt, beadtam a jelentkezésem eg y másoddiplomát nyújtó iskolába. Nem is ig azán terveztem, hog y elmeg yek, de felvettek, és most úg y g ondolom, talán még is jó lenne. – Ig azán? Ez nag yszerű, Cade! – Temple-ben van, Philadelphiában. – Ó! – Garrick pont abban az iskolában tanult. – Nem voltam biztos benne, hog y Philadelphiában lesztek-e, és ha ig en, nem tartanád-e

furcsának, hog y én is ott vag yok. Ha pedig nem, g ondoltam, talán ott is… tudod, összejöhetnénk, és elmehetnénk ide-oda. Ha Garricknek sincs kifog ása ellene. A g ondolat kezdett érlelődni a fejemben, hog y milyen lenne az az élet. És eg yre jobban tetszett. – Nem tudom, hog y Philadelphiába meg yünk-e vag y sem. De ha ig en… nem, nem lesz furcsa. És ig en, találkozhatunk. Garricknek pedig akár lesz kifog ása ellene, akár nem, nem ő dönti el, mit csinálok. Komolyan g ondoltam, amit mondtam, Cade. Tényleg szeretném, ha újra barátok lennénk. Elmosolyodott, és vég re ellazult az ülésen ülve. – Én is.

Huszonhetedik fejezet Nem csak Cade g ondolt a jövőre. Az Oldal Bárban mindannyian ünnepeltünk, ettünk, ittunk, a beszélg etés azonban hamarosan szentimentális irányba fordult. Felidéztük az első előadásunkat, a közös órákat és a katasztrofálisan vég ződő bulikat. Rusty azt javasolta, hog y rendezzünk eg y újabb csókolózós partit, mire meg dobáltuk szalvétával, papírdarabokkal, sőt még eg y meleg zsemlével is. Az életben is – ahog y a színházban – néha vannak tökéletes pillanatok, amikor a csillag ok szerencsésen eg yüttállnak, és az ember pontosan ott van, ahol lenni szeretne, nag yszerű emberekkel körülvéve, és azt csinálja, amit akar. Nem tudtam elképzelni, hog y eg yszer vég et ér a főiskola. Életem leg boldog abb nég y évét töltöttem itt. Vég ig néztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon (mi csak eg y hang erőt ismertünk, a nag yon hang osat). Ők voltak a családom. Meg értettek és úg y ismertek, ahog y senki más a világ on. Nem tudtam, hog y fog ok nélkülük élni. – Ó-ó! Sírásveszély! – kiáltotta Kelsey. – Blissnek könnyes lett a szeme! Meg töröltem, és zavarba jöttem, mert ig aza volt. – Fog d be! Csak nag yon szeretlek titeket, srácok, oké? Kelsey ölelt meg először, majd Rusty, Cade és már nem tudtam számon tartani. – Ne viselkedj úg y, mintha nem lenne még eg y hónapunk eg yütt – mondta Rusty. – Nem tudom, ti hog y vag ytok vele, de nekem van eg y jó hosszú fősulis bakancslistám, amit seg íthettek valóra váltani. Kezdve azzal, hog y totál részeg re iszom mag am az utolsó premierem után. Kezdjük hát! Ettem és ittam, valamint hallg attam a történeteket és a körülöttem folyó beszélg etést. Minden szót mag amba szívtam. Az életem jól alakult, és ha minden a terv szerint haladt, ma éjszaka még jobban fog . Nehezebb volt elköszönnöm a társaság tól vacsora után, mint g ondoltam. Nem azért mert izg ultam a ma éjszakai tervem miatt – ig azság szerint nag yon is jó érzéseim voltak vele kapcsolatban – hanem mert nem szívesen hag ytam ott a barátaimat. Furcsa az az állapot, amikor az embernek hiányzik valaki, pedig még el sem vált tőle, most még is ezt éreztem. Kissé melankolikus hang ulatban mentem ki a kocsimhoz, ám nem volt nehéz leráznom mag amról, amikor arra g ondoltam, mi vár még rám aznap. Nem küldtem sms-t Garricknek, amikor hazaindultam – habár íg y eg yeztünk meg – mert előtte szükség em volt még eg y kis időre. Gyorsan lezuhanyoztam, leeng edtem a hajam, hog y g öndören száradjon meg , mert Garricknek úg y tetszett. Erről eszembe jutott az a klubbeli éjszaka, és már a g ondolattól is hevesebben kezdett verni a szívem.

Elővettem a Victoria’s Secret táskát a szekrényem hátuljából, amelyben fehérnemű volt, amit külön erre az alkalomra vettem. Belebújtam, és meg próbáltam elképzelni, mit fog g ondolni vag y érezni Garrick, amikor meg lát benne. Szemüg yre vettem mag am a tükörben, és szexisnek találtam a látványt, ahog y mindig mondta rólam. Visszavettem azt a ruhát, amit az előadás után viseltem, mert nem akartam túl korán elárulni mag am. Rendbe tettem a szobám, ellenőriztem, hog y van-e óvszer az éjjeliszekrény fiókjában, aztán leültem az ág yra. Meg fog om tenni. Tényleg meg fog om tenni. Le fog ok feküdni Garrickkel… ma éjjel. Eg y érzés ébredt a lelkemben. Először azt g ondoltam, hog y csak ideg esség , de aztán felismertem. Ug yanezt éreztem, amikor meg tudtam, hog y én kaptam Phaedra szerepét, majd ismét, amikor az előadás olyan jól sikerült. Több volt ez, mint izg alom, valami sokkal jobb annál. Rug óztam eg yet az ág yamon, mert meg tehettem. Jó érzés volt, ezért meg csináltam újra. Felug rottam, és közben kalimpáltam a karommal, mert úg y éreztem, ezt kell tennem. Ezután eltakartam az arcom, és amennyire halkan csak tudtam, sikítottam eg yet. – Mit csinálsz? Garrick az ág y lábánál állt, az arcán jókedvű vig yor ült. Felkiáltottam ijedtemben, és visszahuppantam a matracra. – Te mit keresel itt? – kérdeztem. – Láttam kint a kocsidat és átjöttem. Nem tudtam, hog y már el is kezdted nélkülem a bulit. Gondolom, izg atott vag y az előadás sikere miatt. A körülményekhez képest kecsesen lemásztam az ág yról (értsd: minden kecsesség től mentesen). Tudhattam volna, hog y valami hasonló fog történni. Úg y látszik, képtelen vag yok Garrickkel eg y olyan intim pillanatot eltölteni, amiben ne tennék valami kínos dolg ot. De leg alább ez most az elején történt. – Az előadás csodálatosan sikerült, de örülök, hog y itthon vag yok. – A mellkasára tettem a kezem, mire mag ához ölelt. – Nag yszerű voltál ma este, most viszont már csak az enyém vag y. Azon nem g ondolkodtam, hog y lehetne leg jobban szóba hozni, mit terveztem ma éjszakára. A fehérnemű és az óvszer eszembe jutott, valamint a lehetség es fájdalom is, de odáig már nem jutottam, hog y kitaláljam a „hé, készen állok a szexre” párbeszédet. Úg y értem, férfi volt, szóval valószínűleg eg yáltalán nem érdekelte, hog y közlöm vele, még is… azt akartam, hog y jó leg yen. – Milyen volt az ünneplés? – kérdezte. – Jó, nag yon jó. Annyira fog hiányozni mindenki, miután vég eztünk. Őrület, hog y már csak eg y

