1

KIRSTY MOSELEY

THE BOY WHO

SNEAKS IN MY BEDROOM

WINDOW

2013. Rajongói fordítás

2

A könyv eredeti címe: Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window - 2012. A fordítás alapjául szolgáló könyv: Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks In My Bedroom Window - 2012. Fordította: Vivien, Maya, Josie Lektorálta: Anikó

3

1. fejezet Fordította: Vivien

A konyhapulton ültem és néztem, amint anyám tésztát süt, kissé aggódott, és egyfolytában az órát leste. Tudtam, hogy miért. Apa pontosan tizenhat perc múlva ér haza, és akkorra az asztalnak készen terítve kell, hogy álljon. Jake érkezett meg, a Spiderman figuráival játszott. - Anya, átmehetek Liamhez játszani? - kérdezte, nagy boci szemeket meresztve rá. - Nem, most nem Jake. A vacsora hamarosan kész válaszolta anya, az órára pillantva, és láttam, ahogy kissé összerezzent. Jake elszomorodott, de bólintott, majd leült mellém. Én azonnal kikaptam a kis figurát a kezéből, és felkacagtam, mikor utána kapott, hogy visszavegye. Aranyos gyerek volt, zöld szemekkel és szőkésbarna hajjal. Ő volt az én nagy tesóm, és a legjobb nagy tesó, aki csak létezett.

4

Mindig vigyázott rám, otthon és a suliban is Az egyetlen, akinek szabad volt kötekednie velem, ő, és legjobb barátja, Liam, aki a szemközti házban lakott. - Szóval, Ambs, kell segítség a házi feladatodhoz? - kérdezte, vállával meglökve. Jake tíz éves volt, két évvel idősebb, mint én, ezért mindig segített a házikban. - Nem, nincs semmi házim - mosolyogtam rá. - Rendben gyerekek, menjetek, terítsétek meg az asztalt. Tudjátok, hogy kell - kérte anya. Leugrottunk a pultról, és a nappaliba mentünk. Apa mindenben nagyon alapos volt. Ha valami nem pont úgy volt, ahogy neki tetszett, ideges lett, és azt egyikünk sem akarta. Anya mindig azt mondta, hogy apának stresszes a munkahelye, azért olyan ideges állandóan. Mindig hamar mérges lett, ha nem az akarata szerint történt valami. Ha hallottad valaha azt a mondást, hogy „a gyerekeket látni kell, nem pedig hallani”, nos, az apának teljesen más fogalmat jelentett. Neki inkább „a gyerekeket sem látni, sem hallani nem kellene”. Minden nap, pontosan fél hatkor megérkezett, vacsorázott, majd engem és Jaket felküldtek a szobánkba, ahol csendben játszhatunk fél nyolcig. Gyűlöltem a napnak ezt az időszakát. Minden rendben volt, amíg ő haza nem ért, aztán minden megváltozott. Jake mindig elcsendesedett, és sosem mosolygott. Anyának megjelent a félelem vagy aggodalom kifejezés az arcán, és elkezdett rohangálni a házban, felverni a párnákat a kanapén, meg ilyenek. Én csak álltam csendben, és azt kívántam, bárcsak felmehetnék a szobába, és soha ne kellene előjönnöm többet.

5

Jakekel csendben megterítettük az asztalt, majd leültünk és vártuk, hogy nyíljon az ajtó. Éreztem, amint a gyomrom görcsbe rándult, és azon imádkoztam, hogy bárcsak jó napja lett volna a munkahelyén, és jó kedvvel jönne haza. Néha, mikor jó kedve volt, megölelt és megpuszilt. Azt mondta ilyenkor, hogy különleges kislány vagyok, és hogy mennyire szeret. Ez általában vasárnaponként történt, mikor anya és Jake hoki edzésre mentek, én meg otthon maradtam vele egyedül. Azok a vasárnapok voltak a legrosszabbak, de soha senkinek nem beszéltem róluk, vagy arról, hogyan érintett meg akkor. Utáltam azokat a napokat, és azt kívántam, bárcsak sose lenne hétvége. Inkább lenne mindig hétköznap, és akkor csak esténként látnánk. Határozottan jobban szerettem mikor dühösen nézett rám, és nem gyengéden. Olyankor mindig kellemetlenül éreztem magam, és remegett a kezem. Szerencsére még csak hétfő van, tehát volt egy egész hetem, mielőtt megint azért aggódnék. Pár perccel később, apa hazaért. Jake rám nézett és szemével azt üzente, hogy rendesen viselkedjek, és megfogta a kezem az asztal alatt. Apának szőke haja volt, mint Jakenek és barna szeme. - Hello, gyerekek - köszöntött mély hangján. A hideg kirázott, amikor megszólalt. Lerakta az aktatáskáját az asztal mellé, és elfoglalta helyét az asztalfőn. Megpróbáltam mozdulatlanul ülni, mivel úgy tűnt, mindig miattam kerültek a többiek bajba. Régebben nem így volt, régebben én voltam apa kicsi lánya, de három éve, mióta új munkahelye lett, megváltozott. Még mindig jobban kedvelt, mint Jaket, de mikor munkából hazaért, szeretett úgy tenni, mintha mi nem léteznénk. Néha úgy nézett Jakere, mintha azt kívánná, bárcsak sosem született volna meg, és ez nagyon fájt nekem. - Hello, apa - válaszoltuk. Anya pont belépett az étkezőbe, hozva a vacsorát.

6

- Nagyon jól néz ki, Margaret - mondta rá mosolyogva. Csendben enni kezdtünk, és én próbáltam mozdulatlan maradni. - Szóval, milyen volt az iskola, Jake? - Minden rendben volt - nézett fel Jake idegesen. Megpróbálok bejutni a suli hoki csapatába, és Liammal… - kezdte, de apa félbeszakította. - Remek, fiam. És mi a helyzet veled Amber? - kérdezte, rám nézve. Oh, Istenem. Oké, légy udvarias, ne dadogj. - Minden rendben, köszönöm - válaszoltam gyorsan. - Beszélj hangosabban te gyerek - kiáltott rám. Összerezzentem, és azon gondolkodtam, hogy vajon meg fog ütni, vagy csak felküld a szobámba. - Minden rendben volt, köszönöm - válaszoltam hangosabban. Homlokráncolva nézett rám, majd anya felé fordult, aki idegesen tördelte a kezeit. - És te, Margaret, mit csináltál ma? - Nos, elmentem a szupermarketbe és vettem abból a samponból, amit annyira szeretsz, majd vasaltam - válaszolta anya gyorsan. Anya válasza olyan volt, mintha előre begyakorolta volna. Mindig ezt tette, vigyázva arra, hogy ne adjon okot apának, hogy belekössön, és ne dühítse fel. Kinyújtottam a kezem a vizes poharam után, de nem figyeltem eléggé és feldöntöttem. Mindenki apára nézett, aki felugrott a székéről.

7

- A pokolba, Amber, te hülye kis liba - kiáltotta, majd elkapta a karom és elrángatott az asztaltól. Hirtelen, a hátammal a falnak verődtem, és ajkamba haraptam, hogy nehogy felsírjak. Ha sírtam, attól minden rosszabb lett, gyűlölte és azt mondta, csak a gyenge emberek sírnak. Láttam, amint felemelte a kezét, és tudtam, hogy meg fog ütni. Visszatartottam a lélegzetem és vártam az ütést, tudva, hogy semmit sem tehetek ellene. A bátyám felugrott a székéből, és elém vetette magát, szorosan megölelve. Apának háttal állva védett engem. - Tűnj a pokolba, Jake! Meg kell tanulnia, hogy figyelmesebb legyen - üvöltötte apám, megragadva Jaket, és a fölhöz vágta. Engem pofon vágott, majd Jakehez fordult, és a lábába rúgott. Nehogy még egyszer az utamba állj, te kis senkiházi! Könnyek csordultak le az arcomon. Nem bírtam elviselni, hogy a bátyámat bántja, ő csak védeni próbált engem. Jake mindig védeni próbált. Ha bajba kerültem, provokálta apámat, hogy őt üsse inkább meg. Apám felvette a tányérját és a poharát, majd kiviharzott a konyhába, miközben olyanokat mormolt, hogy „legrosszabb gyerekek a földön” és „hogy a pokolba lehet ilyen élete”. Odamásztam a bátyámhoz, és szorosan átöleltem, úgy csüngtem rajta, mintha az életem függne tőle. Felnyögött, majd ülő helyzetbe tornázta magát, és ő is átölelt, kezével az arcomat simogatta. - Sajnálom, Jake, annyira sajnálom - motyogtam a vállán sírva. - Minden rendben Ambsy - rázta meg a fejét. - Nem a te hibád - mosolygott rám, majd megpróbált felállni.

8

Én hamarabb talpra ugrottam és segítettem neki, miközben láttam, hogy anya őrült módjára törölgeti az asztalt. - Vigyétek fel a vacsorát és egyetek a szobátokba - mondta nekünk, és megpuszilt minket. Sietett apámhoz, hogy elsimítsa a dolgokat, mielőtt még nagyobb baj lenne. - Holnap reggel találkozunk. Szeretlek titeket. Kérlek, legyetek csendben, és bármi is történik, maradjatok a szobátokban parancsolta nekünk, majd újra megpuszilt. Szép házunk volt, négy hálószobával az emeleten. Apám jól keresett, így szép környéken éltünk, de én szívesebben laktam volna egy kisebb házban, ha attól kevesebbet kellett volna dolgoznia. Talán akkor olyan lenne, mint a régi apa, aki elvitt a parkba, és játékokat vásárolt nekünk. Jake bejött a szobámba, csendben megvacsoráztunk, az ágyam mellett, a földön ülve. Szorosan fogta a kezem, mikor hallottuk, hogy apám ordít anyával, valami csattant, én pedig összerezzentem. Ez mind az én hibám volt. Sírni kezdtem, ezért Jake átölelt. Mindig sokkal idősebbnek tűnt, annyival felnőttesebb volt, mint én. - Minden rendben. Rendben van Ambs, ne aggódj - suttogta, a hajamat simogatva. Amint sikerül lecsillapodnom és a kiabálás is abbamaradt, kártyáztunk egy ideig. Egyszer csak lépéseket hallottunk, és Jake megdermedt, mikor a léptek a szobám előtt haladtak el. Hála Istennek nem állt meg. Felsóhajtottam és Jakere néztem, aki rám mosolygott. - Jobb lesz, ha visszamegyek a szobámba, hét óra múlt - állt fel. - Zárd be az ajtót, majd reggel találkozunk.

9

Kiment a szobából, én meg aggódva lestem, amíg elérte a saját szobáját. Ott megfordult, és suttogva még egyszer azt mondta, hogy zárjam be a szobám ajtaját. Becsuktam az ajtót, majd ráfordítottam a kulcsot, és a fülem szorosan az ajtóhoz szorítva hallgattam, ahogy ő is bezárta a sajátját. Visszaszaladtam az ágyamhoz és sírni kezdtem. Nem tudtam abbahagyni. Buta voltam ma este, és miattam a bátyám kapott, és valószínűleg anya is. Egyszer csak zajt hallottam az ablak felől. Felkaptam a fejem, és megláttam Liamot, amint szomorúan nézett rám. Felkeltem és az ablakhoz siettem, és csendben kinyitottam, azon töprengve, hogy mi az ördögöt kereshet odakint. Nem otthon kéne lennie? - Liam, mit keresel itt? Haza kell menned, azonnal suttogtam neki, hevesen rázva a fejem. De a buta fiú bemászott az ablakon, és halkan becsukta azt maga után. Lélezget-visszafojtva, hatalmas szemekkel meredtem az ajtómra. Ha apám elkapja itt, teljesen begőzöl. Nem szerette, amikor Liam átjött játszani, mindig azt mondta, hogy mindenbe beleüti az orrát. - Liam, el kell menned - suttogtam, és megpróbáltam az ablak felé lökni. Liam nem mozdult, csak körém fonta a karjait, és a mellkasára húzott. Próbáltam ellökni, de nem engedte, csak szorosabban ölelt. - Minden rendben lesz - suttogta, a hajamat simogatva. Megint sírni kezdtem, és magam előtt újra láttam, amint apám megrúgja Jaket. Liam magas volt a korához képest. Tíz éves volt, akárcsak Jake. A legjobb barátok voltak, már négy éve, amióta ideköltöztünk. Csokoládé barna haja volt, amit általában feltüskézve hordott, és kék szeme. Azt mondják, a szem a lélek tükre, és mikor Liam rád nézett, olyan érzésed volt, hogy akár repülni is képes lennél. Nagyon aranyos volt, minden barátnőm

10

bele volt zúgva, de mi sosem jöttünk ki jól. Folyton ugratott, kiakasztott, meghúzta a hajam és volt az az idegesítő szokása, hogy Angelnek nevezett. Amióta meglátott így hívott, és ez nagyon idegesített. Vajon mi a fenét keres most itt? És miért ölel olyan szorosan? Talán azt hitte, hogy ez Jake szobája, és a rossz ablakon mászott be - de a lehetetlen, mivel Jake ablaka a másik oldalra nézett. Kicsit elhúzódtam tőle és felnéztem rá. Valamiért annyira szomorú volt, és könnyeztek a szemei, ezért inkább tovább öleltem. Tudott apámról, mivel egy nap, amikor Jake tele volt véraláfutásokkal, mindent elmesélt neki. Mindketten könyörögtünk neki, hogy ne mondjon senkinek semmit, és nem is tette. - Mit keresel itt, Liam? - suttogtam, letörölve az arcom, de a könnyek nem akartak elapadni. Az ágyra húzott és tovább ringatott, pontosan úgy, mint ahogy Jake szokta, amikor sírtam. Ránéztem és láttam, hogy Power Rangers alsó és egy póló van csak rajta. Összezavarodva azon töprengtem, hogy miért viselne ilyesmit, mikor hideg van kint, aztán rájöttem, hogy biztosan az a pizsamája. Az órára nézve, láttam, hogy majdnem fél kilenc, tehát, több mint egy órája sírtam már. - Láttalak az ablakból, és csak szerettem volna meggyőződni, hogy minden rendben van veled - suttogta vissza, még mindig szorosan ölelve. Kinéztem az ablakon. Liam ablaka pont az enyémmel szemben volt, és beláttam a szobájába, ami azt jelentette, hogy ő is az enyémbe. Oh, Istenem, haraptam az ajkamba. Biztosan sokszor látott sírni, és most azt hiszi, hogy gyenge vagyok. Jake és anya volt ez egyetlen, aki előtt valaha is sírtam. - Rendben vagyok, most már tényleg menned kell próbáltam megint ellökni. De ő csak megrázta a fejét.

11

- Nem hagylak itt, amíg sírsz - jelentette ki, lehúzva az ágyra, és így most már egymással szemben feküdtünk. Olyan szorosan ölelt, hogy nem tudtam arrébb húzódni, de nem is nagyon akartam. Biztonságba éreztem magam. Közelebb húzódtam hozzá, és tovább sírtam.

Mikor reggel felébredtem, még mindig szorosan ölelt magához. Lélezget-elállva néztem az órára, reggel hatóra húsz volt. - Liam - suttogtam a vállát rázva. - Oh, mi van anya? - kérdezte csukott szemekkel. - Shhh - sziszegtem, és gyorsan befogtam a száját, mielőtt újra megszólalt volna. El sem hiszem, hogy elaludtunk! Felpattant a szeme, megdöbbenve rám nézett, majd körbe a szobába. - Oh, ne. Elaludtam? - kérdezte suttogva. Felült és kezével a hajába túrt, ami ezerfelé állt, ennek ellenére nagyon jól nézett ki. - Haza kell menned, Liam. Gyorsan - löktem az ablak felé. Kinyitotta és elkezdett kimászni, de elkaptam a kezét és megállítottam. Összezavarodva nézett rám. - Kösz - suttogtam mosolyogva. Tényleg szükségem volt rá tegnap éjjel, és azt hiszem, ez volt a legkedvesebb dolog, amit Liam valaha is értem tett. - Nagyon szívesen, Angel - mosolygott vissza rám. Figyeltem amint átbújik a kerítéslyukon, és visszasurran a szobájába. Becsukta majd integetett nekem. Én visszaintettem, majd bementem a fürdőbe felöltözni. A gondolatra, hogy Liam besurrant a szobámba és itt volt, mikor nem lett volna szabad, összerándult a gyomrom.

12

Annyira szerencsések voltunk, hogy nem kaptak rajta. Belesápadtam mikor belegondoltam, mi történt volna, ha a szülei bemennek a szobájába, és üresen találják az ágyat, vagy ha apám bejött volna az én szobámba, és itt találja Liamet.

13

2. fejezet ~ 8 évvel később ~

A

Fordította: Vivien

jól ismert érzésre ébredtem, hogy valaki összezúz

maga alatt. Fészkelődni kezdtem a vállamat megemelve, mire Liam kicsit megmozdult. Hátulról ölelt, a hajamba lihegve. Nehéz karját átvetve rajtam, ujjainkat szorosan összefonva, lába pedig összegabalyodva az enyémmel. Éreztem a szokásos „reggeli dicsőségét”, amint a hátamnak nyomódik. Gyorsan kinyomtam a telefonom ébresztőjét, és könyökkel meglöktem. - Hat óra - motyogtam álmosan. - Csak tíz percet adj még, Angel. Még mindig fáradt vagyok - motyogta, szorosabban magához vonva. - Nem, semmi tíz perc. Legutóbb is egy óra lett belőle, és Jake majdnem észrevett. Megmozdult, és lefogta a kezem, az ágyhoz szorítva. - Még csak tíz percet, na, Angel - vinnyogta.

14

Én felsóhajtottam és becsuktam a szemem. Ilyen állapotban semmi értelme vitatkozni vele, és energiám sem volt hozzá. Szinte azonnal újra álomba merültünk mindketten. - Amber, remélem fent vagy már - kiáltotta a bátyám, az ajtómon dörömbölve. Azonnal felpattantam, és mellettem Liam is. Majdnem fél nyolc volt. - Ahhh… igen, fent vagyok már Jake - kiáltottam vissza, miközben csúnyán néztem Liamra, aki az arcát dörzsölgette, még mindig álmos volt. - Rendben, megyek reggelizni. Siess, mert Liam mindjárt itt van, ma ő a sofőr. - Basszus, Angel, miért nem keltettél fel? - kérdezte Liam vádlón. Fenyegetően rá néztem. - Keltettelek, te szemét! Azt mondtad, még hagyjalak tíz percet, aztán az ágyhoz szorítottál morogtam gúnyosan. Felkuncogott és megint leszorított az ágyra, kezeimet a fejem fölé emelve, majd rám gurult. - Az ágyhoz szorítottalak? Megint rólam álmodtál, Angel? Valóra válthatom azokat az álmokat mondta, arca csak centikre volt az enyémtől. - Na, persze. Álmodozz csak! Na, szállj le rólam azonnal, és tünés készülődni. Ma te vezetsz - intettem a fejemmel az ablak felé. Felsóhajtott és lemászott rólam, majd felvette a farmerét és pólóját. Csendben kimászott az ablakon. Bezártam utána, és átsétáltam a fürdőbe, hogy gyorsan lezuhanyozzak.

Pontosan huszonhat perccel később, homlokráncolva sétáltam be a konyhába. Liam már ott volt, és persze, hogy a gabonapelyhemet ette. A francba! Minden reggel ezt csinálta.

15

Barna haja a szokásos összevisszaságba állt, amolyan „most keltem ki az ágyból” stílusban, ami mondjuk igaz is volt. És úgy nézett ki, mint minden reggel. Mint egy kibaszott szupermodell! Alacsony csípőjű, szakadt farmert viselt, ami látni engedte boxer alsóját, amitől a lányok mindig beájultak. Ma fehér pólót, rá pedig egy narancssárga-zöldes inget viselt tökéletes testén. Kék szemei huncutul ragyogtak, mikor rám nézett. - Késünk kicsit, Angel? - kérdezte kacsintva. Dugulj el! pillantást vetettem rá, de ő csak nevetett. - Fogd be, Liam! Minek a fenének kell minden reggel megenned a reggelim? Otthon nincs ennivalótok? - kérdeztem elszedve előle a tálamat, majd megettem a maradékot, miközben ő csak mosolyogva figyelt. - Kissé idegesnek tűnsz ma reggel, Ambs - dobott felém egy üdítős dobozt Jake. - Minden ok? Liamra néztem, ő meg nevetni kezdett. Persze, hogy ideges vagyok. Alig fél órám volt elkészülni. - Elaludtam - válaszoltam Jakenek. Jakenek fogalma sem volt arról, hogy Liam minden éjjel a szobámban aludt. Ha tudná, teljesen bedilizne. Mindig túlságosan is féltett, de mióta apa elment, mikor tizenhárom éves lettem, még rosszabb lett. Nos, azt mondom, hogy elment, de valójában egy nap, Jake és Liam korábban jöttek haza hoki edzésről és rajtakapták apát, amint majdnem félholtra vert és épp megpróbált megerőszakolni. Jake teljesen kiakadt, és Liammal félig agyon ütötték apámat, majd kidobták a házból, megfenyegetve, hogy ha még egyszer visszamer jönni, megölik. És ennek már három éve, de szerencsére sosem jött vissza. Anya hamarosan állást kapott egy hatalmas elektronikai cégnél, ő lett az igazgató személyi asszisztense, ezért rengeteget utazott. Kétszer annyit volt távol, mint amennyi időt otthon töltött,

16

ezért havonta körülbelül egy hetet láttuk, így Jake volt az egyedüli felügyelőm, habár, sokszor inkább én vigyáztam rá. Liam, szintén nagyon féltett, a széltől is óvott, mégsem fértünk meg egymás mellett - annak ellenére, hogy az elmúlt nyolc évben minden éjszakát körém tekeredve töltött. Azt követő éjjel, hogy sírni látott, besurrant a szobámban, és megint elaludtunk. Két hét után, már megszokottá vált, de sosem beszéltünk róla. Én nyitva hagytam az ablakom, ő meg besurrant, miután a szülei meggyőződtek, hogy alszik. Nyolc év alatt, sosem kaptak el. Igaz, néhány alkalommal csak egy hajszálon múlott. Pár éve, Liam anyja üresen találta az ágyát, de ügyesen azt hazudta, hogy egy buli miatt surrant ki, és egy barátjánál töltötte az éjszakát. Senki nem gyanította, hogy a szomszédban volt, velem. Még mindig folyton ugratott és idegesített, mint mikor gyerekek voltunk, de tudtam, ha szükségem van rá, mindig ott lesz nekem. Olyan volt, mintha kettős személyisége volna. Nappal pokoli dühössé tudott tenni, és folyton haragudtam rá, de este, ő volt a legkedvesebb, legaranyosabb srác, akit csak ismertem, mindig megölelt, és mindig biztonságban éreztem mellette magam. - Nagyon dögös vagy ma, Angel - jelentette ki Liam vigyorogva, lassan végignézve rajtam. Jah, persze. Barna hajam még mindig a fejemhez lapult, mert nem volt időm rendesen megszárítani, a hülye „csak még tíz perce” miatt, ezért csak simán lófarokba kötöttem. Sötétkék farmert, piros V-nyakú felsőt, fekete kapucnis pólót és fekete Converse cipőt húztam. Minimális smink, csak egy kis szemspirál, hogy kihangsúlyozzam zöld szemeim, és ajakfény. Nem nézek ki dögösen! Hülye seggfej. Bemutattam neki, és kisétáltam az autójához, dühösen neki támaszkodva, arra vártam, hogy megtiszteljenek jelenlétükkel.

17

Az út a suliig, úgy telt, mint mindig. Én a hátsó ülésen, az iPod-mat hallgatva próbáltam figyelmen kívül hagyni Liam vigyorgását, ők elől fociról meg bulikról dumáltak. Amint megérkeztünk, az autót azonnal körülvették az emberek. Liam és Jake volt a suli két legmenőbb sráca. Felsősök, és minden lány álma. A srácok a barátaik akartak lenni, a lányok meg lefeküdni szerettek volna velük. Liam nevetett, miközben én kimásztam az autóból, és próbáltam elkerülni a horda ribancot, akik belém ütköztek, miközben rájuk vetették magukat. Az egyik lány akarattal jött nekem. Végignéztem mini szoknyáján, ami inkább csak egy széles övnek tűnt és gúnyosan megkérdeztem: - Szent Isten, Jessica! Tudtad, hogy otthon felejtetted a szoknyád? Mogorván nézett rám, miközben hallottam Liamet és Jaket nevetni. - Mindegy. Tudod ugye, hogy az Emo nem áll jól neked? Csak felnevettem és elsétáltam. Megszoktam már, hogy Jessicával minden reggel összeszólalkozunk. Egy ideig randizott Liammel, mármint ha randi alatt az alkalmi dugást is érthetjük, aztán abbamaradt a dolog. Ő még mindig nem tette túl magát rajta, és szerette volna Liamet visszakapni. - Ez nem volt szép, Angel - nevetett Liam, mikor utolért és karjával átölelte a vállam. Lehajolt és a fülembe súgta: - Sajnálom a ma reggelt. És ne is hallgass Jessicára. Szerintem dögös az Emos külsőd - flörtölt tovább. Jake, hátulról nyakon vágta. - Haver, ő a kishúgom! - szidta mérgesen, és leszedte rólam. Liam csak nevetett és rám kacsintott, amitől én a szemeimet forgattam. Liam lemaradt és odasétált legújabb hódításához. Csábítóan rámosolygott, amire a lány azonnal elpirult.

18

Megtaláltam a barátaimat, akik gyakorlatilag felfalták a szemükkel Jaket és Liamot. - Kate, Sean, Sarah, sziasztok. - Helló Amber, megint az egyes- és kettesszámú dögös seggű pasival jöttél? - kérdezte Kate, a bátyám után bámulva. - Nem, csak a régi és unalmas Jake és Liammal - válaszoltam nevetve. Kate nagyot sóhajtott. - Hogy a fenébe tudsz ilyen közömbös maradni, mikor olyan kibaszott dögösek? Úgy értem, annyira szerencsés vagy, hogy Jakekel laksz. Imádnám nézni a dögös hátsóját, amint fel alá sétálgat egész nap - legyezgette magát. Én meg úgy csináltam, mintha azonnal elhánynám magam. Kate, ők csak a bátyám és a seggfej barátja. Hogy a pokolba nem tudod figyelmen kívül hagyni a himringyós viselkedésüket? Mindketten szemetek! Fel nem fogom miért, de a suliban minden lány szerelmes volt beléjük. Jake remek ember, de úgy viselkedett a lányokkal, mintha csak valami tárgyak lennének, és Liam…nos, Liam csak egyszerűen egy seggfej volt. - Ők a legjobb játékosok a csapatban, úgy néznek ki, mint két szex isten, és szeretném, ha nem hagynának figyelmen kívül válaszolta szempilláit rebegtetve, majd belém karolt és az osztály felé húzott. A suli jól telt, mint általában. Elég népszerű voltam, mivel a bátyám és legjobb barátja voltak a suli legmenőbb pasija. Vigyáztak rám, ami nagyjából azt jelentette, hogy elijesztettek minden lehetséges udvarlót, de engem nem zavart, mert nem akartam randizni. A legtöbb lány a barátnőm akart lenni, mivel azzal közelebb kerültek volna a bátyámhoz. Azokat, akik a barátnő helyre pályáztak, könnyű volt kiismerni, már a ruhájukról meg tudtam állapítani, hogy mit akartak.

19

Imádtam az osztályom, és a tanárok is szerettek, mert elég jó jegyeim voltak. Mindig megcsináltam a házi feladatot, és sosem voltam trehány. Ebédszünetben a barátaimmal ültem, ahol meghallgattuk a legújabb pletykát. A lányok elkezdték megigazítani a hajukat meg a sminket, ebből tudtam, hogy megérkezett a bátyám és legjobb barátja. Kate rögtön nyáladzni kezdett utánuk. - Oh, jéé, dögös hátsó egyes és kettes, felénk tartanak - kuncogott Sarah, és meglökte Katet. Felsóhajtottam mikor egy kéz nyúlt ki mellettem, és ellopta a sült krumplit a tányéromról. - Helló, Angel - suttogta Liam a nyakamba. A kezére csaptam, mikor újabb krumpli után nyúlt. - Liam, az Isten szerelmére, menj és vegyél magadnak ebédet. - Ugyan már. Tudod, hogy osztozni szeretnél velem nevetett fel, és levágta magát mellém a padra. - Liam, mit akarsz? - kérdeztem, miközben félre húztam a tányérom. Átölelte a vállam, és magához húzott. - Csak szerettem volna látni a csajomat. Tudom, hogy hiányoztam neked ma reggel válaszolta nagyképűen. A barátaim felsóhajtottak és nyál csorgatva néztek rá. - Veszed le rólam azonnal azokat a himringyó kezeidet? Az isten szerelmére, még elkapok valami betegséget - ráztam le a kezét a vállamról. - Ne, légy már ilyen, Angel. Csak szerettem volna szólni, hogy ma én viszlek haza. A bátyádnak randija van, így… - fejezte be, rám vigyorogva.

20

Remek! Egyszerűen csak remek! Ő visz haza. Fantasztikus. Mindig a lehető leghosszabb úton vitt haza, és közben halálra idegesített. Aztán ragaszkodott hozzá, hogy megvárja, míg Jake hazaér, ami azt jelentette, hogy neki is főznöm kellett. A fenébe, annyira tud idegesíteni! - Ez remek Liam. Most már mehetsz a dolgodra. Biztos vagyok benne, hogy van még egy pár STD1, amit nem szedtél még össze - válaszoltam neki, a kezemmel elhessegetve. Felnevetett, majd megpuszilta az arcom, miközben felállt. Játszd csak az eszed, amennyit akarod, Angel, de mindketten tudjuk, hogy este majd a karjaimban akarsz elaludni. - Rám kacsintott, amitől szavainak kétes értelme lett, én meg azon imádkoztam, nehogy valaki észrevegye. - Persze hogy igen, Liam, mert annyira szerelmes vagyok beléd - sóhajtottam. - Én is szeretlek - vigyorgott rám, majd a reggel látott lányhoz sétált. Átkarolta és mocskos szájával a füléhez hajolt. Homlokráncolva visszafordultam a barátaim felé, mikor a menza közepén csókolózni kezdtek. Kate, Sarah és a lányok a menzáról, mind utána sóhajtoztak. - Jézusom, az a fickó annyira idegesítő! Miért nem tudott a bátyám egy normális legjobb barátot választani, valakit, aki nem annyira arrogáns önimádó seggfej, mint ő? - Ugyan már. Hagyd abba a nyávogást. Liam James, nemrég átkarolt, és megcsókolt. Én bármit megtennék, hogy magamon érezzem azokat az édes ajkakat - mondta Sarah álmodozva. - Mindegy. Gyerünk órára.

1

STD: Szexuálisan terjedő betegségek

21

Órák után kelletlenül sétáltam a parkoló felé, ahol Liam mosolyogva az autójának dőlve várt rám. - Szia, szépségem - kacsintott rám, majd kinyitotta az ajtót előttem. - Szia, Liam - beültem az autóba, és máris ideges lettem a flörtölése miatt. Legalább ha Jake itt lett volna, már kapott volna egy nyaklevest. - Szóval, Angel valahol meg kell állnom hazafelé, nem baj? mondta, és máris kitolatott a parkolóból. - Remek - mormoltam, és úgy döntöttem, hogy semmibe fogom venni az úton, és inkább kifelé bámulok. Még mindig haragudtam rá a reggel miatt. Pár perc múlva egy üzlet előtt álltunk meg. - Gyere, Angel - mondta kiszállva. Én csak ültem a helyemen, karjaimat összefonva magam előtt. Átsétált az oldalamra és kinyitotta az ajtót, majd megint szólt, hogy menjek én is. - Nem muszáj mindkettőnknek bemennünk, Liam. Itt megvárlak - mondtam neki ellent. Nem mondott semmit, csak benyúlt és könnyedén kiemelt, majd átdobott a vállán. Berúgta az ajtót, és az üzlet felé sétált. - Tegyél le, te seggfej - kiáltottam a vállát csapkodva. Ő csak nevetett és tovább sétált. Mikor beértünk az üzletbe, letett. Én szégyenkezve néztem körül, azon tűnődve, vajon hányan láttak, de szerencsére senkit nem láttam. Kinyújtotta a kezét és a fülem mögé simított néhány elszabadult hajszálamat, miközben keze kicsit tovább időzött az arcomon a kelleténél. Félreütöttem a kezét és dühösen néztem rá. - Ez annyira kínos volt - sziszegtem.

22

- Mi a gond? A legtöbb lány imádta volna - válaszolta váll rándítva, és elindult a magazinok felé. Toporzékolni kezdtem és dobbantottam egyet a lábammal, majd elpirultam, és hálát adtam az égnek, hogy Liam nem látta gyerekes viselkedésem. Amíg élek, piszkált volna miatta. Felvett egy sportújságot, egy tábla csokit, majd a pulthoz lépett fizetni. Én épp a Vogue-t lapoztam, mikor két srác lépett oda hozzám. - Nocsak, nocsak. Hellóka - duruzsolta az egyikük. Én bólintottam, és visszatettem a lapot a helyére, majd elindultam, hogy megkeressem Liamot. - Hé, hova olyan sietősen? - ragadta meg a kezem a másik. A szívem azonnal hevesen verni kezdett, és kétségbeesetten néztem körbe. - A barátomat keresem - hazudtam. - Barátot? Nem látok itt semmiféle barátot - mondta a másik rám vigyorogva. - Mi lenne, ha elmennénk valahova, és jobban megismernénk egymást? - kérdezte a srác, aki a kezemet fogta és elkezdett maga felé húzni. Kezdtem rosszul lenni. Oh, Istenem, Liam, kérlek, segíts! Tudom, hogy szánalmas voltam, de egyszerűen ki nem állhatom a szembesítést, és gyűlöltem, ha valaki hozzám ért. - Szia, Angel - jelent meg Liam, karját körém fonva, majd olyan csúnyán nézett a két fiúra hogy azonnal elengedték a kezem és két lépést hátráltak. Közelebb húzódtam Liamhez, olyan szorosan, amennyire csak tudtam. - Remélem, srácok, nem kötöttetek bele a barátnőmbe jegyezte meg lezserül, de én meghallottam a hangjában a dühöt. Liam, mindig is nagyon védelmezett. Egyszer, mikor hétéves

23

voltam, egy fiú fellökött, és mikor Liam megtudta, egyenesen haza ment a fiúhoz és szó nélkül állba vágta. - Áh, dehogy is haver, csak beszélgettünk - hazudott az egyik, feltartva a kezét, ártatlanul. - Persze. Gyere, Angel, menjünk haza - húzott Liam az ajtó felé. Amint kiértünk, megállt és rám nézett. - Minden rendben? kérdezte aggódva. Most már rendben voltam. Amint meghallottam a hangját, a szívem már nem akart kiszökni a mellkasomból félelmemben. Bólintottam és rá mosolyogtam. - Kösz - motyogtam hálásan. Kinyitotta az ajtót, és megvárta, hogy beüljek, majd átment a saját felére. Amint beült, az ölembe dobott valamit. Egy tábla csoki volt az, a kedvencem. Boldogan mosolyodtam el. Mindig ilyen kedves volt, mikor ketten voltunk, csokit vett nekem, meg ilyenek. Kár, hogy máskor igazi seggfej. Amint hazaértünk, nekiálltam elkészíteni a lasagnet vacsorára. Liam, a konyhába lábatlankodott, és egyfolytában engem bámult. - Az isten szerelmére, Liam. A szemeim idefent vannak mutattam az arcomra. - Wow, tényleg nagyon haragszol ma rám - nevetett. - Igen, haragszom. El sem hiszem a reggeli húzásod. Gyűlölök sietni. Egész nap borzalmasan néztem ki, és úgy is éreztem magam. - Szerintem meg nagyon is dögös voltál - válaszolta váll rándítva. - Ughhh, megtennéd, hogy nem szólsz többé hozzám? Nincs kedvem hozzád. - Belöktem a tálat a sütőbe és nekiálltam a salátának.

24

- Mindegy - vonta meg megint a vállát, és odajött mellém segíteni. Annyira közel állt, hogy éreztem a forróságot, ami belőle áradt és ez furcsa módon megnyugtatott. - Megyek és elkezdem a házit. A lasagne fél órán belül megvan. Gondolom, maradsz vacsorára - jelentettem ki. Nem kérdeztem, mert tudtam, hogy maradni fog. Fogalmam sincs, hogy Jake kérte meg rá, de Liam mindig velem maradt, míg Jake hazaért. - Persze, mivel ennyire kedvesen kértél meg - vigyorgott. - Nem kérdeztelek - morogtam gúnyosan, és megfordultam, hogy felmenjek a szobámba. Elkapta a kezem, és közel lépett hozzám. Olyan közel, hogy a mellem a mellkasához ért. Éreztem a lélegzetét az arcomon. - Angel, sajnálom a reggelt. Tényleg sajnálom. Kérlek ne légy ilyen gonosz velem, az nem te vagy - suttogta. - Oké, igazad van - sóhajtottam egy nagyot. - Én is sajnálom. Tényleg elég gonosz voltam - ismertem el, és próbáltam másfelé nézni, bárhova, csak ne a gyönyörű kék szemeibe, amik, mintha a lelkembe láttak volna. - Akkor, megbocsátottál? - kérdezte mosolyogva. Szerettem ezt a Liamot, ez volt az, aki mindig vigyázott rám, olyan más volt, mikor csak ketten voltunk. Azzal az imádnivaló kiskutyus nézésével nézett rám, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Szemeimet forgatva felnevettem - Rendben, rendben. Megyek és megcsinálom a házimat vacsora előtt. - Ezzel kihúztam a kezem, és gyorsan felsiettem. Fura volt olyan közel állni hozzá, még mindig érzem az elektromos izzást a kezemben, ahol megfogta. Még mindig érzem az illatát. Fogalmam sem volt, mi ez az egész, de nagyon

25

összezavart. Megráztam a fejem és elővettem a matek háziim, hogy eltereljem a figyelmem.

Miután csendben megvacsoráztunk, és befejeztem a házim, még mindig csak fél kilenc volt, ezért Liam úgy döntött, betesz egy filmet. A Végső Állomás volt, és a kanapén ülve néztük. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de nem tudtam rájönni, hogy miért. Folyton felé pillantottam, de ő nyugodtan ült, egyik lábát a másikra téve, kezét lezserül a székem hátán pihentetve. Egyikünk sem mozdult, míg a filmnek vége nem lett. - Azt hiszem, lefekszem, Liam. Elég fáradt vagyok mormoltam, és nyújtózkodni kezdtem, mint egy cica. Mikor ránéztem, észrevettem, hogy nagyon komolyan néz rám. Megköszörültem a torkom, mert még mindig nagyon furán nézett rám. - Jah, oh, ok. Épp csak hazaugrom, és egy fél óra múlva vissza is jövök - felelte. Kikísértem és töprengve zártam be utána az ajtót. Miért volt minden olyan feszült és fura ma este köztünk? Talán, mert annyira dühös voltam rá a reggel miatt. Gyorsan átöltöztem, topot és egy rövidnadrágot húztam, megmostam a fogam, megfésülködtem és ágyba bújtam. Az ágyam hidegnek és túl nagynak tűnt, mint minden este általában. Húsz perccel később hallottam az ablakomat kinyílni, majd becsukódni. Ruhák suhogása, majd az ágy bemélyedt mögöttem. - Hé, alszol már? - suttogta. - Nem, még nem - motyogtam. Felemeltem a fejem, hogy egyik karját a nyakam alá tegye. Szorosan hozzám simult, másik kezével átölelt, lábát pedig

26

átvetette az enyémen. Hallottam amint felsóhajtott, miközben közelebb fészkelődtem hozzá. Imádtam Liammal aludni, nélküle az ágyam üresnek tűnt. - Mi a gond? - kérdeztem, hozzá bújva, arcom a karjába rejtve. Beszívtam az illatát, semminek a világon nincs olyan jó illata, mint Liamnak. - Semmi, Angel, csak fáradt vagyok - motyogta, és megcsókolta a hajam. - Oké. Jó éjt, Liam - suttogtam, megpuszilva a karját. - Jó éjt, Angel - válaszolta, belepuszilva a nyakamba.

27

3. fejezet Fordította: Vivien

Reggel hat órakor ébredtem, az ébresztőm miatt. Kinyomtam, és sikertelenül megpróbáltam kimászni Liam alól. Fejem a mellkasán pihent, lábam pedig az ölén átvetve, ami szokás szerint ”reggeli dicsőségében” pompázott. Egyik keze a lábamon, másik szorosan a derekam köré csavarva. Amint megpróbáltam megmozdulni, szorosan magához húzott, és álmosan mormolt valamit, hogy többet nem akar suliba menni. Kihúztam a kezem, és megütögettem a hasát. - Hat óra van. Morogott egyet és még közelebb húzott, így most már teljesen rajta feküdtem. Éreztem az erekcióját a lábam közé nyomódni, és nagy levegőt vettem. Fura érzés volt, de valójában nem zavart. Mi a fene bajom van? Hisz ez Liam, az isten szerelmére. Próbáltam kiszabadulni, de ettől csak még jobban egymásnak feszültünk és olyan testrészeink érintkeztek, amikre gondolni sem akartam. A testem bizseregni kezdett, és nem tudtam elfojtani egy halk nyögést. Oh, istenem, ez tényleg annyira jó érzés!

28

- Liam - suttogtam hangosabban. Kipattant a szeme, és elborzadva nézett rám. Aztán arcán megjelent a szokásos vigyora, amit én azonnal szerettem volna letörölni egy balegyenessel. - Nos, szép jó reggelt, Angel. Wow, na, ilyen se volt még dorombolta felvont szemöldökkel. - Elengednél már, az istenit? - suttogtam vissza. Felemelte a kezeit, mint mikor megadja magát, én meg gyorsan legurultam róla. - Már hat óra van - motyogtam. Átfordult a saját oldalára, és rám nézett. Ok. Rendben. Kérlek, ne légy ma is dühös rám. Nem tudtam, mit csinálok. Sajnálom, Angel. Ok? - kérdezte suttogva, és megpuszilta a homlokom, mielőtt kimászott az ágyból és elkezdett öltözni. - Jó, rendben - motyogtam és elfoglalta a helyét az ágyban, ami még mindig meleg volt. - Találkozunk később - kacsintott rám. Fejem a párnába fúrtam, még mindig éreztem rajta az illatát, és ez megnyugtatott, biztonságban éreztem magam tőle. Békés álomba süllyedtem, még egy órát.

Miután felöltöztem, ezúttal sokkal nyugisabban, mint tegnap, bedugtam az iPodom és boldogan táncoltam lefelé a lépcsőn, mikor a konyhában megláttam, amint Liam megint a gabonapelyhemet, eszi. Minden kibaszott reggel! Sóhajtottam, és elloptam előle a tálat. - A fenébe, Liam. A szekrényben legalább négyféle gabonapehely van, te mégis az enyémet eszed meg mindig. Miért? Csak azért csinálod, hogy felbosszants?

29

- Jó reggelt neked is, Angel - válaszolta udvariasan - Jah, persze, szia - huppantam le mellé, és békésen ettem a reggelim, mikor megérkezett Jake is. - Sziasztok srácok, készen álltok? - kérdezte felénk dobva egy-egy gyümölcslevet, mint általában. Bólintottunk, és kisiettünk Liam kocsijához. Amint megérkeztünk, Sean megragadta a karom, és félre húzott. - Mizu? - kérdeztem aggodva. Tényleg kicsit örülten nézett ki, haja összevissza állt, és aggodva nézett rám. - Elfelejtettem, hogy holnap lesz Terri szülinapja, és fogalmam sincs, mit vehetnék neki - nyögte ki kétségbeesetten. - Nyugi, még van idő. Nos, lássuk csak, miket szeret? kérdeztem, azon gondolkodva, mit tudok Terriről. - Szerettem volna valami olyasmit venni neki, amit megtarthat emlékbe, de nem tudom mit - csukta le a szemeit, pánikolva. - Sean, nyugodj már meg. Mit szólsz, valami szép fülbevalóhoz? Szereti az olyasmit, nem? Vagy vehetsz neki egy új ékszeres dobozt is - javasoltam, és az arca azonnal felderült. - Igen! Tényleg, most valami ócska ékszeres doboza van. Ez remek ötlet. Oh, istenem. Kösz szépen, Amber. Az adósod vagyok. Ellógok ma reggel, hogy meg tudjam venni neki - mondta lelkesen. Én elindultam a suli felé, és akkor vettem észre, hogy senki sincs már körülöttem. Jézusom, el fogok késni. Rohanni kezdtem a folyóson, Liam és pár haverja sétáltak velem szembe. - Lassabban, Angel, el fogsz esni - kiáltotta Liam, és mikor elrohantam mellette, kinyújtotta a lábát, de mielőtt elestem volna, szorosan átölelte a derekam, és felemelt. - Hű, Angel. Tudom, hogy

30

dögös vagyok, de nem kell rögtön a lábam elé vetned magad cukkolt, és a barátai nevetni kezdtek. Megütöttem, erősen, de ő csak tovább nevetett. - Tudod, hogy kicsit durvábban szeretem. - Még mindig nem engedte el a derekam, sőt, még közelebb lépett, hozzám préselve a testét. Mmm, édes vagy - suttogta a fülembe. Gyűlöltem, ha hozzám érnek. Mindig eszembe jutatta az apámat. Zihálni kezdtem, és mielőtt felfogtam volna, mit teszek, térdemmel tökön rúgtam. Fájdalmasan felnyögött, elengedett és összegörnyedve leguggolt. - Tarts távol a mocskos kezeidet - kiáltottam rá, miközben próbáltam nem sírni. Megfordultam, hogy elrohanjak, de elkapta a kezem és visszahúzott magához. - Angel, csak vicceltem. Tudod, hogy sosem bántanálak motyogta, és úgy hangzott, mintha még mindig fájdalmai lennének. Egyenesen a szemembe nézett és láttam az őszinteséget kék szemeiben. Átölelt, száját a nyakamra szorította, azon a helyen, ahol a vállam végződik, és a nyakam kezdődik, majd mélyeket lélegzett, amitől átmelegedett az egész testem. Mindig ezt tette, mikor olyan nagyon sírtam, hogy nem kaptam levegőt, úgy tűnt, ez volt az egyetlen dolog, ami működött. Éreztem a szívverését a mellkasomon, és arra összpontosítottam, hogy vele egyszerre lélegezzek. Magamba szívtam az illatát, míg végül sikerült lenyugodni. Visszahúzódtam, ő meg szomorúan nézett rám. - Sajnálom, Angel. Nem lett volna szabad azt tennem, nem gondolkodtam - kért bocsánatot. - Én is sajnálom - töröltem le az arcom a kezemmel. Nagyon fáj? - kérdeztem, és összerezzentem a gondolatra, hogy milyen erősen megrúgtam. - Az én hibám volt - vonta meg a vállát, és lehajolt, hogy a szemembe nézzen. Én félre néztem, mert kicsit kínos volt a helyzet.

31

Ha Liam mélyen a szemembe nézett, az volt az érzésem, hogy látja az igazi énemet, amit olyan keservesen próbáltam mindenki előtt eltitkolni. Azt az ijedt kislányt, aki nem szereti, ha bárki hozzáér, mert eszembe juttatja azokat a vasárnapokat, amikor apám az ölébe ültetett, és mindenhol simogatott. Ha valaki hozzám ért, akár lányok is, a szívem hevesen kezdett verni és rosszul lettem. Az egyedüli kivétel, anya, Jake és Liam volt. És ez volt az oka annak is, hogy sosem randiztam. A gondolatra, hogy valaki hozzám ér vagy megcsókol, remegni kezdtem. Észrevettem, hogy egy nedves folt van a vállán, ahol sírtam. - Tönkre tettem az ingedet. - Van elég ingem, Angel, ne aggódj - válaszolta gyengéden mosolyogva, és ez nem olyan vigyorgás volt, amit másoknak mutatott, hanem igazi, szívből jövő mosoly, amit általában csak este láttam, mikor csak ketten voltunk. Körülnézve rájöttem, hogy csak ketten vagyunk a folyóson. Hol van mindenki… - kezdtem - Biztos órán - válaszolta. - Gyere, nincs értelme késve bemenni, menjünk, igyunk meg valamit - húzott fel és kisétáltunk a parkolóba. - Liam, várj, nem lóghatok a suliból - suttogtam, és körülnéztem, nem veszi-e észre valaki, hogy kifelé sunnyogunk. - Ugyan már, Angel. Egy óra, nem a világ vége. Amúgy is késnél már tíz percet. - Kinyitotta előttem az ajtót, és én sóhajtva beültem a kocsiba. Nem zavart, ha Liammel vagyok, csak épp függött, hogy a nappali vagy az éjszakai Liam van épp jelen. Éjszakai Liam figyelmes, a nappali meg flörtölős, himringyó és szemétláda. Ennek ellenére, mindkét Liam társaságában biztonságban éreztem magam. Ránéztem, miközben kihajtott a parkolóból, és halvány mosolyt láttam az arcán.

32

- Mi van veled? - kérdeztem egy kicsit aggódva, attól félve, hogy mindjárt megint piszkálni kezd. - Hogy érted? Nem lehetek boldog, mert együtt töltünk egy kis időt? - kérdezte és rám kacsintott, én meg a szemeimet forgattam. Remek, egy óra a nappali Liam társaságában, a legrosszabb rémálmom. Nem figyeltem, hogy merre megyünk, és meglepődve láttam, hogy a korcsolya pálya parkolójába húz be. Vigyorgott és kiszállt, én meg homlokráncolva követtem. - Mit keresünk itt? - kérdeztem, de ő csak kézen fogott és elindult befelé. Talán itt is van kávézó. - Helló, kettőt kérek - szólt a pult mögött álló nőhöz, figyelmen kívül hagyva a kérdésem. Most komolyan korcsolyázni fogunk? Néhányszor próbálkoztam, de borzalmasan sikerült. - Korcsolyát szeretnétek - kérdezte a nő mosolyogva, miközben tekintetét Liam testén legeltette. - Igen, egy tizenegyest és egy ötöst - válaszolta, rám kacsintva. Én meg azon tűnődtem, honnan a pokolból tudja, hogy hányas korcsolya kell nekem. A nő átadott neki két pár korcsolyát, megköszönte, majd megragadva a kezem, a padokhoz húzott. Észrevettem, hogy a nő még mindig őt bámulja, sőt az ajkait is megnyalta, mikor a fenekére nézett. Szememet forgatva nevettem fel, ő meg elpirult és elkapta a tekintetét. - Mi olyan vicces? - kérdezte Liam. - Van egy újabb rajongód - jelentettem ki, fejemmel a nő felé intve. - Vonzod őket, igaz? - cukkoltam. - Ne aggódj, ő nem érdekel - válaszolta és úgy nézett rám, mintha valami teljesen más jelentősége lenne a mondatának.

33

- Liam, én aztán nem aggódom. Felvettük a korcsolyákat és a pályára léptünk. Rajtunk kívül nem volt senki sem, de gondolom ez a korai óra miatt volt. - Mit keresünk itt? Tudod, hogy nem tudok korozni pánikoltam, mikor megláttam a jeget. - Tudom, emlékszem. Ne aggódj, itt vagyok - nevetett. Liam és a bátyám jéghokiztak az iskola csapatába. Jake volt a kapus, Liam a csatár. Mindketten évek óta koriztak, de nekem sosem sikerült megtanulnom. Imádtam nézni az embereket, és mindig is azt kívántam bárcsak megtanulhatnám, de még lábon sem bírtam maradni. Megragadta mindkét kezem mikor megcsúsztam, és szembe velem, háttal kezdett korcsolyázni. - Befelé tartod a bokáid, Angel. Próbáld meg egyenesen tartani, ezért nincs egyensúlyod - mondta a lábaimra nézve. Kiegyenesedtem, és éreztem, amint a lábaim kicsúsznak alólam. Elkapta a derekam, és hátra dőlt, így, mikor elestünk, én rajta landoltam. Kuncogni kezdett és meg feltérdeltem, így most lovagló ülésbe ültem rajta. Egyedül nem tudtam volna úgysem felállni, inkább megvártam, hogy felhúzzon. - Oké, jöhet a második próbálkozás - mosolygott és könnyedén felhúzott. - Állj egyenesen, és ne mozogj. Én majd húzlak, amíg sikerül belejönnöd. Óvatosan meglökte a lábaimat, hogy kicsit összezárjam őket, közben biztos kézzel fogott. Sikerült egy ideig lábon maradni, majd megint megcsúsztam. Újra elkapta a derekam és hátra hajolt, hogy rá essek.

34

- Miért csinálod ezt folyton? - kérdeztem, miközben ülő helyzetbe tornáztam magam. Éreztem, ahogy a jég miatt átnedvesedik a farmerem és megborzongtam. - Mit csinálok?- kérdezte összezavarodva. - Minden alkalommal, mikor megcsúszom, te hátra dőlsz, hogy én rád esek. Még megütöd magad. Csak megvonta a vállát, és valami olyasmit motyogott, hogy „inkább én, mint te”, majd megint segített felállni. Én meg teljesen ledöbbenve néztem rá. Ezt most tényleg mondta, vagy én hallottam rosszul? - Kezdesz belejönni. Ezúttal sikerült egy teljes percen keresztül lábon maradnod - ugratott. Na, ez, az a Liam, akit ismerek. Biztos csak rosszul hallottam. - Ha-ha. Nos, nekem teljesen megfelel az egy perc. Tudod, hogy nem megy ez nekem - és sikerült majdnem megint elesnem. Elkapott és magához szorított, testünk szorosan egymáshoz préselődött. Éreztem, amint a szívem gyorsabban kezd dobogni, de nem a félelem miatt, valami olyasmi miatt, amit nem tudtam megnevezni. Elpirultam, és elkaptam a tekintetemet. - Miért pirultál el? - kérdezte homlokráncolva, de szemén láttam, hogy jól szórakozik. - Nem pirultam el, csak fázom. Azt hiszem a fenekem teljesen megfagyott. - Elfordítottam a csípőm, hogy megmutassam átázott farmerem. Hallottam, hogy vesz egy mély levegőt, majd kifújja. Ránéztem és láttam, hogy szemeit lehunyva áll és úgy nézett ki, mint akinek fájdalmai vannak. - Minden oké? - kérdeztem a hátsómat dörzsölgetve.

35

Bólintott, majd levette az ingét, és ott állt csípő farmerben és egy szál pólóban, miközben az ingét a derekamra kötötte. - Mit művelsz? Megfázol - szidtam, és le akartam venni az inget. - Ne aggódj, nem fogok megfázni. Legközelebb majd hozok egy pulóvert a csinos kis fenekedre - jelentette ki, és a kezemet megragadva húzni kezdett. Legközelebb? Hogy érti, azt hogy legközelebb? Nem mintha, nem éreztem volna jól magam vele, de itt lenni Liammel kettesben, fura volt. Nos, nem igazán, mert nagyon is jó volt, ami fura volt. - Ez az. Kezdesz belejönni - kiáltott fel, amitől persze megint elvesztettem az egyensúlyom és elestünk. Harmadszor is rá estem, és nevetni kezdtem. Oké, ez tényleg jó szórakozás volt, és nem szereztem kék foltokat. Általában, ha korozni jöttünk Jakekel, és tanítani próbált, minden alkalommal hagyta, hogy fenékre pottyanjak. Fél órán belül annyira fájt minden porcikám, hogy feladtam. - Látod, jól érzed magad - nevetett Liam. Sikerült háromszor is körbe korizni a pályán, mielőtt elestem volna megint. Tényleg kezdtem belejönni. Végtelennek tűnő idő után, a pálya kezdett megtelni, és a gyomrom is megszólalt. Egyre kevesebbet estem, de még mindig szorosan fogtam Liam kezét. - Hány óra van? - kérdeztem, mikor egyszer megálltunk. Az első órának biztos vége van már. Elővette a telefonját, és összeszorított szájjal felszisszent. Oké, ez nem hangzik valami jól. Lehet, a második órát is lekéstük. - Uhh, Angel, egy óra múlva vége a sulinak - mondta. - MICSODA? - sikítottam.

36

Összerezzent. én meg újra elcsúsztam. Elkapott és szorosan a pálya műanyag oldalához szorított, testével az enyémnek feszülve, arca csak centire az enyémtől. A szívem megint vad vágtába kezdett. Nem mozdult, csak állt és rám nézett, mélyen a szemembe, míg nem szédülni kezdtem. Hirtelen rájöttem, hogy azért, mert nem lélegeztem, ezért vettem egy mély levegőt, és ettől, mintha magához tért volna. Visszahúzódott, de kezét a csípőmön hagyta. - Jobb, ha megyünk. Ha a bátyád rájön, hogy egész nap veled voltam, levágja a tökeimet - mondta gúnyosan, mire felnevettem. Ahelyett hogy megfogta volna a kezem, továbbra is csípőmön tartotta a kezét és megint hátrafelé indult el. Mivel nem tudtam, mit csináljak a kezeimmel, a vállaira tettem őket. Mikor majdnem elestem, lehajolt, a karjaiba kapott, egyik kezét a fenekem alatt tartva, így a lábaimat kénytelen voltam a csípője köré fonni, közben úgy tartott, mintha semmi súlyom nem lenne. Megfordult és korizni kezdett, gyorsan. Kicsit ijesztő volt, így gyorsan átöleltem a nyakát, olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Lehet, hogy megfullasztottam, de nem panaszkodott. Mikor a kijárathoz értünk, nem állt meg, hanem ment még egy kört, majd végül megállt és lelépett a jégről, de nem rakott le, csak mikor elérte a padokat. Mi a fene volt ez? - Mire volt ez jó? - kérdeztem, és kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy az előbb olyan szorosan öleltem. Habár, nem tudom miért zavart, hisz minden éjjel körém tekeredve alszik. - Mi, Angel? - kérdezte zavartan. - Körbe mentél, mégy egyszer. Miért nem jöttünk ki? mutattam a jégre.

37

Kicsit kényelmetlenül érezte magát, de aztán gyorsan magára öltötte csábító mosolyát. - Hát, lelassítottál egész végig, csak szerettem volna egy normális kört - vonta meg a vállát. Na, most meg hibásnak éreztem magam, hogy ő nem szórakozott olyan jól, mint én. - Menj, korcsolyázz. Én megvárlak addig itt. Érezd te is jól magad. - Én nagyon jól szórakoztam - vigyorgott rám, és teljesen őszintének tűnt. Felállt és elment a cipőkért. Visszafelé megállt egy Mc’Donalds előtt. - Helló, segíthetek - kérdezte egy hang. - Ah, igen. Szeretnék egy BigMac-et kólával, egy sajtos perecet és egy eperturmixot. Van olyan sajtos izéjük, igaz? - Igen van. - Remek, egy tasak olyat is kérünk - vigyorgott, én meg szótlanul bámultam rá. A kedvencemet rendelte, pontosan tudta mit szeretnék. Visszafordult felém és összeráncolta a homlokát. Miért nézel olyan furán? Nem jót kértem? - Kicsit zavartnak tűnt, és már tekerte le az ablakot, hogy megváltoztassa a rendelést. - Honnan tudtad, mit szeretnék? - kérdeztem csodálkozva. Elröhögte magát és úgy nézett rám, mintha valami hülyeséget mondtam volna. - Mindig ugyan azt kéred, Angel. És szereted azokat a borzalmas sajtos akármiket, de nem mindig lehet kapni… - fejezte be, majd a következő ablakhoz gurult. Na, most már kezdett kiakasztani. Először tudja, hányas cipőt viselek, most meg a kedvenc ételem a Mc’Donaldsba? Mármint, tudom, hogy sokszor voltam itt vele és Jakekel, de még Jake sem tudja mit szeretek.

38

Liam csak rám nevetett és leparkolt, hogy együnk. Nyugisan csevegett valami koncertről, amire szeretne elmenni, és valami zombis filmről, amit a múlt héten látott, és ami engem totál halálra ijesztett volna. Én megdöbbentem, milyen könnyű beszélgetni vele. Még sosem töltöttünk ennyi időt együtt korábban. Általában mindig Jake vagy más fiúk társaságában volt, vagy egy horda ribanc lógott rajta, vagy pedig aludtunk. Valójában egy rendes, vicces fiú volt, és én nem tudtam rájönni, miért rejti ezt a személyiségét a soviniszta, hímringyó külső alá. - Kérdezhetek valamit, Angel? - kérdezte és komolyan nézett rám. Én bólintottam és megittam a milk shakemet. - Nem bízol bennem? Hogyan gondolhattad, hogy bántani tudnálak, ott korábban a suliban? Rengeteg lehetőségem lett volna hozzád nyúlni, vagy rád erőltetni valamit, az elmúlt nyolc évben, nem? Hogy gondolhattad, hogy megbántanálak? - kérdezte, és tényleg nagyon szomorúnak tűnt. - Csak egyszerűen megleptél - vettem egy mély levegőt. Bízom benned Liam, komolyan. Tudom, hogy sosem bántanál, csak ez nehéz nekem. Nem szeretem, ha hozzám érnek. - Nem igazán szerettem volna erről beszélni. Sosem erőltette, hogy elmeséljem, mi történt az apámmal. Visszautasítottam a terápiát, miután apám elment, mert szégyelltem magam. Soha senki nem kényszertett, hogy azokról az időkről beszéljek, és ezért szerettem őket. - Tudom, hogy nem szereted - fogta meg Liam a kezem, - de sosem bántanálak. Szükségem van rá, hogy tudd ezt, hogy el hidd. Még mindig nagyon szomorú volt, szerettem volna megvigasztalni, de nem tudtam hogyan. Az egyetlen, amit tehettem, hogy elmondom neki az igazat. - Liam, mikor az emberek hozzám érnek, a szívem olyan gyorsan ver, hogy kezdek rosszul lenni, és szédülök. Nem olyasmi, amit kontrolálni tudok. Az egyetlen kivétel ez alól, anyám, Jake és

39

te. Sajnálom, ha megbántottalak, de nem tudok ellene tenni. Komolyan, bízom benned. Ettől mintha kicsit jobban érezte volna magát, és felderült az arca. - Oké, rendben akkor. Gyere, menjünk vissza, mielőtt a bátyád rám uszítja a kutyákat, hogy széttépjenek - javasolta nevetve. Öt perccel csengetés előtt értünk vissza a suliba és Liam felém fordult. - Ahh, jobb, ha ezt nem mondod el a bátyádnak, Angel. Nem lenne szabad veled lógnom. - Miért nem? - kérdeztem döbbentem. Nem szabad velem lógjon? Mégis, mit jelent ez? Mélyen a szemembe nézett, és a szívem megint vad vágtába kezdett. - Mert Jake azt mondta. És mivel egy undorító hímringyó vagyok, ahogy elő szeretettel nevezni szoktál, és biztos csak a csinos kis feneked szeretném megtaperolni. Amit nagyon szívesen megteszek, ha akarod - ugratott, rám kacsintva. Felsóhajtottam. Az egész napom vele töltöttem, és nagyon jól éreztem magam, erre egy pillanat alatt mindent tönkre tesz egyetlen szavával. - Néha igazán nagy disznó vagy, tudod? - sziszegtem neki, kiszállva az autóból, és jó erősen becsaptam az ajtót. A fő épület felé vettem az irányt, ahol lennem kellett volna. Láttam Jaket az autó felé sétálni, és hagytam egy kis időt, mielőtt csatlakoztam hozzájuk. - Szia Ambs, jól telt a napod? - kérdezte Jake.

40

- Valójában egész jól, kivéve az utolsó pillanatot. mikor egy mocskos disznó vágódott nekem - feleltem váll rándítva és Jake azonnal nyakon csapta Liamet. - Aucs, ezt most miért kaptam? - kérdezte Liam, a nyakát dörzsölgetve. - Mert csaptad a szelet a húgomnak. - Honnan tudod, hogy én voltam? - kérdezte Liam panaszosan. Én kuncogtam, ő meg csúnyán nézett rám. - Ambs, mivel péntek van… - kezdte Jake, én pedig azonnal felnyögtem, mert tudtam, mi következik. A szokásos péntek esti program!!! - Nem! Semmi buli! Oh, komolyan már Jake? Muszáj, hogx minden pénteken nálunk legyen a buli? Arról volt szó, hogy csak meccsek után lesz. Most komolyan, nem lehetne másnál rendezni, hogy ne nekem kelljen feltakarítanom a részeg idióta barátaid után? - kérdeztem, Liamra nézve jelentőségteljesen. - Héé, engem hagyj ki. Én mindig segítek feltakarítani. Felsóhajtottam, mivel tudtam, hogy úgyis mindegy. A bátyám minden péntek este bulit rendezett, mivel nálunk nem volt szülői felügyelet. Nem is tudom miért zavartatom magam, akár tetszik, akár nem, úgyis megtörténik. Bekapcsoltam az iPodom, mert nem akartam hallani, ahogy arról beszélnek, kit akarnak megfektetni legközelebb. A visszapillantó tükörben láttam Liamot többször is rám nézni, de figyelmen kívül hagytam.

41

4. fejezet Fordította: Vivien

Vacsora után, Jake és Liam elmentek vásárolni a bulira, természetesen piát. Én pedig kihasználtam az alkalmat és hosszú fürdőt vettem, nyugodtan. Felnyögtem, mikor eszembe jutott a buli. Általában nem vadultak el a dolgok, de legalább hajnali kettő vagy három óráig tartott. Az alváshiány mellett, másnap még takarítani is kell, kint és bent a házban is. Felsóhajtottam és magamra tekerve a törülközőt, kiléptem a fürdőből, egyenesen Liam karjaiba. Elkapta a derekam, hogy el ne essek. Én meg szorosan megmarkoltam a törülközöm, és próbáltam lecsillapítani a szívem, ami azonnal vad vágtába kezdett. - Hm, szeretem ezt az öltözéket - ugratott, végignézve rajtam. Rácsaptam a kezére, és bementem a szobámba, becsapva az ajtót magam után. Persze azonnal kopogni kezdett. - Mit akarsz Liam? - kérdeztem dühösen. - Angel, kérlek, nyisd ki az ajtót.

42

- Liam, elmennél végre? Komolyan, nem vagyok felöltözve dobbantottam egyet a lábammal, majd el is pirultam. Hála istennek nem látta. - Angel, kérlek? - könyörgött. Felsóhajtottam, gyűlöltem, mikor ezt a hangot használta. Az éjszakai Liam volt, aminek nagyon nehezemre esett ellent mondani. Felrántottam az ajtót, ő meg vigyorogva besétált mellettem. - Nos, mit szeretnél? - kérdeztem, kinyitva a szekrényem, kivettem a kedvenc pólómat, ami korábban a Liamé volt, és amit a kimosott ruhák közt találva elsajátítottam. Felvettem, ügyelve arra, hogy a törülköző nehogy lecsússzon rólam. - Hé, már keresetem azt a pólómat - mondta felém intve. Megijedtem, hogy most visszakéri. Ez volt a kedvencem. Mindig ezt viseltem, ha morcos voltam, vagy csak úgy lézengtem a házban. - Nem kapod vissza, ez a kedvencem - jelentettem ki. - Nos, ez így van rendjén. Rajtad amúgy is jobban áll vigyorgott a lábaimat nézve. Nagyot sóhajtottam, megint. Muszáj flörtölnie, ha kell, ha nem? - Komolyan, mit akarsz? - Csak lerakni a cuccom. Egy váltás ruha, meg minden holnapra, mivel úgyis itt maradok - vont vállat és lerakta a cuccait az ágyamra. - És nem tudtad volna csak ideadni, muszáj volt feljönnöd a szobámba? - kérdeztem dühösen? Minek kell mindent ennyire megnehezíteni?

43

- Megtehettem volna, de akkor elmulasztom a dögös hátsód látványát a pólómban. Nagyon szexi, mikor egy csaj a fiúja pólóját hordja - mondta, végig nézve rajtam. - Nem vagy a fiúm, szóval húzz a fenébe a szobámból kiáltottam rá dühösen, és kinyitottam előtte az ajtót. - Ha te mondod, Angel - kuncogott. Elment, de előtte rám kacsintott. Megszárítottam a hajam, kivasaltam és sminkeltem. Szinte sosem sminkelek, még a bulikon sem. Rimmel, ezüstös szemfesték és rózsaszín rúzs. Felvettem a kék melltartóm és tangám, majd a szekrényemben kotorásztam. A bulikon mindig olyan meleg volt. Jake és Liam gyakorlatilag az egész sulit meghívja, és mindenki bezsúfolódik a házba, így nem akartam túlöltözni. Fekete szoknya - felső mellet döntöttem. Hozzá az ezüstláncom és ezüst magas sarkúm. A tükörbe nézve megállapítottam, hogy jól nézek ki, elégedett voltam magammal. Nem túl sovány, és a kellő helyeken elégé domború. Hússzú lábaim, és keskeny csípőm volt, akár csak anyának, és az átlagosnál kicsit nagyobb melleim. Nem én voltam a legvonzóbb lány, de elégedett voltam magammal. Jakenek biztos nem fog tetszeni a ruhám, azt fogja mondani, hogy túl sokat mutat belőlem - pedig a ringyókhoz képest, akikkel lógni szoktak, én úgy néztem ki, mint egy apáca. Megfordult a fejemben, hogy átöltözzek, de elvetettem az ötletet. Meleg lesz, és nincs kedvem egész este izzadni, csak, mert nem szereti, ha megbámulják a kishúgát. Vártam, míg a buli elkezdődik, mert tudtam, hogy akkor nem fog felküldeni a szobámba átöltözni, mint valami kisgyereket mindenki előtt. Körülbelül negyven perc múlva lesétáltam. Mindenhol emberek voltak, egyesek már lődörögtek. Jake észrevett és felmutatott a lépcső felé, hogy azonnal induljak

44

átöltözni. Megráztam a fejem, és kedvesen rámosolyogtam, majd gyorsan elvegyültem az emberek között, hogy ne találjon meg. - Szia Sean - köszöntöttem a barátomat, mikor ráakadtam. - Szia, csaj. Wow, dögösen nézel ki ma este - mondta végignézve rajtam, de nem olyan sértőn, ahogy más srácok teszik. Seannal évek óta barátok voltunk, és két éve már ugyan azzal a lánnyal járt, teljesen bele volt esve. - Köszi. Te is jól nézel ki - mosolyogtam rá. - Hol van Kate és Sarah? - Sosem hagynák ki a bulit, nekik ez jó kifogás, hogy nyálcsorgatva bámulják a srácokat, főként Liamet és Jaket. - Bepróbálkoznak a bátyádnál - mutatott a konyha felé nevetve. Megfordultam, és láttam, hogy Kate meg Sarah hangosan kuncognak valamin, amit Jake mondott, Kate a karját simogatta, Sarah meg szinte rátapadt. Jake unottan állt, de élvezte a figyelmet, amiben a lányok részesítették. Megszokta már, hogy azok ketten folyton rajta lógnak, és szégyentelenül flörtölnek vele, ahányszor átjönnek hozzánk, ő meg félmeztelenül mászkált a házban. Szememet forgatva fordultam vissza Seanhoz. - Nincs itt Terri ma este? - kérdeztem tőle. A következő pillanatban valaki hátulról átölelte a derekam, majdnem felsikítottam, de aztán láttam, hogy csak Liam az. - Gyönyörű vagy, de én jobban szerettem a törülközőt suttogta a fülembe. Meleg lehelete súrolta a nyakam, én pedig megborzongtam. Éreztem rajta, hogy sört ivott, de sosem rúgott be. Jake mindig, de Liam józan maradt, hogy kézben tartsa a dolgokat. - Kopj le - morogtam, és elindultam a konyhába. Még nem is ittam semmit. - Hé, Angel, várj már meg - kiáltotta, elkapva a kezem.

45

Mikor a konyhába értünk, a konyhapulton egy lány feküdt, és két fiú a testéről ivott éppen. Azonnal felismertem, Jessica, hát ki más lenne. Boldogan felsikoltott, mikor meglátta Liamet. - Liam! Gyere bébi, igyál te is - dorombolta csábítóan. Liam szorosan megragadta a szemem, és kiskutya szemekkel könyörgött segítségért. Én csak felnevettem, és feléje löktem. - Gyerünk, Liam, add meg a kislánynak, amit akar, tudod, hogy szeretnél egy body shot-ot2 - ugrattam elborzadt arcát látva, ami aztán hamar megváltozott és számítóan nézett rám. Megragadta a derekam, felültetett a pultra, és lábam közé lépve hozzám hajolt. - Nos, valójában igazad van. Tényleg szeretnék egyet. Dőlj hátra, a kedvemért, Angel - kacsintott rám, de tudtam, hogy csak viccel. - Liam James, azonnal vedd le a mocskos kezed rólam suttogtam neki. Nevetve megrázta a fejét és könnyedén leemelt a pultról. Megragadtam egy poharat és öntöttem magamnak, egy fél deci Vodkát és narancslevet. - Angel, csak óvatosan azzal, oké? - rázta a fejét aggodalmasan. - Kizárt dolog. Berúgok ma este, és holnap tuti nem fogok takarítani - veregettem meg a mellkasát, elsétálva mellette.

Body shot: bulikon, a tequila ivászat egyik erotikus típusa. Egyik személy az asztalon fekszik, a szájában egy szelet citrommal. A másik személy a fekvőnek a köldökéből kinyalja a sót, tequilát iszik rá, majd egy csók kíséretében elveszi a másik szájából a citromot. 2

46

Néhány óra múlva, már elégé be voltam rúgva. Nem igazán álltam biztosan a lábaimon, de azért táncoltam tovább a barátaimmal. Liam a csapattársaival beszélgetett, nem messze tőlem, és folyton felém nézett. - Komolyan mondom, Liamnak bejössz - visította Kate a fülembe. - Dehogy is. Ne hülyülj már, Kate, biztos csak azt lesi, nehogy kidobjam a taccsot, és neki kelljen holnap feltakarítania. Megittam az italom és a poharat a földre dobtam. - Ha, na, majd ők feltakarítanak holnap - kezdtem hangosan röhögni, amitől Kate is röhögni kezdett. - Megyek és hozok egy italt - kiáltottam. Megváltozott a zene, és felhangzott a „She’s like a star - Taio Cruz” dala, ami Liam kedvenc száma volt. Éreztem, hogy valaki megfogja a kezem. Megfordultam és Liam mosolygott rám, azzal az igazi mosolyával, aminek sosem tudtam ellenállni, ezért visszamosolyogtam rá. - Táncolj velem, Angel - suttogta, és átölelte a derekam. Annyira részeg voltam, hogy már az sem érdekelt, hogy Liammel táncolok. Átfogtam a nyakát, és fejem a vállára hajtottam. Olyan jó illatat volt, és azon gondolkodtam, vajon milyen íze lenne, ha megnyalnám? Várjunk csak, épp azon töprengek milyen, lenne végig nyalni Liamet, mintha egy cukorka volna? Kirobbant belőlem a nevetés a saját idiótaságom miatt. Liam kicsit visszahúzódott, és amolyan „mi a fene?” arckifejezéssel nézett rám, amitől én még jobban nevetni kezdtem. Megrázta a fejét és megint magához vont. Nem egészen lassú szám volt, ezért elég gyorsan mozogtunk, és közben egymásra vigyorogtunk. Imádok táncolni, és Liam is nagyon jó táncos. A testünk tökéletesen passzolt egymáshoz. Éreztem, hogy kezd felizgulni, de nem zavart, tizenkét éves korom óta préseli hozzám az erekcióját. Minden reggel úgy ébredt és legtöbbször úgy is fekszik le. Egyszerűen figyelmen kívül hagytam.

47

Mikor legelőször történt meg, rendesen kiakadtunk mindketten. Aznap reggel annyira szégyellte, hogy majdnem elsírta magát. Hazament és megkérdezte az apukáját, majd este mikor visszajött elmesélte, hogy az apukája szerint ez normális, minden fiúnál így van, és azért történik, mert nő és valami hormon dolog változik benne. Nem tudtam, hogy igaz vagy sem, de nem volt okom kételkedni benne. Egy hónapig kissé ciki volt mindkettőnk számára, aztán elvicceltük, most már figyelmen kívül hagyjuk. Visszahúzódott, rám nézett és rám mosolygott, én meg vissza, mert az őszinte mosolya volt. Egész helyes volt, mikor így mosolygott, fura hogy csak most vettem észre, pedig ezer éve ismertem. Egyszer csak Jake tűnt fel a semmiből. - Haver, mi a fasz? Ő a kishúgom? - kiáltott rá, és elrángatta mellőlem. - Jake, haver, komolyan, csak táncoltunk. Ez az ő száma nyafogta Liam, és komolyan dühösnek tűnt. - Liam, komolyan tartsd magad távol a húgomtól. Az isten szerelmére, még csak tizenhat éves. Tudod, hogy min ment keresztül, nincs szüksége, hogy hozzád hasonló fickók hajtsanak rá. - kiáltott vissza Jake, Liam arcába mászva. - Sohasem bántanám - vicsorogta Liam. - Faszt sem érdekel. Tartsd magad távol tőle. Megvontam a vállam és ott hagytam őket, oldják meg. Tudtam, hogy pár perc múlva kibékülnek. Mindig kibékültek. Ahogy befordultam a konyhába, egy srácba futottam, akit korábban nem láttam még. Kicsivel idősebb volt, mint én, talán Jakekel egyidős, és nagyon jól nézett ki. Fekete haja volt, ami az arcába hullott és eltakarta ez egyik barna szemét. Rám mosolygott és elkapott a derekamtól fogva, hogy nehogy elessek. Azonnal

48

összerándultam amint hozzám ért, de nem volt annyira borzalmas, gondolom az alkohol eltompította az agyam. Helló - duruzsolta szexi hangon. - Szia - mosolyogtam vissza, és mivel kezét még mindig a derekamon tartotta, hátrébb léptem. - Trent vagyok - mutatkozott be, és mikor mosolygott, gödröcskéi voltak. - Amber - válaszoltam, és nem tudtam levenni a szemem róla, tényleg nagyon jól nézett ki. Nem ismertem a suliból, így rákérdeztem. - A Penn State-re jársz? - Nem, valójában a húgomért jöttem - rázta meg a fejét. - De sehol sem találom. - Igen? Ki a húgod? - Jessica Sanders - válaszolta, én meg összerázkódtam. Ő elnevette magát. - Nem igazán szereted, mi? - Oh… am… sajnálom - motyogtam, bocsánatkérően nézve rá. - Ne aggódj. Tudom, hogy igazi bajkeverő. - Tehát, szeretnéd, hogy segítsek megtalálni? - ajánlottam fel, és körbenéztem a konyhába, nincs-e ott. Nem. Nincs itt. Majd kuncogni kezdtem, mivel onnan jött kifelé, tehát logikus, hogy nincs ott. - Áh, nem, majd előkerül. Mi lenne, ha innánk valamit? kérdezte. - Ok, persze - mosolyogtam rá, mikor megfogott egy üveg Jack Danielst.

