VAVYAN FABLE Holt volt, holt nem volt... (Banyamese)

*

Valamikor régen, amikor a Földön még sárkányok, tündérek, mágia és csodák is léteztek, ezen a helyen sűrű erdő zöldellt, amelyből hatalmas lakótorony magasodott fel. Egy rút napon éktelen méretű, parázsszemű, tüzes leheletű sárkány ütött tanyát a kővárban, és lángot fújva, szikrát köpdösve elbömbölte a környék népének, hogy ha nem teljesítik óhajait, lángra lobbantja a falvakat, a tűzből menekülőket pedig eltapossa. Ha tehát kedves az életük és minden egyebük, tavaszonta megajándékozzák őt egy-egy tündeszép szűz hajadonnal. Így is lett. Gyümölcsfavirágzáskor Duzma, a sárkány megkapta az az évi ártatlan leányt, cserében mellőzte a békés lakosság mészárlását. Am nem kegyelmezett a legyőzésére induló legényeknek, lovagoknak, zsoldos katonáknak, kik a szerelmesüket féltve, kalandvágyból vagy a gyermekükért rettegő szülők megbízásából vágtak neki a várhoz vezető, veszélyes útnak, s végül kivétel nélkül mindannyian odavesztek. Seregsok bátor, hős férfinak kellett meghalnia ahhoz, hogy az emberek belássák: a sárkány legyőzhetetlen. A közeli településen élt egy nagyravágyó házaspár. Ok nem vettek tudomást a szűzfaló sárkányról, egyetlen 9

L.

leányukat királynénak szánták, így hát úgy nevelték, hogy az tüstént udvarképes legyen, mihelyt a király első látásra beleszeret és nőül kéri a tündökletes szépségű hajadont. A leány nagyigényű, cicomás, kevély s gőgös lett, tulajdon szüleit is lenézte s becsmérelte, vagyis csakugyan megfelelő neveltetésben részesült. Mielőtt azonban a nőtlen király véletlenül arra tévedt s első látásra beleszeretett volna, az egész környékről elfogytak a feláldozható szüzek, csupán a Peckesnek csúfolt rátarti leány maradt. Amikor eljött a gyümölcsfavirágzás ideje, sem a családja, sem ő fel nem foghatta, miért kellene áldozatot hoznia a közösség fennmaradásáért, ám a sokaság erősbödő haragja engedelmességre kényszerítette őket. A tömeg a várkapuig kísérte a csúf szitkokat köpdöső, fúriaszerű leányt, nehogy az megszökjön sorsa elől. Miután bezárult mögötte a kapu, az utálatával bőségesen leokádott emberek sóhajtozva hazaindultak. Hosszú ideig nem hallottak Duzma és Peckes felől, már-már meg is feledkeztek róluk. Hanem egy szép napon a jóképű, ifjú király véletlenül valóban arra tévedt. A neki nevelt szépség történetét megismerve, a leányról készült piktúra láttán tüstént tébolyult szerelemre lobbant. Serege élére serkenve, vészterhes trombitaszó kíséretében a sárkányvárhoz nyargalt. Mielőtt megostromolhatta volna a boltíves kaput, az hirtelen feltárult. A roskadt, girhes Duzma fehér zászlót lógatva, mélyre sunyt fejjel kullogott elő birodalmából. Mögötte, az egyik toronyablakban a szépséges leány lengette keszkenőjét a daliás megmentő felé. Határtalan örömében a király engedte, hogy a félholt sárkány 10

elvánszorogjon, ö maga a várba sietett, megölelgette és feleségül kérte Peckest. Legott megtartották a hetedhét országra szóló lakodalmat, elhálták a nászt. Az ifjú férj nem utóbb bánta meg az elhamarkodást, hanem annál is korábban, csakhogy a frigy már megköttetett. Így a felséges férfiú a saját bőrén tapasztalta meg, mitől sorvadt el a sárkány, mi módon ölődött ki belőle az életkedv. Noha a szűzfaló Duzma mindörökre eltűnt, az országnép és a király egyaránt sanyargott, testben, lélekben, javakban egyaránt. Csak a királyné élt dúskálva, boldogan, míg mindannyian ki nem haltak. A mesélő elhallgatott. Samira újfent körbenézett, sokadszorra, hátha meglátja a férfit. Tette ezt annak ellenére, hogy kristálytisztán felfogta: a történet a fali hangszóróból hallatszott, az erogénes hang tulajdonosa bármily sajnálatos - fizikai valójában nem volt jelen. Hamarosan megfeledkezett a fülbe-agyba, szoknya alá lopakodó, borzongatóan hajlékony, játszi hangról. Az épületből kilépve az időtlen mellvédnek dőlt, az alant smaragdzöldellő tájban gyönyörködött, az összehajló lombok közt megbúvó tornyos tetőket számlálta, a távolban kéklő tengert nézte, majd visszafordult a vár belseje felé. Duzma és Peckes óta a lakótorony számtalanszor gazdát váltott, idővel terjedelmes, zegzugos várkastéllyá bővült, mostanra sokrétű szórakoztatócentrummá üzletiesedett, ám a rátelepült vállalkozások sem foszthatták meg varázsos hangulatától. Az avítt falakat, töréseket, bástyákat, csapórácsos kapukat, hidacskákat, gyilokjárókat, domború ablakfülkéket kőlakó páfrányok és kúszónövények regényesítették, a belső udvarokon 11

gyümölcsfák összehajló lombjai alkottak lugasokat a vendégváró asztalsorok fölött. Samira mélyen belélegezte a sós szellő borzolta, tavaszias hőmérsékletű levegőt. Noha karácsony közelgett, a szigeten fagytól, havazástól nem kellett tartani. Olyan meleg se volt, hogy úszni vágyjon a tengerben, viszont nem is evégett jött ide. A csábítást leküzdve nem sétált vissza a toronyszobába, hogy újra meghallgassa Duzmavár sárkányának legendáját. Önmagát ismerve tudta: ha a feromenális férfihang továbbra se hagyná nyugodni, gyorsan kiderítheti a tulajdonos kilétét. Mindazonáltal üdvösebb lenne, ha a kísértő orgánum nyugodni hagyná, mivel borsszemnyi kedve sincs a másik nem egyedeihez. Bajlódjon a pasasokkal a sajátélmény-kiképzőjük, a szemöldökkoordinátoruk vagy a férfi-hangulatproblémák doktora. A maga részéről azért időzik e szépségdús helyen, hogy részt vegyen egyik jó barátja, Danalf esküvőjén. Aki mellesleg a volt férje.

A rossz, mit teszel, túl fog élni* A nagyobbik várkastélyszárnyban létesült Világsiker Hotelbe visszatérve Samira megtorpant a recepciós pultnál. Kulcskártyája nála volt ugyan, kérdeznivalója sem akadt, valami * William Shakespeare

12

mégis ott fogta. A pultnál és a közelében álló bárszigetnél esemény zajlott. - Maguk kicsodák? - kérdezte egy gömbölyded alkatú, bukósisak-frizurás asszony az említett objektumoknál időző, egymással csevegő személyektől. A megszólítottak egyike pontosan olyan volt, mint a másika, mindketten a hímnem képviseletét látták el, bár nem épp meggyőzően. Harmincas éveikben jártak, egyforma libériát, térdharisnyát viseltek. - Max vagyok, ő pedig Engels - szólt kedvesen a bárpultos, előbb magára, majd a recepciósra mutatva. Mindkettőjük fején kukoricaszőke pihesörény merede- zett. Selymes pillájú, öbölkék szemmel nézték a kilétüket firtató asszonyt, lerítt róluk, hogy gyakran ismételgetik a bemutatkozást. - A fiaid vagyunk, Max és Engels. Te neveztél el minket. Te pedig az anyánk vagy, Cassandra. - Cassandra?! - horkantott a nő. - Hát ezért hallom a kandallókéményből a pusmogást! Már megint sutyorognak! Azt mondják, borzalmas vihar jön, sok mindent leromboló! Mi is bajba kerülhetünk itt a szigeten, de nem feltétlenül az időjárási katyvasz miatt! Azt is mondják: úgy kell nekünk, megérdemeljük a sorsunkat, mivel mi még élünk, miközben ők már nem. Max és Engels komoly képpel, bólogatva fogadta a kéményből jött információt. A nő Samira felé fordult: - Ugye, bolondnak talál, kedvesem? Mellesleg volt kitől örökölnöm, anyám is kakukk volt. De sose jártunk kakukkfészekben! Egyikünk se! - fűzte hozzá gyöngyöző kacajt hallatva: - Jáááj, látom, nem érti! Kakukkfészekben, vagyis diliházban! Sok szellemet érzek maga

13

körül, nagyon is sokat! Valami ölőszakmában ténykedik, drágám? - Nahát anyu, miért faggatod a gyanútlan vendéget!? csendült egy rekedtes dizőzhang. Nőiesen telt családtag lépett a bárpulthoz, kezében jókora áruházi zacskóval. A jövevény hosszúkás, keskeny arcát tovább nyújtotta sokszorosan megcsavart, tarkára festett tincsekből alkotott, toronyszerű kontya. A felhőkarcoló frizurát pazar tollacskák csinosították, strasszköves csatok, fésűk tartották össze, néhol mégis elszabadult belőle egyegy fürt. A hajkompozíció a szivárvány legtöbb színében pompázott, sikeresen túlharsogva a fiatal nő feszes pulóverbe préselt extra méretű kebleit, noha azok is a főszerepért harcoltak. Az attraktív jelenség kezet nyújtott Samirának. - Atoll Glock vagyok - tudatta. - A fivéreim vezetik a hotelt. A közelgő esküvő és a karácsony miatt öltöztek ünnepi díszbe. Máskülönben ők viszonylag normálisak, és azt hiszem, én is. Én egyébként pszichológus vagyok, terapeutaként praktizálok, emellett kutatok is. Atoll a vele szomszédos bárszékre hajított zacskóba nyúlva előhúzott egy tépőzáras szalagokkal felszerelt párnaféleséget, és Samirának nyújtotta. - Haspárna. Tegye fel! Ne nézegessen körbe, csak tegye fel! Többek köz a terhességi hatások a női lélekre című témát kutatom. Ha felteszi a párnát, rögvest érteni fog. Van gyereke? - Nincs - felelte a kísérleti alany. Felcsatolta a pocakot, eligazgatta fölötte a ruháját. Elámult menten, hiszen a tömés akkor is a látóterébe furakodott, ha nem nézett lefelé. Eltakarta előle a világ egy részét, a lábát, cipőjét. 14

-Tartsa magán, később beszámoltatom a benyomásokról! - utasította Atoll. - Ejnye, drágám, hagyd békén a vendéget! - morrant Cassandra. - Egyfelől azért, mert ugye, ő vendég, tehát ő fizet nekünk, nem pedig labor nyúl! Másfelől meg azért hagyd békén, sőt, tágulj a közeléből, mert irtózatosan sok szellem nyüzsög körülötte! - Hol itt az újság? - vont vállat Atoll. - Mindenki körül hemzsegnek a szellemek. - Miféle szellemek? - szúrta be Samira. Engels legyintett, kéretlenül töltött egy italt, a lány kezébe adta a poharat, s nekifogott, hogy egy Anjou- liliom mintás ronggyal dioptriásra dörzsölje az ódon bárpult üveglapját. A recepciós Max a székére huppanva a számítógépmonitorra meredt. - Hogyhogy miféle szellemek?! - rökönyödött meg Cassandra. - Hát a mindenhol jelen lévő szellemek! Az ugyebár evidencia, hogy aki meghal, az szellemmé változik, és körülöttünk sürög-forog, míg csak újra meg nem születik egy csecsemő testében, vagy be nem költözik valamelyikünkbe, habár ez roppant kellemetlen, vagy le nem küldik a pokol fenekére. Maga netán bérgyilkos, drágám? Töméntelen sokan nyüzsögnek maga körül! - Nem vagyok bérgyilkos - gyónta őszintén Samira. - Hanem micsoda? - Na de anyu! - nyikkant Atoll. - Hányszor mondjam, hogy ő a vendégünk? - Hát aztán?! A Világsiker családias szálloda! Aki ide bejelentkezik, az ittléte idejére automatikusan a csalá-

15

dunk tagjává válik. Azaz a lányommá! Nektek pedig a húgocskátokká! Ilyen alapon igenis alanyi-anyai jogon tudakolom, miért tolonganak a szellemek a... Mit is mondott, hogy is hívják? - meredt Samira arcára. A kérdezett mindkét tenyerét a hasára simította, állapotos-szokás szerint. Puha, állapította meg, furán puha, és nagyon kövérít. Végül is jól szórakozott. Hiszen - egyebek közt - épp azért jött ide, taposókerekét félrehagyva, hogy egy ideig másféle élmények érjék, mint általában. - Samira Empressnek hívnak, biztonságtechnikus vagyok - felelte, bár nem az összes szava volt színigaz. - Az mi az a biztonságtechnikus? - firtatta Cassand- ra kerekre nyílt szemmel. Feltehetően ugyanaz a gén felelt mind a négyük szemszínéért. íriszük oly kristályosán kék volt, akár egy eldugott öböl napsütötte vize, a rajta sikló csónak azt a csalóka benyomást keltette volna, mintha a levegőben lebegne. Samira felkészülten fogadta a kérdést. - Egy könyvelési cég biztonsági ügyeit intézem, középvezetői szinten - közölte. Számítása bevált. Munkaköre oly unalmasan hangzott, hogy azonmód felhagytak a témát illető faggatózással. - Mondja, és mit keres itt? - puhatolta Cassandra. Nyomulása inkább gyerekesnek hatott, mint erőszakosnak, a vallatott nem is vette rossz néven. -Többféle céllal érkeztem. Főleg kikapcsolódásival - felelte. - Azonfelül az esküvőre is hivatalos vagyok. - Hű, hát az gyönyörű lesz! - lelkesült az ikerfivérek egyike. - Nemsokára landol a boldog ifjú pár a nász 16

néppel! Alig várom! Imádom az esküvőket! Mindegyikre elmegyek, amelyikről csak tudomást szerzek. Kegyed is menyegzőrajongó? - Nem feltűnően. Engels hatalmas, öbölkék szeme elkerekedett, horgászni lehetett volna benne. - Neeem?! - rikkantotta hitetlenkedőn. - Az mégis hogy lehet?! Az esküvők olyan ünnepélyesek, olyan ceremóniásak, olyan magasztosak, olyan... Atoll elsötétülő tekintettel a fivérére förmedt: - Állj le! Úgy viselkedsz, mint egy buzi! Max felugrott az oldalvást lévő recepciós pultnál. - Mikor jegyzed meg végre, hogy nem vagyunk buzik? - kiáltotta. - De még csak melegek sem! Az ember ennyit nem várhat el a testvérétől?! Kétségkívül van bennünk némi erőteljes feminin lágyság, te viszont sznob vagy! - Nem vagyok sznob! - tiltakozott Atoll. - Én csak kifinomult vagyok. Másképp, mint ti, bratyókáim! Engels korbáccsá hajtogatta liliommintás mosogatórongyát, és a pultjára suhintott. A figyelmet ily módon magára vonva kijelentette: - Aki sznob, az egy füst alatt kifinomultnak, különlegesnek is érzi magát. Holott csak kekec módon tudálékos és pontoskodó. Elismerem, bőven akadnak emberi pillanataid, de időnként igenis sültsznob vagy! Ettől függetlenül imádlak, húgocskám. ~ Már elnézést! - nyögte Cassandra zavart hunyorgással: - Maguk kicsodák? - A fiaid vagyunk, Max és Engels - felelte Max gépiesen. -Te pedig az anyánk vagy, a neved Cassandra.

17

Az asszony szeme felcsillant. - Aha! Értem, Cassandra! - örvendezett. Két kézzel igazított bukósisak formájú, sötét hajzatán, amely olyanformán őszült, mintha olvadt ezüst satírozná. - Hát ezért hallom a kéményben sutyorgó szellemeket! Azt mondják, pocsék nagy vihar közeleg, és mi is kapunk belőle! - Már az időjáráshoz is értesz? - kérdezte egy borzongató férfihang Samira mögött. A lány nem fordult meg, mivel ledermedt. Attól tartott, hogy a hangtulajdonos hajszálnyit sem hasonlít a képre, amelyet az ő bolydult hormonjai festettek róla Duzmavár legendáját hallgatva. Cassandra vállat vont: - Mindig is értettem az időjósláshoz, akárcsak töméntelen sok máshoz! Mint a nagyanyátok. Samira kissé megroskadt. Tehát az újonnan érkezett pasas is a Glock család tagja. Néhány mély légvétellel később úgy vélte, felkészült a szálldosó pihesörény, áttetsző kék szem látványára, valamint a feminin lágyságra. A női ágat is figyelembe véve az extra mellméretet sem zárta ki. Tévedett, nem készült fel. Kellő lelkierő híján mégse nézett hátra. - Elnézést - szabadkozott -, én most felmegyek a szobámba. Ha odatalálok az észvesztőén zegzugos folyosókon. Nem zavarom tovább a családi idillt. - Nem zavarja. Mellesleg fején találta a szöget, a családunk tényleg idillikus - hallatszott a háta mögül. Maradjon a helyén, ne mozduljon! - Ezt fegyverrel a kézben kéri? - firtatta Samira.

18

A férfi kuncogott. Ez a hangadása is gerincvelőig hatolt, ha nem is kéjes, de taglózóan pikáns érzést keltve. A szerelem első látásra frázis helyett a szexdüh első hallásra nevezet illett volna rá. A hang, amelynek gazdájával akár látatlanul is megérné ágyba zuhanni. Vagy kizárólag látatlanul. - Fegyvertelenül kérem - felelte lágyan a férfi. - Csak szeretném kiélvezni a hangját, mielőtt szembesülünk egymással. Samira megdöbbent. -Az én hangomat? Maga?! - nyögte, továbbra is háttal. Biztosan tudva, hogy általában nem viselkedik ügyefogyottan. - Nos igen, az önét. Végre egy nem affektált, nem idegkaristoló, nem nyávogó női hang! - Az enyém talán nyávogó?! - hördült Atoll. - Csak kissé affektált - hangzott a válasz. - Hát az enyém? Elég gyönyörű, szexi, bizsergető? kérdezte Cassandra. - Jó ég, te az anyám vagy! - sóhajtott a férfi. - Na és? - Na és, na és?! Téged nem akarlak lebókolni a lábadról. Max és Engels egy ütemre bólogatott. Előbbi megszólalt: - Helyes a bőgés, tesókám! Ugyanis az vérparázna- ság, más szóval vérfertőzés lenne, amit büntetni rendel a törvény. Meg a morál is. - Max még szertartásosabb hangszínre váltott: - Kedves Samira, engedje meg, hogy bemutassam az öcsénket. Illetve majd ő bemutatkozik, én folyton összekeverem a hülye keresztneveit.

19

- Amelyeket mind egy szálig anyánknak köszönhet fűzte hozzá Atoll. - Már ha köszöni. Van ideje végighallgatni? Samirának ideje lett volna éppen, ám hirtelen ráeszmélt, hogy az első benyomást nem lehet újrázni, az pontosan ettől első. Márpedig ő vészesen haspárnás. Legalább hat hónapos babásnak látszik. Nem fordulhat meg. Megtévesztő benyomást tenne a férfira. - Szerintem ezt most hagyjuk! - hebegte. - Sürgősen mennem kell! Ügyelve, hogy mindvégig háttal maradjon a bolondító hangú pasasnak, sietősen kioldalazott a szálloda halijából. Már majdnem eltűnt szem elől, amikor Atoll utánakiáltott: - Óvatosan, Samira! Vigyázzon a pocaklakójára!

Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe4 A szobáját keresgélve többször eltévedt a tekervényes folyosórendszerben, holott többnyire csalhatatlanul eltalált bárhova, itt ráadásul nyilacskás táblák is segítették a tájékozódást a jobbra-balra, keresztül-kasul és csigavonalban is kanyargózó, szinteltolásos labirintusban. Mindazonáltal élvezte a bolyongást a regényes miliőben. * Popper Péter

20

egykori lakóit, nevezetességeit ábrázolók. A folyosóablakok üvegtábláit harci és vallási jelenetek, pásztoridillszerű ábrázolatok pazarították. Az üvegfestők nem féltek az erőteljesebb színektől, az aranyfestéket sem sajnálták, mégis megvalósították a színvonalra emelt pengeélen-táncolás bravúrját, müvük nem vált túlságossá, émelygetővé. Samira megtalálta a regényes berendezésű szobát. A fejében lévő GPS-ben rögzítette az odatalálási koordinátákat, így biztosra vehette, hogy többször nem keveredik el. A baldachinoszlopos ágyon végignyúlva hosz- szan szemlélte a bolthajtásos mennyezetet, a mívesen faragott keretbe foglalt faliképeket, az antik bútorzatot, a gyertyacsillárt. Csodálgatta a csúcsíves, macskaüveges ablakot - gyermekkori környezetében így nevezték a festett üveget. Mihelyt kiálmélkodta magát, feltápászkodott fektéből. A terebélyes, süppedékeny nyoszolya szélére kiülve elővette mobilját, és nekilátott, hogy teljesítse Aleet-szi- geti küldetéseinek egyikét. A telefon sokáig kicsengett, aztán a vonal túlsó végén felcsendülő női hang kurta igen?-1 hallatott, majd elnémult, ám nem lett csend, a háttérből hangos zongorázás hallatszott. Samira közölte: ő az, aki az e-mailben történt megegyezés értelmében személyesen venné át a portékát, azaz a klasszikus vámpírölő készletet. - Meg fogja bánni, nagyon csúnyán! - szögezte le a hívott fél. - Az a szett roppant veszélyes, és vannak itt egypáran, akik nem örülnek az elkótyavetyélésének! Ugyebár tudja, mi történt sok egyiptomi régésszel, mi21

után kirámolták a fáraók sírkamráit?! Ha netán mégse tudná, elárulom: szörnyű átok fogott rajtuk, a fáraók átka! Sorra elpatkoltak, kegyetlen módokon! Ám ez mind semmi, mert később azok is csúf véget értek, akik nem is jártak a piramisoknál, csak kapcsolatba kerültek a szétrabolt kincsekkel! Nos, a vámpírölő cucc is hasonlóképp veszélyes! - Netán meggondolta magát, és nem adja el a holmit? kérdezte Samira. - A vámpírölő szett nem az enyém, szóval nem akadályozhatom meg a kótyavetyét, bármennyire ellenzem, de azért jobb, ha tudja: most még bántódás nélkül hazamehetne! - Erre játszik? - kuncogott a lány. - Megfutamítana? Nem vagyok ijedős. - Majd lesz, majd lesz! Máskülönben bánom is én! Egy óra múlva legyen a déli parton, a Befana-háznál! Ne várjon palotát, a ház düledékes, kísértetes. Az eladó ott fogja várni. Viszont ha rám hallgat, máris kihajt a reptérre, és hazaszárnyal az első géppel, míg nem késő! Samira automatikusan analizálta az ismerősnek érzett női hangot. Tulajdonosának kiléte homályban maradt, ám nem érzékelt benne iróniát, zavartságot, aggasztó diliáramlást. Memorizálta a veszedelmes vámpírölő régiség fotóit az IQ-bajnok mobiltelefonból. Az tehát a következőkből áll:

22

Ezeket a tételeket készült átvenni a Casablanca nevezetű eladótól, aki e-mailben férfinak tűnt, telefonban 23 V

viszont nőnek. A fényképek alapján ellenőrizheti, hogy el ne sikkadjon az értékes régiség valamelyik eleme. A vámpírölést komolyan kell venni, irtó komolyan. Saját organizmusán végigpillantva úgy döntött, nem öltözik át. A tervezett kiránduláshoz tökéletes viselet a rajta lévő pulóver, farmernadrág, rojtos csizma. A haspárnától sem vált meg, nem csupán Atoll kedvéért. Tudni vágyta, miként viszonyul a kérdéshez, miszerint időszerű lenne-e reprodukál(tat)ni a génjeit. Nem mintha máris szirénázna a biológiai vészjelző vekkere, egyszerűen kíváncsi volt, miként viszonyul az anyasághoz. Exférje, Danalf apasághoz való viszonya ismert volt, arája, kit másnap készült oltár elé vezetni, a harmadik trimeszter vége táján járt, legfeljebb kéthétnyire a szüléstől. Az ifjú pár gárgyult izgalomban várta a babaáldást, boldogságukon Samirával is osztoztak, ám számára ez is kevésnek bizonyult annak eldöntéséhez, hogy keressen-e apajelöltet széles e világon, netán spermabankhoz forduljon - vagy mindörökre feledje az utódlásprojektet. Ha abból indult ki, hogy csecsemőfotók és eleven babák láttán nem indult meg a tejelválasztása, az ismerősök, barátnők kisdedei sem váltottak ki belőle artiku- látlan gügyögő hangokat, azt kellett hinnie, hogy szériahibás, kifelejtődött belőle az anyaságfaktor. A Glock famíliával és Mozart-dallamokkal telített hall érintése nélkül surrant ki a szállodából. A bérelt robogóra pattanva lobogó hajjal, magabiztosan süvített a nem túl közeli Befana-ház felé. Az interneten közzétett műholdas felvételek révén ismerni vélte a szigetet. Azt is tudta, hogy itt lazábbak a közlekedési szabályok, nem kell bukósisakot viselnie. Bosszantóan sok zsaruval sem 24

találkozhat, alig néhány lézeng a jószerivel bűnténymentes szigeten. Immár az se volt titok, hogy évtizedeken át egy második világháborús gonosztevő rejtőzött a magas sziklákkal szegélyezett, gyéren lakott északi oldalon. Mire a nyomasztó villában élő aggastyán kilétére fény derült, s az igazságszolgáltatás utolérte volna, Klaus Merde- man, más néven a Halál Ujja karmesteri hosszúságú, gyalázatos élete véget ért. Már nem volt kit felelősségre vonni gaztetteiért. Az Aleet-szigeti legendárium szerint özvegye, Gre- ta Merdeman és fia, Sicus azóta is harciasán őrzi az elhunyt förtelmes emlékét. Mindemellett létrehozták Duzmavárban — a Világsiker Hotel tőszomszédságában - a Telt Ház nevű pincebörtönt, kávézót és extrémszállodát. Ebből Aleet hírnevét öregbítő sajtóbotrány lett, amely persze nagyot lendített az üzletmeneten. Az igazságszolgáltatás képviselői hetekig kutattak az elhalálozott háborús bűnös házában és más helyeken, az összeharácsolt kincseket keresve, hasztalan. Nem volt kapásuk, ráadásul nem is kutakodhattak zavartalanul. A tébolygó özvegy folyton háborgatta, átkozta, hátráltatta őket. Klaus Merdeman kísérteié is sokszor támadt rájuk, bár utóbbiban a zaklatások ellenére sem hittek, tudománytalan babonaságnak tartván a szellemjárást. Samira kíváncsi volt az Aleet-szigeti legendákra, hazajárókra. Karácsony közeledtével a másvilágiak a szokásosnál fokozottabb tevékenységre kapcsolnak, ha tehát itt is léteznek, bizonyosan bejelentkeznek nála is, hírt adva magukról. A nagyvárosban, ahol élt, gyakran

25

találkozott másléti lényekkel, bár ezzel még kevés számú barátainak sem dicsekedett. A szellemféléktől szer- j zett értesüléseit megérzéseknek nevezte, s idővel maga is elhitte, hogy azok. A mellette suhanó tájban gyönyörködve úgy érezte, soha nem bírna eltelni Aleet szépségeivel, illatával, hangulatával. A dús lombú fák és cserjék között megbúvó, ősrégi házak anyagát a talajalkotó sziklákból hasítottákfaragták, rengeteg fát is felhasználva, ám ügyeltek arra, hogy ne kopárítsák le a szigetet, a kivágott fák helyére még többet ültettek. Duzmavár példáját követve a legtöbb épületre került egy vagy több torony, a kisebbekre tornyocska. A falakra kapaszkodó növényeket nem tekintették patkányfuttatónak, nem is irtották, mint oly sok helyen; magától értetődő, természetes módon éltek együtt a kúszók zöldjében fészkelő madarakkal, apró lényekkel, rovarokkal. A fő település, Duzmaváros házait elhagyva zöldellő rét terült az út köré. Samira a tenger felé lejtő ösvényre kanyarodott. A robogó kerekei port és kavicsot vertek fel, a szegélyező cserjésből madarak rebbentek magasra. A balzsamos levegő zümmögéssel telítődött, ez a motorzúgáson is áthallatszott. A lány feketére vénült, többszintes fatemplomhoz ért. Az épület minden szintjén díszlett néhány tornyocska, azok tövéből ablak kandikált a tájra. A csúcsos tetőn egymásra torlódott, egyre kisebbedő tornyok ékeskedtek. A mesekönyvbe illő imahely ablakait nem üveg védte, csupán laza farácsozat. Samira megkerülte a templomot. Mind a négy égtájra nyílt egy-egy tornyocskás bejárat. A fatáblák megbil26

lenten függtek sarokvasukon, némelyikük megfélemlí- töen nyikorgott. Az egyik ajtó mögül fekete madárraj robbant a szabadba. Mennydörgésszerű szárnycsapásokkal fúrták magukat az égboltra. A meglepett lány nem a szívéhez kapott, hanem a haspárnához, mintegy azt védelmezőn. Úgy döntött, erről majd beszámol Atollnak, adalékként a tanulmányához. További nézelődésre nem maradt idő. A poros ösvényre visszagurulva folytatta útját a Befana-ház felé. Noha azt is látta már az internetes fotókon, mégis megdöbbent, amikor valóságosan is megpillantotta. A hajdan fehérre festett oldalfalú, különös formájú valójában formátlanná toldott-foldott - gerendaépület odadobottnak rémlő, háromszög alakú sziklamonstrum előterében rogyadozott. Földig érő ablakait poros csipkefüggönyök takarták, a göcsörtössé vált bejárati ajtó úgy festett, mintha egy óriás dühödten meggyűrögette volna. Az aggasztóan homorodó, fazsindelyes tetőt borító törpefüvek, páfrány- és mohaszőnyeg dús televényéből bokrok, örökzöld fák sarjadtak, köztük egy karácsonyfa formájú, szabályos alakú fenyő. A horpadt tetőn sudárló kémény sértetlenül őrizte a magaslati élővilágot. Samira nem látott járművet, elsőként érkezett. A robogót leállítva mohón belélegezte az épület köré terülő kaszálatlan rét balzsamos növényeinek érzékies illatát. Fel nem foghatta, miért itt kell átvennie a klasszikus vámpírölő készletet, hiszen a kincset érő (csakugyan elkótyavetyélt) régiséget aligha a lakatlan épületben tartotta tulajdonosa. Mindazonáltal nem bánta, hogy ide jött érte. Mi több, reménykedett, hogy a mély be-

27

légzések színültig feltöltik a bacchanáliás odőrrel, tetemes tartalékot halmozhat fel, s hazatérve bármikor szippanthat belőle. Hirtelen meghallotta: a lakatlannak hitt házban léptek kopogtak. Ezt statikus zörejek kisérték, mintha muzeális rádió recsegne odabenn. Gyerekek nevetgéltek, kamaszhang csúfoló mondókát hadart. Egy asszony élesen fel- sikoltott, aztán csend lett, metszett, mélységes. Samira - tudva, hogy nem hallucinált - a ház felé indult. Úgy tervezte, éppen csak benéz, amíg a Casablanca nevű illetőre vár, akit e-mailjei nyomán férfinak vélt, tévesen és sajnálatosan. A küszöbnél megtorpanva lábbal tárta ki a rozzant ajtót. Két tenyerét összeillesztve stukkert formázott az ujjaiból. Zsaruszerűen roggyantott térddel, félrevetődésre készen óvakodott beljebb. Meglepte az épület bútorozottsága, a benti szagok, látványok. A házban emberek éltek, nemrég ebéd sültfőtt; a padlón tornacipő, plüssmackó, a komódon nyitott könyv hevert. A régies bútorokat nem szürkítette por, a kanapén fekvő kutya a jövevényre pillantva hatalmasat ásított. Az ósdi rádióban a hírolvasó recsegős hangon jelentette: a mai napon lefejezték Boleyn Annát. Napóleont száműzték egy távoli szigetre. Befejeződött az első világháború. A németek éjjel-nappal bombázzák Londont. Hitler öngyilkos lett a bunkerében. Kennedy elnököt lelőtték Dallasban. Ember lépett a Holdra... Mi van?! Végül a bemondó közölte: sok minden nem az, aminek látszik, s elnémult. Labda gurult át a szobán, kisfiú

28

nyargalt utána, a kutya idős asszonnyá változott. A kanapén lustálkodó nő fogatlan szájjal ásított-nevetgélt. Aztán halk pukkanással kialudt a kép. A ház kiürült, megtágasodott, a horgolt függönyökön átbúvó napfény csillagmintákat vetített a poros padlóra. - Hahó! - kiáltotta valaki a bejárat felől. - Hahó, Samira! Bent van? Miért ment be? Nem fél? A lány még mindig próbálta elhelyezni magát térben s időben. Iménti érzékleteiről senkivel nem vágyott beszélni. Még azt hinnék, betépett. - Kitől félnék? - rikkantotta hetykén. A válasz nem késett. A szavak visszhangossá váltak a kongó falak közt. - Például tőlem. Meg is ölhetném.

Sokan félnek a megszüléstől, kevesen a lelkiismerettől* Samira visszhangosan is ráismert. A feromenális orgánum. Amelyen életre kelt a sárkányos legenda, amelyik később épp az ő hangját dicsérte. Netán követi őt a fickó? A pocakpárnáról megfeledkezve, harciasán megpördült. A férfi ekkor botlott el a lába elé robbanó zsámolyban. A székecske korábban nem volt ott, szempillantás *1 Plinius

29

alatt lökődött fel a padlóból, pontosan ama célzattal, hogy elgáncsolja őt. A felbuktatott egyén a fejét letéve, tenyerével a padlót ütögetve jelezte megadási szándékát. - Ugyan, nagyi! - kiáltotta. - Ezt már sokszor átcsevegtük! Meg kell lennie, törődj bele! Az elterült fickóból mindössze annyi látszott, hogy nem követi a hatályos trendet: ipari dózis zselé nélkül viseli mogyorós csoki színű haját. Arca takarásban maradt. Samira - most már dögmindegy alapon - két kézzel megragadta a hastömőt, mintegy kapaszkodásképpen. - Engem nevez nagyinak?! - hördült felháborodottan. Szerintem fiatalabb vagyok magánál! - Menjen ki! Futás! - követelte a hasaló személy. Fusson! - Mi maga? Edző? Tesitanár? - Futás, Samira! A férfi próbálta felemelni a fejét. Nem sikerült, mert a mennyezetből alázúduló, guillotine-ra emlékeztető szerkezet pengéje hajszállal a tarkója fölött vesztette el gyilkos lendületét. - Úristen! - nyögte a lány, ijedtében csaknem leejtve a haspárnát. Az erogénes hangú pasas egy paranormális lúzer! Balszerencseflótás! Pechfia! Ilyen orgánummal! Hát hol az igazság manapság?! A fejvevő készülék semmivé halványult. Ugyanakkor a padló süppedésnek indult, a balsorstépte férfival együtt. - Nagyi! Ne szórakozz már velem! - méltatlankodott a talajba merülő áldozat. - Ismersz! Ha eldöntők valamit, az úgy is lesz! 30

A padlódarab tovább süllyedt lefelé, majd váratlanul magasra lövődött a rajta nyögdécselő balsorsossal együtt, s a mennyezethez verődve zuhanásnak indult. A plafonhoz nyekkentett pasas teste nagy ívű röppályára fordult, és átszáguldott az ablakon, anélkül, hogy a csipkefüggönynek vagy az üvegnek bántódása esett volna. Samira földbegyökerezetten, mereven állt, csak a fejét forgatta, hol a mennyezetre, hol a begyógyult padlóra, hol a sértetlen ablakra bámulva. Fejében kórusban faggatózott énjének mindhárom tagja, az Id, az Ego és a Fölöttes, egymástól kérdezgetve: ez most a tudatunk alatt vagy fölött történik? ez valami paranormális szélhámia? érzékmegcsalatás? tudtunkon kívül beszpídeztünk? micsoda hülye trip ez?! - Futás kifelé! - hallatszott kintről, az ablakon átsuhant pasas hangján. -Tedd, amit kér, míg egy darabban vagy! - mordult egy ráspolyos női hang. Nem a lány fejében szólt, de közel ahhoz. Samira nem moccant, katatónná vált. Idje ezt csipogta: fussál már, mert baj lesz, nagy! Az Ego álhiggadtan küldte a szabadba: menj szépen, ügyes, okos nagylány vagy! A Fölöttes Én torka szakadtából ordított vele: mozdulj már! hányszor mondtam, hogy sose viszed semmire?! tunya tyúk! A ráspolyos női hang viszont nem szólt többet. Ellenben a helyiség megtelt kígyóval. Mindenféle színű és méretű hüllő özönlött-araszolt a lány felé, sziszegve, tekergőzve, hátrálásra késztetően. Samira a mögötte lévő ajtónyíláson átrákolva az üres

konyhába jutott. A helyiség a szeme láttára telt meg bútorzattal, kredenccel, székkel, asztallal. A tűzhelyen gőzölgő kondérból lángvörös kezek nyúlkáltak-kapdostak felé, emberi fej bugyogott magasra és süllyedt vissza, felbugyogott és visszasüllyedt, lyukas szemgödreiben hagymafejek főttek. Hirtelen láthatóvá vált a tűzhelyhez támaszkodó öregasszony, amint a fakanalát rázogatja a hátráló lány felé. Samira kijutott a szabad ég alá. A rá váró férfi intenzív segítségével távolodott el az ajtótól. Nem tiltakozott a karolás ellen, hagyta magát odébb futtatni. Aztán szembefordultak egymással. - Mi volt ez? - pihegte a lány. - Néhai nagyanyám, Befana. Nem akarja, hogy eladjam a vámpírölő szettet. Márpedig eladom, hiszen rám hagyta. Nekem viszont nem kell. -Állj, állj! Befana amolyan télanyó, ajándékosztó, jóságos boszorkány. A maga nagyanyja gonosz dögnek tűnik. -Talán azért, mert csak a neve Befana - vélte a férfi. Egyébként remek asszony, imádom őt, holtában is. Samira szigorúan rámeredt: - És maga kicsoda? -Tényleg ezt akarja? Jól van. Bemutatkozom, ha ráér. Casablanca Biscaya Cavall Conamore Dharma El Aziz Gnoma Maha Nemesis Sangraall Vadzsra Glock vagyok. A lány nevetve visszhangozta: - Casablanca? Biscaya? - Anyám kedvenc filmje és tengeröble.

32

- Conamore? Vagyis szeretettel? - Szerintem ne vegyük végig. A becenevem Zsömönfia ugyanis ez a véleményem a keresztneveimről. - Zsömönfu? Ez valami szitkozódás? - Je m’ en fou azt jelenti, tojok rá, csak más szóval, jól van a babája? Nehogy idő előtt meginduljon az ell... a szülés. Samira lemeredt a hasára. Két kézzel végigsimított rajta, azon tűnődve, felfedje-e a valót. - Állati jó pasi, tuti, hogy kockahas! Kezdjél irtára szédelegni, esés ellen támaszkodj meg a hasán, vagy akár lejjebb is, hihi! Szerintem mindenütt atomkemény! - zizegte az Id. - Á, nem! Nem kell nekünk ilyen fickó! Mindene túlságos! Túl hajas, túl szőrös, túl fogas, túl pasis. Gödröcske az álián! Juj, de gejl! Biztos, hogy simlis. Felejtős! - summázta az Ego. - Naná, hogy úgy bámulod, mint borjú az új kaput! Na persze, hogy nem az agyadat használod! Jesszus, te a bugyiddal gondolkodsz! Csak etyekölnél vele! Mellesleg nem is jó másra! Pfuj, szégyelld magad, léha céda! bömbölte a Fölöttes Én. Samira nem vitatkozott velük, hagyta a benyomásnak, hogy hasson rá. Casablanca magas termetű, szolidan izmos pasas volt, haja sűrű, hosszúdad arca borostás, szeme zavarba ejtően kék vagy inkább kékesszürke, esetleg szürkészöld, zöldeskék, netán mindezek együtt; íriszén sötét szegély futott körbe, az esztétikai hatást fokozandó. Se görbe, se pisze orra elment átlagosnak, ajkain volt mit esókolniharapdálni, makacsságot sugalló álla szélessé 33

gén gödröcske finomított. Lajhár-portrés pólót, avarzöld vászonnadrágot viselt, ellenben jegygyűrűt nem. Zsömönfü a lányt nézte, annak hosszú, vörösbarna haját, zöldes macskaszemét, megállapítva, hogy csinos orra eredeti, műtétién, mesterien rajzolt felső ajka hullámos; testben formás, mellben jól tartja magát. De ott az a lakott has... Torkot köszörült. - Tehát továbbra is szeretné a vámpírölő szettet - szólt. Mindjárt kihozom, és viheti. Nem is írta e-mailben, hogy vem... khm... állapotos. - Mi köze a... - Lebeszéltem volna az idejövetelről. Aleet-szigeten furcsa dolgok történnek, itt így törvényszerű. Nem szerencsés magzatostól idelátogatni, rengeteg szellem lesi az újraszületési alkalmat. - És ez mitől abnormális? - A szellemek némelyike az. - Például Merdemané szörnyen aktív! - csatlakozott Befana, pusztán hanggal, nem mutatkozva a lány előtt. Márpedig ő masszív elmebajos! Sokféle páriában szenved a szociótól a pszichóig, egyszóval multipata. Halálpontos a diagnózis, a tanult unokáim határozták meg! - A néhai náciról beszél? - kérdezte Samira. - Róla bizony. Riasztóan aktív vénember! - Én pedig, ha már úgyis itt vagyok, részben a vámpírölő készletért, részben a barátaim esküvője miatt, szívesen megismerném Merdeman sztoriját is. - Maga firkász? - sóhajtott Casablanca. Lerítt az arcáról, mit tart a fajtáról. Röpke tűnődés után még zordabb képet vágott: - Vagy inkább kincskereső?

34

A lány mohó gyorsasággal lecsapott: -Van kincs? - Kincs? Nincs! - Maga nem az, akinek mutatja magát! - mordult Befana. - Mázlijára még nem látok teljesen magába, de ami késik, azt nem ússza meg... Kit akar megtéveszteni? Samira ezt meg se hallotta. Várakozásteljesen nézett a soknevű pasasra. - Nos? Nyélbe ütjük, amiért idejöttünk? - Ööööö - kezdte a szólított, s így folytatta: - Öööööö... - Mit mond? - Nem kéne előbb randiznunk párszor? Jaj, dehogy! Hiszen maga már randizott, szabad szemmel is látom. - A vámpírölő szett - emlékeztette a lány. - Nem adom oda! - rikoltotta Befana. - Casablanca, nálad kell maradnia! A családban a helye! - Nagyi pontosan tudod, hogy kikészít, amit anyával együtt müveitek! Miért hagytad rám? Sejthetted volna, hogy nem tartom meg. Az agyamra megy, ha átjáróháznak néznek a szellemek. Egyébként meg nincsenek vámpírok. Nem léteznek. A láthatatlan Befana sóhaj d összeborzolta unokája haját. - Léteznek, punktum! Ne vitázz! Csak eddig távol tartottam őket, és pont a vámpírölő készlettel! Amúgy jobb, ha tudod, ez egyéb gonosz entitások ellen is bevethető! S ha elkerül a szigetről, itt elszabadul a túlvilág! - Atyavilág! — nyögte Casablanca, öt ujjal a hajába túrva.

- Hát látod! - morrant nagyanyja. - Az atyavilág már el is szabadult! - Hol az áru? - firtatta Samira. - Átutalással kifizettem, napok óta az enyém. Érte jöttem. Ide vele! - Meg fogja bánni! De aztán engem hagyjon ki belőle! közölte Befana. Hűvös szél támadt, hajat, nadrágszárat borzoló: a szellem távozott. Casablanca hevesen megragadta a lány csuklóját. Samira rohamozásként érzékelte a hirtelen megragadást. Reflexből kifordult a férfi elé, könyökével hátradöfött, jobb sarkát is elsütötte. A megcsukló testet a válla fölött átgörgetve a támadó tarkójára térdelt... A rettenetes bombasüvítést meghallva felnézni sem mert. Ugyancsak reflexből, végigterült a pasas hátán, vele együtt gurult félre. A súlyos fakoffer az iménti tartózkodási helyükön csapódott a földbe, jócskán bele is süppedve. Samira a félrecsúszott hasát igazgatva ült fel. A megviselt Casablanca térdre kecmergett. - Pusztán azért fogtam meg a kezét, hogy félrerántsam a cucc elől - pihegte. - Nem pedig azért, hogy a magamévá tegyem! Ismerem a nagyit, sejtettem, mit fog művelni. A lány bólintott. - Rájöttem. Bocs a gimnasztikáért. - Gimnasztika!? A könyökével átfúrta a tüdőmet, a sarkával szétszilánkozta a rüsztömet! Az egész féltve óvott szervezetemet a talajba döngölte! Mit is mondott, mi maga? - Biztonságszervező vagyok egy könyvelési cégnél. - És ez a deszantos stílus a könyveléshez kell? Netán

36

ez valami fedőcég? Mondjuk a maffiáé? Egyébként zsömönfu. Itt a vámpírölő szett! A magáé, viheti. Samira közelebb húzta a fakoffert. Szigorúan nézett a férfira. -Hát tudja, először is megnézem, minden tétel megvan-e - mondta. - A dobálás következtében nem érte-e sérülés valamelyik elemét... - Ha érte, ha nem, bagóért megkapta, egyszóval ne kukacoskodjon! Itt ezt így fejezik ki: ne kössön gombot a nyuszi farkára! - Bájosan rusztikus. A lány a nyitott koffer fölé hajolt. Egyenként kézbe vett, végigsimított, megszaglászott minden tárgyat. Vizsgálódás közben egyre derültebben csettintgetett a nyelvével, szeme tündökölt. - Ennyire tetszik magának? - csodálkozott a férfi. - Hát persze. Igazi műkincs, kulturális érték. - Ez egy közönséges vámpírölő szett. Egy tehetséges, babonás, betoji kézműves alkotása. Netán ennyire bukik az ezüstre? Ez a fétise? - Ne firtassa a fétiseimet - tanácsolta Samira. - Firtassuk az enyémeket? - Ki vette fel a telefonját, amikor hívtam? - Cassandra, az anyám. Ugyanis épp a mosdóban jártam. S persze megint beigazolódott a tétel, miszerint hólyagürítés esetén a telefon csörögni kezd. - És még szeretkezéskor is. Maga talán filozófus? Hopsz, nem! Hiszen már kétszer is elszólta magát a munkáját illetően! Vannak itt lovak? - Persze - bólintott a férfi. - A ház mögött legel egy andalúz kanca. Ő húzott el idáig.

- Maga tehát lótenyésztő? - Nem. - De állatokkal foglalkozik. - Mindenki szabadon választhat, hogy emberrel vagy állattal foglalkozzék-e élethosszat. - Maga jól választott - látta be a lány. A fadobozt becsukva felemelkedett a fűből. - Hol az a ló? Casablanca füttyjelére lelkes nyihogás válaszolt. Samira nyomban izgatottá vált. - Megnézhetem? -Tehát állatbarát - összegezte Zsömönfu. - Na végre, beírhat magának egy piros pontot.

Végtére is, a regények nem feltétlenül légvonalban haladnak* Meghitten ültek egymás mellett a ráz1 kódó fogat bakján; a tengerpartra tartottak. Helytálló a mondás, mely szerint ismerkedéshez bármely állat megfelelő, de legbiztosabban a lovak hozzák össze az embereket. A bricska komfortosabb helyein a vámpírölő készlet és a kölcsönzői robogó zötyögött. - Nem rázzuk ki magából a gyereket? aggodalmaskodott Casablanca. - Korai lenne. Pontosan mikorra is várja az örömteli eseményt? - Magának a szülés örömteli? * Alán Bennett

38

- Sőt: valóságos csoda. Majd meglátja. - Állatorvos? - Mert egyszer majdnem ellést mondtam szülés helyett? - A másik elszólásban pedig már-már vemhességet állapotosság helyett. Casablanca bólintott: - Állatorvos vagyok. - Csak az érdekesség kedvéért: van a szigeten rohammentő? - Naná. - Rohamrendőr és rohamtűzoltó? - Persze. Még rohamállatorvos is akad. Van macskája, papagája? Samira őszintén felsóhajtott: - Szeretnék. Macskát, lovat is. Sajnos a munkám... Nem fejezhette be, habár nem is akarta. Alacsonyan szálló kisrepülő dübörögte szét társalgásukat. Gépiesen oldalra, csaknem a másik ölébe buktak, fejük épségét féltőn. A bricska előtt ügető fekete paripa riadtan vágtába pattant. A bukdácsolni rémlő gép imbolygó szárnyakkal sülylyedt, emelkedett. Mielőtt a tenger fölé ért volna, meredek ívben visszafordult a szárazföld felé, megtett néhány száz métert, majd újfent irányt váltott. Úgy rémlett, a pilóta és utasa egymás kezéből kapkodja a botkormányt, azon vitázva, merre tartsanak, hol is landoljanak. Történt még néhány hajmeresztő fordulási kísérlet, ám mire Casablanca megnyugtatta a meredek lejtőn nyargaló, rémült kancát, a levegőben is eldőlt a polémia. A gép a tenger fölé szárnyalt.

39 *í

- Netán a holnapi esküvő hősei civódnak odafönt? mélázott a férfi, visszanyerve hidegvérét. - Úgy fest, a vőlegény győzött. Tűznek hazafelé, a lagzi elmarad. Samira kuncogott. - Kizárt. Egetverő a szerelmük. Egyébként is böhöm utasszállító hozta őket, a násznéppel együtt. Úgy tudom, már egy órája leszálltak, nemsokára befutnak a Világsikerbe. Én is a násznép része vagyok, azért jöttem korábbi géppel, hogy átvegyem a vámpírölő készletet. És mert kissé különc vagyok, a sziget minden szeglete érdekel. Maga nős? - Megúsztam néhányszor. Legutóbb lóháton törtem ki a kelepcéből, mint JüliaKoberts az egyik filmjében. Nagyanyám az utolsó pillanatban figyelmeztetett, hogy frigyem multikvadrátos lesz, ha nem vigyázok. Hát vigyáztam. - Eszerint nem maradt baráti viszonyban az exeivel. - Dehogynem, szinte minddel. Na jó, a multikvadrátos csaj tényleg nem áll szóba velem, de hát ez benne volt a képletében. Hol van a bébi leendő apja, vagyis a férje? Nem kapott választ, a távolodó repülő ismét heveny nagyobbodásnak indult. Kockázatos fordulási manővere közben sokat süllyedt a víztükör felé, végül bravúrosan a levegőben maradt, ha nem is túl magasan. Egyre gyorsabban és hangosabban közelgett a szárazföldhöz, azon belül feléjük. A fekete paripa ismét bepánikolt a lármától, így aztán a tervezettnél hamarabb leértek a partra. A köveskavicsos fövenyen át a vízbe vágtáztak, logikátlanul a vésszel szembe, de legalább megbámulhatták a feléjük imbolygó gépből kibukó emberalak röptét a tengerbe, majd egy másikét.

40

A mélyülő víz megtörte a száguldó kanca lendületét. A tőlük négy-ötszáz méternyire zuhanó repülő oldalra dőlt. Egyik szárnyával felhasította a víztükröt, majd farkát felmeresztve belecsapódott. Mire a robbanásszerű robajjal feltörő hullámok leülepedtek körülötte, a befelé igyekvő paripa is elakadt a marjáig érő vízben. A bricskán utazók egyszerre pattantak a bakra, hogy ne ázzanak az ülést ellepő vízben, és jobban rálássanak a kizuhant emberekre. Egyikük arccal lefelé, mozdulatlanul lebegett a hullámok tetején, a másik elmerült a mélyben. - Itt várjon meg! - parancsolta Casablanca. A ló hátára lépve a tengerbe vetődött, és delfinsebesen tovaúszott. A becsapódás utolsó hullámai is kiértek a partra, nyakig beterítve a lányt és a higgadó andalúzt, végül a vízfelszín kisimult. Samira gyors leltárt készített. A robogó nem veszett el, darabjaira sem szakadt a páni vágta közben. A zöty- költ vámpírölő készlet beékelődött az ülés alá. A bársonybélés megóvta a töréstől a kényesebb holmikat, ám a bricskába ömlött víz máris a koffer fenekét nyaldosta. Mire a lány végzett a műtárgy biztonságba helyezésével, a szárnyán billegő kisrepülő recsegve-ropogva eldőlt, és a felszín alá süllyedt - üresen vagy a rajta maradt utasokkal együtt. Casablanca meglelte s a hátára fordította a hasmánt lebegő férfit. Oly szakszerűen vontatta kifelé, mintha piros úszódresszt viselne. Samira ismét felegyenesedett a bakon, hogy áttekintse környezetét. Látta, amint a tengerbe haltnak vélt má

41

sik fickó feje egy légvétel erejéig kiemelkedik, és visszamerül. Lábai kalimpáltak néhány másodpercig, aztán a víz elsimult fölöttük. A lány felidézte a gépből pottyant utazók röptét. Az első pasas minden végtagjával éviekéivé, lábbal előre zuhant lefelé, jobb kezében táskafélét lóbált. A becsapódáskor kificamíthatta/eltörhette egyét-mását, alsó végtagjai akár a mellkasába is csúszhattak. Az őt követő férfi csaknem profi fejesugrást kivitelezett, mégis mindörökre elmerült. Legalábbis eddig úgy rémlett. Casablanca a vízben veszteglő bricskához érkezett az ájult utassal. Samira segítségével végigfektette a testet az egyik ülésen, felpattant melléjélesztgetni kezdte. Mentőcselekményei hatására a többé-kevésbé holtnak rémlő fickó belsejéből előbugyogott némi emésztetlen étellel kevert tengervíz, igazolva, hogy minden hánya- dékban lennie kell répának és/vagy kukoricának. A lélegeztetést szívmasszázzsal felváltó doktor épphogy megúszta a kóstolást. A lány visszafordult az ártatlanul fodrozódó tenger felé. Ennyi idő után egy gyöngyhalász tüdeje is kiürül. Nem tévedett, a férfi feje megest a felszín fölé bukkant, teleszívta magát éltető elemmel, és újra lemerült. A bricskában élesztgetett fickó kettőt horkantott, bugyborékolt párat, végül áttért a kissé zajos, ám önálló légzésre. Bár a szemét nem nyitotta ki, már nem szorult akut ellátásra. A lány úgy döntött, nem titkolja el, mit látott. - A társa odabenn búvárkodik - mondta. Casablanca felvonta csatakos szemöldökét. Hajáról záporozott az utánpótlás, de végül is mindenütt ázott

42

volt, a testére tapadt öltözéken a libabőrözés is átütött. Akár vizespóló- vagy vizesnadrág-versenyen is indulhatott volna. - Búvárkodik?! - értetlenkedett. - Felbukkan, lemerül. Hosszan lenn marad, és kezdi elölről. Ez búvárkodás. - A repülőt keresi? - Az jóval odébb süllyedt el. Talán a táskát akarja, amivel a fickónk kiugrott? A férfi hosszan, elmélyülten nézte a lányt. -A könyveléshez szükséges az extrém megfigyelőkészség? - kérdezte. - Bizony, így lesz a könyvelés biztonságos.

A dolgok, amelyek neked vannak szánva, feléd gravitálnak* A hirtelen lecsapó szél a durva és a viharos közti tartományban rohamozott, elsöpörve a napsütéses délután tavaszias jellegét. Azottan, reszketve ültek a bakon. A mögöttük lévő üléseken és a köztes téren a robogó, a vámpírölő szett és a humán mentvény osztozott. Időközben utóbbi magához tért, ám nem került beszédképes állapotba. Teljes intenzitással didergett, mintha azon iparkodna, hogy tüzet csiholjon szaporán összekocogtatott fogai között. Biztatóan haladt, egyre több szikrát hozott létre. •

Emerson

43 *«

Samira másodszor borította ki a csizmájába gyűlt vizet, tudván: az harmadszor is megtelik a testéről folydogáló sós lével. A legnagyobb készletet a haspárna tárolta, abból egyenletes tempóban folydogált a bugyijába, percről percre jobban veszélyeztetve a másállapoti pszichéről szóló kutatást, ugyanis közel járt ahhoz, hogy letépje koloncát. Mellesleg autentikusabb lenne, ha Atoll Glock saját magán végezne álterhességi megfigyeléseket. Casablanca ledobta a pólóját, hogy ne vacogjon a nedves borogatásban, ám továbbra is fázott. Gondolatai szerencsésen máshol jártak. - Szóval táskát látott az ugrónál? - töprengett hangosan. -Táskát, zsákot, bugyrot, valamit szorongatott. Jól látszott, mert kézzel-lábbal kalimpált esés közben. - A másik meg azt keresné? - Feltehetően. Hiszen csak ők ketten potyogtak ki a gépből. A másik fickó látta, hogy maga kifelé vontatja a társát. Nyilván nem azért búvárkodik, hogy azt kimentse. A férfi végigpillantott rajta. - Jól vannak? - kérdezte. A lány a hasára szorította a kezét, mire abból lavórnyi víz buggyant az altestére. Újfent vészterhesen közel került ahhoz, hogy elhajítsa a kutatási témát. - Megfagyunk - vacogta. Tudta, hogy alaposabban is azonosulhatna a rábízott anyaságszereppel, mégis képtelen volt kizárólag arra koncentrálni. - Éééénnn mmmááárrr mmmeeegggg iiisss fffaaagygyyttttaaammm - kattogta hátul a mentvény.

44

A partvisfrizurás, harmincas fickó furcsa testhelyzetben, egyik lábát a robogónak támasztva hevert az ülésen. Normális körülmények között aligha volt szederfagyi színű az arca, áfonyakék a szája; tán csak a szeme barnasága lehetett állandó. Megálltak a Befana-háznál. Casablanca a lányra bízta a hajtószárat, és az épületbe sétált. A spirituális Befana-show ezúttal elmaradt. Néhány perc múlva jött is visszafelé, karjában takarókkal. Samira bebugyolálta a légiszerencsétlent, aztán magát is elcsomagolta. A testét fagylaló borogatás hamar langyos dunsztkötéssé változott. Ez galaxisokkal jobban esett a fagyhalál-közeli állapotnál. - Hányán utaztak a repülőn? - kérdezte a mentvénytől, mihelyt alábbhagyott mögötte a fogszikráztatás. - Ketten. Szegény társam odalett! - Ki vezette a gépet? - puhatolta Zsömönfu. - A cimborám. - Hova tartottak? - firtatta a lány. A légiszerencsétlen felcsattant: - Mi van már?! Kihallgatnak? Casablanca visszavette a szót: - Azt majd a zsaruk abszolválják. Már a helyszínre értek, jelenleg a társát és a repülőt próbálják megtalálni, úgyhogy talán segíthetne... - És a tatyóját - szúrta be Samira. -Tényleg, hol a táskám?! - üvöltötte a túlélő. - A csuklómra tekertem a szíját! Meg kell lennie! Hova dugták? - A tengerbe veszett. - Hazugság! Megloptak, amíg döglődtem!

45

A szálldosó sörényű paripa könnyedén ügetett a szálloda felé. Még könnyedebb lett, amikor a mázsás légi- balesetes levetődött a bricskáról. Zsömönfu a kocsit megállítva hátranézett. A takaróba bugyolált fickó hasmánt mászott az úton, lajhárszerűen. -Talán feleslegesen szólok: ne próbáljon szaladgálni, mert fájni fog - óvta a doktor. - Amúgy gratulálok, ön roppant mázlista. A zuhanáskor nem tört el a csípője, de még a lába, válla sem, viszont kificamodtak. Kórházba visszük. - Honnan tudja a ficamot? Maga tán röntgengép? hörögte a mentvény, a gőzölgű pokróccal a hátán. Kúszott tovább, járóképtelenül. - Ő a maga dokija - újságolta Samira. - Állatorvos! Ráadásul lajhárspecialista. Végül összeszedték, kocsiba tették a partvisfrizurást. Remélték, hogy nyugton marad a ficamos kínjaival, ám az újfent a lelépésen agyait mögöttük. Ezúttal gépesített kaszkadőrmódszert fundált ki. Nyöszörgés nélkül, teljes csendben ráhasalt az ülések közt ferdén fekvő robogóra, és csuklógázt adott. A lóerők intenzíven gerjedtek, ám az első kerék elakadt. A motor hátulja a levegőbe emelkedett, a fellegekbe katapultálva a szökevényt. Az extrém sportot űző fickó sikoltozva termikelt a magasban, a tőle különvált takaró társaságában. Előbb ő landolt az útmenti csalitosban, majd a pokróc is rálebbent. Ismét a mázli kegyeltjének mondhatta magát: a szeizmikus becsapódáskor helyrekattant kisiklott medencéje. Ha pityeregve-szüttyögve is, lábra bírt állni, 46

bár csak a balra, a ficamodottat továbbra is vonszolta. Kiugrott válla felőli karja sután lógott. Lélekszakadva szökdécselt a bricskával ellentétes irányba. Samira megjegyezte: - Értem, miért zuhant le a gépe. Azon is hasonlókat művelt. - Hagyjuk elmenni? - sóhajtotta a mentésben elfásult Casablanca. Töprengtek. A szökős partvisfejű összeszedéséhez ismét ki kellett volna tekeredniük meleg, ámde nyirkos bugyolájukból. - Kórházba akartuk vinni - mélázott a lány, lemondó hangszínnel. A férfi bólintott. - Állatorvosként kötelességem lenne megmenteni a csökött mókust. - Már megmentette, amikor újraélesztette. O nem kér a kórházból. Immár alig értették egymás szavát. A fúriásodó szél bömbölve gyorsvonatozott köröttük. Falevelet, port vagdosott az arcukba, rájuk hűtötte a nyirkos takarót. A süvöltéstől, dobálástól riadozó ló félreérthetetlenül kimutatta mehetnékét. A szökevény tovabicegett a sűrű bozótban. Ok pedig gyanútlanul hazabricskáztak, nem sejtvén, hogy jótettük következményei máris szövetkeznek ellenük.

47

Az új urak, jegyezd meg, mindig kérlelhetetlenek*

Samira biztonságba helyezte szerzeményét a szobájában. Kéjes hőfokú vízben letusolt, száraz ruhába bújt. Kiélvezte, hogy nem fázik. Nemrég érkezett barátai egyelőre nem adtak hírt magukról, ő sem akarta megzavarni esküvői előkészületeiket. Inkább lesétált a bárba, hogy információt és melengető alkoholt szívjon magába. A félköríves pultnál ücsörgő Atollon kívül két helybelinek tűnő, bozontos fickó könyökölt az üveglapon. Sötét pillantást vetettek rá, amikor felült az egyik gémlábú székre. Max és Engels a néhány méternyire lévő recepciós asztalmonstrumnál tanakodott a számítógép-monitor fölött. Samira várt, várakozott, a kiszolgálás késett. Atoll is elunta magát. Lapát formájú műkörmeivel kopogtatta-csikorgatta a pultot. - Miért nem hordja a pocakot? - kérdezte. - Részemről befejeztem a kutatást - felelte Samira. - Az álhas büdösül célszerűtlen viselet. Főleg vizesen. Van gyereke? Atoll összerándult. - Pasim sincs, nemhogy gyerekem! Éjjel-nappal dolgozom, nincs időm érzelmi életre. Ha véletlenül öszszejövök valakivel, az illető holtbiztosán házvezetőnőt keres, nem pedig szép, okos nőt, aki vagyok. * Aiszkhülosz

48

- Mer’ a zasszonynak a konyhában a helye! - morrant a bozontos fickók egyike. - Na, te aztán hallgass, Büdösparaszt! - legyintett Atoll. - Neked nem is asszony, hanem egyenest cseléd kellene! - Persze, persze, mert te is csak büdös parasztnak tartasz engemet! Mer’ nem mentem el flancoskodni a szigetről, mer’ utálod azt, aki gürcöl, adózik! Legszívesebben leköpnéd a büdös parasztját! - Ugyanis szerinted csakis az dolgozik, aki naphosszat kapával, kaszával flangérol. Szabadidőzni kizárólag a kocsmában szabad, minden egyéb hobbi urizálás, flancolás. Ja, és az asszony verve jó. Büdösparaszt a fejét leszegve, ütemesen bólogatott. - Pont így, pont így! Én itten éjjel-nappal melózok, adózok, nekem ne egy jövevény írja elő, mi hogy helyes! És ha úgy adódik, jogosan tángálom el a zasszonyt! Elvégre én tömöm az éhes száját! A mellette ücsörgő korosabb őslakos szederjes arcbőrét, barázdált arcvonásait vaskos, csüngő bajusz, soknapos szakáll egyénítette. Vállig érő, boglyas haja és arcszőrzete demonstrálta a szürke és sárga színek közti skálát a mosogatórongy-szürkétől a vizeletsárgáig. Akadtak házasságszürke haj- és bajusztincsei is. Mindent egybevetve olybá festett, mint aki kőbaltás mamutvadászattal keresi a betevőjét. Brummogó hangon szólalt meg, lesújtó tónusban. - Ha rajtam múlna, asszonyi állat be se tehetné a lábát rendes helyekre, mint például ide. Ha a zurad lennék, addig tángálnálak, míg megtanulnád az ildomot! Samira megbizseredett.

49

- Mi az ildom? - kérdezte. - Maga aztán kicsoda? He? - hördült a bozontos. Vasvilla tekintetű, sötét szemmel meredt a lányra. - Előbb talán te mutatkozz be, úgy diktálja az ildom! förmedt rá Atoll, majd a lányhoz fordult. - Ez a kétes úriember Luee Salz. Tán mondanom se kell, helybéli fazon, vérbeli tősgyökér. Mint ilyenek, Büdösparaszttal együtt úgy vélik, ha valaki elhagyja a szigetet, már csak idegenként térhet vissza, pláne ha nőnemű. Mindketten veszettül kompenzálnak, mint látja, van is miért. Jogosan kérdezhetné*miért nem tiltjuk ki őket... - Azt próbálnátok meg! Egyből kigyulladna a szaros garniszállótok, kricsmistül! - mordult az ifjabbik őslakos. Gyerekvonású arcán máris a kiégés jelei mutatkoztak. Ólomkék szeme ravaszdi-sandán villogott. Képét többnapos borosta, fejét borzas hajkazal borította. Amúgy hajlott a piperkőcségre, vasalt pólót, finom szövetnadrágot viselt, utóbbi szárát kártyalap-mintás gumicsizmába tűrve. - Hát például ezért - biccentett Atoll. - Mellesleg a nagyanyámmal nem mernek óbégatni, csak velem. Ebből is látszik, mennyire hülyék! Ugyanis a nagyanyám mindig megtorolja a velem szembeni bunkóságukat. - Ebből inkább az látszik, milyen híg agyú tyúk vagy! Kész csoda, ha egyáltalán hazatalálsz! Kár volt annyit magolnod, nem fogott rajtad! - vihogta Luee Salz. - A nagyanyád halott! Hulla! Kifingott, megmurdelt, kipurcant! - Sok nyálat és szájűri lepedéket prüszkölve el is játszotta a kipurcanást. - Úgyhogy te csak ne fenyegetőzz a Befana banyával! Casablanca termett a pult mögött, oly váratlanul,

50

mintha csak odateléportált volna. Martinit töltött Atoll- nak, füstölgő szesszel púpozott kupicákat tolt a boglyasok elé. Őket kielégítve megállt hölgyvendége előtt. - Ajánlhatok valami forrósítót? - Máris jöhet - lehelte Samira. - A koktélomtól felpezsdül. Minden zúzmarás porcikája kiolvad, feléled. - Alig várom. A férfi előkapott néhány üveget. Vérnarancs, áttetsző, kivizöld és opálos színű rétegeket varázsolt egymás fölé két hasas pohárba. Az egyik koktélt átnyújtotta a lánynak. - Most már nem árthat - mondta. - Úgy nézem, megszült, mióta nem láttam. Koccintottak. - Mi folyik itt? - érdeklődött Atoll jégkockát szopogatva. -Ti már ennyire vagytok? -Túlestünk az első kalandon - bólintott Casablanca. Büdösparaszt felmorrant: - Hát én ezt rohadtul utálom! Zsömönfu, te nem vágod, hogy mink tesszük a szépet a csajoknak? Kopj le, te itten nem flörtölsz! Mit képzelsz magadról? Na persze, mer’ összeizzadtál egy doki diplomát, máris menő manusnak képzeled magad, aki félrelökheti a melózó, adózó kétkezi palikat a zudvarlásba’! Neked mink csak büdös parasztok vagyunk! Tudd meg, több földem van, mint neked fogad! Nagygazda vagyok! Casablanca oda se pillantva legyintett. - Ne stresszelj, Nagyparaszt. - Igenis stresszelek! Pláne, ha újabb hülye nevet raggatsz rám! A Büdösparasztot már megszerettem, több

51

nem kell, világos?! Követelem, hogy énnekem Engels adjon innom, de tüstént! - Amint látod, ő elfoglalt. Ezért ugrottam be helyette. - Mindjárt megmondom, hova ugorjál! - rivallt rá Luee Salz. - Kútba! Vagy szakadékba! Vagy a Halálbarlangba! Vagy egy sírba! Pont kiástam ma egyet, ott vár a temetőben! Te menj oda, ne nekem kelljen idehúzgálni a böhönye lukat! - Minek ástad ki? - csodálkozott Büdösparaszt. Hájszen meg se halt senki! - De meghalhat! Bármikor, bárki, benne van a pakliban! Kiástam, hogy ne karácsonykor vagy szilveszterkor kelljen, mer’ akkor még én se melózok. Untig elég nekem egész évben gürcölni! Feszt gürcölök, adózok, gürcölök, adózok... Büdösparaszt felnyerített: - Ne nyúld le a dumámat! És ne kábíts, cimbora! Azt se tudom, mit kerülsz jobban: a gürcöt vagy az adózást?! Te vagy a legtunyább manus az egész szigeten! -Tudod mit, te szemétláda!? Ha így bánsz velem, akkor te is a sírba ugorhatsz! Amit én ástam ki, seggfej! Az talán nem gürc? Olyan sírgödröt rittyentettem, hogy a falát egyből csempézni lehetne! Szólíts mesternek! - Ez itt nem kultúrhely? - csodálkozott Samira. - Nem procc pompára vágyom. Szimpla tahóságmentes miliővel is beérném. Duzmavárosban nincsenek kocsmák? Ahol az úri közönség kipofozkodhatja, kiüzekedheti magából a komplexusait? - Mink direkt azért jöttünk ide, mert hallottunk az esküvőről! - közölte Büdösparaszt. - Az esküvő holnap lesz. Tudtommal zártkörű.

52

- Ja, ja! Ma meg a csajbúcsú van, világos! Pont ezért vagyunk itt. Sztriptízeim fogok az arának! Luee is készült egy tuti produkcióval! - Nem fog - szögezte le Samira. - Az ara már megtartotta a lányságbúcsúztatót. Kansztriptízt sem kíván. Ezek után úgy vélte, máris kellőleg összebarátkozott a jelenlévőkkel, feltehet egy más természetű kérdést. - Ismerik a Merdeman családot? Mélységes csend támadt. Luee és Büdösparaszt egy emberként elkomorult. Mivel eddig is komorak voltak, most úgy festettek, mint két marcona prosztata. Casablanca és Atoll egymásra pillantott, majd a kérdezőre. A férfi egyik szemöldöke magasra szökkent. - Mi van velük? - firtatta. - Mit akar tudni róluk? A lány lehajtotta az ital maradékát, és tüstént újabb adagért nyújtotta poharát. - Gondolom, maguk is olvasták-hallották a sztorit. Csordultig volt vele a média. Érdekelne, hogy a sajtóleleplezés előtt hányán ismerték a vén tömeggyilkos valódi kilétét. Atoll olívabogyót szopogatva kérdezte: - Netán arra kíváncsi, fedeztük-e? Annak idején senki se tudta, honnan jöttek, kicsodák. Ok pedig elég egyértelműen kinyilvánították, hogy senki ne is akarja tudni. Birtokba vették a rossz hírű szellemtanyát az északi oldalon. Alig mozdultak ki, vásárolni is ritkán jártak. Gyerekkorunkban néhányszor odaszöktünk az öcsémmel, hogy kilessük őket, de többször is rajtakaptak minket. Hol Patogénia, hol Aleet II. Earlje, hol maga Halál Ujja pirított ránk, és mindig dermedne rémültünk tőlük. Casablanca bólogatott: 53

- Sejtettük, hogy valami setét, bűnös titkot őriznek kísértetjárta házukban, amely korábban elmegyógyda volt. Féltünk tőlük, mint a leprától, tán épp ezért lógtunk annyiszor feléjük. - Regényes az holott pedig! - rikkantotta Nagyparaszt. Horrorregényes! Ott aztán leforgathatnák a világ összes beszaratós moziját, olyan az a hely! Akarja, hogy meséljek róla? Fogjon egy kupica páleszt, üljünk félre az egyik asztalhoz, pszt megmutatom magácskának, mitől döglik a légy! Casablanca felnevetett. - Na mitől? -Valamikor te is tudtad, haverom! Csak te már nem vagy önmagad, amióta dokidiplomáztál! Azt se tudod, melyik végéről kell megfogni a csajokat! Pedig neked is van ám lépvessződ! Pofásabb is, ha szakértőkre hagyod a nőzést! Nem hiába tartasz büdös parasztnak, ehhez is sokkal jobban értek, nemcsak a vetéshez! Zsömönfu átnyújtotta a lánynak a következő koktélt. Aztán megkérdezte: -Van kedve sétálni? Kifelé tartottak a faburkolatos, félhomályos teremből, amikor a pult végéből elszabadult a karácsonyi díszítmény munkakörű, nehézsúlyú télapó. A bárszékek fölött átsüvítve fekete csizmás lábával állcsúcson rúgta Luee-t, majd egy lengőhoroggal cipóvá dagasztotta Büdösparaszt orrát. Velük végezve visszahuppant a helyére, és jóságosán tovább kínálgatta a cukorkát nyitott puttonyából. - Ennyit a kipurcant nagyanyámról - dünnyögte Atoll a jajveszékelő bozontosoknak.

54

A hiba megbocsátható, nem úgy az eszköz, amivel rejtegeted*

Odakinn szünetelt a szélrobajlás. Csillagok tündököltek a közelinek tetsző égbolton. A sós párával, virágillattal teli levegő illatozott, akárcsak Casablanca és Samira, akikben jócskán megáradt a feromon. - Maga ide született? - kérdezte a lány. - Már az ikrek is. Szüléink Max és Engels világrajöttének évében vették meg ezt az épületszárnyat. A tulajdonos nem adta el a többit, az örököse később a Világsikert is visszavásárolta volna, de mi semmiért meg nem válnánk tőle. Dühében bérbe adta a másik szárnyat az ifjabb Merdemannak, az pedig létrehozta a Telt Ház nevű perverzió-komplexumot. - Láttam a neten. Aki befizet egy nyaralásra, válogathat a föld alatti cellák közt. Raboskodhat gestapós, akvizíción, bolsevikos zárkában, katalógusból kínzásnemet választhat magának, enni-inni alig kap. Halál romantikus. - Úgy van, tódult is a nép. Módis mostanság az extrém nyaralás, márpedig ez ultra extrém. Sicus Earl az apja emberkínzós tapasztalatait is felhasználta a megvalósításhoz. O egyébként már itt született, nagyjából a hatvanas éveiben jár, az Aleet II. Earlje nevezetet tőlünk kapta, nem tiszteletből. - Érthető - biccentett a lány. A szerényen megvilágított klastrom felé sétáltak.

' La Rochefoucauld

55

Többé-kevésbé ép kőfalak magasodtak köröttük, mindenfelé balzsamos lombú fák zöldelltek-illatoztak. A fáklyaszerű lámpatestek kékködös fényében éjszakai bogarak, baglyok, denevérek - vagy árnyaik - szálldostak nesztelen szárnyakon. - Nehéz lehetett itt kamaszodni - vélte Samira. - Szinte minden súlyosan érzékies, érásszal telített, a régi kövek, épületek, a növényzet, a ránk hajoló égbolt, a tenger... - Nehéz volt, és most se könnyű. Ha az érásszal telítettség alatt isteni felsőbb energiát, életdelejt, alkotóerőt értünk. Az ember itt mindig vár még valamit, sokkal többet, mint amennyit a sorsa nyújthat. Ezért hatnak itt fokozottan a spirituális, asztrális erők. - Ez a hely alkalmas az újraéledésre. Egyetértek a pszichológusi nézettel, amely szerint az emberek többsége libidóvezérelt, és csak kevesen erószvezéreltek. Előbbieket a szexhormonjaik irányítják-ösztönzik. Ok a potenciájuk hanyatlásakor kiégnek, elsavanyodnak. Erósz szülötteit az összes érzékük táplálja-szikráztatja. ízek, illatok, érintések, érzelmek, képek, hangulatok tartják mozgásban életáramukat. Még nem tudom, melyikhez tartozom. Reménykedem, hogy a kisebbséghez. Hát maga? A boltíves kapun át a klastromkertbe sétáltak. A lámpafény sejtelmesre maszkolta a tárgyakat. A fák, bokrok, síremlékek fekete árnyakat csorgattak maguk köré, alig észlelhető ösvény kanyargón: közöttük. Néhány csetlőbotló lépés után Casablanca kézen fogta a lányt. - Nem tudom, hova tartozom - mondta. - Jó lenne hinni, hogy a kisebbséghez, de abban se vagyok biztos,

56

hogy ebben a kérdésben magunk döntünk-e. Vigyázzon! Késve szólt, s bár Samira kezét is fogta, az megbotlott egy kőszegélyben. Az egyensúlyvesztés ürügyet adott a gondoskodó ölelésre. Az érintés felzúgatta vérüket, de vészharangokat is kongatott. Zavartan kibontakoztak egymás karjából, és tovább lépdeltek a sűrűsödő estében. - Említették Patogéniát - szólt a lány. - Ő Merde- man felesége? - Amúgy Greta a neve, jóval fiatalabb a férjénél, de már ő is vén csoroszlya. Benyomásom szerint mindig is az volt. Kritikátlan rajongással imádta Halál Ujját. Annak halála óta özvegyi tébolyban szenved. - Az milyen? Casablanca megborzongott. - Ne akarja tudni. És most erről a helyről: a klastro- mot szerzetesek építették a kora középkorban. Idővel ők kihaltak, néhányan közülük a világi életet választották. Utánuk egy derék pap vette át az intézményt, és ott imádkozás, gyónás, misézés zajlott, mint általában szokásos. Az utód, Hermanido atya szinte mindent átépíttetett, a felhőszurkáló tornyos kápolnát is ő emeltette. Megkövetelte, hogy a teljes lakosság félje-imádja Istent, naponta boruljon térdre az imaházban. Ebből fakadóan az eretnekek száma megugrott. Hermanido felcsapott inkvizítornak, cserébe megkapta a Csontszívó gúnynevet. Miután fél szigetnyi embert válogatott kínok közt me ggyilkoltatott, azok szellemei végeztek vele. A saját házában nyársalták fel, a saját oltáráról való feszülettel. Haláltusája hosszú és gyötrelmes volt. Mellesleg ő is kísért. Nem olyan az emberiség története, mint egy örök

57

egyforma taposókerék? Sosem tanulunk a hibáinkból, bűneinkből. A gyilkosok, szadisták, pedofilok és más perverzek minden korszakban, háborúban, békében is megtalálják a hajlamaiknak ideális munkaköröket. Atoll ezt a témát is tanulmányozhatná - ötleteit Samira. - Miután befejezte másállapoti kutatásait. Casablanca felnevetett. - Rejtély számomra, hogy első látásra elfogadta tőle a haspárnát. Engem parádésan megvezetett vele. Akkor fogtam gyanút, hogy talán mégsem vem... babás, amikor hanyagul kifacsarta belőle a vizet. - Nem sokáig segítettem neki, de aligha marad kutatási alany nélkül. A holnapi esküvő hősnője dúsan viselős, őt keresztül-kasul kifaggathatja a másállapotról. - O a barátnője? Samira felsóhajtott. - Nos, ez kissé bonyolult. A vőlegény a volt férjem. Kölyökkorom óta fogadott bátyámként szeretem őt, még ha olykor úgy kell is bánnom vele, mintha inkább az öcsém volna. Néhány évvel ezelőtt meghalt az apja. Danalf ijesztően megomlott, és én addig-addig vigasztaltam, mígnem azon kaptuk magunkat, hogy egybekeltünk. Hanem a szerelem és a barátság két különböző irányú, hőfokú érzelem, ráadásul az együttélés eleve nem való nekem, egy gonoszul rámenős anyós pláne, tehát gyorsan el is váltunk. Szerencsére a vakvágányos kitérő nem viselte meg a barátságunkat. Két termetes szikladarab magasodott eléjük. Az ösvény a köztük lévő szűkületen haladt át. Egykor valaki formázni kezdte a köveket, az egyikből sárkány feje, válla bomlott elő, a másikból szépséges arcú, kebles leány

58

felsőteste bontakozott ki. A szoborfaragó mester alkotás közben meghalt, kiüresedett - vagy éppenséggel az alakok kőbezártságát szánta kész műnek. - Duzma és Peckes? - kérdezte Samira. A férfi vállat vont. -Túl barátságosak ahhoz, hogy ők legyenek. Majd napvilágnál sétáljon körbe a falakkal elkülönített várkertekben. Sok mesélős szobrot, síremléket láthat. Itt tölti a szilvesztert? Ha hihetőek az előrejelzések, akkor igen, ugyanis aligha távozhat. A média napok óta harsogja, hogy minden idők legnagyobb vihara fog végigsöpörni a környező szárazföldeken, kilőve a vízi és légi forgalmat. Aleet hagyományosan kimarad ezekből, már sok hasonlót vészeltünk át épségben. Úgy tetszik, nálunk laknak a viharcsináló istenek. Innen járnak portyára, de saját birodalmukon belül nem tombolnak. Samira a köréjük boruló-magasodó kőtáblákat, sírokat figyelte, jóllehet alig látott valamit a sötétség és a mindent beszövő növényzet miatt. A faragott sziklák szűkülete után félig nyitott átjárón sétáltak keresztül. A páncélos lovaggal ágaskodó lovat és felröppenő angyalt ábrázoló kovácsoltvas kapuszárnyakat lágyan lebegő kúszónövényhajtások függönyözték sejtelmesre. - Ez itt a duzmavárosi temető - tudatta Casablanca. I

- Anyám kedvenc tartózkodási helye. Befana is gyakran jár ide, eltrécselget az elhunytakkal, és leírja a tőlük hallottakat. - Mit csinál a feljegyzésekkel? - Hiába mondogatom neki, hogy bitang sikeres másvilágügyi blogger lehetne, fütyül rám. A lány tovább faggatózott.

59

- Eladja Befana jegyzeteit? - Hiszen azok az övéi! - A vámpírölő készletet is eladta. - Mert azt rám hagyta, és nekem nem kellett. Az írásait megtartotta magának. - De mivel meghalt, nincs rájuk szüksége. - Mint láthatta, ez elég relatív. Egyébként, ha annyira érdekli, tárgyaljon vele. Kölcsönolvasásra talán megkapja. Miért érdekli az elmúlt-életek műfaj? - Kit nem érdekelnek az emberi sorsok? - Rohadtul sokakat. A sírok közt sétálva furcsa hangokat észleltek, ha temetőben egyáltalán léteznek ilyenek. A szél nyögdeltette a fákat, baglyok huhogtak, más állatok csaholtakvonítottak . Denevérszárnyak suhogtak. Sírmélyi, halk kiáltozás hallatszott: hahó, hahó, jár itt valaki!? Normális ez egy sírkertben? Füleltek, honnan jön a hahózás. Néhány lépés után magas állványon álló, gazdátlan teleszkópba botlottak. A Holdra irányzott távcső láttán Samira felnyögött: - Danalf, te vagy az!? Hova lettél? Az elhaló válasz nem késett: - Sírba szálltam. Illetve zuhantam. - Hol keressünk? - Istenem, hát a föld alatt! Samira elhátrált az állványtól, azt szemlélve, melyik sírhantot fogja gyanúba. Mire rádöbbent, hogy Danal- fot is rákolás közben nyelte el a föld, késő volt. Casablanca hiába kapott utána. A lány Luee Salz szorgalomból ásott gödrébe hanyatlott. 60

Erósz elhagyott minket, kéjvágyó kisöccsét hagyta nekünk* Aggódón tisztázták, ki mennyire ütötte meg magát, mije tört/nem tört el. Örvendeztek az egymásra találásnak, megóvott testi épségüknek. Ezután Danalf a szűkös, ám annál mélyebb sírgödör egyik sarkába mutatott. Nem szólt semmit, de lerítt róla, menynyire szeremé kinyögni tapasztalatát, csakhogy nem talál hozzá anyanyelvi szavakat. Világításra sem volt szükség, a sírszegletben ücsörgő szellem kékesen opalizált. Felhúzott térddel ücsörgött, bal mutatóujja hegyével jobb kezének körmeit tisztítgatta serényen. Olykor a jövevényekre pillantott, majd fejcsóválva visszatért a manikűrözéshez. Arca félig- meddig lebomlott, rothadozó mellkasán Y alakú, rút öltésekkel összefércelt vágás csúnyállott. Cipőt nem, ruhát csupán cafatokban viselt, lábfeje kilógott a rongyos zokniból. - Azt hittem, az esküvőre készülődsz - mondta Saraira, nem az asztrállénynek. - Azt tettem. Kijöttem ide a távcsővel, hogy a csillat

gok útmutatását kérjem. Szerinted is van valami jelképes a lezuhanásomban? - Azt jelképezi, hogy szórakozott vagy. Ma különösen. ~ Végül is nem csoda, nem mindennap nősül az ember. Habár lehetne rutinom, hiszen megtörtént már.

' Popper Péter

61

- Az elsőt ne is számítsd! - legyintett Samira. Próbáltál kimászni? Danalf felhördült. - Ugyan már, dehogy! Nézd meg, milyen meredek a fal! Tudom, vájhatnék bele lépcsőfokokat, de sehol egy szerszám. A kezemet nem tehetem tönkre. Mivel fogok műteni? Az udvariasan figyelő Casablanca leszólt a magasból: -Üdvözlet, a mentőcsapat vagyok. Sőt, mentőrohamcsapat. A nevem Zsömönfu... - Az egyik - szúrta közbe a lány. - Maga pedig Danalf, aki sebész és félti a kezét, épp ezért nem váj - folytatta a rohamosztagos. - Adja fel nekem Samirát. Utána magát is kiszedjük. A vőlegény a sarokban gubbasztó szellem felé intett. Az már a jobb lába nagyujját pedikűrözte, foggal. -Vele mi lesz? - firtatta. Casablanca meghökkent: - Hogy érti? - Őt is kihúzza? - Nélkülem is boldogul. - Mondja, ez itt gyakori? - A lábkörmét rágcsáló asztráltest? Eléggé. Hiszen a haj és a köröm a halál után is tovább nő. De persze mást is szoktak csinálni. - Nem veszélyesek? - Általában nem. Legtöbbjük életében is derék fazon volt. Azért persze sose legyen gyanútlan, ha kísértetet lát. Sose! Habár ez az élőkre fokozottabban igaz. Nos, feladja Samirát? - Magával jött ide? 62

- Bevallom. - Jobban is vigyázhatott volna rá! Ha nem rám pottyan, a lábát is eltörhette volna! Vagy a medencéjét. Ne adj’ isten, a nyakát is! - Akkor megműtenél - vont vállat a lány. - Puszta kézzel, sötétben?! Amúgy sem az ortopédia a szakterületem. - Nyugi, Danalf! Holnap túl leszel rajta, kimondjátok az örökkön-örökkét, és minden megy tovább, mint eddig. - Az jó lesz. Az majd lenyugtat. Kimászunk innen, máris kimászunk. Nem mellesleg: ki ez a fickó? - O az egyik szállodás, vagy azok rokona. Tőle vettem a vámpírölő készletet. - Na, és ez felhatalmazta őt arra, hogy téged vaksötétben a temetőbe hurcoljon? -Totálkáros vagy - sóhajtotta Samira. - Kibuktál. Innen egyenesen a bárba megyünk. Casablanca olyan koktélt kever neked, amitől nemcsak az idegeid simulnak ki, de még az agytekervényeid is. - Te már ittál belőle? Attól vagy ilyen higgadt? Különben is, ki az a Casablanca? - Hát Zsömönfu. Megmentőjük türelmetlenkedett odafönn: - Nos, jönnek vagy maradnak? - Megyünk! - vágta rá Danalf. Huszárosán derékon kapta a lányt, és kihajította a gödörből. Samira elsuhant Casablanca mellett. Szárnyaló lendületét egyáltalán nem az exférj dobóenergiája táplálta. A lábápoló szellem frontális részén hasalt, akár

63

egy repülő szőnyegen. Mellkasa az Y-vágáshoz, arca a bomladó archoz súrlódott. Ez már őt is sokkolta, önvédelmi fogást vetett be az elhurcoltatás ellen. A hüvelykujjal torkon döfött szellem kialudt, a gravitáció bekapcsolt. A szélvészgyors Casablanca a talaj közelében kapta el a zuhanó lányt. A becsapódás erejétől mindketten felbuktak. Egymáson gurulva tompítottak, majd egybega- balyodva a szükségesnél tovább pihegtek a fűben. Ezúttal igazi, eleven férfi hevert alul, teste, arca nem bomladt, forrósuló bőrét, porcikáit sem az enyészet illatoztatta. Egyikük sem akarta elsietni a felkelést. -Tudja, általában leütöm azt, aki a jelenlétemben kimondja, hogy „működött köztük a kémia” - szuszogta Zsömönfu. - Frázishisztérika vagyok. De most tényleg ez van. - Fogalmazzunk romantikusabban. Mit szólna, ha azt mondanám, hogy „pillangók röpködnek a gyomrunkban”? De ez se pite, figyeljen: „összekötöttük a szívünket egy képzeletbeli aranyfonállal”. - Na, ilyesmiért már fejelek. Aztán jöhet a közhelyszínelő. Samira fokozta a tortúrát. - Hiszen tudja: „ami nem öl meg, az megerősít”. „Elcsattant az első csók”. Rosszkor volt rossz helyen”. „Ledobta a textilt”. „Jó kutya”. Casablanca nevetve legurította magáról, és talpra segítette a lányt. Változatlanul szaporán kapdosták a levegőt. Egymást nézve hallgatták a másik fülsiketítő szívdobbanásait, hangos légvételeit: a testük beszélt helyettük. 64

- Na mi az? - kérdezte a férfi nagyvártatva. - Nem lesz több? Fráziskésésbe került? - Hirtelen nem jut eszembe újabb banalitás. Alighanem kikészített a kémia, elveszett a frázisceruzám, vagy erősen hatnak rám a holdfrázisok. - Hahó, hahó! - hallatszott sok sírral távolabbról. Kihúzna valaki végre-valahára?

Legnagyobb vágyam tudod, mi? Tulajdon árnyam átugorni* Danalf nyeldeste a koktélokat. A negyedik után úgy érezte, hamarosan újfent kiegyensúlyozódik. Kezet rázott a bárpult túloldalán serénykedő Casablancával és Engelsszel, a közelében könyöklő, duzzadt szaglószervű Büdösparaszttal, már-már Luee Salzcal is, ám ekkor Samira megjegyezte: - O ásta a sírgödröt. A hercegszőke, fess vőlegény keze megállt a levegőben. Mutatóujját előreszegezve szigorú pillantást vetett a hunyorogva bámészkodó, ázott elméjű, lila képű fickóra: - Legközelebb szabályszerűen kerítse körbe és világítsa meg a gödröt, a balesetek elkerülése végett! - Legközelebb ne kóricáljon a temetőben - hárított az őslakos. - Vagy tán ott van elásva valakije? * Goethe

65

- Csillagászkodni mentem oda - szögezte le Danalf. Nem kalkuláltam be, hogy megjelöletlen gödörbe fogok esni! Atoll hevesen bólogatott, megtáncoltatva a toronykontyát ékítő színes tincseket és tollacskákat. - Luee, te nagyon hülye, majd nem fogsz nyegléskedni, ha a balesetes vendég leperli rólad a gatyát is! mondta vérfagylaló ridegen. Gondosan generálozott, hatvan körüli asszony lépett közéjük. Danalf ültéből felpattanva a szomszédos bárszékre emelte a koktélruhás nőt. - Szia, mama! - ujjongott túlárnyalt lelkesedéssel. - Azt hittem, lepihentél. -Vacsora előtt? Nem ráérek utána? - Az asszony hólyagtükröző tekintettel méregette Engelst és Casablancát. Az ifjabbikat választotta. - Adjon egy olyat, amit a fiam iszik! Lehetőleg steril pohárba töltse, különben még kijön a herpeszem! Más se hiányzik! Hogy néznék ki az esküvői fotókon?! Eligazította vattacukor jellegű, rózsaszínes hajzatát. Tenyérnyi piperézője tükrében ellenőrizte rúzsát, javítgatott az arcát fedő púderrétegen, közben elkészült a koktélja. Becsattintotta az arcporos szelencét, az italba kóstolt. Csak ezután vett tudomást a szülötte másik oldalán ülő lányról. - Á, a number one nőszemély! És hol van a number two hölgyecske? Oppá, ő bizonyára csucsukál, belefáradva, hogy akkora, mint egy anyahajó. - Mama! - jajdult Danalf. - Elfelejted, hogy te vagy az örömanya!?

66

- Dehogyis, csak félreértett valamit, és ürömanyának hiszi magát - jegyezte meg Samira. - Ürömanyának neveztél?! - meredt rá az asszony. - Miért? Talán együtt örül a fiával, menyével? - Örülnöm kellene? Amikor a babusgatott gyermekem másodszor készül megnősülni, mivel az elsőt elhibázta!? Bezzeg az apja meg én egyetlen házasságban éltünk, az elsőben! Amióta az én drága férjem elhunyt, rá se néztem más férfira, de nem is fogok! - Azért az a más férfiakon is múlhat - kapcsolódott be a közelükben üldögélő Atoll. - Lehetséges, hogy nem küldenek magának olyan felhívó jeleket, amelyek révén interperszonális kapcsolódást alakíthatnának ki egymással. Nézetem szerint nem szabad beleragadni az özvegységbe. El kell gyászolni a boldogultat, aztán jöhetnek az újabb lángolások! Ki kell mutatnia a fogadókészségét! A mama legyintett: - Nincs fogadókészségem! Mellesleg pont úgy beszél, mint a fiam menyasszonyának az apja! - Ő szintén pszichológus? - Botcsinálta. Pletykalap trösztöt dirigál. Minden élethelyzetre tud valami pufogó semmitmondást. És persze sznob. Majd bemutatom magának, bírni fogják egymást. A félköríves pulton könyöklő Büdösparaszt megszólalt: - Holnap szedek anyósölő galócát. Lesz neki keletje. Az asszony rámeredt. Tekintetével boncolni lehetett volna. ~ Ezt anyósviccnek szánta?

67

- Ja, mer’ én ilyen büdös paraszt vagyok. Látom a szememmel, hogy keserget mindenkit maga körül. Csak mer’ nem képes örülni! - Maga meg ugyebár filozófus? Nocsak, értelmiségi társaságba csöppentem! Az efféle elszigetelt diaszpórákban népszokás, hogy belekötnek az idegenekbe? Danalf közbevetődött. - Mama, ne ingereld magad, és másokat se. Iszogass, érezd jól magad! - Nem érzem jól magam! Mondd meg, édes fiam, mikor éreztem jól magam az apád tragikus elhunyása óta?! -Valahányszor beszólhat valakinek, mindig élvez egy kicsit - mondta Samira. - Vallja be. - Most is te szóltál be énnekem! Tudom ám, hogy beszólistának gúnyolsz, pedig te vagy a szájasabb! Casablanca újabb koktélt kevert a mamának. Mire az pattintott volna áfonyakék körmű ujjaival, a pohár már előtte is állt. - Maga meg a helyi gondolatolvasó? - kérdezte az özvegy. Amennyire a köztük lévő bárpult engedte, porcikáról porcikára szemrevételezte a széles vállú, karcsú férfit. Érzékelve, hogy az Samirára villogtatja tekintetét, úgy döntött, felveszi a kesztyűt, és lenyomja a lányt, pusztán a nyerés öröméért. Ismét előkapta a púderozót. A tükörbe nézve két gyors mozdulattal átrendezte ruhakivágását, hogy többet láttasson asszonyos kebléből. Érzékien kioltott nyelvvel benedvesítette néhány ujját, megpödörte s megrebegtette szempilláit. - Másféle koktélhoz is konyít? - kérdezte kacér mo

68

sollyal. - Keverjen valami jóval erősebbet! Attól tartok, józanul képtelen leszek elviselni a fiam esküvőjét. Na meg a volt feleségét és a leendőt. Ja persze, és a másik örömszülőt! Hát még a rokonsági mixtúrát! Itasson le! Mondja, nem sajnálja elvesztegetni az ifjúságát egy nem épp földrésznyi sziget bárpultja mögött? Hogy hívják? A férfi vigyorogva felmondta a neveit: - Casablanca Biscaya Cavall Conamore Dharma El Aziz Gnoma Maha Nemesis Sangraall Vadzsra Glock vagyok. - Ön talán spanyol grand? - Nem, csak egy Aleet-szigeti minor. - Először is: a maga apja, anyja, de a keresztanyja se normális! Másodszor: engem Drusilla Abacusnak hívnak. Harmadszor: jól sejtem, hogy maga túl eszes a pultossághoz? - Ő igazgatja a szállodát a családjával, mama - szólt közbe Danalf. - Persze hogy eszes. De ha nem igazgatná, akkor se kéne lealáznod másokat. -Tényleg Drusilla a neve? - kérdezte a színre toppanó Cassandra. - Jól hallottam? - Jól hallotta. Na és? - firtatta az asszony. - Nemde Drusillának hívták az eszelős Caligula császár húgát, akivel vérfertőző viszonyt folytatott?! - Hát akkor az egy perverz Drusilla volt! Nincs közöm hozzá. Nem ismerem, nem is rokonom. A volt menyem nemrég felkutatta a családfáját az ősemberig visszamenőleg, és annyira belejött, hogy a mienket is végigböngészte. Caligulát véletlenül sem említette, habár bennem biztosan csörgedezik császári vér, miként a megjelenésemen is látszik. 69

Nem úgy értettem, hogy rokonságban állnak - ma- gyarázta Cassandra. - Esetleg az ön keresztanyja akart mondani valamit a névválasztással. Nem magának persze, hiszen még gyerek volt, hanem a szüleinek. - Keresztanyák, rokonok?! - legyintett Drusilla. - Róluk ne is beszéljünk! Adjon egy füstölgő italt, Casablanca Biscaya Cavall Satöbbi! Cassandra a pult mögött serénykedőkre nézve a fogai közé harapta kisujját. - Maguk kicsodák? - kérdezte zavartan. - A fiaid vagyunk, Engels és Zsömönfu - felelte az idősebb fivér apadhatatlan türelemmel. - Te pedig az anyánk vagy, a neved Cassandra. - Cassandra? Én? Ezért érzem nem hús-vér entitások jelenlétét? Ezért üzenik rajtam keresztül a túlvilá- giak, hogy vissza kell szereznünk Aleet egykori becsületét, hírnevét? Bárcsak tudnám, mit jelent ez! Azt is mondják, hogy nehéz napoknak nézünk elébe, erőszak támad ránk. Legyünk bátrak, bizakodók... Drusilla megbökte Danalfot. -Van nálad apró? Dobj a jósnőnek, hátha abbahagyja a vakítást. Cassandra üveges tekintettel meredt az asszonyra. - Maga özvegy? - Fekete - dünnyögte Samira a majdani bajusza alatt. - Nem volt nehéz kitalálni az özvegységemet, pár perce beszéltem róla. Profibban is csinálhatná! - Anyám akkor még nem volt itt. Most viszont adásban van - szólt Casablanca. - Ne zavarja!

70

- A férje autóbalesetben hunyt el? - kérdezte Cassandra. Drusilla bólintott. - A jeges úton megpördülve fának csapódott. Itt maradtam özvegyen! Egyedül kellett taníttatnom a fiamat, hogy orvos lehessen. Majdnem rámentem, de megérte. - A férje azt mondja, kérdezzem meg, ki ült mellette a balesetkor. - Én ültem, ki más?! - Miről beszéltek? - Ezt is ő kérdezteti? Cassandra bólogatott: - Azt mondja, ön porolt vele. -Tényleg pöröltem, és ez valóban a szegény férjem kedvenc kifejezése, pedig szerintem parasztos. Hát aztán?! -Azt mondja, halálosan jeges volt az út, ezért nagyon lassan hajtott, ám így is folyton csúszkáltak a gumik. Maga csak pörölt és pörölt. - Ő meg kiröhögött! — mordult Drusilla. — Csúfolt is, hogy ne legyek zöldszemű szörny, ne hozzam össze őt mindenféle nőkkel! Pedig biztosan tudtam, hogy megcsal! ~ A férje azt mondja, nem igaz. Szerette magát, és még jobban szerette a fiát. Mindig észnél volt. Mindig. Ezt kellett elmondanom. Azt kérdezi, magának van-e közlendője. - Nekem? Mi lenne? Cassandra befelé hallgatózott. Szemlátomást küzdött valami ellen. Fejét rázva így szólt:

71

■■■!