hónap van hátra. – Eg y hónap. – Elmosolyodott, és hozzám hajolt, hog y meg csókoljon. Azt hiszem, csak eg y g yors csókot akart adni, én viszont nem hag ytam neki sok választási lehetőség et. A nyaka köré fontam a karom, lehúztam mag amhoz a fejét, és erősebben szorítottam az ajkam az övére. Halkan morg ott, a rezg ése csiklandozta a számat. Oldalról a bordámra tette a tenyerét, én viszont azt akartam, hog y mag asabbra vig ye és beljebb. Arra vág ytam, hog y mindenhol simog asson. Amikor túl sokáig várt, kinyitottam a szám, és a nyelvemmel meg nyaltam az ajkát. Beeng edett, az íze pedig most is olyan kábító volt, mint máskor. Minden eg yes nyelvcsapással eg yre biztosabb lettem a dolg omban. Eleng edtem a nyakát, és a pólója alá csúsztattam az eg yik kezem, majd az ujjamat belenyomtam a hátába. Az ő keze ug yanott maradt, ahol volt, biztonság os helyen, mint a bordám és a nyakam, de amikor a meztelen bőréhez értem, éreztem, hog y meg rándul, és eg y kicsit erősebben szorít. Eközben tovább csókolt… lassan, biztonság osan. A másik kezemet is a pólója alá tettem, simog attam izmos hasát, majd feljebb a mellkasát. Reméltem, hog y veszi a lapot, és ő is meg teszi ug yanezt. Nem tette. Csalódottan eg y kicsit hátratoltam, amíg a vádlija az ág yhoz nem ért, és meg taszítottam. Lehuppant a matracra, én pedig nem veszteg ettem az időt, az ölébe másztam, és úg y simultam hozzá, mint az első estén, amikor majdnem szeretkeztünk. – Bliss! – suttog ta. Úg y hang zott, mint eg y fig yelmeztetés, de nem ig azán volt az. Valószínűleg el kellett volna mondanom, hog y mit akarok, de amiatt, ahog y csókolt – helyesebben, ahog y nem csókolt – elbizonytalanodtam, és kétség beesetté váltam. Még mindig kíván, g yőzködtem mag am. És el is hittem. Többnyire. Csak szükség em volt még eg y kis meg erősítésre. Hátrahúzódtam, és vártam, hog y kinyissa a szemét, és rám nézzen. Amikor találkozott a tekintetünk, az övé eg y kicsit túl tiszta és túl józan volt, aminek nem örültem. Meg fog tam a ruhám alját. Amikor elkezdtem felfelé húzni, halkan felmordult, én viszont nem álltam meg , amíg teljesen át nem húztam a fejemen. A tekintete először szilárdan csak a szemembe nézett, ám amikor előrehajoltam, és a mellkasához érintettem a mellem, lenézett. Hang os szisszenése pont az volt, amit hallani szerettem volna. A vállpánt nélküli fekete melltartó olyan szorosan feszült rám, hog y azt hiszem, életemben nem volt még ilyen csábító a mellem, mint ebben. A bug yim pedig , nos alig ha lehetett eg yáltalán annak nevezni azt a semmiség et. – Bliss! – Ezúttal határozottan fig yelmeztető volt a hang súlya. – Túlbecsülöd az önuralmamat. – Ó, biztos vag yok benne, hog y tökéletesen mértem fel.

Előrehajoltam, és szorosan odanyomtam mag am a csípőjéhez. Az ajkamat közvetlenül az övé fölött tartottam, arra vártam, hog y ő csókoljon meg . Elég volt a kezdeményezésből, most rajta volt a sor, hog y irányítson. Szokás szerint már mag a a várakozás is elég volt, hog y feltüzeljen. A tekintete a szemem és a szám között cikázott, és most, hog y már csak fehérnemű volt rajtam, bárhová nyúlt is, a meztelen bőrömet érintette. Az eg yik keze a derekamat ég ette hátul, a másikkal beletúrt a hajamba. Hozzányomtam a csípőmet, mire erősebben markolta meg . – Bliss! – A hang ja elcsuklott, mintha fájdalmai lennének. Elmosolyodtam. Nag yon élveztem a helyzetet. – Garrick! – mondtam ki én is a nevét, miközben tág ra nyílt szemmel olyan ártatlanul néztem rá, ahog y csak tudtam. – Ezt én nem nevezném lassúnak. Kifújtam a leveg őt, majd előredőltem, és az alsó ajkamat épphog y csak hozzáérintettem az övéhez. Óvatosan hozzádörg öltem mag am a testéhez, de kínzóan lassan, és azt feleltem: – Azt hiszem, elég sokáig csináltuk már lassan. A derekamon lévő kezével mag ához húzott, hog y a mellkasunk eg ymáshoz préselődött. De rajta még mindig póló volt, amit el akartam tüntetni az útból. – Mit akar ez jelenteni? – Ó, na ig en, ez volt az a tekintet, amit úg y imádtam… sötét és eg y kicsit kábult. – Azt – kezdtem, miközben meg fog tam a pólója alját –, hog y eleg em van a lassú tempóból. Elkezdtem levenni, ő pedig automatikusan felemelte a karját, hog y át tudjam húzni a fején, majd visszaeng edte a kezét ug yanoda, ahol addig volt. Meztelen bőrünk eg ymáshoz ért, és Garrick felnyög ött. – Szeretném, ha teljesen eg yértelműen fog almaznád meg , amit mondani akarsz, Bliss. Na jó, eljött az ideje, hog y kimondjam. Nem szépíthetem, mint például, hog y forró ölelésben eg yesülünk, vag y vízszintes tornag yakorlatot vég zünk, vag y bármi más nevetség es hasonlattal utalni rá. Ez szex volt. Ha meg teszem, arra is képesnek kell lennem, hog y kimondjam. Odahajoltam hozzá, és meg csókoltam, hog y bátorság ot merítsek. A pokolba azzal, hog y ő irányítson! Nem g yőztem kivárni. Amikor elhúzódtam, az ajka jött utánam. Eg y g yors csókkal meg békítettem, majd azt súg tam: – Szeretkezz velem! Erre minden porcikája meg feszült. A keze a testemen, g yönyörű arca, és a teste alattam. – Bliss, nem kell meg tenned értem, ha nem akarod. – A ma este melyik részéről g ondolod úg y, hog y kényszerített valaki? Ig azság szerint eg y kicsit úg y érzem, mintha én kényszerítenélek tég ed. Vadul lecsapott a számra. Olyan szenvedélyes volt, hog y a csókban benne volt a fog a és a nyelve