49

Néhány deci után, komolyan el voltam ázva. Teljesen rá támaszkodtam, miközben semmiségekről beszélgettünk. Hirtelen a konyhapultnak nyomott, és testét az enyémhez préselte. Az ismerős pánik kezdett feltámadni bennem, mikor fejét lehajtotta. A szám kiszáradt. Édes Istenem. Meg akar csókolni? Akarom, hogy megcsókoljon? Mi van, ha hozzám ér közben? Az agyam olyan gyorsan pörgött, hogy nem tudtam lépést tartani a gondolataimmal. Mély lélegzetet vettem, hátra kaptam a fejem, és olyan erősen bevertem a szekrénybe, hogy könnyek szöktek a szemembe. Megrázta a fejét, majd ajkát az enyémre szorította. Nyöszörögtem és megpróbáltam eltolni magamtól, de egyik kezével szorosan tartotta a fejem és éreztem, amint nyelvével végigsimít az alsó ajkamon. Szorosan összezártam a szám, és erősen meglöktem, de meg sem mozdult. Kezdtem megijedni, szabályosan éreztem, ahogy a pánikroham eluralkodik rajtam. A következő dolog, amit érzékeltem, hogy már nincs sehol. Felnéztem, és láttam, hogy Liam karjával a nyaka előtt, a szekrényhez szorítja. Annyira dühös volt, hogy kezdtem megsajnálni szerencsétlen fickót, aki kezdett kipirosodni, mivel nem kapott levegőt. - Kibaszottul nem csókolhatod meg! Mit képzelsz, hogy csak belibegsz és megcsókolod az akarata ellenére? - üvöltötte Liam dühösen. Kezdtem rosszul lenni, ténylegesen rosszul. Leszökkentem a konyhapultról és a szobám melletti fürdőbe lődörögtem, ahol legalább egy tucat vodkát öklendeztem vissza. Felnyögtem, és le akartam ülni, mikor valaki lábának dőltem. Nem ijedtem meg, mert felismertem az aftershave-ről. Liam volt az. - Jól vagy? - kérdezte gyengéden. De nem tudtam válaszolni. Csak visszahajoltam a wc fölé és újabb üveg vodkát

50

öklendeztem fel. Nos, ez teljes pénzkidobás volt. Liam, isten áldja érte, a hátamat simogatta, és a hajamat tartotta. Percek múlva kezdtem jobban érezni magam. - Nem akarsz ágyba bújni? - kérdezte aggódva. - De igen - bólintottam. - Csak szeretném megmosni a fogam. Fel akartam állni, de nem voltam rá képes. Liam mosolygott, majd lehajolt és felemelt, mintha súlytalan lennék. Lerakott a kád szélére, elővette a fogkefém és fogkrémet nyomott rá. Rámosolyogtam, és addig mostam a fogam, míg nem éreztem az alkoholt a számban. - Ágyba? - kérdezte, mikor végeztem. Bólintottam, és ő a karjába kapott, mint a menyasszonyokat, és bevitt a hálószobámba. Visszahajtotta a takarót, de mielőtt letett volna, eszembe jutott, hogy még mindig ruhában vagyok. - Várj, nem akarok így lefeküdni - motyogtam, végig nézve magamon. Bólintott, lábra állított, de alig bírtam lábon maradni. Folyton eldőltem, ezért Liam egyik karjával átfogta a derekam, és levette a nyakláncom. Elkaptam a toppom alját és áthúztam a fejemen, de belezavarodtam, és vihogni kezdtem. Hallottam, hogy felsóhajt, majd kicsit meglökött, hogy leüljek az ágyra, és végül neki sikerült levenni rólam. Mikor ránéztem, láttam, hogy mosolyog. Hátradőltem az ágyon és kigomboltam a szoknyám, majd megemelve a csípőm, lehúztam a fenekemig, majd ő fogta meg, és vetette le teljesen rólam, így már csak melltartóba és tangában feküdtem előtte az ágyon. Felemelte a lábam, és egyenként levetette a szandálom. - Nem semmi - dorombolta, ahogy vigyorogva végig nézett rajtam, de engem nem érdekelt, csak feküdtem és kuncogtam, míg a gyomrom össze nem rándult megint.

51

- Oh, ne - nyögtem fel, feltápászkodva egyik kezemet a számra szorítva. Villámgyorsan felkapott és visszavitt a fürdőszobába, a hajamat fogva megint, míg kiadtam mindent magamból. Miután megint megmostam a fogam, levette a pólóját és rám adta. - Tessék, egy újabb póló a kollekciódba - mondta mosolyogva, miközben felkapott és visszavitt az ágyba. Az ajtóhoz ment, én meg azt hittem, hogy elmegy, vissza a buliba, de csak bezárta az ajtót, kibújt a farmerjéből, és bemászott mellém az ágyba. Hallottam, hogy odalent még zajlik a buli, de Liam átölelt, és a mellkasára vont. Nem tudtam kiverni a fejemből, ahogyan az a fickó megcsókolt, és mielőtt észbe kaptam volna, sírni kezdtem. - Mi a baj, Angel? - kérdezte aggódva. - Az a seggfej ellopta az első csókom - nyöszörögtem. Liam kacagni kezdett, én pedig még rosszabbul éreztem magam. El sem hiszem, hogy kiröhögött. - Ez nem vicces, Liam! Az első csók fontos egy lánynak. Csak, mert te igazi hímringyó vagy, akit nem érdekel az ilyesmi, és biztos arra sem emlékszel kit csókoltál meg először, még nem jelenti azt, hogy az ilyen kis apróságok nem fontosak - mondtam dühösen, rácsapva a mellkasára. - Angel, nyugodj meg. Nem lopta el az első csókod jelentette ki magabiztosan, egyenesen a szemembe nézve. - Miről beszélsz? De igenis, ellopta. Az előbb csókolt meg és ellopta - suttogtam, és kicsordult egy újabb könnycsepp. Letörölte az ujjával, és megrázta a fejét. - Igen, megcsókolt, de nem az volt az első csókod. Az már évek óta az enyém magyarázta meg, halvány mosollyal. Miről, a fenéről beszél? Sosem csókoltam őt meg.

52

- Emlékszel, mikor leestem a fáról és megütöttem magam? Tizenhárom éves voltam, és a lábam annyira fájt, te meg megkérdezted, hogy mit tehetnél, hogy jobban érezzem magam. Lehunyta a szemét, és megrázta a fejét, halvány mosoly játszott az ajkán az emlékek hatására. Te jó isten! Igaza van. Arra kért, hogy csókoljam meg, és megtettem, kétszer is, ami azt illeti. Azt mondta, hogy még mindig fáj, és csókoljam meg újra. Aztán Jake kijött, meglátta, és pofán vágta Liamet. Oh, a fenébe. Liamé, az első csókom. Nem tudtam eldönteni, hogyan is érezzek ezzel kapcsolatban. Akkor olyan kedves volt, azért mászott fel a fára, hogy leszedje a labdámat. Nos, azt hiszem ez rendben van így. Ha Liamé az első csókom, legalább nem valami seggfej lopta el, részegen egy buliba. Rámosolyogtam és ő visszamosolygott rám. - Az volt az én első csókom is, és emlékszem rá - mondta gyengéden. - Nos, azóta jó sokban volt részed, sőt annál is többen jelentettem ki, arra a sok lányra utalva, akivel lefeküdt. - Igen, de akkor is az volt az első és a legjobb - suttogta, megcsókolva a fejem, majd szorosan átölelt és magához szorított. Csak feküdtünk csendbe, mivel nem tudtam, mit mondhatnék. Egy idő után, még mindig ébren voltam, mivel a buli csak nem akart csendesedni. Még csak egy óra volt, legalább még egy órát tartani fog. Felemeltem a fejem, és Liam engem nézett. - Te sem tudsz aludni, mi? - kérdezte mosolyogva. Megráztam a fejem. - Miért nem mész le? - kérdeztem. Semmi értelme mindkettőnknek itt feküdni.

53

Elhúzódtam, hogy ki tudjon mászni az ágyból, de megrázta a fejét, és visszahúzott maga mellé. - Jól vagyok, ahol vagyok! Egy újabb félóra múlva felemeltem a fejem, és rá néztem. Aludt, és olyan nyugodtnak tűnt, békésnek, de mindenek előtt, nagyon dögösnek. Sosem néztem így rá korábban. Tudtam, hogy gyönyörű, és hogy eszméletlen teste van, de korábban sosem jutott eszembe úgy ránézni. Lenéztem a mellkasára. Tényleg hihetetlen volt, a tökéletes kockás hasával. Kinyújtottam a kezem, és végig simítottam a hasán, kíváncsian, hogy milyen érzés lehet. Megborzongott. - Kezdem kicsit úgy érezni, hogy letapiztak - szólalt meg, én meg elkaptam a kezem, és kuncogni kezdtem. - Nos, isten hozott a világomban - mondtam nevetve. Miattad, én mindig úgy érzem magam. - Azt hiszem igazad, van. Sajnálom - felelte lezserül. Miért nem tud mindig ilyen lenni? Akkor már régen szerelmes volnék bele, mint minden lány a suliból - Hé, mivel egyikünk sem tud aludni… mi lenne, ha játszanánk? - kérdezte feldobódva, ami nem sok jót jelentett. Szememet forgattam az ötletére, bele sem mertem gondolni, mi járhat a fejében. - Nem játszom veled. Biztos valami vetkőzős lesz, vagy valami hülyeség, aminek következtében meztelenül akarsz majd látni - mondtam duzzogva. Felnevetett, és az alsó ajkam az ujjai közé fogta. - Ne duzzogj, Angel. Ha megváltozik a szél, úgy marad a szád - viccelt, és ujjával végig simított az ajkamon. Valamiért kiszáradt a szám, és kidugtam a nyelvem, megnyaltam az ujját, arra számítva, hogy elhúzza, és valami

54

olyasmit mond, hogy ez undorító volt. De nem tette. Ahelyett felnyögött, és a hangra bennem is megmozdult valami. Közelebb hajolt hozzám, és néhány milliméterre az ajkamtól megállt. Lélegezni is elfelejtettem, a szívem vadul dobogott, de nem a szokásos félelem miatt. Hanem, mert azt szerettem volna, ha megcsókol. Úgy tűnik, arra várt, hogy valami jelét adjam, hogy mindez oké. Nyeltem egy nagyot, és hozzá hajolva ajkam az ajkára szorítottam. Amint hozzáértem, mintha áram futott volna végig a testemen. Minden porcikám lüktetni és bizseregni kezdett. Még többet akartam. Ezer pillangó ébredt fel a gyomromban, és tudtam, hogy nem az alkohol miatt van. Azonnal válaszolt, közelebb vont magához, és kezével végig simított a testemen. Felemeltem a karom és a nyaka köré fontam, ujjammal a hajába túrva. Ajka puha volt, és tökéletes párja az enyémnek. Finoman megszívta az alsó ajkam, én pedig kinyitottam a szám, utat engedve a nyelvének. Nem igazán tudtam mit várjak ez első igazi csókomtól. Nyelvét a számba csúsztatta, és gyengéden masszírozni kezdte az enyémet. Hihetetlen érzés volt, az egész testem lázban égett, még többet követelt. Hirtelen elhúzódott, én meg nyöszörögni kezdtem, és azon töprengtem, vajon mit csináltam rosszul. Fejét az ajtó felé kapta, kezével pedig befogta a szám. - Mond, hogy jól vagy - suttogta. Én pedig kicsit összezavarodva néztem rá. - Amber! Nyisd ki az ajtót - kiáltotta Jake, és hangosan dörömbölni kezdett. Liam bólintott, és elvette a kezét a számról. Gyorsan megköszörültem a torkom. - Jake, minden rendben. Fáradt vagyok, menj el - kiáltottam.

55

- Ambs, nem láttad Liamet? - kérdezte Jake. Elborzadva néztem Liamre. Mi a fenét mondhatnék most erre? De igen, véletlenül itt van velem az ágyban, félmeztelenül, és az előbb dugtam le a nyelvem a torkán? Most pedig elmehetsz, mert épp félbeszakítottál? Igen, azt hiszem, ez nem menne olyan könnyen. - Hazamentem - suttogta Liam. - Azt mondta, hazamegy. Jake, most hagyj békén kiáltottam, és ajkamba harapva reménykedtem, hogy beveszi. Liam lehajtotta a fejét és gyedégen megcsókolt megint, majd sóhajtva elhúzódott, mikor Jake kiabálni kezdett megint. - Amber, jól vagy? Olyan fura a hangod. - Igen - kuncogtam. - Kicsit rosszul éreztem magam, és feljöttem lefeküdni, de most már jól vagyok. Találkozunk reggel. És apropó, én nem fogok feltakarítani, szóval neked kell kitalálnod valamit - ugrattam, és elnevettem magam, mikor elképzeltem, amint egyedül takarít. - Jah, persze, Ambs. Mindketten tudjuk, hogy segíteni fogsz válaszolta Jake nevetve. Felnéztem Liamre, aki a gyönyörű mosolyával nézett rám, és megint megcsókolt. Keze lassan lefelé haladt, miközben nyelve visszacsúszott a számba. Elérte a póló alját, és kezét alája csúsztatta, majd végig simított a combomon. Ujjai végig futottak a tangám vonalán és végül keze megállapodott a fenekemen. A bőröm szinte lángolni kezdet, ahol megérintett. És ezen a ponton tértem magamhoz. Ez túl gyors nekem. Visszahúztam a fejem, és kezem az övére tettem, hogy ne tudjon feljebb haladni. - Oh. Sajnálom. Túl gyors voltam, igaz - nézett rám, és kicsit bűnbánónak tűnt.

56

Bólintottam, és mindent megpróbáltam, hogy egyenletesen tudjak lélegezni, hogy lecsillapítsam a testem. - Minden rendben, Angel. Gyere, aludjunk - javasolta mosolyogva. Kicsit arrébb húzódott, hátradőlt, és maga mellé vont. Fejem a mellkasára tettem, lábamat átvetettem az övén és átkaroltam a derekát, ő lenyúlt, megfogta a kezem és összefonta az ujjainkat. Ajkát a homlokomra szorította, én pedig boldogan lehunytam a szemem. Nagyon, nagyon hosszú ideje nem éreztem magam ennyire boldognak. Mielőtt elaludtam volna, elkapott egy rossz érzés, hogy mindez egy nagy hiba volt, és holnap keserves árat fizetek majd érte. Úgy értem, épp az előbb csókolóztam a bátyám legjobb barátjával, aki egy igazi hímringyó, és aki magán kívül, senki mással nem törődik.

57

5. fejezet

Fordította: Vivien

Borzalmas

fejfájásra ébredtem. A telefonom szólt

valahol a közelben. Kinyújtottam a kezem, de nem értem el, ezért nyújtózkodni kezdtem, és sikerült valahogy elérnem. - Halló? - ásítottam bele. - Amber, hol a pokolba vagy? Ma próbánk van - kiáltotta egy dühös hang. Összerezzentem és megpróbáltam felkelni, de Liam szinte rajtam feküdt. Keze és lába az ágyhoz szorított, és a hátamat használta párnaként. Igazából, egész kényelmes volt. - Justin? - motyogtam az órára nézve, de először nem láttam tisztán,majd mikor még egyszer rá néztem egyből felpattant a szemem…: 8:41 A fenébe! - Igen, mégis mit gondoltál, ki vagyok? Nyolc harmincra itt kellett, volna lenned, Amber. Most akkor jössz vagy sem? - Igen, persze. Máris úton vagyok.

58

Liam morogni kezdett mellettem. - Mond meg neki, hogy ma szombat van, és hogy fáradt vagyok, Angel - motyogta a hátamba, amitől én kuncogni kezdtem. - Amber, rúgd ki azt a dögös seggét az ágyból, a tiédet meg vonszold ide! Új gyakorlatunk van és próbálni kéne - mondta Justin, de ezúttal hallottam a hangján, hogy jól szórakozik. Biztos meghallotta Liamet. Justin volt az egyetlen, aki tudta, hogy Liam minden éjjel nálam alszik. Liam vitt a táncpróbákra minden szombat reggel, akár másnapos volt, akár nem. Két kikötése volt: hogy én veszem a kaját, és nem mondom el a bátyámnak. Mindkettő megfelelt nekem. Jake tudja, hogy táncolok, de igazából sosem látta, és volt egy olyan érzésem, hogy nem is tetszene neki. Liam és Justin jól kijöttek, ami meg is lepett először, mert nem gondoltam volna, hogy egy macsó hoki sztár, barát lehet egy nyíltan felvállalt homoszexuálissal. Ez is bizonyítja, mennyi mindent nem tudok még. - Egy perc és ott vagyok, és viszek fánkot bocsánatkérésként, ok? - ajánlottam fel. Nem akartam, hogy egész reggel duzzogjon. - Rendben - sóhajtott fel. - Csak igyekezz. - Liam, Justin azt mondta rúgjam ki a dögös hátsód az ágyamból, és gyorsan menjek próbára - kuncogtam. Felnyögött és a hátamba temette az arcát. - Ezek az átkozott szombat reggelek kikészítenek - motyogta, legurulva rólam. Elfordítottam a fejem és ránéztem. Szokásos vigyorával nézett vissza. - A pólód kicsit felcsúszott. Akarod, hogy segítsek lehúzni? kérdezte, és élvezettel nézett végig rajtam. Gyorsan oda kaptam, és láttam, hogy a pólóm a derekam köré tekeredett, ő meg gyönyörködhetett a hátsómban, mivel csak egy tangát viseltem. Nem igazán tudtam, hogyan állunk a tegnap éjszaka óta, de úgy éreztem, jogom van ugratni kicsit. Nem mintha

59

sosem látott volna még alsóneműben, és tegnap este is épp eleget látott belőlem. - Áh, nem kell, kösz, megoldom - másztam ki az ágyból, és levettem magamról a pólót, majd hozzá vágtam, így tangában és melltartóban álltam előtte. - Kösz, hogy kölcsön adtad - mondtam vigyorogva, majd a szekrényemhez sétáltam, hogy előszedjem a ruháim. Hallottam amint levegő után kapkod, és az ajkamba haraptam, nehogy felnevessek. Az ágyrugók csikorogtak, majd megéreztem forró leheletét a nyakamban, amitől az egész testem libabőrös lett. - Szóval, ma hozzád érhetek? - kérdezte csendesen. Jézusom, most tényleg engedélyt kér. Megfordultam, és ránéztem. Ott állt egy száll alsóban, és úgy nézett ki, mint egy görög Isten. - Uh… nem tudom… szeretnéd? - kérdeztem bizonytalanul. Annyi lánnyal volt már, és mind szebbek voltak, mint én. Nekem meg a tegnap esti volt az első, igaz csókom. És biztos, azt sem valami jól csináltam. Bólintott, és tekintetét le sem vette rólam. Nem is nézett a testemre, annak ellenére, hogy majdnem meztelenül álltam előtte. Megdermedtem, mikor lassan felemelte a kezét, mintha megadná a lehetőséget, hogy bármikor megállítsam, majd mikor nem tettem, a csípőmre tette. Az érintésétől felébredtek a pillangók a gyomromban. Közelebb húzott magához, és a másik kezét lassan felcsúsztatta hátul a nyakamhoz, miközben finoman végigsimított a fenekemen. Tekintetét továbbra sem vette le rólam. Ideges várakozás futott végig rajtam, és csak álltam ott, lefagyva. Mindez annyira új volt nekem, és pokolian féltem, de jó értelemben. Lassan lehajtotta a fejét, én pedig elkerekedett szemmel vártam, hogy ajka az enyémhez érjen.

60

Mikor már csak néhány milliméter választotta el őket, megszólalt a telefonom. Mindketten hitetlenkedve néztünk rá, közben a szívem lassan visszatért a megszokott ritmusba. Liam, úgy bámult a telefonomra, mint aki szeretné kivágni az ablakon. Kuncogtam elkeseredett arca láttán, és elhúzódtam tőle, hogy válaszoljak a hívásra. Justin volt az. Megint. - Mondtam, hogy úton vagyok - forgattam a szemem, habár tudtam, hogy nem lát. - Csak biztosra megyek, hogy te és a dögös hátsóval rendelkező barátod, nem aludtatok vissza - válaszolt vigyorogva, majd letette. Visszafordultam Liam felé, aki még mindig engem nézett. Rámosolyogtam, és ő visszamosolygott rám. Reggel általában visszaváltott a nappali Liamre, és szinte azonnal ugratni kezdett, amint felébredtünk, de ma valahogy másnak tűnt. A szekrényem felé tartva azon töprengtem, vajon meddig tart majd ez az állapot. Kinyitottam a szekrényem, megragadtam egy fekete nadrágot és egy szűk fehér felsőt, majd egy alsóneműt és a fürdőbe indultam átöltözni. Ahogy mellé értem, megragadta a kezem és megállított. - Tudod, hogy neked van a legszexisebb hátsód a világon, igaz? - suttogta, és ajkát az enyémre szorította finoman. Mikor elengedett, ledöbbenve bámultam rá. - Jah, fogadok, hogy minden lánynak ezt mondod - motyogtam a fejemet megrázva, majd besurrantam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót, majd nagy levegőt vettem. Mi a fene van velem? És én miért reagálok így? Ez, Liam, az isten szerelmére! Összetöri a szíved, és a végén olyan leszel, mint az az átkozott

61

ribanc, Jessica, aki szinte könyörög a figyelméért, mert miután megkapta, amit akart, eldobta, mint egy használt rongyot. De velem nem tenne ilyet! Az elmúlt nyolc évben, minden éjjelt az ágyamban töltött, szükségem van rá, hogy aludni tudjak, ő tartja távol a rémálmokat. Nem bántana, igaz? Ha arról van szó, hogy biztonságban tartson, az életemet is rá bíznám, de vajon a szívem rá bízhatóm? Tudom, hogy erre a válasz: nem. De valami okból, szerettem volna. Mikor kijöttem a fürdőből, már nem volt ott, de ez nem lepett meg. Odasétáltam az ablakomhoz, hogy bezárjam, és egy szál fehér százszorszépet találtam az ablak közt. Mosolyogva néztem ki. Ezek a virágok pont az ablakom alatt nyílnak, biztos kimászott és leszedett egyet, majd ott hagyta, ahol tudta, hogy megtalálom. A szívverésem felgyorsult, és kissé összezavarodva, de mosolyogva csuktam be az ablakot. Ez annyira nem jellemző Liamre. Felsóhajtottam, a hajamba dugtam a virágot és lesiettem a konyhába. Hagytam egy levelet Jakenek, hogy elmentem táncolni, és majd segítek takarítani, ha Kate és Sarah átjöhet filmet nézni este. Tudtam, hogy beleegyezik, általában ezzel szoktam zsarolni a bulik után: a barátnőim átjönnek filmet nézni, és ő állja a pizzát. Neki semmi más dolga nem volt, csak elviselni két, egyfolytában flörtölő lányt, akik egész este neki meg Liamnek csapják a szelet, aki mindig átjön, ha nem épp randija van. Kisiettem a házból, és Liam már várt rám. - Szia, ezt neked hoztam - nyújtottam át neki az egyik gyümölcsös dobozt. - Köszi. Én meg ezt hoztam neked - mosolyogva átadott egy szelet pirítóst.

62

- Ez igazán előnyös csere - nevettem fel. - Oh, a Benny’s felé menj, mert tartozom a fiúknak fánkkal - néztem rá reménykedve. Bólintott, fülig érő szájjal. - Mitől vagy olyan boldog ma reggel? - kérdeztem kíváncsian. - Csak jó éjszakám volt. Végre megkaptam azt a dögös csajt, akire mindig is vágytam - kacsintott rám. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha láncfűrésszel vágtak volna ketté. Összejött valakivel, majd az ágyamba bújt? Az az idióta! Megcsókoltam, igazán megcsókoltam, és azelőtt ő valami ribanccal dugott? Pfujj, az a mocskos himringyó! Tudhattam volna. Elfordultam, nehogy észrevegye, mennyire megbántott, és minden erőmmel azon voltam, nehogy elbőgjem magam. Csak a gyengék bőgnek. Szinte sosem sírtam, de azért akadt néhány ember, akinek sikerült áttörni a védővonalam, de ez ellen már nem tehettem. Megállt a Benny’s előtt, és kiugrottam az autóból, minél távolabb akartam lenni tőle ebben a pillanatban. Húsz fánkot rendeltem, mindenféle csokoládéval. Mikor visszaültem, Liam rám mosolygott. - Biztos elég lesz? - viccelt, mikor meglátta a két hatalmas dobozt a kezemben. Csak bólintottam, és felhangosítottam a rádiót. - Szeretem ezt a számot - hazudtam. Fogalmam sem volt, mi is a pontosan, de nem akartam vele beszélgetni. - Utálod a rave zenét - nézett rám furán, és kikapcsolta a rádiót. Igaza volt, utáltam azt a hülyeséget, de inkább hallgattam volna, mint hogy vele beszélgessek, az a hazug disznó.

63

Megálltunk a stúdió előtt, ahol a csapatom minden szombaton gyakorolt. Street dance csapat voltunk, és elég jók, ami azt illeti. Beneveztük egy versenyre a múlt héten, és tíz másik csapat közül a másodikok lettünk, és több mint ezer dollárt nyertünk. Na, nem mintha láttunk volna valamit abból a pénzből, elment a stúdióra, ruhákra, zenére és hirdetésekre. Imádtam táncolni, és a hip-hop volt a kedvencem. Kislánykorom óta az volt az álmom, hogy táncstúdiót nyissak. Egy nap talán sikerül, de most, egyelőre elégé valószínűtlennek tűnik. - Sziasztok. Sajnálom, hogy késtem - néztem rájuk bocsánatkérően. Justin átölelt, és én próbáltam nem kiakadni. - Semmi gond. Én is elaludnék, ha az a fenék az én ágyamba lenne - ugratott, miközben Liam felé intett. Szememet forgatva letettem a fánkos dobozokat az asztalra, közben elvettem egy csokist, és odaléptem, hogy köszönjek a többieknek is. Nyolcan vagyunk a csapatban, négy lány és négy fiú. - Mivel már így is késésben vagyunk - kiáltott Justin, - mert valaki nem tudta kivonszolni a fenekét az ágyból időben, jobb lenne elkezdeni - nézett rám gúnyosan, de én csak felnevettem. Új lépéseket akartunk kipróbálni, és volt egy-két ijesztő mozdulat is benne. A legrosszabb, mikor Ricky vállán állva, fel kell ugranom, megfordulni a levegőben és háttal neki lecsúszni a testén. Majd azonnal körül kellett fognom a derekát a lábaimmal és egészen hátrahajolni, majd kifordulni. Szerencsére voltak matracaink, mert több mint egy órába tellett, míg megtanultam a mozdulatot és higgyétek el, még ha csak hasra vagy hátra is esel egy matracra, akkor is pokolian tud fájni, főleg, ha az izmos pasi, akinek el kellett volna kapnia, rád esik.

64

Húsz próbálkozás után, lelöktem Rickyt magamról. Annyira fáradt voltam, hogy még felállni is alig bírtam. - Ok, én most hivatalosan is feladtam. Nekem mára ennyi elég is volt. Fáj a fejem, a hátam, a fenekem, a karom és a lábam is - nyafogtam a matracon kiterülve. - Rendben, amúgy is majdnem egy óra, és át kell adni a stúdiót - mondta Justin, felém nyújtva a kezét. Nevetve ráztam meg a fejem. - Komolyan mondom, mozdulni sem tudok, nemhogy felállni - motyogtam, lehunyva a szemem. A következő percben éreztem, hogy Liam felemel és átdob a vállán, mintha egy dekát sem nyomnék, majd nevetve a lányok öltözője felé tartott. - Mi a fenét művelsz? - kérdeztem, még mindig dühös voltam rá a tegnap este miatt. - Segítek neked - jelentette ki, és tudtam, hogy vigyorog. - Azonnal tegyél le - parancsoltam neki, és fészkelődni kezdtem, de csak szorosabban tartott. Hallottam, ahogy megnyitja a zuhanyzót. Na nem! Nem meri megtenni! De merte! Belépett a zuhany alá, és mindketten azonnal bőrig áztunk. Megdöbbenve álltam. Volt egy váltás ruha nálam, és így nem kellett aggódnom, de nem hiszem, hogy neki is volt. Ha, hülye idióta, most aztán vizes ruhával kell, hogy beüljön az autójába! Rajtam nevetett, ezért összegyűjtöttem a vizet a markomba és szemébe fröcsköltem. Még jobban nevetni kezdett, majd megragadta a kezem és magához húzott. Végigfolyt rajta a víz, lelapítva a haját, és pokolian szexi volt. Ruhája a testére tapadt, és

65

szerettem volna végigsimítani a hasán. Lehajtotta a fejét, megcsókolt, szorosan átölelve, miközben a falhoz szorított. Finoman megszívta az alsó ajkam, és én boldogan kinyitottam a szám. Sokkal jobb íze volt, mint tegnap este, valószínűleg, mert félig részeg voltam, mikor tegnap este megcsókolt, és ezért nem tudtam kellőképpen értékelni. Istenien csókolt, amitől a testem minden egyes porcikája bizseregni kezdett. Mikor elhúzódott, mindketten nehezen lélegeztünk. A szemén láttam, hogy az izgalomtól csillog, és valami mást is, ami pokolian megijesztett, mert egész biztos nem álltam még arra készen: nyers vágyat. Liam a testem akarta, de azt nagyon. Ellöktem magamtól és kiléptem a zuhany alól. - Sajnálom, tudom, hogy nem kellett volna. Még túl korai, igaz? - kérdezte, megfogva a kezem. Megfordultam és ránéztem. Nem tudnám megadni neki, amit akart, de megszerezheti máshonnan. Hisz végül is, ő Liam James, aki minden lányt megkaphat, és meg is kap! Beismerte, hogy tegnap este összejött valakivel mielőtt megcsókolt volna. Igazi játékos volt, és ha neki adom a szívem, kétség kívül darabokra zúzná. - Liam, mit akarsz tőlem? - kérdeztem halkan, az átázott cipőimet bámulva. Az ujjával felemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. Mindent - jelentette ki egyszerűen. A szívem először megállt, majd örült vágtába kezdett. Annyira édes volt. Várjunk. Ez csak duma, amivel a bugyidba szeretne bejutni. Nyugodj meg, Amber. - Nem adhatom meg azt neked, sőt, semmit sem adhatok. Menj, keresd meg inkább azt a libát, akivel a tegnap este összejöttél, biztos vagyok benne, hogy ő szívesen megadna neked mindent -

66

tettem idézőjelbe a „mindent”, majd megfordultam, hogy kimenjen a csere ruhámért, de már ott voltak. Biztos valamelyik lány hagyta itt, mikor látták, hogy Liammel a zuhany alatt csókolózunk. Uh, ez annyira ciki! Elkapta a kezem és megállított. - Milyen libáról beszélsz, Angel? - kérdezte teljesen összezavarodva. - Arról, akivel összejöttél, mielőtt megcsókoltál volna az ágyamba! A fenébe, Liam, még csak részeg sem voltál, és máris elfelejtetted? Hű, ez aztán igazán sokat jelenthetett neked. Még inkább zavarodottnak tűnt. - Nem feküdtem le senkivel a tegnap este, miről beszélsz? - kérdezte, és közelebb akart húzni magához, de én kirántottam a kezem a markából. Csúnyán ránéztem, majd kivettem a törülközöm a táskámból, és vizes fejemre csavartam. Kivettem a százszorszépet a hajamból és a lába elé hajítottam. - Liam, már bevallottad, hogy megdugtál valami libát, akit már régóta szerettél volna, és azért vagy olyan boldog - morogtam dühösen. Komolyan, le akarja most tagadni? Láttam az arcán, hogy hirtelen megértette, miről is beszélek, és azonnal megnyugodott. - Igazából, sosem mondtam, hogy bárkit megdugtam volna - jelentette ki, a vállát vonogatva. - Azt mondtam, hogy végre összejöttem egy dögös csajjal, akire már régóta vágytam - mosolyogott, mintha ezzel mindent tisztázott volna. Dühösen megráztam a fejem. Nem számított mit mondott, attól még ugyan azt jelenti, és ugyan úgy fáj. - Mindegy, megdugtad, összejöttetek, mind egyet jelent. Egy hülye nőcsábász vagy, és el sem hiszem, hogy engedtem, hogy megcsókolj. Kétszer is! - kiáltottam, és éreztem, hogy kibuggyannak a könnyeim, ezért hátat fordítottam neki.

67

- Félreérted, amit mondtam - válaszolta kétségbeesetten. Megpördültem, hogy ránézzek. - Oh, bocsánat. Akkor magyarázd meg, légy szíves - mondtam gúnyosan. - Rólad beszéltem - válaszolta halkan. - Amióta először megláttalak, bolondulok érted, Angel, de a bátyád a közeledbe sem engedett soha. Mindig is, csak te léteztél a számomra. A földet bámulta, mint egy elveszett kisfiú, én pedig nem kaptam levegőt. Komolyan gondolta, amit mondott? Tetszettem neki, de Jake nem engedte a közelembe? Hogy lehetne ez igaz? Azonkívül, egy nőcsábász, aki hetente legalább három-négy lánnyal lefeküdt. Hogy lehettem volna, mindig is csak én? Még csak komoly barátnője sem volt soha, utálja a randikat! Könyörögve nézett fel rám, és láttam az arcán, hogy szenved, de nem tudtam, mit tehetnék. Ha megkockáztatom, és beleszeretek, és nagy eséllyel millió darabkára töri a szívem, de azt nem viselném el, ha elveszíteném. Biztos pont az életemben, és annyira szükségem volt rá, mint a levegőre, amit belélegzek, valószínűleg nagyobb szükségem van rá, mint Jackre. Közelebb lépett, kezébe fogta az arcom, és gyengéden megcsókolt. Tudtam, hogy minden eldőlt. Itt nem voltak prok és kontrák. Mikor Liam megcsókolt, minden olyan helyesnek tűnt, mint ahogy lennie kellene. Visszacsókoltam, a karommal átfogva a nyakát. Visszahúzódott és rám vigyorgott: - Mi lenne, ha ma én fizetném az ebédet, és ez lehetne az első randink? - kérdezte, közben félénken nézett rám. Soha az életben nem láttam Liamet, félénknek vagy kiszolgáltatottnak. Könyörgő arckifejezése elég volt ahhoz, hogy felébressze a gyomromban lakó pillangókat. Úgy tettem, mintha gondolkodnék a válaszon és láttam, ahogy ettől magába zuhan.

68

- Oké - mentem bele mosolyogva. Boldogan vigyorgott, majd magához húzott, és megcsókolt újra. - Jobb, ha megyek, és hozok pár száraz ruhát neked - nézett végig rajtam egy elégedett mosollyal. - Nem, mintha most nem volnál pokolian szexis. Lenéztem és láttam, hogy a felsőm vizesen tapadt rám, és teljesen átlátszó volt. Kényelmetlenül felnevettem és magam köré fontam a karjaim, miközben persze elpirultam. Elkacagta magát, és lehajolt, hogy felvegye a virágot, amit a lába elé dobtam. Felém tartotta és rám mosolygott, azzal az igazi mosolyával. - Köszi - suttogtam. - Bármikor - felelte és kisétált az ajtón.

69

6. fejezet

Fordította: Vivien

Gyorsan átöltöztem, és az autóhoz siettem. Liam már ott volt, lezserül nekidőlve és Justinnal meg Spencerrel beszélgetett. - Sziasztok - köszöntem nekik. Liam rám mosolygott. - Srácok, mennem kell, elviszem az első randinkra ezt a szép hölgyet. Találkozunk jövő héten - mondta nekik. Justin tátott szájjal nézett előbb Liamre majd rám, majd megint Liamre. - Randi? De… úgy értem… most mi van? Azt hittem, hogy ő a bátyád legjobb barátja. Még csak nem is kedveled, mindig azt mondod, hogy egy hímringyó seggfej. Amikor azt mondtam neked, hogy jól néz ki és dögös, mindig azt mondtad, hogy hozzá nem nyúlnál az STD-s seggéhez - mondta Justin, és teljesen összezavarodva nézett ránk. Én felnyögtem és kétségbeesetten hunytam le a szemem. Annyira szégyelltem magam, hogy azt kívántam bárcsak megnyílna a föld és elnyelne. Hogy mondhatta ezt pont Liam előtt?

70

Na, nem mintha nem mondtam volna jó magam is egy párszor ezt a szemébe, de akkor is, ez annyira ciki volt. Hallottam, hogy Liam nevetni kezd, és félénken rá pillantottam, nem tűnt dühösnek vagy megbántottnak. - Kösz Justin - morogtam, és olyan csúnyán néztem rá, amennyire csak tudtam. Liam a kezem után nyúlt és még mindig nevetve magához húzott. - Egy nő előjoga, hogy meggondolja magát - mondta Justinra kacsintva, miközben kinyitotta előttem az ajtót. - Találkozunk jövő héten srácok, és ígérem, nem fogok késni - esküdtem, és megpusziltam őket. Liam tipikus férfi kézfogás - öleléssel búcsúzott tőlük, majd beszállt az autóba. Rám nézett, mosolygott, én meg elpirultam. - Bocsánat - motyogtam. - Ne aggódj miatta. Semmi olyat nem mondott, amit ne hallottam volna már korábban tőled - vigyorgott rám. Nem tudtam megállni, és visszamosolyogtam rá. Ma tele volt csodásabbnál csodásabb bókokkal, de azért egy részem azon gondolkodott, vajon ezt mondja minden lánynak? Azt várja tőlem, hogy néhány randi után, lefeküdjek vele? Mert ha igen, akkor nagyot fog csalódni. Úgy döntöttem, ezt meg kell beszéljük, úgy értem, mi értelme egyáltalán bármit is elkezdeni, ha csak a szexre kellek neki, én meg nem szándékozom ezt egyhamar megadni neki? - Tehát, hova menjünk ebédelni? - kérdezte, kirángatva a saját kis monológomból. - Uh… nem tudom, te mit szeretnél? - kérdeztem. Csábító pillantást vetett rám, és vigyorgott. Én csak a szemem forgattam, tényleg valóságos nőcsábász. - Úgy értem, enni Liam! - tettem hozzá, összefonva a karom a mellem előtt.

71

Nevetett és elindította az autót. - Mit szólsz a kínaihoz. Szereted, nem? - Imádom a kínai kaját! - válaszoltam boldogan, mintha épp nyertem volna a lottón. Jake utálja a kínai kaját, ezért szinte sosem rendelünk olyasmit.

Az étteremben ülve, beszélgettünk, és én megint eltöprengtem, hogy mennyire könnyen lehet vele beszélgetni. Annak ellenére, hogy már tizenkét éve ismerem, korábban sosem beszélgettünk komolyan. A lába hozzá ért az enyémhez az asztal alatt, és én majdnem felugrottam, de nem a félelemtől. Mintha áram rázott volna meg, minden porcikám bizseregni kezdett, és a pulzusom felgyorsult. Gondolom, ez pont megfelelő idő arra, hogy tisztába tegyük a dolgokat, és mivel rajtunk kívül csak egy másik páros volt az étteremben, ezért nyugodtan tudtunk beszélgetni. - Liam, azt hiszem, beszélnünk kéne valamiről - szólaltam meg halkan. Kicsit fél oldalra döntötte a fejét és kíváncsian nézett rám. Oké. Mi a gond? Mély levegőt vettem. Csak simán kimondom, és majd meglátjuk hogyan tovább, gondoltam. - Tényleg nem tudom, mit akarsz tőlem, úgy értem, bármelyik lányt megkaphatnád, akit csak akarsz. Én egy érzelmi csődtömeg vagyok… úgy értem, már attól összerezzenek, ha valaki hozzám ér… én, én nem adhatom meg neked, amit szeretnél - motyogtam. Wow, na, ez teljesen másképp hangzott, mint gondolatban, de azért a lényeget azért megérti. - A szex miatt aggódsz - jelentette ki, de nem úgy tűnt, mint akit zavar a téma.

72

Nyeltem egy nagyot és bólintottam. - Én csak nem állok még készen az olyasmire, tehát, ha azt akarod, akkor semmi értelme bármit is elkezdenünk - mondtam halkan, és a tányéromba bámultam, azt kívánva, bárcsak elnyelne a föld. Egyik ujját az állam alá téve felemelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek, és rám mosolygott, azzal az igazi mosolyával. Addig várok rád, ameddig csak akarod. Tényleg bolondulok érted, és ez nem a szexről szól - mondta gyengéden. Vajon komolyan beszél, vagy ez csak valami trükk, hogy hamarabb beadjam a derekam? - És mi van, ha azt mondom, hogy nem hiszek a házasság előtti szexben? - kérdeztem, próbára téve. A szemein láttam, hogy jól szórakozik, de arca semmit nem árult el. - Akkor azt mondanám, mi lenne, ha azonnal összeházasodnánk, amint elég idős vagy hozzá? Azt hiszem tizennyolc évesen már legális, ugye? Felnevettem, de még mindig nem tudtam pontosan, hogyan is gondolja. Két év múlva leszek tizennyolc éves, ez azt jelenti, hogy két év múlva is együtt leszünk? Nem hittem a házasság utáni szexben, de kíváncsi voltam a reakciójára. - Nem hiszek benne, de tényleg nem tudom, mikor állok majd készen rá, Liam. - Angel, mondtam, hogy addig várok, ameddig csak akarod. Csak veled akarok lenni - egyenesen a szemembe nézett, miközben beszélt. Nem láttam kétséget benne, és ettől reménykedni kezdtem. Tényleg annyira oda van értem, hogy várna rám?

73

- És mi lesz három hónap múlva, mikor még mindig nem kapsz semmit, és valami lány felajánlkozik neked, tudsz majd várni akkor is? - kérdeztem kételkedve. - Tényleg azt hiszed, hogy valami szexmániás bolond vagyok, igaz? - kérdezte nevetve, én meg csak bólintottam. Nem gondoltam. Biztosan tudtam. - Tudod, miért voltam annyi lánnyal? kérdezte, és hirtelen, mintha kényelmetlenül érezte volna magát. - Mert jó fejek voltak? - kérdeztem gúnyosan. Most komolyan, a szexuális élete részleteivel fog boldogítani, engem, aki fél a szextől? Gondolkodik ez egyáltalán? Nevetve rázta meg a fejét. - Nem, Angel. Azért voltam velük, mert próbáltalak elfelejteni téged. Minden reggel melletted ébredek, és teljesen megőrjítesz. Érzem a hajad illatát, mikor lecsukom a szemem, vagy elképzelem, hogyan fekszik a kezed a mellkasomon, míg alszol. Minden nap majd megöl a tudat, hogy olyan közel és mégis olyan messze vagyok tőled - mondta, és megrázva a fejét. - Azt hittem, talán ha találok valaki mást, akkor már nem fogok annyit gondolni rád. De nem működött. Semmi sem működött. Ha velük vagyok, azt kívánom, bárcsak veled lennék. Mikor nevetnek, vagy mosolyognak, akaratlanul is hozzád hasonlítom őket. Mindig is csak te léteztél számomra, Angel, és mindig is csak te fogsz létezni. Meg sem tudtam szólalni. Mit, a jó istent lehet erre mondani? Úgy értem, tudom, hogy egy nőcsábász, de hogy megőrjítem? Annyira imádnivaló volt! - Oh - nyögtem ki. Ő meg nevetni kezdett. - Oh? Ennyi? Nevetve bólintottam. Még mindig nem találtam a szavakat, a vallomása után. A fejem zúgott és tudtam, ha megszólalnék, hülyét csinálnék magamból. Közelebb hajoltam és megfogtam a

74

kezét. Boldogan mosolygott rám, és úgy tűnt, ennyi elég is neki. Fejemben kavarogtak a gondolatok, tényleg nem tudtam, mit gondoljak. Épp most vallotta be, hogyan érez irántam, de akkor ez azt jelenti, hogy nem fog megcsalni? Nos, igazából, hivatalosan még csak nem is voltunk egy pár. Liam sosem randizott, sosem volt barátnője, így gyakorlatilag, nem tudom, hogy jogot formálhatok-e rá. Óvatosnak kell lennem, minél több időt töltök a kedves Liamel, annál jobban megkedvelem. A szívem komoly veszélyben volt. Megszólalt a telefonom, és kimentett ebből a kicsit kellemetlen helyzetből. Nem volt kellemetlen csend, csak olyan fura, mintha neki tökéletesen megfelelt volna, hogy csak fogja a kezem, és közben engem néz. A hívó azonosítón láttam, hogy Kate az. - Szia, Kate, mizu? - Szia, Amber. Vigyek valami filmet át ma este? - Igen, persze. De semmi félőset - mosolyogtam és rácsaptam Liam kezére, aki épp a tányéromról nyúlt le egy tavaszi tekercset. - Most mi van? - suttogta, én meg szememet forgatva nevettem rá, és elébe toltam a tányérom. - A „Dawn of the Dead”-re gondoltam - válaszolt Kate. - Kizárt dolog! - Ez most komoly? - Nem nézem meg azt, a frászt hozza rám! - vinnyogtam elborzadva a gondolattól, hogy végig nézzek egy zombis filmet. Annyira féltem tőlük, hogy napokig nem mertem egyedül maradni utána. Hallottam, ahogy kuncog. - Kérlek, Amby? Tényleg nagyon szeretném megnézni könyörgött, én meg magam előtt láttam a nagy boci szemeit.

75

Liam kérdőn nézett rám, így eltakarva a telefonom mikrofonját oda súgtam neki „Dawn of the Dead”. Elkerekedett szemekkel nézett rám, majd elvigyorogta magát. - Ne aggódj, Angel, én, majd megvédelek - suttogta. - Amby, kérlek? - könyörgött Kate újra. - Oh, jézusom, oké. Hozd azt a hülye filmet. Legalább Liam ott lesz, neki mindig sikerül a rémálmaimat távol tartani. Csak akkor lesz rossz, ha egyedül maradok, mint például a zuhany alatt. Gondolom, még mindig rávehetem, hogy az ajtó előtt állva felolvasson nekem valamit, míg én zuhanyozom. Nem mintha, nem tette volna meg korábban  Döbbenten néztem rá. Minél többet gondolkodtam, annál többször jutott eszembe, ez a kedves Liam. Elég gyakran csinált ilyen semmiségeket értem, és én korábban sosem vettem észre. Mindig kedves volt velem, de én túl büszke voltam, hogy észrevegyem? - Szóval, mit gondolsz? Benne vagy? - kérdezte Kate. Visszacsöppentem a valóságba. A fenébe. Fogalmam sem volt, miről beszél. - Uh, bocs Kate, mit mondtál? Épp a hülye film miatt pánikoltam. - Már a gondolatára is összerezzentem. Kate felsóhajtott. - Azt mondtam, hogy anyáék nem lesznek itthon a hétvégén, és, szóval, gondolod alhatnék nálad ma és holnap este? Tényleg nem szeretnék egyedül maradni otthon mondta. Liamre néztem és összerándultam. Ha Kate nálam alszik, akkor ez azt jelenti, hogy Liamnak otthon kell maradnia, mert Kate a szobámban szokott aludni.

76

- Uh, persze, Kate, maradhatsz a hétvégén. Biztos vagyok benne, hogy Jake nem bánja - egyeztem bele kedvetlenül. Liam rám nézett és hevesen rázni kezdte a fejét. Nem! mondta hangtalanul, és könyörgően nézett rám. Én csak megvontam a vállam. Nem mondhattam nemet neki, ő volt a legjobb barátnőm. - Remek. Olyan hét körül átmegyek, oké? - Igen, persze. Akkor találkozunk - búcsúztam el. - Az egész hétvégén? Egy egész hétvégén, nem fogok tudni aludni? - nyöszörgött Liam. - Bocs, de nem mondhattam nemet neki. A szülei nem lesznek itthon a hétvégén, és nem akar egyedül lenni - néztem rá bocsánatkérően. Lemondóan felsóhajtott. - Oké, rendben. De tisztába vagy vele, hogy épp most egyeztél bele egy zombi filmbe, én meg nem leszek melletted, két éjjel sem? - kérdezte pimaszul vigyorogva. Rémülten felszisszentem. Ez nem is jutott eszembe. Nem aludtam valami jól Liam nélkül, rémálmaim voltak, nagyon csúnyák, apámról, és most ezek mellé még a zombis film is? Nyolc éves korom óta, összesen csak néhány hetet aludtam egyedül, mikor Liam elutazott, vagy amikor egyszer elkapta a himlőt és négy napig otthon kellett ülnie. Minden egyes alkalommal, ha magamra maradtam, az álmaim annyira borzalmasak voltak, hogy sikítva ébredem. Megkértem Jaket, hogy aludjon velem egy párszor, de ő sem tudta megállítani a rémálmokat. És tudom, hogy Liam sem aludt jól, ha nem volt mellettem. Csak feküdt ébren és nem volt képes behunyni a szemét. Mindig azt mondta, az ágya olyan fura, mert tíz éves kora óta nem aludt benne. Gyűlölte, mikor a barátaim átjöttek, másnap egész nap

77

zsémbes volt, és nem épp finoman utalgatott arra, hogy nem volt elragadtatva, amiért a saját ágyában kellett aludnia. - Nos, nem tudom mitől vagy úgy oda, te sem fogsz valami jól aludni - vigyorogtam, és kinyújtottam a nyelvem. - Hmm, ez meghívás akar lenni? - kérdezte felhúzva a szemöldökét. Azonnal megértettem, mire gondolt. Kinyújtottam a nyelvem, tehát szerettem volna megcsókolni? Na ná, hogy igen. - Persze - doromboltam, és csábítóan néztem rá, tudva, hogy nem ér el az asztal miatt és várnia kell, míg kimegyünk az étteremből. Azonnal felpattant a helyéről, felém hajolt, a keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Nem érdekelte, hogy hol vagyunk, és hogy az emberek minket néznek. Ezúttal én kezdeményeztem és nyelvemmel végigsimítottam alsó ajkán, ő kinyitotta a száját, én meg becsúsztattam a nyelvem. A számba nyögött, és közelebb húzott magához. Annyira jó volt ez a csók, hogy szédülni kezdtem tőle. Nem érintett meg, csak az arcomat fogta a keze között, ami meglepett. Lehet, hogy nem csak a szexért kellek neki? Mosolyogtam, és ő lassan elhúzódott szintén mosolyogva. - Köszönöm - suttogta, gyorsan megcsókolva még egyszer, majd visszaült a helyére. Huh, annyira idegen nekem még ez az egész randi és csókolózás dolog! - Jobb, ha megyünk, beszélnem kell a bátyáddal. - Kissé ijedtnek tűnt. - Nem akarod elmondani neki, elborzadva. Jake megőrül, ha megtudja.

igaz?

-

kérdeztem

78

- De igen, Angel - bólintott. - Tudja, hogy mindig is tetszettél, de nem gondolta volna, hogy én is tetszem neked, szóval beszélnem kell vele. - Összerezzent, és gondolom tisztába volt vele, hogy Jake szét fogja rúgni a seggét. - Liam, miért nem várunk még egy kicsit, és talán néhány hét múlva, ha minden jól megy, együtt elmondjuk neki. Úgy értem, még csak nem is vagyunk benne biztosak, hogy ez működni fog, nem? - kérdeztem a vállamat megvonva. Nem láttam értelmét elmondani Jakenek, aki aztán kiborul, ha ez mégsem jön össze. Legyünk komolyak, mennyi ideig fog tartani, míg rájön, hogy nem tervezem lefeküdni vele a közeljövőben? Mikor megunja, vagy megelégeli, sikoltva fog menekülni a következő arctalan dugáshoz. Kissé ijedten nézett rám. - Úgy gondolod, hogy nem fog sikerülni? - kérdezte, és hallottam a hangján, hogy megbántottam. - Őszintén? Egyszerűen nem hiszem, hogy tudsz várni rám, Liam. Mennyi idő múlva érzed majd azt, hogy eleged van, és lefekszel majd valami ribanccal? - válaszoltam, és utáltam a fájdalmas arckifejezést, ami megjelent az arcán. - Esküszöm, hogy nem foglak megcsalni, soha. Túl sokáig vártam erre a lehetőségre, és nem fogom elbaszni. - Megfogta a kezem, és láttam az őszinteséget a szemeiben, komolyan hitte, hogy nem fog megcsalni, de végül is csak egy fiú, és egy idő után a teste majd valami mást is akar. - Csak várjunk egy kicsit még. Oké? - javasoltam, kihúzva a kezem az övéből, és intettem a pincérnek, aki azonnal ott termett. Megkaphatnánk a számlát, kérem? - mosolyogtam rá. - Kimegyek a mosdóba. Ha visszajön előttem, akkor ezt használd, oké? - mondta Liam a kezembe adva a pénztárcáját.

79

Gyorsan kisietett, én meg összerezzentem, azt hiszem, most megbántottam. A fenébe! Néha annyira idióta tudok lenni. Figyeltem, ahogy elmegy, és szemem akaratlanul is a hátsójára siklott. Wow, tényleg igazán jó segge van! Valaki megköszörülte a torkát, én meg elpirultam, mert rajtakaptak. A pincér állt mellettem a számlával a kezébe. - Oh, bocsánat, nem vettem észre hogy itt vagy - motyogtam szégyenkezve. - Ne aggódj, semmi baj. - Oda adta a számlát és lehajolt, egészen közel hozzám. Egyik kezét a székem hátára, a másikat meg az asztalra tette, így csapdába estem. A szívem vadul dobogni kezdett. Túl közel volt hozzám. - Szóval, nem láttalak még errefelé. Biztos, hogy emlékeznék egy ilyen széplányra, mint te - mondta és mélyen a szemembe nézett, mintha épp meztelenül képzelne maga elé. - Amm, nem, még nem voltam itt korábban - motyogtam összehúzódva a székben, és felkaptam Liam pénztárcáját. - Simon vagyok - nyújtotta felém a kezét. Ránéztem és nagyot nyeltem, tényleg nem akartam hozzá érni, ezért kinyitottam Liam pénztárcáját és úgy tettem, mintha keresnék valamit. Éreztem, ahogy a copfommal játszik, és kezdtem rosszul lenni. Nos, mi a te neved? - „Érj még egyszer hozzá és eltöröm minden csontodat”, úgy hívják - morogta Liam, birtoklóan a hátam mögül. Amint meghallottam a hangját megnyugodtam A pincér azonnal kiegyenesedett. - Bocsánat, csak beszélgettem a barátnőddel. Nem tettem semmi rosszat - mondta ártatlanul.

80

- Persze - válaszolta Liam, és nagyon dühös volt. Elvette a számlát és a pénztárcát a kezemből, majd a pincér felé nyújtotta a pénzt. Még mindig nem tudtam normálisan lélegzeni, és a szívem is vadul vert még. Liam kinyújtotta felém a kezét. - Készen vagy, Angel? kérdezte, de egy pillanatra sem vette le a szemét a pincérről. Megfogtam a kezét, ő meg maga előtt tartva kikísért az étteremből. Amint becsukta maga után az ajtót, felém fordult. - Jól vagy? Kicsit sápadtnak tűnsz. Közelebb lépett hozzám és száját a nyakamra szorította. Karommal szorosan átöleltem a nyakát, és hagytam, hogy a tüdőm megteljen az ismerős illattal, ő meg a nyakamba lélegzett, amitől a testem szép lassan kezdett lenyugodni. Kis idő múlva elhúzódtam. - Most már rendben vagyok mosolyogtam rá megnyugtatóan, és megsimogattam az arcát. Gyere, menjünk haza. Segítenem kell Jakenek takarítani, hogy ma este ő állja a pizzát - ugrattam. Visszamosolygott, és miközben az autója felé sétáltunk, megfogta a kezem. Én pedig csak vigyorogni tudtam. Annyira helyesnek tűnt, és tökéletesen passzolt az enyémhez. Annyira természetes volt.

81

7. fejezet

Fordította: Maya

Sokáig

tartott, míg a ház újra tiszta lett. Valaki a hátsó

udvarra hányt, úgyhogy kiküldtem Jaket, hogy takarítsa azt fel, amíg én a konyhában dolgoztam és összegyűjtöttem az üres poharakat, üvegeket. Úgy látszik, hogy a parti irányítása kicsúszott Jake kezéből, miután mi elaludtunk Liammal, és a részeg seggével még arra sem vette a fáradságot, hogy leállítsa azt. - Ez az oka annak, hogy én mindig józan maradok - szólalt meg Liam, undorral az arcán, ahogy észrevette, hogy valaki belepisilt az nappali ablakpárkányán álló vázába. - Józan maradsz, csak azért, hogy megakadályozhasd, hogy valaki belepisiljen anyu vázájába? - kérdeztem nevetve. Bólintott. - Meglepő, de igaz. Mindig van olyan, aki nem veszi a fáradságot, hogy kimenjen a fürdőszobába - viccelődött, amitől még jobban elkezdtem nevetni. Rám mosolygott, amivel elérte, hogy a szívem őrült vágtába kezdjen, de Jake besétált.

82

- Hűha. Tényleg jól hallottam, hogy ti ketten együtt nevettek valamin? Na, ilyen se volt még - mondta, miközben azt figyelte, hogy Liamnak mi van a kezében, és gyorsan elhátrált. - Jobb, ha megyek és kidobom ezt itt - motyogta Liam, miközben gyorsan elsétált. Tudtam, hogy kicsit kényelmetlen neki, hogy hazudnia kellett Jakenek, de biztos voltam abban, hogy szükségünk van arra a néhány hétre, hogy megbizonyosodjunk arról, mindketten ezt akarjuk. - Jake, Kate itt aludhat a hétvégén? A szülei elutaznak a városból, és nem akar egyedül maradni a házukban - kérdeztem, miközben kölyökkutya szemekkel néztem rá. Grimaszolt. - Uhh. Az a lány állandóan flörtöl velem, amit nem is bánnék, ha egy kicsit idősebb lenne. Ha belegondolok, hogy egyidős a kishúgommal. AH! - mondta, egy hamis borzongással. - Tehát, nem gondolod, hogy egy tizenhat éves összejöhet egy tizennyolc évessel? - kérdeztem, miközben megpróbáltam közömbös maradni. Kételkedő pillantást vetett rám. - Nem érdeklődsz egy tizennyolc éves iránt sem, ugye? - kérdezte, miközben összeszűkült szemekkel nézett. A szemem sarkából láttam, ahogy Liam visszajött a nappaliba. - Nem. Kateről beszéltem - hazudtam, mire bólintott, és úgy látszott, hogy ezzel meg is elégedett. - Nem. Nem gondolom, hogy összejöhet. Úgy értem, milyen tizennyolc éves az, aki egy pillantást is vett egy tizenhat évesre? kérdezte, miközben ránézett Liamre, ahogy kicsit szégyellősen besétált. - Csak két év, Jake, nem nagy ügy. Téged csak az borít ki, hogy én is annyi idős vagyok. Csak mert te nem randiznál egy

83

velem egyidős lánnyal, nem jelenti azt hogy mások is így gondolják, igaz Liam? - szegültem ellen. Próbáltam közömbösen válaszolni, de a hangom kissé megremegett, amikor kimondtam Liam nevét. - Igaza van. Sok dögös tizenhat évest ismerek - mondta Liam, miközben Jake háta mögül rám kacsintott. - Igen, de egyikükkel sem randizhatsz! - morogta Jake, és ahogy elsétált mellette, nyakon vágta. Ledöbbentem, és tekintetem találkozott Liaméval. Hűha. Jake tényleg tudta, hogy tetszem neki és ellenzi, hogy együtt legyünk. Ez még bonyolultabb lesz, mint ahogy azt először gondoltam. Kate egy órával később érkezett meg. - Helló Jake. Helló Liam - dorombolta, ahogy besétált, és mindkettőjükre vetett egy flörtölős mosolyt. Láttam Liamat, ahogy kuncog majd visszamosolygott rá. - Szia, Kate - mosolygott Jake is, miközben felé kacsintott. Ezzel nem igazán segített, főleg ha azt akarta, hogy Kate hagyja békén, erre még bátorítja is. - Gyerünk, hagyjuk magukra a himringyókat - viccelődtem, ahogy megragadtam Kate kezét és a hálószobám felé húztam. A szemem sarkából láttam Liam önelégült mosolyát, mire elfojtottam egy nevetést. - El sem hiszem, hogy veled és a testvéreddel tölthetem az egész hétvégét. Mit gondolsz, Liam is itt fog maradni? - kérdezte Kate csillogó szemekkel. - Nem tudom. Talán kérdezd meg tőle - mosolyodtam el keservesen, ahogy elképzeltem, hogy az orrom előtt flörtöl Liammel. Nem tudom, hogy is éreznék akkor. Kipakolta a cuccát a

84

földre, és ledobta magát az ágyamra. Hirtelen átfordult, megragadta a párnámat, és zavartan rám nézett. - Amber, miért van a párnádnak aftershave illata? Azonnal ideges lettem - Umm… Nos, én… umm. Óh, Liam kölcsönvette, amikor a múltkor itt maradt, így most olyan illata van, mint neki hazudtam, a szavak akadozva jöttek a számra. Kate a párnába fúrta az arcát. - Mmm. Én alszom ezzel ma este - mondta, miközben szorosan ölelgette a párnát, én meg fuldoklottam a nevetéstől. - Jól van, Kate. Menjünk enni, éhes vagyok. - Felálltam az ágyról és az ajtó felé indultam valami kajáért. - Elhoztam - csicseregte, miközben egy DVD-t lengetett meg az orrom előtt. Még a borítója is megijesztett, a frászt hozta rám. Összeszorítottam a szemeimet, és kimentem a szobából, majd lehuppantam a kanapéra, Liam mellé. Liam lerakta a kezét a kanapéra, az enyém mellé, és diszkréten megérintette a kisujjamat, amikor senki sem láthatta. - Megrendelted a pizzát, Jake? - kérdeztem, miközben addig mozgolódtam, amíg a térdem meg nem érintette Liam combját, mire láttam, hogy egy mosoly bujkál a szája sarkában. - Aha, persze. Tíz percen belül itt lesz - mondta Jake, miközben a másik kanapén néhány centit arrébb ült, mert Kate gyakorlatilag már az ölében volt. - Nos, Liam. Itt fog maradni az a kis formás segged ma este? Én, több mint boldog lennék, ha megoszthatnám veled az ágyamat, ha te is akarod. Talán rémisztő hatással lesz rám a film, és szükségem lesz egy megnyugtató ölelésre - dorombolta csábítóan Kate. Éreztem, ahogy Liam felém mozdul, amitől a lábunk szorosabban összeért.

85

- Nem. Nem tudok. Ma este elfoglalt vagyok. Neked nélkülem kell boldogulnod majd - vont vállat és visszafordult a TV felé. - Nos, ez van. Akkor azt hiszem, te kell majd megnyugtass Jake, mármint ha szeretnéd - dorombolta. Nem hallottam a válaszát, mert a füleim zúgni kezdtek. Féltékenység érzése árasztott el. Ez volt az első olyan alkalom, amikor úgy éreztem, hogy felállok és rákiáltok a legjobb barátnőmre: hagyja már békén Liamet. Nevetésben törtem ki, de gyorsan beharaptam az ajkaimat. Mindenki úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. - Mi az? - kérdezte Jake zavarodottan. Én csak megráztam a fejem, és mosolyogtam. - Semmi. Csak eszembe jutott egy vicc - hazudtam, miközben felálltam. - Kér valaki egy kis innivalót? - váltottam témát. Mindegyikőjük kért, így a hűtőszekrény felé vettem az irányt és kivettem belőle négy dobozos kólát. Ahogy becsuktam a hűtőszekrény ajtaját, Liam hátulról megragadott, és maga felé fordított. Arcunk annyira közel volt egymáshoz, hogy éreztem a leheletét. - Hiányoztál - suttogta, miközben könnyedén megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam, és közelebb húztam magamhoz, ezzel elmélyítve csókunkat, miközben ujjaimmal beletúrtam a hajába. Előre lépett, én hátráltam, amíg hátam a hűtőszekrénynek feszült majd egész testével nekinyomott. - Azt hiszem, most kellene beszélnünk a bátyáddal mormolta, ahogy néhány perccel később elhúzódott tőlem. Megráztam a fejem, miközben kérlelőn néztem rá. - Ne, csak néhány hét. Ez minden, amit kérek.

86

Rám mosolygott egy apró mosollyal. - Oké, bármit, amit csak szeretnél. De meg tudod akadályozni a barátnődet abban, hogy ne flörtöljön velem? Mond meg neki, hogy foglalt vagyok súgta félénken, majd újra megcsókolt, amivel elérte, hogy az egész testem bizseregjen, és még több után vágyódjon. - Tényleg foglalt vagy? - kérdeztem kiszáradt torokkal? - Határozottan foglalt vagyok, ha kellek neked - mondta, miközben egyenesen a szemembe nézett. A szívem örömömben nagyot ugrott, és a fülemben hallottam a dobogását, de az eszem még mindig azt mondta, hogy legyek óvatos. - A tiéd leszek, ha te az enyém leszel - alkudoztam, miközben gonoszan rávigyorogtam. - Amikor csak akarod, az enyém lehetsz teljesensugalmazta, miközben rám kacsintott. Ziháltam és a vállára csaptam, mire elmosolyodott. - Oh, ugyan már. Most már ugrathatlak ilyesmivel, nem? Te vagy a barátnőm, így be kell vetnem minden trükkömet - mondta hamiskás mosollyal. Most tényleg a barátnőjének nevezett? A szívem olvadozott a szó hallatán. - Mond még egyszer - suttogtam, miközben közelebb húztam magamhoz. - Most már ugrathatlak ilyesmivel - mondta zavarodottan, mire megráztam a fejem. - Nem. Nem ezt, az, amit ezután mondtál - mormoltam, miközben ajkaimmal közelítettem az övéi felé. - Az hogy a barátnőm vagy? - kérdezte. Bólintottam, és zihálva kezdtem venni a levegőt, mivel újra hallani ezt, olyan boldogság volt, amit még sosem éreztem ezelőtt.

87

Mosolygott. - A barátnőm vagy, Angel - dorombolta csábítóan, miközben könnyedén megcsókolt. - Az én csajom - és újra megcsókolt. - Te vagy az egyetlen, akit akarok. - Ismét megcsókolt, és most nem engedtem meg neki, hogy megint visszahúzódjon. Fejét szorosan magamhoz húztam és olyan szenvedéllyel csókoltam meg, hogy felnyögött és még szorosabban vont magához. Hirtelen elszakította magát tőlem, és oldalra lépett. Zavarodottan néztem rá. Valami rosszat tettem? Ekkor Jake lépett be, és komoly arckifejezéssel nézett rám. - Beszélned kell a barátnőddel, de komolyan. Az előbb megmarkolta a farkamat - sziszegte. Liam és én egyszerre nevettünk fel. Megszólalt az ajtócsengő és futottam, hogy kinyissam. Ki kellett onnan jönnöm, nem szerettem ott lenni, ahol ezek ketten együtt vannak, az olyan kínos volt. Miután megettük a pizzát, Kate berakta az a hülye filmet. Én Liam mellett ültem, ami azt jelentette, hogy Jakenek kellett Kate mellé ülnie a másik kanapén - nyilvánvaló bosszúságára. A film rettenetes volt. Liam véletlenszerűen kinyújtotta a karját a kanapé háttámláján, és észrevétlenül játszadozni kezdett a hajammal, ami kicsit elviselhetőbbe tette azt. A film felénél annyira megijedtem, hogy felugrottam, és Liam mellkasába temettem az arcomat. Éreztem Jake szúrós tekintetét hátamon, de nem tudtam mást tenni. Mire a film lejárt, legnagyobb örömére, félig az ölében kuporogtam már. A farmerján egy látható dudor keletkezett, de a kezével gyorsan eltakarta azt. Kissé elpirultam annak a gondolatára, tudva hogy ezt én okoztam, mert vonzódik hozzám, én meg egyenesen az ölébe mászok. Eltöprengtem, hogy korábban mikor ilyen állapotban

88

láttam, az ágyban, vagy amikor táncoltunk, hányszor okozta a vonzalom mindezt. Beharaptam az ajkamat. Talán később kellene ezt megkérdeznem tőle. Végül az a hülye zombi film véget ért, és én megkönnyebbülten felsóhajtottam. - Hát ez döbbenetes volt - csicseregte Kate vidáman. - Aha, a legjobb film, ami évek óta láttam - értett egyet Liam, egy önelégült mosollyal. Én tudtam, hogy mire érti, mivel rajta ültem. - Én utáltam. Hogy tudod azt mondani, hogy jó volt? Basszus, halott emberek élő emberek húsát zabálják, és átváltoztatják őket is zombivá. És most nekem pisilnem kell, és meg vagyok ijedve, hogy egyedül kell kimennem - siránkoztam, miközben felálltam. Miért is kellett megnéznem nekem ezt a hülye filmet? Tudtam, hogy meg fogok ijedni tőle. Mind a hárman rajtam nevettek, majd Liam felállt. - Majd én veled megyek, és leellenőrzőm a fürdőszobát, hogy nincsenek-e benne halott emberek, mielőtt bemész, oké? ajánlotta fel mosolyogva, miközben fejével a fürdőszoba felé intett. - Ellenőrizni fogod a hálószobámat is, és a gardróbomat is? kérdeztem bizakodóan. Nevetett, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy vicceltem. - Nem viccelek, Liam. - Bármit, amit csak akarsz, Angel - értett egyet, miközben mosolygott és követett engem a nappalin keresztül. Megálltam a fürdőszoba ajtajában, és vártam, hogy először ő menjen be. Egy perc múlva kuncogva jött ki. - Ez egy zombi mentes övezet - mondta, miközben vigyorogva rám nézett.

89

- Köszi - motyogtam elpirulva, és úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Bementem a fürdőszobába, de nem zártam be az ajtót arra az esetre, ha gyorsan ki kell onnan szabadulnom. Megmostam a kezeimet, és kiléptem. Liam a falnak dőlve, mosollyal az ajkain várt rám. - Úgy döntöttem, megvárlak. Sosem tudhatod, hogy mi leselkedhet rád egy sötét előszobában - mondta, miközben vad tekintettel nézett lassan körbe. A szívem a torkomba ugrott, és a karjaiba vetettem magam, mire ő szorosan átölelte a derekamat, én pedig az arcomat a nyakába temettem. Felnevetett. - Valóban, a legjobb film, amit valaha láttam jelentette ki. Lefejtette a karjaimat, és visszaindultunk a nappaliba. Mielőtt elértük a sarkot, visszarántott és könnyedén megcsókolt. Jake nevetett, amikor visszaértünk. - Most komoly? Rávetted, hogy megvárjon az ajtóban? Nevetséges, Ambs. Remélem, azért az ajtót becsuktad - csúfolódott, ahogy visszaültem a kanapéra. - Igen, becsuktam, az ajtót. Nem gondolom, hogy hallani akarta volna, hogy mit csinálok bent - erősítettem meg vigyorogva. - Akartok a Wii-vel játszani - kérdeztem elterelés képen. Mindenki bólintott, úgyhogy Jake beállította azt. A sport mellett döntöttek, így először Liam és Jake bokszoltak. Kate mellém ült, a két fiú pedig előttünk állva játszott. - Hmm. Nem tudom eldönteni, hogy melyikőjüknek van jobb feneke. Szerinted? - kérdezte Kate csendben, de elég hangosan ahhoz, hogy a srácok is meghallják.

90

- Pfujj! Komolyan, mi a baj veled? Ő a testvérem! válaszoltam borzongva. - Csak az egyik a testvéred, Amber. A másik felháborítóan szexi. És azt gondolom, hogy neki te vagy a gyenge pontja. - Ismét túl hangosan suttogott, amivel elérte, hogy összerezzenjek. Láttam, ahogy Jake egy halálos pillantást vetett Liam felé, aki pedig próbált úgy tenni, mintha semmit sem hallott volna. - Jah, persze- válaszoltam gúnyosan, miközben a szemeimet forgattam. - Gyerünk már, siessetek. Cserélni akarok - siránkoztam, miközben megpróbáltam témát változtatni. Katenek fogalma sem volt arról, hogy milyen közel járt a valósághoz. - Gyere Angel, átveheted a helyem, nekem úgy is mennem kell. Lassan éjfél, és a szüleim nem tudják, hogy hol vagyok mondta Liam, miközben odanyújtott a vezérlőt nekem. Kate felugrott, megragadta azt, és önelégülten mosolygott, majd a testvérem felé vette az irányt. Vele akart játszani. - Liam, ellenőriznéd a szobámat, mielőtt elmész? kérdeztem és szánalmasnak éreztem magam. Ő csak mosolygott, de nem nevetett ki, amin kicsit meglepődtem. - Óh, hát persze - sóhajtott kényszeredetten, de a szemei szórakozottan csillogtak. A pillantásából láttam, hogy tetszik neki a kérésem. Megkértem, hogy tegyen meg minden szükséges védelmet. Elrobogott a szobám felé, én pedig néhány másodperc múlva követtem őt. Csendesen becsuktam az ajtót, és nekidőltem. Néztem, ahogy valóban körbesétál a szobámban és ellenőriz mindent, az ágy alatt, a szekrényben, a gardróbban. Ahogy elindult kifelé, a szemei megállapodtak rajtam. Nem vette észre, hogy ott voltam. Láttam a meglepődött arcáról. Áldott legyen, a barátom valóban

91

leellenőrizte, hogy nincs zombi a szobámban. A szívem kihagyott egy ütemet, annak a gondolatára, hogy a barátom. - Szia - doromboltam csábítóan, ahogy az ágyam felé sétáltam és leültem rá. - Szia - válaszolt egy apró mosollyal. Nem mozdult, nem indult el felém, biztosan nem akart siettetni. Megpaskoltam az ágyat mellettem, mire mohón odarohant és leült mellém. - Kösz, hogy ellenőrizted a szobámat - suttogtam, miközben a nyakát cirógattam az inge alatt. - Bármikor. Sajnálom, hogy nem lehetek itt veled ma este. Igyekezz, hogy ne legyen túl sok rémálmod, oké? - Szomorú szemekkel nézett rám. Mindketten tudtuk, hogy rémálmaim lesznek nélküle. Feltérdeltem, és az egyik lábamat átraktam az övéin, és az ölébe ültem. A karjaimat a nyaka köré fontam és belenéztem a gyönyörű kék szemeibe. Kicsit meglepettnek tűnt, de a szemeiben izgalom ragyogott. - Sajnálom, hogy Kate itt marad. Hiányozni fogsz, még az is, ha általában amikor ténylegesen agyonnyomsz engem, amikor alszunk - incselkedtem. Próbáltam viccelődni, de valóban hiányozni fog ma este. - Nos, én is nagyon fogom hiányolni, hogy agyon nyomhassalak - viccelődött, miközben kezeivel a hátamat simogatta. - Próbálj meg azért aludni valamennyit, oké - kérleltem. - Megpróbálok. Hirtelen késztetetés fogott el, hogy megcsókoljam, és hogy egy kicsit játszadozzak vele, de féltem megtenni. Oké, csak csináld,

92

Amber. Mi történhet a legrosszabb esetben. Ő Liam, és meg fog állni, ha azt kérem. - Talán, egy kicsit tudnék abban segíteni, hogy szép álmaid legyenek. Van valami elképzelésed? - kérdeztem, miközben beharaptam az ajkamat és kihívó tekintettel néztem rá. Rám nézett, bizonytalan arckifejezéssel, nyilvánvalóan nem számított ilyen hamar bármilyen testi kapcsolatra is. Izgalmának ékes bizonyítéka dudorodott a lábaim között, ezzel bizonyítva, hogy nagyon is akarta a testi kapcsolatot, de hagyta, hogy én tegyem meg az első lépéseket. - Talán segíthetsz - mondta rekedten. A testem bizseregni kezdett, a bőröm felforrósodott. Előre hajoltam és szenvedélyes megcsókoltam őt, amitől felnyögött és a nyelvét becsúsztatta a számba. A hajába túrtam, imádtam annak selymes tapintását. Semmi mást nem tett, csak visszacsókolt engem, de én még egy kicsivel többet akartam, úgyhogy a vállainál fogva lenyomtam az ágyra. Végigsimítottam a mellkasán majd kezeimet becsúsztattam az inge alá, izmos hasát keresve, amitől enyhén megremegett. Átfordított, így alá kerültem, majd megszakította a csókunkat és rám nézett. Mindketten levegőért kapkodtunk majd szemeinket lehunyva próbáltunk megnyugodni. Megfogtam az ingét, és fején keresztül lehúztam róla, amitől úgy tűnt, hogy szinte elállt a lélegzete. Lenéztem a mellkasára. Gyönyörű volt, igazán. Végigfutattam rajta az ujjaimat, és azon csodálkoztam, hogy ez a srác valóban velem akar lenni. Továbbra sem mozdult, csak felettem támaszkodott. Bizonytalannak tűnt, hogy mit is csináljon, így kezeimet a nyaka köré fontam és lehúztam magamhoz, hogy csókoljon meg. Mohón

93

csapott le rám. A csókja forró volt, de megszakította azt, hogy előbb az arcomon majd a nyakamon folytassa azt. A kezét lassan a pólóm alá csúsztatta, ahol ujjait finoman végigsimította a bőrömön. Tovább csókolt, le egészen a hasamig, amikor odaért, felhúzta a pólómat, és elkezdte csókolgatni a bőrömet. A nyelve a köldököm alatt járt, amitől felnyögtem. Égető, sürgető érzés keletkezett bennem, szinte már fájt, de igyekeztem kizárni azt, mert egyben megijesztett engem. Még feljebb tolta a pólómat, és éreztem, ahogy a melltartóm anyagát csókolta. Ez Oké. Megnyugtatott és élveztem, sokkal jobban élveztem, mint ahogy azt valaha is gondoltam. Azt gondoltam, hogy én fogok neki adni egy kis segítséget a szép álmokhoz, de volt egy olyan érzésem, hogy én is hasonlókról fogok álmodozni. A pólóm ismét feljebb csúszott, és hallottam, ahogy puha nyögések hagyják el a száját, amikor teljesen felfedte a melltartómat. Az egyik keze felkígyózott a hasamról és finoman végigsimított vele a melleimen a melltartó felett, csak egyszer, mielőtt felemelte a kezét, mintha arra várna, hogy leállítom-e őt. Amikor nem mondtam semmit, visszatette a kezét és megérintette a mellemet, mire felnyögtem. Annyira jónak, annyira természetesnek tűnt, hogy megérint engem. Ajkaival újra lecsapott rám, gyöngéden csókolt, miközben finoman masszírozni kezdte a mellemet. Megéreztem a merevedését, követelődzően feszült a combomnak, amitől egy kis pánik fogott el, mert ez kezdett túl forró és túl gyors lenni. Oh, Istenem. Meg kell állnom! Megszakítottam a csókunkat. - Liam - mondtam zihálva.

94

A szemei kipattantak, rám nézett és levette rólam a kezeit. Fölém magasodott, úgy helyezkedve, hogy csak a lábaink maradjanak összefonva. - Álljunk meg? - kérdezte vággyal teli, rekedt hangon. Nyeltem egyet és bólintottam. Azonnal legördült rólam, leült az ágy szélére és visszavette az ingét. Én is felültem, elpirulva, mint egy kisgyerek, aki csintalanságot követett el. Jézus, még a pólómat sem vette le. - Sajnálom - motyogtam, de nem néztem rá. - Angel, nem kell sajnálnod semmit sem. Nem kell ezt csinálnunk. Mondtam, azt tesszük, amit te akarsz, de azt nem mondtam, hogy nem fogom élvezni, mert az hazugság lenne. Ez volt a legforróbb pillanat, ami valaha is történt velem - mondta, miközben vállat volt. Elmosolyodtam a kijelentésére. - A legforróbb dolog, ami valaha is történt veled? Ja, igaz. Valószínűleg már több száz lánnyal feküdtél le, és a jó ég tudja, hogy mit csináltál velük, és még csak le sem vetted a pólómat, mielőtt kiborultam - mondtam gúnyosan, és úgy éreztem magam, mint egy idióta. Nem kell hazudnod, hogy jobban érezzem magam. - Angel, bízz bennem hidd el nekem, amikor azt mondom, hogy ez volt a legforróbb pillanat az életemben. Csak te vagy nekem, eléred, hogy másnak érezzem magam melletted, és megcsókolni téged ezerszer jobb bárminél, amit ezelőtt valaha is éreztem. Eléred, hogy a testem minden porcikája égjen, amikor megérintesz engem. Nem tudom megmagyarázni - rázta a fejét és úgy tűnt mérges magára, hogy nem találja a megfelelő szavakat. - Tudom, hogy érted - mosolyogtam, miközben egy könnyed csókot leheletem az ajkaira.

95

Rám vigyorgott. - Ha azt mondod, hogy ez volt a legforróbb pillanat az életedben, én elhiszem - viccelődött, miközben teljesen tisztában volt vele. Nem csókoltam még meg senkit, mielőtt az a srác rám mászott a buliban. Úgy tettem, mintha gondolkodnék rajta. - Volt már jobb is. Felnevetett. - Ja, lefogadom, hogy volt - felelte, és szórakozottam megrázta a fejét. Én rámosolyogtam mire felsóhajtott. - Azt hiszem, mennem kellene. Kösz a mai napot. Igazán jól éreztem magam. Aludj jól, oké. Ó, és mellesleg, az a dolog, amit azért tettünk, hogy jobban tudjak aludni, nos, nem gondolom, hogy elérte a kívánt hatást. Ez egész éjjel ébren fog tartani, miközben végig rád fogok gondolni - mondta, miközben ujjait és végigsimított az arcomon. Kuncogtam. - Engem is - ismertem be, amivel őt is nevetésre késztettem. Felállt, a kezét felém nyújtotta, megfogtam és segített felállni. Kéz a kézben sétálunk le a nappaliig. A sarkon megállt, és megcsókolta a homlokomat mielőtt egy nagy sóhajjal elengedte a kezemet. - Oké, srácok. Én lépte,. Már itt sem vagyok. Holnap találkozunk - köszönt el Liam, és elindult a bejárati ajtó felé. - Ja, holnap - köszöntek a többiek, miközben továbbra is teniszt játszottak. Liam visszamosolygott rám az ajtóból, és láttam az elkeseredését. Nehéz volt neki elmennie, tudtam. Ezért visszamosolyogtam, majd becsuktam az ajtót. Az ajtó bezáródása szíven ütött. Már annak a gondolatára is, hogy két éjszakát kell külön töltenünk, külön ágyban, betegnek éreztem magam. Még ha nem is lennénk együtt, akkor is borzalmas lenne, de most még

96

jobban éreztem a kínzást. Sóhajtottam, és visszamentem a kanapéhoz, hogy nézzem, ahogy Jake elveri Kate seggét a Wii-n. Az éjszaka rettenetes volt. Zombiktól rettegve feküdtem le, és ráadásul az apámról álmodtam. Több mint öt hónapja nem álmodtam már róla. Ez akkor történt, amikor Kate és Sarah itt maradtak Sarah születésnapjakor. És mivel ők itt aludtak, Liamnak otthon kellett maradnia, és a sikoltásom felébresztette az egész házat. Az álmom ma este is rossz volt. Jake tizenegy éves volt, én kilenc. Az udvaron játszottunk, az apánk kiküldött, mert focit akart nézni a TV-ben. Ivott, ami még elviselhetetlenebbé tette őt. Jake és én az új focilabdájával játszottunk, amit egy héttel azelőtt kapott a születésnapjára. Mi nem játszhattunk vele csak a parkban, de Jake mindenképp meg akarta mutatni azt az új trükköt, amit megtanult. A térdeivel dekázott, én pedig nevetve számoltam, hogy hányszor tudja megismételni. Mind büszkék voltunk az én nagy testvéremre. Az egyik pillanatban elvesztette az irányítást, és ahelyett, hogy engedte volna leesni a labdát a földre, megpróbálta megmenteni azt, úgy, hogy belerúgott, mire a labda elrepült, és eltalálta az egyik ablakot. Szerencsére nem tört be, de hangosan csattant. Mindketten az ajtó felé fordultunk, és vártunk. Tíz másodperccel később, valóban kinyílt és az apám csak intett, hogy befelé. - Hozd ide a labdát - sziszegte. Az arckifejezése dühöt tükrözött, miközben arra kért, hogy menjek be. Jake megfogta a kezemet és a háta mögé terelt engem ahogy bementünk, miközben a másik kezével átvette tőlem a labdát. Apám becsapta az ajtót, amitől összerezzentem és felnyögtem. Jake még jobban megszorította a kezemet. - Melyikőtök rúgta meg a labdát? - kérdezte apám mérgesen.