- Nem közvetítek ilyesmit. Nem veszek részt abban hogy rajtam keresztül folytatódjék bármilyen viszály. - Nem hiszek ebben az egész halottlátós kóklerségben! Elárulná végre, mit mondott magának a szegény drága férjem? - Azt most hagyjuk. De meg kell kérdeznem a Stet- sonkalapot. Azért helyezte a koporsójára, mert ő abban szeretett járkálni, lovagolni? Maga utálta azt a kalapot, szégyellte, hogy ő mindenhova felveszi. Miért temette el vele? - A lovát mégse lövethettem mellé! Az állatvédők lecsukattak volna! Azt akartam, hogy együtt legyen azzal, amit annyira kedvelt. így esett a választásom a kalapra, mivel kalapvédő aktivisták még nincsenek, egyelőre! - A férje azt mondja, örült a figyelmességének, és köszöni önnek. Kérdezi, mi lett Clinttel. - Őt egy ideig Danalf lovagolta, később a nyugalmazott patások menhelyére vitte. Clint remek helyen van, királyul érzi magát, száz évig fog élni. - A férje most a fiához szól: tudok a látogatásaidról. Tudom, hogy amikor elmész a lovamhoz, és sétálni viszed őt, lélekben velem is együtt vagy, velem is beszélgetsz. Üzeni, hogy szereti magukat, és nem haragszik a baleset miatt. - Miért kéne haragudnia? - nyögte Danalf az anyjára bámulva. - Azt mondja az apja... - folytatta Cassandra. Drusilla rárivallt: - Elég volt, fejezze be! Én is tudok vezetni, nemcsak a pasasok! Unom és utálom, ha azzal élcelődnek, hogy a nők libák a parkoláshoz, és lassan hajtanak!

72

- A férje most ezt mondja: drágám, egészen másként kell a jees úton vezetni, mint száraz aszfalton. - Na és?! Én csupán besegítettem, amikor a kocsi megcsúszott! Csak kormányozni akartam, méghozzá helyesen! Ugyanis ő rosszul csinálta, azért csúszkáltunk! - A férje üzeni: mindegy most már, kicsúsztak, megpördültek. Megtörtént, bekövetkezett. ■ Nem szívesen hagyta itt a családját. Örül, hogy a fia sebész lett, és ügyesen szépítgeti a saját anyját is, nemcsak más öregedő nőket... Drusilla felhördült: - Ez ő! Ez a pimasz! Ráismerek! Még hogy öregedő nő! A férjem lát engem? Lát most? Cassandra bólintott. Az asszony újabb hördülést hallatott: - Nos, ha lát, akkor mégis miért állítja, hogy öregedő nő vagyok?! - Mama, sose mondtad, hogy belekaptál a kormányba, amikor megcsúsztatok - sóhajtotta Danalf. - Hát ezért pördült meg a kocsi!? Ezért csapódtatok a fához!? ~ Nem is kaptam bele, én csak segítettem az irányításban! Ha nem segítek, én is ottmaradtam volna! És akkor ki nevel fel téged? Ki taníttat? Kinek köszönheted, hogy orvos lett belőled? Pláne menő plasztikai sebész? Talán a halott apádnak?! Cassandra megérintette Drusilla vállát. - A férje azt üzeni, hogy ne harcoljon tovább a bűntudattal. Engedje el. Érti? Engedje el! Most már legyen szabad. 73

Az özvegy pattintott az ujjával. A felkészült Casablanca háromféle whiskyből komponált elegyet tett elé, mentőövszerűen. Ugyanolyat kevert Danalfnak is. Mozdulatain látszott a rutinosság. Értett a túlvilágról megszólítottak rehabilitációjához. A recepciós pultnál üldögélő Max megrázogatta csengőjét a fagyossá dermedt csendben. - Vacsooooora! - rikkantotta. - Kész a vacsora! Kérem a vendégeket, fáradjanak az étterembe!

Ha valakinek koporsóra van szüksége, akkor biztos, hogy a családjában haláleset történt* — Az anyja vagyok,jogom van a közelében ülni! - kiáltotta Drusilla. Samira szenvedő arccal nézett a felszolgálásban segédkező Casablancára. A férfi letette elé az első fogást. - Ezredszer hallja? - súgta a fülébe. - Százezredszer. - O tehát egy frazeológus anyós. Közben a mama elfoglalta a hosszú asztalnál kiküzdött helyét Danalffal szemben, a menyasszony apját - s ekként a teljes sort - egy székkel odébb ültetve. - Köszönöm, hogy eleget tett egy mellőzött özvegy kérésének - hálálkodott méltóságteljesen. - Ezer ürömmel - dörmögte az atya. * bulvárgyöngyszem

74

- Maga is jön ezzel az üröm-szöveggel, pedig nem is Samira apja! Vagy igen? - Drusilla a férfi arcába hajolt. Maga másik ürömapa, nem a Number One nejé! Találkoztunk már, de sose volt szuper az arcmemóriám. Szóval maga az a hogy is mondjam... - A botcsinálta pszichológus, aki pletykalap trösztöt dirigál - segített emlékezni az Egyes Számú nej. Drusilla torokmetsző pillantást vetett rá, majd a fiára mosolygott: - Drágám, ha véletlenül volna nálad harminc ezüstpénz, fizesd ki Júdás kisasszonyt. -Ami engem illet, csupán egyetlen társasági lap főszerkesztője vagyok, nem a teljes tröszté - szólt az örömapa. - De köszönöm az előléptetést. Egyébként továbbra is Scott Abramsnek hívnak. Meg tudja jegyezni? - Ugyan már, a társasági lap ugyanaz, mint a pletykalap, vagyis a muffmagazin, csak sznob nyelven! - legyintett az asszony. - Felemelő lehet, hogy a fia másodszor nősül, így már két menyet zrikálhat. Önnek ez nyilván dupla élvezet tromfolt Abrams. i Drusilla nem maradt anyósa a válasszal: - Ön pedig nemcsak a fiamat kapja a lánya frigyével, hanem az ő korábbi nejét is. Gratulálok a tripla apasághoz! - Mama, nem akarsz még lepihenni? - sóhajtotta Danalf. - Éppen vacsorázom, és még csak a levesnél tartok, amint látod! Na de hol van a szépséges, boldog menyasszony?

75

- A lányom nem éhes. Ő magától lepihent - felelt az örömapa. - Hja, akinek dús tartalékai vannak, kihagyhat jó pár étkezést! De jaj! Nem lehetséges, hogy az ara máris szül? Hátrahagyva, magányosan? Casablanca érkezett az asztalhoz, s menten dolga akadt a lány körül. Samira a fülébe súgta: - Befana ilyenkor nem lép közbe? - O is anyós, ne reméljen. Egyébként főleg arra érzékeny, ha a családját alázzák. Drusilla felfigyelt a pusmogásukra. Eszébe jutott, hogy le kell nyomnia a lányt. Miért is? Ja igen, a hotelos és közte egyéjszakás gerjedelem szövögetődik, csak úgy tűzijátékozik körülöttük a levegő. Ez a vibrálás ocsmá- nyul erkölcstelen, ő tehát szétugrasztja a párzani vágyó párocskát. - El a volt menyemtől, hékás! - rikkantotta. - Maga labdába se rúghat a fiam után! Csak hasonlítsa össze magát Danalffal! O ugyebár doktor Abacus, maga csak egy hotelos. O szőke, mint egy királyfi, maga csak egy barna! O finom testalkatú, maga csak egy kockamellű sportlapaj. Nála esztétikai alapművelet a rendszeres borotválkozás, maga csak egy borostás. Drusilla tányérja felemelkedett az asztalról. Néhány másodpercig levitáit a levegőben, noha az asszony erővel vissza akarta nyomni a helyére. Aztán egyszerűen átfolyt a kék körmű kézen, a vattacukor hajzat fölé lebegett, és átfordult. A tenger lényeiből főzött leves beborította a rózsaszínes fürtöket, a hökkent arcon át a nyakba, dekoltázsba folyt, egyre

76

jobban gőzölgött. A bébipolipok, rákocskák, kagylók aprítékai morbid karácsonyfadíszekként csüngtek- másztak az ürömanya hajában, szempilláján, orrnyergén s a keblek közti hasítékban. Közönsége zsebóra szemekkel bámult rá. - Ezt hogy csinálta? - nyögte az ürömtárs, a mobilját előkapva. - Nem is tudtam, hogy mentalista! Máskülönben egész ügyes. Lefotózom a lapomba! Drusilla még nem tért magához a megrázkódtatásból. Kövülten ült, maga elé tartott, görbült ujjú kézzel. Testét az övénél világokkal nagyobb akaraterő reszkettette belülről, holott eddig szentül hitte, hogy olyan nem létezik. Danalf az asztalon áthajolva törölgette anyját egy szalvétával, majd egy másikkal és újabbakkal. Casablanca besegített a kezében lévő konyharuhával. Férfiként kevéssé értettek a hajformázáshoz, így mire végeztek a tisztítgatással, a vattacukor frizura jócskán meglottyadt. Az egyik műszempilla félárbocra konyult, a púderréteg áttetszővé vékonyuk, a rúzs elkopott. A tengeri aprítékok visszakerültek az immár békés tányérba. - Nagyon jól nézel ki - mondta Danalf vigasztalón, a konya szempillát igazgatva, ám az újra meg újra lefitytyedt. - Ügyesen egyél tovább, mama. - Tudjátok, miből készítik a műszempillát? - rikkantotta az asztalnál egy tinédzser. - Sírás lesz, ha elárulom, milyen cuki állatkák hulláit kopasztják meg hozzá! Anyja gépiesen tarkón csapta a kamaszt, a másik kezével jókora soklábút tömött a szájába, elhallgattatás céljából.

77

- Hagyd ezt a grínpíszes süket dumát, te ökoterrorista! morogta. Nem folytatta a korholást, nehogy megzavarja az újabb mutatvánnyal kápráztató Drusillát. Ugyanis az asszony a tányérjába mártogatta az arcát. Egyszer, kétszer, sokszor, mind tempósabban. A szétfröccsenő tengerettyűk visszatapadtak rá. Hiába küzdött sajátos biccentgetési késztetése ellen, képtelen volt abbahagyni a tányérfejelgetést. Amikor mégis befejezte, és szédülten körbenézett, csengő-bongó hangok hallatszottak: gyöngysorának szemei egyenletes tempóban hagyták el nyakláncát, egymáshoz préselődő keblei közé vagy a tányérjába gurulva-peregve. Akár emberi bőrrel, akár porcelánnal érintkeztek, egyformán ezüstkalapácsos hangot adtak ki. Danalf sápadt-bénultan bámult. Néhány székkel odébb ülő atyai nagybátyja szólalt meg: - Drusilla kedvesem, te mindig is profin értettél ahhoz, hogy a középpontba nyomulj, de ez már túlzás! Nem illik így bánni az étellel! A vőlegény némileg észhez tért. Tekintetét az ugyancsak meglepettnek rémlő Samira és Casablanca közt váltogatva kérdezte: - Hát ez meg mi volt? Van hozzá köze a halottlátónak? Netán a sírgödörben pedikűröző szellemnek? Vagy bármi ilyesminek? Zsömönfu vállvonogatva nézett vissza rá. Samira követte a példát. - Anyádnak mindig is voltak furcsa dolgai - közölte. Ezt biztosan állíthatom, kisjúdás korom óta ismerve őt.

78

- Sose bírtalak! Sose! - vetette oda az asszony. Egyik kezével az aprítékot kaparta-tépdeste magáról, a másikkal a hullott gyöngyszemeket mentette át a tányérbóldekoltázsból az előtte álló pohárba. -Tudd meg! Mert mindig olyan fiús dolgaid voltak! Attól féltem, hogy a fiam megbuzul melletted! Danalf elkomorult: - Értelmeznéd a szavaidat, anyám? - Na tessék, a kisfiam dühös rám! Jaj nekem! Anyámnak szólít, semmi mamizásl Olyan helyes otthonülő kissrác voltál, kifestőztél, magoltál, kisautókkal berregtél a szobában, kuktáskodtál a konyhában... Na de aztán megismerted ezt a... ezt a csöcsikét, és jött a közös bringázás, lovaglás, küzdősportolás! Hogy az ugyancsak életveszélyes sziklamászást, búvárkodást ne is említsem! Örökös frászban éltem emiatt! - Talán folytonosban - helyesbített az örömapa. - Maga engem ne főszerkesszen, kóser?! Örökké együtt lógtak, ez a csöcsike mindent kipróbáltatott vele, amihez jólnevelt korában semmi köze nem volt. És az én kisfiam boldogan követte őt a hülye veszedelmekbe, villámgyorsan haladva az elbuzulás útján! - Mit jelent az, hogy elbuzulás? - firtatta a lehurrogott, majd legyintett. - Rossz a kérdés, hisz nyilvánvalóan nem jelent semmit. Pontosítok: mit akart vele mondani? - Na persze, nem komilfó, de kimondom, hogy világosan megértse a sznob fejével: attól féltem, buzi lesz a gyerekből! Danalf felnyögött: - De anyám! Egy ilyen lány mellett?! Samira, aki egy

79

hölgy, nem pedig csöcsike, csinált belőlem férfit! Addig csak egy szobapuhány voltam, anyuci csöpikéje, kanapékrumplija! - Érdekes, erről az aggodalmáról sohase beszélt - szólt a lány. - Mindössze annyit mondott, több mint százszor, hogy úgy látja, ki akarom nyiffantani az egy szem fiát. Mellesleg az anyjuk szoknyája mellett ücsörgő fiúcskák általában könnyebben melegednek be, mint a sportosak. Drusilla a piperézőszett segítségével rendbe hozta magát, a haját is újravattacukrosította egy tűhegyes tupírfésűvel. Casablancáról tudomást sem véve italért szalajtotta a pincért, és anyakirálynősen közölte: - Nem ilyen feleségeket szántam neked, kisfiam! Másodszor készülsz melléfogni, másodszor! Mi több, most már gyerek is van a dologban! Sőt, előbb lett a gyerek, mint az esketés! Nézzen rám mindenki! Úgy festek, mint egy nagymama? Húsz szempár fordult felé, azoké is, akik eddig úgy tettek, mintha az étkezés teljesen lekötné a figyelmüket. Húsz jelenlévő végzett bólintgató fejmozgást. Drusilla felfogta, hogy aljasul leszavazták. - Akkor most felvonulok a szobámba, és kipihenem magam, hogy a holnapi Nagy Napon a legüdébb, legcsinosabb legyek! - szólt fenségesen. Atomvillanásszerű pillantással sújtotta Danalfot. -Te most velem jössz! Meg kell beszélnünk a történteket! - Még nem végeztem a vacsorával. Utána pedig a menyasszonyomhoz megyek! - Nem mehetsz! Az esküvő előtti napon nem hálhattok együtt!

80

- Miért nem? - kérdezte Samira. - Mert ez a szokás! - Nekik nem szokásuk. - Nem te döntőd el! - Tényleg nem. Ők már eldöntötték. Az anya halálos sugárdózisúnak szánt pillantással sújtotta a lányt. Mielőtt kieszelhette volna következő tromfját, megszólalt egy telefon: marhabőgés, lónyerítés, bégetés hallatszott. Casablanca nyúlt a készülékéért. Röviden eszmét cserélt a hívóval, majd lejelelte Samirának, hogy mennie kell. A lány felpattant. - Van asszisztense, táskahordozója? Persze hogy van: magával tartok! - Mi lesz a vacsorájával? - Az étvágyamat kérdezze! Nos, az már nincs. Mehetünk elletni!

V

81

A világnak manapság újfent a felvilágosult, humánus lelkek túlsúlyára van szüksége. Reneszánsz kell!* Rozzantnak tetsző terepjáróba pattantak, nem bricskára vagy robogóra. Az erősbödő szél szétlökdöste az égbolton tornyosuló felhőket, láthatóvá téve a Holdat. A szélhánykolta tenger tompán csillogott a távolban, akár egy fényét vesztett, gyűrött, agg tükör. Samira úgy érezte, magyarázattal tartozik: - Általában nem így élünk, szüntelen szócsörte közepette - kezdte. - Az esküvői készülődés mindenkit kiborított. Normális körülmények között ritkán találkozom a volt anyósommal. Normális körülmények között Danalf is érett, okos, klassz pasas, csupán az anyja társaságában változik át drillezett sráccá. Ami azt illeti, rengeteg kibeszéletlenség maradt köztünk Drusillával. Azt se hiszem, hogy jól reagálok a bestiális provokációkra. De már rég elvesztettem a türelmemet iránta. - A nővérem a kapcsolatterapeuta, én képtelen vagyok bármi bölcset mondani. Hacsak azt nem, hogy az anyósát hallgatva nem is vártam türelmességet. Nehéz tisztelni olyan embert, aki ezt nem kiváltja, hanem megköveteli. Az arát sem irigylem. - Delphine érzékenyebb, pityergősebb nálam, roszszabbul viseli a szakadatlan beszólást-bekérdezést. Ezért inkább a szobájába kérte a vacsorát. Danalf vele * Loric Chaotin

82

akart maradni, de az anyja kijelentette, hogy akkor ő is náluk eszik. Még hátravan a holnapi ceremónia és a lagzi, meg persze Karácsony Szent Napja. Állatorvosként nem tudná ketaminnal lenyugtatni a hárpiát? - A mi családunk sem úszkál a rózsaszínű nyálban. Apám, akit mázlijára nem ismer, bipoláris. Jelenleg fejbúbig depressziós, ráadásul halálosan büszke a negatív kisugárzására. Ő adta magának a Blackdog keresztnevet, az eredetin már senki se szólítja. Nem egyszerűen kétkedik anyám és Befana spiritualitásában, lépten-nyomon cáfolja, csalózza őket, a kétségbevonhatatlan jelenségekről nem vesz tudomást. Velünk, a srácaival is elégedetlen. Szerinte sose visszük semmire, holott már mindnyájan tartunk valahol. Igyekszünk őt elkülöníteni a vendégektől, ennek ő szívből örül, mert nem kell dolgoznia. így legálisan hódolhat a passziójának, amely nem más, mint a láblógatás. Mi is örülünk, ha a süppedt szakban van. Mindennél szörnyűbb, ha rátör a mániás fázis. Szétöldös vele bennünket. - Erre célzott azzal, hogy Befana is anyós? Úgy vélte, szolidaritásból Drusilla mellé állhat? - A nagyi még képmutatásból se rajong Blackdogért. Sosem szimpatizálna a maguk hárpiájával, pusztán azért, mert nem bírja a vejet. - Danalf sokszor eljátszott a gondolattal, hogy a béranyaság mintájára létrehozhatna egy bércsaládot közvetítő céget. A kibérelt famíliával szirupos idillben tarthatnánk szülinapot, karácsonyt, esküvőt, ilyesmit. Még az émelyítő idill is vonzóbb, mint az agresszív anyós általi vesszőfuttatás. 83

- Létezik ám émelytelen idill is - jegyezte meg a férfi. Az igazi idill békés, szívmelengető. Egyszerűen jó. ~ Vágyom rá. Most hova is megyünk? - Beteg kutyához hívtak. Kissé fura ügy, a tulaj nem éppen az állatok iránti rajongásáról híres. Úgy látszik, az ember legjobb barátja még őt is levette a lábáról, és kész költeni a gyógyíttatására. Tőle például kérdezhet a Merdeman családról. Hiwi a szolgájuk. - Szolgájuk? - ismételte Samira. - Mondhattam volna rabszolgát is, de az öreg Klaus halála óta Hiwi kevésbé lefoglalt. - Most tehát a Merdeman-házhoz megyünk? - Nem egészen, csak Hiwi hajlékához. - Milyen név ez? Casablanca lehajtott a főútról. A terepjáró kavicsosmurvás keréknyomon döcögött. Az utat szegélyező fák, bokrok mögött elhagyott épületek és különös formájú fémszerkezetek düledeztek-magasodtak. A holdvilág nem adott elegendő fényt a beazonosításhoz. - Valamikor lakottabb volt a szigetnek ez a része, jómódú polgárok éltek itt, állatkert, vurstli is volt. Azóta sokan elhagyták Aleetet, a maradók lassan elfogytak. A környezet sokáig gazdátlanul enyészedett, majd nemzeti park lett belőle. Cyle Enco, vagyis Büdösparaszt időnként odahajtja a barmait, és bár imádná megkaparintani a területet, ez nem fog sikerülni, ugyanis menten kergekórt kapnának a sztékdonorai. Ez vérko- molyan veendő, Befana jövendölte neki. Spekulánsok is próbálták megszerezni az ingatlanokat, hogy „nyaralóparadicsomot” telepítsenek ide, ám egy jól irányzott népszavazás elküldte őket a patvarba. Az aleetieknek 84

bőven elegendő, ha csupán Duzmavár fogad turistákat, nem hajlandóak feláldozni az életterüket még több bevételért, az már júdáspénz lenne. Merdeman még az átminősítés előtt felvásárolt egy nagyobb birtoknyi területet, ám azóta se foglalkozott a rajta lévő romépületekkel. Egyetlen házat hoztak rendbe, elvileg abban lakna a fia, de az örege halála után visszaköltözött az anyjához. A régi leprakórházat, amely tulajdonképpen egy apró szigetke, átengedték Hiwinek. Samira izgatottan fészkelődön: az anyósülésen. - Régi leprakórház? Hogy jutunk oda? -Aleet keletkezésekor a széleken, de a szárazföld belsejében is sok apróbb földnyelv, szigetecske alakult ki, ezeket gázlók, hidak vagy kötélkompok kötik össze. Utóbbiak afféle tutajfélék, amelyek a két part között kifeszített kötélpálya mentén, kézi erővel mozgathatóak. Srác koromban postás akartam lenni, hogy mindig e zegzugos, mesélős helyeken bolyonghassak. Azóta rájöttem, hogy a Grimm-mesék hangulata megalapozott, létünk nem merő gyönyör és csiklandás. Befana szerint örömeink aranyszálakként színesítik élettörténetünket, de csak a vége felé mérhetjük fel, mennyi ragyogást szőttünk a vásznunkba. - Szándékosan hallgat Hiwi nevéről? - kérdezte a lány. - Eszerint tudja, mit jelent? -Valamelyest ismerem a huszadik század mocskos fejezeteit. A második világháborúban hilfs willige-nck, lokális segítőnek, röviden hiwinek nevezték a helyi árulókat, a nácik segítőit. A hiwik aktívan részt vettek a páriáknak kikiáltott embertársaik begyűjtésében, le-

85

gyilkolásában. A legundorítóbb bűnök egyikét követték el saját földijeiket hóhérolva. Készségesen csicskáztak a megszállóknak, nem pusztán azért, hogy megússzák a háborút. E szarháziak többsége élvezte az atyafivadászatot és emberhentelést, ez a mások feletti hatalom aberrált kéjérzetét nyújtotta nekik. A világtébolygás végén bebörtönzés, kivégzés vagy bujkálás lett a sorsuk. Sokan közülük köztörvényes bűnözőként folytatták mészárlós pályafutásukat. -Töriből jeles. - Nem a suliból tudom mindezt, sokat olvasok. Tudja: ha az ember szereti a betűt, akkor az olvasás látókört szélesít, szókincset dúsít, koponyásít. Annak, aki rühelli, rontja a szemét, nyálasítja-hülyíti az agyát. Casablanca nem tért el a pedzett témától: - Ezek a szarháziak vagy hiwik minden korban, az összes háborúban megjelennek, és csontig kihasználják pünkösdi uralgásukat. Noha itt senki se tudta, hogy Klaus Merdeman mit művelt a háborúban, azt sem, hogy Buffónak hívott szolgája miként pottyant ide, rátapintás-szerűen nevezték el őt Hiwinek, pedig a háború idején a fickó még nem is élt. A gazdái iránti vakhűsége inspirálta csúfnevét, valamint a gyanú, hogy kémkedni jár a helyiek közé. Én már ebbe nőttem bele, számomra ő kezdettől Hiwi volt. Személyét mélységes utálat övezi, amire a külsejével is rászolgált, habár a kinézetéről aligha tehet. De azért készüljön fel rá lelkileg. A terepjáró átzötyögött velük egy kőhídon, amelynek korlátját csipkésre lyuggatta-rágta a több évszázados hullámverés, a sós víz és az enyészet. A szigetecskét csaknem kitöltő épület üvegtelen ablakain keresztülsej86

lett a holdvilágos égbolt ezüstös kéksége. A kevés számú üvegablak mögött lámpafény sárgállott. Néhány cserje és örökzöld fa alkotta a flórát. A fauna, egy loncsos szőrzetű, élettelennek rémlő eb felakadt szemmel, merevült végtagokkal hevert az inkább börtön, mintsem kórház jellegű, kísérteties ház mögött. Casablanca a fekete kutya mellé térdelve, fejlámpája fényében vizsgálta a vértelen nyálkahártyát, a nyáladzást, reszketést. Samira elbűvölten bámulta a mögöttük állongó házigazdát. A puha testű, görnyedt-púpos férfiú gyéres fürtjei színre, állagra is olybá festettek, mintha azokat életunt pókok szőtték volna. Hajzata nem volt egybefüggő, a kusza tincsek közül sok helyütt kivillant a tar koponya. Csigaszerűen dülledt, ólomszürke szeme valósággal be- nyálkásította azt, akire nézett. Szertelenül húsos szája láttán csodálói kannibalizmusra asszociáltak. Sebesre hasadozott alsó ajka lefittyedt a saját súlyától, felfedve ritkás, lepedékes, cipőtalpszínű fogazatát. Furcsán íves karjai csaknem térdig értek. Kurta, vaskos lábai O-t formáztak, ráadásként az ízületi szalagok lazasága folytán a térdek hátrahajlottak. A jelenség muzeális zsákokból tákolt felsőruhát, mármár talajig lógó ülepű salaváriféleséget viselt. E bugyogófazon bizonyos tinédzserkörökben übertrendi lett volna, minőségibb anyagból. A pántos szandál traktorgumiból eszkábálódott. Casablanca meghallgatta a félholtnál rozogább kutya szívverését, légzését. A fejéhez visszatérve sóoldattal

átöblítette az opálosan fénytelen szemeket, megmosta az orrát, száját, injekciót szúrt sovány testébe. Páciense időnként megremegett, prüszkölt vagy morgott halkan, ám alig tudott magáról. - Hány éves? - kérdezte Zsömönfü. - Tudom is én?! - dörmögte Hiwi. - Nemrég ideszegődött. - Szokta etetni? - Miket kérdez, doktor Glock!? Szoktam hát! Megkapja a halbelet! - Szerintem maga éhezteti őt. Azonfelül kegyetlenül megverték, és ráadásul szemközt fújták valamivel. Mielőtt értesítem az állatvédelmet, adok neki infúziót — közölte, a szereléket a tasakba illesztve. - Lefújták?! Le hát! Pontosan így, ni! — kukorékolta Hiwi. Lelkesen a doktor arcába irányozta a gatyakorcából elővarázsolt könnygáz spray-t. Halálbiztosra ment: a másik kezébe ragadott stukkerrel a fejét célozta meg. Nem számolt a nőnemű asszisztencia reakciójával. Samira talppal odébb lökte a térden kuporgó Casablancát, így a permet elkerülte annak arcát. Mozdulata folytatásaként szívdobbanás-gyorsan lefegyverezte Hiwit. A pisztolyt és a palackot ívesen bedobta a partot löbbölgető tengerbe. Volt is mit megbánnia.

88

Amit kurválkodással és háborúskodással keresel, azon kevés a jó csillagzat* Végtagjai hatósugarán kívül csattanósan csőre rántottak egy stukkert. Nem Hiwi volt az elkövető. Ő a fátumsebes ütés-rúgás kombinációtól leterítve a talajon vonaglott, életkedveden kutyája közelében. - És most Glock doki kötözze meg a csajt! hangzott a parancs az épületárnyékból. - Semmi trükközés, csekkolni fogom! A fejlámpáját elvesztett Casablanca, továbbra is az infúziót szorongatva, feltápászkodott. Felfogta a helyzetet, azt is, hogy ilyenben még sose volt. Ki időt nyer, életet nyer jeligére eljátszotta, hogy hosszasabb töprengésre volna szüksége az események értelmezéséhez. — Miért rúgott fel? — kérdezte Samirát. A lány vette a lapot, ráförmedt: - Még kérdezi? Nem maga ígért nekem romantikus éjszakát? Zsömönfu felhőbörödött: - Magának mégis mi jelenti a romantikát? A pillangóhajszolás? -Hát nem is a döglöttkutya-gyógyászat! Szarházi szörnyikével súlyosbítva! — Szörnyike??? — hörrent Hiwi, az agóniával felhagyva. Jogos dühében mind a kilenc fogával a lány bokájába mart. Egyik rágója aggasztóan düledezett. Mire prédája kiszabadította a lábát, a többi is. * Grimmelshausen

89

- Hé fiúk, nektek csak a doki kell! - selypegte nyáladzva a házárnyékban szobrozó fegyvereshez fordulva. - Én meg a spinkót akarom! Kötözzétek gúzsba, aztán hoci nekem! Majd én megtanítom kesztyűbe furulyáim! Mohó türelmetlenségében a lány nadrágszárába csimpaszkodott, hogy feltápászkodjék. Ezúttal mégsem Samira szegte kedvét. A lódoktor bicepszből Hiwi fejének frontális részébe döfte a tűt, és az infúziós tasakot összepréselve az arcába juttatta az életmentő oldatot. Oly erősen nyomta, akárha szülne. Ezáltal a fickó két orcája lufiszerűen kitelt, a szemgolyók felfúvódtak, méretük teniszlabdáéval vetekedett, és további növekedés ígérkezett. A pisztolyos férfi a levegőbe tüzelt: - Ne szórakozz itt nekem, faszikám! - bömbölte. Kötözd meg a nődet, különben kinyírom! Szörnyike, te pedig keresd meg a stukit, amit adtam! - A spinkó bedobta a vízbe! - siránkozott Hiwi, kifordult szemét nyomkodva. - Én is láttam, hogy bedobta! Szedd ki! - De hát sötét van! - Azt én is látom! - Cseszed alássan, ha te mindent látsz, miért nem szeded ki magadnak? Nézz már rám! Azt is látod, hogy hiába próbálom visszatűrni a szememet? Szívességet kértetek, és én becsülettel idecsaltam a lódokit! Nekem ti nem dirigáltok! Én csakis a gazdáimnak tartozók alázattal! Ha még egyet lövöldözöl, kijönnek a zsaruk, hülye görcsök!

90

Az üvöltöző Hiwi szemgolyói durranáspontig telődtek. Zsömönfu felidézte orvosi esküjét. Habár szent fogadalma állatokra vonatkozott, vagy épp azért, kirántotta a tűt a továbbra is térden csúszó-mászó figura arcából. Éktelen pukkanásra szélrózsázó fröccsenés következett be. A kiüresedő orcák meglottyadtak. A vészesen focilabdásodó szemgolyók töppedésnek indultak, jócskán kilengve horizontális és vertikális irányba, valamint jobbra s balra is, ingaszerűen. A fegyveres magánkívül ordított: - Nekem te ne produkáld magad, szörnyike! - Megtiltom, hogy így szólíts! - Kussoljál! Add oda a rohadt nacimadzagodat a lódokinak! Legyen megkötözve ez a nindzsatyúk, de gyorsan, különben kinyírom! Nem mókázok tovább! Hiwi felkecmergett. Végigtapogatta megnyúlt bőrű orcáit. Azok a szokottnál mélyebben csüngedeztek álla két oldalán. Megnyomkodta a szemét. Annak visszamérséklődött dülledtségével elégedetten kioldotta nadrágmadzagját. A behemót bugyogó a bokájára sikamlott. Mindehhez a földre pottyant orvosi lámpa világolt. Samira már-már kollabált. Casablanca is megszédült. A fegyveres kezében eldörrent a pisztoly. A golyó feliramlott a kozmoszba. - Basszus! - üvöltötte. - Miért nem hordasz alsógatyát?

91

- Mi vagyok én? Zsúrfiú? Vagy tán gigerli? háborgott Hiwi. - Nesze, béklyózz! Csináld! Odadobta a pertlit Glock doktornak. Fél kézzel felrángatta a nadrágját. Gatyakötő híján az újfent gravitált. - Húzd már föl a cerkafedőt! - esedezett a pisztolyos.

Az ember nem azért sakkozik, hogy megnyerje a partit* Az épületbe lökdösték őket, a hátrakötözött kezű Samirát székre ültették. Casablancát nem béklyózták meg, úgy vélve, elegendő, ha vehemens partnernője ütésképtelen, továbbá a nyomaték kedvéért stukkert szorítanak halántékához. E munkára Hiwi vállalkozott bűntársa pisztolyával. Szabad kezével bő bugyogóját tartotta. Az egykori leprakórház nem minősült építészeti bravúrnak. Egymásba nyíló, kamraszerű szobákból állt, kevés helyiségbe jutott ablaknyílás. A padlót több évszázados szutyokréteg borította, a legalsó szint alighanem a leprás időkben jött létre, sokak szerint pottyant fülek, orrok és más bőrcafatok alkották. A bútorzatot a házigazda által összehordott szeméthalmok képezték. Úgy tűnt, élete során Hiwi a sziget * Márai Sándor

92

minden mocskát-lomját hazacipelte. A gyűjtemény sokrétűen bűzlött, a kriminális szagok Aleet teljes rágcsálópopulációját odaédesgették, a nyüzsgő kupacokból folyamatos zörgés hallatszott. A stukájától megvált martalóc machetét ragadott, hogy mégse legyen érvtelen. Glock doktort a beüvegezett ablakú lakrész egyik apró szobájába taszigálta. Az odúban a partvisfrizurás fickó hevert raklapokból tákolt, szivacsmatracos ágyon. Amikor nemrég hiperszonikus sebességgel tovaiszkolt a csalitosban, még csak vállficama volt. Mostanra lőtt sebre is szert tett, hasba. Sápadtabb volt a sirálytollnál, hideg halálvizet izzadt. - Szedd ki belőle a skulót! - parancsolta a machetés. Ha ellenszegülsz, a szörnyike szétloccsantja a csajod agyát! - Szükségem van az orvosi táskámra. Meg a kocsiban lévő kék ládára. - Nem azt mondtam, hogy költözz ide! - Abban van az operálós cuccom. Steril, ne nyúljon hozzá senki! Különben a partvisfejű kinyúlik szepszis- ben. Ez a vérmérgezés kultúrneve, és messze nem azonos a vérfertőzéssel. Amiről szerintem Hiwi és felmenői sokat mesélhetnének. Közérthető voltam? -Velem ne fölényeskedj, dokikám! - mordult a machetés. A magas, virgácsszerű fickó hasonló frizurát viselt, mint társa, szemöldökét ezüstgolyóbisok csinosították. Az orra bal felébe szúrt láncon ováldad alakú, opálos színű kő fityegett, lepottyanó takonycsepp benyomását keltve; a jobb orrszárnyon nikkelmentes csótány mászott. Egyik fülében ékszerré stilizált rongyos zokni füg-

93

gött, a másikban bokszeralsó. A smukkok közé foglalt emberi arc rögbilabdát formázott, a boltozatos homlok erkélyként ívelt a mélyre búvó, lápiszkék szempár fölé, a sascsőrszerű szaglószerv jócskán befelé forduló, liláskék ajkakra vetett árnyékot. A lőtt páciens nyöszörgött: - Laven, hol van már az orvos? A smukkos felhördült: - Megegyeztünk, hogy nem mondjuk ki egymás nevét! Hogy lehetsz ilyen hülye, Adren? Na tessék, most ki kell nyírnom a dokit! - Amúgy is kinyírtad volna - legyintett a homo páciens. Lázködén keresztül a mellé kuporodó Casablancára hunyorgott: - Megmentőm! Gyógyíts meg! A lódoktor praxisba lendült. - Mivel lőtték meg? - Hát nem túrógombóccal! - felelte Laven. - Benn ragadt a skuló. - Benn is marad, amíg nem hozza ide a cuccomat. A machetés fenyegető pillantással igyekezett jámborrá bűvölni foglyát, miközben kihátrált a levegőtlen odúból. Adren egész testét hideg veríték öntözte, belülről kifelé. Sebe nem vérzett, válla csálé szögben lógott. A lóorvos két kézre ragadta, megmozgatta a karját. Hirtelen rántással helyrekattantotta az ízületi vápából kiugrott végtagot, noha emberrel még sose tett ilyet. A páciens halálordított. Casablanca a szájába gyűrte a párna sarkát, hangtompító gyanánt. Megtapogatta, átvizsgálta a fickó medencéjét, alsó végtagjait, megállapítva, hogy a csípő ficama nem újult ki. Áttért a lőtt seb böngészésére. 94

- Mit müveinek itt? - kérdezte mellékesen, hogy lekösse a fájdalomszenzitív kliens figyelmét. A fickó a szájába tuszkolt vánkoscsücsköt kiköpve rámordult: - Mintha nem tudnád! A tengerbe zuhantunk! - Ide készültek, Aleetre? - Ide hát, pihenni! Megléptünk a karácsonyi hisztéria elől. Csak hát a légi baleset... - A rendőrök szívesen kihallgatnák tanúként. - Utálom a kopókat! Igazából az érdekel, hova dugtátok a zsákomat! - Zsákját? Maga a Mikulás? -Tudom, hogy elloptátok a nőddel! Úgyis visszaszerezzük! Előbb a csajt daraboljuk fel, és ha nem kezdesz köpni, veled folytatjuk! Csevegés közben a doktor manuálisan ellenőrizte a golyóbehatolás mélységét. A páciens a korábbinál idegtépőbb sikolyt hallatott. A gyógyász belátta, hogy az eltávolításhoz csakugyan eszköz kell. Laven visszatért a felszereléssel. - Muszáj elaltatnom a társát a műtéthez - közölte Casablanca. - Nem altatod el! - Akkor csak elbódítom. - Nem hódítod el! - Anélkül üvölteni fog. - Aztán?! Ki hallja rajtunk kívül? Nem adsz be neki semmilyen sumák szert! Nem hagyom, hogy kinyuvaszd! Láss hozzá! Adren panaszos hangon közölte: - Nem akarja elárulni, hova dugták a zsákomat! 95

- A zsákunkat! - korrigált Laven. -A zsákunkat! Szólj annak a torzszülött patkánynak, hogy vágja ki a csajából a gyereket! Tudom, hogy te nem csipázod az ilyesmit, a gnóm viszont marhára élvezné. - Milyen gyereket? - csodálkozott a machetés. Casablanca érzéstelenítőt fújt a sebre, tudván, hogy az alig segít, ám a pszichés fájdalomcsillapítás máris működött. Metszést ejtett a bőr felső rétegén, és mind beljebb hatolt a hasüreg felé. Adren fel se vette az élveboncolást. Teljes önátadással dühöngött: - Hát a terhes csaj gyerekét! Laven, téged nem idegesít, hogy tetű lassú a felfogásod?! Gyógypedes vagy? Társa elképedt: - Milyen terhes csajról rikácsolsz? A lódoktor a felsliccelt hasfalon át belátott a lőcsa- torna mélyére. A golyó a bélbe fúródott, a kilyukasztott belsőség szivárgott. A páciens magánkívül ordibált: - Arról a terhes csajról rikácsolok, akit ez a zsáktolvaj magával cipelget! - De hát az nem is terhes! Nem pocakos, tök lapos! Adren a hasüregében bogarászó dokira meredt. - Ilyen tempóban váltogatod a nőidet, te strigó!? bömbölte, testi kínjairól tudomást sem véve. - A nőm nem terhes. Pszichológiai kutatás résztvevőjeként haspárnát viselt - magyarázta Casablanca. A csipeszvégre kapott tölténymagot a takaróra ejtette. Egy másik eszközt a defektes béldarabra csíptetett, majd foltozni kezdett.

96

A feszülten töprengő páciens szemgolyói körbe-körbe cikáztak szűkös helyükön. Addig-addig agyait, mígnem megvilágosodott. - Értem már, nagyon is értem! - rikoltotta, a lódoki kezével és a félköríves tűvel a belsejében. - Nem terhes volt, hanem a ruhája alá rejtette a zsákomat! Náluk van! Tudtam! Szerezzük vissza! Kezdjétek feldarabolni a csajt! - Maradjon veszteg! Különben kivarrom a prosztatáját a köldökéhez, nem direkt! - óvta Zsömönfu. Erőteljes kísértést érzett, hogy ezt meg is tegye, attól se zavartatva, hogy szarvasmarhák belsejében otthonosabban mozog. Impulzusa sem volt, mi lehet Adrenék halálra keresett zsákjában, főként az foglalkoztatta, miként szökhetnének meg innen. Ő hozta ide Samirát, felelős érte. Ő a férfi, neki kéne hősleg cselekednie. Csakhogy az állatorvosi egyetemen nem kapott kommandós kiképzést. Fakultatív tárgyként persze felvehette volna a kommandózást, ám inkább másféle sportot űzött. Eső után zuhanysipka. A bélstoppolással végezve átmosta a műtéti területet, és hozzáfogott a sebszélek öltögetéséhez. Több helyiséggel távolabbról lárma hallatszott. Hiwi teljes pejsliből kiabált: - Hülye kurva, ne merészelj szörnyikének csúfolni! Szétlövöm az agyadat! Laven kirohant az operációs kamrából. - Még nem ölheted meg! - üvöltötte. - Csak apránként, te barom! A lódokira sürgetőleg hatott az események felpördülése. Az időigényes varrogatást mellőzve előrántott egy 97

szögbelövőhöz hasonlatos orvosi szerkezetet, és lórúgássebesen összekapcsozta a felső bőrréteget. Felkapott egy gyárilag betöltött fecskendőt, és Adren combjába nyomta az antibiotikumot, a teljes lódózist. Ha már úgyis kéznél voltak a betárazott fecsik, egy adag altatót is a fickóba döfött, disznónak valót. Siettében mindkét injektáló eszközt a páciensben hagyva felmarkolt néhány támadó jellegű holmit az orvosi ládából. Csontfűrészt, szikét, kapcsozópisztolyt lengetve iramodott a megmentendő lány fogvatartási helye felé, férfimód, hősleg.

Büdös bornak szép cégért szoktak emelni* Samira egyre jobban irtózta Hiwi közelségét. A torszülemény vijjogva légcseréit, bőre, lehelete penetráns zombibűzt árasztott. Aurája nyirkosnak, nyálkásnak érződött; légköre nem egyszerűen negatív volt, halálsugarak áradtak belőle. Egyvégtében érthetetlenül motyorgott, vihorászott magában, ezt olykor megszakította, hogy fennhangon fenyegesse foglyát, vagy a néhány kamrával odébb lévő cinkostárssal ordítozzék. Ujját a stukker ravaszán tartotta, már- már ráfonva, izzadt keze aggasztóan remegett. Rémisztő gyakorisággal feledkezett meg arról, hogy a másik gorillamancsával azért tartja a bugyogóját, nehogy az * közmondás

98

lecsússzon, így hát a salavári újra meg újra a padlóra gravitált, folyvást felfedve sokkoló intim zónáját. A lány érezte, hogy nem bírja tovább a megrázkódtatást. Interperszonális kommunikációt kezdeményezett, úgy tudván, kedélyes diskurálással hidak építhetők az emberi lelkek közé. - Miért csinálod ezt, szörnyike? - kérdezte kedvesen. Ha pozitívan gondolkodnál, a külsőd is szépülne. - Elég szép vagyok én így is! Tán nem tetszek neked? Ne is törődj vele! Nem vagyok bókolós típus. Ha nekem bejön egy spinkó, hazacipelem, oszt onnantól az enyimé. - És aztán? - Ha már nem kell, kidobom. - Képes vagy összetörni a szívét? - Nemcsak a szívét töröm össze - vihogott Hiwi. -Azt mondják, értelem a beszélgetés fűszere. Vagyis mire céloztál, szörnyike? A megtestesült rémálom kiborult: - Hülye kurva, ne merészelj szörnyikének csúfolni! Szétlövöm az agyadat! — bömbölte, eszeveszetten hadonászva a csőre töltött stukival. - Még nem ölheted meg! - üvöltötte a közelgő machetés. - Csak apránként, te barom! Samira immár erőteljes motivációt érzett az agresszív stílhez, amelyet oly kevéssé kedvelt. Váratlanul elsütötte mindkét lábát; az egyikkel alhason rúgta Hiwit, a másikkal torkon- állon lőtte. Ugyane lendületből hátraszaltózott a székkel, és mire átfordult, hátrakötözött keze is előrekerült. Kígyósebesen szökkent talpra. Hiwi arccal lefelé,

99

harcképtelenül vonaglott a padlón, egyszerre jajveszékelt, bőgött, sikongatott. A machetés fickó lélekszakadva érkezett a síkos helyzetbe. Látva, hogy a verekedés nő a földre pottyant stukkerért hajol, lesújtott a pengével. Samira reflexből odatartotta összemadzagolt kezét. Laven dühödt Gordiuszként vágta át a kötélcsomót. A lány félrerúgta pengét tartó karját. Hálája jeléül csak az orsócsontját Toppantotta meg, majd szabaddá tett két kezét összecsapta a smukkos fej két oldalán. Az ütés ereje álló tojásdaddá formázta a fekvő tojás- dad formájú koponyát. Laven nem bírt örülni az előnyös plasztikának. Heveny agyrázkódásból kifolyólag roggyant térddel szédelgett, zúzott karja lógott. A másikkal álmatagon megcélozta Samira arcát. Casablanca toppant oda, mint megmentő, mint férfi, mint hős. A szikét Laven vállába döfte, anatómiai pontossággal épp a megfelelő ponton, miáltal a lány felé sújtó kar lefittyedt. A smukkos flótás ekkor rúgni próbált, csakhogy a lódoki a kapcsozópisztollyal folytatta alapos ártalmatlanítását, nem nézve, mit mihez, hova rögzít. Időközben a hasmánt vonagló Hiwi kétféle támadást vett fontolóra alant. A rá vonatkozó /e/támadást, és a Samira ellen intézendő durvát. Már-már eljutott a kezdeményezésig, amikor odavánszorgó kutyája megállt fölötte, és határozottan a szájába vette a tarkóját. A lány kikapta a csontfurészt Casablanca kezéből, de használatba már nem vette, mivel az eb általi szoros tarkófogás fizikailag passzívvá tette a torzszüleményt. Ám verbálisán fickós maradt.

100

-Véged van! - szűkölte padlóba nyomott arccal. - Rohadt dög, neked kongattak! Teljesen agyon leszel verve, nem csak félig! -Van az háromnegyed is! - dünnyögte Zsömönfu. - Én higgadt ember vagyok, de ma este a bögyömbe másztál, Hiwi! Az összes létező jardon felnyomlak, nem csak az állatzsaruknál! A lány még a kezében tartotta a csontfűrészt. - Feldaraboljam, hogy minél több helyen bebörtönözhessék? - informálódott. A férfi felocsúdott dühödtségéből. - Jól van, Samira? - kérdezte. - Nem bántotta ez a... - Szörnyike? - Miért becézi? - Kezdetben azt hittem, elég neki a kicsinyítő képzős név is. Hát nem. Maga rendben van? - Még sosem operáltam embert. Pláne altatás nélkül. Többé nem is fogok. Kiborító volt. A kutya nem eresztette gazdáját. A fogvatartott nyájasan vinnyogott: - Doktor Glock, nekem semmi bajom veletek! Kényszerítettek! Erőszak hatására tettem! Lőjétek le rólam t

ezt a dögöt! - Mi a neve? - puhatolta Samira. - Hát mi lenne? Kutya! - Fantáziadús - biccentett Casablanca. - Nos, akkor most az lesz, hogy téged berúglak a vízbe. - Nem tudok úszni! - jajgatott Hiwi. - Én nem is bántottam semelyikteket se! Engemet erőszakoltak, hogy idecsaljalak!

101

- Hány éves vagy? - Cirka hatvan. - Épp ideje, hogy megtanulj úszni. Elvégre egy szigeten élsz, amelyet legfőképpen az jellemez, hogy víz fogja közre. Zsömönfu a tenyerébe köpött. Lehajolt, hogy kivonszolja az épületből és a tengerbe görgesse a nyavalyást. Lehajlása fele útján eszébe ötlött valami: - Olyan unalmas ez a te fajtád - dünnyögte fejcsóválva. - Semmi újat nem tudtok kiagyalni?! Csak ezt a kényszerből, erőszak hatására tettem, parancsot teljesítettem dumát? Samira felsóhajtott: - Az igazság gittes számukra. Viszolyognak bevallani, hogy őrültek, pszichopaták. Hiwi nyomban reagált: - A rüfke anyád az őrült! Én kurvára normális vagyok! - bömbölte. Az ebállat összébb zárta állkapcsát a nyakszirtjén. Az ordításból halálsikoly lett. Casablanca a kutya sötét izzású szemébe nézett: - Ejnye, te nem imádod a gazdit! Na, menj arrébb, a gazdipajti most úszóleckét vesz! Kivonszolták a házból a hőbörgő fickót. A madzag- talan bugyogó lemaradt valahol, a traktorgumi szandál végigcsikorogta az izzasztó menetet. Hiwi csobbanva elmerült a fekete vízben.

102

Óvd a fákat, mert lehet, hogy még vissza kell másznod rájuk!* Összeszedték a holmijukat, a tőlük elkobzott mobiloktól az orvosi felszerelésig. A frissen műtött Adren nem törődött velük, horkolva hevert raklap ágyán, a combjából meredező, méretes fecskendőkkel díszesen. Samira megjegyezte: - Maga se szalámi. Casablanca szerényen mosolygott. Amikor kifelé tartott a kék ládával, az alattomban felocsúdott Laven igyekezett örökké tenni mosolyát az arcára irányzott ökölcsapással. A hátralóduló doktor az ajtónyílástól is kapott egyet. Ez az ütés visszalendítette korpuszát a kiindulási pontra. Viszonzási reflexből támadója lábára ejtette a súlyos ládát. Mihelyt annak felsőteste előrébb görbült, csatta nósan lefejelte a fickót. Aztán sajgó állát dörzsölgetve füstölgött az omladt porhüvely fölött: - Elvileg kanalat se foghatná a sérüléseivel, erre szétüti a képemet! Én olyan, de olyan higgadt ember vagyok, valóságos Zsömönfu, de most kihozták belőlem a böszmét! Eddig azt se tudtam, hogy kell fejelni, mégis milyen precízen csináltam! Jézusom, vért köpök! Tébé- cés lettem! Mindjárt áriázni kezdek! Csak pont nem jut eszembe, melyik operából ismerős a tüdőbaj-ária. * graffiti

103

- Sebaj. A káröröm-ária is jó lesz. - A tébécénél tán még a malária is muzikálisabb - vélte a doktor. A duzmavárosi rendőrséget hívogatva pakolta be holmiját a csomagtartóba. A szám folyamatosan foglaltat jelzett, a hívás újra meg újra szétbomlott. Végül vállat vonva zsebre vágta a telefont. Kitárta a hátsó ajtót, segített a rozzant kutyának bemászni az ülésre. - Itt valami bűzlik - hümmögte. - Majd megfürdetjük szegényt - vigasztalta Samira. - Az lesz az első. De mi van a zsarukkal? Miért foglalt a vonaluk? - Talán beszélnek? - Ilyenkor? Ok is beülni készültek, amikor megpillantották a tengerből előbuggyanó szüleményt. A lény gyorsabban tört elő a vízből, mint a habokból születő Aphrodité, viszont a lesből támadó Rambónál kissé lassabban. Hiwi volt az, mancsában a korábban bedobott stukkerrel. - Elegem van mára a keljfeljancsikból - sóhajtotta Casablanca a kocsiajtó fedezékében. Indokoltan: még mindig bírt vért köpni. - Mélyebb vízbe kellett volna gurítanunk - látta be Samira. Míg ezt ők meghányták-vetették, Hiwi valóságos sorozatot lőtt rájuk a pisztollyal, ám a sós vízben ázlalt fegyver mindegyre csak ezt hajtogatta: kaput, kaput, purc, purc.

104

Az eb harckészen morgott a hátsó ülésen, bozontos szőre még jobban felboglyásodott, szívkéreg-olvasztó barna szeme szinte zölden fluoreszkált. - Ne izgulj, kutyácska, nem tud lelőni! A vacak stu- kija nem vízálló - legyintett a lány. - Maga a csúzlikhoz is ért? - csodálkozott a férfi, elhagyva fedezékét. - Mindent a biztonságos könyvelésért. - Éhem, de szerintem ez már kettős könyvelés. A bőszen csattogtató Hiwit hátrahagyva hazaindultak. A műszerfalon világító órára pillantva alig hittek a szemüknek, hiszen már-már pitymallott. A túróhab fehérségű felhőket tutajozgató égbolt világosodott, az elősejlő környezetben körvonalakat kaptak a fák és bokrok, láthatóvá vált az út bal oldalán magasodó óriáskerék. Samira halk nyögéssel a férfi karjára satuzta ujjait; a terepjáró csikorgó gumikkal megtorpant. Együtt bámulták a diabolikus sebességgel forgó kereket, amely úgy pörgött körbe-körbe, ahogy a téboly dúlja az elmét. A rozsdás szerkezet süvítve-fütyülve zakatolt. Távoli, elhaló kiabálás, sikoltozás hallátszott, a pörgettyű körül opalizáló testek röpködtek, ezüst és szürke villámok csapdostak. Egyszerre tudatosult bennük, hogy az óriáskeréken nincsenek gondolák, és nem is láthatnák, amit látnak. - Befana? - suttogta a lány. - Ideám sincs, csak azt tudom, hogy karácsonytájt fokozódik az asztráltevékenység. -Történt valamilyen baleset a vurstli fénykorában?

105

- Nem hallottam róla. Rengeteg évvel ezelőtt a tengerbe zuhant itt egy repülő, a park mellett. Hetvennyolcvan utas vészén a vízbe. Az óriáskerék közelében hasonló sebesen forgott a meseszép karusszel, a tükrös falú hintók díszei ragyog- taktündököltek, csupán a lovak hiányoztak előlük, de nem távolodtak messzire, a rét füvét legelték. Hátul fészkelődve morgott a kutya, felállt az ablakba, visszaroskadt az ülésre, majd felpattanva kezdte elölről. Égnek meredő rasztás, bozontos szőre szintúgy opali- zált, mint az óriáskerék körül szálldosó emberalakoké. Ezüstös hangú, különös reccsenés hallatszott, akárha az égbolt repedt volna meg. Az óriáskerék lefékeződött, a karusszel sem pörgött tovább. A díszesen felszerszá- mozott, sallangos körhintalovak a helyükre nyargaltak a rétről. A hámosok fogatba álltak, a nyergesek a helyükre lépve lovasra vártak. Odébb, az óriáskeréken ékesszínes oldalfalú gondolák hintázgattak. Egyszercsak fakulni kezdett minden látomásos tündöklet. A színek sebesen koptak-vástak, a díszítések eltünedeztek, a hintók tükrös csecsebecséi megvakultak, a bóbitás lovak diadémjai a semmibe vesztek, és amikor az enyészet végzett, vészhírgyorsan dúsuló levelek folyondározták be a rozsdállódó vázakat, lerögzítve, elfüggönyözve az óriáskereket, a karusszelt. A furcsa fényű villámlás alábbhagyott, a szálldosó asztrállények a kocsihoz zúdultak, tenyerüket, orrukat az üveghez nyomva az utastérbe bámultak, élvezve a bent ülők meghőkölését, majd eltűntek hirtelen, akárha elolvadtak volna, csupán ektoplazmafoltok maradtak utánuk.

106

Casablanca bekapcsolta az ablaktörlőt, mosófolyadékot spriccelt a ragacsos mázgára. Mihelyt átláthatóvá tisztult a szélvédő, gázt adott. Samira elengedte mostig markolt karját, és hátrafordult a kutyához. A girhes eb bundája már nem opalizált, szeme sem lövellt zöld szikrákat. Ernyedten gubbasztott az ülésen, fejét a mancsára ejtve. A lódoktor is vetett rá egy pillantást. - Mihelyt hazaérünk, enni kap. Ha jó étvággyal befalja, megússza az infúziót. De a fürdést, nyírást semmiképp sem. - És azután? - kérdezte a lány. - Megtartja? - Mindenekelőtt látleletet készítek, hogy a bíróság elkobozhassa őt Hiwitől. - Nem hiszem, hogy visszakövetelné. - Az állatkínzók nem azért szokták visszakövetelni elkobzott áldozataikat, mert nem élhetnek nélkülük, hanem a balhé kedvéért. - Ha kell, tanúskodom. Mintha erről jutna eszébe, a férfi újfent telefont rántott. A jard száma továbbra is foglalt volt.

107

A zsenialitásnak megvannak a határai, de a hülyeség határtalan* Delphine nem hagyta ki a nyilvános reggelit. Arásan sápadtnak, izgatottnak tűnt, kezében remegett a lágytojást meregető kiskanál. Őszintén megörült a betoppanó Samirának. -Nem is sejted, mennyire hiányoztál! Este hívtalak, nem vetted fel a telefont. Irigyeltelek, hogy milyen jól alszol. - Jól is aludtam, kábé két órát - felelte a lány két ásítás közt. - Hogy vagy? Idegesen. De legalább békésen reggelizhetek, a Fekete Özvegy tizenegy előtt nem kel fel. Úgy gondolja, kialhatja a ráncait. - Estére jogerősen az anyósod lesz... - Nem tarthatnád meg saját anyósodnak? Te sokkal jobban kezeled. Samira felnevetett. - Danalf a barátom volt és maradt, de az anyját kitagadtam. Uff. A szálló vendégeinek többsége még ágyban időzött, a korábban ébredők is kótyagosan kóvályogtak a fali fáklyákkal hangulatosra világított reggelizőszobában az ételkínálattal csábító pultok és az asztalok között. A bejárat két oldalán lovagi páncélok őrködtek, a falakon régi festmények, kopják, kardok, pajzsok függtek. A középpontban a Glock család különleges címere díszlett. * E. Hubbard

108

Az étcsoki szemszínű, tündérszőke Delphine ámulva figyelte a szédelgő vendégeket. - Ez nem is reggelizés, hanem kísértetjárás. Mi történt itt? Samira vállat vont. - Korán van? Vagy tán sokat koktéloztak múlt éjjel. -Tánc is volt - szólt át a szomszédos asztalnál kávézó, gótikusra sminkelt leánytinédzser. - Két bennszülött arc tök zsír sztriptízt és rúdtáncot nyomott. A pultos hasonmások mindenáron ki akarták hajítani őket, de mi nem hagytuk. Delphine elfintorodott. - Sejtem, hogy máris velük van tele az internet. - Naná, majd megmutizom! Voltak jópofa és undok szellemek is, csak sajna nem látszanak, pedig lemoziztuk őket, mielőtt letipliztünk előlük. Mellesleg kellenek az új mozik, Samira cikis videóit már ezerszer láttuk. - Ennél jóval többször tiltattam le a lesifilmeket morogta a nevezett. - Ami egyszer a netre felkerült, öröklétig ott marad, jegyezd meg végre! A ti korosztályotok már kész kövület! Legyűrhetetlen ásítozási kényszer úrhodott el Sami- rán. - Feküdj vissza! — tanácsolta Delphine. — Délig nem lesz rád szükségem. - Miért pont addig? - Korábban nem komilfó a piálás. - Iszogatnál a szertartás előtt?! Jaj, tudod, hogy vizuális típus vagyok! Már látlak is mólésan! Ide-oda támolyogsz az oltárnál, folyton a ruhád szegélyére lépsz, begabalyodsz a fátyladba, és mire kimondanád az igent,

109

harisnyakötőig lerongyolódsz. A végén nem a csokrot hajítod el, hanem a szenteltvizes medencét, az pedig kupán vágja ürömanyukát... Az ara kalácsnyira tágult szemmel bámult: - Mi van veled, kómázol? Hisz én nem is ihatok! Rád értettem a piálást! - Én meg miért is kortyolgatnék? Most szólok, hogy időben megtudd: te mész férjhez. - Pedig ez ma már nem is trendi! - hörrent a tizenéves. - A te korodban nem is,Thyrácskám. - A te korodban sem sivít még a vészcsengő! -Sze-relmes va-gyok - szótagolta Delphine. Mond ez neked valamit, uncsihúgocskám? Thyra lebiggyesztette feketére festett ajkát. - A szerelem csak kémia. Az összes tupírt ti pakoljátok rá. Utálom a taknyos-nyálas lelkizést! Tök uncsi! Samira megint ásított. Aztán így szólt: ~ Ez teljesen normális ebben a korban. Mármint a féktelen érzelemtagadás. -Te meg mit csináltál az éjjel? - firtatta Thyra. - Nekem elmesélheted! Én aztán nem ájulok ki semmitől. - Ettől kiájulnál — legyintett a lány. Maga elé meredve, sokatmondó hangsúllyal ismételte: — Csak kémia!? Hát akkor bennem felrobbant az egész vegylabor! Na most sicc, menj gótulni! Az esketésen is fekete lesz mindened? -Talán baj? - morrantThyra csatakészen. - Nem baj, de ha a válaszod igen, akkor az ürömanya mellé ültetünk, hogy harmonizálhassatok egymással. - Hogyan harmonizálhatnék azzal a banyával?!

110

- A legjobb úton haladsz afelé - jegyezte meg a bús ara. - Hogy ti milyen gizda izék vagytok! Már úgyis lekéstünk arról, hogy beszerezzem a rózsaszínű cuccokat! Delphine türelme elhamvadt. - Na s akkor? Kiesett a pink meg a fekete. Hány szín van még a palettán? A tinédzser a homlokát legyezgetve elporzott. Samira lefejezett egy lágytojást. Mielőtt beléhatolt volna a kiskanállal, megjelent Max. Vagy Engels. Gőzölgő kávéskancsóval közelgett, lelkesen fogadták. A lány megvárta, míg a libériás férfiú kitölti a serkentőt, aztán a falon függő címerre mutatott. - Elmagyarázná, mit látok rajta? - Ez a mi családi címerünk. A Glockoké - kezdte ünnepélyes tónusban az ikrek fele. Betoppant az alteregója. Ő két porcelánkancsóval érkezett. Tudatta, hogy az egyikben meleg, a másikban hideg hőmérsékletű tej van. - Ha lenne még egy kezem, üres kancsót is hoztam volna. Azok számára, akik semmilyen tejet se kérnek tréfálkozott. - Max vagyok. Casablanca öcsém megkért, hogy segítsek feléleszteni magát. - Ő már feléledt? - De még mennyire! Rég elrobogott a rendőrségre. Annyira sietett, hogy hiába firtattuk, miként keletkezett az arcán a tarka duzzanat, nem is válaszolt. Max kérdőn, majd faggatón meredt a lányra. - Gondolom, a zsaruknak elmondja - vélte Samira. Engels, akibe ikerpárja érkezése belefojtotta a szót, köhintett, és visszavette a fonalat: 111

- Folytatnám címerünk bemutatását. Megjegyzem, a családunk nevének nincs köze a Glock márkájú pisztolyhoz. Nos tehát. A címeren kettő darab, egymással szembefordított locsolókanna látható, keresztezett csőrökkel... Max közbeszólt: -Jaj, nehogy zsenánt locsolókannákat lássanak ott, hanem két bajvívót! A keresztezett kannacsövek a küzdők kardját szimbolizálják. Az ívelt fogantyúk a tusázók karjait A pihehajú férfi en garde! rikkantással bemutatta a klasszikus vívópozitúrát, az egyik karját előreszegezve, a másikat hátranyújtva. — Mindez a nemesi eredetünket jelképezi. Felmenőink közt számos hős harcos található! Engels legyintve folytatta: -A kertészkedésre-gazdálkodásra utaló kannák fölött látható egy kecske és egy kerek sajt. Gondolom, értik az összefüggést. Aztán ott van a pentagramma, amely az öt őselemet jelöli... -Vagy a boszorkányságot - dünnyögte Max. - A családban elég sok boszorkány élt, kizárólag anyai ágon. A perverz Hermanido atya vészkorszakában többüket meg is kínozták-égették. Hanem ők nem hagyták any- nyiban! De nem ám! Ha épp nem étkeznének, elmesélném, milyen csúnyán végezte a gaz inkvizítor! Bármennyire üldözték is akkoriban az ilyesmit, biztosan tudható, hogy nem hús-vér bosszúállók nyársalták fel Hermanidót a saját keresztjével a kasznár seg... valag... szóval az ánuszán át! A babavár lakója élénken hancúrozott odabenn, Delphine tenyere a hasára simult. - A pentagramma nem inkább az öt érzék jelképe? - kérdezte.

112

-Több jelentéssel is bír - mondta Samira. - A tudományok kulcsa, bárminemű titkok nyitója, a leghatalmasabbnak tartott jel. Jó tudnod, hogy a nő-férfi princípiumok egységét is szimbolizálja, épp ezért szerelem- és házasságvédő hatást is tulajdonítanak neki. De persze leginkább boszorkányszögként ismert. Max buzgón bólogatott. - Rendben, akkor ez az értelmezés elfogadva. Meleg vagy hideg tejet óhajt? Ne kérjen langyosat, mert ahhoz a negyedik kancsó kéne. Engels kihúzta magát az előkelő libériában: -Végül, de nem utolsósorban a címer formáját is vegyük szemügyre. Az ugyanis nyitott fóliánst ábrázol, természetesen stilizált módon, családunk tudásszomját, műveltségét jelképezőn. - Na persze, persze! - lépett hozzájuk egy korosodó férfiú. - A Glock család! - kacagta károgón. Felkapta a szomszéd asztalról Thyra üres csészéjét. Megkocogtatta vele Engels kancsóját, és addig ott tartotta, míg a szilke meg nem telt kávéval. - Nagyzoljatok, öcsisajtok! A Glockok anyai ága, a dicsekvés örökös forrása! - Ööööööööööööööö... - nyögte Samira értetlenül. Képzeletében visszafelé forgott a vegylabor felrobbanásáról szóló film. - Az apai ág szintén Glock? Zsömönfu ezért tud annyit a vérfer... A férfi széles gesztussal közbevágott. Kávéja ívesen szétfröccsent, jutott mindenkire. -Vérfertezés, vérfertezés! Minden arisztokrata család így keletkezett! Vegye alapul a királyi házakat! A rokonvér tartja egyben őket! - Maga Blackdog? - kérdezte a lány. 113

A férfi feléje intett a kávé maradékával. Az is kilocscsant. - Hogy jött rá, hiszen nem is hasonlítok a fiaimra?! Pláne a legkisebb királyfira! Vagyis inkább ő énrám! Tudja, miért? - Nem akarja tudni! - szögezte le Engels. - Kimegyünk innen, most! Könyéken ragadta apját, hogy kivezesse az étkezőből. Blackdog kirántotta a karját. Lesújtóan végigmérte sarját, s az valósággal megtöppedt a szemvillanás végére. A magas termetű, hegyes pocakú férfi bőre sárgásszürke volt, feje, arca sötéten borostás, szeme áttetszőén üvegkék. Póklábszerű, hosszú ujjai a normálisnál ízeltebbnek rémlettek, töredezett körmeit kosz kontúrozta. Savanyú szagú, fekete melegítőt viselt, lábán ezeréves tornacipő rondállott. - Azért nem hasonlítunk - folytatta zsarnoki hangszínen -, mert mind egy szálig zabik, tudniillik a nejem, bizonyos Cassandra íuvel-fával megcsalt! Már csak ezért sem lehetne szó vérfertőzésről! Valamint azért sem, mert a családom, amely szintén Glock, nem az anyai ágú sarlatángyülekezettől ered, hanem szerencsére teljesen máshonnan, épeszű tőről! Más szóval a névegyezés a véletlen műve, még ha nem is hiszek a hülye véletlenekben. Kegyed itten vendég? - Fizettem az ittlétért - mondta Samira félrehajtott fejjel. - Nos? - Oké, akkor vendég. Tehát nem ismeri a szitut. Óvom attól, hogy kísérteiét lásson, a nejemmel halottat láttasson vagy jósoltasson. Megjegyzem, még a pszicho

114

lógia is kamu, amit viszont a lányom művel. Ki láthatna be más fejébe? Hiszen ott mocskosul sötét van! - Szerintem feje válogatja. Egyébként az anyósával is találkoztam már - újságolta a lány, tudván, hogy tüskét döf Blackdogba. - Imádnivaló hölgy! - Kizárt! Befana már dög! Halott! Hulla! A pokolban boldogítja az ördögöt és a krampuszokat! Samira a férfit szemlélve várta a hatást, de Befana nem reagált a sértésre. Blackdog megnyálazta a hüvelykujját, végigsimított vele borostabajuszán, és így szólt: - Annyi dilibogyót zabáltattak velem, hogy totál impotens lettem. Szóval hiába néz így rám. Csináltam négy gyereket, a kötelességemet beteljesítettem, most pedig lepihenek. - Mégiscsak a maga gyerekei? Nem zabik? - Ezt mondtam volna? Maga figyel? Szokatlan az emberek között. - Blackdog kiszürcsölte a csésze alján maradt cseppeket. Próbálta az asztal szélére tenni a szilkét, de Samira ölébe ejtette. Imbolyogva megfordult, kifelé indult. A válla fölött szólt hátra. - Nincs miben hinni. A hit halott. Merevre dermedt ikerfiai méllett elbillegve felmutatta a középső ujját, majd végighúzta az ételespulton, de nem verhette le az útjába kerülő dolgokat. A tányérok, tálkák, evőeszközök felemelkedtek előle. Egy villa magasabbra röppent a többinél, és visszazuhanva a kézfejébe fúródott. Egy villogó pengéjű kés vízszintes röppályára állt, nyakbőrére piros vonalat karistolt. Feje fölött kövér, csupasz puttó hasalt vigyorogva. 115

Lábai elé zöld kabátos, piros csizmás kobold heveredett. Blackdog átbotlott a fekvőmanón, néhány botorka lépés után fejével megkongatta a lovagi páncélok egyikét. Az ütéstől észhez térve felegyenesedett. Visszafordult Samira felé, s a kézfejéből kimeredő villára ügyet sem vetve, mutatóujját rázogatva közölte: - Mondom: kóklerség. Szemenszedett kóklerség! Be ne dőljön! Fenségesen sarkon pördült, és a virgonc kisangyallal a feje fölött, tovaimbolygott. -Vizionálok! - nyöszörögte Delphine. - El se mondom, miket látok! Én azt hiszem, megszököm! Kicsinált az esküvő!

Mivel testi erő nem állt rendelkezésemre, hát beszóltam neki* A dúlt ara elmenekült, Samira bágyadtan tovább étkezett. Kisvártatva beviharzott a Danalf által Ünneprontóék nak csúfnevezett házaspár. Drusilla húga és sógora nyílegyenesen felé tartott. - Megengeded, hogy ide üljünk? - kérdezte Sharia Tedeum, lehuppanva mellé. Anyakirálynői tartásban nézett ügyefogyottan tébláboló férjére: - Jaj, Symon, olyan béna vagy, itt svédasztalos étkeztetés dívik! Eridj, * netgraffiti

116

hozzál nekem pirítóst, két szeletet! Négy szelet sajtot, de ne büdös legyen, hanem likacsos! Tudod, hogy utálom a büdös sajtokat, lerontják a leheletemet! - Amely alapjáraton is kénköves - dünnyögte hitese. Sharia nem hallotta a megjegyzést. Bibliai jelenetekkel telematricázott, lapát alakú, méretre is lapátszerű műkörmeit csodálva folytatta a rendelést: - Szalámit is hozzál! Meg persze tükörtojást! Ja igen, és sült kolbászkákat! Az egészségem végett kell egy tálka müzli, joghurt és gyümölcs. Te is eszel valamit, drágám? - Zizimackó, szerinted miért jöttem reggelizni? Symon Tedeum szenvedélyes mutogatás közepette az ételespulthoz vonult. Közlendőjének értelmezéséhez nem kellett jeltolmács. Neje mindezt nem észlelte, hasonló tevékenységgel lévén elfoglalva. Lejelelte, hogy Symon kretén, bekaphatja, ráülhet. Majd nyájas mosollyal közel hajolt a lányhoz: - Jól tetted, hogy elváltál! Tudom én, hogy Danalf egész rendes fickó, az én drágám is az volt legénynek, de az idő múlása kihozta belőle a rejtett állatot. Megőrülök tőle! Megveszek! Ezt persze nem mondhatom el szegény Delphine-nek. Ő olyan érzékeny lélek, valóságos mimóza! Ráadásul ugyebár várandós, nem idegesíthetem fel azzal, hogy óvjam a férjhez menéstől, pedig szívesen megtenném, talán még nem késő! - Akkor ne óvjad - vont vállat Samira. - Felnőtt nő, tudja, mit csinál. - Pasiügyekben sosincs felnőttség! Az ember lánya sosem lehet eléggé okos, óvatos! - Miért nem válsz el? - Hidd el, boldogan megtenném! De akkor mi lesz 117

az idióta Symonnal? Nélkülem két nap alatt elpusztul na! Ugyan! Két nap se kéne! - Mi lenne a halálok? -Totál tétlen, tunya alak. Egyszer megkérdeztem tőle: mit ennél, ha meghalnék? Azt felelte: téged. Samira elmerengett: Elképzelem, amint a konyhakövön heverő hulládból guszta falatkákat farigcsál. - Mi következik ebből? - pedzette Sharia. - Na? Hát az, hogy nélkülem életképtelen! - Annyira szeret!? - Szeret?! Imád! Imádója közelgett. Kinyújtott jobb karján három tányért egyensúlyozott, a tenyerén kettőt. Másik kezét szabadon hagyta, hogy neje mögött elmutogathassa, mit is érez iránta. Samira régóta ismerte ezt a házastársi szokásukat. Lélekbúvár sem érti, miként, egyikük sem sejtette, hogy a másik is csinálja. Néhányszor eltökélték Danalffal a kölcsönös beavatást, aztán letettek róla, nem akarván játékrontók lenni. Symon az asztalra helyezte úrnője reggelijét, minden egyes elemet külön tányéron, és dicséretre várt. Sharia végigtekintett az ételsoron. - Hol a croissant-om? - sikoltotta. - Nem kértél. - Igenis kértem! - Az asszony toppantott, sarokkal, férjé lábfején. - Sose figyelsz rám! Na, hozzad gyorsan azt a croissant-t, ne bénázz tovább! Symon visszakullogott. A másik tudta nélkül mind-

118

jcetten buzgón mutogattak, középső ujjuk gyakran fölfelé, hüvelykjük lefelé meredt. - Komplett mészlerakat! - füstölgőn: Sharia - Múltkor bementem a patikába az orvosságáért. Kérdi a gyógyszerész: felnőttnek lesz? Mondom: dehogyis, a férjemnek! Symont az evésen kívül más sem érdekli! Vegetatív, mint egy zöldség! Csoda-e, hogy megölte a libidómat?! Végleg! A süket nővérem meg folyton az özvegység miatt nyavalyog! Ha tudnád, hányszor könyörögtem neki, hogy cseréljünk! Neked bezzeg volt eszed, még időben megszabadultál a köteléktől! Viszont nem hívtatok meg a válási partira! Samira fintorgott: - Nem is tudtam, hogy lesz parti, megleptek vele. Jó alaposan. Amúgy már elég régen volt. - Persze, ha meghívsz, akkor se mentem volna el, pláne ha tudok a fertős szervezésről! A gusztustalan végeredményt láttam a youtube-on! Irtó kínosan érzem magam, valahányszor megnézem! A lány nem kérdezte, miért is nézegeti, sejtette. A visszafelé igyekvő férjre pillantott. Symon hozta a croissant-t, azt jelelve, hogy ő végtelenül sorsüldözött, asszonya ronda, vén, despota és hülye. Samira nem akarta megvárni a következő fejleményt. Sürgős teendőre hivatkozva felpattant ültéből. - Gyönyör veletek! - búcsúzott. Néhány lépés után meghallotta Sharia sikolyát: - Ez a croissant jéghideg! Nekem ropogós, friss süti kell! - Mindjárt kötényt kötök, és sütök neked!

119

- Haha! Te és a kötény! Meg a sütés! Házimunka1 Haha! Az ajtó két oldalán ácsorgó lovagi páncélok elegánsan meghajtották felsőtestüket, amikor Samira a közelükbe ért. Kardmarkolaton nyugvó vaskesztyűs kezük megcsörrent. A lány a jobbról álló lovaghoz lépve felhajtotta a rostélyt, és a sisakba kukucskált. Idegkaristoló kuncogást hallott. Orrát megcsapta a furcsán idegenszerű szag, amelyet Befana házában érzett először. A páncélból elő- lebbenő fustpamacs madárformát öltött, légies kört írt le, majd lobogó sörényű lóként vágtázott át az ajtórésen. A másik lovag fejvédőjét felnyitva sárgult koponyával találta szemközt magát, fekete szemgödör meredt rá. Hirtelen rémületében lecsapta a rostélyt. Bátorságát hamar összeszedve újfent benézett mögé, de már semmit sem lelt ott. Jeges borsószemek gurulásztak a hátán, előbb a felsőteste, végül mindene libabőrössé vált, körmeit is beleértve. A páncélzat továbbra is rémisztő gonoszságot sugárzott. Azt már észlelte, hogy Befana nem angyali lélek, de hogy ily ördögi lenne?! A folyosón összebotlott Casablancával. Az őt követő rövid szőrű, ápolt fekete kutyát pralinészínű szeme, szívkéreg-olvasztó tekintete alapján azonosította. - Nini! - nyögte. - Megnyírta? - Nevet is kapott - büszkélkedett a férfi. - Már nem Kutya? - Szenzornak hívom. Samira nem felelt, csak nézett és tűnődött. Zsömön-

120

fu nyilván alig aludt, ebet fürdetett-borotvált, a zsaruknál is járt. Derék, nyugis pasas, csöppet sem szívbajos. Állatbarát, üde lélek, őt magnetizálóan vonzza. Mi van, ha Sharia nem téved, és szerethető tulajdonságai elvesznek majdan? Mi igaz abból, hogy a veterán házastársakat csakis az utálat, lenézés tartja együtt? Mennyire helytálló a mondás, miszerint minél jobban megismered, annál idegenebb/? Miért is töprenkedik ő most ezen? Ébresztő, sőt: riadó! Ma nem az ő násza esedékes. - Mire gondol? - kérdezte a férfi. A lány összerezzent. - Miből tippeli, hogy gondolok valamire? - Bocs, nem faggatni akartam, csak pont olyan pózba üvegesedett. Samira témát váltott. - Beszélt a zsarukkal? - Sőt, kiszabadítottam őket. Korán érkeztem, váltás előtt, engem ért a megtiszteltetés. Laven és Adren tört rájuk tegnap este, tudni akarták, hol van a puttonyuk, úgy vélvén, hogy azt a zsaruk hozták fel a tengerből. Tettlegesség bontakozott ki közöttük. Adren golyót kapott a hasába, végül mégis a martalócok győztek. A két ügyeletest a fogdába zártákba telefonnal elbántak. Hát ezért nem tudtam beszélni velük. - Mi lehet az átkozott puttonyukban? - Semmi olyasmi, ami nem vízálló. Különben beletörődtek volna, hogy a cuccot elmosták a habok. - Szilárd, vízálló. Értékes, nagyon. Mi lehet az? Casablanca vállat vont.

121

- Zsömö:nfu. A gép lezuhant, a fuldoklót kiment et tem, ennyi. ' - Aztán tőrbe csalták, állatdoki létére embert mű tettek magáival... - Ez tényleg disznóság... - ...és még a puttony miatt is nyaggatták. Nem d» hős? A férfi elmerengett: - Aktuálisan haragudtam, de akkor lefejeltem a fickót. Hiwit is elsikáltuk. Mire dühöngjek? Jó, igaza van. Az állatkínzás miatt folyamatosan haragszom. Azt szívből gyűlölöm és megtoroltatom. Hallom, találkozott apámmal. - Maga tényleg nem az ő fia? - Ezt Blackdog terjeszti bosszúból, mert nem az én jóképűségemet örökölte. Meg se hallja! Lemegyek a tengerhez. Vélem tart?

A komfortzóna nem végtelen* Samira lelkes örömmel vele tartott volna, Ha szobája nem szomszédos Delphine-ével. Am ő felsietett átöltözni, hogy minél dekoratívabb legyen a közös programhoz. Majdnem végzett a szépüléssel, amikor kitört a sikoltozás. Nem közönséges figye" lemkeltő hisztériázás volt, hanem idegösz* Para-Kovács Imre

122

szeomlás jellegű, csuklásos vihogással, keserves zokogással kombinált roham. Illett komolyan venni. A lány gondolkodás nélkül szaladt menteni. Delphine ajtajában a rémült Danalfba botlott. Visszalökte a férfit a küszöbről. -Te nem láthatod őt az oltárig! - De hiszen bajban van! - Ha most meglátod, sokkal nagyobb bajban lesz! - Ez csak babonaság! Samira félretolta az aggódó vőlegényt. - Nyugi, majd én intézem! Az ajtót belökve odabenn termett. A modellmagas Delphine-t a falra tapadva lelte, olyannyira feltapadtan, hogy csak a meretes pocak domborult ki a fal síkjából. - Mi van? - nyögte Samira. Mire kimondta, már észlelte is az idegrohamot kiváltó okot. A baldachinos ágy közelében függő menyasszonyi ruhán öklömnyi pókok nyüzsögtek. Nem okvetlenül madárpókok, de jókorák, feketék, színesek, sokfélék. Mindegyiküket bozontos lábak, szőrös potro- hok jellemezték. Valódinak tűntek, nem asztrálisnak. A lány legyintett. - Ne izgulj, semmi baj! Hiszen csak pókucik. Válaszként Delphine levált a falról, a vállába markolt, és telesikoltozta hallójáratait. - Látom, hogy pókok! Épp ezért halok szörnyet, de menten! Iszonyodom tőlük! ~ De hát miért? Olyan szépek! A teremtés remekművei. ~ Neked! Vidd őket a szobádba!

Az anyós viharzott be az ajtón. Selyem hálóinget, légies köntöst viselt, éjszakai szemtakaróját napszem- üvegszerűen a homlokára tolta. Hímzett papucsán pomponok libegtek. Vattacukorrá pumpált, tökéletes tartású hajzata arra engedett következtetni, hogy ülve aludt - vagy ülve sem. - Mi történt, leányaim? - kérdezte hamisan csengő hangon. - Delphine kiborult a pókok miatt - tájékoztatta Samira, erősen rá gyanakodva. Az öklömnyi ízeltlábúak a próbabábura húzott araruha keresztül-kasul történt bejárásával végezve kezdtek szétszéledezni a szobában. Ennek láttán az ara kiújuló szirénázás közepette visszahátrált a falhoz, bele is olvadt, a hasát is behúzva. Danalf ököllel püfölte az ajtót. -Tudatná velem valaki, hogy mégis mi történt? - üvöltötte magánkívül. - Nincs gáz, megoldom! - kiabálta Samira. - Adnál valami támpontot, hogy mégis mi van?! - Szerencsepókok! Az van! - rikkantotta Drusilla. — Anyád gondoskodott a jövőtökről! A menyasszonyi ruhában talált pókok boldoggá teszik a házasságot! Nemhogy megköszönnétek, kórusban cirkuszoltok itt nekem! Samira talált egy jókora kartondobozt az ágy mellett. Felkapdosta és belerakta a széledező pókokat, beszélt is hozzájuk, nehogy megijedjenek. Észlelte a doboz tetején vágott apró szellőzőlyukakat. Tehát a szerencsehozók ebben érkeztek, feltehetően anélkül, hogy az örömszerző anyóssal fizikailag érintkeztek volna.

124

Drusilla az idegösszeroppant arára förmedt: - Fejezd már be a visítozást, szétmegy a fejem! Köszönd meg, hogy gondoskodtam rólatok! Egy vagyonba került nekem az esküvői szerencsepók kollekciód! - Mindjárt elsírom magam! - zokogta Delphine. Lefogadom, hogy ezt a babonát maga találta ki! Tudja, hogy kétféle fóbiám van: irtózom a pókoktól és az avokádótól! Épp ezért mindig avokádóval állít be hozzánk! - Jegyezd meg: én a fiam lakásába nem beállítok, hanem hazamegyek! Az anyja vagyok, jogom van hozzá! - szögezte le az ürömanyós. -Továbbá: az avokádó étel! Ételtől nem irtózunk, hanem megesszük! - Az irtózás nem racionális dolog! - zihálta Delphine. - Az irtózónak többnyire nincs rá oka, hogy pont attól irtózzék, amitől, és mégis irtózik! Ettől fóbia! Világos, hogy nem lehet lebeszélni róla? Épp ezért nagy ívben kerülöm az üzletek zöldségosztályait az avokádó jelenléte miatt! - Pók is mindenütt van, főleg a lakásokban. - De nem ekkorák! Ha elég kicsik, képes vagyok nem észrevenni őket. Ha nagyobbat látok, szólok Danalfnak, és ő intézkedik. Viszont ezek lópókok! Képesek egészben lenyelni egy embert! Pláne egy állapotos nőt! Drusilla a fejét fogva lerogyott egy fotelba, hogy előadja özvegyanyai mártíriumát: - Ja persze, képesek lenyelni egy terhest a harmadik trimeszterben! Név szerint Delphine Abramst, ugyebár?! Direkt a kedvetekért tanulmányoztam az esküvői tudnivalókat, és ez a pókdolog az elemi fontosságúak közé tartozik! Ez a hála, amiért jót akarok nektek?!

Mert nem szeretném, ha ez a házasság is felbomlan i> Épp ezért fokhagymát köttettem a hitvesi csokrodba - Micsoda?! Vámpírokra számít? - Elfogadom, hogy a cihelődés kiborít téged. Ettől függetlenül nincs jogod sértő hangon beszélni velemi A vőlegényed anyja vagyok! Én hoztam világra őt, és áldozatosan neveltem fel! Nekem ezért tisztelet, megbecsülés, tekintély jár! Visszatérve az esküvői szerencse- csináláshoz: tudnod kell, hogy a mai napon nem láthatsz kaméleont, apácát, papot, disznót, gyíkot! - Ha nem láthatok papot, mégis ki fog esketni?! -Az avokádóval kapcsolatban nem bírsz racionális lenni, de ugyanez a pappal már nem okoz problémát?! Szóval te csak szimulálod a fóbiát! Vöröshagymát is rakattam a csokrodba, hámozottat, hogy jobban kifejtse a gonoszt távoltartó hatását... - Úgy véli, bűzleni vágyom Életem Legszebb Napján? Amely a mai!? Az esküvőmön csak egyetlen gonosz lesz jelen, és az nem más, mint... - Éjjel pedig rettentően vigyázzatok! Ugyanis a házastársak közül az fog előbb meghalni, aki elsőként alszik el a nászéjszakán! - folytatta Drusilla. Samira a fejéhez kapott: - Hát ez az oka! Képzett tudósok tízezrei kutatják, miért a nők élnek tovább. Itt a rejtély megfejtése: mindig a pasas alszik el hamarabb! Az ürömanya az állát simogatva memorizálta a magába szívott frigyelési tudást. - Sorolom tovább a fontos tudnivalókat! Az esküvődön ne kösd meg a cipőfűződet, és akkor könnyű szülésed lesz!

126

pe hát nem is fűzős cipőben megyek az oltárhoz! szipogta az ara. ......... pedig ekkora hashoz nyugodtan hordhatnál fűzős terheScipőt! Továbbá: a szertartás előtt meg kell enned egy csésze sót, mivel a gonosz szellemek a sótól is rettegnek! ^ Delphine abbahagyta a zokogást. A pókokat szedegető Samirát figyelve igyekezett kizárni tudatából az anyósát.

Drusilla zavartalanul folytatta: - Nászajándékba két tucat bilit kaptok tőlem.Tudni- illik a bili is irdatlan nagy szerencsehozó. Természetesen nem cipekedtem, a bimbiket majd otthon adom át. Samira derékon kapott egy pöttyös hátú, tenyérnyi pókot. A szőrös szépségről felpillantva kérdezte: - Huszonnégy bili? - Két tucat bili az pontosan huszonnégy bili - bólintott Drusilla. Megfintorgatott az arcán egy mimikái izmot, finoman jelezve: ha a kérdés hülye, a kérdező úgyszintén. - És ennek mi értelme? “Amikor Danalf téged vett el, még tapasztalatlan voltam ilyen téren. A váláskor megfogadtam: a következő frigy nem fog készületlenül érni! Épp ezért most beszereztem a megfelelő kézikönyvet. Én mindent elkövetek, hogy ez a házasság sikeres legyen! Én... Samira közbevetette: ” Delphine szívesen összeírja önnek, hogy mit tegyen a frigy sikeressége érdekében. Első pont... Kopogtak. ~ Nem jöhetsz be! - kiáltották egyetértő kórusban.

- Nem a vőlegény vagyok - hangzott a válasz Aleet- sziget legerogénesebb férfihangján. Samira felderült. - Bújjon be! Az állatdoki mindig kapóra jön. - Most személyeskedsz? - hördült sértetten Drusilla. - Rosszul van netán? - firtatta a lány, majd a belépőre nézett. - Ért a pókokhoz? - A nőkhöz sem értek. Nem azt ígérte, hogy a recepciónál találkozunk huszonöt perccel ezelőtt? - Elnézést... - Elfelejtette? - Korántsem, csak közbejött néhány tucat óriási pók... Casablanca észlelte az öklömnyi nyolclábúakat. - O! - nyögte gyönyörködőn. - O! O! Drusilla felsóhajtott: - Na, a hotelos is bedilizett. Maga tényleg állatorvos? -Ami azt illeti, van doktor előnevem, de ne ezért kedveljen - felelte a férfi, rá se pillantva. Észlelte a kiborult menyasszonyt, az ízeltlábú-gyűjtögetést. Samirára nézett. - Az ajtóban sápadozó vőlegény mondta, hogy itt oltja a tüzet. Mi történt? - A menyasszonyi ruhában talált pók szerencsét hoz, az ürömanya szerint - mesélte a lány. - A menyasszony pókfóbiás. Ezt rakja össze. Casablanca bólintott. - Értem a tűzoltást. Akkor hát egyedül megyek a tengerhez. Vagyis Szenzorral. Segítsek összeszedni őket? Engedélyt kapott. Térdre ereszkedtek a padlón. Az anyós folytatta leendő menye okítását: - Jó tudnod: felülmúlhatatlanul szerencsés, ha megrakott

128

szekérrel találkozol. Tehát iparkodj találkozni eli úgyszintén jót jelent, ha sok cigányt és zsidót Jsz az esküvődön. Mintaanyós lévén ideszerveztem nektek egy cigányzenekart. - Cigányzenekart?! - visszhangozta Delphine. Mit még? Netán csoportos bár micvóval kötjük össze az es- ketést? Összerántunk egy rabbikongresszust is? - Miért nem esküsznek zsinagógában? - kuncogott a szőnyegen négykézlábazó páros férfiasabb tagja. -Talán mert katolikusok vagyunk! - epéskedett Drusilla. - Jaj, elnézést! - nyögte Samira. -Ti még nem ismeritek egymást. Delphine! Ő Casablanca Biscaya Cavall Zsömönfu Meg Minden. Állatorvos, bennszülött és ho- telos. Casablanca! Ő pedig a menyasszony, Delphine... - De akár Bálnának is szólíthatja - jegyezte meg az ürömanya. A földig érő ágytakarót felhajtva folytatták a kutatást. Találtak még két pókot. A nyoszolyát is átvizsgálták. A fodros szélű párnák, terjedelmes takarók bolygatása-lebegtetése közbeni érzékkísértéseiket elfojtották ugyan, de mindketten kipirosodtak arcban. Samira lángolni tetsző ajkai megduzzadtak, nem meglepő módoii, hiszen - az elfojtás ellenére - forró csókharapásokról képzelgett. A rovarhajsza végén a férfi Drusillához lépett a kartondobozzal. - Az ön pókocskái, nemde?! Az asszony fenséges gesztussal intett. - Mostantól ön viselje gondjukat! Elvégre állatorvos, nem igaz!? 129

Egy elcsavargott pókóriás megtalálta az arát. Bogáragyában felrémlett, hogy vele van dolga, valami babonáséi miatt. Kötelességtudón fölfelé kaptatott az alany bal lábszárán. Delphine rajtakapta a mászót. Mielőtt kikattant volna, vakmerőén letépte magáról a soklábú borzadályt, és áthajította a szobán, majd összepókozott kezét messzire nyújtva felújította a sikítozást. A szövőrovar a vattacukor hajzatba pottyant. Ezt Drusillán kívül mindenki észlelte. Ő épp a maga módján nyugtatgatta az arát: - Csend legyen már! Az égieknek hála, még időben kiderült, mekkora hisztérika vagy! Muszáj beszélnem a fiam fejével! Máris lefújom az esketést! A jócskán viselős menyasszony elnémult. Úgy festett, rögvest detonál, megszül vagy anyóst fojt. Zsömönfü aggódott az ürömanya fején mászkáló ízeltlábúért. Szegény rovar a hajlakkba ragad, vagy végzetes mérgezést szenved tőle. A nő elé tartotta a fésülködőasztalról felkapott tükröt. Az életellenes szörny iszonytatóan nagy volt, végtére direkt e szempont alapján került a kollekcióba. Drusilla tetőtől talpig elsápadt. Hangja elszorult, csupán nyekeregni bírt: - Ha megcsíp, végem. Segítség. Segítség - suttogta. Samira rácsodálkozott: - Nahát! Mérges fajta? Miért nem szólt? - Most van rá okom. A lány a lódoktorra nézett: - És ha a fülébe mászik? Onnan meg az agyba? A férfi vibráló szájszéllel magyarázta:

130

- Habár nem gyilkos fajta, a marása idegrángást, körömhullást, kopaszodást okozhat... Drusilla moccanatlan fejjel, vadul hadonászott, jelezve, hogy haladéktalanul mentsék meg az életét. Samiráék tovább tanakodtak, még azután is, hogy a nyugtalan ürömanya kitört, mint az Erna, habár a saját szavukat sem értették üvegrepesztő sikoltozásától. A folyosón sokkolódó Danalf megdöngette az ajtót: - Mama! Jól vagy? Jól vagy? - Hülyegyerek! Ha jól lennék, sikítoznék? - visította az anyja.

Ha nem tanulsz a hibáidból, felesleges elkövetned ól
131

vadmámoros éjeleket, feltéve persze, hogy az is egyetért Eddigi metakoommunikációja igenlő választ sejtetett Déli hirangiko-jngáskor betódultak az arához a felöl töztetésé-e hívhatott koszorúslányok, valamint tovább' nőneműk: a sminkes, a hajász és a szépségkoordinátor Atoll házasságkköt-és előtti pánikterapeutaként érkezett Sokfél; évjárat jött össze. Pillanatok alatt mennyezetig csapott a helyiség ösztrogénszintje. A különböző izgalmakól ajzzoirt nők kezdésnek kiitták a minibárt. Utána koktélokkal: rendeltek. A hajász és se. sminkes kezelésbe vette az arát. A szépségkoordnátor- felügyelte, hogy számítógépes terveinek megfelelően almaid tsák Delphine küllemét. Atoll ledőlt a közelben lévő szófára, elrendezte felhőkarcoló kontyát, bekapcsolta a hangrögzítő ketyerét, és praxisba csapótt. - Mesélj a szüleid házasságáról - kérte a menyasz- szonyt. - Anyám már meghalt. - S amíg élté? - Amennyire emlékszem, boldogok voltak. - Megegyeznünk: semmi kendőzés, csakis a vegytiszta igazság. Nos? -Anyu szilárd morálérzékű, molyolós maximalista volt. Eleinte apa is belefért a képletbe, de a bulvársaj- tós karrier hamar leépítette őt. Sekélyessé vált, átvette a hatalmi jegyeket, úgymint: basáskodás, vakhit önnön igazában, gépies-örömtelen nőfalás, farizeuskodás, P1' álás-kokozás, ilyenek. Szarkasztikus humorú anyain egyetlen beszó lási alkalmat se hagyott ki. Apám szenvedett a megvetésétől, aztán attól is, hogy már rég nem

132

egymást szeretik, hanem csakis engem, ám ez édeskevés, sőt: keserűkevés a házassághoz. Mindez „megoldódott”, amikor anyu rávillogott egy agresszív autósra, mert ő megállt a zebránál, az meg elhajtott mellette, és legázolt egy gyereket. A levillogott fickó kiperdült a kocsiból, fejbe lőtte anyámat, és elsöpört. - Sajnálom - sóhajtott Atoll. - Elkapták a gyilkost? - Persze. Ötszáz évet kapott. De esküszöm, nem fogja megérni a szabadulását! Fontolgatom, hogy ciános sütit küldök a börtönbe. Vagy még biztosabbat. Utóvégre gyógyszerész vagyok. - Milyen érzést keltett benned a szüleid háborúzós viszonya? - Szörnyüt. Anyu halála némileg észhez térítette apámat, de ekkor már úgy gondoltam, sose megyek férjhez. Tudom, hogy a szerelmi házasság újkori vívmány. En is hinni akartam benne, mint oly sokan. Nem sikerült. Aztán találkoztam Danalffal, és mindent újraértékeltem. Sokat segített, hogy láttam, milyen jó barátok maradtak az első feleségével, nem okolták egymást frigyük sikerület- lensége miatt. Ráadásul az exnejét is megszerettem. Talán paradoxon, de nekik hála, megint bízom a házasságban. - Bocs, hogy belekotyogok - szólt a fiatalosan középkorú szépségkoordinátor —, de régebben az emberek nem kétszáz évig éltek, mint a mostaniak, könnyebb volt betartaniuk a holtodiglant. Samira legurított néhány korty fekete-sárga cirmos koktélt. - Pedig főleg érdekffigyek kötődtek - mondta. - Na persze, a felek akár egymásba is szerethettek. Nem véletlenül járta a mondás: idővel a szerelem is megjöhet. 133

A korosodó hajász legyintett az ollóval: -Az csak a Stockholm-szindróma lehetett. A legtöbb mai házasságnak is ez az alapja. Én már mindent láttam, olyan vén vagyok. - Akkor mégis pánikoljak? - nyögte Delphine. - Ne pánikolj. Danalf kedves, korrekt, stabil pasas nyugtatta Samira. - De olyan anyás! - Nem anyás, csak nem elég kérges a szíve ahhoz, hogy istenigazából helyre tegye Drusillát. Atoll köhintett: Bocs, de most akkor melyikünk is a terapeuta? - Ha vannak barátaid, nincs szükséged terapeutára felelte Samira. - Azért persze folytasd. Tehát, a következő kérdésem a vőlegény első frigyére irányul. Az igazat mondd, Delphine: sose félté- kenykedtél az exnejre? Dehogynem, az elején. Amikor láttam a köztük lévő mély meghittséget, és mi még nem azon a szinten jártunk Danalffal. Néhányszor nagyon is összeszorult a szívem. Az ismerősök és Drusilla ezzel kapcsolatos maró megjegyzéseivel se tudtam mit kezdeni. Aztán felfogtam, azért csinálják, hogy nekem fájdalmat okozzanak. Megtanultam kezelni őket. - Az anyósjelöltet is? Sajnos őt nem igazán. Mindnyájunk életében akad egykét személy, akitől síkidegek leszünk, aki bárki másnál jobban képes felhúzni. Számomra ez a testet öltött stresszor Drusilla. Atoll felült, keresztbe dobta lábait, közszemlére téve megformált sportvádlijait.

134

- Én viszont totál peches vagyok szerelmi ügyekben _ panaszolta. - Mellőlem minden pasas lefalcol. Mi a hibám? - Csak szólok, hogy ha a magadfajták véletlenül celebek, már írják is a könyvüket, „Hogyan legyünk sikeresek a pasiknál?” címmel - közölte a szépülő Delphine. Már alig hasonlított eredeti önmagára, de továbbra is angyalszép volt. Samira csatlakozott: — A sokadik öngyilkosságából lábadozó nevesség könyvének pedig ez a címe: „így urald a depressziódat! A sminkes kezében megremegett a korrektor: — Már magamtól is sejtem, miféle macák írják a „Hogyan üljünk illedelmesen?”, „Legfőbb kincsem a szüzességem” és a „Makulátlan tisztaság” című könyveket. — Apám mesélhetne a celebvilágról — sóhajtotta Delphine. - Fog is, mert utálja. A kiégés egyik legtutibb jele, ha valaki csontra ugyanazt csinálja, mint azok, akiket rühell. - Térjünk vissza a pasizáshoz - kérte Atoll. - Kis kitérővel: valamikor léteztek nemes kisugárzású, férfias pasasok. Ezek ma már oly ritkák, mint a fehér ördög. Az a néhány létező egyed ki se látszik azok mögül, akikben túlteng a macsóhormon, amely tesztoszteron, kortizol és adrenalin bántóan felturbózott elegye. Ez hajtja őket zebrán, záróvonalon; kanyarban, kamionnal szemben, ez stimulálja agresszivitásukat, amelynek gőze időnként kilövell az orrukból. Kitérő vége. Samira, a válás óta volt komolyabb kapcsolatod? A kérdezett nemet intett. Kettőt kortyolt a Darázs nevű koktélból.

135

- De törekedtél rá? - Nem, mert én meg úgy maradtam Danalf után, hogy nincs még egy ilyen pöpi fickó, mégse szerelemmel szeretem őt. Akkor mégis hogyan zúghatnék bele egy jóval tökéletlenebbe? Na, zizibúvár, ezt kezeld, ha tudod! - De azért ismerkedsz, ugye?! - Ismerkedgetek, amolyan pasipecér módon. Sajnos néhány randi után elidegenedem a partnereimtől. - Általában vagy mindig? - Általában mindig. Atoll bólogatott. - Velem is ez van. Pont ugyanez. Először rózsaszínű pára burkol be, isteni az együttlét, leginkább a szex, aztán felszáll a vágy köde, és a korábbi férfi helyén mulatságos karikatúrafigurát látok. Ezen ő begurul, és lelép. - Nem megyek férjhez! - nyögte az ara. A szépítész korongecsetszerű pamaccsal sertepertélt az arcán. - Csitt, vagy púdert inhalálsz! - óvta. - Férjhez mész, punktum, ha már itt melózunk rajtad! Danalf rendes fickó, pedig plasztikai sebész. - Mit jelentsen az, hogy pedig? - Ezt a fajtát faék észjárású, pénzéhes, léha csávóként szokták ábrázolni. - Konkrétan Danalfot is így ábrázolnád? - Dehogyis! - Akkor ne a szádat jártasd, hanem tolj be egy koktélt helyettem is! - követelte Delphine. - Rám fér. Samira, te is dobj be egyet a nevemben! Igyátok le magamat!