is. De éppen amikor ig azán felkorbácsolta volna a vág yamat, abbahag yta. Liheg ett, amikor válaszolt. – Nem kényszerítesz semmire, csak szeretném, ha biztos lennél. Bármikor meg állhatunk. – Szélesen elvig yorodott. – Nem kell újabb háziállatot kitalálnod. Az a vig yor… annyira bosszantó volt, ug yanakkor annyira izg ató is. Meg fog tam a vállát, eltoltam mag amtól és felálltam. – Ha ennyire le akarsz beszélni róla… Még eg y lépést sem tettem, máris meg rag adott, és úg y húzott vissza, hog y meg fordítva hanyatt döntött az ág yra. A leveg ő hirtelen kirobbant a tüdőmből, és amikor láttam, hog y rám fekszik, forróság terjedt szét az alhasamban. – Nem akarlak lebeszélni semmiről, csak próbálok úriember lenni. Hah! Az első éjszakán is kijátszotta ezt az úriember-kártyát. Még mindig fölöttem tartotta mag át, én azonban beleakasztottam az ujjam a farmere övtartó pántjába, és lehúztam mag amra. – Meg teszel nekem eg y szívesség et? Lég y úriember holnap! Majdnem biztos voltam benne, hog y azt dörmög i, „Ig enis, hölg yem!”, de meg csókolt, és már nem érdekelt.

Huszonnyolcadik fejezet Olyan hevesen és hosszan csókolt, hog y az ő ízét jobban éreztem a számban, mint a sajátomat. Belevájtam a körmömet a vállába, mert rájöttem, hog y ha ezt teszem, mindig erősebben szorítja hozzám a csípőjét. Ha nem vig yázok, eg yszer még a vére is kiserken. Az oldalamat simog atta, amitől meg borzong tam, amikor meg érintette az érzékeny pontjaimat. Vég ül az eg yik kezét a hátamra csúsztatta a melltartó kapcsához. Meg szakította a csókot, és a nyakam mélyedését puszilg atta elöl, miközben borostás álla a mellem tetejét karcolta. Ug yanabban a pillanatban feszítettem hátra a hátam, és nyomtam mag am még jobban hozzá, amikor kikapcsolódott a melltartóm. A hideg leveg őtől meg keményedett a mellbimbóm, és arra vág ytam, hog y meg érintse. Garrick eg yszer azt mondta, hog y birtokolhatjuk eg ymást, én pedig ebben a pillanatban semmi másra nem vág ytam jobban. Meg csókolta a mellem közötti völg yet, az arca enyhén súrolta a halmok belső oldalát. Ismét a vállába vájtam a körmöm, mire a csípője előrelendült. Ug yanekkor szájába vette az eg yik mellem, a másikat pedig a kezébe fog ta. Valami felszikrázott a bőröm alatt, és válaszul én is hozzányomtam az altestemet. Az ujjai közt morzsolg atta az eg yik bimbót, a másikat pedig óvatosan a fog ai közé vette. Éreztem, hog y kezd elsötétülni előttem a világ . Szavak hag yták el a számat, némelyek ismerősnek tűntek, mások nem. Az utolsó viszont az volt, „Szeretlek”. Erre vig yorog va felnézett. – Ha tudtam volna, hog y ilyen könnyen rábírhatlak, hog y bevalld az érzéseidet, már rég en meg tettem volna. Az ag yam túlság osan ködös volt, hog y szavakkal válaszoljak. Helyette inkább meg fog tam a derékszíját. Kicsatoltam, és kig omboltam a nadrág ját. Erre eltűnt a pimasz mosoly az arcáról. Lassan lehúztam a cipzárt, és már csak a hang tól is felnyög tem. A farmert és a boxeralsót eg yszerre toltam le. Amikor Garrick ismét eltávolodott tőlem, levette mag áról a nadrág ot, én pedig kihasználtam az időt, hog y lehúzzam és félredobjam a bug yimat, majd kiveg yek eg y óvszert a fiókból. Amikor rám nézett, eg y pillanatra meg dermedt a döbbenettől, mintha csak most tudatosult volna benne, milyen komolyan g ondolom. De g yorsan lerázta mag áról ezt az érzést, és lecsapott a számra. – Tudod, hog y szeretlek, ug ye? – kérdezte.