97

- Én. Sajnálom, apa. Csak egy baleset volt - suttogta Jake, miközben bocsánatkérően nézett rá. Apám kivette a kezéből a labdát, és azután olyan erővel ütötte Jaket hasba, hogy összerogyott a padlóra. Kezeimet a számra szorítottam, hogy megakadályozzam a kitörni készülő sikításomat. Apám újra felemelte az öklét, hogy megint megüsse őt, de én elkaptam a kezét. Erre olyan keményen ütött meg engem is, hogy a falnak estem és bevertem a fejemet. Éreztem, hogy valami csöpögött le az arcomon, a látásom homályos volt, de még láttam, ahogy újra Jake felé fordult, és megint megütötte. És nem csak egyszer, hanem addig ütötte a hasát és a lábait, amíg nem Jake már sírt a fájdalomtól. Kértem, hogy hagyja abba. Megragadt a karomat, és elrángott engem, miközben felkapott egy kést a konyhapultról. Nem kaptam levegőt. Jake ordított, hogy hagyjon engem békén, fájdalomtól eltorzult arccal felkelt a padlóról, mire apám állon vágta őt, és újra a padlóra került. - Oké. Szúrd belé, tedd meg, csak hagyd békén Jaket, ne üsd meg többet, kérlek! - könyörögtem és sírtam, miközben esedezve néztem az apámra. Döbbenetemre a kezembe tette a kést. Bennem volt a vágy, hogy belészúrjam, de ő megfogta a csuklómat, így nem tudtam. Megragadta Jake labdáját, és feltette a pultra. - Szúrd ki - parancsolta. Gyorsan megráztam a fejem. Jake szerette azt a labdát és tőlem kapta a születésnapjára. Két hónapon keresztül tettem félre a zsebpénzemből, hogy meg tudjam neki venni. - Szúrd ki - ismételte meg rideg hangon. Alkohol szagát éreztem a leheletén, ahogy az arcomba lihegett; a szagtól felfordult

98

a gyomrom, de megragadta a csuklómat és kényszerített, hogy beledöfjem a kést a labdába. Zokogtam. Elengedte a kezemet, elvette a kést és bedobta a mosogatóba, majd visszasétált a nappaliba, mintha semmi sem történt volna. Jakere néztem. A padlón ült, és alig tudott lélegezni. Rettenetesen nézett ki. Odarohantam hozzá, és segítettem neki megtartania magát, miközben megfogott egy konyharuhát és a fejemhez nyomta. Be kellett harapnom az ajkamat, hogy el tudjam fojtani a sírásomat. - Ambs, annyira sajnálom. Te jól vagy? - krákogta, a hangja alig volt suttogás. Alig kapott levegőt, mégis azt kérdezte, hogy én jól vagyok-e. Istenem. Ő volt a legjobb testvér a világon.

Vergődve ébredtem fel. Sírtam és kiabáltam, olyan erővel hogy alig kaptam levegőt. Remegő kezekkel töröltem meg az arcomat és ránéztem az órára. Hajnali fél öt volt. Automatikusan meg akartam ölelni Liamat, de ő nem volt ott. A saját ágyában volt. Oh, Istenem. Szükségem van rá! Megragadtam a mobilomat, és kisettenkedtem a nappaliba. Ébren vagy? - küldtem neki az smst. Bizakodtam abban, hogy nem alszik. Nem szerettem volna felébreszteni őt, ha sikerült elaludnia. Szinte azonnal jött a válasz. Angel, minden oké? - kérdezte, mire egyből tárcsáztam. Még mindig sírtam, kapkodtam a levegőt és a kezeim remegtek. - Nem - krákogtam. - Átmegyek. Be tudok menni elölről? Hallottam, hogy beszéd közben kinyitja az ablakát és a szelet, ahogy zúgott a telefonjában.

99

- Igen - zokogtam. A bejárati ajtóhoz mentem és kinyitottam azt, miközben vártam rá. Néhány másodpercet kellett várnom, majd feltűnt a sarkon felém rohant. Amikor odaért, megragadott és szorosan átölelt, miközben felemelt a levegőbe, és belépett velem a házba. A lábaimat a dereka köré fontam, karjaimmal pedig szorosan átöleltem a nyakát. Ajkait azonnal a nyakamra szorította, lélegzetétől először a vállaim majd az egész testem ellazult. Leült velem a nappali kanapéjára, miközben az ajkait továbbra is szorosan a nyakamon tartotta. Amikor megnyugodtam, ránéztem a gondterhelt arcára. - Zombik? - kérdezte reménykedve. Megráztam a fejem, mire az arca beesett. Annyira szomorúnak tűnt, de egy pillanat alatt haragra gerjedt, és annyira dühös lett, hogy az erek kidagadtak a nyakán. Szótlanul újra megöleltem őt. Tudta, hogy az apámról álmodtam, meg sem kellett kérdeznie. - Akarsz róla beszélni? - kérdezte néhány perccel később, miközben nyugtatólag a hátamat simogatta. - Nem. - A hangom a sírástól rekedt volt. Bólintott és tovább simogatta a hátamat. - Felébresztettelek, Liam? - kérdeztem, miközben hirtelen bűntudat kerített a hatalmába, mert hajnali fél ötkor azonnal idejött. - Nem, Angel. Nem tudtam aludni - suttogta, mire felnevettem. - A csók nem segített akkor? - viccelődtem, miközben egyre jobban éreztem magam, most hogy már itt volt.

100

- Nem. Tudtam, hogy ellenkező hatással lesz rám válaszolta vigyorogva. Szomorúan rámosolyogtam. - Szeretnél itt maradni egy kicsit? Beállíthatjuk az ébresztőt a telefonomon. A kanapén alhatunk egyet - javasoltam. Mosolygott, és egymás mellé fektetett bennünket. Megragadtam a mobilomat, és megkerestem az ébresztést. - Mikorra állítsam be? - kérdeztem, miközben beharaptam az ajkaimat, és azon gondolkoztam, hogy Jake vajon mikor kelhet majd fel. Vasárnap valószínűleg tíz előtt nem fog. - Mit szólsz a fél nyolchoz? - javasolta, miközben magához húzott. Beállítottam az ébresztőt, és a mobilomat letettem a padlóra, hogy könnyen elérjem azt. Lábait az enyéim köré fonta, és olyan szorosan zárt a karjaiba, hogy az orraink majdnem összeértek. Mosolyogtam, és könnyedén megcsókoltam. - Jó éjszakát, Liam. - Behunytam a szemeimet és elégedetten felsóhajtottam, miközben biztonságban és védve éreztem magamat a karjaiban. - Jó éjszakát, szépségem - suttogta és adott egy puszit az orromra. Olyan édes volt, hogy elmosolyodtam, majd perceken belül álomba zuhantam.

101

8. fejezet

Fordította: Vivien

A

telefonom ébresztőjére ébredtem. Körülnéztem,

azon töprengve, mit keresek a nappaliba, aztán eszembe jutott az álmom. Liam, még mindig aludt, és mint szokás szerint, keze, lába rajtam átvetve, szorosan az ágyhoz préselt. Mosolyogva néztem rá, majd úgy döntöttem, a változatosság kedvéért ezúttal kedvesen ébresztem. Általában a könyökömmel oldalba lököm, de ma lehetek egy kicsit ötletesebb is, biztos tetszeni fog neki. Meglöktem a vállát, és a hátára gördült, de nem engedett el, húzott maga után. Négykézlábra emelkedtem, és lovagló ülésben ráültem. Párszor megsimogattam az arcát, majd ajkam finoman az ajkára szorítottam. Felsóhajtott álmában, ezért újból megcsókoltam, keményebben és hosszasabban ezúttal. Azonnal megkeményedett, én meg elfojtottam a nevetésem. Ok, tudom, hogy mindez még új nekem, de úgy tűnik, ez a srác folyton rám vágyik. Kicsit zavarba ejtő volt, de ugyanakkor kívánatosnak éreztem magam tőle. Újból megcsókoltam és kezemmel végigsimítottam a mellkasán. Kezdett ébredezni, karjait szorosabban körém fonta, és magához húzott, de még mindig nem

102

volt teljesen felébredve. Megcsókoltam és nyelvemet végighúztam alsó ajkán. Na, ez már felkeltette a figyelmét, kinyitotta a szemét, rám nézett összezavarodva, de szája sarkában megjelent szokásos vigyora. - Remélem, hogy ezután mindig így fogsz ébreszteni mondta rekedt hangon. - Talán, ha elég szerencsés vagy - ugrattam. Egyik kezét a nyakam köré tette és lehúzott magához egy újabb csókra. Megharapdálta az ajkam, bebocsátást kérve, de én elhúzódtam. - Menned kell, Liam. Kibontakoztam a karjai közül és felültem. Éreztem férfiasságát hozzám nyomulni, és ettől olyan vágy öntött el, amit korábban sosem éreztem. Rám mosolygott, kezeit a térdemre rakta és csak nézett rám. Szemeiben annyi vágyat láttam tükröződni, azon csodálkoztam, hogy nem könyörög, hogy ott és azonnal feküdjek le vele. Meg sem moccant, csak feküdt alattam egy elégedett vigyorral. Igazán nem a legjobb pozíció volt, annyira felizgatott, hogy már-már megőrültem. Vajon milyen érzés lenne, hogy hozzám érne, ha kezeivel végig simítana testemen. Ajkamba haraptam mikor elöntött egy vágyhullám. Annyira idegen, és ismeretlen érzelmek voltak. Korábban sosem akartam senkit sem megcsókolni, nem hogy olyasmiket csinálni, amikre az előbb gondoltam. - Mit művelsz velem? - suttogtam összezavarodva a gondolattól, hogy szeretném, ha hozzám érne, mikor általában mindenféle érintkezést kerülök. - Hogy érted? - kérdezte tanácstalanul. Megráztam a fejem, nem tudtam volna megmagyarázni, főleg nem neki. Azt szerettem volna, ha várna rám. Ha

103

elmondanám, hogyan érzek, valószínűleg teljesen feldobódna, és mindent elrontana. - Mond meg hogy értetted. Kérlek, Angel. Kérlek? könyörgött és olyan kiskutya szemekkel nézett rám. A fenébe! Ezzel mindig elérte, amit akart és ezt nagyon jól tudta. - Nem akarom, Liam - lemásztam róla és mellé dőltem. - Kérlek - suttogta, és könyörögve nézett rám. Felsóhajtottam. - Nem tudom, mi történik velem. Egyik nap nem bírom elviselni, ha valaki hozzám ér, másnap pedig… félbe hagytam, mert nem voltam benne biztos, hogyan fejezhetném be a mondatom, anélkül hogy a rossz következtetést vonná le. - Másnap pedig mi? - kérdezte és könyökére emelkedett, hogy lenézzen rám. - Másnap annyira felizgatsz, hogy azt sem tudom, mi van velem - ismertem be elpirulva. Halkan nevetett és pimasz vigyorral nézett le rám. - Te is felizgatsz. - Na, igen, ez a probléma másik fele - jelentettem ki, és lenéztem a „sátorra”. - Sajnálom, ha téged felizgat, az hogy én felizgult vagyok vigyorgott, én pedig még jobban elpirultam. Kuncogva rácsaptam a mellkasára, ő elkapta a kezem és rám nézett. - Megijeszt - vallottam be. - Tudom, hogy megijeszt, de sosem bántanálak. Ha bármikor úgy érzed, hogy a dolgok túl gyorsan haladnak, csak mondanod kell, esküszöm. - Nem kételkedtem a szavaiban, mert láttam az arcán, hogy őszintén gondolja. Lehajoltam és gyengéden megcsókoltam. - Most komolyan menned kéne. Már majdnem nyolc óra.

104

Felsóhajtott és az ujjaimmal játszadozott. - Tényleg nem szeretem a barátnődet. Miatta kell elmennem - motyogta, és úgy tett, mintha dühös lenne. Felnevettem és lemásztam róla, majd felhúztam őt is. - Előbb talán le kéne csillapodnod. Mit gondolnak a szomszédok, ha meglátnak így kisurranni? - mutattam a nadrágja felé. - Azt gondolnák, hogy van egy hihetetlenül gyönyörű barátnőm, aki épp kirúgott az ágyából - felelte lezserül mosolyogva. Vigyorogva figyeltem, amint elrendezi magát a nadrágjába, majd megcsókolt és elment. Visszasurrantam a szobámba, Kate még mindig aludt, így visszamásztam az ágyba, de nem tudtam aludni, így inkább dobtam egy sms-t Liamnek. Örülök, hogy sikerült legalább három órát aludnod. -Rezgőre állítottam a telefonom, nehogy felébresszem Katet. Én is. Az a kanapé meglepően kényelmes, jobb, mint az ágyam, de valószínűleg, azért mert te is ott voltál - válaszolta, és nekem mosolyra húzódott a szám. Maradhatnál ma este is, én meg kiosonok, ha Kate elaludt Tetszik az ötleted. Mit csinálsz ma délután? Elmenjünk valahova? - kérdezte. Nem tudom, szerintem Kate-tel kell majd töltenem a napot, mivel itt alszik, meg minden - válaszoltam. Az a csaj mindent tönkre tesz. Először nem tudok ott aludni, most meg nem tölthetem veled a napot. Erős ellenszenvet érzek iránta - írta vissza, én meg kuncogni kezdtem. Egy órán keresztül sms-ztünk, és én kimondottan örültem, hogy csomagot cseréltem, így korlátlan smst tudtam küldeni.

105

Néhány órával később felkeltem, és lementem a konyhába. Liam persze már itt volt, nem is tudom, miért lepődtem meg rajta, többet volt nálunk, mint otthon. Miután hazaértünk a suliból, este kilencig itt volt, hazament és fél tizenegy körül visszasurrant az ablakomon. Rámosolyogtam, de gyorsan elkaptam a fejem, mert Jake mellette ült. - Jó reggelt Ambs. Hol van Kate? Mondtad neki, hogy ne fogdosson annyit? - kérdezte Jake, nekem meg röhögnöm kellett a komoly arcát látva. - Zuhanyozik. Egyébként is, érezd megtisztelőnek, hogy bejössz neki, habár, lehet, ma inkább Liamre száll rá - ugrattam. - Abszolút nem! Találkozgatok valakivel, és komoly jelentette ki. Én elpirultam és kényelmetlenül mocorogni kezdtem, Jake pedig felkapta a fejét. - Találkozgatsz valakivel? Úgy értem, komolyan? Te nem szoktál randizni és kapcsolatba bonyolódni - mondta és hitetlenkedve nézett rá. - Bolondulok érte - válaszolta Liam. Én gyorsan a hűtő felé vettem az irányt, és úgy tettem, mintha ott sem volnék. A szívem vadul dobogott. Oh, te jó ég! El fogja mondani Jakenek. - Bolondulsz érte? Mármint úgy érted, nem fogsz rajta kívül mást dugni? Nagyon jó lehet az ágyban akkor - mondta Jake vigyorogva, és büszkén hátba veregette. - Nem feküdtem még le vele. Nem hisz a házasság előtti szexben - válaszolta Liam.

106

Jake úgy nézett ki, mint aki menten elájul, és úgy nézett Liamre, mintha két feje nőtt volna ki hirtelen. - Te… ő… most mi van? - kiáltotta a fejét rázva. Liam csak nevetett. - Mostantól kezdve, hivatalosan is foglalt vagyok. Tehát, Angel, szólj a barátnőidnek, hogy nem vagyok többé szabad - parancsolta meg felém fordulva, majd kacsintott egyet. - Megmondom. Wow, Jake. Egy megtért hímringyó, lehet, hogy neked is van még esélyed? - kérdeztem nevetve. - Szó se róla. Egy hetet adok Liamnek, és visszatér régi jó szokásaihoz, megdug mindent, ami mozog - jelentette ki Jake magabiztosan. - Nem is tudom, Jake. Elég komolynak tűnik - mondtam, amint befejeztem a reggelim. Liam rám mosolygott, nyilvánvalóan tetszett neki, hogy bízom benne. - Végre megtanultad azt a fejedet használni, ami a nyakadon van - viccelt Jake. - Szerintem ez aranyos, Liam. Szerencsés lány, remélhetőleg nem töröd össze a szívét - motyogtam a tányéromba bámulva. - Nem fogom - jelentette ki Liam magabiztosan. Mosolyogva sétáltam fel a szobába, hogy megnézzem Kate mit csinál, közben hallottam, hogy Jake, Liamet faggatja.

- Szóval, mit fogunk ma csinálni? - kérdeztem Kate-et . - Hm, nem is tudom. Mi lenne, ha elmennénk bowlingozni? Felhívhatom Saraht és Seant, és persze megkérdezhetjük a bátyádat és Liamet is - csiripelte boldogan. Nem igazán szerettem a bowlingot, de a többiek imádták.

107

- Ok, felhívom őket. - Én megyek és megkérdem szex isten egyet és kettőt vigyorgott Kate, és ki is lépett a szobából. Követtem őt, miközben Sarahval beszélgettem - Hé, Sarah, akarsz bowlingozni? - kérdeztem vidáman, közben Kate levágta magát Jake mellé a kanapéra, jobban mondva majdnem az ölébe. - Persze, mikor? - kérdezte Sarah. - Találkozunk ott, mondjuk egy óra múlva? - javasoltam az órámra nézve. Alig múlt tíz óra. - Oké. Hívom Seant, majd én felveszem útközben válaszolta, én meg vigyorogva néztem Kate-et aki szégyentelenül flörtölt Jakekel. - Ok akkor ott találkozunk - fejeztem be. Letettem a telefont és vidáman figyeltem, hogy a legjobb barátnőm miként kérleli a bátyámat, hogy tartsanak velünk. - Léci, gyertek velünk? Akkor láthatod majd mennyire jól bánok a golyókkal - dorombolta Kate, szempilláját rebegtetve. Liam pedig félrenyelt nevetés közben. - Gyerünk Liam, megéri majd neked is. Tudom, hogy nagyon jó játékos vagy, mi lenne, ha megtanítanál egy-két újabb mozdulatot - kérdezte csábítóan közelebb húzódva hozzá. Liam elégé kellemetlenül érezte magát. Igazából még élveztem is. Általában szégyentelenül flörtölt volna vele, de ma úgy nézett ki, mint aki mindjárt elmenekül. Úgy döntöttem segítek rajta. - Kate, hagyd már békén őket. Nem akarom, hogy a ribanc bátyám és a megtért ribanc legjobb barátja jöjjenek, ha egész nap azt kell nézzem, miként mászol rájuk - gúnyolódtam vele, és úgy tettem, mintha hánynék. Kezdtem komolyan ideges lenni, mert úgy nézett Liamre, mintha fel akarná falni. Liam hálásan nézett rám, és nekem nagyot dobbant a szívem.

108

Kate rám vigyorgott. - És abban mi lenne jó? - Egy óra múlva megyünk bowlingozni, ha akartok jönni, gyertek. Sarah és Sean is jönnek, lehet Terri is - vontam meg a vállam és a földre ülve Liam lábának dőltem. Kate nagyra nyílt szemekkel bámult rám, én meg elpirulva gyorsan arrébb ültem. - Én benne vagyok. Mit szólsz Jake, szétrúgjuk a csajok seggét? - kérdezte Liam. Kate gyorsan bólintott. - Én teljesen benne vagyok egy kis fenék paskolásba. A fiúk egyszerűen figyelmen kívül hagyták. - Oké, szeretek bowlingozni. Hé, Liam miért nem hívod el a barátnődet is? Vagy attól félsz, hogy elég egy pillantás rám, rájön mekkora hibát vétett és dobja a szerencsétlen segged egy jobbért? viccelt Jake. - A barátnőm rád sem nézne, Jake, szóval nincs miért aggódnom - válaszolta Liam magabiztosan. Hallottam a hangjából, hogy jól szórakozik. Én pedig még jobban elpirultam. - Liam, van barátnőd? - kérdezte Kate homlokráncolva. Úgy nézett, ki, mint aki egy komplikált matek példán töri a fejét. - Igen van. Valami csaj, akiért teljesen oda van - válaszolta Jake a szemét forgatva. Kate rám nézett, én meg nyeltem egy nagyot, és félre néztem, mert nem akartam hazudni a legjobb barátnőmnek. Levegőért kapkodva, nagyra nyílt szemekkel nézett Liamre, majd rám, és szemével azt kérdezte, én vagyok-e az a bizonyos barátnő. Jézusom, talán gondolatolvasó, vagy mi? Lassan bólintottam, amitől újra levegőért kapkodott, majd kuncogni kezdett.

109

- Amber, gyere, fejezzük be a készülődést a szobádban ugrott fel a helyéről. Annyira izgatott volt, összecsapta a kezét, mint egy kisgyerek. Magamban felnyögtem, tudtam mi vár rám. - Én már készen vagyok - próbálkoztam. - De nekem szükségem van a segítségedre! - sziszegte, és úgy nézett rám, mint aki menten meggyilkol, ha nem követem. Felálltam, és hallottam Liamet kuncogni. Szemem forgatva néztem rá, ő és a nagy szája. De azért aranyos száj. Követtem Kate-et a hálószobámba, aki becsapta az ajtót és megragadta a kezem. - Tudtam. Az a srác évek óta oda van érted ugrált fel le örömébe. Én pedig csak nevettem, annyira boldog volt, mintha ő járt volna Liammel. - Dehogy is volt - nevettem, ő pedig az ágyhoz húzott. - Oh, dehogy nem. Mindig téged néz. Mindig talál valami okot, hogy hozzád érjen. Szégyentelenül flörtöl veled, és mindig azt mondogatja mennyire dögös vagy. - Álmodozva felsóhajtott. Tehát, ifjú hölgy, mikor akartad elmondani a legjobb barátnődnek? - Hát, nos, egy darabig titokban tartjuk. Jake nagyon nem fog örülni neki. - Összerezzentem mikor eszembe jutott, milyen csúnyán nézett Jake Liamre korábban. - Hű, tényleg, eszembe sem jutott Jake. Biztos kiakad majd. Tehát mikor történt? A bulin már együtt voltatok, igaz? Egész éjjel téged bámult, és a szart is kiverte Jessica bátyából, amiért meg mert csókolni. - Megverte Jessica bátyát? - kérdeztem egy kicsit megdöbbenve. Emlékszem, hogy a szekrényhez szorította, de aztán kirohantam a konyhából, mivel rosszul lettem. - Igen. Ráüvöltött, hogy tartsa távol a mocskos kezeit tőled, és hogy te nem akartad, hogy megcsókoljon. Látta, hogy próbáltad eltaszítani magadtól. Liam jó párszor megütötte, mielőtt

110

szétválasztották őket. Aztán egyszerűen eltűnt. Jake azt mondta, hazament. - Kíváncsian nézett rám, én pedig elpirultam. - Nem ment haza, igaz? Mély levegőt vettem, majd megráztam a fejem. Sikoltani kezdett, szabályosan sikoltani, és két másodperccel később Jake és Liam rontott be a szobába. - MI AZ? MI TÖRTÉNT? - kiáltotta Jake, úgy kapkodta a fejét ide-oda, mintha égne a ház. - Ahh, csak egy… dadogtam, mire Kate odavágta.. - pók volt - mutatott a fürdőszoba felé. Jake felsóhajtott és bement szétnézni. - Komolyan, ekkora cirkusz egy kis pók miatt? Azt hittem, hogy épp kinyírnak titeket idebent - motyogta. Kate ránk vigyorgott. Liam pedig jól szórakozott rajtunk. Rám kacsintott és Kate majdnem megint felsikított. Jake jött vissza a fürdőszobából, közben a fejét rázta. - Nem láttam semmit sem. - Oh, lehet, hogy nem is pók volt, csak valami tollpihe volt vagy ilyesmi - válaszolta Kate. Jake a szemét forgatva nézett rá - Jézusom, Kate, néha tényleg nagyon fura vagy - mondta, közben kisétált a szobából. Kate izgatottan fordult felém. - El sem hiszem, hogy Liam Jamesnek adtad a szüzességed! Jó volt? Biztos, hogy jó volt, nem? Annyira dögös. És annyira irigy vagyok - folytatta mondandóját, figyelmen kívül hagyva engem. - Nem feküdtem le Liammel - szúrtam közbe. Erre felkapta a fejét.

111

- Nem? Mi az ördögért nem? Ha a helyedbe lettem volna, ráugrom arra a formás fenekére azonnal. - Igen, tudom, hogy te ráugranál, de én nem olyan vagyok kuncogtam. - Jó, rendben, tudom - sóhajtott szomorúan, aztán egyszer csak felderült az arca. - És, akkor mit csináltatok? - Csak csókolóztunk, Kate. Ennyi - válaszoltam őszintén. Tényleg nem sokkal mentünk tovább, tehát gyakorlatilag nem volt hazugság. - Annyira szerencsés vagy. A suli egyik legdögösebb sráca a barátod, a másik meg a testvéred. Szerintem ez már igazi mohóság - szidott meg, az ujjával megfenyegetve. - Szóval a barátnőjének tart. Elhívott már randira? Hivatalosan egy pár vagytok? És kizárólagosan? - Igen, randiztunk, és igen, kizárólagosak. De hogy teljesen őszinte legyek, nem tudom hogyan fog működni. Úgy értem, ő igazi nőcsábász, és komolyan félek beleesni, mert mi lesz, ha megcsal, vagy dob egy másikért? - ismertem be halkan. Szorosan átölelt, amitől azonnal rosszul lettem. A szívem ki akart ugrani a mellkasomból. Tudom, hogy csak vigasztalni próbált, de nem tehettem ellene semmit sem. A testem így reagált mindenféle érintésre. - Nem hiszem, hogy valaha is megcsalna. Sosem volt még barátnője korábban, senkivel sem volt kizárólagosan kapcsolatba, tehát, nincs mire alapozd a félelmeid. Gyakorlatilag soha nem csalt meg senkit sem. - Rám mosolygott, én meg felnevettem a kísérletén, mivel azt akarta elérni, hogy jobban érezzem magam. Ha így vesszük, igaza volt. - Jobb, ha megyünk. Sarah és Sean már biztos várni fognak. Oh, és Kate, ne mond el senkinek, oké? Még Sarahnak sem. Előbb

112

látni szeretném, hogyan működik a dolog néhány hétig - kértem meg. - Nem fogom, ígérem - esküdött meg. - Tehát, jól csókol? suttogta a fülembe, miközben lefelé tartottunk a lépcsökön. - Hihetetlenül - súgtam vissza. - Az istenit! Te szerencsés liba - motyogtam halkan, én meg felnevettem.

113

9. fejezet

Fordította: Maya

- Srácok, most jöttök vagy sem - kérdeztem, mert még mindig a kanapén ültek. - Jó, persze - sóhajtott Jake. Nyilvánvaló volt, hogy nem akart jönni, talán csak Liam miatt teszi. Felkapta a kulcsait és elindult az ajtó felé. - Kiállok a garázsból, kint találkozunk. - A fenébe, elfelejtettem a pénztárcámat - mondta Kate, miközben visszament a szobámba. Liam azonnal megragadott és megcsókolt, miközben finoman a falhoz nyomott. Karjaimat a nyaka köré fontam, és ujjaimmal a hajába túrtam. - Mmm. Hiányoztál - mormolta az ajkaim közé. - Valóban. Nem tűnt fel. Nem tennéd egy nyilvánvalóbbá? - viccelődtem, mire elkezdett kuncogni.

kicsit

Újra megcsókolt, majd nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, utat kérve magának. Mohón nyitottam ki ajkaimat, mire nyelve becsusszant bebarangolva az egész számat. A gyomromban lévő lepkék azonnal szárnya kaptak az érintésétől.

114

Valaki megköszörülte a torkát, és mi ijedten ugrottunk szét. Azt hittük, Jake az. Szerencsére, nem ő volt, hanem Kate. - Ti ketten olyan szexik vagytok - állapította meg, miközben önelégülten mosolygott. Liam felnevetett, és karjait a vállam köré vonta. - Angel mindig szexin néz ki, bárkivel is van - vigyorgott és lágyan megcsókolta az arcomat. - Ahh, annyira édes! - búgta Kate, rajongó szemekkel. Én csak a szemeimet forgattam. - Oh, gyerünk. El fogunk késni, ha nem indulunk el azonnal - fogtam meg a kezét és elhúztam őt az ajtóból. Visszafordultam és Liamnek odadobtam a kulcsaimat, aki bezárta a bejárati ajtót. Amikor visszaadta a kulcsaimat, ujjaival végigsimított az enyémeken, amitől egy halk nyögés hagyta el a torkomat. - Hé, Liam. Ugye nem gond, ha hátra kell ülnöd Amberrel? Én elől akarok ülni - kiáltotta Kate az autóból és rám kacsintott. Jake a fejét rázta, és segélykérően nézett Liamre. - Nem. Nekem oké, ha te elől akarsz ülni - és a szeme sarkából rám pillantott. Szerettem a legjobb barátnőmet. Áldott legyen, hogy szerzett nekünk néhány lopott percet. Beültem hátra, Liam pedig bemászott mellém, miközben a térdét az enyémhez szorította. Az ölembe tettem a kezem és csak mosolyogtam. Megfogta a kezemet, megszorította, az ülésre helyezte, kettőnk közé, és addig helyezkedett, amíg a lába el nem takarta azt Jake látómezejéből, arra az esetre, ha megfordulna. Mondjuk nem sok esély volt rá, mivel ő vezetett, de úgy vélem, hogy jobb félni, mint megijedni.

115

Liam lopott érintésére a bőrömön elektromos szikrák ugráltak. Beharaptam az ajkamba és kinéztem az ablakon, miközben harcoltam a vágy ellen, hogy megragadjam és megcsókoljam, amíg már nem kapunk levegőt. A leghosszabb, legkínzóbb autós út volt, amiben valaha is részem volt, mire megérkeztünk a tekepályához. Na jó, ez azért egy kicsit túlzás, mert az út összesen tíz percet vett igénybe, de egész idő alatt kényszerítenem kellett magamat, hogy szúrósan nézek rá, és távol tartsam magamat tőle. A többiek már vártak ránk, összesen nyolcan voltunk: Én, Liam, Jake, Kate, Sarah, Sean, a barátnője Terri, és rávette a testvérét, Markot, aki már főiskolára járt. Liamen látszott, hogy valamilyen oknál fogva, azonnal megutálta Markot. Udvarias volt vele, de a szemei tükrözték a valós érzelmeit.

Annak ellenére, hogy vesztettem, nagyon jól éreztem magam. Rettenetesen játszottam, de legalább a barátaimmal voltam. Az est fénypontja az volt, amikor Liam játszott. Amikor lehajolt, hogy elgurítsa a golyót, én mindig a tökéletes hátsóját néztem, a legnagyobb élvezetemre. - Nem túl jó ez az egész teke dolog, hmm? - kérdezte Mark, miközben leült mellém, de én csak nevettem. - Nos, soha nem értettem a lényegét - állapítottam meg, és tetettet rémülettel megráztam a fejem. - Ha akarod, akkor megtaníthatlak. Ez pusztán csak a megfelelő pozícióról szól - sugalmazta. Idegesen nyeltem egyet, de igyekeztem nem kimutatni ezt. Megfelelő pozíció, valóban? - Akkor emiatt játszom rosszul már

116

évek óta? - mosolyodtam el kissé. A helyzet kényelmetlen volt a számomra, de hogy őszinte legyek, tetszett, hogy flörtölt velem, mindaddig, amíg meg nem próbál érinteni. - Én némileg értek a pozíciókhoz. És több mint boldog lennék, ha adhatnék neked néhány leckét - súgta, és felém hajolt, mire én hátrébb hajoltam, továbbra is fenntartva a köztünk lévő távolságot. - Nos, én következem. Mit javasolsz? - kérdeztem, miközben felálltam és kivettem egy golyót. Felállt és mögém sétált. - Azt javasolom, hogy a mozgasd jobban a csípődet, amikor lendítesz. Talán nagyobb terpeszbe kellene állnod, a jobb egyensúly érdekében - mondta, miközben rám kacsintott. Felnevettem. Úr isten, ez a srác annyira átlátszó! - Nos, kösz a tippeket. Meglátom, hogy mire megyek vele - nevettem és odamentem a pályához. A golyóm a pálya szélére sodródott, és csak egy bábút találtam el. A második golyóm a pálya szélén lévő csatornában kötött ki. - Hmm, Mark, azt hiszem, hogy dolgoznod kell még a tippjeiden. Reményt keltettél bennem, és most meg csalódnom kellett - vicceltem és lebiggyesztettem az ajkaimat. - Huh, ezelőtt még sosem hagytam cserben egy lányt sem mosolygott. - Túl sok magabiztosság? - kérdeztem nevetve. - Szeretnéd tudni? - incselkedett. - Hmm, még gondolkodom rajta. Összeszűkült szemmel, lassan előre hajoltam, lábujjhegyre álltam, visszafordultam és beharaptam az ajkaimat, mintha flörtölnék.

117

Vadul vigyorgott. - Megfordulnál? - kérdeztem, miközben megpróbáltam elrejteni a nevetésemet. - Azt akarod, hogy forduljak meg? - kérdezte, miközben önelégülten mosolygott. Bólintottam. - Amíg nem láttalak hátulról, nem vagyok benne biztos, hogy elfogadom a javaslatodat - mondtam. Rám kacsintott és megfordult. Valószínűleg azt gondolta magáról, hogy milyen szerencsés. Beharaptam az ajkaimba, nehogy felnevessek és némán tátogtam Katenek és Sarahnak, hogy ’mekkora idióta!”, akik erre kuncogni kezdtek. - Oké, most mát megfordulhatsz - mondtam néhány másodperc után, mire visszafordult. - Nos, tetszik, amit látsz? - kérdezte, miközben a magabiztosságától önelégülten mosolygott rám. Felé hajoltam. - Nem. Voltaképpen nem. Nem ütöd a mércét, de azért kösz az ajánlatot - közöltem, miközben önelégülten mosolyogtam és rákacsintottam, ahogy visszasétáltam a helyünkre. Hallottam, ahogy a barátaim hangos nevetésben törnek ki. Sarah Katet csapkodta. Mark tátott szájjal bámult rám, nyilvánvalóan nem volt hozzászokva az elutasításhoz. Ránéztem Liamre, aki sértettnek és dühösnek tűnt. A francba! Mit csináltam? Csak flörtöltem, nem mentem volna tovább. Kerestem a tekintetét, de ő félre nézett, inkább a pontszámait figyelte helyettem. A szívem nagyot dobbant félelmembe.

118

Jake elment italokért, míg játszottunk, így kihasználtam az alkalmat, hogy beszéljek Liammel, aki az egész Mark incidens óta rám sem nézett. - Szia - mondtam, miközben elindultam felé, hogy leüljek mellé. - Szia - motyogta, és a mellettünk tekéző embereket figyelte. - Nem beszélsz velem? - kérdeztem, és féltem, hogy azt válaszolja: Nem. Sóhajtott egyet. - Miért csináltad? - kérdezte szomorúan és megrázta a fejét, miközben továbbra sem nézett rám. Megfogtam a kezét és a mosdók felé húztam. Amikor bementünk a nőibe, becsuktam az ajtót mögötte majd bezártam. - Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ez zavarni fog téged. Nem gondoltam semmire. Flörtölt velem, én meg viccet csináltam belőle - próbáltam neki megmagyarázni, és elkapni a tekintetét, de ő behunyta a szemeit, mielőtt a szemébe nézhettem volna. - Angel, nagyon nehéz volt ezt nekem végig nézni - húzott magához, és belenézett a szemeimbe. Láttam, hogy nagyon megbántottam őt. - Sajnálom, Liam. Őszintén. Nem gondoltam semmire, csak szórakoztam egy kicsit. Az emberek nem tudják, hogy mi együtt vagyunk. Mit mondhattam volna: Mark, hagyd abba a flörtölést, mert a barátom ott ül, egyenesen veled szemben? - kérdeztem, miközben a nyaka köré fontam a karjaimat. Sóhajtott. - Azt hiszem, ezt nem. Még mindig feldúltnak látszott, és én rettenetesen éreztem magam, hogy ennyire megbántottam őt.

119

- Bízz bennem, soha nem tennék olyat, amivel megbánthatnálak. Sajnálom - húztam az arcát közelebb, és gyengéden megcsókoltam őt. Azonnal visszacsókolt, miközben megragadta a fenekemet és magához rántott. Egyik keze továbbra is a fenekemet simogatta, és még csak nem is esett rosszul. Nem a rossz értelemben, hanem abban, hogy többre vágytam. Megfogtam a másik kezét, amellyel a testemet simogatta, és a mellemre raktam. Visszahúzódott, miközben kissé megdöbbenve nézett rám. Én rámosolyogtam és visszahúztam magamhoz. Éhesen megcsókolt, és a melleimet kezdte el masszírozni. Az ajkai a nyakamon kalandoztak, ezzel olyan vágyat keltve bennem, amitől megremegtem. Kezemet a pólója alá csúsztattam, ujjaimmal követve minden izmát egészen fel, mire felnyögött. Keze lassan lesiklott a pólóm aljáig, majd becsúsztatta alá. Végigsimított a hátamon, lassan felfelé mozgatta a kezét, amíg el nem érte a mellemet. Újra masszírozni kezdett, mire hangosan felnyögtem. Néhány perc múlva elhúzódott és rám mosolygott, a szemeiben vágy csillogott. A homlokát az enyémnek támasztotta, és mindketten nehezen lélegeztünk. - Sajnálom. Nem akartam túl birtoklónak tűnni - mondta, miközben megcsókolta az orrom hegyét. - Nincs semmi, amiért bocsánatot kellene kérned, te ostoba. Egyikünknek sem volt még komoly kapcsolata. Ez új helyzet mindkettőnknek, és mindkettőnknek tenni kell érte, hogy működjön. - Csókoltam meg gyengéden. Puha ajkait megéreztem a sajátomon, majd felsóhajtott. - Azt hiszem, vissza kellene embereknek rájönnek, hogy eltűntünk.

mennünk,

mielőtt

120

az

Még egy perc senkinek sem fog feltűnni - suttogtam flörtölve és rámosolyogtam. Ő felnevetett és lehajolt, hogy újra megcsókoljon.

Este mindannyian a nappalinkban gyűltünk össze. Sean elhozta az Avatart, amit még egyikünk sem látott. Épp Mekis kaját ettünk, és utána akartuk megnézni a filmet. Én Liam lábának dőltem, és Jaket mintha nem zavarta volna, ezt mindketten jó jelnek vettük. Mark felállt a kanapéról. - Itt Sarah ül, akkor én meg ide ülök a földre - mondta, és egy flörtölős mosollyal lehuppant mellém. Kényelmetlenül arrébb mozdultam, hogy távolabb kerüljek tőle. Éreztem, ahogy Liam megmerevedik, mire a kezemet a lábára tettem és hüvelyujjammal megsimítottam a lábfejét. - És, Amber, mit szoktál csinálni a szabadidődben? kérdezte. - Sok mindent. Szeretek táncolni és moziba menni. Semmi különös, átlagos középiskolai dolgok - válaszoltam, miközben kihangsúlyoztam a középiskola szót. Nevetett. - Hűha, te aztán ingerlékeny vagy - mondta, és megrázta a fejét. - Fogalmad sincs róla - motyogtam. Miközben elfordítottam a fejem és úgy tettem, mint aki a Tv-t nézi. - Nem szeretnél velem beszélgetni? - kérdezte sértődötten, és kiengedett egy eltúlzott sóhajt. - Én csak próbálok Tv-t nézni. Odanézett és nevetni kezdett. - Egy kanapé reklámját?

121

Most valóban odanéztem a Tv-re és tényleg egy reklám ment. A fenébe! - Igen, én nagyon szeretem a kanapékat, soha nem elég belőlük - viccelődtem. - Vicces lány vagy - nevetett, miközben közelebb húzódott hozzám. - Kösz, de te túl öreg vagy hozzám - állítottam meg. - Csak tizenkilenc éves vagyok - nézett rám kihívóan. Bólintottam. Nos, én meghúztam a felső tizennyolcnál, így nincs szerencséd, szar ügy - mondtam.

határt

Hallottam, ahogy Liam felnevetett mögöttem. - El tudom érni, hogy meggondold magad - állította magabiztosan Mark. Humortalanul felnevettem. - Tudod mit, fogadok veled húsz dollárban, hogy nem fogom meggondolni magam - válaszoltam magabiztosan. Sötéten kuncogott. - Áll az alku, de várjunk addig, amíg a bátyád nem figyeli árgus szemekkel minden lépésedet - vetett egy ideges pillantást Jakere. Sóhajtottam. - Miből gondolod, hogy érdekelhetsz engem? Kiscica van a zsebedben? Vagy cukorka? Vagy megírod a holnapi tesztet helyettem? - viccelődtem, mire ő is felnevetett. - Nem. Meg foglak csókolni, és te szeretni fogod - vont vállat, miközben vetett rám egy önelégült mosolyt. Liam lába megrándult a hátam mögött, mintha fel akart volna állni. Újra megfogtam a lábát, és simogatni kezdtem a lábfejét. - Igazán? Ha megpróbálod, a tökeid közelebbről megismerkednek a térdemmel - mosolyogtam ártatlanul Markra.

122

- Azt hiszed, hogy ez elriaszt egy olyan kis csinos lánytól, mint amilyen te vagy? - kérdezte, miközben lassú, vizslató szemeit végig járatta rajtam. - Ez csak baráti figyelmeztetetés - vontam vállat és visszafordultam a Tv felé, amiben szerencsére már egy film ment, nem reklám. - Biztos vagyok benne, hogy biztos helyen van nálam a pénzem. Korábban sosem volt panasz a csókomra - suttogta a fülembe, és a közelségétől kirázott a hideg. - Hmm. Nos, mindent el kell kezdeni valamikor - szűrtem a fogaim között, miközben továbbra is Liam lábát simogattam. Amikor a filmnek vége lett, Liam hazament egy váltás ruháért, és szólt a szüleinek, hogy nálunk fog aludni. Igazából volt váltásruhája a szobámban, de ezt nem mondhattuk el senkinek. Jake és Kate készítetett egy csomó popcornt. A Terminator Megváltás filmet akartuk megnézni, mert még egyikünk sem látta. Kimentem a fürdőszobába, és amikor kiléptem valaki megragadott engem és a falnak taszított. Először azt gondoltam, hogy Liam az, de rájöttem, hogy ez a valaki nem elég magas. A szíven dübörögni kezdett, és a félelemtől görcsbe rándult a gyomrom. Mark felnevetett és az ajkait rányomta az enyéimre, miközben olyan durván fogta a fejemet, hogy nem tudtam megmozdulni. Megpróbáltam eltolni magamtól, de meg sem moccant. Tovább harapdálta az ajkaimat, bebocsájtást kérve, így összeszorítottam az államat, és keményen beletérdeltem az ágyékába. Erre elengedett, és a fájdalomtól nyögve előre hajolt. - Én megmondtam. Jössz nekem húsz dollárral - mondtam, és elléptem mellette, otthagyva őt összegörnyedve és visszamentem a nappaliba, egy diadalom ittas mosollyal az arcomon. Liam hátradőlt a kanapén, így gyorsan leültem mellé, mielőtt valaki más tenné.

123

- Minden oké? - kérdezte, és mosolyogva rám nézett. - Igen - válaszoltam, és hangos nevetésben törtem ki. Mosolygott. - Mi ennyire vicces? Kuncogtam. - Mark - válaszoltam vigyorogva. Mark épp ekkor sétált be a nappaliba, kissé bicegve, fájdalmas arckifejezéssel és a kezeit az ágyéka fölött tartotta. Az ölembe dobott egy húsz dollárost és leült a másik kanapéra. Liam nevetésben tört ki. - Ez az én csajom - suttogta, mire elmosolyodtam. Mire mindenki hazament már elmúlt éjfél. Kate és én elindultunk lefeküdni, otthagyva Liamet és Jaket a nappaliban. Rákacsintottam Liamre és miközben lefeküdtem, eldöntöttem, hogy a leges legkisebb pizsamámat fogom felvenni, hogy érezhessem a testét, ahogy az enyémhez simul. Egy rózsaszín rövidnadrágot vettem, aminek az oldalát egy lila masnival kellett összekötni, és egy hasonló felsőt, aminek a masniját a melleimnél fűztem össze. Ahogy megnéztem magam a tükörben, hirtelen idegesség fogott el. Lehet, hogy egy kicsit sok és félre fogja érteni? Beharaptam az ajkaimat. Nem, ez rendben van. Látott már ebben korábban is, így nyugodtan hordhatom. Visszamentem a szobámba, amikor Kate meglátott füttyentett egyet elismerően. - Hűha, Amber. Ki kellene menned a konyhába hozni egy pohár vizet. Liamnek így lenne miről álmodnia - javasolta, miközben végig mért engem. Voltaképpen nem is volt rossz ötlet, különben nem is láthatna reggelig. - Gondolod? - kérdeztem idegesen. Mohón bólintott, így úgy döntöttem, megteszem, mielőtt még meggondolom magam.

124

- Oké - egyeztem bele, és nevetve kinyitottam az ajtót. - Gyerünk, játssz vele egy kicsit - bátorított, mikor habozni kezdtem. Vettem egy mély levegőt és magabiztosan kisétáltam az előszobába. A konyháig keresztül kellett mennem a nappalin, így beléptem oda az apró pizsamámban. - Kér valaki inni - Kérdeztem ártatlanul miközben elsétáltam Jake és Liam mellett, akik épp a sportcsatornát nézték. - Nem, köszi - válaszolta Jake, fel sem nézve a Tv-ről. Liam szemei viszont azonnal felpattantak, és tekintete szó szerint követte minden lépésemet. Ajkai kissé szétnyíltak és a szemei izzottak. Összeszorítottam az ajkaimat, hogy megakadályozzam a kitörni készülő nevetésemet. - Oh, Igen! Telitalálat! Öntöttem két pohár vizet, és elindultam vissza a nappaliba. Liam szinte levetkőztetett a tekintetével. Jake mikor észrevette ezt, tarkón vágta. - Haver! Fejezd be a kishúgom stírölését. Egyébként is, neked van barátnőd - morogta bosszúsan. Liam a tarkóját dörzsölte. - Igen, igaz, barátnő - motyogta, miközben mosolygott. Visszamentem a szobámba, miközben halálra nevettem magam. - Ez vicces volt - mondtam Katenek, aki az ágyon ülve várt rám, mire szintén elnevette magát. - Tetszett neki az, amit látott - kérdezte Kate szemöldök húzogatva. - Igen - megnyomva az ’n’ betűt, és mosolyogva bemásztam az ágyba.

125

Kis idő múlva, hallottam Jaket lefeküdni, így tudtam, hogy Liam egyedül van. - Kate, kimegyek egy kicsit Liamhez - mondtam neki, amikor Jake elaludt. - Oh, igazán? Megint legeltetni fogja a szexi hátsódon a szemét? - kérdezte mosolyogva. Kuncogtam. - Valami ilyesmi. Aludj nyugodtan, lehet, hogy mégsem jövök vissza olyan hamar - és rákacsintottam, ahogy kimásztam az ágyból. Felkaptam a mobilomat, hátha megint kelleni fog az ébresztés. - Jó szórakozást, és ne tegyél semmi olyan, amit én sem tennék - viccelődött. Nem sok minden volt, amit Kate nem tenne meg, neki volt már barátja és határozottan nem volt már szűz. Kuncogtam és kimentem a szobából és átosontam az előszobán keresztül, be a nappaliba, ahol Liam már a kanapén feküdt egy tartalék paplan alatt. Reggel hatra állítottam be az időt, ez volt a megszokott „Liam elhagyja a szobámat az ablakon keresztül” időpont, majd lettem a mobilomat a padlóra. - Hé, Angel - suttogta mosolyogva, miközben felemelte a paplant, hogy mellé tudjak feküdni. Gyorsan bemásztam és mohón hozzányomtam a testemet az övéhez. Elégedetten felsóhajtott, és szorosan körém fonta a karjait. - Tényleg nem tetszik a pizsamám? - kérdeztem tőle huncut mosollyal. - Imádom a pizsamádat, de azt már nem, ha akkor ringatod a csinos kis hátsódat előttem, amikor a bátyád is mellettem van sóhajtott. - Szerinted szexi a fenekem? - kérdeztem incselkedve.

126

- Hmm. Nem emlékszem, meg kell néznem még egyszer válaszolta határozottan. Kuncogtam és hasra fordultam és a fejem alá tettem a kezeimet. Újra felsóhajtott, és kezével lassan végigsimított a hátamon, le egészen az egyik combomig, majd vissza a másikon fel. A keze megállapodott a fenekemen, miközben kioldotta az alsóm egyik oldalsó masniját, mire megremegtem. Istenem. Mi történik velem? Komolyan Azt szeretném, hogy megérintsen. Ha megérint, nem fogom megállítani most. Előre hajolt és megcsókolta a vállamat, majd lejjebb ment előbb a hátamat csókolta végig, majd a csípőmet. Végigcsókolt a fenekem az alsómon keresztül, le egészen a combom tövéig, mire zihálni kezdtem és megmerevedtem. Gyorsan elhúzódott. - Sajnálom, bocs. Elragadott a hév mondta bocsánatkérően. Elpirultam, szerettem, amikor ilyen heves. - Semmi gond, Liam, imádom - mondtam határozottan, de a hangom kicsit megremegett az ereimen keresztülszáguldó vágytól. - Jó volt? - kérdezte meglepetten. - A fenébe! Igen! - ismertem be zihálva és újra elpirultam. Hű, ezt most tényleg kimondtam? Kínos! Felnyögött és újra lehajolt, hogy végigcsókolja a fenekemet a masni felé, mire egy apró nyögés hagyta el a számat. Úgy tűnt ettől felbátorodott, és újra simogatni majd masszírozni kezdte a fenekemet. Felcsúsztatta a pólómat így végigcsókolva a hátamat. Átfordultam, hogy szembe legyünk, lehúztam magamhoz és megcsókoltam, miközben az egész testével betakart engem. Éreztem a bőre érintését a sajátomon, mire a pizsamámat túl soknak éreztem magunk között.

127

Éreztem izgalmának ékes bizonyítékát, ahogy a combomnak feszült, de most nem rémültem meg. Kezei közé fogta a melleimet, mire felsóhajtottam és a pólóm anyagán keresztül is éreztem a belőle áradó forróságot, mivel nem volt rajtam melltartó. Felnyögött és hüvelyujjával ingerelni mellbimbómat, amitől azok megkeményedtek.

kezdte

a

Rajta csak egy boxer volt, így kezeimmel végigsimítottam izmos mellkasán, hasán és azon csodálkoztam, hogy mennyire tökéletes is ő. A nyakamat csókolta majd lejjebb vándorolt a melleimre. A kezeimmel összekuszáltam a selymes, barna haját, ahogy a hasamat csókolta, majd fogai közé harapva a pólóm alját, elkezdte felfelé húzni azt. Felnyögtem, ahogy megéreztem az ajkait a hasamon, majd nyelvével végigsimított a köldököm és végül belefújt egyet, amivel elérte, hogy testem már szinte vibrált az izgalomtól. Becsúsztatta kezeit a pólóm alá és lassan felfelé simogatva elindult, az ajkaival követte a kezeit, amitől egyre jobban ziháltam, végül megcsókolta a melleimet. Óh, Istenem! Ez… ez túl gyors! - Sajnálom… Liam… hagyd abba, kérlek - motyogtam. Azonnal elhúzta a fejét és rám mosolygott azzal a gyönyörű mosolyával. - Nem kell bocsánatot kérned, Angel - mondta, miközben lehajolt és finoman megcsókolt. Hálásan mosolyogtam rá, ahogy legörgült rólam, majd szorosan magához ölelt, beletúrt a hajamba és szerelmes tekintettel nézett rám. - Olyan gyönyörű vagy - mormolta, miközben finoman megcsókolta az orromat és lehúzta a felsőmet. Kuncogva megráztam a fejem. Állandóan ilyeneket mondott, már igazán elcsépelt. Talán azoknál a lányoknál bejött, akik lefeküdtek vele.

128

Mosolygott, de megbántottnak tűnt. - Nem hiszel nekem mondta. - Hány lánynak mondtad már ezt, Liam? - suttogtam, nem voltam biztos, hogy megtalálom a rendes hangomat. Sóhajtott és egy kicsit legyőzöttnek tűnt. - A múltamat nem tudom megváltoztatni, Angel. Csak azt kérem, hogy bízz bennem. Még soha nem éreztem így senki iránt. Esküszöm. Egy lánynak sem mondtam ezt előtted, a nyomodba sem értek. Semmi sem ér fel veled - mondta, miközben a szemembe nézett, hogy megértettem-e. Szavaira a lélegzetem akadozni kezdett. Közelebb húzódtam hozzá, mellkasába temettem az arcomat, és belélegeztem az illatát. Boldogan felsóhajtott, karjaival szorosan magához húzott és megcsókolta a homlokomat. - Jó éjszakát, Angel - suttogta. - Jó éjt, Liam - mormoltam a mellkasába. Volt egy olyan érzésem, hogy a tervem, miszerint nem adom neki a szívem, épp most vált füsté. Csak abban reménykedhettem, hogy nem fogja összetörni azt. Közel bújtam hozzá, és amint épp kezdetem elaludni, meghallottam, hogy valamit suttog, ami mintha úgy hangzott volna, „szeretlek”, de Liam ilyet nem mondana, biztos valami más volt, én pedig nem jól értettem.

129

10. fejezet Fordította: Maya

- EZ MEG MI A FASZ? - halottam meg Jake közeli kiabálását. Kinyitottam a szememet és ránéztem. Az arca vörös volt a visszafojtott dühtől. - Jake, ne olyan hangosan, beszakad a dobhártyám! Mi a gond? - kérdeztem miközben felültem. De ahogy megmozdultam rájöttem, hogy mi is volt a gond. Liammel még mindig a kanapén voltunk. Ó, ne! Gyorsan felugrottam és ránéztem Liamre, aki tátott szájjal, döbbenten figyelt engem. Oké. Gyorsan meg kell menteni a helyzetet. - A francba, Liam! Pfuj. Te fogdostál engem? - kiabáltam, és úgy tettem, mint aki fel van háborodva. Jake rám nézett, még mindig dühösnek látszott, de kicsit össze is zavarodott. - Én… öö… nem…mi van? - dadogott Liam. - Mi a faszt műveltél Amberrel? - kérdezte Jake dühösen Liamtől, aki még mindig teljesen össze volt zavarodva.

130

- Gondolom elaludhattam - ráztam a fejemet tetetett zavarral. - Elaludtál? Nos, mit csináltatok ti itt a nappaliban? kérdezte és egy ölni is képes pillantást vetett Liamre, mielőtt visszafordult hozzám. Oké, gyerünk, gondolkozz. Ez az! Ezt el fogja hinni. - Rosszat álmodtam, Jake - motyogtam, a padlót nézve, idegességet színlelve. Jake nagyot sóhajtott, átkarolt engem és az állát a fejemre rakta. - Ó, a francba, Amber. Semmi gond - ringatott. - Nagyon felzaklatott, és mivel azt hittem itt vagy kint, idejöttem, de csak Liamet találtam, aki megvigasztalt, ez minden, ami történt. Végül elaludtunk - hazudtam suttogva, megjátszott bűntudattal a hangomban. Nem voltam még kész elmondani neki az igazságot, főleg azok után nem, ahogy az előbb Liamre nézett. - Sajnálom. Én nem gondoltam… sose bánd - vigasztalt Jake, miközben visszahúzódva rám nézett. - Most már rendben vagy? Bólintottam és beharaptam az ajkaimat, hogy megpróbáljam enyhíteni a bűntudatot, amit éreztem. Ránézett Liamre. - Sajnálom, haver, túlreagáltam a dolgokat. Umm… kösz, hogy segítettél a húgomnak. Liam kényelmetlenül érintette ez, rám nézett, mire könyörgő szemekkel próbáltam jelezni neki, hogy nem mondjon semmit. - Igen, semmi gond - vont vállat, miközben végigsimított a kócos haján. Gyorsan elhúzódtam Jake öleléséből. - Mennem kell, mert még elkések a suliból. Mennyi most az idő? - kérdeztem, miközben a telefonomat kerestem. Az a fránya ébresztő miért nem szólalt meg?

131

- Még csak hat óra van, Amber. Korán ébredtem - vont vállat Jake. - Oké, nos, akkor készítek valami reggelit, de előbb lezuhanyozom. Umm… kösz a tegnap estét, Liam - mondtam neki elpirulva, miközben halványan elmosolyodott. - Örömömre szolgált, Angel - kacsintott rám, és boldogan mosolygott. Jake a fejére csapott, amitől Liam összerezzent. - A kishúgom - jelentette ki, majd a szemeit forgatva elindult a konyhába, otthagyva engem és Liamet a nappaliban. - Nem szeretem, ha hazudnod kell a bátyádnak, Amber suttogta gondterhelt arccal. - Tudom, csak néhány hét, kérlek? - kértem, miközben gyorsan megcsókoltam őt és megfordultam, hogy kimenjek a konyhába. Megragadt a kezemet és visszarántott egy újabb csókra, majd csábosan rám mosolygott. A konyhában majdnem ugrándoztam a boldogságtól. Jake pirítóst evett, én meg elővettem két tálat a kedvenc müzlimnek. Egyet nekem, egyet pedig Liamnek. Bevittem őket a nappaliba, az egyiket odaadtam Liamnek, majd leültem a kanapé elé a földre. - Ümm… Kösz, Angel, de én nem szeretem a kókuszos müzlit - mondta fintorogva. Zavarodottan néztem rá. Mindig megette a müzlimet. Minden nap megette a kókuszos müzlimet. - Persze, hogy szereted. Minden nap ezt eszed - néztem rá, de ő úgy nézett vissza, mintha megőrültem volna. Nevetve megrázta a fejét. - Nem, én nem. Minden nap készítettem egy tállal, és úgy tettem, mint aki ezt eszi, csak azért,

132

hogy oda gyere mellém elvenni azt - mondta egy szexi mosollyal az ajkain és huncut szemekkel nézett rám. - És mi a fenéért csináltad ezt? Szeretsz játszani az idegeimmel? - kérdeztem bosszúsan. - Nem, Angel. Csak szerettem volna én készíteni neked a reggelit - mondta egyszerűen. Meghökkentem a kijelentésétől. Nekem készítette? - Te nekem készítetted? Minden reggel? - Döbbenten néztem rá. Hihetetlen hogy mennyire figyelmes volt, és én ezt sosem vettem észre. Minden nap bejöttem és csúnyán beszólogattam neki, amiért nem otthon eszik, nem hagyva nekem a müzlimből, erre egész idő alatt ezt csakis miattam tette? - Istenem! Annyira kiborítóan édes! Ő csak vállat vont, mintha ez csak egy semmiség lenne. Én végig úgy viselkedtem vele, mint egy idióta, amíg ő csak kedves volt velem. Jake besétált a nappaliba, így nem tudtam mondani neki semmit. - Miután megettem a reggelimet, felkaptam a mobilomat és bementem a szobámba. Küldtem egy sms-t Liamnek, mivel nem tudtam beszélni vele. „Köszönöm, igazán édes vagy! Soha nem vettem azt észre, hogy mit is tettél értem. Később megfelelően köszönetet fogok érte mondani. X” - üzentem, majd magamban mosolyogva elmentem zuhanyozni.

Ahogy kiszálltunk Liam kocsijából az iskola előtt, azonnal elárasztott bennünket a szokásos lányáradat, akik csak Jaket és Liamet akarták taperolni.

133

A szemeimet forgattam, amikor Jessica elsőként tolakodott keresztül a csoporton, és a mocskos kezeit a barátom dereka közé fonta. A szemeivel szinte már le is vetkőztette. - Jessica, komolyan mondom, hogy szállj le rólam - mondta Liam szigorúan, letekerve a karjait a derekáról és elhátrált tőle. - Liam, bébi, mi lenne, ha kihagynánk az első órát és elmennénk egy kicsit szórakozni - dorombolta, és végigsimított Liam mellkasán. Istenem. Szinte beteg lettem a féltékenységtől. Megfordultam, és olyan gyorsan mentem el onnan, ahogy csak tudtam. Minél távolabb akartam onnan kerülni. Egy perc múlva meghallottam Kate-et ahogy fut utánam, majd megragadva a kezemet megállított. - Most komolyan, hagyj békén - kiabáltam rá majdnem, de nem ő volt az, hanem Liam. - Hé, én csak el akarlak kísérni a termedig - nézett rám szomorúan. - Oh, rendben… umm… sajnálom. Azt hittem Jessicaval maradsz, ha már annyira szórakoztató - mondtam gúnyolódva, de sajnáltam, hogy rákiabáltam. Megrázta a fejét. És közelebb lépett hozzám. - Nem. Én nem vele vagyok. Én veled vagyok. - mondta kedvesen rám mosolyogva, amitől a szívem gyorsabban kezdett verni. - Rendben, nos, sajnálom, én csak… Nem tudom… hallgattam el, elpirulva zavaromban. - Féltékeny voltál - jelentette ki elégedetten. Vonakodva bólintottam, mert nem igazán akartam bevallani ezt.

134

- Jó. Az elmúlt tizenkét évben arra vártam, hogy mikor leszel féltékeny - mondta miközben őrült módjára vigyorgott. Nevettem. - Te? Nos, akkor jó vagy, mert megtörtént. Megrúgtam egy követ, ezzel próbálva levezetni a még mindig felgyülemlő féltékenységet magamból. Azt hiszem ideje hozzászoknom, hogy állandóan lányok veszik körül. Ő itt Liam James, az ég szerelmére! A lányok állandóan kiskutya módjára követik minden lépését. - Emlékszel, hogy mit beszéltünk tegnap este a bizalomról? Nos, ketten kellünk hozzá, hogy működjön. Én megígérem, hogy sosem bántalak meg, neked pedig ezt el kell hinned. Felemelte az államat, ezzel kényszerítve, hogy rá nézzek. Sóhajtottam egyet. Oké, megértettem. - Bízom benned, csak nagyon nehéz volt ezt végig nézni - válaszoltam, miközben önelégülten mosolyogva ismételtem meg a tegnapi szavait. Nevetett. - Igen, nos, elmondtam neki, hogy barátnőm van, és befejeztem a flörtölést - mondta magabiztosan, és kisimította a hajamat az arcomból. - Elmondtad mindenkinek, hogy barátnőd van? - kérdeztem döbbenten. Oké, Hű, talán ő komolyabban dolgozik azon, hogy ez az egész működjön. - Igen, persze. Van barátnőm. Nekem van a legszexibb, legszebb barátnőm a világon, aki a ma reggeli üzenete szerint, méltó hálában fog engem részesíteni. - vetett rám egy huncut mosolyt, amitől a gyomrom ugrott egyet. Mosolyogtam, és lábujjhegyre állva az ajkaiba suttogtam: Minden jó dolog bekövetkezik egyszer - kacsintottam rá, és elsétáltam. Sóhajtott egyet és gyorsan utánam jött.

135

- Nem gondolod, hogy a tizenkét év elég hosszú idő a jó dolgok eljöveteléhez? - kérdezte színlelt kétségbeeséssel, mire csak kuncogtam. - Hmm. Nem igazán. Szerintem még tudsz várni egy keveset - adtam neki egy gyors csókot, mielőtt beléptem a termembe. Hallottam őt sóhajtani, és amikor visszafordultam, engem nézett mosolyogva, ahogy sétálok. Szándékos kicsit megringattam a csípőmet, próbáltam szexinek tűnni. Valószínűleg sikerült, mert három fiú is az osztályomban fütyülni kezdett, és megjegyzéseket tettek hozzá. Forgattam a szemeimet. Fiúk! Ebédig nem tudtam Liammal beszélni, ugyanannál az asztalnál ültünk, és mindenki vele akart beszélni. - Akkor most neked van egy titkos barátnőd - kérdezte Tim, az egyik barátja, és hitetlen tekintettel nézett rá. - Igen - jelentette ki büszkén. Minden alkalommal, amikor rám nézett, én pipacsvörös lettem, és biztos voltam abban, hogy ez másnak is fel fog tűnni. - Egy igazi vadmacskának kell lennie, ha meg tudott szelídíteni egy ilyen vadállatot - mosolygott Rick önelégülten. Liam nevetett, és a szemeivel elkapta a pillantásomat egy másodperc erejéig. - Ő a legszexibb élőlény a földön, ember mondta magabiztosan. - Igazán? Olyan jó az ágyban? - kérdezte Rick, miközben beleharapott a szendvicsébe. - Haver, Nem fogom kibeszélni a csajomat - válaszolta önelégült mosollyal Liam. - Fogadok, hogy kiütném a nyeregből - flörtölt Rochelle, miközben a végigsimított Liam karján.

136

Liam felnevetett. - Nincs esélyed. A csajom gyönyörű, hihetetlenül szép mind külsőleg, mind belsőleg - vont vállat és vigyorgott. Az összes lány az asztalnál egyszerre adott ki ’ahhh’ meg ’awww’ hangokat magából, mire elmosolyodtam és megpróbáltam megenni az ebédemet. Éreztem, hogy Kate figyel, úgyhogy ránéztem, aki fülig érő szájjal vigyorgott rám, amitől megint pipacsvörös lettem. Kuncogva rákacsintottam. - Nem feküdtek le. A csaj nem hisz a házasság előtti szexben - vágta közbe Jake vigyorogva. Lenyeltem a nevetésemet. Vajon Jake tényleg elhitte ezt neki, amikor ma reggel elmondta. Mindenki levegő után kapott, és úgy néztek Liamre, mint aki megőrült. - Ne bassz. Nem feküdtél le vele? - kérdezte Rick kételkedően. - Nem, még nem. De ez nem is tartozik rátok, srácok - rázta a fejét Liam vigyorogva. - Mennem kell, beszélnem kell az edzővel vont vállat, miközben felállt. A srácok fele szintén felállt, és követte őt. Amint eltűnt, az össze lány tervekről meg cselszövésekről kezdett el beszélni. Tudni akarták, hogy ki ez a titokzatos lány, és nem akadályozhatja meg őket semmi abban, hogy ki is derítsék. Mindegyikőjük kitett egy húszdollárost az asztalra, mire zavarodottan rájuk néztem. - Nos, amelyik lány a leghamarabb fekszik le vele, azé a pénz - mondta egy önelégült mosollyal Jessica.

137

Ziháltam. - Most mondta, hogy barátnője van, nem rémlik? Erre te meg fogadsz, hogy ki fekszik le vele? - kérdeztem. Mi van, ha a barátnője mégis lefekszik vele? - Nem tudom elhinni, hogy ezek a lányok a szexre kötöttek fogadást. Ez egy átkozott verseny! - Nos, ha beteszi a pénzt, aztán lehet versenyezni, de nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni megadni neki mindazt, amire szüksége van. Végül el fogja hagyni. Nos, garantálom, hogy nem a barátnője fog győzni. Liam nem tud várni. Nincs házasság előtti szex, oké, rendben van! De most Liam Jamesről beszélünk! forgatta a szemeit, miközben beszélt. Nyilvánvalóan rendkívül biztos volt a saját győzelmében. Mivel nem volt jobb ötletem, én is bedobtam egy húszast a halmukba. - A következőre, aki megszerzi őt? - kérdeztem és alig bírtam leplezni a vigyorgásomat. - Igen! Esélyed sincs, Emó! - sziszegte Jessica. - Szóval, mennyit kap a győztes? - kérdeztem izgatottan, ügyet sem vetve gúnyos kijelentésére. Jessica megszámolta a pénzt. - Nos, kétszáznegyven dollár van most itt, de még nem mindenki tud a dologról. Nem tudom… Legutoljára, amikor Chrisre fogadtunk, akkor hatszázhúsz dollár jött össze, de Liam sokkal szexibb nála, és a jelenlegi helyzetében, még kívánatosabb célpont - nevetett Jessica, miközben összehajtotta a pénzköteget és eltette a zsebébe, majd a jelentkezők nevét felírta egy papírra. Nevettem. Hűha, ez könnyen szerzett pénz lesz. Kate is csak nevetett. - Beszálltok? - kérdezte Jessica Katetől és Sarahtól. - Nem, én nem. Nem akarok beszállni - vont vállat Kate, miközben még mindig nevetett.

138

Sarah viszont átadta Jessicanak a pénzt. - Én benne vagyok. Ki tudna nemet mondani egy ilyen jó ajánlatra, hogy lefeküdhet Liam Jamesszel? - kérdezte álmodozva. Megragadtam a barátnőimet, és kihúztam őket az ebédlőből, el a következő óránkra.

Iskola után várnom kellett Jakere meg Liamre, hogy végezzenek a hoki edzésükön. Beosontam a jégpályához, és elbújtam hátul, ahol nem láthattak meg. Minket lányokat, sosem engedtek be, mert az edzőjük szerint csak megzavarnánk a játékukat. Szerettem őket hokizás közben nézni. Olyan biztonságosan és annyira gyorsan siklottak a jégen. Épp sprinteltek a pálya két oldala között, majd egy csomó kúpalakú bója között cikázva kellett a korongot a kapuba juttatniuk. Jakekel együtt, ők ketten voltak a legjobb lövő, és a legjobb kapus. Jake valóban jó kapus volt, de csak kedvtelésből játszott. Liam viszont egy teljes atlétikai ösztöndíjat kapott az ország egyik legjobb egyetemén. Profi játékos akart lenni, amelyre láthatólag meg is volt minden esélye, mert állandóan megfigyelők nézték minden mozdulatát. Azon kaptam magam, hogy Liamet bámulom, ahogy korcsolyázik. Már láttam őt több százszor, ha nem több ezerszer, de nem tudtam betelni a látványával. Levegőt is alig kaptam. Néztem, ahogy a lába mozog, ahogy a szél összekócolja barna haját, ahogy korcsolyázott, majd ahogy megállt jégpermetet hagyott maga után. És persze az is feltűnt, hogy mennyire szexi is a hokis ruhájában. Kiosontam, ahogy vége lett az edzésüknek, és Liam autójánál vártam rájuk, amíg lezuhanyoznak. Sarah jött oda, amíg vártam.

139

- Hé, csajszi - csicseregte, miközben izgalmában össze-vissza ugrándozott. - Hé, Sar. Mi a helyzet? Megint füvet szívtál? - ugrattam. Sarah egyszer vett az egyik barátjától gyógyfüvet, hogy a szobájában az meggyújtva, megtisztítsa vele az auráját, vagy mi. Végül is nem gyógyfű volt az, és ő kis idő múlva félmeztelenül rohangált az utcán, mindenkit felhívott a mobilján, hogy jöjjön el és nézzék meg a felvonulást. Sosem lépett túl rajta. - Haha! Nem. Épp most beszéltem Asleyvel, hogy Liam meghódításáért 1860 dollár gyűlt már össze! El tudod hinni? Szóval, megpróbálkozom vele, amikor kijön az edzésről - mondta, miközben továbbra is pattogott, ahogy körülnézett. Azt hiszem, nem jól hallottam. 1860 dollár! Ez egy vicc? Szent szar! Ez azt jelenti, hogy több mint kilencven lány fogadott arra, hogy ki viszi először ágyba, én meg már attól megijedtem, hogy megérintett engem. Talán ez mégsem lesz olyan szórakoztató, ahogy azt elsőre gondoltam. Nagyjából öt perccel később megérkeztek a srácok. - Szia, Liam. Hű, hogy neked milyen jó illatod van dorombolta Sarah csábítóan, ahogy közelebb hajolt hozzá. Liam egy elborzadt kifejezéssel nézett rá. Keményen beleharaptam az ajkaimba, nehogy elnevessem magam. - Szia, Sarah. Figyelj, lehet, hogy te még nem hallottad, de van barátnőm, így… - hallgatott el, és vállat vont. - Oké, Nekem nem gond, tudok osztozkodni - dorombolta Sarah, miközben Liam mellkasára simítva, megállította őt.

140

Úgy látszott, Liam kezdett ideges lenni. - Sarah, komolyan, nem érdekelsz, oké? - rázta meg a fejét, majd szemöldök ráncolva beült a kocsiba. Bocsánatkérően legyőzöttnek tűnt.

mosolyogtam

Sarahra,

mert

kicsit

- Oda van húsz dollárom, és már soha nem fogom viszont látni - mondta keserűen. Felnevettem. - Hé, amikor győzök, majd visszaadom a húszasodat kacsintottam rá bosszantóan, mire felnevetett, én pedig beültem a kocsiba. Jake ma dolgozott, ezért Liam elvitte ahhoz az edzőteremhez, ahol hétfő és szerda esténként dolgozott, majd Liam, ahogy szokta, hazavitt engem is. - Basszus, ember, én ma legszívesebben annyi ember képét ütöttem volna be, mint még soha. Mi a fasz van? Elmondtam, hogy barátnőm van, erre délután mindenki rám akar mászni, hogy… hirtelen elhallgatott, miközben a tükörből rám nézett, mintha elszólta volna magát. Nevettem. Istenem! Fogalma sem volt arról, hogy közel száz éhes lány próbálja becserkészni, egy fogadás kedvéért! - Mi olyan vicces, Angel? - kérdezte, miközben kérdőn nézett rám a tükörből. - Szeretnéd tudni, hogy miért kaptál ma ennyi extra figyelmet? - kérdeztem önelégülten mosolyogva. - Igen - válaszolta aggódva. Jake hátrafordult és rám nézett. - Nos, a lányok fogadtak, hogy ki tud lefeküdni veled leghamarabb. Amelyik lány leghamarabb megkap téged, megnyeri

141

a pénzt. Csinos kis összeg gyűlt össze - jelentettem ki, miközben továbbra is önelégülten mosolyogtam. Jake nevetésben tört ki, Liam meg majdnem letért az útról döbbenetében. - Hogy mit csináltak? Nem tudják, hogy barátnőm van? kiáltotta bosszúsan, mire Jake még jobban el kezdett nevetni. Bólintottam. - Pont ezért csinálják. Tudják, hogy te nagy játékos vagy, így be akarnak cserkészni - vontam vállat, miközben úgy tettem, mintha nem érdekelne, pedig igazán aggódtam. Vajon meddig lesz képes ellenállni ekkora kísértésnek? - Mennyi jött össze? - kérdezte Jake szórakozottan. - Több mint ezernyolcszáz dollár - nevettem. Liam, majdnem megint letért az útról, Jake szája pedig tátva maradt a döbbenettől, majd szemeiben büszkeséggel Liamre nézett. - Ja, fejenként húsz dollár, szóval úgy nagyjából kilencven lány akar megszerezni téged a lehető leghamarabb, Liam. - A tükörben rá mosolyogtam, és őszintén szólva ténylegesen ijedtnek tűnt. - Szent szar, ember! Szerintem válassz valakit, fektesd meg, aztán meg zsebeld be a pénzt - mondta izgatottan Jake. Liam, tekintetével ölni lehetett volna, ahogy Jakere nézett, mire Jake bocsánatkérően feltartotta a kezeit. - Vicceltem, a francba, csak vicceltem! - mondta gyorsan, de láttam az arcán, hogy komolyan gondolta, amit mondott. - Szóval, ezért várt Sarah a kocsinál. Ki a franc találta ki ezt, Angel? - kérdezte Liam, miközben valóban mérgesnek tűnt. - Nos, Jessica kezdte, majd az egész pom-pom csapat, később az egész felsőbb évesek, Asley, én, Nadine… - soroltam azokat, akikről tudtam, de Liam félbeszakított.

142

- Te? - kérdezte vad tekintettel. Bólintottam és újra nevetni kezdtem. - Nos, igen. Ezernyolcszáz dollár, sok pénz. Amikor beszálltam még csak kétszáznegyven dollár volt a tét, de én is szeretek szerencsét próbálni - vicceltem, miközben kacéran rámosolyogtam a tükörben. Jake úgy nézett ki, hogy mindjárt felrobban. - Te? Egy fenét! Hogy juthat egyáltalán eszedbe! - kiabált rám, amitől megijedtem. Utáltam Jaket dühösnek látni. - Jake, ez nagyon sok pénz, gondoltam jó vicc lenne. Ki tudja, talán odaadom a szüzességemet a híres Liam Jamesnek kacsintottam. Jake nevetni kezdett, látszott, hogy megkönnyebbült, azt hitte viccelek. Mosolyogtam és kinéztem az ablakon. Nem voltam túl jó hazudozó, ha megkérdezné, hogy vicceltem-e, még elmondanám az igazságot. - Francba, Amber, jól rám ijesztettél! Először azt gondoltam, hogy komolyan beszélsz - nevetett Jake, miközben büszkén megveregette Liam vállát. - Azon gondolkodom, hogy hány lányt tudnál megfektetni egy éjszaka alatt, ha mindegyik magát hinné győztesnek. Zihálni kezdtem. Oh, a fenébe! Remek, Jake. Tömd csak teli a fejét. Biztos csak ez hiányzik már, főleg ha a barátnője nem adja be a derekát hamarabb. - A francba, Jake! Barátnőm van! - kiabált Liam mérgesen. - Igen, tudom, de a lányok mindent be fognak vetni a győzelemért, így bármire kaphatóak lesznek - mosolygott Jake önelégülten és kacsintott.

143

- Jake, állj le! Én nem akarok senki mást. Nem fogom elszúrni - jelentette ki Liam büszkén. Rám mosolygott a tükörben, amitől kezdeti pánikom megnyugodni látszott. Igaz, bíztam benne, de az én felkészületlenségem most nem a legjobb időzítés.

Kitettük hazahajtottunk.

Jake-et

az

edzőteremnél,

majd

Liammel

- Fogadtál húsz dollárral, hogy te leszel a következő lány, akivel együtt alszom? - kérdezte, miközben magabiztosan rám mosolygott. - Igazából nem, a tét az, hogy elsőnek fekszem le veled vontam vállat kuncogva. Felnevetett, és vezetés közben megfogta a kezemet. - Nem tudom elhinni. Azt gondoltam, ha mindenki megtudja, hogy foglalt vagyok, akkor békén hagynak, és nem fognak a lányok utánam mászkálni. Nagyon sajnálom - mondta, és lágyan megcsókolta a kezemet. - Ne aggódj emiatt, ez nem a te hibád. Azt hiszem, arra a bizalmi dologra mostantól nagyobb szükségünk lesz, hmm? vicceltem, miközben mosolyogtam. Visszamosolygott, de látszott, hogy nyomasztja a dolog, hogy a közeljövőben nem fogja tudni levakarni magáról a lányokat. Hazaértünk, és megálltunk a bejárójukban. - Hé, nem akarsz bejönni? A szüleimnek elmondhatnánk, hogy együtt vagyunk. Elmondtam nekik, hogy van barátnőm, mire anyám majdnem elájult, esküszöm - mondta kuncogva, és egy reményteljes pillantással bólintott a házuk felé. - Hűha, már az „ismerkedjünk meg a szülőkkel” résznél tartunk? - viccelődtem megjátszott rémülettel.