136

Esküszöm, szülés után kiülök a verandára egy láda vodkával! És elpöfékelek egy pipát! Az öreg hajász kuncogott az ara fején épülő, rafinált loknikkal tűzdelt, többszintes hajkompozíció fölött: - Jól van, kortyolgassunk. Csak aztán nehogy pasibulivá durvuljunk. - Az milyen? - Ez a mottója: „iszunk, hányunk, belefekszünk”. A koszorúslányoknak várniuk kellett az öltöztetéssel a szépítés végéig. Addig is süti- és szendvicsfalatkákat dugdostak a náluk elfoglaltabb nők szájába, italt töltögettek, bögyörészték a telefonjukat, hallgatták a csevegést, okultak. - Samira, mennyire bánt, hogy Delphine nem téged kért fel koszorúslánynak? - kérdezte Atoll. - Semennyire, ugyanis felkért, de nemet mondtam. Drusilla pusztító poénjainak bő levű forrása lett volna, ha vállalom. Azonkívül nem is vagyok cukorfalat koszorúslány alkat. - Mit gondolsz az öcsémről? - hangzott el hirtelen. A lány meghökkent: - Ez is a pánikterápia része? Atoll legyintett: - Delphine-nek nincs rám szüksége. Végtelenül szerelmes, férjhez fog menni. Válaszolsz? - Nem gondolkodom az öcsédről. - Ez sértő rá nézve. - Hanem érzem őt. És még sokkal intenzívebben akarom érezni. És nem felelek több kérdésre.

137

A te tükröd nem torzít, bátor legyen, aki belenéz* Mindeközben Danalf fortélyosan visszaverte anyja házasodás-megszakítási ostromát: felfedezett Drusilla szeme sarkában egy rémisztő szarkalábat. Minő szerencse, véletlenül épp volt nála elsősegély-fecskendő a szivarzsebben. Mire néhány apró tüszúrással kisimította a ráncocskát, anyja megfeledkezett a manipulálásáról. Fia menekülésszerű távozása után az ürömanyós hosszan csinosította magát a tükör előtt. Miután több réteg alapozót, korrektort, púdert, pirosítót, rúzst, szájfényt, szemfestéket elhelyezett az arcán, fél flakon lakkal újrahabosította frizuráját, és a kebeltunningolásról sem feledkezett meg. Óarany színű, dagályos-csipkés örömanyai toalettjét felöltve magához telefonálta Sharia húgát, hogy materializálják Fátyol projekt fedőnevű titkos tervüket. A fátyol a szemmel veréstől óvja a menyasszonyt, épp ezért elhagyhatatlan. A hitvesi csók után a lefüggönyözés óvó-védő szerepe megszűnik, az asszony oltalmazását férje veszi át. Ám e tradícióval visszaélve megesett néhányszor, hogy a lepel másvalakit rejtett, nem a választott arát. Okos vőlegény bekukkant a tüli alá, mielőtt örök hűséget, aggkori támaszt, beteggondozást esküszik. Életfontosságú tehát, hogy vajon tényleg okos-e. Megér egy próbatételt.

* Lunem

138

A nővérek sokadszor mélyedtek el a Tökéletes esküvőszervezés című kiadvány Szerezzünk sok-sok meglepit a házasulóknak! fejezetében. Bőszen jegyezgettek, telefonálgattak, hogy minél teljesebb tökélyre emelhessék Danalf második, egyben utolsónak remélt frigyét. így derült ki, hogy hiába rendelték meg a népes cigányzenekart, valamint a tizenhárom táncoló-szerencsehozó kéményseprőt a nászi eseményre, lemondhatnak róluk. A viharosra fordult időjárás miatt törölték a járatukat, sok másikkal együtt. A csalódott organizátorok kimeredtek a várablakon. A napfényes égbolton bárányfelhők legeltek, a média által ecsetelt tomboló anomáliának szele-pora sem volt. Sharia bosszúsan sóhajtott: - Jaj nekünk! Mink maradt? - Na, azért még ne kongassuk meg a vészmadarakat! Egy: meglesz a tüzes program. Kettő: a bilincselés se marad el. Három: legfőbb attrakciónk mégiscsak a fátyolos menyasszony! És négy: a nyüszögtetőt se feledjük! - A nyüszögtető pompás húzás lesz! - lelkesült Sharia. Amint tisztul a levegő, Symon minden kelléket betelepít a nászutaslakosztályba. Drusilla összedörzsölte a két tenyerét. - Pompás terv, pompás! Máris öltözhetsz! Vállfára függesztett menyasszonyi öltözéket húzott elő a szekrényből. Az abroncsos ruhát tüli, csipke, fodor, kristály, gyöngy és habzás alkotta, végtelen bőségben. A földig omló, sűrű szövésű, többrétegű fátyol tökéletesen elrejtette az ara arcát - és a világot előle; e lep

let kizárólag vakmerő nők használhatnák fehér bot vagy vakvezető állat nélkül. A pazar díszítésű diadém láttán a brit uralkodó cserére kínálta volna snassz koronáját. - A fiamék nem értették, miért kell nekem tíz utazóláda és bőrönd e néhány napos kalandhoz - kuncogott Drusilla. Húga rácsodálkozott: - És tényleg: miért kell? Az egyikben jöttek a böhöm pókok, a legnagyobban az araruha, a harmadikban az egyéb kellékek... Mit hoztál a többi hétben? - Én talán pucérkodjak?! Ugyanekkor Casablanca az egyelőre még szolidan háborgó tengerben tempózott. Búváröltözékben, légzőkészülékkel merült a mélybe, a korábban memorizált helyen. A billegő gépből zuhanó fickó láttán automatikusan kiszemelt egy tájékozódási pontot a parti sziklán, hogy könnyebben meglelje a balesetest. Most ugyanez a pont segíthet megtalálni a fickó elsüllyedt zsákját. Azt is tudta, hogy a zsaruk ott nem is jártak, még a repülő körül se hosszan kutatgattak, mivel a gép utas és pilóta nélkül veszett a vízbe, a mentvény állítása szerint. Noha a behatóbb ismerkedést követően merészelt kétkedni a martalóc igazmondásában, mégsem úszott el a becsapódási helyig, hogy lemerüljön a roncshoz, holttestnézőbe. A gazdag élővilág elrejtette előle a keresett zsákot, ha az egyáltalán ott volt. Amúgy is belefeledkezett a körötte kíváncsiskodó halak, a sziklákon és a fenéken ringó- lebegő, özöndús növényzet csodálásába. Ha Aleet lakói hajdan a szigetre engedik a habzsi ingatlanspekulánsokat, a nyomukba sereglő turistahadak rég elpusztították

140

volna mindezt az eleven szépséget, közvetlen és közvetett

módokon, miként oly sokfelé történt. Most pedig bölcs földijeire büszkén mutogathatná a lerablástól megoltalmazott tengeri világot Samirának, ha az ármányos anyós át nem írja a programot. Ráadásul négy szem jóval többet látna, mint az ő kettője. De talán így is előkerül a légiszerencsétlenek tébolyultan keresett puttonya. A kiszabadított zsaruk nyilván lesit- telték a leprakórháznál hagyott rozzant Adrenékat, azok többet nem kutakodnak itt. A tenger mind nyugtalanítóbban kavargóit fölötte. Sejtette, hogy odafent az időjósok ígérte szélrohamok ostorozzák a vizet. Ha élve óhajt visszatérni a Világsikerbe, s nem halvajáróként, ideje partra sietni. Légzőkészüléke kijelzőjén is sürgető számokat látott. Még egyszer megkerült egy terjedelmes sziklát, benézett minden üregbe és íucsomó alá. A fönti háborgás a reméltnél gyorsabban fokozódott, a vízmélyi lökdösést is erősbítve. Hát jó. Agyő tatyó, bárhol vagy is, én most föllebegek. Ám ekkor a méretes kő ellaposodó végénél megpillantott valami oda nem illőt. Fejjel előre fúrta magát lefelé, hogy alaposabban megvizsgálhassa. Biztosra vette sikerét. Ma még ezersok dolog várja, és ott van az izgalmas hangú lány, akire oly sóváran kíváncsi, mint még soha másra. Nem eshet baja. Az élet- és zsákmentő sietségben a légzőkészülék csöve beakadt a szikla egyik alattomos kiszögellésébe. A vezeték nem szakadt el. Viharos lendülete az egész készüléket letépte a hátá

141

ról. A csutora is kirepült a szájából. Örülhetett volna hogy a fogai nem. Búsan bámult a süllyedő légtartály után. Tervei kilőve. Neki meszeltek. E gyászos percekben Basoche atya, Casablanca anyai nagybátyja az esküvő celebrálására készült a kápolnában. Legszebb miseruhájában kortyolgatta a legízesebb misebort, azon elmélkedvén, mi szépet, tanulságosat mondjon a házasuló feleknek. Mindig is furcsállotta, hogy éppen az ő tiszte a szerelmes emberpár felkészítése a közös jövőre, az övé, aki tradicionálisan kötelező cölibátusban senyved. Neki úgy illett tudnia, hogy Jézus a következőképpen fogant: a Szent Szellem beárnyékolta Máriát. És ennyi. A mellébeszélésnek persze volt előzménye, a pogány vallások némelyike például azt meséli, hogy Mars anyja, Júnó virágillattól esett teherbe. Hát hogyne! A kisbabát pedig a Mikulás, a gólya meg a káposztafej hozza! Basoche atya mindezek és egyebek miatt rettentő sok eztazt titkolni kényszerült. Tetézetként nap mint nap épp e titkoltságokról tarthatott elrettentő prédikációkat, nehogy bárányai eltévelyedjenek. Az ő tiszte volt kijelölni számukra az egy-igaz, egy-helyes utat, ostorozni bűneiket, esketőbeszédet mondani, végtére erről szólt a papi hivatás. Mindettől folyamatosan hasadt a tudata. Hovatovább már az se vigasztalta, hogy bár hiú, dőre, mohó, telhetetlen, irigy és kéjsóvár, de legalább nem pedofil, még csak nem is meleg.

142

Habár klistérozási függősége éppenséggel erről a tőről eredhetett, legalábbis unokahúga, Atoll szerint. Unokaöccse, Casablanca seggszuális függésnek nevezte ugyanezt. Akármit mondjanak is, az allövet jó, az allövet Icéj, akár hideg vízzel, akár meleggel, akár szenteltvízzel vagy olajjal történik. Basoche atya már dúdolta is: a nap minden percében élvezet az irrigáció, ó, ó, ó, ó! Ám csak titokban élvezkedhe- tett. Bárányai máris sokféle rút pletykát terjesztettek róla, holtbiztos, hogy a beöntések miatt is a szájukra vennék. Hja, az élet feketeleves. Itt van mindjárt az esküvő. Egyszerűen nem szívelte az esketést. Minek összeadni az emberpárokat, ha utóbb úgyis elválnak? Klasszisokkal életszerűbb lenne, ha válási ceremóniát tarthatna helyette. A keresztelőt is fölöslegesnek tekintette. A szülők gondosan kiválasztanak porontyuknak egy szimpatikus nevet valamelyik szappanoperából, ám néhány éven belül több gúnynév is a gyerekre ragad, aztán holta napjáig ezeken szólítják-említik. Kivétel a saját testvére, mivel Cassandra már eleve idétlen neveket aggatott szülötteire, a legifjabbra a legtöbbet, még a Szent Grált is belekeverve. Viszont a gyászmisét módfelett kedvelte, végre egyszer isteni jókat lehetett mondani az elhalálozott birk bárányokról, nem csak az obiigát feddést, szidalmat. Az ördögűzés is ínyére volt, habár nemigen hitt a hatásosságában. Ráadásul ez további kínokkal terhelte szenzi- tív lelkét, olyan család sarjaként, amely számos boszorkányt adott a világnak, például a saját anyját, Befanát. 143

Ha már eszébe jutón, úgy vélte, az esketés kezdetéig jut még ideje egy ördögűző allövetre. Az biztosan ellazítaná. A klistély ezúttal legyen kézmeleg, és jócskán tömjénolajos, hogy távol tartsa a gonosz kísértőt. Ekkor bebotorkált az ajtón egy vak menyasszony. Az allövetnek lőttek.

Ahogyan az a romantikus regényekben lenni szokott...* A szertartás közeledtével felhúrozódott a hangulat a Világsikerben. Mindenki izgatottan tette a dolgát: készülődtek, organizáltak, szépültek, próbáltak, stresszeltek - és így tovább. Atoll elsietett, hogy segítsen fivéreinek a teremdíszítésben, a korábban elkészült karácsonyi pompát óhajtották esküvősre fokozni. Az arával végezve a sminkes visszavonult a szobájába, saját arcát piperézni. A szépségkoordinátor hasonló célzattal távozott. Az éltesedő frizuraspecialista is lelépett, azon mélázva, hogy ha meleg, szélcsendes idő volna, mekkorát úszhatna a nagy kékségben. Koszorúslányai segítségével Delphine felöltötte lágyan omló, légies anyagból cselesen szabott, szűzfehér ruháját, amely gyengéden leplezte állapota előrehaladott voltát. Belebújt hegyes orrú, tűsarkú cipőjébe. Segítői a loknis-kontyos hajremekmű köré illesztet* bulvárfordulat

144

ték sóhajkönnyű csipkefátylát. Elállt a lélegzetük, amikor ránéztek. Ám a tükörhöz lépő ara nem hatódott meg önnön szépségétől. íziben ideg-összeroppanást kapott. - Fél órán belül elefántlábam lesz ebben a csukában! siránkozott. - Ez a tűvékony sarok el se bír! Akkora vagyok, mint Moby Dick! Miközben az oltárhoz vonulok, letörik mindkét sarkam! Nevetség tárgya leszek! Hogyan fogok táncolni? Hol az edzőcipőm? - Na, az például fűzős, de be ne kösd, hogy az anyósodnak legyen igaza! - jegyezte meg az ablakpárkányra dermedt Samira. - Gyönyörű vagy! A legszebb! - bizonykodtak kórusban a koszorúslányok, a nyelvüket harapdálva, nehogy kicsússzanak a szájukon a királylány és hercegnő szavak, tiltólistásak lévén. Kiejtésük esetén érzékeny összeget kellett volna befizetni az esküvői klisé-alapba. Samira szórakozottan bólogatott: -Tényleg! Szerintem is - szólt, kifelé bámulva. Mielőtt Casablanca elbricskázott, felajánlotta társaságát az esketésre, nehogy kísérő nélkül maradjon ilyen exanyósvészes alkalomkor. Tüstént hívja őt, amint hazaér, ígérte, azt is megsaccolva, hogy ez mikor esedékes. A kitűzött időpont jócskán elmúlt, az ígérőnek híre- hamva se volt. Az ablakban toporgó lány gyakran kihajolt, már-már a párkányon hasalt, a lenti utat, a távoli vizet és a köztes szakaszt fürkészve. Arról rémképzelgett, milyféle baj érhette Zsömönfut. Egyaránt gyanakodott a háborgó vízre, a pánikhajlamos lóra, az opalizálni képes ebre, az alattomos Hiwire, a gaz légibalesetesekre. 145

- Az öreg hajász és a tenger... - sóhajtotta oda nem illően. - Nem is abban a könyvben van Moby Dick! tiltakozott Delphine. - Moby Dick menyasszonyi ruhában van, és gyönyörű, vágom - bólintott Samira. - Azt hiszem, benyelek még egy koktélt. Amint kézbe vette a poharat, szapora patadobogást hallott. Repülőstarttal száguldott vissza az ablakhoz. Végre! Megpillantotta a bejárat elé gördülő bricskát. Öröme legott lelohadt. A bakon a tengeri hínártól zöldülő, ázott bundájú Szenzor kutya ült, szál magában. Nem ő tartotta a hajtószárat, az andalúz kanca magától is tette a dolgát. Az utasülésen Casablanca hevert komplett búvárszettben, mozdulatlanul. Az ellenoldalon, valamint szanaszét ruhakupac, légkeverékes tartály, hátizsák, miegymás hányódott. - Delphine! Nézz ki gyorsan, hogy megrakott szekeret láss a boldog házasságodhoz! - rendelkezett Samira. Nem várta meg, hogy a viaszfolyás-lassúsággal reagáló, hasas menyasszony az ablakhoz induljon. Rohant, száguldott, megdöntve minden lépcsőházi gyorsasági rekordot, a tűzoltókét is beleértve. Mire leért, Max és Engels leemelte a korpuszt a bricskáról. A jajveszékelő Atoll letépte passzív öccse arcáról a félrecsúszott búvármaszkot. Elcsukló hangon hajtogatta, pszichológusmód:

146

- Jól vagy? Jól vagy? Samira a lényegre tört: - Lélegzik? Tegyék le! A neoprén ruhás férfi mellé térdelve a nyaki artériát kereste. Gyenge lökéseket észlelt. Légzésére kíváncsian a szájához hajolt. Elhaló suttogást hallott: - Felajánlottam száz tevét a Jóistennek, ha megment. Lélegeztessen! Olyan fáradt vagyok... Samira lélegeztette. Leheletről leheletre érezte, hogy múlik a fáradtság. Mi több, mindketten aktiválódni kezdtek. Zavartan beszüntette a társas légcserét. - Ez most a húsvér valóm? - tudakolta az éledező Casablanca. - Mi történt? - kérdezték egyszólamúan az érte aggódok. A férfi segítség nélkül felült, hátát egyik fivére lábához támasztotta. Békatalpait billegetve töprengett. - Nem tudom. Letépődött a hátamról a légtartály. Utánavetődtem. Elfogyott a levegőm. Filmszakadás. Hogy kerülök ide? Ez a húsvér valóm? Samira levette róla a lábús^ókat. Szenzor kötelességszerüen nyaldosta Casablanca arcát, a lehetségesnél jókorább nyelvvel, egyik fültől a másikig, kevés nyállal, masszázsszerű csapásokkal. - Hol vagyok? - kérdezte a férfi a kutyanyelv mögül. Hogy kerülök ide? Ez a húsvér valóm? - Miért kellett merülnöd? - faggatta Atoll. - Hogy lehettél ilyen felelőtlen? Talán nem hallottál a viharról?

147

A férfi kábán felderült: - Ah, hát itthon vagyok! Ez pedig a nővérem, Letol, Merültem, mint máskor. Beakadtam egy sziklába. - És azután? - kérdezte Samira, az ebet félretolva Szenzor is búvárkodott? Milyen mélységben él a rajta lévő hínárféleség? Max és Engels a fejéhez kapott. - Tényleg! - rikkantott egyikük: - Kutya olyan mélyre nem merülhet! Kizárt! - Szerintem is - bólogatott Atoll. Casablanca mindnyájukon végignézett. A szemlekor végén elakadt Szenzornál. - Be se jött a vízbe. Öt a kocsin hagytam - töprengett fennhangon. - Elvesztettem a légtartályt, végül magamat is. Aztán valami puha fehérségben suhantam, s az oly lágyangyengéden ölelt körül, mintha finom tollak tengerében úsznék. Jóleső érzés volt, simogató, köny- nyed, otthonos. Cassandra rohant ki az ajtón, zavarodottan. Alig-alig volt magánál. Földön üldögélő fia láttán megdermedt. Ikrei rögtön tudták, mi a gyógymód. - Te vagy Cassandra - mondta Max. - Az anyánk. A nő felrezzent: - Kicsoda? - Cassandra. Te vagy Cassandra - ismételte Engels. Az asszony felbolydult. - Hát ezért éreztem olyan furcsákat! Nálam járt a fiam lelke, a legkisebb fiamé! -A kis kedvencedé - jegyezte meg Max, bántó él nélkül, tényközlésképpen.

148

, Azt mondta a kicsikém, hogy nem akar meghalni, ”* - i^sőn szólt. Átöleltem, simogattam, ringattam. Í búsulj, kisfiam, mondtam neki, nemsokára ujraszu- I L addig meg kísértgethetsz, ha kedved tartja, akár- 6 k^ nagyanyád, az se rossz. Egyszercsak eltűnt a kamból, kisiklott belőle. Hiába kerestem, nem éreztem L ottlétét, nem leltem nyomát. Casablanca felsóhajtott. _ Akkor tehát húsvér vagyok. Visszajöttem. Vagy hoztak’ - Fürkészve méregette a csatakos bundaju ebet, annak nyaka, válla körül a diadalkoszorú-szerüen elrendeződött tengermélyi íüfonatot. Töprengéséből felocsúdva összeborzongott: - Vagy inkább a nagyanyám műve volt? Hűvös légáramlat borzolt a hajukba. - Ugyan! Mihez kezdenék száz tevével? - kuncogta Befana. Kuncogása nevetéssé hangosodva gyorsan távolodott, majd elhalt. A búvárruhás férfi nyögve feltápászkodott. - Megyek, átöltözöm, mielőtt molesztálni kezdene egy fétises. Lekéstem az esküvőt? - Kevés híján - felelte Samira.

149

Minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb* Az örömapa meghatottan vezette leányát a virágdíszes padsorok között. Kis kápolna, kis esküvő. Már-már pihentető a tömeges násznépes, rongyrázós celebmenyegzőkhöz képest, amelyeken hivatalból kellett megjelennie. Leánya Legszebb Napját is megörökíthetné a magazinjában, elvégre a vőlegény nem nímand: kurrens klinikán dolgozó plasztikai sebész, aki hamarosan nyilván saját praxisba vág. Danalf holtbiztosán értékelné a reklámot-hírverést. A vendégfelhozatal nem akkora pamacs, csupa hétköznapi ember, de legalább a lélekszám nem kétezres. Mindössze negyven-ötven személy, a házasulok szűk rokoni, baráti köre. A hetedhét országra szóló lakodalom jövőre esedékes, amikor a terhesség már nem akadályozza a hiphop táncolást. Ugyanis az ő komoly foglalkozású egyetlenkéje ennek az enyhén szólva prolis - na jó: utcai nyaktörő hobbinak hódol - és fejen pörgés, szaltózás közben betegesen retteg az avokádótól! Abramsnek feltűnt, hogy csemetéje még férjhez se ment, máris megváltozott, de hát ez a természet rendje. Akit kísér, kevésbé magas, mint Delphine. Nem is olyan feszült, mint legutóbb, ellenben sokkal vaksibb. Nem elegánsan az ő karjára ejtett kézzel lépdel, inkább rácsimpaszkodva vezetteti magát. Habár ez nem is csoda, olyan sűrű fátylat választott, amelyhez képest a * A. Magnus

150

muszlim nők hurkája csupán szellenetnyi, kihívó viselet. A ruhája sem hozzáillő, minden túlságos rajta, a ki- lónyi gyöngy és kristály, az abroncsos szoknya, a fodrok, masnik, receficék. Na de ez Delphine Legszebb Napja, ahogy mondani szokás. Habár ezt és más esküvőn használatos kifejezéseket itt most csak pénzbüntetés ellenében lehet kiejteni. Az ifjú házasulok így óhajtják megelőzni az el- közhelyesedést. Ő pedig hiába magyarázta nekik, hogy az eltömegesedő világ igenis igényli a közhelyesedést, sőt, kifejezetten ez az életeleme. Ezt mi sem példázza jobban, mint a bulvárlapok és -műsorok frenetikus sikere. Már rég nem a vallás az egyedüli álomgyár. A filmipar mellett álomgyárak továbbá a tévécsatornák, bulvárlapok is. Sőt, a politika is ugyanolyan álomgyár, tllúzió- keltőshazugságos agymosoda. Senki nem akar ébren lenni. A valóság a mazochistáknak való. Vagy a nagyon bátraknak. Egyetlenkéje háromlépésenként elbotlott a padlót seprő ruhaszegélyben. A vastag fátyolzat mögül kiszivárogtak szitokhangjai. Abrams hallotta, amint ezt sis- tergi: ó, én hülye! Minek mentem bele? Nemet kellett volna mondanom! Francokat nemet! Inkább lócuccot! Az apa odasúgta a karján csimpaszkodó, botorka gyermekének: — Anyád is végigparázta az esküvőnket. Stresszes helyzet, fel se vedd, édesem! A lány letompított hangon sziszegett a lepel alatt. - Ja, és milyen büdösül boldog lett! Mielőtt a bosszús Abrams válaszolhatott volna, fel

151

tűnt neki, hogy Delphine járása, teste elnehezül. Az átláthatatlan arckárpit alól erőlködő nyögés hallatszott Mi van? Máris szülünk?! Úristen, ezek tolófájások! Egyáltalán van itt orvos, a sötét középkorba ragadt szigeten?! Hátrasandítva gyanúsnak tűnt, hogy mögöttük nincs szőnyeg. Ezt azért találta furcsának, mert előttük viszont volt. A kontroll hátralesés végeztén rádöbbent, hogy a csaknem kilométeres, súlyos slepp felgöngyölte, sőt jelenleg is göngyöli a padsorok közötti szőnyeget, azt cipelik-hurcolják magukkal. Immár oly nehezen haladtak, mintha derékig érő hóban vánszorognának. A bámészkodók egyike sem figyelmeztette őket a malőrre, a segítségükre sem siettek. Ennyit a rokonok, barátok szűk köréről. Az oltárnál várakozó snájdig vőlegény aggódónak látszott, de olyan távolról, a gótikus imaház félhomályában nem láthatta pontosan, mi történik. A fátyol alól válogatatlan szitkok szűrődtek a külvilágra. Az elakadt ara már nem lócuccot emlegetett. Pontosan megnevezte, mit kellett volna mondania az esketési felkérésre. Abrams belátta, hogy ő az atyaférfi, aki mindjárt áttestálja terheit egy fiatalabb, strapabíróbb fickóra. Ám addig még neki kéne tennie valamit. Nem sokáig örülhetett a ténynek, hogy a celebhiány egyszersmind pa- parazzimentességgel áldott állapot. Egyre több fotózó, videózó mobiltelefont észlelt körös-körül. Manapság mindenki lesifilmes, mobilspion. Sokáig nem tépődhetett ezen, végleg megfeneklettek.

152

Lefejtette leánya odagörcsösült ujjait a karjáról. Hátrasétált az uszály legvégéhez. Bevillant neki az uszály szó másik jelentése, miszerint vontatóhajó. Nyögve lehajolt, s a földrésznyi leppentyút felhajtva elkezdte visszagöngyölni az alákeveredett szőnyeget. A kétkezi elfoglaltság a fizikuma mellett az összes idegszálát is lekötötte. Tekerés közben nem vette észre a késve érkező párost. Samira megtorpant az ajtóban. Szeme, szája elnyílt, mutatóujja a félúton elakadt, fura öltözékű ara hátára szegeződött, kérdőn. Partnere is értetlenül állt mellette. A hökkenős jelenet megismétlődött az újabb menyasszony betoppanásakor. Az apját kereső Delphine odakövült Samira és Casablanca mellé. Úgy rémlett, fóbiái körébe felveszi az esküvőirtózást is, de tüstént. Ugyané pillanatban az érkezési sorrendben első ara érzékelte, hogy megszabadították járásnehezítő kolon- cától. Nem várt kísérője visszatérésére, vaktában becélozta az oltárt, és meglódult, hogy mielőbb túlessen küldetésén. Utána ledobhatja redőnyvastag fátyolát, és végre oxigénben dúsabb levegőhöz jut. Látását visszanyerve megmondja a nővérének, mit találjon ki legközelebb, lehetőleg a legnagyobb csődörrel, nélküle. Leplének az lett volna a hivatása, hogy ő annak rejtekében összecserélhető legyen az igazi menyasszonynyal. A sűrű fátyolnak ellenben más volt a tévhite. így hát, miközben az Első Ara az hitte, hogy az oltárhoz siet, valójában ide-oda botorkált a padsorok közötti térben. Hol jobbról, hol balról ült vagy térdelt valaki ölébe. A felugrálókat, menekülőket elsodorta az abroncscsal, sleppel, jó néhányszor az üléssorok közé szorult, sok virágdíszt leszaggatott. 153

Az inzultáltak, könnyebb sérültek kiszabadították, irányba forgatták a vak mátkát, és továbblökték célja felé. Mások passzívan nehezteltek rá. A környezet hangjai sikoltozás, kiabálás, nevetés - halkká szűrve jutottak el a füléhez. Amikor valahára elbukdácsolt az oltár előtti lépcsőfokig, átzuhant azon. Estében hadonászva elkapta a hűdött Basoche atya palástját és az alatta lévő nadrágszárat. Megkapaszkodott bennük. Az eskető férfiú még azon morfondírozott, hogy ez a nő félórával a ceremónia előtt idejött, és őt az allövettől visszatartva — sőt: megfosztva! —, elszántan gyakorolta az egyenes vonalon történő eljutást az oltárig. Le s föl. Odavissza. Buzgón és vakon! És ment neki! És tudta! Aztán éles helyzetben feldúlta a kápolnát! Lebólin- gozta az ő bárányait! Ráadásul megjelent még egy menyasszony! Még egy! De ez legalább lát. O pedig itt meredezik, letépett nadrággal a bokája körül, markolászó női kézzel a térdein, allövetlenül. Holott e szörnyű helyzetben egy jól irányzott irrigá- ció életet menthetne.

154

A vágy és a harag a legrosszabb tanácsadók* Drusilla sejtette, hogy a ha megorroi ra, na de ő majd érzelmi ráhatással kezeli a problémát. A soros menyével nem számolt, a Delphine-féle, békés lelki alkatú személyeket mindig is könnyen lenyomta. Noha már eddig is dühös volt vaklászó húgára, jóval intenzívebben méregbe gurult, amikor Sharia elvágódott a pap lába előtt, annak nadrágját lerántva - az égnek hála, az atyák klepetust is viselnek, így nem történt kínos lelepleződés. Odakiáltott a paptérdet markolászó vak tyúknak: - Ereszd el, amit fogsz! Nehogy rád szálljon az erkölcsrendészet! Sharia nem tudta pontosan, mi az, amit fog, de képes volt elképzelni, tetemes túlzással. Eldobta a markoltat, és feltápászkodott. Basoche atya a terjedelmes kőoltár fedezékébe tipegett a bokáján herfliző nadrággal, és - lelki infarktusát lábon kihordva - helyreigazgatta dúlt renoméját. Danalf az Első Arához ugorva letépte a külvilágtól elzáró fátylat. - Nénikém! - nyögte, felismerve a fals mátkát. - Miféle ormótlan tréfát űzöl? - Anyád űzi! Anyád! - hárított Sharia. - Tudni akarta, szereted-e annyira a menyasszonyodat, hogy észrevedd a cserét. Nos? Időközben Drusilla a tetthelyre vitorlázott pazarul * Ovidius

155

terebélyes örömanyai öltözetében, amelyben egymaga több asztalt körbeülhetett volna. - Bizony, drága kincsem! - kezdte negédesen. - Ez a próbatétel a te javadat szolgálta! És kiálltad, egyetlen magzatom! Megérte az áldozat, amivel felneveltelek, drága pénzen kikupáltalak! Felismerted, hogy nem az imádott arád szándékozik nőül menni hozzád. Ügyes fiú vagy! Danalf felhördült. - Elárulnád, hogy mégis mire volt ez jó? - Ugyebár a házasság sors- és vagyonközösség. Nem mindegy, tudod-e, kivel szerződsz rá. - Hogyne tudnám, mama?! - Igazán biztosra veszed, hogy holtod napjáig hűségesen szeretni fogod azt a nőt? Ha megbetegszik, méred a lázát, eteted, almozod őt? Az immár összeszedett ruházatú Basoche atya közbeszólt: - Ezt majd én megkérdezgetem. - Mit tud maga erről?! - legyintett Drusilla. - Volt már dolga nővel? Az eskető férfiú örvendett, hogy e pillanatban nincs jelen a szokásos nyája, hogy sejtelmes zúgással, köhé- cseléssel reagáljon a kérdésre. - Ördögöt űztem már, tehát avatott vagyok! - felel- te- — Kérem önt, fáradjon a helyére, hogy megtarthassuk a szertartást. Ha majd ahhoz a részhez érek, hogy tud-e valaki az esketést kizáró okot, ön is jelentkezhet, ha netán tud ilyet! Drusilla tekintete megváltozott. Micsoda merész férfiember! Nem fél tőle! Két kézzel tágított a dekoltázsán, majd ringatott felsőtesttel, lentről fölfelé végigmérte az

156

atyát, végül megjutalmazta egy kacér tinilány mosolyával, s visszavonult az első sorban lévő három helyére. Delphine az apjába karolva várt a jelre a távoli ajtónál. Összeszorított fogai között sziszegte: -Megszülök, esküszöm, dühömben megszülök! Drusilla felhívott, hogy húsz perccel később jöjjek, mert csúszik a ceremónia! A másik oldalán álló Samira a fülébe suttogta: - Nem teszed meg neki a szívességet, hogy kiborulsz! Nyugodj meg, a mostani dobást írd a többihez. Majd később törlesztesz, ne feledd: gyógyszerész vagy. És most mosolyogj!

- Mit jelentsen az, hogy szóljon, aki esketést kizáró okot ismer? - súgta az ara. - Ez régen volt szokásban - magyarázta Casablanca. Ma már idejétmúlt szóvá tenni például, ha a menyasz- szony nem egészen szűz. Ismét felcsendült a menyegzős zene. Az örömapa újfent elindult az oltárhoz, ezúttal végre a saját lányával. Néhány lépésenként hátrasandítva ellenőrizte, követi-e őket a szőnyeg. Megnyugodhatott. Lámpalázasan, elfogódottan. zajlott a szertartás. Basoche atya kerek beszédet tartott, megosztva hallgatóságával a házasságról, válásról, gyermekáldásról, bélfürdetésről vallott - jócskán öncenzúrázott - nézeteit. Amikor a kritikus részhez érve azt firtatta, ismer-e valaki a ffigykötést kizáró okot, néma csend támadt. Drusilla fészkelődön, feszengett, a kezét is emelte volna, ám a pap metsző pillantása láttán magában tartotta ellenérvét, miszerint Danalf az övé, egyedül az 157

övé. Nem pedig egy nőcskéé, aki semmilyen mártíriu- mot nem vállalt érte. A mátkapár egymást falta a tekintetével, elrebegett esküjük, határozottan elkiabált IGEN!!!-jük könnyeket csalt az esketésszenzitív meghívottak szemébe. A frigy megköttetett. Casablanca megszorította Samira kezét. A lány kisóhajtotta magából a feszültséget, összemosolyogtak. Szélzúgás támadt. Hűvös légáramlat nyargalt végig a kápolnán. Meglebbent a menyasszonyi fátyol, hajak borzolódtak, lélegzetek akadtak el. - Jaj! - nyikkant Zsömönfú. - Nagyi, ne most! A kápolna elmosódó kőfalai sudár törzsű fákká változtak át. A torony magasságába nyúló, karcsú ágak csúcsívesen összehajoltak, híven őrizve a boltozatos, gótikus formát. A fénylő fatörzsek és ágak között zöldarany napsugarak pásztáztak. Enyhén áttetsző, hologramszerű emberalakok mozogtak a varázsos kialakítású templomhajóban. Sze- rényebbpompásabb középkori öltözéket viselő párok követték egymást az oltárnál. Az egybekelők felvonultatták az érzelmek teljes szivárványát, félelemtől az örömig, undortól a rajongásig. Papok kereszteltek csecsemőket, miséztek boldogultakért. Akik korábban megszemlélték a vár folyosóin függő piktúrákat és azok táblácskáit, felismerhették az egykori atyákat, köztük az irtózott Hermanidót; a gyermeket keresztelők, házasulok között és a padsorokban Duzmavár hajdani lakóit láthatták, uraktól szolgákig. Az időutazás húsvér közönsége mozdulásra, ijedezés- re képtelenül, delejtől láncoltán követte a történéseket. 158

Régmúlt századok családi-közösségi eseményei zajlottak előttük; elhunyt várurakat temettek a falak mentén sorakozó szarkofágokba, imát mondtak értük. Hermanido a feszületes kőoltárnál törvénykezett az eretnekek fölött. Kivégzéseket szentesítő, halálfejes pecsétgyűrűjét négy-öt csontból álló, hosszú körmű mutatóujján hordta. Le se húzta onnan, öklét lefordítva nyomta bélyegzőjét az iratokra. A falat alkotó nyurga törzsű fákon túl fellobbantak az emberzabáló máglyák tűzfényei, távoli sikoltozás, miserere, miserere gajdolás hallatszott. Hermanido rohanvást tért vissza a színre, akárha üldöznék, és így is volt. Zilált hajú, rongyos alakok űzték, legdühödtebb hajszolója lándzsa méretű feszületet lóbált. Az inkvizítor kirohant a képből, ám hamarosan újabb körbe kezdett, immár a testében cipelve saját keresztjét. Két kézzel markolta a hátsójába szorult szentséget, léptei lomhultak, arca megnyúlt és csak nyúlt és nyúlt. Üldözői vadul ugrándoztak, pattogtak körötte, akár a máglyáról szétpattanó szikrák. Némelyik kriptafedél csikorogva elmozdult. A halott uraság, ahogyan temették, díszruhában, oldalán karddal, sápadt képpel mászott ki sírjából, megkezdve furcsa máslétét. Embermagas, vaskos gyertyák ontották sárgás fényüket, fiúcskák énékeltek a karzaton. Angyalok éledtek meg az ablakképeken és a freskókon, a szoborba zártak testéről lepattogzott a kömáz. A szabadult kerubok, szeráfok szertelenül szálldostak, játszadoztak a magasban. Viharos gyorsasággal piszkolódtak, vénültek, mígnem kedvük-lendületük megtört. Amikor széthullottak, csillámos angyalpor szitált a fejekre.

159

A fenypasztás fatörzsek között násznép táncolt gyászolok ballagtak, párok kergetőztek. A padsorokban helyet foglaló gyülekezet bámulta a látomást. Öltözékük hajviseletük a megjelenített korszak, rang-rend, divatszellemében cserélődött; szellemalakok és húsvérek egymásba folytak. Samira látta Casablancát, Danalfot, Delphine-t s a többi, altala ismert embert századokkal korábbi és közelmulti valójában, őt pedig a többiek csodálták Még hosszan elnézte volna a rendkívüli tüneményt, ám a pásztázó napfény kihunyt. A fatörzsek kőfallá tömörültek, csúcsíves mennyezetnek tetsző ágrendszerük freskódíszes boltozattá vált. Ne fesd a falra, megjelen'!*

A kápolnából kilépő ifjú párt nem fogadta rizshullás, sziromeső. Az esküvői meghívón közzétették, milyen nászajándékot óhajtanak (adományokat egy delfinmen- to alapítvány számára), egyúttal megkérték vendégeiké5 hogy mellőzzék a termékenységi rituálékat, mivel ok mar önerőből megoldották a szaporodás bonyolult feladatát, köszönik. A gonosz szellemek ellen kakukkfüvel, fokhagymával dúsított orchideás aracsokor elhajítása érdeklődés hiányában csaknem elmaradt. Delphine hozzákészült

* korabeli graffito

160

dobáshoz, széles terpeszben meglengette a trófeát. A válla fölött hátrasandított, hogy lássa, melyik hajadon ácsingózik érte legjobban. Ácsingózás helyett azonban mit látott? Ki jobbra, ki balra menekült a közeléből. Döbbenten megpördült. Már csak néhány rózsaszín masnis'kislány ténfergett mögötte. Nem esett kétségbe, kiszemelte a násznép között bujkáló Thyrát, és célba vette a csokorral. A kutacstól lúdtalpig feketébe lényegük tinilány észvesztve iszkolt előle. A bokréta vészesen közelgett egy másik férjezetlenhez, csakhogy az ököllel ütötte félre. A tovaröpített trófea megközelítette Samirát, ő azonban talajközelbe bukott előle. Zsömönfú kapta el a csokrot, ám hiába kínálgatta, sorozatkosarat kapott a hadonászva tiltakozó lánytól. így hát a mellettük álló, dédi korú hölgy kezébe adta az elbúsult bokrétát. A nő unottan átvette, és a háta mögé dobta. Delphine nem követhette nászi virágainak további sorsát, mivel jogerős anyósa úgy döntött, másféle hiedelemkörből helyettesíti a rizsdobálást, nehogy a vendégek megrövidüljenek egy élménnyel. Hatalmas karddal hömpölygőit a boldog ifjú pár elé, amelyet a Symon Tedeum karján tartott bíbor színű bársonypárnáról emelt le szertartásosan. - Egyesítsétek véreteket a gyász... vagyis a nászban! rikkantott lelkesítőén. A sokkolt pár hátraugrott. Danalf emlékeztette magát első neje intelmére: szerelmet, libidót fonnyaszt, ha túlteng az anyós, és a férj hagyja. Úgy döntött, többé nem hagyja. a

161

- Mama, kardot hüvelybe! A vakrandis-vakmátkás műsorod épp elég volt mára! - közölte szigorúan. Drusilla rámosolygott: - Jaj, kicsinyem! Ne aggódj, nem vágom le az édes kis fejeteket! Add ide a kezed, drágaságom! Az anyagyenge Danalf ismét bedőlt, s ha nem is gyanútlanul, de átengedte féltett sebészkezét. Szüléje megragadta és a villogóra fent pengére szorította a tenyerét, majd hipnotikus tekintettel nyúlt Delphine kezéért. Azon is sebet ejtett. - Hogy fogok így operálni?! - nyögte a mama kicsi fia. A felhasított tenyerű menyecske szót se szólt, feszülten koncentrált, hogy vére ne a ruhájára folyjék. Közepes erősséggel ájuldozott. - Ugyan már, porontykám! - legyintett az ürömanya. Nászúton nem operálunk! De csendet! Épp ceremóniát celebrálok! Összeillesztette a két patakzó kezet. Symon újfent ott termett a rojtdíszes párnával. Drusilla vontatott mozdulattal visszarakta a véres kardot, felvette a párnán heverő bilincset, alaposan kiélvezve a rá irányuló, dermedt figyelmet. Az acél karpereccel egymáshoz rögzítette az önvédelemre képtelenné hipnotizált házasfeleket. Ünnepélyes szónoklatba fogott: -Véretek egyesült, miként ti a nászban. Sose hagyjátok el egymást! Álljatok ki minden kemény, olykor kegyetlen próbát, ugyanis az emberi élet nemcsak ihaj- csuhaj! Sok ütést, karmolást tartogat számotokra, amelyeket külön-külön és együtt is megkaptok! És most

162

keljetek át a parázsszőnyegen! Ezzel megpecsételitek egymás iránti szándékaitok komolyságát, egyszersmind elnyeritek az égiek jóindulatát. Frigyetek örökké boldog lesz! Nosza! Az ürömanya a közelükben füstölgő faszén terítékre mutatott. A jókorászor jókora parázsszőnyeg inkább orrfacsaró füstgomolyokat pöfékelt, semmint izzott. Az ördög nem alszik jeligére két haboltós tartály álldogált mellette, korai hamvadás esetére pedig egy flaska gyúanyag. Samira közelebb furakodott a tüzes próbatételre kényszerült, már-már elvérzőben lévő párhoz. Papír zsebkendőt szorított összebilincselt kezükre. Mielőtt bármit szólhatott volna, Basoche atya haragosan elbődült: - Megtiltom ezt a pogány eretnekséget! - Pogány vagy eretnek? — kérdezte Drusilla. — Döntse el! Máskülönben ne játssza az eszét, papocska! Tudom én, hogy mi a helyzet! Prédikáló ősei nem bírták megszüntetni a pogány ünnepeket, így inkább beszőtték azokat a saját hitvilágukba! Mint például a karácsonyt, amely napfordulós ünnepből csecsemőgyilkossági üggyé vallásosodon:! Mindezt azért, hogy ne kelljen még több hitetlent kiirtaniuk! És az októndi nép bekapta a horgukat, azóta is szopja! Még én is hívő vagyok! Csak éppenséggel nem agyatlan! Szégyellje magát az elődei helyett! Az ürömanya a parázsszőnyeg túloldalán meredező párra nézett: - Mi lesz már?! Sétáljatok át rajta! Utána irány a bálterem, dínomdánom, lakadáré, vigasság! Olyan tortát csináltattam nektek, de olyat...! Meglepetééééés! 163

Basoche felhőbörödött: - Papocskának nevezett?! Azt merészelte állítani hogy a kereszténység ellopta a pogány babonákat? Drusilla félrelegyezgette az atyát. - Ellopta, adaptálta, lenyúlta, adoptálta, nem mindegy?! Majd a vacsoránál megbeszéljük, ezennel meghívom! Most a fiam és felesége egyesül a házasság fojtogató kötelékében... - Már egyesítettem őket, szentesített eljárással! Mint már mondtam, ön pogány babonaságot művel! - Na és?! Megéget? - bőszült Drusilla. Elege lett a fia frigyéért hozott áldozatokból. Az ostoba faszén nem izzott eléggé, a pap hőbörgése az idegeire ment, a próbatételre kötelezett pár nem fogadott szót. Neki! Dühödten megragadta a benzines flaskát. Foggal tekerte le, messzire köpte a kupakot. A gyújtóanyagot a faszénre loccsantotta, s az eufórikusán be is lobbant. Drusilla terebélyes ruhája íziben lobot vetett, és boszorkamáglyaként lángolt. Samira kapta fel az egyik oltótartályt, Casablanca a másikat. Az összes habot kiárasztották. Még akkor is serényen oltották az ürömanyóst, amikor az már nem is égett. A két tartálynyi hab újraformázta a sikítozó Drusil- lát. A páratlan látnivalót sokan megörökítették a telefonjukkal.

Minden ellenségünk halandó*

Az ürömanya füstölgött. Igaz ugyan, hogy ő maga alig károsodott a tűzben, ám gyönyörűszép, patikadrága ruhája tönkrement, műszempillája leégett - az égnek hála, hozott tartalékot. A púderpajzs megvédte arcbőrét a lángoktól, a hőhatásra megolvadt, kihűlve zománcszerűvé dermedt, és — egyelőre — lemoshatatlanná vált, olyféle benyomást keltve, mintha álarcot viselne, de legalább petyhüdésmentes, csinos álarc volt. És a csodaszép haja...! Szerencsére hozott magával néhány parókát. Azokat próbálgatva ücsörgött a tükörnél. Kezébe akadt egy hosszú fürtös, bodorított álhajzat. Kíváncsian a fejére húzta, és elámult. Fantasztikus összhatást nyújtott a make up-álarc és az alónzs! Miért is nem jelmezbált rendeznek?! Ő lenne a szépe. Már csak a megfelelő toalettet kellett kiválasztania a fogadás kezdetéig. Alig alkonyodon;. Samira levegőzni vágyón sétára indult a vár körüli parkban. A násznéppel a külső úton ment az esketésre, most a sírkerten keresztül közelített a kápolnához, akárcsak múlt éjjel. A klastromparkot körbezáró kőfalak között lépdelve sűrűn letéregetett a keskeny ösvényről, hogy közelebbről szemügyre vegyen egy-egy síremléket. A néhaiak impozáns kőfaragványok, díszített faoszlopok vagy szerény sírfák alatt nyugodtak, végső pihenőjük határait * Paul Valéry

165

nem hant jelölte, legfeljebb kőszegély, alacsony rácsozat, vagy még az se. A sírhelyeken fü és moha zöldellt. Miután a kert megtelt, a várlakók és hívek a vastag kerítésfalba temetkeztek tovább, ám oda koporsó nem fért, így hamvvedret, csonttartályt illesztettek bele, álló szarkofágot támasztottak mellé, s amikor már minden teret praktikusan kihasználtak, a falon túl létrehozták az új temetőt. Fák és cserjék növekedtek a sírok körül, dúsult a borostyán; egyéb fútózöldek szines szirmokat bontogattak. Növényi korhadás, pára és virágzás illa- toztatta a tavaszias levegőt. Samira leült egy mohalepett padra a klastrommaradvánnyal szemközt. A tetőzetét vesztett épületrom ezen állapotában is békés hangulatot árasztott. Az utólag hozzátoldott kápolna peckes, nagyzolós tornya felkiáltójelként, sőt: üvöltésként magasodott föléje. Hermani- do akkora tornyot építtetett, hogy inkvizítori dicsőségét a mennyből is lássák. A pokolban végezte, igazságosan. A lány egymagában üldögélt a nedvesen lélegző, eleven kertben. Az élet bűvereje, színessége áradt belé. Úgy érezte, ennek a hangulatnak versírás vagy áriázás lesz a vége, ami azért kínos, mert egyikhez sem ért. Ez a körülmény sokakat el nem tántorított volna, ő letett a művészi kiélésről. Fuvallat kócolt a hajába. Elhinni se merte. A jövevény jelenléte olyan érzést keltett, mintha nyitott ablak mellett ülne, szelíd légáramban. Befana sejtelemszerüen vált láthatóvá. - Úgy tudom, érdekelnek a holtak - mondta. Ujjcsettintésére kirajzottak sírjaikból a boldogultak. A lányra ügyet se vetve sétálgattak, felültek sírkövükre 166

vagy mellé a padra, némelyek keresték, mások kerülték egymás társaságát. Többen pillangóvá lényegülve szálldostak virágról virágra. - Hallottál a lélekpillangókról? - kérdezte Befana. - Ők a holtak lelkei. Ne bántsd a lepkéket, sosem tudhatod, melyik szerettedet ölöd meg. Úgy érzem, volt dolgod a halállal. Most is kerülget valaki. Akarod látni? Csettintésére sündörgő mozgású, fiatal férfi öltött alakot. Amint észlelte, hogy láthatóvá lett, elhátrált a lány közeléből. Biztonságos távolságban kihívó mutogatásba, ingerlésbe kezdett. Samira fintorgott: -Az ő lélekmolyát szívesen lecsapnám. El tudod tüntetni? - Mit tettél vele? - Nyilván tudod, hogy nincs közöm a halálához. A férfi az öklét lóbálta, majd kétkezes fojtogatást helyezett kilátásba, jelképesen meg is rugdosta a lányt. Samira nézte egy ideig, mind unottabban. A ciprusok közül szellemkamion bukkant elő. Átgázolt a mutogatóson, és vele együtt eltűnt. - Igen, így halt meg - bólintott a lány. - Nem én tettem. -Volt hozzá közöd - jegyezte meg Befana. - Csak azt ne hidd, hogy a bűntudatodra hajtok. Nézz körül, láthatod a nagyszüleidet, és még korábbi őseidet, már ha felismered őket, de nem szólhatsz hozzájuk. - Kár, talán segíthetnének. - Nos, minek is jöttél ide? - A barátaim esküvőjére. És persze a vámpírölő készletért.

167

- Hogy is volt? - Láttam fotót, videót Aleetről. Megtetszett e mesebeli sziget, áradoztam róla a barátaimnak. Ők is beleszerettek, esküvői helyszínül választották. Pikáns véletlen, hogy a vámpírölő szettet is éppen itt hirdették. - Van itt neked más dolgod is - pedzette Befana. Samira hagyta, hogy egy jelenet elvonja figyelmét. Középkorú nő és férfi lovagolt egy négykézláb csúszkáló, nyaklott fejű fickón. Sarkantyúzták, pálcázták gebéjüket. Az alig bírta szusszal a hajtást. Ha összeroskadt, addig csépelték, míg újra vágtába nem serkent. Befana érdes kacagást hallatott: - Hát ők... igen, nos: a lovasok érett korban találtak egymásra. Birtokot, tenyészlovakat vettek, boldogan, tevékenyen éltek. Váratlan balesetben haltak meg, de nem nyugodhattak békében. A nő bátyja, a gebe mindenki mást kitúrt az örökségből. Próbált megélni belőle, csakhogy egy birtokon dolgozni kell, ő viszont tunya, söpredék ember lévén tönkretette, amit készen kapott. Egy napon őrjöngésig bemólézva az éhező, elvadult lovak közé tá- molygott a szikkadt legelőre, azt ordibálva, hogy kinyírja őket, ám azok megvédték a területüket. Igazság tétetett. - Klaus Merdeman ezt is megúszta - jegyezte meg Samira. - Az igazságszolgáltatás sosem érte utol a meggyilkolt emberek miatt. Bűntudat se gyötörte közel száz évig tartó életében. Őt nem lovak taposták halálra, végelgyengülésben hunyt el a saját otthonában. Befana csúfondárosan nevetett. - Ha most látnád Halál Ujját! Alig jut ideje kísérteni, annyit hajszolják áldozatai! - Magas pontszámmal díjazom, de ez a húsvér életé

168

ben is ráfért volna. Miért úszta meg? És még olyan sok pribék?

- A végzet, a büntető igazságosság mindenkit megtalál. Mint tudod, az igazság ideát van. Találkoztál Cyle Encóval, akit Aleet-szerte Büdösparasztnak hívnak. O két ember halálában sáros. Azt reméli, sosem derül ki. Kacagnom kell! Meg is tette, majd ahogy jött, eltűnt. Vele együtt foszlott el a temetőkerti sokaság. Samira az ujjait elővéve utánaszámolt, hány koktélt kortyolt be. A leltárral végezve lehetségesnek tartotta, hogy az imént vizionált. Felállt a pádról, és visszafelé indult. A fojtogatós szellem távolról követte.

Akinek üzennivalója van, a távírdába menjen* Casablanca fejében buborékok pattogtak Úgy vélte, ez a túlélő állapot velejárója. Nem . is foglalkozott vele, a szoba közepén elterülő szőnyegre tette a búvárruhát, a légzőkészüléket, a hátizsákot, és vizsgálódásba fogott. A ruhán nem talált sérülést. A tartály teljesen kiürült, a csutora és a hozzá vezető cső ép volt. Na jó. Memóriája akkor feketült el, amikor a sziklakiszögellés lekapta róla a légtankot. Ehhez képest itt a tartály, a hátizsák - és itt van ő.

* W. Fox filmmogul

169

Hogyan került fel a mélységből? Ki cipelte fel a holmiját? Ki rakta kocsira a porhüvelyét? Miként jutott haza? Szólítgatta nagyanyját a válaszért, hasztalan. Az ágyon pilledező kutya sem válaszolt. Erőt vett magán, nem halasztotta tovább a lényeget. Kizsinórozta a zsákot, belenyúlt. Talált benne némi vizet, tengeri füvet. Egy péppé ázott térképet. Egy vízhatlan tokot, abban egy csontszáraz GPS-t. Egy feltámaszthatatlan mobiltelefont. Végül kiemelte a legsúlyosabb tárgyat, a fémből-kő- ből készült, emberállatot ábrázoló, furcsa szobrocskát. Az egyik oldalzsebben cigaretta-ázadékot lelt, a másikban egy Glockot, tartalék tárakkal. - Szia névrokon! - üdvözölte. - Mesélhetnél. A stuki szótlanul csöpögött. Szemügyre vette a bika-ember-keselyü figurát. Megkocogtatta, hogy üreges-e a belseje, noha a súlyából nem erre következtetett. Nem is volt üreges. Ujjheggyel megnyomogatta a szobor szemét és más kiálló részeit. Semmi se történt, pedig a filmekben szokott. Még egyszer áttapogatta a táskát. A fenékmerevítőt gyanúsnak találva addig braille-ezett az ujjaival körbekörbe, míg rá nem lelt rafinált nyitjára. A lenyíló részből laminált tokba zárt jogosítvány csússzam ki. A fotó ismeretlen férfit ábrázolt. A következő előbúvó iraton szintén őt látta, másik néven. Szenzor mellé dőlt az ágyra, azon töprengve, hogy mindebből mégis milyen konklúziót vonjon le. S a77al merre tovább?

170

Lassan haladt az agyalással. Elvégre nehéz napja volt, holott páciensnél nem is járt. E ponton álomba áléit. Kopogásra riadt. Úgy érezte, két percig sem aludt, ám a szobában sűrűsödő homály elárulta, hogy alko- nyodik már. Első reakció gyanánt felmarkolta a Glockot. Rádöbbenve, hogy önmagától idegen dolgot művel, rémülten a párna alá rejtette a stukkert. Az ágy alá dobálta a többi idegen holmit. Közben újfent kopogtattak. - Ki az? - nyögte. - Samira. Jól van? Beengedte a lányt, azon töprengve, elöl maradt-e valami, egyáltalán miért kéne bármit is eldugni, és hogy beavassae. - Látom, nincs jól - szólt a jövevény. Casablanca úgy érezte, fürkésző pillantása áthatol a bőrén, izmain, látja belső szerveit. Rögvest elkészül a diagnózis. Samira a férfi után a szobát vette szemügyre. Végül a szőnyegen heverő tárgyakat. - Hol a zsák? - kérdezte. - Már maga is kezdi? - Mit talált benne? - Máris annyi bajt okozott az a... - kezdte. A lány leintette: - Mégis lemerült érte, majdnem a fogát is otthagyta. Láttam a szekéren a cuccot, ne játssza a lúzert. - Lúzer?! Én?! - jajdult a férfi, csaknem sírdogálva. Samira átvette a kezdeményezést. Csalhatatlan ösztönnel a terebélyes ágyhoz lépett, megsimogatta a békésen bámuló Szenzort. A párnát félredobva rábukkant

171

a stukkerre. Kisujját a sátorvasba kampózva meghin- táztatta a fegyvert. - O! O! Milyen óvatos! Nehogy elmaszatolja az ujjlenyomatot! - ironizált Zsömönfu. - Legfeljebb a magáé lehet rajta, a korábbiak elvesztek a sós vízben. Casablanca vállat vont. - Na persze, ha könyvelő volnék, én is tudnék ilyeneket. - Nem én könyvelek, a cég biztonsági főnöke vagyok. - Mi nincs ott biztonságban, árulja már el!? - Semmi, ha összefoglalhatom. - Samira félredobálta az ágyneműt, majd a lentebbi régióba ereszkedett. - Kapás! rikkantott a nyoszolya alól. - Tudja, azon gondolkoztam, beavassam-e - kezdte a férfi. - Mi a véleménye? A lány megringatta az ágy alól kimeredő magnetikus hatású fenekét, jelezvén, hogy követi a közlendőt. Vagy örömében, miután minden dugott tárgyat megtalált. Azokkal együtt bújt elő. Zsömönfu még észhez sem tért, amikor azt hallotta a két fülével, hogy ugorjon el Samira szobájába a laptopért, de táskástól hozza el azt, ráadásul atomgyorsan, mivel hamarosan kezdődik az esküvői fogadás, és onnan nem késhetnek el. Később, mintha nem is nő lenne, ki hasonló ügyekben férfiért sikítozik, fürge mozdulatokkal életre keltette a GPSt, tudta, mit keressen benne, meg is találta. A szerkezetben eltárolt adatokat a műholdas térképre vitte, és pillanatokon belül eredményt kapott. A koordináták a sziget három pontját jelölték.

172

Az első a Merdéman-villához vezető bekötőutat mutatta. Fényképes nézetre váltva közvetlen közelről is megszemlélték a széles burkolatcsíkot, még annak repedéseit is láthatták. - És? - nyikkant Casablanca. - Igen, a főúttól lefordulva itt kell behajtani a ház felé. És? - Fenét hajtanak be - legyintett a lány. - Itt landoltak volna. Adrenék kiszállnak, a repcsi elhussan, és visz- szajön értük később, ha elvégezték feladatukat. Társa furcsálló pillantását bezsebelve rátért a következő koordinátára. Az által a Napbarlanghoz jutottak. A férfi elmesélte, hogy a barlangban lévő tavat a sziklafedélen lévő, csaknem szabályos szív alakú nyíláson át beszikrázó fény azúrkékre világítja. Amikor pályája során a Nap a szájadék fölé ér, a tündöklőén kék víz olyan áttetszővé válik, hogy a meder alját is látni lehet. A barlangtavat váltakozó szélességű párkányzat szegélyezi, onnan több zsákutcás járat nyílik, azokat is feltárták, kirégészkedték régen. Merdeman halála után a zsaruk is sokáig vizsgálódtak ott. - Miért? Mit beszéltek az emberek a bárpultnál? kérdezte Samira. Casablanca vállat vont. #

-A háborúban összerabolt kincseket emlegették. Persze csak találgattak, azt se tudván, mi lehet az a kincs. Ékszerek? Arany? Drágakő? Műtárgyak? Nem hiszem, hogy Halál Ujja feltűnés nélkül ennyi mindent a házába hordhatott volna. - Dehogynem. A villa a part félreeső helyén van, senki nem venné észre az ott kikötő hajót. - Inkább csak könyveljen, Samira. A Merdeman-ház 173

egy meredek sziklafalhoz épült, a tengertől hasonló szik lamonstrum választja el... - Na és? Már az ókorban használtak emelőt, csigát. A római Colosseumban profi műsort tudtak létrehozni süllyesztők, emelők, csigák segítségével, így juttatták a küzdőtér legkülönfélébb pontjaira a díszletet, a vadállatokat, a még újabb gladiátorokat, bármit. - Rendben, tegyük fel, hogy kiköt egy hajó a sziklafal tövében, és nem törik rajta ripityára, mivel ott időnként igencsak durva a hullámverés... Samira másik változatról beszélt: -A hajó biztonságos távolságban köt ki, a szajrét csónakkal viszik az emelőcsigához, amikor épp nem durvul a hullámverés... - Oké, de akkor hol van? A zsaruk feltúrták a házat, a Napbarlangot, még az újtemetőt is, de nem találtak semmit. - Rossz helyen keresték. A harmadik helyszín adatai az imént említett újtemető kriptasorát hozták ki. Casablanca, az élő útikönyv, már mondta is: - Ide temetkeztek a módosabb aleetiek, akiknek a klastromkertben nem jutott hely, más vallásúak voltak, vagy utálták az épp regnáló papot. Az egyik elhunyt özvegye fűthető kriptát építtetett, hogy ne fázzon az ura, naponta ételt, italt vitt a sírházba, és az mindig el is tűnt másnapra. Merdemant is ezen a soron temették, bazi szarkofágba. Azt is szétszedték a zsaruk, technikusok, felásták és átszitálták az alapot, fémdetektorral átfésültek mindent.

174

__ Oké, megkaptuk az eddig ismert három helyet mint lehetséges kincsrejteket - összegezte a lány. Megpöc_ite a papírtérképből keletkezett pépet. - A kutatások redménye nulla. Meglehet, az egész csak a cinkostársak hüiyítéséről szól, és nem kizárt, hogy Adrenék emiatt kaptak hajba a lezuhanás előtt. Egyet tudunk biztosan: Halál Ujja összerabolt kincseiért folyik a hajsza. Az órára lesett, felszisszent. A GPS-t félretolva kézbe vette a szobrocskát. Körbeforgatta, nézegette. Az asztalra téve többféle szögből lefotózta. A képeket feltöl- tötte a számítógépre, vallatóra fogta a hasonlóságkereső szoftvert. Számos találatot kapott, valamennyi kapufa volt. Casablanca bűvölten figyelte a lány klaviatúrán zongoráié ujjait. - Most éppen mit művel? - kérdezte. -Valami azt súgja, hogy ez a kiméra, vagy minek nevezzem, kulcs valamihez. Konkrétan kulcs, tehát be kell illeszteni valahová, és akkor valami kinyílik. Rákattintott egy hasonló szobrocskára a monitoron. A megnyíló oldal több képen mutatta be, hogy az egy dombormű része, semmit nem nyit, de a helyére illesztve teljessé teszi a reliefet. ~ Nem győzött meg arról, hogy ilyen kulcs létezhet ~ Jegyezte meg Zsömönfu. - De tegyük fel, hogy igaza VanMiért nem itt tartották, a rejtek közelében? Kinél, hol volt mostanáig? Miért kellett idehozni? Miért pont m°st jött el az ideje? ~ Halál Ujja nem hordhatta ide a háborús szajrét tettestársak nélkül. Miután elrejtették, nyugisabb időkre

175

várva, ő bizonyára meg akarta kaparintani a kulcsot, hogy az egész zsákmányt megtarthassa magának. Ebből persze nyilvánvalóan öldöklés kerekedett, és a cinkosok meghaltak. - Ha mindenki meghalt, újfent semmi értelme az egésznek - mondta a férfi. - Sejthetően volt egy túlélő, aki elmenekült a szobrocskával, azt tervezve, hogy később visszatér a jussáért. Mielőtt ezt megvalósíthatta volna, megigazult, meghalt vagy szenilis lett. Ki tudja? Nem találgathatott tovább, megszólalt a telefonja. Kihangosította a készüléket, és mialatt nyugtató szavakat intézett az anyja miatt dúlt Danalfhoz, mindent visszapakolt a zsákba. - Dugja el, atombiztos helyre, majd később foglalkozunk vele! - utasította az események folyományaként kissé lelassult Zsömönfut. - Gondolom, akad ilyen Duzmavárban, nem is egy. - És miből gondolja, hogy rátaláltam, maga nélkül? - Látom a szemén, Biscaya. - Könyvelő, mi?! - dünnyögte a férfi, és félrevonult a hasznavehetetlen zsákmánnyal.

176

Nagyon sok ember sorsa múlt azon, hogy szülei házában volt-e vagy sem könyvtár*

A Telt Ház Kávézó és Múzeumban a madár se járt, csupán a koros tulajdonosok - Patogénia és Sicus - üldögéltek a sötét drapériás, lehangoló díszletben, amely őket ugyan feldobta, az emberek többségét viszont elijesztette. Empátiakészség híján ezt ők fel nem foghatták, tehát nem változtattak rajta. A szomszédos Világsiker Hotel pezsgő üzletmenetét Cassandra Glocknak tulajdonították, elvégre a nő boszorkány, naná, hogy bárkit megbabonáz. Az ilyeneket egykor teljes joggal üldözte az egyház, majd a Gestapo, meg persze a bolsik, ám a mostani liberális világban büntetlenül garázdálkodhatnak. Ördögi szerencse, hogy az öreganyjuk, Befana elpatkolt végre. Na, az volt ám a főbanya! Anya és fia a koponya formájú ivóedényeket csinosítgatta, hátha mégis betéved valaki egy véritalra, vámpírkávéra vagy rabkönnyre. Nemrég járt itt egy bakfis az ellenséges szárnyból, talpig feketében, a sminkjét is beleértve, és teljesen elámult a karácsonyi díszítéstől, a fagyoskék, méregitalzöld és vérpiros színekben pompázó, halálfejes égősortól, a mennyezetről függő fagyöngyágaktól, amelyeken kitépett szemék helyettesítették a kommersz bogyókat. Sicus mondta is neki, hogy hozza át a párját, és harapják ki egymás nyelvét, zápfogát vagy manduláját a fagyöngyág alatt, ahogy karácsonyünnepkor szokásos. * de Amicis

177

Belesercintett egy koponya formájú csészébe, az ujjával körbefényesítette, a pókhálótartóból tett bele egy kanálnyi szürke szövedéket, rálöttyintette a vámpírkávét, és a környezetet csodáló kisasszonyka elé tette. De a ribanc nem kérte! Hersegősen vakarózni kezdett, az arca rángatózott, és elbőgte magát! Elbőgte! Aztán a puhány kis cafka fizetés nélkül elrohant. Ők meg értetlenül találgattak: hát ebbe meg mi ütött? Néhány hónappal ezelőtt nyitották meg a kazamataszállót, amelyben minden normális ember gyönyörét lelhette. A cellákat berendezték priccsel, serblivel, a kínzókamrákat nyújtócsigával, spanyolcsizmával, vasszüzzel, nyúzóasztallal. A modernebbeket többek közt a zseniális Wilhelm Boger auschwitzi főfelügyelő által feltalált Boger-hin- tával szerelték fel, amely hajszálra úgy fest, mint egy porolóállvány. A haláltáborban erre lógatták fel a pácienst, akár a szőnyeget, kezét-lábát egymáshoz kötözték, és - hajrá, mindent bele! - két oldalról is vascsővel, bottal csépelték, azaz „hintáztatták”. Innen a mókás nevezet! Hát nem vicces?! Az így kezelt személy mindent kivallott, amit csak hallani akartak. Habár nagyszerűen fenomenális, a hintázás végére a kliens undorító mocskot hagyott hátra, a belőle kivert cafradék az egész helyiséget beterítette, a vallatok is sokáig kaparták magukról a szutykot. Patogénia tovább mélázott. Szegény Wilhelm 1945 januárjától patkánymód bujkálni kényszerült. Ez a kitűnő ember álnéven kulizott egy gyárban, míg 14 évvel később el nem kapták. Az ellene indított aljas perben egy csomó bibsi árulkodon rá - inkább hálálkodniuk

178

fellett volna, amiért túlélték a haláltábort! végül életfogytiglani kapott. 71 évesen, nyomorult rabként halt meg a börtönben. Az ő drága férje, Klaus figyelemmel kísérte Wilhelm sorsát, akárcsak a többi körözött bajtársáét. Boger dicső emlékének szentelték a kínkamrai eszközt, amelyet sajnálatosan csak díszletként használhattak, a világot eluraló ocsmány liberalizmus miatt. Még így, használaton kívüli díszletként is csípte a szemét valakiknek. A szartúró libsik feljelentést tettek, és a hatóság bezáratta az épphogy felvirágoztatott föld alatti nyaralótábort! Amelyet eredetileg Treblinkának neveztek volna, nosztalgikus emlékű, dallamos név lévén, csak hát a liberális világdiktatúrában ez lehetetlenség, így átköltötték To- tenlinkára. Ez is csuda vicces, nem igaz!? Totenlinka tehát hónapokon át pompásan prosperált, mígnem lecsapott a rájuk uszított hatóság, és megtiltotta a nyaraltatást. Némi kenőpénz fejében a hivatal egyik kompetense engedélyezte a múzeumszerű üzemet, így legalább nem esnek el a bevétel egy — sajnos kisebbik részétől. Nehéz az élet manapság. Bezzeg régebben! Elég volt gyülölséget, háborút szítani, és ha a győztes oldalon álló embernek megtetszett a stigmatizáltak valamije — például a vagyona —, csak elvette azt tőle; dirr-durr-csitt- csatt, oszt jó napot! Sicus derűlátóan nyálazta-dörzsölte a koponyaszilkéket. Odaát, az ellenséges Világsikerben lakodalom zajlik. A vendégkoszorú értelmesebbjei előbb-utóbb felémelyednek, és átmenekülnek ide a nyáladzásból. Lesz tna bevétel, bőséges! 179

Csakhogy ennél jóval több pénzhez kell jutniuk hiszen a Papától örökölt vagyon elfogyott. Már a legutolsó háborús aranyfog ellenértékét is felélték, pedig aztán milyen sok volt - és még mi minden! Mama mesélte! Meg kell találni a balfék Adrenék zsákját, benne a megoldással: a többi kincshez vezető koordinátákkal és egy titokzatos szoborral, amely egy bikafejű, embertörzsű kőfaragvány, keselyűszárnnyal és -lábbal. A házat szétkutató zsandárok is a Papa kincsét akarták. A mocskok csaknem az egész szigetet felforgatták, búvárok, barlangászok, fémdetektoros manusok, de még helyés művészettörténészek is nyüzsögtek itt. Mindhiába, mellesleg. Anyjával kiötlött tervük zseniális és a következő: Mama és ő nemsokára átmennek az ellenséghez dörgö- lőzni, jópofáskodni. Amíg ők lekötik a Cassandra banya és más fazonok figyelmét, Buffo megszerzi a szajrét, végül néhány tucat lagzivendéget is átcsábítanak ide. Buffo, a zabi, akit az aljas népség Hiwinek csúfol, rögvest felölti a Mikulás-göncöt, hogy ne keltsen feltűnést, és átkutatja a hülyenevű Glock gyerek szobáját. Ugyanis látta a nyavalyást hazafelé bricskázni a tengerről, és megesküdött, hogy Adrenék zsákja is a kocsiján hevert. Nem biztos, hogy Buffo minden szava hihető, szegény zabi elég kreténnek született. Papa, Mama és ő, Sicus is hiába ütötte-rúgta, hogy eszesebb legyen. Ráadásul múlt éjjel bőven kapott a lódokitól meg a nindzsa tyúkjától, ez nyilván még kreténebbé tette. Tán ennek hatására mesélte, hogy a fogat bakján az övéhez ha

180

sonlító fekete kutya ült, méghozzá megkoszorúzva, és a kocsihúzó ló buzgón ügetett neki. A hülyenevü Glock gyerek viszont az ülésen dögledezett, tetőtől talpig búvárcuccban. Hát nem könnyű bevenni! Ám a sztori igazságtartalmától függetlenül a szobakutatást meg kell ejteni! Szuszogás hallatszott a kazamatába vezető lépcsősor felől. Megjelent Buffo piros sapkás feje, bő palástja, csizmája. A vattaszakáll mögött lappangó zabi kilétéről legfeljebb dülledt szeme árulkodhatott volna, de ő az anyja életére megesküdött, hogy majd behúzza a csigagülüit, amint színre lép. Testformája is gyanút kelthetne, ám a mikuláskabát cselesen elfedte hulahoppkarika formájú lábait. Cukorkával, csokival tömött zsákot cipelt, hogy legyen mit osztogatnia a hitelesség keltése végett. Patogénia magához intette Buffót, beleturkált a puttonyába. Kivette a kisbaltát, a rozsdás pisztolyt és a fojtózsinórt, kedvelt játszószereit. - Ne bánts senkit, ne kelts feltűnést! - parancsolta. - És ha lelepleznek? - siránkozott Hiwi. - Hogy védekezzek? - Csináld ügyesen, és nem lesz gond! Osztogasd a cukorkát, kiabáld, hogy hohohohó, legyél kedves... - Miiii? - Mondom: kedves az emberekhez, és nem buksz le! Adren zsákja nélkül vissza se gyere! A zabi sóhajtozva-szipogva indult küldetésbe.

181

Justum et tenacem propositi virum...* A bálterem karácsonyi pompában tündökölt. Arany, piros és zöld színek uralták a dizájnt. Mindenfelé csillámos, ragyogó gömbdíszek, girlandok függtek-kígyóztak, a gyertyacsillárok is ontották a fényt. Óriási, zúzmarás angyalfa magasodott a terített asztalok fölé, a levegőben ylang-ylang és fenyő illata szállt. Életnagyságéi diótörő figurák őrködtek az ajtó két oldalán, a lovagi páncélok tőszomszédságában. Amint a vendégek elfoglalták ültetőkártyával kijelölt helyüket, bevonult az ifjú pár. Egymás bekötött kezét szorítva sétáltak a székükhöz. Delphine derűsebb és szebb volt, mint a kápolnában, lágy omlású kelméből készült ruhája nem leplezte, hanem magasabb szintre emelte állapotát. Látványa hangos sóhajtozást váltott ki a vendégek körében. - Mint egy angyal! - lehelte egy nagynéni. ~ Ja3 bukott — morogta Drusilla. — Ki látott már hasas angyalt? - A Tündérkirálynő se gyönyörűbb nálad! - bókolt a következő nőrokon. A pénzbeszedéssel megbízott fiúcska legott indult a hosszú nyelű persellyel, hogy gyarapítsa az esküvői kliséalap vagyonát, amely végül egy értékmentő alapítványt fog gazdagítani. * Esketőszöveg részlete, Horatius ódája nyomán: Igaz s kitartó, hű szívű férfiút...

182

-Milyen szőkék! Mint egy hercegi pár! - aléldozott egy unokatestvér. - Delphine-nek sikerült Élete Legszebb Napja! Meseszép hercegnőt csináltak belőle„ A fiúcska a markába rejtett puskára lesett. A fizetős szavak listáján végigfutva tüstént lecsapott a hasítékos hátú gyűjtőmalaccal. A személyzet felszolgálta a pezsgőt, elhangzottak a tósztok, előbb az ürömanya, majd az örömatya jutott szóhoz. A korábbi példák láttán mindketten az asztalra készítettek egy marék aprópénzt. Beszéd közben kötelességtudóan szórták az érméket a disznóba. Nem versengtek, melyikük költ többet. Ha megtették volna, döntetlenre végeznek. Danalf is szólásra emelkedett, ő sem úszta meg olcsón. Utána Delphine következett. Pironkodós zavarban köszönetét mondott atyjának, amiért felnevelte, támogatta őt, boldogult édesanyjáról is megemlékezett, és tovább bővítette a kört. Drusilla kifakadt: - Mi ez? Oscar-díj-átadás? - Önnek is köszönettel tartozom Danalf létezéséért. Ő az Igazi, ő életem szerelme, szőke hercegem, legjobb barátom, lelki társam, aki mindig megnevettet - folytat- ta a menyecske, számolatlanul pergetve az érméket az elé tolt perselybe. — Hálám jeléül néhány napon belül átadom önnek a látogatási és viselkedési szabályzatot, a további súrlódások elkerülése céljából. - Mit adsz át nekem?! - hördült az ürömanya. A széken hátravágódva a mellkasát markolászta, szívtájt. - Azért, mert a fiam megnősült, jelzem, egyszqr már elhi

183

bázta, még nem szűnnek meg szülői jogaim! Ráadásul dupla jogok, mivel egy személyben az apja is vagyok! -Természetesen nem szűnnek meg, mama! Csak némileg módosulnak - mondta békítőleg Danalf. Drusilla csipkés szegélyű keszkenővel nyomkodta az alsó szemhéját. - Tudjátok, mit? Majd én megírom azt a viselkedési szabályzatot, nyugodtan rám bízhatjátok! Nektek most úgyis a gyerekvárással kell foglalkoznotok. Kis szerencsével a babátok megvárja, míg hazaértek innen. Persze az is lehetséges, hogy Delphine-t már fel sem engedik a gépre, és itt kell megszülnie. Hol is van az a soknevű? - az özvegy kutató tekintete meglelte Casablancát. - Maga majd levezeti a szülést, fiatalember! Elvégre orvos! - Megtisztel, hölgyem. S ha netán begörcsölnének az epekövei, szóljon bátran, azt is megoldom. Méregfogat is tömök, húzok, gyökérkezelek. Az ürömanya a mellette ülő Basoche-ra kacsintott: - Bírom a hotelost! Egyáltalán nem szívbajos. Nem fél ujjat húzni velem! - Az unokaöcsém - kérkedett az atya. Az özvegy visszafordult Casablancához: - Miből gondolja, hogy epeköves vagyok? - Szerintem májas is - jegyezte meg Samira. - Honnan tudod? Talán az orvosom komputerét is feltörted? Most óvnék mindenkit: vigyázzanak vele, ez a nőszemély megátalkodott hekker! És ez még nem minden! Sokat mesélhetnék róla! Fogok is. Delphine megköszörülte a torkát: - Beszédem lezárásaképpen megköszönöm Samira barátságát, szeretetét. Sok válságon segített át...

184

- Amelyeket ő maga okozott... - szúrta be Drusilla. - Köszönet neki, hogy tanítgat, miként viseljem el az érthetetlen hántást, ellenségeskedést... - Anyám nem bánt téged, sőt: szeret, csak ilyen impulziv a természete - magyarázta Danalf. A vendégkoszorú felbolydult. Sokakban támadtak anyóssal kapcsolatos gondolatok, és siettek azokat megosztani másokkal. Delphine visszahuppant a székre. Ivott egy korty alkoholmentes pezsgőt. Beszédes mosolyt váltott Samirával. Hallgatták a hozzászólásokat. - Szerintem az anyós-meny viszonyt a menyjelöltek szúrják el, amikor rivalizálni akarnak a pasijuk anyjával kezdte egy asszony. - Abban a tévhitben élnek, hogy le kell győzniük a másik nőt. Sportszerűtlenül harcolnak, pucsítás-riszálás a fegyverzetük. A másik fél természetesen nem élhet ezzel, tehát kódolt a győzelmük. Na, de mi értelme?! - így van, nálunk is ez történt - helyeselt a következő vendég. - A fiam barátnője ugyanezt művelte. Ez volt a hitvallása: „tanulj meg valamit az anyóstól, és rögtön tudjad jobban! Az apóst hízelegd az ujjad köré, bánj vele kivételezettként, ezzel is növelheted a feszkót.” A bula mindenben sokkal okosabb volt bárkinél, igyekezett felforgatni az életvitelünket, leócskázta a cuccaimat, szokásaimat. Úgy viselkedett nálunk, mintha ő volna otthon, én pedig a hívatlanül beesett szegény rokon vagy kolduló szerzetes volnék. Pedig nem is laktunk együtt, csak látogatóba jöttek hozzánk. Idővel a fiam el is hitte neki, hogy a szülei hülye őskövületek. A románc véget ért, a gyerek úgy maradt. Ha néhanap találkozunk, érezteti velünk fensőségét. 185

- A tisztelet - bólogatott egy kontyos fej. - Az veszett ki az emberekből. - Álljunk meg egy szóra! - tiltakozott Thyra. - Az nem jár alanyi jogon! Ki kell érdemelni! A suliban is vannak olyan tanárok, akik folyton követelik, hogy tiszteljük őket, miközben tökre tisztelhetetlenek! - A középkorban tiszteletreméltó asszonyoknak tekintették a bábákat és a családanyákat. Azaz a mások fölötti bíráskodás jogához elegendő volt bábának vagy családanyának lenni - mesélte Casablanca. - Őket kérték fel szakértőnek, ha egy hajadon halott gyermeket szült. Ok dönthették el, hogy a csecsemő holtan jött-e világra vagy az anyja ölte meg. Ez volt a családanyák esküdtszéke. Tőlük függött, hogy a leányanyát kivégzik-e gyilkosságért, vagy szabadon engedik. Emberismeretem azt súgja, veszélyes ítélőszék volt. - Halálos lehetett - bólintott Samira. - Sőt: horror. Thyrával ellentétben úgy gondolom, alapból mindenkit megillet a tisztelet. Ennek mértéke az illető viselkedésétől függően növekedhet, csökkenhet, lenullázódhat. Basoche atya időnként embertiszteletet is tarthatna a kápolnában. - Hogy érti ezt, gyermekem? - kérdezte a pap. - Az ön hallgatósága a legnagyobb, feltételezem. - Ne higgye, ne higgye! Az emberekből kiveszett az istenfélelem! - Remek. Ha Isten létezik, aligha akarja, hogy féljünk tőle. Isten nem dogmás, ellentétben azokkal, akik a nevében szereznek hatalmat és vagyont. Maga nap mint nap szót intéz a hívekhez. Vagy ők duruzsolnak önnek, gyónáskor. Beszélgetni szoktak-e? A beszélgetés

186

így fest: az egyik fél mond valamit, a másik válaszol, és így tovább. Akár a pingpongozás. - Azt akarja netán, hogy hagyjam beleszólni a bárányokat a mise menetébe? - kacagott Basoche. - Hát ez jobb, mint a vesekő! Hogy képzeli, mégis? Úgy, hogy tegye fel a kezét, aki hozzászólna a közlendömhöz, és én ezt engedélyezem? Mi van akkor, ha többen hajba kapnak, mert nem értenek egyet, velem vagy az Úrral? Hagyjam kibontakozni a tömegverekedést? Ki fog akkor kocsmába járni, kérdezem!? - Fura, milyen sokan értelmezik csőriéként az emberi beszélgetést. Szerintem aludjon rá párat. Aztán próbálja ki, hogy nem felülről szól másokhoz, hanem azonos szintről beszélget velük. Ugyanez roppant hasznos az anyós-meny, sőt a szülő-gyerek kapcsolatban is. Az ön helyében rendszeresen tartanék a nyájamnak ember-, állat- és bolygótiszteletet is. - Ezt az anyós-meny, ember-ember küzdelmet úgysem itt döntjük el - legyintett Sharia. - Ismerem a nővéremet, ő gyereknek is epés volt, vagyis ilyen a természete, és punktum. Szörnyen megrázó lehet számára, hogy megint elveszti a kisfiát. - Aliért vesztene el? — jajdult Danalf. — Nem haltam meg, nem lőttek fel az űrbe. Megnősültem! - És hányadszor? Na? ^csapott le Drusilla. - Mintha nem volna elég nekem az apádat gyászolni! Most másodszor is meg kell birkóznom a veled kapcsolatos gyászmunkával! Nem vagy rám tekintettel! - Érzelmi zsarolás újratárazva - jegyezte meg Samira. Az ürömanya felhördült: - Ugye, hogy most se tisztelsz?!

187

- Szerintem ne firtassa túl sűrűn. Majd szólok, ha bekövetkezik. Addig is maradok kegyelettel. A beszélőnek vége. -Talán mégis felfogadhattatok volna egy vőfélyt, de akár bohócot is - vélekedett az örömapa a lányához fordulva. -Aki gondoskodna a hangulatról, pikáns, pajzán tréfákról, amilyen például a zoknicsata. - Az milyen? - firtatták kánonban az ifjabb korosztályok képviselői. Abrams elmagyarázta: - A férfiak felsorakoznak szépen, és átdobják a zoknijukat a bal válluk fölött, lehetőleg eltalálva az ifjú párt. A lábukról lerántott, sajtos zoknival? - visított egy kiskorú. - Mi mással? - De hát a zokni büdös! - Meg ragacsos! Az apukámé mindig nyomot hagy a padlón, és csak spaklival lehet felkaparni! - Az én fatusomnak hámlik a sarka. Esténként annyi reszelt parmezánt önt ki a zoknijából, amennyi egy tál spagettira is elég lenne! - Apu, mindjárt megszülök! - fenyegetőzött Delphine. - Ha a zokni nem tetszik neked, éppenséggel dobálhatnának mást is - vont vállat Abrams. - Fő, hogy használt legyen? - érdeklődött Casablanca. A zsengekorúak nyomban közhírré kiabálták, hogy a féknyomos alsógatya simán überelné a sajtos zoknit. Részletesen beszámoltak a családjukban előforduló állapotokról. A szülők igyekeztek porontyaikba fojtani a szót. Az örömapa síkosságmentes téma után nézett. - Ott van továbbá a levágós játék. Amíg a vőlegény 188

gyanútlanul vacsorázik, bóbiskol vagy táncol, a barátai becserkészik, és egy óvatlan pillanatban levágják a nyakkendőjét, a sliccgombját, a nadrágszárát vagy a cipőfűzőjét. A legügyesebbek bokszerszár trófeát is szerezhetnek... A fellelkesült zsengék ragadozótekintettel méregették a francia nyakkendős, elegáns vőlegényt. A legaktívabb kiskorú megkérdezte: - Csak a vőlegény lógóit ér levágni? Mert az ugye nem túl sok. Mi lenne, ha bárkinek bármijét levághatnánk? -Tulajdonképpen mire jó a levágós játék? - érdeklődött SymonTedeum. Abrams vállat vont: - Nem tudom pontosan. Egy celebesküvőn találkoztam vele. Nemcsak a vőlegénnyel, a menyasszonnyal is művelték, tincseket vagdostak le a hajából, a ruháját is felmetélték, hasztalan tiltakozott. De az a játék kriminálisán sült el, a végén a rendőrség rohamcsapata is kijött. A sajtó hetekig megélt belőle, főúri módon. A családi körben csak Anyaságnak becézett harmincas nő, néhány hónapos, alvó kisdedével a karján, felujjongott: - Juj, tényleg! Hallottam, hogy maga sztárokról, celebekről ír! Nem ismeri véletlenül Grimeldát? - Kicsodát? - Az örömapa képtelen volt elhinni, hogy ez vele történik. Még hogy ő ne ismerjen egy hiressé- get!? Ha nem sorozatszínész, akkor nem ismerem. Mi az olvasókat izgató celebekről írunk, nem akárkikről. - Hát pedig ő celeb sztár! És milyen isteni! - szögezte le Anyaság. - A Babavárosban játssza Grimeldát. A film

189

arról szól, hogy van egy város, ahol sok édes babica születik, és anyukáik nagyon szeretik őket, és addig szopiz- hatnak, amíg csak akarnak, épp ezért olyan is akad, aki iskolásán is cicizik még. Szuper cukik! Sokféle technikai eszközt használnak, babafigyelőt, tejcimelegítőt, bébiszit- ter-követő kamerát. A kicsiket babaúszásra, babajógára, babafejlesztésre hordják, hogy kihozzák a zsenit belőle... - Es ha nincs benne? - firtatta Samira. - Lehet, hogy benned nem volt, vagy pedig benned hagyták. Most már fujhatod - vont vállat Anyaság, félrehessegetve a perselyt rázogató fiúcskát. - Irtó cikis bonyodalmak vannak... Ezúttal Casablanca értetlenkedett: - Megmagyarázná nekem a bébiszitter-követő kamerát? A nő rámeredt, fejét vízszintesen jobbra-balra mozgatta a nyakán. Mindehhez olyan nézést mellékelt, melynek hatására már-már leálltak bámultja belső szervei. - Ezt pont maga kérdezi?! - Pont miért? Mi baj van velem? Anyaság rámeresztette a mutatóujját. - Maga pasi! - magyarázta. - Pasi a javából! Maga ne tudná, mit művelnek az apukák a bébiszitterekkel? Ha rajtam múlna, nyomkövetőt és műholdas off opciót is raknék a kis lotyókra, hogy távolról is kikapcsolhassam őket! A legveszélyesebb a bébiszitter és apuka összetétel! Nem szabad kettesben hagyni őket! Még akkor sem, ha az anyuka is lakáson belül tartózkodik. Olyankor nincs alvás, kádban heverés, vécére menés! Árgus szemmel kell lesni minden mozdulatukat, mert különben lépten-nyomon egymásba ragadnak!

190

Casablanca a kisdedes nő mellett ülő férfira meredt. Q lehetett Apaság. Szoptatáshoz készülődve magára szerelte a tejjel töltött műmell-hevedert. - Nem hiszem el, hogy csalod ezt a tökély nőt a bébiszitterrel! - szólt rá feddőleg Zsömönfü, szemében virgonc lángocskákkal. - Csak nem képzeli?! - morrant Anyaság. - Az én férjem szent ember, szálljon le róla! Mi különben se bízzuk a gyereket idegenekre, pláne kis lotyókra! Én Grimelda filmjéről beszéltem! A Babavárosban történnek ilyenek! - Jól látom, hogy a Szent Férj És Apa szoptatni készül? - érdeklődött Casablanca. A perselyező fiúcska zavartan le-föl húzgálta megnyálazott mutatóujját a listáján, másik kezével továbbra is a malacot rázogatta Anyaság orra előtt. Az öngerjedő családanya egyre harciasabbá vált: - Látszik, hogy magát nem szoptatta az apja! Az én férjem megteszi! De nem ám tápszerrel! Vagy mütejjel! - Hanem mümellel, bár csak féllel. Értem én. - Az én tejem van benne. Anyatej! Azzal fog szoptatni! Világos? Samira és Casablanca ujjai összefonódtak az asztal takarásában. Bár az ujjak'a spiritualitásban nem játszanak léhyeges szerepet, mégis e gesztusra mondják: tartották egymásban a lelket. Az egyik nagynéni kedveskedőn megjegyezte: - Nahát, milyen jól áll a terhesség az édes Delphinenek! Jóllehet, felvetését témaváltásnak szánta, Anyaság végképp kiborította magát:

191

— Mindenki vegye tudomásul, hogy egy nő nem le hiet terhes! Az a szó közönséges és pejoratív! A nő áldott áillapotát sokféleképpen lehet nevezni, csak tehernek nem, még édes tehernek sem, az is cinikus aljasság! Ha e:gy nő gyermeket fogan, akkor áldott állapotba kerül vdselős vagy másállapotos lesz, nem pedig terhes! Undorító kifejezés! Legszívesebben betiltanám! Átnyújtotta a kisdedet a szoptatáshoz megfelelően előkészült Apaságnak. Transzközeli állapotba szellemülve figyelte, amint férje igyekszik a mümellbimbóra euppantani a vonakodó csecsemőt. — Nem értem, mi baj van a terhességgel - csodálkozott a nagynéni. - Én például terhes voltam az enyé- Lmmel, mégis ember lett mindegyikből. A legidősebb űrkutató, a középső környezetvédelmi mérnök, a leg- Ldsebb... — Királyfi, mi!? - mordult közbe Anyaság. - A környezetvédelmi mérnök helyett is nyugodtan mondhatna ökoszadistát! Azok szabotálják el az olajmezők kiaknázását! Mit érdekli őket, ha nem moccan a kocsink, mert nincs bele benzin, és nem mehetünk el cicilemosóért vagy papírpelusért! Egyébként meg, ha zöld a fic- fc<ó, holtbiztosán náci! A nagynéni befejezte félbeszakított mondatát: — A legkisebb fiam pszichiáter. Kéri a névkártyáját?

192

Senki sem lehet egyidejűleg tiszteletre méltó író és olyan ember, aki tudja, hogyan működik a hűtőgép* Az ünnepélyes köszöntések végén Max és Engels átadta a hotel ajándékát: egy üveg pedigrés pezsgőt és egy tányér vágyfokozó kaviárt. - A kaviárral kicsit megkéstek - mosolygott Danalf. De persze köszönjük. Nem szeretnék ünneprontó lenni, vegyük úgy, hogy érdekességképpen vetem fel: a jelenlévők mindegyike tudja, hogyan készül a kaviár? A halak nem önként adják az ikrájukat, az emberek kitépik azt a felhasított testükből. Ez többnyire még eleven állapotukban történik, és kínos haldoklással jár. A zsengekorúak látványos undorodás közepette megesküdtek, hogy ők ugyan sosem esznek kaviárt. - Utálom ezt az ócska vega dumát! - legyintett egy harmincas férfirokon. - A hús azért van, hogy megegyük. A fát azért ültetik, hogy kivágják. Samira besegített a felsorolásba: ~ A nő azért van, hogy szüljön. ~ Ahogy te tévedsz, kiscsillag! A nő szimplán csak kettymtésre való! A szülés 'mellékhatás, kínos szövődmény! A lány Casablanca felé fordult: ~ Az úriember Dick Size, más néven Strigula. A vőlegény unokatestvére... A celebrált leintette: •

Kurt Vonnegut

193

- Hagyd csak rám, majd én bemutatkozom a pasidnak! Haver, ugyebár tudod, mit jelent a Dick Size? Hát igen, nem fukarkodtak a felszerelésemmel! Akkora az aranydorongom, hogy ha bepólyáznám, a pap megkeresztelné. Nyugalmi állapotban húsz centi a péniszmé- retem. A cuccosom átmérője... - Pfúj! Szégyellje magát! - rivallt rá Anyaság. - Engem érdekel! - pro testált Thyra. Abrams azon kapta magát, hogy örömapaságán felülkerekedett főszerkesztői egója. Elővette a telefonját: - Lefényképezhetem? Strigula jelezte, hogy várjon, majd így folytatta: - Az átmérője tizenöt centi... - Kizárt, az már faltörő kos lenne! - tiltakozott egy középkorú mérnök. Dick Size elfintorodott: - Vannak ilyen emberek: abban lelik örömüket, hogy mindent jobban tudnak másoknál. Rendben, egyezzünk ki abban, hogy ez a körmérete. - Menten más - biccentett a közbeszóló. - A fotózásra később térjünk vissza - mondta Strigula. A farkam nem közszereplő, tehát a használata nem ingyenes. Ha jól fizet, modellt állhatok. Szó szerint értem az állást, kivont karddal ugyanis huszonhat centis vagyok. Egyébként négy számjegyűek a hódításaim, úgyhogy vendégkönyvet tartok a hálószobámban. Már nem is számolom, hányadikat, a bukszák folyton telefirkálják. Megjegyzem, egy kiadó erősen érdeklődik irántuk. - Megjelent egy erotikus kötet, A valami valahány árnyalata vagy efféle címmel - szólt egy korosabb hölgy. Óriási sikert aratott, tehát további árnyalatos

194

című regények árasztották el a piacot, az eredeti szerzőtől szintúgy, mint más betűfaragóktól, akik a bejáratott címadástól remélték müveik fogyását. Ajánlhatom az ön könyvének A farkam összes árnyalata címet? Dick Size keresztülnézett a beszélőn, elvégre az már bőven elmúlt húszéves. Ujjaival hessegető mozdulatot tett. - Nem rossz, mamika, de én biztos sokkal zúzósab- bat fogok kitalálni. - A farokság ötven árnyalatához mit szólnál? — puhatolta Samira. Strigula bevetette azt a méhszájig ható alfahím pillantást, amelytől a célba vett nők huszárosán megerőszakolva érezhették magukat; szerinte legtöbbjük kegyetlenül élvezte. - írsz te még a vendégkönyvembe! - jósolta vontatott, karcosan mély hangon. Már-már magas, szolibarna pasas volt, kétoldalt felborotvált fejjel. A középen hagyott hajsáv hosszú fürtjeit éjszakánként csavarokra bejglizte; az így nyert hullámokat nappalra hátrazselézte, ennek következtében látszott, hogy akad némi homloka. Döfős tekintetű, sötét szemével többféleképpen tudott nézni: 1) megsemmisítőén; 2) lekezelően; 3) hódító villogtatással; 4) megkívánósan; 5) kifejezéstelenül - utóbbival mutatta ki'4általános véleményét a világról. E módon pótolta mimikáját, amelyet az arcfeltöltő dokik megbénítottak, ám ő nem bánkódott emiatt, mert az korábban is csak a macsó magasrendűség kinyilvánítására volt alkalmas. Max és Engels megvárta, míg újfent szót kapnak, ekkor megilletődötten gratuláltak az ifjú párnak, sok-sok boldogságot, bőséges gyermekáldást, hosszú életet kívánva.

A perselyes zsenge már többször fordult az ürítőhelynél, hogy újra meg újra helyet csináljon a malacban a szakadatlan aprópénzhullásnak. Végül Max (vagy Engels) felvetette: - Megengedik, hogy idehívjuk édesanyánkat, Cassandrát? Zsömönfú halk sóhajt hallatott. A pihehajú férfiú folytatta: - Öt az inkvizíciós időkben boszorkányként megégették volna. Manapság szerencsére toleránsabb világban élünk. - Cassandra jósolni fog nekik? - hörrent Drusilla. Tegnap este majdnem összeugrasztott a kisfiámmal. Mára mit tartogat? - Tehát jöhet? Delphine kérdőn nézett Danalfra, majd Samirára. Férje arcáról beletörődést, a lányéról biztatást olvasott le. Bólintott. A terembe kísért Cassandra vaknak rémlőn, befelé figyelve sétált, toporgott az asztalok között. -Valami szörnyetegség van készülőben - kezdte, szinte motyogósan. - De persze nincs ok a pánikra. A dráma valójában jellempróba. Sokan belebuknak, megtudván magukról, hogy nem elég bátrak és jellemerősek, hogy túl kapzsik vagy megalkuvók. Az önutálat táptalajából sarjad ki mások gyűlölete és az agresszió. Basoche atya felmorrant: - Ej, majd én prédikálok a holnapi misén! Te csak mondd a lényeget! Milyen bizarr: én pap vagyok, a nővérem boszorkány!

196

_ Maradjatok erősek, bármi történik. Lehetséges, hogy hamarosan ti is látni fogjátok, amit én, a szellemek megjelennek előttetek is. Semmiképp se érintsétek meg őket, a gyerekek különösen kerüljék a tipitapit! - Cassandra csoszogó járással Samira közelébe érkezett. -Téged nem akar elengedni valaki. Pedig jobb lenne, ha megtenné.Téged hibáztat a halála miatt... - Bocsánat, nem nekünk kéne elengedni a holtakat? Mindig így hallottam. Nincs bűntudatom a fickó miatt, a halálra is rászolgált - felelte Samira. - Ő nem így látja, visszavágást forral. Tudsz róla, igaz!? Értem már, miért vetted meg a vámpírölő felszerelést. Segíthetek megszabadulni a ragadvány szellemtől. Sőt, segítek is, ha a szettet itthagyod. - Fortélyos... - Sok baj fog érni hamarosan. Nagyon sok. Befana arra kér, adjak át neked valamit, hogy megvédhesd magad. Ó, már látom, nem is te vagy a kiváltó ok. Azért jöttél ide, mert... ó, uramisten! — Cassandra hideglelősen összerázkódott. — Tömérdek lelket vonzottál magaddal, tömérdeket! Felbolydult a szellemvilág! Harcolást látok. Menj el innen! Most! A fiammal együtt! Meneküljetek! - A lényegre! - parancsolta Dick Size. - Különben sose kajálunk, pedig baromi flamós vagyok. Megennék egy vízilovat! - Különben is, az ifjú párnak kéne jósolnia! - reklamált az egyik nőrokon. - Jósolok én nekik! - kacagta Sharia. -Tessék: pár év múlva olyan herótotok lesz egymástól, hogy belekékültök! Ezzel mindent elmondtam a házasságról. 197

SymonTedeum megrökönyödött: - Zizimackó! Te nem vagy boldog mellettem? - Az ifjú pár rendben van, velük nem lesz gond. Az újdonsült férjre az apja szelleme vigyáz, a nejére az anyjáé. Cassandra pördületből Abramsre nézett: - A felesége mondja, örül annak, hogy maga újraértékelte az életét, de egyelőre ne legyen elégedett, volna még min javítania. Azt mondja, szereti, hogy maga gyakran beszélget a fényképével, tőle kér tanácsot. - Ezt meg honnan tudja?! - hökkent meg Abrams. - Azt üzeni, hogy megbocsátott a gyilkosának, maga és a lánya is bocsásson meg neki... Delphine felkiáltott: - Soha! Soha nem bocsátom meg, hogy hidegvérrel lelőtte az anyámat! - Nyugodt lehet, üzeni az anyja, ő mindennap megjelenik a gyilkosánál, és alaposan megkínozza őt. A fickó haja már kihullott, foga alig maradt, az állandó hasmenéstől lassan múmiává szárad... - Keresztényi megbocsátás - jegyezte meg Casablanca. - Mi bajod a kereszténységgel? - förmedt rá nagybátyja. - Meghánytuk-vetettük legalább százszor. Nem a vallással van bajom, hanem az egyházzal. - Csak egyetlen érvet mondj ellene! Mindössze egyet! Ha tudsz! - Keresztes háborúk. Inkvizíció. Az összes világháború fegyvereit megáldottátok. Hóhéralakulatok zász- lait úgyszintén. Pedofília. Nácimentés. Pénzmosás. - Elég! - rikkantotta Basoche. - Kitagadlak!

198

- Miből? A pap mindkét kezével legyezgetett az arca előtt. - Amiből szoktalak. Samira a férfira nézett: -Tehát gyakran csinálják ezt? Zsömönfu bólintott: - Mindennaposak a hitvitáink. Hát még ha anyám is beszáll...! Kitagadásaimnak se sora, se száma. Delphine-hez fordulva Cassandra visszavette a szót: - Az édesanyja szerint nincs ellentmondás abban, hogy ő megbocsátott a gyilkosának, mégis mindennap kínozza a fickót. Ugyanis akár meg is ölhetné, mégsem teszi. - Erről a logikáról a feleségemre ismerek - sóhajtott Abrams. - Nem irigylem az ipsét a sitten. A látnokasszony Drusillához fordult: - Önnek azt üzeni, hogy sok baj érheti, ha gonoszkodik Delphine-nel. - Akkor is, ha sem a szellemekben, sem a maga humbugjában nem hiszek? - Azt mondja, elfogyott a türelme. Többé ne bántsa az ő kislányát. Abrams helyeselt: - Jó lesz megfogadni! A'nejem mindig is anyatigris volt. 4 - Sarlatánok, kóklerek! - Drusilla sátáni kacajt hallatva hátravetődött a székén. A következő pillanatban lerepült fejéről a paróka és a szájába gyömöszölődött. Kacaja elhalt. A levegőhíjas ürömanya szeme kitágult, orrkagylói szintén.