– Ig en – feleltem. Nem hiszem, hog y máskülönben képes lettem volna erre. Erre a tudatra volt szükség em, ettől lett a félelem és az ideg esség elviselhető. Ismét meg csókolt, és a keze a lábam közé siklott. Eg yszerre két ujját becsúsztatta a bejáraton, és ug yanakkor a számba hatolt a nyelve. Lassan kezdte, majd a csókja és az ujja eg yre g yorsabbá vált. Meg szorítottam a vállát, óvatosan meg karmoltam a körmömmel, mire jutalmul beg örbítette bennem a két ujját. Felnyög tem, és elszakítottam tőle az ajkam. A szája visszatért a mellkasomra, és leheletfinom csókokat hintett mindenfelé, ahol csak ért. Éreztem, hog y a lábam között eg yre nő a feszültség , ezért visszahúztam a számhoz a száját. A homlokát az enyémhez nyomta, az ajkunk összeért, de nem csókolóztunk. Ekkor hozzám nyomta a tenyerét, és g yönyör öntötte el a testem. Mintha tűzijáték robbant volna fel bennem, a világ hirtelen színes és fényes lett. Kis idő múlva visszatért a tudatom, behunyt szemem mög ött ezernyi darabra esve tértem mag amhoz. A szám néma kiáltásom után még mindig nyitva volt. Éreztem, hog y a fülem mög ött puszilg at, ezért kinyúltam felé, és átkaroltam a derekát. Kemény férfiasság át hozzám nyomta, mire az eg ész testem meg borzong ott. – Biztos vag y benne? – kérdezte ismét. Az ag yam nem tudta, hog y játssza el a közömböst, ezért csak azt feleltem: – Ó, istenem, ig en, kérlek! Valami kellemetlen, éles érzést éreztem, a testem többi része viszont annyira ellazult, hog y nem sokat fog lalkoztam a fájdalommal. Garrick meg csókolt, miközben belém hatolt, majd meg szakította a csókot és felnyög ött. – Ó, istenem, Bliss! Az eg ész teste meg feszült. Láttam a kiálló izmokat a két oldalamon támaszkodó karján, a bicepszén és a vállán. Éreztem a hozzám nyomódó, meleg mellkasán. Eltereltem a g ondolataimat azzal, hog y vég ig követtem ezeket az izmokat a tekintetemmel és a kezemmel. Néhány pillanat múlva mély léleg zetet vett, és rám nézett. Először az ajkával nyug tatott meg , majd olyan szavakat súg ott, hog y „szerelmem”, „g yönyörű” és „tökéletes”. Miután teljesen bennem volt, meg állt, és hevesen meg csókolt. A vég tag jaim elg yeng ültek, ezért átöleltem a testét, amilyen szorosan csak tudtam. Eg y kicsit kihúzódott belőlem, majd visszament. Élesen kifújtam a leveg őt, és meg haraptam az alsó ajkam, mert fájdalom hasított belém. Garrick két ajka közé vette az alsó ajkam, és óvatosan, meg nyug tatóan ott tartotta. – Jól vag y? – kérdezte. Bólintottam, mert nem voltam biztos benne, hog y meg tudok szólalni. – Meg álljak?

Meg ráztam a fejem. Eg yáltalán nem akartam, hog y meg álljon. Azt akartam, hog y ő is azt érezze, amit én az előbb. Szerettem volna a karomban tartani, miközben átéli a g yönyört. Meg ismételte a mozdulatot, és már nem fájdalmat éreztem, csak enyhe kellemetlenség et. – Folytasd! – suttog tam. A nyakam mélyedésébe temette az arcát, és miközben óvatosan ki-be járt bennem, a nyakamat csókolg atta. Amikor elég g é összeszedtem mag am, én is feljebb biccentettem a csípőm, és félúton elébe mentem. Válaszul felnyög ött, és a hang vég ig szaladt rajtam eg észen a lábujjam heg yéig . A szája feltérképezte a bőrömet a nyakamon és a vállamon, miközben beálltunk eg y állandó ritmusra. Valami eg yre nőtt bennem, és minden alkalommal, amikor a bőrünk összeért, éreztem, hog y ez a valami eg yre sürg etőbb. Tenyerébe fog ta a mellem, az érzés pedig lejjebb kúszott az ág yékomba oda, ahol a testünk összekapcsolódott. A csípője köré kulcsoltam a lábam, és még mélyebbre húztam mag amba. Eg y pillanatra kizökkent a ritmusból, és behunyta a szemét. Gyönyörű volt, ahog y uralkodni próbált mag án. A világ om kitág ult a karja között. Kis idő múlva ismét mozog ni kezdett, és ezúttal a testünk közé csúsztatta a kezét. Majd később ráértem eltöpreng eni azon, honnan értette ilyen jól a módját, most azonban túlság osan lefog lalt, hog y élvezzem az előnyeit. Nag yon közel voltam, minden izmom meg feszült. Még eg yszer utoljára bevetettem a leg újabb trükköm, és belevájtam a körmöm a vállába, mire előrelendült a csípője. – Bliss! – nyög te. Én még szorosabban kulcsoltam át a lábammal, és feljebb emeltem a fenekem. Lehajtotta a fejét a nyakamba, a lehelete perzselte a bőröm. Ekkor olyan erőset lökött, hog y az eg ész testem elmozdult, és a g yönyör hirtelen kirobbant bennem, de olyan hevesen, hog y elsötétült a látásom. Garrick meg állt, a fejét még mindig a nyakamnál tartotta, a karjával átfog ott. Felemeltem a fejét, hog y lássam az arcát. Fig yeltem, amikor összeszorította a szemét, kinyitotta a száját, és az eg ész teste meg remeg ett fölöttem. Amikor ismét kinyitotta a szemét, még mindig sötét volt, de már rám nézett. Csókot nyomott a homlokomra, majd mindkét arcomra és vég ül a számra. – Szeretlek – mondtuk eg ymásnak eg yszerre. Kihúzódott belőlem, mire azonnal utánanyúltam, mert máris hiányzott. Hiányzott az a kapcsolat, ami összekötött bennünket. Lefeküdt mellém, és a karjába vont. A mellkasára fektettem a fejem, ahol hallottam a szívverését. Ug yanolyan szapora volt, mint az enyém. Összefűzte az ujjainkat, az arcát pedig a hajamra fektette. Tökéletes volt. A mai napom tele volt tökéletes pillanatokkal. Nem tudtam biztosan, hog y amit ezután készültem mondani, az még tökéletesebbé teszi-e vag y mindent elront. Még is meg kockáztattam, mert rájöttem, hog y Garrick mellett nem működik jól,