144

- Mi van, ha nem tetszem nekik? - kérdeztem, miközben karjaimmal átöleltem a derekát, arcomat pedig a mellkasába fúrtam, megjátszott rémülettel. Nevetett, mire én is elnevettem magam. Liam szülei szerettek engem, és már kislány koromban engem akartam a fiuknak. Liam egyke volt, mert az anyukájának problémái adódtak a születésekor, így képtelen volt több gyermeket a világra hozni, úgyhogy ők szerettek engem, és mindig azt mondták, hogy Jake és én a családjuk részét képezzük. Én is szerettem őket, nagyszerű emberek voltak, kedvesek, viccesek, megfontoltak. Pont úgy, mint Liam, csak nekem hosszú időbe telt ezt meglátnom.

145

11. fejezet Fordította: Josie

Behúzott

a házba, a kezemet fogva, izgatottan

mosolyogva. - Anya? Apa? Itthon vagytok? - kiáltotta Liam, körbenézve az üres társalgóban. Hangokat hallottam a konyhából. - Igen, drágám. A konyhában vagyunk - hívott minket Pat. Liam boldogan mosolygott és a konyhába vonszolt. Pat sütit sütött, Rick pedig megpróbált pár sütit megenni a tálból, Pat csak nevetett rajta, és a fakanalával csapott rá a kezére. Kuncogtam a jeleneten. Mindig ilyenek voltak, a tökéletes háziasszony és feleség, és a férj, aki imádta őt és Liamet, ez igazán kedves volt. - Szia, Amber. Régóta nem láttunk- mondta Rick, és hírtelen egy ölelésbe vont, amitől a szívem száguldozni kezdett. - Szia Rick. Szia, Pat. Hogy vagytok? - kérdeztem vidáman.

146

- Nagyszerűen vagyunk! Amber. Én is megölelnélek, de a süti teljesen beborít, drágám. - Pat összeráncolta a homlokát, bizonyítékként felemelte a kezét. - Igen, látom! Jó illata van - mondtam, a szemem megakadt egyik frissen sült sütin, ami a pulton, egy tányéron hevert. Elém tolta a tányért, én meg boldogan, mosolyogva vettem egyet. Köszi. - Hé! Azt mondtad, nem vehetek el egyet sem, mert még hűlniük kell - Rick nyöszörögve duzzogott, nekem meg nevethetnékem támadt őt nézve; Pat felkapott egy sütit és egy kacsintás kíséretében odadobta neki. - Hmm, figyeljetek. Arra gondoltam, ha találkozni szeretnétek a barátnőmmel, esetleg együtt vacsorázhatnánk ma este?- javasolta Liam, keze a hátam egy aprócska részét érintette. Pat arcán egy széles vigyor terült szét. Annyira boldognak nézett ki, legalábbis nekem úgy tűnt, épp a könnyeit próbálja visszatartani. - Ó, Liam! Annyira szeretnék találkozni vele! Még mindig nem tudom elhinni, hogy barátnőd van. Mindvégig azt mondta, hogy csak egyetlen egy lány létezik a számára, és végre most elszánta magát és randizik valakivel! - gügyögte, gyakorlatilag, majd szétrobban a büszkeségtől és a meghatottságtól. - Igen, oké. Anya, visszavennél egy kicsit, uh? - motyogta Liam a szemeit forgatva. - Tehát, ezért jöttél most? Hogy találkozz vele, Amber? Milyen? Kedves? - kérdezte Pat, és izgatottan figyelt. Liamre néztem, bizonytalan voltam, hogy mit is kellene mondanom. Ez az egész szituáció nevetséges volt. És tényleg azt mondta, hogy Liamnak mindig is csak egyetlen egy lány számított?

147

- Tulajdonképpen, anya, ő ebben a pillanatban is itt van mondta Liam büszkén, dörzsölgetve a hátam, majd rám mosolygott. Tekintetét az enyémbe fúrta, elérve ezáltal, hogy az egész testem kissé felforrósodjon. Pat felugrott, kezeit beletörölte egy konyharuhába, gyorsan megigazította a haját, mielőtt gyakorlatilag kirohant a folyosóra. Oké, ez elég furcsa volt! - Anya, mit csinálsz? - kérdezte Liam nevetve; majd hallottam, ahogy Rick is kacagni kezd, Liam keze továbbra is hátamon volt, hatalmas vigyorral az arcán. - Nos, itt parkol az autóval vagy valami ilyesmi? - kérdezte Pat, visszanézett Liamre, mielőtt újra a bejárati ajtóra pillantott. Liam még jobban nevetett, Rick és én is kuncogtunk. - Anya, ő itt a barátnőm. A neve Amber Walker. - Liam büszkén nézett rám, ahogy én közelebb préseltem magamat hozzá. Pat arcán felfedezhető volt a döbbenet, ahogy rám nézett. Majd lassan, ezt felváltotta a boldogság, azután pedig a totális öröm, ahogy felnevetett és hozzám rohant, megragadott engem és Liamet egy nagy ölelésre. - Óh, te jó ég! Végre ti ketten együtt vagytok? Végre! majdnem kiáltotta, és fel-le ugrándozott. Liam a karját a derekam köré fonta, ha lehetséges még közelebb vont magához. - Igen, végre - ismételte meg ő is, szemeit forgatta, de ugyanakkor a szórakozottság is tükröződött bennük. Rick a kezét nyújtotta Liamnak. Kezet ráztak, olyan igazán felnőttes gesztusként, mielőtt egy hatalmas medve ölelésbe húzta volna. Miután az izgatott hangulat kicsi lecsillapodott, megvacsoráztunk. Igazán szép volt így itt ülni Liam szüleivel, akik nem tudták abbahagyni a mosolygást. Minden alkalommal, amikor egymáshoz értünk Liammel, Pat boldogan sóhajtott, és sugárzóan nézett ránk.

148

- Rendben, ti fiúk leszedhetitek az asztalt - javasolta Pat, majd megragadta a karomat és kihúzott a folyosóra. - Annyira örülök kettőtöknek. Liam mondta neked, hogy évek óta szerelmes beléd, ugye? - csak úgy ragyogott. A levegő bennragadt a mellkasomban, a szavai hallatán. Tényleg azt gondolta, hogy Liam szerelmes belém? Nem volt szerelmes belém, ugye? Tényleg azt suttogta, hogy szeret engem, múlt éjjel még mielőtt elaludtam? - Ööö, azt mondta, nagyon hosszú ideje tetszettem neki, igen - motyogtam, egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. A szemeit forgatta. - Tetszettél, jézusom az a fiú már akkor beléd zúgott, amikor már járni tudott. Úgy értem, mindig is Angelnek hívott, az Isten szerelemére! - nevetett. Összezavarodva néztem rá. - És ezzel most mit kellene kezdenem?- kérdeztem a homlokomat ráncolva. Nagyon szerettem Patet, de néha elég őrült tudott lenni. - Soha nem mondta, miért hív Angelnek?- kérdezte rám vigyorogva. Megráztam a fejemet és ő vészjóslón kuncogott. - Az első alkalommal, amikor találkoztunk veled, az Liam hatodik születésnapi buliján volt. Nem sokszor jöttél át, és mi azt gondoltuk egy buli jó lenne, tudod, meghívni a szomszédokat egy partira. - kezdte, én meg lelkesen bólogattam. - Igen, emlékszem. Teli volt minden a lufival, volt egy bohóc is, aki trükköket mutogatott - mosolyogtam. Jamesék partijai mindig is a legjobbak voltak. - Ez igaz. Akárhogy is, te és a bátyád eljöttetek a bulira, és amint beléptél az ajtón, Liam csak bámult téged. Gyakorlatilag nem tudta levenni a szemeit rólad. Rá mosolyogtál és boldog szülinapot kívántál neki, de ő egy szót sem tudott kinyögni, úgyhogy te meg szépen tovább sétáltál táncolni. Mire hozzám fordult, és tudod mit

149

mondott nekem? - kérdezte, szemei tágra nyíltak. Megráztam a fejemet. Mi a fenét fog mondani? Ez egy kicsit kiakaszt! - Halálosan komoly hangon azt mondta: - Anyu, meghaltam?Mire én azt válaszoltam: - Nem drágám, nem haltál meg, és megrázta a fejét, úgy nézett, mint aki valamitől teljesen összezavarodott. Ezután rád mutatott, miközben te táncoltál és azt mondta: - Ha nem vagyok halott, akkor miért van egy Angyal a házunkban?- adta elő, összekulcsolta a kezét, teljesen meghatódott. Ziháltam. Szent szar. Ezért hív engem Angelnek? A szívem száguldott, a tenyerem pedig izzadt. Azt hiszem, Liam tényleg szerelmes belém, de én szerelmes vagyok belé? Nem hiszem, végül is, még nem. De könnyen el tudom képzelni magam totálisan belé esve. - Ez az, amiért Angelnek hív? Komolyan mondod? kérdeztem, nem voltam biztos benne, hogy viccel vagy sem. - Teljesen. Kérdezd meg tőle, ha nem hiszel nekem, de attól a pillanattól fogva, hogy meglátott, szerelmes volt beléd, ez rá van írva az arcára. Meglepett, hogy sosem vetted észre - nevetve rázta meg a fejét. - Soha nem vettem észre, mert számomra mindig ugyanazt jelentette. Mindig eltaszított magától, meghúzta a hajamat, különböző neveket adott. - A szemöldökömet ráncoltam. Miért csinálta ezt az egészet, ha szerelmes volt belém? - A bátyád azt mondta, tartsa távol magát tőled. Megverte Liamet a szülinapi parti után, és még ugyanabban az évben mondta, hogy maradjon távol tőled - mondta nevetve és a fejét rázta. - A bátyád elég védelmező alkat, megeskette őt - mondta szeretetteljesen mosolyogva. - Igen, tudom. Liam és én beszéltünk erről, és úgy döntöttünk néhány hétig titokban tartjuk Jake elől. Tényleg nagyon hálás lennék, ha nem mondanál neki semmit, ha találkozol vele. -

150

Összerezzentem a gondolatra, hogy Liam és Jake összeverekednek. Határozottan addig akartam halasztani a dolgot, amíg csak lehetséges. - Nem fogok semmit mondani, de nem gondolod, hogy nem kellene túl sokáig tologatni a dolgot, mert egyre csak nehezebb lesz. Hálásan mosolyogtam. - Igen, csak pár hétig. Hirtelen, Liam átugrotta a kanapét, pont mellettem landolt, majd a karjával átölelte a vállamat és közelebb húzott magához. Amikor felé fordultam mosolyogva, megcsókolt, majd körben az ajkaimat harapdálta, hogy bebocsájtást nyerjen. Jézusom, elfelejtett az anyukáját, aki most ott ül és minket bámul? Gyorsan eltoltam magamtól, mire ő felnyögött. - Angel, egész nap nem láttalak - nyöszörgött és duzzogott, mint egy kisgyerek. Nevetnem kell, ha erre a szóra gondoltam, hogy Angel. Tényleg azért hívott Angelnek, mert azt gondolta hat évesen, hogy én egy Angyal vagyok? - Min nevetsz szépségem? - kérdezte, és az egyik ujjával megsimogatta az arcom oldalát. Beharaptam az ajkam, hogy végre abbahagyjam a nevetést és megráztam a fejem. - Semmin - hazudtam, és rámosolyogtam. Újra lehajolt hozzám és megcsókolt, újra ostromolva számat, én pedig megint eltoltam. - Liam, komolyan, anyukád minket néz - suttogtam a kiskutya ábrázatú arcába. Mindketten Patre néztünk, aki egy hatalmas vigyorral az arcán bámult minket, mintha legalábbis a világ legaranyosabb dolgát nézné. Liam felállt és a kezét nyújtotta nekem. - Menjünk, hallgassunk egy kis zenét a szobámban. - Majd összevonta a

151

szemöldökét, ahogy az anyjára nézett, aki még mindig minket bámult, mint egy őrülten boldog nő. Megragadtam a kezét, felhúzott és a szobájába indultunk. Évek óta nem jártam a hálószobájában. Azt hiszem, utolsó alkalommal körülbelül két éve lehettem itt, amikor bejöttem ide átöltözni, miután vizicsatát tartottunk, Jake és én kizártuk magunkat. Szobája majdnem ugyanolyan volt, mint akkor, de most sokkal több tárgy volt a falakon. Mint az aláírt hoki meze, amit a szüleitől kapott ebben az évben a szülinapjára, és a trófeái, amik néhány polcot elfoglaltak. Berakott valamilyen halkan szóló zenét, én pedig a könyvespolc mellé sétáltam, hogy megnézzem a két bekeretezett fotót. Az egyiken Jake, Liam és én voltunk a parkban, ahol piknikeztünk, mikor még gyerekek voltunk, én valószínűleg úgy tizenegy vagy tizenkét éves lehettem. A másik fotón én voltam és a tánc csapatom, az egyik versenyen készülhetett, amin indultunk. Felvettem és kíváncsian néztem. - Szeretem azt a képet - monda Liam, mosolyogva állt mellém. Elé tartottam a képet. - Mikor csináltad a fotót? - Körülbelül két hónapja, a Richmond klubban. Első helyezettek lettetek és te pedig izgatottan ugráltál - mosolygott, és hüvelykujjával megdörzsölte képet, mielőtt visszarakta. Az ágyához sétáltam és leültem. - Hű, az ágyad elég kényelmetlen! Nem csodálom, hogy inkább az enyémben szeretsz aludni - vicceltem, és végig simítottam a kezemmel a paplanján. Nevetett és odajött, leült mellém. Amikor nevetett, még helyesebb volt. Lenyomtam az ágyra és úgy mozdultam, hogy végig nyúljak rajta, feje mellé tenyereltem, majd lehajtottam a fejemet, hogy majdnem összeért az arcunk. - Szóval, Liam, azt akarom, hogy válaszolj a kérdésemre vettem levegőt, és beletúrtam a hajába.

152

- Először megcsókolhatlak? Aztán válaszolok bármire, amit csak szeretnél. - A pillantása egy pillanatra a számra siklott, majd újra a szemeimbe nézett. Az ajkaimat az övének nyomtam. Karjai rögtön a derekam köré kulcsolódtak, hogy még közelebb húzzon magához, egyik keze pedig a hajamba siklott. Az alsó ajkamat rágcsálta lassan, ez alkalommal nem tagadhattam meg tőle, így lelkesen kinyitottam a számat. Az íze felrobban a számban, ahogy becsúsztatta a nyelvét és masszírozni kezdte az enyémet, amitől nyöszörögnöm kellett. Úgy tűnt, Liamet megcsókolni minden alkalommal egyre jobb és jobb lesz. Lángoltam, szükségem volt rá, hogy megérintsen, de össze is voltam zavarodva, mivel a szülei lent voltak a nappaliban és pontosan tudták, hogy mi itt vagyunk fent, együtt. Néhány perc múlva zihálva hátra húzódtam. Lassan végig simított a kezével a fejem tetejétől a vállamon keresztül, a hátamon lefelé, majd újra vissza, közben pedig szeretetteljesen nézett rám. Egy kicsit megdöbbentem az arckifejezése láttán. Amit az anyukája mondott, az igaz volt. Tényleg szerelmes volt belém, szemeiben is láthattam. - Tehát, mit szeretnél tudni, Angel? - kérdezte, mindkét kezével megragadta a fenekemet és megszorította. Kezei majdnem elterelték a figyelmemet; mármint ha csak egy kicsit is lejjebb mozgatná őket, a középpontom felé, pontosan ott lennének, ahol a testem sikítva szeretné tudni. Megráztam a fejemet, hogy száműzzem a búja gondolatokat, és a jóképű arcába mosolyogtam. - Azt akarom tudni, miért hívsz Angelnek. Levegő után kapkodott és elpirult, gyorsan megrázta a fejét. - Kizárt. Nem fogok válaszolni - nyafogott és rám villantotta a kiskutya arckifejezését, aminek nem tudtam ellenállni. - Gyerünk, te mondtad, hogy bármit kérdezhetek, amit csak szeretnék - ösztönöztem. Összeráncolta a szemöldökét és újra megrázta a fejét.

153

Oké, másik taktikát kell megpróbálnom. - Kérlek? könyörögtem és csipkedtem az ajkait. - Kérlek?- suttogtam és újra megcsókoltam. - Kérlek? Nyögött egyet és vett egy mély lélegzettet, amint megcsókoltam a nyakát. - Azért hívlak Angelnek, mert őszintén hiszem, hogy Isten egy Angyalt küldött erre a földre, csak nekem. vallotta be, kezei közé fogta az arcom, hogy ránézzek. Reszketve vettem levegőt. Szóval tényleg igaz volt, amit Pat mondott. A szívem dübörgött a mellkasomban, ahogy folytatta. - Az első alkalommal, amikor láttalak, azt gondoltam egy Angyal szállt le az égből. Annyira gyönyörű voltál, hogy a lélegzetem is elállt. És még mindig eláll, mindennap. - Ez a legédesebb dolog, amit valaha hallottam, Liam motyogtam, és gyengéden megcsókoltam. Visszacsókolt és átfordított, így alá kerültem. - Egész nap csókolni tudnálak - suttogtam, ahogy megcsókolta a nyakamat, gyengéden megharapdálta a bőrt, amitől nyöszörögve lélegeztem. - Hm, jó tervnek hangzik - motyogta a bőrömbe. A derekára kulcsoltam a lában és közelebb húztam magamhoz, és mindent beleadva csókoltam. Fejem fölé húzta a kezeimet és újra megcsókolt, mielőtt végig csókolta volna az arcomtól a fülemig lévő vonalat. - Szeretlek, Angel - suttogta. A szívem kihagyott egy pillanatra, a testem bizseregni kezdett, de nem tudtam mit mondjak. - Én…. Én… Liam… Én… Újra megcsókolt, megállítva a beszédben. Éreztem, ahogy meglazítja a szorítását a csuklóimon, így én a kezeimet a nyaka köré fonva, közelebb vontam magamhoz. - Nem kell semmit mondanod. Én ezt már évek óta érzem, de te csak most kezdtél el másképp nézni rám, mint a bátyád

154

seggfej legjobb barátja. Én csak ki akartam mondani neked ezeket a szavakat, ennyi. Olyan régóta vártam már, hogy kimondhassam mondta, és kisimította a hajamat az arcomból. Szorosan öleltem a nyakát, végig csókoltam az arcát, mielőtt végül hosszasan és keményen megcsókoltam a tökéletes ajkait.

155

12. fejezet Fordította: Maya

Arra ébredtem, hogy Liam a teljes testével körbeölel engem. Megnéztem az órát. Szent szar! Elaludtunk! Elmúlt kilenc! Jake már biztosan otthon van. Megböktem Liamet, hogy ébredjen. Hé, mennem kell, elmúlt kilenc - miközben próbáltam kibontakozni az öleléséből. Sóhajtott. - Csak tíz percet, Angel - motyogta álmosan. Olyan helyesnek tűnt ilyenkor. Kuncogtam és megcsiklandoztam. - Liam nem reggel, hanem este kilenc van, de mennem kell! Jake nem tudja, hogy hol vagyok - magyaráztam, miközben felugrottam. Sóhajtott, majd visszahúzott az ágyra és szorosan átölelt, miközben álmosan motyogott. - Hagyd abba! Mennem kell - mondtam nevetve, miközben a fülcimpámat harapdálta. Megrázta a fejét. - Nem. Nem akarom, hogy elmenj motyogta, ahogy megcsókolta a nyakamat.

156

Eltoltam magamtól, mire felsóhajtott. - De hiányozni fogsz siránkozott, amitől még jobban kezdem nevetni. - Egy óra múlva, újra láthatsz. Egyébként is van egy csomó házi feladatom - mondtam és megvontam a vállam. Csalódottan felsóhajtott. - Igaz, nekem is - ismerte el lebiggyesztett ajkakkal. Kimásztam az ágyból, és odamentem az ajtóhoz. - Hé, várj. Kikísérlek. - Megragadt a kezem, ahogy lesétáltunk az előszobába, majd benéztem a nappaliba. - Helló, Pat. Helló, Rick - kiáltottam. - Viszlát, édes - válaszolt Rick, a szemét továbbra is a Tv-n tartva. Pat elégedetten mosolygott rám. - Helló, Amber. Jól szórakoztatok? - kérdezte, és rám kacsintott. Pipacsvörös lettem és bólintottam, nem voltam biztos abban, hogy meg tudnék most szólalni. Liam csak a szemét forgatta, a bejárati ajtóhoz kísért, majd könnyedén nekinyomott és megcsókolt, amíg csak szédülni nem kezdtem. - Fél tizenegykor találkozunk, oké? - suttogta és megsimogatta az arcomat. Gyorsan hazasétáltam, de még egyszer visszapillantottam, és Liamre. Mosolyogtam, ahogy a bejárati ajtóban állt. Istenem! Megvárja, hogy biztonságban hazaérek-e, pedig csak száz méterre lakom tőle. Jake a kanapén ült és rám várt. Ahogy beléptem az ajtón, mérges tekintettel nézett rám. - Hol voltál? Már kezdtem aggódni! Hagyhattál volna legalább egy üzenetet vagy valamit - rázta a fejét rosszallóan.

157

- Sajnálom. Liaméknál voltam. Pat meghívott vacsorára, és mivel te még nem voltál itthon, inkább ott maradtam, ahelyett, hogy egyedül legyek itthon - mondtam egy vállrándítással. - Szeretem Pat főztjét! - nyögött fel most már féltékenyen. - Nos, isteni volt, még házi készítésű pite is volt - ingereltem, és gonoszan elvigyorogtam, ahogy sóhajtozott. - Nos, az én grillezett sajtom is eszméletlenül jó lett viccelődött, mire felnevettem. - Megyek, megcsinálom a házimat - fordultam a szobám felé. - Ambs, várj, beszélnem kell veled - mondta, miközben megpaskolta a kanapét maga mellett, és szomorúnak tűnt. Lehuppantam mellé. - Mi az, Jake? - kérdeztem, mert láttam, hogy tényleg valami fontos lehet. Vett egy mély levegőt. - Beszéltem ma anyával. Elmosolyodtam. - Igen? Jól van? Hazajön? - kérdezem izgatottan, és arra gondoltam, hogy hamarabb láthatom, mint ahogy terveztük. Nagyon hiányzott, és amikor itthon volt, szinte rohant az idő. Jake megrázta a fejét. - Mondott valamit, de nem akarom, hogy kiborulj. Semmi ok az aggodalomra, ígérem. - Megfogta a kezemet, és rám nézett egy szomorú mosollyal. A fenébe! Ez rossz hír. - Mi az? - kérdeztem, és már elképzeltem a legrosszabbat, hogy talán Kínába kell költöznünk. - Elvesztette a munkáját és újra férjhez ment, de azt hiszem ez annyira nem rossz dolog, csak bunkóság. Több száz gondolat futott át egyszerre az agyamon, de az nem, amit Jake mondott.

158

- Apánk felvette vele a kapcsolatot. Látni akar minket, úgy tűnik, jóvá akarja tenni azt, amit tett - szűrte a fogai között, és szomorúsága vak dühbe fordult. Nem kaptam levegőt. A tüdőm nem akart dolgozni. A szívem túl gyorsan vert, és az egész testem remegni kezdett. Amikor utoljára láttam azt az embert, épp letépte rólam a blúzomat, és lelökött a földre, amíg levette a nadrágját. Meg akart erőszakolni, de szerencsére Jake és Liam hazajöttek, és a szart is kiverték belőle. Óh, Istenem, visszajön. Eszembe jutottak a verések, és azok az esték, amikor csak ketten voltunk. Ahogy a szavakat suttogja, és titokzatosan elmosolyodott. Fekete foltok kezdték ellepni a látásomat, és pánikba estem. Úgy éreztem, meg fogok halni, a testem leáll, nem tudja feldolgozni az emlékekkel járó fájdalmat. Valahol távolról hallottam, ahogy segítségért kiáltanak. Elájult. Nem tudok neki segíteni! - hallottam egy ismerős hangot kiabálni. - A francba, hívd a 911-et! Nem kap levegőt! - kiáltotta Jake. - Jake, engedj oda! Megoldom, ígérem! - mondta a hang, sürgetően. Éreztem, ahogy kissé lökdösnek, majd két hosszú kart, ahogy átölel engem, egy kemény mellkashoz húzva, mire egy ismerős illat csapott meg, Liamé. Ó, hála Istennek, Liam itt van! A szívverésem lassulni kezdett, ahogy megéreztem, hogy ajkait a nyakamra nyomja, és lassan lélegzett miközben nyugtatóan a hátamat simogatta. Próbáltam felvenni légzésének ritmusát. Csak az egyenletes szívverésére koncentráltam, és végül a fekete foltok lassan kezdtek halványulni. Néhány perc múlva visszanyertem az irányítást a testem felett és szorosan átöleltem Liam derekát, úgy kapaszkodva belé, minta ő lenne az egyetlen dolog a világon, aki megtarthat engem.

159

Az apám visszajön, de én Liammel voltam, és tudtam, hogy ő meg fog védeni mindentől. Biztonságban éreztem magam a karjai között. Örökkévalóságnak tűnő idő után, felemeltem a fejem és ránéztem. - Jól vagy? - kérdezte és mivel két kézzel öleltem át, a homlokomat az övének támasztottam és bólintottam. Megnyaltam az ajkaimat, sós ízt éreztem a számban, és rájöttem, hogy sírtam. Megtöröltem az arcomat és szipogtam. Lassan körbenéztem, még mindig a nappaliban voltam. Láttam, ahogy Jake összetörve ül ott, és tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel minket figyel. Arra gondoltam, hogy odamegyek hozzá, de mégsem. Nem mozdulhatok Liam mellől, mert ő volt az, akire szükségem van. Ő az, aki megőrzi az épelméjűségemet. Jake odasétált, és kihúzott engem Liam karjai közül, mire nyafogni kezdtem. Szorosan magához ölelt. - A francba, Amber. Ne csináld ezt velem még egyszer! Azt hittem, hogy meg fogsz halni! Basszus, jól rám ijesztettél. - hadarta Jake, és közben finoman ringatni kezdett. - Jól vagyok - mondtam gyengén. Megnyugtatásért visszanéztem Liamre, de észrevettem, hogy nincs ott. Pánik öntött el, amitől megint kapkodni kezdtem a levegőt. - Hol van Liam? kérdeztem és szinte fuldoklottam az arcomon lecsurgó könnyektől. Oh, Istenem. Elhagyott! Jake szorosan átölelt. - Shh, minden oké. Csak lélegezz, shhh - mormolta, de képtelen voltam rá, a tüdőm összeszorult. - Basszus - zihált Jake, miközben rám nézett. - Liam, gyere ide azonnal! - ordította. Liam visszarohant a nappaliba egy pohár vízzel a kezében, majd olyan durván lökte le azt az asztalra, hogy nagy része kiömlött, majd szorosan megölelt.

160

- Minden oké, Angel - suttogta, miközben az ajkait újra a nyakamhoz szorította. Néhány perc múlva elhúzódtam tőle, és hálásan mosolyogtam rá. Jake rendkívül dühösnek tűnt. - Mi a fasz? Ti együtt vagytok? - kiabálta. Liam felemelte a kezét, hogy leállítsa. - Nézd, Jake. Meg fogjuk beszélni ezt, de nem most, ez nem a megfelelő idő erre. Meg kell győződnöm arról, hogy Angel rendben van - mondta komolyan, ezzel lezárva a beszélgetést. Jake bocsánatkérően rám nézett és bólintott. - Sajnálom Amber, de nem hagyom, hogy valaha is bántson téged. Nem kell aggódnod, meg ölöm, ha csak hozzád ér - mondta Jake, és megfogta a kezemet. Mosolyogtam, de inkább grimaszra sikerült. - Tudom, Jake. Sajnálom, hogy kiborítottalak és megijesztettelek téged. - Remegő kezekkel töröltem meg az arcomat. - Semmi gond, csak ne merészeld ezt tenni még egyszer mondta és rám mosolygott. Gyengén felnevettem és bólintottam. Liam ideadta a maradék vizet, amit hálásan ittam meg. Láttam, ahogy Jake árgus szemekkel követi Liam minden mozdulatát. - Állj le, Jake, nem csinált semmi rosszat - mondtam. Megrázta a fejét és összeszorított szájjal vett egy mély levegőt, nyilvánvalóan meg akart nyugodni, mielőtt megszólalt volna. - Együtt vagytok - jelentette ki egyszerűen, tekintetét köztünk járatva, mire mozgolódni kezdtem a helyemen. Oké, ennyit a néhány hétről.

161

- Igen - válaszolta Liam bólintva, miközben szorosan átölelt. Összerezzentem, azt akartam, hogy ez csak egy álom legyen. Nem akartam, hogy apám visszajöjjön, Jake pedig ki akarja verni a szart a barátomból. - Mióta? - kérdezte Jake, még mindig összeszorított állkapoccsal, de úgy tűnt, jól kontrolálta magát. - Péntek óta - válaszolta Liam csendesen. Bűntudatosnak tűnt, és ez az én hibám volt, mert megkértem, hogy hazudjon ezzel kapcsolatban. - Ő azonnal el akarta mondani, de én még várni akartam, Jake. Nem akarom, hogy veszekedjetek. Kérlek - kérleltem, és kiskutya szemekkel néztem rá. - Kedveled őt, Amber? - kérdezte Jake összeszorított szemekkel. Szomorúnak és csalódottnak tűnt. - Igen - mondtam nyugodtan, tovább nézve rá kérlelve, azt sugalmazva felé, hogy fogadja el ezt, és ne okolja Liamet emiatt. Utálnám, ha miattam vesznének össze. Bólintott, de nem nyitotta ki a szemeit. - Mi volt az amit csináltál, Liam? Hogy tudtad lenyugtatni őt? Hogyan sikerült? - kérdezte, és hálásan nézett Liamre. - Nem tudom. Ez csak egyszerűen lenyugtatja őt. Mindig ezt csinálom - válaszolta Liam egy vállrándítással. - Mindig? Már ezelőtt is csináltad? - kérdezte Jake zavarodottan. - Igen. Néhányszor - válaszolt Liam szomorúan. Tudtam, hogy azokra az évekre gondolt, amikor minden éjjel sikoltozva ébredtem, egészen tizennégy éves koromig. - Mi? Mikor? Sosem láttam, hogy ezt tetted volna tiltakozott Jake, miközben zavarodottan rázta a fejét.

162

Feszülten vettem a levegőt. Most meg fogja tudni, hogy Liam a szobámban szokott aludni. Keresztbe raktam az ujjaimat és imádkoztam, hogy minden rendben legyen, Jake elfogadja, és ne legyen mérges a legjobb barátjára. Liam rám nézett, engedélyt kérve arra, hogy elmondhassa. Bólintottam, és beharaptam az ajkaimat, majd szólásra nyitottam őket. - Jake, ne borulj ki - kérleltem, és közben úgy helyezkedtem, hogy megvédjem Liamet Jake esetleges kitörésétől. Lehet, hogy ez elég lesz ahhoz, megakadályozzam őt ebben. - Jake, nézd, soha semmi nem történt, esküszöm krákogtam. Jake Liamre nézett, látszott, hogy össze van zavarodva. - Amikor tíz éves voltam, láttam az ablakomon keresztül, ahogy az ágyában fekve sír. Átlopóztam annyi időre, hogy meggyőződjek arról, minden rendben vele, és a végén elaludtam az ágyában. Jake dühösen nézett rá, szinte gyilkos tekintettel. - Másnap éjszaka megint ez történt és az azutánin is. Ő sírt és pedig átjöttem hozzá. Hamarosan teljesen hozzászoktunk mondta Liam. Jake felugrott a kezét ökölbe szorította. A szemeit vadul csillogtak. Liam villámgyorsan megragadta a karomat és védelmezően maga mögé húzott. Jake egész közel hajolt Liam arcához. - Miért csináltad? kérdezte sóhajtva és belenézett Liam szemébe. - Mit mért csináltam? - kérdezte Liam zavartam, még mindig maga mögött tartva engem.

163

- Védelmezed arckifejezéssel.

a húgomat -

mondta Jake,

nyugodt

Liam megrázta a fejét, mintha nem akarná érteni. - Nem akartam, hogy megbántsd, ez minden. Jake visszahúzta a kezét. - Valóban kedveled a húgomat? kérdezte a padlót bámulva. - Jake, én szerelmes vagyok a húgodba, jól tudod. Liam leült a kanapéra, magával húzva engem is. Jake bólintott. - És már gyerekkorunk óta az ágyában alszol jelentette ki Jake. Látszott, hogy nehezére esik kimondani a tényeket. - Amikor gyerekek voltunk, megpróbáltam elmondani neked. Sírt, én minden éjszaka átjöttem vigasztalni. És ezt már annyira megszoktuk, hogy nem tudunk a másik nélkül aludni ismerte be Liam. Jake megdöbbent. - Még mindig a szobájában alszol? Minden éjszaka, tíz éves korod óta? A francba, Liam. Basszus! Hülye seggfej - káromkodott Jake, és újra elindult Liam felé összeszorított öklökkel. Összerezzentem. Oh, Istenem! Megteszi. Feltartottam a kezeimet, hogy megállítsam őt. - Jake, emlékszel, amikor állandóan sikoltozva ébredtem? - kérdeztem elkeseredve. Meg kellett értetnem vele ezt az egészet, mielőtt nekiesik Liamnek. Bólintott és összerezzent. - Igen, de úgy nagyjából nyolc éves korodban abba hagytad. Bólintottam. - Igen, nyolc éves voltam. Ez akkor volt, amikor Liam elaludt nálam. Nekem miatta nincsenek rémálmaim mondtam, és mosolyogva megfogtam Liam kezét. - De én is aludtam veled néhányszor - tiltakozott Jake.

164

- Igen, de attól még voltak rémálmaim, hiába voltál mellettem - szegültem ellent neki. Jake összerezzent és bólintott. Valószínűleg eszébe jutott, ahogy sikítva ébredtem. - Nekem az óta, csak néhányszor volt rémálmom, csakis akkor, amikor Liam valamiért nem tudott velem aludni. Például ha nyaralni volt vagy ilyesmi - magyaráztam, miközben ránéztem, hogy megértette-e. Egy ideig csöndben voltunk, Liam a kézfejemet simogatta, Jake a padlót bámulta. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után, Jake Liamre nézett. - Liam, ha megbántod a húgomat, barátság ide vagy oda, de meg foglak ölni - figyelmeztette Jake. Látszott, hogy komolyan gondolja. - Nem fogom, ígérem - jelentette ki Liam, és megnyugtatóan mosolygott. - Akkor jó, most megyek, lefekszem. Azt hiszem, akkor reggel találkozni fogunk. Zárjátok be az ajtót, mielőtt lefekszetek ti is - utasított Jake, majd felállt, kiment és otthagyott bennünket ledöbbenve a nappaliban. Liamra néztem. - Hűha, Ez könnyebben ment, mint gondoltam - merengett és közben rám mosolygott, majd a kezei közé fogta az arcomat. Elégedetten visszamosolyogtam rá. - Szeretnél lefeküdni, Liam? Nincs kedvem házit csinálni, csak aludni akarok. - Arra volt most szükségem, hogy csak feküdjek az ágyamban, ő mellettem legyen és szorosan tartson a karjaiban. Megcsókolta az orromat és bólintott. - Igen, de előbb haza kell mennem. Amikor Jake kiáltott, hogy elájultál, én minden szó

165

nélkül rohantam ide. - Lágyan simogatta hüvelyujjával az arcomat és egy szomorú mosollyal az ajkain nézett rám. - Oké, akkor majd lefekszünk, ha mindent elrendeztél mondtam, miközben felálltam és elhúztam őt a bejárati ajtó irányába. - Hé, most már használhatom az ajtót, hisz Jake mindent tud - vigyorgott. Felnevettem, de megráztam a fejem. - Nem. A szüleid megláthatnak… hacsak el nem mondod nekik, hogy itt maradsz javasoltam. Boldogan mosolygott. - Szeretnék úgy lefeküdni az ágyadba, hogy a bejárati ajtón keresztül jövök be, még sosem tettem ezelőtt. Kivettem a kulcsaimat és odaadtam neki. - Győződj meg róla, hogy bezártad, oké? - Megcsókoltam az arcát és elindultam a szobámba. Még tíz óra sem volt, de annyira kimerült voltam az érzelmi hullámvasúttól, mintha már napok óta nem aludtam volna. Felvettem az egyik kedvenc pólómat, ami Liamé volt és azonnal elaludtam. Néhány perccel később éreztem, ahogy két kar átölel és egy nehéz láb fonódik rám. Mosolyogtam és szorosan az ölelésébe fészkelődtem. A barátom. Az egyetlen, akire mindig számíthatok. Furcsa volt, de amikor Jake elhúzott Liamtól, olyan üresnek éreztem magam, mintha a szívem ott maradt volna. Eddig nem vettem észre, hogy milyen erősen is kötődöm hozzá. Szó szerint ő volt a mindenem. Amikor a karjai között voltam, úgy éreztem, otthon vagyok és teljesen lenyugtatott. Éreztem, amíg ő ott van velem, minden rendben lesz. Az ölelésébe vont és hallottam, amint azt suttogja: Szeretlek, majd visszazuhantam, a mély, álom nélküli alvásban, bízva minden szavában.

166

13. fejezet Fordította: Maya

Reggel

hatkor

jelzett

az

ébresztő,

mire

gyorsan

kinyomtam azt. Sóhajtottam egyet, mert elfelejtettem kitörölni azt, most hogy már nem kell Liamnek korán reggel itt hagynia engem. Átfordultam és megöleltem. Még az ébresztésre sem riadt fel, esküszöm, még egy földrengést is végigaludna. Finoman megböktem őt, és gondoltam megviccelem egy kicsit. - Hat óra - mondtam, miközben újra megböktem. Sóhajtott, és lassan, még félálomban felült az ágyban. - Oké, Angel. Szeretlek, később találkozunk. - Megcsókolta a homlokomat és félig még álomban, kimászott az ágyból. Nem tudtam tovább tartani magam, és nevetésben törtem ki. Zavarodottan nézett rám. - Shh. Min nevetsz? - kérdezte szemöldökét ráncolva, miközben felvette a farmerét. - Rajtad - ugrattam, boldog mosollyal.

167

- Mi van velem? Mit csináltam? - suttogta, miközben visszamászott az ágyra teljesen fölém kerülve. Testének minden egyes része az enyémhez ért, de arra figyelt, nehogy összenyomjon a súlyával. Boldog mosollyal hosszan belenézett a szemembe, aztán leesett neki. - Basszus. A bátyád már tudja. Akkor mi a fenéért ébresztettél fel, Angel? Nem kell elmennem - nyavalygott. A karjaimat a nyaka köré fontam és lehúztam magamhoz egy hosszú csókra. - Csak vicceltem. Elfelejtettem kitörölni az ébresztést, így arra gondoltam, hogy kihasználhatnánk a plusz időt. Vigyorgott. - Mire szeretnéd kihasználni? - kérdezte, miközben ingerlően belecsókolt a nyakamba. Zihálni kezdtem, ahogy elérte a kulcscsontomnál lévő érzékeny bőrt. - Hmmm - mormoltam, és körmeimmel finoman végigsimítottam a hátán, mire érzékien felnyögött. Visszahajolt fölém, és újra megcsókolt, és szorosan magához ölelt. Nem ment tovább, csak úgy kényeztetett, ahogy szerettem. Igazán imádni való volt. Nem sokkal fél nyolc után hagytuk el a szobámat. Liam kihúzta nekem a széket, hogy leüljek, közben úgy örült, mint macska a tejfölnek - Hé, végre sikerült elérnem, hogy a nélkül reggelizz meg, hogy kiabálnál velem - ugratott. Rá mosolyogtam, és néztem, ahogy elkészíti nekem a reggeli müzlimet. Mikor elkészült vele, csak elém rakott egy tállal. - Te nem eszel müzlit? - kérdeztem, és néztem, ahogy gyors eltüntetett négy szelet pirítóst.

168

Fintorogva megrázta a fejét. - Nem szeretem a müzlit, vagy túl kemény vagy elázik - mondta, miközben úgy tett, mintha fulladozna. Megint felnevettem. - Igazán fura vagy, Liam - ugrattam mosolyogva. Visszamosolygott rám. - Tudod, az inkább a fura, hogy kedves vagy velem reggeli közben. - Lehetek undok veled, ha azt szeretnéd - mondtam vállat vonva. Nevetett és megrázta a fejét. - Nem, egyszer csak meg fogom szokni ezt. - Átsétál mellém, mire felnéztem rá. Ujjaival finoman besimított egy hajtincsemet a fülem mögé, majd ujjai elidőztek az arcomon, mire elpirultam. - Te vagy a legszebb lány a világon - mormolta, amitől a szívem nagyot dobbant. Hangjából kihallatszódott, hogy komolyan is gondolja. Kék szemeivel úgy nézett rám, amitől valóban a legszebb lánynak éreztem magam a világon. - Hagyd abba ezt a szarságot! Lehet, hogy áldásomat adtam rátok, de nem akarom, hogy elmenjen az étvágyam - morgott Jake, ahogy besétált a konyhába reggelizni, majd a megszokott módon, tarkón csapta Liamet. Mindannyian felnevettünk. Liam mögém lépve szorosan magához ölelt és a fejét a vállamra hajtotta. - Kösz, Jake. Tudom, hogy mindig azt akartad, hogy tartsam magam távol, de… - hallgatott el Liam, és hálásan nézett Jakere. - Nincs mit, Liam. A legjobb barátok vagyunk. Csak tegyél róla, hogy minden rendben legyen, oké - válaszolta Jake egy barátságos mosollyal az ajkain.

169

Liam még jobban magához szorított. - Nem lesz. Könnyedén megcsókolta a vállamat, mire Jake fintorogva nézett ránk, én pedig elnevettem magam. - Nos, galambocskáim, feltételezem ezt a suliban is el akarjátok mondani - mondta Jake, miközben a szemeit forgatta. Liam elnevette magát és vigyorogva bólintott. Zihálni kezdtem és vadul ráztam a fejem. - Semmiképpen! Nem mondhatjuk el - mondtam Liamre nézve, aki most valóban megbántottnak tűnt. - Miért nem? - kérdezte zavarodottan. Rápillantottam Jakere. Nem fog neki tetszeni. - Hmm… Nos, mert ott van a fogadás. Aki leghamarabb megszerez magának, az nyeri a pénzt. Tudnám mire használni azt a rengeteg pénzt néztem kínosan Liamre, mire őrült módjára kezdett nevetni, Jake pedig majdnem megfulladt az innivalójától. - Nem! Nem teszed meg! - kiabálta és hevesen rázta a fejét. - Nem akarom tudni, hogy szexeltek. Na, nem! Felnevettem, ahogy megláttam a bosszankodó és grimaszoló arcát. - Jake, mi még nem feküdtünk le egymással - vontam vállat, mire megkönnyebbülten rám nézett. - De le fogunk, mert nyerni akarok. És ez nem fog menni, ha megtudják, hogy a barátnője vagyok. - Bizonytalanul ránéztem Liamre, hogy ő mit gondol erről. - Angel, nem akarom, hogy valami fogadás miatt legyél együtt velem - mondta a szemöldökét ráncolva, és megbántottnak tűnt. Csábítóan rá mosolyogtam. - Azt hiszed, hogy egy fogadás miatt akarok lefeküdni veled? Bízz bennem, szépfiú, a pénz csak mellékes haszon.

170

A fülemhez hajolt és halkan suttogni kezdett. - Akkor milyen okból fogsz? - kérdezte és a lélegzetétől borzongás futott rajtam keresztül. Beharaptam az ajkaimat. - Hmm.. Nem vagyok biztos benne, de lehet valami köze ahhoz, hogy térden állva könyörögsz nekem ugrattam, mire magabiztosan elmosolyodott. Felnevetett és egy olyan csókra húzott magához, amitől a forró vágy száguldozni kezdett az ereimben. Elhúzódott tőlem, de arcán látszott a színtiszta vágy. Boldogan könyörögnék neked. Megpaskoltam a mellkasát és elléptem tőle, mielőtt még visszarángatnám a szobámba és letépném arról a szexi hátsójáról a farmerét. - Oh, tudom, szépfiú - nevettem miközben próbáltam nyugodtabban lélegezni. Ránéztem Jakere aki minket bámult. - Srácok, én tényleg kihagynám a turbékolásotokat - mondta grimaszolva és megrázta a fejét. - Oké, befejeztük a turbékolást. Pont arra gondoltam, hogy továbbra is a megszokottan kellene viselkednünk. Miért ne nyerhetnék azzal egy kis pénzt, ami úgy is meg fog történni? Könnyűnek tűnik - vontam vállat. Jake és Liam egymásra néztek. - Hadd találgassak. Biztos képes leszel nyerni? Hisz ahhoz szakítanom kell a barátnőmmel, vagy nem? - kérdezte Liam szemöldökét felhúzva. Felnevettem és megráztam a fejem. - Nem lesz rá szükség. Amikor majd megszerezlek, te egyszerűen csak kijelented azt. Liam megrázta a fejét, kissé felháborodottan. - Nem hiszem, hogy a lányoknak ennyi elég lenne - nevetett Jake.

171

- Tudod mit? Lehet, hogy én is bejelentem, hogy van barátnőm. Aztán meg csak felmarkoljuk a pénzt - mondta vidáman, de komolynak tűnt. Liam megragadta a kezem és az ajtó felé kezdett húzni. Gyerünk, induljunk el a suliba, mielőtt a bátyád megint elő nem áll valami hasonlóan csodás ötlettel - és nevetve Jakere nézett.

Liam rám kacsintotta a tükörben, mikor megérkeztünk a suli parkolójába. A szokás lányhad már várt rá, és megrohamozta egyből, ahogy kinyitotta az ajtót. Jessica szokásosan az elsők között volt, mire felnevettem. - Sok szerencsét, szépfiú - ugrattam és rákacsintottam mikor ringó csípővel elmentem mellette. Tudtam, hogy engem néz. Amikor elértem az ajtót, ahogy hátranéztem, láttam, ahogy épp az egyik lány próbálja levakarni magáról, az arcán undorodó kifejezéssel. Legalább huszonöt lány vette körül, amitől rendkívül idegesnek látszott. Felnevettem és bementem megkeresni a barátaimat, akiket szokásosan, a szekrényeiknél találtam meg. - Sziasztok - csiripeltem, ahogy odaértem hozzájuk. - Hűha, valaki ma nagyon jó hangulatban van. Valami különleges alkalom? - kérdezte Sean, miközben zavarodottan figyelte boldogságomat. - Nem, nincs semmi különös oka. Épp most néztem végig, ahogy Liamre lecsapott huszonöt lány egyszerre. Elég idegesnek tűnt miatta, amitől csak viccesebb lesz ez az egész - mondtam és vadul vigyorogtam. Jake sétált el mellettem. Egy lány flörtölt vele és másik tíz követte őket.

172

Nevetésben törtem ki, mire haragos tekintettel nézett rám, amitől csak még jobban nevetni kezdtem. - Meg sem lepődöm, hogy azok a lányok nála is próbálkoznak. Tudod, hogy mennyi pénz gyűlt össze? - kérdezte Kate egy önelégült vigyorral. Bólintottam. - Igen, tudom. Sarah mondta, hogy több mint ezernyolcszáz dollár. Nem tudom elhinni - ráztam a fejem, és próbáltam nem elképzelni, hogy mire veheti rá őket ez a sok pénz. Kate, Sean és Sarah összenéztek, majd nevetésben törtek ki. - Nem, az a tegnapi összeg volt. Ma ez négyezer kétszáz dollár már - mondta Kate. Éreztem, ahogy a vér kiszalad az arcomból. Szent szar! Édes Istenem! Ki sem tudom hirtelen számolni! Több mint kétszáz lány akar lefeküdni a barátommal! - Oh, Istenem! Tényleg? - kérdeztem kicsit rekedten a torkomban keletkezett gombóctól. A gondolat, hogy azok a lányok mindenre képesek lesznek, hogy megszerezzék a barátomat, kicsit kikészített. Kate megértően bólintott, mintha tudná, hogy épp mire gondoltam. Sarah és Sean, viszont fel voltak dobva, mivel nem tudhatták, hogy együtt vagyunk Liammel. Szerencsére megszólalt a csengő, így elindultunk a termünk felé. Átgondolva a tényeket, eldöntöttem, hogy ebédidőben elkezdem a játékomat Liammel. Látniuk kell a többieknek, hogy legalább próbálkozom. Mivel azt nem állíthattam, hogy lefeküdtem vele, így szükség volt arra, hogy lássák a próbálkozásomat. Nem beszéltem meg Liammel, de egy kis flört ebédidőben nem lehet túl nehéz. Ahogy a tálcámmal a kezemben keresztülmentem az ebédlőn, leültem a szokásos asztalunkhoz, a barátaim mellé.

173

- Srácok, meg fogom környékezni Liamet, a fogadás miatt. Gyerünk, üljünk át a testvéremhez ma, oké? Kate egy mindentudó pillantással rám nézett és rám kacsintott, majd mind felálltunk, és átsétáltunk a hokisok asztalához. Az asztalukat lányok tömege vette körül, és mind Liammel flörtölt szégyentelenül. Mosolyt erőltettem magamra, még kicsit többnek is tűnt mint egy mosoly, mert ez a mostani viselkedés még jobban felidegesített, mint korábban. A lányra néztem, aki Liam mellett ült, nem evett, csak folyamatosan Liamet bámulta kacéran. - Hé, Sally, épp most hallottam, hogy valaki nekiment a kocsidnak a parkolóban, nem kellene megnézned? - kérdeztem ártatlanul. Mérgesen felugrott. - Basszus! Az anyám kocsija - kiáltott fel, és gyorsan elrohant. Hallottam, ahogy a hátam mögött a barátaim nevetésben törnek ki, ahogy ők is leültek az asztalhoz. - Szia, Liam - mosolyogtam rá, ahogy leültem mellé. - Szia, Angel - válaszolt vigyorogva. Körbenéztem, hogy felmérjem vajon mennyi halálos pillantást kaptam már, mert Liam rá mosolygott. - Valaki nekiment Sally kocsijának? - kérdezte és beleharapott a szendvicsébe. Vállat vontam és megráztam a fejemet. - Nem, csak azért találtam ki, mert ide akartam ülni. Felnevetett. - Tudtam, hogy akarsz engem - ugratott és rám kacsintott. - Nos, ki nem? - válaszoltam egy önelégült mosollyal és körbenéztem az asztalunknál. Csakis halálos pillantásokkal találkoztam. Megfogtam a vizemet, és úgy tettem, mintha nem

174

tudnám kinyitni. - Liam, ki tudnád nekem nyitni ezt? - kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal. - Angel, ha állandóan lebiggyeszted az ajkaidat, a végén még kiszárad a torkod a sok levegőtől - vigyorgott majd elvette tőlem a vizemet. Könnyedén kinyitotta, majd visszaadta. - Köszi - mosolyogtam rá és figyelmen kívül hagytam a megjegyzését. - Hű, még soha nem vettem észre, hogy ilyen erős vagy. Sokat edzel, hmm? - doromboltam, és közelebb húzódtam hozzá, miközben bekaptam az egyik ujjamat. Kéjsóvár tekintettel nézett rám és a tekintete az ajkaimra tapadt. Az arckifejezéséből láttam, hogy meg akar csókolni, de nem válaszolt. - Mert, úgy tűnik igen. A tested, mmm… - hallgattam el, és lassan végignéztem rajta, mire nyelt egyet. - Ümm, szoktam egy keveset - motyogta, ahogy döbbenten és zavartan rám nézett. Nem akartam ennél tovább menni, és csak élvezni akartam a pillanatnyi győzelmemet. Elfordultam tőle, és elkezdem enni az ebédemet, lassan kihúzva a villát a számból. - Oh, Istenem! - nyögtem becsukott szemekkel és lassan rágni kezdtem. Ez valami eszméletlen - ziháltam. Hallottam, ahogy kissé felnyögött mellettem, miből tudhattam, hogy megértette a szexi célzásaimat. Visszanéztem rá. - Liam, ez meg kell kóstolnod - doromboltam csábítóan. Ő kissé nyitott szájjal bámult engem, de hirtelen megrázta a fejét, mintha csak egy gondolatot akart volna kiűzni a fejéből, amitől lenyeltem a vihogásomat. Basszus, ezért később még fizetni fogok. - Umm… Oké, rendben. Újra rá mosolyogtam, és a villámmal egy falat tésztát nyújtottam a szája felé. Ahogy bekapta azt, egy kisdarab tészta a farmerjére esett.

175

- Hoppá, igazán sajnálom! - néztem rá bocsánatkérően. - Ne aggódj emiatt, Angel - mosolygott, miközben kezével lesöpörte azt. Oké, ezt még az előnyömre fordíthatom. Megragadtam a szalvétát, és elkezdtem a farmerét törölgetni. A tészta nagyjából a combja közepére pottyant, így egy kicsit feljebb kezdtem törölgetni a combját, majd felnéztem rá a szempilláim mögül. Hatalmasat nyelt, és egy dudor jelent meg farmerjének elején, amit gyorsan eltakart a kezével. - Nos, kész - flörtöltem tovább. - Uh, kösz - motyogta becsukott szemekkel miközben nagyot sóhajtott. Diadalmasan vigyorogtam. Hah! Ezt nektek, lányok! Körbenéztem rajtuk. Mindegyik dühös vagy éppen halálos pillantásokat lövellt felém. Kuncogtam és rákacsintottam Jessicara, akinek a feje már szinte vörös volt a méregtől. - Mennem kell. Beszélnem kell Mrs. Francisszel a tudományos projektemről - mondtam, miközben felálltam az asztaltól. Liam megragadta a kezemet, és visszahúzott a székre. - Mi volt ez? - kérdezte kissé zavartan. Vállat vontam és rávigyorogtam. - Nem voltam mindig barátságos veled, Liam. Úgy értem, a bátyám legjobb barátja vagy. Mindig nálunk lógsz, így azt gondoltam most jól nevelt leszek. - Jól nevelt, oké - felelte önelégülten vigyorogva. Rákacsintottam és felálltam, hogy a barátaimhoz menjek. Ahogy elsétáltam Jessica mellett, lehajoltam hozzá, és fülébe suttogtam: - Vesztettél - ingereltem, majd nevetve tovább léptem. Megfogtam Kate karját, hogy Sarah és Sean előtt induljunk el, akik

176

épp egy galéria megnyitójáról beszélgettek, ahová Sarah a hétvégén menni akart. Sarah egy igazi művészlélek volt. - Kate, azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjem szedni a tablettát. Működik még az a családtervező-klinika, a Rose streeten, iskola után? - kérdeztem. Beleegyezően bólintott. Tudtam, hogy egyszer volt egy kis balesete egy kiszakadt óvszer kapcsán, és ő is odament akkor. Igen, négytől nyolcig - válaszolta, miközben hátra nézett meggyőződni, hogy senki sem hallja a beszélgetésünket. - Tehát tablettát akarsz szedni, hmm? Azt hiszem, jó döntés. Neked határozottan el kell kezdened szedni a tablettát. Szeretnéd, hogy elmenjek veled? - kérdezte. Tudtam, hogy kötelességének érzi ezt, mint legjobb barátnő. - Nem vagyok még kész, de nem akarok kicsúszni az időből. Úgy értem idő kell, még a tabletta hatni kezd. - Biztos vagy benne, hogy el akarsz kísérni? - Valóban jól esne, ismertem el és hálásan néztem rá. Kicsit ideges voltam, és nem akartam egyedül menni, azt pedig végképp nem akartam, hogy Liam kísérjen el. Ez nem tartozik a fiúkra. - Persze! Te is eljöttél velem többször - válaszolta, miközben belém karolt. - Ráadásul ma autóval jöttem, így még gyalogolnunk sem kell. Vigyorogtam. - Kösz, Kate - sóhajtottam boldogan és elindultunk a szekrényeinkhez. Kivettem a könyveimet, amire délután még szükségem volt, és beraktam őket a hátizsákomba. Szólok Jakenek, hogy ne várjon meg. Órán találkozunk - mondtam, miközben elindultam Jake szekrénye felé. Láttam, hogy Liammel együtt a csapattársaival beszélgetnek. - Helló, srácok - köszöntem vidáman nekik, mire mind rám nézett, Tudtam, hogy tetszek néhány srácnak a csapatból, elég

177

nyilvánvalóan szoktak bámulni, viszont semmilyen lépést, valószínűleg Jake miatt.

egyikük

sem

tett

- Szia, Amber. Hogy vagy? - kérdezte Casey, miközben lassan végigmért engem. - Jól, kösz. Te? - kérdeztem vissza udvariasan. - Most már jól, hogy láthatlak - válaszolt egy önelégült mosollyal, mire Jake vállon ütötte. - Haver, ő a húgom - kiabálta dühösen. - Jake, csak szólni akartam neked, hogy suli után még van egy kis dolgom, majd otthon találkozunk - mondtam mosolyogva. Láttam, ahogy Liam csalódottan összehúzta a szemöldökét. - Nos, ma este dolgozom, így Liam lett volna a soros, aki hazavisz - válaszolta és megvonta a vállát. Mosolyogva ránéztem Liamre. - Ja, tényleg, elfelejtettem. Sajnálom, hogy ki kell hagynom. Visszamosolygott rám egy olyan szédítő mosollyal, amitől hihetetlenül jóképű volt. Megfordultam, hogy elinduljak, de hirtelen egy ötletem támadt. Visszafordultam és bosszúsan rá néztem. - Oh, és mellesleg Liam, a tét már több mint négyezer dollár. Az több mint kétszáz lány - mondtam, mire a szemei tágra nyíltak döbbenetében. - Ne, a fenébe - mondta döbbenten és ijedtnek látszott. Jake halálra nevette magát, és többiek úgy néztek ránk, mint az őrültekre. - De, a fenébe - jelentettem ki és rákacsintottam és elindultam a folyosón, miközben végig az arckifejezésén kuncogtam.

178

Iskola után Kate-tel elmentünk a klinikára, sorszámot húztam, és ki kellett töltenem egy csomó kérdőívet az adataimmal, jelenlegi szexuális életemről és az egészségi előzményeimről. Egy óra várakozás után hívtak be, egy fehér steril szobába vezettek, ahol egy hölgy várt rám. - Szia, Amber. Gyere csak be - mondta mosolyogva és rámutatott egy székre. - Szia - brekegtem idegesen, és leültem vele szembeni székre. - Ne légy ideges. Nem fogok harapni - kuncogott. Idegesen mosolyogtam. - Mit tehetek érted? - kérdezte, miközben átlapozta azokat a kérdőíveket, amiket kitöltöttem. - Nos, a barátommal a kapcsolatom kezd komollyá válni, és már beszélgettünk a szexről, úgyhogy szeretnék tablettát szedni. Kaphatok itt is, vagy saját doktorhoz kell mennem? - kérdeztem, miközben idegesen a kezeimet tördeltem és elpirultam. A hölgy kedvesen rám mosolygott. - Igen, természetesen. Megkérdezhetem, hogy szűz vagy még? - kérdezte, miközben tovább lapozta az adatlapjaimat. - Ööö… igen, az vagyok. - Pipacsvörös lettem, és szerettem volna, ha azonnal megnyílik alattam a föld, hogy elnyeljen engem. - Ne légy zavarba, Amber. Ez egy nagyon jó dolog, hogy itt vagy. Nagyon sok fiatal lánnyal találkozom, aki nem ilyen előre látó, mint te. Öröm számomra, hogy egy ilyen fiatal lány ennyire felelősségteljes - mondta, miközben megpaskolta a kezemet. Megkönnyebbülten vettem egy nagy levegőt és elmosolyogtam. Azt hittem, hogy kisebb előadást fognak nekem

179

tartani azzal kapcsolatban, hogy nekem nem kellene még ilyen fiatalon szexelni, és hogy miért nem várok még vele. - Oké, szükségem lesz még néhány adatra, mint vérnyomás és testsúly. Ezután meg tudjuk beszélni, hogy melyik fajta tabletta lesz neked a legjobb. Miután túlestem ezeken, visszaültünk az íróasztalához. - Nos, a kombinált tablettát ajánlanám neked. Három héten keresztül, minden nap ugyanabban az időpontban kell bevenni, a negyedik héten pedig lesz majd a menzeszed. Ez nagyon hatásos, és a legtöbb fiatal lány ezt szedi - magyarázta mosolyogva. Bólintva visszamosolyogtam rá, mert úgy tűnt, minden rendben van. - Ezt igennek veszem. - Elővette az írótömbjét és megírta a receptet. - A szomszédban ki is tudod váltani. Három havi adagot írtam fel, és később még tudok majd felírni megint. Ha akkor minden rendben lesz, akkor hat havi adagot fogok már adni magyarázta. - Köszönöm - mosolyogtam hálásan, mert sokkal könnyebbé tett számomra mindent, mint ahogyan én azt gondoltam. - Fogok adni egy szórólapot, hogy olvasd majd el, de ami nagyon fontos, az az, hogy minden nap ugyanabban az időben vedd be és a menzesz hetét leszámítva folyamatosan kell szedni mosolygott majd ideadta a receptet. - Olvasd el jól a szórólapot, és ha véletlenül elfelejted bevenni, vagy a beszedés után hánysz, akkor már fog teljes védelmet biztosítani, és akkor másképp is védekezz. Adok néhány óvszer, ha esetleg szükséged lenne rá, amíg a gyógyszer el nem kezd hatni. - Megragadott egy csomag óvszer és belerakta őket egy barna zacskóba. - Oh, köszönöm - motyogtam és hálásan elvettem őket.

180

- Én köszönöm, hogy eljöttél, Amber. Három hónap múlva találkozunk. - Felállt és kezét nyújtotta felém, jelezve ezzel, hogy végeztünk. Mosolyogva fogtam vele kezet. - Köszönöm. - Fülig érő vigyorral léptem ki az ajtón. Hű, ez könnyebb volt, mint gondoltam. - Hé, hogy ment? - kérdezte Kate, miközben felállt a váróban. - Nagyszerűen. Még ki kell váltanom a receptet, és utána védve vagyok - karoltam a karjába és húzni kezdtem a bejárati ajtó irányába. - Hű, el sem tudom hinni, hogy szexelni fogsz Liam Jamesszel! - visítozott izgatottan. - Nem, még nem. Szükségem van még egy kis időre. Még nem állok készen rá - mondtam őszintén. - Várni fog rád. Bolondul érted - mosolygott Kate boldogan, mire sóhajtottam. Nagyon reméltem, hogy igaza van. Miután kiváltottam a receptet, Kate hazavitt. Jake még mindig dolgozott, így csináltam magamnak egy szendvicset és leültem az asztalhoz, hogy megcsináljam a házi feladatomat. Amikor végeztem, ránéztem az órámra. Még csak nyolc óra volt, Jake csak óra múlva fog hazaérni. Vigyorogva tárcsáztam Liam számát, alig tudtam leplezni az izgalmamat. - Szia, Angel - válaszolt nevetségesen boldogan. - Szia, szeretnél át jönni? - kérdeztem és izgatottan rágcsáltam az ajkamat. - A pokolba is, igen. Azonnal ott vagyok - válaszolt és már le is rakta.

181

Berohantam a szobába, hogy ellenőrizzem a kinézetemet, mire felnevettem, mert úgy csináltam, mint a lányok a suliban. Visszasétáltam a bejárati ajtóhoz és épp akkor lépett be rajta. - Szia - vigyorogtam. A karjai kapott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy a szívem hevesen kezdett verni. Kis idő múlva visszahúzódott. - Szia - zihálta, mire megremegtem a boldogságtól. - Nos, hol voltál? Nagyon hiányoztál - mormolta, miközben mélyen a hajamba temette az arcát. Kuncogtam és elhúzódtam tőle. - Hű, ki vagy te, egy hajat szagolgató gazfickó? - viccelődtem, miközben megragadtam őt és kanapé felé kezdtem húzni, majd lelöktem rá. Felnevetett és megfogta a derekamat az ölébe húzott engem, így közrefogtam őt. - Annyira hiányoztál ma. Utáltam, hogy ott vagy mellettem, és mégsem érinthetlek meg. És mi a fene volt az ott az ebédlőben? Szeretsz a végsőkig ingerelni? - kérdezte szemöldökét ráncolva. Beletúrtam selymes barna hajába és bűnösen kuncogtam. Meg kell alapoznom a győzelmemet. Jessica nem fogja azt elhinni, ha csak egyszerűen kijelentem azt, hogy „igen, megnyertem a fogadást”, ugye? - kérdeztem ártatlanul. Megrázta a fejét, még mindig a szemöldökét ráncolva. - De egy kicsit túl játszottad. Úgy értem, tudod milyen átkozott nehéz volt megállni azt, hogy ugorjak rád ott helyben? - viccelődött. Beharaptam az ajkaimat, megakadályozva ezzel a nevetésemet, és bólintottam. - Oh, igen. Valóban nagyon kemény helyzet volt az a számodra - incselkedtem, mire elnevette magát. - Hmmm, valóban. Merre jártál? Reméltem, hogy ma este együtt tölthetünk egy kis időt - húzott közelebb magához és elkezdte csókolgatni a nyakamat, így elérve hogy tiszta libabőr legyek.

182

Elhúzódtam tőle, és elindultam a táskámhoz, hogy kivegyem belőle azt a barna zacskót, amit a klinikán adtak. Visszaültem az ölébe és odaadtam neki a zacskót. Zavarodottan nézett rám, majd belenézett a zacskóba. Az arckifejezése zavarodottból, megértőbe, boldogba majd bosszúsra fordult. Várjunk csak, bosszús? Miért volt bosszús rám? - Egyedül mentél el? - kérdezte, miközben dühösen nézett rám. Kissé zavartan a reakciójától megráztam a fejem. - Nem egyedül mentem, Kate velem jött - vigasztaltam, és a kezeimet a nyaka köré fontam. - Miért nem szóltál nekem? Veled mentem volna - mondta, és közelebb húzott magához megnyugodva. - Liam, én csak úgy gondoltam, tudod…. Ez nem igazán olyan hely, ahová magaddal viszed a barátodat. El akartam kezdeni szedni a tablettát, Kate pedig felajánlotta, hogy elkísér - vontam vállat. Igazán nem értettem, hogy miért lett bosszús emiatt. - Angel, szeretlek, és elmentem volna veled. Szerettem volna, ha elmondod nekem - mondta szomorúan rám nézve. - És az miben különbözött volna? Én nem gondoltam, hogy el akarsz majd jönni - motyogta zavarodottan. Most mi a fenéért bosszús? Szedni akarom a tablettát, hogy tudjak szexelni vele! Neki nem boldognak kellene lennie emiatt? - Tényleg az gondoltad, hogy nem megyek el veled? Angel, ez rólam is szól, azt akarom, hogy mindent együtt csináljunk. Mi együtt vagyunk, egy csapat vagyunk. Megbántottál azzal, amit rólam gondoltál - magyarázta miközben megcsókolta a homlokomat. - Őszintén sajnálom, Liam. Tényleg nem gondoltam erre. Én csak azt hittem, hogy a legtöbb srácot nem érdekli az ilyesmi. Azt

183

gondoltam, hogy örülni fogsz annak, hogy megtettem az első lépést - mondtam, és bocsánatkérően néztem rá, a szemeimmel könyörögve, hogy értse meg, nem állt szándékomban megbántani őt. - Örülök, hogy megtetted az első lépést, de én nem vagyok a „legtöbb srác”. Szeretlek. A legtöbb srác nem szerelmes a barátnőjébe, de én az vagyok. Ez egy nagyon nagy dolog volt, és nekem ott kellett volna lennem - magyarázta, miközben gyöngéden megcsókolt. Vettem egy nagy levegőt, miközben bűntudat lepett el. Erre nem gondoltam. - Sajnálom, hogy nem mondtam el neked és nem kérdeztelek meg. Három hónap múlva vissza kell mennem, kontrollra. Szeretnél akkor eljönni velem? - kérdeztem mosolyogva, és a homlokomat az övének támasztottam. Nevetett. - Ez nem az én dolgom - incselkedett, miközben felhúzta az orrát, és megvonta a vállát. Felnevettem és játékosan megütöttem a vállát. - Seggfej tréfálkoztam, amitől még jobban elkezdett nevetni. Lenyomtam a kanapéra, ráfeküdtem és megcsókoltam őt. Mire elhúzódtam tőle, már mindketten nehezen szedtük a levegőt. Vágytól túlfűtve bámult engem és éreztem, hogy ő már készen áll. - Liam, csak mert elkezdtem tablettát szedni, ne gondold azt, hogy készen is állok bármire. Érted? - kérdeztem és csak reméltem, hogy nem vettem el a kedvét, mert már szexre számított. Rám mosolygott, és a fülem mögé tűrt egy hajtincsemet. Angel. Tisztában vagyok vele. Ez így jó. Olyan lassan haladunk, ahogy te akarod. Addig én csak ezt fogom tenni. - Megfogta az arcomat és lehúzott magához. Belemosolyogtam az ajkaiba, és boldogabbnak éreztem magam, mint az elmúlt években bármikor is. Olyan édes volt! Fohászkodtam, hogy hamarosan kész legyek rá, mielőtt megun

184

vagy kétségbeesésében elmegy azután a ribanc Jessica után. Miután már egy órája ölelkeztünk, hallottunk egy autót kint megállni. - Francba! Jake hazajött - suttogtam, miközben megpróbáltam magamat Liamtől távol tartani. Felültem, lesimítottam a hajam, és csak remélni tudtam, hogy nem látszódnak meg rajtam az elmúlt egy óra játszadozásai. - Liam felnevetett, és visszahúzott a kanapéra. - Jake tudja kezelni ezt. Végül is hozzá kell szoknia. Néha látni fog minket csókolózni - mondta, miközben a nyakamba kuncogott. Mosolyogtam és ujjaimat a hajába szőttem, miközben hallottam a bejárati ajtót kinyílni, mire Liam egy apró mosollyal az ajkain oda nézett. Szerintem direkt ingerelte Jaket. - Ó, srácok, ne csináljátok! Mit mondtam nektek ma reggel nyavalygott Jake, miközben ledobta a kulcsait az asztalra. Liam sóhajtott és a szemeit forgatva, leültetett maga mellé. - Jobb? - kérdezte gonosz vigyorral. Jake sóhajtott. mormogott.

-

Egyszer

talán

majd

megszokom

-

Liam rám vigyorgott és nem tudtam megállni, hogy vissza ne mosolyogjak rá. Liam átkarolta a vállamat a másik kezével pedig a kezemet fogta, és az ujjaimmal játszadozott. Jake bejött és leült velünk szemben a másik kanapéra, és rosszkedvűen ránk nézett. Nevettem az elégedetlen arckifejezésén és felálltam. - Van még egy kis házim. Ellesztek addig nélkülem, srácok? mosolyogtam önelégülten mindkettejükre. Az éjszaka arra a következtetésre jutottam, hogy nekik szükségük lenne egy kis fiús megbeszélésre. Jake és Liam végül is a legjobb barátok voltak.

185

- Igen. Akarsz Halo-t játszani, Jake? - kérdezte Liam izgatottan. Jake boldogan ugrott fel, hogy beállítsa azt, én pedig boldog mosollyal hagytam ott őket. - Ez az, minden megint normális. Megragadtam a barna zacskót és bementem a szobámba, miközben kuncogtam amikor Liam rácsapott a fenekemre és utánam fütyült.

Már megcsináltam a maradék házimat, így úgy döntöttem, hogy veszek egy jó hosszú, áztató fürdőt. Teleengedtem a kádat, csináltam jó sok habot és egy könyvvel együtt beleültem. Annyira elmerültem az olvasásba, hogy nem hallottam meg, amikor kinyílt az ajtó. - Nagyon szexi vagy - suttogta Liam a fülembe. Ijedtem felsikítottam és a könyvemet beleejtettem a vízbe. - Basszus. Marhára megijesztettél, Liam! - kiabáltam, és megpróbáltam magam lenyugtatni. Felhúztam a térdeimet a mellkasom elé, így próbálva takarni magam. Szerencsére még tele volt a kád habbal, ami segített ebben. Nevetett. - Sajnálom. Hé, bemászhatok én is? - incselkedett, ahogy letérdelt mellém, és bemártotta a kezét a vízbe, majd gyorsan kihúzta azt, és megrázta a fejét. - Mégsem! Ez rohadt hideg! - ráncolta a homlokát miközben megtörölte a kezét a törölközőben. - Liam, menj ki! Ez nem vicces - kiabáltam és pipacsvörös lettem. Pimasz kis mosollyal az ajkain megcsókolta az ajkaimat, csak egy pillanatra, mielőtt megfordult, és elindult az ajtó felé. - Csak vicceltem, nem is tudtam, hogy itt vagy bent, de igazán

186

kimászhatnál, mert tényleg hideg a víz. Mióta ülsz már benne? kérdezte rosszallóan. - Csak egy kicsit hideg - ismertem be. Most hogy már mondta, valóban megéreztem, hogy a víz nagyon hideg, és tiszta libabőr lettem. Liam mosolygott, kiment a fürdőből és becsukta maga után az ajtót, egyedül hagyva engem. Kihúztam a dugót, és kidobtam a könyvemet a kád mellé, ahogy felálltam. Megfogtam az egyik törölközőt és szorosan magam köré tekertem, mivel amikor kimásztam a kádból, jöttem rá, hogy nem hoztam magammal semmilyen ruhát. Most már valóban fáztam. Nem maradhattam bent egész este. Csak be kellene szaladnom a szobámba és magamra kapnom a pizsamámat. Nem nagy ügy, Liam már korábban is látott egy szál törölközőben. Ahogy besétáltam a szobámba, láttam, ahogy az ágyamon heverészik. - Hé - motyogtam kényelmetlenül, és még szorosabban fogtam a törölközőt. - Francba, Angel. Akár meg is fázhattál volna - szidott le. Megragadta a kezemet és leültetett az ágy szélére, ő pedig kiment a fürdőszobába, ahonnan egy másik törölközővel tért vissza. Dörzsölni kezdte vele a karjaimat és vállaimat, és gyorsan megszárított engem. Örültem, hogy végül úgy döntöttem, hogy nem mosok hajat, hanem helyette csak feltűztem, mert akkor most még jobban fáznék. Karjait körém fonta, miközben az lilára színeződött ujjaimat próbálta felmelegíteni az ajkaival. Oh, Istenem, mennyire szexis! Felé fordítottam a fejemet, és megcsókoltam őt. Egy-két másodperc elteltével válaszolt rá, és visszacsókolt engem. Lágyan megérintettem az ajkait, miközben kinyitottam a száját, utat engedve ezzel a nyelvemnek. Torkából egy mély nyögést hallatott, miközben karjaimat a nyaka köré

187

fontam és a hajába markolva erőteljesen magamhoz vontam őt. Ő is szorosabban húzott magához, és elmélyítette a csókunkat. Örökkévalóságnak tűnő idő után, de még így is kevésnek tűnt, nehezen lélegezve eltávolodott tőlem. Ajkai nem hagyták el bőrömet, helyette a nyakamat kezdte el csókolni egyre lejjebb haladva a kulcscsontom felé, amitől zihálni és mozgolódni kezdtem. Én még mindig fáztam, és a fogaim elkezdtek vacogni, tönkre téve a pillanatot. Nevetve húzódott vissza. - Takarózzunk be, ott majd jól átmelegszel. - Egy egyszerű mozdulattal levette a pólóját így jól meg tudtam nézni a kidolgozott felsőtestét. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy beleszédülök a látványba. Aztán rájöttem, hogy csak rám akarja adni a pólóját. - Liam, ha valóban fel akarsz melegíteni, akkor elég, ha csak leveszed a ruháidat - doromboltam. Beharaptam az ajkaimba, és végigfutattam a tekintetemet kidolgozott testén, miközben a nyelvemmel is szerettem volna ugyanezt tenni. Felnevetett és a karjait körém fonta. - Angel, te még nem tudod, hogy mitől is lehet meleged, bízz bennem. Az törvénytelen volna - válaszolta, miközben megint megcsókolt. Lehúztam a nedves törölközőt és ledobtam a földre, ahogy felemelt engem. Lábaimat a csípője köré tekertem, és így tett le a párnára. Míg betakart minket, úgy csimpaszkodtam rá, mint egy kismajom. Nyakig betakart minket, és magához húzott a sötétben. Nagyon hiányoztál. Miért nem maradtál és játszottál velünk? kérdezte mogorván. - Úgy gondoltam, hogy neked meg Jakenek, szükségetek van egy kis időre, hogy beszélni tudjatok. Még nem is beszélgetetek, mióta tudomás szerzett rólunk. Ő még mindig a legjobb barátod, így meg kell találnod a megfelelő egyensúlyt. Nem tölthetted az

188

összes idődet azzal, hogy megpróbálsz bejutni a bugyimba viccelődtem. - De én szeretem ezeket a próbálkozásokat - siránkozott játékosan, és kölyökkutya szemeket meresztett rám, amitől elnevettem magam. Most már felmelegedtem. Testének forrósága lüktetett belém, ahogy forró lélegzetünk összekuszálódott, a már szinte párás paplan alatt. Éreztem, ahogy a szenvedély elárasztotta az egész testemet. - Azt hiszem, igazad volt. Jake normálisan viselkedett, sőt azt mondta, hogy örül, amiért boldognak lát, és én szerényen magamnak tulajdonítottam minden dicséretet - mondta huncutul. - Bezsebelted a dicséretet, mi? Wow, igen csak nagyra nőtt egód, nem? - ugrattam, és mosolyogtam a kétértelmű mondatomon, mivel eléggé kidudorodott a nadrágja. Nevetett, miközben kézfejével megsimogatta az arcomat. - Nem kellene meztelenkedned a húgommal, James! morgott Jake, az ajtóm előtt figyelmeztetőleg. Liam visszahúzta a fejünkre a takarót és bűnösen vigyorgott. - Jake, haver, egy kicsit több figyelmeztetés jó lenne. - Oh, Jake, hagyd abba! Mit akarsz? Különben is nem hallottál még a kopogásról? - kérdeztem, miközben lehúztam a takarót, megmutatva a pólómat. - Kopogtattam, csak nem hallottad a hancúrozásotok közben - válaszolta önelégülten. Mindannyian nevetni kezdtünk és Jake megrázta a fejét. Egyébként, azt akartam mondani, hogy anya vasárnap hazajön. Vigyorogtam. Nem láttam anyát, már három hete. - Igen? Csodálatos - kiáltottam boldogan.

189

Jake bólintott és összemosolyogtunk. - Igen, nos, most lefekszem. Maradjatok csendben, semmit sem akarok hallani. Felnevettem, nem tudtam ellenállni annak, hogy egy kicsit ingereljem őt. - Kölcsönadom az iPod-omat, Jake, amíg bemelegítünk a fogadás miatt - kacsintottam rá. Liam nevetésben tört ki, Jake pedig rosszallóan nézett rám, miközben becsukta az ajtót. - Angel, nagyon vicces kedvedben vagy - mondta, miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni. - Fogd be, JAMES! - válaszoltam tréfásan, Jake hangját utánozva.