199

Danalf megszabadította anyját a tömedéktől. Drusilla bekortyolta az éltető levegőt, utána az italát is. - Gyanús dolgok folynak itt! - szögezte le, mihelyt visszarakta álhaját, és mentálisan is összeszedte magát - Irtó gyanúsak! Csak nehogy bepereljek valakit szemenszedett szemfényvesztésért! A kislányok egyértelműen az apjuknak köszönhetik az életüket* A sokfogásos vacsora finisében a helyi tánc klub tagjai szórakoztatták a vendégeket. A műkedvelőkből szerveződött csoport saját ko reográfiájú szerelmes darabot mutatott be, sokféle mozgásstílusban, vidáman, akrobatikusan. Férfi és nő megismerkedését játszották el a táncparkett-színpa- don. A kevésbé mozgékony tagok a könnyen mozdítható, ötletes díszletek, kellékek ki-be hordásában, vagy épp megjelenítésében segédkeztek. Az első találkozási jelenethez begurítottak egy eleven strandlabdát. A fiatal férfi ezt pattogtatta, miközben a lány a kék fólia-tengerben mellúszkált, a publikum kezdődő kuncogásától kísérten. A férfi megdobta a nőt a labdával, mire az dúlva-fülva partra rohant, és kikérte magának. Vitájukból forgatagos tánc kerekedett, gyakori ütésváltásokkal. Hol egyikük, hol másikuk dobott szaltót, bukfencet a kapott pofontól, rúgástól. Végül a

* bulvárgyöngyszem

200

fickó lefejelte a nőt, de nem hagyta elesni. Öklömnyi rágógumiját kiköpve megcsókolta a karjába hanyatlott hajadont. Kapcsolatuk az érzelmi kötelékek rendje-módja szerint épült, lépten-nyomon szeretkeztek, kapualjban, hátsó ülésen, vízben, víz alatt, és minden olyan helyen - akár képtelenen is -, amelyet sajátos eszközeikkel megjeleníthettek, a közönség fuldokló nevetése, tapsos tetszésnyilvánítása közepette. A fiatalok ádázul féltékenykedtek kedvesük exeire, barátaira, fure-fára, ez ökölharcos reakciókkal, látványos akrobatikával járt. Az aggályoskodó szülők gyónni küldték leányukat, az pedig eltáncolás útján bevallotta mozgalmas előéletét a Basoche atyára hajazo papnak. Kisvártatva ugyanő eskette a feleket, ám előbb a leány- és legénybúcsú karikírozása következett. A remek étkek ráhültek a müélvező vendégkoszorúra. A többféle stílusból kevert, pörgős, mozgósító, lüktető zene senkit sem hagyott érintetlenül. Delphine a cipőjét lerúgva a székére pattant, tapsolva helyben táncolt, ugrabugrált. Danalf fél kézzel a széktámlát tartotta, felborulás ellen, a másikkal az asztalon dobolt. A leánybúcsúztató fejezet Chippendale-fiús mozzanatában sokan ráismertek saját szórakozási szokásaikra. A ffok az asztaloknál és a tánctérben is ajzottan nevettek, szexuális transzba sikoltozták magukat. Színpadi rajongótábora kazalnyi melltartót, bugyit, szívet, petefészket hajigáit a vetkőzős pasasra, előbbieket az összes létező méretben, fazonban és színben. Amikor a sztriptíztáncosnős legénybúcsú került sorra, a férfipublikum képviselői oldották ki nyakkendőjüket, 201

zakójuk gombját. Alkoholfogyasztásuk is megnövekedett, és a bálterem megtelt robbanásveszélyes tesztoszterongőzzel. Az esküvő se zajlott gördülékenyen, a váltakozó pánikrohamok hol a menyasszonyt, hol a vőlegényt késztették vad menekülésre, a másik felet üldözésre. Végül rendőri őrizetben álltak a pap elé, s röpke huzavona után kinyögték a boldogító igent. A nászéjszaka megvalósulását kémlelő tekintetek kísérték, s bár a kukkolók sorra lebuktak, az elhálás szervi ok miatt mégis meghiúsult. Samira is állva tapsolt a produkció végén. — Nem néztem ki az aleetiekből, hogy ilyet is tudnak mondta elismerően Casablancának. Azt hitte, csupa Hiwiből, Luee-ból és Büdösparasztból áll a populáció? - Hogy hihettem volna, látva magát és a családját? Miért nem tagja a táncklubnak? A férfi szódanul vállat vont. Vacsora után az ifjú pár násztánca következett. Habár a legtöbben ismerték Delphine hiphopos hobbiját, mégis hagyományos keringőre számítottak, szülésközeli állapota okán. Az újsütetű házasok az elvárás szerint valcerezni kezdtek, az óriási kivetítőn is követhetően. Nagystílűén keringtek a báltermi tánctérben, klasszikus mozdulataik nedveket csaltak az emóciószenzitív hozzátartozók szemébe. Néhány elegáns pördületük láttán a leghalványabb gyanakvás is elfoszlott azt illetően, hogy meglepetéstánccal rukkolnának elő. Am ekkor a valcer tempósabb zenére váltott. A kivetítőn feltűnő természetfilmben különféle madárpárok násztáncoltak, Delphine és Danalf is velük tartott a parketten.

202

jütárt szárnyakkal, terpesztett farktoliakkal, szökdécselve, lépegetve, pörgölődve, le-fól ugrándozva gyönyörködtetek társukat, oldalvást tipegtek, leguggoltak, totyogtak, szitáltak, rugóztak, riszáltak. Fölröppentek, összefonták a nyakukat, borzolt tollal jobbra-balra mozgatták fejüket. Levezetésképpen a mesekék potrohú pávapók csábtáncát js eljárták. Ovációs sikert arattak. Ezután sem mentek vissza a helyükre, latin dallamokra tangóztak tovább. A násznép is csadakozott a testmozgáshoz. Samira és Casablanca a parkettre perdült. Tekintetüket összeakasztva, gyere-ide-menj-innen nézéssel lépkedtek a zenére. Egyikük vonakodott, a másik üldözte, aztán szerepet cseréltek, majd megadták magukat szenvedélyüknek. Anélkül, hogy előre megbeszélték volna, a tánckar által megalapozott hangulatban bolondoztak-komolykodtak. Az utolsó akkordokra összhangjuk kiteljesedett, a férfi a hátrahanyatió lány fölé hajolt. - A szerelem dióhéjban: előbb tangó, aztán kanossza suttogta Samira. Érezte, hogy válaszul a testét tartó kéz kicsúszni készül a háta mögül. - Az orgazmust is elironizálja? - kérdezte Zsömönfu. - Akarja kideríteni? Tovább táncoltak, immár számbaritmusra. A'Sár törzsvendégköre a terem ajtajában bámészkodott. Az újonnan házasultak integettek nekik, hogy tartsanak velük, még a spleenesen kerengő Blackdogot és az eseden mozgású, csupaszakáll Mikulást is beinvitálták a haliból. A tánckörösök közül is ott maradtak néhányan. Egyikük, egy törpe termetű fickó kinézte magának Samirát. Döngő léptekkel hozzálejtett, megcibálta ruháját. 203

A lepillantó lány felismerte benne a műsorbeli strandlabdát, hátsó ülést, kisszéket. -Troli vagyok - közölte a parány. - Kis ember nagy bottal jár. Táncolsz velem? - Most zavarba hoztál - sóhajtott Samira. - Flörtölünk? -Te meg én? - Még ki jöhet szóba? Szoktál szvingerezni? - Alig ismerlek. Máris a titkaimat firtatod? - Elvégre Troli vagyok. Casablanca torkot köszörült, és megjegyezte: - Gyere vissza később. Most én flörtölök vele. Troli csúfondárosan tapsikolt. Zöld nadrágot, piros kabátkát viselt. Markáns vonású, kortalan arcát kitinpáncél színű szempár uralta. Fején turbánszerü, meggypiros sipka pompázott. - Szent Habakukac! - rikkantotta. Szökdécselve bokszolta a levegőt. - És ha maradok? Mózesre tanítasz? - Úgy valahogy - bólintott Zsömönfu. Troli az orrhegyéhez pödörte kidugott nyelvét. Tekintetét a legközelebbi gyertyacsillárra függesztve, röpke töprengés után így szólt: - Na jó, marja varjú! Mikor jöjjek vissza? - Majd én megkereslek - ígérte Samira. - Helyes, és ne feledd: kis ember nagy bottal jár! ’* Alighogy a parány odébbállt, és ők visszataláltak a ritmusba, Dick Size lépett melléjük. -Viszem a bukszát! - közölte.

Akik bele szoktak fulladni a folyóba, azok ezután is bele fognak fulladni* -

Újabb nagy bottal járó - nyögte Casablanca. Azt hiszem, lelépek. - Kopj le, Dick Size! - kérte a lány. - Persze csak a hölgyválaszig. Lesz hölgyválasz? És akkor jössz velem táncolni? - Jól következtetsz. - És ha addigra felszedek valaki mást? - Zokogva tudomásul veszem. - Lesz mit sirámod. Az ondolált tarajú Strigula odébbhullámzott. A zeneszám véget ért. A táncolok a helyükre ültek. Nem támadt csend, a kivetítőn lüktető tempójú zenei aláfestéssel képkockák peregtek. U alakú épület emeleti erkélysorán köpcös fickó rohant. Nem jelentettek akadályt számára az elválasztófalak. Rutinosan kimászott a korlát külső oldalára, majd vissza a soros erkélyre, aztán ki és megint vissza. Rohamtempóban haladt. Ebben a stílusban ugyan senki nem üldözte őt, de az épület különböző szintjein lévő erkélyeken és ablakokban ökölrázó, kiabáló emberek követték mozgását, az utcán zsarukocsik álltak, egyenruhások futkostak. Az akrobata egyre közelebb ért a fiimezőhöz, ám az nem zavartatta magát. Az üldözött tőle két erkélynyire berontott egy lakásba. -Az agyamra megy ez a kretén! - nyögte Samira. * egy vízirendész közlése

205

Lassan mozifilmet fabrikál ebből a hülyeségből. A végén még Oscarra is jelölteti. - Mi ez? - kérdezte Zsömönfű. - Epizód a múltamból. A mobilkamerás fickó a lakásán keresztülvágva a folyosóra loholt, a legjobbkor, hogy elcsípje a folytatást. A szemközti héder ajtaja kitárult, az erkélyes űzött vad rohant ki rajta, nyomában Samirával. Két lépés után a lány beérte, és felbuktatta a fickót. Felemelt kézzel megállt fölötte, jelezve: nem bántja, ha nyugton marad, és békésen várja a zsarukat. A férfi látványos halálforgást adott elő, amelyet bármely krokodil megirigyelt volna. Feltételezve, hogy ily módon eléggé eltávolodott a lánytól, felpattant, és próbált elinalni, de ismét felbukott az imént megismert női lábban. Zuhantában visszapördülve ököllel vágott Samira arcába. Az elhajolt, így csak a fickó gyűrűje repesztette fel a száját. A lány kiköpte a vért, s mintha annak ízétől élénkült volna, szívrohamsebesen kezelésbe vette az elvágódott flótást. Kezdésnek letépte önnön alsó végtagjáról, amelyet az vadul harapdálni próbált, és talpra rántotta. Megismertette a saját halálforgásával, amelynek során váltakozó sorrendben dördült el a lába, ökle, majd elölről - és még- újra. Amikor a köpcös megroggyant, és szeme felakadt, Samira megtoldotta a kombinációt egy fejeléssel. Aztán az ernyedt test mellé térdelve pulzust keresgélt. A lesikamera túloldalán szuszogó egyén tiszteletteljes hangon nyögte: - Kinyírtad a patkányt?

206

- Kösz. hogy segítettél elkapni - dűnnyögte a lány. A filmező a saját képe felé fordította a kamerát, hogy majdani nézői jobban érzékeljék a dialógot. - Akkor most engem is elgyepálsz? - kérdezte. Újfent Samirára irányozta mobilját. -Te inkább járj dominához. - De én azt akarom, hogy te döngess el! Jézusom, ez megmurdelt!? - jajdult az objektívbe. Aggodalmától függetlenül serényen folytatta a filmezést. Belihegtek a zsaruk. Egy civil ruhás nyomozó végignézett a padlón heverő korpuszon, és a lányra meredt: - Ezt maga csinálta? Egyedül? A következő jelenetben az utcára cipelt fickó feléledt a hordágyon. Felkapta a nyúlbocskort, és semerre se nézve, észvesztve elrohant. Váratlanul kamionnal ütközött. Elsötétült a kép, majd másik dátum alatt visszatért. Ismét a korábbi házfolyosó volt a helyszín. A hazaérkező Samira a lakása előtt állt, az ajtón kiszűrendő furcsa neszeket hallgatta. Kisvártatva az előbb látott nyomozó is befutott. Rövid hallgatózás után stukkert ragadva intett a lánynak, hogy benyithat, ő fedezi. Megtörtént. A héder padlóján, az asztalokon, a kanapén, a komód tetején vibrátorok, stimulálok és egyéb intim kényeztetők rezegtek-berregtek, villogtak. A zsaru elrakta a stukit. Kérdőn nézett a lányra. Az vállvonogatva, tanácstalanul bámulta a nyüzsgő, zakatoló, sokoldalú müpénisz sereget.

207

Hirtelen feltépődött a hálószoba ajtaja. Tucatnyi kebelbarát rontott elő kiáltozva: - Meglepetés! -Válási buli! - Boldog válást!

A sorok között is lehet olvasni. De ahhoz aztán komoly műveltség kell* A jelenlévők zöme sokadszorra látta a filmet, így tökéletesen értették, miről szól. A többiek narrációra vártak. Casablanca is közéjük tartozott. - Bemutatom a volt menyemet, ha valaki nem ismerné - szólt Drusilla. - Mindenki látta nőies lefejelési technikáját? Hát így jártam én! Az első menyem üt-rúg-fejel, a mostaninak az alpári utcai tánc a hobbija. De hogy valami pozitívumot is mondjak az elsőről: a voyeur szomszédja azt mozizta le, amikor a környéket frászban tartó mocsok, a nőket erőszakoló, fojtogató, sőt: többüket megfojtó Besurranó Rém végre lebukott, és menekülni kényszerült. Vesztére a menyem lakásába tört be az emeleti erkélyen keresztül. Samira pedig elkapta a rohadékot, és hordágytálcán adta át a zsaruknak. Más kérdés, hogy a Besurranó Rém perceken belül megszökött tőlük! Na de, hál’ istennek lecsapott rá az igazságszolgáltatás, egy klassz kamion képében! * Musatescu

208

A lány kíváncsian várta, hogy a film második részéről is tud-e pozitívan beszélni, közismert prűdként. Az ürömanya folytatta: -A rendőrök után a sajtó is sokáig rágódott a témán. Feminista-e a női harcművész? Rettegjenek-e a férfiak mostantól? Tényleg így kell bánni a lakásunkba rontó idegenekkel?, és egyéb okos címek alatt taglalták az esetet. Az interneten is sokan hozzászóltak, és persze mindenki jobban tudta, mit és hogyan kellett volna. A volt menyem, pont aznap, amikor a bíróság végre semmissé nyilvánította a fiammal kötött frigyét, arra ért haza, hogy zajt hall bentről, valaki megint illetéktelenül tartózkodik nála. Úgy döntött, nem önerőből kezeli a problémát, nehogy újabb újságcikk legyen belőle. Odahívta a Besurranó Rém elfogásakor megismert detektívet. Ha az volt a hátsó gondolata, hogy ezen az ürügyön felcsípi őt, hát erről nyilván letehetett, miután berontottak, és kiderült, hogy csak a barátai ízeden viccelődése miatt ugrasztottá oda azt a komoly, érett férfiút. Mondanom se kell, ebből se lett örök szerelem! A lány hallgatott. - Életben sokkal csajosabb vagy, mint telefonon jegyezte meg Dick Size. - Jó régen volt az a válási buli. Azok a vibrik totál muzeális cuccok. Ma már sokkal dizájnosabbak a hancúrlőcsök. -Nekem sörösdobozt formázó, dögös maszturbá- torom van! - jelentkezett egy férfirokon. - Egyszerű és mennyei! Olyan erősen kötődöm hozzá, hogy a boltban járva mindig odaköszönök a sördobozos falnak: Helló, hogy vagytok, mucik!? Na, ki jön haza apucival? - Nos, engem az újmódi, dizájnos vibrik mindenre em-

lékeztetnek, csak férfiasságra, péniszre nem - panaszolta egy asszony. - A karos gyertyatartótól a gőzölős vasalóig sokféle új forma létezik, de leginkább a kiskacsástól akadok ki. Ki akar nő létére kukis kiskacsával masztizni? Hát háromágú gyertyatartóval? - Lüké csaj, annak a cuccnak azért van három ága, hogy mindegyik téged ajnározzon! - magyarázta Dick Size. - Az egyikkel a kis pockodét, a másikkal a Guggen- heimpontodat, a harmadikkal a kaksizódat! - Milyen pontot? - nyögte Zsömönfu. - Sejtettem, hogy kuka vagy hozzá! - legyintett Strigula. - A csajoknak újabban van egy ilyen Guggenheim- pontjuk a bukszájukban, és ha te azt eltalálod, úgy vihán- colnak, mint az elektrosokkoláson! - Elég!!! - kiáltotta Drusilla. - Itt emberek is vannak! - Pontosan ezt akartam mondani! - csatlakozott Anyaság. - Emberek és ártatlan kiskorúak! Mi lesz a kisbabámmal, mindezt hallva? Megáll a fejlődésben, és képtelen lesz nyelvet tanulni? Elfajzik? Hiperaktív lesz? Máris vi- hetem terápiára szegénykét! Én még ilyet nem is hallottam! Most dobhatom ki a kicsikém gumikacsáit! Mivel fog ezentúl fürdeni?! Mondok én valamit! Az emberiség a velejéig romlott és dekadens! Ez már háborús előszél! Itten háború lesz! Én megmondtam! - Na, még egy Cassandra! - morogta Symón Tedeum. Neve hallatán az önmagába révedt látnokasszony felfigyelt. - Háború? - motyogta. Röpke mélázás után feléledt: Most is folyik, a világban mindenütt, a humán viszonyok valamennyi szintjén. Régen sem voltak bölcsek és intelligensek az emberek, csak néhányan közülük, de most már 210

akkora a népszaporulat, hogy a tömérdek ostobától ők nem is látszanak. Ez már maga a háború. - Ezt mind a túlvilágról üzenték, asszony? - fanyalgott Blackdog. - Egén, tömegek tolonganak a hülyeség lég- ritka bércein! De ennek meglátásához nem kell okkult- ság. Ami egyébként csak kamu, szemkápráztatás! Meddig akarod még etetni a népet? Cassandra nem vitatkozott vele, régóta tudta, hogy nincs kivel. Férje reggel is képtelen volt felkelni, mert a házi manók mind a négy végtagját az ágyvégekhez kötözték. Segítségért kellett ordibálnia, különben még most is étlenszomjan vergődne a lepedőn. Ám a megdönthetetlen tények dacára azóta is váltig állítja, hogy a depresz- sziótól nem bírt felkelni, nem pedig holmi manók miatt. Haha! Holnap reggel majd valami újabb depresszióban részesül! Az asszony az ajtóhoz közeli széken feszengő Mikulásra szegezte mutatóujját: - Hé te! Miben sántikálsz? - Hohoho, te vak vagy? Ülök a popsimon, francot sántikálok! Ezt a baromságot! Te nem is létezel! Nincsenek jósnők, kóklerek vannak! Casablanca rápillantott: - Mert te létezel, Téltatus!? Honnan ismerhetlek? Ki vagy? A Mikulás talpra kecmergett. Akár az igazi is lehetett volna, amilyen öregesen mozgott. - Hohoho! Nekem már mennem kell, várnak a kémények! Meg kell tömnöm őket! Hiwi fel nem foghatta, hol késnek Sicusék. Arról volt szó, hogy átjönnek a Telt Házbó\ egy kicsit bájologni, és

211

elvonják róla a figyelmet. Királyi terv volt. Mivel évtizedek óta nem tették be a lábukat a Világsikerbe, felbukkanásuk az egész Glock családot falhoz vágta volna. A cserbenhagyott Mikulás nem tudhatta, hogy éppen a Vízigót nevű bűnbérenc tartja fel gazdáit odaát, méghozzá a kripli Lavennel párban. - Mi van Adrennel? - kérdezte Patogénia, lovaglópálcával csapdosva. - Felépülhet vagy kinyírjuk? Az arcszerte monoklis, befáslizott karú Laven rávágta: - Jobban van már! El kell ismerni, a szenya lódoki érti a szakmáját! Jó szereket nyomott belé, még a vállát is helyrerakta. A cimbim láztalan, gyógyul, és egy-két napon belül munkába állhat. - Ha addig a zsaruk el nem kapják... - füstölgött Si- cus. - Tény, hogy a maguk házában nagyobb biztonságban lenne — kezdte a vörös loboncú, durva arcvonású Vízigót. A barlangban bármikor rátalálhatnak. - Még csak az kéne, hogy a házunkban találják meg a szemét kopók! Az embereid vigyázzanak rájuk, azért kapják a bérüket! Hogy lehettek ennyire barmok?! Ha nem balhéznak össze a gépen, már rég végeztünk volna! Mindenki boldogan mehetne a jussával, amerre lát! -Van egy kis bibi - dörmögte Laven. - A gépen pont azért tört ki a lázadás, mert Frariz, béke poraira, felvetette, mit müveit a maga apja, Klaus, cirka hetven éve az ő nagyfaterja, Josef társaival, miután leszállították és elrejtették az árut. - Miről fecsegsz?! - mordult Patogénia. - Klaus talpig becsületes férfi volt! Senkivel nem müveit semmit!

212

- Hát azért ez a rendes manus mégiscsak körözött háborús bűnös volt... - pedzette vontatott hangonVízigót. - Miért is hívták Halál Ujjának? - Sose hallottam, hogy bárki is így hívta volna! tiltakozott Greta, a bárpultot püfölve a lovaglópálcával. - Hát pedig sokfelé hemzsegnek az erről szóló bizonyítékok, a történelemben is tanítják, a Google-n is fenn van, olvastam az újságban, szóval kár tagadni. Klaus Merdeman a megszállt helyeken házról házra járt az osztagával, és akire rámutatott, az a halál fia lett. - Az én drága férjem művészember volt! Zseniális festő! Diplomát is kapott róla! Nem pedig háborús bűnös! Sose lépett be az SS-be! Sose! Pedig micsoda karriert csinálhatott volna! Ma már generális lehetne! - Ezt ne most vegyük át - mordult Sicus. - Még egy sértést nem akarok hallani az apámról! Értve? Balhéztatok a kurva gépen, összevissza lövöldöztetek, odalett négy ember, pedig kéne a munkáskéz a cipekedeshez! Na, ez a lényeg! - Mit akar cipeltetni?! Hülye maga, kérdem tisztelettel?! - nyögte Vízigót. - Nincs meg a GPS, se pedig a szobor! Vágja? Mit mondott az a Franz a gépen? - fordult Lavenhez. - Azt, hogy Sicus faterja,'Klaus mindenkit megölt, amikor elrejtették a szajrét Aleeten, csak az egy Josefet nem, mert az dörzsöltebb volt nála, és időben bebiztosította magát. Az más kérdés, hogy alig nyert az ügyön, de legalább életben maradt, és még az az elégtétele is megvolt, hogy Klaus se nyúlhatott a szajréhoz. Mindez csak azért lényeges, mert mi is így járhatunk, ha elvégezzük a melót.

213

- És emiatt kezdtetek lövöldözni egymásra? - döbbent meg a vörös hajú bérember. - Képzeld, emiatt! A többiek egyből osztozkodni kezdtek, hogy kié lesznek a festmények, kié a sok fux, ki lövi az aranyat. Addig-addig egyezkedtünk, míg ők jól rácsesztek, mi meg kiugrottunk a zuhanó gépből. Láttam, hogy Ad- ren elsüllyed a zsákkal, aztán anélkül kezd lebegni. A lódoki beúszott őérte, én meg a táskáért merültem, de az a kurva szobor seperc alatt lehúzta a fenékre! Szabadtüdősen nem is lehetett elérni, pedig én aztán próbálkoztam! - Később a hülyenevű Glock gyerek lebúvárkodott érte, és persze megtalálta. Itt tartunk most - sóhajtott Si- cus. Hirtelen a fejéhez kapott: - Majd elfelejtettük BuíFót! A zabi bement a sárkánybarlangba, pontosan a zsákért! Át kell mennünk, hogy eltereljük róla a figyelmet! Ha még nem késő! Ti itt maradtok! Nemsokára visszajövünk! Zsákostól! Mert ti olyan hülyék vagytok, hogy még ezt se lehet rátok bízni! Gyere, Mama! - Megyek már, megyek - szuszogta az öregasszony. Ajánlom, hogy vége legyen a keresgélésnek, és pénzhez jussunk végre! Muszáj megint megcsináltatni az arcomat. Folyton megereszkedik! - Patogénia utálkozva megcibálta az álla alatt lógó bőrlebernyeget. - Gyűlölöm ezt a pulykabegyet! Ha meglesz a drága férjem kincse, legelőször is veszek magamnak egy plasztikái sebészt! Gyönyörűnek kell lennem, imádott Klausom hamarosan feltámad! Mire a zsáklopásban sántikáló Hiwi lelepleződött volna a Világsiker báltermében, betoppantak Merdemanék. Lett is nagy csodálkozás, szemmeresztés, ahogy előre elképzelték.

214

Senki sem viselhet sokáig álarcot* A csaknem teljes arcot leplező vattaszakállzat és vattaszemöldök mögé rejtőzött Hiwit kisurranás közben elleptek a gyerekek és a nyalánkságkedvelő felnőttek. Éppenédességet osztogatott a sok mohó tahónak, és már-már felrobbant utálatában, amikor Sicusék végre bemasimaak Patogénia üdvözlésre emelt karral siklott végig a halló , akárha diadalszekérről integetne lovaglopa ca,aval az o ünneplő tömegnek, barna zakóján csörögtek a rend,elek. Sicus hadvezért tartásban követte rajongott any,at. Max és Engels hökkenten bámult utánuk. A bálterembe lépve megálltak. Arcukra görcsösített mosollyal körbehordozták tekintetüket a jelenlévőkön. Azok, akik nem ismerték őket, azt hitték, a fura jelmezben érkezők várva várt vendégek, akiknek kijár az ünneplés. Ismerőik sóbálvánnyá merevedtek. Danalf hideglelten felnyögött a kankaturava piaszuka zott Greta láttán: - Uhhhh! Az ördög öreganyja! Szakmai borzadállyal nézte a kontár sebeszre valló szájzugtól halántékig fütó bőrbarázdát, amely az arcizmo slendrián túlfeszitéséről vallott, a merevites következtében örökcsücsörítő szájat, a leszivások-feltöltések csataterét, az elnagyolt kontúrtetoválasokat. Mindezek az arcot halálfejszerüvé, a fogakat előreugróva, a nyakbőrt tarajossá tették. Az öregasszonyt kerek fejű, kopasz férfiú kísérte, redős, kiélt, plasztikaszűz arccal.

* Seneca

215

Cassandra harciasán széttárt karral toppant eléjük, akár a fiókáit védelmező hattyú. - Hát ti?! Mi keresnivalótok van itt? Miben sántikáltok? A sántikálás szó hallatán a háttérben sunnyogó Mikulás lepöccintette magáról a cukorkáját zabáló mohó tahókat, és elbicegett a szobák felé. Greta megpróbált széles mosolyt erőltetni az arcára, ám ez nem csupán a természete miatt volt képtelenség, átvariált anatómiája sem tette lehetővé. Maradt a csücsö- rös vigyornál. - Drágám! - sikkantóttá, ölelésre tárt karral. Lovaglópálcája suhogott, nehogy valaki komolyan vegye ölel- kezési szándékát. — Hallottuk, hogy esküvőt rendeztek! Jöttünk gratulálni! Azt akarom, hogy jó szomszédok legyünk mostantól! Melyik édes kicsi gyermeked házasodik? Csak nem a sznobocska vénlányod, Atoll? Vagy a melegségre pozitív ikreid valamelyike? Egymással netán? Juj, de izgalmas! Ó, csak nem a legkisebb fiacskád, az a hülyenevü nősül? Netán az análisan fixált fivéred ugrott ki a cölibátusból? Én olyan boldog vagyok ettől! Halló, emberek! Nászajándékot hoztam, nemcsak az ifjú párnak, hanem mindnyájuknak! Holnap délelőtt szívesen látjuk önöket a Telt Ház Kávézó és Múzeumban] Fiam, Sicus személyesen fogja kalauzolni magukat a véres csodákkal teli pincénkben! Ha megtekintették a kínkamrákat és börtöncellákat, vendégeink lesznek egy vámpírkávéra, véritalra vagy rabkönnyre! Jaj, de szép itt minden! Csupa piros meg zöld meg arany csillogás és ragyogás, hát ez igazán...! Nálunk kissé eltérő a dizájn, nem ilyen taknyosnyálas, hanem mondén fekete,

216

de tudják, az én drága férjem, Klaus Merdeman grófi család sarja volt... - ... ördög nyugosztalja - bökte be Casablanca. Patogénia meg se hallotta. Ömlengés közben azt latolgatta, a zabi vajon felért-e az ominózus szobába. Még nagyjából öt percig kell lebilincselnie hallgatóságát, aztán leléphetnek végre a mindent megoldó zsákkal. Drusilla homlokráncolva nézte az öregasszony fizimiskáját. Ilyen kontármunkát sose látott. Mihelyt szóhoz jut, beajánlja ügyes kezű kisfiát a matrónának, habár nem biztos, hogy ez a halálfej helyrepofozható. Sharia és Symon Tedeum korábban, Casablanca és Samira előjátékszerű táncolása láttán összesúgott. Megállapították, hogy azok ketten igencsak egymásra indultak. Mivel maradt felesleges nyüszögtetőjük, úgy döntöttek, megviccelik őket is. Na de vajon melyikük szobájában fog kikötni a párocska? Symon emlékeztette nejét régmúlt ifjúságukra: hajdan még ők is bárhol egymásnak estek szertelen vágyukban. Végül bölcs döntést hoztak. Miután Samira megvicceléséről már gondoskodtak, a nyüszögtetőt Casablanca ágyába teszik. Látván, hogy mindenki a maskarás öregasszonyt bámulja, úgy gondolták, eljött az' ő idejük. Kilopakodtak a bálteremből, és a kelléket magúkhoz véve a sok keresztnevű hotelos szobájába siettek. Samira tágra nyílt szemmel nézte Merdemanékat. Észre se vette, hogy Zsömönfu karját szorítja, már-már az elhalásig. - Maguk nem félnek tőlük? - suttogta iszonyodva. - Ez a szipirtyó nem egyszerűen negatív kisugárzású, ebből halálsugarak dőlnek! 217

A férfit alaposan eltűnődtette a kérdés. Az imént látott filmben a lány habozás nélkül harcba szállt a nála székében és hosszában is jelentékenyebb, erőteljes, fiatal fickóval, most pedig már-már pánikrohamot kap egy - kétségkívül irtóztató - öreg nőtől?! Bár csak állatpszichológiát tanult, úgy vélte, rájött a megfejtésre: Samira részéről erős érzelmi kötődés forog fenn! Ezért értékeli túl a Patogéniá- ból áradó negatívumot. - Miattuk jött ide? - kérdezte súgva. Ezenközben Greta Merdeman a bálterem csinosságát, az impozáns terítéket, a vendégek öltözetét méltatta; minden dicsérő szava olyan volt, mint a töviskoszorú. Drusilla éberen figyelt, rádöbbenve: a halálfejütői még neki is bőven volna mit tanulnia. Samira letépte tekintetét a szűk szárú csizmát, bri- csesz fazonú nadrágot, rendjel-brossokkal teletűzdelt zakót, diarébarna inget viselő, kivénhedt vezénylő tábornokra hajazó satrafáról, és a hasonlóan öltözött Sicustól is elfordulva a szívderítőbb látványt nyújtó Casablancára nézett. - Az exanyósom tévedett, a detektív igencsak megvolt mondta. - Együttlétünk közel egy évig tartott. Békésen ért véget, amikor már csak a hamut lapátoltuk. Hosszú ideig attól féltem, hogy képtelen vagyok tartós szerelemre. Furcsa módon épp az ellenkezője aggaszt, amióta magát megismertem. A férfi mélyről vette a levegőt: - Ha ezt mellébeszélésnek szánta, tudnia kell: bejött. - Már dolgozom az emócióimon, nehogy elhatalmasodjanak rajtam. -Talán eddig sem az emócióképtelenség dominált ma

218

gánál, inkább a tőlük való félsz. Ez is egyfajta fóbia, tömérdeken szenvednek benne. - Forduljak a nővéréhez? - Bízza rám magát. - A szakdokim lesz? Vak vezet világtalant? - Ez ám az extrém kihívás, nem gondolja?! Szeretném megcsókolni, de nem nyilvánosan. Velem tart a szobámba?

Soha nincs oly nyomorult idő,hogy becsületes ne lehess!* Hiwi, avagy Buffo, a zabi alig várta, hogy mások szeme elől eltűnve kiengedhesse a sajátját. Roppant nehezére esett behúzva tartani a gurgulyáit, nehogy felismerjék a jellegzetes gülüségről, még a pocakbehúzásnál, sőt a kakaviszszatartásnál is sokkalta nehezebb volt, szüntelenül koncentrálnia kellett, nehogy megfeledkezzen róla, mert az ziher lebukás. Nem akart még egyszer a lódoki meg a nindzsatyúk kezére kerülni, mindene sajgott tőlük ugyanis. A hülyenevű szobája az első emeleten volt, a privát szárnyban, és persze az ajtó bezárva! Mitől tart ez a paranoiás egy ilyen nyugis helyen, mint Aleet? Ja persze, a lopott zsákot félti! Hiwi kipattintotta a zárat a generálnyitóval, és besurrant. Odabenn csak a karácsonyfa világított. Úgy néz ki,

* W. Shakespeare

219

a lódoki még mindig nem nőtt fel, azt képzeli, ha felcicomáz egy müfenyőt, és színpompázó égőket aggat rá, akkor őt is meglátogatja a Mikulás?! Jól képzeli, haha! Tényleg megjött a Télapó! A zsákjában minden jó, cukor, csoki, vaskampó! Utóbbival majd virgácsol, ha ne adj’ sátán, rányitnak. Greta nagyságos elszedte ugyan az önvédelmi alapfelszerelését, de felületességből meghagyta a támadót. Puttonyát letéve Hiwi úgy döntött, nem vetkőzik ingujjra, bár a vattaszakáll szöszei csiklandozták az orrát, szemét, fülét, de még a szájnyílását is, ráadásul heves nyálad- zásra késztették, azt viszont az állbozont mohón felitta. Vattaszegélyes slafrokja sem volt könnyű, a mikusapka is folyton a szemébe csúszott, mégse vette le, oly erősen hitt abban, hogy gyorsan végez. Lássuk csak! A szobában rend van, honoló. Ez egyfelől stréberségre vall, másfelől így hamar ki lehet szúrni az oda nem illő szajrét, úgymint a zsákot. Az Íróasztal tiszta, benne, alatta sincs semmi. Illetve a kutya. Alatta hever egy nagy fekete plüsskutya, a karácsonyfaégők színeit tükröző üvegszemmel. A szekrényben göncök, elég kevéske. Na meg egy kutya. Pont olyan, mint az előbbi. Néhány cipő, meg aztán a Bogartkalap, amit a lódoki sráckorában hordott, amikor társai még csúfolták a sok hülye neve, pláne a Casablanca miatt. O nem pofozkodott a csúfolásért, vigyorogva vállat vont, s azt mondta: zsömönfu. Valami lehetett a kalapjával, mert hamarosan tisztelni kezdték, többé nem gúnyolódtak rajta, a családján sem, pedig a nagyanyja istentelen boszorka volt. Hiwi belobogott a fürdőszobába. Hol az a francos tatyó?

A zuhanykabin ajtaját feltépve ugyanolyan eletnagysagu, üvegszemű kutyát látott, mint az előbbi helyeken. Mi ez? A lódoki hazahordja a melóját? Itthon klónoz? A dög mellesleg hasonlít ahhoz, amelyik nemreg hozzaszegődött és nem tágított a szigetéről, hiába ütotterugta, csak épp annak a csontkollekciónak ocsmányul bozontos, bongyor szőre volt, és fasza ötletet adott a hülyenevu odacsalásához. Lecsapta a vécétartály fedelét, felhajtotta a klotyeszét bekutatott az oroszlánkörmös csülkökön ácsorgo kád alá, a tükörajtós szekrénybe, a törülközők mögé, mindenhová. Lehet, hogy mégsem lesz meg a zsák.. Fájdalmas ijedség markolt a szivébe, olyan hosszú, hegyes, csontos halálujjakkal, mint Klaus Merdemanei voltak. Illy szivszorultan,gyomorgörcsösen,becsinálósan csak az apjától retteghet az ember. Vagy az anyjától. Habár ezt nem tudhatta biztosan, mivel Sicus éppenséggel nem rettegett az apjától, őneki meg nem volt ilyenje, Greta nagysága szerint még anyja sem, de az teljes képtelenség, meg a ganajtúró bogaraknak és a csigáknak is van anyiuk. Na de a sátán szerelmére, hol az a zsák.. ^ A szobába rohant, siettében félsodorta a szőnyeget a piros slafrokkal. Visszalépve rejtekajtot keresett a padlóban. A Merdeman-villa pincéjében volt ilyen a falban, mivel az eredetileg diliseknek épült, hogy meggyógyuljanak,de nem gyógyultak meg sose, és a kórház csődbe ment. Kiköltözés előtt néhány zárkát befalaztak, némelyikben meg a dilinyóst is benn felejtették, a kórházat meg eladtak villának. A mocsok zsaruk felfedezték a befalazást valami szo-

221

nár, detektor vagy defektor nevű rossebbel, de addigra már nem volt mit találni bennük, a csontvázakról meg kiderült, hogy a halálnál is vénebbek. Gróf Klaus Merdeman kincses vagyona elfogyott addigra, az állítólagos tartalékot pedig senki sem találta! Még az agg trottyos se, pedig más sem izgatta öt vénségében, a kincs, a kincs, a kincs, folyton ezt hajtogatta. Buffb benézett a trónusszerü karosszék mögé, aztán bele akart rogyni, hogy eltöprengjen, merre tovább, hanem abban is egy kutya hevert! Ez a dög lélegzett is, de nem lehetett élő: üvegszemmel bámult. Uramsátán, itt valami szörnyű teremtési kísérlet folyik! Bele se gondol, nehogy megőrüljön. A legalább négyszemélyes ágyhoz robogott. Bírtak ám élni a középkorban! Mi folyhatott egy ekkora döngetőn?! Férfiak, nők, urak, szolgák üzekedtek, vegyest! Hiwi hormonjai felzubogtak, nyálképzése fokozódott. Izgalmában még az ágy tetején döglő kutyáról se vett tudomást. Vágygerjedten szétdobálta a párnákat, a többméteres takarót. Semmi! Bekukkantott az ágy alá, mit sem látott. Előrébb araszolt, mindkét kezével tapogatva maga körül. Csaknem ítéletnapig tartott, mire átkúszott a túloldalra. Volt miért kétségbeesnie: a zsákot nem találta! Talpra kászálódva körbenézett. Innen ugyan ki nem megy üres kézzel! Öt nem verik át, előle semmit nem lehet eldugni! Aha, a baldachin! A tetejére rejtették! Az egyik tartóoszlophoz lépve rázogatással ellenőrizte, vajon az elbírja-e a súlyát. Feltérdelt az ágyvégre, onnan átcsimpaszkodott az oszlopra, s mászni kezdett fölfelé. Lába gyakran elakadt a lógó slafrokban, karizmai fogás-

222

fogásra lankadtak. Szegény szervezetének megártott a éji kaland. Legközelebb nem kegyelmez a hülyenevűnek A nindzsatyúknak pláne vesznie kell! Feljutott a baldachintetöre. A karácsonyfa fényei odáig nem hatottak el, hasmánt kúszva tapogatott a sötétben. Araszról araszra érezte, hogy a súlyát tartó szövet mind mélyebbre nyúlik alatta. Az oszlopok rázkodtak a feszitéstől . Váratlanul látni kezdett. A kutya hevert az utjaban, opálosan fénylő testtel, szemében zöld parázzsal. Ez a dög nem csupán lélegzett, de morgott is, Vicsorgatott fogai fehérizzottak. Nem volt egyedül, a banya Befana ködlött mellette. Hiwi minden erejével azon gyúrt, hogy elhitesse magával: mindez csak képzelődés, nem való. És ekkor nyílt az ajtó. Koedukált kuncogás, léptek zaja hallatszott. Valami nyüszögött. Hiwi behunyta a szemét, a kutyás-banyás víziót kizárva az agyából. , A realitás elől belapult a tetővászonba. Fohászkodott, hogy a párocska érje be a karácsonyfa fényével Ne kapcsolják fel a lámpát; tüstént kiszúrnák a baldachin jokora dudorát. Az ágy megmoccant alatta. Na ja, az ajzott pár egyből rávetődött. Suhogtattak az ágyneműt, pofozták a párnákat, majd jobbra-balra nyuhögtették az egész döngetőt, de olyan buzgalommal, hogy a tetösátor oszlopai is beleremegtek. Eközben valami kéjesen nyögdécselt,-nyafkán nyüszögött, a vihancolok pedig kajánul vihogtak. Hirtelen mélységes csend lett. 223

Na?! Máris elmentetek? Ekkor így szólt egy férfihang, félénken: -Te Sharia! Mit szólnál, ha nemiznénk egyet? - Nemizzen veled a muréna! Menjünk innen, mielőtt lebukunk! Majd nemiznek a fiatalok. Persze ők is ráunnak hamar. - Nem muszáj ráunni, Sharia. - Mit tettél ellene? Talán nem híztál meg, cicimackó? -Te se vagy sovány. - Én nőiesen telt lettem. Ja persze, te is. Felizgattál valaha is, mielőtt nemiztél volna? Nos, Pocimackó? - Na, csináljuk már! Ripsz-ropsz megvagyunk, semeddig se tart! - Most is magad ellen érvelsz, amilyen hülye vagy. - Jaj, ne legyél már büntimackó, Sharia! Csak egyszer hagyjad, gyors leszek! - Sicc le rólam, ne rinyálj! Gyerünk innen, kifelé! A mackópár lekecmergett az ágyról. Hiwi érezte, hogy tovább süllyed vele a vászontető. Vattaszakálla elnehezült a nyálától. Patakzóan izzadt, a mikupalást már alig szigetelte verítékszagát. Türelmetlenül várta, hogy a szobabitorlók kimenjenek, és lemászhasson. Kulcs zörrent a zárban. Mackóék halk sikolyt hallattak. Csukafejessel az ágy alá fúrták magukat. Az egész szerkezet beleremegett. A tetőnyúlás fokozódott, a tartóoszlopok megreccsentek. Hiwi fohászkodott magában. Én sátánom, jó sátánom, ments meg engem mostan! A jövevény benyitott. Nem volt egyedül. - Ügy emlékszem, bezártam az ajtót - dünnyögte a lódoki.

224

- Ez a legfontosabb? - kérdezte a nindzsatyúk oly pajkos tónusban, hogy attól egy bika orrlyuka is füstölni kezdett volna. A hallgatózó Buffo kínosan érezte magát. Iszonyatos döngethetnék)e volt, olyan súlyos, hogy már az utált nő hangja is fokozta, de még az se lankasztotta, hogy a nyáláztatta tető a leszakadást mérlegelte alatta. - Nem fontos, mert eldugtam. - Ügyesen? - Eldugásban páratlan vagyok. - Miben még? - Soroljam vagy demonstráljam? A szoba halk sóhajtozással telt meg, majd a hevesedő csókváltás neszeivel, kéjes nyögéssel, suttogással telítődött.

]ó esetben a házassági anyakönyvi kivonat nem útlevél a pokolba*

- Csak egy csókról volt szó - sóhajtott Samira. - Ez még az első, fejezetekre tagolva. Trilógiának szánod? A férfi átfogta a derekát. Egymást falva az ágy felé táncoltak, mígnem rábotlottak. Elnyúltak a takarón, majd odébb hemperedtek - és meghallották a nyögdelést, nyüszögést.

Feldmár András

225

Gyanítván, merről jönnek a sajátos hangok, továbbgu. rultak. Gyerekmád ugrándozva rugóztatták a matracot. A szokásos esküvői tréfa - kuncogott a lány. - SojJ hagynák ki a nyüszögtetőt. De miért a te ágyadba tették? Szemeztél Delphine-nel? Casablanca nevetett. - Rájöttek a pocakfétisemre. - Akarsz beszélni a haspámáról? -Azzal együtt is elkaptalak volna. Nyilvánvaló volt, hogy független vagy. - Mi tette nyilvánvalóvá? - A viselkedésed. A nézésed. Mindened. A lány kuncogott. - Szóval elkaptál volna terhesen, pardon, viselősen is? - Úgy, mint most — felelte a férfi, a szájára vetődve. A nyüszögtető nyiszogott, nyögdécselt, laspogott, csemcsegett, hörgőn;, szotyogott. A csók nevetésbe fulladt. Zsömönfu felült. - Nagyon szórakoztató, de talán elég is belőle. Dobjuk ki, mielőtt folytatnánk. A tetősátor tartóoszlopai szenvedtek a túlságos igénybevételtől. Kínjukat főként recsegéssel és roppanó hangokkal tették közhírré. Samiráék e zajokat is a lepedő alá rejtett nyüszögtetőnek tulajdonították. - Macerás lenne most felkelni, ágyazgatni - sóhajtott a lány. - Mi lenne, ha nem vennénk róla tudomást? - Próbáljuk meg - sóhajtotta Zsömönfu. Feltérdeltek egymással szemközt, Samira megcsókolta a férfit. Szenvedélyesen összeölelkeztek, elsüllyedt köröttük a világ. Valaki megcibálta Casablanca nadrágszárát.

226

Szenzor rángatta az összeölelkezett párt. Egyértelműen azt akarta, hogy szánjanak le az ágyról. Tanácstalanul összenéztek. - Mi baja? Féltékeny? Prűd? Korai szerinte? - találgatta a lány. Zsömönfu a levegőbe szimatolt. - Mi ez a pokolbüz? Valami a hajára csöppent. - Mi az, esik? Felpillantott, és a lányt hirtelen derékon kapva, levetődött vele a nyoszolyáról. Az pedig baldachinostól, Hiwistől összeomlott, maga alá temetve az alatta lapuló mackópárt.

A gyűlölet magától visszaszáll azokra,akik táplálják* Hiwi áldotta a rengeteg eszét, amiért korábban nem dobta le álöltözetét. Négykézláb szédelgett a puttonyához, hiszen a végtagbántalmakon kívül agyrázkódást is szenvedett az összeomláskor: a 'rázuhanó tartóoszlopok egyenként vágták hátba, fejbe, faron, lábon. Es még mindig az életéért kellett küzdenie! Csigaszemét cselesen visszahúzva cukrot, csokit markolt elő. - Hohoho! Vegyétek, faljátok! Itt a Mikulás! - rikkan-

Beethoven

totta térdepelve. Szakállából nyál csöpögött, épp ezért úgy vélte, hiteles Télapó. - Boldog karácsonyt! Nem hitték szavát, csípőre vágott kézzel álltak fölötte A kutya morgott, fogait kattogtatta. Az összedőlt nyoszolya jajongva hányódott. Szemlátomást alulról mozgatták. - Mentsétek meg őket! - követelte a Mikulás, az ágy felé mutogatva. - Ziher, hogy minden csontjuk romos! Egyébként betörtek ide! Fogjátok meg őket! Tolvajok! El akarták csórni a nektek hozott ajcsit! Casablanca felkapcsolta a lámpát. Megkereste az omladék legegyszerűbben hozzáférhető pontját, és kiszabadította alóla a gyűrött-kócos Shariát. - Ismét ön? - kérdezte. - Sok kalandot bevállalt mára. Minek köszönhetjük a látogatását? - Mi itten... Mi itt... Mi csak... - felelte az asszony.Kívánni jöttünk. Boldog karácsonyt! A nyoszolya tovább nyögdécselt, vonaglott. A lódoki sóhajtva újabb mentéshez látott. Időközben a Mikulás elővarázsolta a támadó vaskampót a cukorkák közül, és azt maga elé tartva négykézláb hátrált az ajtó felé. Samira figyelme megoszlott Sharia és a sunnyogó Téltata között. ~ Miért bújtatok az ágy alá? — érdeklődött exanyósa húgától. - Nem bújtunk! Hogy mondhatsz ilyet?! Symon is kiszabadult. Elannyira összelapult az omla- dék alatt, hogy olybá festett, mint aki lefogyott. —Elnézést tőletek — habogta. — Mi csak... Mi itten... Sharia ráförmedt:

228

- Ezt már én is elmondtam nekik! Menjünk innen, itt e m bánnak velünk udvariasan! Samira, odalenn találkozik! Elfogadom a bocsánatkérést, ha végre rászánjátok magatokat! ^t f -

A nyüszögtetőt nem viszed? Még máshol is hasznát

vehetnéd. Mit szólnál Dick Size-hoz? Nála biztos lesz kapásod. ,. - Ami a kapást illeti, itt is lett volna, ha a vattas ipse nem szakad ránk! Voltaképpen megmentett minket a mélységes megbotránkozástól! Az erkölcsi fertő miatt is bocsánatot kérhettek odalent! Téltata nyomokban igazságérzetet is tartalmazott. - Ki beszél itt fertőről, nemimackó?! - horkantotta. - Pfuj, kukkoló! - jajdult Sharia, és felvetett fővel kivonult a szobából. A Mikulás módfelett örült ennek, mert bár sikeresen elhátrált az ajtóig, azt négykézlábról nem bírta kinyimi. Amint az asszony kimasírozott mögötte, megkérdezte magától, miért is nem áll talpra. Ja, mert szédül és alighanem mindene szilánkosra tört. SymonTedeum megtörve-kilapítva csoszogott kifelé. - Sajnálom, nem akartunk indiszkrétek lenni szabadkozott. - Mi csak azért jöttünk, hogy megvicceljünk titeket. - Hahaha! - felelte Casablanca. - Hohoho! - rikkantott a Mikulás. - így elengeditek a betörőket? Na, segítsetek talpra! Mennem kell, mások is várnak rám. Van zsákomban minden jó, cukor, csoki, vask... hohoho! Samira kirázta a puttony tartalmát. A bármit nyitó tolvajkulcsnak tüstént megörült. 229

- Klassz ajándék, köszönöm. -Azonnal add vissza! Az a munkaeszközöm! A ké ményhez túl testes vagyok. Muszáj valahogy a szobákba jutnom! — Nos igen, a te anatómiai felépítésed tényleg nem kürtő-kompatibilis - jegyezte meg Zsömönfú. - Csak azért nem kapom le a szakálladat, mert csurom nyál. Válaszolj: miért nem vagy lesittelve? Nem mentek értetek a zsaruk? Hol van a másik két díszpolgár? Összetévesztesz valakivel. Hohoho! Én vagyok a Mikulás! Tessék, vegyél cukorkát! Van csoki is, mentás, mogyorós! - kedveskedett Hiwi, eszébe jutván Greta nagysága bombabiztos tanácsa. A vaskampót továbbra is csatakészen tartotta. Idegességében annyira rábűzlött eredetileg is meglévő penetrájára, hogy attól már ő is besokallt. Utálkozva fintorgott magától. - Meghaltál? - informálódott a lódoki. - Vagy csak a szagod olyan? Nyílméregnek is jó lenne. - Ugyebár testszag volt az óvodai jeled? - kérdezte Samira. - Iskolába se jártam! - büszkélkedett Hiwi. - Mindent a Greta nagyságától meg Sicustól tanultam. - Na, ez meglátszik - dörmögte Casablanca. Nemhogy mosakodni tanítottak volna. Kicsit se csodálkoznék, ha megkeresne egy illatkreátor, hogy parfümöt készítsen veled. Trendi manapság az extrém pacsuli, úgymint bélparfüm, hullaparfüm, lábszagkölni, de szatírriasztó spray- hez is adhatnál tippeket. A márkaneve lehetne például Eau de Orrbatosz. Most ablakot nyitok, és néhány hétig nem jövök be ide.

230

- Alhatsz nálam - ajánlotta nagylelkűen Samira. Szenzor kutya is. , Amíg ezt elmondta, szemfényvesztő gyorsasággal kitépte Hiwi kezéből a vaskampót. Kiterelte vele a továbbra is invalidus Mikulást.

Néha el kell veszned ahhoz, hogy önmagadra lelj* Cassandra nem akart jelenetet rendezni a bálteremben. Nem dobta ki Merdemanékat, ám a szemét rajtuk tartotta. Patogénia kifogyott a bájosságból, témája sem akadt több. Sicus félrevonult pezsgőzni. A zabi csak nem jött, megérkezett viszont az esküvői torta, szerencsésen elvonva róluk a figyelmet. A monumentális karácsonyfát formázó édesség __ _ harsány zöld színben pompázott. Tűleveleit aprólékos gonddal alkották meg a cukrászok, tarka díszei, girlandjai szintén ehetőek voltak, csupán az égők és a csillagszórók kóstolgatását nem ajánlották. Mielőtt az ifjú pár felszelhette volna a tortát, betolták Drusilla óriási meglepetéssütijét is. Abban az volt a meglepő, hogy mindössze fél torta, sőt: félbetört torta volt, egyenetlen szélekkel, színültig csokiból és meggyből. - Az én kettétépett anyai szívemet szimbolizálja suttogta drámaian. - Felneveltem a gyermekemet, rááldozva * Donna Marcotagne

231

életem legszebb éveit, és ő most, öregségemre elhagy engem... - Mama, már évek óta nem lakunk együtt - emlékeztette Danalf. - Ez nem elhagyás. Felnőttem. Az egyetlen fiamra áldoztam életem legcsodásabb esztendőit, mélységes gyászomban is csak vele törődtem... - Mama, én is megszenvedtem apa halálát... - De megérte! Én mondom, megérte! Minden anyát erre az áldozathozatalra biztatok! — folytatta, hősiesen háritgatva a perselyes fiúcska tolakodását a pénznyelő malaccal. - Annyira büszke vagyok az én zseniális, tehetséges, magas, szőke, jóképű fiamra! Doktor Danalf Abacus plasztikai sebész! Az én müvem! Patogénia felfigyelt. Egy plasztikai sebész! Itt, közel! Anyaság ekkor fedezte fel a hatalmas törtszív tortát. - Csoki! Szent Isten, ez csoki! - hörrent, a szivéhez kapva. - Pedig a csokitorta esküvőre tilos! - Miért? - csodálkoztak többen. Mert ha valaki leeszi magát vele, megnézheti a szép ruháját! Nyomot hagy! Dick Size a nőre fintorgott: Ha ezt komolyan vennénk, egész éjjel csak vizet ihatnánk. Az összes fogás, amivel lekajáljuk magunkat, nyomot hagy, a kaviártól a Calvadosig! Vágod, Ginevra? Anyaság kötötte a tortát a karóhoz. - Akkor is tilos a csokis! Foltot hagy! - Minden étel foltot hagy, ha bénázol vele! - Akkor is tilos a csokis! Foltot hagy! Strigula kifogyott a szalonképes ellenérvekből. Hátat fordított a nőnek.

232

Greta Merdeman igyekezett Danalf közelébe jutni. Lassítania kellett, az újdonsült férj éppen a karácsonyfatorta felszelésére készült nejével. Bekötött kezükkel megtagadták a villogó pengéjű kést... -Tudja valaki, miért pont ez a jelenet viszi beljebb a párt az örökkévaló boldogságba? - kérdezte Almos Bob. A férfi Delphine rokonságához tartozott, kevés vizet zavart, sokat révedezett. Lépten-nyomon bealudt, a legváratlanabb módokon és bárhol. Ébrenlétekor a lét fontos kérdésein filozofált. Alvásterápiával foglalkozó, sikeres cége dúsan jövedelmezett. Mindenki a kést markoló párra bámult. —Tényleg morbid - helyeselt Atoll. — Nekem ebből a képből az jön le, hogy együtt ölünk, együtt titkoljuk. - Házaspár, cinkospár - csatlakozott Thyra. Delphine hasában vidoran gyorsúszkált a magzat. O pedig a rugdosástól megilletődve elsírta magát. - Olyan gyönyörű ez a torta! Képtelen vagyok bántani szegényt! Úgy megvetem a favágást! Az olyan borzasztó! Az is gyilkosság! - De hiszen te választottad! - észérveit a férje. - Igen, mert a karácsonyi esküvőnket jelképezi, és mivel a karácsonyfa gyermeköröm, egyszersmind a kicsinknek is kedveskedünk vele. - Ha pedig eszel belőle, a baba is élvezi - vigasztalta egy nagynéni. - A baba nem támogatná a faevést, biztosan tudom! zokogta Delphine. Férje körbenézett, Samirát keresve. Mivel nem látta sehol, kénytelen volt maga kezelni a kényes szituációt. Pontosan tudva, hogy egy gravida az első és az utolsó trimesz233

tér között többnyire abszolút érthetetlen okok miatt borul ki, fakad sírva, gyötri magát és összes szerettét. Ilyenkor hormonatomháború dúl a női szervezetben. Nemrég bababoltban jártak, s az eladó nyájasan megkérdezte, miben segíthet, mire az egyébkor oly higgadt, halk szavú Delphine kirobbant: - Hogyhogy miben segíthet?! Kihordaná a terhességemet? - Édesem - kezdte Danalf ideglazító doktorhangon -, ez csak egy torta. Liszt, cukor, vaj, kenőcsök. Nem fa! Nem fáj neki, ha felvágják és megeszik. Kifejezetten étkezési célra készült. - Nézd meg, Danalf! Karácsonyfa! Angyalfa! Diótörő Herceg, hintalovacska, angyalka, üveggömb díszük rajta. Nem bírok késsel belevágni! Képtelen vagyok! - Márpedig a vendégek a tortára fenik a fogukat! szögezte le Anyaság. A csecsemőt ringató, átszellemült Apaságra mutatott. -Velem együtt Haryl is erre vár, mielőtt lefektetjük a kisbabánkat! A meghívottaknak jogaik vannak! Drusilla szigorúan nézett Delphine-re: - Drágaságom, az én fiam egyáltalán nincs hozzászokva a női hisztihez! Vegyél példát rólam, én sose csinálok palávert! Ha nem szeded össze magad, nagy bajok lesznek! - Az én lányomnak százötvenes az IQ-ja! - szögezte le Abrams. - Teljesen normális nő, cseppet se hisztérikus. Egyszerűen terhes... - Terhes?! - Anyaság ajkát spermicid sikoly hagyta el. Saját haját rángatva, két lábbal szteppelt. - Terhes?! Uramisten, bocsáss meg nekik, ha tudsz! Én sajnos nem tehetem! Hányszor mondjam el, hogy egy nő nem lehet terhes?!

234

Az örömapa rámeredt: - Maga nem terhes? - De nem ám! - Mi van már, Ginevra!? - förmedt rá Dick Size. - Azt hiszed, hogy egy hitvesi magömléstől már felvetted a szentséget? Te talán nem terhes vagy, hanem spermával áldott? Anyaság mindkét öklét rázva, helyben szökdécselt: -

Ki ne mondd még egyszer azt a szót, hogy terhes!

Kikérem magamnak! Abrams biccentett: -

Na, akkor ez a nő a hisztérika! Nem terhes, mégis

ajvékol!

A mizantróp az, aki valamikor nagyon szerette az embereket*

Újabb nőnemű meghívott zokogta el magát. Annyira sírt, hogy mindenkit megrémített, csupán a két Merdeman kezdte végre jól érezni magát. 1 - Kegyed szintén terhes vagy nem? - puhatolta Abrams. Az Abacus-ági rokon még hangosabb zokogásra valtva unokafivére mellkasára vetette magát. Danalf, kezében a méteres pengéjű, tortagyilkos késsél, a copfos, molett nő hátát paskolgatta, azt hajtogatva, amit

J. Renard

ilyenkor szokás, holott a szöveg kerozin a tűzre: semmi baj, minden rendben, semmi baj. De ha minden rendben volna, mégis miért bömbölne?! Fauna vigasztalása lekötötte a figyelmet, Samiráék érkezése észrevéden maradt. Ennek a négykézláb csúszómászó Mikulás örült legjobban. Mielőtt Greta nagysága vagy Sicus felfigyelt volna lebőgésére, megpróbált térden csúszva átslisszolni a termen, ám baldachinbalesetes nyomorúságában lajhár-lassan haladt. -Voltam, csak voltam terhes! - zokogta a nő Danalf férfias kebelén. - Méghozzá ikrekkel! Aztán minden csupa vér lett, és elvesztettem a kisbabáimat. Vége! - Jaj, Fauna! Miért vállaltad a repülőutat ilyen állapotban? - aggodalmaskodott egy nagynéni. - Nem mostanában történt, hanem hét hónapja - hüppögte a nő. - Már nyolchetes terhes voltam a vetéléskor! Mostanában szülnék! Végem lett, teljesen kiborultam! Habár itt vagyunk a férjemmel, máris sejtjük, hogy nem maradunk együtt! Végképp kikészültünk, egymást is kicsináltuk! Újabb sírásroham következett. Ennek köszönhetően Sharia és Symon belépése sem váltott ki érdeklődést. Az asszony haladt elöl, férje szamárfület mutogatva lépdelt utána. - Semmi baj, minden rendben, semmi baj - zsolozsmázta Danalf. Inge könnyóceánban ázott. Fauna felkapta a fejét. Elhomályosult szemmel meredt rá. - Engedd, hogy megsimogassam a púpodat, kérlek! kiáltotta. - Hadd simogassam meg!

236

A férfi megrökönyödött. - De hát nekem nincsen púpom! - Abacusnak golyói vannak! - nevetgélt Dick Size. - Most ne ízetlenkedj a nevével! - mordult rá Fauna. - Miért? Abakusznak hívják a golyós számolót. Tehát Abacusnak golyói vannak! Nem pedig púpja! A vaskos copfü, bambiszemü nő kézháttal törölte le könnyeit. Úgy nézett Dick Size-ra, mint egy gigászi mócsingra: - A púp nélküli ember púpja a lapocka, tudd meg! És én most megsimogatom az övét, mivel a vőlegény púpjának érintése szerencsét hoz. Márpedig az rám fér. - Miért nem a neje hasát simogatod? Ott van benne a gyerek! Ha az nem hoz szerencsét, akkor vedd kézbe a férjed golyóit. Az tuti használna. Drusilla helyeselt: - Igaza van Dicknek. Ha babicát akarsz, a saját férjedet, Gilettet simogasd! Delphine megfogta Fauna kezét, és a hasára helyezte. A babavárban táncmulatság zajlott. A hullámozás, rugdosás hatására a gyászoló asszony arca átszellemült, kisimult. Férje sírta el magát. Dick Size erre is tudott gyógymódot. - Igyunk! - rikkantotta. Úgy lett. Az új házasok pedig megkötötték jogerős életük első kompromisszumát: a Drusilla Kettétépett Szíve tortát vágták fel. A sokkolt Anyaság a mellkasát markolgatta, szeme kinieredt, szaporán kapdosta a levegőt. ~ Érteden, csökött hülyék vagytok! A csokitorta zsenánt

237

és tilos, mert foltot hagy! - kiáltással kiragadta csecsemőjét Apaság karjából, és sértetten a szobájába rohant. Kondenzcsíkját követő férje is levonult a színről. Greta Merdeman végre Danalfhoz férkőzhetett. A felé nyújtott Drusilla Kettétépett Szíve-szeletes tányért átvéve kérdezte: -Vállal műtétet? Rólam van szó. Pénz nem számít, fő, hogy gyönyörű legyek! És sürgős lenne, tudniillik halában elegem van a pulykanyakamból. Szóval mihamarabb fogjon hozzá! Nászútra nyilván nem költenek, hisz szemlátomást rég túlestek rajta, tehát felőlem holnap reggel is nekifoghat, állok elébe! Az altatásra ne legyen gondja, azt a fiam intézi! Profin ért hozzá, szükség szerint ébreszteni is tud! Maga csak vágjon, metsszen, öltsön, de művészien ám! Különben hátrakötöm a sarkát, és ezt értse szó szerint! Ha nem hozott felszerelést, az se túl nagy baj, nekünk az is van. Rendben, mindent megbeszéltünk. Akkor tehát holnap. Kilenckor kelek, fél tízkor kezdheti. Itt bárki megmondja magának, hol lakunk, minket mindenki nagyra tart. De különben ne is a villánkba menjen, hanem ide, a Telt Házba. Ma éjjel itt alszunk, mivel a műtőfelszerelést a kínkamrában tartjuk, szóval maga is alhat kilencig, hogy ne remegjen a szikéje! Na megyek, még éjfél előtt le kell feküdnöm, ha szép akarok maradni. Agyő, doki! Patogénia felfedezte az ajtón túl mászó, puttony- és zsáktalan, bukott Mikulást. Az ifjító dokit otthagyva iramodott utána, nyomában Sicusszal. Mihelyt utolérte, a lucskos vattaszakállt félrerántva a képébe mázolta a csokitortát, kistányért. Danalf hüdéses arccal bámult utánuk. - Ki volt ez? Miféle maskarát visel? Minő kitűzők him238

bálóznak ezen a nőn? - nyögte. - El se hinném, de hát a saját szememmel olvastam a barkácsolt plecsniken, hogy becsületrend, térdszalagrend, vitézi rend, vérlovagrend... - Ő Greta Merdeman, más néven Patogénia tájékoztatta Casablanca. - Számára még nem ért véget a második világháború. Saját készítésű ordókkal vesz részt benne. A barna göncöt is maga varrja. Szerintem az arcát is. - Az lehet, mert pontosan úgy is néz ki - bólintott Danalf. - De most azt akarja, hogy én hozzam rendbe. Holnap fél tízre vár. Samira fellelkesült: - Mehetek asszisztensnek? Kampózhatok neked? - Szerinted komolyan vettem az invitálást?! Pontosabban: parancsolást? El tudod képzelni, amint házi cérnával, zsákvarró tűvel öltögetem a szörnyű múmiát? A lány belegondolt. - El, teljesen - bólintott futó tűnődés után. Pelenkaöltéssel csináld! -Vagy lustakötéssel - javallottá Zsömönfu. Rávarrhatnád a medáljait. Esetleg varrhatnál rá újabbakat is. Például ármányrendet, valagrendet. - Becstelenrendet, rablórendet, gyilkosrendet... sorolta Samira, pityergésközeli hangulatban. - Jól vagy? - aggódott Danalf. - Mi van itt ma este? Minden nő hormonháborodott? Casablanca is a lányt nézte: - Nem Patogénia követte el a háborús bűnöket, hanem az apja - szólt higgadtan. - Csak azt ne mondd, hogy nincs köze hozzá, mert ő még nem is élt akkor, és csak leszármazott! Láttad a náci hát jt ? R jt k? A fi káj külö b 239

- Nem náci, csupán olyan - mondta a férfi. - Oké, helyesbítek. Láttad rajtuk a nádi göncöt? -Velem akarsz veszekedni? - kérdezte Zsömönfu. Nehéz lesz. Én is rühellem őket, kölyökkorom óta. Te mióta tudsz róluk? A lány felkapta a fejét: -Versengjünk, hogy ki régebben? Danalf eltűnődött: - Samira világéletében érzékeny volt a témára. Egyszer azt kérdezte, mi dönti el, ki a háborús hős és ki a háborús bűnös. - A megítélést az dönti el, hogy ki melyik oldalon áll, nyilvánvalóan - mondta Casablanca. - Greta Merdeman hősnek tartja az apját, a háború győzteseit pedig rohadt gyilkosoknak. Szokása Drezdával példálózni, egyébként jogosan. Danalf bólintott: - Senki nem menti fel Drezda földig pusztítóit, de a nácik nélkül nem került volna sor a bombázásra. Samira nemrég úgy döntött, felkutatja a családfáját, a dinókig visszamenően. Ennek kapcsán mélyedt el a világháborúkban, és ettől a téma iránti érzékenysége fokozottabb lett. Casablanca homlokráncolva kérdezte: - Elmélyedés közben kiderült netán, hogy családilag van közöd Halál Ujjához? Samira a fejét rázta. - Nem akarok erről csevegni, nem esküvői téma. Danalf a lódokira nézett: -Bármi traumatikusat talált is, annyira kiakadt, hogy máig emészti, nekem se beszélt róla. Mesélt viszont egy Göring-leszármazottról. A nőnek talán az unokanagybátyja volt

240

irodalmi marsall, aki a böhöm köpenyében, irdatlan kövéren Hitler öregasszonyának látszik a régi fotókon. A háború utáni évtizedben született dédunokahúg abban a szellemben nőtt fel, hogy a rokona hősként harcolt a világháborúban, majd egy napon megtudta a valót. Totálisan kiborult, és ste- rilizáltatta magát, nehogy szörnyeteget szüljön. Casablanca ezerféle kékségben játszó szeme a lány arcát fürkészte:

Az oktatás veszélyes, minden tanult ember potenciális ellenség* — Miért nincsenek itt a szüleid? - folytatta a kérdezősködést. - Ez nem az én esküvőm, és mivel rég felnőttem, jobbára nélkülük járok a barátaimhoz. Thyra sikolya rezzentette fel őket az elkomorulásból. — Úristen! Eltűnt a térerő! Egész este akadozott, mostanra meg eltűnt! - zihálta, elbutult tabletjét lengetve. Többen panaszolták, hogy ők is képtelenek fellépni a világhálóra, telefonálni se tudnak. — Nyilván a vihar miatt — vélte Zsömönfu. — Már a légi- és vízi forgalom is leállt. ~ Na de a közösségi szóforgalom sosem állhat le! — tiltakozott a lány. - Sosem! Vége lenne az emberi kultúrának! — Az emberi kultúráról inkább ne nyissunk vitát - faHermann Göring

241

nyalgott Atoll. - Örüljünk, hogy a vihar romboló ereje mint általában, most is elkerül minket. Thyra csalódottan fintorgott. - Jó, de félóra múlva lehet már netezni? Jártam odaát a Telt Házban, persze én voltam az egyetlen vendég. Valamiért nem éreztem ott jól magam, de most visszamennék fotózni, hogy kiposztoljam a képeket a falamra. Muszáj megörökítenem a sötét fényű, halálfejes égősorokat, az ivókoponyákat meg a többi brutálvad cuccot! Irtó sokan lájkolnák. Cassandra mit mond? Mikor lesz térerő? A szólított az utolsó tortafalatot villázta a szájába. Miután lenyelte, finoman köhintett, és megkérdezte: -Van itt transzplantált? - Én vagyok - jelentkezett egy harmincas nő. - Vesét kaptam valakitől. - Most itt van a veséd előző gazdája - tudatta Cassandra. - Azt kérdezi, milyen keresztnevet szeretsz. - A sajátomat, a Lucifát. De mostanában... - Megkedveltél egy másik nevet is? Például a Rhonát? Ez nem meglepő, ugyanis a donorodat így hívják. Azt mondja, ha akarod, a nevét is használhatod, neki már az se kell. - Cassandra, bocsi! - mondta a nő hárító gesztussal. Őszinte leszek: én ebben morzsányit sem hiszek. - Nagyszerű! Nem lesz vita köztetek, ugyanis Rhona éppen azt mondja, hogy a médiumok, halottlátók meg effélék mind hántások, nekem se dőlj be, legyen több eszed. Azt kérdezi, kutattál-e utána. - Persze, de hiába. A törvény nem engedi a donorok 242 kilétének kiadását. - Azért azt kiderítetted, hogy aznap, mielőtt téged be-

rendeltek műtétre, egy R. W. monogramú nő furcsa körülmények közül került be a közeli kórházba, hamarosan meg is halt. A szerveit tizenöten kapták meg. Erről a ne- ten olvastak - Igen. Érthető kíváncsiságból lenyomoztam az aznapi halálozásokat. Abból indultam ki, hogy nyilván balesetes személy volt a donorom. Azzal viccelődtem, hogy akár R. W. veséjét is megkaphattam, és akkor vajon én is szvinger klubba fogok járni!? - Rhona azt mondja, ne játszd meg magad, máris odajársz. - Csak kétszer voltam, az még nem odajárás! tiltakozott Lucifa. - De ismétlem, engem nem lehet ilyen médi- umos izével etetni! Szóval inkább hagyjuk az egészet. - Rhona üzeni: azért jelentkezett, mert te akartad tudni, kinek a szervével élsz. Nem ő erőltette a kapcsolatfelvételt, épp ezért most ne tégy úgy, mintha ebben ártatlan lennél. Kérdezi, hányszor sütöttél muffint a műtéted óta. - Sokszor, pedig azelőtt szörnyen utáltam. - Ö imádta a muffint, főleg a törtcsokisat. Tudnod kell: amikor ilyet sütsz, ő is veled van, és legközelebb diót is rakj bele. A szvinger klubban szintén veled van. Azt mondja, nagyon mulatságos voltál, amikor rájöttél, hogy olyanok járnak oda, akikből ki se néznéd. Mutatja, mekkora O-ra tárult a szád a csodálkozástól. Lucifa összeborzongott: - Nem akarom, hogy olyankor is velem legyen, amikor a csoportban szexelek! Szégyenlős vagyok! ~ Rhona üzeni: azokat is látogatja, akik a többi szervét kapták meg. Mindegyikük sokat változott a műtét óta, ő Pedig jól mulat sorozatos meglepődéseiken. 243

Lucifa felhördült: - Azt is mulatságosnak tartja, ami szvingerezéskor történt vele?! Megírta a netsajtó! Darwin-díjra is jelölték Posztumusz híresség lett belőle. - Erről nem óhajt beszélni veled. Azt mondja, ez az ő magánügye. Végzetes baleset történt. - Persze! De miféle?! - Azt kéri, ne rágódj ezen. Ő se firtatja, mivel tetted tönkre a veséidet. És most búcsúzik. Üzeni: vigyázz magadra, óvakodj a médiumoktól, éljen a párcserés szex! Ja, még valami: gratulál és örül, hogy orgazmus-terapeutához jársz, és szépen haladsz. Legjobban azt bírja, amikor otthon gyakorolsz, de mostantól inkább tartsd csukva az ablakot, mert a szomszédok már nagyon háborognak. - Honnan tudja ezeket?! Ha egyszer halott?! - nyögte Lucifa. Cassandra vállat vont, és elegánsan odébbsétált. Drusilla az esküvői képeket nézegette a fotós laptopján. Néhány felvétel a viharos szabad ég alatt készült Danalfékról. A vágtázó szél meglengette a vőlegény nyakkendőjét, felhajtotta Delphine ruhájának felső rétegét, meglobogtatta fátylát; ők nevetve kapdostak lopkodott holmijuk után. - Egész szépek együtt, mi tagadás - sóhajtott az ürömanya. - Egyébként eredetileg jóval romantikusabb körülmények között akartak esküdni, homokos tengerparton, mezíüáb. Ez igazán praktikus ötlet, mondtam nekik, így már kezdettől homokba dughatjátok a fejeteket! - És már a frigy első percétől csikoroghat a foguk " szólt merengőn Sharia. - Velem se voltak túl együttműködőek. Amikor szóba került, hogy a menyasszonynak

244

valami kéket is kell viselnie, javasoltam egy félrecsapottan felkötött, impozáns kék masnit a hajába. Delphine azt felelte: hát ez pedofil ötlet! - Nagyon önfejűek! Nagyon - búslakodott Drusilla. Amilyen feldúlt vagyok a fiam másodszori elvesztésének napján, szívesen kimennék sétálni, de pocsék az idő. Basoche atya lecsapott: - Mit gondol, mi okozza a meteorológiai istenítéletet? A kérdezett félrehajtott fejjel nézett az égkék szemű, szikár arcú papra. -Vihar netán? Az elemek harca? -Nem, bárányom, az emberek bűnössége okozza! Mára az egész világból Szodoma és Gomorra lett. Globális felmelegedés?! Szó sincs róla! Istenítélet! Az sújt le a bűnösökre! Az Úr véget vet a földi fertőnek. - Maga hívő? - firtatta Sharia. - Úgy érti, hogy én?! - hörrent Basoche. - Ezt pont kegyed kérdezi? Ezzel a névvel?! Az iszlám nevével kérdezi tőlem, hívő vagyok-e?! Piha! - Mi közöm ahhoz, hogy egy tőlem távoli hitvilágban mi a nyavalyát jelent a nevem?! Már húszévesen untam, ha ezzel cseszegettek! Nincs közöm a kézlevágós iszlám sárijához, még akkor se, ha szívem szerint magam is így büntetném a tolvajokat. Azért kaptam a nevemet, mert szép! Cassandra megjegyezte: ~ Mindenesetre különös egybeesés. A nővéred Drusil- 'a, te Sharia vagy... - A te anyádat pedig Befanának hívják. Ez meg boszorkanév. Na és? - kuncogott a felködlő Befana, s közéjük ereszkedett az asztalra.

245

-Na és, anya, na és?! De hiszen te tényleg boszorka vagy! Befana hahotára fakadt: - Na és? Te mi vagy, Cassandra? Ejfélt ütött az óra, az egész épületet megkondítva, méltóságteljes, lassú ütésekkel, egymás után tizenkétszer. A zúzmarás karácsonyfán egymáshoz koccantak a díszek. Az ajtóőr páncéllovagok enyhén meghajoltak, a mellettük magasodó Diótörő Hercegek tizenkétszer összecsattintot- ták fogsorukat és a bokájukat. A bálterem szellemekkel telt meg. A vár fennállásának minden korszakából érkeztek ölve-, lőve-, fojtvajárók, csontzörgetők, visszavágyók, elsementek, és táncoltak, pipiskedve, finomkodva, keszkenőt lengetve, bókolva és pukedlizve, férfi nőhöz alig érve, akárha közük se volna egymáshoz, táncoltak hívogatva, lopva-nézve, sejtelmes Mona Lisa-mosollyal, kéjvágyón, mohón, némelyek kórosan. Pörögtek-forogtak és kellemkedtek; szerényebb és díszesebb ruhában, barokkos pompában, rizsporos hajjal, tornyos parókában, különféle jelmezekben, álarcosán. Befana a legkedveltebb unokájához lebbent. Casablanca a párokat nézte, Samira ujjait szorítva. A lány húzta volna, hogy elvegyüljenek a szellemtáncosok között, a férfi habozott, jól tennék-e. -Vegyétek hasznát ezeknek - szólt a néhai boszorka. Zsömönfü ránézett, majd le és föl, azt keresve, miről is beszél. A másléti küldemény a magasból érkezett — honnan másiinnen?! -, épp amikor ő fölfelé meredt. A fémmel kombinált, hosszúkás fadoboz az arca kellős közepébe durrant volna, ha a kobrareflexü lány a becsapódás előtti pillanatban el nem kapja.

246

A gavallérok ilyen dobozban adják át hölgyüknek a vagyont érő nyakéket, diadémot. A tenyerükre vett ékességtartó fölé hajoltak. A királykék bársonyágyon arasznyi ezüstkard feküdt, nyakba akasztható láncra függesztve. Mellette T alakú tárgy pihent, ugyancsak ezüstből. -Tudom, mi ez, tudom, rögtön eszembe is jut! - hadarta Samira, a kézfejét rázogatva. Mint oly sokan, ő is azt képzelte, hogy a lázmérő-rázó mozdulat serkenti memóriáját, mégse bújt elő, amit keresett. A harmadik darab, a sugaras aranykorona női csuklóra illett - de ki visel ily durván döfős karkötőt? Befana előttük állt, velük együtt érintve a tenyerükön fekvő dobozt. Érezték kígyóbőr selymességü, hűvös kezét. - Segítsek? - ajánlkozott, s máris mondta: - Ezek az amulettek védhetnek benneteket a támadó szellemektől. Ez itt... Samira feljajdult: - Megvan! Justitia kardja! A bűnös megbüntetésének eszköze. Ez pedig a mérlege, serpenyők nélkül, mivel a megméretés megtörtént már, az ítéletet is kimondták. A mérleg az égi és földi, evilági és túliéti igazságszolgáltatás szimbóluma. A tűzkorona nem a Justitia-ereklyék része: ez a kivívott szabadság jelképe. - Ezt is tudni kell a könyveléshez? - merengett Casablanca. - Az őseim keresése során végigolvastam néhány mázsa könyvet, iratot. Eközben ragadt rám némi ez meg az. - A lány Befanára nézett: — A vámpírölő készlet hatástalan netán?

Dehogyis! Ám sajnos léteznek olyan lelkek is, akik nem riadnak el a fokhagymától. Velük szemben kombináltan használjátok az ellenszereket! Zsömönfú örült, hogy érzi nagyanyja kezét. Végigsimj. tott Befana karján, átkarolta vállát, továbbra is valóságosnak érezve az érintést. - Nagyi, tudod, én elég szeptikus vagyok, hogy Hivvi szavát idézzem... - kezdte. Befana bólintott: Hát persze! Az előbb hallhattad anyád közvetítését A donor és a transzplantált rajta keresztül vitatta meg, mekkora humbug, amit csinál. Legyél csak szeptikus, nekem ugyan nem fáj! Szükségetek lesz ezekre a kabalákra, elég hamarosan. Máris karácsony van, megkezdődött a szellemtobzódás. Az ártó szellemek is csak úgy nyüzsögnek! Anyád azt kérte, meneküljetek innen, de persze nem tudtok, amíg a vihar odébb nem vonul. Vigyázzatok magatokra, jókora slamasztikában vagytok! - Már nincs baja velem? - puhatolta Samira. - Én is folyvást tanulok, nem csak ti, húsvérek. Most már többet tudok rólad. Elnézést kérek tőletek, ha kezdeti bizalmadanságomban netán túl kemény voltam. Menjetek, vegyüljetek, táncoljatok! Ilyen alkalom nem túl gyakran adódik az életben!

248

Törd meg a rossz játékszabályt! Ezüstösen csilingelő zenedoboz-muzsika szólt. Nem kellett kétszer küldeni őket, volt kedvük elvegyülni a szellemtáncosok között. Casablanca a zakózsebébe gyömöszölte az ereklyetartót. A bálterem közepére pörgölődtek, a táncolok mozgását követve úgy forogtak-lépkedtek, hogy lehetőleg mindenkit szemügyre vehessenek. Találkoztak a hajdan-élt várlakókkal, az táraságokkal, azok feleségeivel és mindkét nembeli ágyasaival, mulattató törpéikkel, házi bolondjaikkal; a velük lakó-rajtuk élősködő rokonsággal, hízelgőkkel, szolgákkal, hordszék- cipelőkkel. Kisfiúkkal, kislányokkal, áttetsző vagy potro- hos nénikkel, bácsikkal, a teljes generációsorral. Eszelősökkel, elvarázsoltakkal, átszellemültekkel, virgoncokkal, elmélkedőkkel. A termet betöltötték a kéményekből ismert sutyorgó, pusmogó, kacarászó, jajgató, éneklő hangok. A változatos öltözékek, mimikák, gesztusok, álarcok és maskarak ezersokféle varázst-regényt meséltek. Sok táncolóból áradt az érzékies átélés, amellyel hajdani ittlétüket élvezték. Némelyek csupán jelen voltak, lemorzsolván a földi időt, mint valami vezeklést. A boldogultak sokszínűsége, sugárzó érzelmeik nyomán fakadt a szív, lélek sajdult. Nem mindegyik szellem táncolt a nyílt színen. Néhányan a girlandokkal ékesített oszlopok mögött bujkáltak, mintha attól tartanának, hogy nem látják őket szívesen - s ez így is volt. Sokan hajszolták, hegyes tárgyakkal fenye 249

gették vagy felgyújtani próbálták az elkínzottan mozgó Hermanidót. Több népszerűtlen uraság is óvakodott a vele egy időben éltek útjába kerülni. Amelyikük mégis figyelmetlennek bizonyult, hamar pórul járt: gorombaságokat mutogattak rá, ülepen rúgták, elgáncsolták, ellopták kardját, bugyellárisát, elinaltak parókájával. A modernebb öltözéküek közül is jó néhányan kerülték néhai kortársaikat, ám azok újra meg újra utolérték, leteperték, leköpdösték őket. Casablanca és Samira egyszerre fedezte fel a közeli oszlop mögé rejtőzött szellemalakot, annak is a kezét. A szokásosnál több ízesülésű, csontos ujjak horgas, sárga körmei a pillérre görbültek. Hermanido ilyen bizarr hoszszúságú mutatóujjon viselte halálfejes pecsételőjét; ennek a kéznek a gyűrűsujján tűnt fel hasonló ékszer. Samiráék körbetáncolták a vaskos oszlopot, ám a szellemalak is úgy forgott körötte, hogy el ne kaphassák. Egymást elengedve két irányból fogták közre a halvajárót. Az feltapadt a girlandos pillérre. Megnyúlt bőrű, barázdált, keskeny arcát gyűlölet, düh torzította. A lány régi háborús képeken látta ezt az arcot, jóval ránctalanabb, ifjabb állapotában. Később csak a modell tudta nélkül készülhettek fotók; megkésett lelepleződése után ezek is nyilvánosságra kerültek. A kriptáját szétszedő zsaruk a bomladó tetemét is megörökítették, hogy biztosan megállapíthassák: valóban őt találták-e meg. Zsömönfű személyesen ismerte az öregembert, bár ezzel sosem dicsekedett volna. Már gyerekkorában is halálosan vénnek látta, rosszindulattól, keserűségtől vénültnek.

250

A bekerített szellem rájuk vicsorgott. Koponyájáról lefoszlott a bőr, lötyögős fogsora feléjük kattogott. Tátott

szájában fekete ür mélylett, majd ő maga is tátongó szájjá változott, és elnyelődött önnön sötétjében. Az ezüstös muzsika trombitálásra, dobpergésre váltott. Masírozó léptek zaja hallatszott, gyorsan erősbödően. Sürü sorokba rendezett hadsereg hömpölygőit keresztül a báltermen. A fejek, szuronyok egy irányba néztek. A tányérsapkák elülső csúcsa már-már olyan hegyes volt, mint a puskán villogó bajonett. A sapkajelvényen kereszttel átöltött koponya virított, akárcsak néhai Klaus Merdeman gyűrűjén. A menetelők átfolytak az útjukba kerülő tárgyakon, lényeken. Egy torokként, szakadatlanul bömbölték jelmondatukat, bár nehéz volt kihallani az odacsapott csizmatalpak, trombiták, dobok zajából: hiszekegyördögben, hiszekegypokolban; hiszekegyördögben, hiszekegypokolban... - Hihettek is, hiszen ott vagytok! Az idők végezetéig masirozhattok a semmiben! - kiabált egyszerre a két fából faragott Diótörő Herceg. Fakardlengetve hajtották kifelé a vert hadat, veszedelmes fogsoruk csattogott. Mihelyt az ármádia elmenetelt, a boldogultak népe tovább lejtett-forgott, és a felbátorodott húsvérek közéjük elegyedtek. A fotózok csalódottan nézegették a róluk kattintott képeket. Csak az eleven bálozók örökítődtek meg teljes kiterjedésükben, a többi lélek csupán aprócska, lüktető fénypontnak látszott, mint az éjszakát pöttyöző halott csillagok.

251

A kultúrához vezető első lépcsőfok az önuralom - Kudöfudr is lehetne a nevem mostantól - súgta Casablanca. Kecsesen hajladozós, egymást kerülgetés, alig-érintős, lopva-simogatós táncot jártak, a sokasággal együtt. - Azaz? - kérdezte Samira. - Coup de foudre villámcsapást jelent. Átvitt értelemben pedig ezt: szerelem első látásra. Nálam első hallásra következett be, a hangod hallatán. Kicsit ideges lettem, amikor megláttalak szemből a több mint félidős pocakkal, de éreztem, hogy az sem állhat közénk. - Ne bonyolítsuk túl - sóhajtotta a lány, hátrahajolva a férfi karjában. A következő tánclépés újfent eltávolította őket egymástól. - Nyilvánvaló, hogy ki kell használnunk ezt a néhány napot, aztán én elmegyek, te itt maradsz. Brióskontyos nagymama koromban majd áradozom az unokámnak az emlékezetes aleeti pasasról, akinek a hangja egyszerre volt simogató és hideglelető. - Hideglelető?! Valahányszor hallom, összevissza borzongok, minden porcikámban. - Gondolom, ez nem olyan szörnyű. - Az a szörnyű, hogy csak pár napig tarthat. - Miért? - Mint magad is tudod, én elmegyek, te itt maradsz. A skype-szex nem nekem való. Bizonyára lesz némi lázas smsés e-mailváltásunk, mielőtt az egész elhalna. - Rövid mesét szánsz az unokádnak. - Dehogyis lesz rövid! Sokszor elismételted majd velem Duzma és Peckes történetét, amit én még a te bűvös

252

gyógybariton hangodon hallhattam. Meg persze azt is, amit a nagyanyád müveit veled a Befana-házban, aztán a hősies vízimentést és az orvoslásaidat. Nálam is bekövetkezett ez a coup de foudre. Zömmel vágyból áll, és nem akarom tudni, még miből tevődne össze, ha lenne rá időnk. - Nálam a szivárványszínű hangod általi szívenütés csak a kezdet volt. Szemenszedettnek fog hatni férfiállat szájából, de nyugodtan elhiheted: kívül-belül tetszetősnek talállak. A testem felső részének is bejössz. - Úgy érted, az... - Egén, az agyamnak is - vigyorgott Casablanca. Univerzálisan, mindenestől vonzol, vonzódom. - Ilyesmit nem jelenthetünk ki egy-két nap után. - Ki tiltja meg? - Nem a neveltetésem - látta be a lány. - Mit számít, miként vélekedne erről Drusilla, Anyaság vagy bármely vaskalap? Jellemzően a vaskalapi mirigyével. - Ne beszéljünk örökkévaló érzelmekről - kérte Samira. — Inkább sürgősen menjünk fel a szobámba. Alighogy ezt kimondta, halk kattanással változott a kép köröttük. Zsúfolásig megtelt a gyertyacsilláros bálterem, minden pár egyformán cifra' öltözéket viselt: a szépségflastromos orcájú, toronyfnzurás hölgyek elfüzött derekú, abroncsos ruhát, a rizsporos parókájú, csipkekézelős férfiak térdcsatos nadrágot — és minden pár ők ketten voltak. Egymás szemébe fúrt, összetapadt, felforrósult tekintettel, ám testileg távolságtartóan táncoltak, ölelnivágyá- suk türtőztetésétől szenvedve, egyszersmind élvezve is a várakoztatást.

253

- Azt mondják, a vágyakozás már előre feléli az örömöt szólt Samira, az asztrálmásokkal lépve-hajladozva - Meg azt is, miszerint az áhitozás célja nem a megvalósulás, hanem az áhitozás maga. -Te mit mondasz? Meddig vágyakoztatnál kettőnket? - Folytassuk a szobámban. Sietve elhagyták a nyilvános teret. A kimerültségtől szédelgő újházasok egymás kezét szorítgatva ültek az asztalnál. A lakosztályukba felmenni nem volt bátorságuk, nehogy valamelyikük előbb aludjon el, ily módon kialakítva az elhalálozási sorrendet. Az esküvői tudnivalókból kiművelt vendégek sürgették, hogy Danalfék hálják el végre a nászt. - Miért komyadoztok? - kérdezte Symon Tedeum. Én a ti korotokban padlizsánt sem ettem, mégis folyton fickós voltam. - Miért kellene ahhoz padlizsánt enni? - kérdezte Dick Size, éreztetve, hogy neki nincs szüksége ajzószerekre. - A padlizsán a férfi nemi szervet jelképezi... - kezdte magyarázatát Symon. - Becsípődés vagy lerágás után - bökte beThyra. - De jó még az osztriga, a gyömbér, a kőrisbogár is. Utóbbi mértékkel fogyasztandó! Nagy dózisban mérgező lehet - folytatta Tedeum, szokásosan nem észlelve a közelében ülő Sharia cáfoló jellegű mutogatását. - A csokoládé! - kiáltotta Gilett. - Én arra esküszöm! Már régóta igyekszünk gyereket csinálni Faunával, de sokáig nem akart összejönni. Mindent kipróbáltunk a foganásért, lakmusszal lestük a peteérést, és ha az bekövetkezett, teendőinket félbehagyva egymásra ugrottunk. Aztán az asszony napokig lakmuszra pisilt, de a terhességi 254

tesztje negatív maradt. Ez így ment hónapokon, éveken át. Nincs kiábrándítóbb, mint orvosi rendelésre, dátumra szerelmeskedni, csak eleinte vicces. így került sor a bú- gató hatású fokhagymára, ám azt Fauna büdöseiké. Aztán gyömbért ettem, gyéres eredménnyel, majd zellert, cserebogarat, de egyiktől sem ágaskodtam, hogy őszinte legyek. Na, a csokoládé, az bizony bevált! Sőt, mostanra kialakult a pavlovi reflexem! Ha csak meglátok egy csokit, máris reagálok. -Viszel egy szelet csokitortát a szobátokba? - nevetett Dick Size. - De aztán ne a sütivel pitézz, hanem a nejeddel, és megint teherbe pottyantod! — Azt még szerencsésen ki is kéne hordani — sóhajtott Fauna. — Olvasszatok fel egy méhviasz gyertyát, rejtsetek bele egy pólyaszalagot vagy kiscipő darabkáját, gyúrjátok baba formájúra, és tegyétek a párnátok alá, mielőtt nemzéshez láttok - tanácsolta Drusilla. Basoche atya felhőbörödött. — Ez üldözendő, bűnös babonaság! Sőt, már-már boszorkányság! — hörögte. Többször nekikészült, hogy a száguldozó szélmozdonyokkal mit sem törődve visszasétáljon a papiakba, tudván, ha a go'noszdi elemeket leküzdve hazajut, elnyeri jutalmát: jöhet az irrigáció! Valami mégis fogva tartotta. Vagy talán valaki? Zord képpel nézett az özvegyre. - A kegyed bűnlajstroma igen hosszú lehet! Mikor gyónt legutóbb? Drusilla feljebb paskolta kebleit. Fia kézügyességének hála, leszegett fejjel nézhetett a papra, e tartásban nem képződött túlságos tokája. Lehajtott fejét megdöntve, finoman verdeső pillákkal bámult Basoche-ra. 255

- Úgy véli, máskülönben elkárhoznék? - Pályafutásom csődjének tekinteném, ha én ezt hagynám! - Meghív egy gyónásra? Az atya bánatára Luee Salz és Büdösparaszt is a közelben iddogált. Alattomos pillantásokat váltottak egymással, bár jócskán elnehezült fejüket megtámasztás nélkül tartani se bírták. - Menjen csak nagysád, oszt majd jól megreszelik a gyóntatószékben! - csuklotta Büdösparaszt. - Hallgass, szégyentelen! - förmedt rá Basoche. - Te is meggyónhatnád förtelmes tévelygéseidet! Ha lenne sok időm, végig is hallgatnám. Drusilla kipirult arccal nézett a bünvallatóra, noha ez nem látszott kerámiaszerűvé tüzezett sminkje miatt. - Oly régen gyóntam! Én se tudnám rövidre fogni, atyám! - Kegyeddel kivételt teszek, hisz ön az örömanya! A korosabb részegesre került a tanácsadás sora: - Maradjon a senekén nagysád, máskülönben ez a csuhás úgy elkapja, mint héja a csirkét! - Amint látom, maga kolbászt kömé a nyakába nyakkendő helyett! - mordult rá Drusilla. Az idősb itókás az ifjabbhoz fordult. Zavarodottságában élénkebben hunyorgott, mint egy kanyarodásjelző. -Te Cyle! Ez engemet lebunkózott? - Úgy valahogy. Úgy ám! Luee felfújta magát. Poharát markolva az ürömanyára mutatott. - Maga engemet leparasztozott? - Szó sincs róla! Bár ami azt illeti, szemet szúrt, hogy

256

hagymakarikával issza a koktélt és kocsonyával zselézi a haját. S feltehetően azt hiszi, hogy a bokszutcában bunyóznak - felelte Drusilla, magában örvendve, hogy nemrég egy sokunokás barátnőjénél járva felfrissíthette berozsdállt szlengjét. Luee Salz igyekezett feldolgozni a hallottakat. A példátlan szellemi erőfeszítés közepette szétporladt az ujjai közt szorított pohár. - Miért a papra hajt, nagysád? - méltadankodott Büdösparaszt. - Ő ugyan magasabb polcra jutott, én meg egy retek fóldmíves vagyok, csakhogy jóvalta fiatalabb nála! Maga már nem éppen popócici babesz! Ebben a korban a túléléshez már ifjú csődör kell! Vagy pedig transzfúziós pészméker! Na, válasszon! -Annyira utálom ezt a ramaty sztereotipiát! - szólt közbe Sharia. - Verje ki a fejéből, hogy az idősebb nők a fiatalabb fickókra buknak! Az a néhány pedofil spinkó nem statisztikai tényező! Érett korban mi már mindent tudunk a hímfajtáról. Csak ránézek egyre, és máris ásí- tozni kezdek, a szemem pedig forgásnak indul. Most már tudja: azért látszanak ájtatosnak a korombeli nők az égre fordult szemükkel, mert éppen a hímfajtát unják! Mellesleg maga sosem fog megöregedni. Rövidesen kipukkad a feje a vákuumtól. -Az hagyján - szólt Cassandra, Büdösparaszthoz fordulva. -Téged két néhai szelleme kerülget, Cyle. Azt mondják, te ölted meg őket. Mit hozol fel a mentségedre? A pityókás elsötétülő képpel ráförmedt: - Ej, ej, banya néni! Mivel tudja ezt bizonyítani? Van fotója, tanúvallomása? Na ugye?! Haha!

257

- Két tanúvallomást is hallok. Arról beszélnek Cyle Enco dühödten a papra röffent: - Na mi van, atyagatya!? A saját vérével nem árén' \ a banyaság miatt? Annyira felvágnak magukra! Agy
258

Remélem, ördögűzésre viszi - jegyezte meg Dick Size Shariára nézve. - Maga is mehetne. A gyónni igyekvő Drusilla asszonyos csípője csábosan kilengett jobbra, majd balra, aztán elölről és újra. -Hát ez oltári! - nyögte az anyja járását bámuló Da nalf. Delphine ránézett: -Mondd csak, jó uram! Meddig ülünk meg itt jegyben-gyűrüben? Virrasztani a baldachinos ágyban is lehet. A szerelem az egyetlen dolog, amiről nem lehet képtelenséget mondani* -Alig ismerlek, mégis mintha régóta * együtt lennénk - mondta Casablanca. -Te minden kapcsolatban ennyire lelkesülsz?- kérdezte Samira az ünneplősre fodrászolt haját bontogatva. ~ Éppenséggel nem könnyű hatni rám. Hát te? Mindig ilyen szeptikus vagy? ~ Általában nem tartok a kapcsolatoktól, viszont nem is várok tőlük túl sokat. Eszembe jutott valami. Ideadnád a zsákban talált GPS-t? Á férfi megrökönyödve nézett a zöldes macskaszentekbe. Kész, vége? Kijózanodtál? Máris könyvelnél? Hagyd már ezt a könyvelős szöveget!

259

-Végtelenül kiváncsi vagyok rád, Samira. Érdekel pé] dául, hogy egyáltalán ki vagy!? - Samira Empress, biztonsági szakértő. - Ez a fedőmese. Mi a valóság? Merdemanék érdekel nek?! Miattuk vetted rá a barátaidat, hogy itt esküdjenek, nem igaz?! A vámpírölő készlet plusz ürügy az ittlétedhez - Pontosan - bólintott a lány. - Akkor hát ideadnád a GPS-t? Megnéznék valamit, hátha előkerülnek a valódi adatok. - O, Szent Kettős Könyvelés! Nem hiszem el, hogy mindent megjátszottál! Azt se, hogy én meg bedőltem neked! -Én tényleg... - kezdte Samira. Szorosan a férfihoz lépve folytatta: - Őszintén érzem az első látásra elkapott- ságot, és félek is tőle... - Mint Júdás a purgatóriumtól? A lány nevetve megöklözte Zsömönfu mellkasát. - Igazi szívörvény pasas vagy. Nem csaptalak be, csak nem mondtam el mindent, de nem is fogok, saját érdekedben. - Ne tudd nálam jobban, mi a saját érdekem. - Oké, végül is nyakig benne vagy. Felhoztad a tengerből a zsákot, majdnem otthagytad a fogadat érte. Több okból is meg akarom fejteni Merdemanék titkát. - Faggasd ki őket. - Ők se tudják, hogyan férjenek hozzá Halál Ujja eldugott zsákmányához. - Nekik akarod megtalálni vagy magadnak? - Kérdésed mély bizalmi válságra vall. - Meglepődtél? - kérdezte Casablanca. - Meg. Nem adtam rá okot.