ha túl sokat g ondolkozom. Miután visszaállt a normálisra a léleg zetem, azt mondtam: – Nézeg ettem lakásokat Philadelphiában. – Tényleg ? Bólintottam, mert még mindig nem tudtam, mit g ondol. – Tudom, hog y még nem beszéltünk erről – kezdtem. – De g ondolkoztam, és úg y döntöttem, hog y inkább a színészetre szeretnék koncentrálni, nem az üg yelőség re, és mivel New York túl drág a nekem, Philadelphia jó választásnak tűnik. Úg y értem, még nem döntöttem el vég leg esen, csak körülnéztem. Tudod, meg néztem a színházakat, közelg ő meg hallg atásokat, lakásokat, nappali állásokat, ilyesmiket. De ha szerinted nem jó ötlet, nem muszáj… – Fejezd be, te őrült locsog ó! Szörnyű ötlet volt. És ezzel tönkretettem eg y csodálatos pillanatot… mint mindig . Most komolyan, ki fog ok fejleszteni eg y g épet, ami áramot vezet belém, vag y bepancsol eg yet az arcomba, ha leg közelebb ilyen hülyeség et készülök elkövetni. Olyan lesz, mint eg y feltételes reflex, szóval eg yszer talán csak meg tanulom, hog y befog jam a számat. Garrick meg fog ta az állam, és felfelé fordította a fejem, hog y ránézzek. A hüvelykujja meg simog atta az ajkamat, a szeme mélyen az enyémbe nézett. – Szerintem imádni fog od Philadelphiát – mondta. A nap ismét kisütött attól, hog y rám mosolyg ott, és ellazultam a karjai közt. – De nem kell ag g ódnod a lakáskeresés miatt. Lakhatsz nálam, amíg nem találsz valami jót. Az arcáról nem lehetett semmit leolvasni. A vonásai kisimultak, az ajkát összezárta, és halvány mosoly játszott rajta. Lenyeltem a g ombócot a torkomban, és azt kérdeztem: – Ig azán? – Ha pedig nem találsz olyat, ami tetszene, még mindig dönthetsz úg y, hog y vég leg velem maradsz. Felemeltem a kezem, és kisimítottam a homlokából a haját, hog y lássam a szemét. – Ezzel azt akarod mondani, hog y költözzek össze veled? Nem vag yok biztos benne, mivel általában ennél sokkal eg yértelműbben szoktál fog almazni. Elmosolyodott. – Íg y próbáltam célozni rá, hog y beköltözhetsz hozzám, anélkül hog y elijesztenélek. Működött? – Nem ijedtem meg – feleltem. És ez volt az ig azság .

Epilógus Hat hónappal később Garrick A jelenet alatt folyton Blissre tévedt a tekintetem. Gyönyörű volt, vidám, és minden önuralmamra szükség em volt, hog y ne szaladjak folyton oda hozzá. A rendezőnk meg írta a saját adaptációját a Büszkeség és balítéletre , és sejtettem, hog y nem díjazná, ha én is hozzátenném az én adaptációmat, ahol Elizabeth Bing leyvel jön össze, nem pedig azzal a bárdolatlan Mr. Darcyval. Bliss tekintete meg talált eng em, hosszan nézett, és bár nekem a darabbeli testvérének kellett volna tennem a szépet, a szerepem volt az utolsó, amire g ondoltam. Táncformációba rendeződtünk, ahol folyamatosan mozog tunk és forog tunk. Minden alkalommal, amikor Bliss és én elmentünk eg ymás mellett, összenéztünk, eg ymáshoz érintettük a kezünk, én pedig elátkoztam a rendezőt, hog y nem rám osztotta Mr. Darcy szerepét. Én is tudtam bárdolatlan lenni. Miután meg hajoltunk a darab vég én, meg kerestem a színpad mög ött, és a karomba vontam. – Garrick – sóhajtotta az ölelésemben. A szó rezg ését éreztem a mellkasomon, és még erősebben fog tam mag amhoz. A fülébe súg tam: – Meg kell mondanom, mennyire imádom, és milyen forrón szeretem mag át. Felnevetett. – Minden este ezt mondod előadás után. Elhúzódtam, és az arcom hozzáért az arcához. A kis fürtjei csiklandozták a homlokomat. – Mit mondhatnék? Kitartó vag yok. Erre halkan morg ott, és összeszorította a száját. – Kitartó? Én inkább fantáziátlannak nevezném. Leg alább kitalálhatnál eg y saját mondatot. Meg simog attam a hátát, és éreztem a fűzője merevítését. Istenem, mennyire szerettem volna látni benne! Csak abban. – Eredetit szeretnél hallani, drág a? – Ig en. Holnap elvárom, hog y a lehető leg jobb mondatát mondja nekem, Mr. Taylor. Most azonban mennem kell átöltözni. Ellépett tőlem, és a női öltöző felé indult. Hátrapillantott rám a válla fölött, én pedig éreztem, hog y a tekintet a szívem közepéig hatol. Többféle eredeti sor is eszembe jutott, de eg yiket sem mondhattam ki hang osan. A mosolya elárulta, hog y ő viszont pontosan tudja. – Siess! – mondtam.

– A türelem rózsát terem, Mr. Taylor. Tudta, mennyire nem szeretem, ha íg y szólít. Ettől azt éreztem, mintha meg int a tanára lennék, ami eg yszerre volt bosszantó és halálosan izg ató. Ezt meg is akartam mondani neki, de akkorra már bement az öltözőbe. Eg y pillanatig még ott álltam, és mély léleg zetet vettem, hog y kitisztítsam a fejem. Ma este. Ma este kezdek neki a tervem meg valósításához. Ha nem teszem, a vég én még minden előzetes fig yelmeztetés nélkül kibököm. És ismerve, hog y Bliss milyen könnyen pánikba tud esni, határozottan nem ez volt a célravezető módszer. Kibújtam a jelmezemből, és amilyen g yorsan csak tudtam, felakasztottam az öltöztetők számára. Másnap nem volt előadás, ami azt jelentette, hog y nag ymosást tartottak. Nem is fog ártani, mert a ruhám határozottan volt már jobb illatú is. A társulat néhány tag ja meg hívott bennünket eg y italra, de visszautasítottam. Reméltem, hog y Bliss is íg y tett. Szerettem volna ma este csak a mag aménak tudni. Rekordidő alatt öltöztem át, és átmentem hozzá. Amikor az első lány kijött az öltözőből, felnevetett és meg rázta a fejét. Visszahajolt a helyiség be, és íg y szólt: – Bliss, a barátodnak mindjárt elcsöppen a nyála itt kint. A barátod. Még mindig nem szoktam hozzá. Miután Bliss befejezte a főiskolát, továbbra is furcsa volt, ha az emberek eg yütt láttak minket. Jó érzés volt tiszta lappal kezdeni itt, Philadelphiában. Itt nem kellett bujkálnunk. Minden lány, aki kijött, sokatmondóan rám mosolyg ott, Bliss azonban nem siette el az öltözést, hosszabb ideig húzta, mint máskor. – Bliss! – kiáltottam be az ajtón. – Szándékosan kínozol? Ekkor ismét kinyílt az ajtó, és eg y újabb vig yorg ó színésznő lépett ki rajta, de nem Bliss. Felsóhajtottam, a lány pedig azt felelte: – Nag yon úg y tűnik, hog y ig en. Felnyög tem, és a falhoz nyomtam az arcom. Újra nyílt az ajtó, én azonban már oda sem néztem. – Bemehetsz, szépfiú! Én vag yok az utolsó. – Odapillantottam, és láttam, hog y Alice, eg y idős nő lépett ki, aki Mrs. Bennettet játszotta. Rámosolyog tam, és meg fog tam az ajtót. Alice felnevetett. – Sok szerencsét! Nem fig yeltem különösebben oda a válaszára, amíg be nem mentem az öltőzőbe. Jóság os isten! Bliss a fűzőben ült a széken, és a tükörből eng em nézett. A mellét felnyomta a ruha, a szeme sötét volt, ahog y rám nézett. Felemelte az eg yik kezét, és elkezdte kihúzog atni a csatokat a hajából, mire az leomlott a vállára. Kiszáradt a szám. Léleg zetelállítóan nézett ki. – Úg y emlékszem, azt mondtam, hog y lég y türelmes.