190

14. fejezet

Fordította: Maya

Hatalmas

mosollyal az arcomon ébredtem fel. A nap

sütött, a madarak csiripeltek, én pedig a világ legszexibb fiúja mellett fekszem, aki történetesen épp belém volt szerelmes. Mosolyogva a karja alá bújtam, és szorosan a mellkasához fészkelődtem, miközben megéreztem kemény mellkasát a hátamnak nyomódni. - Liam? - suttogtam, és felé fordítottam a fejemet. A karjaival szorosabban megölelt, miközben kinyitotta a szemeit. - Szia - motyogta, miközben felemelte a fejét, hogy megcsókoljon engem. - Hű, szeretek úgy ébredni, hogy tudom, teljesen az enyém vagy - mondta, majd sóhajtva visszafeküdt a párnára. - Nos, akkor ma elmondjuk mindenkinek, hogy együtt vagyunk? - kérdezte fülig érő szájjal. - Uh… nem. Nem ma. Még mindig szükségem van egy kis időre a megfelelő előkészítéshez - válaszoltam, miközben

191

kezeimmel végigsimítottam a tökéletesen kidolgozott felsőtestén, mire felsóhajtott. - Ez alatt ugye nem azt érted, hogy megint flörtölni fogsz velem, és pokollá teszed a napomat, úgy mint tegnap is - kérdezte esedezve rám nézve. - Hamarosan meg fogod tudni, óh, és megengedem, hogy ma egy kicsit megérints, ha szeretnéd - mondtam, miközben megfordultam, és könyökömre támaszkodva figyeltem őt. - Hmm… Ezt értetted megérintés alatt? - dorombolta, miközben az ujjait lassan végighúzta a testemen, az arcomtól elindulva a melleim között le, egészen a hasamon keresztül a combomig. A keze annyira közel került a középpontomhoz, hogy egy halk nyögés hagyta el az ajkaimat. Ujjai hegyével végigsimított a lábaim között, amivel elérte, hogy nyöszörögjek. A fenébe, annyira erősen vágytam már rá, de még sem tudok… nem vagyok még kész. - Ne, Liam - kértem. A szavakat ugyan kimondtam, de a csípőm továbbra is öntudatlanul mozgott, így próbálva még közelebb férkőzni a kezéhez. Felnevetett, és ajkaival lágyan megérintette az enyémeket, majd így szólt: - Ígérd meg, hogy nem fogsz túlzottan ingerelni engem a suliban - mormolta az ajkaimba, miközben kezével tovább simogatott. - Nem fogok túlzásba esni, de azt nem tudom megígérni, hogy amit tenni fogok, az nem lesz nehéz a számodra elviselni incselkedtem kicsavarva a szavait. Az ajkait az enyémre szorította és éreztem, hogy mosolyog. Te egy átkozott boszorka vagy, és ráadásul nem vagy tisztában

192

azzal, hogy mit teszel velem - morogta, miközben finoman megcsókolta a nyakamat. Istenem, dehogy nem tudtam, nagyon is éreztem. Szenvedélyesen megcsókoltam őt, majd néhány perc után elhúzódott tőlem, de én utána kaptam. - Mennem kell - de újra megcsókolt, majd kimászott az ágyból. - Oké, hamarosan találkozunk - mondtam és végignéztem, ahogy felöltözik. Az ablakból még visszafordulva rám kacsintott, majd eltűnt. Bár Jake tudott kettőnkről, Liam szülei miatt még fenntartottuk a látszatott. Nem mehetett ki a bejárati ajtón keresztül, amikor azt hitték róla, hogy az ágyában alszik. Kimásztam az ágyból és elindultam zuhanyozni. Amikor elkészültem, tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, valami különlegeset akartam felvenni. Akartam, hogy Liam mindenki előtt úgy nézzem rám, hogy abból mindenki tudja, hogy engem akar, mert nem akartam állandóan a kapcsolatunkról hazudozni. Kivettem egy farmer miniszoknyát és egy fekete V nyakú felsőt. Elégedetten néztem meg a tükörképemet. Ez működni fog. A szoknya ugyan rövid volt, de nem túl rövid ahhoz, hogy úgy nézzek ki, mint a többi szégyentelen csaj a suliban. A felsőm testhez simuló volt, de nem szorosan, a kivágása pedig pontosan annyit engedett láttatni a dekoltázsomból, ami megfelelő volt. Vigyorogtam, és végül felvettem egy pár balerina cipőt. Amikor elkészültem, megragadtam azt a kis barna zacskót, amit a klinikán kaptam és kivettem belőle a tablettáimat. Átnéztem a dobozt és gyors bekaptam az első szemet, majd mosolyogva elindultam a konyhába.

193

Liam háttal ülve beszélgetett Jakekel, a pultra már ki volt készítve a szokásos reggeli müzlim. Meghatott a gondoskodása. - Jó reggelt - csicseregtem. Liam épp egy pohár vizet ivott, és ahogy megfordult, fuldoklani kezdett. Jake durván hátba ütögette, miközben nevetett. Igen, ez volt az a hatás, amit el akartam érni. Szemei vadak és éhesek voltak, ahogy végigmért. Pipacsvörös lettem, ahogy elképzeltem, hogy mi járhat most a fejében. Némán figyelt engem. - Szeretnél egy képet, Liam? Az legalább tovább tudod bámulni - viccelődtem, miközben ettem a müzlimet. Úgy tűnt sikerült magához térnie a bambulásból. - Ugye, nem ebben akarsz ma suliba jönni? - kérdezte a szemöldökét ráncolva. Lenéztem magamra, és azon tűnődtem, hogy miért kérdezi ezt. Nem tűnök ápolatlannak. - De igen, miért? - kérdeztem zavarodottan. Az előbbi reakciójától, azt hittem, tetszik neki a felszerelésem. Gyorsan átölelt és végigsimított a hátamon. - Angel, hogy a pokolba hiszed azt rólam, hogy képes leszek egész nap uralkodni magamon, ha a csodálatosan szép barátnőm úgy néz ki, mint egy szexis istennő. Az a célod, hogy kínozz engem? - siránkozott, miközben megcsókolt a nyakamat és kezeivel a combjaimat simogatta. Kuncogtam, és hasba böktem. - Nos, legalább gyakorlod egy kicsit az önuralmat - incselkedtem vele, és diszkréten az erekciójához simultam. Felnyögött és úgy fordult a pult mögött, hogy Jake ne lássa meg az izgalmának bizonyítékát.

194

- Ez nem fair játék - siránkozott, mire felnevettem és megragadtam a zacskót. - Készen vagy, indulhatunk, Jake? - kérdeztem a testvéremre mosolyogva, aki próbált úgy tenni, mint aki nem látta a mi kis játszadozásunkat, de szánalmasan sikerült neki. - Igen, de azt hiszem, hogy Liamnek még szüksége van néhány percre - jelentette ki nevetve, mire Liam csak a szemeit forgatta. Felnevettem, miközben Jake megaragadott a vállaimnál fogva, és a bejárati ajtó felé kezdett tolni. Ő is Liamen nevetett.

A reggel szinte elrepült és már az ebédlő felé tartottunk. Annyira izgatott voltam, hogy végre láthatom Liamet, hogy nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. - Mi a fene történt veled? - kérdezte Sean, és úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. - Semmi, csak jó napok van, plusz éhes vagyok, és végre ebédidő van - hazudtam egyszerűen. - Ma is rá fogsz mozdulni Liamre? - kérdezte Kate egy mindentudó mosollyal. Nevettem. - Oh, igen. Csak figyeld Jessica arcát. Ma el fogom érni, hogy akarjon engem - vigyorogtam boldogan. Ez nagyszerű lesz, és Jessica utálni fogja mindegy egyes másodpercét. - Ebben biztos vagyok - értett egyet Kate, miközben nevetett. - Oh! Szóval, ezért vagy szoknyában! - jelentette ki Sean, ahogy megértette a dolgokat. Nevetve bólintottam. - Gondolod, működni kérdeztem, mert valóban kíváncsi voltam a véleményére.

fog?

195

-

Bólintott. - Oh, igen! Működni fog. Ma minden srác a suliban, a gyilkosan jó lábaidról beszélt, mondom ezt én, aki totálisan szerelmes a barátnőjébe, és még így is végig stíröltelek ismerte be és vállat vont. Játékosan ráütöttem a vállára. - Hé! Ez azért durva, Sean! Az egyik legjobb barátom vagy. A legjobb barátok nem stírölik egymást - mondta, miközben játékosan megborzongtam. - Tulajdonképpen, én is jól megnéztelek magamnak viccelődött Kate. - Én is - szólt közbe Sarah, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Ahogy nevetve besétáltunk az ebédlőbe, valóban észrevettem, ahogy jó néhány srác végigmért. Most, hogy Sean felhívta rá a figyelmemet, tényleg sokkal több figyelemben részesültem, mint a megszokott. Megvettük az ebédünket. - Rögtön jövök, srácok - mondtam vigyorogva, ahogy elindultam a hokisok asztala felé. A barátaim leültek a szokásos asztalunkhoz, és kíváncsi szemekkel követték minden lépésemet. Liamre néztem, ahogy közeledtem felé. Most is legalább tíz lány lebzselt körülötte, és szégyentelenül próbáltak vele flörtölni. Látszódott rajtam, hogy nagyon idegesíti őt ez. - Komolyan mondom, Rebecca, ha még egyszer hozzám érsz, esküszöm, hogy beszélni fogok az igazgatóval, ez már szexuális zaklatással határos - morogta Liam, miközben dühösen nézett rá, és lesöpörte Rebecca kezét a combjáról. Rebecca rendkívül sértettnek tűnt, amikor felállt és elviharzott. A többi lány önelégült vigyorral nézett utána. Gyakorlatilag le lehetett olvasni a

196

véleményüket az arcukról: Eggyel kevesebb lány van versenyben. Elfojtottam a nevetésemet, és leültem az asztalhoz. Jake nem volt ott, így úgy döntöttem, hogy igazán beleadok mindent ma mai napba. - Szia, Liam - doromboltam, csábítóan mosolyogva rá. Liam arca felragyogott, ahogy meglátott. - Szia. Jó reggeled volt? - kérdezte boldogan. Lebiggyesztettem az ajkaimat, és megráztam a fejemet. Elszomorodott, és a karjaival átölelte a vállamat és rám nézett. - Mi a baj, Angel? Felálltam és szemben vele felültem az asztalra, a lábammal úgy támaszkodva, hogy majdnem érintettem vele az ágyékát. Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna ezt, mert még mindig gondterhelten nézte az arcomat. - A tornateremben megütöttem a lábamat, és nagyon fáj. Lehorzsolhattam? - kérdeztem, miközben kissé széjjelebb nyitva a lábaimat, a belső combomra mutattam. A szemei azonnal a lábaimra tévedtek. Fogadok, hogy tisztán láthatta onnan a bugyimat, mert egyszerre bánatos és vággyal teli, éhes kifejezés ült ki az arcára. Kicsit ribancnak éreztem magam a viselkedésem miatt, de csakis ő láthatta, ha más is láthatta volna, akkor nem tettem volna ezt. Kezét a vádlimra téve lassan végigcsúsztatta azt a lábam belső oldalán, a combjaim tövéig, és felnyögtem, mikor abbahagyta azt. - Nem, nincs horzsolás - mondta szexi hangon, égő érzést hagyva a combomon ott, ahol megérintett. - Hmm. Valóban? Pedig annyira fáj - hazudtam és rá mosolyogtam.

197

Önelégülten mosolygott vissza rám, arckifejezéséből látszott, hogy tudja, épp az őrületbe kerget az érintésével. - Nem adnál rá egy puszit? - javasoltam és próbáltam szexinek tűnni, mire felemelte a szemöldökeit. Hallottam, ahogy néhány srác hangosan felsóhajtott, nyilvánvalóan végignézték a kiselőadásomat. Vágy keretezte Liam arcát, majd egy szexi mosollyal bólintott és lehajolt a lábamhoz. Épp, mielőtt az ajkai megérintették volna a bőrömet, elhúztam a lábamat. - Azt hiszem, már meggyógyult. Különben is, neked barátnőd van - incselkedtem vele. Felnevetett, megrázta a fejét és összeszűkített szemekkel nézett rám, nyilvánvaló csalódottsága miatt, mert nem tudta megcsókolni a lábamat az egész iskola előtt. - Igen, van. És jobban szeretem bárminél - mondta, teljes meggyőződéssel. Mosolyogtam, ahogy a szívem nagyot dobbant. - Nos, akkor ilyeneket nem lenne szabad csinálnod, ugye? - incselkedtem tovább és lemásztam az asztalról, majd megfogtam a tálcámat. - Most amúgy sem fáj. Talán később majd megint el kezd fájni. Hívni foglak - flörtöltem vele. Rákacsintottam, és ahogy elmentem mellette a barátaim asztalához, hallottam egy nagyot sóhajtani. Hallottam azt is, ahogy a srácok mindenféle kéjes megjegyzést tettek az előbbi játszadozásunkra, hogy milyen szexi volt, és hogy ők határozottan megfogdostak volna, és hallottam azt is, ahogy a lányok lekurváztak a hátam mögött. Kuncogtam, és leültem a barátaim mellé. Kate mindentudóan vigyorgott, Sarah és Sean viszont tátott szájjal bámult rám.

198

- Ez nagyon ott volt! Tuti, hogy megnyered a fogadást mondta Sarah, áhítattal a szemében. Nem tudtam megállni, és elnevettem magam, mert úgy nézett rám, mint egy istennőre. - Jó jönne négyezer dollár - ismertem be nevetve. És remélem, hogy Jessica akkor is fizetni fog, amikor rájön majd, hogy Liam barátnője vagyok. Amikor befejeztük az ebédet, a barátaimmal együtt indultam el, amikor valaki a karomnál fogva megragadott, megállítva ezzel. Felszisszentem, ahogy megfordított, és amikor felnéztem rá, megláttam Liam önelégült vigyorát, majd elkezdett befelé húzni az egyik üres tanterembe. Visszanéztem, és kuncogni kezdtem, ahogy a barátaim tovább sétálnak, észre sem véve, hogy nem megyek mögöttük. Liam bezárta az ajtót, és próbált bosszúsan rám nézni, de valójában tudtam, hogy nagyon is jól érzi magát. Angel, ez túl sok volt - mondta, ahogy közelebb lépett hozzám, ezzel hátrálásra kényszeríve engem, de a fal megállított. - Túl sok volt? Szerintem piszkosul tökéletes volt válaszoltam játékosan. Nevetett és a testét az enyémhez préselte. - Te vagy piszkosul tökéletes. - Finoman félresöpörte a hajamat az arcomból, miközben gyöngéden rám nézett. Karjaimmal átölelve közelebb húztam őt, miközben ő a fenekemet szorította meg. Szexi, huncut mosollyal nézett rám, majd ajkaival finoman megcsókolt, mire felnyögtem és még többet akarva határozottan magamhoz szorítottam őt. Elhúzódva tőlem, a nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben kezével bebarangolta az egész testemet, fel végig a lábaimon. Egyik keze becsúszott a szoknyám alá, ahol ujjai

199

hegyével a fenekemet kezdte el simogatni. Finom leheletét a nyakamon éreztem. - Liam, kiszívod a nyakam? - kérdeztem kuncogva. Szinte azonnal abbahagyta a nyakam csókolgatását, és elhúzódott tőlem. - Mmm… hmmm…. Megjelöllek - mormolta, mielőtt ajkaival visszatért a nyakam ugyanazon pontjára, ahol az előbb is csókolt, majd megéreztem erős szívását. Néhány másodperc múlva elhúzódott, hogy megnézze a művét. Úgy látszott, hogy rendkívül büszke volt magára és fülig ért a szája. - Én is megjelölhetlek téged? - incselkedtem. - Persze, ha szeretnéd - értett egyet, vállat vonva - de valójában reménykedve nézett rám. Tényleg szeretné, ha én is megjelölném őt? Ajkaival újra lecsapott rám, amitől a vágy keresztülsiklott az egész testemen. Istenem, hogy képes erre? Ő az egyetlen srác, akivel csókolóztam, az ég szerelmére! És, én míg ezen gondolkodom, az ő kezei ismét a fenekemet térképezik fel. Mosolyogtam, ahogy oldalra döntötte a fejét, felkínálva ezzel nekem a nyakát. Ahogy az ajkaim megérintették a nyakát, megszólat a csengő. Felnyögött, majd elhúzódott tőlem, miközben könyörgő szemekkel nézett továbbra is rám. - Lógj el velem - kérlelt. Lógjak el vele? A fenébe, utáltam lógni a suliból, az egyáltalán nem az én stílusom volt. - Uh, Liam, nem lehet. - Nagyon szerettem volna együtt lenni vele, de nem akartam, hogy a tanáraim, azt higgyék rólam, hogy lógós vagyok.

200

- Kérlek - kérlelt, és kicsit berogyasztotta a térdét, így egy magassága kerültünk. Ennek a srácnak a kék szemei megölnek egyszer. Nem tudtam nemem mondani neki. Sóhajtottam egy nagyot. - Ha elkapnak, akkor nagy bajban leszel - figyelmeztettem. - Ha elkapnak, akkor fogj rám mindent - nevetett, majd mosolyogva előhúzta a mobilját, hogy felhívja Jaket. Azt mondta neki, hogy én nem éreztem magam túl jól, és hazavitt engem. - Igen, jól van. Nem. Csak egy kicsit szédül, ennyi. Nem, nem, van. Oké, nagyszerű. Később találkozunk - mondta a telefonba, miközben vigyorgott és rám kacsintott. Mikor letette, a mobilját becsúsztatta a farzsebébe, és megragadva a kezemet elkezdett kihúznia a tanteremből, ki az autójához. - Jake suli után dolgozni megy, így este kilencig kettesben leszünk, és azt sem fogja tudni, hogy ellógtunk - mondta boldogan és rám kacsintott. Én csak a szemeimet forgattam. - Most komolyan. Jake nem hiszi el, hogy beteg vagyok. Tudja, hogy lógunk - mondtam nevetve és megráztam a fejemet. Jake nem hülye, csak semmit sem akart mondani. - Nos, akkor Angel. Mit csináljunk? - kérdezte Liam, miközben gyorsan kihyajtott a parkolóból, mielőtt valaki meglátott volna bennünket. Könnyedén vállat vontam. - Bármit, ami szeretnél. Amíg az azzal jár, hogy veled lehetek, bármi jöhet. Vigyorgott. - Szeretnél megint korcsolyázni? - ajánlotta. - Persze, miért is ne? De nekem előbb át kellene öltöznöm, mert így be fog fagyni a seggem - nevettem, mire a szemei újra a lábaimra tévedtek.

201

Írtam egy sms-t Katenek, hogy ellógtam, és írja össze a napi anyagot nekem. Amikor megérkeztünk a házunkhoz, Liam is hazaugrott valamiért, amire azt mondta, hogy szüksége van, addig én magamra kaptam egy farmert, gyors megfésülködtem, és magamra dobtam egy kis sminket. Kifelé menet a szobámból még felkaptam egy vékony pulóvert, és izgatottan ültem be az autójába. Mosolygott, ahogy bemásztam. - Hé, hoztam neked egy kapucnis felsőt. Zavartan néztem rá. Miért hozta ezt nekem, amikor tudja, hogy nekem is van? - Ühmm… Köszi? - A hamvas kis fenekednek. Nehogy vizes és nedves legyen, úgy, mint a múltkor. - Bízom abban, hogy a nap végén már egyedül fogsz korcsolyázni - mondta büszkén. - Nos, én nem vagyok abban biztos, ahogy akarok úgy korcsolyázni, hogy nem érintesz meg közben - doromboltam. Mosolyogott. - Hmmm… Erre nem is gondoltam. Remélhetőleg, akkor nem fogsz túl gyorsan tanulni - kacsintott rám, mire felnevettem.

A korcsolyázás nagyon vicces volt. Igaza lett, mert már sokkal jobban ment, mint a múltkor. Valószínűleg azért, mert ő nagyon jó tanárnak bizonyult, mert szinte az egész napot ott töltöttük. Nagyon szórakoztató volt. Ő hátrafelé korcsolyázott, mindkét kezemet fogva, miközben folyamatosan beszélgettünk és viccelődtünk. Néhányszor megcsúsztam, de ő minden egyes

202

alkalommal elkapott mielőtt elestem volna, majd felhúzott magához. Korcsolyázás közben ránéztem, mire ő szélesen elmosolyodott, amitől a szívem nagyot dobbant. Annyira jóképű volt, kedves és türelmes. Éreztem, ahogy egyre jobban beléestem, és tudtam, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy fülig szerelmes legyek belé. - Tarts nekem egy kis bemutatót, kérlek. Szeretem nézni, ahogy korcsolyázol - kértem, megragadva a pálya korlátját, így el tudott engedni engem. Megcsókolt, mielőtt hátrafelé elkorcsolyázott, majd élesen megfordult, és ijesztő sebességgel kezdett el korcsolyázni. A szívem gyorsan kezdett el verni. Ha elesne ekkora sebességnél, akkor komolyan meg is sérülhetne. Ez a gondoltat pedig megrémített engem. Csinált néhány cselt, majd felugrott egy fél lábon korcsolyázott tovább. Sosem fogom megunni ezt a látványt. Annyira gyönyörű és helyes volt, de ezelőtt még sosem vágytam rá úgy, mint most. Annyira szexi volt, amikor korcsolyázott, annyira erőteljes és annyira profi. Liam profi hoki játékos akart lenni, és már meg is kereste egy nagyon jó főiskolai csapat. Teljes ösztöndíjat kapott a Bostonban, ami azt jelentette, hogy néhány hónap múlva, amikor a suli befejeződik, ő el fog innen menni. Már a gondolata is kikészített. Nekem minden éjszaka megint rémálmaim lesznek, azt a fájdalmat meg ne is említsem, amit a hiánya okozna. Utálnám annak a tényét, hogy ő mennyire távol van és az összes ottani lány rá akarna mászni. Sóhajtottam, és kényszerítettem magam, hogy másra gondoljak. Nekem bíznom kellett benne. És én teljesen bíztam is benne. Hittem abban, hogy szeret engem és nem akar megbántani.

203

Visszatérve hozzám, korcsolyájával jégkristály felhőt hagyva maga után, fékezett le. - Elégedett vagy a bemutatóval? - kérdezte, miközben átölelt és gyengéden megcsókolt engem. - Oh, igen. A pasim tökéletesen tud korcsolyázni jelentettem ki és rá mosolyogtam. - Mmm… Mond még egyszer. Szeretem hallani - mormogta azzal a szexi búgó hangjával, amitől egész testemben megremegtem. Karjaimat szorosan a nyaka köré fonva magamhoz húztam. A pasim tökéletesen korcsolyázik - doromboltam csábítóan, miközben belenéztem a szemeibe. Éreztem az égő szenvedély, ami sistergett köztünk. Behajlította a térdeit, hogy egy magasságba kerüljünk, majd szorosan megragadva felemelt engem, és lassan elkezdett korcsolyázni. Én a lábaimat a dereka köré tekertem, miközben néha megpörgetett bennünket, vagy épp hátrafelé korcsolyázott, de közben folyamatosan a szemembe nézett. Ez volt a legerotikusabb, legszexibb dolog, ami valaha is történt velem, és az egész testem kínzóan vágyódott utána. - Nagyon szeretlek, Angel - suttogta. Mosolyogtam. Az egész belsőm a boldogságtól és szenvedélytől izzott. Az őrületbe kergetett, akartam őt, és szükségem volt rá. Ahogy belenéztem a gyönyörű kék szemeibe, láttam a szemeiből sugárzó szerelmet, amitől a szíven őrült vágtába kezdett. Az érzés úgy vágott mellkason, mintha elütött volna egy teherautó. Szeretem! Szerelmes vagyok belé! Talán mindig is szerettem, csak sosem vettem tudomást róla. Ő próbált nyitni felém, hogy közelebb férkőzhessen a szívemhez, de én mindig ellenálltam. Végül elérte, hogy

204

biztonságban érezzem magam mellette, akarjam őt, szükségem legyen rá és különleges volt. Nem akartam, hogy valaha is elmenjen. Őrült módon szerelmes voltam belé. Jobban bárminél, az egyetlen dolog volt, amire szükségem volt az életemben. Kinyitottam számat, hogy elmondjam neki: Én is szeretlek, de hirtelen megszólalt. - Menjünk, együnk valamit - javasolta, miközben lekorcsolyázott a jégpályáról és leültetett az egyik padra. Leguggolt elém, és levette a korcsolyáimat. Képtelen voltam levenni a szemeimet róla, miközben levette őket. Folyamatosan vigyorogtam. Ez a srác, tényleg az enyém? Hogy lehetek ennyire szerencsés? Miután visszavettük a cipőinket, elmentünk egy kicsi olasz étterembe, amiről azt mondta, hogy ott lehet enni a második legjobb lasagnet. - Második legjobb? - kérdeztem nevetve? - A második legjobb? - kérdeztem nevetve. - A te lasagned felülmúlhatatlan - jelentette ki, miközben szorosan fogva a kezemet követtük a pincért. - Ugye tudod, most hogy már együtt vagyunk, nem kell állandóan bókolnod - ugrattam nevetve, mire csak a szemeit forgatta, és úgy nézett rám, mintha hülye lennék. A vacsora jó volt, az étteremben is kellemes, romantikus hangulat uralkodott. Minden asztalon gyertya égett, és mindenfelől kellemes duruzsolás hallatszódott. Eszembe jutott, hogy mielőtt összejöttünk volna, nem is ismertem őt igazán. Hiszen csak a seggfej oldalát láttam minden nap, ami most már eltörpül a valódi énje mellett. - Liam, kérdezhetek tőled valamit? - kérdeztem tőle, a beállt csendben.

205

- Persze. Bármit, amit csak szeretnél - vont vállat, miközben ivott egy kortyot, és kíváncsian nézett rám. - Miért viselkedtél velem mindig olyan hülyén? Ha mindig is szerettél, akkor miért löktél fel, amikor gyerekek voltunk, és miért voltál mindig seggfej? Ezzel csak érted el, hogy jobban utáljalak, tudod? - kérdeztem. Bocsánatkérően nézett rám, és felnevetett. - Tudod, a szeretet és az utálat között csak egy nagyon vékony határvonal húzódik. Talán szerettél engem, csak nem tudtál róla - mondta vigyorogva. Mosolyogtam, mert ez pontosan azt mondta, amire nem is olyan régen jöttem magam is rá. - Nem, Liam. Te totál seggfej voltál velem. De ez nem te voltál? Akkor miért tetted? - kérdeztem. Szükségem volt a válaszára, mert nem értettem, és ez kikészített engem. - Jake - vont vállat. - Jake? Neki mi köze van ehhez? - kérdeztem tőle ’mi a fene van?’ arckifejezéssel. Szomorúan rám mosolygott. - Jake nem akarta, hogy a közeledben legyek. Gyerekkorunkban, néhányszor a szart is kiverte belőlem ezért. Ő nagyon védett téged. Így könnyebb volt magamat távol tartani tőled, mert így nem akartál velem lenni. Azt gondoltam, ha távol tartod magadat tőlem, akkor nekem nem kell olyan keményen küzdenem azért - mondta gondterhelten. Csend telepedett közénk. Csak azért viselkedett mindig seggfej módjára, mert Jake nem akarta, hogy a közelembe legyen? Átkozott Jake!

206

- Olyan sok évet pazaroltunk el - sóhajtottam és megráztam a fejem. Talán ha korábban beszélünk róla, akkor nem kellett volna ezen keresztül mennünk. - Tudod, én sokáig azt hittem, hogy tudathasadásos vagy - mondtam neki nevetve. Szintén nevetett. - Tényleg? Miért? - Nos, mert két Liamet ismertem. A nappali seggfej Liamet, aki egy hülye himringyó volt. És az éjszakai Liamet, aki egyszerre volt imádnivaló, édes és törődő. Mindig az éjszakai Liamet szerettem - mondtam őszintén, mire boldogan elmosolyodott. - Nos, az éjszaka volt az, amikor felhagytam azzal, hogy megpróbáltalak magamtól távol tartani. Mivel Jake nem tudott róla, és önmagam tudtam lenni, és élvezni a veled eltöltött időt. És az az igazság, hogy mindkét énem mindig is szerelmes volt beléd mondta, miközben vigyorogva vállat vont. Ah! Annyira kiborítóan édes! Szorosan megfogtam a kezét. Azt kívánom, bár hamarabb elmondtad volna. Időnként nagyon utáltalak téged - ismertem be szégyenkezve, mire elnevette magát. - Igen? Mint amikor levágtam a plüss macid fejét, és kidobtam a szemétbe? - kérdezte nevetve. Meglepődtem, hogy még emlékszik erre, mivel én már teljesen elfelejtkeztem róla. Jake később kivette a szemétből, megjavította és visszaadta nekem. - Igen, seggfej voltál! - mondtam, és próbáltam visszafojtani a mosolyomat. - Tudod, igazából sosem bántottam az a macit, csak úgy tettem, mintha levágtam volna a fejét. Valójában csak elrejtettem a pulóverem alatt, és kicsivel később visszaraktam az ágyadba mondta, még mindig kuncogva. - Nem hiszem! Jake azt mondta nekem, hogy ő rakta vissza nevettem és megráztam a fejem.

207

- Nem. Ez volt az első alkalom, hogy szétrúgta a seggemet. Aznap elkapott, amikor a szobádban settenkedtem. Azt mondtam neki, hogy a fürdőbe akarok menni - mondta nevetve. - Nem tudom elhinni, hogy a bátyám szétrúgta a seggedet. Az túl vicces lenne. - Én csak annak örülök, hogy nem ölt meg engem ezért. Jó vagyok a bunyóban, de Jake elmebeteg lesz, amikor rólad van szó. Liam elgondolkodva ráncolta össze a szemöldökét és beszívta az alsó ajkát. - Igen, nos talán meg kellene győznöd arról, hogy nem fogsz bántani, hmm? - incselkedtem vele. Bólintott. - Sosem bántanálak meg. - Finoman megszorította a kezemet és a szemeiből csakis a színtiszta őszinteség sugárzott. Hittem neki, nem gondoltam azt, hogy valaha is megbántana engem, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, össze fogja törni a szívemet. Amikor elmegy a főiskolára, és távol leszünk egymástól, még ha nem is fog megcsalni, akkor is borzasztóan fog fájni. Ez még akkor is rossz lenne, ha nem lennénk együtt, rettenetes volna nélküle, de így, felér egy kínzással. Gyorsan eltereltem a gondolataimat. Nem gondolhattam ilyen dolgokra, nem amíg el nem jön az idő, de még akkor is meg fogjuk oldani. Szerettem őt annyira, hogy várjak rá. És csak remélni tudtam, hogy ő is így fog még akkor is érezni, amikor négy hónap múlva az összes főiskolai ribanc odadobja magát neki, én pedig háromórányi távolságra leszek tőle. - Igazad van. Indulhatunk? - kérdezte Liam, miután befaltam egy hatalmas szelet csoki tortát. Bólintottam, mire ledobott az asztalra a vacsora árát és felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállnom.

208

Mosolyogtam. - Tudod, jó úton haladsz afféle, hogy te legyél a világon a legjobb barát - mondtam boldogan. - Szeretem, amikor így hívsz engem - mondta vigyorogva, miközben a pulóverét a hátamra terítette a hidegben. Erősen megszorítottam a kezét, mert akartam, hogy elengedjen. Ahogy odaértünk az autóhoz, kinyitotta nekem az ajtót. - Igazi úriember vagy, Liam - ugrattam. Néztem, ahogy körbe sétál és beül a kormány mögé. Annyira jóképű volt, és az enyém. Erre a gondolatára újra vigyorogni kezdtem. Soha még álmodni sem mertem arról, hogy nekem egyszer egy ilyen barátom lesz. Már a randi gondolatától is megijedtem, és nem bírom elviselni, ha mások hozzám érnek. Mialatt végig itt volt ő, a tökéletes srác, aki kitartott mellettem, óvott engem minden éjszaka, és én ráadásul még nem is sejtettem. Én ennyire hülye lettem volna?

Amikor hazaértünk, még csak nyolc óra volt. Jake majd csak egy óra múlva fog hazajönni, úgyhogy az egész ház a miénk volt. - Gyere be, beszélni szeretnék veled - mondtam, miközben a kanapé felé húztam őt. Kicsit gondterheltnek és idegesnek tűnt. Lehúztam őt magam mellé, és szorosan mellé ültem. Éreztem, ahogy a szenvedély kialakult közöttünk és tudtam, hogy már nem kell sok idő ahhoz, hogy készen álljak tovább lépni vele. Én még soha nem éreztem így ezelőtt, és olyan volt, mintha nem csak öt napja lennénk együtt. Senki másban nem bíztam ennyire és tudtam, hogy sosem bántana meg engem. Nem aggódtam azért, hogy nem tud várni rám. Láttam a szemében, hogy annyi ideig vár rám, amíg csak szeretném, és ennek a tudata, csak még jobban megerősített engem. Ha kételkednék abban, hogy nem tud várni rám, akkor most nem így

209

éreznék. Megszorítottam a kezét, ránéztem, és megpróbáltam szavakba önteni az érzéseimet. - Mi a baj, Angel? - kérdezte halkan, miközben gondterhelt arckifejezéssel simogatta a kézfejemet. Oh, a fenébe! Hogy mondjam el neki? Annyira zavarban voltam, még soha nem mondtam ezt ezelőtt senkinek. Vettem egy mély levegőt, és próbáltam úgy megszólani, hogy hangomon ne érződjék ki, belül mennyire ideges vagyok. - Szeretlek, Liam - mondtam őszintén Rám nézett, és döbbenet ült ki az arcára. A szája nyitva, szemei a távolba néztek, próbálta felfogni azt, amit mondtam. Nem tudtam megállni, és elnevettem magam. - Oké, nos, ez nem pont az a reakció, amit elképzeltem - rezzentem össze, miközben a reakciójára vártam. A vállaimnál fogva ledöntött a kanapéra, és fölém magasodott. - Szeretsz engem? Komolyan? - kérdezte, miközben a döbbenet helyét az izgalom vette át az arcán. Bólintottam, miközben éreztem, ahogy kezdek elpirulni. Igen, szeretlek. Nevetett és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elhúzódott a szemei ragyogtak a boldogságtól. - Köszönöm Istenem! Azt gondoltam, hogy szakítani akarsz vagy ilyesmi. Annyira komolynak tűntél, és azt gondoltam, hogy nem akarsz velem lenni - mondta, miközben vigyorogva megrázta a fejét. Nevettem. - Ezt gondoltad? Akkor ezért tűntél olyan idegesnek? - kérdeztem kuncogva. - Mond ki még egyszer - suttogta.

210

A karjaimat a nyaka köré fontam, közelebb húztam magamhoz, míg ajkai más csak milliméterekre voltam az enyémektől. - Szeretlek, Liam James - suttogtam. - Én is szeretlek, Amber Walker. - Határozottan és keményen csókolt meg, és én ezt az intenzitást csak viszonozni voltam képes. Kezeimmel végigsimítottam a hátán, majd megfogtam a pólója alját és áthúztam az a fején. Ujjaimat végigfutattam a tökéletesen kidolgozott mellkasán, és közben azon csodálkoztam, hogy milyen hibátlan is volt. Keze éhesen járta be az egész testemet, majd megfogta a felsőm alját és lassan húzni kezdte felfelé, mintha csak az engedélyemre várna. Éreztem, ahogy az iránta való szerelmem hajt engem, és hogy mennyire figyelmes és türelmes velem. Belemosolyogtam az ajkaiba, mire elhúzódott és kíváncsian nézett rám. - Oké? - kérdezte aggódva. Bólintottam és eltoltam magamtól, hogy felülhessek. Megfogtam a felsőmet, és lerántva magamról, ledobtam az a padlóra. Megdöbbenve figyelt engem. Visszahúztam őt magamra, és szenvedélyesen megcsókoltam. A kezei mindenhol ott voltak, de nem tett semmi olyat, amit nem szerettem volna még. Egyszerűen tökéletes és édes volt. Egy hihetetlen randinak hihetetlen vége lett. Kis idő múlva elhúzódott és mellém feküdt, és még hosszú ideig boldogan beszélgettünk. Kilenckor sóhajtott. - Jake hamarosan itthon lesz, talán fel kellene öltöznünk - javasolta vonakodva, miközben ujjaival a melltartómon és a hasamon játszadozott. Bólintottam. - Igen. Nem hiszem, hogy túl boldog lenne attól, ha így látna bennünket, amikor hazaér - mondtam megjátszott rémülettel a hangomban.

211

Nevetett majd felült, felvette a felsőmet a padlóról és miközben felhúzta azt rám, gyöngéden újra megcsókolt. Amikor mindketten újra fel voltunk öltözve, leültünk tv-t nézni, amíg Jake haza nem ért. Nem tudtam az arcomról eltüntetni a vigyort. Liam szeretett engem, és én is szerettem őt, és minden tökéletes volt. Jake hazajött, majd elkezdtek játszani a Wii-vel, ami én megcsináltam a házi feladatomat, de közben nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy Liam fenekét bámuljam játék közben. Tízkor hazament, hogy átöltözzön, fél órát beszélgessen a szüleivel, majd visszajöjjön hozzám az ablakon keresztül. Alig tudtam kivárni, hogy megint együtt lehessünk. - Szóval, jól kijöttök egymással? - kérdezte Jake kíváncsian, amikor kettesben maradtunk. Boldogan vigyorogtam. - Voltaképpen, nagyon is jól. Kösz, hogy nem borultál ki és nem verted meg őt, meg ilyesmi mondtam. Még a gondolta is megijesztett ennek. Szomorúan mosolygott. - Minden oké. Csak légy óvatos. Ő egy játékos, nem szeretném, ha megbántana - nézett rám gondterhelten. Ő mindig is túlzottan védelmező volt, amíg felnőttünk. Mindig megvédett engem az apánktól. És ezt az ösztönt még az után sem tudta elhagyni, hogy apánk elment. Mosolyogtam és megráztam a fejem. - Nem fog bántani jelentettem ki magabiztosan. Nevetett. - Így megbízni egy olyan fickóba, akinek még sosem volt komoly kapcsolata egy lánnyal sem - merengett és megrázta a fejét. - Jake, Liam nagyszerű srác, és sosem fog bántani engem. Szeret engem.

212

Sóhajtott és bólintott. - Tudom, hogy szeret - mondta rosszalló arckifejezéssel. Nem gondoltam, hogy Jakenek bárki is megfelelne, mert annyira védett engem. Ő volt a legjobb testvér, akit egy lány elképzelhet. - Szóval, szeretnél beszélni az apánkról vagy bármiről? kérdezte, miközben kissé összerezzent, ahogy kiejtette az ’apánk’ szót. - Nem akarom látni - mondtam csendesen, mire magához ölelt. - Rendben, akkor nem fogunk vele találkozni. Megnyugtatóan dörzsölte a hátamat miközben gondterhelten nézett rám, valószínűleg attól tartva, hogy megint elkap a pánikroham, úgy mint amikor legutoljára beszéltünk róla. - Ha szeretnél, akkor találkozhatsz vele - mondtam, kicsit bűntudatosan. Nem akartam megakadályozni őt abban, hogy találkozzon vele. Humortalanul nevetett fel. - Lényegében, és sem akarom látni őt - vont vállat. A szívem nagyot dobbant, nem akartam, hogy Jake annak a seggfejnek a közelében legyen. - Oké, nos, ha mégis meggondolod magad… - hallgattam el, és megpróbáltam nem sírni. Jake kibontakozott az ölelésből és szomorúan nézett rám. Nem akarom látni őt, Amber. Én meg akarom ölni őt - jelentette ki, miközben vállat volt, mire elnevettem magam. Belebokszoltam a vállába, mire ő is el kezdett nevetni. - Megígérem, hogy sosem fogom engedi, hogy újra bántson téged, soha. - Adott egy apró puszit az arcomra, miközben egész testében megfeszült. Tudtam, hogy Jake még mindig bűnösnek éreztem magát, hogy nem lépett hamarabb. Nem gondoltam azt,

213

hogy valaha is megbocsájt magának ezért, pedig semmiben sem volt hibás. Nem volt felelős azért, hogy nem tudott végett vetni a dolgoknak hamarabb. Azt hittem, hogy el fogja felejteni, amin keresztül mentünk, és nem fog állandóan miattam aggódni. Soha nem beszélt arról, hogy miket is kellett kiállnia miattam, amikor védeni próbált engem. Mindig megfeledkezik arról, hogy akkor még ő is csak egy gyerek volt, nem tehetett semmit sem, ne volt elég erős hozzá. - Ugye tudod, hogy te vagy a legjobb testvér a világon. mondtam neki és boldogan mosolyogtam rá. Önelégülten mosolygott rám. - Igen, tudom - válaszolta magabiztosan, mire mindketten nevetni kezdtünk. Sóhajtottam és éreztem, ahogy a kimerültség eluralkodik felettem. - Lefekszem. Jó éjt, Jake! - Megpusziltam és elindultam a szobámba, és megszokásból bezártam az ajtót mögöttem. Felvettem a pizsamámat, és mielőtt elaludtam volna, hallottam az ablakomat kinyílni. Boldogan mosolyogtam, ahogy Liam bemászott az ágyba mögém és karjait szorosan körém fonta. - Szia - motyogtam álmosan. Finom csókot lehelt a tarkómra. - Szia - válaszolt, mire hátrafordulva rá mosolyogtam. - Szeretlek, Liam - vigyorogtam, és éreztem, hogy egyre könnyebb ezt kimondanom. - Én még jobban szeretlek, Angel. Sóhajtottam és behunytam a szemeimet, miközben egy mély, biztonságos és meleg ölelésben, elmerültem az álomvilágban.

214

15. fejezet

Fordította: Vivien

~ Liam ~

Már egy hete voltam együtt Amberrel, és őszintén, ez volt életem legjobb hete. Annyira tökéletes. Olyan régóta vágytam már rá, hogy egy kicsit tartottam attól, mi lesz, ha megkapom és nem nő fel a várakozásaimhoz? Olyan magas piedesztára helyeztem, hogy már az is csoda, egyáltalán oxigénhez jutott. De vele lenni, minden várakozásom felül múlta. Alig vártam már az estét. Mint általában, Jake bulit rendezett. És abszolút szándékomban állt táncolni a barátnőmmel ma este. Famert húztam és egy inget, majd átmentem hozzájuk. Olyan boldog voltam, hogy hamarosan láthatom, hogy alig bírtam visszafogni magam. Legszívesebben dalra fakadtam volna. Még most is nehezen hittem el, hogy egy olyan valakinek, mint én, lehet akkora szerencséje, hogy egy olyan lány, mint Amber, belém szeressen. Bárkit megkaphatna, akit szeretne, gyönyörű volt, okos, vicces és kedves. Gyakorlatilag a suli összes fiúja szerette volna megkapni, nem mintha hibáztatnám őket.

215

Minden szombat reggel kínszenvedés volt nézni, miközben táncolt, ahogy ugrándozott és rázta a fenekét. Annyira vágytam rá. Ma este még rosszabb lesz a helyzet, mert végre hozzá érhetek. Egyenesen a konyhába mentem, segítettem Jakenek kiválogatni az italokat és ropikat. Amber valószínűleg még mindig a szobájában volt és még gyönyörűbbre varázsolja magát, amivel természetesen engem fog majd kínozni. Ragaszkodott hozzá, hogy minden áldott nap flörtöljön velem a suliba, a hülye fogadás miatt. Minden nap rosszabb és rosszabb lett, mert valami újdonságot mindig kitalált. Sokkal nagyobb önbizalma lett, pontosan tudta hogyan hat rám, és azt is tudta hogyan használja ki a helyzetet. De nem bántam, mert jól szórakozott, és ha boldognak látom, nekem megfelel. Amber egyre jobban belemerült a kapcsolatunkba mióta elmondta, hogy szeret, és egyre merészebb lett. Először kicsit aggódtam e miatt. Nem akartam, hogy azt higgye, csak a szex miatt kell nekem. Mondtam neki, hogy várni fogok rá, és komolyan is gondoltam. Addig várok, amíg csak szeretné. Jobban szerettem, mint bármi mást a világon. Ha tudnám, hogy igent mondana, már ma megkérném a kezét, de nem akartam sietetni. Jake szintén jól viselte a dolgokat mostanáig. Amíg Amber boldog, nem zavarja, ha velem jár. Természetesen váltottunk pár szót miután megtudta, hogy együtt vagyunk, de ezt nem fogom elmondani Ambernek. Alapjában véve csak „kinyírlak, és kiheréllek” ígéretek voltak, de pontosan tudtam, hogy komolyan is gondolja. Nem mintha számított volna, soha nem bántanám meg Ambert, és nem én leszek az, aki valaha is véget vet a kapcsolatunknak, ez egyedül rajta áll. Én csak boldoggá szerettem volna tenni őt. Egy órával később kezdtek megérkezni az emberek a buliba, én pedig a folyosót lestem, rá várva. Általában csak akkor jött le,

216

mikor a buli már tetőpontra hágott, tehát tudtam, hogy egy kicsit még várnom kell rá. Felnyögtem, mikor megláttam Jessicát megjelenni, és magam elé rángattam Caseyt, hogy ne lásson meg. Teljesen kiborított a héten, annyira rám nyomult, nos, igazából nem csak ő, hanem a többi csaj is. Nem is gondoltam volna, hogy a csajok képesek ilyesmire, és nyíltan felajánlkoztak nekem, bárhol, bármikor és bármit, amit csak szerettem volna. Ha csak eszembe jutott, kirázott a hideg. Jessica teljesen bedobta magát, és nekem eszembe jutott a pár alkalom, amikor lefeküdtem vele. Összerázkódtam a gondolatra. Casey persze jól szórakozott rajtam. - Komolyan, Liam, embereld meg magad végre, dugd meg valamelyik csajt és kész mondta rajtam röhögve. - Az egyetlen csaj, akivel lefekszem, az majd a barátnőm lesz - forgattam a szemem a hülye ötletét hallva - nem érdekel egyik ribanc sem. Valaki megfogta a karom, és finoman megszorította, hogy magára vonja a figyelmem. Oh, hogy az isten áldja meg, mi a faszért nem tudnak békén hagyni? - Figyelj, nem érdekelsz, van barátnőm - morogtam mérgesen és megfordultam. És elakadt a lélegzetem. Amber állt előttem, egy rövid fekete ruhába, ami ráfeszült tökéletes testére, és nagyjából a térdéig ért. Haját félig felcsatolta és a többi része göndör hullámokban omlott vállára, szemei pedig huncutul ragyogtak. Nem kaptam levegőt. Annyira gyönyörű volt, hogy elállt a szavam. Csak bámultam rá, mint egy idióta. Oh, basszus! Oké, gyerünk, Liam, mondj valamit. Mondj valamit! Liam, az istenit, szólalj már meg!!

217

- Uh… Szia, Angel - motyogtam. Hú, ez igazán szép volt, Liam. Istenem, egy seggfej vagyok! Annyira felizgatott, hogy biztos mindenki láthatta. Rám mosolygott és az egész arca ragyogni kezdett. - Szia, Liam - dorombolta, lágy szexi hangon, én meg magamban felnyögtem. Oké, kezdődik, ebbe fogok belehalni. Komolyan nem tudom, meddig bírom még a flörtölést, főleg, ha így néz ki, mint ma este. - Gyönyörű vagy - mondtam neki őszintén, végignézve rajta. Elmosolyodott és megfordult, amitől a szoknyája felemelkedett egy kicsit. A szívem meg őrült vágtába kezdett. - Tetszik? - kérdezte az ajkait harapdálva. Hogy tetszik -e? Most viccel velem? Bólintottam és közelebb léptem hozzá. - Imádom - vallottam be. Kuncogva közelebb lépett, teljesen hozzám simulva. Kezemet a csípőjére tettem, éreztem a selymes anyagot az ujjaim közt. - Tudod mit? Azt hiszem, még jobban fogod szeretni azt, ami a ruha alatt van - suttogta a fülembe. Szorosabban fogtam mikor megpróbált hátrébb lépni, magamhoz szorítottam, nem akartam elengedni még. - Angel, ma este ne ugrass. Komolyan, túl dögös vagy, nem bírom elviselni - könyörögtem neki. Nevetve megfogta az ingem elejét és szorosan magához húzott, én meg elvesztem a tekintetében. - Nem ugratlak, Liam. Apropó, a ruhád nagyon dögösen áll rajtad, de van egy olyan érzésem, hogy még jobban nézne ki a hálószobám padlóján - suttogta, én meg felnyögtem. Becsuktam a szemem, komolyan kikészít.

218

Megpuszilta az arcom, majd gyorsan hátrébb lépett, és elvegyült a tömegbe, én meg ott maradtam a konyhában, csak álltam döbbenten. Casey felé fordultam, aki szintén Amber után nézett. - Hűha, igazán dögösen néz ki ma este. Azt hiszem, megyek és megpróbálom elkapni azt a csinos kis hátsóját - mondta rám kacsintva. Megragadtam a kezét és figyelmeztetően megráztam a fejem. Szó se lehet róla, Casey. Tartsd magad távol tőle, már foglalt. Egy ideig figyelmesen nézett rám, majd szemei elkerekedtek. - Csak nem ő a ….- hallgatott el közben, teljesen döbbenten nézett rám. Oh, a fenébe. Upsz, nos mivel már úgyis tudja, bólintottam. De, igen - vallottam be. Nem tehettem róla, de boldogan vigyorogtam, mivel, végre valaki tudott rólunk. Casey nevetni kezdett, és a fejét rázta. - Jake szét fogja rúgni a segged, mikor megtudja. Komolyan kinyír. - Már tudja - vigyorogtam, és nagyot csaptam a vállára. - Olyan nincs! Szétrúgta a segged? - kérdezte kíváncsian Nevetve végig mutattam magamon. - Úgy nézek, ki, mint akinek szétrúgták a seggét? Hirtelen dühös lett. - Soha nem mertem randira hívni, mert azt gondoltam, hogy Jake agyon verne, és most kiderül, hogy nem csinált veled semmit sem? Az istenit. Tudtam, hogy el kellett, volna hívjam randizni - morogta mérgesen. - Most már túl késő ahhoz - ugrattam, majd ott hagytam és italokért mentem. Felkaptam két feles vodkát, majd a keresésére indultam, jobb, ha elmondom neki, hogy Casey tud rólunk. Nem mondtam

219

Caseynek, hogy ne mondja el másnak, mert szerettem volna, ha végre kiderül. Nem érdekelt a pénz. Pár év múlva profi hoki játékos leszek, és meg tudok majd mindent adni neki, amire csak vágyik. Seannal és Kate-tel táncolt az egyik sarokban. Vigyorogva köré fontam az egyik karom, amitől nagyot ugrott. - Szia, barátnőm - suttogtam a fülébe. Rám mosolygott, közben fenekét hozzám dörgölte. Szorosan magamhoz vontam, úgy táncoltunk tovább, és oda adtam az egyik poharat neki. - Köszi - mosolygott rám. - Szóval, valamit be kell vallanom - ismertem be szemlesütve. Felém fordult és várakozóan rám mosolygott. - Miről van szó? - Casey tudja, hogy a barátnőm vagy - mondtam halkan, közel hajolva hozzá, hogy senki más ne hallja meg. - Micsoda? Tudja? Honnan? - kérdezte döbbenten. - Véletlenül elárultam neki. Rád akart hajtani, én meg mondtam, hogy tartsa távol magát tőled - ismertem be, bocsánatkérően mosolyogva. Szemeit forgatva közelebb lépett hozzám. - Te és a nagy szád - suttogta és a nyakam köré fonva a karjait, táncolni kezdtünk. Közelebb húztam magamhoz, és élveztem, hogy teste hozzám feszül. Boldogan rám nevetett. - Nos, Liam, ha az emberek így is, úgy is megtudják, akkor legalább csináljuk becsületesen vigyorgott rám, felhúzva a szemöldökét. Mit, az ördögöt akar ez jelenteni?

220

Kuncogva lehúzta a fejem, és keményen megcsókolt. Hallottam amint a körülöttünk lévő emberek meglepetten felszisszenek, de nem érdekelt. Életem szerelmét csókoltam, aki viszont szeretett. Közelebb húztam magamhoz, nyelvemmel végig simítva az ajkán. Egy idő után, visszahúzódtam és csókolgatni kezdtem a nyakát, amitől halkan felnyögött. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy mindenki minket néz. Végre nincs több titkolózás, nem kell többé hallgassam, mikor a srácok róla beszélnek, és közben alig tudom fékezni magam, nehogy agyon verjem valamelyiküket. Lenéztem rá, és ő mosolygott. - Szeretlek, Liam - mondta mélyen a szemembe nézve. - Én is szeretlek, Angel - válaszoltam azonnal. Tudtam, hogy mindenki rólunk beszél, és hogy gyakorlatilag a nappaliban mindenki ránk bámult, de nem érdekelt. Csak gyönyörű szemeit láttam magam előtt. Magamhoz húztam, és táncolni kezdtünk. Most hogy már tudtak rólunk, egy percre sem mozdultam el mellőle. Korábban sosem lehettem vele a bulikon, általában vagy túl elfoglalt voltam, vagy Jake sas szemekkel figyelte minden mozdulatom. Ez volt a legjobb buli, mert végre foghattam a kezét, és bármikor megcsókolhattam. Még a csajok sem próbáltak rám mászni, ami igazán kellemes változás volt. Egész este, vele és a barátaival lógtam, Kate igazán vicces csaj volt, korábban nem sokat beszélgettem vele, mert örökké csak flörtölt, és most kissé fura volt rendesen beszélgetni. Alig kicsivel éjfél után Amber hozzám hajolt. - Liam, fáradt vagyok. Nem akarsz ágyba dugni? - kérdezte ugratva. Oh, a fenébe. Azt reméltem a flörtölés abba marad most, hogy már tudtak rólunk. Szemem forgatva nevettem fel. - Dehogy nem, Angel.

221

Szerettem volna magamhoz szorítani azt a szexi testét. Vigyorogva elindult felfelé a lépcsökön, én meg a csípőjére téve a kezem követtem. Amint bezártam az ajtót magunk mögött, játékosan rám nézett és tudtam, hogy az ugratás még nem ért végett. Halkan felnyögtem. Jézusom, mindennél jobban szeretem ezt a lányt, de lassan az őrületbe kerget. Oda sétált hozzám és teljesen rám tapadt. Kezeivel végig simított a mellkasomon, lassan, én pedig abban a pillanatban megkeményedtem. Nem kéne már immúnis legyek mostanára a közelségétől? Úgy értem, már tizenkét éve szerelmes vagyok ebbe a lányba! Hogyan képes még mindig így hatni rám? Soha senki nem érhet fel hozzá. Egyszerűen, ő a legtökéletesebb lány az egész világon. Lehajoltam, hogy megcsókolhassam, nyelvem végig húzva telt ajkain, elmélyítettem a csókot. Kezét a hajamba túrta, és pedig a falhoz szorítottam, szorosan hozzá préselve a testem. Felnyögött, engem pedig elöntött a boldogság, amiért épp annyira szeret megcsókolni, mint én őt. Kicsit behajlítottam a térdeim és felemeltem a földről. Hosszú lábait azonnal a derekam köré fonta, közben lassan gombolgatni kezdte az ingem, ujjaival elidőzve a mellkasomon. Amber minden egyes érintése valami újdonság volt számomra, még soha nem éreztem ilyet. Az a sok lány, akivel korábban lefeküdtem, azért hogy elfelejtsem őt, semmit sem jelentettek számomra. Teljes szívemből azt kívántam, hogy bár vártam volna, és bárcsak ő lehetne az első nekem is, de még így is olyan volt. Minden érintés ezerszer jobb volt, mint bármi, amit valaha éreztem. Olyan volt, mintha minden helyen, ahol a bőre hozzáért az enyémhez, beleégette magát, de jó értelemben. És olyan ideges lettem. Nem akartam semmi olyat tenni, amit ő ne akarna, de ugyanakkor attól rettegtem, hogy nem fogok megfelelni az elvárásainak.

222

Megszakítottam a csókot és apró puszikkal haladtam lefelé a nyakán, meg csókolva a helyet, amit pár nappal korábban megszívtam. Szerettem látni rajta az a jegyet, olyan volt, mintha megjegyeztem volna. A tudat, hogy az enyém, az őrületbe kergetett. Az ágyhoz sétáltam, finoman letettem és fölé hajoltam, közben végigsimítottam a testén. Mikor elértem a ruha alját, becsúsztattam a kezem, és simogatni kezdtem, míg elértem a fenekét. Annyira jó érzés volt, hogy akaratlanul felnyögtem. A tudat, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ezt megengedi, boldogsággal öntött el, és úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb fickó az egész világon. Lerángatta rólam az inget, kezeivel végig simítva a hátamon majd a mellkasomon. Ahogy elérte a sliccemet, elkezdte kigombolni a nadrágom, én pedig megdermedtem. Mi az ördögöt művel vajon? A hátamra lökött és felült, de közben idegesen az ajkait harapdálta. - Minden ok? - kérdeztem kíváncsian, kezemmel a combját simogattam. Mi a fenéért olyan ideges? Bólintott, megfogva a ruhája alját, és egy mozdulattal levetette, majd megrázta a fejét, amitől a haja végig terült a vállán, finoman körülfogva gyönyörű arcát. Látva fekete vállpánt nélküli melltartóját, és hozzá illő tangáját, ezer gondolat bombázta az elmém. Annyira vágytam rá, hogy az már fájt. Idáig eljutottunk korábban is, láttam már melltartó nélkül, de még soha, majdnem meztelenül, mint most. Hihetetlenül gyönyörű volt. Lehajolt és szenvedélyesen megcsókolt, de mikor felemelkedett, még mindig idegesen pillantott le rám. - Akarsz engem, Liam? - kérdezte.

223

Jézusom, ez most vicc akar lenni? - Angel, mióta az eszem tudom, akarlak téged. Elmosolyodott és nekem felgyorsult a szívverésem. - Akkor szeress - suttogta lágyan megcsókolva. Teljesen biztos, hogy megállt a szívem. Most akkor azt mondta, hogy… nem, kizárt dolog, biztos valami mást mondott. - Tessék? - kérdeztem halkan, hátra simítva a haját az arcából. - Készen állok, és azt akarom, hogy szeretkezz velem elpirult és ettől még imádni valóbban nézett ki. Visszafordítottam a hátára és lenéztem rá. Most komolyan azt hiszi, hogy muszáj ezt tennie? Jézusom, nem hitt nekem, mikor azt mondtam, hogy várni fogok rá? - Angel, mondtam, hogy addig várok, ameddig csak akarod. Ígérem, hogy tudok várni - esküdtem meg neki. Soha az életbe hozzá nem nyúlok más nőhöz. Nem érdekelnek, soha nem is érdekeltek. - Nos, sajnálom, Liam, de én nem tudok tovább várni kacagott. - Azt akarom, hogy most állj készen rá - ugratott, megragadva a fenekem. - Oh, szóval nem tudsz tovább várni? Nos, ez nem valami igazságos, most úgy érzem hatalmas nyomás ereszkedik rám, és képtelen leszek megfelelni az elvárásaidnak - vicceltem. A szívem kezdett visszatérni a normális ütemre, most, hogy rájöttem, csak viccel. Mosolyogva végig simított a mellkasomon, majd mikor a nadrágomhoz ért, kezét becsúsztatta, megsimogatott a boxeremen keresztül. Mi az ördög? Oh, a fenébe! Nem viccelt!

224

- Angel, mit csinálsz? - kérdeztem kifulladva. Istenem, ez annyira jó érzés. - Liam, elég a beszélgetésből - suttogta, közelebb húzva magához, és lejjebb tolta a nadrágom. Oké, ráhagyom, és addig megyek csak, amíg azt nem mondja, hogy állj. Tudtam, hogy bízik annyira bennem, hogy megállítson, ha túl messze merészkedtem, és ezt is szerettem benne. Imádtam, hogy bízott bennem annyira, hogy tudja, azonnal megállok, ha arra kér. Annyira ideges voltam, hogy remegtek a kezeim. Éhesen megcsókoltam, végigsimítva a mellein. Kikapcsoltam a melltartóját, és lassan levetettem róla, arra számítva, hogy megállít. Tökéletes mellei voltak. Lehajoltam és megcsókoltam őket, amitől ívbe feszült a háta és levegőért kapkodott. Huh, ez teljesen újdonság, idáig még nem jutottunk el. Lerúgtam magamról a nadrágom és végig simítottam a testén, megállva amint elértem a bugyiját, majd finoman hozzáértem, ő meg felemelte a csípőjét, még többre vágyva. - Szeress, Liam - suttogta a szemembe nézve. Basszus, tényleg komolyan gondolta. Megálltam és visszahúzódtam, nem véve le róla a szemem. Arca eltökéltnek tűnt, semmi kétséget nem láttam rajta. Csak szerelmet, boldogságot és vágyat láttam rajta, és bármiben fogadtam volna, hogy ugyan azok az érzelmek tükröződtek az én arcomon is. - Angel, tudok várni - ígértem meg neki újra. - Tudom, hogy tudsz, de én készen állok - nézett rám gyengéden. - De első az alkalomnak különleges kéne, hogy legyen. Egy szép hotelben, rózsaszirmokkal és gyertyákkal teli szobában.

225

Holnap estére le is foglalhatnék egy szobát. De ő csak megrázta a fejét. - Különleges lesz Liam. Mert ez első együttlétünk lesz. Az nekem elégé különleges. Kérlek - könyörgött, kezével végigsimítva a hátamon. Az egész testem beleborzongott a gondolatba, hogy együtt lehetnék vele, de tudtam, hogy biztosra kell menjek, tényleg ezt szeretné, sosem bocsátanám meg magamnak, ha reggelre megbánná. - Ez nem a fogadás miatt van, igaz? - kérdeztem kíváncsian. Felnevetett és megrázta a fejét. - Legkevésbé sem érdekel a fogadás. Bízom benned. Szeretlek. Azt akarom, hogy szeretkezz velem. A szívem örült vágtába kezdett, egyszerre voltam ideges és izgatott, már attól féltem, ebbe halok bele. - Én is szeretlek, Angel, mindennél jobban. - Lehajoltam, és gyengéden megcsókoltam. Tudtam, hogy nagyon óvatos és figyelmes kell legyek, csak remélni tudtam, hogy nem fogok túl nagy fájdalmat okozni neki. Kezemmel végigsimítottam testén, élvezve bőrének selymességét, majd érzékien megcsókoltam, hogy megmutassam mennyire szeretem, és mennyire vágyom rá. Lassan lehúztam róla a bugyit, végig csókolva a testét. Körmeit a hátamba vájta, lélegzete felgyorsult, én pedig még jobban akartam őt. Nyelvemmel végigsimítva mellein, lefelé haladva, helyenként finoman megharaptam, amitől magasba emelte csípőjét felém. Csodálattal néztem végig rajta, sebezhető és abszolút tökéletes volt, ahogy itt feküdt előttem meztelenül.

226

Tudtam, hogy soha többé nem fogok tudni úgy ránézni más lányra, hogy gondolatban ne hasonlítanám az én Angelemhez. Elpirult, zavarban volt, hogy először látom meztelenül. - Olyan szép vagy, Angel - suttogtam. Elmosolyodott, karjait a nyakam köré fonva, lehúzta a fejem egy újabb csókot követelve. Én pedig készen álltam arra, hogy megmutassam mennyire, szeretem. Kisimítottam a haját a homlokából, mosolygott és boldogan nézett fel rám. - Szeretlek, Angel. Csak feküdtünk mozdulatlanul, fejem a vállához szorítva, puszilgattam a nyakát, közben éreztem vadul dobogó pulzusát az ajkaim alatt. Sosem voltam még ennyire boldog. Néhány perc után kihúzódtam belőle, az oldalamra gurulva. Szorosan magamhoz ölelve simogattam izzadságtól nedves testét, elidőzve a mellein. - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam - mondtam halkan. Borzalmasan éreztem magam, emiatt, de gondolom, minden lánynak át kell ezen esnie az első alkalommal. - Liam, ez annyira megérte - nevetett fel, közelebb húzódva hozzám. - Örülök, hogy élvezted - vigyorogtam rá. Sosem kaptam panaszt emiatt, de korábban nem is érdekelt, hogy a lány, akivel voltam, jól érezte magát vagy sem. Általában csak megkaptam, amit akartam, és annyi érdekes, hogy ez mennyire más volt Angellel. Csak ő számított, az én érzéseim másodlagosak lettek.

227

- Én határozottan élveztem. De te is? Úgy értem, nem is tudom, mit kellett volna csinálnom, nem kellett volna másképp viselkednem? - kérdezte az ajkát harapdálva? Felnevettem és megpusziltam a homlokát. - Angel, ez volt a legjobb dolog, ami valaha történt velem. Tökéletes volt. Te is tökéletes vagy. Annyira szeretlek. Hozzám simult és megfogva a kezem, összefonta ujjainkat, majd boldogan felsóhajtott. - Én is szeretlek Liam - suttogta és megpuszilta a mellkasom. Nem bírtam uralkodni magamon, kezdtem megint felizgulni. Annyira közel volt hozzám, és most hogy megkaptam, nem tudtam betelni vele. Hátrébb húztam a csípőm, hogy ne vegye észre izgalmam jelét. Ez volt számára az első alkalom, és biztos még nagyon érzékeny. De elkéstem, mert felemelte a fejét és lenézett. Majd döbbenten rám. Bocsánatkérően mosolyogtam rá, ő pedig kuncogni kezdett. - Komolyan? Máris? - ugratott, végighúzva körmeit a mellkasomon. - Sajnálom, egy perc és elmúlik. Csak átkozottul szexi vagy. Pihenj, biztosan fáj még - mondtam szégyenlősen. Megemelte a szemöldökét, lassú mosoly terült el az arcán, majd a hátamra gördített és lovagló ülésben rám ült. Úgy nézett le rám, mint egy szexi istennő. - Jól vagyok. Ezúttal én szeretnék felül lenni. Szólj, ha valamit nem jól csinálok - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Szent Isten, ez a lány fantasztikus.

228

Másnap reggel korán ébredtem. Ambernek fél kilencre kellett a stúdiónál lennie, és még csak hét óra múlt. Nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. A tegnap este volt életem legjobb éjszakája. Hallani, ahogy a nevemet nyögi….Ő is jól érezte magát, és ettől csak még különlegesebb lett számomra. Azt mondta, hogy nem okoztam túl nagy fájdalmat neki, és hittem neki, mert utána rávett, hogy még egyszer szeretkezzünk. Szorosan magamhoz öleltem, imádtam, ahogy meztelen teste az enyémhez simul. Csak feküdtem ott és néztem, ahogy alszik. Pokolian gyönyörű volt, tényleg úgy nézett ki, ahogy magamban elképzeltem egy Angyalt. Közelebb fészkelődött hozzám, majd kinyitotta a szemét, és boldog mosollyal nézett rám. - Szia, barátom. - Szia, barátnőm - mosolyogtam vissza rá. Szorosan átölelt és boldogan sóhajtott fel. - Hogy érzed magad? - kérdeztem és végigsimítottam a haján. - Jól vagyok, egy kicsit érzékeny ott lent, de annak ellenére tökéletesen boldog vagyok - jelentette ki kuncogva. Hátára gördítettem és föléje emelkedtem, hozzá nyomva a testem. - Egy kicsit érzékeny, mi? Megpuszilhatom, hogy elmúljon flörtöltem vele. Az ajkait harapdálva, várakozásteljesen nézett rám. - Oh, megtennéd? Gonoszul vigyorogva bólintottam. - Oh, de még mennyire. És elkezdtem lassan lefelé haladva végigcsókolgatni a testét.

229

16. fejezet

Fordította: Maya

~ Amber ~

Szombat

reggel óvatosan másztam ki Liam öleléséből, és

szó szerint nem lehetett a vigyort letörölni az arcomról. Annyira hihetetlen volt az elmúlt éjszaka. Csodálatosabb volt annál, mint ahogy azt én valaha is elképzeltem. Liam annyira édes, megértő és türelmes volt velem, miközben lassan és óvatosan vett mindent. Nem kérhettem volna ennél csodásabb barátot magamnak. - Gyerünk, szépfiú, mennünk kell - kértem, miközben felvettem néhány felsőt és egy toppot, készen állva a táncedzésre. Liam megragadta a derekamat és megcsókolta a tarkómat. - Oké, de ha lehet, akkor ne rázd előttem túl sokat az a kis csinos fenekedet, mert a végén még ott mindenki előtt fogom leszedni rólad a ruhákat - morogta, miközben óvatosan harapdálni kezdte a nyakamat, mire felnevettem. Sosem mondott még nekem ilyet ezelőtt, arcom pipacsvörös lett, és játékosan a vállára csaptam. - Kifelé a szobámból, himringyó - ugrattam, miközben nevetve eltoltam magamtól.

230

Megragadta a kezemet, és boldogan vigyorogva elindult velem kifelé. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek és a fenekét kezdtem bámulni, ahogy előttem sétált a nappali felé. Hűha, most már én is perverz lettem! A táncedzés nagyon jó volt. Végre sikerült megcsinálnunk azt az emelést, amivel a múltkor még gondom volt, így nem estem állandóan a seggemre. Mire végeztünk, teljesen elfáradtam és totál leizzadtam. Liam a megszokott módon türelmesen várt rám, miközben Justinnal beszélgetett. Úgy tűnt, hogy a boldog mosolyt egyszerűen nem tudja eltüntetni az arcáról. Biztosan nehéz volt neki egy egész hetet várni a szexre, lefogadom, hogy sosem tett még ilyet ezelőtt. Valószínűleg elégedett volt, hogy végül megkapta a jutalmát a sok kínzás után, amiben részesült. Várjunk csak, nekünk csak egy randink volt ezen a héten? Magamban felnevettem. Hűha, egy ribanc vagyok. Lefeküdtem egy olyan sráccal, akivel csak egy hete jártam, és sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszek. De úgy tűnt, mintha már örök ideje együtt lennénk, mert minden annyira egyszerű, és tudtam, hogy neki milyen régóta fontos vagyok. Edzés után elmentünk egy bárba, ahol szendvicseket vettünk, majd a közeli parkba mentünk megenni őket. Liam leült egy fa árnyékába, szétnyitotta a lábait, hogy közéjük üljek. Már éppen le akartam ülni, amikor megállított. - Várj, Angel. - Levette a kapucnis felsőjét, és letette a földre, hogy arra üljek le. - Köszi - motyogtam hálásan, leültem, ő pedig a mellkasára vont engem és elkezdtünk enni a szendvicseinket. Liam szokásosan gyorsan behabzsolta az övét, majd karjait a derekam köré fonta és gyengéden ringatott, amíg én is végeztem a sajátommal.

231

Soha sem gondoltam, hogy valaha is így leszek ezzel a sráccal. Már a randi gondolatát is a pokolba kívántam, mert sosem akartam, hogy egy vadidegen megérintsen engem úgy. Az apámmal történtek sebeket hagytak rajtam. Mindig is úgy gondoltam, hogy nem akarok barátot, amíg rá nem jöttem, hogy nekem már megvan a tökéletes barátom, aki édes, kedves és minden éjszaka megvédett engem. - Örökre itt tudnék maradni - motyogtam, miközben behunytam a szemeimet és elégedetten felsóhajtottam. Liam megcsókolta a halántékomat. - Nem bántad meg a múlt éjszakát? - kérdezte. Megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni, és úgy tettem, mintha gondolkodnék. - Az attól függ. El fogsz-e hagyni ezek után? - ugrattam. Gonoszul rám vigyorgott. - Hmmm… Hadd, gondoljam át válaszolt, miközben finoman megcsókolt. - Nos, lehet, hogy nekem kellene a te szexi seggedet kiraknom, megmentve így magamat a kínos dolgoktól - javasoltam kérdőn, és önelégülten rá vigyorogtam. Nevetve hátradőlt magával húzva engem is, és a mellkasára fektetett. - Ha kirakod a szűrömet, a halálomig könyörögni fogok neked, hogy fogadj vissza - jelentette ki, miközben a hátamat simogatta. - Térden állva? - kérdeztem nevetve. Bólintott és komolyan rám nézett. - Igen, kerül, amibe kerül. Bárhova is ménnél, én követnélek, és folyamatosan könyörögnék egy második esélyért. Olyan lennék, mint egy orvvadász viccelődött, majd átfordult velem, így én kerültem alulra.

232

- Ez úgy hangzik, mint egy fájdalmas kinövés a hátsómon. Talán mégis meg kellene tartanom téged - mosolyogtam és vállat vontam. Bólintott. - Jó terv - értett egyet, majd szenvedélyesen megcsókolt, ezzel lezárva ezt a beszélgetést. Egy óra múlva mentünk haza a parkból, hogy rendbe rakjuk a házat. Most is a megszokott káosz várt bennünket, de Jake már elkezdte mire hazaértünk. Most igazán jó munkát kellett végeznünk, mert anya holnapra volt várható. Ő nem tudott arról, hogy minden héten partizók tomboltak nálunk. Katet is beszerveztem, hogy segítsen a takarításban, de ő inkább azzal volt elfoglalva, hogy a múlt éjszaka részleteiről faggasson. Követett mindenhová, és állandóan kérdezgetett, mindent tudni akart. Nem válaszoltam semmilyen intimebb kérdésre, mint például, Milyen sokáig tartott?, vagy, hogy Mekkora van neki?. Végül, mikor kitakarítottunk pizzával és DVD-vel dőltünk hátra. - Nos, mivel ők ketten összejöttek, következünk, Jake - flörtölt Kate a bátyámmal.

most már

mi

Jake magabiztosan mosolygott vissza rá. - Te túl jó kislány vagy nekem - mondta neki. - Ki mondta neked, hogy én jó kislány vagyok? Különben is, még ha az is vagyok, talán megvesztegethetnél. - Kate felemelte a szemöldökét, és lassan végig járatta rajta a tekintetét. Megköszörültem a torkomat, hogy magamra vonjam a figyelmüket.

233

- Állj. Megy a film. Nincs flörtölés, miközben horror filmet nézünk. Ez a szabály, és ezt mindketten tudjátok - figyelmezettem őket, és próbáltam komolynak hangzani. Jake dobott nekem egy „köszönöm” mosolyt, mire csak forgattam a szemeimet. Ő sosem fog változni, mindig egyenesen belesétál. Ha semmit sem akart tőle, akkor miért flörtölt vele állandóan? Közelebb húzódtam Liamhez, miközben folytattuk a filmet. Amikor befejeztünk, Liam szokásosan hazament, hogy továbbra is fenn tartsuk a látszatott a szülei előtt. Anya miatt is szükség volt arra, hogy úgy tűnjön, hogy otthon alszik. Nem hiszem, hogy anya szeretne arról tudni, hogy a szomszéd fiú minden este a lánya ágyában alszik. Éhesen megcsókoltam őt az ajtóban, és mielőtt még visszatérne a szobámba, úgy döntöttem, hogy veszek egy jó hosszú, áztató fürdőt. Kicsit még fájtam a szex miatt, és az edzésen is jól megdolgoztattam az izmait. Boldogan csúsztam bele a kádba, és behunytam a szemeimet. - Szia - mondta Liam az ajtóból egy kicsivel később. - Szia - üdvözöltem, továbbra is behunyt szemmel. - Még egy hideg fürdő? - kérdezte nevetve. Megrázta a fejem és ránéztem. Az ajtófélfának támaszkodott, lábait keresztbe téve, és karba tett kézzel önelégült mosollyal figyelt engem. Pokolian szexisen nézett ki. - Valójában még meleg. Szeretnél csatlakozni? - ajánlottam. Megdöbbenve nézett rám. - Komolyan? - kérdezte kihúzva magát. Nevetségesen lelkesnek tűnt. Nevettem és megerősítésként bólintottam. - Komolyan.

234

Gyorsabban, mint ahogy gondoltam volna, már meztelenül a kádban ült mögöttem, és karját körém fonta. A vasárnap gyorsan eljött. Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra láthatom anyát, két hét óta először. Valójában csak a következő hétvégén jött volna haza, de helyette most jött. ÉS most már hat óra elmúlt, így bármelyik percben hazaérkezhetett. Én Liam ölében ültem a nappaliban, szinte vibráltam az izgalomtól. Amikor meghallottam a kocsija hangját, ahogy beáll a felhajtóra boldogan sikoltozva rohantam az ajtó felé. Jake velem egy időben ugrott fel, és nevetve a derekamnál fogva visszadobott a kanapéra. - Én leszek az első, hugi - mondta nevetve és ajtó felé iramodott. Nevetve követtem őt az ajtóhoz, majd letámadtam anyut egy szoros öleléssel. - Szia, Jake. Szia, Amber - csiripelte, miközben szorosan átölelt mindkettőnket. Liam egyenesen a kocsihoz ment, és kivette a csomagjait. Amikor elhúzódtunk az ölelésből anya könnyes szemekkel mosolygott ránk. - Hiányoztatok srácok - mondta, és mindkettőnknek adott egy puszit. - Hé, Liam. Kapok egy ölelést? - kérdezte mosolyogva. Liam nevetve bólintott. - Mindig, Margaret - mondta és szorosan megölelte. - Egyre jóképűbb vagy - mondta, megveregette az arcát szeretettel. Liam felnevetett. - Nem tudok róla - felelte vigyorogva, miközben megrázta a fejét.

235

Az ajkamba haraptam, az én véleményem szerint is határozottan helyesebb lett. Anya szerette Liamet, és ezt mindig ki is mutatta. Sokkal több időt töltött nálunk, mint otthon, és mióta az apám elment, anya nagyon közel került Pathez és Rickhez, így ’engedéllyel’ töltötte nálunk az idejét. - Nos, hiányoztam? - kérdezte, miközben belém karolva elindultunk az ajtó felé, így az csomagok a fiúkra maradtak. Én elmosolyodtam, tudván hogy ki fog borulni, amikor elmondom neki Liamet. - Umm, nem igazán, mert szerelmes vagyok - mondtam neki boldogan. Anya levegő után kapkodott, és megállásra kényszerített és olyan döbbent arckifejezéssel nézett rám, hogy nevetni kezdtem. - Te… mit…? - dadogta zavarodottan. Én mosolyogva indultam tovább, magammal húzva őt a konyhába. - Van egy barátom - erősítettem meg őrült módján vigyorogva. - Oh, Amber, sosem hittem volna, hogy képes leszel rá! Olyan büszke vagyok rád, drágám. Tudom, hogy milyen nehéz számodra az emberek közelében lenni - mondta, átölelve engem szorosan, miközben újra könnyek csillogtak a szemében. Jake és Liam bejöttek, és mindketten a konyhapultnak dőltek. Liam rám kacsintott, válaszul csak mosolyogtam rá. - Nos, hogy hívják? Találkozhatom vele, míg itthon vagyok? Ó, várj, ne. Jake tudja? - kérdezte végül már suttogva, gondolva az én extravédelmező bátyámra. Felnevettem, miközben Jake néztem, aki folyamatosan Liamet figyelte. - Igen, anya. Jake tudja - erősítettem meg.

236

- Nos, ki az? Hogy néz ki? - kérdezte izgatottan. - Nos, nagyrészt kiborító, beképzelt és túl magabiztos. De a másrészről pedig iszonyatosan dögös. - Liamet figyeltem, ahogy a nevetésének elfojtásával küzdött. - Nem hangzik túl tartósnak, Amber! Egy kapcsolatot nem a külsőre kellene alapozni - szidott meg anya, rosszallóan felhúzva a szemöldökét. Többé már nem tudtam megállni, és hangos nevetésben törtem ki. - Ne aggódj, anya. Azonnal kirúgom, ha már nem lesz jóképű. - Jobb, ha nem - figyelmeztetett Liam, miközben odajött mellém és átölelte a derekamat. Anya döbbent arckifejezéssel járatta a tekintetét közöttünk, majd zavarodottan Jakere pillantott. Jake kissé vonakodva bólintott. Hirtelen elkezdett nevetni. - Tudhattam volna! Mindenről azt hittem, hogy csak ugratjátok egymást, nem gondoltam volna, hogy szexuális vonzalom van mögötte - mondta nevetve, mire Jake mérgesen felhorkant. - Nem akarok tudni róla - morgott Jake, miközben befogva a fülét rázni kezdte a fejét, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Anya egy újabb szoros ölelésbe vont. - Nagyon örülök neked, Amber. Ő olyan jó fiú - suttogta. - Igen, tudom - értettem egyet, ahogy elengedett. Megragadtam Liam kezét, mire szorosan magához húzott. Kívántam, hogy bárcsak megint a szobánkban lehetnénk, hogy újra érezhessem a simogatását. Reggel óta nem voltunk úgy együtt, és ez egy örökkévalóságnak tűnt.

237

- Gratulálok, srácok - csiripelte lágy mosollyal. Liam megszorította a kezem, és olyan boldog mosollyal nézett rám, hogy a szívem majd elolvadt. Anyám mosolya eltűnt, majd szomorúan Jakere majd rám nézett. - Srácok, szeretnék veletek beszélni valamiről. Oka van annak, hogy egy héttel hamarabb jöttem haza - ismerte el. A hanga kemény és komoly volt. Jake megmerevedett és az arca kifejezéstelenné vált. - Mi nem akarjuk látni, ha ez az amit mondani szeretnél - mondta szigorúan, miközben védelmezően mellém állt. Anya megrázta a fejét. - Ez nem olyan egyszerű. Nem akartam ezt, de egy nagyon kellemetlen helyzetbe hozott engem, nagyon sajnálom - mondta halkan. Liam és Jake öntudatlanul egyre közelebb húzódott hozzám, teljesen maguk közé szorítottak. Jézus, mi a pokol lehet az, ha ennyire aggódnak. Nincs is itt! - Anya, miről beszélsz? Nem engedem azt a seggfejt Amber közelébe - morogta Jake dühösen. Anya sírni kezdett, így a fiúkat félretolva odamentem hozzá, és szorosan átöleltem. Francba, ez nem jó. Bármi is, anya valóban ideges miatta. - Mi a baj? - suttogtam, próbáltam magam tartani, nehogy én is sírni kezdjek. Utáltam látni anyát sírni, ő mindig olyan erős volt. - Le kell ülnöm - mondta csendesen, majd durván letörölte az arcáról a könnyeit és vett egy mély lélegzetet. Követtem őt a nappaliba, leültünk a kanapéra, alig kaptam levegőt. Két gondolat ült meg a fejemben, az egyik hogy újra együtt vannak, és apám vissza akar jönni, vagy meg akarja szerezni a

238

felügyeletet felettünk. Ahogy ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Liam mellém ült és szorosan átkarolt. Én hozzápréselődtem és vártam, hogy mit akar anya mondani. - Apátok visszaköltözik a városba - mondta halkan. Jake felugrott. - Kurva anyját! Megmondtam neki, hogy maradjon távol! - kiáltotta mérgesen, és úgy nézett ki, hogy mindjárt összetör valamit. Anya bólintott. - Azt akarja, hogy újra ismerkedjetek meg. Azt mondta, hogy sajnálja és hogy megváltozott. Azt szeretné, ha adnátok neki még egy esélyt. - Úgy érted, még egy esély arra, hogy megpróbálja megerőszakolni Ambert? - kiáltotta Jake. Összerezzentem, ahogy az emlékek újra elárasztottak. Liam karjai szorosabban tartottak, teljesen körbeölelve engem. Anyám megrázta a fejét, és könyörögve nézett rá. - Jake, ezt én is legalább annyira nem szeretném, mint te, kérlek, ne kiabálj velem. Utálom, hogy ezt kellett nektek mondanom, de nem az én hibám - mondta, és újra sírva fakadt. Jake felsóhajtott, megrázta a fejét, letérdelt előtte, majd átölelte. - Sajnálom. Nem akartam veled így beszélni - mondta, de még mindig dühösnek hangzott. Én az arcomat Liam vállába préseltem, beszívva ezzel az illatát. Éreztem, ahogy ajkait a nyakamra nyomta, így a lélegzetére összpontosítottam, miközben megnyugtatóan a hátamat simogatta. Kétségbeesetten igyekeztem nem kiborulni. Néhány perc néma csend után Jake szólalt meg. - Miért jött vissza? Miért nem tudod neki megmondani egyszerűen, hogy nem akarjuk látni? - kérdezte.