260

-

Tényleg így érzed? - - Igen így érzem. Egyáltalkán nem akartalak belekeverni, de persze alig bánom, hogy így alakult, a helyismereted nagyon jól jöhet -Tehát élő GPS-ként tekintesz rám? Én vagyok a beszélő utikalauz? A helyismerő őslakos robot? És amennyivel még többre tartalak! Bármennyire fel- . kavarsz, izgatsz, delejezel is, te itt élsz, itt van az állatorvosi praxisod, a családod, az életed. En hamarosan elrepülök innen, brutálisan messzire. Igen, begazoltam mire felérek a bálteremből. Ha az ágyban is jo veled, kész halál lesz elmenni innen. . ,. , - Ezt megígérhetem. Bűnösen jó lesz velem. A kéjgáz hozzám képest smafu. -Te pökhendi, nagyképü, hencegő! - Már csak az a kérdés, veled is jó lesz-e. - Szeptikus vagy netán? - Nem ért volna rá a Merdeman-históna, legalább reggelig? Úgyis tovább maradsz a tervezettnél a szárazföldet sújtó, vagy ahogy itt mondjuk: kinti vihar miatt. A szobám romba dőlt, hála Hiwinek és Tedeuméknak. Beengedsz az ágyadba? Öten is elférnénk benne. Alszunk es kész. Rend ben? A férfiúi szenvedély - legyintett Samira. - Az vet szét téged - . Casablanca tíz ujjal tépdeste a haját. - Rohanjalak le. Ne rohanjalak le. Vacogva féljünk az érzelmeinktől. Ne vacogjunk. Mit szeretnél? Hogyan járhatnék a kedvedben?! Samira a férfi bőrzsinóros nyakdíszét babrálta. Két ujjat a türkizköves medálba akasztva, fennhangon tunodott:

Feldob az amcsi kravátli, kivéve a gégekanül f ' nú. A te nyakcsatod olyan dögös, hogy nem bánnám^ mindössze ezt hagynád magadon. 'a Felőlem maradhat, de cserébe pelenkázz be! Adj rám gumibugyit, dugj cumit a számba, babapúderezz! j A lány rémülten meredt rá. Casablanca elnevette magát. Szeme kékesszürkén, szürkészölden vagy zöldeskéken szikrázott. - Ezt tényleg kinézed belőlem?! - lehelte. Majdnem bedőltem! Azt mondják, ha egy pasek enynyire bejön egy nőnek, az csak házas, meleg, pszichopata vagy perverz lehet. Elvégre módis manapság a bizarr szex Igaz, sokan csak a többieket követve csinálják, valójában nem is extrémek. Az ostobácska utánzókat az őslakosság így aposztrofálja: más kolbászát szopják. Ismerek jó néhány trend- leszbit, álfetisisztát. A pedofilia és a vérfertőzés is módis manapság, léteznek olyanok, akik menőzésből perverzek. Nekem viszont a legtöbb dolog nem úgy kúl, ahogy tren- di, hanem ahogy a divatbáboknak teljesen nonszensz. Da Vinci mondta az epigonokról: szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja fölül mesterét. Ha jól érzékelem, előjátékszerű csevegést folytatunk. Ez is elég bizarr - állapította meg a férfi. - A legtöbb előjáték abból áll, hogy becsukják az ajtót, lerúgják a cipőt... Udvarlásképpen torkon ragadják a csajszit, vagy felrántják az óvgumit. - Lássuk, van-e az ágyadban nyüszögtető! - kezdeményezte Casablanca. Derékon kapva a takaróra dobta a lányt. A nyoszolya nyekkent egyet, a matrac néma maradt. 262

Mindketten felálltak az ágyon, egymás kezét fogva, gyeód trambulinoztak rajta. A tetősátor lágyan fodrozó'ttTfölöttük, a tartóoszlopok inogtak. Nevetve, ölelőzve rugóztak tovább. nyüszögtetőmentes övezet, pihegte Samira a próba veztén Mielőtt eldönthették volna, örömszerzésképpen is tíugrándozták-e magukat, összes figyelmük az erzekeikre terelődött, és minden komolyra fordult. Kíváncsian, falánk mohósággal csókolták egymást, nyelvük, kezük, szájuk táncolt, felfedezett, puhatolt, cirógatott. Lehullt a zakó, az ing - a türkizmedálos amcsi kravátli maradt -, lesiklott a cipzár Samira hátán. Sztriptíz-táncolósan léptek ki ruhából, nadrágból, ledobták a zoknit, harisnyát. A távolabbi szekreteren álló lámpa sejtelmes fényében nézték egymást - és önmagukat a másik íriszében. Aztán heves mozdulattal összeölelkezve elnyúltak az ágyfejnél tornyosuló párnákon, akárha tengerhabokba fámák magukat. Elnyúltak és megsikamlottak: az alattuk heverő kövér vánkosok megcsúsztak egymáson, a felső réteg velük együtt a túlsó ágyszélig iszamodott. Samira feljajdult: - Kinyírom Shariát! -Totál mázli, hogy a nővérem terapeuta - sóhajtott csüggedőn Casablanca. - Bár nem tudom, a merevedési zavarok kezelésében mennyire otthonos. Feltárták a váratlan csapást. A Drusilla Kettétört Szíve boldogtalanabbik fele rejtőzött a két pámasor között. Erről kóstolás útján is meggyőződtek. Egymás szájából faldosták a meggyszemekkel zsúfolt, pikánsan alkoholos csokitortát. 263

- Miért is került ez az ágyadba? - érdeklődött Zsömönfu az ujjaikat nyalogatva. - Bepánikolsz, ha megtudod - figyelmeztette Samira hasonlóval elfoglaltam - Ha az esküvői torta egyik szeletét egy hajadon párnája alá teszik, ő megy férjhez legközelebb, méghozzá hamarost. - És ez beválik? - Az esküvőmön a legjobb barátnőm kapta a férjhezadó sülit, azóta három gyereket szült, és velem ellentétben még mindig férjnél van. Hátborzongató! Zsömönfü elgondolkodott: Ha tekintetbe vesszük, hogy ez nem is egyetlen szelet, hanem már-már fél torta, neked lőttek. Megint bekötik a fejedet. Aggódsz? Vagy én aggódjak? Betorkoskodtak a sütikenetből, végül az ajtónál heverő Szenzoron átbotladozva, kihordták a folyosóra a csokifoltos párnákat. A makulátlanul maradt két vánkossal újrarendezték leendő nászágyukat, és kéz a kézben fürdeni vonultak, miként lefekvés előtt célszerű, pláne tortacsata után. Romantikus hangulatú, lusta gyertyalángok ringatóztak a zuhanykabin körül. Ennyi fényre se lett volna szükségük, láttak a bőrükkel, az idegvégződéseikkel, ajkukkal, ujjbegyeikkel. A legtöbb testtájukat erogén zónává nemesítette a másik csókja, érintése, a rájuk záporozó víz cirógatása. Erósz csilliónyi szikrát csiholt, tüzet lobbantott zsigereikben, szívükben, csontvelőjükben. Nem kétszer próbáltak úrrá lenni magukon, hol egyikük, hol másikuk sürgette, hogy siessenek az ágyhoz, gyorsan, gyorsan, még mielőtt...

264

Aztán egyszerre suttogták: - Malőr... Az ágyba-sietésről lekésve olyannyira belehevesedtek a levezető ölelkezésbe, hogy már-már megismétlődött a korábbi malőr. A fürdőlepedőket felkapva szárítgatták egymást, újfent megfeledkezve magukról. Arra ocsúdtak, hogy már nem a gyertyák világítanak, hanem a törülközők. Eloltották egymást, majd pernyét, hamut hátrahagyva, ajk az ajkon a szobába indultak. Lehunyt szemmel, érzéki igézettől elfulladtan vajmi keveset láttak. A másik elengedésére képtelenül próbáltak eltalálni a nászi nyoszolyához. Nekimentek az asztalnak, a szekreternek. - Belőlünk se lesz már postagalamb - sóhajtott a férfi a tévelygés észleltén. Belebotlottak a kényelmesen mély, trónusszerű karosszékbe. Hajlottak arra, hogy feromonforraló, zabolátlan vágyukban tapodtat se botorkáljanak tovább. Hiszen ott is kitapinthatják a másik csókolásának, ölelésének még újabb, felfedezetlen dimenzióit: 4D... 25D... 1000D...! - Malőrgazmus — lehelte Casablanca. Samira percekig nem jutott szóhoz, a férfi arcát, szemét nézte, valósággal beleveszve, végül ezt pihegte: - Igazad van. Bünjó vagy.

265

Az ember számoljon el tízig, mielőtt elveszíti az önuralmát* Az újsütetű házaspár fölkerekedett, és a lakosztályába indult, hogy elhálja a nászt. A jelenlévők csupán erre vártak az utolsó aktussal. Nővére távollétében Sharia kényszerült átvenni az események irányítását. - Ne fussatok el! - kiáltotta, eléjük pattanva. - Már úgyse sürgős gyereket csinálni, régteljesítettétek! - Ha most valami olyasmi következik... - kezdte Delphine. Gyanúját végiggondolva fenyegetően felnyögött: Hát én mindjárt megszülök! - Drágám, ne itt szülj meg! - kérlelte Danalf. - Kitűnő orvosi team vár odahaza, velük fogunk szülni! Sharia fintorgott: - Ugyebár, ez a programozott szülés: a doktorok közük, mikor érnek rá, a nő csakis akkor nyomhat. Ne félj, édeském! Nem fog fájni, amire készülünk. - E ponton ceremóniás hangszínre váltott. - Nos. Megtörtént az esketés, a jegygyűrűt felhúztátok párotok ama ujjára, amelyből a véna amorisz, a szerelem gyűjtőére fakad. Bizonyára ismeritek a hagyományt, amely szerint az újdonsült házasok feje fölé hasznos dolgokat tartanak, nagyobb tárgyak esetén makettet vagy katalógust, mégpedig avégett, hogy egész hátralévő életükben bővében legyenek ezen holmiknak. Ez afféle modernizált gyarapító-gazdagító házassági áldás.

* Terry Pratchett

266

Következett a fej fölé lógatós szertartás. Az ifjú házasokat egy dobogó mellé vezették. Arra álltak fel sorban egymás után a lógatókat. A pár megadóan tűrte, hogy hálós krumpliból, répából hulljon fejükre a föld; bankkártyát, zárt és kabrió sportkocsikat, laptopot, kaszinót, babaholmit, házat, újjabb bankkártyát mézesbödönt, motorcsónakot, lottoszelvenyt, palotát domina-jelmezt, még újabb bankkártyát, polyásbabát vicces óvszereket, automata házfelszerelést, ultra- szuper elektromos kütyüket kívánták nekik. Fauna és Gilett maradt utoljára. Ok papírzászlot lengettek a fejük fölött, amelyre az egészség, gyermekáldás, szeretet, békesség, biztonság szavakat írtak. A bambiszemü, telt alkatú Fauna engedélyt kért, hogy ismét megérinthesse Delphine hasát. A zászlóért csereébe. Az ifjú pár a lakosztályába vonult. Hosszan fürodkéltek az ünnepélyes gyertyafénybem Alapos törülközés után megállapították, hogy még mindig túl messzi a reggel, bezzeg ha alhatának, itt lenne menten. A szülés közelsége miatt a magzatfürkesz csupán pettinget engedélyezett nászéjükre, abból is csak hangsúlyozottan puha verziót. Noha .vitathatatlanul volt varázsa az effajta együttlétnek, azt mindössze a férj igényelte előrehaladott állapotú feleség inkább a gálacipőben feldagadt lábát polcolgatta volna. • Mindkét óhaj teljesülhetett egyidőbén, nagyjábol egyazon pozitúrából. Ám mihelyt a nyoszolyara dőltek, a nyüszögtető bejelentkezett. A kezdeti ijedelem után időtöltésszerüen fészkelödtek, testmozogtak, nevetgéltek rajta.

267

A sasszemű sebész egy csillanás nyomán kiszúrta, majd kivégezte a rájuk irányzott kémkamerát. Az ágyat újravetették, a nyöggetőt a folyosóra száműzték. A történtek kapcsán végigbeszélgették az anyós számára hozandó rendszabályzatot. Danalf durvállotta Delphine reguláit. De hát értsd meg: anyám az elvesztésemtől retteg! - magyarázta. Nem veszít el, magad is tudod. A fölötted gyakorolt hatalmáról nem hajlandó lemondani. Én voltam az összes társasága. Ott van neki pluszban a húga és Symon. Aztán a pletykaklubos barátnői... Nem pletyka-, hanem sorozatnéző klub helyesbített a férfi. Dög ugyanaz. Egy csomó klimaktérika összeül, és kibeszélnek mindent, ami a tévében vagy a valóságban jelen van és mozog. Itt az ideje, hogy anyád pasizni kezdjen... Attól tartok, éppen ezt cselekszi - sóhajtott Danalf, homlokán az aggódás redőivel. - De miért pont egy pappal?! Delphine gyengéden megsimogatta az arcát: Nézd a pozitív oldalát: Basoche biztosan nem lesz az új apukád. Egyébként jó sokszor letelt már a gyászév, hadd gyakoroljon. Apád is ezt üzente a szellemlátó nővel. Holnap megkérdezem Cassandrától, mit élnek át az elhunytak az elszakadásra képtelen ittmaradtak miatt, az jó vagy rossz-e nekik, befolyásolja-e túlvilági karrierjüket, életvitelüket. Engem a túlvilági életvitelük érdekelne. Karrier? Túlságosan földi a képzeleted. 1

268

- Megtehet - Delphine-nek elege volt a hátonfekvéses gjvásból, a súlycipelésből, kimerült az esküvőtől. A magt

hevesen rúgkalimpált. - Jaj, csak megszülnék már vég-

rc!'nyögte. - Ke sürgesd, előbb haza kell érnünk. - Mikor lesz már reggel? - Még két óra, és felkelhetünk - dünnyögte ásítozva Danalf. Szemhéja lezárult. - Nem alhatsz el! Ébresztő! - Álmos vagyok - nyafogta a férfi kásarágós hangon. - Én talán nem? Tartsd észben: amelyikünk a nászéjen hamarabb elalszik, az hal meg előbb! Tehát nincs elalvás! - Ha nem szeretnélek, altatódalt dünnyögnék neked. Delphine kuncogott: - Ha ez a babona nem a nászéjen, hanem a húszéves házassági évfordulón lenne aktuális, hányán altatóznák be a házastársukat? - Húsz év múlva? Piha! Az asszony sírva fakadt: - Szóval így állunk! Az örökkön-örökké nálad semeddig se tart!? Hát persze, mert úgy nézek ki, mint egy bálna, anyád is megmondta! - Jaj, dehogyis! Gyönyörű vagy, drágaságom! Ezért fotóztalak le ezerszer is a babás alakoddal! Imádom a pocakodat! Ne sírj már! Nemsokára megszületik a mi kis Abacusunk, és véget ér benned a hormonháború. ~ Kezdődik a következő: a szülés utáni depi - pityergett Delphine. ~ Ugyan már! Miért lennél depressziós? ~ Sokan nem okkal depiznek, hanem csak! Orvosként te is pontosan tudod. Na jó, nem leszek depis, ha ün 269

nepélyesen megígéred, hogy te nem akarsz gyereket szoptatni, mint a kuka Haryl. Danalf felnevetett. - Ha akarnék is műmellet csatolni, nem nyilvánosan tenném. - Úristen! Szóba ne hozd előttük, hogy nem díjazod a nyilvános szoptatást! Létesült egy mozgalom a nemdíjazók ellen, és ők ott élharcosok! - Nem a nyilvános szoptatással van bajom, hanem az arcba totóssal. - Pár napig kibírod. - Az általuk véghezvitt nyilvános szoptatás inkább tolakodó, sőt tüntető jellegű, nem utolsósorban pedig otromba. Nos hát, kimondtam. Szívesen meghallgatnám erről Samira véleményét. - Idehívjam? Segíthetne ébren maradnunk. - Nem hinném, hogy ráérne - vélekedett Danalf. Delphine elmosolyodott: - Ha facér volnék, azt a pasit én is kinéztem volna magamnak. - A hotelos is nagyon ráindult. Még sose láttam ilyennek Samirát. - A férfi igyekezett megfogalmazni, milyennek is látta, ám közben elhatalmasodott rajta az álmosság. Asszonya megrázta a vállát: - Nem alhatsz el! Nekem is leragad a szemem! Mindjárt alszom! - Csak utánam! - horkolta Danalf. Hideg vizet kapott a nyakába. Ez se használt. Delphine kitárta az ablakot, gondolván, a csípős decemberi éjszaka megteszi hatását, de nem a mérsékelt égövön voltak, itt nem volt hideg, ami csípjen.

270

Kínjukban átköltötték a nemzeti himnuszt, mert azt jelről tudták, el is danolták. Énekeltek néhány strófát ismert filmdalokból, musicalekből. Emlékezetből újra eljárták madárpáros násztáncukat, majd kimerültén elnyúltak az ágyon. Foggal tartották nyitva társuk szemét. Arcát harapdálták, érzékeny testtájait csipdesték. Ez a módszer végre bevált elalvás ellen. Mi több, annyira feléberedtek, hogy a magzatfürkész tiltását is felülbírálták.

A szerelem áldása, hogy kettőnek a lelke egy. Ha külön él a két lélek, csak holttestek ölelkeznek* Drusilla elcsábításának intellektuális fogásaként Basoche atya megidézte példaképét a papiakban. Hermanido meg is jelent tépázott inkvizítori neglizséjében. Szokás szerint nem ült le, görnyedt tartásban lebegett az asztal mellett. Szellemnek is sápadt volt, hosszú, csontos ujjaival az ajkait közrefogó szurokszínü körszakállban matatott. — Jaj, szegénykém! Aranyér kínozza? — érdeklődött együttérzően az özvegy, nem ismerve a szikár idol teljes történetét. ~ Nem aranyér. Feszület. Lándzsa. Seprünyél. Mindig * Bhatrihari

271

más, de hagyjuk - felelte az inkvizítor. Süppedt kőszemével a nő arcát fürkészte. - Feltétel nélkül hiszel Istenben? Eleget imádkozol? Üldözöd az eretnekeket? Hirdeted Szent Ferenccel, hogy a Tudás az Ördög Müve? Csakis a Szent Tudadanság mentheti meg az embereket a Tudás Gyötrelmes és Bűnös következményeitől! Terjeszd, lányom! - Szent Tudatlanság! - ismételte Drusilla. - Hát te hol élsz? Mellesleg a lányod se lehetek! írass szemüveget, hogy lásd: rég voltam gyerek! Hermanido feléje bökött a mutatóujjával: -Tehát eretnek vagy! Az Ördöggel hetyegsz! Diktáld jegyzőkönyvbe, miket müveitek! Pucéran táncoltok? Lépten-nyomon a magáévá tesz? A szarvával és a farkával is behatol a tisztátalan testréseidbe? - Örvendj, Hermanido! A te bajodra van már gyógymód. A hotelosok egyike terapeuta. Ő maga mondta, hogy a szexuális elfojtások, fantáziák, kivetítések kezelésének is mestere. Egyébként szexekéi, mig éltél? Csacsi kérdés, hát nyilván nem! Vagy nem eleget, különben nem az ördög farka foglalkoztama, hanem a magadé. Basoche az özvegy szájára tapasztotta a tenyerét. - Kérem, ne zaklassa fel a barátomat! Egyébként szexeit. - Soha! - üvöltötte Hermanido. - Soha! Én Szent Szüzességi Fogadalmat tettem! A húsvér pap meglepetten pislogott. - De hiszen magad mondtad, hogy fiad született egy szolgálótól! A szájkeret szőrzetben turkáló Hermanido szigonyszerü tekintettel meredt rá.

272

- Nem ezt mondtam, Basoche! Máskor figyelj öszszeszedettebben! Az a lány teljes szívéből imádta Istent, rajtam keresztül! És az Úr jókedvében, akárcsak Máriát, megajándékozta őt egy kisdeddel. Szep-lő-te-le-nül! Drusilla az atya kezét félretolva felkacagott: - Szeplőtelenül!? Felnőtt férfiak képesek ilyesmiben hinni?! De sok bajt csinálnak a dogmák! Hát még a dogmások, jaj, de sokat! Aztán mi lett a szeplőtelen lánnyal? - Máglyán megégettem. - Holott rajtad keresztül imádta az Urat? - Az Urat és engem is megtévesztett. Bűnös, eretnek boszorkány volt. - Nemde inkább attól féltél, hogy elkotyogja a titkotokat!? Mi lett a kisdeddel? Őt is eltüzelted? - Az Úr gyermeke elkerült Aleetről. - Az Úr gyermeke? Vagyis Jézus Kettő? Hermanido dührohamot kapott. Minden porcikája tikkelt. -Istenkáromló, érteden némber vagy! - bömbölte, amint jobban lett. Drusilla vállat vont. -Te zavartál össze. Mesélj, figyelek! - A gyermek rajtam keresztül fogant szeplőtelenül. Tehát nem közvetlenül az Úr fia. Világos? Gondját viseltem a távolból, unokaöcsémként kezeltem. Sokra vitte! Befolyásos ember lett az udvarnál, a király védelmét látta el. Tökéletes szervezetet hozott létre a felségárulók figyelése, kínvallatása, büntetése céljára. Grófi címet kapott nemes szolgálatáért. - Ez ám a karrier, fattyú létére! A grófocska persze továbbadta a szeplőtelen génjeidet. Nyilván ismered min

den leszármazottját. Milyen a vérvonal? Büszkeségedre szolgál? - Az ő fiai, unokái és a többiek is kitünően boldogultak! Istent, királyt, császárt, nemzetvezetőt példásan szolgáltak, jutalmuk nem is maradt el. Sajnos a huszadik század derekán véget ért az aranykor. Bujkálós, bús időszak vette kezdetét. Ám mostanában mind több jel mutat arra, hogy szükség van a fajtánkra. Az aranykor visszatér! Rövidesen feltámadunk! Drusilla legyintett: - Hát szerintem nem tudsz nekem újat mondani. Aki gyilkolni, rabolni akar, az dogmát kohol és híveket szerez hozzá. Ez többnyire sikerül is a fajtádnak, éppen az egyagysejtű tudatlanjaitokon keresztül. A volt menyem mesélt rólatok ezt-azt, amikor feltárta családjaink múltját. Hermanido újfent kiborult: - A te volt menyed! Az a nő! Az egy Átok! Az egy Eretnek! Az Ördög Ribanca! - Éppenséggel magam se imádom őt, de azért... - Ne pofázz közbe, ha én beszélek! Az a nő eddig is csak bajt hozott ránk! Most még nagyobb kártételre készül! Manapság, bármily érthetetlen, szégyellni kéne az inkvizítor, pribék, diktátor múltat, hajlamot! Ezért inkább meghúzzuk magunkat, hogy minél kevesebbet gya- lázzanak minket. De persze csendben nyomulunk előre, azokon keresztül, akiket te sértő módon egyagysejtünek titulálsz! Azokon keresztül, akiket nem fertőzött meg az eretnekség, a tolerancia, a szabadság, egyenlőség, testvériség mérge! - Ja, a lebutított masszán keresztül folynátok vissza a

274

hatalomba. Az unásig ismert módszer. Mint Murphytől tudjuk, az emberiség lélekszáma folyamatosan növekszik, intelligenciahányadosa állandó. Jó hír a fajtádnak. - Megparancsolom, hogy fékezd meg azt a nőt, az Ördög Ribancát! Akár meg is ölheted! Volt anyósként rengeteg okod lehet rá! Basoche, tőled azt követelem, hogy állítsd meg a famíliádat! Főleg Cassandrát! Még főlegebb Befanát! Legfőlegebb a hülyenevű lódokit! - De hát ők a családom! - habogta az atya. - Te pedig a barátom vagy, Hermanido. - Barátod neked a klistélyod! A szószékem vagy, ostoba! Rajtad keresztül igazgatom nyájamat! Sok vakhitü egy nyáj, ily egyszerű a képlet! - Birkanyájat is mondhatnál - fanyalgott az özvegy. - Igaz, teljesen mindegy. A követőim egytől egyig birkák. Máskülönben a saját útjukat követnék. Ok a tömegbázis, a vakhitüek, zászlóanyák, zászlólengetők. Lózungokért cserébe ők kampányolnak értem. Nemzedékről nemzedékre belőlük lesz az ágyutöltelék, a darált hús, a humusz, és sosem érik föl ésszel. Nem is emberek, csak ingyen-szolgák, haszonlények, ostoba cselédek. Undorí- tóak! Elszomorító, hogy pont rájuk van szükségem. De hát ilyen durva az élet! Drusilla felkapta az asztalon álló kancsót. A benne lévő szentelt misebort az önelégült fajzatra locsolta. Hermanido megdermedt rémületében. Asztrálteste több helyen átlyukadt, levegőssé vált, végül elfolyósodott, patkányhulla formájú tócsát hagyva a padlón. - Na, azért! - füstölgött az özvegy. - Ha a Dogmás nem tűnt volna el, az irrigátort verném be ellene! Basoche minden kínos előzményt feledett.

- Irrigátort?! - nyögte elgyengülten. Drusilla a férfi karjára dőlt. Jobb lábát magasra emelve felmutatta tüorrú cipőjét. íme az irrigátorom! Akit ezzel farba rúgok, azt hiszi lótól kapott beöntést. Szentelje fel, atyám! A pap a topánt a tenyerére véve, hosszan gyönyörködött. Az özvegy hagyta őt műélvezni. - Gyönyörű darab! Meseszép, Drusilla! Tudja ugyebár, hogy az irrigálás nem más, mint bélmosás, azaz a szervezet tisztába tétele, kvázi felszentelése. A templommá válás legfontosabb lépcsőfoka. Az ürömanya elhúzta a lábát. - A bélmosás valóban a szervezet tisztulását szolgálja magyarázta. - Ezen keresztül egészségessé, fiatalossá tesz, csodásán megszépít. Mindenféle templomos humbug nélkül. - Az irrigálás önnél a szépülés eszköze. Nálam az imahellyé válásé. - Imahely? A végbelében? - On se popsin belül szépül tőle, nem igaz?! - Eszerint magából kívülről lesz templom? -Átvitt értelemben, Drusilla, átvitt értelemben! Kapiskálja? Az ürömanya vállat vont. - Minden héten járok bélmosásra, noha a fiam szerint az egész csak körített beöntés. - Ugyan már! Az allövet élvezet, az allövet hatásos, az allövet jó! Kegyed máris olyan szép, hogy az már fokozhatatlan! Ha nem pap lennék, elcsábítanám! Drusilla kacér félmosollyal lecsúsztatta válláról a ruhapántot.

276

- Játsszuk azt, hogy nem pap - búgta. - Csábítson el! jViaga kis püspökfalat! - Csak simán papfalat - szerénykedett Basoche. - Csábítson el! Rajta! Hol tartja a felszentelt bélmosóját?

Belehalt sérüléseibe az a férfi, akit egy ivócimborája baltával feldarabolt tegnapra virradóra* Samira féloldalasán ült az ablakpárkányon. A lassan ébredező reggel korallos fényeiben, a távolban dühöngő tengerben gyönyörködött, ' de gyakorta pillantott a szoba belsejébe is. Casablanca hasonló hangulatban nézte őt a karosszékből, a szekreter lapjára feltett lábbal. -Boldog karácsonyt - szólt félrehajtott fejjel, sokat közlő mosollyal. - Mi ez a pasis vigyor? - Tényleg lefordítsam? Tegnap is tetszettél, ffufrutól bokáig sminkben, frizurával. Ám így, a stimulálok nélkül még intenzívebb a vonzerőd. — Nos, akkor ne türtőztesd magad. Már csak pár napunk maradt - bátorította a lány. - Nemsokára megint kocsiajtó-csapdosás, kapunyikorgás, szirénázás ébreszt reggelente. — Én meg reggelenként a konyhaablakból látom, amint * bulvárgyöngyszem

277

megérkezik az újságos, és az ajtó elé nyesi a lapot. Aztán jön a tejes, a mosodás, a postás... a díler, az óvszeres. Samira döbbenten rámeredt: - Azt akarod mondani, hogy...?! -Azt. - Szóval nem itt élsz?! - hüledezett a lány. - Általában az ünnepeket töltöm itt a családommal. Karácsonykor átveszem néhány napra az egyik helyi doki ilyenkor amúgy is nyugis praxisát, így ő nyugodtan síelgethet a havas hegyekben. - Milyen távol lakunk egymástól? Zsömönfü homlokráncolt, fintorgott. - Mi van már?! Mondjad! — sürgette a lány. - Nem ölsz meg? - Még messzebb laksz, mint hittem? Hát ugye te megírtad a címedet, hogy oda postázzam a vámpírölő szettet, ám levélváltás közben kiderült, hogy csak januárban tudnám küldeni, mert a holmi Aleeten van, viszont a te barátaid meg itt... - Hol laksz?! A kertvárosban. Igazi mosolydombi pasi vagyok. Kutyát, macskát tartok, időnként kertészkedem is. Viszont alig szomszédolók. - Melyik városban?! Az ország legtúlsóbb végében? Az izgalomba hevesült Samira bekapcsolt laptopját nógatta, hogy csatlakozzék gyorsabban a mátrixba. Tényleg nem csekkoltál le mostanáig? — csodálkozott a férfi. — Ebből is látszik, hogy teljesen Merdemanékra kattantál. - Rólad azt se tudtam biztosan, hogy férfi vagy-e.

278

_ A Casablanca miatt? Mert olyan nőies végződésű n6V

- Igen, azért. Nekem Ingrid Bergman ugrott be a filmcímről, nem Humphrey Bogart. Bár a levélstílusod eléggé pasis volt. Samira villámujjakkal bezongorálta a dr. Casablanca Glock nevet a keresőbe. Az eredmény láttán közelebb hajolt a képernyőhöz, szinte odaérintve az orrát. Aztán a fotelben terpeszkedő férfira meredt, és agresszív közeledést kezdeményezett. - Te aljas! Te gyalázatos! És eddig hallgattál erről? dühöngött, ököllel püfölve Zsömönfu mellkasát. Visszaéltél a helyzetemmel? - Melyikkel is? - A férfi megfogta a csuklóját. Rábírta a lányt, hogy lovagló ülésbe helyezkedjen fölötte. Kihasználtalak volna? - Jó, nem engem, hanem a tévedésemet. Hogy azt hittem, soha többé nem látjuk egymást! - És most, tudván, hol lakom, összeomlottál? Beleélted magad a könnyes-bús, elválós, röpke románcba? - Neked nyilván így tetszett, ezért nem szóltál. -Tudni óhajtod, miért nem szóltam? Még most se tudom, ki vagy valójában. - Hogyne tudnád!? -Ez a könyvelőirodás maszlag nálam nem jön be. Láttam, mit műveltél a leprakórházi támadásnál, aztán a Besurranó Rémmel. Zsaru vagy? Miért olyan kovászos bevallani ezt? - Alig ismerlek. Miért kötném az orrodra, mivel foglalkozom? 279

- ó, de az alig-ismeretség a múlt éjszakához azért elegendő volt!? -Te beszélsz? Még te veted a szememre? Szélhámos 5 átejtő! - És ha tudtad volna, hogy félórányira lakunk egymástól, évekig váratsz az első csókkal? - Most belegondolok - felelte a lány. Töprengő arccal nézte a férfi sötétkék szegélyes, zöldeskék vagy szürkészöld íriszét, évődő mosolyát. - Nem várattalak volna. Velem tényleg megtörtént a kudöfúdr. Vagy valami erószi lavina. Casablanca bólintott. -A szerelem máris lecsapott mindkettőnknél. Mostantól szélesíthetnénk az ismerkedés körét. Ugyanis a szerelmesek, jókora szerencsével akár meg is szerethetik egymást. Ez, mint talán tudod, egy sokrétűbb, mélyebb dimenzió, ráadásul tartós. - El se hiszem, hogy ilyesmiről csevegek veled! - Ezt nem kalkuláltad be az aleeti melódba? - Érzem ám a szarkazmust! A legkevésbé pasizni akartam itt. Vagy bárhol. Beherótoztam a férfiállattól. Néhány hete az egyik barátnőm vacsorázni hívott egy étterembe. „Véletlenül” betévedt az unokaöccse, őt pedig sürgősen elhívták telefonon. Kicsit se volt átlátszó. A fickó szétdumálta az agyamat. Amíg puncsolt, merő unalomból lefotóztam őt a telómmal, és ráeresztettem az arcfelismerő szoftvert. Menten kiderült a priusza és ez meg az. Amikor ezzel szembesítettem, agresszívre váltott, be akart tuszkolni a kocsija hátsó ülésére, mert szerinte ennyi fu- zögetés után járt neki egy-két jutalommenet. A kukkoló exszomszédom épp abban az étteremben igázik, így hát

280

fellőtte a hálóra a biztonsági kamera filmjét a fickó elrontott estjéről. Ha nem tévedek, Thyra vagy Drusilla ezt is rneg fogja mutatni, a most hallottakat tekintsd előnarráci- ónak. Egyébként hiperaktív gyerek voltam, a szüleim nem bírtak velem. Lemozgatásképpen sportolni vittek, és csak önvédelmi edzőterem volt a közelben. Mire lázadó korba értem, igaz élvezettel harci sportoltam, és azóta is művelem. Ezzel nem feltétlenül kell zsaruvá válni. -És az arcfelismerő szoftver? Eszembe nem jutna ilyesmivel bíbelődni egy vakrandin. -Az pedig az érdeklődési körömből fakad. Szeretek titkokat, talányokat felderíteni. Ott is, ahol látszólag nincsenek. Most valld be a bűnös múltadat, ha van, mert úgyis kiszimatolom. - Nincs olyanom. Ám, ha úgy szórakoztatóbb, kreálj valamit. Felfigyeltek tapadós testhelyzetükre. Tovább szorosítottak rajta. Zsömönfu közvetlen közelről suttogta: - Mindenképpen találkoztunk volna. Ha nem jössz ide, személyesen kézbesítettem volna a csomagodat. Képzeld csak el! Csöngetek, ajtót nyitsz, bemutatkozunk. Semmi haspáma, Befana-ház, bricskázás, csak a natúr találkozó. Behívtál volna? - Nem kétséges. És aztán? - Kérdezgetnél a vámpírölő készletről. Hűha, ez nagyon hosszú és regényes történet, mondanám, s ezáltal újabb randira nyílna alkalom. - És azután? - A puncsozó fickó netán ezt kérdezte tőled: a hasadon alszol? - Nem. 281

- Alhatnék rajta én? Samira nevetett. - Ha a puncsozó macsó hallana téged, külföldinek vélne. Sose bocsátom meg neked az átejtést, te ferome- nális pasi! Nem időztek hosszan a karosszékben. Kényelemre vágyva áttáncoltak az ágyhoz. Immár mindketten tudták hogy az ünnepnapok végén nem muszáj elválniuk, nem is kapkodtak túlsággal. A karácsonyi reggel fátyolos fényei közt fedezték fel egymásban a közös örömöket. Később Samira újra a fürdőbe vonult. Casablanca az ablak felé szédelgett, azon töprengve, hol van, mi történik vele, miért is enged a szokatlan érzelmi megrázkódtatásnak. Jöttek sorban a zavarba ejtően világos, tiszta válaszok. Az agyalágyult botorkálás feleútján egy hanyagul betolt komódfiókba ütötte sípcsontját. Vakon lehajolt, hogy eligazítsa a holmit, amely elakasztotta a fiókot. Sajátos révületéből arra eszmélt, hogy böhöm stukkert szorongat, tokostól. Hirtelen felindulásában a fegyvermarkolattal döngette meg a fürdőszobaajtót: - Szóval nem zsaru vagy?! - kérdezte. Nem mondanám — hebegte Samira fogkefével teli szájjal. - Akkor micsoda? - Minek örülnél? - Netán bűnöző vagy? - Hová gondolsz?! - Hát akkor micsoda? Gargalizálás hallatszott. Aztán a lány ajtót nyitott, és az előtte meredező Casab-

282

lancába ütközött. A férfi éppen újabb zörgetésre emelte a stukkert. _ Lebuktam - sóhajtott Samira a corpus delicti láttán. ,Van önvédelmi stukim. Menj, öltözz át vagy inkább fel, vedd magadhoz a tatyót, és a GPS-szel a kézben mindent megbeszélünk. Ám ha van benned irgalom, kibírod reggeli utánig. Vagy végignézed, ahogy éhen halok. - Ki vagy te?! - nyögte a férfi. - Csak jogom van tudni, kibe habarodtam bele!? - Ugyan már, sokan egy életen át nem tudják!

Mindenki jól teszi, ha óvakodik Drusilla kérdezés nélkül huppant le az asztalukhoz. Egész lénye ifjontin sugárzott. Samira enyhén meghökkent: - Jó reggelt, foglaljon helyet - mondta. Hogy aludt? Az özvegy kuncogott, szemeben csóvák, csillagok, holdak izzottak. - Soha jobban! Soha! - felelte. - Nem zavarnálak titeket, csak hát a fiamék még nem keltek fel. Nászutasok, ugyebár! De most már nekem is rémlik, milyen volt a li- bidós ifjúság! - Milyen volt? - érdeklődött udvariasan Casablanca. -Természetesen libidós. Az élet minden egyes dolgát azon keresztül láttam. - Úgy érti, a szexusán át? — Igen, úgy. Sejtésem sincs, mikor halt el a szexusom, 283

észrevétlenül következett be. Vele hervadt az életörömre való képességem is. Mintha citromlevet fecskendeztek volna az ereimbe. Bevallom, pocsék így élni, de most már vége! Nem akarom kisebbíteni a fiam tudását, azonban igaz, ami igaz: egy pezsgő férfiember többet tud ujitani egy nőn, mint a legjobb szépségsebész! - Bepasizott? - hökkent meg Samira. Drusilla hátradőlt a széken. Puhapihe stílusú, pink parókája megrezzent a lendülettől. Tekintetével végigvágott a lányon: -Te talán nem? - kérdezte. - Kinek a pap, kinek az unokaöccse... - Jut eszembe! - szólt Casablanca. - Megköszönnénk önnek a síkosítós tortát. Pompásan csúsztak tőle a párnák, finom volt. És karácsony van. Nem csoda, hogy ön ma kivételesen jókedvű. - Akarja hallani, hogy maga milyen ma, hotelos? Illetve, mivel épp nem pincérkedik, dokinak szólítom. - Az a citromlé nem teljesen változott vissza vérré jegyezte meg Samira. Dick Size roskadt közéjük. Gyűrött, kialvadan képpel nézett végig rajtuk. - Szóval nektek kutya bajotok, ragyogtok, virultok! Csak én nem vagyok jól. Azért persze bekapok pár falatot, nehogy lepukkanjak. Jaj, ne tudjátok meg, hogy érzem magam! Borzalom! Azt hiszem, tegnap túlettem magam. Hajnalban még boldoggá tettem egy bukszát, de ki kellett dobnom, mielőtt memorizálhattam volna a nevét, ugyanis váratlanul megcsikarodtam. Na, de most hogy mi van velem?!

284

- Mióta gyengélkedsz? — kérdezte Casablanca. - Kábé fostantól - sóhajtott Dick Size. Tizenkét kanál cukrot lapátolt a kávéjába. Keverés nélkül, egy slukkra megitta a nedűt, a szirupot beszürcsölte. Hátravetette magát a széktámlán, s karjait szétdobva, sápadtan pihegett. Szervezetéből erősbödö zuborgás hallatszott. Hirtelen felszökkent, és jajgatva kirohant a reggelizőhelyiségből. Észre se vette, hogy az ajtónálló lovagi páncélok meghajolnak előtte. Lucifa ült a helyére. Ő sem kevésbé furcsán nézett ki, mint elődje. Előző napi önmagához képest arcvonásai lágyabbá váltak, szeme párásán csillogott, ajkai duzzadtan meggypiroslottak. Sóhajtozott, pihegett, puhán fészkelődön:, testét feszítgette, összefont lábait jobbra-balra döntögette ültében. Mindhárman felvont szemöldökkel fürkészték a fiatal nőt. Az igyekezett tudomást venni róluk, de különös állapota újra meg újra elvonta figyelmét. - Hozhatok önnek valamit? - kérdezte Casablanca. Tud enni? -Valami édeset kérek - szuszogta Lucifa az asztal peremét markolászva. — Édeset, sósat, merevet és puhát. Zsömönfu az ételes pulthoz sétálva édeset, sósat, mere, , I vet és puhát halmozott egy tányérrá. - Mi van veled? — firtatta Samira. Lucifa hipergyors pillantást vetett rá, majd kifordult szemmel tovább nyögdécselt, vonaglott. Drusilla nem cizellált, rákérdezett: - Orgazmusod van, drágám? 285

- Ah, ah, a h . . - hangzott a válasz. A többi asztaltól is feléjük fordultak. Minden korosz tályt érdekelt a transzplantált nő fura állapota. - Mi van vele? Megszállták? - kérdezte Sharia. - Ki szállta volna meg? - förmedt rá Symon. - Nem látod, hogy élvez? Sharia lecsapta a kávéscsészéjét. - Hogy te milyen undorító vagy! Mitől élvezne? És miért így kell ezt mondani? - Mitől, mitől? - legyintett Thyra. - Rengeteg masztizós kütyü kapható manapság! Olyan kicsik, hogy rejtve is lehet őket használni, például unalmas értekezleten vagy hülye sulis ünnepségen. A tied zárlatos, Lucifa?Túl mélyre csúszott? Nem bírod kivenni vagy leállítani? Lemerült az elem a távirányítóban? Casablanca letette a tányért a szuszogva vonagló nő elé. -Tud enni? - kérdezte. Drusilla felnyögött: - És ha nem, hotelos? Kézből megeteti? Folytatta volna, ám ekkor besétált Basoche. Az özvegy és az atya egymásra nézett. Fanfárok zendültek a vén várfalakban. Lucifa megragadott egy croissant-t. Próbált harapni belőle, ám vacogó fogsora végigkattogott rajta, valósággal becakkozva a sütit a szájába. - A kis mohó! - suttogta egy férfi. - Minő kéjenc! - lehelte egy másik. Casablanca villára szúrt egy virslit, és Lucifa vérbőségtől duzzadt ajkához közelítette. Az is úgy járt, mint a croissant.

286

- Hagyja már békén, hotelos! - morrant Drusilla. - Hadd egyen egyedül! - Mi baja van? - kérdezte Basoche, az özvegy mellé ülve. - Megszállta az ördög? Kiűzzem belőle? - Nem bírom abbahagyni! - panaszolta Lucifa visszafogott vonaglás közepette. Samira a homlokára csapott. - Hát persze! Az orgazmusterápia! Máskor is előfordult, hogy nem bírtál leállni a gyakorlással? - Egyszer, de akkor csak fél óráig tartott. Női kórus hördült: - Fééééél óráig?! - Segíthetünk? Mit tegyünk? - informálódott Samira. - Fééééél óráig?! - hüledezett a kórus. -Hívjatok orvost! - esdekelt Lucifa. Felkapott egy újabb szál virslit a tányérjáról, és becakkozta a szájába. - Muszáj ennem, hogy bevehessem a kilökődésgátló gyógyszert. - Na, szerintem pont emiatt ragadt be a masztis cucc! vélekedett Thyra. - Hotelos, maga orvos, csináljon valamit! — parancsolta Drusilla. ~ Állatorvos vagyok, hadd emlékeztessem. - Na és? Azzal meg mi a baj? Adjon neki ketamint! ~ Az lónak való nyugtató. ~ Ugyan már, hányán használják az utcán?! - legyintett a gótikus tini. - Szúrják, szívják, nyelik! ~ És szépen beledöglenek - dünnyögte a doki. ~ Szerintem itt is elkelne - vélte az özvegy. ~ Itasson meg valaki! - esdekelt Lucifa, reszkető kezét felmutatva.

- Állj, a csészét is szétkattogja! - rikkantotta Thyra. Szívószállal igyon! A szentolvasót az öklére tekerve Basoche felemelkedett. Zordra zöldült arcszínnel, haragos mimikával munkába szelleműit. - Ördögűzés, az kell ide! Kiüldözöm belőle! Bárha én lehetnék, aki mindörökre végez a rusnya Gonosszal! Nos, ezt a szegény nőt felfektetjük az asztalra, és lekötözzük! Én pedig az Úr nevében kihajtom belőle az ördögöt. Kell egy korbács, néhány fogó, feszület, szenteltvíz... - Szóljunk inkább Cassandrának! - ajánlotta Samira. Mi van, ha a vesedonor szelleme játszogat vele? - Fééééél óráig?! - ámuldozott mindegyre a női kar. Lucifa összefont lábakkal toporzékolt ültében. - Már órák óta tart! - panaszolta. A visszhang-kör végképp bealélt: - Oóóóóóórák óta?!- nyögték. Symon megkocogtatta a tányérját: - Uraim! Mindenki jól figyelje meg és vésse be, hogy a jövőben legyen mihez viszonyítani: így néz ki, ha egy nő élvez! Na? Ezentúl meg tudjátok különböztetni a megjátszottól? - Ki játssza meg az élvezést?! - mordult rá Sharia. Miről beszélsz, vén bakkecske? - Ugyan már! Úgy tesztek, mintha létezne női orgazmus! - legyintett egy negyvenes nőrokon. - Pláne a férfiéval egyszerre! Haha! Parasztvakítás! Samira rámeredt: - Hogyne létezne?! - Baromság. Regényírók találták ki! Nekem hihetsz! -

288

érvelt a gyönyörtagadó. - Az egész csak irodalmi kamu! tfincs a nőnek olyan szerve, amelyikkel képes volna rá... - Savanyú az orgazmus - dünnyögte a lány. - Hányat mutassak? - kérdezte Zsömönfu. - Na persze, anatómiai ábrán. - Maga állatorvos! Mit ért hozzá!? - Most már nagyon rossz érzés! - sziszegte Lucifa. - Hol van Danalf? Ő is orvos! - kiáltotta Fauna. - Hívjuk ide! - De ő plasztikai sebész! Lucifa most nem azért jajgat, mert ráncos! Hanem már unja az élvezést. - Na és, ha plasztikás? Attól még elvégezte az orvosit! A dúltan hallgató Anyaság egyre jobban felbőszült, miközben a bal emlőjéből szoptatta kisdedjét. A jobb mellét egy gumipumpás eszközzel és a szabad kezével fejte. A levákuumozott anyagot a tányérja mellett álló üvegbe töltögette. A szivomyázó hangosabban cuppogott, mint a lakmározó csecsemő. Mindeközben Apaság nem volt jelen. Ginevra dühe kitört: -Vigyétek ki innen ezt a szemérmetlen perszónát! - sivította. Vászonpelenkát lebbentett a kisded fejére, hogy az ne lássa a fertőt. - Lezülleszti a gyereket! Micsoda undorító posvány! Idehurcolni emberek közé az ilyet! Maszturbálás, orgazmus...! Bujaságmocsár! Szólhattatok volna, hogy ne jöjjek, mert itt 18-as karikás perverzitások lesznek! Ráadásul a terített asztalnál! Samira rácsodálkozott: ~ Hiszen te már rég elmúltál 18-as karikás! - Botrány! Sőt: közbotrány! Utálkozom tőletek! Az e gyik a bokáig érő péniszével henceg. Mellesleg hiszi a pi-

289

A másik feltűnési viszketegségből élvezést szimulál! A többi meg bakmacska szemeket villogtat egymásra! Tiszta Szodoma, Gomorra, Boccaccio! Pfuj! Nem látjátok, hogy én itt az anyaság szent feladatát látom el?! - Atoll kéne ide! - kapcsolt Casablanca. - Máris hívom a nővéremet! - Oóóóóóórák óta?!- ismételte a spontán rajongókórus némileg lemaradva. - Haryl hol van? - kérdezte Drusilla. - Miért nincs veled, hogy segítsen szoptatni? Anyaság megütközött: -Tényleg nem láttátok rajta, hogy beteg? - Sejtettünk valamit - bólintgatott Casablanca. - Szegénykém szülés utáni depresszióban szenved. Irtóra odavan! - Drágám, nem neked kéne abban szenvedni? Mégiscsak te szültél! - puhatolta Sharia. - Mi egyek vagyunk. Szerelmünk hajnala óta egy test, egy lélek, és az anyaságban-apaságban újraegyesültünk. Haryl férfiasán átvállalta tőlem a szülés utáni depressziót. A kávégépnél szöszmötölő Blackdog e hívószó hallatán csatlakozott a társalgáshoz. - Depresszió! Az kemény! - jegyezte meg búsan. Szolidáris vagyok a férjével. Anyaság fenségesen biccentett. -Végre valaki. Köszönöm. Rettenetes, milyen közönyösek az emberek mások baja iránt! - A férje is Xanaxot szed? - Hát például emiatt is muszáj volt neki átvállalnia a depressziót. Én a szoptatás miatt nem gyógyszerezhetek. Maga szintén? SZÍ!

290

Blackdog széttárt karokkal vállat vont. - Bipoláris vagyok, a dokik szerint. Szerintem meg csak simán szar az élet, de legalábbis fekete. Nem is tudom, mit szedek. A feleségem szokta beadni a dilibogyóimat. O is gyakran elfelejti, a gyakori memória-kiesései miatt. Sajnos nem százas szegénykém. Azt képzeli, hogy kapcsolatban áll a szellemvilággal. Ezt a neurózisát az anyósomtól örökölte. Na, az a nő pláne dilis volt! Boszorkánynak képzelte magát. Átvitt értelemben az is volt. Lágy fuvallat mozgatta meg a levegőt. A Blackdog feje fölött lógó csillár egyik gyertya alakú égője cseppfolyósra kókadt, és a hajára csordult. A férfi öt ujjal hátrakotorta tincseit, mintegy elsimítva rajtuk a különös zselét. - Érdekes, amit mond - vélekedett Anyaság. - Múlt éjjel én is láttam szellemeket. De hát ez egy öreg vár, ilyen helyen elvileg lehetséges. -Talán túl sokat ivott kegyed. Vagy netán túl keveset! Én már évtizedek óta itt élek, és még egy szál szellemet se láttam! Sem egyéb olyasmit, amivel a hiszékeny vendéget traktálni szokás — nevetgélt idősb Glock, feje fölött egy Amor-szerü puttóval. A kisangyal nem nyilazott, hanem különféle glóriákat próbálgatott rá: fluoreszkálót, szivárványszínűt, hulahoppkarika méretüt, tüskéset, zászlócskásat. Végül talált egy kékes lánggal lobogó, tetszetős glóriát, és Blackdog feje fölött hagyta. Gázégőre hajazó művét csodálva néhányszor körberepülte a férfit, majd eltűnt az egyik lovagi Páncél sisaknyílásában. A másikból Klaus Merdeman nyughatatlan szelleme kukucskált a sisakrostélyon át. 291

A szívnek nincsenek ráncai* Reggeli után csoportosan átsétáltak a Telt Ház Kávézó és Múzeumba, Greta Merdeman múlt éji meghívásával élve. Samira és Casablanca is a többiekkel tartott, előbbi ugyanis látni akarta a rövid időn belül hírhedtté vált, okkal betiltott üdültetőhelyet. Nem a tulajdonosok fogadták őket, hanem a Mikulás. A vattaszakállas, vénséges Télfater megviseltnek látszott, teljesen méltán, hisz nyilván egész éjjel ajándékot kézbesített, kéményeket mászva. Már amennyiben ő volt az igazi Santa Claus. - Jó napot! Ördög hozta magukat a Telt Ház Kávézó és Kíndábán! - köszöntötte a látogatókat. - A mobilokat és más fotógépeket ebbe a kosárba rakják! Ne kérjem kétszer! Addig nem haladunk beljebb, amíg nem végeztek. Aki később mégis trükkös fotózással próbálkozik, azt egy hétre bezárom az inkvizítori kínterembe, és most nem viccelek! Nem hiányzik itten nekünk, hogy a buze- rántos hatóságok megint ránk másszanak! Nincs fotózás! Érthető voltam? - Még sose láttam ilyen szigorú mikut! - nevetgélt Thyra. - Csinálunk egy közös képet? - És még rám mondják, hogy kretén vagyok! - mordult a Télszivar. Határozottan elüvöltötte magát: - Nincs közös kép! Nincs fotózás! Én vagyok a kazamatakalauz. Jöjjenek utánam! Nincs külön kalandozás, lemaradozás! Nemizni tilos! A mackópárnak is szól! Volt már rá pél-

* Madame de Sevigne

292

da, hogy itten észvesztve begerjedtek nekünk a látogatok vértől, egyebektől, és töcskölni kezdtek a kínpadon. Ha valakikre rájön a bagzás, csak szóljanak! Van kiadó szóhánk odalenn. ,.,.

-

Mégiscsak kiadhatnak szobát? - kérdezte egy

tájékozott nagynéni. A Mikulás messzire nyúló csigaszemeket dullesztett ra: _ Ali maga, he? Adóhatóság? Betiltó Ügynök? Sohiva-

Vegyél vissza a tahóságból, Télmuki! - szólt

Casablanca-

Mert

,, különben?

Mi

lesz?

-

, keményített

a

kazamatakalauz. - Ivartalanítasz, lódoki? Samira két lépést tett előre, a szájaló Mikulás hármat hátrált. , . - Ő elaltatna hozzá - mondta a lány. - En nem foglak. Disztingválj. A kisdedjét szoptató Anyaság rápirított: - Nem beszélhetsz így Santa Clausszal! A babukam hisz benne! Mihelyt megtelt a mobilgyüjtő kosár, lefele indultak a girbegurba, keskeny lépcsősoron. Az egyenetlen kofaion különféle relikviák lógtak: lábbilincs lánccal, labbilincs golyóval, kevés nyílással ellátott vasálarcok, százágú korbács, kínzásról, akasztásról készült grafikák, fényképek. A kalauz magyarázott: -Itt nincsen krol... nol... kron... időrendiség, a gaz- dáék szerint azért, mert hót mindegy, milyen évszázadba’ járunk, az emberek mindenkor kéjesen gyilkolászták egymást, és ez így is marad, míg világ a világ. Tudniillik Prédák vannak és ragadozók, ez az örök törvény! Csakis a 293

tápláléklánc számít. A ragadozó mindig felismeri, ki a prédának való! Mindig! És széttépi! Időnként cserélődnek a láncszemek, de a lényeg marad: dögöljön a gyengébb, oszt kész! — Ezt most azért csinálja, hogy kellő hangulatba ringasson bennünket? - kérdezte Abrams. Vérre menő, vad birkózást folytatott benne bulvárlap-főszerkesztői, mohó egója és első unokáját váró nagyapai énje. - Azért beszél így, hogy segítsen átérezni a pribékek lelkületét? — Nem moralizálunk! Megmondta Greta nagysága, hogy mink itten nem moralizálunk! Punktum! Mindent bemutatunk a maga pőre... - .. .dőreségében - fejezte be Zsömönfu. Homályosan megvilágított, dohos szagú folyosóra értek. A Mikulás megtorpant az első ajtó előtt, amelyen ez a felirat állt: Inkvizíciós kínterem. - Még egyszer mondom, a hülyébbek kedvéért: nincsen nemizés! A kiállított cuccok élesek, működnek, épp ezért próbálgatás sincsen! Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Ha összekeverik, magukra vessenek! Ja, és még valami! Karácsony környékén a szellemek piszkosul elpofátlanodnak! Tegnap lejöttem karbantartani, hát nem megtámadott egy hazajáró eretnek és két kísértő komcsi?! De én nem ijedtem ám meg, nem én! Hanem rájuk kiabáltam: kettéhúgyozlak titeket! Erre elfoszlottak, mint a bélszél. Előfordulhat, hogy a jó fiúk is hepciáskodnak, múltkor rinyált nekem egy vén szatyor, hogy a szellemhóhér ráemelte a pallosát. Hja kérem, ha rászolgált?! De máskülönben inkább egymással foglalkoznak, ha egyáltalán itt vannak.

294

A felkészítés végeztén benyitott a kínterembe. Az alacsony mennyezetű, iszamós padlatú helyiségben borzalmas bűz tombolt. Nyújtópad, vasszűz, lógatóállvány, kaloda, főzőüst és más praktikus holmik alkották a berendezést. A kínzóeszközök kisebb-nagyobb asztalokon, takaros elrendezésben sorakoztak, csupán higiénés állapotuk hagyott kívánnivalót; a fogók, tépők, szaggatók, vágók és más kellékek mindegyike ragacsos, húscafatos volt. Valósághű szilikonbábuk alakították a kínvallatottakat. - Hát kérem, a vallatómesterek, hóhérok és papok itt szoktak eldiskurálni az eretnek népséggel, banyákkal, felségárulókkal, házasságtörőkkel és más mocskokkal magyarázta a kazamatakalauz. - Itten nem sokáig lehetett ám hazudozni! Aki ide bekerült, kettő lehetőség közül választhatott. Egy: tagad és megdöglik. Kettő: bevall és megdöglik. Mer’ ugye a bűneiket bevallókat is kivégezték, máglyán, kötélen, vagy pedig a csőcselék kövezte péppé őket. Aki esetleg élve szabadult, mert csak embert ölt vagy más enyhébb bűnt követett el, a kifingásig azon kesereghetett, miért is nem patkóit el inkább. Tudniillik pozdor- jás csontokkal, lezúzott szervekkel nehézkes az élet. A helyiségben szétszéledő látogatók mindent alaposan szemrevételeztek. A falra függesztett, hatalmas vetítőernyőn pergő film nem bízta a képzeletre az itt történteket. Részletesen bemutatta a kínterem átlagos munkanapját. Rongyos, félpucér, mosdatlanságtól, vértől mocskos rabok esedeztek, sírtak, üvöltöttek, véreztek, agonizáltak a magasrendű emberi intelligenciával kigondolt eszközök révén. Samira is körbejárta a termet.

295

- Inquisitio haereticae pravitatis: a tévelygő eretnekség kinyomozása — mormolta. - A legtöbb országban egyházi bíróságok üldözték-irtották a népet, de például a spanyolok államhivatali szintre emelték ezt a felelősségteljes munkát. Igazságmestemek hívták az eretnekek vallatóját, hóhérát. Olyan fincsi fokozatok voltak, mint például: elsőfokú, rendkívüli kínvallatásra ítélve; apró darabokra szaggattassék; nagy nyilvánosság előtt tűzre vettessék és elégethessék. Aki szeremé leróni kegyeletét az áldozatok előtt, a kolostorban megteheti. A bűnös csontokat és más maradványokat ugyanis ott őrzik, urnákban és fali fülkékben. Télszivar ráförmedt: - Ad egy: én vagyok a kazamatakalauz! Ad kettő: mink itten nem moralizálunk! Hányszor mondjam? Ha egy elkezdi, lavinává dagad. Azért másztak le idáig, hogy vért lássanak! Ehhez tartsák magukat, értve?! Viselkedjenek rendes csőcselék módjára! így van, hódoljunk a csőcselék öröme jellegű elfoglaltságoknak — ajánlotta Zsömönfu. — Embert égetünk, de persze festményt, könyvet is a máglyára hányunk. Kövezünk, lincselünk, hullát gyalázunk, rabolunk, erőszakolunk. Ezt a szórakozást nyújtja népének az uralgó hatalom. Ne feledkezzünk meg a férfias örömök típusú elfoglaltságokról se, miszerint: embervadászat, állatgyilkolás, természetirtás - és így tovább, kiveszésig - fűzte hozzá Samira. Tik meg mi a francért vagytok itten? — informálódott a Mikulás. Már nem fárasztotta magát a szeme inkogni- tós célú visszahúzásával. Mi oka lett volna rá? Nem sánti-

296

káit zsáklopásban. Mellesleg azzal is a Jó Ügyet szolgálta. Most is csak azért viselte a vattaszakállas göncöt, mert Greta nagysága szerint így sokkal jóképűbb volt, mint pőre valójában. — Miért kell mások kati.. katri... katar... élvezését elcseszni?! Hihetetlen, hogy ti semminek se bírtok örülni! Na jól van, eleget bámészkodtunk, menjünk át a szomszédos kándába! - Mivel csinálják ezt a sajátos szagot? - kérdezte Anyaság. Már nem szoptatott, csecsemője békésen büfizgetett a vállán. - Nem mink csináljuk, a gazdáék így vették a helyet. A tulaj azért adta el egyébiránt, mert nem tudta itt tárolni a borát, az folyton rábüdösödött, megpimpult. Pedig aztán drága itókák voltak, pedigrés bortenyészetekből! Amint látják, itten mindent megoldottak az ősvallatók, csak a szellőzést hanyagolták el. Anyaság felderült: -Tehát ez eredeti bűz? Óriási! Hol a gazdája? Beszélnem kell vele! Kis üvegcsékbe palackozva árusíthatnák ezt a szagot, mondjuk az Inkvizíció Bukója néven. Lehetne például Ne Tagadd az Urat! De például a Santa Ufficio is frappáns márkanév, ha még nincs levédve. Letörnénk a divatos parfümgyártókat! Minden Szentéletű Elhivatott ezt fújná magára! - Magácska micsoda? - puhatolta Téltata. - Reklámügynökségen dolgozom, kreatív vagyok. Illetve most már főleg Édesanyuka. Ajándékba adom az ötletet a gazdáinak, karácsonyra - közölte nagyvonalúan Ginevra. — Tényleg! Hol van az a kedves néni, a kitüntetéses?

297

- Greta nagysága jelenleg roppant elfoglalt - hangzott fennkölten. - Amúgy utálja, ha nénizik, őt úgy kell tisztelni, hogy szépnek, bakfisosnak mondjuk, értve!? Anyaság megállt a kisdeddel a nyújtópadnál, amelyen hosszított felsőtestű, sikolyba torzult arcú szilikonbábu hevert. - Látod, bogárkám, így jár, aki Istennel kikezd! Légy jó gyerek! Drusilla felhördült: - Hogy mondhatsz ilyet, Ginevra? Hol látod te itt Istent!? - Hát már csak nem személyesen intézi az efféle melót?! Neki nem ez a dolga! Ő forgatja a Napot a Föld körül, ő fogantatja a kisbabákat, ő növeszti nekünk a krumplit, a szusit, a pelust meg az eprecskét. Igaz, babuskám? - Anyaság szenvedélyesen összecsókolgatta a gondosan táplált csecsemő kicsiny öklét. - Egyébként a néhai II. János Pál pápa rég bocsánatot kért az inkvizícióért. Szóval, ha netán voltak is túlkapások, fátyol borult rájuk. És mi van a többi egyházi bűnnel? — kérdezte az özvegy. - Felsoroljam? Ráérünk? Basoche rácsodálkozott: Drágám, magácska már nem kedvel engem? Ezért hánytorgat? Drágám, maga ne azonosítsa magát az egyházzal! — förmedt rá Drusilla. - Mindig ebből lesz a baj! Mellesleg maga is megéri a perselypénzét! Nyugodtan kiugorhatna a csuhából! - Miért ugomék? A világi népség mennyivel különb?!

298

Az eszmék megosztják, nem pedig megmagyarázzák a világot* Kiléptek a folyosóra. Rácsokkal leválasztott, szűkös odúk előtt haladtak el. A cellákban raboskodók végtagjain rozsdás vaspántok éktelenkedtek, néhányuk fején apró szem- és ormyílásokkal ellátott vasálarc feszült. Némelyek maszkjáról teljesen hiányzott a szájrés, másokén megvolt, megint másokét lazán berácsozták. Télapó tudatta, hogy különböző büntetési fokozatokat jelent a szájnyílás milyensége, ám a folytatást a képzeletre hagyta. Megálltak a Gestapo vallatószobája feliratú ajtónál. - Hát kérem, előre közlöm: itten nem tűrünk semmiféle nácizást! Aki nácizna, gondoljon a komcsi rezsimek állatságaira, és inkább kussoljon! Különben azoknak is van itt termük. Ahogy Sztálin pajtás is mondaná: nyista moralizálás! - Ez nem oroszul van - közölte valaki. - Nyicsevo! - vágta ráTélmuki. A vallatóban látszott, hogy a modern korba léptek. A szinte puritán helyiségben a következők voltak: bűz, vértócsák, két szék, köztük egy asztal, azon éles fényű lámpa. Zsúrkocsifélén bikacsök, néhány fémeszköz, ampullák, fecskendők. Lógatóhely, elektromos sokkoláshoz való szerkezet, vizesvödör az újraélesztéshez. Egy ügyfélnek két pribék járt. A kiszolgáló személyzetet megtestesítő daliás bábuk egykedvű, parancsteljesítő arcot vágtak, a vallatott bűnös róka- és sikolyképű volt.

* Saint-Exupéry

299

A fali kivetítőn pergett az átlagos munkanap. BehoJ ták a rabot, székre ültették, az ábrázatába cigiztek, kér deztékfaggatták. Ha nem engedett az emberséges, baráti szavaknak, a lógatóra kötözve injekciózták, ütlegelték. Ha szétszíjalt háttal, nyáladzóra kemizáltan sem vált szószátyárrá, könyörtelenül megvillanyozták, főleg az altestét. A vallatok kegyetlenül felizgatódtak attól, hogy heréket pörkölhetnek, valósággal mámorogtak élvezetükben. A falakon a Letűnt Birodalom ereklyéi, relikviái díszelegtek, továbbá rengeteg fotó a babéros korszakból, lángoló földrészekről, letiport népekről, teleölt tömegsírokról, egyéb dicsőségekről. A legtöbb képen a Vezér pózolt, s csaknem mindegyiken mellette domborult kövér öregasszonya, a Hü Marsall, nem is sejtvén, hogy egy leszármazottja majdan őmiatta sterilizáltatja magát, szömyszüléstől félve. A fényképek között feljavított Mark Twain-idézet függött: H kommunizmus!fasizmus hülyeség. Föl akarják osztani a tulajdont. Tegyük föl, hogy megteszik. A pénz megtartásához ugyanúgy gógyi kell, mint a megszerzéséhez. Pillanatok alatt visszakerül a dohány az eredeti tulajdonosához, és a kommunista!fasiszta megint ott áll egy peták nélkül. Egy korábbi látogató orvul módosított az eredeti szövegen, beszúrva a fasizmust-fasisztát. A tulajdonosoknak még nem tűnt fel a frissített verzió. Az viszont illett Twain finoman szólva kritikus természetéhez; bizonyára ő is jóváhagyta volna. - Nem értek valamit - jelentkezett Lucifa. Korábbi problémája a reggelizés végére megoldódott. A sürgető hívásra besiető Atoll egy csettintéssel és néhány zizibúvá-

300

ros varázsigével kihozta őt az irigyelten sikeres önhipnózisból. - Miért is tört ki a második világháború? - Az elsőt már vágod? - kérdezte Samira. -Aha! Annál lepuffantottak valami császárszakállas Icrapekot. Aztán halomba ölték egymást a manusok a csatatereken. - Szerintem azért tört ki, mert már iszonyú sokan voltunk, mármint az emberiség, és rohadtul egymás agyara mentünk. A kormányok kiötlötték, hogyan lehetne kevesbíteni a túlzott létszámot - magyarázta egy nagybácsi. A kommentelés folytatódott. - A fegyvergyárosok robbantották ki - vélte másvalaki. — Meg a vegyigáz-készítők. Végtére nekik érte meg a legjobban. - Bankár-összeesküvés volt! - Lópikulát! Sima üzleti vállalkozás volt! Számosán megvagyonosodtak rajta. - A világgazdaság felélénkítése volt a cél! - A zsidók kavarták! - A rohadék komcsik mozgatták a szálakat! - Szimpla hódítás folyt! Csak az évezredek óta szokásos terület-újrafelosztás. - Azaz területrablás! - Hát ja. A szerencse és az országhatár forgandó. - Sok millió ember élete árán? - A politikusok pont leszarják az emberi életet. Vagy bármilyet. ~ Most átmegyünk a következő kínterembe — közölte a Mikulás. - Csendet kérek, áhítatot. ~ Áhítatot? - ismételte Zsömönfu. 301

- Sejtettem, hogy nem fogod érteni - morogta Hiwi. Áhítat az, ami például akkor fogja el az embert, ha Greta nagyságára néz. így már világos, hülyenevű? A csoport a következő ajtóhoz hömpölygőtt. Vértől csöpögő, elgyötört betűkkel ez állt a táblán: A kommunista bestialitás borzalmakkal teli kínkamrája. Télmuki szembefordult követőivel: - Áhítatot kérek! Ilyen helyeken senyvedtek azok a szerencsétlenek, akiket a komcsik nyomorékra vagy halálra kínoztak. Együttérzésüket áhítattal fejezzék ki! - Most mi ez a megkülönböztetés? - kérdezte Samira. Nem tökmindegy, mi a neve a kicseszett dogmának, amelynek nevében rabolnak, gyilkolnak? Egyik diktatúra sem jobb vagy különb a másiknál, mind pocsék! A legtöbben azért lettek nácik vagy komcsik, hogy büntedenül kifoszthassák, kinyirhassák a haragosaikat. Hiwi feléje vágott csigaszemével, úgyszólván szó szerint, majd megfordult, és az ajtót dacosan berúgva a kínkamrába kacsázott. A terem berendezése az előbbire hajazott, ám itt jóval több volt a szilikonpribék, következőleg a vallatott is. Előbbiek egyike sem volt daliás. A gyengébbek kedvéért a mellkasukon függő névkártyára is ráírták: PRIBÉK 1, PRIBÉK 2 - és így tovább. Nem parancsteljesítő egykedvűség, hanem kéjvágyó buzgóság uralta arcvonásaikat. Csont-bőr kínzottjaik csíkos rabruhát viseltek, hátukon felirattal: ÁLDOZAT 1, ÁLDOZAT 2- és így tovább. Az újraélesztő vizesvödör mellett letépett körmökkel teli csöbör álldogált, a figyelmetlenebb látogatók kedvéért ráírták: A letépett körmöknek. Rend a lelke minden rezsimnek. Kerti szerszámos vörös zászló, hullapiramisok, zsú-

302

- folt internálótáborok, függönyös ablakú fekete kocsik, szögesdróttenger, őrtornyok, kétütemű autók, rosszul öltözött, fásult emberek, igénytelen lakóházak fotói illusztrálták a korszakot. Nem csupán európai vészuralmak főalakjai ijesztgettek a falakról, több kontinens képviseltette magát. - Az elborult elméjű, pszichopata vezérek arcmásait egyesítő tabló alatt TILOS AZ EGÓ! felirat foglalta össze a rabszolgává alázó, kiüresítő dogmák lényegét. - Megtekintették a kivégzőhelyiséget. Itt a hóhérszakma kitűnőségeit képviselő bábuk mutatták be művészetüket: a nyakazók, az akasztók, a karóba húzás, felnégyelés, zsigerelés, nyúzás mesterei. Valamennyien többféle módszert is kikísérleteztek munkájuk tökéletesítésére; ezeket is szemléltették az ugyancsak valósághű elítélteken. A gyérebb képzelőerejű látogatók kedvéért mozgófilmen is rekonstruálták az emberiséggel egyidős ölőszakmák fortélyos mesterfogásait. f - A csoport tagjai észlelték a visszafogott szellemtevékenységet. Árnyalakok suhangattak körülöttük, különös szagú légáramlatok borzolták hajukat. - Megszemlélték a nyaraltatási célra kialakított, priccses, küblis, lópokrócos, hangulatos lakócellákat. A wellness- fitnesz élményt egyrózsás közös zuhanyozó, sokszemélyes latrina, kötelezően előírt, sikálókefés felmosás szolgáltatta. - Az üdültetés betiltásáról a Mikulás szűkszavúan így nyilatkozott: szabadkőműves genyóság. Hiába firtatták többen is, hogy mit akar ezzel mondani, nem volt hajlandó értelmezni kijelentését. - Közben elvonultak a Kínzóeszköz raktár előtt. - - Ide miért nem nézünk be? - reklamált Thyra.

303

- Semmi érdekes nincs ottan. - Hogyne volna?! Azért jöttünk ide, hogy ilyeneket lás sunk! - méltatlankodott egy férfiú. - Én spéciéi kipró' hálnék néhány eszközt. Többek között a körömletépőt A fazekasnál is korongozhattam! Ha a köcsögösnél lehet, 5 akkor itt miért nem? Télmuki toppantott. - Márpedig oda nem nézünk be! - Márpedig de! - rikkantotta a gótikus tini, belökve az ajtót. - Szent Befana! - nyögte Zsömönfü.

A stílus maga a rezsim* /

A helyiség fényárban úszott a mennyezetről lógó vallatólámpák alatt. A fényerő fókuszában bádoglapú boncasztal állt. A mellé tolt zsúrkocsit steril kendő fedte, azon operációs eszközök hevertek, a padlót elhasznált törlőkendők szennyezték. A falak mentén sorakozó üvegajtós szekrényekben orvosi eszközök halmai csillogtak-díszelegtek. A lepedővel takart boncasztalon fekvő test arci részén fehér köpenyes, sebészmaszkos doktor ügyködött. Mellette álló asszisztense gumikesztyűs bal kezével a fül előtt ejtett metszésbe csúsztatott kampót fogta, a másikat zöld köpenye zsebében tartotta, pisztolynak rémlő domborulatot markolászva.

* Joyita hercegnő

304

A jelenet alakjai nem szilikonból, hanem elevenből voltakr t „

Mit műveltél, te kretén?! - mordult a szúrós szemű asszisztens, dühét a Mikulásra zúdítva. - Nem megmondtam, hogy ide nem jöhettek be!? A nyomorult Hiwi tágult-meredt szemmel, némán toporgott rémületében. Ejnye, Danalf1. Én akartam kampózni! - neheztelt Samira a dokira nézve. Mi folyik itt? - nyögte Casablanca. Kifelé mindenki! - üvöltötte Sicus Merdeman a maszkján keresztül, a zsebében lévő tárgyat a sebész csípőjéhez nyomva. — Ennyi idiótát! Nincs itt semmi látnivaló! Kifelé! Ezek az alakok igaziak? - kérdezte Lucifa. Sharia vállat vont. A többiek nem mozogtak. Azok totál passzívak voltak - helyeselt asszonyának Symon. - Mi ez itt? Élveboncolás? Az operáló Danalf átvette a helyzet irányítását. Önök fiatalító műtétet lámák. A nyolcvanas páciens alszik, és mire felébred, szebb lesz, mint lánykorában - magyarázta. — A szemhéjak zsírtalanításafelvarrása megtörtént már. Momentán a toká- és ránceltüntető fogást alkalmazom. így ni, ki lehet venni a kampót! Most összevarrom a metszést. Néhány hét múlva nyoma se marad. Nagyon ügyes orvos! — bizonygatta büszkén Drusilla. - Ő az én kisfiam! Mondd csak, te nem az ágyban vagy? ~ Nem, mama, én itt vagyok — felelte a sebész, fegyvercsővel az oldalában. ~ Egyedül hagytad Delphine-t, drágaságom? Nem lát— ágaságom? Nem lát—

305

tam őt sem a reggelinél. Azt hittem, délig ágyban marad- tok, mint az újházasok.

- Mama, tudod, hogy munkamániás vagyok. Menj, nézd meg a feleségemet, hátha szüksége van valamire. - Igazad van, drágám! Megyek is nemsokára. Lehet, hogy azóta már többször meg is szült! Danalf hangos csattanással vágta el a megcsomózott varratot. Hosszúra hagyta a szálakat, esetleg azért, hogy később könnyebben eltávolíthassa, valószínűbben boszszúból. Rutinosan tovább öltögetett. - Milyen biztos a kezed! - ámult Samira. - Mit tesz a sebész, ha palástolni akarja a kézremegését? - A tökei veszik át ezt a szerepet - felelte az interjúvolt. - Ismerem az érzést - bólintott Symon. - Az ember jojózó golyóit hideg veríték fürösztgeti. Sharia csípőre vágott kézzel rámordult: - Aztán mitől jojóznak a te golyóid hideg verítékben? -Tőled, egyetlenem. Csakis. - Rosszul vagyok! - nyögte Fauna. - Fordulj el, ha nem szeretsz műtétet nézni - tanácsolta Lucifa. - Ez még nem is véres ahhoz képest, ahogy például egy balesetes kinéz. Amikor lábadoztam a kórházban, sok sérültet láttam. Egyiküknek leszakadt a mutatóujja, azt a felesége vitte utána egy jégkockás pohárban, különben olíva is volt benne, és ez volt a legenyhébb eset mind közül. - Hogy tud leszakadni egy mutatóujj? - firtatta Anyaság hitetlenkedőn. - A felesége harapta le neki, mert a krapek folyton mutogatott, hogy merre, mit csináljon. A nő sokkos lett, és

306

learcangolta parancsolgató ujját, de aztán megbánta a hirtelenkedést. - Meg is fulladhatott volna egy akkora ujjtol! - szornyülködött Abrams. Folytatódott a kommentelés. - Éppen hogy nem, mert hánytató pozícióban került a szájába. _A bulimiások is pont úgy csinálják, csak ok a sajat ujjúkkal, és nem harapják le maguknak. - Igen, nyílegyenesen a torokba kell dugni, és akkor kiokádják, amit befaltak. -Végül visszavárnák a fickó ujját? - Ja. Meg is öröködön neki - felelte Lucifa. - Megöröködött? - Azt jelenti, hogy megmaradt, megeredt. - Rosszul vagyok! - ismételte Fauna. - Mi a baj, kedvesem? - kérdezte Basoche atyásan. - Minden. Szédülök, hánynom kell, fáj a hasam. - Hol fáj? - Hát a hasamon! - Jobb- vagy baloldalt? —Teljes terjedelmében. Pedig nem kicsi a poci! Ugyanis én eszem, de nem okizgatok, i Drusilla hátba veregette a sápadozó Faunát. - Nyugi, a kisfiam mindjárt végez az arcfelvarrással, aztán kiveszi a vakbeledet. ~ Miért, talán ráncos? — kérdezte Sharia. ~ És ha nem a vakbelem fáj? - Akkor az epekövedet. Vagy a petefészkedet. Nem Probléma! Láthatod, itt minden van, ami ahhoz szüksé

307

ges! - Drusilla a boncasztalhoz közelebbi szekrényhez sietett. - Gyere ide te is! Győződj meg a saját szemeddel! Sicus az özvegy felé fordulva üvöltötte: - Menjen innen kifelé! Az ürömanya rogyadozva a szívéhez kapott. Másik kezével megragadta a zöld köpenyes férfi bal karját: - Nem durváskodhat egy haldokló hölggyel! Samira feljajdult: - Jaj, anyuka! Segítek, kihozom magát! Nehogy infarktust kapjon! A besüvítő lány Drusillát félretolva váratlanul megragadta Sicus fegyvert markoló jobb kezét. Ficamgyors mozdulatokkal átalakítást hevenyészett rajta, a térdét is felkapta néhányszor. Többszólamú kattanás, döndülés hallatszott. Ifjabb Merdeman a padlóra áléit. Danalf megköszörülte a torkát. - Nem hittem volna, hogy egyszer még ilyen összhang lesz anyám és teközted! - szólt elismerően. - Csodás összjáték volt! Viszont az a helyzet, hogy a fickó altatta el a nőt a műtéthez, és felébreszteni is csak ő tudja. A Mikulás sírva fakadt: - Sicus ott dögöljön meg, ahol van, de Greta nagyságának nem eshet baja! Samira rábámult: - Miért sajnálod? Nem alázott eleget? - De alázott, de akkor is szeretem! Mert ő nekem a Greta nagysága, születésem óta! - bömbölte Hiwi, telenyálazva vattaszakállát. - Akkor hozzál gyorsan egy vödör újraélesztő vizet Sicusnak. - A lány kitárazta és a nadrágja derekába tűzte

308

a fegyvert. - Az a gyanúm, Danalf befejezi a varrogatást, nagyvonalú lévén. Sicus felébreszti az anyját, az pedig szebb lesz, mint lánykorában. Na de ki hívja a zsarukat? Majd én! - jelentkezett a hattyúsápadt Basoche. Nem tűröm, hogy ez a csirkefogó Merdeman igy bánjon Drusillával! Misére sem jár az aljas! A sebész nagystílűén legyintett. Nem kellenek zsaruk. Semmi kedvem a bürokratikus cécóhoz. Nem óhajtok hónapokig tárgyalásra járni. Igen, fegyverrel kényszerítettek a műtétre. Am ezt most lenyelem. Az új arc legyen karácsonyi ajándék az öreglánynak. Miért pont egy idegennek? A rokonaiddal mi lesz? mordult rá Sharia, az arcgyűrődéseit tapogatva. - Nekünk is csinálhatsz karácsonyt! Danalf előbb Sicusnak csinál karácsonyt - közölte Samira. - Helyrekattintja a könyökét, begipszeli a karját. Sicus pedig megjegyzi egy életre, hogy többé nem fog fegyvert senkire. Most már aztán tényleg rosszul vagyok! - tudatta Fauna. Biztos a förtelmes bűz miatt - vélekedett a férje. Gyerünk kifelé innen! A levegőn jobban leszel. És ha mégse, majd a hotelos megvizsgálja - rendelkezett Drusilla. Még mindig állatorvos vagyok - felelte Casablanca. Maga csak ne diszkrimináljon! A levegő mindenfelől érkező fuvallatokkal telítődött. Erősödő morgás, zúgás, pusmogás hallatszott. A gyorsan metszővé durvuló szellők libabőrözést, hideglelést okoztak. Felkapdosták a nők és a pap szoknyáját, megpróbálták ellopni Drusilla parókáját, másokat újrafésültek.

309

A pince minden részéből, a vastag falakból is szellemalakok szivárogtak. Nem törődtek az élőkkel, egymást hajkurászták, gyűlölték, támadták. Egyenruhás katonák fojtogattak másféle uniformisban lévőket, horogkeresztesek tépáztak vöröscsillagosokat - és fordítva, s persze másmilyen jelkép is akadt mázsaszám, bármelyikkel lehetett ütni, vágni, döfni. Jelmezbálszerű kavargás jött létre, az egymással harcolók bizarr táncot roptak, a küzdő szellemek törtek, hasa- doztak; egyik a másikkal püfölte a többit. Az ölészet hevében hamar lerongyolódtak, majd végleg lefoszlott róluk a megkülönböztető egyenruha, aztán a bőr és az izmok is. Am halálfejű csontvázként is felismerték, ki az ellenség, végül is őket erre antiszocializálták. A civilek is felkeltek a kínpadról, kimásztak a főzőüstből, leváltak a lógatókötélről, leléptek a fotókról. A kezük ügyébe kerülő eszközöket megragadva beszálltak a harcba. Néhányan a kíntermi vödröket felkapva Basoche elé siklottak. A hökkent atya gépiesen megszentelte a vizet, így az eszméletleneket felmosó nedv szellemoszlatóvá vált. A kínozottak azt spriccelték, permetezték a csatá- zókra, s azok megsemmisültek tőle. így járt az előbukkanó Hermanido is. Hiába döfkö- dött óriási feszületével, a megszentelt felmosóvíz néhány cseppjétől meglottyadt és elfolyósodott. Dogmafüggetlenül erre a sorsra jutottak a dicsőítő tablókról üvöltözve lerontó vezérek, azok élő uszálya és ösz- szes csahoncuk. A mások elleni csatába buzdító jelképek és zászlók hasonlóképpen végezték. A megmaradtak végül

310

önmagukra zúdították a szellemoszlató vizet, és a kazamata elcsendesedett. A libabőröző húsvérek a kijárat felé indultak. Samira erősen szorította Casablanca ujjait. Hajukba kénes szagú szellő borzolt, a néhány lépéssel előttük szétnyíló mennyezetből füst gomolygott, akárha dzsinn szívaroma belőle. « Megtorpantak. A rosszat sejtő lány maga ele emelte a karját, a Befanától kapott sugaras aranykoronával a csuk-

^A dzsinn alakot öltött. Néhai Klaus Merdeman ereszkedett eléjü k, halálfejgyűrüs kezét lóbálva. Mielőtt rmegsuhinthatta volna az oklet, vijjogo hang hallatszott. A imögüle előbukkanó seprülovas hiperszonikus tempóban száguldozott körbe-körbe a mennyezet alatt, dobhártyafúróan éles rikoltásokat kiadva. Oszes kochajat vízszintessé: merevítette az ellenszél, ruhája is hasonlóan állt, de még az arcát is hátramosta a sebesseg. Mégis ráiismertek. A néhai Halál Ujja megdermedt latBefana vijjogva suhangatott, mintha csak jet skizne a levegőben. Merdeman dühödten rázta felé halálgyürujet. A száguldó seprű hirtelen befordult möge. Lassítás nélkül a nyelére döfte a harcias'halvajárót, és vele együtt eltűnt szem elől. -Azt a kurva...! - nyögte Hiwi. - Na, hányszor fogsz még hazaj ámi, vén trotty? Casablanca rácsodálkozott: - Naháit! Nem szereted Klaus nagyságost? Thyra ujjongva felkiáltott:

311

- Mi volt ez? Banyalovasság? Az események hatása alá került Drusilla megérintette Basoche karját. - Atyám, felszentelne néhány dolgot a kedvemért? suttogta pillarezgetve. - Fel én! - Üdvözölnék is. - Amit csak kíván, bárányom. Úgy megüdvözültetem kegyedet, hogy holtáig megemlegeti!

Az egyenlőség nem azonosság* Samira mindenekelőtt látni akarta Delphine-t. A menyecske félkómásan nyitott ajtót. - Egyben vagy? Jól vagy? - kérdezte a lány. Delphine szakadatlan ásitozás közepette, lélegzetfogyottan pihegte: - Semmi bajom. A kis Abacus is jól van, ficánkol, habár az apjával egész éjjel nem aludtunk. Drusilla mondta, hogy az hal meg hamarabb, aki a nászéjen elsőként elalszik, tehát nem mertük lehunyni a szemünket. Reggelig maceráltuk egymást álmosság ellen. Muszáj bepótolnom a kimaradt alvást. Megyek is vissza Danalf mellé. -Még meddig hagyjátok, hogy Drusilla motiváljon benneteket? Danalf rögvest itt lesz. Delphine hátrafordult az ágy felé. Észlelte, hogy a férje nem fekszik benne.

* Saint-Exupéry

312

- De hát hol jár? Reggelizni ment? - Majd elmeséli. Feküdj vissza, később találkozunk. Az asszony ásítozva becsukta az ajtót. Mire Samira a saját szobájába ért, Casablanca már várta a zsákkal. - És most mesélj! - szólt a férfi. - Vagyis ne mesélj, mint La Fontaine vagy Grimmék, mert az már megvolt jó párszor. Mondd el, ki vagy, mit keresel itt. -Téged kerestelek, ez elég egyértelmű. - Most, hogy már megvagyok... Innen folytasd. Tekervényes jelszavát beírva Samira életre keltette a laptopját. Egy kábellel összekötötte gépét a GPS-szel. Nyelve hegyét kidugva elmerült a mátrixban. Hosszú percekig nem adott különösebb életjeleket. A férfi ezalatt alaposan szemügyre vehette arcélét, testtartását, lábát, körmét, hajviseletét. Tobzódott a látottakban, és mindent nagyon rendben talált rajta. Samira némi homlokráncolásos klavipüfölés után felpattant a székről. Vad tempóban kétszer körbetáncoltaci- gánykerekezte a szobát, szájon csókolta bámulóját, majd visszahuppant a helyére. - Megvan! - közölte. - Megtaláltam az eredeti koordinátákat! Valaki nagyon gyorsan tüntette el őket a kütyüből, és hamisat pötyögött be helyettük, de persze nem sikerült teljesen kitörölnie. Talán a repülőn történt. Ez esetben akár háromnál is többen lehettek. Összetűztek a majdani zsákmányon, vagy bármin. A GPS-tulaj megváltoztatta az adatokat, hogy kézben tarthassa a dolgokat, de elkésett. Adren, Laven és egy harmadik fickó ujjlenyomatai voltak a kütyün. Meg persze a mienk. ~ Az első háromé nem ázott el a tengerben? 313

- A GPS vízhatlan tokban volt. Ja persze. És te levetted róla az ujjlenyomatokat. Mikor csináltad? -Tegnap, mielőtt teljesen összemancsoltuk volna. - Miért nem vettem észre, hogy mágnesporozol? Samira ránevetett: - Üdvözöllek a huszonegyedik századi bűnüldözésben! Na szóval, mindhárom egyed priuszos. Zsömönfu még nem keveredett ki az elképedésből: - Hol van a laborod? A lány megkocogtatta körmével a laptop fedelét. - Itt van minden. Meg a telefonomban. Nézhetnél krimisorozatokat a tévében. - Nem vagyok tévézős.Te nézel? - En meg extrém válogatós vagyok. Visszatérve: Adren és Laven afféle bérgamatok, pénzért bármi gazságot elvégeznek. Kispályások, tehát olcsók. - Elnézést, de mi is az a gamat? - Szar ember, nagyjából. - Koszi. Folytasd. Csak érdekességképpen szúrom be, hogy bár két különböző nyelven, de a Merdeman is ezt jelenti. Erre mondják, hogy nőmén est ómen. -A harmadik ujjnyom gazdája, Franz Ethyl érdekesebb számunkra, ő ugyanis összefüggésbe hozható egy bizonyos Josef Ethyl nevű fickóval. Franznak nincs priusza, az ujjlenyomata más okból szerepel a nyilvántartásban. Gyanítom, hogy a tengerbe veszett, vagy a cimborái még a gépen megölték. Casablanca zavarodottan rázta a fejét: - Esetleg van ennek a sztorinak eleje?

314

- Klaus Merdeman fiatal művészettörténész volt a második világháborúban, egy azok közül, akiket azzal bíztak meg, h°gy szedjen össze mindenféle kincset a birodalom számára, azokat ugyanis a majdani Új Világ fővárosában, Berlinben fogják kiállítani. Együtt vonult a megszálló csapatokkal, és mielőtt még a katonák fosztogatni kezdtek volna, a kommandójával múzeumról képtárra, kastélyról kúriára végigjárta az elfoglalt településeket. Összeszedtek mindent, pénzt, aranyat, ékszert, ezüstneműt, szobrot, festményt, tudniillik erről szól a hódító háború. - Én se hittem komolyan, hogy a hazaról szólna. - Merdeman a tiltakozó háziakra ügyet se vetett, vagy pedig rámutatott valamelyikükre. Akit így megjelölt, azt lelőtték, felakasztották, vagy kitörték a nyakát. Ezért lett a neve Halál Ujja. A tisztiszolgájának volt egy speciális fogása, melynek nyomán őt Nyaktörő Josefhek hívták, ugyanis utálta az Ethyl nevet, nem lévén részeges. Ezt a sajátos műgyűjtő tevékenységet a birodalmárok hosszan, hatékonyan űzték. Hazug propagandájukkal igazságtételnek is beállították, hiszen a kisemberek szemét szúró gazdagok magángyűjteményeit is einstandolták. Az összes égtáj felöl százával robogtak a tömött kincsvonatok a birodalomba. De persze Merdeman és kommandója jut is, marad is alapon saját szakállra is rabolt. Az ő zsákmányuk titkon egy kikötői raktárban vastagodott. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a birodalomnak annyi, Merdeman visszavonult aleeti sasfészkébe, amely pár éve már a tulajdonában volt. Pont azért vette, hogy elbújhasson a háború után. A fosztogató kommandó csendben hajóra pakolta a cuccot, és elindult Aleet felé. Érdekes módon meg is érkeztek, egyi

315

küknek sem jutott eszébe lelépni a kinccsel. Gyanítom hogy ez a gazdájához talpig hűséges Josef Ethyl jelenlétének tulajdonítható. - Honnan tudsz te ilyeneket? - Ennél többet is tudok, annyi mindent, hogy helyenként biztosan összekeverem a kronológiát. Szólj közbe, ha elveszted a fonalat. - Merdeman nős emberként, asszonyostól költözött ide kilencszáznegyven-valahányban. - Úgy van, magával hozta az alig tizenhat éves Gre- ta menyecskét, abban bízva, hogy nem fogják keresni, és normálisan élhet. Elvégre nem volt hírhedett főgonosz, csak szimpla, legkevésbé pedig itt keresnék, Aleeten. Legtöbb pribékkollégája az egyenruhát ledobva igyekezett beolvadni a hadifogoly közkatonák közé, amíg korábban lelécelt bűntársaik ki nem mentették őket a kontinensről, leginkább egyházi segítséggel, főleg Dél-Amerikába, ahol a kormányok imádták a szökevény nácikat. Az északi amcsik se voltak jóval különbek. Titokban ők is megbocsátottak sokuknak, és a saját sötét szervezeteikben hasznosították értékes szakmai tudásukat, például hírszerzőként, vallatási szakértőként, orgyilkosként, satöbbiként foglalkoztatva őket. Az európai rendőrök sem tördelték kezüket-lábukat a bujkálok után. - Ennek okán már sokat töprengtem - mondta Zsömönfu. - A társadalmak rengeteg tagjának volt valamilyen szégyellgetnivalója, ha más nem, hát „csak” az üldözöttek sorsa iránti közönye, a tétlen cinkosság, de sokan tevőlegesen is részt vettek a gyalázatokban, koncért cserébe. Tehát inkább agyonhallgatták volna a gyilkos időket, úgy téve, 316

mintha a világtébolygás voltaképp meg se történt volna. A legtöbb háborús bűnöst igazságpárti civil szervezetek, magánszemélyek vadászták le. Az állami igazságszolgáltatás sok esetben még ekkor is vonakodott lépni, azt remélve, hogy az emberek beérik a nürnbergi perben elítéltekkel. Tehát igaza lett Halál Ujjának. Itt évtizedekig az eb sem kereste, ha eljutottak is a nácivadász infók a szigetre, senkinek eszébe sem jutott gyanakodni rá. - Furcsa, hogy a múltja ismerete nélkül is rátalált a régi gúnyneve - jegyezte meg Casablanca. - Gyerekként rettegtünk-irtóztunk tőle, ugyanakkor valami perverz kíváncsisággal vonzódtunk hozzá. Ám ő senkivel nem állt szóba, mindenkit elzavart a közeléből. Rémisztő fegyverként szegezte ránk bizarr mutatóujját, és erről mi elneveztük őt Halál Ujjának. - Remélem, hogy ez a fülébe jutott, és szerzett neki néhány álmatlan éjszakát. Visszatérek Gretához. Sok levéltár és templom megsemmisült a háborúban, de a Merdeman család követhető maradt. Bár sajnos évtizedekig senki nem követte, így aztán Klaus büntetlenül megúszta. - Ellenben te... - Nem térek ki a részletekre, a családom múltjának kutatása közben akadtam a nevére. Halál Ujja tucatnyi dédés ükapám, üknénikém, ükbácsikám meggyilkolásáért, kirablásáért felelős. így aztán az ő múltját is felkotortam. Az anyakönyvek szerint sosem volt felesége. Viszont még zsenge ifjonc korában született egy lánya, akit utóbb korrekt módon a nevére is vett. A gyermek hamis papírokkal, feleségként költözött vele Aleetre. Casablanca arcán erőteljes töprenkedés látszott. ~ Patogénia a saját lánya?! Akkor kicsoda Sicus? 317

- A fiuk. Ne csodálkozz, doki, tanultál biológiát. Az ál. latvilág köreiben sem szokadan ez. Sok férfi magától értetődően kéjtárgyként tekint saját fiára, lányára, rokonára ' - Nem vagyok nagy szentfazék, de ez még az én szememben is főbűn. - Ráadásul mostanában perverz divat is, egyre kisebb gyerekekkel, már beszéltünk erről. Szóval Merdemanék beköltöztek hatalmas házukba, amely korábban elmegyógyintézetként funkcionált. Aztán a kincses hajó is megérkezett, a rakományt emelőkkel juttatták fel a magas sziklafalra. Klaus pedáns, tüchtig ember lévén, három csoportba osztotta a rengeteg szajrét. Az egyiket, a rögtön felélhetőt, nemigen azonosíthatót a pincébe hordták. A többit a sziget két különböző pontján helyezték el jegelési célzattal, hogy majd később, a hatósági izgalmak elükével orgazdáknál, műgyűjtőknél pénzzé tegyék a képeket, szobrokat, ismertebb ékszereket, aranytárgyakat. Klaus nem volt híve a kétkezi munkának, tehát hűséges tisztiszolgája vezényelte le az elrejtést, bepakolást. Magából kiindulva Halál Ujja sejthette volna, hogy a hűség illékony valami, sok barátból lesz júdás. Robotolás közben Nyaktörő eltöprengett azon, hogy ők elmennek, a kincs itt marad, vagyis a főnök simán meglophatja őket, holott testvéries osztozkodásban állapodtak meg. Alaposan bebiztosította magát ez ellen. - Ezt is az anyakönyvekben olvastad? —Az a kérdés, honnan tudom? Mindjárt odaérek. Azon az estén, amikor a kommandó végzett az összes holmi elrejtésével, Merdeman ünnepi vacsorát adott a vállában. • Greta tetőtől talpig felékszerezve ült az asztalhoz, a férfiak

318

bámulták szépségét, csillogását. Egyikük felvetette, hogy £ is vinne haza smukkot az asszonynak. Ha le akar bukni, hát csak vigyen, közölte Klaus. Később a csicskák elvonultak a Napbarlangba aludni, csupán Josef, a tisztiszolga maradt a villában. Nemsokára észlelte, hogy Merdeman kimegy a házból, aztán távoli géppisztoly-kelepelést hallott, hosszan. A reggelinél főnöke megkérte, hogy tüntesse el a hullákat a barlangból, de nyomtalanul. A kérdésre, hogy miért mészárolta le a csapatát, így felelt: egy percig se hihették komolyan, hogy ezzel a tudással elmehetnek innen. Josef eldugta a holttesteket. A takarítás végeztén felmarkolt egy táskányi értéket a pincében, mellé rakta a kincs hollétéről rajzolt térképet és a rejtekhelyét nyitó kulcsot, majd a horgonyt felvonva szó nélkül lelépett. - Hát ez szívás! - összegezte a férfi. - Nagy cumi volt. Merdeman sokáig kerestette Ethylt a kontinensen, de óvatosnak kellett lennie, nehogy gyanút keltsen. így aztán lövése se volt arról, hogy a tisztiszolga megnősült, apa lett, és róla nevezte el porontyát Klaus- nak. Jó néhány év múlva egy hajdani kiraboltja megismerte az utcán, és sittre juttatta háborús hőstetteiért. Hiába faggatták egykori főnöke hollétéről, Josef megesküdött a zsaruknak, hogy a gazdája elesett a háború végi ádáz harcokban. Mindeközben Merdeman folyamatosan retteghetett, hogy csicskája beköpi őt, vagy visszatér a kincsért, amelynek csak ő ismerte a dughelyét. A pincében elrejtett vagyon sokáig kitartott, még úgy is, hogy csak szerény összegekért, apránként tudták értékesíteni az orgazdánál. Futotta belőle Sicus iskoláztatására, a korosodó Greta szépítgetésére. Halál Ujja ritkán mozdult ki a szigetről,

319

lebukástól-felismeréstől félve. Sicusszal együtt évekig ku tatták a műgyűjtő-kommandó által elrejtett kincset, sehol sem lelték. - Miért nem jött vissza a csicska? - Josef halálos betegen került elő a börtönből. Felnőtt fia, Klaus annyira szégyellte apja bűneit, hogy nemigen akart találkozni vele. Egy napon ügyvédi értesítést kapott Josef hagyatékáról. Ez mindössze egy telefirkált iskolai füzet, egy kőszobrocska és egy kézzel rajzolt térkép volt. Klaus elolvasta az irományt, és utálkozva felhajította a padlásra az örökségét. Nemrég, egy szép napon az ő fia... - Franz... - ... rábukkant. - Es te hogy kerülsz a történetbe? - forszírozta Casablanca. ~ A2 a munkám, hogy megtaláljak bizonyos dolgokat. Sokan a mai napig keresik szeretteik háborúban elrabolt tárgyait. Az őseiket ábrázoló festményt, a dédanya ékszereit, mindenfélét, ami számukra sokszorosan érték. Kiderült, hogy én is egy vagyok közülük. Szép számú apai felmenőim jómódúak voltak. Merdeman kommandója járt náluk, családtól családig, sokukat meggyilkolták. Elrabolták a szülőket, nagyszülőket, családi eseményt, házat, kertet megöröldtő személyes festményeket, és persze a műgyűjteményeket is. A test- vagy vérközeli történteken keresztül megértettem, milyen értékes lehet egy famíliában a dédi pillangós brossa vagy Kleopátra-fejes gyűrűje, mert a nagyinak a saját gyerekkorát jelenti, a következő nemzedéknek az ő emlékét - és így tovább. Ezeket a fontos tárgyakat vissza kell kapni, meg kell őrizni.

320

- Mióta dolgozol ezen? -Több éve kutatok különféle elveszett, lopott-rabolt holmik után, az én családi sztorim ebben „csak” mellékszál A nyomozás időközben több okból is személyessé vált Rengeteg templomban, városházán, archívumban, könyvtárban jártam, csillió hivatalos iratot, újságcikket böngésztem végig, légiónyi történésszel, gyűjtővel, tanúval, leszármazottal beszélgettem. Két lábon járó lexikonná válva tömérdek elharácsolt holmit megtaláltam. - Hol élek én? - csodálkozott Zsömönfü. - Ebből az aspektusból alig-alig gondoltam a háborúra, de hát bitang régen volt. Akkoriban még a nagyszüleim is gyerekek voltak. Olvastam, hogy a haláltáborokban tonnaszám olvasztották be az elgázosított emberek szájából kitépdesett aranyfogakat. A marhavagonokról lehajtott rabok csomagjait elszedő pribékek dúskáltak mindenben. -Mindeközben a főgonoszok kirámoltatták a nagy képtárakat, múzeumokat. A hihetetlen mennyiségű öszszeharácsolt kincset többezernyi rejtekhelyre dugdosták el. Kastélyok, kolostorok pincéiben, alagutakban, bányákban tárolták, azzal a céllal, hogy azok majd a Vezér később megépülő múzeumába kerülnek. A Hü Marsall leendő gyűjteményébe is rengeteg műtárgyat szántak, amelyeket ő személyesen válogatott ki magának egy központi gyűjtőhelyen. Ám azok már nem kerültek Carinhall nevű kastélyába, egy részük elakadt útközben. A helyiek csaknem szétlopták a szállítmányt, mire a szövetségesek rábukkantak és lefoglalták. Mai szemmel nézve mulatságos lehet, hogy az Európát felszabadító csapatokkal együtt katonattthába bújt hivatásos kincskeresők, művészettörténészek is utaztak, hogy megszerezzék, gyűjtsék, mentsék, ami 321

menthető. Az már kevésbé vidám, amit a seregek kormá nyai tettek a fellelt rabolmányokkal. Különböző mérvű huzavonák után végül nagy részük visszakerült a gazdájához, de még ma is folynak perek vitatott tulajdonlási ügyekben. Elkanyarodtam a fő tárgytól. - Josef Ethyl - emlékeztette a férfi. - Nyaktörő Josef a fiára hagyta a távoli vagyont. Klausnak csak meg kellett volna szereznie, de ő olyannyira kitagadta az apját, hogy tudomást se vett az örökségéről Amikor hospice-házba került, a fia eladta a lakását, és megtalálta a nagyapai hagyatékot. Franz már olyan nemzedékhez tartozik, amelyik jóval a háború után született. Inkább romantikus nosztalgiát érez iránta, mintsem irtózna tőle. Főleg pedig felfogta, hogy a térkép és a füzet pénzről szól. Sok pénzről. Ezt a hospice-otthonban tudtam meg Klaustól, mielőtt kérdeznéd. Sok gyerekkori emléke maradt az apjáról, a börtön után kétszer találkoztak is, mert Josef nem bírta elfogadni, hogy egyetlen porontya a múltja miatt megtagadta őt, próbálta kimagyarázni rémtetteit. Beszélt neki az elrejtett kincsről, de csak undort keltett vele. Klaus óvta saját fiát, Franzot a kincskereséstől. Az egy időre le is tett róla, mindössze annyit tudván, hogy a nagyapai hadizsákmány kétséges, és ha tényleg létezne is, veszélyes helyen van. Mire Klaus meghalt, Franz eladta a holmiját egy garázsvásáron, beleértve a füzetet, térképet, szobrot is, mielőtt még odaértem volna. Kevéssel később kipattant a Merdeman-ügy, a média is rárepült... -Te pattantottad ki? - szúrta közbe Casablanca. - A főnököm úgy döntött, eleget tudunk. A szakértői csapat térkép nélkül is megtalálja a cuccot a feltúrt villában. Nem így lett.