Kényszerítettem a lábam, hog y elinduljon, és odasétáltam mög é. Seg ítettem neki kihúzog atni a csatokat. Istenem, imádtam a haját! Eg y tincset az ujjam köré csavartam, és azt mondtam: – Nag yon türelmes vag yok, csak nem tudom távol tartani mag am tőled. De mostanra már biztosan te is rájöttél. Elmosolyodott, és hátrahajtotta a kezembe a fejét. – Azt hiszem, ez az első pillanattól kezdve eg yértelmű volt. Lejjebb csúsztattam a tenyerem a hajáról a nyakára. A hüvelykujjammal meg nyomkodtam, és g yeng éden masszírozni kezdtem. Eg y pillanatra lehunyta a szemét, és kinyitotta a száját. Fog alma sem volt róla, mennyire szexis. Abban a fűzőben úg y nézett ki, mint eg y 1950-es évekbeli poszterlány. Lehajoltam, és az ajkam a válla g ödrébe tettem. Valahog y még most is csodálatos illatú volt, pedig órákig állt a színpadi reflektorok alatt. A nyakát csókolg atva felkúszott az ajkam a füle alatti pontra, amiről tudtam, hog y meg őrjíti. Kifújta a leveg őt, mintha a csókom kiszorított volna minden oxig ént a tüdejéből. A keze a tarkómra kúszott, és közelebb húzott mag ához. Elmosolyodtam a bőrét csókolva. – Meg ig éztél – mondta. Nevettem, majd az eg yik ujjamat vég ig húztam a nyaka finom vonalán. Képes lettem volna napokig feltérképezni a testét, még sem untam volna meg . – Tested, lelked? – kérdeztem a darabból idézve. Kinyitottam a szám, hog y meg ízleljem a bőrét. Majdnem olyan édes volt, mint a nyög és, amit ekkor hallatott. – Határozottan – felelte. – Na, ki a fantáziátlan? Az ajtón felhang zó kopog ás meg törte a varázst. Benji, az üg yelő dug ta be a fejét az öltözőbe. Meg fordultam, hog y eltakarjam Bliss csábos alakját a fűzőben. – Kész vag ytok már? Be kell zárnom. – Bocs, Ben. Mindjárt meg yünk. – Kétkedő arcot vág ott. – Íg érem. Két perc az eg ész. Mihelyt becsukta az ajtót, Bliss felállt. Be kellett hunynom a szemem, hog y ne érintsem meg . Az a fűző… édes istenem! Továbbra is csukva tartottam a szemem, mert csak íg y tudtunk kijutni innen két perc alatt. Azonban még íg y is kínszenvedés volt hallg atnom, ahog y átöltözött. Minden ruhasuhog ás és cipzárlehúzás élénk képet vetített elém. Annak ellenére, hog y nem láttam, éreztem a jelenlétét, különösen amikor elém lépett. Átkarolta a nyakam, és lehúzta mag ához a fejem. Nem nyitottam ki a szemem, a léleg zete simog atta az arcom. – Menjünk haza, Mr. Taylor! Ez a név! Kinyitottam a szemem, és láttam, hog y g onoszul vig yorog . Ketten is játszhatták ezt a

játékot! – Ó, Miss Edwards, azt hiszem, ezért fog ság ot érdemel. Összehúzta a szemét. – Vag y talán eg y kis büntetést. Annyira jólesett látnom, hog y az arca lassan kipirul. – Nem mered meg tenni. Nem válaszoltam, csak lehajoltam, felemeltem, és átvetettem a vállamon. Sikítozott, és belekapaszkodott a hátamba. – Garrick! – Csend leg yen, Mrs. Edwards, most hazaviszem. Benji türelmetlenül várakozott a kijáratnál. A homlokát még jobban összeráncolta, amikor meg látott minket. Azt mondta: – Először is, ez három perc volt. Mértem. Másodszor, undorítóak vag ytok. Úg y érzem mag am, mintha valami nyálas filmet néznék. Erre csak nevettem és jó éjszakát kívántam neki. Bliss csak lebig g yesztette az ajkát, ám amikor úg y léptünk ki a színházból, hog y még mindig a vállamon volt, küzdeni kezdett. – Jól van, Garrick, elég volt már ebből, értem a lényeg et. – Nem tudom, miről beszélsz. Itt nincs semmi lényeg . Eg yszerűen csak szeretlek cipelni. – Nos, akkor eleg et cipeltél, teg yél le! Eg y pillanatra meg álltam, és úg y tettem, mintha g ondolkoznék. Kihasználtam az alkalmat, hog y felcsúsztassam a kezem a combja hátsó részén. – Én viszont úg y g ondolom, van itt még mit szórakozni. Ismét elindultam, és Bliss vag y lebénult, vag y tényleg érdekelte, hová meg yünk, mert nem mozdult. Csak akkor kezdett tiltakozni, és fig yelmeztetően az oldalamba csípni, amikor meg indultam lefelé a lépcsőn a metró felé. – Garrick, nem hag yom, hog y íg y vig yél a metróhoz! Teg yél le! Most azonnal! Lelki szemeim előtt láttam, ahog y az arca elvörösödik a harag tól, és hirtelen a saját szememmel is látni akartam. Kipirult arc. Összehúzott szem. Lebig g yesztett ajak. Amikor leértem a lépcső aljára, lejjebb húztam a lábát, hog y a teste lassan lecsússzon a földre az enyémhez simulva. Vég ig a derekán tartottam a kezem, hog y lelassítsam az útját. Mennyei érzés volt, ahog y vég ig siklott rajtam. Neki is elállt a léleg zete, és amikor az arcunk eg ymás elé került, a szemét nem összehúzta, hanem behunyta. Az ajkát nem big g yesztette le, hanem az alsót a fog a közé vette, és a látványtól kiszáradt a szám. Az arca még mindig piros volt, de sejtettem, hog y már nem a harag tól. – Szándékosan csináltad, ug ye? – kérdezte. Nevettem, de még ez is reszelősnek hang zott. Nem csak rá volt hatással ez a közelség .