239

Anya behunyta a szemét, és szomorúan elmosolyodott. Újra házasodott. Van egy fia, aki a féltestvéretek. És a feleségének van már az előző kapcsolatából is egy másik fia, ő szintén tizenhét éves. Apátok szeretné, ha megismernétek az új családját - mondta kissé gúnyosan az ’új család’-nál. Szent Isten, van egy öcsém, meg egy mostoha testvérem? Jake felugrott. - Azt a faszt kasztrálni kellett volna! Nem hogy még több gyereket csinált - kiabálta, miközben mérgesen a hajába túrt. - Azért kellett ma visszajönnöm, mert az idősebbik fiú, Johnny, holnap kezd az iskolában. Ő tud rólatok - mondta bocsánatkérően rám nézve. Jake olyan keményen rúgott bele a dohányzó asztalba, hogy az arrébb repült. Liam felállt, és védelmezően elém állt, míg Jake hangos káromkodások mellett, folyamatosan az asztalt rugdosta, újra és újra. Felálltam, és félrelöktem Liamet, hogy megpróbáljam megállítani a bátyámat. Megragadtam a kezét, amitől megállt és rám nézett. Arca a dühtől teljesen eltorzult. Ha most apám lett volna az asztal helyében, már rég halott lenne. Valóban jobban teszi, ha távol tartja magát Jaketől. Szorosan átöleltem, így csillapítva őt, mielőtt még megsértené magát. Ez volt az egyetlen módja volt annak, hogy Jake lenyugodjon, amikor a dühtől tombolni kezdett, ha rólam volt szó. - Jake, hagyd abba. Megijesztesz, kérlek! - suttogtam belé kapaszkodva. Reszketett a dühtől, ahogy átkarolt. - Oké, rendben vagyok. Shhh, minden rendben, sajnálom suttogta, védelmezően simogatva a hátamat. - Sajnálom - zokogta anya. Megfogtam Jake karját, és odavezettem mellé, hogy üljön le.

240

- Rendben van, anya. Nem a te hibád. Kitalálunk valamit. Egyikünk sem akar vele találkozni, szóval nem is fogunk találkozni vele - mondtam, mintha ez olyan egyszerű lenne. - Mi lesz azzal a Johnny fiúval, a mostohatestvérrel? Ott lesz a suliban holnap. Tudja, hogy kik vagytok, de nem ismeri a múltat. Az apátok azt mondta neki, hogy a válásunk miatt nem akarod látni őket - mondta a fejét rázva. Jake humortalanul felnevetett. - Nos, vajon azt miért nem mondta el az a gerinctelen barom az új feleségének, hogy a volt még a szart is kiverte a régi családjából, végül meg akarta erőszakolni a saját lányát? Nem kellene felvilágosítnunk őket? köpte Jake. Újra összerezzentem káromkodás miatt. Utáltam. - Jake! Abbahagynád a káromkodást? - kiáltotta Liam dühösen, miközben leült mellém és a kezemet fogta. - Sajnálom, bocsánatkérően.

Ambs!

Nem

akartam

-

motyogta

Jake

Megráztam a fejem és mosolyt kényszerítettem magamra. Minden oké, Jake. Ne aggódj - legyintettem a kezemmel, úgy téve, mintha nem érintett volna meg. - Hogy hívják a másik gyereket? - kérdeztem anyát. Szerettem volna tudni az öcsém nevét. Ő szomorúan rám mosolygott. - Matt. Mosolyogtam. Matt. Aranyos volt és tetszett. Éreztem, ahogy a pánik kezd előtörni belőlem, így szükségem volt egy kis egyedül töltött időre. - Nos, nem sokat tehetünk, azt hiszem. Holnap találkozunk azzal a Johnny sráccal. De nem akarom, hogy ahhoz az emberhez bármi közöm is legyen, soha többé - jelentettem ki határozottan,

241

miközben felálltam. - Megyek, lefekszem. Megfájdult a fejem mondtam és elindultam a szobám felé. Ki kellett jutnom innen, mielőtt teljesen összeomlanék megint Jake előtt - attól megint csak őrült módjára kezdene viselkedni. Liam megragadta a kezemet. - Akarsz társaságot? - kérdezte halkan, és kiskutya szemekkel nézett rám. Átkozott, tudja, hogy ennek nem tudok ellenállni. - Igen - bólintottam kissé. - Csak egy perc. Előbb segítek Jakenek rendbe tenni az asztalt - mondta Liam az asztal darabjai felé biccentve, hogy használható legyen még valamire. Bólintottam és elindultam a szobám felé. Hallottam, ahogy suttogtak valamit a hátam mögött, tudtam, hogy rólam beszélnek, de nem érdekelt. Zokogva dőltem az ágyamra, nem tudtam, hogy most mit is gondoljak. Apám itt volt a városban, azt szerette volna, hogy ismerjük meg újra. Van egy új családja. Nem értettem, ha velük jól bánt és szerette őket, akkor velünk mi a pokolért viselkedett úgy? Miért nem szeretett minket? Néhány perccel később Liam sétált be, testével teljesen átölelt engem, és addig zokogtam a mellkasába, amíg el nem aludtam. Az utolsó gondolat, ami átfutott az agyamon, hogy eddig minden túl tökéletes volt. Tudtam, hogy nem kellett volna hinnem a happy endben. Soha nem lesz happy end.

~ Liam ~ - Hogy hívják a másik gyereket? - kérdezte Amber az anyjától kíváncsian. Nyugodtak mutatta magát, de tudtam, hogy

242

valószínűleg belül igazi harcot vív magával, és csak Jake miatt próbálja tartani magát. Szemeit összeszorította, és a kezemet olyan erővel szorította, amiből éreztem, hogy nincs rendben. - Matt - válaszolta Margaret, láthatóan szomorúan. Amber elmosolyodott. - Nos, most nem sokat tehetünk, azt hiszem. Holnap találkozunk azzal a Johnny sráccal. De nem akarom, hogy ahhoz az emberhez bármi közöm is legyen, soha többé - jelentette ki magabiztosan, mintha nem számítana, hogy az az ember, aki verte, szexuálisan zaklatta őt éveken keresztül és végül megpróbálta őt megerőszakolni, újra itt van a városban, mert látni akarja őt. Felállt és elengedte a kezemet. Ösztönösen felugrottam én is. Jake még mindig igazán dühös volt, noha tudtam, hogy sosem bántaná Ambert, még véletlenül sem, de elővigyázatosságból ott kellett lennem mellette. - Megyek, lefekszem. Megfájdult a fejem - motyogta Amber és egy könnycsepp ejtése nélkül elindult. Ez most nagyon rossz. Bármelyik pillanatban komolyan kiborulhat, láttam abból, ahogy a válla előre görnyedt kissé. Megragadtam a kezét. - Akarsz társaságot? - kérdeztem és imádkoztam azért, hogy nem zárjon ki engem. - Igen -bólintott és elindult anélkül, hogy megvárt volna. Beszélnem kellett Jakekel, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni nélkülem, vagy ilyesmi. - Csak egy perc. Segítek Jakenek rendbe tenni az asztalt hazudtam és fejemmel az asztal darabjai felé biccentettem. Ő bólintott és gyorsan elindult. Néztem, ahogy kiment a nappaliból, majd Jakehez fordultam. - Oda ne merj menni egyedül. Komolyan mondom, Jake. Ha szeretnéd, elmegyek veled - suttogtam neki figyelmeztetőleg.

243

Összeráncolta a homlokát, de vonakodva bólintott. - Nem fogok menni, hacsak nem szükséges. Ha nem jön a közelünkbe és nem próbálkozik semmivel sem. De ha csak a közelébe mer jönni, megölöm! - morogta. Bólintottam, tudtam, hogy őszinte, láttam az arckifejezéséből. Stephen Walker nagy szarban volt, mert ha Jake nem is öli meg, akkor én fogom, ha a közelébe mer menni az én Angelemhez. - Figyelj, most be fel kell mennem hozzá, és meg kell győződnöm arról, hogy minden rendben van vele. Majd később beszélünk még erről. Ne csinálj semmi hülyeséget, Jake - mondtam szigorúan. Bólintott, mire én gyakorlatilag végig rohantam a folyosón. Amber az ágyán feküdt összegömbölyödve, és szívszorítóan zokogott. Utáltam ilyen állapotban látni, ez felidézte azokat az emlékeket, mikor láttam őt nyolc éves korában szenvedni. A látványa összetörte a szívemet. Szorosan körbeöleltem őt az egész testemmel, lábaink összefonódtak, ő a mellkasomhoz préselődött, én pedig az államat a feje tetején pihentettem. Ha valaha is még egyszer csak megérinti őt, én fogom megölni. Nem fogom engedni, hogy Amber úgy élje le az egész életét, hogy retteg egy embertől. Az sem érdekelt, ha börtönbe kerülök - amíg Angel biztonságba van, semmi más nem számít. Miután Amber fél órán át hisztérikusan zokogott, elmélyült a légzése. Lassan elhúzódtam tőle, és lenéztem rá. Mélyen aludt. Az arca vörös és puffadt volt, de még így is ő volt a legszebb lány a világon. Megcsókoltam a homlokát, óvatosan letöröltem a könnyeim, és finoman kibontakoztam az öleléséből. Kiosontam a szobájából, Jaket a nappaliban találtam, a kanapén ült, miközben az anyja a konyhában vacsorát készített. Leültem Jake mellé, és az arcát

244

tanulmányoztam. Pontosan úgy nézett ki, mint amikor két évvel ezelőtt, tizenhat éves korunkban már egyszer megpróbálta felvenni az apja vele a kapcsolatot. Akkor is pontosan így nézett ki. Ez körülbelül egy évvel volt azután, hogy a szart is keverte belőle, és kidobta. Úgy tűnt, hogy Stephen megpróbálja jóvátenni a bűneit, vagy legalább is ezt állította. Jake akkor is dührohamot kapott, és megmondta az apjának, hogy ha valaha is újra, csak a közelébe mer jönni Ambernek, ő darabokra fogja tépni. És az volt a szerencse, hogy ez a beszélgetés telefonon keresztül történt, különben az a seggfej, már egy jelöletlen sírba rohadna valahol. - Rendben vagy, Jake? szeretetteljesen megszorítottam a vállát.

kérdeztem,

miközben

Felsóhajtott és bólintott. - Jól van? - kérdezte halkan Megráztam a fejem. - Nincs - ismertem be szomorúan. Összerezzentem, ahogy megláttam az arckifejezését. Utáltam, ha Jake dühös volt. - Most alszik. - Segítened kell nekem, Liam - motyogta és behunyta a szemét. - Természetesen - értettem egyet, gyorsan bólintva. Bármint megtennék a világon azért, hogy Angelt biztonságban tudjam. - Nem akarom, hogy bármikor is egyedül maradjon. Egyikünknek mindig vele kell lennie. Vele tudsz maradnia héten, amikor dolgozom? - kérdezte reménykedve. Kicsit bűntudatosan mosolyogtam. - Mindig, Jake. Ne aggódj. Minden rendben lesz. Ő is jól lesz - mosolyogtam megnyugtatóan. Soha nem fogom hagyni, hogy bárki vagy bármi újra bánthassa. Hagytam, hogy megtörténjen, amikor gyerekek voltunk, és ezt sosem bocsájtottam meg magamnak. Ha csak egyszer mondtam volna valamit anyának vagy apának, talán megállt volna, mielőtt túl messzire ment.

245

Bólintott. - Igen, tudom. Figyelj, a holnapi nap. Nem tudom, hogy hogyan fog reagálni az a Johnny gyerek. Tudom, hogy nem tud semmit, de mi van ha elkezd kérdezősködni, hogy miért nem akarunk találkozni vele? Felzaklathatja az iskolában Ambert. Utálná azt. - mondta szomorúan. - Jake, meglátjuk majd mi lesz. - Vettem egy mély levegőt, és úgy döntöttem, elmondom, hogy min gondolkodtam azóta, hogy az anyja elmondta neki, hogy az a seggfej visszajött a városba. Tudod, hogy néhány hónap múlva elmegyek az egyetemre. Vissza akartam adni a Bostoni ösztöndíjat, hogy valami közelebbi iskolába menjek, hogy továbbra is Amberrel tudjak maradni, de ha a legrosszabb legrosszabbja jön, akkor elviszem magammal Bostonba. Átkérheti magát egy ottani suliba - javasoltam vállvonogatva, várva a reakcióját. Azóta gondolkodtam ezen, mióta megkaptam a levelet. Ez az ösztöndíj fantasztikus lehetőség lenne a karrieremben, de én nem akartam menni. Nem akartam elhagyni Ambert azelőtt sem, hogy összejöttünk volna, most pedig nem hiszem, hogy túlélném egyáltalán azt, most hogy végre ott volt nekem. Két lehetőség volt, vagy egy helyi főiskolára megyek, vagy eljön velem Bostonba. A gond az volt, hogy Amber még csak tizenhat éves, így biztos voltam abban, hogy csak az első lehetőség marad, és itt maradok vele. Viszont, most, hogy ez a helyzet, meg kérdezhetem tőle, hogy eljönne-e vele. Elvihetném őt ebből az egészből, és újra kezdhetnénk mindent, egy olyan helyen, ahol nem emlékeztetik rá minden nap, ahol nem kell aggódnia amiatt, hogy összefut vele, minden alkalommal, amikor kilép a házból. Azt vártam, hogy Jake majd őrült módjára nekem fog esni, hogy el akarom vinni tőle Ambert, de meglepett a reakciója. Csak bólintott. - Kösz - mondta szomorúan. - Megyek, megkérdezem anyukádtól, hogy itt maradhatok-e éjszakára - mondtam és elindultam a konyha felé. Margaret még

246

mindig ideges, szemei pedig vörösek a sírástól. Szomorúan rám mosolygott, mikor meglátott. - Jól van, Liam? - kérdezte a nappali felé nézve, mintha azt várná, hogy Angel belép. Bólintottam. - Zaklatott, de most alszik. Margaret, itt maradhatnék Angellel ma este? Nem csinálunk semmit sem, ígérem. Csak itt akarok lenni vele, amikor felébred - kértem. Ettől függetlenül is a szobájában tölteném az éjszakát, csak úgy gondolom, ez megkönnyítené a dolgokat, könnyebb lenne, ha mindenki tudna róla. Odajött hozzám és szorosan átölelt. - Te jó fiú vagy, Liam, és mindig is az leszel - mondta könnyes szemekkel. - Akkor ez most egy „igen, megoszthatod az ágyat a lányommal, Liam?- viccelődtem, megpróbálva enyhíteni kicsit a hangulatot. Működhetett, mert felnevetett. - Igen, rendben van - bólintott, majd megtörölte a szemét és egy hangosat szippantott. Adtam egy puszit az arcára. - Minden rendbe fog jönni. Jake és én is, mindkettőtökre figyelni fogunk - ígértem, ahogy szorosan megöleltem. Ő csak bólintott. - Tudom, csak vigyázz Jakere helyettem is. Van egy olyan érzésem, hogy valamit tervez, amivel csak bajba sodorná magát - mondta elgondolkodóan. - Figyelni fogok rá. Ne aggódj - mosolyogtam és óvatosan megsimogattam a hátát. - Hazamegyek váltóruháért. Hamarosan jövök. Megfordultam és gyakorlatilag hazáig rohantam, megpróbáltam olyan gyorsan visszaérni, amilyen gyorsan csak tudtam. Anya épp a nappaliban vasalt.

247

- Szia, anya. Angelnél alszom ma este - jelentettem ki, elsuhanva mellette, meg sem várva a válaszát. Tiszta ruhát és a másnapi könyveimet beleraktam a táskámba, mielőtt visszamentem anyához. Péntek reggel óta nem láttam, akkor reggel is úgy jöttem ki a szobámból, mintha ott töltöttem volna az éjszakát. - Amberrel kettesben töltöd az éjszakát? - kérdezte boldogan vigyorogva. Mosolyogtam arra gondolva, hogy milyen jól is éreztük magunkat a történtek előtt. - Csodálatos, igazán csodálatos - ismerte el, továbbra is boldogan mosolyogva. - Figyeltek a biztonságra, ugye? - kérdezte figyelmeztetően. Én mosolyogva bólintottam. - Igen, anya. Angel tablettát szed - mondtam a szemeimet forgatva. Sosem kérdezett a nemi életem felől, mire fel ez a hirtelen érdeklődés? - Mennem kell. Margaret hazajött, és csinál vacsorát. Csak a ruháimért jöttem haza - dobtam a vállamra a táskámat és vágyakozva néztem az ajtóra, mert rohanni akartam vissza Amberhez, mielőtt még felébredne. - Margaret otthon van, és megengedi, hogy ott töltsd az éjszakát Amberrel? - kérdezte egy kicsit megdöbbenve. Mosolyogtam, tudván azt, hogy normális körülmények között Margaret seggbe rúgott volna, ha ezt kértem volna, de most nem bánta a történtek miatt. - Igen, beleegyezett - és megpusziltam anya arcát. - Holnap este kilenc körül jövök, amikor Jake hazaért a munkából, oké? - mondtam vállam fölött, ahogy elindultam az ajtó felé. Drámaian felsóhajtott. - Jó volt látni téged, Liam - kiállította gúnyosan, mire felnevettem. - Szeretlek, anya.

248

- Én is szeretlek - kiáltotta utánam, ahogy becsuktam az ajtót. Rohantam vissza Amberhez, amilyen gyorsan csak tudtam, szerencsére még ugyanabban a helyzetben aludt. Még csak fél nyolc volt, és talán végigalussza az éjszakát. Visszafeküdtem mellé, és csak néztem őt. Mintha csak megérezte volna, azonnal odabújt hozzám, ahogyan minden este is tette. Én szorosan átöleltem, behunytam a szemeimet, és próbáltam kiűzni a fejemből a rossz emlékeket. A képet, ahogy az apja megpróbálja megerőszakolni, miközben ő véresen elterülve fekszik a szőnyegen. Miután az apja elment, bevallotta, hogy öt éves kora óta zaklatta őt. Ezután sosem beszélt róla, soha többé. Valószínűleg megpróbálta jó mélyen eltemetni magában, és meg nem történté tenni azt - tagadni az egészet. Az egyetlen hatás, amit megfigyeltem, az az emberek érintésétől való félelme volt. Szinte pánikba esett tőle. Egy kicsivel később, Jake két tálcán behozta nekünk vacsorát. Fájdalom suhant át az arcán, ahogy Ambert nézte. - Nem kellene felébreszteni, és rávenni, hogy egyen valamit? - suttogta. Megráztam a fejem. - Ne, hagyd aludni. Ha éhes lesz, miután felébredt, akkor majd adok neki enni - válaszoltam halkan, ahogy elkezdtem éhesen befalni a tésztát. Jake leült az ágy lábához, és nézte Ambert, ahogy alszik. - Jól lesz, Jake - ígértem. Felsóhajtott és bólintott. - Igen, tudom. Jó éjt, Liam mosolygott szomorúan, majd elvette az üres tányért, és Amber érintetlen vacsoráját otthagyva kiment a szobából. Újra lefeküdtem mellé, szorosan átöleltem, és addig figyeltem, amíg csak ébren tudtam maradni.

249

17. fejezet Fordította: Vivien

~ Amber ~

Reggel

borzalmas

fejfájásra

ébredtem.

Fájdalmasan

felnyögtem, tényleg nem hiányzott ma ez is. Liam még mindig aludt, ezért óvatosan kimásztam az ágyból, hogy ne ébresszem fel, majd bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Csak álltam a zuhany alatt és minden erőmmel azon voltam, nehogy elsírjam magam mikor eszembe jutott apám és az új családja. Mi a francot mondhatnék ennek a Johnny gyereknek? Nagyot sóhajtva kiléptem a zuhany alól, és egy törülközőbe burkolóztam. Gondolatban azzal biztattam magam, hogy Johnny biztos nem is akar majd beszélgetni velem, és csak a semmiért idegesítem magam. Nem az ő hibája hogy apám elvette az anyját, és ide költöztette őket. Talán, épp egy barátra van szüksége, mert végül is maga mögött hagyott mindenkit, akit csak ismert.

250

Az ágyhoz sétáltam és csendben Liamet néztem. Olyan békésnek tűnt álmában hogy legszívesebben fel sem költeném, de leültem az ágy szélére és megfogtam a kezét, hamarosan ideje indulni a suliba. - Liam - suttogtam. Azonnal felébredt, ami elég fura volt, mert általában egy örökkévalóság kellett, amíg reggel sikerül kirángatni az ágyból. - Szia - ült fel, és szomorúan nézett rám. Megnyugtatóan rámosolyogtam, tudtam, hogy aggódik miattam. - Szia - válaszoltam, bemászva mellé az ágyba - Jól vagyok, ne aggódj annyit. Felsóhajtott és megrázta a fejét. - Itt vagyok, ha szeretnél beszélgetni. Tudod, ugye? Néha tényleg olyan imádni való volt, és komolyan nem érdemeltem őt meg. - Tudom, Liam, de rendben vagyok. Csak essünk túl ezen, és majd meglátjuk hogyan tovább, meglátjuk, mit akar ez a srác - javasoltam vállamat vonogatva.

Mikor beálltunk az iskola parkolójába egy órával később, Kate ugrándozva jött felénk, hatalmas vigyorral az arcán. Hivatalosan is szerelmes vagyok - rántotta fel az ajtómat. - Tényleg? Oké, nos… gratulálok - válaszoltam neki gúnyosan. - Nem, komolyan mondom. Van egy új srác, aki ma kezdett és irtóra dögös - válaszolta nevetve, közben kezével legyezgette magát. Mozdulatlanná dermedtem. Biztos, hogy a mostoha testvéremről van szó, és most, hogy Kate beleesett, kénytelen leszek vele lógni. Remek, kibaszottul remek.

251

-

Új fiú? - kérdeztem halkan. Liam a hátamat simogatta

- Aham, látnod kellett, volna. Annyira nyami. De neked ott van Liam, szóval stipi-stopi - mondta vigyorogva. - Nem tudom még a nevét, de Mr. Dögös megteszi egyelőre. Jake fél kézzel átölelte a vállát. - Tudod, Kate, nem vagyok hozzászokva, hogy nem kellek neked. Nem hiszem, hogy tetszik nekem ez a viselkedés - jelentette ki, csábosan rá mosolyogva. Kate álmodozva felsóhajtott. - Mindig akarni foglak Jake, csak most itt van ez a friss husi. Gondolom, ezután majd igazán meg kell dolgoznod a figyelmemért - ugratta, majd lerázta a karját a válláról. Hihetetlen, de Jake mintha komolyan megbántódott volna. - Szóval mindent ki kell derítenünk róla, segítesz? - kérdezte belém karolva. Egy fenét akartam segíteni neki. - Johnnynak hívják mondtam. - Mi van, jósnő lettél? Csak most érkeztél meg, honnan tudod, hogy Johnnynak hívják? - kérdezte a fejét rázva. - A mostohatesóm. Megállt és döbbenten nézett rám. - Csak ugratsz - kiáltott fel tágra nyílt szemekkel. Én csak a fejem ráztam. - Apám újranősült, és a feleségének van egy fia. Ha őt láttad, akkor tizenhét éves, és Johnnynak hívják - válaszoltam lazán, mintha nem lenne nagy dolog. Kate izgatottan belém karolt újra. - Ez tök jó. Bemutathatsz neki, és előnyöm lesz a többi ribanccal szemben. - Nem is ismerem, így nem mutathatom be neked válaszoltam. Tényleg nagyon nem szerettem volna, ha belezúg. Tartani akartam a távolságot mindentől, aminek bármi köze volt az apámhoz.

252

- Olyan kapzsi vagy Amber. Komolyan, a suli legdögösebb sráca a fiúd, a másik a bátyád, a harmadik meg a mostohatestvéred? - panaszkodott gúnyosan. Épp válaszolni akartam mikor Jessica és három klónja érkeztek meg, és éhes tekintettel néztek Liamre. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak, mikor megéreztem, hogy Liam hátulról szorosan megölel. - Helló, Jessica. Megvan a pénzem? - kérdeztem vigyorogva. - Jah, persze, mintha lenne esélyed Emo. - Liamhoz fordult és csábosan rámosolygott, amitől Liam még csak szorosabban magához vont. - Nem feküdtél le vele, igaz, Baby? Hallottam, hogy Jake fájdalmasan felnyög a hátam mögött. Na, ezt nekem tuti nem kell hallanom. Ambs, ha szükséged lesz rám, hívj, be lesz kapcsolva a telefonom - mondta majd gyorsan lelépett. - Nos, Baby? - kérdezte Jessica, egyik kezét Liam karjára téve. Ő csak vigyorogva vállat vont. - Egy úriember ezt sosem árulja el - jelentette ki, majd megpuszilta a fejem. - Ezzel nem segítesz, szépfiú, hogy kapom így meg a pénzem? - forgattam a szemem. - Rendben. Jessica, tartozol Angelnek négyezer dollárral mondta, de közben engem nézett. Jessica toporzékolni kezdett, és én nem tudtam megállni nevetés nélkül. - Hogy a fenébe tehetted ezt velem? - sikította Liamnek. - Velem kellet volna, hogy légy. Nem fektethetsz meg mindenféle kis ringyót. Az emberek kezdtek felfigyelni ránk, Jessica arca meg egyre pirosabb lett. Lehet, elfelejtett levegőt venni?

253

- Jessica, kétszer, ha randiztunk - válaszolta Liam és eléggé kényelmetlenül érezte magát. - Nem érdekel, hányszor randiztunk. Én vagyok a szurkoló lányok csapatkapitánya. Neked mellettem a helyed. Nem valami barna hajú, szürke szemű szörnyűség mellett - sikoltotta. Tényleg nem tehettem más, csak nevettem rajta. Barna hajú, szürke szemű, szörnyűség? Ez meg honnan jött? - Hű, Jessica, jobb lesz, ha vigyázol, mert ha hangosabban sikítasz, megtámadnak a kutyák - ugrattam. Mérgesen felém fordult. - Te! Elloptad a barátomat! Én voltam a titkos barátnője, és te lefeküdtél a pasimmal- kiáltotta rám mutatva. Kate röhögni kezdett mellettem. Oh, ne, nem, biztosan nem akar abba belemenni! Közelebb léptem Jessicához és egyenesen a szemébe néztem. - Igen, megtettem, és hűha, de mennyire jó volt. Elfogadok készpénzt vagy csekket, bármi, ami megfelel neked. Oh, és Jessica. Ha még egyszer rám ordítasz, beverem a szád. Megértetted? Összerezzent és hátrébb lépett, én pedig megragadtam Liam kezét és magam után húztam. Kate mellettünk ugrándozott nevetve. - Pofán kellett volna vágnod. Szerettem volna látni csiripelte Kate boldogan. Sarah és Sean utolértek, Sarah tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Tényleg megnyerted a fogadást? Huh, gyorsan terjednek a hírek, gondoltam. Liam csak nevetett majd megcsókolt, kezével a hajamba túrva. - Jobb, ha megyek, úgy lesz időd rólam pletyizni az órák előtt - mondta vigyorogva. - Szeretlek, Angel.

254

Gyengéden megcsókolt, majd a szekrénye felé indult. Én ott maradtam és beavattam a barátaim az elmúlt napokban történtekbe. Igen, titokban randiztunk, és igen, tényleg megnyertem a fogadást. Habár, abban nem voltam biztos, hogy meg is kapom a pénzt. Kate persze a nagy szájával elmondta nekik, hogy az „új dögös pasi” a mostohatesóm. Titokban örültem, mikor becsengettek, mert legalább megmenekültem a kérdésektől. Nem akartam Johnnyról beszélni, még csak nem is ismertem a srácot, és máris nagy szerepe volt az életemben. Angol órán a szokásos helyemen ültem, Kate mellett, mikor néhány perccel később bejött egy srác az osztályba. Tudtam, hogy ő az, anélkül, hogy rá néztem volna, mert Kate megragadta a karom. Felemeltem a fejem és rá néztem. Tényleg dögös volt, már értettem miért zsongott annyira be Kate. Nem volt annyira magas, mint Liam, és nem is annyira izmos, de elég jól nézett ki. Szakadt farmer, fekete póló és fekete kapucnit viselt. Barna szeme és barna haja volt ami összevissza állt. Kicsit szégyenlősnek nézett ki, leeresztett vállal álldogált és idegesnek tűnt. De vonzó volt, és láttam, hogy az osztályban minden lány elájult tőle. Szegény srác, fogalma sem volt, mi vár rá. Amint Jessica belemélyeszti a körmeit, nem fog tudni szabadulni. - Osztály, ő az új osztálytársatok, Johnny Brice - mondta Mrs. Stewart mosolyogva. Johnny az osztály felé fordult és mosolyogva rám nézett, de láttam, hogy kényelmetlenül érzi magát. - Mondtam neked. Nagyon dögös - suttogta Kate. Persze, jól nézet ki, de meg sem közelítette az én Liamemet. Tényleg aranyos - értettem egyet vele. - Johnny, mondj magadról valamit - szólította fel a tanárnő. Kényelmetlenül fészkelődni kezdett. - Ah… nos, nemrég költöztünk ide anyuval és a mostohaapámmal, Timberfieldből. Van

255

egy egyéves öcsém. És szeretek korcsolyázni - mondta és utolsó szó inkább kérdésnek hangzott. - Oké, nos, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod itt érezni magad. Mi lenne, ha kijelölnék melléd valakit, aki majd megmutatja hol lesz a következő órád? - ajánlotta fel Mrs. Stewart. Felnyögtem. Remélem, hogy nem engem választ. Ilyen csak a szirupos filmekben történik meg. Lejjebb csúsztam a székemben, és a könyvem mögé bújtam. - Jessica, vállalod? - Felkaptam a fejem és megkönnyebbülve sóhajtottam. Kate halkan átkozódni kezdett, és leeresztette a kezét. Johnny a helyére indult, hogy leüljön Jessica mellé, aki épp egy újabb gombot gombolt ki a már így is félig nyitott blúzán. Ahogy elhaladt mellettem, rám mosolygott és köszönt. - Szia, Amber. - Szia, Johnny - válaszoltam döbbenten. Honnan a pokolból tudja, hogy hívnak? Néztem, ahogy leült Jessica mellé, aki azonnal flörtölni kezdett vele, de ő csak udvariasan visszamosolygott rá és nagyon kényelmetlenül érezte magát. Kate tágra nyílt szemekkel nézett rám. - Azt hittem, hogy nem is ismered - suttogta. - Nem is - ráztam meg a fejem. - Sosem láttam korábban. A tanárnő megköszörülte a torkát. - Rendben, ha mindenki befejezi a beszélgetést, talán elkezdhetnénk az órát - jegyezte meg gúnyosan. Megragadtam a könyvem és még lejjebb ereszkedtem a székemben. Amint a csengő megszólalt, felugrottam, és szinte kirohantam a teremből, mindenáron szerettem volna elkerülni a találkozást vele. Magamban azért imádkoztam, hogy ne legyen

256

több közös óránk. Szerencsére a reggel mindenféle incidens nélkül telt el, többet nem futottam össze vele. Ma mindenki velem akart beszélgetni, azt akarták tudni, hogy Liammal tényleg járunk- e, mióta vagyunk együtt, bla bla bla. - Szia, Angel - duruzsolta Liam a hátam mögül, miközben Kate és Sarahval sorban álltunk az ebédlőben. - Szia - mosolyogtam rá boldogan. - Hogyan telt a napod? - kérdezte megpuszilva a nyakam. - Nos, újra meg újra válaszolnom kellett ugyanazokra a kérdésekre, úgyhogy azon gondolkodom, beszerzek egy tetoválást a homlokomra, „Igen, Liammel járok. Igen, megnyertem a fogadást. Igen, csodálatos pasi. Nem, a bátyám nem vadult be”. Így legalább nem fog kelleni ismételjem magam - sóhajtottam. Felnevetett és magához húzott. - És mindezeken kívül volt egy órám a mostohabátyámmal is. Tudta, hogy ki vagyok. Oh, és épp most jött be azzal a ribanc Jessicával, aki apropó, úgy néz rám, mintha legszívesebben kinyírna. Szóval, nincs valami jó napom - fejeztem be a mondandómat és diszkréten Johnny felé intettem a fejemmel. - Tudta, hogy ki vagy? - kérdezte Liam, és úgy fordított, hogy elrejtsen Johnny elől. - Igen. Rám köszönt, mikor elment mellettem - válaszoltam, még mindig azon töprengve, honnan ismerhetett fel. Liam felnevetett és úgy nézett rám, mintha valami hülyeséget mondtam volna. - Biztosam nem tudta ki vagy, Angel. Csak egy dögös csajnak gondolt, akire ráköszönt. Nem hibáztatom ezért vigyorgott és megfogta a fenekem.

257

- Liam, mikor elment mellettem rám köszönt, hogy „szia, Amber”, szóval biztosan tudta, ki vagyok. Szemöldök ráncolva nézett hátra, majd gonoszul vigyorogva megszólalt. - Nem úgy néz ki, mint aki túlságosan élvezné Jessica társaságát. - Nos, ki az ördög élvezné Jessica társaságát? Oh, jah persze, te nem tűntél túl idegesnek, mikor vele lógtál - ugrattam. Felhúzta az orrát majd megvonta a vállát. - Ne emlékeztess a nélküled töltött napjaimra, Angel. Rémálmaim lesznek - mondta tetetett rémülettel. Elvettem két szendvicset és egy-egy innivalót, Liam ragaszkodott, hogy ő fizesse majd átvette tőlem a tálcát. Egyenesen az asztala felé tartottam és leültem melléje. Jake már ott volt, néhány fiúval a csapatból, majd a barátaim is csatlakoztak hozzánk. Kibontottam a szendvicsem és épp bele akartam harapni, mikor árnyék vetült rám. - Szia - mosolygott rám Johnny és kissé elpirult. Nagyot nyeltem, éreztem, hogy a gyomrom összerándul. Ah, szia. - Bánnád, ha ide ülnék melléd? - kérdezte és reménykedve rám nézett. Láttam, hogy Jake megdermed. Minden hely foglalt volt már az asztalnál. - Um... - kezdtem - Semmi gond, ne aggódj. Csak gondoltam, bemutatkozom vont vállat és még jobban elpirult. Kate megrúgott az asztal alatt. - Aucs, ez meg miért volt? - kérdeztem a lábam súrolva.

258

Csúnyán nézett rám. Pontosan tudtam, hogy miért kaptam. Muszáj lesz megkérnem, hogy üljön le közénk, mert ha nem, sosem fogok megszabadulni a szájától. - Semmi gond, Johnny. Fogj egy széket és ülj az asztal végébe - javasoltam, és arrébb húztam a tálcám, hogy helyett csináljak az övének. Megnyugodva mosolygott rám. - Kösz, Amber - mosolygott rám hálásan, mielőtt elment, hogy hozzon magának egy széket. Kate felé fordultam. - Ez kibaszottúl fájt, Kate! Komolyan, még csak nem is annyira helyes. - Dehogy nem az - bólogatott hevesen. A kis himringyó, hmmm… Johnny helyet foglalt az asztal végében, majd hozzám fordulva megszólalt. - Szóval, ez elég fura helyzet, mi? Felnevettem, de cseppet sem vidáman. - Finoman szólva. Azt gondolod, fura? Inkább kényelmetlen és idegesítő - vicceltem, ő meg felnevetett. - Azért nem vagyok annyira rossz - mondta. Azt hiszem jobb, lenne tiszta lappal kezdeni, és egyenesen megkérdeztem tőle. - Honnan tudtad, ki vagyok? - kérdeztem halkan. - Stephen mutatott egy képet rólad. A bátyádat viszont nem ismerem, róla nincs képe. Apámnak van képe rólam? Nem is tudtam, hogyan érezzek ez iránt. Mi az ördögért lenne nála egy kép rólam, és Jakerő meg nem? Még csak bele sem akartam gondolni, mert féltem, hogy olyan választ kapok, ami nem tetszene. Jake-re mutattam. - Ott ül. Jake. Johnny. Johnny. Jake mutattam be őket egymásnak.

259

- Szasz, mizu? - kérdezte Jake morogva, cseppet sem barátságosan. Johnny összehúzta magát a székben. Jake meglehetősen félelmetes tud lenni néha. - Örülök, hogy megismertelek - válaszolt idegesen. Kate megint megrúgott az asztal alatt. Mérgesen néztem rá, tudtam, azt szeretné, ha bemutatnám őket egymásnak. - Johnny, ők a barátaim. Sean, Sarah és Kate. Ő a barátom, Liam - mutattam be őket. Johnny melegen rájuk mosolygott. - Sziasztok. Bocs, de nehezen tudom megjegyezni a neveket vallotta be. Kate rákapcsolt a flörtölős énjére, válla mögé dobva a haját, csábítóan rámosolygott. - Én sem tudom megjegyezni a neveket duruzsolta. Johnny nevetett, de láttam, hogy kényelmetlenül érzi magát. Nem úgy tűnt, mintha máskor a középpontban lett volna, és főleg hogy felfigyeltek rá a nők. - Szóval, hova jártál suliba mielőtt ide kerültél? - kérdeztem, próbálva segíteni neki. Hálásan rám mosolygott. - Nos, valójában egy fiúiskolában jártam Merseyben - vont vállat. Okééé, ez megmagyarázza a pirulásokat, és hogy nem érzi jól magát lányok között. Valósággal láttam, hogy forognak Kate agyában a kerekek, azon töprengve, miként taníthatná meg egy-két trükkre szegény fiút. - Egy fiúiskolába? Nos, az nem lehetett valami szórakoztató mosolygott Kate.

260

Liam nevetni kezdett mellettem. - Kate, hagyd már szegény fickót, még csak az első napja. Jake idegesen nézett Katere, és nekem hirtelen lesett, mi folyik itt. Jake kezdett beleesni Katebe! - Láttam azt, Jake - vigyorogtam rá mindentudóan. Összerezzent abszolút féltékeny.

és

megpróbált

ártatlannak

tűnni.

Igen,

- Szóval, milyen óráid vannak délután? - kérdeztem visszafordulva Johnnyhoz, próbáltam fenntartani a beszélgetést, mert megsajnáltam szegény srácot, úgy nézett ki, mint a partra vetett hal. Elővette az órarendjét és felém, nyújtotta. Rá néztem és majdnem megfulladtam - minden egyes óránk közös volt. - Nekem is ezek lesznek - mondtam halkan. Liam a lábamat simogatta és én rá dőltem, vigasztalást keresve. Johnny rendes srácnak tűnt, de nem akartam folyton magam körül tudni. A ritka beszélgetéseket, úgy ahogy tudnám kezelni, de mi van, ha hazamegy és az apám rólam faggatja? Túl sok mindent tudna rólam. - Tényleg? Remek. Talán megmutathatnád, hol vannak az reménykedve

körbe vezethetnél, és osztályok? - kérdezte

Lassan bólintottam. Hogyan lehetne visszautasítani ezt? Megérkezett Jessica is, akinek már csak két gomb maradt begombolva az ingén. - Szia, Johnny. Nem akarsz mellém ülni? kérdezte a haját csavargatva az ujja körül. - Jessica, drágám, kihagytál egy pár gombot - jegyeztem meg ártatlanul.

261

Csúnyán nézett rám. - Ennek így kell kinéznie, fura Emo csattant fel. - Igen, tényleg, igazad van. Tegnap este ugyan ilyen blúzt láttam az egyik utcasarki kurván is - mosolyogtam kedvesen rá. - Mi van, most már utcasarkokon lógsz? - kérdezett vissza vigyorogva, mert azt hitte, hogy most megfogott. - Mikor anyáddal találkozom, akkor igen - feleltem váll vonogatva. Liam és Johnny nevetésbe törtek ki. - Ribanc - vágta hozzám majd elvonult. Kate és Sarah feltartották a kezüket, hogy bele csapjak, közben olyan lányosan kuncogtak. - Vicces vagy - mondta Johnny. - Igen, nos, azt hiszem, épp az előbb vágtam tönkre az esélyed, hogy már ma délután megdugd. De ne aggódj, holnap majd kapsz rá újabb lehetőséget - ugrattam. Felhúzta az orrát. - Az őrületbe kergetett egész nap, egyfolytában valami lány miatt panaszkodik, aki ellopta a pasiját. Miféle srác járna egy olyannal, mint ő amúgy is? Igazi seggfej lehet - fejezte be. Liamon kívül az egész asztal röhögni kezdet. - Nos, én lennék az a seggfej - jelentette ki Liam a fejét rázva. - De sosem jártunk. Johnny még jobban elpirult. - Oh, bocsánat - mormolta. Átöleltem Liamet. - Ne aggódj, szépfiú. Szerencsére azóta megjavult az ízlésed - húztam közel magamhoz. - Angel, nekem mindig is ugyan az volt az ízlésem. A tiltott gyümölcs. - Hajolt hozzám és megharapta a nyakam, én meg

262

kuncogni kezdtem. Jake megköszörülte a torkát, mire Liam sóhajtva elhúzódott tőlem. Hagytam, hogy Kate szórakoztassa Johnnyt. Tényleg rendes fiú volt, könnyebb lett volna utálni, ha seggfej, mert akkor simán lepattinthatom. Megmutattam neki, hol lesznek az óráink és legtöbbször mellettem ült. Mikor végre kicsengettek az utolsó óráról megkönnyebbülve sóhajtottam fel. - Szóval egyenesen hazafelé tartasz? - kérdezte Johnny, mosolyogva, miközben a szekrényekhez sétáltunk. - Nem, meg kell várnom Jaket és Liamet, hogy végezzenek az edzéssel. - Mit játszik Jake? - Jéghoki. - Király. Tudod, ha szeretnéd, hazavihetlek - ajánlotta fel. Anya és Stephen vettek egy menő autót nekem a szülinapomra tette hozzá. Éreztem, hogy rosszul leszek a neve hallatán, és az, hogy ilyen könnyedén felhozta a beszélgetésünkben, halálra ijesztett. - Ah, kösz, de inkább megvárom őket. Liam általában nálunk lóg, mert Jake dolgozni van - tettem hozzá. - Hol dolgozik Jake? - kérdezte a szekrénynek dőlve. - Benny termében - bedobáltam a könyveim a táskába, mert kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam - Jake nem nagyon kedvel engem - motyogta Johnny, és szomorúnak tűnt - Nem ismer - mosolyogtam rá biztatóan. - Elég fura ez a helyzet számunkra, tudod. Nem láttuk az apánkat már három éve, és hirtelen felbukkan egy másik családdal. Jake nem szereti a változást.

263

Bólintott és gondolkodva rám nézett. - Igen, gondolom, hogy fura. Szóval, zavar, ha megvárom veled, amíg vége az edzésük, és egy kicsit jobban megismerjük egymást? Úgy értem, nem szeretném, ha ez a helyzet továbbra is ilyen fura maradna, most már itt vagyok, és szerintem próbáljuk meg a legjobbat kihozni belőle - nézett rám reménykedve. Oh, basszus. Mivel nem tudtam, erre mit mondhatnék, csak bólintottam. - Szeretnél kiülni? Én általában egy fa alatt szoktam megvárni őket - mondtam, kifelé sétálva. - Remekül hangzik - mosolygott rám. Odasétáltam a nagy tölgyfa alá, ahol általában ülni szoktam és közben a házimat csináltam. Leült velem szembe és idegesen játszani kezdett egy fűszállal. A lábam mellett volt egy kicsi százszorszép és leszakítva a hajamba tűztem, mert eszembe jutott, hogy Liam pont egy ilyet tett az ablakomba az első csókunk után. Annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy fészkelődni kezdtem. - Szóval, a kis öcséd, Matt… nos, azt hiszem, az én öcsém is most már, szóval, azt akartam kérdezni, hogy milyen? - Aranyos. Egy púp a hátamon, főleg mikor egész éjszaka sír, de aranyos. Van róla képem, ha szeretnéd megnézni - ajánlotta fel, elővéve a pénztárcáját. Mosolyogva nyúltam utána, mert szerettem volna látni a babát. Azonnal elakadt a lélegzetem mikor a képre néztem, nem csak a baba volt rajta, hanem az egész család. Apám büszkén mosolygott, egyik kezével az új feleségét, másikkal Johnnyt ölelte át, akinek az ölébe egy kisbaba volt. Apám idősebbnek nézett ki, haja megőszült, de a szemei keltették fel a figyelmem. Emlékszem, hogy korábban mindig mérgesen és dühösen néztek ránk, de most mosolygott és barátságos volt. - Aranyos, igaz? - kérdezte Johnny.

264

Levettem a szemem apámról, és a babára néztem, tényleg aranyos volt, szőke hajával, nagy barna szemeivel és mosolygós arcával. A nőre néztem, barna haja és szürke szeme volt, akárcsak anyának és nekem. Kedvesnek tűnt. - Ő az anyukád? - kérdeztem. Johnny mosolyogva bólintott. - Igen. Rubynak hívják - vette vissza a képet. Nem tudtam kiverni apám képét a fejemből. Vajon megváltozott? Végig néztem Johnnyn, boldognak tűnt, nem láttam rajta zúzódásokat, vagy kékséget. - És jól kijössz vele? - kérdeztem kíváncsian, és figyelmesen néztem az arcát. - Matt-tel? Igen, rendes gyerek. Könnyebb lesz, ha nő egy kicsit, és tudunk közösen játszani majd - válaszolta. - Nem, apámra értettem - tisztáztam, és megpróbáltam nem összerezzeni. Johnny vállat vont majd bólintott, de nem mondott semmit sem. - Biztos nem lehetett könnyű, mikor egy idegen férfi felbukkant, főleg, ha sokáig voltatok csak anyukáddal - mondtam, és reméltem, hogy kiszedek belőle valamit. Vajon apám őt is bántalmazza? Vagy az anyukáját? És hirtelen boldog voltam, hogy nincs lánytestvére. A fizikai bántalmazás rossz volt, Jake kapta a legtöbbet, de a szexuális bántalmazás olyan sebeket hagyott, amit nem tudtam elfeledni. A vasárnap délelőtti emlékek jutottak eszembe és az ajkamba kellett harapnom, nehogy elsírjam magam.

265

Bólintott és lehajtotta a fejét. - Nehéz volt, de már két éve együtt vannak, szóval… - vállat vonva félbehagyta a mondandóját. - Szóval, mióta vagy együtt Liamel? - Másfél hete - mosolyogtam, ahogy Liamre gondoltam. - Ő a bátyád legjobb barátja igaz? - Igen. Már négy éves korom óta ismerem őt - ismertem be, mert imádtam Liamről beszélni. Már kezdett hiányozni, megszoktam, hogy egész nap körülöttem volt a hétvégén, és nehéz volt visszatérni a megszokott kerékvágásba. Általában csak ebédkor találkoztunk. - Szóval, mesélj még valamit magadról, javasoltam. Hátradőlve mesélni kezdett, hogy mit szeret és mit nem. Lelkes gördeszkás volt, egy pár versenyre is benevezett. Hiányoztak a barátai, sosem volt barátnője. Kedvenc étele a currys csirke. Épp az enyémet akartam mondani, mikor megláttam Liamet felénk tartani. Felugrottam és vigyorogni kezdtem, ahogy a karjába kapott, majd ajkamra tapasztorta a száját. Éhesen csókoltam vissza. Egy idő után visszahúzódott és felém hajolva a fülembe súgta: Muszáj egy kis időt kettesben töltenem veled - aztán megint megcsókolt, de ezúttal gyengédebben. - Mit? Most azonnal? Nem tudsz várni, míg haza érünk? ugrattam. - Nem - rázta meg a fejét. - De várhatok, amíg kirakjuk Jaket, és lehúzódok a parkolóba - javasolta vigyorogva. - Álmaidban, Liam - mondtam a szemeim forgatva. - Valószínűleg - értett egyet, majd letett a földre, de szorosan átölelve tartott. Johnny felállt és kicsit kényelmetlenül álldogált mellettünk.

266

- Kösz, hogy vigyáztál a csajomra - mondta neki Liam, és barátságosan rá mosolygott. - Persze, természetesen - motyogta Johnny. Jake is megérkezett és hol rám, hol Johnnyra nézett. - Nos, azt hiszem én, megyek is. Kösz hogy engedted Amber, hogy veled lógjak - mondta. - Persze, jól éreztem magam. Hé, látni akarom a puccos autódat, mielőtt elmész - kiáltottam utána. Büszkén vigyorgott. - Milyen autód van? - kérdezte Jake kíváncsian. Tudtam, hogy ez felkelti a figyelmét. Magamban mosolyogva kicsit visszahúztam Liamet, engedve, hogy Jake és Johnny előre menjenek. Jake meg kell győződjön, hogy Johnny nem rossz fiú, és akkor nem fog többé csúnyán rá nézni. Mire utolértük őket, Jake egy égszínkék BMW Z4 volánja mögött ült, és kezével finoman végig simított a kormányon. - Azta, basszus, ez vagány autó - kiáltott fel Liam is mikor meglátta, és nagyra nyílt szemekkel simogatta a tetőt. Megragadta a kezem és magához húzva azt mondta: - Ha majd milliomos hoki játékos leszek, veszek neked egy ilyet jelentette ki, közben két kezével a hajamba túrt és mélyen a szemembe nézett. Szorosan hozzá tapadtam és finoman megharaptam az állát. - Én inkább egy Ferrarit szeretnék - vicceltem. Nagyot sóhajtott. - Hűha. Oké, remélem nagyon jó csapathoz szerződtetnek le, ha ennyire követelőző leszel - válaszolta, majd megcsókolt. Néhány perc múlva Jake végre kiszállt Johnny autójából és elindulhattunk. Az első ülésre ültem, és végig fogtam Liam kezét.

267

Nagyon vártam, hogy végre kettesben legyünk. Nem mintha könnyű lenne, mivel anya itthon van a héten, de biztos vagyok benne, hogy megoldjuk.

268

18. fejezet Fordította: Josie

Következő reggel, miután Liam kimászott az ablakomon, lementem a konyhába, és láttam, ahogy Jack ott ül és anyuval cseveg. - Jó reggelt - csicseregtem boldogan. Anya kissé sokkolva nézett rám. - Mitől vagy ilyen boldog ma reggel? - kérdezte mosolyogva. Elvigyorodtam, és elfojtottam egy kuncogást, nem mondhattam el neki, hogy a dögös barátom elég jó okot adott rá, mielőtt kimászott az ablakomon. Szóval ehelyett, csak megvontam a vállam. - Miért ne? - ellenkeztem, tekintettemet elfordítottam, de Jack pontosan tudta az okát a boldogságomnak, ez látszódott az elégedett arckifejezésén. - Szóval Jake, nem akarsz nekem valamit elmondani? ugrattam és leültem mellé. Megrázta a fejét, összezavarodottan nézett rám. - Nem. Talán kellene? - kérdezte, gyanakodva húzta fel a szemöldökét. - Talán, hogy belezúgtál a legjobb barátnőmbe? - javasoltam, óvatosan meglöktem a vállammal.

269

Zihált és egy kanálnyi gabonapehely a konyhapulton kötött ki; majd összeszedte magát és rám vigyorgott. - Nem estem bele a legjobb barátnődbe. Az a te melód, nem emlékszel? - mondta szarkasztikusan. Felnevettem, minden tekintetben védekezett a feltételezés ellen, ami nem segítette az ügyét, talán semmit sem érez iránta, ezért nem értett egyet vagy tett lekicsinylő megjegyzést. - Igen. Oké. Akármit is mondasz, Jake. Rajtad tartom a szemem. Csak ne bánts őt - jelentettem ki, majd megragadtam egy tálat és kitöltöttem némi gabonapelyhet. Liam sétált be az ajtón, és el tudtam képzelni, hogy festhetett az arcom, miközben őt néztem, és eszembe jutott, anya kérdése, hogy, mitől vagyok ilyen boldog. Fültől fülig érő volt vigyora. - Reggelt - köszönt, Jakenek adott egy öklözős üdvözlést, ahogy mindig is tette. - Jó reggelt, Liam. Reggelit? - ajánlotta fel anyukám, kezében tartva egy kenyeret. Bólintott kedvesen mosolyogva. - Persze, Margaret, az nagyszerű lenne. - Mögöttem körém fonta a karjait. - Szia, Angell. Hiányoztál múlt éjjel - dorombolta. Hallottam anyut, ahogy ’ahh’ sóhajtozta csendesen és próbáltam nem nevetni. - Ó tényleg, mi?- mondtam, rácsapva a kezére, ahogy elkezdett lefelé simogatni a két lábam között a pult alatt. Nevetett majd, mellém állt. - Teljes mértékben. Szeretnék veled aludni éjjel. Talán megengedi anyukád, hogy mostantól így legyen - mondta, reményteljesen nézve anyukámra. - Ne erőltesd, Liam - válaszolta, miközben a szemeit forgatta.

270

Nevetett. - Hé, azért nem volt rossz próbálkozás! - állapította meg, a fülem mögé simította az egyik hajtincsemet, majd kicsit félénken nézett anyura. - Mindig is szemtelen voltál - motyogta, és letett három szelet pirítóst elé. - Épp Jaket kérdeztem arról, hogy belezúgott Katebe mondtam Liamnek. Csak el akartam terelni a beszélgetést a szexuális életemről és arról, hogy az ágyamban alszik. Meséltem Liamnak tegnap este Jake és Kate kettőséről. Azt mondta, hogy nem vett észre semmit, de megígérte, szemmel tartja nekem a tesómat. - Ugye nem zúgtál egy tizenhat évesbe, Jake? Milyen francos tizennyolc éves vett szemet egy tizenhat évesre? - kérdezte Liam megjátszva a sokkoló hangvételt. Jake néhány héttel ezelőtt kiejtett szavait használva. Jake figyelmeztetőleg rámeredt. - Ha-ha. Ti ketten nagyon viccesek vagytok - morogta, megrázta a fejét, miközben elsétált felöltözni. Amikor a sulinál beálltunk a parkolóba, Johnny kocsija körül elég nagy tömeg ácsorgott. Elég félszegen álldogált ott, látszott rajta, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát, miközben a fiúk a kocsijáról beszélgettek vele és a lányok pedig szemtelenül kacérkodtak, próbálva rávenni őt, hogy mutassa meg a kocsi hátsó részét. Jessica, mint általában, legelöl volt. - Hűha, tényleg van néhány ribancunk ebben az iskolában! suttogtam Liamnak. Bólintott, és közönyösen nézett. - Egen.

271

- Talán oda kellene menned, segíteni neki. Úgy néz ki, mint aki nagyon kényelmetlenül érzi magát - javasoltam és könyörgően néztem Liamre. Felsóhajtott, rám nézett és a szemeit forgatta. - Miért kell folyton ilyen átkozottul kedvesnek lenned? - kérdezte, majd óvatosan megcsókolt, mielőtt Johnny kocsija irányába elsétált. Figyeltem, ahogy a kezével mutatta, hogy húzzanak el, aminek hatására a fiúk fele el is sétált azonnal. Kezét Johnny vállára dobta, vigyorgott, ahogy kivezette a tömegből a suli fele, közben pedig Johnny hálásan nézett rá. Mosolyogtam magamban; tényleg nekem van a legaranyosabb barátom a világon. Kate ugrott mellém. - Hol van a seggfej bátyád? - kérdezte. Jake megköszörülte a torkát mögötte. Kate megfordult és rávigyorgott. - Bocsi, azt kellett volna mondanom, seggfej mostohatestvér - helyesbített, majd rákacsintott. Jake kissé meghökkent képet vágott, de gyorsan magára erőltetett egy vigyort. - Végül csak rájöttél, hogy nem érdekelsz, és így próbálsz bekerülni a családba, mi? - ingerelte. Kate nevetett. - Valami olyasmi. Talán csak ejtettem a szőkéket, vagy csak elvesztetted a vonzerődet - ellenkezett, visszavigyorogva rá. Majdnem megfulladtam a röhögéstől. Tudtam, Jake imád vadászni, soha nem akart ennyire semmit ezelőtt, és őszintén reménykedtem, most igazán meg akarja szerezni Katet pusztán azért, mert őt nem érdekelte. Keresztülvonszoltam Katet az ajtón, kiszúrtam Liamet és Johnnyt, ahogy a szekrénye előtt csevegtek. - Szia - üdvözöltem mosolyogva, miközben a karjaimat Liam dereka köré fontam. - Szia, Amber. Hogy vagy ma? - kérdezte Johnny udvariasan.

272

- Nagyszerűen, te? - kérdeztem és próbáltam nem nevetni, ahogy Liam a kezét lefelé csúsztatta hátul a farzsebembe, és lágyan elkezdte a fenekemet dörzsölni. - Jól vagyok - bólintott. Kate mellettem csábítóan rámosolygott. - Johnnyval épp a hokiról beszélgettünk - vetette közbe Liam, és óvatosan megszorította a fenekemet. Édesen mosolyogtam rá, miközben a bordái közé könyököltem. Francos perverz srác! Kihúzta a kezét a farmeremből és magában kuncogott. - Igen, pénteken elmegyek egy meccsre. Szerinted ülhetnék melléd? - kérdezte Johnny és reménykedve nézett rám. - Ülhetsz velem, ha akarsz - ajánlotta fel Kate, lágyan benedvesítette az ajkát, ahogy ránézett. Johnny válaszul elpirult és félénken mosolygott vissza. Köszi, szeretnék - egyezett bele csendesen. - Gyerünk, menjünk órára - javasoltam a szemeimet forgatva. Ezek ketten össze fognak jönni, mert Kate arcán olyan arckifejezés ült, ami azt mutatta, addig nem áll meg, amíg meg nem szerzi magának, úgy tűnt Johnny is ezt szeretné. Megfordultam, hogy elsétáljak, de megálltam, ahogy kiszúrtam a felém sétáló Jessicát, arcán gyűlölködő arckifejezéssel. Gyakorlatilag a kezembe dobott egy sárga borítékot, miközben ellenségesen méregetett. - Szerintem csaltál, de az emberek azt mondják, az a fair, ha megkapod a pénzed, szóval itt a pénz, Emos ribanc - morogta dühösen. Szent szar! Simán odaadja nekem a négyezer dollárt? Tényleg megnyertem a pénzt?

273

Kate közelebb lépett hozzám. - Jessica, jobb, ha minél hamarabb elhúzol a pokolba, mielőtt még én mutatom meg, merre van - csattant fel mérgesen. Boldogan mosolyogtam. - Rendben van, Kate, nincs probléma. Köszönöm ezt Jessica - mondtam, büszkén gyűrögetve a borítékot. - Vigyázz rá, ne hogy elveszítsd - jelentette ki önelégült vigyorral az arcán. Kétségem sem volt afelől, hogy már van néhány terve arról, hogyan szabadítson meg a pénztől, lehúzni a lefolyón vagy valahogy felgyújtani. Hirtelen remek ötletem támadt, amitől komolyan kiakadna. Boldog vigyorral fordultam Liam felé. Közelebb léptem hozzá, majd a pénzt a nadrágja elejébe dugtam, úgy, hogy az egész kezem követte a borítékot lefelé a nadrágjába. Liam felmordult és döbbenten nézett rám. - Addig vigyázz rá a pasim, később majd visszaszerzem dorombolva sugalltam, majd lehúztam egy csókra magamhoz. Hallottam, ahogy az emberek, kurjongatnak és tapsolnak, srácok olyanokat mondtak, mint ’ó, igen’ és ’szép volt’. Elmosolyodtam, majd újra visszahúztam és az ajkaira nyomtam az enyémet. Épp időben pillantottam fel, hogy lássam, ahogy Jessica hátat fordítva elviharzik. Kitört belőlem a nevetés; Liam megragadott és újra megcsókolt, felemelve a lábamról. A csengő megszólalt és az emberek elindultak az óráikra. Én Liammel időztem még, nem akartam megtörni a csókot. Nem hiszem el, hogy négyezer dollárt nyertem! Mi a fenét fogok venni rajta? Liam nagy vigyorral az arcán visszatett a földre. - Annyira vicces volt, amilyen képet vágott - mondta nevetve.

274

- A te arckifejezésed is vicces volt - kontráztam, óvatosan megpöckölve az orrát. - Igen, nos, nem igazán számítottam rá, hogy a pénzt a gatyámba nyomod, mint valami sztriptíz táncosnak. Elvigyorodott és szórakozottan megrázta a fejét. - Szóval, ezek után mire fogod elkölteni ezt a pénzt, Angel? - kérdezte, ahogy kihúzta a borítékot a farmerjéből és a kezembe nyomta. Vigyorogva vállat vontam. - Fogalmam sincs. Mit kellene vennünk? Ennek a fele a tiéd. - Semmire sincs szükségem, már mindenem megvan, amit valaha akartam - mondta, és megragadta a fenekemet. - A fenekem, ez minden, amit akarsz? - kérdeztem nevetve. Elvigyorodott. - Technikailag, ez most már az én seggem, nemde? - nevetett, mielőtt a nyakamba csókolt. - Most… - ugrattam, ahogy elhúzódtam. Legyeztem magamat a borítékkal. - Most, hogy megvan, amit akartam, nem vagyok biztos benne, hogy bármit is akarok a továbbiakban ezzel a kapcsolattal. Nevetett és a szemeit forgatta, ahogy a karját a derekam köré kulcsolta. - Gyerünk, elkísérlek az órádra - ajánlotta fel, végig vezetve minket a folyosón. A borítékot Liam előtt tartottam. - Vigyáznál erre nekem? Nem igazán bízok magamban, valószínűleg valahol elveszíteném. Összerezzentem a gondolatra, hogy az egész pénzt valahol elhagynám. Mosolygott és elvette, félbehajtotta, majd a belső zsebébe csúsztattat. - És mi van, ha én veszítem el? - kérdezte. Elmosolyodtam, ahogy elértük az osztálytermem; közel húztam magamhoz, testemet az övének nyomtam. - Akkor

275

természetben kell visszafizetned nekem - leheltem; és ráharaptam egy kicsit az ajkaira, majd halk lépteket halottam, ahogy a terem felé közelített. Jessica nézett rám, miközben belépett a terembe, majd Kate és Johnny mellé ült, arra helyre, amit nekem tartottak fel. Szerencsémre a tanár késett, különben a lassúságom miatt, igazolatlan kaptam volna.

A következő hónap nagyon gyorsan elszaladt. Liam még mindig a legcsodásabb pasi volt a világon, randikra vitt, vett nekem virágot és csokit. Jake még mindig a legvédelmezőbb báty volt, mint általában, ebben semmi sem változott. Anya visszament dolgozni, de minden második héten volt csak itthon, mert maradnia kellett valamit új termékkel kapcsolatban vagy valami ilyesmi. Kate még mindig flörtölt Johnnyval - amitől Jake undora csak nőtt. Liam azt mondta, beszélt vele Kateről, látszólag nem akart Katetel lenni, pusztán csak nem szerette azt, amikor beleesett valakibe. Úgy érezte ilyenkor, kimarad a dolgokból. Szóval, azért, hogy kezelje a problémát, extra mennyiségű lánnyal feküdt le, amitől sokkal jobban érezte magát. A kapcsolatunk Johnnyval is sokat változott. Jelenleg ő is a legközelebbi barátaimhoz tartozott; kedves srác volt és úgy tűnt, az önbizalma napról napra egyre nagyobb lett. Azt hiszem, ehhez Katenek is volt némi köze. Néhányszor kiruccantak együtt, és Kate említette, hogy múlt éjjel Johnny megcsókolta, amitől eléggé fellelkesedett. Most tényleg kedvelte, ami szerintem kölcsönös volt, igazán aranyosak voltak együtt. Johnny velünk nézte a pénteki hoki meccseket és az elmúlt két hétben, a mi ‘mecs utáni bulinkon’ is ott volt néhány órán át. Soha nem beszéltünk az apámról, soha nem kérdezett semmit rólam, én meg nem vetettem fel a témát.

276

Néha menet közben említett valamit vele kapcsolatban, az életéről, az otthonáról, és minden alkalommal ettől betegnek, pánikroham szélén éreztem magam. Vasárnap van és Johnnyval megyek, hogy megnézzem őt egy gördeszka versenyen. Mikor megállt a házunknál, még csak ebédidő volt, búcsúcsókot adtam Liamnek és kuncogtam a mogorva arcán. - Hagyd abba a duzzogást, Liam. Néhány óra múlva visszajövök - mondtam nevetve. Drámaian sóhajtott. - De én miért nem mehetek? A vasárnapok az én napjaim - morogta a homlokát ráncolva. Mosolyogtam. - Liam, mondtam neked, csak egy vendég belépőt tudott szerezni. És megkért, hogy menjek vele! Hagyd abba a nyafogást. Később látjuk egymást - utasítottam, és megcsókoltam újra, ahogy felállt. - Szeretlek - mondtam, miközben megragadtam a kulcsaim és a mobilom. - Én jobban szeretlek, Angel - felelte, ahogy kinyitottam az ajtót és a kocsihoz rohantam. - Szia - üdvözölt Johnny, mosolygott, amikor beszálltam a fényes kicsi sportkocsijába. - Szia. Készen állsz a versenyre? - kérdeztem vigyorogva. Bólintott. - Igen, bár egy kicsit ideges vagyok. Az új trükk, amit gyakoroltam, elég rosszul megy. Úgy fogok festeni, mint egy pöcs, ha az arcomon landolok - nyögte grimaszolva. - Nem fogsz az arcodon kikötni, Johnny. Legyen egy kis önbizalmad - feleltem szigorúan. Mosolygott és a szemeit forgatta, elvitt minket a gördeszka parkba, ahol felépítették azt a hatalmas fél cső alakú dolgot. Johnny megpróbált megtanítani néhány dolgot a deszkázásról, de hogy őszinte legyek, mint a legtöbb sporttal kapcsolatos dolog, ez is az egyik fülemen be a másikon ki ment. Ha nem volt kapcsolatos a

277

tánccal, nem igazán érdekelt. Szeretem nézni Liamet játék közben, de ez a csak szórakozás volt, jól festett a felszerelésében. A rámpa, amit építettek hatalmas volt. Egy kicsit beleszédültem, ahogy néztem. Nagyjából öt méter magas lehetett. - Hmm. Johnny, biztos vagy ebben? - kérdeztem, amikor felsétáltunk, hogy aláírja a jelentkezési lapot. Johnny átadta a verseny belépőnket, és mindketten kaptunk egy-egy sárga csuklópántot. - Amber, rendben leszek, ne aggódj. - Nevetve húzott el a deszkás területre, ahol az emberek lógtak, várták, hogy sorra kerüljenek vagy csak gyakoroltak. - Francba, Johnny, ez nagyon magas! Mi van, ha megsérülsz? - kérdeztem, lenyelve a gombócot a torkomban. - Hé, ezt verd ki nagyon gyorsan a fejedből. Te mondtad a kocsiban, hogy legyek magabiztos, ezt elvárom tőled is - mondta rám vigyorogva. Jézusom, bíztam benne, de akkor is megsérül, ha leesik onnan! Leültünk, megnéztük a többi versenyző körét. A trükköktől, amiket csináltak teljesen elszállt az agyam, bukfenc, kézenállás, minden, amire csak elképzelni lehet. Egész idő alatt, egy rosszabbul éreztem magam. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy képes leszek őt is megnézni. Körülbelül egy óra múlva szóltak Johnnynak, hogy ő következik, készüljön. A szívem majd kiugrott a mellkasomból. - Óh, Istenem. Kérlek, legyél nagyon óvatos - könyörögtem. - Megpróbálok. De ha meghalok, tiéd lehet a kocsim válaszolta, és rám vigyorgott. - Csak ha pinkre festhetem - viccelődtem, próbáltam nem kimutatni, mennyire megrémültem.

278

- Nevetett és gyorsan elsétált arra a részre, ahol bemelegíthet az utolsó percekben. Mikor végül ő következett, nem tudtam levegőt venni. Néztem, ahogy fellépdel a lépcsőkön az emelvényre, elhelyezkedik a deszkával a végén és várakozik, hogy indulhasson. Lemosolygott rám és én megpróbáltam visszamosolyogni - biztos voltam benne, hogy a mosolyom inkább csak egy grimasznak tűnhetett. Megszólalt a sípszó, ő pedig elindult. Összeszorítottam a szememet, hallottam, ahogy az emberek tapsolnak és ujjonganak, de nem akartam látni. Tudtam, abban a pillanatban, ahogy kinyitom a szemem, elesik és kitöri a nyakát. Egy óra múlva, jól van, nekem úgy tűnt, mintha legalább egy óra telt volna el, de valószínűleg csak néhány perc volt, az emberek őrült tapsviharban törtek ki, szóval megkockáztattam és kinyitottam a szemem. Johnny épp lekocogott a lépcsőn, se törött csontok, se vér. Felugrottam, és mint mindenki más, tapsolni kezdtem, úgy csináltam, mint aki végignézte az egészet. Meg kell, hogy mondjam majd neki, a következő alkalommal nem fogok eljönni. Csak elvesztegettem a szabad jegyét, nem láttam semmit. Oda kocogott hozzám, és szorosan megölelt. - Ez lenyűgöző volt! - csiripeltem lelkesen. Nevetett és megrázta a fejét. - Igen? Jól láttad a szemhéjadon keresztül is? - kérdezte, és még jobban nevetett. Bocsánatkérően néztem rá. - Annyira sajnálom. Képtelen voltam nézni, Johnny. Annyira aggódtam. Nagyon féltem, egyszerűen nem tudtam nézni - mondtam bocsánatkérően. Megrázta a fejét. - Ne kérj bocsánatot, rendben van. Megcsináltam - büszkélkedett vadul vigyorogva. Bólintottam. - Tudom, hallottam az emberek éljenzését mondtam kicsit félénken. Hihetetlenül szégyelltem magam.

279

Elhozott magával, hogy megnézzem, támogassam, és meg nem tudtam megtenni. Azt hiszem, elég pocsék mostohahúg vagyok. Visszaültünk, majd egy játékkal megmutatta, mi mindent hagytam ki, ameddig a pontszámokra vártunk, hogy kiszámolják a bírák. Mivel Johnny az utolsó turnusban került sorra, így nem kellett sokáig várnunk, amíg ismertették az eredményeket. Amikor a fickó az emelvényre sétált, idegesen fűztem össze a kezeimet és imádkoztam a jó pontszámaiért. - Oké, szóval mi sok csodálatos trükköt láthattunk ma. A bírák le voltak nyűgözve, gratulálok mindeninek. - A pasi egy kis emelvényre lépett. - Rendben, akkor fordított sorrendben. Következzen a harmadik helyezett, ötven pontból negyvennégyet megszerezve…. Johnny Brice - kiáltotta. Felsikoltottam és izgatottan ugrottam Johnny nyakába, miközben ő csak nevetett. - Óh, Istenem! Johnny, ez elképesztő! Annyira büszke vagyok rád - lelkesedtem, majdnem sírva a boldogságtól. Elvigyorodott. - Köszi, Amber. Jobb lesz, ha most elindulok a trófeámért. - A színpad felé bólintott. Én meg éljeneztem és tapsoltam, mint egy idióta, amíg ő felment és átvette a kis ezüst trófeáját. Visszarohant és megölelve körbe forgatott. - Johnny, ez annyira jó. Látnom kell. - Gyakorlatilag kikaptam a kezéből és vizsgálgatni kezdtem a kicsi, ezüst trófeát a kis emberkével a gördeszkán. - Nagyon elégedett vagyok a negyvennégy ponttal. Ez eddig a legjobb pontszámom - vigyorgott büszkén. - Hé, el kellene mennünk valamit enni, megünnepeljük. Én fizetek - ajánlottam fel boldogan.

hogy

280

- Persze. Csak először át kellene öltöznöm, nem mehetek ígynézett le a szétszakadt pólójára, deszkás rövid nadrágjára és a koszos cipőire. Mi a francért kellene átöltöznie? - Johnny, engem nem érdekel, mit viselsz - mondtam őszintén, ahogy visszafele sétáltunk a kocsihoz. Nevetett. - Amber, úgy nézek ki, mint egy hajléktalan. ez a versenyző ruhám. Mindig ezt viselem, ezek a szerencse ruháim. Mind szakadtak és koszosak. Különben is, izzadt vagyok ellenkezett és vállat vont. Bemásztunk a kocsiba. - Csak hazaugrok és átöltözök, utána már mehetünk is mondta és kihajtott a parkolóból. Óh, a francba! Azt akarja, hogy bemenjek a házába? Pánikolni kezdtem. Nem mehetek, nem akarom látni az apámat, nem lehet. Becsuktam a szemeimet, nem akartam kiborulni. Liam nem volt itt, szóval nem akartam, hogy pánikrohamot kapjak. - Nem tudok - suttogtam. Zavartan rám nézett. - Nem jöhetsz vacsorázni? - kérdezte, úgy nézett rám, mintha megőrültem volna, mivel az én ötletem volt. Megráztam a fejem. - Nem mehetek a hozzátok, Johnny. Kérlek, nem akarom látni őt - könyörögtem, tovább vezetett az otthonom irányába. - Stephent? - kérdezte a homlokát ráncolva. Bólintottam, képtelen voltam beszélni a gombóctól a torkomban, a kezeim remegtek. Becsuktam a szemem, Liamre gondoltam, próbáltam nyugodt maradni. Felidéztem a szemei színét, hogy milyen érzés, amikor a kezemet végigfuttatom rajta, a hangját. - Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan Johnny.

281

Gyengén bólintottam. - Nem akarom látni őt, Johnny suttogtam. Megfordultam, hogy ránézzek. Próbálta az utat nézni és rám nézni egy időben. - Miért nem? - kérdezte csendesen. Megráztam a fejem. Nem tudtam beszélni róla, különösen neki nem, a mostohaapja volt, az Isten szerelmére, vele élt. - Nem akarok, kérlek - könyörögtem a szemeimmel. Sóhajtott és megrázta a fejét. - Tulajdonképpen, nincs otthon. Anyával és Matt-tel elmentek hétvégére. Nem jönnek vissza csak késő este - mondta. Nem volt otthon? - Biztos vagy benne? - kérdeztem, a testem kezdett megnyugodni. Bólintott és bíztatóan mosolygott. - Teljesen. Merseybe mentek hétvégére a nagyszüleimhez. Este tízig nem jönnek vissza, nagyjából. Ránéztem, hogy biztos legyek benne, nem hazudik vagy trükközik, vagy bármi ilyesmi. Úgy nézett ki, mint aki az igazat mondja. Johnny igazán kedves srác volt, ő nem tenne olyasmi, mint amit én, nem hazudna. - Oké - egyeztem bele csendesen. Mosolygott és az út felé nézett. - Szóval, tudom kellene, miért gyűlölitek ennyire te és Jake Stephent? - kérdezte komolyan. Becsuktam a szemem, tényleg, igazán nem akartam ezt a beszélgetést vele lefolytatni, vagy akárki mással. Még Kate sem tudott részleteket az apámmal és a gyerekkorommal kapcsolatban. - Johnny, nem akarok beszélni róla. Az a múlt, szeretném, ha az is maradna - válaszoltam, és imádkoztam, hogy hagyjon fel vele. Bólintott, kissé csalódottnak és szomorúnak tűnt. - Oké. Nos, ha valaha is szükséged lenne rá, bármiről beszélhetsz velem, számíthatsz rám. Ugye tudod?- kérdezte, miközben befordult egy

282

nagyon szépnek kinéző utcán. Kinézve az ablakon bólintottam; a házak hatalmasak voltak, nagy drága kocsik parkoltak. Leparkolta a kocsi beállójukra, és felnéztem egy hatalmas, halványkék házra. Úgy nézett ki, apámnak határozottan jól ment a dolga. - Biztos vagy benne, hogy nincs itt? - kérdeztem idegesen, amint kiszálltam és átsétáltam Johnny oldalára. - Biztos vagyok benne. A kocsi még nincs itt - erősítette meg, és egy üres parkolóhely felé intett. Megnyugodtam és szorosan követtem Johnnyt a ház felé menet. Alig kaptam levegőt, amikor kinyitotta a bejárati ajtót, és megragadtam a pólója hátsó részét. Kuncogott. - Amber, senki sincs itt - nyugtatott meg. Megrázta a fejét, majd a kezét a vállam köré fonta, és betolt a házba. A ház lenyűgöző volt. - Kérsz valamit inni? - ajánlotta fel, és bevezetett a konyhába. - Hm, persze. - Körbenéztem, mindenhol drága bútorok és használati tárgyak voltak. - Az egész házunk beférne a konyhátokba és az étkezőtökbe - mondtam mosolyogva. Nevetett. - Ez a ház szép, de túl nagy csak nekünk. Nem tudom miért kellett ilyen drágát venniük. - Mivel foglalkozik mostanság az apám? - kérdeztem komolyan, amint a kezembe nyomott egy kólát. - Részvények és részesedések. Van néhány nagy brókere vagy valami ilyesmi. Nem igazán értem. Sok pénzt csinál - mondta közömbösen. Szóval még mindig azt csinálja, mint akkor, amikor kölykök voltunk. Már nem akartam többet beszélni róla, itt lenni a házába teljesen kiakasztott, sokkal jobban, mint ami elég. - Szóval, te és Kate, hm? - ugrattam, próbáltam témát váltani.

283

Elvörösödött és bólintott. - Kedves - motyogta idegesen. Vigyorogtam a pirulásán, tényleg imádni való volt. - Azt mondta, megcsókoltad - húztam fel a szemöldököm izgatottan, részleteket vártam. Ismertem Kate verzióját a „tökéletes csókról” és most az övét is akartam hallani. Vigyorgott. - Igen. Mit mondott, tetszett neki? - kérdezte, még jobban elvörösödve. Óh, a pokolba is, naná hogy! - Igen, nagyon tetszett neki erősítettem meg, szemöldökömet rámeresztettem. Nevetett. - Nos, Hála Istennek. - Úgy tűnt, nagyon megkönnyebbült, mire elnevettem magam. - Azon gondolkodtam, elhívom őt, talán, tudod valami különleges helyre. Szerinted eljönne? - kérdezte, reménykedve nézett rám. Vigyorogtam az aggódó arckifejezése láttán. - Pokolba is, még jó hogy menne. - Kate tényleg kedvelte, határozottan tud előkelő is lenni. Nevetett és felborzolta a haja hátsó részét. - Tök jó! Köszi, Amber. - Menj, öltözz át, aztán mehetünk enni. Éhen halok utasítottam, a folyosó felé biccentettem. - Oké. Öt perc múlva itt vagyok. Vállat vontam. - Zuhanyozz vagy akármi, ha akarsz, nem gond, ha várnom kell. - Azt mondod, hogy bűzlök? - kérdezte nevetve, ahogy elindult a folyosón. - Nos, csak próbáltam udvarias lenni - vicceltem. Nevetett és eltűnt a lépcsőn felfelé menet.

284

Leültem a konyhapulthoz, boldogan ittam a kólámat, a trófeájával játszottam, amikor hallottam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik, és egy nő beszél. - Nem, csak adok neki egy kis gyógyszer és lefektetem mondta. Éreztem, ahogy a levegő bent reked a torkomban. - Nos, nem hagyta abba a kibaszott sírást - csattant fel az apám, bosszúsnak hangzott. Olyan gyorsan ugrottam le a székről, hogy majdnem elestem. A pult másik oldalára mentem, muszáj volt, hogy legyen valami közöttünk, ha bejön ide. A szívem a mellkasomban dübörgött. Nem tudtam rendesen levegőt venni. Az ajtó mögöttem volt, megragadtam a fogantyút, kétségbeesetten el akartam tűnni, mielőtt bejönne. Nem akartam látni őt, és nem hagyhattam, hogy meglásson. A fogantyút rángatva, hamar rájöttem, az ajtó zárva volt. Éreztem, ahogy a könnyek gyűlnek a szememben. - Sajnálom, Stephen. Rögtön ágyba teszem, ki fogja aludni mondta a nő csendesen. - Kurvára jobban lesz, fejfájásom lett tőle - morogta dühösen. Beletuszkoltam a zsebembe a kezemet, és megragadtam a mobilom. Kit kellene felhívnom, nem tudom. Liam és Jake túl messze voltak, Johnny valószínűleg a zuhany alatt állt. Senki sem volt, senki nem segíthetett, egyedül voltam a saját horror történetemben. Megfordultam, hogy az ajtóval szemben legyek, vártam, hogy bejöjjön. Rosszul éreztem magam. Ó Istenem, el fogom hányni magam. A nő besétált, karjában egy nyöszörgő, szőke kisfiút tartott, nyugtatóan simogatta a hátát. Szemei rám villantak, és vagy egy mérföldet ugrott ijedtében, nyilvánvalóan nem tudott róla, hogy itt vagyok.