322

- Mivel nem ott van. __ pusztán annyit tudtunk, hogy Josef térképe három forrást jelöl meg, ezért a szakértők a villán kívül a Napbarlangot és Merdeman kriptáját is átvizsgálták, hasztalan Az unoka a sajtóból értesült öröksége mibenlétéről, pontosan tudva, hogy nagyapja Klaus Merdeman tisztiszolgája volt. Visszaszerezte a garázsvásári vevőjétől az immár értékes hagyatékot. Összeszedett néhány bérkalandort, aztán nyoma veszett. - A sajtón keresztül nem sok minden derült ki a vén Merdemanról. Az idehozott kincsekről például szó sem esett. Csupán annyit tudtunk meg, hogy háborús bűnös volt, embereket gyilkolva műkincseket rabolt, és nem mi neveztük őt elsőként a Halál Ujjának. Samira felsóhajtott. -Tartogatok még valamit. A szakértők mindenkitől szereztek DNS-mintát. Ezek vizsgálata megerősítette, hogy Greta valóban Klaus lánya, és Sicus az ő fiuk. Az újabb rökönyt másik eredmény okozta. Hiwi, aki a világon semmilyen születési anyakönyvben nem szerepel, akit Merde- manék talált gyerek ként tartottak szolgasorban, szintén az ő fiuk. Greta nagysága az anyja, Sicus a fivére. Akit pedig nemrég vén zrotryként említett, nem más, mint az apja, és ő mit sem sejt erről.

323

Mire megismerhettük volna az élővilágot, már ki is irtottuk* Úgy döntöttek, ebéd után titkos látogatást tesznek a Merdeman-villában. A frissen mű- tött Greta bizonyára az ágyat nyomja, ha egyáltalán felébredt az amatőr altatásból. Sicus szintén ágynyugalomra vágyódhat viharos lefegyverzése után. Hiwi pedig nyilván őket ugrálja körbe szolgaiig. Némi szerencsével mindezt a Telt Ház valamelyik romantikus helyiségében, nem pedig a félórányira levő házukban teszik. Casablanca hevenyészett diagnózisa szerint Adren és Laven bárhol van is, ugyancsak hikomat és kretén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ők vígan futyörészve, zavartalanul besurranhatnak a hajdani elmegyógydába, hiszen karácsony napján boldog-boldogtalan kísért, fantomos- kodik, hazajár. Ebédnél Fauna továbbra is rosszullétre panaszkodott. Ez nem akadályozta őt az étkezésben, mivel kínjai hullámzó jellegűek voltak. Amikor éppen panaszmentesnek érezte magát, részt vett a társalgásban, evett, ivott, nevetgélt. Am ha lecsapott rá a hasi görcs, kést, villát letéve átadta magát a gyötrelemnek. - Muszáj megkérdeznem valamit - szólt a közelében ülő Zsömönfű. — Nem lehet terhes? Fauna keserűen felnevetett. -Ha sejtené, mennyire szeretném! Naponta végzek terhességtesztet. Mindig negatív. Mindig! * * Donna Marcotagne

324

A hangosan cuppogtató kisdedjében gyönyörködő Anyaság felmordult: __ az a tegnapi kölök a persellyel?! Ahányszor kiejtitek azt a bizonyos szót, annyiszor fizettek nekem! Delphine elcsodálkozott: - És még én vagyok fóbiás!? - Életem, valahányszor betérsz egy üzletbe, te rettegsz a tudattól, hogy ott rajtad kívül avokádó is van - emlékeztette az álmosságtól kótyagos Danalf. - Ez bizony vastagon fóbia. Casablanca összefoglalta, amit megtudott. -Tehát a terhességi tesztje éjjel-nappal negatív. Hízott-e mostanában? - Éppenséggel fogyózom! - jelentette ki Fauna, azon fáradozva, hogy húsból, zöldségből és rizsből emeljen kupolát a villájára. - Kábé öt kilót fogytam az elmúlt fél évben. - Ez még nem zárja ki a terhességet - mondta Danalf. Anyaság felsikoltott: - Fizetni! Ketten is! - Nem vérzel, édesem? — kérdezte Drusilla. - De igen, havonta — felelte Fauna. — Ez tanúsítja az elszomorító tényt, hogy nem vagyok terhes. - Úgy értettem, jelenleg nem vérzel-e — értelmezte kérdését az özvegy. - De igen, most is nálam van a mikulás. Ebből tudom holtbiztosán, hogy nem lehetek... - Ki ne mondd! — sikoltotta Anyaság. ~.. .terhes. Sharia szétdobta a karjait: ~ Nos, akkor ezért csikorgat a hasad! Sok nővel megesik ám! Fiatalon azt kívántam, bárcsak inkább borotvál 325

kozhatnék helyette. És láss csodát: mostanra teljesült a vágyam! Mikulásgörcs esetén egyébként cickafarkteát kell inni. Drusilla legyintett: - Fenét! Citromfüvet! Faunához visszatért a hascsikorgatás. Kiejtette kezéből az eszcájgot. Tágra nyílt szemmel nyögdécselt. Basoche atya az ujjaira fűzte olvasóját, és így szólt: -Nyilvánvaló, hogy itt csak az ördögűzés segíthet. Gyermekem, mielőtt hozzáfognék, biztosan tudnom kell, nem terhes-e, ugyanis a kihajtó szertartás terhes anyán nem engedélyezett. Ginevra szenvedélyesen simogatta anyai csecsén elbóbiskolt csecsemője fejét. - Direkt csinálják, ugye?! Direkt! Drusilla megcibálta Basoche palástját. - Üljön le atyám, majd ebéd után, kettesben űzünk ördögöt. Világos, hogy Faunának orvosra van szüksége. Kettőt is érzékelek a közelben. - Egyikünk sem a megfelelő doktor - közölte Danalf. - Húsz kilométerre van a kórház, telis-tele szakdokival - közölte Zsömönfu. - Nőgyógyász kell, feltédenül - állapította meg Drusilla. - Szerintem húgyász kéne - vitatta Sharia. - Milyen gyakran kell pipilned, Fauna? Lucifa fájdalmas sóhajt hallatott: - El se hiszem, hogy ezt elmesélem nektek! - kezdte. Gyerekkoromban vidéken jártam a szüleimmel. A kirándulóösvény második világháborús katonai temetőn vezetett keresztül. Jobbra voltak a gondozott sirok, balra nyakig érő susnyás. Irtóra kellett pisilnem, és mivel senki

326

nem járt a közelben, a szüléimét előreküldtem, én pedig beguggoltam a gazosba. Alighogy elindult a csurgás, két férfi, nekem akkor bácsi, állt meg velem szemközt. Nem szóltak semmit, csak nagyon-nagyon rosszallóan, sőt gyűlölködve néztek. A szemük fekete lobot vetett. Én pedig nem bírtam abbahagyni a pisilést, és kiáltani se mertem. Iszonyúan féltem tőlük, és ők átváltoztak véres-mocskos ruhás katonává, és géppisztolyt szegeztek rám, és mind jobban eltorzult az arcuk. Életem legesleghosszabb, legszörnyübb pisilése volt! Amikor valahára véget ért, a szüleim után szaladtam, és a katona bácsik követtek, és anyu- kámék nem védhettek meg tőlük, mivel nem látták őket. Az egyenruhások azóta is körülöttem sunnyognak. - Elmondtad ezt az orvosoknak, amikor az első veseproblémáid jelentkeztek? - kérdezte Atoll. - Egyetlenegyszer próbáltam beszélni róla, de megtudtam, hogy csak a dilisek lámák kísértetet, és azokat be- gyógyszerezik, árammal rázatják és gumiszobába csukják. Többet nem szóltam a bácsikról. Pedig nem is kísértetek, hanem igaziak! - Ez a te élményed vagy a donorodé? - puhatolta a zizibúvár. - Az enyém. Gondolod, hogy ők rontották el a vesé met, mert szerintük kegyelettelen dolog volt a sírjaik közelében pisilni? ^ Atoll hosszas töprengés végén így felelt: - Erről majd megkérdezzük anyámat, Cassandrát. - És ha kiagyaltok valami okkult maszlagot, attól viszszanőnek a veséi? — fintorgott Ginevra. Ismét megcsörrentek az evőeszközök, és Fauna felnyögött. 327

- Én még sose voltam terhes, pláne nem szültem jegyezte meg Samira. - De ezek a csörrenések alig hárompercesek, úgyhogy szerintem ideje elindulni a kórházba. Még bölcsebb volna mentőt hívni. Casablanca egyetértőén telefont rántott. A férj etetni próbálta asszonyát. - Kapd be, édesem! Csak egy falatkát, és menten jobban leszel! - Már bekapta - legyintett Drusilla. - Mikor is volt az a bizonyos vetélés? Jól emlékszem, hogy hét hónapja? - Hallottam már ilyet - szólt a kapcsolatfelvételre várakozó Zsömönfú. - Ikerborjakkal volt vemhes a tehén, ám még az elején elvetélt. Később mégis megellett, de már csak egy borját. Anyaság felhördült: - Maga! Maga lelketlen, cinikus fazon! Hogy merészeli tehénhez, elléshez meg vemhességhez hasonlítani egy nőnemű homo sapiens áldott állapotát?! Ha egyáltalán van neki?! A férfi sajátos pillantással mérte végig Ginevrát. Vigyorogva csettintett: - Az álszentségül Lett volna még hozzáfűznivalója, de a vonalban létrejött a kontaktus. Ismertette a hívás okát. A választ hallgatva jócskán elkomorodott. Végül a mobilt zsebre vágva közölte a hírt a jelenlévőkkel: - Karácsony van, a kórházi gárda egyik fele szétszéledt a világban. A mozgósítható másik azon fáradozik, hogy a vihar ellenére kifutott és fejre állt hajó utasait életre keltse. Időbe telik, mire idejut a mentő. - Elvigyem Faunát? - kérdezte Samira.

328

- Robogóval mennétek? Lefilmezhetem? - Úgy rémlik, van itt bricska, terepjáró. Még gyorsabban menne, ha a nagyid a kórházba teleportálná. A törődést kiváltó asszonyszemély és férje mostanra lábalt ki a korábbi közlés okozta sokkból. Fauna megragadta Casablanca karját. - Azonnal vizsgáljon meg! - követelte zokogvanevetve. - Imádnám, ha igaza lenne! Egy szem bocival is beérném, csak lenne már végre! - Na, mégiscsak tehén vagy, és elleni óhajtasz - fanyalgott Anyaság. -Tudod mit? Páholyból nézem végig, ahogy négykézlábra állsz, a doki felrántja a vállig érő kesztyűt, és az egész karját a hátsódba mélyeszti! - Hol van a férjed? - nézett rá Samira. - Máris öngyilkos lett, mert ez volt számára a szabadulás leggyorsabb módja? És te annak rendje-módja szerint felravataloztad a hűlt tetemet a lakosztályotokban? Ginevra válaszolásra képtelenül hápogott-fulladozott felháborodásában. Danalf és Casablanca kitámogatta Faunát az étteremből. Cassandra közeli szobája felé igyekeztek. Max és Engels izgatott kéztördelés közepette loholt a nyomukban. t

- Befogjuk a lovat? Vagy a dzsipet óhajtod? Amikor bevágódott előttük az ajtó, a deszkára tapasztott füllel követték az események további folyását. ~ Már nem megyünk sehova! — közölte Zsömönfu néhány perc múlva, az ajtón át. - Eltűnt a méhszáj. - Hová tűnt? - jajdult Max. - Jézusom, nagy a baj? Mi lösz most? Fivére oldalba bökte. 329

- Hé, az jó! Azt jelenti, hamarosan szülnek. - Anyánk hol van? - szólt ki a lódoki. - Sétálni ment. Gilett is feltapadt az ajtóra az ikrek mellé. Furcsa neszek szűrődtek ki bentről: örömujjongás, szűkülés, jajgatás elegye. Tanakodás hangjai. - Sajnos itt nincs steril gumikesztyű, csak ilyen takarítós, de legalább tiszta - mondta Casablanca. - Színt is választhatsz. - A lilát kérem. Nem, inkább a zöldet. - A felrántott latex csattant Danalf kezén. A hadrendbe állt sebész átkiabált az ajtódeszkán: - Kérünk meleg vizet! Törülközőt, sokat! Hozzanak gumicsövet, takarót! Engels elloholt a rendelt holmikért.

Mivel vallásos neveltetést kaptam, mindig van nálam egy kis feszület, hogy ne veszítsem el a hitemet* Casablanca következett: - Hívjátok ide Basoche-ot! Gilett feljajdult: Haldoklik a nejem? Fel kell adni neki a kenetet? De hát mi nem is vagyunk vallásos népek! - Senki se haldoklik - magyarázta Max. - Nálunk, Aleeten pappal szülnek a nők, mert súlyos a szellemakti-

* bulvárgyöngyszem ©

330

vitás. Itt Duzmavárban meg pláne aktívak, és elkárhozott sokan vannak! - Úristen! Láttam a pincében, mire képesek! Beleköltöznek a családomba? - szűkök a leendő apa. - Még fel se fogtam, hogy gyerekünk lesz, máris esőstől jön a baj?! - Ne rinyálj, Gilett! - szólt ki Zsömönfu. - Légy férfi, és topogj gödröt magad alá! Bár nem kifelé szánta, áthallatszott Danalf felívelő hangja: - Szent Isten! Mi ez? Mik ezek?! - Csak nyugi! - hütötte a lódoki. - Ha izgulsz, sokkal rosszabb. Csapdosd, hessegesd őket! - Majd sürgetőleg kiszólt: - Hol van már Basoche? Fauna jajongott: -Én erre nem voltam felkészülve! Engem ez olyan hirtelen ért! Nem is tudtam, hogy terhes vagyok! Végig sörözgettem! Terhesjógára se jártam! Nem szedtem terhesvitamint! Orvos se látott! Jaj nekem! Beteg lesz a kisbabám, de minimum alkesz! - Lélegezz nyugodtan! - kérte Danalf zsibbasztó dokibariton hangon. - Nem lesz semmi baj. - Hogyne lenne?! Nem ilyennek képzeltem a terhességemet! Én az elejétől a végégig ki akartam élvezni! Dú- lát is beterveztem, és más menő dolgokat! Fürdőkádban akartam vajúdni! Van itt fürdőkád? - Zuhanyozó van. - Az tök alsó! Fürdőkádban kell vajúdnom! így terveztem el! Jogom van hozzá! -Teknő van valahol - dünnyögte Casablanca. - Hozzam? - ajánlkozott Max. - Vadiúj, szintehogy steril! 331

-Víz is kéne bele. - Majd teleslagoljuk a zuhanyozóból. - Hol késik Basoche?! Vagy anyánk? Még jobb lenne Befana! - Casablanca hangja immár erősen vibrált. - Apás, dúlás szülésről álmodoztam! - jajongott tovább Fauna. - Nem pedig paposról, boszisról. - Ha az apa képes ezeket távol tartani, szülhetünk vele - dörmögte Zsömönfu. Max iparkodott visszafelé, a fateknőt vonszolva. Mihelyt bekopogtatott, kinyúlt egy férfikéz, és berántotta az ajtón a rusztikus darabot. Oly gyorsan történt, hogy a kukucskálók csak a sürü ködgomolygást leshették meg a szobában. Engels loholvást közelgett, műanyag lavórban cipelve a kért holmikat. Megzörgette az ajtót. - Itt a kelengye - suttogta, a helyzethez mért áhítattal. - Basoche is jön nemsokára, csak átszaladt a füstölőért. - Gyere be, de ne nézz ide! - invitálta öccse. - Eressz vizet a teknőbe! Max irigy tekintetétől kísérve Engels beóvakodott a szülési szentélybe. A lavórt az arca elé emelte, hogy ne lássa a vajúdót. Azt se látta, hova lép, így aztán mindennek nekiment, ami az útjába került. Ha ilyesmi épp nem akadt, a saját lábán botlott keresztül. Ez is kihallatszott a folyosóra. A sorstárssal szolidáris Delphine is az ajtóhoz hajtotta a fejét. Egyik kezével a hasát fogta, a viselős terhes asszonyok szokása szerint, a másikkal megragadta a kilincset. - Bejönnék segíteni, édesem! - ajánlkozott. Halk vinnyogás hallatszott, ezt szűkölés követte, majd egy közel sem férfias sikoly:

332

-Te aztán végképp maradj kinn, életem! _ De miért, Danalf? Én aztán tudom, mi folyik odabenn! _ Honnan mdnád? Hányszor szültél? -Te is tudod, hogy rengeteg szülős könyvet elolvastam! Százórányi szülős filmet néztem végig, és nyolc hónapja járok szülésfelkészítőre! Mivel lehetne engem meglepni?! - Ne tudd meg! - nyögte a sebész. Vízzubogás, lábdobogás, csapdosás hallatszott. Delphine lehajolt volna a régimódi kulcslyukhoz, amely kiválóan alkalmas volt panoráma élményt nyújtó leskelődésre, ám azt Max már lefoglalta. - Mi folyik odabenn? - suttogta a nő, megbökve a pihehajú férfit. Max felsandított a szabad fél szemével. - Ó, semmi, semmi! - hadarta fals hangszínen. - Hazudik! - De csak kegyed érdekében. Menjen vissza az étterembe. Delphine nem tágított. Gilett megpróbálta félretolni a kukucskálót, ám az neki sem hagyta magát. Bentről vonszolás, csoszogás, lábdobogás hallatszott, majd Casablanca hangja: ~ Ne abba üljön! - Nem ez a teknő? ~ Nem, az a lavór. ~ Hol a teknő? ~ Már töltődik. ~ Addig hol vajúdjak? Mik ezek a szálldosó izék? Miért csúszósak? Zsömönfu köhintett:

333

- Csak hessegesse őket, ahogy tőlünk látja! Ha meg akarnám ijeszteni, elmondanám, hogy ezek újraszületésre törekvő lelkek... - Ezek a repkedő kocsonyák? - Azon vetélkednek, hogy elsőként vehessék birtokba a megszülető babát. - Az én babámat? - Neked apás-dúlás szülés helyett szellemes jutott sóhajtott Danalf. - Ily cudar az élet. Csobbanás hallatszott. - Kellemes a teknőben? - udvariaskodott a lódoki. - Aha, finom. Az én kisbabámba akarnak beköltözni? Neki még nincs lelke? - Az a célunk, hogy ne innen legyen. - Milyen murisak ezek a röpködő izék! - kuncogott a vajúdó. - Pfuj, de nyálkásak! Na, sicc innen! Te is! Ti is! Mikor kapok fájdalomcsillapítót? - Attól tartok, teljesen naturális módon kell szülnöd felelte Danalf. Fauna megbotránkozott: - Ordögüzősen?! - nyögte. - Sajnos igen. A gravida heveny jajveszékelésben tört ki. - Jaj, jaj, jaj nekem! Mindjárt bekakálok! - Úgy sejtem, tolunk - jegyezte meg Zsömönfu. Fauna tovább jajgatott, sziszegett. Körmével a teknő oldalát szilánkozta. Mindez tisztán kihallatszott. - Innentől a tied, Danalf - mondta a lódoki. - Tudod: méhszáj- és gátvédelem. A gravida sikoltott:

334

- Ketté fogok repedni?! - Dehogyis, ne izgulj! - nyugtatta a sebész. - Am ha véletlenül mégis, én úgy összevarrlak, hogy a hege sem fog látszani! Basoche paphalálában közelgett. Arca szederjes volt a légszomjtól. Már messziről rázogatta a szenteltvízporlasztót, másik kezében a füstölőt lóbálta. Saját lihegésén keresztül is hallotta, hogy a szülő nő üvölt és üvölt és üvölt a szobában. - Ez az! Ügyes vagy! Nyomjad! - biztatta Danalf. Fauna sikított, jajgatott, majd ezt hirtelen abbahagyva kíváncsian kérdezte: - Ez már tényleg az ördögüzős rész? - Úgy van, és fene jól csinálja! - vágta rá Zsömönfu. Ha jön a fájás, űzzön! Amíg az atya beesett az ajtón, a leskelődők gyors pillantást vethettek a szobában hemzsegő ködszerü lelkekre. - Az anyját, de sokan vagytok! - mordult Basoche. Nesztek, szenteltvíz! Nesztek, tömjénfüst! Oszoljatok! Mindjárt itt lesz Cassandra is! Na, amit tőle kaptok...! Amint ezzel megfenyegette a szemtelenül tülekedőket, meg is jelent az asszony. Parázsló tálkát tartott a tenyerén, méretes sastollal kevergetve az arról felszálló, penetráns füstködöt. A leskelődők mellett a szobába sietett. Mindeközben Max fel sem egyenesedett a kulcslyuktól. Az ajtó úgyis mindkétszer ugyanoda csukódott vissza. - Most már működik az elhajtás! - jelentette halkan. Menekülnek a tolakvó lelkek! Amelyik nem elég gyors, annak vége. Iszonyú mocskot hagynak hátra, minden csupa ragacs lesz tőlük. Az ektogenny a padlóról még csak- csak feljön, de a kárpitot átégeti. Utálom takarítani. 335

- Mi van már? - türelmetlenkedett Gilett, úgy érezve, túl hosszúra nyúlt a sikolymentes szak. Mintha csak a kedvéért tenné, szülő asszonya újfent jajgatásban tört ki. Hallották, amint hányja-veti magát a csobogó vízben. - Ej, de jól űzi az ördögöt! - dicsérte Casablanca. Hangját elnyomta Fauna halálordítása. Basoche atya latin szavakat mormolva, Cassandra ismeretíen nyelvű ráolvasással hajtotta az újszülöttre pályázó lelkeket. A szoba megtelt a kétféle füsttel, a szagos elegy kiszüremlett az ajtó alatt és a kulcslyukon át. Max késve kapta el a fejét a lesőnyílástól. Könnyező szeme körül kétsoros, szürke-fekete monokli kereklett. Bentről csobbanás hallatszott, majd éles, diadalmas anyai kurjantás. Danalf így szólt: - De stramm baba! Áramszedője is van! Gilett felujjongott: - Fiú! Fiam született! És ezennel kollabált örömében. A váratlan jövevény nem hallatott hangot. Fauna jézusmáriázni kezdett. - Hol a cső, Engels? - kérdezte Zsömönfu sürgetőn. - Nem mondtad, milyen kell. Borfejtőt találtam. - Jó lesz, csak add már ide! - Csináltál már ilyet? - puhatolta Danalf. - Főleg kutyával, macskával, lóval, marhával. Szörcsögés, szürcsölés, szüttyögés hallatszott. Fauna egyre élesebb hangon jézusmáriázott. Halk, szaggatott hüppögés után energikus, teli torkú sírás zendült fel.

336

- Fiú, és fene fickós! - újságolta Casablanca a zokogó anyának. A feszült Delphine megkönnyebbült sóhajjal a padlón heverő apára áléit. Harsány szirénázással közelgett a mentő. Mindjárt elszabadul a menny. Az lesz ám a pokol!*

Alkonyodon, mire elindulhattak a Merdeman-villához. Amíg Casablanca a váratlan szülésnél bábáskodott, Samira kiderítette, hogy Greta és Sicus csakugyan a Telt Házban lábadozik, és Hiwi mikulásjelmez-mentesen ugrál köröttük. A lány különös tekintettel fürkészte a terepjárót vezető férfi arcélét. Casablanca érzékelte a bőrét perzselgető pillantásokat. - Mondd már el, mi jár a fejedben!? - unszolta Samirát. - Danalfot régen ismerve nem lepett meg, hogy ő pazarul feltalálta magát. Tehát most téged csodállak. - Őt csodáld, neki volt nehezebb - hárított a férfi. Tömérdek újféle helyzethez kellett alkalmazkodnia. - Ő szinte mindent jól csinál, az anyja kezelését kivéve. ~Tény, hogy halálbiztosan bejön nála az érzelmi zsaroDonna Marcotagne

337

lás. Azért váltatok el, mert rosszul viselted, hogy a férjed a saját anyja túsza? Kétségkívül belejátszott, de igazából azért váltunk el, hogy megóvhassuk a barátságunkat. Egymás iránti szeretetünknek köze nincs a szerelemhez. Ezt hiperhamar beláttuk. Szerencsés páros. Közeledtek a célponthoz. Az út felől csalókán földszintesnek látszó elmegyógyintézet meredek sziklafalra épült, ilyenformán bejárata a legfelső emeleten volt. Lentebbi szintjei a völgy fölé nyúló sziklához tapadtak, az alagsor és a pince sem került a föld alá. Oldalról nézve a villa a kőfalon függött, a berácsozott ablakok és teraszok a tenger felé néztek. Az épületen belüli közlekedést a központi lépcsősoron kívül csigalépcsők és liftek szolgálták. Utóbbiak közül már csak egy működött. Merdemanék a két legfelső szintet használták. Samira elárulta a férfinak, hogy a szakértői csoport felvételei nyomán készült számítógépes szimuláció révén minden szintet, zegzugot ismer. Eltévedés nélkül mozoghatnak épületen belül és kívül. Bennünket is izgatott a hely kölyökkorunkban, sokszor kószáltunk errefelé Atoll-lal - mesélte Zsömönfü. Szigetszerte elterjedt, hogy az egykori betegek szellemei kísértenek itt, és egyikük sem galamblelkű. Az ápoltakat akaratuk ellenére tartották a kórházban. Nem mindegyikük volt elmebeteg. Sokuktól így szabadult meg a családjuk, vagyonszerzési vagy érzelmi okból. Ide bezárva persze a legtöbben megzavarodtak, egymást és a személyzetet is marták-öldösték. A fáma szerint egyébként az ápolók.

- Libabőrös helyzet - sóhajtott a lány. - A rácsokat, zárakat kijátszva rengetegen megszökdöstek vagy öngyilkosok lettek. Napirenden voltak az itteniekkel kapcsolatos botrányok a szigeten. Amikor bezárták az intézményt, a rossz hírű villa senkinek sem kellett. Kivéve persze Merdemanékat, akik ilyen közegben érezték otthon magukat. A völgyön át tudtunk a ház közelébe osonni Atoll-lal. Izgalmas napokat töltöttünk leskelődés- sel a nyári szünidőkben. A bokrok közt lapulva figyeltük a kertben ücsörgő háziakat. Mindennap lezötyögtek a külső lifttel, és a medence mellett üldögélve ujjpattintgatással irányították, pocskondiázták Hiwit. Greta folyvást a körmeit ápolta és csinosítgatta magát. Klausszal társalogva a régi szép időket rinyálták vissza, amikor még rendesen forgott a világ kereke, és az alantas csürhenép rettegve tisztelte a felsőbbrendűséget. Múltsirató slágerüknek ez volt a refrénje. - És senki se gyanakodott. A férfi bús fintorral reagált, majd folytatta: - Greta kórosan imádta a férjét, az pedig őt. Bizarr érzékiséggel vágta-reszelte Klaus lábkörmeit a medence partján. A sarkát gyalulta, lenyírta a haját, szenvedélyesen nyomkodta a mitesszereit, pattanásait. Mindketten kéjesen nyögdécseltek hozzá, pedig már elég idősek voltak akkoriban is. Greta a férjén kívül mindenki mást lenézet és gyűlölt. A városban járva ezt alaposan ki is mutatta. Csodásán értett az emberek kiborításához, ennek Jutalmául lett a csúfheve Patogénia. Vénségére eltompult kissé. A férje halálakor teljesen meghibbant, azóta jár a Jelmezbálos cuccban, és Klaus dicsőséges múltjával hencegő Sicusszal fojtogató a kapcsolata, amolyan túszejtős, 339

ahogy a Pszicho című filmből ismerjük az ilyet. Lábjegy.* zetként szúrom be: bölcsen teszed, ha odafigyelsz Danalf és Drusilla viszonyára. Inkább függés, semmint szeretet tartja együtt őket. Bármilyenek is, fel nem foghatom, miért bánnak fattyúként Hiwivel. - Sicuson látszik, hogy jóképű fickó volt ifjabb éveiben. Nyilván csecsemőként se hozott szégyent fajtiszta szüleire. Őt elfogadták, ám a néhány évvel később becsúszó Buffón már külsőleg is feltűnt, hogy beltenyésztésből fogant. Ezt te is kiszúrtad, emlékszem egy beszólásodra. - Es még hány gyerekük lehetett...! - sóhajtott a férfi. Az egykori halászok történeteiben gyakoriak a diliházban született, nem kívánt csecsemőkkel kapcsolatos horrorelemek. A tenger fölé nyúló szikla alatt lebegő apró tetemekről suttogtak, amelyeket hamar eltüntettek a halak, a halakat pedig a piaci nép vette meg és befalta... A betegek közül is sokan leugráltak vagy lelökődtek onnan, ez több ápolóval is megesett, még egy bekattant főorvosról is meséltek. A hírhedt sziklát el is nevezték Taigetosznak. Lehetséges, hogy Merdemanék tovább ápolták a szörnyű hagyományt. íme, a homo horroricus. Ki tudja, miért kegyelmeztek meg Hiwinek. -Talán azért, mert öreg korukban nem idegennel akarták kiszolgáltami magukat - tippelt a lány. Casablanca behajtott egy ösvényre. A bokrok közé rejtette a kocsit. Felöltötték a golyóálló plasztront és a sokzsebes taktikai mellényt, amely - egyebek mellett - az alapvetően fontos dolgokat tartalmazta a vámpírölő szettből. A Befanától kapott ereklyéket sem felejtették otthon. Sa-

340

mira a kardmedálos láncot és a tűzkoronás karkötőt viselte. Zsömönfü nyakában a stilizált mérleg függött. O nem óhajtott stukkert a kezébe fogni, a lány felcsatolta a combtokot. Szenzort ugyan nem hívták, ő mégis velük tartott, ám ez csak a csomagtartó felnyitásakor derült ki. A fekete kutya barátságosan nézett rájuk pralinészínű szemével. Délcegnek, egészségesnek látszott, ezúttal nem is fluoreszkált. A völgyön keresztül a ház felé indultak. Az eb nesztelenül lépdelt előttük, mintha ő vezetné a kétlábúakat. - Megtartod? - kérdezte Samira. Casablanca torokhangon kuncogott. - Szerinted én döntöm el? Mire az épülethez értek, jócskán besötétedett. A terméskő oldalú, kör alakú medence közepén lagymadt vízsugarak buzogtak a magasba, hangos zizegésükkel iskolai csokipapír-csörgető verseny hangulatát keltve. A víz alatti világítást működtető alkonykapcsoló akkor árasztotta el fénnyel a medencét, amikor megálltak a puttódíszes szegélynél. A lány meg se rezzent, a férfi lejelelte, hogy könnyebb szívrohamot kapott. A medence falába süllyesztett lámpák a házra vetítették a lustán bolygatott víz hűvösen ezüstkéklő fodrait, és azok visszatükröződtek a hatalmas ablakokról. Az építmény síkjából kigömbölyödő terasz, a domború falfülkék, azok árnyéka és a rájuk vetített fodrozódás nyugtalanító összhatást keltett. Samira a Hiwitől anslusszolt tolvajkulccsal kinyitott e8Y oldalajtót. A kert szintjén lévő pincébe jutottak. 341

Bekapcsolták a kamerás fejlámpákat. A GPS-ből kim, - és a lány fejében tárolt - adatok alapján meghatároz* helyre igyekeztek, két emelettel feljebb. Vegiglépdeltek^ régóta élettelen csővezetékekkel teli folyosón. Mellettük fölöttük kígyóztak a hámlott festésű, rozsdásodó csövek némelyik rájuk sziszegett, amikor megközelítették, nehogy teljesen hullának higgyék. ^ Szenzor csaknem lebegve járt előttünk, körmei nem kopogtak a padlón. A jobbról-balról nyíló ajtókon tö- röttrepedt üvegtáblák csillantak meg, amikor elhaladtak előttük, kazán, gépészet, kripta /., kripta II, mosoda, szárító, zöldségtároló, zárkasor stb. feliratokkal. Kíváncsiságból bekukkantottak az egyik kriptába. Az ajtóval szembeni falon óriási feszület függött, a padlón törmelék és szemét hevert, a szétdobált, nyitott fakoporsók üresen hányódtak. A dohos levegő meg se rezzent. - Jártál benn a házban? - kérdezte Samira. Sose mertem belógni. Igazából nem az ilyen tesztoszteronos kalandokat kerestem. Inkább Gerald Durrell-szerü kölyök voltam, az állatok trilliószor jobban érdekeltek, és ez máig így van. Minden tücsköt-bogarat személyesen ismertem a szigeten. - Mostanra bőven beért a tesztoszteronod - mondta a lány, noha tudta, a férfi nem arról ábrándozik, hogy megnyerje a ki a bikább? versengést. Elértek egy lépcsősort, és az felkanyargott velük az alagsori szintre. Az immár enyhén opalizáló kutya nyomában ezen is keresztülvágtak. Itt voltak hajdan a bentlakó ápolók szobái, az előkészítő helyiségek, konyhák; itt keményítették, vasalták, foltozták az ágy- és asztalneműt, a betegek és gondozóik ruháit.

342

Szenzor megtorpant az egyik ajtónál. Casablancának f

ltűnt, hogy a fülei úgy forognak körbe-körbe, mint a denevéré, repülő kutyáé. - Mit hallasz? - kérdezte súgva. Igazából nem várt választ, de kapott. A hatalomnak nincs humora. Ha volna neki, már nem lenne hatalom*

Az ajtódeszkán átfülelve ágynyikorgást, halk horkolást hallottak. - Itt istápolnák Adrenéket? - találgatta a lány. - Meglehet. De Merdemanék szolgálatában mások is idejöhettek kincset keresgélni. Hányán tudhatnak Franz Ethyl örökségéről? Samira vállat vont. Rozsdállódó csigalépcsőn tekergőztek fel a következő szintre. Zajtalanul lépdeltek, az előttük haladó Szenzor jelzéseire is ügyelve. A melléklépcsőt elhagyva a földszinti folyosóra jutottak, amelynek mindkét végén festett üvegü, csúcsíves ablakok magasodtak. Átderengett rajtuk a medencelámpák fénye, s a szökőkút fodrozta víz táncolása életre keltette figuráikat. Bibliai alakok, szálldosó angyalok, földi halandók képmásai vetítődtek a padlóra, falakra, szüntelen mozgásban. Színük a hullámfodrozódás ritmusában halványult-erősbödött. * Maurice Level

Az ajtók kopottas feliratai évtizedek múltával is kiböngészhetőek maradtak. Ezen a szinten éltek a hajdani ápoltak. A kórtermekbe zsúfolt berácsozható ágyak elvénhedt matracaiban tanyázó rágcsálók - nagyját a padlóra potyogtatva - széthordták az afrikot. Az újonnan is ócska szekrények roskadtak-düledeztek, a vakolat felhólyagzott a falakon, elmozdítva a rajtuk függő poros-pókhálós feszületeket. A szobák ajtaját zárható rács tette őrjöngőbiztossá. A folyosó egyes szakaszait is vasrácsozat védte, ezekről mostanra eltűntek az ajtók. A kezelők egyike olybá festett, mintha a személyzet sebtében távozott volna, mihelyt megtudták, hogy az intézmény bezár. A fémszekrények tárva-nyitva maradtak, orvosságos dobozok, üvegcsék, tégelyek, ampullák, fecskendők hevertek a polcokon, asztalokon. Az egymásba csúsztatott pirulaosztó pohárkák a padlón gurulgattak, az üvegkancsóban gyöngyözött a víz. Léptek csosszantak, gyógyszerszagú légfuvalom nyikorgatta a tárt szekrényajtókat. Hirtelen minden szétszórt holmi a helyére került. A helyiségben két nővér serénykedett. Az egyik fityulás a tablettás poharakat osztogatta a kiadóablak előtt sorakozó betegeknek, a másik a vizet töltögette nekik a kancsóból. Odakinn egy férfi ápoló fémlapoccal turkált azok szájába, akik már bevették az orvosságot. Az egyforma ruhában szürkéllő gondozottak vontatott-gépies mozdulatokkal gurították be a pirulákat, és tátották nagyra a szájukat, hogy a spatulás gondozó a nyelvüket lenyomva és felemel- vegörgetve ellenőrizhesse, lenyelték-e, amit kaptak. A húsvérek továbblépdeltek. Két buldózer alkatú ápoló

344

sietett el mellettük, rájuk se pillantva. Kurta korbácsot lóbáltak, derékszíjukon a rácsajtók kulcsai csörögtek. A KEZELŐ II. - BELÉPNI TILOS! feliratú ajtó feltárult Samiráék előtt. A helyiségben lévő vizsgálóasztalokon leszíjazott ápoltak feküdtek: szájukban gézcsomó, szemükben rettenet. Mindegyikükre jutott egy-egy gondoskodó fityulás. A nővérek méteres szárú, tompa végű eszközzel ápolták őket. Amikor a fogószerü szerkezet szárai közé csippentették a páciens fejét, sercegés, szikrázás kezdődött. Az alany rángatózott, orra-szája habzott, teste ívbe feszült. A terápia rövidebb megszakításokkal perceken át folytatódott, végül a nővérek maximumra tekerték a szabályozópanel gombját, és a görcsösen vergődő-rángó gondozottak eszméletüket veszthették végre. - Istenem, mi ez!? - suttogta Samira. - Úgy vélem, a sokkterápia őse. Ilyen eszközt eredetileg a vágóhidakon használtak, az állatok leölés előtti elkábításához. Ennek alapján fejlesztették ki az elmebetegek sokkolására alkalmas fejpántot a huszadik század első felében. A nővérek egymással csevegve átsétáltak rajtuk, magukra hagyva ájult ápoltjaikat. Azok a géztömedék mellett tovább nyálzottak. Rebbengető ujjaik elhaló dallamot légzongoráztak, izmaik görcsösen vibráltak. Nadrágjukon nedves folt nagyobbodott. - Gyerünk innen! Irány a szalon! - sóhajtott Samira. Az útjukba akadó kápolnába is bekukkantottak. Az ajtóval szemben kereklő rózsaablakok közötti oltárról ledöntött Mária-szobor a hátán feküdt a helyiség közepén. Testét kettévágták, arra kíváncsian, üreges-e vajon. A kar

jából kitördelt kisdedet több ponton megfiirkálták, hátha rejt valamit. A deszkapadlót felszaggatták, szétdobálták. A hámló vakolat egyik jókora hólyagja csáléra tolta a fölötte lógó keresztet. A rózsaablakon beszüremlő hullám- és fényjáték a szúette párnafákon heverő Máriára és csecsemőjére vetítette sokféle színét, olyféle hatást keltve, mintha ruhájuk szivárványosan fodrozódna. A szalon berendezése is a hirtelen hátrahagyottság érzetét keltette. A falak mentén körbefutó, vastagon poros leplekkel takart ülőalkalmatosság vége-hossza nincs kanapénak rémlett. A helyiség közepén néhány komfortosan öblös karosszék és egy óriási, sakktábla lapu asztal állt. A kerti törpe méretű, fából készült sakkfigurák szanaszét hevertek. - Hűha, mekkora tábla! - nyögte a férfi. - Itt feltalálták a négykezes sakkot. A hatalmas ablak melletti sarokban intarziadíszes pianínó enyészedett. A fölé függesztett, közel életnagyságú feszület krisztusának lábából és egyik kézfejéből kiestek a szögek, így az csaknem kiszabadult a hosszas rabságból. Félrebillenten egyensúlyozott az instrumentum szakadtkopott billentyűsora fölött. Samira a porlepte védőtakarót félredobva lehuppant az egyik fotelba. Lekapcsolta a fejlámpát. Beérte az ablakon bederengő, sejtelmesen fodrozódó fénnyel. Casablanca nem kérdezett semmit, hagyta őt elmélyülni. Szenzor békésen leheveredett a pianínó oroszlánkörmös, sasszárnyas oldalánál, lágyan kopácsolgatva azt a farkával.

346

A lány az érzékeit megnyitva nézelődött, sugallatra várt. Hosszú percek múltával a férfi mégiscsak megszólalt: - Itt kell lennie valahol? - Úgy vélem. - Na de mi az? Mit keresünk? Samira vállat vont. Zsömönfu elvackolta magát a másik fotelban. - Gondolkoztál már az előző életeiden? - kérdezte a lány. - A jelenlegin sem győzök eleget gondolkozni. Remélem, nem voltam itt ápolt. De persze ápoló sem akarnék lenni. Hát te? - Egyszer volt dolgom egy előzőélet-terapeutával. - Jártál vele? - Dehogy, különben is nő volt. Megbízott egy melóval, és amikor végeztem, felajánlotta, hogy elvisz a korábbi életeimbe. - Na, és mi voltál? - Hogyhogy mi?! Hát császárnő, Kleopátra, de én voltam Shakespeare, Mozart és két Nobel-díjas is! Még szép! Tőle mindenki elégedetten távozott. Az ő díványán senki nem lehetett átlagember, rabszolga, nyikhaj, leprás vagy hasfelmetsző. Samira a kutya radarozó füleit nézte, majd felfigyelt y égre a halkan kopácsoló farokra. Felugrott ültéből. ~ Segíts elhúzni a pianínót! - kérte a férfit. Fél perccel később lekuporodott az odébb vonszolt hangszer oldalához, harkályosan végigkopogtatta az íveSe n faragott, vaskos lábat, mindkét felét megtapogatta, szemügyre vette.

347

Szenzor nem tágított a közeléből. Akárha simogatásért küzdene, folyton visszasírta fejét a lány kezéhez. - Sose volt kutyád? - kérdezte Casablanca. - Sose, de ezen változtatok. - Engedd neki, hogy megmutassa, hol találod, amit keresel. A hangszer alatt kuporgó Samira hirtelen fel akart nézni a férfira, ám csak leütötte magát. A fejét fogva, nyöszörögve figyelte, merrefelé szaglászik Szenzor. Aztán fejre állították az instrumentumot. Késheggyel lepattintották a hornyosan illeszkedő oldalborítást. Két tömör faréteget szétfeszítve, a közéjük rejtett vájatban nyakkendő papírdoboza lapult. A gyári csomagolás elején kalapos divatfi díszlett csinos kravátlival. A tárló mégsem nyakravalót tartalmazott. Egy iskolai füzet, néhány használt indigó és egy kézzel rajzolt térkép volt benne. Samira az izgatottságát leplezve a mellényébe süllyesztette a zsákmányt. Összerakták és lábra állították a pianí- nót. A bolygatott instrumentum kilehelt néhány spleenes hangot. Mire az utolsó is elhalt, ők már a folyosón jártak. A hosszúdad kanapét borító lepel alól előbúvó Klaus Merdeman tiszti egyenruhás szelleme a nyomukba leb- bent. Halál Ujját saját szitává lyuggatott kommandósai követték észrevétlenül.

348

Az élet csodálatos dallam, csak rajtad múlik, hogyan énekeled* Szenzor észlelte a hátuk mögött ólálkodó, lecsapni készülő sírelhagyót. Szőrborzolással, fluoreszkálással jelezte a veszélyt. A kevéslábúak felSamira hátrapördülve felmutatta Merdemannak a nyakában függő ereklyekardot. Az iratokra pályázó szellem akkorát fékezett, hogy át égett a csizmatalpa. Jobb lábát lekapva füstölgő sarkát fujogatta, kínjában sziszegett, szökdécselt. Obszidián szeméből csóvarakéták lövelltek a húsvérek felé, ám azok köré védőburkot vont Justitia kardja, csillagszóróvá gyengitve a robbanólövedékeket. A felsült Halál Ujja helyben pattogott tanácstalanságában. Zubbonyán fityegtek-csörömpöltek az ordók, alteste kurta volt ahhoz, hogy jól fessen rajta a sonkacombú nadrág, amely amúgy is csak három méter magas férfinak lett volna előnyös. A bal kezében tartott lába mellől a házát háborítókra szegezte hírhedt mutatóujját, csakhogy annak nem volt hatalma rajtuk. Casablanca vigyorogva intett neki, hogy pillantson hátra. Merdeman felfelé döfte középső ujját, jelezve: nem dőlt be a figyelemelvonó, primitív trükknek. így hát váratlanul étté szitává lőtt társai támadása. A kommandósok letépdesték a meglepett tiszt rangjelzéseit, rendjeleit. Lekapták és közreadták tányérsapkáját, ' hindu mondás

349

közben istenesen teleköpdösték, és a kör végén az elleni vei hátrafelé a fejére húzták. A porkupaccá alázott Merdemant szanaszét szórta egy fuvallat. Samiráék szemmel tartották a kincses kommandót A katonák egyelőre nem viselkedtek ellenségesen, a védőkört tiszteletben tartva követték őket. Rájuk irányuló pillantás éreztén ujjaikat beleöltve, zavartan babrálgattak asztráltestük huzatos lyukaiban. A sokkolószoba közelében járva Szenzor veszélyt jelzett. Ok is meghallották a valóságos lépteket. A kezelőbe surranva meglapultak az ajtónyílás két oldalán. Három férfi dübörgött a folyosóra a melléklépcsőről. Zseblámpával, stukkerrel felfegyverkezve, helyiségről helyiségre robogtak. -Tiszta! - jelentették az első kórteremből kifordulva. -Tiszta! - közölték a további betegszobák átvizsgálása után. A gyógyszeres kezelőben sem találtak idegent. Onnan kiperdülve egyikük felnyögött: - Nincs itt senki! De ki is merne bejönni egy sivár diliházba?! A következő hang ismerősnek rémlett. -Azért csak nézzünk körbe! Nyilván nem ok nélkül telefonáltak Sicusék, hogy biztos errefelé sunnyognak! mondta Laven. - Na és, ha nincsenek a Világsikerben}] - morrant smirgli orgánumú társa. - Attól még nem kell pánikolni. Akárhol kamatyolhatnak a szigeten, elvégre fiatalok és eltérő neműek!

350

Már megint diszkriminálsz! - csattant fel a harmadik , __ Mintha csak az eltérő neműek kamatyolhatnanak! fiC,°Ke nyafogjál, kukacvirág! Van olyan eszement, aki karácsonynap idejönne, ebbe a kihalt, randa házba, ahol minden kísértetiesen ropog, nyikorog? - Mi például itt vagyunk, Vízigót - jegyezte meg Lan _ Ez a hely még a barlangnál is idegesítőbb. Pedig ott folyton a szitává lőtt nácikat láttuk, akikről Franz dumált. Adren szerint nem is lázálom volt, hanem igazi kísértetek! Tizenketten vannak, tök lyukasak, keresztül lehet látni rajtuk!

.

,

-Totál barmok vagytok - nevetett a smirgli hangú Vízigót. - Kísértetek márpedig nincsenek! Legyetek végre racionálisak! Én még egyet se láttam! Ha tényleg léteznének, ezen a síri helyen csak úgy hemzsegnének! - Aranytömböt hányat láttál? - kérdezte a kukacvirágnak csúfolt fickó. - Az más, Rezső! Az aranyban hiszek, az tehát van, és meg is találjuk! Na, menjünk tovább! A kápolnába nyíló ajtót berúgva körbevilágítottak a helyiségben. -Tiszta! - Ki csinálta ezt a Szűzzel? Ki merészelte félbevágni őt? Figyeljétek meg, hogy elkárhozunk! -- jajdult Laven. - Mikor lettél ilyen anyámasszony vallásosa? -Nem tetszik nekem ez a hely. Utálom az egész kurva szigetet. Leprakórház, dinkaház, kísértetbarlang, szúrós-mérges gazok, bazi pókok, skorpiók! Herótom van! “ Ne nyafogj már, Laven! Vigyáztatok volna Franzra,

351

vagy legalább a cuccaira! Próbálj visszaemlékezni a GPs- be írt koordinátákra! - Hiába próbálok! Adren is kínozza az agyát, neki sem ugranak be a számok, pedig mindketten láttuk őket. De miért is jegyeztük volna meg, ha egyszer le volt írva a kü- tyüben?! Te hány telefonszámot tudsz séróból? A három bérenc közelgett a sokkolószoba nyitott ajtajához. Mihelyt odaértek, Samira rájuk kiáltott: -Tiszta! Amint ezt kimondta, és a férfiak rámozdultak volna, jókora kutya pattant fel mellőle, és torkon kapta Rezsőt. A lány visszahúzódott a kezelőbe. Vízigót berohant utána. Laven követte szellemi vezérét. Nem jutott messzire, a feléje lendített ajtó mögül kikukkantó lódoki rárikkantott: kukucs! - s teljes erőből rávágta a deszkát. A smukkos fickó homloktól sípcsontig hatalmasat döndült. Néhány pillanatra felragadt az ajtóra, majd eszméletlenül hanyatt vágódott a folyosón. A fluoreszkáló bundájú, zölden izzó szemű Szenzor elengedte a szintén ájult Rezső nyakát, lenyaldosta néhány cseppnyi kiserkent vérét. Ülve maradt a bérenc mellkasán, hogy ha netán ocsúdozni kezdene, ismét könnyű szívrohamban részesíthesse azt a puszta látványával. Vízigót és Samira a kezelőágyak körül üzőcskézett. A termetes gyúrótermi fickó nem boldogult oly könnyedén az alul átbújással, sem a fölül átlendüléssel, mint jóval mozgékonyabb üldözöttje. Na persze, le is lőhette volna a fürge nőcskét.

352

- Állj, állj! - integetett neki, konyultan tartva stukke- rét, hogy elhitesse: nincsenek ártó szándékai. - Beszéljük meg, ne pattogj! Mindnyájan ugyanazt akarjuk, és ha igaz a mese, bőven jut mindenkinek. -Tedd a stukit az asztalra! - parancsolta Samira. - Hohó! A tieddel mi lesz? - Ott marad a tokban. - Akkor én is a tokba teszem az enyémet. A lány engedékenyen bólintott, sejtve, hogy egyelőre élve kíváncsiak rá. A vörös hajú, durva arcvonású fickó elcsomagolta csúzliját, de tüstént alattomozni kezdett, azt remélve, az ellenfél számára észrevétlenül oldalazgat a fali tartóban függő, vasrúdnak vélt sokkoló felé. Az ajtónál szobrozó Casablanca egyik szemével a Szenzor által őrzött ájultakat, a másikkal Vízigótot figyelte, bár szívesebben figyelt volna hancúrozó őzgidát, tollászkodó rigót vagy a szobájukban vetkőző Samirát. Vízigót összedörzsölte két tenyerét. - Nos tehát, tárgyaljunk. Mit tudtok? -Ti mit tudtok? - Azt, hogy ez egy kincses sziget, és többünket is gazdaggá tehet. Te jössz. - Azt tudod-e, honnan származnak a kincsek? A férfi egy pillanatig tűnődni látszott, majd így felelt: - Most megkérdeztem a répát a gatyámban, de ő is leszarja. Ne próbáld bedumálni nekem, hogy te visszaadnád a szajrét az eredeti tulajának. - Menjetek haza, vagy ahova akartok, úgy megúszhatjátok - tanácsolta a lány. - Jobb ötlet? Ha netán tudod, hol van a szajré, erős

353

csávókra lesz szükséged, akik előcipelik a rejtekhelyről, és röpcsire pakolják. - Ezért hívtak ide Merdemanék? Trógerolni? - Franz seggfej volt. Az öregapja szolgálta a vén nácit és hát nyilván átörökítette a szolgahajlamot az unokájába5 Az felhívta az öregasszonyt, és megegyezett vele, hogy fif. ü-ftfti alapon osztoznak a cuccon. - Mihez kellett neki az özvegy? -Egyik percben arról rizsázott, hogy mégiscsak a nagyfaterja tisztje volt a vén náci, ennyivel tartozik neki. A következőben meg arról, hogy ő majd bosszút áll az öreg spinkón társai aljas legyilkolásáért. Hülye volt, na, már mondtam, nem csoda, hogy Lavenék lepuífantották. Lökjed, mit tudsz!? - Már hallottad: húzzatok el innen, minél hamarabb. - Madárnak nézel? Mit kerestek a házban? Találtatok valamit? Ha élve akarsz kijutni innen a nyámnyila pasiddal, addig beszélj, míg szépen kérdezlek! - Gyúrórudi, ha nem vigyázol, szétrepedsz - szólt a nyámnyila pasi. Vízigót röhögött. - Most aztán jól megaszontad! Ez minden, amit tudsz? Na, kiscicám, vetkőzzetek! Motozást abszolválok! Ha szépen átadjátok, amit szereztetek, jóságosán elhagyom az altestüregi kutatást! A fickó lekapta a falról a sokkolót, és Samira felé sújtott vele. A lány félreszökkent. A másik disznókábítót kézbe ragadva klasszikus vívóállást vett fel, gesztusaival elhitetve, hogy még a tartalékcsapatba se raknák be.

354

Vízigót tovább röhögött.

- Én vagyok a világ kendósa, úgyhogy mindjárt kibelezlek! - Gyere, belezz! - hívogatta Samira. A fickónak valóban volt kardjártassága, erről gyorsan meggyőzte ellenfelét. A lány védett, hárított, az asztalok közt szaladgálva kitért a harc elől. Vízigót felfedezte, hogy kardjának két szára van, akár csipeszelhet is vele. Fenyegetően csattogtatta a kábelét vesztett kábítót, amely már hetven-nyolcvan éve nem látott áramot. Egy hosszabb ugrással elérte Samirát és vállon döfte. A sokkoló az ereklye medálhoz ütődött. Agai ezüst színnel felizzottak, majd szikraesőt köpdöstek. A lány kezében tartott párjával ugyanez történt. Samira támadásba lendülve piszkálgatta, zizegtette, sütögette, szikráztatta az elképedt Vízigótot. Ő is kapott néhány csipést, döfést, hogy saját bőrön élvezhesse a sajátos tűzijátékot. Casablanca az ökleit zsebre vágva, feszülten szemlélte a küzdőket, némileg Anyeginnek érezve magát. - Hajrá, fegyverhordozóm! - biztatta fanyarul a lányt. Grillezd meg a máját! Amúgy nem gondolod, hogy túlzottan előreszaladtál a női egyenjogúsítással? - Férfiasnak találsz? - Nem ezt mondtam. - Hanem? - Samira köldökön sokkolta a vörös hajút. Amikor az előregömyedt kínjában, a homlokát is stimulálta. A fickó fogai átvették a szikrázást.

355

- Nagyon is nőies vagy, de a te pasidnak gyakran szüksége lehet vérátömlesztésre. - Nem vagyok én vámpír! - Sajátos fénykardozásod látványa elég rendesen elszívja a férfiúi önbecset. - Üsd le a másik két manust. - Még magukhoz se tértek! - Akkor lazíts. Nem kell mindig hasznosnak lenni. A többszörösen megdöfött Vízigótnak már a szeme is szikrázott. Egész testén színpompás tűzijáték villámlott. Előkapta sercegő-villódzó stukiját, ám menten el is hajította, mint a tüzes vasat, elvégre az is volt. A lány a mellényébe nyúlt. Egy szempillantás idejéig felmutatta a nyakkendőtartó dobozt. - Szerintem erre fáj a fogad - mondta. A teljes testi kiterjedésében felvillanyozott harcosnak immár a füléből is görögtűz fröcskölt. Leszegett fejjel, dühödten rohamozott. Samira félreszökkent az útjából, a mellette elsodródó fickó kezéből kiütve a sokkolót. Vízigótot tovább röpítette heves lendülete. Casablanca az ajtót, annak is az élét lökte az útjába. Ily módon humánusan megváltotta a kétlábú rombolót a szörnyű tudattól, miszerint vesztett.

356

Negyven fölött életösztön a paranoia*

A sokszorosan áramsújtott Samirát hidegrázás kínozta. Úgy érezte, vére jégkockás lett. Lemondott arról, hogy a Merdemanék lakta szinteken is szétnézzenek, már csak forró fürdőre, erős italra vágyott, s persze mielőbb látni akarta, mit is zsákmányoltak. Az eszméletlen bérenceket hátrahagyva visszafelé indultak. Mire eszükbe jutott, hogy azok megjelenésekor a mükincsrabló kommandó eltűnt, a szellemosztag ismét megjelent, ráadásképpen az intézmény is benépesült egykori betegeivel, személyzetével. Samiráéknak mégsem támadt olyan érzésük, mintha ezáltal az élet is visszatért volna a zord falak közé. A nyugtatózástól kába, önmagukba fordult ápoltak céltalanul le s föl csoszogtak, tenyerüket a folyosó falára támasztva, mereven előrenézve vagy befelé bámulva, akár az élőhalottak. A buldózerszerü férfi ápolók fölényes képpel mozogtak közöttük, mint idomárok a manézsban, és olykor úgy is jártak. Egyiküket spatulás ellenőrzés közben hányták telibe. A másikra hátulról ugrott fel egy hálátlan betege. Mindkét karját-lábát a testére fonva rodeózást provokált, és nyolc másodpercnél jóval tovább rajta is maradt. A harmadikat egy egész kórteremnyi összeesküvő kapta el, és mindazt megtették vele, amit addig ő müveit a kiszolgáltatottakkal. ~ A karma nem viccel — vacogta a lány. Szenzor szorosan mellette lépdelt, meleget sugárzott belé. ★

357

A nővérek olyan arccal járkáltak a betegek között, mintha méterekkel magasabbak, klasszisokkal normáli- sabbak volnának, felsőbbrendű megközelíthetetlenséget sugároztak, az orvosok szintúgy. E magatartásukkal még azokból is sanda nézést, parázs szemvillanást vagy köpőreflexet váltottak ki, akik amúgy azt se tudták magukról hogy vannak. A férfi és női osztály rácsfallal különválasztott ápoltjainak bujábbjai lázasan keresték a kapcsolódási alkalmat, s noha a rácsozat mellmagasságig különösen sűrű volt, ők mégiscsak összehozták a gyors együttlétet, ha éppen nem járt arra ápoló vagy nővér. A szemlélődés lelassította Samiráékat. Az utolsó kórterem előtt megtorpanva figyelték, amint három humán buldózer lenyom egy dühöngő beteget, a velük lévő fityulás injekciót vág belé, majd munkájukkal elégedetten nézik, ammt magatehetetlenné váló áldozatuk habzó szájjal görcsöl'fetreng az ágyon. Az alagsorban is zajlott a szellemiét, a személyzet sütötte-főzte az ebédet, mosta-vasalta az ágyneműt, ide-oda tolta-cipelte a szállítandó^ és persze kiélvezte, ha a főnök nem figYelt- A góré pedig igyekezett rajtakapni, szidnibüntetnú nehogy egy pillanatra is ellankadjon jóleső hatalomérzete. A pincében sietős léptekre váltottak. Itt csak néhány karbantartó ténfergett. Két ápoló összekötött kezű-lábú beteget vezetett a zárkasorhoz. A csendkúrára ítélt gondozott űpegve-szökdécselve haladt, az arcára szíjazott maszk mögött tajtékos szájjal kántálta igazát. Kísérői röhögve hergelték, taszigálták. - Homo horroricus - sóhajtott Casablanca.

358

A kriptához érve megint lassítottak. Odabent buli folyt, hosszú hálóinges és gézbe tekercselt boldogultak lógázták lábukat koporsójuk szélén, mások lázas táncot roptak a feszület előtt; az egyik sírládában ketten kártyáztak kibicektől közrefogva. A sarokban három férfiú ökölharcot vívott, élénk festésű nők tapsolták őket. Az egyik küzdő szellem egy halálrúgás következtében átrepült a szobán. A kártyások lapjaikról felnézve lekövették röptét, s játszottak tovább. A párok mind lassabban, ölelkezőbben táncoltak, végül félrevonultak az üres koporsókba. A harmadiknak, többediknek jelentkezőket befogadták, vagy erényesen körbe- körbe hajszolták a kriptában.

A kegyetlenség, ez az emberi titok* - Fázol még? - kérdezte Casablanca a kocsiban. - Rottyon vagyok panaszolta Samira. A hátul heverő Szenzor az első ülések közötti térben nyugtatta fejét. Pralinébama szeme nem izzott, bundája se fluoreszkált. A visszapillantóból figyelték, amint a lyukas szellemek elmaradnak mögöttük. Egy útkanyarulat után megpillantották az elmegyógydát: az épület minden ablakában lámpafény sárgállott. Noha az út ama pontjáról egyáltalán nem láthatták volna, néhány másodpercre a kők Márai Sándor

medence is eléjük tárult. Klaus Merdeman arccal 1 fij. lebegett a fodrozódó vízben, még címergyürűs Ü ^ tisztán at ls kivehették. A következő kanyar után helyredöccent a valóság rend je, immár ott is sötétlett az est, ahol az épületet sejtették.' A férfi átkarolta a borzongó lányt. -Te legalább igazi vagy? - lehelte Samira. - Mármint én vagyok-e az igazi? - Ne forgasd ki a szavaimat. A kacskaringósan lejtő út a tenger közelébe kanyarodott. Az ezüstös holdfényben fürösztött, ádázul hullámzó vízen sokárbocos hajó hányódott, levont vitorlákkal, akárha elhagyták volna. Halálfejes lobogó lengett az egyik rúd tetején. A lány megdörzsölte a szemét. Casablanca ujjongva a fékre taposott: - Az ott a híres Holnemvolt! Épp ilyennek emlékeztem rá! Kölyökkorom óta nem láttam. Fenséges, gyönyörű régiség! A kocsiból kipattanva lefényképezte a hajót a mobiljával. Az éjszakai beállítás ellenére sem hitt abban, hogy bármi is látszani fog a fotón, hiszen a Holnemvolt is halvajáró volt. Am a kamera megörökítette a kékezüst vízen bukdácsoló vitorlást, az irreálisan közelinek tetsző kalózzászlóval együtt, a Holddal a háttérben. Zsömönfű vérszemet kapva videofelvételt is készített. Amint befejezte a rögzítést, a vitorlázat a helyére lobbant, és a vadul hánykolt Holnemvolt elszáguldott a hegymagas hullámokon. A férfi visszaült a kocsiba. - Nos? - kérdezte Samira.

360

Aleet számtalanszor gazdát cserélt, egy ideig a kálóid ^ . jt Leggyorsabb hajójukat Holnemvoltnak nevez- ^pltánya Hegyesbajusz volt. A rosszalkodó gyerkő- tC k t azzal fenyegették szüleik, hogy Hegyesbajusz elviszi f5 6 jé aki csak egyszer is látta a kapitányt, többé nem föt ’az elvivéstől, még a lányok sem, pláne ahogy idősödtek, sőt! . w. -Tehát Hegyesbajusz jo pasi volt. _ Úgy mesélték - bólintott Zsömönfú. - De aztán a katonaság kiszorította a kalózokat a szigetről, és Hegyesbajuszt elfogták. Ő pedig Hermanido kezébe került, gaz eretnek lévén. Noha hitt Istenben, az uraságokat a legkevésbé sem tisztelte, épp ezért kétségbe vonta, hogy egy az istenük. Emiatt elsőfokú, rendkívüli kínvallatásra ítélték. Túlélte, és továbbra is kitartott nézete mellett, miszerint ő igazságos istenben hisz, nem pedig az urak megvesztegethető, zsíroshájas, tirpák istenében. Hermanido lepecsételte végítéletét: Hegyesbajusz nagy nyilvánosság előtt tűzre vettessék és elégettessék! A kalózkapitányt a várbörtön egyik cellaodújában senyvesztették, patkányon és vízen. A kivégzése előtti estén a Seggfej előnevü Asinus, az akkori uraság ünnepélyes bált rendezett annak örömére, hogy végre megszabadul Hegyesbajusztól. Aleet minden zegé- bőlzugából odahordatta a legszebb hölgyeket, hogy azok neki tündököljenek. A drága ruhákba burkolt szépségek éjhosszat mulattatták, itatták, bűvölték Asinust és váméPét. Hajnalra még a porkolábok is csipkerózsika-álomba merültek. ~ És mire felébredtek, eltűnt a börtönből a pödrött bajsz ú> fess kalózkapitány - folytatta Samira. "Úgy van. Hegyesbajuszt soha többé nem kapták

361

el, pedig még sokszor megtámadta az aleeti urak hajóit a Holnemvoltxal. Túlélte a vérdogmás Hermanidót és a kapzsi Asinust. Amikor meghalt, emberei felravatalozták tetemét a hajón, és azzal együtt otthagyták a nyílt tengeren. - Milyen érdekes, hogy a meséinkben mindig a helyén van az igazság i-je, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen. Nem úgy az életünkben. - A valóságban sokkal nehezebb rendesnek, bölcsnek, bátornak lenni. - Nem azért születtünk embernek, hogy ezt valahogy mégiscsak megvalósítsuk? Vajon miért mutatkozott meg nekünk a Holnemvolt? Hogy ezen mélázzunk, vagy más oka is akadt? - töprengett Samira. - Nagyanyám mesélt régebben egy Holnemvolt nevű szigetlakóról, aki váltig állította, hogy ő Hegyesbajusz leszármazottja, tehát tisztavérü kalóz. Nehéz volt elhinni, szelíd, csendes, italkedvelő, de nem duhaj fickó volt, utált volna házban lakni, a hajót is kerülte. Egy partközeli barlangban élt, lépten-nyomon azt mesélte, hogy éjszakánként fogadja a közelben kikötő kalózokat, segít nekik a barlang titkos termébe hordani a zsákmányt, aztán vigyáz rá, vagyis ő a kincstárnok. Az égvilágon senki nem hitt neki, de ráhagyták, mert kedvelték. Holnemvolt a háború idején már nagyon öreg volt. Amikor egy csapat ffitz idejött, és stratégiai célból kinézték a barlangját, hogy bunkert rittyentsenek elébe, és abból lőjék az ellenséges hajókat, a vénséges Holnemvolt rozsdás kardját lengetve szembeszállt velük. Golyócafatolt holttestét a vízbe dobták, és állítólag aznap éjjel érte jön a szellemhajó. - Mi lett a nácikkal?

362

- Összeszedtek egy csomó férfit, és kényszermunkában, vészsebesen megépíttették velük a bunkert. Mérgesgázelszívót és többféle furmányt is beépítettek, a lőréseket megbonthatatlanul berácsozták, a kamrát is feltöltötték néhány hétre elegendő élelemmel. Épp újabb bevehetetlen bunkereket terveztek, amikor egy szövetséges repülő lebombázta őket a förmedvényükkel együtt. A több méter vastag betontető ugyan nem rogyott be, de a ki-be járást mindörökre elzárta az omladék. Amikor az a varázslatosan jól értesült bombázó a fritzekre szakította a menekülési útvonalakat, azok úgy vélték, kihúzzák odabenn a mentőcsapatok érkezéséig, vagy a háború végéig. Csakhogy a mentőcsapat nem jött. A helyieknek pedig nem csak a bunker köré telepített aknák miatt nem támadt kedve kimenteni őket, így hát még ma is ott kuksolnak. A rogyott betonkupacot rég beszőtte a növényzet, az aknaveszélyt jelző, rozsdás táblák is szanaszét hevernek. - Mikor jártál arra? - Hűha! Rettentő régen. A sziget minden kölykét tiltják attól a helytől, az aknáktól féltve, így hát természetes, hogy odamentünk Atoll-lal. Semmi érdekes nem volt ott, csak törmelék és romok. Meg szúrós tüskebokrok. -Elképzelem, ahogy a krautok bokáig érő szakállal, ráncosán és vénen rázzák a boritásbiztos rácsokat, és a sirály se jár arra - mélázott Samira. A realitásba visszatérve folytatta: - A bunker bombázása után legfeljebb egy-másfél év telhetett el, mire a műkincsrabló kommandó megjelent. Az erődítést keresték. Nyilván elpucolták az aknákat 32 útból, csak a táblákat hagyták ott. ~ Miért tették volna? - Hogy szabaddá tegyék a bejáratot, és behordhassák 363

a szajrét, aztán visszaállítsák a romos állapotot. Megté vesztésül, hogy a dugmányuk biztonságban legyen, m,'g visszatérnek érte. Úgy vélték, ez öt éven belül megvalósulhat. A második koordinátán és a térképen is az a hely szerepel. - Leheteden. Szerintem kiverheted a fejedből. Sajnálom - sóhajtott Casablanca. - Nem muszáj segítened - felelte a lány. - Nem mondtam, hogy nem segítek. Veled örülnék, ha megtalálnád, amit keresel. Semmi értelme képzelődni. A dolgok éppen elég szörnyűek a valóságban is* Eszrevédenül akartak a Világsikerbe surranni, hogy átöltözhessenek, mielőtt a többiek előtt mutatkoznának. Tervük a ' recepciónál összeomlott. A násznép a hallban ténfergett, többen a félköríves bárpultnál kortyolgattak. Érkezésük láttán Danalf és Delphine is feléjük repesett. - De jó, hogy megjöttetek! Miért vagytok így öltözve? - Hűvös van odakint - felelte Samira. - Aha, és a golyóálló mellény kellően melegít? - kérdezte Delphine félrehajtott fejjel, finoman jelezve kétkedését.

* Terry Pratchett

364

A lány elcsodálkozott: - Nahát! Ez golyóálló mellény? Én meg télikabátnak fittem! Mi újság? Miért nyüzsögtök itt? Nem kéne már vacsoráznotok? Danalf szolgált magyarázattal: - Nos hát, az történt, hogy a mentősök elvitték Faunát a babával, de nemsokára jöttek is vissza velük, mert a kórházat közrefogták a rendőrök, és senkit nem engednek se ki, se be. - Mi történt? - A vihar körzetében töröltek minden légi- és hallójáratot, egy turistákat furikázó bárka mégis kifutott, aztán a sziget közelében felborult... Delphine kedvesen közbeszólt: - Drágám, nem hallójáratot töröltek, hanem hajójáratot. A sebész legyintett: - Két napja nem aludtam, egy nyelvbotlás belefér. A hajó utasait nagy nehezen kimentették, de a kimentők közül is többen megsérültek a dühöngő vízben, végül mindenki kórházba került. Ott pedig a nagy forgatagban egy csapatnyi menekült túszul ejtett egy rakás orvost és beteget, lényegében az egész kórházat, mivel még a kijáratokat is bezárták. Karantént hirdettek, szabad elvonulást és repülőgépet követelnek, csakhogy erre várniuk kell, még e gy darabig nem lesz légi forgalom. Legfeljebb a szigeten belül röpködhetnének ide-oda. Delphine vette át a szót: - Faunát tehát visszahozták a picivel. Szerencsére a baba jól van, és Noel Casablanca Danalf lesz a keresztneve, a karácsonyi születés meg a szülők hálája jeléül, de sze

365

génykének egy árva réklije, rugdalódzója sincs. Ginevra a személyes higiéniára hivatkozva nem hajlandó kölcsönözni még papírpelust se. Szerintem ő nem is az én rokonom, hanem Danalfé. - Szerintem igenis a te rokonod! - dünnyögte a férj. Aki ilyen!? - Simán tagadjátok ki mindketten, rászolgált legyintett Samira. - Noel baba most pucérkodni kénytelen? - Á, azért nem olyan súlyos a helyzet - lelkesült Delphine. - Van itt egy minibolt a Telt Ház mellett, az kinyitott a kedvükért, úgyhogy alapvető dolgokban nem kell szűkölködniük. Hál’ istennek Cassandra se dobta ki a gyerekei babakori holmiját. A legkisebbeket gyorsan lehozták a padlásról, kimosták és megszárították, úgyhogy már ruhácska is került. Még csicsizacsit is kapott! Casablanca felvidult: - Még megvan a babakori csicsizacsim? Harminc éve nem használtam! - Igen, és a fivérei nagyon gondosak, segítenek Faunának, csak a szoptatásban nem tudnak. Ginevra pedig nem hajlandó, mert megsértődött. Azt mondja, neki itt kizárólagos joga van az egyedüli anyaságra, és nem bocsátja meg, hogy Fauna pofátlanul beleepigonkodott az ő felszentelt szerepébe, és meg ne lássa őt nyilvánosan, pláne asztalnál szoptatni, mert kivájja a szemét! Azt is mondta, meg ne próbáljak én is megszülni! - A te rokonod! - bizonykodott Danalf. - Na persze, majd még az anyádat is nekem tulajdoni tód! - csattant fel asszonya. Samira felderült:

366

-Végre egy kis ellentét. Már attól féltem, harmóniába fúltok. - A veszekedés a szerelem sava-borsa, fűszere! - szólt oda a közelükben időző Sharia. - Ettől lesz még izgatóbb a másik fél! Mellette álló férje néhány lépéssel a háta mögé lépve elmutogatta, mit gondol a szerelem izgató fűszeréről. -Tehát itt minden rendben van - összegezte Casablanca. - Nem fér a fejembe, miféle turistahajó mert nekivágni a vaduló tengernek. - Jó lenne tudni, mi volt az úti célja - bólogatott a lány. - Hát ti hol jártatok? - firtatta Danalf. - És mi ez a kommandós cucc rajtatok? - Kirándultunk egy jót. - Nem inkább andalogtatok? - kacsintott rájuk Symon Tedeum. - Andalogva kirándultunk - ismerte el Zsömönfu. - Greta és Sicus Merdeman már vagy hússzor keresett benneteket - újságolta Danalf. - Hiába mondtam a nőnek, hogy lóhalálában feküdjön vissza az ágyba, folyton visszajött csekkolni a holléteteket, és közben csak úgy csörgött rajta az ordódekor. Neje felsóhajtott. ~ Szegény nőnek totál herekék és lila a feje a műtéttől. Varratok lógnak a szemhéjából alul-felül, meg a fülénél és 32 áliánál is. Ekkora varratok! - Delphine a kisujját felmutatVa a férjére nézett: - Miért hagytad neki olyan hosszúra? ~ Ha téged kényszerítettek volna stukkerrel, te mekkorar a hagyod? ' En az alsó szemhéját a felsőhöz varrtam volna, a to

367

káját a melléhez, a térdkalácsát meg az ülepéhez! - harciaskodott a gravida. -Te olyan rendes vagy, Danalf! De hát épp ezért szeretlek. Ma is igent mondanék neked. - Még csak egy nap telt el, így könnyű - jegyezte meg Sharia. - Meglátjuk, igent mondasz-e holnap is! Áruljátok el: milyen szín a herekék? - Olyan, mint a kocsiajtóba szorult heréé - magyarázta Symon. Sharia mágnesrezonanciás tekintettel fürkészte férjét. - Hogyan szorul be a here a kocsiajtóba? informálódott vészjós hangon. - Hát voltaképpen csak becsípődik, nem komoly! legyintett Tedeum. - Utána bíboras feketekékké válik. Na, az a herekék! És ahogy az fáj, uhuhuhuhu! - Olvastam valahol, hogy egy csapat kamasz kipróbálta, tényleg odafagynak-e a golyóik a jeges vaskorláthoz - mesélte Sharia, egy lépéssel a férje mögé húzódva, annak általános képességeit illető kritikai jelbeszéd közepette. - Nem fagytak oda, csak miután bevizezték a heréiket. Akkor viszont letéphetetlenül. Károsodás nélkül nem is tudtak lejönni a korlátról. - Nem volt hozzá illusztráció? - kérdezte Delphine. Azon láthatta volna, milyen ijesztő szín a herekék. - Hát azt tudjátok-e, milyen a heretikus? - kérdezte Symon, latin tudására büszkén. - Nem ám olyan, amilyennek gondoljátok! Hanem eretnek. Tudniillik ezt jelenti. Nemcsak az istentagadó heretikus, hanem az is, aki a közfelfogástól eltérő nézeteket vall. Casablanca egyik lábáról a másikra helyezte testsúlyát- Nos, ezt a témát kiheréltük - szólt. - Más újság?

368

- Ácsi, ácsi! - kurjantottTedeum, a karját megragadva. _ A herézisről hallott-e már? Nem kékheréjüséget jelent, mint gondolná, hanem eretnek felfogást. Magánál gyakran észlelem ám a herézist! Samira hiányérzete percről percre súlyosbodott. Aprólékos körbenézés után Danalfhoz fordult: - Anyád hol van? -Ö... ööö... ő üdvözölni ment - habogta a férfi. - Ebéd után visszavonultak Basoche atyával. - Felvont szemöldökkel Casablancára nézett: - Tisztességes ember a nagybátyád? A kérdezett vállat vont. - Egymással feleselő személyiségei vannak - felelte. Bírja a mágiát, ugyanakkor tagadja, hogy létezhet. Imádja a cölibátust, mert biztonságérzetet ad neki, de a nőket sem veti meg, van továbbá néhány igen intim titka. - Mint például? - Mint mondtam: igen intimek. - Csak egyet árulj el közülük! - Mint mondtam: titkok. Én se tudok róluk. A libériát öltött Engels megjelent az étterembe nyíló ajtóban, és ünnepélyesen hármat tapsolt. - Figyelem! Vacsora! Kérem, fáradjanak asztalhoz! Mindenkinek jó étvágyat és boldog karácsonyt! Ezennel elszabadult a Gingle Bells; a hall és az étterem lámpasorai viliództak és tündököltek, száncsengettyük S’ngallóztak, rénszarvasok bőgtek. Az ajtónálló Diótörő Hercegek a fogsorukat csattogtatták, a közös helyiségek Megteltek fenyő-, narancs- és fahéjillattal. Samiráék a szobájukba siettek.

A természetes tehetség tanulás nélkül is sokra képes. A tanulás tehetség nélkül semmire se megy* Távollétükben valakik felforgatták a szobájukat. A matracoktól a faliszőnyegig mindent átkutattak. Samira végigpillantott a rendetlenségen, és a férfihoz fordult: -Tuti biztos a dugihelyed? Casablanca bólintott: - Fellélegezhetsz. A lány a taktikai mellény egyik zsebéből elővett egy kütyüt, életre lehelte, körbejárta vele a szobát. A készülék nyugisán pittyegetett. - Mi az? - kérdezte a férfi. - Spiondetektor. Ha netán itt hagytak volna valamit, amivel minket bármi módon kifürkészhetnek, ez a cucc jelezné. - Te mennyi idő alatt váltál paranoiássá? Mire számítsak? - Tudnod kell, a hétköznapjaim általában nem ilyenek. Ellenőriznéd a tuti dughelyedet, hogy tényleg felfedetlen-e!? Ellenőrizte, megnyugodhattak. Az újabb szerzeményt is odarejtették. Átöltöztek, a bálterembe sétáltak. A karácsonyfa ünnepélyesebb volt, mint előző este, a girlandok, díszek, égősorok megsokasodtak. A vendégek kiöltöztek a vacsorához, a sminkek, ékszerek, frizurák versengve ragyogtak.

* Quintilianus

370

, Szereted a karácsonyt? - kérdezte Samira az asztalnál ülve. - Szeretem. Ma különösen. Hát te? A lány vállat vont. - Most igen. A kórházi túszok vajon hogy érzik magukat? - Gondoltam rá, hogy ott lenne a helyed. -Nem vagyok zsaru. Megoldják a helyi rendőrök. Kénytelenek is lesznek, hiszen kinti segítségre nem számíthatnak. - De legalább lehet mobilozni, és internetkapcsolat is van! - örvendezett Thyra. Az ünnepi alkalom kedvéért sem tett kivételt, földig érő fekete ruhát viselt csilliónyi tüskepitykével, fekete tollboával, testszerte rengeteg szörnyes, koponyás pirszinggel. Éjsötét haját hegyes sisakká zselézte, szeme, szája, körme is feketéllett. - Már fel is posztoltam a közösségi oldalamra a Telt Ház állatjó cuccait, és oltári sikert arattak. Sokan írták, hogy eljönnének nyáron. A spagócás képű, sokmonoklis Greta nyanyát is lefotóztam, amikor nem figyelt. Sokan azt hitték, Halloween-buli van! A csajszik olyan maszkot akarnak farsangra. A zubbonyos, bricseszes katonai gönc is piszok nagy tetszést aratott, a medálok pláne. Sorra írják, hogy nekik térdszalagrendjük is lesz a maskarabálon, aztán meg futószalag- és hónaljrendjük, meg Facebook-rendjük, nyakban lógó Grammyjük, Oscarjuk. Végül ünnepélyesen kiadjuk egymásnak az órarend bronz, ezüst és arany fokozatát. ~ Rendjeleitek közé vegyétek fel a felsőbb-rendet, az alsóbb-rendet, a köz- és a reve-rendet avagy csuharendet, továbbá a táncrend babérkoszorús középkeresztjét, valatoint a menetrend tiszti fokozatát - javasolta Dick Size. 371

Samira rápillantott. - Hát jobban vagy, Strigula?! Pirospozsgállsz. Minden szép? - Jelentem: újra szolgálatban! Ha netán szükséged lenne szexkombájnra vagy vaginautára, csak szólj! Lucifa lefitymálóan mérte végig a férfit. - Ugyan, ugyan! Te legfeljebb vaginamoly vagy. Delphine bólintott: - Az a sajnálatosan gyakori típus, amelyik inkább kiél, mint átél. Danalf is bólintott: - Az ilyenek egész életükben a potenciájuk után futnak. Strigula elképedt. - Most mi van?! Senkit nem zavar, hogy én is itt vagyok? Thyra heves legyezgetéssel jelezte, hogy húzódjon hátrébb a társalgásból. - Örülhetnél, hogy nem a hátad mögött dumálunk ki! Képzeljétek! Rengetegen ostromolták Lucifát a szinglista orgazmus titkáért a neten. Nem mellesleg itt is, csak sutytyomban. Úgyhogy muszáj volt rávennem őt a blogírásra. így korlátlan számú nőnek megtaníthatja az eszközhasználat nélküli orgazmust! Zsömönfu megütközött. - Eszközhasználat nélküli?! És a pasikkal mi van? -A pasik sehol sincsenek, amikor kellenének! Vagy csak olyanok akadnak, akik helyett az örök szüzesség is kívánatosabb opció. - Honnan ez a tömérdek élettapasztalat? - kérdezte Sharia. - Hány éves is vagy?

372

- Hát ugye a fiatalság rohadt hamar elszáll, és az most aZ egyetlen elfogadott trend - magyarázta a tini. Igyekeznünk kell minél hamarabb elkezdeni és minél tovább kitolni az ifjúkor idejét, úgy tizenkettő és hetven év közé. Vagyis sietve kell élni, mert a fiatalság illa... illő... - Illékony - segített Samira. - Figyeltél Delphine-re, amikor azt mondta a szájával, hogy inkább átélj, mint kiélj? - Szó szerint nem is ezt mondta! - Ez volt az értelme. Erről írj blogot. - Hogyisne! Egyből senki se olvasná! Aki mégis, az meg fikázna, hogy nyálas vagyok, prédikálok. Hát nekem ez nem hiányzik! Én celeb akarok lenni, mert akkor tömérdek rajongóm lesz, mint például Lady Gagának! Thyra Abramshez fordult: - Scott bácsi, maga mindent tud a celebekről! És a sok-sok rajongójukról. Amerre lépnek, imádat övezi őket. Mindenki lájkolja a közösségi oldalaikat, és ha valaki ott próbálkozna a cikizésükkel, a rajongók ízekre tépnék a pimaszt. Delphine közbeszólt:. - Erről most ne kérdezd apámat. Már túl sokat ivott. Abrams felháborodott. - Az is baj, ha a lányom esküvőjén jól akarom érezni magam? - méltatlankodott enyhén kásás hangon. - Az esküvő tegnap volt, apu. Ma karácsony van. A szeretet, békesség ünnepe. Az örömatya megrángatta a nyakkendőjét, hogy több levegőhöz jusson. Buzgalmában szorított a csomón, arca még inkább meglilult. Kigombolta ingnyakát, tovább haladt lefelé. Középtájt rájött, hogy így sem kap elegendő levegőt. A gombolkozással felhagyva Thyrára nézett.

373

-Te is bekaptad a horgot, ahogy kell! Helyes, jól dolgoztunk! Jószerivel nincs olyan, hogy rajongó. Emiatt te ne akarj celeb lenni. Rajongó?! Hízelkedő irigyek vannak na meg olyanok, akik cserélnének veled, közülük egyesek mindenáron, de ez már pszichiátria. Ja, meg ne feledkezzek a bennfentesekről, akik azért nyalják be magukat a hírességek bizalmába, hogy aztán fitogtassák jólértesültségü- ket. Na, ezek a júdások súgják meg nekünk, nem ingyen persze, ha te például drogozol, piálsz, hat lábujjad van, bevág a bugyid, szőrösek a hajlataid estébé. Ha filmsztár vagy, a rajongók kilencvenöt százaléka szerepet akar tőled, ha komyikás celeb vagy, akkor fellépési-kiugrási lehetőséget, rajtad vagy az ismeretségi körödön keresztül. És kivétel nélkül mindegyik vakon elhiszi magáról, hogy klasszisokkal jobb nálad! Igazából úgy utálnak, mint keselyű az üvegszemet. Öt százalék, értsd: öt százalék az igazi tisztelő. - Sötéten lát, Scott bácsi. Mi van a gazdagsággal? - Rengeteg lóvéba kerül a gazdagság, rengetegbe! A gazdagnak folyton villogni, páváskodni, menőzni kell, hogy még gazdagabb lehessen. Ez a befektetés iszonyúan viszi a dohányt, az se biztos, hogy megtérül, viszont pokoli stresszel jár. Nem csoda, hogy a legtöbben kokaincsíktól kokaincsíkig élnek, piálnak vagy két pofára falják az an- tidepi bogyókat. - Jó, de még mindig ott van a siker. Abrams ivott egy kortyot, a zakóujjba törölte a száját, és szaftos kacajt hallatott. - A siker?! Röhögtetsz? Siker?! Hogy ne tudj nyugodtan végigmenni a utcán? Hogy bárakárki feljogosítva érezze magát a bámulásodra, fotózásodra, tipitapira, köztör-

374

vényes zaklatásra?! Hogy a többi sztárral éjjel-nappal azon küzdj, hogy te legyél a legcelebebb? Ha tudnád, mi folyik köztük! Ádázul másolják, ekézik, fojtogatják egymást. Ez egy kannibál kaszt! Már az is vérszomjas kannibál, aki jnég sehol sincs a bulvárarccá válás útján, máris vasfogú, mint a medvecsapda. Na, mi vonz még? - Ha így látja, miért róluk ír újságot? Abrams újabb kortyokkal oldotta a nyelvét. -Alap, hogy az áruval találd meg a piacot. Én a hírességek virtuális életét árulom, csak előbb persze segítek nekik megkreálni, hogy aztán futószalagon szállíthassák a tömegeket felajzó problémáikat a letört körömtől a megcsalatásig. A közönség bizonyos része mindent bevesz, ha nyomtatásban látja, vagy a varázsdobozból mondják nekik. Utóvégre kényelmesebb beszopni a kamut, mint gondolkozni. Kevésre tartom, utálom a legtöbb VIP-t. Tehát eladom őket az erre fogékony publikumnak. Ez a vipnózis. A rájuk gerjedő tömeg wpnotizált. A celebek zöme közönséges vipők, egymással pedig operák. - Beszéljünk másról - sóhajtott Danalf. - Köztünk hál’ istennek nincs celeb. -Én nemsokára az leszek az autoorgazmusról szóló biogommal! - közölte Lucifa. - Ha nem Scott, akkor egy fajtájabeli ráharap, és ország-világ megtudja, hogy mentális úton bárhol, bármikor előidézhető az orgazmus. Férfiaknál ez erekcióval, magömléssel se jár, tehát feltű- nésmentes és nem ragad. Arról nem beszélve, hogy a terhesség és a nemi betegségek se fenyegetnek. - Ez most komoly? - kérdezte Samira. - Reggel még nem tudtál kijönni a kéjállapotból, este már tanítod? - Ez manapság nagyon menő, tapasztalom - mondta 375

egy unokafivér. - Az egyén elvégez egy tanfolyamot, úgy jön ki onnan, mint mester, és máris oktatja a tárgyat - Szerintem az autoorgazmus-kurzus nagyon be f0 jönni nekünk - közölte Thyra. - Mivel az én ötletem volf én is részesedni fogok a bevételből. 5

Lucifa meglepetten rámeredt: - Ezt most hallom először! - Úgy vélem, tényleg remek ötlet az önorgazmus-kurzus - helyeselt Casablanca. - Akinek jól megy, versenyszerűen folytathatja. Ha már elegen lesznek, kiharcolhatják, hogy olimpiai szám legyen belőle. Megnézném, amint az önorgazmus-küldöttség tagjai győzködik a bizottságot. Samira bólintott: - Csapatban is versenyezhetnének. A vegyesváltóban hol a nő önélvezne, hol a pasi. A leggyorsabb önélvezőket megilletné a dobogó legfelső foka. - Himnuszt nekik - biccentett egyetértőén Danalf. - Ez totál giccs! - háborgott egy nagynéni. - Kétlem, hogy létezik női orgazmus! - Ez sokat elárul a gyönyöreidről — sajnálkozott Delphine. — Ugyanakkor viszont indulhatnál az olimpiai orgazmus-színlelő versenyen. - Abban a számban viszonylag kevés pasi versenyezhetne — mondta Atoll. — Ahogy mondani szokás: a nők meg tudják játszani az orgazmust, de a pasasok az egész kapcsolatot képesek színlelni. Thyra jelentkezett: - Bemutassam, hogyan kell orgazmust színlelni? - Nem ragaszkodunk hozzá - hárított Sharia.

376

Mire kimondta,Thyra teljes átéléssel színlelte az orgazmust. Hörgött, nyögdécselt, vonaglott, lehunytakitárta szemét, fejét hátravetette, arcát karmolászta. fi férfiak odaadóan figyelték a produkciót, különösen a intenem, jajistenem, de jól csinálod! sikolyos részt értékelték nagyra. A bemutató végén Dick Size vállat vont: - Én elfogadnám. Nekem tökmindegy, tényleg átéli-e. Delphine felkiáltott: - Jut eszembe! Hol az anyósom? Danalf összerezzent: -Tényleg! Hol késik az anyám? - Hát az én bácsikám? - aggódott Atoll. Akárha végszóra, a hiányolt pár betoppant. Basoche viszonylag jól fésültnek tűnt, ám Drusilla csálén álló parókája, gyűrött bal orcája elfekvésről árulkodott. - Hát ti? - firtatta Danalf. - Mi megjöttünk! - újságolta az ürömanyós. - Elnézést a késésért, elszaladt az idő. Mostanáig gyóntam az atyának. Samira megjegyezte: - Az időtartam életszerű. Az alibit elfogadjuk. Drusilla szeme nagyot villant. - Mielőtt kérdeznéd, hagytam holnapra is. Szilveszterig mindennap gyónni fogok. - Én pedig megrovom és feloldozom — ígérte Basoche. - De mi lesz jövőre? — puhatolta Sharia. — Megint gyászba borulsz? Drusilla az atya rezzenetlen arcára nézett. Onnan nem kapón választ. Hamisan csengő kacajt hallatott: - Hol van az még?! Mi van a kismamánkkal és az újszülött pulyával?

377

- A szobájukban vacsoráznak - tájékoztatták. - Hát Szent Ginevra hol maradt? - Odafenn duzzog és szoptat. Férje, Haryl szintén szoptat, műemlőből. Delphine unokafivére, Hannibál gondterhelt arccal felsóhajtott. - Órák óta a kis Noel Casablanca Danalf sorsán töprengek. Én is ikerterhességből születtem, a testvérem magzatként halt meg. Szenvedek a bűntudattól. Gyakran álmodom, hogy a tesómmal úszom. Igyekszem víz alá nyomni a fejét, s végül megfullad. - A nevedet még nem Hannibál Lecter után kaptad, ugye? - érdeklődött Thyra. -Tudod, Hannibál ókori hadvezér volt, híres hódító. Azóta tengersok gyereket neveztek el róla. Ami azt illeti, Thomas Harris pedig híres író, ő alkotta meg Lectert. A Hannibál születése című regénye iszonyúan odavágós, szerintem minden műve közül a legjobb. De én a híres világhódító emlékére kaptam a nevemet. -Vagy pedig hírhedt, nézőpont kérdése - jegyezte meg Symon. - Mi a probléma? - puhatolta Atoll. - Úgy érzi, mintha maga ölte volna meg a testvérét az anyaméhben? - Attól tartok - bólintott a férfi. - Azt persze ne higgye hogy éjjel-nappal ezen emésztődöm, de jóval többször jut eszembe, mint jólesne. Scott említette a kannibalizmust. Úgy vélem, én is kannibál voltam magzatként. Tetézi a bűntudatomat, hogy a foglalkozásom is kannibál, szüntelen versengés, taposás jellemzi. - Bróker?

378

- Nem. - Ingatlanügynök? Reklámgyáros? Bankár? A biztosítási szakmában dolgozik? - Politikus vagyok. Atoll lendületesen hátradőlt a székén, csaknem felborítva azt. Csalódottsága kiült az arcára, el se titkolhatta. Fejcsóválva nézte a mediterrán arcvonású, vonzó férfit. - A maga köreiben ekkora bűn politikusnak lenni? hüledezett Hannibál. - Semmiképp sem érdem. Ha a bűntudat továbbra is bántja, forduljon pszichológushoz. - Úgy tudom, ön is az. Atoll képtelen volt levenni a szemét a sötét hajú, római orrú, délies kisugárzású pasasról. Felsóhajtott: - Igen, az vagyok. Szeremé, ha beszélgetnénk a gondjáról? - Esedeg négyszemközt? - mosolygott a férfi. - Rendben, de előrebocsátom: úgy vélem, Harris névválasztásába belejátszott a hannibál-kannibál szavak közti áthallás, és szerintem az ön szülei se véledenül adták a nevet, ezzel tudatosan vagy tudat alatt megbélyegezve magát. - Látja, máris előrébb vagyok - mondta Hannibál. Eddig ez eszembe se jutott. Maga is sokkolva kezel? Kipróbálhatom? Atoll bekortyolt egy egész pohár bort. Casablanca Samirához hajolt: ~ Ismered a fickót? ~ Nem túl közelről. á é db ! é i k ő é h j! 379

A haladás csak annyit jelent, hogy a rossz dolgok gyorsabban megtörténnek*

A főfogásoktól mindenki szuszogósra telítődött, a desszert lassan fogyott. A változatos lázgörbéjű társalgás pillanatokig se szünetelt. Max és Engels szolgálta fel a kávét. Kissé el-

I■

5 sl

t

késtek, Álmos Bob már szunyókált, fejét az öklére támasztva. Hosszas unszolásra Cassandra hajlandó volt leülni közéjük. Nem csatlakozott a politikusok milyenségét fejtegető beszélgetéshez. Révedezőn ült a széken, szemlátomást süllyedt-hümmedt. Zsömönfu megszólalt: - Hahó, anya! Cassandra vagy! Az asszony madárszerüen eszmélt, mintha a szárnya alól húzná ki a fejét. - Cassandra? - hebegte. - Cassandra vagyok? És te vagy Casablanca, a legkisebb fiam? - Bizony ő az! - bólogatott Max. - Felébredt a szellemvilág - kezdte az asszony. - Nem csupán a karácsony miatt. Bocsánatot kell kérnem Samirától. Nagyon sok lelket éreztem körülötte, meggyilkolt emberek lelkét. Azt hittem, ő felel a pusztulásukért. - Ami azt illeti, a szamurájkard ldsbicska a nyelvéhez képest - dünnyögte Drusilla. Cassandra zavartalanul folytatta: - De neki nem a halálukhoz van köze, hanem többük véréhez.

* Terry Pratchett

380

Thyra közbenyikkant: - Szóval Samira vámpír! Imádom a vámpíros irodalmat! A vámpírregények hősei vámpírautót vezetnek, vámpírbárba járnak, vámpírdivatot követnek, vámpíriparban dolgoznak, vagyis minden elé ki kell tenni a vámpír szót! Ha ezt valamelyik vámpír elmulasztja, akkor egy szívének kedves vámpír holtan roggyan össze! A legrosszabb esetben ő maga patkói el ott helyben, ha például nem mondja ki, hogy vámpírcsók, vámpírszék vagy vámpírszerelem, hanem csak ennyit: csók, szék, szerelem. Egyből beka- putol szerencsétlen! - Olyan rokonaid vannak itt, Samira, akiket sosem ismertél személyesen. Jóval a születésed előtt meghaltak folytatta Cassandra. - Ok a véreid a távoli múltból. Egy fiatal nő, a harmincas éveiben, kezében ecsettel. Varázslatos képeket fest, a szüleiről, a gyermekeiről, bármiről, ami megfogja a szemét. Minden ráérő idejében fest. Érted ezt, Samira? - Hallgatlak - bólintott a lány. - Dame, ez a neve? Másokat is lefest, és egyre többen rendelnek képet tőle, annak ellenére, hogy nő. Sokan mondják neki, hogy híres festő lesz, képei a világ minden részébe elkerülnek majd, ezen ő pirul és nevet, és lefesti a nagyanyját ünneplőruhában, pillangós melltűvel, ujján Kleopátra-fejes gyűrűvel. A festmény szinte megéled, melegség és életderü árad róla. Művét megörökítik, a rokonok ezt a fényképet kérik-kapják ajándékba, végül csak a barna színű, sokszorosított fotó néhány példánya marad fenn. Dame-et megölik, a nagyanyjával és sok-sok csa- ládtaggal együtt... iszonyú vérfürdő, sikoltozás, könnyek, SVasz és értetlenség, minden oly hideg, részvétlen...

381

Cassandra elnémult, nem akarván érzelmet mutatni. Arcán könnycseppek csorogtak. Kivárta, míg lehiggad, ekkor folytatta: -Iszonyú korokban a tehetségekkel, nagy tudásúakkal kezdik az irtogatást. A közép- és kisszerűek, a pitik húzzák meg a ravaszt, elégtételképpen. Beköltöznek a meggyilkolt házába, az ágyába fekszenek, a poharából isznak, a tányérjából esznek. Hasvakarósan röfögnek és pöffeszkednek, de végül persze ok is sorra kerülnek: a háborús szörnyeteg éhe olthataúan. Ha túlélik, magukba fojtják bűneik szégyenét. Melldöngetve önigazolást bömbölnek, ezt adják át leszármazottaiknak, így örökítik tovább a beteges gyűlöletet degenerációról degenerációra. Érted ezt, Samira? Nagyapám szavai. Gyerek volt a háborúban. Jókor elrejtették a megszállók elől. Egész életében a miértre kereste a választ. Dame volt az anyja. Nagyapád azt mondja, ott van a válasz a főbűnökben: az emberi természet gyalázatosabb vonásai okozzák a sok tragédiát. Kéri, hogy vigyázz magadra, de ők is óvnak téged. Tudnod kell: okos és rátermett vagy. Azaz elirtandó! - rikkantotta Thyra, jelezve, hogy figyelt. Nos, sikerült befagyasztani a karácsonyi hangulatot sóhajtott Sharia. Dame üzeni: közel jársz ahhoz, amit keresel. Hallgass a kalózra, benne megbízhatsz. Érted ezt? Érti - felelte Casablanca. Cassandra a fiára nézett. -Te aztán szépen belekeveredtél! Mindezt őmiatta? A szellem barátaid kezdték, nem emlékszel, anyám?! Befana rám hagyta a vámpírölő szettet, holott még éle-

382

tében tisztáztuk, hogy nekem ugyan nem kell. Megkerestem azt, aki hasznát vehetné. Vastagon benne volt a ti kezetek is! Most aztán vigyázzatok ránk! - Elég rejtjelesek vagytok, de elnézzük nektek a mai élmények után - mondta Symon. - Az a kínzó termes pincebörtön mindenkit pokolian megkavart. - Miről maradtam le, amíg diaréztam? - érdeklődött Dick Size. A falakban zene csendült, a hangok kifelé özönlöttek, elárasztották a termet, a fülekbe kúsztak. Akárcsak előző este, a tánctér megtelt hajdanéltekkel, elsementekkel, halvajárókkal, szellemekkel. A muzsika, a tánclépések, a báli öltözetek, hajviseletek, gesztusok korról korra változtak, az emberek ugyanerre nem voltak képesek. Samira csodálkozott, milyen sok ismerőse karakterét, arcvonásait látja viszont. Az általa ismertek a szomszéd házban laktak, a színházi széksorokban ültek, kocsit, gyümölcsöt, könyvet adtak el neki, ügyfelei vagy munkatársai voltak, s csupán modernkori ruházatuk különböztette meg őket a táncparketten hajladozó, szökellő, suhanó haj- danéltektől. Miként korábban az esküvői szertartáson, önmagát is felfedezte a forgatagban, mindenféle korszakban, számos öltözékben. Próbált közelebb kerülni asztrálmásaihoz, 'gyekezett megfigyelni őket, leböngészni arcvonásaikról, milyen volt az életük, derűsen telt-e; önelégültség, szégyenkezés, gyávaság nyomait kereste rajtuk. Ugyanennyire izgatták Casablanca hasonmásai. Vajon ^ok is felbolygatják érzékeit, felkeltik érdeklődését? Tudni kívánta, hogy törvénybontó érzelmei mennyire örökévalók, eleve elrendeltek. A férfit is az a vágy hajtotta,

383

hogy e magasfeszültségű vonzerő titkát megfejtse. A zene ritmusára alig ügyelve pörgölődtek alaktól alakig, mindegyiket látni óhajtván, azok pedig iparkodtak elrejtőzni előlük a többi táncoló között, mígnem a játékos ide-oda siklásból lendületes hajsza vált. Elsuhantak a szikraszemü Hegyesbajusz mellett, sebtében pukedliztek a görbülten csoszogó Hermanidót pörge- tő-forgató Befana előtt. Klaus Merdeman a kilyuggatott osztag gyűrűjében ropta a táncot, kényszerből, boldogtalanul. Ünneplőruhás, elegáns tartású asszony előtt megtorpanva a keblére tűzött pillangós brossra bámultak. Samira kinyújtotta kezét, hogy megérintse az idős hölgyet, ekkor az szétterítette sötét szoknyáját és hatalmasra nőtt, akkorára, hogy a szemfedéllé növesztett szoknyával lefedte Merdemant és gyilkos kommandóját, és azok szabadulni igyekeztek, de bármennyire nyüzsögtek-hemzsegtek, mégis megfulladtak. A táncmuzsika elnémult. Trombita harsant, dob pergett, előmasírozott a barna hadsereg. A vállszíjas zubbonyhoz, sonkacombú nadrághoz passzoló csizmák talpa ütemre csattant. A puskacsövek, szuronyok tüchtigen meredeztek, a tányérsapkák hegyes frontján rézkeselyű díszelgett. Az ajtóban álló Diótörő Hercegek fogsorcsattogtatva a katonáknak rontottak, a melltűs hölgy hatalmasra duzzadt szoknyaleple az ármádiára borult. A letakart hadfik menekülni próbáltak, csakhogy mind több és több harag' vó asszony gyűlt köréjük. A kipirult nők előkapták szoknyájuk alól az alakformáló pufándlit, és az előmelegít211 fenékpámákkal űzték, csépelték a sonkacombú hadat.