– De még mennyire, hog y szándékosan. Szerintem vezessük be, és leg yen ez amolyan előadás utáni rituálé nálunk. Meg rázta a fejét és elmosolyodott, de nem mondott nemet. Még a metró halvány fényében is rag yog ott. El sem hittem, hog y meg érinthetem. Senki nem akart szétválasztani minket, nem kerülhettünk bajba. Kísértést éreztem, hog y világ g á kürtöljem a többi ing ázónak, hog y szeretem őt, de nem akartam meg törni a pillanat varázsát. Tetszett, ahog y némán néz rám, és a szeméből nem csak vág y sug árzik. Boldog g á tett eng em, és reméltem, hog y én is boldog g á tettem őt. Hirtelen alig vártam már, hog y otthon leg yünk, és beindíthassam a tervem. Beletúrtam a hajába, és mag amhoz húztam, hog y meg csókoljam. Erősebben szorította a vállam, az ujjai belevájtak a bőrömbe. Nem siettem el, hog y meg ízleljem a száját, belemerültem az érzésbe, miközben a metrót vártuk. *** Mihelyt hazaértünk, mondtam Blissnek, hog y lezuhanyozok. Vasárnaponként mindig két előadást tartottunk, ezért nag yon is rám fért. Hag ytam, hog y először ő menjen a fürdőszobába fog at mosni. Meg vártam, hog y meg nyissa a vizet, és azon nyomban munkához láttam. Meg kerestem Hamlet tollas játékát (ez volt az eg yetlen dolog , ami miatt hajlandó volt Bliss közelébe menni), és eldug tam az ág y alá. Ezután a szekrényhez léptem, és meg kerestem azt a zakómat, amelynek a zsebébe a g yűrűt rejtettem. Kinyitottam a dobozt, hog y még eg yszer meg nézzem. Nem volt eg y drág a darab, csak eg y eg yszerű de csillog ó g yűrű, elvég re én csak eg y színész voltam. Bliss azonban amúg y sem viselt sok ékszert, és reméltem, hog y leg alább annyira szeretni fog ja, ahog y én szeretem őt. Hirtelen kétség eim támadtak. Mi van, ha túl g yors ez a tempó? Nem. Nem, g ondosan kiterveltem. Ez volt a leg jobb módszer. Kihúztam a komód leg felső fiókját, és hátulra betettem az ékszeres dobozt. A fürdőszobában meg szűnt a vízcsobog ás, ezért visszamentem a szekrényhez, és levettem az ing emet. Ug yanakkor dobtam a szennyesbe, amikor Bliss bejött a hálószobába. Odalépett hozzám, és meg érintette meztelen hátamat. Eg y apró csókot adott a vállamra, majd azt mondta: – Meg keresnéd Hamletet, mielőtt lezuhanyozol? Elmosolyodtam és bólintottam. Bliss annyira szerette volna meg kedveltetni mag át a macskájával, hog y minden este fél órát játszott vele lefekvés előtt. Hamlet azonban csak addig maradt vele, amíg Bliss azt a tollas játékot lebeg tette előtte a leveg őben, amikor viszont meg akarta simog atni, azonnal elszaladt.

A konyhában találtam meg , a konyhaasztal alatt g ubbasztott. Odanyúltam felé, mire a tenyerembe tolta a fejét, és dorombolni kezdett. Felemeltem, és Bliss ekkor kikiáltott a szobából. – Drág ám, nem láttad a játékát? Bementem a szobába, és letettem Hamletet az ág yra. Összeg ömbölyödött, és bizalmatlanul méreg ette Blisst. – Hol láttad utoljára? – kérdeztem. – Úg y emlékszem, a komód tetején hag ytam, de most nem találom. Még eg yszer meg simog attam Hamletet, hog y meg nyug tassam, majd adtam eg y puszit Bliss arcára. – Nem tudom, kicsim. Biztos, hog y nem máshová tetted? Felsóhajtott, majd körülnézett a szobában. Meg fordultam, hog y ne lássa a mosolyom, és kimentem. Beosontam a fürdőszobába, meg nyitottam a vizet, vártam eg y pár másodpercet, majd visszamentem a folyosóra. – Bliss? – kiáltottam. – Ig en? – Nézd meg a komód fiókjában! Hamlet az éjszaka közepén játszott vele, és azt hiszem, elvettem tőle, aztán betettem az eg yik fiókba. – Jó! A nyitott ajtón keresztül fig yeltem, hog y meg kerüli az ág y lábát. Visszasétáltam a fürdőszobához, kicsit súlyosabb léptekkel is, mint kellett volna, majd kinyitottam és becsuktam az ajtót, mintha bementem volna. Ezután elrejtőztem a hálószoba ajtaja és a fal között, ahonnan a zsanérok közötti résen beláttam a szobába. Bliss kihúzta a felső fiókot. A szívem olyan hang osan dübörg ött, mint eg y dob. Nem tudtam, mikor kezdett el ennyire hevesen verni, de ekkor semmi mást nem hallottam. Nem arról volt szó, hog y most akartam feleség ül kérni. Csak ismertem Blisst, és tudtam, milyen könnyen hajlamos pánikba esni. Ezzel adtam neki eg y óriási, nag yon eg yértelmű jelet, hog y leg yen ideje hozzászokni a g ondolathoz, mire valóban meg kérem a kezét. Azután majd hónapok múlva, amikor tényleg meg barátkozott a g ondolattal, ig aziból is meg teszem. Leg alábbis ez volt a terv. Eg yszerűnek tűnt, most még is… bonyolultnak éreztem. Hirtelen eszembe jutott leg alább ezer mód, ahog yan balul sülhet el. Mi lesz, ha pánikba esik? Mi lesz, ha elrohan, mint az első éjszakánkon? Ha elmenekül, vajon visszameg y eg észen Texasba? Vag y csak Cade-hez, aki itt lakott Philadelphia északi részén? Cade majd meg eng edi, hog y ott maradjon nála, amíg el nem rendezi mag ában a dolg okat, és mi lesz, ha közben kialakul közöttük valami? Mi van, ha csak kerek-perec nemet mond? Most minden jó. Sőt, tökéletes. Mi van, ha mindent elrontok ezzel a húzással? Annyira belemerültem a katasztrófaelméletek g yártásába, hog y nem is láttam, amikor meg találta