285

- Szia, bocsánat, nem tudtam, hogy Johnny barátokat hívott át - mondta és melegen rám mosolygott. Nagyon csinos volt, barna hajjal, zöld szemekkel, pont, mint anyának és nekem. Bólintottam, képtelen voltam beszélni. - Johnny áthívta a barátait? - kérdezte az apám, ahogy keresztülsétált az ajtón. Szédültem, a lábaim gyengék voltak, majdnem úgy nézett ki, mint régen, csak kicsit öregebb volt, kevesebb és szürkébb hajjal. Tekintete kemény és szigorú, pont, mint régen, nem olyan, mint a fotón, amit Johnny mutatott. Egyáltalán nem változott. Rám nézett, a szemei végig pásztázták minden részét a testemnek, amíg én csak álltam ott, képtelen voltam megmozdulni, vagy levegőt venni. Újra csak egy gyereknek éreztem magam. Megrémültem, csak ez alkalommal nem volt ott Jake, hogy megvédjen. A férfi, aki tönkretette a gyermekkorom, a bátyám gyerekkorát, kevesebb, mint tizenöt méterre állt tőlem. - Amber - mondta csendesen. Mosolygott és éreztem, ahogy az epe felkúszik a torkomba.

286

19. fejezet

Fordította: Josie

- Amber?

- ismételte a hölgy, hol rám, hol apára

nézve. - A lányod, Amber? - kérdezte, mosolyra húzódtak az ajkai. Az apám bólintott, pillantását nem szakította el rólam. Úgy éreztem magam, mint egy szarvas, ami ott ragadt egy közeledő autó fényszórói előtt, annyit tehettem, hogy megpróbálok kikerülni a hatása alól. - Nos, nagyszerű, hogy végre találkozunk. Olyan sokat hallottam rólad Stephentől és Johnnytól, olyan mintha már ismernélek - csacsogta a hölgy, és melegen rám mosolygott. Próbáltam visszamosolyogni, mintha minden rendben lenne, pedig a határán voltam, hogy bármelyik másodpercben bepánikoljak és sikítozva rohanjak ki a házból. - Én is, Ruby - válaszoltam csendesen, majd elfordítottam a tekintetem róla. - Mit csinálsz itt, Amber? - kérdezte az apám, megemelte a szemöldöké és egy félmosolyt villantott rám. Hangjától, végig futott a borzongás a hátamon, próbáltam nem visszaemlékezni a

287

gyerekkoromra. Rémálmaim voltak a hangjáról, a szemeiről, ahogy mereven, egyenesen áll, és megfeszíti az ökleit, pont, úgy ahogy most is. - Én… Én Johnnyval jöttem. Neki… Neki át kellett öltöznie dadogtam. Azonnal megszidtam magam mentálisan, a dadogásért. A régi szabályai újra felidéződtek, állj egyenesen, beszélj tisztán, ne motyogj. Ruby mosolygott. - Nos, annyira nagyszerű, hogy itt vagy. Szeretnél maradni vacsorára? Azt hiszem, valahova elugorhatnánk vacsorázni, mivel itthon nincs túl sok enni való. Nem számítottunk rá, hogy késő este előtt hazaérünk, de Matt egész hétvégén beteg volt, szóval mi korábban jöttünk - magyarázta Ruby, és közben lágyan megpuszilta a kisbaba fejét. Nagyon kedvesnek tűnt, túlságosan is kedvesnek, ehhez a sértegető seggfejhez. Megráztam a fejemet, nem tudtam újra megszólalni. A kezeim remegtek, gyorsan szorosan összezártam őket, próbáltam kontrollálni és ellenállni, hogy sírva egy kupacban összeroskadjak a földre. - Biztos vagy benne? Nem gond. Nagyon szeretnénk ha maradnál vacsorára, ugye, Stephen? - folytatta, rámosolygott, fogalmuk se volt, hogy épp most élem meg életem legrosszabb rémálmát. Apám bólintott, pillantását végig hordozta a testemen, amitől kirázott a hideg. - Biztos vagyok bennem, köszönöm - mondtam csendes, a hangom a végén megbicsaklott. A kisfiú újra sírni kezdett. Ruby szeme tágra nyílt, ahogy Stephenre nézett.

288

- Gyorsan beadom neki a gyógyszer és lefektetem - mondta, a konyhapult fele fordult, hogy kivegye a gyógyszeres üveget és egy kanalat. Apám néhány lépéssel közelebb jött hozzám, én pedig az ajtónak nyomtam a hátam, akadozva lélegeztem. Kinyitottam a telefonom és Johnnyt tárcsáztam - ő volt legközelebbi ember, ha valahogy fel tudnám hívni és meg tudnám mondani neki, hogy húzzon le a pokolba a földszintre, akkor végre elmehetnénk. - Hogy vagy mostanság, Amber? Néhány éve megpróbáltalak meglátogatni, de a bátyád nem hagyta - mondta, gúnyosan kiejtve a bátyád szót. Megpróbált találkozni velem és Jake nem mondta el? Mi a francért nem mondta el? Jaket ismerve, azt hitte, így tud megvédeni. Segítségkérően néztem Johnny anyjára, aki épp visszarakta a gyógyszeres üveget a pultra. - Rendben vagyok, köszönöm - válaszoltam. Lepillantottam a telefonomra, még mindig csörgött, de Johnny nem vette fel. Fenébe! - Csak lefektetem az ágyba Mattet, jövök is vissza és csinálok kávét vagy bármi mást - javasolta Ruby, kedvesen mosolyogva rám. - Oké, szerelmem - válaszolta apám, de tekintetét még mindig nem vette le rólam. Nagyot nyeltem, nem akartam egyedül itt maradni vele! Veled mehetek? - kérdeztem kétségbeesetten. Ruby kicsit meglepődve nézett rám. - Szeretném látni Matt szobáját, ha nem gond - hazudtam. Nincs az az isten, hogy itt maradjak vele. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Amber. Matt nincs jól. Egy másik alkalommal megnézheted a szobáját,- vágta közbe apám, mielőtt Ruby válaszolhatott volna.

289

Ruby mosolygott. - Rögtön jövök - lépett ki a konyhából, a kisfiúval a nyakába kapaszkodva. Oldalra léptem, hogy rögtön utána kiszaladjak a konyhából. Épp, hogy elhaladtam apám mellett, megragadta a csuklómat, megállásra kényszerített, majdnem elestem. Éreztem, ahogy egy sikítás próbál kitörni a torkomból, de visszanyeltem, nem mutathattam ki mekkora hatalma van felettem. - Gyönyörű vagy, Amber. Pont, mint az anyád, amikor annyi idős volt, mint most te. Még mindig egy kibaszott őszibarack vagy dorombolta, ajkait nyalogatta, miközben megpróbálta a kezét hozzáérinteni az arcomhoz. Felhúztam a térdemet és határozottan, annyira keményen, ahogy csak tudtam az ágyékába térdeltem, kirángattam a karomat a szorításából, és elhúztam a csíkot a folyósón, olyan gyorsan mentem, ahogy a lábaim csak bírták. Fogalmam se volt merre tarthatok. Johnny kocsijával jöttem ide, szóval nem akartam csak úgy kirohanni a házból, nem tudtam volna hová menni. Tehát ehelyett felszaladtam a lépcsőn, majd keresztül folyosón, amíg meg nem pillantottam egy „Belépni csak saját felelőségre” táblát. Ennek Johnny szobájának kell lennie. Nem vesződtem kopogtatással, szinte betörtem az ajtót, majd becsaptam magam mögött és hisztérikusan zokogva nekidőltem. - Amber! Mi a franc? - mondta Johnny elakadó lélegzettel. Felnéztem, csak egy szál törülközőben állt előttem, a teste még nedves volt a zuhanytól. Eltoltam magam az ajtótól és neki zuhanva átöleltem, figyelmen kívül hagytam, hogy a hajáról a nedvesség rám csöpög, miközben én meg a nyakát könnyeztem össze. - Mi a baj? Amber, az isten szerelmére! Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten, miközben megnyugtatásképp a hátamat dörzsölte a kezével.

290

- Haza akarok menni. Haza akarok menni, most rögtön! sírtam. A lábaim alig tartottak, a súlyom nagy részét ő tartotta meg. Valószínűleg annyira szorítottam, ami már fájt neki, de nem szólt semmit. - Mi a baj? - kérdezte, kicsit eltolva magától, hogy rám nézhessen. - Johnny, kérlek? - fulladoztam. Bólintott és addig tolt hátrafele, amíg le nem tudtam ülni az ágyra. - Fel kellene öltöznöm - mondta elvörösödve. Bólintottam és becsuktam a szemem, próbáltam Liam képét felidézni, muszáj lenyugodnom, nem omolhatok itt össze. Hallottam, ahogy körülöttem mozog, öltözködik. Kevesebb, mint egy perc múlva megfogta a kezemet. - Kész vagyok. Menjünk - mondta és felhúzott óvatosan, szorosan fogtam a kezét engedtem, hogy átvezessen a szobán az ajtajához, majd megálltunk kéz a kézben. - Megígéred, hogy később elmagyarázod ezt az egészet? kérdezte, nézett rám könyörögve. Bólintottam. Mindenbe beleegyezem, amit kér, ha kijuttat a francba innen. Karját a körém fonta, közelhúzott az oldalához, amint kinyitotta az ajtót, gyorsan vezetett le a lépcsőkön. Megmerevedtem, amint megláttam az anyukáját kisétálni a társalkodóból. - Fenébe! Mit csinálsz itthon? - kérdezte meglepődve. Szomorúan mosolygott. - Matt nem volt jól. Beteg volt múlt éjjel, egésznap nyafogott, szóval mi csak korábban hazajöttünk magyarázta, széttárta a karját előtte. Johnny ellépett tőlem, éreztem, ahogy a torkomba összeszorul, ahogy egyedül maradtam. Gyorsan megölelte az anyukáját.

291

- Hiányoztál - motyogta, és megveregette a hátát. Mosolyogva adott egy puszit az arcára. - Te is. Nézd anya, haza kell vinnem Ambert, a bátyjának szüksége van rá - hazudta, és gyorsan visszajött hozzám. Szomorúan mosolygott. - Biztos vagy benne, hogy nem tudsz maradni vacsorára, Amber? Stephen szeretne több időt tölteni veled. Több időt tölteni velem? Ez kibaszottul szórakozik velem? Megráztam a fejemet. - Nem tudok - suttogtam. Apám sétálva befordult a sarkon, Johnny oldalához préselődtem, annyira keményen, ami szerintem már fájt neki. Karjának szorítása erősödött körülöttem, bár nem tudta, miért is viselkedtem így. Tényleg nagyszerű mostohatestvér volt. - Szia, Stephen - köszöntötte Johnny mereven. - Szia, Johnny. Megismerkedtél a lányommal? - kérdezte Stephen, kemény hangja meghátrálásra késztetett. - Mennem kell - suttogtam kétségbeesetten, és az ujjaimat az oldalába vájtam. - Látjuk egymást később - mondta Johnny, megfordított és maga előtt vezetett kifele, végig köztem és az apám között maradva, amíg ki nem jutottunk az ajtón. Gyakorlatilag, az autóhoz rohantam, végig az első ajtóra szegezve a tekintetemet, egész idő alatt ő engem követve jött utánam. Tudtam, hogy az apám nem jönne utánam. Muszáj volt fenn tartania a látszatott a felesége és Johnny előtt, de ez nem állította meg a pánikot, ami a mellkasomban éledt. Johnny engem figyelt aggódva, miközben kifordult az utcára. - Jól vagy, Amber? Nagyon sápadtnak tűnsz, és reszketsz mondta, megfogta a kezem. Bólintottam. - Haza akarok menni mondtam kifulladva.

292

- Oké, shh… hazaviszlek. - Megdörzsölte a hüvelykujjával a tenyeremet, ahogy a házunk fele hajtott. Összeszorítottam a szememet. Apám tényleg nem változott semmit; ahogy rám nézett, attól felfordult a gyomrom. Ó Istenem, szükségem van Liamre! Körülbelül tíz perccel azután, hogy megpróbáltam nem gondolni az apámra, leparkoltunk a kocsi feljárónkra. Felrántottam a kocsi ajtaját, és befutottam a házba, imádkozva, hogy Liam ott legyen. Kivágtam az ajtót, észrevettem, ahogy a kanapén ülve Jakekkel PlayStationt játszik, mindketten felnéztek, ahogy beléptem. Liam rám vigyorgott boldogan, mielőtt az arckifejezése megváltozott volna. Felugrott a kanapéról, én meg hozzá rohantam. - Mi a franc? - kiabálta dühösen, bámulva Johnnyra, aki mögöttem jött. Zokogva borultam rá. Jézusom, szükségem volt rá; ő volt az egyetlen, aki meg tudta tartani a józan eszem, amikor a világom elkezdett összezuhanni. Szorosan a karjaiba font, elfordítva Johnnytól, az egész teste feszültségtől vibrált. - Mi a franc folyik itt? - ordította Jake, Johnny felé lépett, tényleg nagyon dühösnek nézett ki. - Nem tudom. Én csak átöltöztem, azután csak kiakadt és elkezdett sírni. Jake nem csináltam semmit! - kiáltotta Johnny a hangja kicsit ijedtnek hangzott. Jake megragadta a karom, eltolt Liamtől. - Bántott téged, Amber? - kérdezte, hevesen, vádlón mutatva Johnnyra. Megráztam a fejemet, próbáltam megszólalni. Azt hiszik Johnny bántott engem? - Elmentem hozzájuk. Nem kellett volna ott lennie - zokogtam, a lában már nem bírt tartani. Liam megragadta a derekamat mielőtt a padlóra rogytam volna és óvatosan felemelt, leült és az ölébe húzott, kisimította a hajamat az arcomból és megcsókolta a nyakamat. - Shh… semmi gond, Angel. Minden oké - suttogta.

293

- Kinek nem kellett volna ott lennie. Valaki mondja már el mi a franc történt, MOST RÖGTÖN! - Jake üvöltötte, egyre dühösebb és dühösebb lett. - Apa - mondtam rekedten. Jake szemei tágra nyíltak, a keze ökölbe szorult, állát megfeszítette. Éreztem, ahogy Liam karjai körülöttem megfeszülnek. - Láttad őt? - kérdezte Jake, hangja valóban nagyon fenyegetőnek hangzott. Bólintottam és ránéztem, mivel úgy bámulta Johnnyt, mintha az ő hibája lenne. - Elvitted a házatokba és hagytad, hogy az a seggfej a közelébe menjen? - morgott Jake, amitől Johnny hátrálni kezdett. - Nem tudtam, hogy ott lesz! Nem kellett volna ott lennie. Korábban hazajöttek én meg közben zuhanyoztam - tiltakozott, ártatlanságát jelezve emelte fel a kezét, miközben Jake úgy nézett ki, mint aki ott és akkor abban a pillanatban rögtön megöli. Ha szemmel ölni lehetne, Johnny már halott volna. - Mit csinált, Angel? - suttogta Liam, megfogta az arcom és felemelte, hogy ránézzek. Megráztam a fejemet. Elmondhatom nekik? Ha kiderül, kétségem sincs afelől, hogy mindent, de mindent, ami csak a közelükben van, összetörnek, azután pedig bajba fognak kerülni. Mondd el nekem - kérlelt Liam. Szorosan átöleltem, nem tudtam hazudni neki. - Ő… Ő megragadta a karomat. Azt monda én… én gyönyörű vagyok, pont ugyanúgy, mint anya ennyi idősen, és azt, hogy én egy ki…kibaszott őszi…őszibarack vagyok - suttogtam, alig tudtam kinyögni a szavakat, majd elfogott a zokogás. Liam karjai még inkább megfeszültek körülöttem, annyira szoros volt, hogy fájni kezdtek a bordáim. - Liam, fájdalmat okozol - nyöszörögtem,

294

kezemmel megmarkoltam a haját. Karjait azonnal meglazította körülöttem, az egész teste feszült volt, annyira hogy majd felrobbant tőle. Jake megragadta az oldalánál lévő kulcsait. - Megyek. Jössz, Liam? - kérdezte Jake az ajtó felé fordulva. A pokolba is nem! Nem engedhetem, hogy bajba kerüljön! Liam leemelt az öléből és lerakott a kanapéra. - Figyelj rá mondta Johnnynak szigorúan, miközben felállt, hogy elmenjen. - Nem! - sikítottam, és megragadtam Liam kezét. - Jake, nem! - könyörögtem. - Nem engedem, hogy újra bántson - morogta Jake. - Nem fog. Nem fog a közelembe jönni. Az én hibám volt, nem kellett volna Johnnyhoz mennem. Nem kellett volna vállalnom a kockázatot. Kérlek, kérlek, ne csináld. Nem akarom látni, hogy bajba kerülsz. Szükségem van rád. Mindkettőtökre szükségem van. Kérlek ne hagyjatok egyedül - könyörögtem. Megerősítésként megszorítottam Liam kezét. - Kérlek - könyörögtem közelebb húzva magamhoz újra. Felsóhajtott és Jakere nézett. - Igaza van, Jake. Nem mehetünk csak úgy oda, anélkül, hogy átgondolnánk. Így csak mindent megúszna, mi pedig bajba kerülnénk - érvelt Liam. Megnyugodtam Liam látta a lényeget; mindig végig gondolta a dolgokat, nem, mint Jake. - Hogy értetted, hogy „újra bántsa”? - kérdezte Johnny csendesen. Mind a hárman ránéztünk. Jake szólalt meg először. Semmi. Szerintem ideje lenne, elmenned, Johnny - bólintott az ajtó fele, jelezve neki hogy távozzon.

295

Johnny megrázta a fejét. - Nem. Amber, megígérted, hogy elmondod mi ez az egész - emlékeztetett, kérlelőn nézett rám. Igaza volt, ezt mondtam. Jake rám nézett, rám hagyva a döntést. - Tényleg ezt mondtam - erősítettem meg, bólintottam és becsuktam a szemem, megint Liamnak nyomtam magam. Jézusom, ez annyira rohadtul nehéz lesz!

~ Liam ~ Az ölembe húztam, azt akartam, minél közelebb legyen hozzám. Szívem még mindig nem tért vissza a normál állapotába, azóta hogy zokogott, mint most is. Annyira dühös voltam, állkapcsomat összeszorítottam, annyira, hogy a fogaim már fájtak, próbáltam tartani a kontrolt. El akartam menni oda és addig verni, ameddig semmi sem marad előle, de igaza volt, mi csak bajba kerülnénk, és ezek után nincs szüksége több stresszre. Jake intett Johnnynak, hogy üljön le a kanapéra szembe velünk, majd ő pedig mellé ült. Mindketten stresszesnek tűntek. Amber az ölemben labdává gömbölyödött, felhúzta lábát, az arcát a nyakam oldalába fúrta. Gyengéden ringattam, miközben hallgattam mit mond Jake Johnnynak, hogy milyen rossz bánásmódban volt részük gyerekkorukban, hogyan próbálta az apjuk zaklatni Ambert és hogyan rugdostuk ki innen három évvel ezelőtt. Ki hagyta a szexuális zaklatást, senki sem tudott róla sokat, mert Angel nem volt hajlandó beszélni róla. Egész idő alatt Johnny csak ült ott, a kezeivel játszott. Miért nem volt megdöbbenve ettől az egésztől? Ha valaki csak ülne ott és azt mondaná nekem, hogy az apjuk zaklatta őket éveken át, szerintem legalábbis egy kicsit le lennék döbbenve, nem igaz?

296

Körülbelül tíz perc elteltével, lenéztem Amberre, aki elaludt a karomban. Annyira szomorúnak és sebezhetőnek nézett ki, az arca még mindig vörös volt a sírástól. Soha nem fogom hagyni, bárki is újra bántsa. Intettem Jakenek, hogy magamra vonjam a figyelmét. - Befektetem az ágyába - suttogtam, felálltam, próbáltam addig tartani, amíg felviszem a szobájába, és lefektettem az ágyra. Nyöszörgött és közelebb bújt hozzám, így lefeküdtem mellé és vele maradtam néhány percig, amíg újra mélyen aludt. Megcsókoltam a homlokát és visszamentem a nappaliba, Johnny a fejét a kezébe hajtotta. Jake megint nagyon dühösnek nézett ki. - Mi a gond? - kérdeztem, tekintetemet kettőjük között hordoztam. Jake rám nézett. Nagyon feszültnek és aggódnak tűnt. Nem gyakran láttam Jaket ilyennek, mindig annyira erős volt, és most így látni őt, engem is beteggé tett. - Újra kezdte. Megütötte Johnnyt és az anyukáját néhányszor - morogta undorodva Jake. Rohadt életbe! Mondtam Jakenek, hogy hívnunk kellett volna a rendőrséget, nem csak kirugdosni, de figyelmen kívül hagyta, nem akarta, hogy mindezen keresztülmenjen Amber. És most ugyanazt csinálja valaki mással! - Anyukám múlt évben megmondta neki, elhagyja. Azután költöztünk ide helyette. Szerinte ez az újrakezdés, mindenki tisztalappal indul, de ez nem segített - mondta Johnny szomorúan. Letérdeltem Johnny mellé, és a kezemet a vállára tettem. Nem igazán ismertem, ő inkább volt Angel barátja, mint az enyém, de tudtam, hogy jó gyerek. - Johnny, anyukád még mindig el akarja hagyni? kérdeztem Jakere néztem, aki úgy nézett ki, mint aki pár percen belül felrobban. Rajta kell tartanom a szemem. Ha eljön az idő, ott leszek mellette, nem ugorhatunk bele semmibe ész nélkül, önvédelemnek kell látszania.

297

Johnny vállat vont. - Azóta nem beszéltem vele erről, mióta ideköltöztünk, szóval nem tudom. Viszont azt igen, félti Mattet, őt még nem ütötte meg, de még csak egy éves - válaszolta, a hangja elcsuklott. Támogatólak megszorítottam a vállát. Az a seggfej tényleg beteges volt. Jake mellé ült és félszegen megveregette a vállát. Mint srácok, nem voltunk túl jók ebben a támogatás dologban. Angel nagyszerű lenne ebben a helyzetben; átkozottul szerethető és kedves. - Johnny, muszáj beszélned anyukáddal és még mielőtt ugyan ezt megcsinálja veletek. Lehet, hogy tologatja a dolgot, el kell hagynia, mielőtt ugyanezt megteszi Matt-tel - mondta Jake kedvesen. Johnny bólintott és felállt. - Haza megyek, és amint tudok, beszélek vele. - Johnny, ha segítségre van szükséged, hívj. Éjjel vagy nappal, megértetted? És ha szükségetek lenne egy helyre, ahol meghúzhatjátok magatokat pár napra, anyukád, az öcséd, itt maradhattok - mondta Jake hevesen. Ez jelentette azt, hogy Jake nagyszerű srác, soha nem hagyná, hogy bárki is bántsa a családját vagy a barátait, véleményem szerint Johnny technikailag a családja is volt. - Köszi. Várok, amíg elmegy, aztán beszélek anyával bólintott Johnny, tényleg nagyon szomorúnak tűnt, és egy kicsit ijedtnek. - Hívj, tudnom kell, hogy ment. És komolyan gondoltam, itt maradhattok, anyukám nem bánja, a következő két hétben nem jön haza - jelentette ki Jake, és az ajtóhoz kísérte Johnnyt. Átkarolta a vállát. - Minden rendben lesz - biztosította őt Jake. Johnny úgy nézett, mint egy elveszett kiskölyök, egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki készen állna erre az egészre, de azt hiszem,

298

épp olyan gyorsan fel kell nőnie, mint Jakenek, amikor fiatalabb volt. - Nem hiszem, hogy bármit erről az egészről el kellene mondanod Ambernek. Semmi szükség rá, még ezért is aggódjon, és fogalmam sincs mit fog mondani erre az egészre anya - motyogta homlokát ráncolva Johnny. Bólintottam. Ez valószínűleg egy nagyon jó ötlet. Ha Angel bármit is megtudna erről az egészről, ezzel foglalkozna, aggódna Johnny és Matt miatt, és legfőképpen amiatt, ha az anyukája nem akarja elhagyni az apját. Akkor kell elmondjuk, amikor eljön az ideje. - Igen, jó ötlet - egyeztem bele rábólintva. - Oké, köszi. Viszlát. - Szomorúan mosolygott, és kifordult a házból. Jake becsukta az ajtót és a homlokát nekitámasztotta. - Liam, szükségem van rá, hogy mondj egy jó okot, miért ne kellene átmennem oda, elvágni a nyakát - morogta és az egész teste megmerevedett. - Mert utána börtönbe kerülnél, és Angelnek nem lenne itt a nagy tesója, hogy megvédje őt - mondtam gyorsan, tudván, Amber az egyetlen dolog, ami megnyugtatja és visszafogja. Jake felém fordult és tett valamit, amit soha életemben még nem láttam tőle, lerogyott a padlóra, felhúzta a térdeit a mellkasához és sírt. Éreztem, ahogy a látvány szétszakítja a belsőmet. Annyira dühös voltam újra, hogy emlékeztetnem kellett ugyanarra az okra magamat is, nem mehettem oda, elvágni a torkát. Leültem közvetlenül Jake mellé, kezemet a válla köré fontam, amíg ő sírt.

299

~ Amber ~ A dolgok Johnny és köztem, már nagyon feszültek voltak múlt héten. Tudom, hogy tudott arról, mit tett velünk az apám, nos, legalábbis egy részét. Jake biztosított róla, nem mondott el túl sokat rólam, mert tudta, nem akarom, hogy az emberek tudják. Mondtam Johnnynak, hogy nem akarok róla beszélni, amit tiszteletben tartott. Mostanában úgy tűnt Liammal és Jakekkel lóg együtt többet, mint velem és Katetel. Mindig fojtottan suttogva beszélgettek, amikor elmentem mellettük. Azon tűnődtem, vajon rólam beszélnek, de hogy őszinte legyek, inkább nem akartam tudni. Nem akartam beszélni újra azzal az emberrel, szóval, ha attól boldogok, hogy rólam beszélnek, kihagyva engem belőle, az rendben van. Amikor felébredtem péntek reggel, Liam már fenn volt, épp gyorsan öltözködött. - Hé, ugyanabban a ruhában lépsz le szégyenszemre? ugrattam, csodálkoztam miért akar kiosonni a szobámból. Soha nem kelt fel előttem. Nevetett és felvette a pólóját mielőtt visszamászott volna az ágyba. Ujjaimat az övébe fűztem, közelebb húztam magamhoz. - Az egyetlen szégyenem az, hogy ki kell másznom az ágyadból. Örülnék, ha örökké benne maradhatnék, de valamit el kell intéznem ma, úgyhogy mennem kell. - Lágyan megcsókolt, amitől szokás szerint kis pillangók repkedtek a gyomromban. Valami, amit el kell intéznie? Miről van szó? - Mit kell elintézned, szépfiú? - kérdeztem, közelebb húztam, megállítva, hogy fel kelljen. Mosolygott és a hátára fordult, magára húzva engem. Semmi érdekes. Csak el kell rendezni valamit a főiskolával kapcsolatban, ennyi - válaszolta, kényelmetlenül fészkelődött.

300

Vajon hazudott nekem? Ránéztem az arcára, a szemei kicsit összeszűköltek, határozottan valami miatt kényelmetlenül érezte magát. - Liam, valami baj van? - kérdeztem aggódva. Ó szarba, valaki mással vagy valami ilyesmi? Mosolygott és beletúrt a hajamba. - Nincs semmi gond. Ne aggódjon a kis csinos fejecskéd semmi miatt. Csak pár felderítő akar velem találkozni, és csak ez az egyetlen időpont volt jó nekik magyarázta, még mindig úgy nézett ki, mint aki kényelmetlenül érzi magát. Bólintottam, határozottan volt valami, amit megpróbált előlem eltitkolni, amit végül el fog mondani. Biztos voltam benne, hogy nem csalna meg - csak volt egy hülye pillanat, amikor eszembe jutott. Tudtam, hogy szeret engem. Előre hajoltam és megcsókoltam, majd lefele mozdulva az állát harapdáltam, szerette, amikor ezt csináltam. A kezei megfeszültek a csípőmön, a légzése felgyorsult; mosolyogtam, ahogy a fülcimpájába haraptam. Felnyögött. - Angel, mennem kell. Ne csináld ezt velem nyöszörögte. Belemosolyogtam újra a nyakába és felültem, csalódottam, úgy döntöttem egy kicsit mókázók vele, mielőtt elmegy. Drámaian felsóhajtottam. - Oké, nos, akkor azt hiszem, egyedül kell zuhanyoznod ezután. Újra felnyögött. - Angel ne csináld ezt velem, ez nem fair, te is tudod - morogta a homlokát ráncolva. Elnevettem magam a bús arckifejezését látva, miközben lemásztam róla. - Nos, jó szórakozást a felderítőkkel. Menj, nyűgözd le őket a félelmetes tehetségeddel, szépfiú - utasítottam, és ismét lágyan megcsókoltam.

301

Fülem mögé simította a hajamat. - Szeretlek. Látjuk egymás suli után. Homlokomat ráncoltam. Nem jön suliba? - Nem jössz be utána suliba? - kérdeztem csalódottan, hogy nem fogom túl sokat látni. Sóhajtott és megrázta a fejét. - Nem, szerintem majd csak utána foglak látni - ellenkezett, és ahogy kimászott az ágyból újra megcsókolt. - Liam?- szólította, épp ki akart sétálni az ajtón. Megállt és visszanézett rám, kíváncsian. - Én is szeretlek, és sok szerencsét a felderítőkkel. Csak emlékezz rá, nagy szerencséjük lesz, ha megszereznek maguknak téged, nem pedig fordítva - mondtam őszintén. Felderítők bukkantak fel mindenhonnan Liam körül, nem kellett keményen dolgoznia érte, hogy megnyerje magának őket, az eredményei magukért beszéltek. Mosolygott majd rám vigyorgott, mielőtt kilépett volna az ajtón. Letusoltam és lementem, hogy szerezzek valami reggelit; Jake még pizsamában üldögélt bár már itt volt az ideje az indulásnak. - Hé, jobb lesz, ha sietsz vagy el fogunk késni - szidtam meg, a komor gondolatra, hogy feltartóztatnak. Megrázta a fejét. - Nem érzem jól magam, úgyhogy nem megyek. Megkértem Caseyt, hogy vigyen el, mert Liam a felderítőkkel van - mondta csendesen. Jake ritkán betegedett meg. Aggódva sétáltam hozzá és a homlokára tettem a kezemet. Nem éreztem melegnek. - Nem hiszem, hogy lázad lenne. Mi a baj? - kérdeztem. Megrázta fejét. - Csak rosszul érzem magam ennyi. Visszamegyek az ágyba. Casey tizenöt percen belül itt van válaszolta, felállt és folyosó felé sétált. - Jake, akarod, hogy hozzak neked valamit? - kérdeztem.

302

Nemet intett. - Rendben leszek, Ambs. Később látjuk egymást - intett a válla felett és eltűnt a szobájában. Caseyvel vicces volt az út a suliba menet, mindig is kedveltem és nem startolt rám egyszer sem, ami még inkább nagyszerű volt. Úgy tűnt, a srácok mind abba hagyták a megjegyzéseket, amióta együtt voltunk Liammel. Amikor megérkeztünk, rögtön kiszúrtam Katet, Saraht és Sean, így hozzájuk csapódtam. - Sziasztok - csiripeltem mosolyogva. - Szia, Amber. Hol van Jake és Liam? - kérdezte Sean, elnézett a vállam felett. - Liam találkozik a felderítőkkel - mondtam büszkén. - És Jake beteg - tettem hozzá, felfele fordítva az orrom. Remélem, semmit sem dobál szét, hogy majd én takarítsam fel! - Igen? Johnny is beteg. Reggel hívott - mondta Kate duzzogva. Még mindig nem hívta el, úgy ahogy mondta. Én meg nem mondtam meg Katenek, mit mond mondott róla Johnny, szerintem jobb lesz, ha ő maga vallja be személyesen. - Johnny is beteg? Remélem nem adták körbe. Összerezzentem a gondolatra, hogy beteg legyek, utáltam.

-

- Én is. Gyerünk, menjünk órára - javasolta Kate, belekarolt a karomba, és az épület fele húzott. A suli hihetetlenül lassan telt, mert ebédidőben nem is láttam Liamet. A reggel és a délután csak egy homályos lenyomata volt egy Liam mentes napnak, és mindennek a tetejébe kezdtem magam betegnek érezni. A torkom kapart és nem bírtam semmi sem leerőltetni a torkomon ebédkor. Nagyszerű, most meg beteg leszek! Próbáltam hívni Jaket, megkérdezzem, hogy érzi magát, de nem vette fel. Valószínűleg aludt vagy valami ilyesmi. Kate vitt

303

haza, mert a fiúk nem voltak itt ma. Elől tett ki és onnan sétáltam be a házba, kimerültnek éreztem magam, minden, amit akartam, csak az alvás volt. Amint besétáltam az ajtón, bőröndöket és dobozokat, fekete szemeteszsákot telepakolva mindenféle cuccal, teli a folyosót láttam. Mi a fene ez az egész? - Jake? - szólítottam. Hangokat hallottam a konyhából, szóval arra indultam, aztán megláttam Liamet, Jaket, Johnnyt és Rubyt, aki a kis gyereket tartott a karjaiban, aki tulajdonképpen a kis öcsém volt, Matt. Hivatalosan még nem láttam, mivel múlt héten csak a tarkóját nézhettem. Mi a fenét csinálnak itt? Várjunk csak, gondolkodtam, Kate az mondta Johnny beteg - nem nézett ki betegnek. - Hé. Mi ez az egész? Srácok, megbeszélést tartotok? ugrattam őket. Ruby gyengéden rám mosolygott, sírástól kissé rózsaszín volt a szeme. Éreztem, ahogy megmerevedik a hátam, a szomorú arcát látva. - Angel, valamit el kell mondanunk neked - mondta Liam lágyan. Nagyot nyeltem, hangjának ez a tónusa, rosszat jelentett, akár mi is volt az. Jake előre lépett. - Újra azt csinálja, Ambs. Elhagyták őt. Azt mondtam nekik, itt maradhatnak egy ideig. Anya is beleegyezett magyarázta. Ruby csendesen sírni kezdett. Felnéztem Johnnyra. Bántalmazták és nem mondta? Éreztem, hogy egyre dühösebb leszek rá. Tudta, mit tett az a férfi velünk, tudnia kellett volna, hogy elmondhatja nekem! Kinyitottam a számat, hogy rákiabáljak, de az arckifejezése megállított. Annyira szomorúnak tűnt, bűntudat mardosta, és egy kissé ijedt volt. Magam köré húztam Liam karját és szorosan átöleltem Johnnyt. Istenem, ugyan az az ember zaklatta, akitől nekem rémálmaim voltak, nem lehetek mérges rá, nem hiányzik neki mindennek a tetejébe. Hírtelen, minden értelmet nyert számomra; ő sem akart beszélni róla. Amikor kérdeztem,

304

hogy jön ki vele, mindig úgy tűnt, kényelmetlenül érezi magát. Feszült volt, amikor a házukban voltam múlt héten, amikor meglátta az apámat. - Beszélhettél volna velem - suttogtam, éreztem, ahogy a könnyek lassan lecsordulnak az arcomon, gyászoltam, mert pontosan tudtam, min ment keresztül és hogy mit érez most. Nekem legalább ott volt Liam és Jake, akik vigyáztak rám, de Johnny volt a legidősebb, a valószínűleg úgy érezte, ő az egyetlen, aki megvédheti az anyukáját és az öccsét. Johnny visszaölelt. - Nem akartalak kiborítani; egész héten ezt terveztük. Jake és Liam segített nekünk összepakolni ma a cuccainkat, amíg ő munkában volt. Hétvégéig mindig távol van, csak vasárnap reggel jön vissza. Lehúztam és megpusziltam az arcát. - Most már minden rendben van. Ne aggódj. Többé már nem bánthat - mondtam szigorúan. Megfordultam és megöleltem Rubyt, bár nem is ismertem, csak úgy nézett ki, mint akinek szüksége van egy ölelésre. A baba a karjai között gyönyörű volt, pont úgy nézett ki, mint ő, csak szőke hajjal. - Jól vagy, Ambs? – kérdezte, aggodalom hallatszott Jake hangjából. Nagyot nyeltem, éppenséggel émelyegtem. Szerintem, az egész kicsit túlterhelt. Nem tudtam mindent befogadni. Tulajdonképpen, kicsit furán érzem magam - ismertem el, ahogy egy kéz dörzsölte meg az arcomat. - Angel, sápadtnak tűnsz. Akarsz inni valamit? - kérdezte Liam, elsétálva mellőlem. Francba, annyira melegem volt! Az ajkaim és az ujjaim bizseregtek, kezdtem egy kicsit szédülni.

305

20. fejezet

Fordította: Maya

Valahonnan messziről, homályos érzékeltem egy idegesítő, csipogó zajt, a fejem zúgott és lüktetett. Összeszorítottam a szememet, próbálva így kiszorítani a fejemből a fájdalmat. - Angel? - szólalt meg Liam, egészem közelről. Felnyögtem, és a hangja felé fordultam. Szörnyen éreztem magam, mintha valamilyen buborék vett volna körbe. Végül kinyitottam a szemem, és megláttam magam előtt, ahogy fölém hajolt. Még mindig olyan gyönyörű volt, és most ezt még közelebbről láthattam. Gondterhelt arckifejezéssel nézett rám. - Szia - mondtam rekedtem és megpróbáltam mosolyogni, figyelmen kívül hagyva a fejemet hasogató fájdalmat. - Hála Istennek. Megijesztettél. - Lehajolt és megcsókolta a homlokomat, majd megkönnyebbülten sóhajtott. - Oké. Szeretnék vetni rá egy pillantást - mondta egy női hang szigorúan.

306

Körülnéztem, fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok. Egy kisméretű ágyban voltam leszíjazva, apró helyiségben, szekrényekkel és polcokkal - vagyis hogy mozogtunk, mivel éreztem az út rázkódását. Liam félre húzódott és egy zöld overallos hölgy hajolt fölém. - Szia, Amber. Hogy érzed magad? - kérdezte, miközben egy apró lámpával belevilágított a szemembe. Eltoltam a kezét rólam, újra Liamet keresve. - Hol vagyok? kérdeztem enyhe pánikkal. Hogy a pokolba kerültem ide? A konyhában voltam, amikor egy kicsit rosszul éreztem magamat… - Egy mentőben vagy, édesem. Elájultál, és elég csúnyán beverted a fejedet a konyhapultba - magyarázta, miközben a kezeimet a mellkasomra fektette. - Meg kell, hogy vizsgáljalak. Húsz percig voltál eszméletlen. - Ismét belevilágított a szemembe, és elégedetten bólintott. - A fejed fáj? - kérdezte és finoman megérintette a fülem mögött. Fájdalom nyilallt a fejembe, és felszisszentem. - Szükség lesz néhány öltésre itt - jelentette ki, miközben oldalra fordította a fejemet. Kinyúltam Liamért. Ő azonnal megfogta és megcsókolta az ujjaimat, miközben folyamatosan rám nézett. Nagyon feszültnek nézett ki. Néhány perccel később megérkeztünk a kórházba, és elkezdtek betolni a kerekes ágyon. - Tudok járni - tiltakoztam, hülyén érezve magam, hogy egy kórházi ágyon tolnak. - Sajnálom, édesem, de ez a bevett szokás. Villogva érkezel, ágyon mész - kacsintott rám a mentős. Halványan elmosolyodtam, mire Liam elnevette magát, de nem a szokásosan. Most humortalan volt és feszélyezett.

307

Betoltak egy vizsgálóba, és egyedül hagytak bennünket. - Angel, mi történt? - kérdezte Liam fölém hajolva, miközben finoman megsimogatta az arcomat. Vállat vontam, majd összerezzentem a mozdulat okozta fájdalomtól. - Nem tudom. Kicsit szédültem és aztán a mentőben ébredtem - mondtam. Ez volt minden, amire emlékeztem. - A frászt hoztad rám. Soha többé ne csináld ezt velem. Ígérd meg - utasította komolyan, ezzel a történtek ellenére nevetésre késztetve engem. Tényleg azt akarja, hogy ígérjem meg neki, hogy soha többé nem fogok elájulni? - Liam, nem ígérhetek meg neked olyan valamit, amibe nincs beleszólásom - ugrattam, még mindig nevetve. Felsóhajtott, előre hajolt és finoman megcsókolt, amitől a testem lángolni kezdett. Gyorsan visszahúzódott, amikor a doktor a függönyt félre húzva, belépett a vizsgálóba. - Upsz, bocsánat. Jöjjek vissza később? - kérdezte az orvos vigyorogva. Zavaromban felnevettem, hogy rajta kaptam minket egy kórházban. - Igen, tudna adni nekünk még öt percet? - viccelődött Liam, és a fickó felnevetett. Liam szorosan fogta a kezemet, miközben a doktor belenézett a szemembe, majd valamit firkált a mappájába. - Nos, elájultál, Amber. Jól érezted magad ma? Bevettél valami olyat, amit nem kellett volna? - kérdezte, és kicsit gyanakodva nézett rám. - Mint például kábítószer? - kérdeztem döbbenten. Úgy nézek én ki, mint egy rohadt drogos? Várakozóan nézett rám és bólintott.

308

- Nem. Nem vettem be semmit. Kicsit rosszul éreztem magam, és émelyegtem - mondtam, mire megint írni kezdett valamit. - Ettél? Ezen gondolkodnom kell - ettem? Egy kevés pirítós reggelire, de már nem ebédeltem, mert nem éreztem jól magam. Um. Nem igazán. Ebédkor már nem éreztem jól magam. - Hmm, valószínűleg ez lehet a probléma. Ért bármilyen megrázkódtatás, stressz vagy ilyesmi? Például vizsgák? - kérdezte, miközben tovább jegyzetelt a mappájában. Stressz. Hű, micsoda kifejezés. A molesztáló apám visszaköltözött a városba, és vele együtt az új családja is. Egy héttel ezelőtt hallottam újra felőle, megint találkozni akar velem. Valószínűleg az új családját akarja felhasználni erre, azzal, hogy beköltöznek hozzánk. Milyen sokáig akarnak itt maradni? Ezt mondta valaki? Johnnynak Jake szobáján kell osztoznia, Ruby és Matt tudnak anyu szobájában, és majd ha anya hazajön, akkor… - Amber? - A doktor hangjára visszacsöppentem a való világba. - Oh, igen. Nos, az életem elég stresszes mostanában mondtam, és beharaptam a szám szélét, mert ez csak enyhe kifejezés volt rá. - Nos, a stressz érdekes dolgokat képes tenni az emberrel. Rendesen kell enned. Veszek tőled egy kis vért, hogy meggyőződjünk arról, hogy nincs semmi más baj. Hamarosan jönni fog valaki, hogy összeöltse a sebedet, néhány órát bent kell tartanunk megfigyelésen, de ha nem lesz semmi gond, akkor utána haza is mehetsz - mondta a doktor kedvesen mosolyogva. Odament az egyik szekrényhez és elővette a vérvételhez szükséges tűt. Liamre néztem riadt, tágra nyílt szemekkel. Utáltam a tűket.

309

Amikor az doktor visszajött, Liam lehajolt hozzám és megcsókolt. Behunytam a szemeimet és szinte elolvadtam a csókjától. Jézusom, annyira átkozottul finom! - Kész is vagyunk. Elküldöm a laborba, és egy óra múlva meg is lesz az eredmény - jelentette ki az orvos. Kidobta a tűt a szemetesbe és valamit írt egy kis üvegcsére. Lenéztem a karomra, és csak egy kis fehér tapaszt láttam a bal kezem könyökhajlatában. - Már kész is? - kérdeztem döbbenten. Hű, nem is éreztem! Az orvos és Liam is felnevetett. - Igen, kész vagyunk. Oh, a figyelemelterelésnek hatalma van - elmélkedett a doktor vigyorogva. Liamre mosolyogtam, mostantól mindig magammal kell vinnem ilyen helyekre. - Oké, hamarosan jön egy nővér, és összeölti a sebedet. Utána még nagyjából két-három órát benntartunk, majd haza is mehetsz - mondta, majd elindult kifelé a vizsgálóból. Bólintottam. - A barátom velem maradhat? - kérdeztem reménykedve, és szinte kapaszkodtam Liam kezébe. Nem akarok itt maradni egyedül. - Persze, nyugodtan. Bár csak egy látogatód lehet, szóval, meg kell mondanod a tömegnek, akik rólad kérdezősködnek, hogy menjenek haza - javasolta nevetve, amikor kilépett a vizsgálóból behúzva maga mögött a függönyt. Tömeg, mi a fene? Ránéztem Liamre, de ő csak mosolyogott. - Mindenki itt van. Szó szerint meg kellett verekednem Jakkel, amikor azt mondták, hogy a mentőben csak egy személy lehet veled - mondta egy kis bűntudattal a hangjában.

310

Mosolyogtam és megszorítottam a kezét. - Nos, boldog vagyok, hogy téged láttalak meg, amikor felébredtem, Jake helyett. Szóval, köszönöm. Lehajolt és gyengédem megcsókolt. - Én boldogabb vagyok sóhajtott fel. - Megyek, megmondom a többieknek, hogy minden rendben van, és hogy nyugodtan hazamehetnek - mondta és felállt. - Oké, de sietsz, ugye? - kérdeztem könyörgően rá nézve. Mosolyogva rám nézett. - Sietek, ahogy tudok - ígérte, és megcsókolta a homlokomat, majd gyorsan kiment. Becsuktam a szemem, és hallgattam kórház zajait, míg arra vártam, hogy visszaérjen. Liam öt perc múlva tért vissza, egy szendviccsel és egy üdítővel. - Nem vagyok abban biztos, hogy ezeket megeheted, szóval várjuk meg, amíg a nővér összeölti a sebedet. Ugye nem szalasztottam el? - kérdezte aggódva. - Nem, nem hagytad ki - mosolyogtam, hogy milyen figyelmes is volt egész idő alatt. Leült az ágyam mellé egy kis székre és megfogta a kezemet. A nővér néhány perc múlva bejött és hat öltéssel összevarrta a sebemet. Liam egész idő alatt elvonta a figyelmemet, és voltaképpen ő volt a legjobb fájdalomcsillapító az egész világon. Talán valahogy palackozni kellene. Tuti meggazdagodnék! Végül úgy fél óra múlva a doktor is visszajött. - Megvan a vérvizsgálat eredménye, és úgy tűnik, hogy nem az éhség miatt ájultál el - mondta komolyan rám nézve. Liam megfeszült mellettem, megszorította a kezemet, és annyira előre hajolt, hogy bármelyik pillanatban leeshetett volna a székéről.

311

- Oké, akkor mi a bajom - kérdeztem kíváncsian. Nem hiszem, hogy valami komoly. Az Isten szerelmére, még csak tizenhat éves vagyok, nem dohányzom, nem iszom sokat, nem vagyok túlsúlyos, rendszeresen edzek. Egészségesen élek, nem lehetek beteg. - Terhes vagy - mondta. Nevetésben törtem ki. Francba, de vicces, még majdnem el is hittem. Még mindig nevetve, megráztam a fejemet. - Komolyan, beszélek - nézett rám, majd Liamre. - Terhes vagy - ismételte. Azonnal abbahagytam a nevetést. Nem lehetek terhes. Ez valami tévedés lehet. - Nem lehetek az. Tablettát szedek. Mindennap rendszeres bevettem, egyet sem hagytam ki, pontosan reggel nyolckor veszem be - tiltakoztam és ráztam a fejem. Ennek valami másnak kell lennie. Liamre néztem, aki viszont tátott szájjal az orvosra bámult. - Nos, mikor volt az utolsó menzeszed? - kérdezet az orvos. Újra Liamre néztem. - Két héttel ezelőtt. Akkor hagytam abba a tabletta szedését egy hétre, így határozottan emlékszem rá. És a jövő hét utáni héten lesz esedékes újra - mondtam pozitívan. - Nos, és milyen volt az utolsó menzeszed? Erős vagy normális? - kérdezte az orvos, miközben megint irkált valamit a mappájába. Erős vagy normális? Hadd gondolkodjak. Igazából enyhe volt, de ez a tabletta miatt volt. Kate mondta, hogy a tabletta miatt sokkal jobb lesz. - Enyhe volt, de határozottan volt, két héttel ezelőtt. Nem lehetek terhes - mondtam szigorúan.

312

- Néha előfordul kisebb vérzés a terhesség alatt is, úgy hívják, hogy pecsételő vérzés. Mióta szeded a tablettát? - kérdezte kíváncsian. - Hat hete - feleletem halkan. Ez nem lehet igaz. Kérem, mondják azt, hogy ez csak valami tévedés, vagy, hogy ez egy rejtett kamerás átverés, és bármelyik pillanatban előugorhatnak kiabálva a függöny mögül, hogy „Most megvagy!” - És akkor kezdted menzeszednek? - kérdezte.

el

szedni,

amikor

elkezdődött

Megráztam a fejemet. - Néhány héttel a menzeszem után. Mit számít az? - kérdeztem kissé idegesen. - Nos, a tablettát a menzeszed első napján kell elkezdeni szedni. Így fejti ki a hatását azonnal. Ha a menzeszed után, öt napon belül veszed be, akkor két hét múlva ad védettséget, ha ennél később kezded el szedni, akkor meg kell várni a második időszakot, mert csak úgy lesz biztonságos - magyarázta halkan. Akkor ez most azt jelenti, hogy mivel két héttel a menzeszem után kezdtem el szedni, és még nem szedtem el a második adagot, egész idő alatt védekezés nélkül szexeltünk!? Liam még mindig az orvost bámulta. Egész idő alatt meg sem szólalt. Abban sem voltam biztos, hogy vett e egyáltalán levegőt. Továbbra is úgy ült ott, mint valami szobor. - Megyek, hozok egy hordozható ultrahang készüléket, és vettünk rá egy pillantást, oké? - javasolta az doktor kedvesen, ahogy eltűnt a függöny mögött. - Liam? - suttogtam. Őszintén kezdett megijeszteni, még soha senki sem láttam ilyen állapotban, ez nem volt természetes. Nem válaszolt.

313

A doktor visszajött, és gélt nyomott a hasamra, majd rátett egy dolgot, ami úgy nézett ki, mint egy kis mikrofon, majd körbe húzta rajta. Óh, a fenébe, kérlek, legyen valami félreértés. A doktor megállt, továbbra is ott tartva azt a valamit a hasamon, majd bólintott. - Igen, biztosan terhes vagy. A méretei alapján, azt gondolom, nagyjából négy vagy öthetes lehet. Szeretnéd látni? ajánlotta fel a kis készüléket felém tartva. - Nem. - Nem akartam, és gyorsan ellöktem a kezét. Nem akartam látni, mert akkor nem leszek képes megtenni azt, amit meg kell tennem. Nem lehet még gyerekem, még túl fiatalok vagyunk, tönkretenne mindent. Még csak most jöttünk össze, ez túl sok lenne. Liam hamarosan itt hagy engem, és elmegy az egyetemre, nem lehet gyerekünk. Én nem akarom Liam álmait tönkre tenni. Ő mindig is profi hoki játékos akart lenni, és ezt nem vehetem el tőle. Nem nézhettem meg a babát, mert erősnek kellett maradnom. - Nem akarod látni? - kérdezte a doktor kicsit zavarodottan. Megráztam a fejemet. - Nem. Szeretném elvettetni mondtam szigorúan. Liam megmozdult. Óh, hála istennek, végre! - Elvettetni? Mi? Miért? - kiáltotta döbbenten. Rémülten nézett rám, mintha valami szörnyűséget javasoltam volna - Mert ezt kell tenni - mondtam és elfordítottam a fejem az intenzív tekintette elől. Visszafordultam a doktorhoz. - Meg tudják még ma csinálni. Mit kell tennem? - kérdeztem idegesen. - Nos, két lehetőséged van. Az orvosi abortusz, amikor is ma és holnap is be kell venned egy bizonyos tablettát, ami spontán vérzéshez fog vezetni. Vagy a sebészeti, amikor általános érzéstelenítéssel eltávolítunk mindent - magyarázta szinte tárgyilagos hangsúllyal a hangjában.

314

Összerezzentem. Utáltam ezt a hangsúlyt, de ez kellett nekem. Nem gondolhatok a babára, egy kis Liamre, mert különben nem leszek képes megtenni. - Adna nekünk egy percet? - kérte Liam. A doktor bólintott és gyorsan kiment. - Angel, mi a fenét csinálsz? - kérdezte Liam, amikor egyedül maradtunk. Elvette a kezét és úgy nézett rám, mintha elvesztettem volna a józan eszem. - Liam, nem lehet gyerekünk! Még csak tizenhat éves vagyok Te egyetemre mész. Nem tehetjük - magyaráztam a fejemet rázva. - Angel, gondolt meg, kérlek. Szeretlek, te is szeretsz engem. Egy nap akartam tőled gyereket. Úgy értem, ez SOKKAL hamarabb jött, mint gondoltam. - Nagyot sóhajtott és idegesen túrt a hajába. - Liam, nem tehetjük. Bostonba mész egyetemre, az isten szerelmére. Nem tudok egyedül felnevelni egy gyereket. Ne légy nevetséges! - sírtam a fejemet rázva. Nem gondolta át megfelelően. Felmászott mellém az ágyra. - Angel, csak hallgass meg, rendben? - kérte. Bólintottam és rá néztem. Nem hittem, hogy tud olyasmit mondani, amitől meggondolnám magam. Semmi más lehetőséget nem láttam. - Jobban szeretlek, mint bármit a világon. Már a történtek előtt is vissza akartam utasítni az ösztöndíjamat, és helyette egy közeli főiskolára akartam menni - kezdte. Szólásra nyitottam a számat, hogy elmondjam neki mekkora hülye, de az ujját rátéve, könyörögve nézett rám. - Meg akartalak kérni, hogy gyere velem Bostonba, de nem kérhettem azt, hogy elhagyd az otthonodat, Jaket, a barátaidat,

315

ezért úgy döntöttem, hogy itt maradok veled vállvonogatva.

- mondta

Jézusom, mennyire imádnivaló, édes és figyelmes. De hogyan a fenébe gondolhat bármelyikre is, ha itt lenne a gyerek. Az valószínűleg azt jelentené, hogy nem menne főiskolára, el kellene dobnia magától a lehetőséget, és dolgoznia kellene. Én pedig kimaradnék az iskolából, még mielőtt elvégezném azt. Elmosolyodott, ahogy folytatta a meggyőzésemet. - Szerezhetek munkát, és tudom, hogy anya segítene neked. A suli mellett dolgoznék, esténként meg hétvégén, te pedig levelezőn befejezhetnéd a középiskolát vagy fogadunk egy bébiszittert, amíg bejársz. De ezt még anya is megtenné, szerintem javasolta és bizakodóan nézett rám. - Ő a mi első babánk, Angel. Ketten hoztuk létre. Csak gondolj bele, kérlek. Eleinte kicsit nehéz lesz, de ha kapok egy profi szerződést, azután mindent meg tudok neked adni, amit csak szeretnél. Mindkettőtöknek - duruzsolta, és finoman simogatni kezdte a hasamat. - Liam, nem akarom tönkre tenni a jövődet - suttogtam. Elmosolyodott és könnyedén megcsókolt. - Angel, te vagy a jövőm - válaszolta azonnal, miközben a felsőm alá csúsztatta a kezét, és úgy simogatta tovább a hasamat. Néztem gyönyörű arcát, kék szemében csillogott a szeretet, ahogy simogatott. - Nem akarlak csapdába ejteni téged - mondtam idegesen. Szemeit forgatva felnevetett. - Te már négy éves koromban a csapdádba ejtettél. Akkor egy sötétkék ruha volt rajtad, a hátadon szalaggal, és fehér zokni viseltél. Első pillantásra a csapdádba estem. És ő… - rajzolta körbe egy ujjával a hasamat, - a bónusz mondta vigyorogva. - Persze nem számítottam rá még úgy nagyjából öt, hat évig, de végül is…. ő a bónusz.

316

Valóban így volt? Itt maradna velem? - Tényleg itt akarsz maradni, és feladod az ösztöndíjadat? - kérdeztem döbbenten. Olyan átkozottul keményen dolgozott azért az ösztöndíjért, fantasztikus lehetőség volt a számára, és feladná értem és a babáért? Elmosolyodott. - Angel, ha el akarod vetetni a babát, én azt is megértem, de ne tedd ezt értem. Itt akarok maradni veled. Ha nem lennél terhes, akkor is így döntöttem volna - mondta, miközben átkarolt és közelebb húzódott hozzám. Arcomat a mellkasába fúrtam és behunytam a szememet. Egy napon szerettem volna tőle gyereket. Láttam is magam előtt néhány év múlva, a kicsi, kék szemű és kócos hajú Liamet. Most ez a kép átkerült a jelenbe, és még mindig tetszett. Talán meg tudjuk csinálni. A baba sok szeretet kapna, és ha az emberek túl lesznek a kezdeti megdöbbenésen, akkor meg fogják érteni. Afelől sem volt kétségem, hogy Liam anyukája minden segítséget megadna. És Jake, miután túljutott a kezdeti dühön, ő lenne a legjobb nagybácsi. Liam kissé elhúzódott tőlem. - Esküszöm, én leszek a legjobb apa a világon - ígérte. Mosolyogtam, nem kételkedtem ebben egy pillanatig sem. Megcsókoltam és a karjaimat a nyaka köré fonva közelebb húztam magamhoz. Mindennél jobban szerettem őt. Tudtam, hogy meg tudjuk csinálni, a mi kis családunkat. Elhúzódott a csókunkból és reményteljesen nézett rám. - Rendben van - egyeztem bele. Vigyorgott és fölém kerekedve újra megcsókolt. Észrevettem, hogy új helyezkedett fölém, hogy a súlya nem nehezedjen a hasamra. Iszonyatosan figyelmes! Megcsókolta a nyakamat, majd egyre lejjebb és lejjebb, felemelte a felsőmet, és megcsókolta a hasamat, majd mosolyogva felhúzódott. - Szeretlek - suttogta.

317

Közelebb húztam magamhoz. - Én is szeretlek, apuci ugrattam, nevetésre késztetve ezzel. Mellém feküdt és szorosan átölelt. Fejemet a mellkasára fektetve hallgattam a szívverését, miközben egyik kezével folyamatosan a testemet simogatta, a hasamnál különösen finoman. Megcsókoltam a mellkasát. Hogy a pokolba lehet valaki ennyire aranyos, gyönyörű, édes, kedves, vicces, tehetséges és felelősségteljes fiú egyszerre, aki ráadás engem akar? Hogyan szerethet engem ennyire? Elmosolyodtam. Liam karjaiban feküdtem, és ettől úgy éreztem magam, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. Van egy babám attól a férfitól, akit szeretek. Néhány óra múlva teljesen kimerültem. Liam óránként ébresztett, hogy biztos legyen abban, hogy nincs agyrázkódásom. Megegyeztünk abban, hogy még nem mondjuk el a babát senkinek sem. Annyira korai volt még, mi is még csak most kezdtünk barátkozni a gondolattal, nem volt szükségünk semmilyen más zavaró körülményre. - Hívjunk taxit? - kérdeztem Liamet, ahogy kifelé sétáltunk a kórházból, ő szorosan mellettem sétálva vigyorgott. Az elmúlt néhány órába folyamatosan ezt csinálta. Azt hiszem, még soha nem láttam ennyire izgatott tizennyolc éves apát. - Ne. Jake itt hagyta a kocsiját, Johnnyval ment haza, a kulcsokat pedig itt hagyta - magyarázta a parkoló felé terelve engem. Besegített a kocsiba, sőt, még a biztonsági övemet is bekapcsolta. Keze elidőzött a hasamon közben, ahogy átsimított felette. A fejem lüktetett, kezdett elmúlni a fájdalomcsillapító hatása. A fejtámlára hajtottam a fejemet és behunytam a szememet. Nehéz lesz Jakenek hazudni. Utáltam hazudni, és az volt a legszörnyűbb, hogy néhány hétig még meg kell tennem. Először az apánkkal kell rendeznünk a dolgokat, csak utána jöhet a többi. De ott volt a megnyert pénz a fogadásból, még nem költöttem belőle,

318

így nagy segítség lesz, sok mindent meg tudunk majd venni a babának. Ki sem tudtam szállni az autóból, amikor hazaérkeztünk, Jake úgy nekem ugrott az ölelésével. - A francba, mindenkit megijesztettél, Amber! - szidott. Én csak mosolyogtam és visszaöleltem őt. - Sajnálom, Jake. Nem az volt a tervem, hogy elájulok mindenki előtt, és beütöm a fejem, oké? - válaszoltam szarkasztikusan. Most azért haragszik rám, mert beteg vagyok? Felsóhajtott és újból szorosan megölelt. - Nos, mit mondtak? Miért ájultál el? - kérdezte. Oh, a fenébe! Mit mondjak? - Valószínűleg a stressz okozta. És az, hogy nem evett egész nap - vetette közbe Liam, miközben mellém állt. Magamban némán köszönetet mondtam Istennek, hogy Liam jobban tud hazudni, mint én. Jake rám nézett, nyilvánvaló bosszúsággal. - Mi a francért nem ettél egész nap? - kérdezte vádlón. Mosolyogtam és hagytam, hogy Liam bevezessen a házba. - Csak most értünk haza, legalább hadd üljön le Jake, azután kiabálhatsz vele, annyit, amennyit szeretnél - javasolta Liam, enyhe mosollyal az ajkain. Jake követett minket, és leült mellém a kanapéra. Johnny és Ruby követte őt. Mindenki aggodalmasan nézett rám. - Ne aggódjatok. Úgy tűnik, elfejtettem enni. Leesett a vércukorszintem vagy valami ilyesmi. Jól vagyok, komolyan biztosítottam őket, bólintottam és próbáltam nem túl bűnösnek látszani. Reméltem, hogy Jake nem fog dührohamot kapni, amikor megtudja, és nem fogja kiverni a szart Liamből. Talán

319

négyszemközt kellene beszélnem vele, és megpróbálhatnám lecsillapítani, mielőtt meglátja Liamet. - Össze kellett ölteni a fején a sebet. Óránként fel kell ébreszteni, hogy minden rendben van e vele, úgyhogy ma este itt maradok - jelentette ki Liam, inkább csak Rubynak, mert Jake tudta, hogy egyébként is itt maradna. Ásítottam. Már majdnem kilenc óra volt, és le akartam feküdni, ezután a hosszú, stresszes nap után. - Megyek aludni. Óh, Ruby, tényleg örülök, hogy találkoztunk. Sajnálom, hogy nem tudtunk korábban rendesen beszélgetni - mondtam bocsánatkérően mosolyogva. Ruby halkan felnevetett. - Nos, majd beszélünk később drágám, ne aggódj. Ha az éjszaka folyamán bármire is szükséged van, akkor csak szólj. Jake azt mondta, hogy aludhatok az anyukátok szobájában, ott leszek, csak hogy tudd, ha keresnél, rendben? - kérdezte kedvesen. Hűha, tényleg kedves! - Rendben, Jó éjt, mindenkinek. Te pedig szépfiú, hozd a cuccod, ha itt maradsz - utasítottam mosolyogva Liamet, mire gyorsan felugrott. - Oké, akkor hamarosan visszajövök. - Óvatosan megcsókolta a homlokomat, mielőtt elindult a bejárati ajtó felé, hogy szóljon a szüleinek, hogy „hivatalosan” is itt aludhasson nálunk. Bementem a szobámba és megnéztem magam a tükörbe. A hajam csupa kóc volt, volt egy nap kötés a fülem mögött, ami a varratokat fedte, fáradtnak néztem ki, de mégis mosolyogtam. Nem vettem pizsamát, mert érezni akartam Liam bőrét az enyémhez simulni. Nagyjából negyed óra múlva érkezett meg, és olyan gyönyörű volt, hogy majdnem elsírtam magam. Finoman megsimogatta a hasamat. Reméltem, hogy kisfiú lesz, és olyan lesz,

320

mint az apja. Boxerra vetkőzött, bemászott mellém az ágyba, majd zihálva húzódott vissza és rám nézett. - Meztelen vagy? - kérdezte megdöbbenve. Mosolyogtam. - Igen. Azt gondoltam, hogy most kellene még kiélvezni a helyzetet, mielőtt még csúnya és kövér leszek ugrattam. Elvigyorodott és fölém gördült, de a kezével eltartottam magát, amitől meghatódtam. - Angel, te sosem leszel csúnya - suttogta, miközben imádattal nézett rám. - És minél nagyobb leszel, én annál jobban foglak szeretni - tette hozzá, miközben a keze lesiklott a hasamra. Mosolyogtam rá, ahogy lassan közelített az ajkaival fölém.

Johnny, Matt és Ruby velünk maradtak, ami kicsit ijesztő volt. De Ruby szombat reggel palacsintát sütött, egész nap beszélgettünk és játszottam az én gyönyörű kisöcsémmel. Azt tervezte, hogy a városban marad, mert Johnny nem akart iskolát változtatni újra. Kate átjött délután és Johnny megkérte végül, hogy legyenek együtt kizárólagosan, amelyre Kate azonnal ugrott. Annyira édesek voltak, ahogy ölelkeztek és flörtöltek egymással. Kate valami olyat mondott Johnnynak, amitől az elpirult. Ő még túl kezdő volt ilyen téren, de Katenek nem fog sokáig tartani, hogy véghezvigye a tervét. Liam állandón apró, mindent tudó mosollyal ajándékozott meg és minden egyes alkalommal megérintette a hasamat. Vasárnapot Ruby, Johnny, Kate és Matt az állatkertben töltötték. Ki akartak szabadulni, el akarták felejteni azt a tényt, így terelve el Ruby figyelmét arról, hogy a mai napon volt esedékes apám hazaérkezése az üzleti útjáról. Amikor hazaér, csak az üres lakást fogja találni, valamint

321

egy levelet, amelyben leírja neki, hogy elhagyták őt. Ruby megszabadult a régi telefonszámaiktól, így mobilon sem tudta őket utolérni, hogy megtudja, hol vannak. De nem akartam, hogy csak üldögéljenek, és a dolgokon rágódjanak, azt akartam, hogy elfoglalják magukat, így elmentek. A kanapén olvastam, a lábamat Liam ölében tartva, miközben ők Jakekel PlayStationon játszottak, amikor megszólalt a telefon. Odanyúltam, hogy felvegyem, de Jake gyorsabb volt. A válaszától egész testemben megfeszültem. - Mi a francot akarsz - morogta, felugorva a kanapéról. Olyan gyorsan ültem fel, hogy beleszédültem. - Kibaszott részeg vagy! - Szinte ordította a telefonba. Émelyegve néztem őt, mert tudtam, hogy az apám telefonált. - Igen, és akkor mi van? Mit fogsz tenni ellene, öregem? köpte Jake, egész feje vörös volt már a dühtől. - Mi nem akarunk látni, úgyhogy, bazd meg! Nem, ő sem akar látni. Esküszöm, ha a közelébe mersz jönni, akkor megöllek morogta, miközben hátat fordított nekem. - Valójában, tudod mit? Cseszd meg, gyere. Gyere át most. Itthon vagyunk, gyere át, és beszéljünk róla - javasolta Jake. Mi a fenét csinál? - Jake? - Idegességemben elsírtam magam. - Persze. Emlékszel még melyik ház az, ugye? Abszolút. Hamarosan találkozunk - mondta Jake, majd megfogva a telefont áthajította azt a nappalin. Szerencsére a másik kanapén landolt, így nem tört el. Miért mondta azt neki, hogy jöjjön át? - Jake, ő nem…csuklott el a hangom. Képtelen voltam befejezni a mondatot.

322

Jake visszafordult és kemény arckifejezéssel nézett rám. Igen. Menj át a szomszédba - utasított. Liamre néztem segítségért. Ő viszont Jaket nézte, ugyanolyan kemény arckifejezéssel. - Liam, mond meg neki, hogy ez hülyeség - suttogtam, miközben könnyek csorogtak le az arcomon. Liam nem nézett rám, olyan volt, ahogyan egymásra néztek Jakekel, mintha némán kommunikálnának. Felugrottam a kanapéról, megragadva a telefont, hogy megmondjam az apánkat, ne jöjjön ide. Nem akartam, hogy idejöjjön, amíg ezek ketten így néznek egymásra. Jake kivette a kezemből a telefont. - Nem fogja abbahagyni a zaklatásodat, Ambs. Látni akar, és most nagyon dühös, hogy Ruby elhagyta. Tudta, hogy segítettünk neki, mert az egyik szomszéd látta az autómat a bejárójukon. Most iszonyat dühös, így személyesen kell elküldenem a picsába - mondta, miközben magához ölelt. Megráztam a fejemet. Nem, egyáltalán nem erre készültek. Nem beszélgetni akartak vele. Liam és Jake az eszméletlenségig akarta őt verni, hogy megértse végre a dolgokat. - Kérlek, ne. Bajba kerülhetsz. Kérlek! - suttogtam. Egész belsőmben rettegtem. - Nem, ha ő kezdi - válaszolta Jake, egy harcias mosollyal.

323

21. fejezet

Fordította: Vivien és Maya

~ Liam ~ Fordította: Vivien

Basszus,

valami nincs rendben. Az első dolog, ami az

eszembe jutott, hogy muszáj lesz Jaket visszatartanom. Persze, legszívesebben én magam kinyírtam volna azt a seggfejt, de óvatosak, kell lennünk. Ha ráugrunk, amint beteszi a lábát, rossz helyzetbe kerülünk és megígértem anyának, hogy nem fogjuk azt tenni. Angelnek szüksége van a bátyjára, főleg most hogy jön a baba. A második gondolatom az volt, hogy most azonnal ki kell vigyem innen a terhes barátnőmet. - Angel, gyere, menjünk. Átviszlek hozzánk - mondtam és megfogtam a kezét, hogy elhúzzam Jaketől. Kirántotta a kezét és mérgesen rám nézett. - Nem megyek sehova sem! Nem hagyom, hogy ezt tegyétek, nem egyedül. Nem üthetitek agyon, bajba kerültök. Tiszta hülyék vagytok! - kiáltotta sírva.

324

- Angel, most azonnal le kell lépned - parancsoltam. Nem fog itt maradni, közel ahhoz az emberhez, mert ha csak egy rossz pillantást vet rá, nem fogom tudni visszatartani magam, hát még Jaket. Hevesen megrázta a fejét, mindig is makacs volt, és általában szerettem is azt benne - de nem most. Rendben, ha azt akarja, hát legyen. Megragadtam a kezét, magamhoz húztam majd ölbe, kaptam - Liam, meg ne próbáld - kiáltotta, és arca mind pirosabb és pirosabb lett. Megráztam a fejem, majd később foglalkozom a haragjával, úgysem tud sokáig haragudni rám, és ha egy este nem szól hozzám, megéri, ha biztonságban tudhatom. Sírni kezdett és kezét a nyakam köré fonva hozzám bújt, miközben átvittem hozzánk. A fenébe, megöl engem! Gyűlöltem, ha sírni látom. Megcsókoltam a fejét. - Shh, minden rendben lesz. Megígérem. Csak biztonságban kell, hogy tudjalak, ahhoz hogy Jake-re koncentráljak, oké? Elértünk a házhoz, kinyitottam az ajtót és a kanapéhoz sétálva leültem vele az ölembe. - Kérlek, ne kerüljetek semmi bajba, Liam, kérlek könyörgött szorosan átölelve. - Nem fogok. Muszáj visszamennem. Te maradj itt, és addig ne gyere át, amíg érted nem jövök. Megértetted? Megteszed értem? - kérdeztem kétségbeesetten. Szipogva elhúzódott és rám nézett. - Akkor menj már csattant fel, és lemászott az ölemből. Tényleg nem tetszett neki ez az egész dolog. Felnyögtem, nem szerettem mikor mérges. - Szeretlek, Angel. Csak épp, muszáj

325

biztonságba tudnom téged is meg a babánkat is - magyaráztam, megpusziltam az arcát és kezem a hasára tettem. Vissza kellett fojtanom a mosolyom, ha eszembe jutott, hogy egy bébi növekszik benne, az a szerencsés kis baba közelebb lesz hozzá az elkövetkezető nyolc hónapban, mint bárki más. Bólintott és becsukta a szemét, a könnyek csendben folytak végig az arcán. Felálltam és megfordultam, hogy kimenjek. - Liam? - kiáltott utánam. Visszafordultam, és reméltem, hogy kapok egy mosolyt - Én is szeretlek. Ha börtönbe kerülsz gyilkosság miatt, akkor várni fogok rád - jelentette ki, és semmiféle érzelem nem volt a hangjában. Nem viccelt, tényleg azt gondolta, hogy börtönbe fogok kerülni. Nem válaszoltam, csak kiléptem a házból. Erre nem volt mit válaszolni. Komolyan dühös volt rám, és meg kell majd dolgoznom a bocsánatáért. Sose csináltam olyasmit, amit ne akart volna, mostanáig. Visszarohantam Jakehez. Fel-le sétált a folyóson és gyilkos düh tükröződött az arcán. - Jake, figyelj, ide. Meg kell hallgatnod - mondtam elkapva a vállát. - Tudom, tudom. Nem tehetek semmit sem, hacsak ő nem kezdi. Csak beszélni akarok vele és megmondani neki, hogy húzzon a picsába az életünkből, de ha a közelembe jön, esküszöm… - Nem fejezte be a mondatot, de nem is kellett. Tíz perc múlva egy autó húzott a feljáróra. Megragadtam Jake karját mikor felugrott a kanapéról. - Nyugodj le a picsába, Jake. Megértettél? - parancsoltam neki.

326

Bólintott, én meg az ajtóhoz léptem. Kinyitottam és a seggfej ott állt előttem dühösen bámulva rám. Kezem ökölbe szorítottam, mert éreztem, hogy legszívesebben megfojtanám. Azóta nem láttam, hogy három évvel korábban kihajítottuk az ajtón a holmiijaival együtt, de semmit sem változott. - Liam James, megnőttél egy kicsit, igaz? - kérdezte, ahogy végig nézett rajtam. - Stephen Walker, abba hagytad a fiatal lányok zaklatását? kérdeztem vissza, és olyan szorosan szorítottam az ajtót, hogy belefájdult a kezem. Rám vicsorgott, és bemasírozott a házba. - Hol a faszban van Jake és Amber? - Én itt vagyok, és Amber nincs itthon - mondta Jake nyugodtan. Talán mégis megpróbál nyugodt maradni. - Te kis szarházi! Mindig is egy bajkeverő voltál. Hol a faszban van a feleségem és a fiam? És magammal viszem Ambert is - kiáltotta Stephen, a folyosó felé tartva. Éreztem, hogy feltámad a dühöm, mikor meghallottam Angelt emlegetni. Vettem néhány mély levegőt, hogy megnyugtassam magam. Jake nevetni kezdett. - Jah, persze - mondta gúnyosan. Azt hiszem megpróbálta kiprovokálni az apjából, hogy az kezdje a verekedést. Biztosan arra játszott, hogy hagyja, bevigyen neki egy párat, és majd azt mondja önvédelem volt. - Hol vannak? - Stephen gyakorlatilag már üvöltött. - Figyelmeztetlek, öreg, ha még egyszer a húgom közelébe merészkedsz, megöllek - morogta Jake - Megértettél? Hagyd el a várost. Most. Azonnal. Semmi nincs már itt számodra. Rubynak sem kellesz, senkinek sem kellesz.

327

Elmosolyodott, ahogy Stephen közelebb lépett. - Ez az egész, a te kibaszott hibád! Te és Amber kinyitottátok azt a mocskos szátokat, és elmondatok mindent Johnnynak arról, ami történt. Mindent tönkre tettetek, mindent, most már csak egy értéktelen darab szar! Le kellett volna löknöm a kibaszott anyádat a lépcsőn, amikor elmondta, hogy terhes veled - kiáltotta Stephen dühösen. Jézusom, de mekkora seggfej. Jake megragadta és a falhoz szorította. A fenébe! Megragadtam a kezét, amikor épp meg akarta volna ütni, és arrébb húztam. - Ne csináld! Jake, nem éri meg! - kiáltottam. - Engedj el. Kinyírom a szemetet. Liam, engedj el - kiáltotta Jake. - Jake, nyugodj meg! - hallottam megszólalni Ambert. A vér megfagyott bennem, mikor meghallottam a hangját. Mi az ördögöt keres itt? Mind megfordultunk és megláttuk az ajtóban állni. Elengedtem Jaket és feléje indultam, de az a szemét már köztünk állt. Megragadta a csuklóját, és Amber fészkelődni kezdett, hogy megszabaduljon tőle. - Te! Kurvára elbasztál mindent! - kiáltotta. - Engedd el! Most! - morogtam rá dühösen. Hallottam, hogy a szívem gyorsabban kezd verni, annyira dühös voltam, hogy kezeim remegni kezdtek. Három másodpercen belül megölöm, ha nem engedi el. Felém fordult és gyűlölet teli arccal nézett rám. - Baszd meg! Ő az én lányom - rántotta közelebb magához. Megfordult és megpróbálta ellökni magától. Ráugrottam abban a pillanatban, mikor pofon vágta.

328

Megragadtam az ingét és öklömmel orrba vágtam, halottam hogy eltörik az orra, ami megelégedéssel töltött el. Újra és újra megütöttem, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat. A negyedik vagy ötödik ütés után teste kezdett elalélni, ezért a falhoz szorítottam, hogy ne nekem kelljen megtartanom, és újra ütni kezdtem. Minden gyűlöletem, minden haragom beleadtam az ütésekbe, amiket akkor éreztem mikor tehetetlenül néztem, ahogy a lány, akit szeretek, álomba sírja magát minden este. Soha nem fogom engedni, hogy ez az ember még egyszer megbántsa. Lecsúszott a földre, kezét a fejére szorított, de én nem hagytam abba. Nem tudtam abbahagyni. Ezért rugdosni kezdetem. Hirtelen Jake hátulról megragadott és arccal a falhoz szorított. Mi az ördögöt művel? - Nem, még nem végeztem! Tűnj innen, hagyj békén! Jake hagyjál békén - kiáltottam, és kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni, hogy megöljem az embert, aki pokollá tette az én Angyalom életét. - Amber megsérült, Liam - mondta Jake, és visszaszorított a falhoz. - Csak engedj el. Hagyd, hogy befejezzem ezt - kiáltottam és harcoltam ellene. - LIAM, AMBER MEGSÉRÜLT - ordította Jake. Várj, mit mondott? Amber? Oh, édes istenem! - Mi? Hol? Hol van? - kérdeztem kétségbeesetten. Nem láttam, hogy megsérült volna. Csak azt láttam, hogy megüti, Angel elesik, és utána már csak őt láttam magam előtt. A fenébe! Elengedett és én megfordultam, hogy megkeressem. A földön feküdt összegörnyedve, szemei szorosan lecsukva ajka összeszorítva, az egész arcán látszott, hogy fájdalmai vannak. Éreztem, hogy rosszul leszek, ahogy oda rohantam hozzá.

329

- Angel? - suttogtam, fölé hajolva, megsimogattam a helyet, ahol az apja megütötte. Nyöszörgött és mozogni próbált, de nem tudott. - Fáj, Liam. Kérlek, annyira fáj - sírt. Rettenetesen félt, és én éreztem, hogy a szívem mindjárt megáll. - Hol fáj, Angel? - kérdeztem, és próbáltam megnyugtatni. Lehajoltam és megpusziltam az arcát. Kellene egy kis jég, vagy valamit és minden rendben lesz, egy ideig látszani fog a zúzódás, de minden rendbe jön. - A hasam - nyöszörögte szipogva, és arcát a fölhöz szorítva kétségbeesetten sírni kezdett. A hasa fájt? Lenéztem a hasára, kezét védelmezően rászorította. És akkor megláttam a vért végigfolyni a lábán. A szívem megállt, lélegezni sem tudtam. Csak annyit láttam, hogy sír és nyöszörög.