384

A barna sereg szanaszét hullott, a melltűs hölgy és rársnői elködlöttek. Visszatértek a középpontba a korábbi táncosok. Atoll a mediterrán külsejű férfi karjában puhatolta a /tannibalizmust. Dick Size rászörfölt egy barokk szépségre, ám hiába próbálta itt is, ott is, bárhol érinteni prédáját, a kiszemelt idomok helyén csak a levegőt markolász- hatta. Samiráék kipörgölődtek a bálteremből. Szédülten ölelkezve a férfi szobájába siettek. A Mikulás által ledöntött baldachinos ágyat renoválták már, volt mire leroskadniuk. Egymás mellett hevertek, lábukkal a szőnyeg fölött gin- gallózva. Szaporán pihegtek, szuszogtak. Ha regényt akarok olvasni, írok egyet*

- Szobát kéne választanunk - sóhajtott a férfi. - Jó ez így, hogy mindkettőnknek van sajátja. Ha akarsz, külön alhatsz. - De nem akarok. Hát te? A lány felfigyelt a szoknyája zsebében brünynyögő detektorra. A kütyüt előkapva a zölden h villogó ledre meredt, és körbepillantott a karácsonyfaégők melegtarka fényében. ~ Szenzor itt van? - kérdezte. ~ Amikor hazaértünk, bement az istállóba. Samira az éjjeliszekrény közelébe gurulva felkattintotta

385

az olvasólámpát. A tetősátor nem horpadozott fölöttük A szobában lappangó melegvérű valami nem odafönn volt - Úgy sejtem, hármasban vagyunk - suttogta a lány tovább harangozva a lábaival. - Nem túl korai még? Samira testhelyzetet változtatva felcsippentette a földig omló takarót, és benézett az ágy alá. A gomolygó homályban sötét alak hevert. - Kukucs. Magadtól jössz ki, vagy kilőjelek onnan? firtatta. Méltatlankodó morgás, dünnyögés válaszolt. A fegyvertelen lány csattintott a nyelvével. Úgy hangzott, mintha kibiztosította volna a stukkerét. Casablanca Hiwire számított, ám Sicus Merdeman kúszott elő a nyoszolya alól. A hatvanas éveiben járó férfi recsegő térdekkel, nyögve kecmergett talpra. Vastagon bepólyált jobb karját a nyakában fityegő felkötőbe dugta. Szemlátomást fájt neki a mozgatás. Fegyvertelenségük láttán még jobban elkomorult. - Szép estét! - üdvözölte a közepesen meglepett Zsömönfu. - Mit keresett az ágyam alatt? - Amit te a házamban! Pimasz taknyos! Te még a vilá gon se voltál, amikor én már valaki voltam! - Értem, visszaadta a vizitet. Roppant kedves öntől, Aleet II. Earlje. Most már távozhat. - Egy pillanat! - szólt a lány. - Miért nem hívunk zsarut? - Ki ez a nőszemély?! - csattant fel Sicus. - Milyen al** pon szól bele a férfiak dolgába?! - Empress a nevem.

386

Sicus vállat vont. - Semmit se mond nekem. Nyilván egy senkit takar. - Ha netán sikerülne hozzájutniuk az elrejtett zsákmányhoz, hogyan tennék pénzzé? r- kérdezte Samira, ügyet se vetve a sértésre. - A háború végi felfordulásban még ide lehetett hajózni az értékes rakománnyal, de manapság kockázatos lenne hajóra vagy repülőre pakolni a tömérdek műkincset. - Nyugodtan rám bízhatja, hölgyem! A saját tulajdonomról van szó, azt teszek vele, amit jónak látok! - Az ön tulajdona?! Az öné?! - Pontosan. Apám hagyta rám. Az örökségem. Maguk ellopták a hozzá vezető térképet! Követelem, hogy adják vissza! -Azt mondják, a fiú nem felel az apja bűneiért, de maga kivétel ez alól, mert azonosult az összes gonosztettel. Börtönbe fog kerülni! - Semmit se követtem el! Casablanca felhördült: - Most mászott ki az ágyam alól! -Ti viszont betörtetek a házunkba! Tudni akarom, mit találtatok! - Nem titok - felelte a lány. - Három darab két lábon járó pitbullt, csak ezek feleannyira se voltak értelmesek, mint a négy lábúak. Továbbá hemzsegtek az elmebetegek, ápolók, nővérek. Ezt most külön mondtam? Lehetett átezni, hogy nem sok eltérés volt köztük? Ja, és találkozunk az édesapjával. ~ Ez fene érdekes! Én miért nem látok otthon ilyesmiket?! " Apukája nem volt egyedül. Egykori kommandósai is 387

vele voltak. Több ponton átlátszottak, mint a lyukas sajt és emiatt eléggé orroltak a papára. - Maga ne merje papázni az apámat! O gróf volt! És tiszt! És zseniális festő! - Láttam tőle néhány mázolmányt, kenetet - bólintott a lány. - Apukája már ifjan is tudta, hogy belőle sose lesz művész. Ez a tény erősen motiválta, amikor igazi festőket gyilkolt. Hát ja, ő ebben volt „tehetséges”, igencsak kitűnt a pribékmesterségben. A Mozart-Salieri-effektus örök: a középszerű mindenáron legyőzné a zsenit. Mozart nem is észlelte öldöklő versengését, fontosabb dolgokkal foglalatoskodván. Salieri bármi aljasságra képes volt, hogy megsemmisítse a nála jóval jobbat. És mire ment vele? Sicus hessegető mozdulatot tett: - Butuska példa! Ha nem tudná, Mozart zenét komponált! Az nekünk smafű, hülyén mutat a falon! Egyébként lehet, hogy apám nem volt egy Rembrandt, de a művészettörténet professzora is lehetett volna! - Mégse az lett, hanem tömeggyilkos. - Ha nem tudná: háború volt! A túlkapásokat az osztaga követte el! O nem is tudott róla! O csak műtárgyakat gyűjtött a hazájának, amelyek önélküle mellesleg tönkrementek volna, hiszen, mint már mondtam: háború volt. - Kinek a háborúja?! Ki robbantotta ki? Mi volt a célja? A maga apja nem gyűjtött, hanem rablógyilkolt! - Mi van?! Maga zsidó? Hozzám ne érjen! - Nem vagyok zsidó... - Nem ismeri Göring marsall mondását? Én mondom meg, ki a zsidó! - ...de gondom lesz rá, hogy magához érjenek, akiktől retteg! 388

- Ha apám tudott volna a gyilkolásról, megakadályozta volna! Amúgy is csak parancsot teljesített! És maximálisan egyetértett vele! Ma is megtenné, velem egyetemben! - Pompásan ellentmo'ndogat önmagának, ezt folytassa szobán kívül. Gyanítom, nem találta meg, amit keresett, ugyanis nincs nálunk semmi. Az ágy alá bújva szerette volna kifülelni a terveinket, ez se jött össze. Most menjen az anyukájához. - Az anyámat se merje anyukázni! - háborgott Sicus. Samira a lódokira nézett: - Megmondjuk neki? - Mármint azt? Szerinted nem tudja? - De nem ám! - Akkor feldúlná, nagyon. - Sajnálnád? - Őszintén? Nem. De mi volna, ha inkább az anyja mondaná meg neki? Samira bólintott. - Beszélgessen anyukájával a régi szép időkről tanácsolta Sicusnak. Szélesre tárta az ajtót. Aleet II. Earlje dúlva-fúlva elhagyta a szobát. -Visszaélsz azzal, hogy élve kellünk nekik - fin torgo tt Casablanca. - Egyelőre - felelte a lány. - És most menjünk az én budoáromba. A spiondetektor ott is jelzett. - Aha! Nem tudták, hol éjszakázunk. Minden ágy alatt ott vannak - állapította meg Zsömönfu. - Na, mássz elő, Hiwi!

389

A férfi meg tud írni egy regényt egyetlen női szereplő' nélkül, ha nem számítjuk a házvezetőnőt vagy a lovakat. A női regény elképzelhetetlen férfi nélkül* Jk Most se volt kapása. Az ágy alatt nem Hiwi hallgatózott. Samira elővette a pisztolyt, kibiztosította. A rejtőzködő rohanvást előaraszolt a mélyből. Lappangóhelyéről kiérve a szőnyegbe fúrta az arcát, nehogy felismerjék. - Nézd csak, egy strucc! - szólt a lány. - Jaj, jaj, Luee, jókorát csalódtam ám benned! - búslakodott Zsömönfu. - Eddig azt hittem, sötét vadbarom vagy, rosszindulatú és irigy, de passzív. Most látom, mekkorát tévedtem. Igazából aktív büdös- szívü vagy. Salz belátta, hogy lebukott, a szőnyeg szöszei is irritálták a légzőszerveit. Prüszkölve térdre kecmergett, majd nehézkesen talpra tornázta magát. - Én most is ugyanaz vagyok, aki voltam, csak pénzt ígértek, ha kihallgatom a terveiteket - morogta leszegett fejjel. A benne lévő alkoholszint bőven elegendő lett volna ahhoz, hogy bevonják a jogsiját, elvegyék a slusszkulcsát, ám ezek ide nem is szükségeltettek. -Több pénz, több pia, értem én - bólogatott Casablanca. - De nem vagy te ehhez a melóhoz túlkoros és nagyothalló? - Már éppen elszunyáltam, úgyhogy felőlem vígan fű

* Margaret Atwood

390

"V5P

jészelhettetek volna, kicsit se zavarna. Holnap meg azt mondtam volna az öreglánynak, hogy fűrészeltetek. - Ravaszul kifundálta - csettintett elismerően Samira. _ Uyen agyas tervhez be se kellett volna másznia az ágy alá. Alhatna otthon, aztán reggel beadná Patogéniának a fiirészes sztorit. - Úgy lesz - ígérte Luee, továbbra is leszegett fejjel. Minden izma görcsösen feszült. - Úgy lesz, beadom neki, hogy maguk szó nélkül fűrészeltek. - Nem fogja elhinni, az itt a bibi - mondta Casablanca. Nos, kedves volt tőled, hogy beszemétkedtél a privát szféránkba. Most menj, vidd el a balhét a megbízódnál. Mit mondott, mit kéne hallanod? - Hogy mit loptatok el a házukban. Mert oda meg ti szemétkedtetek be! - Luee felszegte a fejét, gazdátlannak rémlő, sárgult arcbozontjából szuronyos tekintettel meredt a dokira. - Ti ugye azt képzelitek, hogy a Glockoknak mindent lehet!? Mert jómódúak vagytok! Haha! Hamarosan eljön az én időm, és akkor végetek lesz! Mindent elszedek tőletek! Mindenetek az enyém lesz! Értve? -Aha, tehát ezzel szervezték be. Az örök pszichológiai csodafegyver - bólintott Samira. Casablanca még hüledezett: ~ Hogy érted azt, hogy eljön a te időd, és mindenünk a héd lesz? - kérdezte. ~ Majd megtudod! Feltámad a büszke sasmadár, és kiVa )ja az összes Glock szívét! Én is el tudom vezetgetni ezt 32 ócska garnit! Sőt, sokkal jobban! Százszor több vendéget csődítek ide, mint a bratyóid! Ámevezem a kócerájt Szellemvámak, hogy tóduljon a nép! Társulok Sicusékkal,

391

és összenyitjuk a szállót a pincebörtönnel! Aztán csak szi» varozva kaszáljuk a lóvét! Zsömönfu kitaszigálta Luee-t a szobából. - Botorkálj haza, de az ágyon ábrándozz tovább, ne alatta! - tanácsolta. Belökte az ajtót, nekitámaszkodott. Téboly! Az alkesz naplopó micsoda terveket szövöget! A detektor tovább brünnyögött. Samira rádobott egy párnát. Leült a szekreterhez, lábát a fotel karfájára lendítette. - Milyen hülyék! - legyintett. - Kár volt felforgamiuk a szobámat. Ha eszesebbek lennének, fel se merült volna bennük, hogy itt rejtegetjük a dugnivalóinkat. A férfi vette a lapot. - Látod, milyen hasznos az állattartás!? Nemcsak az a szuper a tehénben, hogy tejet, vajat, sajtot ád. A trágyatárolóban ugyan ki keresné a tengerlátta zsákot? A lány helyeselt: - Okosan kifundáltuk neki a legtutibb helyet. Ott már humusszá bomolhat a ganajjal együtt. Minden adat rögzült a fejünkben. - A szobor nem fog elrothadni. - Hát aztán? Kit érdekel az a semmire se jó ócskaság? - Levélnehezéknek esetleg használhatnám. - Aha, de mikor írsz papírra az e-mailezés korában? - Igazad van. De azért még foglalkoztat a szobor fura formája. Most már mindegy, de ha nem ástam volna olyan mélyre a trágyában, azt még feltéüenül kipróbálnám, vajon nem bumeráng-e. Samira a két tenyere mögé bújva fals ásítozásba fojtotta nevetési ingerét. - Menjünk zuhanyozni - indítványozta, túltéve maga*

392

elképzelt jeleneteit. Felkapta az ágyról a párna alá rejtett detektort. Elnyelte őket a fürdőszoba. IViég az előkészületeknél tartottak, amikor hallották, hogy a szobaajtó halkan csikordul zsanérján, és kattan a kilincs. - Ha Luee-t bevonták, Cyle Enco se maradt ki töprengett Samira. - Lehet, hogy ő kuksolt a szekrényben? A férfi a vállát vonogatta: - Nem tudom, nem értem. Büdösparaszt nagy földterületet müvei, komoly gépekkel. Van pénze, szabadideje. Mi szüksége lenne ilyen melóra? Kalandvágy ösztökélné? De hol itt a kaland?! Na mindegy. Apám közölte, amikor megjöttem, hogy át kell forgatni a trágyát, mert úgy hamarabb beérik. Egyfolytában azt vizionálom, hogy valamelyik lángész megtalálja a böhöm ganédomb alatt a szobrot, ami ugyebár ott sincs, és eldobja, mert hátha bumeráng, és az tényleg visszatér. S ez úgy meglepi a negatív zsenit, hogy tátott szájjal fogadja. - Befana hallgasson meg! - kuncogott a vetkőző lány. - A zseniről jut eszembe! - A férfi besegített a gombolkozásba-cipzározásba. - Lelkiismeretesen követed a regnáló trendet? Ha gyereked születne, mennyi idősen kezdenéd zseniképzőbe járatni? ~ Magzatként még nem lehetséges? ~ Orvosilag már eltűnődtem azon, hogy a spermákat >s lehetne kezelni a zsenibébi-nemzetés érdekében. Na de ha én csinálnám, kisebbségi komplexusra ítélném az emberiséget, mivel állatokkal foglalkozom. ~ A petesejtekről se feledkezz meg. És merj nagyot álmodni: működtess zsenibébi-gyárat! A ruhadarabok hullottak, röpködtek, lesikamlottak. Casablanca körbeforgatta a lányt. 393

A harci sportok készítenek ilyen alakot? - kérdezte A szüleim is beledolgoztak. Ki ne ejtsd a genetikát! A másik csapágyas, hantás közhely, amitől karmolom a falat, a fiatalos külsőmet a géneknek köszönhetem szöveg. Többnyire a két lábon járó sebészeti katalógusok mondogatják. -Volt egy évfolyamtársnőm, aki vakon elhitte, amit a bulvárlapok írtak, konkrétan azt is, hogy egy nyolcvanéves dívát az olívaolajos kenegetés tart ránctalanul, feszesen. A lány azóta is literszám locsolja magára az olívát, a hajából, cipőjéből is olaj csöpög. Mázli, hogy az agg díva nem bárányplacentát vagy újszülöttvért nevezett meg a sebésze helyett. Egyébként tudnod kell, hogy a férfiak szeretik a szilikont. Ez egy kollégám mondása. Nincs is abban semmi rossz, de az már gáz, ha az ember melle tíz perccel hamarabb érkezik, mint ő maga. Ja, és az is eléggé öli az illúziót, ha ordít a dudáról, hogy csak műdomb. Egyébként még a letett valamit az asztalra frázist se bírom - lehelte a lány két elemi hatóerejű csók között, amelyek áramfejlesztéshez is beváltak volna. így van - suttogta a férfi. - Aki magáról mondja, hencegésnek szánja. Akiről mondják, betudhatja lesajnálásnak. Holott a lesajnáló a máját is odaadná, ha cserélhetne vele. A langyos vízsugár alatt elapadt a szavuk. Felhagytak a figurázással, mert már semmi nem jutott eszükbe egymáson kívül.

Tökéletes vagy az összes hibáddal együtt* Mielőtt a nyoszolyára omlottak volna, megkérdezték a detektort, maguk közt vannak-e, majd bezárták és eltorlaszolták az ajtót. A kilincsre törülközőt dobtak, hogy a kulcslyukat ^is elfedjék a kukucska szemek elől. - Ez már paranoia? - firtatta a férfi. - Egészséges önvédelem. És még tetézhetném az ajtó alatti rés eltömítésével, hogy száloptikás kamerát se csúsztathassanak be, de azt úgyis jelezné a detektor. -Tehát paranoia - bólogatott Casablanca. Felkapta, az ágyra hajította Samirát, és utánavetődött. A boldogító technikákra, érzelemdús suttogásra, érzékviharzásra boruljon a szemérem sűrű szövésű fátyola. - Nos, színlelted? - ingerkedett később a férfi, a lány mellett elnyúlva. - Ahogy te - pihegte a kérdezett. - Amennyire a narkózist, földrengést, vulkánkitörést színlelni lehet. Olyan jó volt, hogy még a szomszédos szobákban is cigire gyújtottak. Halleluja! - Én is üdvözültem. Nem vagyok hírhedt matrachuszár, de veled bárhányszor újrakezdeném. Samira hasra fordulva felkattintotta a kislámpát. Csókot lehelt a fintorgó férfiarcra, és előhúzta a napi zsákmányt, az iskolai füzetet. - Zavarna, ha olvasnék? - Bánnád, ha a vállad fölött én is böngészném? - Bírod a nyelvet?

* Rácz Zsuzsa

395

- Nem igazán, de te majd fordítasz. Felkönyököltek egymás mellett. A lány suttogósan olvasni kezdte a kusza betűkkel írt szöveget, amelyen látszott, hogy szerzőjének a betűvetés nem erős oldala. Az indigós példány került hozzájuk, ez se könnyítette meg az olvasást. - Josef Ethyl ugyanilyen füzetet hagyott a fiára, nyilván az eredetit. Nem kis feladat lehetett írás közben úgy öszszeilleszteni az irkákat, hogy a másolaton is minden sor a vonalon legyen - állapította meg Casablanca. - Pedáns fritz volt - nyugtázta Samira. Ez néhány oldallal később újabb bizonyságot nyert. A tisztiszolga leírta, hogy miután társaival kiválasztották a beomlott bejáratú bunkert, mint alkalmas rejtekhelyét, napokig tartott, mire felszedték az aknákat, utána hetekig hordták a törmeléket, hogy bejussanak az erődítésbe. Feketére sültek a napon és megizmosodtak, mire kiszabadították az ajtót, s elkezdhették becipelni a rabolt kincsekkel tömött ládákat. A legdöbbenetesebb élmény a barlangterem felfedezésekor érte őket. A korábban bent rekedtek nyomain jutottak oda, az egykori bunkerlakókat is ott lelték. A katonák mocskos egyenruhában, csontra aszottan bomladoztak a kalózok kincsesládái körül. Feljegyzéseikből kiderült: amikor a bombázás rájuk zárta a vasbeton kelepcét, kilőtték az összes ágyújukat, hogy felhívják bajukra a környezet figyelmét. Am az ő gondjuk már senkit sem érdekelt a végét járó háborúban, legkevésbé a krautokat-fritzeket gyűlölő szigetlakokat izgatta. A munícióból hamar kifogytak, élés

396

kamrájuk is gyorsan, megcsappant. Vízkeresési céllal kezdek barangolni a barlangban, így fedezték fel a kalózok zsákmányát. Vizet ugyan nem találtak, de legalább abban a lelkesítő tudatban száradtak ki és vesztek éhen, hogy gazdagok, kegyetlenül gazdagok. A kommandósok nem beszéltek parancsnokuknak a felfedezésről. Látogatásától nem kellett tartaniuk, Merdeman sosem szennyezte be a kezét fizikai munkával, nem is tudta, hol ténykednek Aleeten. A gróf úr a villa kertjében alkotta piktúráit, és gyerekkorú feleségével enyelgett. A bepakolás végeztével a műkincsrabló osztag újra hozzáférhetetlenné torlaszolta a bunker bejáratát, hogy az háborítatlan maradjon a visszatérésükig. Ennek idejét meghatározni se tudták, több tényezőn múlt, a politikai, hatalmi viszonyok alakulásától a háborús bűnösök üldözésének elánjáig. Háborús bűnösök, ahogy a veszteseket nevezni szokás, fogalmazott Ethyl. Megemlékezett néhány alkalomról, amikor a parancsnokukkal és annak sokat fecsegő, éretlen viselkedésű, felcicomázott feleségével vacsoráztak. Arról is írt, hogy Greta sokat időzött az alagsori kincsraktárban, annyi ékszert aggatva magára, hogy végül lábra állni se bírt a súlyuktól, vagy csak kéjesen fetren- gőzött a zsákmány tetején, ezzel mindannyiszor felizgatva férjét. 1 írt az elmegyógydáról, amelynek személyzeti szintjén kapott szállást, s bár számukra is lett volna hely, társainak a barlangban kellett hálniuk. Nyaktörő Josef is látta az egykori villalakók szellemét. Meggyilkolt áldozatai is kísértették. Azt hitte, bedilizett, mint a hajdani ápoltak, ví

397

zióiról nem mesélt senkinek, csupán annyit árult el, hogy roppanó hangok hallatán egy ideje erősen tikkel. Azt is megemlítette füzetében, hogy a villát eredetileg a hadsereg szemelte ki arra a célra, hogy rátermett elmedokik ott rehabilitálják az öldökléstől megcsömörlött, kiégett tiszteket, s utóbb azok rémálmaiktól megszabadítva frissen, felüdülten folytathassák az emberirtást. Ám Aleet túl messze volt mindentől, így a terv elhalt, viszont a jólértesült Klaus Merdeman bagóért jutott a nagyvilág elől eldugott hatalmas ház birtokába. A füzet utolsó lapjai a Napbarlangba száműzött osztagról meséltek. A belső tó körül fütó párkányzat fölötti fal egy részét domborműszerű mintázat díszítette. A faragások különböző szörnyetegféléket ábrázoltak. Senki se tudta, kicsoda, mikor, milyen céllal készítette azokat. A figurák egy része megkopott, kicsorbult vagy letöredezett. Egyéb szórakozás híján a kommandósok ráérő idejükben a sziklafalat farigcsálták, hogy saját élményeiket örökítsék meg rajta, ám ezzel hamar felhagytak, és inkább a meglévő domborműveket alakítgatták-rongálták. Egyszercsak valamelyiküknek a kezében maradt a falikép egyik figurája. Amikor megpróbálta visszailleszteni a helyére, csikor- dulás hallatszott a közeli vakjárat mélyéből. A vágat oldalában feltáruló ajtó jókora terembe nyílott. A halálosztagosok ujjongtak. Nem kellett tovább kutatniuk, hova rejtsék a rakomány maradékát. Nem volt egyszerű a magasban lévő szájadékon át lejuttatniuk a zsákmányt, az általuk használt keskeny vaslétrát erre a célra nem vehették igénybe. Ám ezt a problémát is leleménye' sen megoldották, egyetlen láda sem zuhant a tóba, nem is károsodott.

398

A rejtekhelyek térképét Josef rajzolta. Társaival úgy tervezték, hogy a munka végeztén mindenki kap egy-egy példányt, Merdemant is beleértve, aki a helyzet folytán már nem is a parancsnokuk, még csak nem is gróf, hanem egyenrangú velük. A hetente forduló komphajóval visszatérnek a szárazföldre, és felderítik, hajszolják-e őket, vagy megfeledkeztek róluk. Mindnyájan az utóbbiban bíztak. Abban, hogy hazamennek, megkeresik a családjukat, és amint a körülmények normalizálódnak, eljönnek a részükért, aztán boldogan, gondtalanul élnek a végelgyengülésig. Ahogy azok is éltek volna, akiket a világtébolygás sűrű éveiben halomra öldöstek. Vágyálmuk beteljesületlen maradt. Josef eltüntette hulláikat, a napló megszakadt. A dobozban talált indigók megőrizték a fuzetírás, térképmásolás nyomait. A lézerpontos koordinátákat is tartalmazó térkép olyan részletes volt, akár egy műholdfelvétel. Az eredetije alighanem színes toliakkal rajzolódott, a bunker körüli bokrok például zölddel. Sejthetően az a példány ázott péppé a tengerben. - Hogy tudsz ilyen ákombákomot folyékonyan olvasni? - kérdezte Casablanca. -A levéltárakban, anyakönyvi hivatalokban, templomokban és másutt millióféle kézírással találkoztam, és közel annyiféle helyesírással is. Belejöttem. - Különös, milyen szenvtelen a napló. Semmi érzelemnyilvánítás, zéró moralizálás, csupáncsak a tények. Roppanó hangok hallatán egy ideje erősen tikkelek. Ettől is glecs- cserszörfözik a hátamon a hideg. Az is megrázott, hogy a te hangodon hallottam Nyaktörő Josefet. Jól tetted, hogy a kommentálásaiddal kizökkentettél a világából. 399

Samira a füzetet félredobva lekapcsolta a lámpát. - Aludjunk - kérte. - Aludj, én majd helyetted is hánykolódom - sóhajtott a férfi. Végül ő is elszenderült, magához ölelve az álmában gyakorta megvonagló lányt.

A pszichológiának nem az ember leleplezése, hanem a megértése a célja* Ajtódöngetésre riadtak. Casablanca hiperszonikus sebességgel katapultálva egyenesen az alsónadrágjában landőlt. Nem titkolta morcosságát, amikor a torlaszt elbontva feltépte az ajtót. Blackdog toporzékolt a küszöbön. Szeme csillogott, minden porcikája vibrált. Zsömönfu beletúrt a hajába. - Látom, apa, megjött a mániás szakaszod - mondta. Ezt jöttél bejelenteni? - Nem, fiam, azt jelentem be, hogy a kóbor kutyád megvadult! Tesztelted veszettségre? Lényegében mindegy is már. Vegyél föl valamit, és szabadítsd meg tőle az áldozatait. Samira megállt Casablanca mellett. Mindössze egy paravánozási célú párnát és a stukkerét viselte, utóbbit a combja mellett lógatva.

* Szendi Gábor

400

- Mi történt? - firtatta. - Az a kóbor sátán ebe négy embert tart sakkban az istállóknál! Nem tudjuk lekönyörögni róluk! - vibrálta Blackdog. - Az egyik szerencsétlen talán már meg is murdelt! Másodpercek alatt felöltözve a tetthelyre robogtak. A trágyarakás frissebb, világosabb része alulra került, az érett fekete felülre - és az egész rakás máshová, mint ahol előző nap domborult. A hevenyében végrehajtott helycsere végén a ganéhegy megomlott, talptól vállig maga alá temetve rakodóit. A három nyögdelő fickó - Hiwi, Luee és Troli - szívesen kimászott volna az omladék alól, ám a fejüknél hörgővicsorgó Szenzor világosan a tudtukra adta, hogy muszáj maradniuk, ha kedves az életük. Büdösparaszt az elefántmagas ürülékkazaltól távolabb aléldozott a földön, halántékán kifli alakban vérző, lilálló sebbel. Fejétől néhány lépésnyire hevert a sajátos lenyomatot okozó, kifli alakú kődarab. A trágyával borított, messze bűzlő bumerángdobáló már eszmélkedett, de nem örült ennek. Mindene fájt, főleg a feje, és kizárólag csillagképeket látott. - Nem kéne szájból szájba lélegeztetni? aggodalmaskodott Blackdog. - Ha akarod - vont vállat ZsömÖnfu. Az égbolt felé vigyorogva így szólt: - Kösz, nagyi! Apja felmordult: - Na persze, a nagyi! Ha hozzá beszélsz, ne a mennyországhoz fordulj, hanem lefelé! Befana ugyanis ott van, a gyehennán! Samira elhívta Szenzort a ganajteher alatt nyögdécselő

401

triótól. Max, Engels és Casablanca vasvillanyelet nyújtott feléjük, így húzták ki őket szorult helyzetükből. A hotelos ikrek élénken érdeklődtek, hogy Hiwiék miként is kerültek oda, mi okból jutott eszükbe trágyát rámolni karácsonynap éjszakáján. A megmentett fickók értékelhető választ nem adtak. Hálátlanul a Glockok felmenőit emlegették, a kőbaltás ősökig visszamenőleg, trágár szóhasználattal. A testükre tapadt sűrű fekáliából meredező szalmaszáltenger féce- szes madárijesztő jelleget kölcsönzött megjelenésüknek. -Te is fiam,Troli!? - álmélkodott Zsömönfu. A törpe nem felelt. Vasvillanyélre támaszkodva szótlanul elbicegett. - Kis ember nagy szerszámmal jár - szólt utána Samira, s legényesen füttyentett. A szájból szájba lélegeztetéstől tartó Cyle Enco rohamos javulásnak indult, valóságlátása is visszatért. Négykézláb eltrappolt a kőkiflihez, és te szemét, ez nem is bumeráng! felkiáltással Casablancához vágta azt. Büdösparaszt tévedett, a lódoki elhajolt. A bumeráng szokása szerint - visszatért. A mániás passzban lévő Blackdog lelkesen hozzáfoghatott Cyle Enco szívmasszázzsal kombinált behívásos lélegeztetéséhez. A feje fölött lebegő nyilacskás kisangyal buzgón lövöldözte a trágyadombot, és minden találatot ugrálással ünnepelt. Reggeli után Samiráék elhajtottak a terepjáróval. - Mit is keresünk itt? - kérdezte Casablanca, amikor az autózást követő félórás kaptatás végén megálltak a bunker előtti omladéknál. A félkör alakú erődítés a mögé gömbölyödő sziklához

402

tapadt. Rácsos résablakai alatt, a mélyben tajtékzott a tenger, ám a panorámát jó ideje eltakarták a betonpárkányok repedéseiben megtelepült növények. A bejárathoz vezető ösvényt az eltelt évtizedekben ritkán taposta emberi láb, a flóra azt is birtokba vette. A bombák, a halálosztagosok és a tüskés cserjebozót megközelíthetetlenné tette a hajdani páncélajtót. A félgömb formájú építmény észrevehetetlenül a hegyoldalba olvadt, amelyen megépítették. Samira leült egy lapos kőre. A tőle jobbra lévő másikon napozó színpompás gyíkocska még nem melegedett fel annyira, hogy elinalhasson előle. A lány a két tenyere közé zárta a hideglelt állatkát. -Tehát azért kell Merdemanéknak a sok ember, hogy kiásassák velük a bejáratot - töprengett hangosan. - így azonban aligha marad titokban, mit rejt a bunker. Nem tudjuk, hányán jöttek volna a repülőn. Ketten maradtak, mert előre öltek a medve bőrére, mindketten kriplik. Másik kettőnek ott van Vízigót és cimborája, Rezső, ők se túl fittek. Hozzászámolhatjuk Hiwit és a három beszervezett lument, Luee-t, Büdösparasztot és Trolit. Ez nyolc pár kéz, olyan-amilyen. Sicus számításba se jön, ő nem cipel követ. Munkagépet ide fel nem hozhatnak. Ha robbantással próbálnának utat törni á bejárathoz, a zsaruk idecsődülnének... — Duzmavárosban nincs csődületnyi zsaru, és most amúgy is a túszügyön gyúrnak. - Casablanca a fejéhez kapott. - Hoppá! Ahogy mi tudtunk a viharról, ők éppenséggel be is kalkulálhatták. Tombol a tenger, leáll a légi, vízi közlekedés, vígan lehet robbantgatni a sziget félreeső Pontján, a kutya se figyel oda. 403

- Az ám, de a repülő lezuhant, az egyetlen ember, akj Josef naplóját olvasta, halott, és nálunk van a térkép. - Ok szúrták el. - Ott tartunk, hogy látjuk: nini, tényleg nem lehet a bunkerbe jutni. Ha idevezetnénk a nyolc fickót, hetekbe telne, mire kiásnák az utat. - Ugyan már! A trágyadombot néhány óra alatt átforgatták, mindössze feleannyian. Samira felállt a kőről, rátette a felmelegített gyíkot. Az nem szaladt el, a nyelvét öltögetve, békésen sütkérezett, már nem tartott tőle. - A kalózok a köves partról cipelték fel a szajrét a meredek ösvényen Holnemvolt barlangjához. Nyilván arról hordták ide a bunker építőanyagát is. A bombázás eltüntette a lejtős hegyoldalt. A másik irányból sem lehet köny- nyen idejutni, erdő, folyó, szurdok áll az útban. Casablanca vállat vont. - Na és? A meglévő adatok birtokában a megbízóid, a céged vagy a nemzetközi rendőrség megkezdheti a feltárást. Te szépen végignézed a kétkezi trógerolást, aztán besétálsz, és azt mondod a kincsnek: hohó, megvagy! Mosolyogsz a fotósoknak, ordót tűznek a mellkasodra, Hollywood megveszi a filmjogokat, az elrabolt holmi múzeumba kerül vagy mit tudom én, hová. Ezt akarod, nemde? - Az elrabolt holminak a gazdájánál a helye, akár magánszemélyé, akár a közé. De így nem csukják le Merdemanékat. - Hát aztán? Patogénia kislányként nem vett részt a rablógyilkolásban. - Abból nagyságáskodott egész életében. Tudott róla, egyetértett vele. Akárcsak Sicus. Bűnösök.

404

_ Évtizedek óta görcsösen sóvárognak az eldugott kincsek után. Ez minden napjukat megkeserítette. Ez sem elégtétel? -Te fúrni hagynád őket? - csodálkozott Samira. - Még egy dilettáns ügyvéd is felmentemé őket. Egyébként is vének, mint a pápa. -

Hogy nézett ki a kalóz Holnemvolt? - kérdezte a

lány.

Kritizálj nyugodtan, éppen újratárazok* - Befana meséje szerint fekete nadrágban, ingben, csizmában járt. Nagy árnyékot vető kalózkalapja, pörge bajusza volt. - Miben különbözött Hegyesbajusztól? - Pár száz évben és termetben. Őse nyúlánk, izmos fickó volt. Majd megmutatom a róla készült festményt a várban, habár előre félek, hogy belehabarodsz. Hoppá, láthattad őt éjjel a táncosok között! Holnemvolt, a barlangi kalóz nem nőtt jókorára. Lába közel olyan karika volt, mint Hiwié. Nagyjából ezek á jellegzetességek maradtak fenn vele kapcsolatban - mondtá egy lélegzetből Casablanca, s megfordult, hogy lássa, mit néz a feje fölött Samira. A bunker félgömbje mögött domboruló szikla tetején középmagas, ívelt lábú férfi állt combig érő fekete csiz-

graffiti 405

mában. Terebélyes szabású, bő ujjú ingét szél csattogtatta Arcára tolldíszes kalap borított árnyékot, csupán pödrött vaskos bajusza látszott. - Na ne! Fényes nappal?! - hitetlenkedett Zsömönfú A kissé ködös kontúrú Holnemvolt intett, hogy kövessék. Felnéztek a mászhatatlannak rémlő sziklára. - Na ne! - nyögte a férfi. Samira vastag bőrkesztyűt rántott elő kelléktár mellényéből, és a szúrós bozótot kapaszkodóul használva fölfelé hágott. Casablanca is kézvédőt húzott. - Sose rajongtam a sziklamászásért - közölte a lány nyomába eredve. - A legextrémebb sporttevékenység, amelyre hajlandó vagyok, a görkorizás. - Ez sem extrémebb - vigasztalta Samira. Mihelyt a tetőre jutottak, tüstént lefelé vették az irányt. Meredek ereszkedőn csúszkáltak a súlytalanul lépdelő Holnemvolt mögött, oly meredeken, hogy helyenként könnyebbnek tűnt nadrágfenéken szánkózni. - Hohó! Nem hoztam sisakot! Még szétcsapom a fejemet! — berzenkedett a férfi, egy megbicsakló kövön hanyatt vágódva. Lábai magasba emelkedtek, teste többi része pompásan sikamlott. A szélsebes háton-ródlizás közben lehagyta Samirát, és már-már beérte a könnyed mozgású szellemkalózt. További száguldását egy ijesztő gyorsasággal közelgő, lyukas közepű kő veszélyeztette. Úgy rémlett, a nyomasztó szikladarab véget vet családalapítási esélyeinek. A becsapódás előtti másodpercben sikerült oldalvást kifordulnia. Jobb válla s medencéje élén siklott el a tűn-

406

dérkő mellett, majd fennakadt egy tetőtől talpig tövises bokrocskán, és megállapíthatta: nemigen járt jobban. - Megvagy? - kérdezte a nadrágszánkón érkező lány. - Kifogtam a tündérkövön - büszkélkedett Casablanca _ Tudod, a lyukas közepü köveket medálként szokás viselni. Sokféle ártalom ellen védenek. A kasztrálást kivéve;

Samira

visszapillantott

a

malomkerék

formájú

szikladarabra. - Ezt inkább a maffiás tündérek használják, mielőtt a folyóba rúgnák kővel nehezített delikvensüket - vélte. - Sosem állítottam, hogy minden tündér angyal. Még a nagyanyám sem az. A jó boszorkány csak mese, nekem elhiheted. Azért nevezik jónak, mert a tolerálható tulajdonságai vannak túlsúlyban. Zsömönfü lekecmergett a nadrágján áthatoló szúrós bokorról. Combjai közé görbülve kicsipegetett magából néhány törött tüskét, közben újfent megcsúszott a meredek lejtőn, és földindulásszerűén folytatta útját a távolban ködlő Holnemvolt nyomában. Míg ők mindezt művelték, a körülöttük zöldellő cserjék fává magasodtak, majd erdővé sűrűsödtek. A lejtő aljában patakhoz értek. A kavicsos mederben gázolva folytatták útjukat. Egyik oldalról sűrű erdőség, a másikról függőleges sziklafal magasodott föléjük. A beszökő napfényt az örökzöldek lombja pászmásra szabdalta, türkizre színezte. Samira megborzongott: ~ Sokkal szebb, mint amilyen hideg. Hosszan caplattak a lábszárközépig érő vízben, majd egy beszögellésbe fordulva felkúsztak az ott lévő szikla 407

párkányra. Azon páfrányok és más nyirkosságbarát növények nőttek, paravánjuk mögött keskeny nyílás látszott Holnemvolt a résen átbújva eltűnt előlük. A lány habozás nélkül a nyomába fúrta magát. - Anyám azt mondta volna, hogy vakon bízzunk meg egy szellemkalózban? - dohogott a férfi. A nyiladékra nézve biztosra vette, hogy beszorul, mint hamburgermikulás a kéménybe. Na de mégiscsak ő a férfi. Ezt észben tartva elindult Samira mögött. Válla gyakran megakadt a levegőtlen, szűk járatban. Mindössze az vigasztalta, hogy eddigi útvonalukat fejben összerakva csaknem pontosan tudta, merrefelé tartanak. Az örökkévalónak érzett kúszás végén cuppant ki a járatból, de nem ért földet, hanem az öt méterrel lejjebb lévő vízkatlanba esett. A zölden opálos tavacskát átúszva kikapaszkodott egy szappanszerűen csúszós sziklaperemre, és az imbolyogva lépdelő, ázott Samira után billegett. Örökzöld fákkal, cserjékkel szegélyezett sziklafal ferdült föléjük. Zsömönfu vacillált, lefelé vagy fölfelé pillantva szédelegjen-e. Átnedvesedett ruhája a testére tapadt, felelevenítve Adren kimentésének rideg körülményeit. Mielőtt istenigazából átfázhattak volna, Holnemvolt a magasba vezette őket a természet által kialakított, lépcsőfoknak alig nevezhető kiugrókon, peremeken, ki- és beszögelléseken át. Casablanca immár sehova sem akart nézni. Tekintetét fixálta az előtte mászó lány csípőjén, hogy megfeledkezzen a teljesen jogos tériszonyról. Mire felértek a sziklára, megszáradt rajtuk a ruha. Épp ideje volt újabb hideg fürdőt venni. Egy formátlan szájadékon végigmászva meg is tették, ismét vízbe csobbantak, ez csupán combközépig ért.

408

Barlangteremben találták magukat, alacsony mennyeit borult föléjük. A kupola résein át surrant be a zöld- arany fény, a nyílást övező lombokon át. - Gyönyörű hely - sóhajtott Samira. - Mindig ide vágytam - fanyargott a férfi. - Érzed, merre tartunk? - Éppen készültem elmagyarázni neked. Úgy tudván, hogy a nők agyából kimaradt az iránytű. - Én elfajzottam - felelte a lány. - Nem hencegésnek szánom, de úgy tolatok, mint a hétpatvar. Sose forgatom be a térképet, és akkor is tudom, merre van észak, ha a fa teljeskörüen mohos. Nemsokára elérjük a bunker mögött lévő barlangot. - Ezt nevezik pia frausnak* - borongott Zsömönfu. Samira ráhagyta, mivel igaza volt. Még hosszan másztak szűk járatokban, több belső tavat átúsztak, rengetegsok éve nem használt, mállékony kötéllétrákon kapaszkodtak le- és fölfelé, gyufaszálnak érzett pallókon egyensúlyoztak feneketlen vermek fölött. Holnemvolt opálos fényt bocsátott ki magából, hogy követhessék nyomát, már ha egyáltalán képesek tartani tempóját. Jócskán lemaradoztak mögötte, a fejlámpát használták, hogy sejtelmük legyen, melyik bolygón járnak. Negyedszer száradtak meg, amikor a szellemkalóz végre bevárta őket egy széles járat végén, amelyben csaknem felegyenesedve haladhattak. Mellé kilépve a mélybe csodálkoztak. Méretes barlangterem terült el alattuk. Holnemvolt csettintésére fények lobbantak a fali fáklyatartókban.

* kegyes hazugság

409

Odalent ládák sorakoztak, vasalt sarkú, ékes-díszes 1 giségek az egyik oldalon, futószalagon készült birodal ^ szögletesek a másikon, katonás rendben. ^ Holnemvolt csizmaorral lepöccintette a lábánál hever" kötélhágcsót, és könnyedén leereszkedett rajta.

Ne félj az lenni tettben és akaratban, ami vágyban vagy*

A púpos fedelű vagy lapos tetejű, díszszögekkel, festéssel vagy faragással ékesített régiségek legtöbbjét felnyitva találták. Múzeumban, képtárban, kosztümös filmekben megcsodált ruhák, lábbelik, övék, ékszerek kínálgatták magukat. Zsákocskákba ben megcsodált ruhák, lábbelik, övék, ékszerek kínálgatták magukat. Zsákocskákba csomagolt nyers drágakövek, az arannyal egyértékű fűszerek, ezüst- és aranypénzek halma hevert lábaiknál. Fegyverek, páncélok, kisebb-nagyobb szobrok, festmények, vagyont érő pipák, lószerszámok közt dúskált tekintetük. A bunkerbe zárt katonák maradványai ugyanitt enyészedtek. Testük csontvázzá porladt, foszladozó egyenruhájukra felbomlott szerveik nedvei tapadtak. Samira a kelepcébe szorult férfiak szemével nézett körbe. A terem tetején lévő parányi nyílásokon át besejlett nehány pontszerű fénysugár, a csillagos égbolt illúzióját keltve. A fenti folyosó elérheteden magasságban volt. Ha oda feljuthattak volna, talán kitalálnak a zegzugos barShakespeare

410

langrendszerből. Csakhogy a kötélhágcsó odafönn, a perernnél hevert, alighanem látták is, amikor lámpáik még működtek. A jelek szerint számos módszert kipróbáltak, hogy oda feljussanak vagy a hágcsót lepiszkálják. Ezalatt a kivégzett Holnemvolt kiült a peremre, s láblógázva szemlélte gyilkosai erőfeszítéseit, esetleg a kötéllétrát is mutogatta nekik. A járat körüli golyónyomok arra utaltak, hogy a csapdába került ffitzek sértőnek találták csúfolódását. A bombasújtottak kiszáradtan, zavart tudattal se mozdultak el a barlangteremből. A kalózok kincsesládái mellett vártak megmentő csodára, ott lelt rájuk a halál. Samira eltűnődött, mit tett volna a helyükben, amikor felfogták végüket. Olyan erővel gondolt rájuk, hogy megjelenítette őket. A legyengült katonák bágyadtan hevertek, mellkasuk zihált, beesett szemükben kihunyt az életláng. Végső erejükkel a mellettük lévő ládából kimarkolt aranypénzt szorították. Az utolsónak maradt hadfi négykézláb körbemászta halott társait. Az egyedülléttől irtózva reszkető kézzel a szájába harapta pisztolya csövét, görcsösen lehunyta szemét - és nem bírta meghúzni a ravaszt. így fogyott el maradék élete. A terem másik felében egymásra halmozott birodalmi e gyenládák álltak szabályos rendben. Rakodóik néhányat félretettek, leszögelt fedelüket felnyitották, tartalmukra kíváncsian. Az egyikben játék babák szorongtak. Hajas, pislogós, Mozgatható végtagú, nyitott szájú, sírós, mosolygós, cumizó porcelánbabák. Samira a padlóra ültette a legfölül nyugvókat, aztán 411

a következő réteget és a még lentebb lévőket is elővette Ülve, állva helyezte el őket, mellmagasságba vagy a fejük fölé emelt kézzel, és ezt addig folytatta, míg mindegyig ki nem szabadította a jókora ládából. Az ölelésre és megadásra emelt kezű, sorba rendezett babák oly szépen néztek maguk elé hatalmas, csillámos szemükkel, mintha az elmúlt évtizedeket nem egy zárt barlangban töltötték volna, mintha a gyerekek, akiknek örömére készítették őket, felnőhettek volna, és még mindig élnének. Casablanca átkarolta a lányt, sejtvén, mi dúl benne. - Ethylék vajon miért ezt a ládát bontották fel? kérdezte. - Inkább az a kérdés, miért nem zárták vissza. Ezek segítettek nekik a családjukra gondolni, amikor idelenn ténykedtek? Vagy inkább azért hagyták letakaratlanul, mert értéktelennek tartották a babákat? Hány családtól rabolták össze őket? A következő nyitott ládában játék mackók hevertek. Kisebbek, nagyobbak, rövid szőrnek és göndörek, gomb- és üvegszeműek, puha és csörgős belsejüek, csupaszok és ruhát viselők. A lány felsóhajtott: -Az irtótáborokban kiállították az utókor számára az elgázosított milliók leborotvált haját. Özönsok cipőt, szemüveget, mankókat. Széthasadozik a szíved és megváltozol, mire végigjárod a barakkokat. Az itteni tárgyakból is kiállítást rendeznék. íme, ezért dúlt a háború, bármikor, bármelyik. Hogy egyik ember elvehesse a másik ember tulajdonát, más gyerekének babáját, mackóját, életét. Mindig erről szól a vérontás, a többi csak lózung. Párhu-

412

zamnak itt van a kalózok zsákmánya. Ők legalább nem csipkézték körbe a rablást, gyilkolást dogmával, demagógiával, vezérimádással. Főleg a habzsi-dőzsi gazdagok és háborús hódítók hajóit fosztogatták. Ez persze nem menti fel őket, de más színezetet ad tetteiknek. Egyes kutatók szerint az emberi faj békés, segítőkész. Hümm. Na de akkor miért szereti annyira mások vérét? Emberét, állatét? Ha nem onthatja személyesen, akkor közvetett módon jut hozzá. A média a legtutibb virtuális vérdíler. Samira felfeszítette néhány lezárt láda fedelét. Az egyikben ezüstholmit talált, evőeszközt, edényt, ékszert, csecsebecsét, szobrot, serleget. Tenyerére vett egy ezüst nyakkendőtűt. - Belevésték a tulajdonos monogramját. Ő nyilván nem él már. Kiderül-e valaha, ki volt, melyik lerohant országban élt? A gyereke, unokája visszakapja-e az emléktárgyat? A következő ládát színükig töltötték a templomokból összerabolt arany ereklyék és relikviák. A harmadikba legyilkolt családok aranyholmiját zsúfolta a rablógyilkos kommandó. Casablanca átölelte, ringatta a lányt. - Állj le, ne folytasd. Kikészülsz. Samira összerakta magát, és Holnemvoltra nézett. A kalóz az egyik csontvázat piszkálgatta csizmaorrával. A lány tekintete láttán előreindult, hogy mutassa az utat a bunkerbe. Szűk sziklaüregeken másztak keresztül, a szédülésig kanyarogtak a homokszáraz járatrendszerben. Alár-már elcsüggedtek, mire a barlang tenger felőli bejártához tapasztott bunkerbe értek. Végigjárták az építmény gépészeti helyiségeit, a sze

413

mélyzet hálótermét, a fegyvertermet, lövegállásokat. Be tonszürke por lepte a falakat, a padlót. Az évtizedekkel korábban ott nyüzsgött kommandósok cipőnyomát eltüntette a vastagodó porréteg. A legfelsőn rágcsálók és hüllők hagytak sajátos mintázatot. Az elöl suhanó Holnemvolt csizmája nem tett kárt bennük, nem érintkezett a padlóval. A növényekkel átszőtt résablakokban madarak fészkeltek, a rácsközöket pókok szőtték be. Labirintusszerü kanyarokon, szűk helyiségeken keresztül jutottak az omladékkal torlaszolt páncélajtós bejárathoz. A férfi elárulta, hogy sosem járt ilyen helyen, noha kamaszként a hadijátékokon is illik átesni, már ahol akad épen maradt bunker. - A várak nagy része úgy épült, hogy a kapun berontó ellenség szétszóródjon és a köztes sáncok vagy a sikátorutcák labirintusában bolyongjon. így könnyebb volt lebírni a behatolókat - mondta a lány. - A fritzek hasonló elv alapján tervezték sok erődítésüket. Ha az ellenfél valahogy átjutna a páncélajtón, beözönleni már nem lenne képes. A katonák csak egyenként keveredhetnének beljebb, és a védők vígan levadászhatnák őket. - Eszerint előbb hordták be a nagyobb gépeket, ágyúkat, és azután alakították ki a bejárathoz közeli cseles falakat. Samira bólintott. - A hadtörténészek imádni fogják a feltárást. - Én meg a visszautat fogom imádni - sóhajtott bánatosan Zsömönfu. Úgy lett, imádta. Újra átmozgathatta minden izmát a hason és négykézláb mászatós, szűk járatokban, a billegő

414

pallókon, gázlókban, tavakban, recsegő-hasadozó kötéllétrákon. Megállapította, hogy ebből a túrából is lehetne olimpiai szám, barlangi öttusa néven. Utánaszámolt a tusáknak - csúszás, mászás, kúszás, úszás, ereszkedés -, megvolt mind az öt. Végre kiértek a szabadba. Az alkonyati napfényt megszűrte az erdő, mégis elvakultak tőle. Holnemvolt búcsú nélkül tért vissza az asztrálvilágba. Ők pedig rádöbbentek: annyira éhesek, hogy megennék egymást. Sietősen elvergődtek az eldugott erdei út szélén hagyott terepjáróhoz. Casablanca a csomagtartót felnyitva a fejlámpa levételéhez emelte a karját, amikor megzörrent a szemközti bozót. Bóklászó vadra számítva odanézett. Szempillantás alatt történt, mégis ezernyi részletet megfigyelt. Patogénia rontott elő a bokrok mögül, tetőtől talpig birodalmi jelmezben, zörgő ordókkal. Újonnan aranyszőkített haján tányérsapkával, szeme fölött és alatt bizarr müszempillának rémlő varratokkal, ugyanilyen fülszőrrel és szakállal. A friss szépítéstől duzzadt, vastagon púderos arcát gyűlölet torzította, miközben mellkason lőtte a rámeredő férfit. Zsömönfu a kocsiba kapaszkodva a talaj felé roskadt. ~ Most már bedutyizhatod, Samira - sóhajtotta, s holtan esett össze.

415

Meghaltam? Erre a válasz, mondta a Halál, valahol az igen és a nem között van* A lány haladéktalanul viszonozta a tüzet. Szabad kezével fedezékbe rántotta a kocsi mögött heverő férfit. Két ujjal kitapintotta nyaki verőerét. Tenyerét a szájához tartotta. Nem észlelt légcserét. Néhány pillanatra feltérdelve célba vette az ellenségesen lövöldöző bokrokat. Két sikolyt, nyüszítős szóváltást, ágrecsegést hallott, majd csend lett. Villanásgyors tárcsere után öklével Casablanca mellkasára vágott. A férfi teste megfeszült. Görcsösen hörgött, levegőért kapkodott, míg csak légcsöve meg nem nyílt. - Nem haltál meg, golyóálló mellény van rajtad suttogta a lány. - Pedig én teljesen úgy érzem - köhécselte-hörögte az újjászületett. - Mennyi ideig nem lélegeztem? Agyhalott vagyok? - Sehol se haltál meg - felelte Samira, és már ott se volt. A túloldali bozótba rontva a támadók hült helyét találta. Felkapott egy elgazdátlanodott stukkert, néhány méteren át vérnyomot követett. A kocsihoz visszasietve az ajtónál támolygó férfi1 32 anyósülésre lökte. A motorháztető fölött átlendülve 3 Terry Pratchett

kormány mögé huppant. Padlófröccsel indított. Az előrecsukló Casablancát tenyérrel támasztotta meg. - Mindjárt jobban leszel - ígérte. - Rohadtul fáj a mellkasom. - Semmi vész. Két golyót fogott fel a mellényed. Az ütéstől estél el, a sokk miatt állt le a légzésed... - Máris jobban érzem magam, hogy mindezt tudom. - Patogénia és még valaki lesett ránk. Egyikük megsérült. Nem is értem! Nem számítottak arra, hogy visszalövök? Otthon bekapsz egy fájdalomcsillapítót vagy iszol egy dupla koktélt, választhatsz. Néhány napon belül elfelejted a lórúgást. - Hogy tudtál ilyen nyugodt maradni? - firtatta a férfi. Felizgatott egyáltalán, hogy majdnem kinyírtak? - Alapszabály: vészhelyzetben atomgyorsan reagálunk, és csak később omlunk össze, négy fal közt, nyugiban. Jobban éreznéd magad, ha pánikrohamot kaptam volna? Most akkor szakítunk? Casablanca levette a homlokpántos lámpát, kamerát. Lábát kitámasztva megmarkolta a majrévasat. Jól hallhatóan fellélegzett: -Tehát nem a pánikrohamtól vezetsz ilyen tébolyult stílben? Nem szakítunk, Jane Bond. Ha működött a fejcucc, filmre vettük Patogénia lövöldözését. Mehet a dutyiba. Örülsz? Nem gondolod, hogy ideje rendőrt hívni? - Már ide tudnak jönni? Vége a viharnak? -Ja, hogy te kinti zsarukra számítasz!? Egy-két napon belül jöhetnek. Máris alig sajog a mellkasom! Csak ha leVe gőt veszek, beszélek vagy mozgok. ~ Ugye, hogy javulsz! - Istenem! - fohászkodott a férfi meghatottam - Meg417

mentetted az életemet! Ami veszélybe se került volna nél küled. Tényleg vannak hétköznapjaid? - Nem minden keresésem balhés. Nemrég például egy amulett után kutattam. Érdekel? Az út két kanyart hozott eléjük, egy közelebbit és egy távolabbit. Samira egyszerre tudta le mindkettőt. Felleg- nyi portölcsér követte őket, mintha tájfunt fakasztottak volna. -Érdekel - nyögte sápadtan Zsömönfu. Eltökélte, hogy amikor legközelebb megszólal, valami férfiasabbat fog mondani, jóval mélyebb hangon. - Egy író társaságban kikotyogta, hogy a varázsamulettjének köszönheti minden sikerét, anélkül képtelen volna írni. A nyakláncán viselt, lúdtoll pennát ábrázoló medálból fakad az ihlete, stílusa, szellemisége. Kisvártatva betörtek a házába, és eltűnt az amulett. Semmi más, csak az. Én kaptam az ügyet. - Az ott egy szakadék - mutatott közeire Zsömönfu. A lány magabiztosan legyűrte a kanyart, és tovább száguldott. - Elsőként ezt kérdezzük: mi az indíték? - folytatta. - Ez esetben elég világosan látszott, tehát körbevizslattam az írótársaságot. Abrams szerint a celebek kannibál kasztosok. Saját tapasztalataim alapján úgy vélem, más páholyok se képeznek kivételt. Egyébként nem író lopta el a medált, hanem a károsult egyik barátja. - Nem logikus - szúrta közbe Casablanca. Sorsába beletörődve elvette kezét a majrévasról. Légcsere közben se nyöszörgött többé. - Hol az indíték? - A barát elmesélt egy poénos sztorit, amit aztán az író néhány sorban beleszőtt a regénybe. A könyv szokásosan

418

sikert aratott. Ennek láttán a barát úgy gondolta, övé az érdem, és ő is tudna ilyet rittyenteni. Simán! Mi kell hozPapír, penna, pár poén. A fickó lekörmölt egy szerinte überjó sztorit, ám az a közeli hozzátartozóin és a kutyáján Ljvül senkit se érdekelt. És ekkor kapcsolt: vagy úgy, az ttrnulett! Betört az íróhoz, majd a csórt medállal a nyakában leült átzsenizni a sztoriját. Mielőtt befejezhette volna, elmentem hozzá a talizmánért. Megfenyegetett, hogy ha elveszem tőle, alkoholizmusra adja a fejét. Adja inkább gondolkodásra, javasoltam. Ha olyan sok a gondolata, hogy kettőnek is elég, a felét adja bérbe. Nem hallgatott rám. Másolatot készíttetett a pennamedálról, és azóta is írja a regényét, mindig ugyanazt, folyvást elölről, és újra és megint. -Ami engem illet, nem írok, viszont sokat olvasok, nemcsak szakirodalmat - mondta a férfi. - Apám szerint könyvkukac vagyok. Úgy észlelem, minden író mások és persze a saját sztorijait írja meg úgy, ahogy senki más nem tudná. Az irodalommá emelés képessége, a tehetség a talizmán. Szánalmas az a barát, aki ezt nem tudva bedől a medálnak. Egyébként nem sokkal jobb, ha te kergetsz, mint ha téged kergetnek?! - Könyvkukac vagy? - nevetett Samira. - Idővel bebábozódsz, és könyvmolyként kelsz ki? Holnap egyedül megyek a Napbarlangba. - Ketten megyünk. Aztán majd én is elviszlek a klinikára, ahol dolgozom, és a parkokba, ahol vadállatok gyógyításában veszek részt, és kvittek leszünk. Elvileg ^ok is veszélyes helyek, csak az ottani fenevadak sokkal gyengédebbek és szerethetőbbek a tieidnél, tán még a krokodil is.

Besötétedett., mire megérkeztek a Világsikerhez. Samira leállította a kocsit. - Ha bajod esett volna, vért ontanék érted - vallotta becézésszerüen. - Ez a minimum.Tudnod kell, fogadalmat tettem: magam szedem ki Patogénia varratait, tíz körömmel. - Engedélyezem. Greta nagysága mostantól tenyérre kenhető. Kipattant a kocsiból, lefeküdt mellé. Egy apró szerkezettel átvizsgálta a terepjáró fenekét. A rajtakapott nyomkövetőt lepattintotta az alvázról, és a közelben parkoló mosodai furgon alá helyezte. - Ideje kimosni a szennyest - mondta. A történelem nem ismétli önmagát, de rímel* Amíg Casablanca az ismételt újjászületést gyakorolta a meleg vízsugár alatt, Samira átmásolta a fejkamerák felvételeit a gyüjtőpendrive-ra, törölte és visszatárazta a memóriakártyákat, bezacskózta Patogénia elhagyott pisztolyát, valamint a mellényből kiszedett lövedékmagokat. Minden értékes holmit viszszacsomagolt a táskába, és azt a férfi által mutatott dughelyre rejtette. Töltőre cuppantotta a tikkadt akkukat, elintézett néhány telefonhívást, végül maga is a zuhany lépett.

* Mark Twain

420

A meleg vízsugár alatt ázdogáló Zsömönfu mellkasán leékbe-zöldbe játszottak a mellényébe csapódott golyók ütésnyomai. - Nem hittem volna, hogy ez ilyen penetráns érzés sóhajtotta megviselten. - A filmekből nem derül ki. - Hozzá lehet szokni. Jól van, neked nem kötelező. - És mire megszoknád, jön egy gengszter és fejbe lő?! - hördült fel a férfi. - Na, itt a dejá vu! - nyögte Samira. - Hát ezért mondom az új ismeretségeimnek, hogy könyvelési cégnek dolgozom! A való helyzet ismeretében kezdődne az aggódásnak álcázott beszólogatás. - Álcázott?! Ez a lehető legnyíltabb, legőszintébb aggódás! Ezt is meg lehet szokni? - Az igazat akarod tudni? Nem lehet, kivéve, ha a partner maga is szakmabeli. Szakítunk? - Sokszor szakítottál emiatt? - Néhányszor. - Jól van, mert engem egy csaj azért dobott, mert lószagú vagyok. - Lószagú isten! Hiszen az illat! - Az is előfordult, hogy a vadállatoktól érkezve oroszlánszagom volt. Vagy krokodil. Pelikán is lerottyantott már. Az se rózsaolaj. - Imádom a változatosságot - biztosította Samira. Casablanca fejet hajtott. ~ Oké, megpróbálom elfogadni a puskaporszagot. Menjünk vacsorázni, mielőtt felfalnálak. Öltözködés közben bekapcsolta a mobilját, és visszahívta azokat, akik napközben keresték. Kevesen voltak, egyívűk sem állatorvosi minőségében vágyott beszélni vele.

421

Kerülővel közelítették meg az éttermet. A lány által eddig fel nem fedezett folyosókon sétáltak, az Aleet-sziget fordulatos történelmét, lakott és lakatlan helyeit ábrázoló festmények, metszetek között. Samira megcsodálhatta a sokárbocos és még több ágyús Holnemvolt csatáját egy másik hajóval. A fess kalózkapitány portréját és egész alakos képét. Utóbbin tengerész létére lóháton ült, elragadott hajadont hurcolt magával. Az elrettentésképpen készült festmény piktora szörnyeteggé rútította a figurát. Hegyesbajusz más festegetőket is megihletett. Megörökítették őt az egyházi bíróság előtt és rongyosan a cellaodúban; egy barokkosán romantikus festmény azt ábrázolta, amint Aleet-sziget válogatott szépei megszöktetik a rabságból a kivégzése előtti éjjelen. - A képek egy részét apám gyűjtötte a szigeten fiatal korában, amikor még jóval több minden érdekelte, mint később, bipolárisként - mesélte a férfi. - Sokat a szállodával együtt vettek meg. Hűvös fuvallat borzolt a hajukba. - Gondoljatok bele: a fritzek ezeket is elrabolhatták volna - szólt Befana. - Tudom, nem mindegyik akkora artisztikus érték, hogy érdemes lett volna elvinni. A kevésbé értékes holmit viszont elpusztították. Jobbos, balos diktatúrákban egyaránt úgy tartják, hogy a művészet csak a legmagasabb osztályt illeti meg. Na persze, azt is ők mondják meg, ki a művész, mi a művészi. - Hol vagy? - Casablanca forgolódva kereste Befanát. - Ma csak hangban jelensz meg? Emlékszel, hányszor meséltél ezekről a képekről, rajtuk keresztül a szigetről, az életről? Rosszabbul is alakulhatott volna a sorsunk, ha a nácik teljesen megszállják Aleetet, és körberakják bunke

422

rekkel. Porig bombáztak volna minket a szövetségesek. Illetve benneteket, és akkor a gyerekeid meg se születnek. - Nem biztos a porig bombázás - vélte Samira. - A fritzek elfoglaltak két angliai szigetet. Telezsúfolták bunkerekkel, rengeteg katonát odavezényeltek, aztán csak várták a britek támadását, a tenger felől vagy a levegőből, hogy vitézül visszaverhessék, ám mindhiába várták. Churchill szivarozgatva kuncogott a markába, mondván: az a két sziget a világ két legnagyobb hadifogolytábora, és így is volt. Amikor a háború véget ért, szóltak az immár éhező krau- toknak, hogy kaput. Lement a függöny, irány a láger. Addigra a legirnyósodott nácik és a helyiek az utolsó szöcskét, macskát is felfalták, és már éppen egymást méregették. - A szellemvilágban sokan hisznek az öldöklő eszmék feltámasztásában - sóhajtott Befana. — Baljósodik a helyzet. Használjátok az ereklyéket, és többé nem próbálkozhatnak! - Nagyi, ez olyan amcsi filmes világmentő rizsa! - fanyalgott Zsömönfu. - Nehogy túlhidd magad, kisfiam! Nem te vagy az egyetlen, aki segít nekik a pokolra jutásban! Te csak a sokadik sorszámot kapnád! A rád eső részt intézd, ahogy mindenki! Befana távozott, érezték szelét. - Jól leoltott téged - nevetett Samira. - Örök szokása. Nélküle nagyarcúbb lennék. Nos, nemrég beszéltem az egyik itteni zsaruval. Azt mondta, niég javában tart a túszdráma, ugyanis a túszejtők is belátták, hogy hiába jutnának el a reptérre, a kinti vihar miatt nem szállhatnak fel. Senkit nem engednek ki a kórházból. Bemenni se lehet. 423

- Es ha valaki rosszul lesz, szül vagy haldoklik? - Csak nagyon indokolt esetben fogadnak beteget. - Erőszakosak? - Fegyvert nem használtak, de több túszt brutálisan megvertek. - A zsaruk készülnek valamire? -Túl veszélyes lenne a bent lévőkre nézve. Azt várják, hogy a vihar elükével ideküldjék a kommandósokat. - Nem kórosan óvatosak? - Még sosem volt dolguk ilyesmivel - mondta Casablanca. — Mint tudod, ez egy békés hely. -De mivel most ilyesmivel van dolguk, tehetnének valamit. Oké, visszalassulok az aleeti tempóhoz. Ettől függetlenül jó volna tudni, miért szálltak hajóra a vihar ellenére, hova készültek Iélekszakadva, hányán vannak, milyen fegyverekkel, kivel állnak telefonkapcsolatban. Valahogy sántít a történet. -Valóban több eleme érthetetlen - bólintott a férfi. Beléptükkor Samira vakrandijának fináléja zajlott a báltermi kivetítőn. A lány a hangulatosan megvilágított parkolóban lévő kocsik tetején ugrálva-szaladgálva menekülést mímelt. Páncélszekrény alkatú széptevője kifulladásig üldözte a prédát. Amikor már alig kapott levegőt, Samira hagyta, hogy a nyomába érjen. A fickó elkapta a bokáját, ám ekkor a másik női láb az arcába száguldva félreszegte a fejét. A lány átszaltózott a roskadó gavallér fölött, és pördületből támadást intézett ellene. Lovas berkekben alárúgámak nevezik, amivel meglepte a fickót. Az atomerejü rúgás lendülete a motorháztetőre dobta a böhöm testet.

424

Samira a kocsijába vetődött, ám a bőszült arszlán rátépte az ajtót. Mire elkaphatta volna a lányt, az kimenekült a túloldalon. Amint az utána mászó böhönye feje a külvilágra bukkant, az ajtó rácsapodott. Még ez sem járt eszméletvesztéssel. A klasszis továbbra is nyomult, noha már közelgő szirénázás hallatszott. Még kétszer átgázolt Samira nyomában a verdán, ezúttal a hátsó ülésen keresztül, és épp kétszer kapott szeizmikus kokit az ajtótól. A harmadik körbe nem kezdhetett bele. A rárontó zsaruk kirúgták a lábát, és ő végtagjait szétdobva elhasalt a flaszteren, mint a gázolt varangy. A kivetítő elsötétült, a tekintetek az érkezők felé fordultak. - Jól csináltad, Samira! - csettintett Dick Size. - így jár, aki lusta udvarolni. —Te talán szoktál? - kuncogott Lucifa. - Betáraztam néhány tuti szöveget, amitől a csajok fixen lehátaznak. - Mint például? - Annyira szeretlek, hogy ha a kádba pukiznál, kettéharapnám a buborékot. Na? Feljössz a szobámba?

Az emberi minőségnél nincs fontosabb*

Casablanca felidézte magában a Merdernan- villai viadalt. Samira és Vízigót szikrasziporkás kardozását a disznókábítókkal. Amint az opali- záló Szenzor leteríti a nyakon ragadott Rezsőt Önmagát is látta az ajtóval végrehajtott ártalmatlanítás közepette. Nemcsak Lavent fektette meg, Vízigót eszméletveszejtésében is aktívan reszt vett. Csak legyintett a parkolós jelenetre, amikor Drusilla megkérdezte: Mondja, nem fél Samirától? Csúnyán elbánt szegény fickóval! Na de így jár, aki nem nézi meg, kitől mit akar. Megjegyzése többértelműnek sejlett, mivel Basoche atya nem ült mellette. Vagyis nem mellette ült, hanem egy negyvenes éveiben járó, csinoskás nőrokonnal foglalkozott, aki arról faggatta, mi a teendője, miután úgy döntött, eljött az ideje, hogy bérmálkozzék, elsőáldozzon. Emlékszem a negyvenes éveimre - mondta az özvegy. Még élt a drága jó férjem. Imponálni akartam neki, habár ez nem volt kölcsönös, őt ugyanis nem zavarta a pocakeresztés. Én viszont húszféle tornára jártam, és új vallást vettem fel, talán a buddhistát. Táplálkozási szakértővé képeztem magam, és együtt szavaltam a rajongókórussal a legújabb diétába vetett hitemet. Egyébként mindegyt kortársnőm meghülyült, nem csak én. A változó kor tud niillik azt jelenti, hogy pont a legkényesebb időszakba11 válunk a hormonok játékszerévé. Épp amikor rájövünk)

* Popper Péter

426

hogy ami korábban feszes volt, visszacsinálhatatlanul lógói kezd, megereszkedik. És persze ilyenkor vesszük észre a pimasz ifjabbak lesajnáló nézését. Naná, hogy felismerjük! Mi is ugyanilyen kajánul bámultunk a nálunk vénebbekre hajdan! Sharia bólogatott: - Aljas húzás az élettől, hogy minden szemétséget viszszaad. Kinevettük anyánkat, amiért folyton a szemüvegét kereste, még akkor is, ha rajta volt. Vihogtunk, mert nem azt értette, amit mondtunk, és tök másra válaszolt. - Aztán tessék! Ha megérjük, ugyanoda jutunk. Ugyanoda! Mi ez, ha nem a karma bosszúja? - Drusil- la leplezetlenül a bérmálkozós szándékú, tinédzseresre sminkelt negyveneshez intézte szavait: - Hát ja, a negyvenes évek! Állandóan szól a csengő. Ajtót nyitsz, és látod: megjöttek a hurkák. Megint bim-bam, kinézel: itt vannak a narancsbőrök. Még le sem ültél, máris kopogtatnak: teli bőrönddel érkeznek a ráncok. Újabb csöngetés: befutnak a hupolykák. - Nemcsak jövés van, hanem menés is - csatlakozott egy korukbeli rokon. - Hamuban sült pogácsával a batyujukban elhúznak a fogak. Vándorbotot ragadnak a hullott hajszálak... Újabb hölgyek kommentelték a témát: ~ Bezörget a zsába. ~ Betrappolnak az epekövek. ~ Mert megepésedtünk. ~ Bebútorozik hozzánk az ecet, és megsavanyodunk. ~ S ha addig csak hébe-hóba jöttek, mostantól falká- ban állítanak be a rossz tapasztalatok. " Mindjárt öngyi leszek! - nyögte Thyra. 427

- Picit persze túloznak, de van alapja - mondta Ab- rams. - Messziről felismerem a negyvenes nőket. Igaál Donna Quijoték, éjjel-nappal az időmúlás ellen küzdenek Jelszavuk: mindenáron, bármivel. Pláne, ha celebek. - Ne felejtsük ki a távozók közül a férjet. Aki lelépett egy húszas vagy harmincas kiscsajjal. - Az enyém egy másik pasival lépett le. - Nálunk viszont én húztam el a családi kígyófészekből! - Nekem pedig megjött a bajuszom. -Az is valami? Nekem kocsányos bibircsókjaim érkeztek! - Engem minden felnőttpelusos hirdetés megtalál! - Az évek múlásával mindez csak fokozódik. Aki megéri, ötvenes, hatvanas is lehet. Az se fagyinyalás. - Nyugodtan legyen valaki hatvan vagy száz éves, csak ne látsszon rajta! - Ugyan, a mai negyveneseket inkább az új arcukról lehet felismerni. Eleinte csak kicsit másabbak önmagukhoz képest, ám minél jobban ráharapnak a plasztikázásra, annál gyorsabban vesztik el az arcukat. - Ezen is mérhető az idő múlása - bólogatott Danalf. - Általában tíz év alatt fiatalíttatják magukat felismerhetetlenné. - Beszéljünk üdítőbb dolgokról - ajánlotta Dick Size. - A férfiplasztikáról? - kérdezte Samira. - Az arcomra célzol? - Á, csak feltűnt, hogy a mimikád eltűnt. - Nagyon tévedsz, sose botoxoltatnék! Sose! Hiába cocögtök itt nekem! Az a titkom, hogy jó géneket örököltem. Irigyeltek, mi!? Rám néztek, és megszakad a szívetek,

428

olyan jóképű vagyok! Látom ám, hogy nyáladztok, mint pedofil az árvaházban! -Tessék méltósággal megöregedni! - förmedt rájuk egy rokon matróna. - Álljak előttetek követendő példaként! Drusilla felkacagott. -Viccelsz, Cathie? Voltál, aki voltál, vagyis pincémö. Nem sértésként mondom, de nálad nem hajoltak meg a polcok a könyvek súlya alatt. Negyven fölött bepánikol- va elcsábítottál egy jóval fiatalabb, gazdag szivart a nejétől, és a kisinasoddá tetted, hogy a hírnevével villoghass. A szerelmi hév hamar ellángolt, a szivar már menekült volna, ám ekkor te gyorsan megbetegedtél, hogy ápolnia kelljen. - Beteg is voltam, igaziból! - Na persze. Megjátszottad a méltóságos asszonyt, dresszkódot mellékeltél a meghívásaidhoz, műholdvevő kalapokat hordtál, minden cuccod menő márkás volt, és ha a férjed szegény másra mert nézni, egyből ágynak estél a zsábáddal. Sokáig elhúztad így a véget, de egyszer aztán hiába agonizáltál neki, juszt is összejött egy jóval fiatalabb nőcivel. Tőled elvált, a nőcskét elvette, és menten gyereket csinált neki. - Ránk tartozik ez? - firtatta Casablanca. - Maga most tanul ebből, fiatalember! - morrant az ürömanya. - Meg más negyvenes nőcskék is, akik foglalt férfiak elcsábítására vetemülnek! ~ Hol vagyok én negyvenes nöcske? - érdeklődött Zsötnönfu. Drusilla legyintett. Cathie-re nézve folytatta: 'Addigra ötven is bőven elmúltál, és semmiképp le nern mondtál volna az exed nevéről, sőt hírnevéről. Te-

429

hát látszólag megbocsátva benyomultál az új pár életébe, mint nagyi és persze anyós. Úgyszólván náluk laktál, te főzted a férjed ételét, irányítottad az új nejét. Elkísérted őket a díjátadókra, nyilvános mítingekre. Utáltad, hogy háttérbe szorulsz a fiatal feleség mellett. És hamarosan felvirradt a nagy napod! Egyik este vacsoránál a férjetek a szívéhez kapott, a levesbe fejelt, aztán hátrazuhant a székkel, és már vége is volt. Cathie méltóságteljesen megszólalt: - Kizárólag a te fénytörésedben ilyen a történet. Rajtad kívül bárki más azt látja, hogy én tiszta szívemből szerettem Baltasart! A korkülönbség ellenére! Nekem egyáltalán nem számított az a tizenöt év! - Hát persze, hisz te voltál annyival több. - Ez is bizonyítja szerelmem tiszta, önzetlen mivoltát! Én voltam Baltié hátországa, még a munkámat is feladtam érte! Én voltam mellette a finom, elegáns, okos, szellemes dekoráció! Nekem köszönheti karrierje intenzívebb ívelését! Megbocsátottam neki a hüüenséget, és hogy azt a színvonal alatti nőcskét felcsinálta! Épp ezért magától értetődik, hogy én lettem a Hivatalos Özvegy! Zokogtam az elmúlása miatt. Menedzseltem a temetését, odaren- j deltem a teljes médiát. Hiszen egy ekkora nagyság nem halhat meg észrevédenül! Gyönyörűségesen sikerült, ez a legszebb emlékem Baltie-ról! - Nekem te vagy, ahogy talpig feketében, nagyasszony- | ként vonultál a koporsó után. Az ifjabb özvegy és a többi gyászoló csak méterekkel mögötted mehetett. A letüllö- J zött kalapoddal tutira fogtad az összes hírcsatornát, hogy i csekkolhasd a temetési közvetítéseket. Vonulás közben oly

430

■

vontatott lassúsággal és annyi fenséggel nézegettél körbe, mint egy pápa! -Te meg a sír mellett állva képen röhögtél! - Én csak együttérző akartam lenni, ezért bánatos fintorral kedveskedtem neked.Te meg úgy néztél vissza rám, mint egy ízeltlábúra! -Temetésen vigyorogni?! Kegyelettelen! - rikkantotta Cathie. - Én ott is álltam a sarat! Úgy viselkedtem, ahogy özvegyhez illő! Azóta is szüntelenül ápolom drága Bal- tiem emlékét! Nemsokára megírom a memoárt a boldog házasságunkról! A balján ülő hölggyel csevegő Basoche atya nem észlelte a többiek társalgását, mióta kettejük közt szóba került az irrigáció. Lelkendezve ecsetelték egymásnak a bélmosás szépségeit. Samiráék lenyelték az utolsó falatot. A Hivatalos Özvegyet és társaságát hátrahagyva a szobájukba siettek. Úgy tervezték, masszírozással segítik át egymást túrájuk izomlázas szövődményein, de persze eltérültek az ortodox masszázstól, majd elaludtak, mint a letaglózottak. A bálteremben kitört a táncolásos mulatság. A szellemvilág is feléledt. Némelyikük döbbenetes felfedezést tett magán: bizonyos részeik húsvérré váltak, majd ismét asztrálissá foszlottak, és újfent testesülni kezdtek, aztán megint lebomlottak róluk. Befana és Cassandra aggódva figyelte változásaikat.

431

Nem verejtékeztem eleget. Lehet. De én vagy könnyedén csinálok valamit, vagy nem csinálom. Nem szeretem a verejtékszagot*

A reggelizés sztárja kétségkívül Lucifa volt. Táplálkozás közben orgazmusterápiát tartott a szép számú érdeklődőnek. A szomszéd asztalnál ülve Anyaság is fülelt, jóllehet úgy tett, mintha szikrája se volna arról, mi folyik mögötte. A kisdedet ezúttal a szobájukban hagyta Haryllel, apa-gyerek kapcsolatépítés céljából. Egyébként se lelte már örömét a nyilvános szoptatásban, mióta Fauna minden figyelmet magára vonva váratlanul lebabázott, holottpedig várandós se volt. Az elszontyisodott Anyaság arra számított, hogy Delphine ezt nem hagyja annyiban, és hirtelen szüléssel állítja helyre az erőegyensúlyt. Vele persze majd többen foglalkoznak, és akkor Fauna megint kezdheti tömi a fejét, milyen újabb trükkel kerülhetne a középpontba. Holott a középpont egyedül őt, Ginevrát illeti meg, mint kiváló férjes asszonyt és édesanyát. Érezte, hogy gondolatmenete sántít némileg. Bizonyára azért, mert más vonta el figyelmét. Fel se fogta, mi történik vele, máris együtt pihegett, kifújt, befújt, koncentrált a terápiás csoporttal. Olyannyira átélte a gyakorlatot, hogy a szájába tolt croissant-ról is megfeledkezett. Akkor sem ocsúdott fel, hogy neki voltaképpen háborognia illenék, amikor a francia kiflit átharapva felkurjantott:

* Popper Péter

432

- Ah, ah, ah, ahL Mámoros rikoltásai nem keltettek feltűnést. Mások is hasonlóképpen érezték magukat. Lucifa megvárta, míg a terápiás eredmény eléri csúcspontját, ezután lazítást szuggerált. Végül onnan folytatták a reggelizést, ahol a gyakorlat közben félbehagyták, elharapták a fogaik közt felejtődött kiflit, banánt, lenyelték a szájukban maradt falatot, tovább kanalazták a lágytojást. Symon Tedeum teljes önátadással vett részt a terápiában. Sharia és Drusilla szemöldökfelvonva, croissant-jai- kat a tejeskávéba mártogatva, unottan szemlélték a körülöttük folyó csoportos mámorgást. Samira kérdőre vonta égőit, mit szólnak mindehhez. A jobbik én, a rosszabbik én és a köztes én is előadta véleményét. Szokás szerint összevitáztak, így a lánynak önállóan kellett döntenie, mit gondoljon a dologról. Casablancát is hasonló dilemma foglalkoztatta. - Inkább te hipnotizálj - mondta végül. - Engem meg te, amilyen jól csinálod. Basoche a negyvenes fruskával reggelizgetett, ám az túl simulékony és egyszerű volt. Az unatkozó atya figyelme mind sűrűbben elkalandozott, pillantása egyre gyakrabban akadt el Drusillánál. A virslijét késsel, villával tran- csírozó ürömanya nem látszott észrevenni a bámulást. Arcvonásai fensőbbséges lesajnálást fejeztek ki a törpe halandók iránt. ~ A hétfejű sárkánynak vajon hány egója lehet? - töpre ngett Samira. ~ Alapjáraton mindenkinek három van, ezt szorozd be héttel, ha a sárkány normális. Szörnyen kaotikus lehet viS2 °nt, ha egy hétfejű skizózik. 433

- Már egy migrént is nehezére eshet túlélni, hát még a tudatosztódást. Alighanem így keletkezik a gonosz sárkány. - Nem véletlenül mondogatta nagyanyám: ne ciháid a sárkány bajuszát! - A három éned közül melyik sárkány? - kérdezte a lány. - A fölöttes, de ő is csak egyfejű. Hála neked, jelenleg olyan nyugodt, hogy még a pikkelyei is kisimultak. A kávét lenyelve úrnak indultak a kocsival. Ezúttal Casablanca is felkészült a váratlanságokra. Fegyvert ugyan nem volt hajlandó kézbe fogni, ám állatorvosként nem számított teljesen védtelennek. - Nem követnek? - kérdezte félúton. - Manapság ez távolról is végrehajtható. Felpöckölik a nyomkövetőt az alvázra, aztán egy kütyüvel figyelik a verda mozgását. Tegnap Patogéniát az érdekelte, hol időzünk hosszasan. Odahajtottak, de az órák teltek-múltak, és nekik döfésük se volt, hova tűnhettünk az erdős-hegyes natúréban. Holott nyilván azt hitték, hogy a kocsi mellett találnak egy kaput, ami szezámra tárul, és ők beléphetnek a kincstárba. Nem mellesleg amatőrnek hisznek bennünket. -Velem kapcsolatban nem is tévednek - jegyezte meg Zsömönfu. - Mondd csak, ha izgalmas résznél jársz egy könyvben, betűről betűre becsülettel végigolvasod, vagy elugrasz a jelenet végére, a kifejletre éhesen? - Molyolós típus vagyok, végigolvasom. - Amikor azt kutatom, mi baja egy páciensnek, én is minden részeredményt, tünetet oda-vissza, apróra végigszöszölök, tradis és rendhagyó megközelítésből is megvizsgálok, végül többnyire meg is találom, amit keresek.

434

Hanem ez más paszta, épp ezért nem bánnám, ha végre túl lennénk az egészen. Látom, milyen érzékenyen érint, mennyire kikészít téged. - Mert ez most kegyetlenül személyes. Egyébként nemigen ragadtatom magam érzelmekre. Vagyis de, csak már tudom kezelni a megrázkódtatásokat. Ha a családom nem lenne érintett, akkor se birnék objektív maradni ebben az ügyben. A háborúban hatvanmillió ember halt meg. Minden oldal katonáit, civileket, megbélyegzetteket és más üldözötteket is beleértve, az állatáldozatokat nem is számolva. Romba dőlt egy földrész. Lelkek sérültek, nemzedékekre. Még ma is rengetegen cipelik őseik kínjainak, bűneinek terhét. Az út elfogyott alóluk. A terepjáróból kiszállva elindultak a Napbarlanghoz vezető kövecses ösvényen. Térdig érő tüskebokrok, ligetesen nőtt fák között lépdeltek. Látták a csapáson a friss nyomokat. Többen jártak ott előttük, nem is túl régen. - Nyáron forgalmasabb a hely - mondta Casablanca. Az itt nyaralók szívesen csónakáznak a barlangtavon. Az érdeklődőket Max vagy Engels szokta felkísérni, általában a délutáni órákban, amikor a Nap besüt a szájadékon, és a víz átlátszóvá kékül. Ha a kirándulók nyafognának a sétálás miatt, az egészséges életmódról, extrém sportolásról szóló szpíccsel könnyen megbájolhatók. Természetvédelmi okból nem lesz itt műút, felvonó. Ennek persze nem minden szigetlakó örvend, ezért időről időre népszavazást tartanak turisztikai témákban is. Szerencsére a mohóság alulmaradt ez idáig. - Egzotikus emberek élnek itt. Másfelé, amerre csak nézek, többnyire a pillanatnyi hasznot hajtják, merő kap435

zsiságból, a majdani következményekkel, az utódok nyomorával mit sem törődve. Casablanca megállt a kaptatón. A lány felé fordult: - Amit tegnap felfedeztünk, és amit ma találni remélünk, óriási próbatétel elé fog állítani rengeteg embert. - Sejtem - bólintott Samira. - Galaktikus méretű kísértés lesz. Sokan megpróbálják rátenni a kezüket, vagy „csak” lefölöznék az értékeket. -Te nem tántorodsz meg? - De. Ha netán előkerülne Dame festménye a nagyanyjáról, a magaménak akarnám a képet. Persze tudom, hogy az a családomat illeti, és egy sor bürokratikus fázis végén alighanem meg is kapnánk, de nekem azonnal kéne, nem pedig húsz év és/vagy öt pereskedés múlva. -Tehát? - kérdezte a férfi. Samira vállat vont. - Megtaláltuk már? A barlang szájához érve áthajoltak a peremen. A mélyben hívogatóan kéklett a tó. Ebben a napszakban még nem lehetett látni a meder alját. A sziklafalból kivájt lépcsősor vezetett lefelé, a szélesebb-keskenyebb fokok sajátos ritmusképlet alapján követték egymást, némelyik egy-másfél méterre volt az utána lévőtől. A nyaktörő grádics mellett meredek vaslétra függött, a fényesre kopott fokok tanúsaga szerint legtöbben ezt választották a le-föl mászáshoz. A lajtorja tetejét és talpát herkulesi csavarozás rögzítette a sziklához. - Pöpi csapda - sóhajtott a lány. Látta, amint Klaus Merdeman, zseblámpáját a fegyver' csőhöz illesztve, célba veszi a magasból a sziklapárkany kiszélesedő részén alvó kommandósait. Kaszáló mozdula 436

tokkal végigsorozza a takarók alatt heverő testeket a géppisztollyal, és csak tüzel és tüzel. Az egyetlen katonát, aki a tóba menekül a golyózápor elől, akkor végzi ki, amikor az felbukkan levegőért. Bár nem lát élesen, elégedetten észleli a kristálytiszta vízen terjedő vérfoltot. A hullákkal borított párkányról is a tóba csordogál a vér. Samira hirtelen nem tudta eldönteni, hogy a képzelete láttatja-e vele a jelenetet, vagy a szellemek mutatják neki. - Ugyanakkor kitűnő búvóhely is - mondta Casablanca. - A halálosztagosok túlélhették volna, ha valamelyik vakjáratban éjszakáznak. - Akkor lesurran, és kézigránátot gurít közéjük. - Na, ehhez már kevés az aljasság. Bátorság is kellett volna. Nem értem, hogyan is bízhattak meg a parancsnokukban. - Cinkosokként éveken át kéz a kézben gyilkoltak. Oceánnyi gazságot tudtak egymásról. Úgy vélhették, ez elég ahhoz, hogy biztonságban legyenek a társaiktól. És annyi más újabb veszéllyel kellett szembenézniük. A háborúnak lőttek, az etikett megváltozott. Már nem volt komilfó betörni mások hajlékába, üdvözlésképpen lepuffantva a házigazdákat. A törvényállamokból jogállamok lettek, a háborús bűnösöket üldözték, ha lanyhán is. Sokat töprengek azon, hogyan mentek haza az efféle hős csatafik. Szevasz család, apu megjött, és most büszkén elmeséli nektek, hogy nem csak a fronton harcolt, hanem főleg fegyvertelen civilekkel ke- Syedenkedett, jó sokat legyilkolt közülük! Na gyertek, srácok, Puszit apunak! Zsömönfu a fejét ingatta: "Inkább ez lehetett a hős csatafik jelmondata: olyat Mondok, hogy magam is elhiszem. Valószínűbb, hogy ö b 437

csapáshoz folyamodtak, úgy vélvén, így könnyebben megbirkóznak a lelkiismeretükkel. Bedumálták maguknak, hogy a jó oldalon álltak, nemes tetteket hajtottak végre, s valójában ők az áldozatok. Ezt addig-addig hazudták szájtépve, mígnem a családjuk is mélységesen elhitte. És máris ott állt a következő lélekmérgezett nemzedék. Gyanítom, így terjed a fertőzés. Az önbecsapásban az a vonzó, hogy nem kell leleplezéstől tartani. Épp ezért rengetegen választják ezt a reménytelen zsákutcát. - Más ügyek kapcsán több közelmúlti háború veteránjaival beszéltem - szólt Samira. - Ma már poszttraumás stressz-szindrómának nevezik, amit tetteik következtében átélnek. Büntudatenyhítő, görcsös önigazolásuk a fanatizmusig súlyosbodhat, és az arra hajlamosak körében tényleg örökíthető, degenerációról degenerációra. Még valami: a fanatizáltakkal nem tudsz konkrétan arról beszélni, amiben vakon hisznek, ha nem az ő oldalukon állsz. Csakis egyéb műfajú-témájú példákon keresztül próbálhatsz hatni rájuk. Úgy talán megértik a lényeget, de így is elég ritkán alkalmazzák öngyógyításra. Na, süllyedjünk a barlangba. A lány nem vesződött a létra fokonkénti megmászásával, tüzoltóstílusban siklott le rajta. Zsömönfu kesztyűt húzva követte példáját.

438

A zsarnok elleni lázadás Istennek való engedelmesség* $ A csúszdázás végén keskeny peremre érkeztek, amelyen legfeljebb két-három vékonyabb y ^ ember számára volt hely. A kikötött csónakok egyikébe ülve a sziklapárkány felé eveztek. A víz még sötét zöldeskék vagy kékeszöld volt, mint Casablanca szeme. A meder alja csupán sejlett, a fényes felszín alatt halak cikáztak. A környező falakon zöldellő cserjék és fácskák megéltek a víz párolgásából, a magasból hulló harmat- és esőcseppekből. A lombok közt fészkelő madarak csivitelve ki-be röpködtek, a szájadék fénykürtőjében szédelgő szárnyas rovarokra vadásztak. Nagyobb esőzések, viharok idején a tavat tápláló erek duzzadásával a barlangban is növekedett a vizszint; a megáradások nyomait törpepáffányos, mohás vonalak mutatták a széleken. A tó alig kétharmadát övező párkány szélessége szeszélyesen változott. A strandolok a terebélyesebb, alig lejtő részt kedvelték, mit sem sejtve az ott véghezvitt gyilkosságokról. A pedáns Josef annak idején nyilván arra is ügyelt, hogy az utolsó cseppig eltüntesse a vértócsákat. Kikötötték a csónakot a peremre vezető lépcsőknél. Felérve nyomban észlelték a legutóbb itt jártak nyomait: elszórt papír zsebkendőt, cigis dobozt, egyéb szemetet. Casablanca ráismert az Adren hasi sebére borított gézlapra. A flastromot közelebbről szemlélve megállapította, hogy a lódózisú antibiotikum hatott, a gennyesedés elmaradt, ellenben a páciens mozgatása vérzést okozott. ‘ Thomas Jefferson

439

A létra felé pillantva látni vélte, amint a lefelé mászó fickó hasán repedeznek a varratok. Röpke ismeretségük alatt Adren máris két életet elhasznált, és csupán a macskáknak jut kilenc. Zsömönfú elmélázott. Mennyit kapott az ember? Az ismeretlen számúból ő maga vajon mennyit herdált el? Gyorsan utánaszámolt: volt egy autóbalesete, agylötyögéssel, röpke amnéziával; egy szeizmikus erejű görkoris esése, napokig tartó ülési nehézséggel. Krokodil is kergette az állatparkban, bár az nem számít, mert nem érte utol. Minapi búvárkodása fortunás véget ért. Soha nem ütötték meg. Ja dehogynem: a leprakórházban. Tegnap beledurrantottak két golyót. Ez annyi, mint... Hűha! Ám úgy fest, maradt még. Samira a sziklafali domborműféléhez lépett. Az egykori alkotó varázsgomba hatása alatt állhatott. Olyan lényeket faragott ki a kőből, aminőket emberfia tudatmódosulás nélkül aligha láthat. Habár az alkotó hajlamú emberek szerint az ihlet-fennhéjázó írásmódban: ichlet - pontosan ilyen állapot. Más hajlamú személyek viszont váltig állítják, hogy az ihlet luxus, és amúgy se létezik. Bőven elég szorgalmasnak lenni a választott művészeti ágban, minden hétköznap kilenctől háromig, és a remekmű létrejön. A falszobrász ihletett és szorgos volt, többtucatnyi kimé- raszerűséget bontott ki a sziklából. A lények némelyike az erózió - populáris nevén: Az Idő Vasfoga áldozata lett, másokat megpróbáltak kivágni onnan, hogy emléktárgyként elvigyék, néhányat unaloműzésből rongáltak meg. Samira a falba illesztette a kalandos sorsú szobrocskát. Csikordulás hallatszott a közeli vakjáratból. Ugyanekkor suhogást észleltek a magasból. 440

A lány visszadobta a kimérát a zsákba, a vágatban az ajtó bezárult. Megpördültek. A halálosztag sorakozott előttük. Merdeman parancsnok a katonái között tornyosult, nem a magasságából, hanem lebegésből kifolyólag. A hű Josef mellette állt, félreérthetetlen gesztussal jelezve a húsvéreknek, hogy tüstént eltöri a nyakukat, és élvezni fogja. - Nahát, uraim! - szisszent a lány. A ledobott zsákot a falhoz támasztotta a sarkával. Jobb karját a rajta lévő tűzkoronás ereklyével maga elé tartotta. A szellemek fehérizzó szemmel topogtak, egy lépést előre, egyet hátra, dühösen és tehetetlenül. - Remélem, nem veszik csúfolódásnak, hogy leuraztam önöket - folytatta Samira. - Milyen szépen összejöttek! Már nincs harag? A szitává lyuggatott kommandó megbocsátott a gróf úrnak? Elvégre nemeshez, tiszthez méltó volt, ahogy kivégezte önöket, a társait! Hányszor mentették meg az életét? Az átlyuggatott asztrálok összenéztek. Ajakmozgatva, ujjaikat elősorolva számolgattak. -Tehát sokszor - összegezte a kérdező. - A lerohant házakban nem csakmegadó, megtört, lesújtott embereket találtak, akadt ott néhány szenvedélyesebb is, nemde?! A védekező áldozatok hányszor támadtak magukra késsel, flintával, vasvillával? Olvastam, hallottam történeteket. Maguk megvédték a tisztjüket, kuliztak, gályáztak érte. Mit kaptak fizetségül? Nos? Az elbizonytalanodott kommandósok a golyóütötte lyukakba öltögették ujjaikat, egyikből a másikba, zavartan, szaporán. 441

Nyaktörő Josef a tűzkoronás ereklye fenyegetésével alig törődve előreugrott, hogy nyakon ragadja a lányt. A feléje suhintott karkötő azonban a levegőbe dermesztetté asztráltestét. - Házasodj, Ausztria! - idézte Casablanca, majd a fejéhez kapott. - Ácsi, hibás szlogen! Megvan, ez kell most ide: oszd meg, és uralkodj! - Szellemként csak Befana tud beszélni? - kérdezte Samira. - Elvégre boszorkány - felelte a férfi, kezében tartva a rábízott Justitia-ereklyét. A lány lemondóan sóhajtott: - Már beleéltem magam, hogy beszélgetek velük, mielőtt végképp elfoszlatjuk őket. - Hát végtére is: beszélgetsz. -A beszélgetés, mint már mondtam, olyan, mint a pingpongozás. Igaza volt, az asztrálok egyikükről a másikukra nézve követték a társalgást, mintha rangadón volnának. Samira az agg grófra tekintett. - Számos magafajta megúszta a gyilkosságait. Pápai életkorban, vénen múltak ki. Maga szociopata, ilyen érzést nem ismer, tehát meg se kérdezem, volt-e bűntudata. Csak azt sajnálom, hogy e fogyatékosság következtében nem is érti, mi bajom van önnel. Merdeman megkattogtatta a fogsorát. Csontkeze az oldalán függő pisztolytokba süllyedt. -Az csak illúzió, hogy lelőhet egy szellemstukival - szólt rá a lány, habár ezt tapasztalat híján nem vehette biztosra. Megpróbálhatja persze, de gyorsabb leszek Justi-

442

tia kardjával, és akkor maga végleg bekaputol. Mellesleg mindenképp gyehennára küldöm, de előbb elmondom, mivel tartozik. Csak az én családomnak több tucatnyi felbecsülhetetlen értékű emberélettel, ingóságok mázsáival lóg. A túlélőknek és az utódoknak okozott fájdalomért is felelnie kell. A kommandósok újra mocorogni kezdtek. Samira rájuk villantotta a szemét, mire tüstént visszaemyedtek a lyuköltögetős pozitúrába. Merdeman nem hitt neki, pisztolyát előtépve tüzelt a lányra. A levegőbe emelt Justitia-ereklye eltérítette a golyókat. A fegyvercső lekonyult, a következő lövés szétvetette azt. A letépődött grófi szellemkar a tóba repült a bizarr csokrétának tetsző stukával együtt. Tintaszín ektoplazma fröccsent a csonkból. Nyaktörő praxisba lendült gazdája végtagvesztése láttán, ám az útjába lökött ereklye újfent megállította. - Az effajta hűség már beteges, nem gondolja, Josefl? Hiszen maga sajnálta lemészárolt társait! Miért nem velük van? - Miért kérdezel tőlük ilyen marhaságokat? - nyögte Casablanca. - Hűség, tisztesség, erény, becsület? Ezek az orosz rulettet is tele tárral játszatnák! A bőszített halálosztagosok a parancsnokuk felé fordultak. Letépdesték és a karja után vágták rangjelzéseit, érdemrendjeit, tányérsapkáját. Amint az utolsó ordót is leszakították a melléről, gazdájukat is a csecsebecséi után rúgták a vízbe, majd közrefogták Josefet. Egyre közelebb s közelebb nyomultak hozzá.

443

- Jó kérdés, Nyaktörő, feleljen! - bólintott Zsömönfu, Szerintem épp azt kérdezik a maguk módján, tudott-e arról, hogy Merdeman végül kinyírja őket. Hát persze! Sejtette, biztosra vette, készült rá! Ezért vett magához mindent, amiből a gazdája megtudhatta volna, hol keresse a dugott holmit. Ezért pattant meg a szigetről degeszre tömött táskával, miután Merdeman kinyírta a társait, és persze mielőtt még magára is sort kerített volna. Úgy kalkulált, hogy néhány éven belül visszajöhet a zsákmányért, ám időközben lesittelték. Az persze nem biztos, hogy túlélte volna a viszontlátást, de legalább versenghetett volna a gróffal: aki aljasabb, az marad életben. Te kire fogadnál, Samira? - Merdemanra. O volt motiváltabb, dühösebb. Elvégre Josef kifosztotta őt. A kommandósok az igézettnek rémlő tisztiszolga gombjait tépdesték, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. Leszaggatták a váll-lapját, a csicskaféléknek rendszeresített értéktelen ordóit. Kettéhajtották a sapkáját, és a száját két ujjal kinyitva a torkába dugták. Végül őt is a tóba lökték. A vízben semmi se látszott a belehajigált holmikból, az asztrállények is semmivé foszlottak, nem történt környezetszennyezés. - Na jól van, oszolj! - intett nekik Samira. - Hiszen tudjátok, mi van a rejtekhelyen. - Nem tudnak mindenről - mondta Casablanca. " Szerinted Josef hova dugta a hulláikat? A halálosztagosok izgatottan döfködték a testükön ütött sebeket, olyanformán mozgatva ujjaikat, mintha pikuláznának.