a dobozt. Csak azt hallottam, hog y kinyitja, kifújja a leveg őt, és azt mondja: – Ó, istenem! Addig száraz volt a szám, most viszont nem g yőztem elég g yorsan nyelni. A kezem reszketett az ajtón. Bliss háttal állt nekem, nem láttam az arcát, csak éreztem, hog y feszült, a háta eg yenes volt, mint a cövek. Eg y kicsit meg is ing ott. Mi lesz, ha elájul? Mi lesz, ha annyira meg ijesztettem, hog y elveszíti az eszméletét? Próbáltam ürüg yeket találni, amivel kimag yarázhatom. Eg y barátom bízott meg , hog y őrizzem? Kellék eg y előadáshoz? Vag y… vag y… a francba, nem jutott eszembe semmi. Esetleg bocsánatot is kérhetek. Meg mondom, hog y túlság osan előreszaladtam. Vártam, hog y csináljon valamit – sikítson, fusson, sírjon, elájuljon. Bármi jobb lett volna, mint ez a mozdulatlanság . Őszintének kellett volna lennem vele. Nem értek én az ilyesmihez. Az a típus voltam, aki kimondja, amit g ondol. Nem tervez, és nem manipulál. Vég ül, amikor már azt hittem, hog y összeroppanok az ideg esség től, meg fordult. Az ág yra nézett, és én csak profilból láttam az arcát. Meg harapta az alsó ajkát. Mit jelentett ez? Csak g ondolkozott? Vag y azon törte a fejét, hog y hátráljon ki belőle? Aztán lassan, mint ahog y a nap felbukkan a horizonton, elmosolyodott. Becsukta a dobozt. Nem sikított. Nem futott. Nem ájult el. Talán eg y kicsit sírt. De leg inkább… táncolt. Úg y ring ott, sasszézott és mosolyg ott, mint amikor meg tudta a Phaedra szereposztását. Ug yanúg y elmélyedt, mint a premier után, közvetlenül azelőtt, hog y először szeretkeztünk. Talán még sem kell hónapokig várnom. Azt mondta, holnap az előadás után a leg jobb mondatomat akarja hallani, és én már tudtam, mi lesz az.

Köszönetnyilvánítás Ennek a könyvnek a meg írása leg inkább eg y forg ószélhez hasonlított. Kitaláltam az alapötletet, ami teljesen más volt, mint bármi, amit addig írtam. A testvérem biztatott, hog y írjam meg , és néhány hét múlva elkészült az első vázlat. Amikor eldöntöttem, hog y én mag am fog om kiadni, az is eg y hasonlóan g yors és kaotikus helyzet volt. A könyv meg születése során néhány embernek köszönettel tartozom. Először is az anyukámnak, aki belém oltotta a könyvek szeretetét. Köszönöm, hog y a tanítóm és a barátom vag y. Köszönöm, hog y elolvasol, és kijavítasz szinte mindent, amit írok. Köszönöm, hog y hittél benne, hog y vag yok annyira tehetség es, hog y valóra váltsam az álmaimat. Köszönöm az apukámnak is. Tudom, hog y a döntéseim sokszor fejfájást okoznak neked. Sokat vitatkozunk is miattuk, de ha szükség em van rád, mindig mellettem állsz. Ennél a könyvnél sem volt ez másképp. Köszönöm! Köszönöm a lánytestvéreimnek, hog y ti is ennyire szeretitek a könyveket, mindig meg hallg attok, ha az ötleteimről fecseg ek, lelkesedtek a munkámért, amikor elbizonytalanodom, és elviselitek a szélmalmot. Szeretlek benneteket. Köszönöm az első olvasóimnak, Lindsaynek és Michelle-nek. Nem hiszem, hog y képes lettem volna befejezni ezt a könyvet, ha ti nem lelkesedtek annyira érte. Köszönöm Anának, hog y a szurkolócsapatom vezetője. Tudod, hog y mindig viszonzom a szívesség et. Köszönöm Heathernek, hog y válaszolt a reng eteg kérdésemre a saját kiadással kapcsolatban. Vég ül, de határozottan nem utolsósorban, köszönöm Nektek, hog y elolvastátok a reg ényemet! Köszönöm a blog g ereknek, akik terjesztették a hírét és mindenekelőtt a Young Adult Sisterhood lányainak. Köszönöm, köszönöm, ezerszer is köszönöm!

A szerzőről Cora Carmack eg y huszoneg ynehány éves író, aki huszoneg ynehány évesekről ír. Sok mindennel fog lalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. eg y hipermarketben), izg almas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami meg nevetteti. Szereti a szereplőit a lehető leg képtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben seg ít rajtuk, meg próbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükség ük van szerelemre… Kövessétek a twitteren @CoraCarmack Látog assatok el a blog jára (http://coracarmack.blog spot.com) hog y elsőként értesülhessetek az újabb kétbalkezes románcokról.

Table of Contents Első fejezet Második fejezet Harmadik fejezet Negyedik fejezet Ötödik fejezet Hatodik fejezet Hetedik fejezet Nyolcadik fejezet Kilencedik fejezet Tizedik fejezet Tizenegyedik fejezet Tizenkettedik fejezet Tizenharmadik fejezet Tizennegyedik fejezet Tizenötödik fejezet Tizenhatodik fejezet Tizenhetedik fejezet Tizennyolcadik fejezet Tizenkilencedik fejezet Huszadik fejezet Huszonegyedik fejezet Huszonkettedik fejezet Huszonharmadik fejezet Huszonnegyedik fejezet Huszonötödik fejezet Huszonhatodik fejezet Huszonhetedik fejezet Huszonnyolcadik fejezet Epilógus Köszönetnyilvánítás A szerzőről

5 13 18 23 28 32 35 39 45 51 58 66 72 76 81 89 94 100 106 114 119 125 129 136 141 145 151 156 160 167 168