~ Amber ~ Fordította: Maya Hallottam, ahogy egy kocsi megáll a bejárón, úgyhogy felugrottam és az ablakhoz rohantam. Összerezzentem, ahogy megláttam kiszállni a kocsiból és dühösen elindult a házunk felé. Rosszullét környékezett. Nem hagyhattam ezt, nem szabad, hogy bajba sodorják magukat. Egyikkőjüket sem veszíthettem el. Nem akartam, hogy Jake bajba kerüljön, de az megölne, ha Liam is belekeveredne. Az ajkamba harapva gondolkodtam. Talán véget vethetnék ennek, ha lenne egy másik tanú, és ha kezdeményez, akkor lehetne azt mondani, hogy önvédelem volt. Egy másik tanú, egyértelműen csak a hasznunkra válna. Óh, a fenébe! Liam ezért meg fog ölni!

330

Kirohantam a házukból a miénk elé. Hallottam a bentről kiszűrődő kiabálásokat és megálltam, mert eszembe jutottak a gyerekkoromi emlékek. Nem tudtam megmozdulni, mintha odaszegeztek volna. Hallottam, ahogy kiabál, a hangjától a hideg futkosott az testemben, de Jake és Liam bent voltak, és ők mindig vigyáztak rám, mindig. Most nekem is ezt kell tennem, nekem kell lennem annak, aki tanúsíthatja az önvédelmüket. - Ez az egész, a te kibaszott hibád! Te és Amber kinyitottátok azt a mocskos szátokat, és elmondatok mindent Johnnynak arról, ami történt. Mindent tönkre tettetek, mindent! Le kellett volna löknöm a kibaszott anyádat a lépcsőn, amikor elmondta, hogy terhes veled - kiabálta apám dühösen. Nyöszörögtem, ahogy meghallottam ezek a szörnyű szavakat. Apám mindig jó munkát végzett, de sosem volt elég neki. Hallottam egy puffanást és egy nyögést, ezért kinyitottam az ajtót. Láttam, ahogy Liam elkeseredetten próbálja Jaket távol tartani az apámtól, aki a falnál állva, dühösen nézett rájuk. - Ne csináld! Jake, nem éri meg! - kiabálta Liam, ahogy Jake vergődött a szorításában. Az arca vörös volt a dühtől, az egyetlen ok, amikor ilyennek láttam, az én voltam. Gyűlölte látni, ha engem zaklattak vagy csak megemlítettek, annyira védelmezett. - Jake, nyugodj meg! - könyörögtem kétségbeesetten. Megállt, mire Liam elengedte, kissé ijedten és döbbenve rám nézve. Felém mozdult és láttam apámat is ugyanabban az időben megmozdulni az irányomba. Sokkal közelebb állt hozzám, így gyorsabb volt. Liamnek szinte lépni sem volt ideje, mielőtt apám megragadta a csuklómat és keményen megszorította, arca vörös volt a dühtől. Összerezzentem a kemény szorításától, a fájdalom átjárta az egész karomat. Próbáltam a kezem kirángatni, de nem tudtam.

331

- Te! Kurvára elbasztál mindent! - üvöltötte nekem, miközben a körmeit belevájta a bőrömbe. A fájdalomtól szinte levegőt sem tudtam venni. - Engedd el! Most! - szólalt meg halálos hangon Liam, olyan düh sugárzott belőle, amitől valóban megijedtem. Apám megfordult, hogy szembe nézzen vele, magával rángatva engem is. - Baszd meg! Ő az én lányom - köpte, és olyan erővel rángatta meg a kezemet, amitől elvesztettem az egyensúlyomat és megbotolva nekiestem. Éreztem a rengeteg alkoholt a leheletén, amitől felkavarodott a gyomrom. Csavartam, tekertem a csuklómat, hogy kiszabaduljak a szorításából, de továbbra sem tudtam, így a másik kezemmel megtaszítottam a mellkasát, megpróbálva ellökni magamtól, de nem mozdult egy centit sem. Láttam, ahogy a keze lendül, mire összeszorítottam a szemem, tudván, hogy meg fog ütni. Ahogy a keze az arcomon csattant, úgy éreztem, mintha az egész fejem felrobbant volna. Hátraestem és nekicsapódtam a tálalószekrénynek, amitől akkora fájdalom hasított belém, amit még soha nem éreztem ezelőtt, végigszáguldott az egész testemben, és hasamban gyűlt össze. Olyan volt, mintha valaki hasba szúrt volna. Belekapaszkodtam a szekrény szélébe, fogaimat összeszorítva a fájdalomtól, próbáltam magamat megtartani. Jake odarohant hozzám, és átölelve óvatosan leült velem a padlóra, háttal a szerénynek támaszkodva. - A francba, Ambs, jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten, magához ölelve. Karomat a hasamra szorítva, próbáltam lélegezni fájdalmamban. - Nem - mondtam rekedten. Óh, ne. Elveszítem a babát! - Liam? Hol van Liam? - kérdeztem körbenézve, de a szemembe tóduló könnyek miatt szinte semmit sem láttam. Hirtelen meghallottam egy hörgő, nyögő hangot. Óh, Istenem, ő

332

ne… Kérlek, ne mond, hogy megtette! Pislogtam és megláttam, ahogy Liam dühtől eltorzult arccal, újra és újra megüti az apámat. Nem fog megállni addig, amíg csak apám levegőt vesz. Hát mégis megtörténik! Liamet el fogják tőlem vinni, és a babáját is elveszítem. Úgy éreztem, a szívem millió darabra hullik. - Állítsd meg - suttogtam, alig tudtam beszélni. - Nem. Hadd ölje meg - morogta Jake dühösen. Megráztam a fejemet. Óh, Istenem, kérlek! - Jake, állítsd meg! Miattam, kérlek. Szükségem van rá. Mond meg neki, hogy fájdalmaim vannak. Szükségem van rá - ziháltam, ahogy egy fájdalomhullám miatt a hányingerrel küzdöttem. - Liam? - hívtam kétségbeesetten, de alig volt az több suttogásnál. Jake megmozdult. - Leállítom - mondta, miközben gyorsan felugrott. Én az oldalamra dőltem, a térdemet a mellkasomhoz húzva, a kezemet továbbra is a hasamhoz szorítottam. Óh, kérlek. Ne engedd, hogy elveszítsem a babát! Fájdalmamban összeszorítottam a szemem, majd néhány másodperccel később megéreztem Liam finom érintését az arcomon. - Angel? - suttogta, a hangja szíven ütött. Hogy mondhatnám el neki, hogy elveszítjük a babát? Annyira boldog volt miatta, hogy a pokolba tudnám ezt szavakba foglalni? Csak annyit akartam, hogy szorosan a karjaiba öleljen, és ettől minden rendben jöjjön. Liam képes erre, ő mindig mindent rendbe tudott hozni. Megpróbáltam felkelni, mire a fájdalom egy újabb hulláma cikázott át rajtam, amitől zihálni kezdtem. - Fáj, Liam. Kérlek, annyira fáj - motyogtam, és felnéztem tökéletes arcára. Nagyon aggódónak tűnt. Elveszítek mindent. Ő börtönbe kerül, én pedig egyedül maradok. Hogy fogom ezt túlélni nélküle?

333

- Hol fáj, Angel? - kérdezte, miközben lehajolt hozzám és finoman megcsókolta az arcomat. - A hasam. - Nem voltam képes az arcába nézni, amikor éreztem, hogy el fogjuk veszíteni a babát, nem akartam azt a fájdalmat és pusztulást látni. Arcommal a szőnyeg felé fordulva, zokogni kezdtem. Ez csakis az én hibám volt. Nem kellett volna itt lennem, hallgatnom kellett volna rá. Ha nem jöttem volna ide, akkor a baba még mindig biztonságban lenne. Miért nem maradtam ott, ahogy azt kérte? - Jake, hívd a mentőket! - kiáltotta Liam kétségbeesetten, miközben óvatosan a hajamat simogatta. - Shhh, minden rendben. Semmi baj, Angel - nyugtatott. Éreztem, ahogy karjait körém fonva, lefekszik mellém, így felé fordítottam a fejemet. Hogy a pokolba tud még ezek után is nyugtatni engem? Ez az egész az én hibám, ő miért nem kiabál velem? - Sajnálom - mondtam őszintén. Mindent elrontottam, már biztosan nem fog akarni engem, most hogy megöltem a babáját. Lehajolt hozzám, és megcsókolta a homlokomat. - Angel, nincs semmi, amiért bocsánatot kellene kérned - mondta, még közelebb húzódva hozzám. Kezével olyan finoman simogatta a hasamat, hogy alig éreztem meg az érintését. - Az én hibám! - zokogtam újra. Megrázta a fejét, majd hirtelen eltolt magától. A szívem darabokra tört. Tudtam, hogy most el fog hagyni. Felállt és odament apámhoz, aki ép akkor próbált feltápászkodni a padlóról, mire Liam újra ütni kezdte, közben ordítva rá egy sor szidalmat. Jake leszorította a padlóra. - Hagyd abba! Menj vissza Amberhöz! Most! - parancsolta rám nézve.

334

Liam csak bólintott és visszarohant hozzám. - El fogom kapni, oké? - mondta halkan. Csak a fejemet ráztam, mert nem akartam megmozdulni. Ne. Ne, kérlek, ne - suttogtam. A fájdalom egyre csak nőtt bennem. Fájdalmas arccal megsimogatta a hajamat, majd a nyakamhoz hajolva, suttogott megnyugtató szavakat. - Hol van már az a rohadt mentő? - üvöltötte Jake. - Már itt kellene lennie. Mi a baja? - kérdezte Jake, letérdelve mellém. Megszorítottam Liam kezét, nem akartam látni Jake reakcióját, amikor megtudja a babát. - Terhes, Jake - magyarázta Liam, miközben megcsókolta az arcomat. - Te… Terhes? - dadogta Jake. Liam bólintott, és aggodalmasan rá nézett. - Ezért még meg fogsz fizetni, te kis szaros! - kiabálta apám az ajtóból. Liam és Jake egyszerre mozdultak, de megragadtam Liam kezét, nem akartam, hogy újra magamra hagyjon. - Menj a picsába, mielőtt még puszta kézzel öllek meg, és ha elveszíti a babáját, Istenre esküszöm, hogy halott ember vagy! morogta dühösen Jake. - Jake, kérlek - suttogtam, nem akartam több bajt. - Baba? Terhes? A kis ribanc - morogta apám. Liam egész feje vörös volt a dühtől, és újra megmozdult, hogy felálljon. Ekkor meghallottam az egyre hangosodó szirénákat. Liam gyengéden mosolyogva rám nézett. - Jól van, Angel, itt van a segítség. Most már minden rendben lesz - mondta halkan.

335

Felnéztem és láttam, ahogy apám elment, Jake pedig az ajtóban állva várta a mentősöket. Liam rá nézett a gyönyörű kék szemeivel, amelyek tele voltak aggodalommal. Annyira szerettem őt, hogyan fogok megbirkózni azzal, amikor elmegy majd az egyetemre, itt hagyva engem egyedül, minden nélkül, amit valaha is akartam. A mentős odajött Jake-kel. - Mi történt? - kérdezte Liamtől. - Terhes. Angel, megütötted a hasadat? - kérdezte Liam, miközben szorosan megfogta a kezemet. Bólintottam. Féltem megmozdulni, féltem a fájdalomtól és a még attól is rosszabb dolgoktól, már nem tudtam többet elviselni. - Hány hetes? - kérdezte a mentős. - Öt - válaszolta Liam, könyörögően nézve a mentősre. - Rendben. Be kell vinnünk a kórházba, és majd ott megvizsgáljuk. Fáj még valahol, Amber? - kérdezte a mentős. - A hátam és a csípőm. - Összerezzentem, amikor megérintette a hátamat. Bólintott. - Sajnos, néha előfordulhat. Lehet, hogy elvetéltél mondta sajnálkozva. Egyetértően bólintottam. Tudtam, hogy túlságosan fájt, jobban, mint bármi más korábban.

elvetéltem,

Liam egész úton szótlanul fogta a kezemet, és csak nézett rám, bánatos tekintettel. Nagyon rosszul nézett ki, látszottak a fájdalmas vonásai, ahogy rám nézett. Nem fog megbocsájtani nekem. Amikor odaértünk a kórházba, betoltak egy vizsgálóba, és szinte azonnal jött egy doktor.

336

- Oké, Amber. Vetek egy pillantást a méhnyakra - mondta, miközben felvett egy gumikesztyűt. Riadtam Liamre néztem és elkaptam a karját. - Shhh. Minden rendben van. Itt vagyok, minden rendben nyugtatott, miközben szabad kezével megsimogatta az arcomat. Sírtam, ahogy a fájdalom újra belém nyilallt, friss könnyek csorogtak az arcomon, ahogy a doktor végezte a vizsgálatot. Liam finoman lecsókolta őket, és szívszorító arckifejezéssel nézett rám. - Sajnálom, a méhnyak nyitott, elvetéltél. Szükség lesz egy tisztító eljárására. Még csak öthetes voltál, így ez a legbiztonságosabb és legegyszerűbb módja, hogy rendben legyél mondta a doktor, miközben a vértől maszatos kesztyűt a kukába dobta. - Milyen eljárás? - kérdezte Liam. - Úgy hívják ERCP. Ez egy műtéti eljárás. Általános altatás mellett csináljuk, és kitisztítjuk a méhet - magyarázta, miközben szomorúan rám nézett. Sebészeti eljárás? - Ez biztos? - kérdezte Liam, miközben megfogta a kezemet. A doktor bólintott. - Ez a legbiztonságosabb módja. Valószínűleg egy héten belül magától kitisztulna, de úgy nagyobb a fertőzésveszély. Az lesz a legjobb Amber, ha gyorsan kitisztítjuk. Bólintottam. Ezt akartam. Nem szerettem volna erősen vérezni egy egész hétig, különösen, ha ekkora fájdalommal járna egész idő alatt. Liam rám nézve várta a döntésemet. - Rendben - motyogtam és becsuktam a szememet.

337

- Oké, megyek, megnézem van-e szabad műtő. Ez egy nagyon gyors műtét. Ide fogjuk visszahozni utána - biccentett az orvos Liam felé, amikor kilépett a vizsgálóból. Szipogva Liam felé fordultam. - Annyira sajnálom, Liam. Az egész az én hibám - ziháltam. Határozottam megrázta a fejét. - Hagyd abba! Nem a te hibád, Angel! Ne hibáztasd magad. Az a seggfej tette, nem te. Lehajolt hozzám és finoman megcsókolta a homlokomat. - Nem. Nem kellett volna elhagynom a házatokat. Azt mondtad, hogy maradjak ott. Nem hallgattam rád, és most megöltem a babánkat - zokogtam és éreztem, ahogy a szívem megszakad. Felmászott mellém az ágyra és szorosan átölelve tartott engem. - Semmi sem a te hibád, nem te ölted meg a babát, Angel. Ez csak megtörtént. Tudod, hogy szilárdan hiszek abban, hogy a dolgok okkal történnek, az is, hogy elvesztettük a babát. Nem te vagy a hibás. Ha valaki hibás, az csakis én vagyok. Ha én nem mondom neki, hogy eresszen el, akkor ez az egész meg sem történt volna - mondta halkan. Megráztam a fejemet és az arcomat a mellkasába fúrtam, szorosan kapaszkodtam belé. Ez nem az ő hibája volt, semmi sem volt az ő hibája. - Szeretlek - suttogta újra és újra a fülembe, amíg a doktor vissza nem jött, hogy elvigyen a műtőbe. Liam végig az ágyam mellett sétált, egészen a műtő ajtajáig, ahonnan már nem jöhetett tovább. Lágyan megcsókolt, szemeiben szomorúság és fájdalom tükröződött. - Itt leszek, amikor felébredsz. Mindennél jobban szeretlek ígérte.

338

Szavaitól elmosolyodtam. Még mindig szeretet, még mindig akart és reméltem, hogy nem csak a történtek miatt mondta ezeket a szavakat. Imádkoztam, hogy valóban akarjon engem, mindazok után is, amit tettem.

~ Liam ~ Fordította: Vivien Amint látótéren kívülre került, lecsúsztam a fal mellett, és fejem a kezembe fogtam. Az egész testem sajgott. Akkora fájdalmai voltak és én semmit sem tehettem. Elvesztettük a babát, és valami hülye ötlete miatt saját magát hibáztatja. Kezem ökölbe szorítottam és mindent megpróbáltam, hogy ne gondoljak rá. Minél többet gondoltam rá, annál inkább el akartam innen húzni, hogy megkeressem az apját és kinyírjam - de nem tehettem. Itt kellett lennem, hogy mikor felébred, lássa, itt vagyok mellette. Most nem szabad semmi miatt aggódnia. Komolyan gondoltam, amit korábban mondtam neki. Ha az Isten is azt akarta volna, hogy megmaradjon a babánk, akkor megmaradt volna. Nem vesztette volna el, ha a sors úgy akarta volna. Mindig hittem abban, hogy minden okkal történik - de attól még pokolian fájt. Egy tökéletes kis babát, aki olyan lett volna, mint az anyukája. Becsuktam a szemem és fejem a falnak támasztottam, arra várva, hogy kihozzák a műtőből. Alig vettem észre, mikor Jake leült mellém, és átölelte a vállam. - Elvesztette - motyogtam. Jake, szorosabban fogott. - Igen. Minden rendben lesz Liam nyugtatott meg. Valójában meglepett, hogy nem veri ki még a szart is belőlem, amiért teherbe ejtettem a kishúgát, de őszintén, nem is

339

érdekelt volna. Nem okozhatott volna nagyobb fájdalmat, mint amit épp éreztem, és az egyedüli, aki igazán meg tudott volna még bántani az Angel. Neki megvolt az ereje ahhoz, hogy a földre küldjön. Negyven perccel később kihozták a műtőből, még mindig aludt a nyugtatók miatt. Gyorsan felugrottam és hozzá siettem. - Jól van? - kérdeztem kétségbeesetten - Minden rendben volt. Kitisztítottuk a méhét, rendbe fog jönni. Egy óra múlva már fel is fog ébredni. Bent tartjuk éjszakára, és holnap délután már haza is mehet. Pár napig vigyáznia kell magára - mondta az orvos. Bólintottam és követtem a szobába, leülve az ágya mellé, megfogtam a kezét. Jake-kel együtt csendben ültünk az ágya mellett, nem volt mit mondani, semmi sem hozhatná ezt már helyre. Úgy egy fél óra múlva, megmozdította a kezét. Azonnal felugrottam, ahogy megrebbent a szeme. Három nap alatt ez volt a második alkalom, hogy így ébredt fel, és imádkoztam, hogy soha többé ne forduljon elő, mert őszintén, nem biztos, hogy el tudnám viselni. - Szia Angel - suttogtam, finoman simogatva az arcát, már kezdett kékülni, ahol az apja megütötte. Felém fordította a fejét, de nem nézett rám. - Itt maradtál suttogta, és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Komolyan azt gondolta, hogy valaha is elhagynám? - Persze, hogy maradtam - csókoltam meg gyengéden. Nyöszörgött, majd megragadta az ingem, és visszacsókolt. - Annyira szeretlek, Liam - suttogta.

340

- Tudom, hogy szeretsz, de én még jobban szeretlek válaszoltam. Soha senki nem szeretett senkit úgy, ahogy én szerettem az Angyalomat. Jake megköszörülte a torkát, ezért kicsit hátrébb húzódtam, de nem engedtem el a kezét. Lehajolt és megölelte. - Annyira sajnálom, hogy elvesztetted a babát, Amber mondta, és úgy tűnt, komolyan is gondolja. Bólintott és szomorúan rá mosolygott. - Igen, én is. - Megyek és felhívom Rubyt és Johnnyt. Felhívom a szüleidet is, Liam - mondta Jake, megpuszilva az arcát, aztán kiment a szobából. - Lefekszel mellém? - kérdezte Angel. Bólintottam és óvatosan mellé feküdtem. - Fáj valahol? kérdeztem óvatosan átölelve. - Nem igazán. Kicsit sajog, de nem annyira rossz, mint volt összerezzent, ahogy megmozdult. Lehunytam a szemem, és a nyakához bújtam szorosan. Abba kell hagynod az ilyen húzásaidat. Halálra ijesztesz velük. Komolyan mondom, hamarosan szívrohamot okozol majd ugrattam, hogy oldjam a hangulatot. - Annyira fáradt vagyok, Liam - nevetett komoran. Felém fordította a fejét, és hozzám simult. - Aludj, Angel - suttogtam, és felhúztam a takarót, hogy betakarjam. Néhány óráig, hol felébredt - hol visszaaludt. Adtak volna fájdalomcsillapítót, de azt mondta, hogy jól van, nem kell. Később megengedték, hogy felkeljen és kimenjen a fürdőszobába - két ápolónő segítségével, amit egyáltalán nem értékelt. Kilenc órakor bejött a nővér és bocsánatkérően rám mosolygott.

341

- Sajnálom, de a látogatási idő lejárt. Meg kell kérjelek, hogy távozz. - Tényleg? Nem maradhatok? Nem fogok semmi gondot okozni, kérem? A székben alszom, észre sem fogja venni, hogy itt vagyok - könyörögtem és bevetettem a kiskutyanézésemet, ami olyan jól működött Ambernél. Nagyot sóhajtott és szemeit forgatva nézett rám. - Rendben, de ha elkapnak, akkor besurrantál, nem én engedtelek be. Megértetted? - kérdezte mosolyogva. Vigyorogva bólintottam. - Köszönöm - Hmm, úgy látszik más emberre is hat ez az arckifejezésem. Jake elbúcsúzott, megígérve, hogy holnap reggel az első órában itt lesz, és hoz Ambernek egy váltás ruhát. Amint elment, arrébb csúszott az ágyon, hogy helyet csináljon nekem. - A székben alszom Angel - tiltakoztam, összerezzenve a gondolatra, hogy megnyomhatom. - Kérlek, Liam? - könyörgött. A fenébe! Miért nem tudok nemet mondani ennek a lánynak? Felsóhajtottam és levettem a cipőmet, majd bemásztam mellé az ágyba. Hozzám bújt, és álomba sírta magát.

Korán reggel arra ébredtem, hogy valaki a vállamat rázza. Felnéztem, és két embert láttam az ágy előtt állni, mindketten komolyan néztek le rám. Mi az ördög? Biztos bajba kerülök, amiért itt aludtam. - Liam James? - kérdezte az egyikük.

342

Bólintottam és felálltam. - Igen - suttogtam, hogy ne ébresszem fel Angelt. Késő, már felébredt és felugrott, amint meglátta a két férfit a szobába. - Liam James, letartóztatom súlyos testi sértés vádjával. Joga van hallgatni, de bármit mond, az felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van egy ügyvédhez. Ha nem engedheti meg magának, akkor az állam kijelöl egyet az ön részére - mondta és megfogta a karom. STS? A seggfej feljelentést tett ellenem?

343

22. fejezet Fordította: Maya

~ Amber ~

Hirtelen felültem. - Mi a fene? - Ne kelj fel - mondta Liam szigorúan. Jézusom. Ez az átkozott, buta fiú! Őt tartoztatják le, és még ő aggódik értem? - Ez hülyeség! Nem tehet róla, nem az ő hibája, nem kell letartóztatni! - kiáltottam kétségbeesetten a két férfinak, akik figyelték, ahogy Liam a cipőjét veszi fel. Mi a francért ilyen nyugodt? Tudta, hogy ez fog történni? - Komoly bejelentést kaptunk, hölgyem. Ki kell vizsgálnunk az ügyet - mondta az egyik férfi, de arra sem méltatott, hogy közben rám nézzen. - Angel, minden rendben. Ne aggódj - biztosított Liam. Rendben? Már hogy lehetne minden rendben? Liam odafordult a karját fogó férfi felé. - Búcsúzásként megcsókolhatom a barátnőmet? Nem rég vetélt el - kérte.

344

A fickó arca kissé megenyhült és elengedte a karját. Liam lehajolt és lágyan megcsókolt. - Szeretlek, Angel. Ne stresszelj miattam. Pihenned kell! - utasította miközben finoman végigsimította az arcomat. Ahogy elfordult, bepánikoltam. Nem tudtam elengedni, szükségem volt rá. Karjaimat a nyaka köré vontam, és nem voltam hajlandó elengedni. - Kérem, ne vigyék el, kérem. Nem az ő hibája. Az én hibám volt, minden az én hibám. Nekem ott kellett volna maradnom. Nem kellett volna hazamennem. Kérem - könyörögtem. Megragadtam Liam haját, és a vállán zokogtam. - Hölgyem, el kell engednie, most - mondta ugyanaz a fickó. Én még szorosabban öleltem Liamet, valószínűleg már fájt neki, de nem panaszkodott. - Hölgyem - szólt szigorúan a fickó. Liam finoman végigsimított a karomon, majd kihúzta a kezemet a hajából, és a szemembe nézett. Tekintete nyugalmat sugárzott felém, és azt sugallta, hogy nem lesz semmi baj. Szeretlek - mondta, és finoman megcsókolta az ajkaimat. - Én is szeretlek - suttogtam, nem bízva a hangomban, hogy egyáltalán meg tudok szólalni. Liam felállt és a fickó azonnal a háta mögé húzta a kezeit és megbilincselte. Ő továbbra is csak engem nézett, és éreztem, hogy szívem majd megszakad érte. A baba elvesztése után nem hittem, hogy lehet annál valami fájdalmasabb. Tévedtem. Néztem, ahogy kivezetik a szobából, ezzel magamra hagyva. Rosszul éreztem magam, nem hagyhattam, hogy ezt tegye, nem az ő hibája volt. Fel fogom jelenteni apámat, elmondom, hogy ő ütött először, Liam csak meg akart védeni. Így el kell engedniük, ugye? Megvédeni

345

engem, az egy dolog, de apám megőrült, és soha nem fogják elhinni, hogy önvédelem volt. Kezembe temettem az arcomat, és próbáltam kitalálni valamit. Akárhogy is, Liam bajban volt, mert hiába jelentem fel apámat, apám is feljelentette őt, így Liam továbbra is le lesz tartóztatva. Önvédelem vagy sem, továbbra is ott a súlyos testi sértés vádja, mert kiprovokálták tőle. Nem kockáztathatom meg, hogy esetleg mégis bent tartják. Mi van, ha nem engedik ki? Mi van, ha börtönbe kerül és elvesztem őt? Az egyetlen dolog, ami segíthet, az az apám, ha visszavonja a vádakat. Megragadtam a telefont és felhívtam Jaket. A második csörgésre vette fel. - Jake. Liamet letartóztatták - jelentettem be minden nélkül. - Mi a fasz? Azt nem lehet! - kiáltotta olyan hangosan, hogy beleremegett a telefonom. - Jake, délután kiengednek, tudnál nekem hozni néhány tiszta ruhát? - kérdeztem, próbálva nyugodt maradni. - Igen, húsz perc múlva ott leszek - mondta. Hallottam a háttérzajból, hogy már a ruhákat pakolja. - Köszönöm. - Kinyomtam a telefont és a homlokomat nekitámasztva összeszedtem a gondolataimat. Van más lehetőségem? Nem láttam. A kezem remegett a félelemtől, de tárcsáztam apám számát. Sokáig csöngött. Már épp le akartam tenni, amikor meghallottam apám álomtól rekedtes hangját. Borzongás futott keresztül az egész testemen és összeszorítottam a szememet. - Helló. - Sikerült ezt a szót kinyögnöm úgy, hogy ne hallatszódjon ki a rémületem. - Amber vagyok - mondtam, gombóccal a torkomban. Nevetett. - És mit tehetek érted, Amber?

346

- Azt akarom, hogy vond vissza a vádakat Liam ellen feleltem, és igyekeztem magabiztosnak tűnni. Ismét felnevetett. - Nem fogom visszavonni a vádakat, az a rohadék eltörte az orromat! Látnod kellene, hogy mi tett az arcommal - kiabálta olyan erővel, hogy meghátráltam. Hogy lehet az, hogy még telefonon keresztül is rettegek tőle? - Kérlek. Kérlek, tedd meg, kérlek - könyörögtem, és igyekeztem nem sírni. Felsóhajtott. - Azt akarod, hogy ejtsem a vádakat? - Igen - válaszoltam, a könnyeim már csorogtak. - Gyere el hozzám és beszélhetünk róla - mondta szinte szórakozottan. Hozzá? Óh, Istenem, ugye csak viccel? - Kérlek, vond vissza a vádakat. Te is tudod, hogy nem ő ütött először - könyörögtem, és éreztem, ahogy az epe gyűlik fel a torkomban. Tudtam, hogy tetszik neki ez a helyzet, hogy uralkodat fölöttem. - Gyere el hozzám, és beszélhetünk róla - ismételte. Felnéztem az órára. Jake körülbelül tíz perc múlva fog megérkezni. - Jake is jöhet? - kérdeztem, tudván hogy ez a legostobább kérdés, amit valaha is feltehettem. Hogyan is gondolhattam ezt? Ha Jake is ott volna, akkor nem kellene aggódni a vádak miatt, mert azonnal a föld alá kerülne valahol a pusztában. - Nem. Hagyd azt a köcsögöt ki ebből! - morogta. Oh, Istenem! Meg tudom ezt tenni? Valóban oda tudok menni, és beszélni vele? Elég erős vagyok hozzá? Már tudtam a választ a kérdésre. Bármit megtennék Liamért, még ha ez azt is jelenti, hogy meg kell ölnöm az apámat, azért, hogy ejtsék a vádakat. Nincs sértett, nincs bűntett. Félelmemben nyeltem egyet.

347

- Rendben. Egy órán belül ott leszek - mondtam halkan, majd kinyomtam a telefonomat, és kétségbeesetten igyekeztem elkerülni a pánikrohamot. Erősnek kellett maradnom. Visszafeküdtem az ágyba és igyekeztem megnyugodni. Nem lehettem kiborult állapotban, amikor megérkezik Jake, különben nem fog egyedül hagyni. Csak feküdtem, és a csempéket számoltam, igyekeztem minden más gondolatot kiűzni a fejemből. Ezt addig csináltam, míg Jake be nem rohant a szobámba. Nagyon fáradtnak és stresszesnek tűnt. Az összes pénzemet felmerném tenni arra, hogy nem aludt az elmúlt éjszaka. Óvatosan megölelt, és igyekeztem nem összerezzeni a hasamban és a csípőmben lévő fájdalomtól. - A francba Ambs, ez rossz. - Megrázta a fejét, és úgy nézett ki, mint aki egyszerre dühös és aggódó is. Bólintottam. Fontos volt, hogy hamar magamra hagyjon. - Jake, el kell menned a rendőrségre, hogy megnézd, mit tehetünk Liamért. Délutánig nem mehetek el innen, így én nem tudok most odamenni - utasítottam és megszorítottam a kezét. Beleegyezően bólintott. - Biztos, hogy ne maradjak itt veled? Jól vagy? Bólintottam, és gyengéden mosolyogtam. - Arra van szükségem, hogy Liammel minden rendben legyen. Szóval, odamennél, kérlek? - kértem, bólintva az ajtó felé. Újra átölelt. - Rendben. Hívlak, amint megtudok valamit. Megpuszilta a fejem búbját, majd letette a ruháimat az ágyamra. Ha kiengedtek, akkor hívj fel és hazaviszlek - mondta szigorúan. Bólintottam és ismét magamhoz öleltem, mert nem tudtam a szemébe hazudni. - Rendben. Kérlek, tégy meg mindent, amit csak lehetséges - könyörögtem.

348

- Rendben. Viszlát, később - mosolygott biztatóan, mielőtt kiment a szobából. Vártam egy percet, mielőtt megnyomtam volna a nővérhívó gombot. A nővér hamarosan meg is jelent. - Szia. Hogy érzed magad ma? Szükséged van még egy kis fájdalomcsillapítóra? - kérdezte kedvesen mosolyogva. Megráztam a fejem. - Nem. Szeretnék saját felelősségre távozni. A bátyám elment a kocsiért. Anyukám balesetet szenvedett. El kell mennem - hazudtam, miközben megpróbáltam kimászni az ágyból. - Amber, nem mehetsz még el, csak tegnap műtöttek utasított. - Azt orvos azt mondta, hogy délután hazamehetek. Ez csak néhány órával van korábban - hárítottam és megfogtam a ruháimat, amiket Jake hozott és elkezdtem átöltözni. - Amber, akkor is ágyban kell maradnod! Ha ki is engednek délután, még néhány napid ágynyugalomra van szükséged magyarázta a nővér homlok ráncolva. - Nézze, értékelem az aggodalmát, de elhagyom a kórházat, most. Nem tarthatnak itt akaratom ellenére. Ismerem a jogaimat. Aláírom, hogy saját felelősségre távoztam, az orvosi utasítás ellenére is, így nem tudok később perelni - mondtam szigorúan. Kezdett idegesíteni, nekem nem volt időm erre. Kissé döbbenten nézett rám, de végül bólintott. - Megyek, megkeresem az orvost - motyogta az ajtó felé indulva. - Mondja meg kérem neki, hogy hozza a papírokat is, nincs időm várni - kértem és az ajkamba haraptam. Alig vártam már, hogy mehessek. Liam most volt bajban. Befejeztem az öltözködést

349

és összecsomagoltam a maradék holmimat, majd leültem az ágyra és türelmetlenül az órát bámultam. Végül egy örökkévalóságnak tűnő idő után, ami valójában nagyjából három perc lehetett, megérkezett az orvos szigorú arckifejezéssel. - Amber, nem ajánlom, hogy még elhagyd a kórházat - mondta. Megráztam a fejemet. - Anyunak balesete volt, oda kell mennem a bátyámmal. A kocsiban vár rám, most kell mennem. Csak mutassa, hol írjam alá - biccentettem a kezében lévő mappa felé. Felsóhajtott, felém fordította a papírokat és a lap aljára mutatott. - Ez alapvetően egy lemondó nyilatkozat, amiben tudomásul veszed, hogy az orvos javaslatának ellenére, a saját felelősségedre távozol a kórházból - magyarázta, miközben én aláírtam ott, ahol mutogatta. Bólintottam, visszaadtam neki a papírokat és megragadtam a táskámat. - Fontos, hogy pihenjél, Amber. Ha szédülni kezdenél, vagy gyengének érzed magad, akkor gyere vissza. Ha vérezni kezdenél, vagy erős fájdalmaid lennének, erősebb, mint a normál menstruációs görcsök, akkor azonnal be kell jönnöd - utasította aggodalmasan rám nézve. Beleegyezően bólintottam. - Úgy lesz. Mennem kell. Köszönök mindent - feleltem, miközben már az ajtó felé tartottam. Vissza sem néztem, úgy rohantam a taxiállomás felé és beugrottam az első üresbe, megadva a sofőrnek apám címét. Elővettem a telefonomat, és ellenőriztem az aksit. Csak a családtagok számai voltak benne. Jake, Liam, Johnny, Ruby és anyué.

350

Írtam Jakenek egy üzenetet, de csak akkor akartam elküldeni, amikor már odaértem apámhoz. Nagyjából úgy tippeltem, hogy a rendőrség és apám háza között az út negyed órába telik - ennek bőven elég időnek kell lennie ahhoz, hogy rávegyem apámat a vádejtésre, mielőtt Jake odaérne, és bármi is történhetne. Legalábbis reméltem. Amikor a taxi félre húzódott apám háza előtt, a kezem remegett az idegességtől. - Jól vagy, édesem? - kérdezte a sofőr, amikor rám nézett. - Igen. Jól vagyok, kösz - motyogtam és odaadtam neki a pénzt, majd vettem egy mély levegőt, hogy megpróbáljak megnyugodni. Kiszálltam, becsuktam magam mögött a kocsiajtót, és elküldtem Jakenek a már megírt üzenetemet. Apánknál vagyok. Kérlek, gyere értem, most azonnal! NE HÍVJ VISSZA! Amber. X

351

23. fejezet Fordította: Maya

Kopogtam

az ajtón és lélegzetvisszafojtva vártam a

választ. Az ajtó szinte azonnal kinyílt. Ott állt a férfi, aki miatt elveszítettem a babámat, és aki miatt a barátomat súlyos testi sértés miatt letartóztatta a rendőrség. Az arca tiszta zúzódás volt. Igaza volt, Liam valóban jó munkát végzett. Orra be volt kötve, és dagadt volt. Arcának minden egyes négyzetcentimétere vörös volt és duzzadt, csak a két sötét, gonosz szeme látszott. Büszkeséget éreztem Liam miatt, annak ellenére, hogy tudtam, Liam hibát követett el. Elmosolyodott. - Amber, gyere be. Hogy vagy? - kérdezte udvariasan. Most viccel? Hogy, hogy vagyok? Elsétáltam mellette, figyelmen kívül hagyva a kérdését. - Tegyük félre az udvariaskodást! Mi az, amit akarsz a vádejtésért? - kérdeztem, próbáltam úgy beszélni, hogy ne hallatszódjon, hogy valójában mennyire rémült vagyok.

352

Elvigyorodott, megfordult és besétált a nappaliba, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy követni fogom. Ahogy eltűnt a látómezőmből, kinyitottam az ajtózárat, hogy Jake nyitva találja azt, majd követtem őt a nappaliba. Kérlek, csak tudjam végig csinálni, kérlek. - Ülj le - utasította, és megveregette maga mellett a kanapét. Tudtam, hogy a jó oldalon kell maradnom, és az is tudtam, hogy a közelében kell maradnom, amennyire csak lehetséges, így odamentem, és szembefordulva leültem mellé, felkészülve arra, hogy bármelyik pillanatban elfuthassak. - Szóval, kitől van a baba? Vagy nem tudod? - kérdezte gúnyosan. Éreztem, ahogy a düh és a bánat gyülemlik fel bennem, ahogy a babámról beszélt. - Neked köszönhetően elvesztettem. Miért ütöttél meg? - kérdeztem és igyekeztem nem sírni. Nevetett és megrázta a fejét, mintha valami hülyeséget mondtam volna. - Kibaszottul megérdemelted - mondta dühösen. - Megütöttél, amitől elestem és elvesztettem a babámat. Ezért ütött meg Liam - közöltem vele a kész tényeket. - Azzal a kis köcsöggel mindig csak a baj volt - morogta a kezét ökölbe szorítva. Nagyot nyeltem. Istenem! Ez nem fog működni. - A te hibád volt. Odajöttél hozzánk és kiprovokáltad próbálkoztam tovább. Bólintott. - Azt reméltem, hogy a kibaszott bátyáddal fogok verekedni, de ez a kis punk a szomszédból megállította. Jakkel mindig is csak a baj volt, már gyerekként is mindig az utamba állt mondta, és a fejét bosszúsan rázta a fejét.

353

- Jake csak megakadályozta, hogy megverj engem. Megállított, amikor meg akartál erőszakolni. Erről van szó? kérdeztem. Istenem! Csak válaszolj a kérdésre! Dühösen nézett rám. - Nemi erőszak? Nem hinném, hogy az nemi erőszak lett volna. Te az én lányom vagy, tartoztál nekem annyival, azért a sok szarért, amit el kellett viselnem. Kibaszottul étvágygerjesztő voltál - mondta, miközben lassan végigpásztázta a testemet. A kezem mobilomra.

szorosabban

fonódott

a

zsebemben

lévő

- Azt hiszed, hogy a feleségedből és a két gyerekedből a szart is keveredted, a lányodat pedig éveken keresztül szexuális zaklattad, majd megpróbáltad megerőszakolni, az rendben van? kérdeztem dühösen. - Miattad lett az életem kibaszottul nyomorúságos! Csak szükség volt egy pofonra, hogy tudd hol a helyed. Csak fegyelmezés volt, ennyi - köpte, majd felállt a kanapéról, miközben a hajamnál fogva megragadott engem is. - Fegyelmezés? Az egyik alkalommal, olyan erősen vágtad Jaket gyomron, hogy egy napig nem tudott enni. Eltörted a karját és a bordáit. Mindegyikőnket félelemben tartottál, és minden apróságért dühös lettél - kiáltottam, megpróbáltam őt provokálni. Felém fordult, mire gyorsan felugrottam, hogy azonnal futni tudjak, ha szükségem lenne rá. - Jake megérdemelte mindent, amit kapott! Annak a kibaszott gyereknek meg kellett volna fulladnia, amikor megszületett! - kiáltotta és a kezével az asztalra csapott. - Mi a helyzet Johnnyval, Matt-tel, és Rubyval? Nekik is szükségük van fegyelmezésre? - kérdeztem.

354

Bólintott. - Igen. Mindannyiuknak meg kell tanulniuk, hogy hol a helyük. Egyébként Ruby hol van? - kérdezte megpróbálva a szemembe nézni. - Visszament Merseybe - hazudtam. Dühösen felmordult, és megragadva a dohányzóasztalt, elhajította azt, ezzel hátrébb kényszerítve engem, mert szinte a lábamra érkezett az. Gyerünk, Amber. Meg tudod csinálni! - Azt akarom, hogy vond vissza a Liam elleni vádjaidat, és hagyd el a várost - jelentettem ki tárgyilagosan. Nevetett és a szemeit forgatta. - Ez nem fog megtörténni, ebben biztos lehetsz. Tudod mit. Hagyd el azt a kis punkot, és gyere, élj velem, akkor visszavonom a vádakat - alkudozott, miközben lassan újra végigpásztázott engem. Összerezzentem, szédültem és hányinger kerülgetett, aztán rájöttem, azért meg már egy ideje nem vettem levegőt, így gyorsan nagyon lélegeztem. - Nem. Visszavonod a vádjaidat, elhagyod a várost és békén hagysz engem és az egész családomat. És a családomhoz, Ruby, Johnny és Matt is hozzá tartozik - mondtam szigorúan. Óh, Istenem! Csak működjön! Elmosolyodtam és a telefont kivéve a zsebemből megnyomtam a küldés gombot. Halkan felnevettem, majd ismét pókerarcot öltöttem magamra. - És miért is tenném ezt? - kérdezte szórakozottan. - Mert ha nem teszed, akkor elmegyek a rendőrségre, és mindent elmondok nekik, amit korábban elkövettél ellenünk. Biztos lehetsz abban, hogy a börtönben fogsz megrohadni. És tudod, hogy a börtönben hogyan viselkednek a neki erőszakolókkal és pedofilokkal - vontam vállat. Elnevette magát. - És ki hinne egy ilyek kis piszkos kis ribancnak, mint te? Még csak tizenhat vagy. Én egy elismert

355

szakember vagyok, aki a legjobb ügyvédeket engedheti meg magának, akik darabokra szednének téged. Különben sincs bizonyítékod. Olyan régen történt már, hogy nem állna meg a te szavad az enyémmel szemben - morogta és közelebb lépett hozzám. Éreztem, ahogy az epe a torkomba gyűlik, és imádkoztam, hogy Jake a közelben legyen már. Vajon mennyi idő telt el azóta, hogy elküldtem neki az üzenetet? - Valójában tévedsz. Van bizonyítékom - helyesbítettem vigyorogva, és elővettem a mobilomat. Úgy nézett rám, mintha hülye lennék. - Az okos telefonok igen hasznosak tudnak lenni, mindenféle kütyü van bennük, kamera, zenelejátszó, számológép…. hangrögzítő - soroltam, és az utolsónál felvontam a szemöldökömet. Beléptem a menübe, hogy lejátsszam az előbbi felvett beszélgetésünket. Egy elégedett mosollyal néztem fel rá. - Szóval, kitől van a baba? Vagy nem tudod? - Neked köszönhetően elvesztettem. Miért ütöttél meg? - Kibaszottul megérdemelted - mondta dühösen. - Megütöttél, amitől elestem és elvesztettem a babámat. Ez volt az, amiért Liam megvert. - Azzal a kis köcsöggel mindig csak a baj volt! Megállítottam a felvételt. - Eleget hallottál, vagy szeretnéd tovább hallgatni? Emlékszel, mit mondtál? Elismerted, hogy meg akartál erőszakolni - mondtam.

356

Úgy vigyorgott rám, mint egy idióta, majd megragadta a telefonomat, a fölhöz vágta és a lábával keményen rálépve, szétzúzta azt. Küzdenem kellett a nevetésem ellen. - Óh, apa. Az a telefon egy vagyonba került. Tudod, hogy mennyi kerül egy ilyen telefon? - kérdeztem ironikusan. Elvigyorodott, nyilvánvalóan azt gondolta, hogy ő nyert. Most már nincs semmi a kezedben. - Megragadta a csuklómat és közelebb rántott magához. - Igazad van. Nekem nincs, de a családomnak van. Ép az előbb küldtem el öt másik embernek a felvételt, és ha nem veszed le azonnal a mocskos perverz kezedet rólam, akkor el fognak menni a rendőrségre - mondtam önelégülten. Olyan keményen pofon vágott, hogy a földre kerültem, és az egész arcom fájt. Kezemet az arcomra téve, gyűlölködve néztem rá. Jobban gyűlöltem őt, mint valaha bármit is az életemben. - Vond vissza a vádakat, azonnal hagyd el a város, és soha többé ne jelentkezz. Különben gondoskodni fogok arról, hogy a felvétel eljusson a rendőrségre. Komolyan beszélek. Vond vissza a vádakat, hagy békén és engedem, hogy elmenj. Én csak azt akarom, hogy Liam szabad legyen - mondtam. Semmi más nem érdekelt. A felvételt bármikor fel tudjuk használni, ha csak a közelünkbe mer merészkedni, nem lesz gond a feljelentésével. De most nem tudtam felhasználni, míg Liam a rendőrségen volt, nem kockáztathattam, hogy bűnösnek találják, és miattam börtönbe kerüljön. Apám gyűlölködve nézett rám. Az arcáról le tudtam olvasni, hogy mit gondolhat erről az egészről. Nagyon dühösnek tűnt, de tudta, hogy nincs más lehetősége. Ha nem akarja, hogy megvádoljam nemi erőszak kísérlete miatt, gyerekbántalmazásért és néhány verekedésért, akkor azt kellett tennie, amit mondtam neki.

357

- Ugyan olyan vagy, mint a kibaszott bátyád - kiáltotta mérgesen, ahogy megrángatta a karomat. Mosolyogtam. - Ezt bóknak veszem. Jake a legjobb testvér a világon. - Te kis kurva - sziszegte, majd kirángattam a karomat a szorításából. - Hívd fel a rendőrséget, vond vissza a vádakat, utána én is beszélni fogok velük, hogy megbizonyosodjak, valójában is megtetted - utasítottam. Istenem! Működik! Valóban működik. Hallottam, ahogy egy kocsi csikorgó gumikkal fékez a ház előtt, és néhány másodperc múlva Jake robbant be az ajtón. Gyilkos düh tükröződött az arcáról. - Minden rendben, Jake. Mi csak beszélgetünk. Úgy döntött, hogy visszavonja a vádakat és elhagyja a várost. Igaz, Stephen? kérdeztem, gúnyosan kiejtve a nevét. Jake arcán meglepettség tükröződött. Megragadta a karomat, és a háta mögé húzott. Igazi gyilkos dühvel nézett apánkra. Megszorítottam a karját, hogy elvonjam a figyelmét. Minden rendben, Jake, csak nyugodj meg. Már mindent elrendeztem - mondtam, miközben harcoltam az érzés ellen, hogy egyszerűen csak hagyjam, hogy Jake megölje őt, de nem hagyhattam, hogy bajba kerüljön. - Mindent elrendeztél? - kérdezte, miközben továbbra is apánkat nézte, olyan tekintettel, hogy ha nem ismerném Jaket, akkor most én is féltem volna tőle. De hogy őszinte legyek, ez nem is volt olyan meglepő. Jake átkozottul ijesztő tudott lenni, ha az akart lenni. - Hívd őket, és vond vissza a vádakat - utasítottam ismét.

358

Apám gúnyosan végigmért bennünket, majd megfordult, és megragadta a telefonját. Míg ő hátat fordított, Jake rám nézett. - Mi történt? Mi a fenét csinálsz te itt? - kérdezte gyorsan. Mosolyogtam. - Nézd meg a telefonodat. Rosszallóan rám nézett, majd elővette a telefonját. - Egy hangüzenetem érkezett - mondta, majd rányomott a megnyitásra és lejátszotta. Miközben hallgatta, néztem az arcát, ahogy harangból megdöbbenésbe, majd boldogságba megy át. Büszkén rám nézett, visszatette a telefonját a zsebébe, majd szorosan, védelmezően magához ölelt. Éreztem, ahogy az erő kifut a lábamból és le kellett ülnöm, mert bírtam tovább tartani magam. Már csak aludni akartam. - Jake, maradj nyugton és fejezzük ezt be, oké? Csak hagyja el a várost. Mindenkinek elküldtem az üzenet, anyának, Liamnek, Johnnynak és Rubynak is. Csak meg kell róla győződni, hogy visszavonta a vádakat. Csak az kell, hogy Liam szabad legyen mondtam, ahogy leültem a fotelba. - Jól vagy? - kérdezte aggódva. Mosolyogva bólintottam. - Teljesen rendben vagyok. Csak le kell ülnöm. Maradj itt és légy nyugodt - feleltem, és éreztem, ahogy a testemet ellepi a nyugalom, tudván, hogy nem kell újra beszélnem vele. Jake mindent el fog intézni, mint mindig. Láttam, hogy apám hívta a rendőrséget, és hallottam, amit elmondja, hogy visszavonja a vádakat. Jake ezután felhívta őket, és megerősítették, hogy a vádakat visszavonták, így Liam szabadon távozhat. Jake egész idő alatt védelmezően köztem és apánk között állt.. Tényleg a legjobb testvér volt, akit valaha is kívánhattam magamnak. Nagyjából tíz perc múlva Jake felém fordult. - Mehetünk, Ambs. - Megfogta a kezemet és felsegített a fotelből. Maga előtt tolva az ajtó felé indult, de közben egy pillanatra sem vette le apánkról a tekintetét. - Jobban teszed, ha soha nem jössz vissza,

359

öreg. Ha legközelebb találkozunk, vagy megöllek, vagy a rendőrségen fogsz kikötni. Nem vagyok biztos abban, hogy melyik lehetőség lenne a jobb számodra. Szeretném látni, ahogy elégsz mondta egy kis mosollyal az arcán, ahogy elképzelte azt. Nem viccelt, nem volt kétségem afelől, hogy Jake megöli őt, és ha Jake mégsem tenné, Liam biztosan. - Tűnj el városból, még ma - morogta Jake, majd becsapta az ajtót, és a kocsi felé tolt engem. Tuti, hogy ha elkapták volna, megbüntették volna gyorshajtásért, de nem szóltam érte egy szót sem. Nagyjából két perc múlva félre húzódott, és leállította a motort. Kezével olyan szorosan markolta a kormányt, hogy az ökle elfehéredet. Az állkapcsát olyan erővel feszítette meg, attól féltem, hogy végül kitörnek a fogai. Tudtam, hogy most nagyon dühös rám. Vett néhány mély levegőt, nyilván próbált megnyugodni. - Mi a fasz volt ez? - morogta. Összerezzentem és bocsánatkérően néztem rá. - Működött, Jake. - Van fogalmad arról, hogy mekkora hülyeséget csináltál, Amber? Gondolj csak bele, mi van, ha nem működött volna a kis terved? Mi van, ha nem kapom meg az üzenetedet? Mi van, ha úgy dönt, rád támad? Vagy még rosszabb! - kiáltotta, és a kezét dühében a kormánynak csapta. Megint összerezzentem. Kiabálásától az egész autó visszahangzott. - Sajnálom, Jake. Meg kellett tennem. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy Liam kiszabaduljon. Most, hogy megvan a felvétel, soha sem fog újra a közelünkbe jönni magyaráztam neki könyörgő hangon. Akartam, hogy megértse az okomat. Nem mondott semmit, még mindig nagyon dühösnek tűnt. - Büszkének kellene lenned rám - suttogtam, és kiskutya szemekkel néztem rá.

360

Felsóhajtott. - Büszke is vagyok rád, Ambs, de az egy rohadt idióta. Csak azért, mert működött, még nem jelenti azt, hogy amit tettél, az helyes volt. Az Isten szerelmére! Neked a kórházban kellene lenned! Hogy a fenébe jutottál ki? A francba, kérlek, ne mond azt, hogy elszöktél, és ők meg keresnek téged - mondta grimaszolva. Nevettem és megráztam a fejemet. - Jól vagyok, csak nagyon kimerültem. Szükségem van egy kis alvásra, amint a barátom kijött az őrizetből - mondtam, mosolyogva a gondolatra. Jake gonoszul felnevetett. - Tudod mit? Én nem kiabálok veled többet. Liam eléggé mérges lesz helyettem is. Megmondom neki, hogy ő foglalkozzon ezzel - mondta nevetve, ahogy újra elindultunk az autóval. Óh, a fenébe, igaza volt. Liam valóban iszonyat dühös lesz, hogy ilyen veszélybe sodortam magam. Jake rám nézett, és újra elnevette magát. - Nos, boldog vagyok, hogy nem nekem kell téged leszidnom. Liam megteszi helyettem - vigyorgott rám, mire én is elnevettem magam és éreztem, amit eláraszt a megkönnyebbülés. - Szeretnél visszamenni a kórházba? - kérdezte. Megráztam a fejemet. Jól voltam, csak fáradt. Pihenésre volt szükségem, mert úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a maratont, de fájdalmaim nem voltak. - Jól vagyok, tényleg. Csak vegyük fel Liamet, és menjünk haza - javasoltam, miközben a fejemet a fejtámlán pihentettem. Csak Liam ölelő karjaira volt szükségem. - Azt mondták nekem a telefonban, hogy még nagyjából egy órát lesz bent. Még meg kell írni a papírokat vagy valami ilyesmi. Hazaviszlek, és utána elmegyek érte - mosolyogott rám biztatóan, és elindult a házunk felé. Amikor beálltunk a felhajtóra, Ruby és Johnny rohant ki a házból. Nagyon aggódónak néztek ki.

361

- Óh, Amber, jól vagy édesem? - kérdezte Ruby, miközben körbevizsgált, ahogy befelé sétáltunk a házba. - Jól vagyok, csak egy kicsit fáradt - bólintottam. - Mi volt az az üzenet? Elmentél Stephenhez? - kérdezte Ruby a homlokát ráncolva. Bólintottam és könyörgőn ránéztem Jakere, mert én csak le akartam feküdni. - Majd én mindent elmondok, Ruby. Ambsnek most pihennie kell - vetette közbe Jake, és a szobám felé irányított. Hálásan mosolyogtam rá. Nem tudtam most már a tényekkel foglalkozni, hogy valójában mekkora hülye is voltam, hogy ezt tettem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy mi lett volna, ha nem működik. Kissé megborzongtam és gyorsan elvetettem ezeket a gondolatokat. Most már vége, és szerencsére nem történt semmi. Jake bekísért a szobámba, letette a táskámat, segített levenni a cipőmet, majd úgy, ruhástól befeküdtem az ágyamba. Leült az ágyam szélére, és szomorúan rám nézett. - Ambs, nagyon sajnálom, hogy elvesztetted a babát, ugye tudod? - kérdezte halkan. Bólintottam. - Igen, tudom. Te lettél volna a legszuperebb nagybácsi - ugrattam, gyengén mosolyogva. Nevetett. - Igen. Szerettem volna rohadtul elkényesztettni azt a kölyköt, csak azért, hogy bosszantani tudjalak benneteket mosolygott. - Fogadok, hogy nagyon jó munkát végeztél volna. Lehajolt, megölelt és megcsókolta az arcomat. - Nagyon bátor voltál, és büszke vagyok rád, de soha többé nem merészelj ilyet tenni - mondta szigorúan.

362

Bólintottam majd ásítottam egyet. - Nem fogok. Elmész Liamért? Megrázta a fejét. - Nem. Megkértem Johnnyt, hogy menjen el érte. Nem akarlak magadra hagyni, amíg tudom, hogy az a seggfej a városban van - felelte. Bólintottam és becsuktam a szemem. Alvásra szükségem, fizikailag és érzelmileg is teljesen kimerültem.

volt

Arra ébredtem fel, hogy valaki van az ágyamnál. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, és megláttam Liamet, ahogy mellettem áll. Könnyekben törtem ki és a nyakába ugrottam. Még soha életemben nem voltam ilyen boldog. Szorosan magához ölelt és gyengéden ringatni kezdett, ahogy az ajkait a nyakamra szorította úgy, ahogy akkor szokta, amikor ideges voltam. Kezemmel a hajába túrtam, és soha nem akartam elengedni. Soha nem akartam, hogy újra elváljunk. - Rendben van, Angel. Most már minden rendben van. Hogy vagy? - kérdezte halkan, miközben hátrébb húzódott, hogy rám tudjon nézni. A gyönyörű kék szemei aggodalmat sugalmaztak. Mosolyogtam majd megcsókoltam, miközben szorosan hozzásimultam. Belemosolyogott az ajkaimba, mire újra magamhoz húztam. - Jól vagyok, és boldog, hogy újra itt vagy - válaszoltam, miközben kutatóan simogattam meg a gyönyörű arcát. Kezét gyengéden a hajamba túrta, és percekig csak néztük egymást. - Jake elmondta, hogy mit tettél - mondta, miközben az arckifejezése megváltozott.

363

Nagyot nyeltem és grimaszoltam. - Sajnálom, de tennem kellett valamit - motyogtam bocsánatkérően. Liam a nyakamba temette az arcát. - Ha arra gondolsz, hogy most kiabálni fogok veled, akkor tévedsz - felelte nevetve a bőrömbe. Kifújtam a megnyugodtam.

levegőt,

amit

eddig

bent

tartottam

és

Visszahúzódva rám nézett. - Komolyan mérges vagyok rád. Utálom, hogy ezt tetted, de nem akarlak még több stressznek ki tenni, aminek már amúgy is ki vagy téve. Annyi mindenen mentél már keresztül - mondta szomorúan, és kezét a most már üres hasamra fektette. - Csak annyit mondok, hogy soha többé ne tedd ki magad ilyen veszélynek. Soha ne kerülj megint ilyen helyzetbe. Nem érdekel, hogy mi az oka, semmi sem elég jó ok arra, hogy bajod essen. Megértettél? - morogta. Bólintottam. Láttam rajta, hogy sokkal többet és sokkal hangosabban szeretett volna mondani, de visszafogta magát a történtek miatt. - Megértettem - bólintottam bűntudatosan, majd elmosolyodtam. - Nagyon szeretlek, Liam. - Ő volt a legfontosabb számomra. A történtek is csak azt bizonyították, hogy valójában mennyire is szerettem őt, és bármit megtennék érte, még a legrosszabb álmommal is szembe néztem érte. - Én is szeretlek, Angel - suttogta, majd felém hajolva óvatosan megcsókolt. Mire elhúzódott, mindketten levegő után kapkodtunk. - Liam, kérdezhetek valamit? - motyogtam, miközben leült az ágyra mellém. Bólintott, és a kezemet megfogva összefűzte ujjainkat.

364

- Még mindig velem akarsz maradni? Válaszolj nekem őszintén. Mindenezek után, és még a babát is elvesztettem. Még mindig akarsz engem? - kérdeztem, majd az ajkaimba haraptam, és rettegtem, hogy azt mondja: Nem. Úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. - Angel. Én mindig is veled akartam lenni. Mindig is veled leszek. Mindig mondta hevesen. Boldogan mosolyogtam. Oké, kérdezd meg, Gyerünk, Angel, meg tudod tenni. - Mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok, meg szerettél volna kérni, hogy menjek veled Bostonba - kezdtem idegesen. Bólintott. - Igen. - Látszott, hogy zavaros számára ez az egész, és nem érti ezt a beszélgetést. - Boston egy fantasztikus lehetőség a számodra, igaz? És nagyon szeretnél oda járni, ugye? - kérdeztem, tudva a ki nem mondott válaszát. Úgy nézett ki, mint aki még jobban összezavarodott. - Igen, de ez nem lényeg, én itt akarok maradni veled. Te vagy a legfontosabb nekem a világon - felelte és óvatosan megcsókolt. Megráztam a fejem. Ez nem az a válasz volt, ami hallani akartam. - Liam, nem hiszem, hogy valójában ezt szeretnéd. A legjobb dolog a karriered, Boston, igaz? Bólintott. elhallgatattam.

-

Igen,

de…

-

Kezemet

a

szájára

téve

- El akarok veled menni Bostonba, ahogy mindig is szeretted volna. Azt mondtad, hogy meg akartál erre kérni. Még mindig akarod? - kérdeztem, nézve döbbent arcát, ahogy az várható volt. Nem válaszolt, csak tátott szájjal nézett rám.

365

- Liam, szeretnéd, hogy veled menjek? - kérdeztem újra, és óvatosan megszorítottam a kezét. - Megtennéd miattam? - kérdezte, és olyan szerelmesen nézett rám, hogy a szívem majdnem elolvadt. Bólintottam. - Igen. Bárhová követnélek, ha megkérnél rá. - De annyi mindent itt kellene magad mögött hagynod, Angel. Az iskola, a barátaid, Jake. Itt van az otthonod - suttogta, a kezei közé fogva az arcomat. Bólintottam. - Igen, de ha veled lehetek, akkor megéri vontam vállat. - Hogy a pokolba kaphattam meg egy ilyen lányt, mint te? kérdezte, miközben a hüvelyujjával dörzsölte az arcom. - Talán egy bűnöző voltál az előző életedben - ugrattam, mire nevetni kezdett. Bólintott. - Sorozatgyilkos - viccelődött, mire mindketten nevetésben törtünk ki. Újra lehajolt és megcsókolt, olyan lágyan és gyengéden, amitől a legkülönlegesebb és legszerencsésebb lánynak éreztem magamat a világon. Túl hamar szakítottam meg a csókunkat. - Angel, kérlek. Szeretnél eljönni velem Bostonba? - kérdezte. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. - Szeretnék, Liam. Kellett egy új kezdet. Annyi minden történt itt. Arra volt szükségem, hogy ezt magam mögött hagyva, újra tudjam kezdeni. El kell felejtenem mindent, hogy csak előre tekinthessek. A jövőmbe, Liammel.

366

Epilogus

~ Öt évvel később ~

Fordította: Maya

~ Liam ~

Ránéztem az órámra, és majdnem elakadt a lélegzetem. A francba, mindjárt fél három! - Pete! Mennem kell! Ugye be tudod fejezni? - kiabáltam át a másik helyiségbe. - Igen, főnök. Menj csak. Megcsinálom, ne aggódj! Csak szólj, mikor jössz, és elsimítom az utolsó apróságokat. Sok szerencsét! kiáltott vissza. - Oké. Viszlát, és köszönöm - kiabáltam, ahogy kirohantam az épületből, majd beugrottam a kocsimba. Basszus, kérlek, csak ne késsek el! Szinte száguldva haladtam a főiskola felé, majd odaérve, szinte pánikolva rohantam az épülethez. Tíz perc múlva három, csak néhány percem maradt! A tömegen keresztülverekedve magam, kezdtem keresni őket. Rögtön megláttam Mattet, aki egy

367

széken állva keresgélt a tömegben. Amikor észrevett, idióta módjára kezdett el integetni, mire elvigyorodtam. Ahogy felé haladtam a tömegen keresztül, egy fickó elém lépett. - Hé, te Liam James vagy! Kaphatok egy autogramot? Komolyan. Hű! Én vagyok a legnagyobb rajongód - tette hozzá lelkesen, miközben a mellette álló nő elkezdett kotorászni a táskájában, majd tollat és papírt vett elő. Nevettem. Komolyan, naponta ugyanezt a legnagyobb rajongóimtól.

ötvenszer

hallottam

- Persze - és udvariasan mosolyogtam, majd elvettem a felém nyújtott tollat. Leírtam a nevemet, majd megütögettem a fickó vállát. - Mennem kell a helyemre. - Igen. Természetesen. Köszönjük! - mondta boldogan, miközben vigyorogva nézte a papírdarabot, rajta a nevemmel. Soha nem gondoltam volna, hogy az emberek ennyire izgatottak lesznek egy papírdarabtól, amire ráírtam a nevemet. Úgy értem, oké, hogy Amerika egyik legjobb csapatában játszom, de a nap végén én is ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Nem vagyok különleges. Liam vagyok, és szerencsés, hogy olyan dologért kapok egy rakás pénzt, amit szeretek csinálni - nem sok ember mondhatja el ezt. Végigfurakodtam a tömegen, és leültem a sor végén. Matt rögtön az ölembe vágta magát. - Hé, kölyök. Minden oké? - kérdeztem, miközben megcsiklandoztam, amitől nevetni és fészkelődni kezdett. - Mindent elrendeztél? - kérdezte Jake vigyorogva. Fintorogva bólintottam. - Igen. Krisztusom, ember, annyira ideges voltam. - A kezeim egész nap izzadtak.

368

Felnevetett és megrázta a fejét. Charlotte a barátnője hajolt oda. - Minden rendben lesz. Csak nyugodj meg - mondta megnyugtatóan. Charlotte lenyűgöző volt. Nagyjából fél éve voltak együtt Jakekel, és nagyon talpraesett. Ő volt az első igazi barátnője Jakenek, és látszott rajtuk, hogy nagyok komolyan gondolják a jövőjüket együtt. Intettem a szüleimnek, akik vigyorogva és büszkén beszélgettek a körülöttük lévő vadidegenekkel, csak úgy, mint a legtöbb alkalommal. Mosolyogtam. Komolyan, anyu, még egy némával is el tudna beszélgetni. - Szia, Liam - köszönt Margaret, ahogy átölelt. - Szia, Margaret. Hogy vagytok? - kérdeztem, szorosan visszaölelve őt. Nagyjából négy hónapja nem találkoztunk, mert mindig utazott, és ment vele az új férje is, Greg. - Jól vagyok. Greg nem tudott jönni, a Thaiföldön ragadt promóció miatt. Tiszta ideg, hogy eltűnt - felelte homlokráncolva. Mosolyogtam. - Nos, akkor majd megnézi a fényképeket Matt leugrott az ölemből, és visszarohant az anyjához. Rubyra mosolyogtam. Ő, Matt és Johnny még mindig Timberfieldben éltek, és elég sokat találkoztunk. Minden ünnepkor, szünetben és szabadságok alatt nálunk szálltak meg. Több mint elég szobánk volt arra, hogy kényelmesen meg legyünk. Johnny és Kate szakítottak, nagyjából egy évvel ezelőtt, de jó barátok maradtak. Kate azóta sem állapodott meg, továbbra is flörtölt és „pályán van”, ahogy ő szokta mondani, és a legjobb barátnők maradtak Amberrel a mai napig, szóval velünk jött és velünk is maradt. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy távol tartsam a csapattársaimtól, különben valószínűleg élve felfalná őket.

369

Sok minden történt az elmúlt öt évben. Stephen Walkert, Jake és Amber apját letartóztatták egy évvel azután, hogy elhagyta Boston, mert kicsalta a pénzt az ügyfeleitől. Hat évet kapott csalás és sikkasztás miatt. Soha sem vette fel velünk a kapcsolatot, de még mindig meg van az a felvétel, amit Amber csinált, így ha valaha is visszatérne, akkor ezzel bizonyítva, feljelentenénk őt. Hirtelen mindenki tapsolni kezdett, és a szívem gyorsabban kezdett verni, ahogy a tömeget vizslattam. A színpad bal oldalán állva pillantottam meg őt, ahogy az egyik barátjával, Samanthával beszélgetett. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt a kék és szürke ünnepi ruhájában. Reggeli óta nem láttam. Azt hitte, hogy edzésem van ma, de nem, és meglepetésnek szántam, hogy itt leszek diplomaosztóján. Amber végzős volt, tánc koreográfus szakon. Hihetetlenül büszke voltam rá, amit az elmúlt néhány évben véghez vitt. Dolgozott, keményen tanult a főiskolán és kitüntetéssel diplomázott. Próbáltam odafigyelni az emberre, aki névsorban szólította a végzősöket a színpadra. Amikor Angel sorra került és átvette a diplomáját, már nem tudtam uralkodni magamon. Betegre izgultam magam. Nem tudtam levenni róla a szemem, annyira gyönyörű volt. Komolyan elállt tőle a lélegzetem, akárhányszor csak megláttam őt. A paparazzik is szerették. Mindig követtek minket, mindig fotókat és interjúkat akartak. Szerették a történetünket, azt hogy, már öt éve együtt voltunk. Nagyon szerették Ambert. Mindig a magazinok címlapján szerepelt, ahogy a barátaival vásárol és hasonlóak. Imádnivalón viselkedett, és az emberek ugyan úgy odamentek hozzá autogramot kérni, mint ahogy tőlem szokták. Amber mindig szórakoztatónak találta azt, amikor az emberek letámadtak az utcán. Gyakran kérdezték, hogyan maradtam meg önmagamnak a pénz és a hírnév mellett, és én mindig ugyanazt válaszoltam, hogy egyik sem fontos a számomra, az egyetlen dolog,

370

ami számít nekem, az az én Angyalom. Ő volt az egyetlen dolog, amire szükségem volt. Ha holnap elveszítenék mindent, nagy ház, autók, pénz, nem érdekel. Amíg ő minden este mellettem van, addig én vagyok a legszerencsésebb fickó a világon. Hallottam, ahogy az igazgató a nevét kiálltja, mire őrült módjára vigyorogva tapsolni kezdtem. Ragyogott, ahogy a tömegben meglátott engem, és a bizonyítványával büszkén felém integetett. Rá kacsintottam, és néztem, ahogy boldogan elhagyta a színpadot. Idegesen topogtam a helyemen, mert mindjárt vége, és itt az idő. Az idegességtől megizzadt tenyeremet a farmeromban próbáltam szárazra törölni. Még soha életemben nem voltam ennyire ideges. Még néhány percbe telt, mire a névsor végére értek, és láttam, ahogy a tömegen keresztül jön felénk. Ahogy odaért egyből a nyakamba ugrott és megcsókolt. A lábát a derekam köré tekerte és élveztem, ahogy ajkaink találkoztak. Boldogságtól nevetve húzódott vissza, amitől a szívem még gyorsabban kezdett verni. - Gratulálok - duruzsoltam vigyorogva. Újra megcsókolt, miközben a kezeim a fenekére csúsztak. A fenébe, öt éve már, és én még mindig nem tudok betelni vele. Megszakítottam a csókunkat, miközben hallottam, ahogy Matt mögöttünk énekli, hogy „Liam és Amber, két szerelmes, pár…” - Köszönöm. Aggódtam, amikor nem láttalak, azt hittem, hogy nem tudsz eljönni - mosolygott miközben leereszkedett rólam. Mosolyogtam és egy apró tincset a füle mögé simítottam. - A világért sem szalasztottam volna el - feleltem. Az egész családja egy nagy ölelésbe fonta őt. Matt, mind mindig a lábát fogva csüngött rajta, így nem tudott mozogni. Matt imádta a nagytestvérét, de nem tudtam hibáztatni érte, úgy értem, ki nem

371

rajongana Angelért? Csak egy őrült nem. Lehajoltam, hogy elhúzzam a lábaitól, fejjel lefelé tartva őt, amitől Matt nevetni kezdett. - Nos, most mit fogunk csinálni? Iszunk valamit? - javasolta Amber. Oh, basszus! Mindenki rám nézett. Oké, hűha, ez az, nyomasszatok még, már így is rohadtul be vagyok ijedve! - Umm…. Valójába, Angel, én arra gondoltam, hogy elvinnélek valahová. Szeretnék valamit mutatni neked - feleltem és igyekeztem közömbös maradni. Kíváncsian nézett rám, utálta a meglepetéseket. - Igen? Mi az? - kérdezte, miközben átölelt. Lehajoltam és megcsókoltam az orrát. - Várnod kell feleltem vigyorogva, tudván, hogy ez tuti megöli őt. Összeszűkült szemmel nézett rám, amitől elnevettem magam, és kibontakoztam az öleléséből. - Készen vagy? kérdeztem reménykedve. Bólintott. A családja örültek módjára vigyorogva nézett rá, anyám a boldogságtól sírva fakadt. Oké, srácok. Csönd legyen! Angel kicsit zavarodottan nézett rájuk, nyilván kíváncsi volt, hogy mitől viselkedtek ilyen furcsán. - Akkor majd később találkozunk. Van kulcs nálatok? - kérdezte, mire Jake felmutatta a sajátját. - Menjetek. Majd később találkozunk - mondta a bejárat felé bólintva. Átöleltem Amber derekát és elindultunk. - Szóval, hogy ment az edzésen - kérdezte. - Hmm. Jól - füllentetten miközben kinyitottam előtte az ajtót. Kilépve újra megcsókolt. Nyilvánvalóan boldog volt, hogy lediplomázott.

372

Útközben felhívtam Petet, hogy hamarosan meg fogunk érkezni.

~ Amber ~ Itt valami határozottan készülődik. Ahogy megint rám nézett, láttam rajta, hogy ideges. Úgy ült ott az ülésben, mintha karót nyelt volna. Ez nem a normális Liam volt, akit az életemnél is jobban szerettem. Nagyjából húsz perc múlva, miután megbeszéltük az aktuális időjárást és kibeszéltük az ünnepséget, vigyorogva kiszállt az autóból. Oké, hol a pokolba vagyunk? Azt hittem, hogy vacsorázni visz, vagy valami ilyesmi. Megfogva a kezét kiszálltam, és követtem őt, amíg meg nem álltunk egy üveg ajtajú épület előtt. Azt hiszem ez régen egy tortaterem volt, de úgy nézett ki, mirha a közelmúltban felújították volna. Kívülről szép krémszínűre festett falakat, ablakok tagolták. - Mit gondolsz? - kérdezte, miközben hátulról átölelt. Mit gondolok? Miről maradtam le? - Hmm. Nagyszerű? vontam vállat zavarodottan. Felnevetett. - Fogalmad sincs, hogy miről beszélek, ugye? cukkolt. - Nincs. Sajnálom, szépfiú, kellene? - kérdeztem bűnbánóan mosolyogva. - Nos, látod azt az épületet, ott, azokkal az üvegajtókkal? kérdezte. Bólintottam. Még mindig nem értettem ezt az egészet. - A tiéd!

373

Az enyém? Mi a fenét akar ez jelenteni? Megfordultam, és szembe néztem vele. - Liam, nem értem, kicsim. Sajnálom. mondtam bocsánatkérően. A fenébe! Tönkre tettem a meglepetést. Elmosolyodott, miközben ujjaival könnyedén megsimogatta az arcomat. - Neked vettem. Belülről teljesen felújítottam….. ez egy tánc stúdió - magyarázta. Óh, Szent Isten! Ez nem lehet! Zihálva néztem rá, hogy most biztosan csak viccel, de ő csak vigyorgott rám. Nem, tényleg nem viccelt, teljesen komolyan gondolta. - Óh, Istenem. Most csak viccelsz! - sikítottam, ahogy a nyakába vetettem magam. Korábban már beszéltünk arról, hogy szeretnék egy saját stúdiót, de ő lebeszélt róla, hogy várjunk még vele egy évet a diploma után. Lefogadom, hogy azért csinálta ezt, mert már akkor is ezt tervezte. Jézusom, nem létezik ennyire tökéletes pasi! - Köszönöm, köszönöm, köszönöm - sikongattam izgatottan. Gyengéden megcsókolt. - Szívesen. Gyere, menjünk be fordult az ajtók felé boldogan, magával húzva engem is. Alig tudtam leplezni az izgalmamat, amikor átadta a kulcsokat. A kezem annyira remegett, hogy nem tudtam a kulcsokat a zárba illeszteni, így segítenie kellett nekem. Ahogy besétáltunk az ajtón, sírva fakadtam. Volt egy kis recepció a két hatalmas táncterem között, amelyeknek falai csupa tükör volt, és olyan gyönyörű keményfa padlója, ami tökéletes volt a tánchoz. - Óh, Liam. Ez tökéletes! - sírtam. Elmosolyodott. - Felkértem valakit, hogy csinálja meg a dizájnt. De ha van valami, ami nem tetszik, akkor meg tudjuk változtatni, oké? - mondta, és beljebb vezetett. - Menjünk fel az emeletre - javasolta, és intett a fejével.

374

Bólintottam, és izgatottan elindultam vele fölfelé. Mindig annyira rohadtul átgondolt és édes. Ő volt a legjobb barát, akit csak kívánhattam volna magamnak az elmúlt években, jobb, mint arról valaha is álmodtam. Az emeleten volt egy kicsi rekreációs szoba, egy billiárd és egy léghoki asztallal, valamint egy kis snack bárral és gyümölcslé adagolóval. Voltak még öltözők, zuhanyzók és ilyenek. Megfogta a kezemet, és az utolsó ajtó felé húzott. Megint nagyon idegesnek tűnt, és nem is mosolygott. - Minden oké? - kérdeztem, mire szorosabban megfogta a derekamat. Nem tudtam, nem mosolyogni, annyira szerettem, hogy már szinte fájt. Nyelt egyet, bólintott és kinyitotta az ajtót. Néztem, a félhomályba borult szobát. Több száz apró gyertya lobogott mindenfelé a szobában, visszatükröződő fényüket a tükrökről, amitől az egész egyszerűen gyönyörű volt. Vörös és rózsaszín lufikkal volt tele a plafon minden egyes négyzetcentimétere, valamint néhány a székéhez is hozzá volt kötözve. Vörös rózsa csokor állt mindenhol, a padló pedig vörös és rózsaszín rózsaszirmokkal volt teleszórva. Egy szóval, gyönyörű. Döbbenten néztem rá, de ő csak mosolyogva húzott be maga után a szobába, majd becsukta mögöttem az ajtót. Ahogy a szoba közepe felé haladtunk, a szívem gyorsabban kezdett verni, szinte ki akart szökni a mellkasomból. Az egész annyira romantikus volt, úgy érzetem magam, mintha szárnyalnék. Lágyan megcsókolt, majd lassan fél térdre ereszkedett előttem. A szememet ellepték a könnyek, és alig tudtam visszafogni magam, nehogy hamarabb kezdjem azt kiabálni, hogy IGEN, mielőtt még meg sem kérdezte.

375

Elővett egy apró fekete dobozkát, felemelte a fedelét, amely egy csodálatosan csillogó gyémántgyűrűt fedett fel. Egy vagyonba kerülhetett. - Angel, szeretlek, amióta először megláttalak. Csak te voltál a fontos. Mindig te leszel a fontos. Hozzám jössz feleségül? kérdezte, látszott rajta, hogy nagyon ideges. Tényleg gondolt arra, hogy azt mondanám: Nem? Hangosan nyeltem egyet. Istenem, vajon meg tudok szólalni? - Igen - suttogtam. Szívdöglesztően elmosolyodott, kivette a gyűrűt a dobozból és felhúzta azt az ujjamra. Tökéletesen illett rám. Felugrott és hevesen megcsókolt, és én boldogan viszonoztam ajkainak támadását. Amikor visszahúzódott, homlokát az enyémnek támasztotta. - Nagyon szeretlek - suttogta. - Én is szeretlek. - Soha sem tűntek elégnek nekem ezek a szavak. Három kis szó hogyan tudná leírni azt, amit valójában éreztem ez iránt a csodálatos fiú irányt. - Szabad az első táncra, leendő Mrs. James? - kérdezte, a szemében izgatottság csillogott. És úgy vigyorgott! Istenem, de imádtam a nevetését hallgatni! - Abszolút, leendő férjem - feleltem. A szívem ki akart ugrani a helyéről. Liam mosolyától még ennyi idő múlva is pillanatok alatt lángra kapott a testem. Kihúzott egy apró távirányítót a zsebéből és néhány gomb megnyomásával halk zenét varázsolt körénk. Felsóhajtottam, amikor meghallottam a dalt. A mi dalunk volt. Csodálatos, Boyz II Men, amikor felhangzott a dal, ő szorosan átölelve magához húzott. Lehet ez a fiú még ennél tökéletesebb? Nem tudtam levenni a szemem róla, amíg

376

táncoltunk. Szorosan tartott, kezével a finoman a hátamat simogatva, fel a tarkómig, majd ujjait a hajamba szőtte. Szinte kapkodtam a levegő után, ahogy figyeltem a vőlegényem csodálatos arcának mindegy egyes négyzetcentiméterét. Testemet szorosan hozzápréseltem az övének, és éreztem, ahogy ő is viszonozza ezt. Csodálatos pillanat volt, és nem akartam, hogy valaha is véget érjen. - Liam, lennél máskor is ennyire romantikus? - suttogtam, miközben kezemmel végigsimítottam a mellkasán, ahogy a lassú ritmusokra lengtünk. - Megpróbálom. Kérdezz majd meg az elkövetkezendő ötven évben - suttogta, miközben lehajtotta a fejét és olyan lágyan csókolt meg, amitől szinte elállt a lélegzetem, és a szívem szinte megszűnt dobogni. Senki sem lehetett most nálam boldogabb ebben a pillanatban. Van egy tökéletes családom, egy új táncstúdióm, amiről mindig is álmodtam, és álmaim férfija megkérte a kezemet. Az élet ennél már nem lehetett jobb, és úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.

377