444

A miniszterek és barátaik, amikor hatalmuk és állásuk veszélyben forog, a haza üdvére hivatkoznak* A rablógyilkos kommandó óriási buborékba záródott. Szabadulni nem bírtak belőle, a burok a szuronyoknak is ellenállt. Az áttörhetetlensége dacára flexibilis szövetű, átlátszó gömb le-föl pattogva mozgott velük. A katonák tenyerüket az oldalához támasztva, szétvetett lábbal egyensúlyoztak, csizmatalpaik, ujjaik átdomborodtak a falon. A gömb beszöcskézett a feltáruló rejtekajtón Samiráék nyomában. A helyszűkéhez idomulva változtatott formáján-kiterjedésén. A belsejében billegő szellemek rémüldözése közömbösen hagyta. Alighogy beléptek a barlangterembe, a fali tartókban ágaskodó fáklyák fellobbantak. Denevérek hemzsegtek körös-körül. A magasban lévő nyiladékokon keresztül újabbak és újabbak érkeztek. Süketítő szárnysuhogás, ciripelő-vijjogó hangok töltötték be a hangversenyteremakusztikájú helyiséget. A hatalmas szemű, bőrpalástos állatok olykor fejjel lefelé megálltak a levegőben, közvetlenül Samira vagy Casablanca arca előtt lógva, hogy láttassák, amint barna kutyaszemük fehérizzóvá gonoszodik, szemfogaik kinőnek a szájukból és mindegyre hosszabbodnak, hegyesednek. A lány előhúzott egy démonűző füstölőt. Dörzsgyufával begyújtotta, majd elfújta a lángot. A csóva helyén * Anatole Francé

445

maradt parázs észveszejtő füstje különféle formákat öltve bodorodott-figurásodott. Szellős-foszlós ködlovak, sasok és keselyük, mogorva dzsinnek hordták szét a szellemhökkentő büzanyagot. A füstölés elől menekülő denevérek a nyiladékoknál tömörültek, páni tolongásukkal bedugaszolva azokat. A reménytelenül benn ragadtak többsége felfüggeszkedett a barlang mennyezetére, és szárnyaikat maguk köré tekerve kívülálló passzivitásba burkolóztak. A harciasabbak alakváltással reagáltak a vészhelyzetre. Testük, fülük túlságosra nyúlt, karmaik, fogaik pengévé hegyesedtek. A többiek mérete alig változott, miközben emberformát öltöttek. Szárnyaik Batman-palásttá módosultak, fejükre Batman-sapka simult. Meteoritsebesen űzték-vadászták a harciasokat. A füstlovak, óriásmadarak és dzsinnek őrjárattá lassulva köröztek a terem szintjein, ott léptek közbe, ahol kellett, főként arra ügyelve, hogy Samiráék zavartalanul körbenézhessenek. Casablancát valósággal kisfiúvá nyűgözte a mini-Batmanek csatája. Szájtátva figyelte suhanó röptűket. Felszisszent, ha egyikük megsérült, és figyelmeztette azt, amelyik ellen orv támadást intéztek a pengések, ahogy hajdan is felkiabált a színpadra a bábszínházban, ha az ármányos bábfigura a gyanútlan főhőst fenyegette. Samira a halálosztagosok maradványait szemlélte. A gömbbe zárt szellemmások, orrukat a buborék falához nyomva, elborzadt képpel ugyanezt tették. A barlangba alig jutott nedvesség, a levegő különösebb hőingadozások nélkül, szabadon áramlott, dögevők, rovarok nemigen jártak odabenn. A tetőtől talpig kilyuggatott

446

holttestek ebben az ideális közegben mumifikálódtak. Elhelyezésükből látszott, hogy a lábuknál fogva vonszolták be, majd akkurátusán egymás mellé rendezték őket. Haláluk idején már nem viseltek katonaruhát. Kezük nem a mellkasukon feküdt, imára kulcsolt ujjakkal, pedig legtöbbjük nyakában aranykereszt függött, nem is kicsiny. Fonnyadt ujjaikon pecsétgyűrűk lötyögtek. Samira végigvilágított rajtuk a lámpával, ábrát, feliratot, stichwortot keresve az ékszereken, észben tartván, hogy azok rablásból származnak. Talált néhányat. Lege et fide: törvénnyel és hűséggel. Az elolvasással megjelenítette a gyűrű tulajdonosát. A korosodó, köpcös férfit a karosszékében ülve lepték meg az egyenruhások, s amikor az felemelkedett ültéből, hogy kérdőre vonja őket, két golyót kapott a homlokába. Gyűrűje az ujjára szorult, a kommandós síkosítási célzattal ráköpött, ám mert az így se csúszott, előkerült a recés pengéjű vadászkés. Malo móri, quam foedari: inkább meghalok, de becstelen nem leszek. A megjelenítésből kitűnt a hajdani frontok változékonysága. A gyűrűt egy nemesi család sarja viselte a keleti hadszíntér egyik lepusztult kastélyában. Az idős férfi a legfőbb vezénylő elvtárs akaratából régóta rongyosan, vacogva éhezett romosodó házában, amikor honfitársai rárontottak; és az egyik vöröskatona végzett vele. Gyűrűje könnyedén lesikamlott, az egyenruhásnak mégis csak a kisujjára lett jó. A katona büszkén viselte a zsákmányt, habár latin nyelvű feliratát nem értette, de annak jelentését az anyanyelvén sem fogta volna fel. Csupán rövid ideig örülhetett az ékszernek, a következő csatában elesett. A pecsétgyűrű a győztes fritzé lett, és újabb gazdáját is túlélte. 447

Samira a látomásoktól tartva nem böngészett ki több feliratot. Tudta, hogy ezt később bánni fogja, hiszen a megjelenítések talán választ adnának kérdéseire, mint például: miért hagyták az emberek, hogy az események horrorig fajuljanak, holott onnan mindössze köpésnyire volt a világhorror?! Merdeman katonái holtukban is viselték a speciális küldetésük során összerabolt ékszereiket. A lány nem bírt elszabadulni a csecsebecsés mumifikáltak látványától. Addig-addig bámulta őket, mígnem a karkötők, gyűrűk és keresztek kígyóvá, kriptabogárrá változtak, sziszegvezümmögve tekergőztek-másztak ujjaikon, ki-be siklottak az orrukon, fülükön, szájukon át. Nyakláncuk fojtóhurokká szorult, cserepesre aszott nyelvük kibuggyant fogaik közül. Időközben a mini-Batmanek visszaszorították a menynyezetre a harcias hegyesfogúakat. Immár látványos diadalröpttel ünnepelték magukat. A füstölőből szabadult lények elpihentek, a keselyű egy denevérhullát tépdesett. Casablanca átkarolta a dermedten álló Samirát. A fonynyadt tetemek mellől a terem közepén tornyosuló egyenládák felé mozdultak. Egyelőre nem bontottak ki egyet se, megkerülték az iskolabusz méretű halmot. A dobozrakás mögött faggyúgyertyákkal körberakott Mária-oltárra bukkantak. A Szűzanya szobra körül egyszerű ajándékok hevertek, főként kifakult virágok, terményből fűzött ékszerek, kis fatáblákra karcolt kívánságok, amelyek teljesülését a szenttől remélték. A földön szalmát, száraz füvet halmoztak fel, alvás céljára. - Mesélték, hogy Hermanido eretneküldözése idején sokan elbujdostak otthonról. Barlangokban kerestek me-

448

nedéket az „igazságmesterek” elől - mondta Casablanca. Ez lehetett az egyik titkos rejtekük. - Mulatságos vagy inkább morbid, hogy a dogmások és üldözöttjeik egyazon vallásban bíztak. - Samira egy táblácskát felvéve elolvasta a rákalligrafált szöveget. Öszszefoglalta lényegét. - Azért könyörögtek a Szűzanyához, hogy mielőbb hazajuthassanak, kényszerítés, elnyomás nélkül élhessenek. - A rémuralom évei után épeszű pap került Hermanido helyére. Általa kitudódott, hogy az alkímiával is foglalkozó inkvizítor a halhatatlanság, feltámadás elixírjét kereste. - Pedig csak ahhoz értett, hogyan csináljon aranyból szart, emberből hamut - morogta Samira. - Isten ilyen elcseszettre teremtette volna az emberek nem csekély hányadát? Mi célja volt vele? Ha netán így akarta változatossá tenni az életünket, most szólok: nem sikerült. Rohadt unalmas a körforgás: mindig ugyanaz, mindig ugyanazokkal. Hermanido totál feleslegesen vesződött az elixírjével, az már régóta létezik. Ha nem lett volna csőlátása, észleli: a kegyetlenség, kapzsiság, irigység, közöny és más alávaló- ságok folyton feltámadnak, tehát halhatatlanok. A lány elnémult. Az egyik egyenláda tetején Dame nagyanyja ült, keblén pillangós brossal, lábait lógázva. A közelében füstlovak sétálgattak, a mögötte lévő fedélen egy füstdzsinn időzött kacér oldalfekvésben, fotómodelli pózban. Samira tudta, hogy szépanyját ugyanúgy hívják, mint őt. Keresztnevén szólította, az elmosolyodott, simogató mozdulatot tett Kleopátra-gyürüs kezével. Hirtelen halványulni kezdett, ám mielőtt eltűnt volna szem elől, megmutatta golyótépte sebeit. 449

A lány felszökkent a helyére. Lepattintotta a fatetőt. A ládában szorosan összesimult festmények sorakoztak, legtöbbjük eredeti keretben, ahogy Merdemanék leemelték a szalon vagy a hálószoba faláról. Samira találomra kihúzott néhányat, hogy helyet csináljon a lapozáshoz. A kezébe vett képek bal felső sarkában ükanyja kettőzött keresztnevét olvasta: Dame-Dame, a hátoldalon a mű címét és keletkezési dátumát látta. A festőnő környezetéről, otthonáról, családtagjairól és más szeretteiről festett képek töltötték meg a ládát, és ott volt a képeslappá fotografált, rokonság-szerte híres portré Samira nevű nagyanyjáról is. Dame megörökítette a testvéreit, azok gyermekeit és a sajátjait, a férjét mulattatóan méltóságos és intim helyzetben, az istállóban szénázó és a réten legelő lovakat, és minden képe varázsolt, akkor is tovább mesélve magát, amikor az ember már nem is nézte, a megelevenedett alakok tovább szőtték történetüket mások lelkében, képzeletében. A festegető Klaus Merdeman felismerte az ecsetvonásokban a zsenialitást, amely csupán ennyi, nem több, mégis minden: látja és láttatni képes a dolgok lelkét. Három golyóval gyilkolta meg vélt riválisát. Samira kirobbant, a verbális detonációban feltámasztva szekérhajtók, tengerjárók, sarkangyalok szófordulatait. A cikornyás szitoközön végén sírva fakadt. A keserűség es düh könnyei után az öröméit hullatta a megkerült fest" ményekre. Amikor abbahagyta, arcvonásai megkeményedtek. - Bocs, hogy bereccsentem - szipogta.

Jóval többet tudok, mint egy főtt sárgarépa, meglehet azonban, hogy ez nem látszik meg rajtam* A hajóbaleset túszejtővé vált túlélői a bejáratokat őrizték, bár még nem voltak teljesen fittek. A kis kórház élete nagyjából úgy zajlott, mint más karácsonyokon. A kevés beteget csekély számú személyzet gondozta. A különbség - a fegyveresek szerint - pusztán annyi volt, hogy senki se hagyhatta el az épületet, és az újabb pácienseket egy távolabbi intézménybe kellett furikázni. A foglyul esett személyzet napok óta kénytelen volt önmagát váltani. A mentési művelet során megsérült és a kihalászott utasokkal együtt bevitt kemény fickók okozták a botcsinálta túszejtők legtöbb gondját. A mentőcsapat szabadulni akart. A lázongó nagyfiúkat muszáj volt egymástól elválasztva, egyenként megpuhítani. Végül közös helyiségbe zárták őket, és veszélyes rabokként bántak velük. A brutális verésekről készült felvételek meggyőzték a kívül figyelő zsarukat, hogy jobban teszik, ha nyugton maradnak. A túlélők vezetőjét Bádog Arcnak hívták. Sokáig úgy vélte, azért kapta nevét, mert arcjátéka lenyomja Clint Eastwoodét, holott valójában egy abszolút mimikátlan felmosóvödör ihlette gúnynevét. Amikor megtudta az igazságot, már nem torolhatott, a keresztelő atyát jobblétre szenderítette a májzsugor. Bádog Arc és cimborái főfoglalkozásban egy kinti város levegőjét rontották, a Hitélethez címzett kikötői lebuj volt a ' Mark Twain

451

törzshelyük. Kártyacsalásra, erőszakos bérmelóra bármikor készen álltak. Vízigót visszautasíthatatlan meghívására indultak Aleetre egy elkötött hajóval, mert az eredetileg kibérelt csapat gépe a tengerbe zuhant. Van az a pénz, amiért fütyülünk a szélviharra! jelszó alatt csaknem a szigetig jutottak a meteorológiai tébolyulat- ban, mielőtt bárkájukat kettétörte egy toronymagas hullám. Majdnem odavesztek, de győzött a humánum, és kimentették őket. Még jócskán fulladtak voltak, amikor rájuk szálltak a zsaruk, az elsüllyedt hajó tulajdonjogát firtatva. Ráadásul a drogteszt perceken belül kimutatta, mitől voltak oly vakmerők a viharban, és emiatt is zaklatták őket. Vagyis kizárólag a kopók sara, hogy túszejtésre kényszerültek. Mindaddig örvendtek is a kialakult helyzetnek, amíg össze nem kapták magukat, a kórház gyógyszerkészletében is találtak fogukra valót, ugyanott alkohol is akadt. Mostanra megelégelték a héderelést. Fegyvereik egy részét elvesztették a hajótöréskor, ám a megmaradtakat a túszejtő akcióig cselesen eltitkolták a fürkész zsernyákok elől, pedig az se volt ám egyszerű. Sebaj, a felkészült Vízigót majd kisegíti őket a kellő számú csúzlival. Úgyis folyton sürgette őket. Naphosszat rinyákolt Bádog Arc hiperintelligens telefonja, amelyet az egyik orvostól fogadott örökbe, amikor begyűjtötték az összes erre alkalmas készüléket, nehogy a túszok kommunikálhassanak a külvilággal. Nos igen, ha kijutnak innen. Hát ez az. Hogyan lopózzanak át a zsarukordonon? Lehetőleg balhémentesen, észrevétlenül, hogy a kopók csak késve észleljék lelépésüket. Na, ez az észpróba! Bádog Arc hosszasan töprengett

452

magában, a társaival és az óránként jelentkező Vízigóttal, mígnem kisütötték kolosszális szökési tervüket. Hasonló szándékot érleltek a mentőcsapat véresre vert tagjai a rájuk zárt ablaktalan - ágynemű és egyéb kórházi felszerelés - raktárban. Napok óta nem láttak se fényt, se ételt, fogvatartóik csupán néhány palack ásványvizet löktek eléjük. Fegyvertelenek voltak, ám dühük, elszántságuk nőttön nőtt.

„A" Verset nem lehet megírni. De verseket lehet írni* Danalf meglepődött, amikor másodszór is elrabolták. Ezúttal egy Buffóként bemutatkozó, gülüszemű, karikalábú genetikai botránykő - aki feltűnően emlékeztetett a helyi Télapóra - csalta el őt azzal az ürüggyel, hogy Greta nagyságát kéne megnézni, mert annak nemrég operált arca gennyedzik. A küldönc átkísérte a Telt Házba, ott váratlanul stukkert nyomott a veséjéhez, és a kínzóeszközraktárba taszigálta. A boncasztalon heverő Greta nagysága arca teljesen rendben volt. Ellenben á válla furcsa szögbe fittyedt, s ezért a benne lévő idegen test volt felelős. A vakond is láthatta: a sebet lövés okozta. A kulcscsontba ágyazódott golyó kivétele komoly kockázatot jelentett, mivel agg életkorban a csontok könnyen mállanak-porladnak. * Márai Sándor

453

A másik asztalon fekvő félöntudatlan fickó rozzant és lázas volt, nem meglepő módon, ugyanis ő a hasába kapott golyót. A sebész határozottan közölte a Buffo nevű bennszülöttel, hogy nem foglalkozik lőtt sebekkel, vigyék kórházba a sérülteket, továbbá forduljanak a zsarukhoz, azok majd elkapják az elkövetőket. A zsaru szó hallatán az anyja mellett toporgó Sicus reflexesen fegyvert rántott. A két rámeredő stukkercső nyomatékos érvnek bizonyult, Danalf megadóan műtéthez látott. Greta Merdeman zokszó nélkül tűrte a golyóeltávolító beavatkozást. Fizikai fájdalomérzetét kikapcsolta izgatottsága, a folyamatos firtatózás, miszerint: - Mikor tűnnek el az arcomról a dudorok, monoklik? Még meddig rondítanak el a varratok? Rásminkelhetek már? Ugye, jól nézek ki!? Fiatalos vagyok? Éjfélre gyönyörűnek kell lennem, ugyanis feltámad végre az én drága uram! Újra boldogok leszünk imádott fiunkkal, Sicusszal! Ma éjjel randizom az én drágámmal, bezony! Megisszuk a feltámadási elixírt! Ismer más halhatatlanokat rajtunk kívül? Ne válaszoljon, biztos nem! Ugye, nem marad he- ges a vállam!? Tetszeni fogok az én tökéletes Klausom- nak? Jól áll a hajam?

454

A legmélyebb folyó hömpölyög a legkisebb zajjal* A Napbarlangból kifelé igyekvő Samiráék mellől nem tágított a halálosztagosokkal teli gömb. Miközben visszafelé csónakáztak a tavon, Josef és Merdeman harcias szelleme lecsapott rájuk, de a Justitia-ereklyék hátrébb rettentették őket. A tiszt és szolgája addig-addig farolt, mígnem a buboréknak ütköztek, és az mohón köréjük zárult. A saját hulláik látványától bosszúéhes kommandósok durva fogadtatásban részesítették az újonnan jöttékét. Heves pankráció zajlott a burokban. A helyszűke folytán a legyilkolt katonák egymást is ütötték. Tépték, szaggatták, akit csak értek, marcangolták másokról a ruhát, az arcot, a hajat. Leszakított végtagokkal cséphadaróztak, leterítve a közelükben lévőket. A legyőzőitek asztrális tócsává töppedtek, majd dzsinnszerüen újranövekedve viszszatértek a tömegmuriba. A csónak partot ért. Samira a lépcsősoron, Casablanca a létrán indult fölfelé. Közöttük emelkedett a magasba a buborék. Hol a tusázók tenyere vagy ülepe, hol a talpa vagy feje dudorította ki a gömb átlátszó falát, attól függően, melyikük mijével vágódott-dőlt neki. Ám ők már nem ezt figyelték. A lányt beelőzte Holnemvolt, Zsömönfu előtt Hegyesbajusz suhant a lajtorján. Előttük léptek ki a szabadba, legott kardot rántva.

* Curtius Rufus

455

A buborék, akár egy léghajó, méltóságteljesen kilebbent a barlangból. Mielőtt Samiráék elődughatták volna a fejüket, éktelen ordítozás kezdődött odakint. -Mi a rosseb?! - siránkozott egy ismerősnek érzett hang. - Mi ez? Levált a retinám? Homályosan látok! - Hát ez? És amaz? - jajgatott a másik orgánum, Lavené. - Mi a tosz?! Segítség! Szellemek! - Tüzeljetek! - üvöltött vezérük, Vízigót. - Lőjétek szarrá a kísérteteket! Fegyverdurrogás, kardcsörgés, sivalgás hallatszott. - Nem fogja őket a golyó, cseszed alásan! - sikoltotta az egyik bérenc. Samira odaszólt a létra tetején várakozó Casablancának, hogy maradjon ott és veszteg. A szabad ég alá vetődve fedezékbe hemperedett egy méretes kő mögött, és felmérte a helyzetet. Vízigót, Laven és Luee várt rájuk, ám jelenleg minden szellemi és fizikai kapacitásukat lekötötte a kardjukat lengető kalózokkal vívott harc. Észvesztve lőtték a golyóbecsapódásoktól hátraszaltózó, majd újra rohamozó szellemalakokat. Rémüldözve figyelték a körülöttük hömpölygő, ódivatú egyenruhásokkal telezsúfolt óriásgömböt. Süvitő lövedékeik mélyen behorpasztották a burok falát, aztán a horpadás parittyagumiként visszapasszolta a golyót a küldőnek. A csökkent elánnak köszönhetően a skulók nem fúródtak a testükbe, de brutális ütéseket mértek fejre, gyomorra. A buborékba zárt katonák egymás irtogatásával felhagyva feléjük rázták pisztolyukat, bajonettjüket.

456

-Visszavonulunk! - bömbölte Vízigót. - Erről kurvára nem volt szó! - Követelj szellempótlékot a vénasszonytól! - ordította Laven, a kardját suhogtató Hegyesbajusz elől iszkolva. - Hol van már a segédcsapat? - sikította Luee. - Azt ígérted, hogy jönnek hamar! - Jönnek is, amint kijutnak a kórházból! - sikította az irtózott buborék által elütött Vízigót. A bentiek a rugalmas héjon át a fejét rugdalták csizmás lábukkal. Egyszercsak a burok odébb gurult róla, és fellökte a stukkerét eldobva inaló Luee-t. A ffitzek buzgón taposták, ahol csak érték. Casablanca a létra tetején cövekelt, de tétlen nem maradt. Előhúzta a majomszabásúak álomba ringatásához használatos fúvócsöveit. Sorra célba vette az elkapásuk- ra kirendelt bérenceket. Mindhárom távpökése talált. A tollas végű fecskendők farba, combba csapódtak. Tántor- gást, szédelgést idéztek elő, végül fadőlésszerü elvágódást okoztak. A lódoktor kipattant az ösvényre. A nyakában függő T alakú ereklyét a felé hömpölyödő buborékra szegezte, s az tisztelettudóan megtorpant. Belül egy másodpercre vigyázzba merevedtek a katonák, majd bőszükén folytatták az egymás elleni pankrációt. Samira előbújt a fedezékből. Úgy nézett végig a férfin, mint még soha, pedig már korábban is többször vegyült csodálat a tekintetébe. - Hűha! - mondta. - Hűha! Tökélygyanús vagy! Zsömönfu szerényen legyintett: - Ugyan! A Napnak is megvannak a maga foltjai.

457

Az irigység a középszerűek vallása*

A Hazafelé Samira vezetett, a tőle ismert stílusban,

ja

kocsi mögött tomádótölcsért fakasztva. Mindeközben telefonált, és nem használt fejszettet, de legalább kihangosította az ölébe parkolt mobilt. - Minden megvan, jöhemek a zsaruk és a szakértők - közölte a hívottal. A férfi száraz hangon így felelt: - Holnapra ott lesznek, ha tovább enyhül a vihar. Minden rendben ment? - Simán! A lány bontotta a kontaktust. A bérencek, a kalózok és a gömbbe zárt krautok messze elmaradtak. - Ma sem ebédeltünk - panaszolta Zsömönfü. A lány elintézett néhány további hívást. Mire a Világsikerhez értek, bealkonyodott. Senkivel se találkoztak a szobájukba sietve. A férfi elrejtette a fontos dolgokat tartalmazó hátizsákot a dughelyen, azután csatlakozott a zuhany alatt regenerálódó lányhoz. Éhükben mélyen átérzett csókokkal táplálták egymást, és már csaknem tovább ragadtatták magukat, amikor váratlanul megdöndült a kinti ajtó, nem kétszer. Samira szempillantás alatt elhagyta a zuhanykabint, köntöst, stukkert rántott, és oldalvást megállt a kitartóan püfölt ajtó mellett. - Ki az? - Istenem, csakhogy! - jajdult Delphine a túloldalon. Nyisd már ki!

* szállóige

458

A stuki eltűnt, az ajtó feltárult. Az esküdt feleség és jócskán gravida végignézett a neglizsés lányon: - Nahát, szintén nászúton?! - nyögte. Kétségbeesetten folytatta: - Danalf eltűnt! Egy órája elhívta valahova egy irtó ronda fickó. Azóta se híre, se hamva. - Az irtó ronda közelebbről milyen? - Zömök, de nem kövér, inkább olyan folyósodó alkat. Kocsányszemű, virsli szájú. A lábai között átférne egy huszárezred, lovon. Most jobb? Samira bólintott. - Szuper, nyomon vagyok. Egy perc alatt felöltözött, csuklójára húzta a tűzkoronás relikviát, a nadrág derekába süllyesztette a pisztolyt, és rekordsebesen legyűrte a lépcsősort. A Telt Házban néhány vendég iddogált a pókhálós koponyákból, Hiwinek, Sicusnak, Patogéniának nyoma se volt. A magzati pózban kuporgó csontvázat mintázó bárszékek egyikén ücsörgő Dick Size a hüvelykujjával jelezte neki, merre robogjon tovább. Samira kopogás nélkül robbant a kínzóeszközraktárba. Legott két stukit szegeztek rá. - Mi folyik itt? - firtatta, a fenyegetésre fütyülve. - Még maga kérdezi?! - förmedt rá Aleet II. Earlje, egyik kezében húsdaráló méretű pisztollyal, a másikban sebészeti kampóval. - Jó, hogy jött, legalább nem kell keresgélnünk! Meglőtte anyámat! Magának vége! Danalf döbbenten felbámult boncasztalon heverő páciense nyitott hasából. - Honnan veszi azt a szamárságot, hogy a barátnőm lőtte meg az anyját?! - kérdezte az asszisztensétől. -Tőlem! - jelentkezett a párnákkal felpolcolt, frissen 459

golyótlanított Patogénia. - Ugyanis ott voltam! Én vagyok a szemtanú! Sőt: vértanú! Ez a nőszemély lőtt a vállamba! Rezsőt is ő lőtte hasba! - Az előzményekről is ejtsen pár szót - tanácsolta Samira. - Úgy kezdődött volna, hogy visszalőttem? Danalf folytatta az operációt. Kiemelt a hasüregből egy lövedékmagot, majd egy méternyi fénylő belet, és fejcsóválva szemügyre vette. Kivágta azt a részét, amelyik nem üdén rózsállott. Az üszkös szakaszt vesetálba dobva a különálló darabok összeöltéséhez látott. - Mindent megtaláltunk, amit a halálosztag elrejtett rengeteg évvel ezelőtt - közölte a lány Greta nagyságával. Mindent! Festményt, ékszert, aranyat. Vallási kegytárgyakat, többek közt egy ládányi míves tórát, csak tudnám, minek az maguknak!? De persze más vallások templomait is kirabolták, miközben a felekezetek papjai görnyedten ál- dogatták a nácik fegyvereit. Nos, azok a kincsek is megvannak, egyéb elképzelhetetlenül értékes műtárgyakkal együtt. Ja, és a kivégzett kommandósok hulláit is megleltük. Mindeközben számtalanszor találkoztunk Halál Ujjával. - Magának gróf úr! - mordult Aleet II. Earlje. - Halál Ujja nem túl népszerű a katonái körében, érthető okból. Patogénia vállat vont. Az épet. - Kit érdekelnek azok a büdös bunkók?! Büzlöttek, mint a disznók! Úgy ettek, mint a disznók! És úgy is méregettek engem! Gyönyörű ifjú hölgy voltam, jelzem mellesleg. - Mégiscsak a férje társai voltak. Elvégezték helyette a kétkezi melót. A piszkos munkát nem teljesen, a gyilkolásból Halál Ujja is serényen kivette a részét.

460

- Magának gróf úr! - üvöltötte Sicus. A hasfalat öltögető Danalf nem nézett fel a munkájából. - A gróf úr és Halál Ujja az a Klaus Merdeman nevű náci háborús bűnös, aki itt bújt el a felelősségre vonás elől? - kérdezte. - Pontosan - bólintott Samira. - Akkor tudakold meg az özvegyétől, mit is mondott nemrég valami elixírről. Nem kellett tudakolni, Greta nagysága lelkesen kitálalt: - Gratulálok a felfedezéseihez, kis hülye! Igazán ügyes volt! Élvezze ki az utolsó vacsoráját, tudniillik nem lesz több! Ma éjjel az uram és én az általunk kiválasztott szellemekkel együtt megisszuk a feltámadás és halhatatlanság elixírjét! Aztán hajóra pakoljuk a vagyonúnkat, aminek megtalálásához most még egyszer gratulálok, és eltűnünk innen, lévén ez egy unalmas, szar hely, én pedig már régóta a nagyvilágba vágyok! Ja, majdnem elfeledtem: a feltámadás során maga, a hülyenevü és aki még útban lesz, kinyíródik! Érti, amit mondok? - Legalábbis hallom - felelte a lány. - A maguk vezére és sok más zsarnok azért bukott el, mert a valóság elé helyezték az akaratukat. Tipikus despota attitűd: elvesztik a kapcsolatot a realitással, vakon hisznek a saját görcsös akarásuk mindenhatóságában. - Cár tel est notre bon plaisir, mert ez a mi kegyes akaratunk - csatlakozott a csevegéshez a belépő Casablanca. - A francia királyok rendeletéinek befejező mondata. És lám, közülük is mily kevesen haláloztak el természetes úton!

- Menő az összes franciád, Zsömönfu! Danalf is hozzájárult a társalgáshoz: - És végtelen a Zsarnokság Tengere. - Maguk itt most mit fitogtatnak? - csapott le Greta nagysága. - Én ugyan nem jártam iskolába, de mindent tudok, ami az élethez kell! -Vagy inkább a halálhoz - jegyezte meg Samira. - Tehát ma éjjel megisszák a... mit is? - Hermanido elixírjét! -Ja igen, már mesélni akartam, hogy Halál Ujja és Hermanido vérrokonok, bár csak fattyú ágon. Ugyanis az inkvizítor atyának sikeres volt néhány nemzése, bár dogmás szentfazék lévén nem vállalta gyermekeit. De legalább gondoskodott a szívének legkedvesebb zabiról. A kis fattyú sokra vitte, alantas szolgálataiért grófi címet kapott a királytól. Ebből a vérvonalból csírázott ki Halál Ujja. - Magának gróf úr! - hörögte Sicus magánkívül. Samira zavartalanul folytatta: - Halál Ujjának tehát volt kitől örökölnie a furcsaságokra való hajlamot. O például a pribékkedés mellett a beltenyésztés nagymestere lett. Sicus, kérdezze meg édesanyjától, hogy kije neki Halál Ujja! - Kussoljál, mert széttéplek! - ordított Patogénia. Kisfiam, lődd agyon! Azonnal lődd agyon! - Majd agyonlövöm, ha befejezte! - ellenkezett Aleet II. Earlje. - Én szívesen agyonlövöm, Greta nagysága! lelkesedett Hiwi, stukkerét Samira tarkójához közelítve. - Egy pillanat - intett a lány. - Te is megkérdezhetnéd az imádott nagyságádtól, hogy valójában kicsodái vagytok egymásnak. Úgy értem, vérvonalilag.

462

- Kussoljál! - rikácsolta Patogénia. - Nyugi, kiszakadnak a varratok! Hogy fog kinézni az éjféli randevún? - szólt rá Danalf, majd Sicushoz fordult. Kérem, fogja meg ezt itt! Aleet II. Earlje oda se nézve lehajolt az arrébb helyezett kampóhoz, szemét továbbra is Samirán tartotta. Meglepődni se volt ideje, amikor a sebész irtózatosan lefejelte. Sicus rázuhant a stukkert tartó karjára. Mindeközben Hiwi se járt jobban. Szájtátva várta Samira közlendőjét, ráadásul túl közel állt hozzá, hogy hibátlanul kivitelezhesse a tarkólövést. Mire észbe kapott, elpisztolytalanodva térdelt a lábainál. - Utálom a fegyvereket! - sóhajtott a lány. Danalffa pillantott: - Nahát! Miket tudsz! A sebész kábán rázogatta a fejét. Lehorzsolt homlokából vér szivárgott. Folytatnia kellett a sebvarrást, mert az asztalon fekvő Rezső mind élénkebben mocorgott, az amatőr aneszteziológus pedig a padlón kómázott lefejelten. Greta nagysága folyamatosan szirénázott, azon eltökéltségben, hogy ezt az örökkévalóságig csinálja, és akkor Samira képtelen lesz tovább mesélni a titkolt vérvonalakról. Holott az imént hallhatta, mi a helyzet a ráció elé tolt akarattal, amely akkor is megbukik, ha vas. Casablanca összeszedte a pottyant stukkereket. Felkapott egy géztörlőt, és Patogénia szájába nyomta. Üdítő csend támadt. A lány hálásan biccentett, és Hiwihez fordult: - Ha majd Sicus magához tér, véghezvihetitek a családegyesítést. Hogy is nevezted nemrég Merdemant? Nos, a következő a helyzet: Greta nagysága a vén trotty 463

lánya. Hamis papírok jóvoltából egyszersmind a felesége is. Elsőszülöttjük a snájdig Sicus. Te másodikként jöttél a világra, a kutya se számított rád. Légy hálás, hiszen a tengerbe is dobhattak volna a diliházi szikláról, de inkább elterjesztették, hogy talált gyerek vagy és örökbe fogadtak. - De hát miért? Greta nagysága az én anyukám? - habogta Buífo. - De hát miért nem mondta soha? Casablanca kihúzta Patogénia szájából a hangszigetelést. -Válaszoljon a gyereknek! Az özvegy szeme vadul forgott, mellkasa fújtatóként pihegett. - Ehhez nem volt jogotok! Ehhez nem volt jogotok! hajtogatta. Hiwi alig hitte a csodálatos hírt. Aléldozott örömében: - O az anyukám? Tényleg az anyukám? A mamim? És a köcsög Sicus a bátyám? Hogy az milyen egy szemét! Most majd jól kitagadom! Ki én! Greta nagysága végleg áttért a bizalmas stílusra. - Hazug ribanc! Beperellek rágalmazásért! Egy vagyont fizetsz kárpótlásul! Buffo, engem te ne mamizz, mert képen váglak! Nem vagyok a mamid! Hazudik a ribanc! - Járt itt egy szakértői csapat, Halál Ujja eldugott rabolmányát keresték. Emlékszik? - Emlékszek hát! Jó nagy hülyét csináltak magukból! Még a drága férjem kriptáját is meggyalázták! - De nem hiába. Ugyanis mindnyájuktól vettek DNSmintát. így derült ki a családi titok. - Mami! - rikoltotta Hiwi. - Mami, miért bánsz velem úgy, mint egy marék szarral? - Nézz már tükörbe! - förmedt rá Patogénia. - Nézd

464

meg magad! Egy marék szar vagy, és annyit is érsz! Azt se lehet rád bízni, hogy kinyírd a rohadt ribancot! Nem itt tartanánk, ha már elsőre megcsinálod! - Miért, mami? - berzenkedett Hrwi. -Te is elhibáztad tegnap! - Pimasz fattyú! A ringyó anyádat tegezd! Különben is, kussoljál!

A bölcs mindent magában keres, a balga mindent másokban* Szomszédos cellákba zárták anyát és fiait - egyszersmind féltestvéreit -, így testileg nem érintkezhettek egymással, viszont zavartalanul átbeszélhették rokoni viszonyaikat. A haslövést, műtétet túlélt Rezsőt átvitték a Világsiker egyik szobájába. Humán medicina híján Casablanca állatorvosi készletéből kapott antibiotikumot és egy dózis altatót, a békés lábadozás biztosítása céljából. Danalf úgy vélte, a frissen operált Patogéniának sem i

ártana egy jól irányzott antibiotikuminjekció, a sebfertőzést megelőzendő, ám olyan mogorván néztek rá, hogy ezt nem forszírozta tovább. Inkább elrobogott aggódó feleségét nyugtami. Samira és Casablanca készülődött a beharangozott feltámadásra. Elővették a rejtekhelyről a vámpírölő készletet, és további eszközökkel is felszerelkeztek. Taktikai * Kung-Fu-ce

465

mellényben, kofferrel jelentek meg a báltermi vacsorán. A velük tartó Szenzor befeküdt az asztal alá. Rajtuk kívül mindenki elegánsan kiöltözött, ahogy táncolásba torkolló társas vacsorához komilfó. Thyra az elhagyhatatlan feketében pompázott, földig érő ruháját ezüstszínű koponyák, lábszárcsontok pitykézték, egyik fülében csont lábfej himbálózott, nagyjából harmincnyolcas méretű, a másikban forgótáras pisztoly, ugyancsak csontokból. Ében haját muffint idéző formázatokba fésülte, mindegyik gombócfélébe fekete gyöngyös díszcsatot és madártollat tűzött. Lópatát utánzó cipőjében járni alig tudott, a topánt senki se látta az asztaltól, ám őt önbecsüléssel töltötte el az eredetiség tudata, és ez így volt rendjén. Anyaság és Haryl az alvó kisdedet a szobájukban hagyva, házastársi kettesben fáradtak le a vacsorához. Ginevra örült, hogy Faunáék odafenn maradtak a csecsemőjükkel, legalább nem kell esthosszat bugyuta gügyögést hallgatnia. Sellő fazonú, púderrózsaszín ruhában széplett, haján kristálydíszes diadém szikrázott, kiegészítőként csipkés szegélyű, púderrózsaszín napernyő szolgált, amelyet táncolás közben óhajtott a feje fölé tartani, sikkesség végett. Anyaság az előételként felszolgált avokádósalátánál közölte: Haryllel ma éjjel megújítják holtomiglan-holtodiglan fogadalmukat, amennyiben Basoche atya vállalkozik az újraeskető atya szerepére. Amennyiben nem, szégyellje magát, és a püspöke hamarosan értesülhet viselt dolgairól, az erkölcstelen nőzésről például. Ezt hallva mindenki megnyugodott: Ginevra mégsem változott át önmaga szöges ellentétévé. - Mire újítjátok? - kérdezte Sharia. 466

- Hát mire lehet újítani a holtomiglant? - vont vállat Drusilla. - Holnapután kiskeddigre? Meddig szóljon az esküvés? Dobszerdától szerelemcsütörtökig? Boszorkányszombattól virágvasámapig? - Megfogadhatják például, hogy alfától ómegáig vagy hányástól vakulásig együtt lesznek - tippelt Dick Size. Szerintem egyszer sem életszerű örök hűséget meg egyéb tarthatatlanságot esküdözni! Na de kétszer is?! Vegyél példát rólam, Haryl! Nálam sorban állnak a bukszák, több hónapos várólistám van, egyszerre három is, különféle ellátásokra, remélem, érted! Csajozzál! -Te egy ostoba farok vagy! - mordult rá Ginevra. Nemcsak a lábad között tartasz farkat, a véredben is farok folyik! Az agyad helyén is farok van! Súlyzózás közben farkat izzadsz, a homlokodon is farok gyöngyözik! - Én egy farkangyal vagyok! - vigyorgott büszkén Strigula. - Inkább farkördög - helyesbített Basoche. Drusillával szemközt ülve annak kegyeire hajtott. Az asztal fedezékében, cipőjéből kilépve feléje nyúlkált lábujjaival, szüntelenül a dekoltázsát bámulta, tekintetét kereste. Az evésre alig bírt koncentrálni, majonézes, bébirákos avokádópü- rét viliázott a palástjára, a fülébe, az ölébe. - Maga beszél?! - gúnykacagott az ürömanya. - Maga szívtipró szélhámos! Az ördög igehirdetője! -Tudnék én örökkön hűséges maradni! - bizonygatta Basoche. “ Hallgasson! - rivallt rá Anyaság. - Magának papként köze nem lehet a test bűneihez! “ Neked miért nincs közöd, világi bukszaként? informálódott Dick Size. - Mikor volt utoljára orgazmusod?

- Képzeld el, hogy semmi közöd hozzá! Egyébként ma reggel! - És közben én hol voltam?! - nyögte Haryl. - Miért kellett volna ott lábatlankodnod? - vigyorgott Strigula. - Te talán beszámolsz neki minden magömlésedről? - Na most már pfuj! - hördült Sharia. - Ejnye, zizimackó, mi bajod a magömléssel?! neheztelt Symon. - Nincs abban semmi csúnyaság! - Nahát, hol van a tegnap született édibédi kisbaba az őzikeszemű anyukájával? - terelt az egyik nagynéni. - Olyan szépek együtt és külön-külön is! Milyen furcsa, hogy senki se vette észre a terhességét, még ő maga se! Pedig nem is volt kövér, csak kissé molettke. Hogy őszinte legyek, nekem sokkal szimpatikusabb, ha egy nő normálisan eszik és nem zörögnek a csontjai, mint ha koplal, tomagépeken nyúzza magát, és közben halál ideges. Ezt onnan tudom, hogy egyszer én is lefogytam, pedig nekem nagyon bajos, mert jó takarmányhasznosító vagyok... -Vagyis húsmarha? - szúrta közbe egy vékonyka nőrokon, sértve érezvén magát. - Legyek húsmarha, ha tetszik neked ez a hasonlat - bólintott a tánti. - Ellenben a tejelő tehenek csontjai éktelenül kiállnak a rájuk szikkadt bőr alatt. Szegények a fitneszipamak tejelnek, az szívja a vérüket. Nos, hogy folytassam, salátalevél diétával és naphosszat végzett tornával egész trendesen lefogytam. Azért hagytam fel vele, mert ráment minden napom, ráadásul szörnyen irigyeltem és utáltam mindenkit, aki normálisan evett. Azon is rágódtam, mit mondok majd, amikor a mennyország kapujában Szent Péter megkérdezi: nos, milyen maradandót alkottál

468

életedben, lányom? Mi hasznossal töltötted az életedet? Feleljem azt, hogy fogyókúrával, feszt fiatalosítással? - Minthogy ez is az önsanyargatás egyik formája, abszolút istennek tetsző foglalatosság, bárányom - helyeselt Basoche. Lábujjai elérték Drusilla sípcsontját. Az özvegy nem húzta odébb alsó végtagját, így aztán az atya felbátorodva tovább udvarolt: lábujjait felcsúsztatta a gömbölyű térdre. - Megjegyzem, nekem is jobbak tetszenek a dö- gönyözhető női idomok, de hát én Isten igéjét hirdetem, és ő nem tesz különbséget sovány, telt és kövér emberek között. Egyébként nem muszáj koplalni a szépség eléréséhez, erre a célra ott van például az allövet, vagyis a bélmosás. Casablanca felsóhajtott: - Hálás lennék, ha mellőznéd a bélpiperett dicsőítését. Vizuális típus vagyok, úgy sejtem, sokan mások is. Éppen étkezünk, és nem lenne egészséges, ha valaki aspirálna a röhögéstől. - Mennyivel helytelenebb a bélfürdőről csevegni, mint ilyen zsenánt horgászmellényben asztalhoz ülni? - firtatta Basoche. Lábujjai bekúsztak Drusilla összezárt térdei közé, és mivel nem ütköztek ellenállásba, folytatták az offenzívát fölfelé. Nem lévén teleszkópos a lába, a székén lejjebb csúszva hosszabbított rajta. Amikor combközépig jutott, álla már-már az asztal szélét horzsolta. E pozitúrában nehezére esett a beszéd és az evés is, de szerelmes szív nem csügged. - Mellesleg a horgászmellény nem szépít, még csak nem is csinos! - közölte. - Nem horgászós az! - kurjantott egy kiskorú. - Hanem kommandós! Pont mint Samiráé! Szerintem tök jól néznek ki! 469

- És milyen szalonképesek! - fanyalgott Drusilla, ész revétlenül néhány centivel hátrébb tolva székét. – nyílvánvalóan a hajléktalanbálba készülnek. - Jaj, anyuka, már azt hittem, beteg - sóhajtott Delphine. - Az elmúlt napokban ritkultak a beszólásai. Az ürömanya megkövült. Micsoda?! A szelíd, belenyug- vó Delphine? Ilyet mond neki? Aztán belegondolt, miért is volt a szokottnál simulékonyabb, és megint Basoche-hoz lyukadt ki: ez is a csélcsap csuhás bűne! Neki, a híresen éles nyelvű anyósnak miatta lett rózsaszín a méregzöld epéje! A röpke boldogságtól! Na de majd most bepótolja, amit kihagyott! Még hátrébb csúsztatta a széket. Bár az atya lábujjai már-már kézujjnyira nyúltak, továbbra sem értek célba. A húsmarházós nőrokon a papra tekintett: - Magának használ a bélmosás? - Hát csak nézzen rám! Dagadt vagyok? - Cseppet sem. Milyen gyakran jár kezelésre? Basoche atya felcsillant. Végre a kedvenc hobbijáról beszélhet! Ezt a nőt őszintén érdekli az allövet! - Dehogy járok én kezelésre! Megoldom magamnak! - Komolyan?! Drusilla közbelépett, mielőtt a girhes nőcske elvonta volna prédája figyelmét. - Lelkünk pásztora alkatilag hasonlít példakép elődjere, Hermanidóra. O a legjobb barátja, jól tudom, atyam- Csak volt a példaképem! Fertelmesen kihasznált, el árult, kigúnyolt! Ön is hallhatta: a szószékének tartott az aljas! Drusilla drágám, kegyed megért engem! Őmiatta vettem fel a Basoche nevet hajdan! Szentül hittem, hogy vallásimádóvá tehetem az embereket. Minthogy Herm

470

módszereit ma már torolja a törvény, visszafogtam magam hivatásom gyakorlása során. Mostanra pedig teljesen megvilágosodtam: ő egy beteg agyú, szívtelen inkvizítor! -Volt - mondta Lucifa. - Az ipse több. száz éve halott. Tehát múlt idő. Basoche maga elé bámult. - Most még szintehogy hulla - merengett. - De alkimista! És elkészült a feltámasztó elixírrel! Aki azt kiissza, kimászik a sírból és örökéltű lesz! - Mi ez a vudu rizsázás? - nyögte Abrams. - Nem rossz persze, egész érdekes! Majd megíratom a lapomban az aleeti babonákat, szellemeket egy kis színesben. Hamarosan küldök magához egy riporternőt. Viszont itt értelmes, felnőtt emberek ülnek, nem pedig butácska bulvárolvasók! Minket ne etessen alkímiával! - Csak megjegyzem, hogy az alkímia nem vuduság! tiltakozott Lucifa. Abrams felhörrent: - Látom, magácska illuminált a saját eszétől! Imádom a mindentudókat! Nemrég egy firkásztanonc nőcske bemószerolta nálam a kollégáját egy elírás miatt. A smúzolás végén ezt mondta: ő azt a lapot, könyvet vagy filmet azonnal eldobja, amelyikben hibát, tévedést talál. Rábámultam: és amikor te tévedsz, mit csinálsz? Hányszor ugrottál kútba emiatt? Ja, hogy te magadnak mindent elnézel!? Erre azt felelte: rúgjam ki a korrektort, mert a lapban maradt néhány áthúzott szöveg. Még ilyen hülye masszát!? Hát hol csinálnak így korrektúrát?! Ha benne van, akkor direkt, tehát szándékosan, azaz készakarva rakták bele, te u men-díjas, inspekciós zseni! Nahát! Ki tökéletes? Nos? -0

Jelentkezik valaki?

471

- Igen, igen - bólogatott a fivére. - Manapság sokan elhiszik magukról, hogy harminckét bölcsességfoguk van. Tudákossággal pótolják a valódi tudást. Mindenért ordítanak, mint a szamár, csak nehogy valaki észrevegye, milyen ostobák, és pont ezáltal buknak le. - Jaj, Scott, te mindig csak a hülye celebekről firkáltatsz! - sopánkodott egy nagynéni. - Pedig nekem is van egy csomó problémám, velem is történnek fontos dolgok! Például a múltkor gardróbrendezés közben a kezembe akadt egy nejlonharisnya a hatvanas évekből. Képzeld, amint megfogtam, egyből szét is mállott! Egyszerűen elporladt! Na, ezt írasd meg! Sokkal izgalmasabb sztori, mint az, hogy Celebjózsi elvágta az ujját, vagy hogy még mindig zokogva gyászol, mert harminc éve elpusztult az aranyhörcsöge, amikor a farpofái közé szorult, mert akkor ő még kövér volt és ráült. - Megírathatná az én sztorimat is! - jelentkezett egy másik nőrokon. - Engem üldöz egy férfi, amikor esténként hazafelé megyek a kézimunka szakkörből! Leszállók a buszról, és már jön is utánam! Még nem bántott vagy ilyesmi, ugyanis amint észreveszem, hogy követ, megszaporítom a lépteimet... - Mindig az a mocskos szex! - kuncogott Lucifa. - Ej, Bella néni, még a lépteivel is! - Mi van?! - Legközelebb csak szaporázza a lépteit, ne szaporítsa! tanácsolta a frissiben Lunem-díjazott nő. - Nem azért követi a fickó, mert ugyanarra lakik? vetette fel Samira. - Hol itt a sztori? - legyintett Abrams. - Megsúgom: akkor lenne sztori, ha Celebcsöcsivel vagy Sorozatmacsó-

472

val történne! Akkor kismillió eszeveszett hülyeséget lehetne rá kommentelni, és még többen hirdetnének a lapban meg a weboldalunkon, és még több lovetta dőlne a kasz- szába. Dick Size az asztalt csapdosva nevetgélt: - Azt a tangabugyogós szűzmáriáját! Bella néni azt képzeli, saját szatírja van? Hány évesnek tetszik lenni? Húsz fölött már nem szatír jár a nők után, hanem a Kaszás! - Strigula, te akkora bunkó vagy, hogy felparkettázhatnák veled a Himaláját! - mordult Lucifa. Bella néni méltóságteljesen végigmérte az ondolált sérójú szívtiprót. - Fiatalember, ha megéri az én koromat, ön se lesz fiatalabb nálam. Olyasmivel poénkodik, ami nem érdem, hanem múló állapot. De milyen múló! Hiszen máris botoxoltat. - Nem botoxoltatok! - tiltakozott Dick Size. - Én ilyen fiatalos géneket örököltem! Zsömönfu körbenézett: - Hol van a srác a frázispersellyel? Dick Size, örülhetsz, hogy nem te vagy Pinocchio, mert az orrméreted ken- terbe verné a gyíkodét. Na de hagyjuk a torzsalkodást, beszéljünk érdekfeszítőbb témáról. Ma éjszaka különös dolgok történhetnek. Ha a helyzet eldurvulását észlelik, szaladjanak a szobájukba, vagy bújjanak az asztal alá! - Mire számítasz? - kérdezte Strigula. - Lucifa csoportos önorgazmus-szeánszot fog tartani, és a lihegős nyögdeléstől ránk szakad a vár? E végszóra Basoche udvarlása vészhelyzetig fajult. Addig-addig csúszott lefelé a széken, hogy lábujjaival elérje Drusilla vénuszdombját, mígnem organizmusának bő ki473

lencven százalékát az asztal alá juttatta. Immár az orrára támaszkodva tartotta felszínen magát. Az ürömanya még egy kicsit hátrébb igazította ülőbútorát. Az atya tovább nyúlt, ám az orra nem bírt több terhelést, és lesikamlott az asztalról. Basoche egész teste megindult. Miközben széke robajosan felborult, ő még nagyobb dörejjel a padlóra háta- zott. Többen azt hitték, leszakadt a vár, pedig orgazmusuk se volt. Az atya az asztal alatt maradt a terítő jótékony takarásában. Időre volt szüksége az észheztéréshez. Előbb feldolgozta a fizikai, lelki fájdalmat, a megaláztatást. Épp kimászni készült, amikor Drusilla páratlan szépségű mükörmös keze megjelent alant. Ujjait görbítgetve feljebb s még feljebb húzta ruhája szegélyét, végül combjait széttárva felfedte vattacukorszerű, rózsaszín bugyiját. A hívogatásra a gerjedt atya heves oroszlánugrással reagált, feledve az örökzöld tanácsot: helikopteren vagy alag- útban sose katapultálj! így hát az asztalt alulról lefejelve a padlóra kollabált. Drusilla elégedett biccentéssel visszaengedte szoknyáját. Érezte, amint epehólyagja méregzöld nedvekkel telítődik, s ő megtisztul végre a szerelmes hangulatoktól. Lábát Basoche földi maradványaira helyezve tovább falatozott.

474 (

Isten világot teremtett, az ember sintértelepeket* Éjfél közelgett. Blackdog megjelent a teremben. Mániás szakaszban lévén tetőtől talpig pirosban tündökölt. Széket húzott a fia mellé. Nagy elánnal, magasról tottyant rá. -Ide hallgass, anyád meg én megvártuk a válással, amíg mindnyájan felnőttök! De most már nincs ránk szükségetek, te is nagyfiú vagy! - Jó ideje - bólintott Casablanca. -Tehát túléled, ha szétválnak útjaink anyáddal. Könyvet fogok írni a házasságomról! Nem hagyom ki a boszorkány anyóst, a folyton hallucináló nejemet. Képzeld csak, most is mi történt! Ebéd után ledőltem kicsit sziesztázni, és mire ébredek?! Anyád hajat szerzett valahonnan, undorítóan vékony szálút, betegesen selymeset, és az ágyhoz kötözött vele! Nem először csinálja ám! Reggelenként is gyakran arra riadok, hogy nem bírok felkelni! Ő meg azt mondja, ne sértegessem a szellemvilágot! Ne froclizzam a tündéreket, manókat, és akkor nem kell levagdosnia rólam a hajtincsbéklyókat! Tisztára bolond! Milyen szellemvilág? Miféle tündérek, manók? Anyád kattant! Ilyennek született! Már negyven éve tőle szenvedek! Ezt könyvbe írom! - szögezte le. A többinél nyurgább, hosszú körmü mutatóujját meresztgetve nyomatékosította közlését. Zsömönfu vállat vont:

* szállóige

475

-Valahányszor mániás vagy, mindig azt kiabálod, hogy válsz és könyvet írsz. - Most is azt akarta bemesélni, hogy a tündérek kötöztek le a hajukkal! Haha! Anyád műveli velem, tudom! Na de mi okból? Miféle szado-mazo szex ez, lényegében szex nélkül?! Mi benne az élvezet? Blackdog piros körmű ujjai folyamatosan mozogtakmotoszkáltak, hol a levegőben, hol a meggyszín nadrág szárán. A hozzá tartozó kisangyal gázrózsa-glóriát tartott a feje fölé, majd azt fixálva íjat rántott, és inkább a terembe szivárgó szellemeket lődözte. Az asztrálok nem vették jó néven piszkálódását.Vicsorgatva harapdálták, tördelték a beléjük csapódó nyilakat. A puttó a csuklóján lüktető szívecskébe mártotta a nyílhegyeket kilövés előtt. Az eltaláltak rövid dühöngés után ellágyultan nézegetni kezdték egymást, majd önfeledten buja szvinger-tevékenységbe fogtak a nyílt színen. Casablanca az asztalra helyezte a vámpír- és démonölő felszerelést. Mielőtt felnyitotta volna a fakoffer fedelét, valaki berúgta az ajtószárnyakat. Greta nagysága masírozott a bálterembe, jobbján Sicusszal, balján Hiwivel. Herekéklő orcáját vastagon bepúderezte, a szeme alatt-fölött lógó varratokat pillaspirállal megfeketítette és kipödörte. A barkónak és sza- kállnak rémlő spagócákat korrektorral lehalványította. Szemhéja tarkaságát nem fedte el, tökéletesnek tartván azt smink gyanánt. Száját lángolóra festette, fülébe csil- láros függőket aggatott, aranyszőke haját beloknizta. Szokásos gúnyáját, a zubbonyos, bricseszes, csizmás szettet viselte. Szegycsonttól köldökig terjedő keblein

476

számtalan barkácsolt pleesni csörömpölt. Fiai is kicsípték magukat az apjuk fogadására. Hiwin mindenki másnál sajátosabban mutatott a sonkacombú nadrág és a szűk szárú csizma. Mielőtt felmerült volna a kérdés, hogy mégis hogyan jutottak ki celláikból, felbukkant kíséretük, egyszersmind szabadítóik. Az ismerős Vízigót, a kripli Laven és a még rozzantabb Adren. A zúzott halántékú Cyle Enco ormótlan stukit lóbált, Luee-nak szamurájkard jutott. Troli is velük tartott, most is nagy szerszámmal járt, tüzpiszkáló vasat cipelt fegyver gyanánt. Tucatnyi ismeretlen társuk orvosnak, műtősnek, mentősnek öltözött, melyiknek milyen ruha jutott. Casablanca gyorsan kapcsolt: a túszejtők e csellel jutottak ki a kórházból, nyilvánvalóan rohamkocsival. Abban bízott, hogy a zsaruk is közel járnak már. Az egészségügyi osztag fonendoszkóphasználat helyett stukker alkalmazására készült. Fegyvercsövek meredtek az asztalnál ülőkre. - Élve akarom őket! - rikkantotta Greta nagysága Samirára és a lódokira mutatva. Danalffa bökve folytatta: - Rá is vigyázzatok! O lesz az udvari szépségdokim! A többivel azt tesztek, amit akartok! Hiwi megbökdöste az anyját: - Hadd mondjam én tovább! Na, mami! - A lotyhen anyád a te mamid, kretén! - sziszegte Patogénia. - Na jó, csináld! Hiwi a szemét, mellkasát düllesztve, szétvetett lábbal végigmérte a meglepett vendégsereget: - Figyelem, kuss legyen! Mindenki maradjon ülve, te

477

gye az asztalra a kezét! - Látva, hogy dermedten teljesítik parancsát, leittasodott a hatalmától. - Aki ugrál, azt lepufFantjuk! Aki pofázik, azt is lepuífantjuk! A nőket majd csak használat után puffantjuk le! Greta nagysága bokán rúgta vénülő magzatát. Hiwi visszavett a dürögésből: - Na szóval, értve vagyok, ugye!? Kussolás! A hülyenevű lódoki meg a nindzsatyúk jöjjön ide! - Menjen oda a kolera - felelte Samira. - Én se megyek - közölte Casablanca. - Én menjek oda? - morogta Buffo elbizonytalanodva. Mindeközben a szellemek folyamatosan szivárogtak a bálterembe, ki a mennyezetből, ki a falakból; mások a padlóból szüremlettek elő. Az ajtónál őrködő lovagi páncélok előrébb lépdeltek, a Diótörő Hercegek csattogó fogakkal előhúzták kardjukat. Cassandra a fenyegetéssel nem törődve a fiához sétált. Max, Engels és Atoll is közeledett. Utóbbit Hannibálja féltőn kísérte. - Mi van itt? - firtatta Dick Size. - Ez valamilyen cirkuszi előadás? Kamu fegyverekkel? Az egyik orvosnak öltözött jövevény a plafonba lőtt válaszképpen. Strigula bólintott: - Értem, nem kamu fegyverek. Valódi megszállás. - Kussoljál! - bömbölte Hiwi. - Ki kérdezte, hogy kétkedel-e, seggjancsi?! - Muszáj kétkednem, mert te láthatóan majom vagy, a többiek meg pojácák! - vágott vissza Dick Size. Az asztal alatt kuksoló Basoche atya a bokáit megragadva maga mellé tépte Strigulát a fedezékbe. Drusilla elvesztette komfortos lábzsámolyát.

478

Dick Size megúszta a válaszgolyót, mégsem vágyott odalenn maradni. Férfiassági küldetést emlegetve bírókra kelt az őt marasztaló pappal. Az asztal táncolt, a körülötte ülők keze már amúgy is rajta volt, most összeérintették hüvelyk- és kisujjukat is. Ezzel okkult jelenséget idéztek elő. Az asztal részéről fokozódott a csurblizás- pogózás. Jöttek sorban a hajdani várlakók és más aleetiek, érkeztek a jelen lévő húsvérek egykori megtestesülései, megjelent Hegyesbajusz, Holnemvolt. Sokasodtak az elsementek, bolygatottak, bolyongók és nyughatatlanok, odasetartozók, megidézettek, csontzörgetők, visszavágyók, ölvejárók. A bálterem megtelt a kéményből ismert pusmogó, lamentáló, kuncogó, vijjogó hangokkal, suhogással, nyögéssel. Ott termett a tizenkét szitává lőtt halálosztagos. Nem sokáig késett Josef Ethyl sem. Greta nagysága nem bírta tovább a várakoztatást. - Drága jó uram, imádott Klausom! Hol vagy már? - Míg ő ezt kántálta, Blackdog kisangyala beleeresztett néhány nyilacskát. Patogénia eltördelte a testéből kiálló tollas vesszőket, és tovább kiáltozott: - Életem szerelme, hites uram, mindenem! Annyira vágyom rád! Úgy lüktetek érted! Oly hevesen ver a szívem, hogy menten kiugrik, de nem ám a számon át! Egyetlenem, hol vagy már?! Halál Ujja nem állhatott ellen a hívogatásnak. A bálterem közepére toppanva két kézzel szórta szerelmes csókjait epedező asszonyának, de még nem futhattak egymáshoz ölelkezésre, hiszen szellemléte változatlan volt. És végre! Hermanido is betoppant a bálba, talpig fe

479

ketében. Szikáran aszketikus alakja gömyedten lebegett, keskeny arcát kín vékonyította, szemében ördögi fény villódzott. A kezében tartott méretes kehelyből méregzöld füst szállt a mennyezet felé. Greta nagysága felkurjantott: - Na végre! Ez életem legszebb napja! Visszakapom az uramat! Jöhet a feltámadás! Aztán a halhatatlanság! Az alkotás a szabadságról szól, és az embernek a tehetségével kell küzdenie* Merdeman és Hermanido egymás felé nyújtotta bizarr hosszúságú mutatóujját. Ezúttal mindketten azon viselték majdnem egyforma, koponyás pecsétgyűrűjüket. Csontujjuk több sorban a másiké köré tekeredett. Az inkvizítor felemelte a kelyhet, és belekortyolt. Hoszszan ízlelte nyelvén az italt, fülén, orrán, száján át zöldes gőzt eregetett. Rekedt géphangon szólalt meg: -Visszatérünk! Mindig is visszatértünk, de most mindörökre maradunk! Mindörökre! Megtanítjuk az emberiséget a helyénvaló viselkedésre! Uralmunk alá hajtjuk a bitangokat, eretnekeket! Merdeman ajkához tartotta a serleget, és az mohón beleivott. Hermanido egyelőre nem engedélyezett egy kortynál többet.

* John Malkovich

480

A vénséges náci szolmizálva torkot köszörült. Mihelyt behangolt, esküvésszerűen kijelentette: - Engedelmességre tanítjuk a férgeket! Pénzzé tesszük a kincseket! Aki nem hódol be nekünk, meghal! Aki nem tetszik nekünk, vagy nem adja a vagyonát, meghal! A hazaárulók, idegenszívüek, bankárok, komcsik és a más fajú emberek is meghalnak! - Más fajú ember?! - hördült Lucifa. - Na süsd meg, ez tökhülye! - És én hol vagyok, édes drágaságom? - rikoltotta Greta nagysága. - Rólam egy szavad sincs? - Asszony, hallgass! - förmedtek rá mindketten, zöldes füstbe burkolt fejjel. Lentebbi részeik mindegyre körvonalasodtak. Végtagjaik vérrel telítődtek, hús kúszott rájuk. - Nekem is adjatok belőle! Hogy halhatatlan legyek! követelte Patogénia. Fiai közül ellódulva az elixírt tartó inkvizítorra startolt. Ugyanekkor süvített be seprülován Befana. A testesüléssel elfoglalt férfiak éppen az útjába kerültek. Átszágul- dott rajtuk, éles kanyarral visszapördült, és megint nekik rontott. A terem különféle pontjairól előrobbanó seprülo- vasság is támadásba lendült. Hermanido a boszorkányok általi röcögtetést fel sem véve, hosszan kortyolt a szerből. A maradékot Merdeman szájához tartotta: - Fenékig idd ki! - parancsolta. Az odarobogó Patogénia a kehely után kapott. A viszontlátás örömére egymás kezéből húzgálták a varázsitalt. Aki felé a serleg közelgett, rácsücsörített, hogy kortyoljon belőle, ám ekkor a másik elrántotta előle, és maga cuppant volna rá. 481

Hermanido neheztelve figyelte a huzakodó házastársakat. Hirtelen megtántorodott, majd ő is a kehelyért csápolt, rádöbbenve: a megtestesüléshez ugyan elegendő varázsszert ivott, ám a halhatatlansághoz keveset. Három pár kéz, három mohó száj küzdött az elixírért. Mindeközben a seprősök rikoltozva keresztül-kasul drifteltek rajtuk, mintha ők hárman csak holmi átjáróházak volnának. A túszokat és túszejtőket egyaránt megbüvölték az események. Amíg azok a fejüket kapdosták, Casablanca felnyitotta a fakoífert. A körülötte álló családtagok felfegyverkeztek. Csupán Blackdog ült a széken, gázláng-glóriás fejét ingatva, furcsa hosszúságú mutatóujját a bálterem középpontjában birkózó papra és nácira szegezve. - Mi ez? Hologram? - nyikorogta. - Mit műveltél, Cassandra?! Mintha varázsütésre szabadultak volna el a szellemek, a fegyveresekre és egymásra támadtak. Vízigóték sikoltozva a levegőbe lövöldöztek, a kórházból érkezettek a saját túszaik mögött kerestek menedéket. Hiwi nem bírta tovább elviselni, hogy a rühellt Merdeman és a keszeg pap az anyját taszigálja: -Veszed le a kezed a mamiról, vén trotty, még ha a bioapám vagy is?! - üvöltéssel Patogénia védelmére rohant. A boszorkányos seprűlovasok a karja alá nyúlva segítették gyorsulását. Buffo ágyúgolyóként csapódott a hármas embergomolyag kellős közepébe. A serleg kirepült a ráfonódott ujjak közül. Az elixír szétfröccsent a padlón.

482

Merdeman, Hermanido és Patogénia tüstént hasra vágódott. Egymással versengve igyekeztek felnyalni az öröklét nedűiét. Más testetlenek is rábuktak a lehetőségre. A ®*et.

halálosztag és Josef egymás csépelésével felhagyva négykézláb csúszkált, a zölden füstölgő varázscseppeket szívva, nyaldosva. Befana lefékezte seprűjét. Helikopterszerűen helyben lebegett a padlópucolók felmeresztett hátsói fölött. Társnői köréje parkolva hátborzongató hangon nevették az egymást

Konzervatív módon udvaroltam, erősen klasszikus formában* Merdeman és Hermanido halandóvá testesült. Ez még nem volt elég nekik, minél több elixírcseppet fel kellett lefetyelniük, hogy halhatatlanná váljanak. Greta nagysága is eszeveszetten nyálazta a padlót, nyelvét a lehető leghosszabban kiöltve, hiszen a varázsszer örök fiatalságot is ígért. A cseppgyűjtögető nyelvek időnként összeütköztek. A lafatyolók felső ajkukat felhúzva vicsorgattak egymásra, vagy hirtelen nyelvcsapással lecsenték a másik nyalószervén észlelt zöld elixírpettyet. A tizenkét térden csúszó kommandós és a pucsítva mászó Josef is hozzájutott néhány csepphez. Előbb testtudatuk tért vissza, majd melegséget, szívdobogást érez* Bálint György ©

483

tek. Egyiküknek a lába, másikuknak a karja testesült meg, többi részük asztrális maradt. Egyelőre! Buzgón tovább latykolták a méregzöld varázsszerrel pettyezett padlót. Jóval odébb Dick Size úgy robbant elő a táncoló asztal alól, mint Rambó. Torkon ragadott egy álmentőst. Megmarkolta stukkert tartó karját, és a fickót pajzsnak használva a többi egészségügyisre ordított: - Fegyvert eldobni, vagy lelövöm! Az egyik orvosi jelmezes bérenc izomból tüzet nyitott rá. Strigula pajzsa összerándult, a kezében tartott pisztoly eldörrent. A szemközti dokiköpeny is vérbe borult. - Fedezékbe! - kiáltotta Samira a lefagyott vendégkoszorúnak. A folytatást a roggyant pajzs mögül lövöldöző Dick Size-hoz intézte: - Hogy te mekkora barom vagy! Meglehet, a címzett nem is hallotta az általa kirobbantott fegyverdörgésben. Poharak, flaskák, karácsonyfadíszek csattantak szét, az asztal alá tolongó emberek sikoltoztak. Az aula felől berontó zsaruk dirigálása jobban sikerült. - Fegyvereket eldobni! - üvöltőtték kórusban. Golyóálló mellényt, valódi pajzsot, lőfegyvert viseltek. Őket már a bérencek is meghallották, ám eszükben sem volt engedelmeskedni. Szokásukhoz hiven túszt ejtettek volna, hanem a fedezékbe parancsolt vendégek már az asztal alatt lapultak. A levegőből pedig szellemek támadtak. Hegyesbajusz a kardját lengetve szálldosott fölöttük. Röptében néhány pisztolyt kisuhintott a markukból. A padlóra koppanó fegyvereket zöld sapkás, piros csizmás manók sebtében az asztal alá vonszolták.

484

Az ott hasaló Blackdog a szemét dörzsölgette, hunyorgott, elhaló hangon a nejét szólítgatta. Amikor egy ásványvizes flaska a közelébe gurult, reszkető kézzel lecsavarta kupakját. Átöblítette látószervét a vízzel, mindhiába. A manók nem tűntek el, a teremben kísértetek hemzsegtek, fritzek nyaldosták a padlót a rég halott pappal és a vénséges özveggyel versengve, Cassandra pedig nem jelentkezett. A harcias szellemek látványa elképesztette a bérenceket, mégsem adták fel. Immár nem megbízásból, hanem a menekülésükért küzdöttek. Casablanca használatba vette majombágyasztó fúvócsöveit. A heveny mocorgásban egy célpontot elvétett, kettőt álomba köpött. Több bódítócsöve nem maradt. Szenzor a búvóhelyéről kitörve rámart egy stukkert tartó karra. Az egész fegyverest az asztal alá rántotta, az már hiába potyogtatta el a vasát. A kutya ráfeküdt von- szolmánya hátára, és a fogai közé harapta a nyakszirtjét. Mocorgás esetén szorított a fogáson. Dick Size fedezékké hajtogatta az álorvos ernyedt korpuszát, behasalt mögé, és a zsákmányolt pisztoly csövével pásztázva alkalomra várt, hogy leteríthessen néhány támadót. i A kórházi jelmezes bérencek a túloldali macskaüveges ablakok felé igyekeztek, mivel az ajtó környékén a zsaruk epedtek értük. A báltermi nyüzsgéstől hökkent rendőrök nem tüzeltek ész nélkül. Pajzsukat maguk előtt tartva nyomultak az inalni készülő Bádog Arcék után. Büdösparaszt is a lelépést fontolgatta a másléti és evilági túlerő láttán. Szempillantás alatt zsebbe dugta iromba 485

stukkerét, és az ablak felé somfordáit. A rettegett rendőri lövöldözés elmaradt. Csupán egy-egy golyó füttyögött a teremben, azokat is a cinkostársak küldték röppályára, az meg smafu, mert nem ő a célpontjuk. így hát félúton töprengésre adta kapzsi fejét. Ha társait mellőzve, egyedül kapná el Samirát vagy a hülyenevűt, előkínozhatná belőlük, hol rejtegetik a kincset, amelynek mibenlétéről ugyan nem sok információja volt, de minek is: a kincs az kincs, oszt az élet édes! Casablancát nem látta. Kiszemelte a nindzsatyúkot. És ekkor, eme jelentős pillanatban jegesnél is dermesztőbb csontujjak markolták meg a tarkóját. Hátra se mert nézni, menten tudta, ki lehet az. A következő minutában hasonlóan jeges csontujjak ragadták meg családi ékszereit, ugyancsak hátulról. Kétsége se volt a megragadó kiléte felől. Már amennyiben a szellemek kicsodák, nem pedig micsodák. A tarkószorítős illetőt két éve gázolta halálra, amikor piásan száguldozott a John Deerrel. Azzal aztán lehet ám hasítani, nemcsak a földet, az országúton is! Az elütött bringás egyből kipurcant, húszméteres repülés után ép csontja nem maradt. Ocsmány érzés volt vonszolgatni, elkaparni a péplékeny hullát, álmában se jöjjön elő! A hereroppantós öreglány sem ártatlan, cseppet se! Nem akarta eladni a földjét, pofátlanul nemet mondott. Neki! Végül persze - válogatott férfiasságok bevetése végén aláírta az adásvételt, majd pedig huss, eltűnt. A zsaruk hónapokig keresték a nyanyát, csak éppen ott nem, ahol örök álmát aludta. Hát igen. A tökéletes bűntény olyan, mint az IQ-vizsga: az ő tesztje csillagos ötös.

486

Cyle Enco a stukkert a válla fölé emelve többször hátralőtt. Már nem bizonyosodhatott meg arról, hogy a tarkóját és a lágyrészeit morzsolgató szellemek kinyuvadtak-e. A rendőrök viszonozták a tüzelést. Büdösparaszt a padlóra terült. Asztrálmása nyomban az elgázolt bringás és a halálba gyalázott öregasszony szimbolikus ítélőszéke előtt ácsorgott. Luee nem hitt a szemének. Ivópajtása holtan hevert, és mégsem, mert saját hullája mellett toporogva, lehorgadt fejjel gyászolta magát, s eközben két szellem rángatta őt. A fülébe kiabáltak, bele is bújtak, a másikon kimásztak, és kezdték elölről. Amikor a szegény cimbora elszaladt, zaklatói kétfelől ráakadva cipeltették magukat - és ez már nyilván így marad az idők végtelenéig. A kórházi különítmény elérte az ablakot. Bádog Arc átdobott egy széket a festett üvegen, felpattant egy másikra, és fejest ugrott a külvilágba. Társai pániksebesen követték. Nem is sejtették, hogy az ágytál- és ágyneműraktárból szabadult, extrém dühös mentőcsapat odakint vár rájuk. A zsaruk az ajtón át robogtak az üldözésükre. A gyémántosra nyalt tánctéri padló tündökölt, ragyogott. Az inkvizítor és Klaus Merdeman két lábra kecmer- gett. Koponyagyűrüs mutatóujjukat a magasba tartva megidézték seregeiket.

487

Vannak dolgok, amiktől még a sakálok is rosszul lesznek*

Kántálva, énekelve, tömött sorokban jöttek a csuhás szellemek. Az Inkvizíció buzgó szolgalelkei kihegyezett keresztet cipeltek, a koponyájukat rejtő kámzsa alól veszett kutyapofák, leprás ábrázatok, halálfejek villantak elő, derekukon korda helyett lánc csörgött. Áldozataik a csúfhevüket kiáltozva Úr kutyái, Úr kutyái! - kétféléi kísérték őket. A másik irányból a tányérsapkás katonasereg masírozott a színre. Csizmás lábuk egyszerre dobbant, szemüregükkel egyazon pontra meredtek, szuronyuk, sapkajelvényük villogott. Őket is áldozataik fogták közre jobbról és balról. Dame és nagyanyja is köztük volt; hely híján sok milliónyian oda se fértek. A két had megtorpant vezérei előtt. Greta nagysága üdvözült mosollyal a férjébe karolt. Mellét düllesztve kihúzta magát. Előrenyújtott karral köszöntötte a sereget. Könyökét kiszabadítva Merdeman is így tett. Hiwi buzgalmában kidugta a nyelvét, és mindkét kezével utánozta szüleit. Hermanido a nyakában függő feszületet magasba emelve fogadta övéit. Megköszörülte torkát, szigorúbbra igazította inkvizítori öltözékét. Elmormolt egy misererét, és belekezdett a megtestesítési ceremóniába. Mielőtt a lényegre térhetett volna, az áldozatok bolydultan lecsaptak rájuk, hogy visszatérésüket megakadályozzák. Förgeteges kavarodás támadt. A gyűlölt hadak * Terry Pratchett

488

eltaposásába beszálltak a Diótörők, az ajtóőr lovagpáncélok, a seprülovasság. A Glock família is, a meredt Black- dogot kivéve. Utóbbiak szétosztották a vámpirölő készletet a harcolásra jelentkezők között. Ok maguk füstölőt, fokhagyma- olaj-porlasztót, tömjénes flaskát ragadtak. Samira kezébe szellemfogó kesztyűt nyomtak. Casablancának az ezüstveretes sarkú csata- és imakönyv jutott, és hogy Blackdog se hasaljon tovább tétlenül, ő a terjedelmes Vámpír- és Démonüző Kézikönyvvel küzdhetett az újraéledők ellen. Basoche atya fogta a koponyafejes szemekből álló, extra erős, többszörös hosszúságú fohászfüzért, és az ex-példakép Hermanidóhoz indult vele. Drusilla az Anyaság széke mellől felkapott csipkeszegélyes napernyővel lendült a pap után. Szenzornak is arrafelé támadt dolga. Dick Size betárazta az ezüstgolyókat a revolverbe, magához vette a tartalék lőszert. Széket rántott maga elé; e pajzs fedezékéből vadászgatott a szuronyos puskával rohamozó tányérsapkásokra. Thyra kapta az ezüsthegyű cöveket, amellyel végleg megsemmisíthette a leteritett szellemeket. Befana és röptösei fokhagymakorbácsot lengetve szálldostak az utánuk kapdosó Úr kutyái körül. Akit megsuhintottak, annak legott vége lett, cseppnyi ektoplazma se maradt utána, amelyből szelleme újracsírázhatott volna. A csuhások nem hagyták magukat, négy végén meghegyezett feszületükkel döfködték a seprülovasokat, elvégre húsvérként is a tőlük különbözőek gyilkolása volt életük célja s értelme. Az újratestesülés küszöbén buzgón bizonygatták, hogy mit sem változtak. Am ezúttal komoly ellenfélre találtak az általuk eltüzelt varázslónőkben, boszorkákban, hitetlenekben. 489

Nem sejtették, hogy a klastrom falába rejtett hamwedrek és csonttárolók is robbanásszerűen felnyíltak, és az elvakult papok, maszlagosok, térítők további áldozatai is befelé igyekeznek, hogy leszámoljanak velük, mielőtt szellemük újraéledne. Casablanca úgy döntött, teszi a dolgát, és majd később, ha lesz később, lekönyököl a bárpultra valami markosabb itallal, azon mélázni, hogy autentikus férfiember hadonászik-e ezüstveretes sarkú imakönyvvel a rohamozó kísértetek között. Addig is hadonászott, s akárhányszor ráe melte valamelyik veszekedetten döfködő csuklyásra a kötet bármelyik sarkát, az pisztolylövésszerű hangot kiadva ezüstnyilat lőtt az ellenfél szívébe vagy olyasmijébe. A nyílvessző mindörökre megsemmisítette az alja szellemet. Aki túl közel került hozzá, azt a T alakú ereklyéből kicsapó lángcsóva füstölte semmivé, akár egy lézerkard. Nos, emiatt is szükség lesz majd a markosabb italra! Samira felhúzta a démonfogó kesztyűt. Csuklóján a tűzkoronával, nyakában Justitia kardjával eddig is félelmetesnek találták és kerülték őt az ostromló katonák, de a kesztyű láttán igyekeztek még távolabb menekülni tőle. Hanem az a fortélyos kézrevaló mágnesként magához ragadta és kifacsarta őket. A padlóra koppanó facsarékok nyomtalanul elforrtak, hogy többé ne is kísérthessenek. Hermanido, halandó bőrét féltve, iparkodott elvegyülni ördöngösen küzdő csuhásai között. Észlelte, hogy Befana és a röptösök is felé igyekeznek; az ellene lázadt, ostoba Basoche is közelgett. Természetesen nem volt teljesen védtelen, a nyakából letépett, jókora kereszttel és a palástjába dugott tőrrel is

490

harcolhatott. Csakhogy ő sosem kedvelte a fizikai küzdelmet. Mások leölését inkább elrendelni-végignézni szerette, semhogy vérrel mocskolja be magát. No de szükség törvényt bont. Miserere má, Domine!

Az egyéniségnek még szava lesz a világban4 Samira serényen gyérítette a feltámadásban reménykedő náci katonákat. Egyikük üldözése közben Lucifába botlott. A nő a padlón ült, szétvetett lábain felcsúszott szoknyával. Nyögdécselve hajladozott, előre-hátra, előre-hátra. Tekintete homályos, szája vérpiros volt. - Megsebesültél? - aggódott Samira. Lucifa a szemét lehunyva vonaglott, közben tovább nyöszörgött: - Ijedtemben orgazmusom lett - pihegte. - Sokan cserélnének veled - vigasztalta a lány, és már ott se járt. Elcsípte a tovalopakodni igyekvő tányérsapkást a szellemfogó kesztyűvel. Elégtétellel figyelte, amint facsarék válik belőle. Az áldozatok sorra taszigálták elé az elkapdosott fritzeket. Dame és pillangó melltűs nagyanyja is hozott néhányat. Ok figyelmeztették a háta mögött sunnyogó Sicusra. Ifjabb Merdeman nem szólóban csapott le Samirára. Troli, Luee,Vízigót, Adren és Laven is vele tartott. Fegyvert szegeztek rá. Ki pisztolyt, ki katanát, ki tűzpiszkáló vasat. * * Márai Sándor

491

- Maga velünk jön! - dörrent Aleet II. Earlje. Olyan utálkozó hangsúllyal ejtette a magát, mintha azt mondaná: szar, más nyelven: merde. Ennél a magázásnál még a tegezés is udvariasabb lett volna. - És most visszaadja, ami a családomé! Megértette? Samira gyors panorámapillantással felmérte, hány pisztolyt szegeznek rá. Mire végzett a számolással, Befana és röptösei elsuhantak fölöttük, és fokhagymakorbácsaikat suhogtatva kettőre csökkentették az őt fenyegető stukik számát, még a szamurájkardot is kiütve Luee kezéből. Sicus elkövette a hibát, hogy az újabb körre forduló boszorkák után tüzelt. A lány kirúgta kezéből a fegyvert. Röptében elkapta, és vállon lőtte a másik csúzlival rá célzó Vízigótot. A vassal képen vágta a rámozduló Lavent, amitől annak végleg elege lett a hirigelős bérmunkából, és menten ájult egyet az elhatározásra.Trolit pördülésből rúgta állón, minek következtében a törpe többször megfordult a saját tengelye körül, kezében a piszkavassal, majd szédülten beledőlt, hosszabb időre rozzataggá válva. Adren a padlóra ülve megadta magát, Vízigót a vérző vállát tamponálta ép kezével. A katanától megfosztott Luee az ingujjából elővarázsolt kést Samira testébe röpítette. E pillanatban Adren újragondolta a megadást, és tartalék stukiját a nadrágszárból előkapva, mellbe lőtte a lányt. Basoche atya Hermanidóhoz ért. Szót se szólva megsuhogtatta a kezében tartott fohászfüzért, képen, nyakon és újfent képen találva az inkvizítort. A következő lendítésnél a koponyaszemes imalánc a dogmás nyaka köré tekere- dett, térdre rántva őt.

492

Drusilla hátulról Hermanidóba döfte és halálos rántással kinyitotta a púderrózsaszín napernyőt. - Az umbrelláját neki! - nyögte Casablanca.

Ha egy politikus és más maszlagos fuldokolna és választanod kéne, lovagolni mennél vagy moziba?* Samira tesét odébb dobta a mellénybe csapódó golyók ütőereje. A padlóra zuhanva lélegezni próbált, nem sikerült. Ahogy fogyott az oxigénje, úgy halványult a tudata. A lovagpáncélok siettek segítségére. Egyikük a mellkasára szökkent súlyos vascsizmájával. A lány légzőgörcse oldódott, átadva helyét a fájdalomnak, de legalább újra jött-ment tüdejében a levegő. A róla eldobbantó páncélos Luee-nak rontott, a másik elsodorta Adrent. A szedett-vedett bérenc brigád maradéka nem vette komolyan a nehézsúlyú támadókat. Lepottyant fegyvereik után kapdostak, hogy szitává lőjék a bádoglovagokat az ormótlan kardjukkal együtt. A kapdosás félútján éles pengékbe ütköztek. Még volt jobb választásuk, ám nem éltek vele, elvégre a stuki veri a kardot. Nem verte. A társai balsorsától elborult Luee a katanát felmarkolva megrohamozta a páncélosokat. Meg se fordult a fejében, hogy a poháremelgetés nem ad kellő sportrutint. Az egyik lovag eldübörgött, égetőbb szükség lévén rá a * Donna Marcotagne

493

szellemhadakkal vívott csatában, a másik felvette a harcot a dühödten hadonászó részegessel. A páncélos hagyta, hadd csapdosson a bozontos fickó. Ezt megelégelve kecses karlendítéssel csupaszra borotválta a szederjes arc bal felét. A következő suhintás lemetszette a jobb oldali szakállt, pajeszt sem hagyott. A szamurájkardos ugrabugrálás mit sem csillapult, így hát lecsapta a fejtetőn zsírosodó tincseket. Szegény Luee nem festett jól. Kopasz fejbúbját bohóchajzatként övezte zsíros lobonca. Arca se vált teljesen csurdévá, állán mókás szőrcsíkocska göndörlött. Noha lett volna még mit csinosítani rajta, a lovagpáncél megunta a borbélykodást. Kardjával félrecsapta az ügyetlenkedve lóbált katanát, és vaskesztyűs bal öklét a bajvívó képébe durrantotta. Luee hat métert repült hátrafelé, de már kettő és félnél bekómázott. A hátán landolt, feje a padlóhoz kop- pant, a kezében szorongatott penge némi spéttel engedett a gravitációnak, térdkalácstól lágyékig felhasítva korpuszát. Samira feltápászkodott. Hálás mosolyt csillantott páncélos megmentőjére, és körbenézett. Hermanido négykézláb menekült üldözői elől. Hátsójából ernyőnyél meredezett, a nyaka körül tekergőző fohászfüzér óriáskígyó-szerűen fokozta fojtását. Az inkvizítor jobb kezével hosszú tőrjére támaszkodott, így segítve mászását. Sebzett testéből sűrű, hurutzöld nedv patakzott, ezzel együtt tünedezett róla a bőr, a kevésnyi hús, az inak és erek. Basoche az Úrhoz imádkozva lépdelt mellette. Szabadíts meg a Gonosztól! - kántálta.

494

Meglehet, teremtőjüknek más szándéka volt. A fuldokló inkvizítor a dugott tőrt előtépve hátrapördült, hogy ledőlje az atyát. A bősz Hermanido megfeledkezett az ernyőfogantyúról. így aztán nagy elánnal belefordult, tulajdon foszladozó testén végigdöfve az amúgy is mélyen benne rejlő umbrellát. Ginevra csipkeszegélyes nappajzsa előbb megakadt a torkán, majd világra robbant a száján át. Már nem púderrózsaszín volt, hanem hurutzöld, és jótékonyan elernyőzte a megsemmisülő dogmás torzult arcát. Casablanca így is fintorgott a látványtól. A folyósodó inkvizítorhoz érintette a T alakú Justitia-ereklyét A kísértetmaradék összerándult, és hatalmas kobraszájjá tárult. Halálüvöltést hallatva felé csapott, majd cseppmentesen, nyomtalanul eltűnt a világból.

Úriember nem olvas a felesége sírján apróhirdetéseket* $

A Klaus Merdemant védelmező tányérsapkás ármádia elfogyott, híre-pora, szelleme se maradt. A hiányosan újratestesült halálosztag közrefogta tisztjét, hogy megvédelmezze. A félig-meddig húsvérré vált Josef állt legelöl, géppisztolyt szegezve a közeledőkre. Hiwi mellette feszített, markában stukkerrel.

* Márai Sándor

495

Greta nagysága az urába karolva a kör belsejében toporgott, gyűlölködő tekintetét korbácsként suhogtatta egyikükről a másikukra. - Na, ebből elég! Azonnal adjátok vissza a jussunkat! rikoltotta. - Azon vagyunk, hogy megkapják - bólintott Casablanca. - Akkor ide vele! - Elég, ha a szoborkulcsot ideadjátok - közölte a tisztiszolga. - A helyekre emlékszem. - Maguk teljesen gárgyultak? - nyögte Samira. Nem akart arra figyelni, hogy a vállától lefelé mászik valami a mellénye alatt. - Nulla realitásérzékkel? Az eldugott holmihoz férni nem gyerekjáték. Ha kihordták a rejtekhelyről, el is kell szállítani. Már ez is abszurd. Es azután? Ki venné meg? Klaus Merdeman legyintett. - Az a mi gondunk! Greta nagysága gúnyosan kuncogott: - Bárki, kis hülyém, bárki megveszi! Az emberi erkölcsök ma is éppen ugyanolyanok, mint régen! Pénz beszél, a morál hiába ugat! A langyosan mászó valami leért Samira hasára. Sejtette, hogy a vére folydogál. Luee kést vágott felé, ugyanakkor dördült el Adren fegyvere, és rászakadt a légszomj. Képtelen volt felidézni, hol találta el a penge. A vér folyásirányából arra következtetett, hogy a golyóálló mellény szegélyénél, valahol a nyakán. -Tényleg úgy látják, hogy diktálós helyzetben vannak? csodálkozott Casablanca. A lába mellett heverő Szenzor körvonalai halványan fluoreszkáltak.

496

- Kussoljál! Hozd ide a kulcsot! Addig a nindzsatyúk itt marad! - bömbölte Hiwi. - Én viszont azt mondom, hogy ideje bíróság elé állni! közölte a lány. - Ha mindet nem is, de több száz gyilkosságot bizonyítani tudok. - Ugyan, kit érdekel az ma már?! - legyintett Josef. - A háborús büntettek soha nem évülnek el! - Milyen bűntettekről brekegsz, ribanc?! - rikácsolta Patogénia. - Az én drága uram a nemzetét szolgálta, az árja birodalmat! O egy Hős! Ő az én drágaságos Hősöm! - Hát ettől én hányok - mondta Casablanca. A kutyával ellentétes oldalon a padlóra köpött. -Több tiszteletet! - ordított rá Josef. - Mi a gondod, pucér? - Minek neveztél?! - Azt mondtam, pucér. De úgy látom, inkább hisztiszolga vagy! - Casablanca előrébb lépett, kezében az ereklyével. Oldalba röhögték. - Az csak a szellemeken fog, márpedig mi... - Halandók vagytok - fejezte be Samira. -Többé-kevésbé - helyesbített Zsömönfu. Amíg mindenki az ereklyét tartó kezét figyelte, a jobbjában lévő ezüstveretes sarkú könyv ezüstnyilai megsorozták a halálosztagosokat, a csicskát is beleértve. A fosztogató kommandóból csupán a hús-vér részek maradtak, a többi megsemmisült. Josef egy fület, a száját és némi környező húst, a bal vádliját és ugyané végtag ujjait hagyta hátra. A többiekből sem sok elevenség maradt; tizenhármukból egy ép nácit sem lehetett volna összerakni.

497

Samira felvette a fület a padlóról, és a védelem nélkül hagyott Halál Ujja felé nyújtotta. -Tessék. Elvégre festegetni szokott. Greta tajtékos szájjal üvöltötte: - Klaus nem festeget! O festőművész! Egy zseni! Van Gogh a seggébe se bújhatna, a csizmahúzóját se vihetnél Ha az én drágaságomnak nem kellett volna rejtőzködnie, világhírű lehetett volna! Most majd eladjuk a gyönyörű, csodás, zseniális festményeit, és akkor befut végre! Samira körbenézett. A forgatag elült. A támadó szellemek elfogytak. Legyőzőik sem időztek tovább. Eltünedeztek az elsementek, bolygatottak, bolyongók és nyughatatlanok, odasetartozók, megidézettek, csontzörgetők, visszavágyók, ölvejárók. Befana és röptösei elsöpörtek a mennyezeten át. Hegyesbajusz és Holnemvolt kardot tartó kezét a szívére helyezve, finom meghajlás közepette áthátrált a falon. Dame és nagyanyja is elfoszlott. A lovagpáncélok visszatértek az ajtó melletti helyükre. A Diótörők a fogaikba akadt sapkajelvényeket, csizmaszárdarabkákat, csuhacafatokat piszkálgatták, köpdösték. A harcra fogott vendégek egy része a lefegyverzett bérenceket őrizte, mások kimerültén ténferegtek, vagy a küzdőfelszerelést pakolták vissza a fakoíferbe. A többiek kezdtek előbújni az asztalterítő fedezékéből, Blackdogot kivéve, aki hason fekve gúnykacagott és fejcsóvált a Vámpír- és Démonűző Kézikönyvet lapozgatva, a kóklerség, szélhámia, svihákság! szavakat hajtogatva, szaporán tüsszögve. A mellette heverő kisangyal tollas végű nyílvesszővel csiklandozta az orrát és fülét. Lucifa még mindig a padlón ült, és nyöszörögve vonag-

498

lőtt. Immár nem volt egyedül, Ginevra és Thyra is mellette gyakorolt. A sápadt Delphine nem mutatott szülési szándékot, helyette is Danalf és Abrams nyeldeste a léleknyugtató konyakot. Patogénia észrevette, hogy Sicus holtan vagy ahhoz közeli állapotban hever a csatatéren. Éktelen sikoltozásban tört ki. Halál Ujja ráförmedt: - El kellett volna intéznetek ezt a két szemetet! üvöltötte, Samiráékra mutatva. - Azt hittem, legalább Sicus életrevaló! - Jaj de szuper, egyke lettem! - ujjongott Hiwi. -Te hülye, zabi kretén! - vijjogta az anyja. - Lelenc vagy, talált fattyú, jól jegyezd meg! Na, menjünk innen! - Na de hova?! Hova menjünk? - siránkozott Buffo. Tényleg ilyen szenilisek vagytok, mami? Mindennek vége, nem értitek?! Le leszünk csukva! Az a hülye Sicus, ő az oka! Casablanca észrevette Samira sápadozását. Szabaddá tett kezével elemelte a lány nyakától a mellényt. A látványtól felnyögött. - Gyere, máris megvarrlak! - Az kell neki! Állatorvos! 7 kárörvendett Greta nagysága. Zsömönfú intett Dick Size-nak. Drusilla és Basoche is közelgett, hogy szemmel tartsák Merdemanékat, a szökött bérenceket hajszoló zsaruk visszatértéig. Hiwi úgy gondolta, ideje a bizonyításnak. O a mami igazi, egyetlen, ügyes fiacskája. A padlóra ejtett pisztoly alá csúsztatta csizmás lábát, a saját kezébe rúgta a fegyvert, és...

499

Szenzor elkapta a karját. A földre rántotta Buffót. Patogénia fürgén lehajolt a stukkerért. Halál Ujja is szélsebesen pisztolyt rántott. A belépő zsaruk éles fegyver! kiáltással figyelmeztették egymást a veszélyre. Halálgyors reflexszel tüzeltek a távolodó Samirát és Casablancát eltalálni igyekvő nácikra. Mire a leterített lövöldözőkhöz értek, Klaus Merdeman valahai ottlétét csupán halálfejes pecsétgyűrűje és egy hurutzöld tócsa jelezte, majd az is elforrt.

Nem lehetsz öreg és bölcs, ha sosem voltál fiatal és őrült* Samira a kanapén ült, karját a mellette heverő kutyán nyugtatva. A dokufilmes csatorna „Elrabolt életek” című műsorát nézte, amely az Aleet-szigeten elrejtett második világháborús műkincsek és értéktárgyak megtalálásáról mesélt, ám a keresést kísérő okkult jelenségekről bölcsen hallgatott. A szakértő hosszan sorolta azon hírneves művészek nevét, akiknek munkái sok évtized múltán kerültek elő a sziget barlangjaiból. Megemlékezett a Dame-Dame nevű ismeretlen festőnőről is, aki bizonyosan világhírű lett volna, ha nem gyilkolják meg a nácik. E szavakkal jellemezte Samira ükanyját: tehetség, ihlet és Isten volt a robotpilótája. A lány a tévé fölött függő festményre pillantott. A Kleo * internet graffiti

500

pátra-gyűrűt és pillangó melltüt viselő, sötét ruhás idős hölgy visszanézett rá zöldes macskaszemével, szájzugában elégikus mosoly vibrált. A narrátor elmondta, hogy az elrabolt holmik megtalálásakor rendőri akcióra került sor, ennek során a náci háborús bűnös özvegye elhalálozott. Két fia súlyosan megsérült, ők jelenleg életfogytiglani büntetésüket töltik. Az elképesztő mennyiségű műtárgy az eredeti tulajdonosokat, illetve azok örököseit, továbbá múzeumokat, képtárakat, különböző felekezeteket illet. Felkutatásukra történészekből, művészettörténészekből, levéltárosokból és más kutatókból álló szakértői csoport alakult. Többük neve elhangzott, köztük Samiráé is. A film nyomán a lány felkavarodott. A nyakán lévő hegen végigsimítva Szenzorhoz fordult: - Elmegyünk futni, hogy ne legyünk zizik? A kutya leszökkent a kanapéról, heves farkcsóválással jelezve, hogy részéről teljes a lelkesedés. -Várj egy kicsit, megkérdezem Zsömönfut, ráér-e velünk tartani. Casablanca egy állatparki fa vízszintes ágán ücsörgött, azt remélve, rögvest megreccsen a rádiója, és lefújják a riasztást. Ez azt jelentené, hogy a kifutójából kiszökött oroszlánt megcsípték, és visszavitték a helyére. O pedig elhagyhatja őrhelyét, a szekrénybe akaszthatja a kábító- lövedékes flintát, és hazaroboghat végre. Pontosabban: hozzá. Megszólalt a telefonja. A kijelzőn Samirát látta. Úgy döntött, fogadja a hívást, ám csak azért, hogy szóljon: később visszahívja. Aztán vacsorázni viszi a folyón ringatózó hajóra, s a lakoma végeztén megkérdezi, mit szólna, ha

összeköltöznének. Már úgyis többé-kevésbé együtt laknak, hónapok óta. Gondolatai cikáztak. Mit is mondjon? Ezt egy magazinban olvasta: romantikus érdeklődést érzek irántad. Na nem, ezen a részen az első öt percben túlestek. Senki mással, csak veled ilyen bensőséges, meghitt a szex. Nem, már ennél is világokkal többről van szó. Mit mondhatna a szerelmességről, miként jellemezhetné, amit éreznek? Hazataláltság, egymásban otthonosság? Egymásnak teremtettség? Pszichedelikus narkotikumai egymásnak? És igen: szemrebbenés nélkül megemlíthetné a lány közelében érzett elektromos töltésű flesseket is, hogy teljessé árnyalja a képet. Felvette a kontaktust, és éppen a vacsorameghívásra tért volna, amikor a gyönyörűséges nagymacska nesztelenül előpattant a semmiből. Valósággal átrepült a feje fölött, és két ággal magasabban lelapult a lombok között. - Basszus! Ahiusa - suttogta higgadtnak szánt hangon. A neved azt jelenti: Ne Ölj! Mondom: ne ölj! Ehhez tartsd magad! - Jól vagy? - kérdezte Samira. -Visszahívlak - felelte Casablanca, a telefont zsebre dugva. A nagymacska mogorván ráncolta felhúzott felső ajkát, a fogait villogtatta. Halkan morgott, ezt olykor erőteljesebb hörgésekkel tetézte. Mereven bámulta az alatta lévő ágon kuporgó embert és a gyanús flintát. A férfi lassú, óvatos mozdulatokkal készült a lövésre, nem sejtvén, hogy izgatottságában nem nyomta ki a hívást, és Samira hallja, amint sóhajtgatva helyezkedik az ágon, s az oroszlánhoz beszél. - Ahiusa, ne csináld ezt! Lazulj el szépen, nem kell fe 502

szülni! Ne riszálj, nem vagyok én préda! Teljesen ehetetlen a húsom, nem finom. Különben is: szelíd oroszlán vagy. A gondozóddal legalábbis. A hatalmas nőstény, amelynek egyetlen mancsa majdnem akkora volt, mint doktora feje, a feszülésből kiernyedve visszalapult az ágra, ám tovább bűvölte őt borostyánszínű szemével. -Végezzünk el egy szemgyakorlatot - folytatta a gyengéd hangú csevegést a férfi, célra igazítva a puskát. - Fogd meg az álló helyzetű pupilládat, ami azt jelzi, hogy te egy ragadozó bestia vagy. Ám mivel a bestiaság nem igaz, fektesd a pupilládat vízszintes pozícióba! Kérlek, láss hozzá! Ahiusa félrehajtott fejjel figyelt, az ajakráncolást, fogvillogtatást nem hagyta abba. Zsömönfu nemrég szedte le a fogkövet mutatóujj hosszúságú szemfogairól. Azóta teljes bizonyossággal tudta: nem közöttük óhajtja bevégezni karrierjét. Elsütötte a fegyvert. A tollas végű fecskendő az oroszlán testébe lövellte tartalmát. Most annak kellett volna következnie, hogy a megpöckölt nagymacska reflexből leugrik a fáról, és elszalad.Tíz- tizenkét lépés után támolyogni kezd, feldől és elalszik. Vagy rávetődik és kettéharápja őt, mielőtt az altató hatni kezdene. Egyik változat se következett be. Ahiusa nem moccant. Casablanca felnézett az óriásmacskás ágra, aztán le a földre. Úgy saccolta, a táv hét-tíz méter is lehet. Ha az oroszlán a magasban szunnyad el, galaktikus esés várható, és aligha éli túl. Halk, higgadt, vadszelídítő hangon segítséget kért a rádión. 503

- Légpárnát is hozzatok, főleg légpárnát! hangsúlyozta, már-már könyörgő hangon. - Rohanvást! Az oroszlánhoz fordulva folytatta: - Ugorj le, míg ugorhatsz! Nem hallod? Sicc! Ahiusa nem ugrott, változatlanul őt nézte, már nem mereven. Mind tompábban bámult, pislogott, hunyorgott. Aztán az egyik hátsó lába csúszott ki az ág mellett. Kisvártatva kicsúszott a másik is a túloldalon, majd az elsők, immár elég gyorsan. A hatalmas test az ágon billegett. Az persze nem volt elég széles ahhoz, hogy megtartsa, ha teljesen elemyed. - El se hiszem, mit művelek! - nyögte Zsömönfu. Följebb mászott a fán. Ahiusa félálomban rámorgott. - Szeretlek, kiscicám! A doki bácsi szeret téged. Most megfog, nem mintha meg tudna tartani, de megkísérli, mert nem normális. A kiscica nyugodtan fekszik, nem morog, nem meresztgeti a körmeit! Szereti a doki bácsit. Megvárjuk a légpárnát. Casablanca felért az oroszlános ághoz. Távoli hangokat hallott, azt remélte, a mentőcsapat robog alájuk. Addig is, míg odaérnek, ő alulról öleli, szorítja, tartja az alvó oroszlánt, és persze magát is. Teljes erőből, akár megszakadásig. Hátha sikerül.